BH+ 2008.1.4

Az elsőfokú bíróság a 2005. február 24-én hozott ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, ezért őt 6 hónap fogházra és 200 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A fogházbüntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság az I.r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Az eljárásban szereplő II. r. terheltet a felülvizsgálati eljárás nem érintette.

A határozati tényállásból kitűnik, hogy az I. r. terhelt angol állampolgár, aki évek óta Magyarországon élt és dolgozott. 2001 júliusától a P. Mezőgazdasági Kft. ügyvezető igazgatója volt és teljes körű munkáltatói jogkört gyakorolt. Növénytermesztési ágazatvezetőként, s e minőségben a szárító- és keverőüzem irányítójaként az I. r. terhelt beosztottja volt a II. r. terhelt is. Az üzemben tulajdonosváltozás folytán jelentős átszervezések zajlottak, az ítélet rögzíti, hogy ebben az időben - éppen az átszervezések és a beosztottak változásai miatt - "közvetlen utasításos rendszer" alakult ki, melynek során az I. r. terhelt részben a II. r. terheltnek, részben a cég más dolgozóinak is közvetlen munkautasításokat adott. Időközben technológiaváltás is történt, az állat- tápot a telepről el kellett szállítani. Az új feladatra az I. r. terhelt 2001. október elején N. F.-et és K. J.-et utasította, akik korábban szakmunkásként a gépműhelyben dolgoztak. A keverőüzemben semmiféle gyakorlattal nem rendelkeztek, mindemellett mindkettőjüknek csupán "B" kategóriás gépjárművezetői jogosítványa volt.

Az I. r. terhelt utasítására a bekevert táp szállítását egy IFA típusú tehergépkocsival kellett végezni, amely egyébként általános műszaki állapota miatt a telephelyen belüli közlekedésre is alkalmatlan volt. A bekevert táp egy vasállványzaton álló, betonalaphoz rögzített tartályban volt, a teherautóval a felfelé szűkülő vasállványzat alá kellett beállni úgy, hogy a tehergépkocsi platója a tápadagoló tartály alá kerüljön. Ilyen beállás mellett a gépkocsi oldala és a vasállványzat elemei között kétoldalt csupán 8-8 cm hely maradt. A teherautóról - a beállás lehetőségét biztosítandó - a visszapillantó tükröket leszerelték. Ilyen műszaki feltételek mellett a munkafeladat biztonságosan nem volt végrehajtható, a tehergépkocsival manőverezni nem lehetett, s ez a külső szemlélő számára egyértelmű volt. Ennek ellenére az I. r. terhelt - aki a telep dolgozóinak biztonságos munkavégzéséért felelős volt - a tápszállítás e műszaki megoldását elfogadta.

2001. október 27-én K. J. sértett enyhén ittas állapotban ült be a tápszállítást végző járműbe, az állványzat alá hajtott, s miután a beállás hibája miatt a gépjármű enyhén balra tartott, a helyzetet korrigálni kívánta. Ennek érdekében a bal ajtó leeresztett ablakán át fejét kidugva kinézett, - s a jármű feltételezhető mozgása következtében - a feje nekiszorult az állványzat tartóoszlopának és oly mérvű roncsolódást szenvedett el, melynek következtében életét vesztette.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint az I. r. terhelt munkavédelmi mulasztásai miatt állandó, közvetlen veszélyhelyzet alakult ki, hiszen a táptakarmány vételezésénél hasonló helyzet bármikor kialakulhatott. A jármű egyébként a kialakított helyzetben biztonságosan nem volt elhagyható.

A másodfokú bíróság a 2005. október 6-án jogerős végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a munkafolyamatot az I. r. terhelt szervezte meg, s ezzel a folyamatosan fennálló közvetlen veszélyhelyzetet maga hozta létre és tartotta fenn. Az általa kialakított veszélyes körülmények folytán a balesettel és az ehhez kapcsolódó halálos eredménnyel számolnia kellett.

A jogerős első- és másodfokú határozat ellen az I. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben sérelmezte, hogy a bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Az indítvány szerint az I. r. terhelt cselekménye és a tényállásban meghatározott eredmény közt ok-okozati összefüggés nincs, miután a terhelt foglalkozási szabályszegése legfeljebb veszélyhelyzet kialakulásához vezetett, a veszélyhelyzetből azonban csupán a sértett súlyos szabályszegése folytán alakult ki a halálos eredmény. A védő indítványában az okozatosság különböző büntetőjogi elméleteinek tükrében elemezte az I. r. terheltnek felrótt magatartást, s minden tekintetben arra az eredményre jutott, hogy a halálos eredmény kizárólag a sértett szabályszegésére volt visszavezethető. A felülvizsgálati indítványban egyébként hangsúlyozta a védő, hogy a terhelt által megvalósított szabályszegések következményeképpen nem jött létre közvetlen, a vádban meghatározott személyre és helyzetre vonatkozó konkretizált veszélyhelyzet. Indítványozta az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az I. r. terhelt felmentését.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő indítványát alaptalannak tartva kiemelte, hogy a terhelt utasításai nyomán olyan munkafeltételek alakultak ki, amelyek közepette a sértett testi épsége, élete közvetlen veszélynek volt kitéve. Emiatt az okozati összefüggés a terhelt munkafolyamatot szervező ténykedése és a bekövetkezett súlyos eredmény között megállapítható, a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása helyesen történt. A Legfőbb Ügyészség a sérelmezett döntések hatályban tartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat törvényesnek találta, egyetértett ugyanis azzal, hogy az I. r. terhelt súlyos munkavédelmi mulasztásaiból adódóan alakult ki az a közvetlen veszélyhelyzet, amelyben a sértett életét vesztette.

A tápszállítás feltételeinek meghatározásában és megszervezésében az ítéleti tényállás szerint az I. r. terheltnek volt irányító szerepe. Tudomással bírt tehát arról, hogy e művelet során a táptartály vasváza alá olyan, visszapillantó tükör nélküli - egyébként műszakilag más tekintetben is alkalmatlan - teherautóval kell beállni, amelynek oldala és a vasváz elemei között mindössze centiméterek vannak, s amely ekként a legkisebb kormányzási hiba mellett irányíthatatlanná válik, vagy a vasváznak szorul. Ez a helyzet - éppen a kialakított munkafeltételek miatt - bármikor bekövetkezhetett, a gépjárművezetői fülkéből a táptartály alá a legkisebb irányeltéréssel bevezetett teherautó mozgása - külső tükrök, vagy külső segítség nélkül - nem volt pontosan ellenőrizhető, és az irány helyesbítésére sem volt reális lehetőség. Önmagában tehát ez a szabályellenes helyzet jelentett közvetlen veszélyt mindenkire, aki a teherautóval a táptartály alá állt: a szűk, iránymódosításra alkalmatlan helyen külső tükrök, tehát az észlelés feltételeinek biztosítása nélkül a jármű irányíthatatlan volt. Ilyen körülmények között próbálta meg a sértett - ugyancsak szabályellenesen - a némileg ferdén beállt teherautó helyzetének korrigálását, s a már kialakult veszélyhelyzetet súlyosbította azzal, hogy az ablakból kihajolva akarta a jármű beállását áttekinteni. Ekkor érte őt a halálos baleset: feje a feltehetően mozgó gépkocsi és az ahhoz megengedhetetlenül közel lévő vasszerkezet közé szorult.

A sértett halálához vezető eseménysor vázolt mozzanataiból következően tehát megállapítható, hogy az I. r. terhelt munkavédelmi mulasztásai és munkafolyamat szervezése önmagában is közvetlen veszélyhelyzetet teremtett a tápszállításban közreműködő gépkocsivezetők számára, hiszen a táp vételezése olyan körülmények között történt, melyek a teherautó irányíthatóságát a vasszerkezet alatt kizárták. E helyzet kialakítása a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 78. § és 79. §-ában előírt szabályokat sértette: a részletes jogi előírások a gépjármű vezetőjének a vezetési műveletek közben történő teljes oldallátását biztosító feltételeket rögzítik. Ezen előírásoknak az I.r. terhelt által kialakított helyzet semmiben sem felelt meg. A sértett - a minimálisan ferde irányú beállást korrigálandó - semmilyen irányítást segítő eszközzel nem rendelkezett, ezért az ablakon kihajolva próbálta a teherautó helyzetét centiméterekkel módosítani. Halálos sérülésének előidézésében nyilvánvaló közreható okként kell számításba venni saját magatartását is, az okozati lánc elindítója azonban egyértelműen az I. r. terhelt gondatlan munkavégzése volt. A sértetti közrehatás a terhelti magatartás által elindított ok-folyamatot nem szakította meg, annak révén csupán realizálódott az a baleset, amelyet a vasszerkezet elemei közé beállt irányíthatatlan gépkocsi közvetlen veszélyhelyzete indukált.

Mindezt tekintetbe véve a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alapügyben eljárt bíróságoknak R. S. I. r. terhelt bűnösségére levont következtetését, ezért a védői indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bir. Bfv.II.166/2006.)