BH+ 2009.12.523

Az elsőfokú bíróság a 2007. év január hó 8. napján kihirdetett ítéletében a III. r. terhelt bűnösségét halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, ezért őt 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek büntetőjogi felelősségéről is döntött. E terheltekkel szemben az ítélet 2007. év január hó 8. napján jogerőre emelkedett, őket a jelen felülvizsgálati eljárás nem érinti.

Az ítéleti tényállás a III. r. terheltre vonatkozó részének lényege a következő:

2002. év december hó 6. napján a II. r. terhelt a tulajdonában lévő Liaz típusú tehergépkocsiból és hozzá csatolt pótkocsiból álló járműszerelvényt fékbeállítás céljából javíttatni vitette az I. r. terhelttel a III. r. terhelt autószerelő vállalkozó műhelyébe. A járműszerelvény súlyosan elhanyagolt műszaki állapotban volt. A gumiabroncsok részben simára kopottak, azok egy részének felülete utánvágott, a futófelületi mintázat mélysége helyenként 2,0 mm volt. Mindez a hatósági előírásoknak nem felelt meg, s ezt egyszerű szemrevételezéssel is észlelni lehetett.

A járműszerelvény öt tengelye közül kizárólag az első tengely fékerői voltak megfelelőek, a "B"-tengely egyik fékjének fékbetétje leszakadt, a fékpofa 16 szegecséből 5 darab elnyíródott, a "C"-tengely fékerő-szabályozója a légrugóból ki volt kötve. Az összes többi tengely fékereje alacsony volt, az azonos tengelyen levő bal és jobb oldali kerekek közötti fékerő pedig rendkívül nagymértékben eltért. A tehergépkocsin a III. r. terhelt a négyutas (H) szelep, valamint bogi légrugó cserét, míg a pótkocsin a fékbeállítást a szakképzettséggel nem rendelkező alkalmazottja végezte el. A rendkívül rossz állapotban lévő fékeken egyéb javítást nem végeztek, a fékek szakszerű ellenőrzésére sem került sor.

A járműszerelvény a hiányos javítás után is fennmaradt hibái miatt közepesnél nagyobb intenzitású fékezés során erőteljesen balra húzott. Ez a hiányosság intenzívebb fékpróba során észlelhető lett volna. A III. r. terhelt annak ellenére, hogy a javítás célja fékbeállítás és a tehergépkocsi légrugóinak cseréje volt, nem hívta fel a megrendelő II. r. terhelt figyelmét a vontató és a pótkocsi fékerő-szabályozóján észlelt problémákra. A III. r. terhelt műhelye fékpaddal nem rendelkezett, a tehergépkocsi, illetve a pótkocsi fékberendezésének állapotát - megbízás hiányában - a III. r. terhelt nem ellenőrizte, és más műhelyben sem végeztette el a műszeres fékellenőrzést.

2002. év december hó 10. napján a délutáni órákban az I. r. terhelt által vezetett járműszerelvény az előtte haladó gépkocsi lassítása miatt fékezésre kényszerült. Ennek következtében a járműszerelvény erőteljesen balra húzott, sodródva áttért a menetiránya szerinti bal oldalra, ahol frontálisan ütközött egy kisteher-gépkocsival, amelynek vezetője a helyszínen elhunyt.

Az ítélet jogi indokolása tartalmazza, hogy a III. r. terhelt több foglalkozási szabályt is megsértett. Az autószerelői tevékenységet is szabályozó jogi rendelkezés szerint: ha a vállalkozó olyan előre nem látott hibát fedez fel, amelynek kijavításában a felek nem állapodtak meg, köteles a hiba felfedezéséről a megrendelőt haladéktalanul értesíteni [16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 4. §]. A biztonsági berendezéseken (mint például a fék) csak autószerelő szakmunkás végezhet munkálatokat, a III. r. terhelt alkalmazottja azonban ilyen szakképzettséggel nem rendelkezett. Olyan gépjármű-fenntartó tevékenységet, amelynek elvégzéséhez a gépjármű-fenntartó szervezetek mérési, vizsgálati tevékenységének szabályait megállapító jogszabály a javított szerkezeti rész műszeres beállítását (bemérését) kötelezően előírja, csak az végezhet, aki a beállításhoz (beméréshez) szükséges berendezéssel (műszerrel) rendelkezik [1/1990. (IX. 29.) KHVM rendelet 4. § (4) bekezdés, 9. §, 5. számú melléklet]. Ilyen berendezés a III. r. terhelt műhelyében nem volt.

A III. r. terhelt fentiekben részletezett foglalkozási szabályszegései közvetlen okozati összefüggésben álltak a bekövetkezett halálos eredménnyel járó balesettel, mert a feltárt hiányosságok a december 6-a és 8-a között elvégzett javítás idején már fennálltak, azonban azokat a III. r. terhelt nem fedezte fel, nem javította ki, illetve nem jelezte a jármű üzembentartójának. Ezért a bíróság bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította.

A másodfokon eljáró bíróság a 2007. év június hó 6. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét III. r. terheltet érintően helybenhagyta. Egyetértve az elsőfokú bíróság okfejtésével, rámutatott arra, hogy a baleset előidézésében mindhárom terhelt magatartása közrehatott, mulasztásaik és a bekövetkezett baleset, ennek kapcsán a sértett halála között az okozati összefüggés fennállt.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a III. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben anyagi jogszabálysértésre hivatkozva a III. r. terhelt felmentését indítványozta. A felülvizsgálati indítvány utalt az ítéleti tényállás azon megállapítására, hogy a járműszerelvény súlyosan elhanyagolt műszaki állapota mindhárom terhelt számára nyilvánvaló volt. Ebből adódóan a védő szerint nem a III. r. terhelt gondatlan magatartása, hanem a járműszerelvény tulajdonosának, illetve az azt vezető személynek róható fel a jármű közlekedésben való jogellenes használata, ezért csupán ők felelhetnek a bekövetkezett halálos eredményért.

A védő vélekedése szerint a III. r. terhelt megvalósított ugyan foglalkozási szabályszegéseket, konkrét és közvetlen veszélyhelyzetet azonban nem hozott létre. Szabályszegései eredményeként legfeljebb absztrakt veszélyhelyzet alakult ki, ez azonban a neki felrótt bűncselekmény megállapításához nem elegendő. Az eredménnyel való közvetlen okozati összefüggés hiányában a III. r. terhelt bűnössége sem állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség a sérelmezett ítélet hatályban tartására tett indítványt. Érvelése szerint a balesetet okozó járműszerelvényt a baleset előtt négy nappal átvizsgáló autószerelő III. r. terhelt jogszabályokon alapuló kötelességeinek megszegése is hozzájárult a halálos közúti balesethez, ezért a terhelt büntetőjogi felelősségét az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége annak az elkövetőnek róható fel, aki foglalkozása szabályainak gondatlan megszegésével gondatlanságból olyan konkrét veszélyhelyzetet idéz elő, amelynek realizálódása folytán más személy életét veszti.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése alapján irányadó tényállásból kitűnően a III. r. terhelt a baleset előtt négy nappal kapott megbízást a járműszerelvény javítására, amely kifejezetten fékbeállításra szólt. A tehergépkocsin ő végezte a légrugó-cserét, míg a pótkocsin speciális képzettséggel nem bíró alkalmazottjával végeztette a fékbeállítást. A munka elvégzését követően a fék műszeres ellenőrzésére nem került sor, és a III. r. terhelt az ellenőrzést megfelelő mérőműszerrel rendelkező más műhellyel sem végeztette el. A tehergépkocsi "C" tengelyének fékerő szabályozója a légrugóból ki volt kötve, a légrugók összeestek, mert felső részük a tartóról leszakadt, a pótkocsi első és hátsó tengelyének fékerő szabályozó rúdja eltört. A pótkocsi kerekei ezért teljes kivezérelt nyomást kaptak. A pótkocsi üzemi fékberendezésének állapota a vonatkozó hatósági előírásoknak nem felelt meg. A III. r. terhelt műhelyében a szükséges javítások elvégzésére, továbbá a fékberendezés állapotából adódó súlyos hiányosságok feltárására lehetőség lett volna.

A műszeres ellenőrzés illetve a járműszerelvény legalább közepes intenzitású fékezés mellett történő egyszerű kipróbálásának hiányában nem derülhetett ki az alacsony fékerő intenzitás, illetve a fékerő tengelyenkénti eltérése. A III. r. terhelt a súlyosan fékhibás járműszerelvényt a közúti közlekedésbe úgy engedte ki, hogy a fenti hiányosságok megjavításáról nem gondoskodott, illetve a javítás szükségességéről a megrendelőt nem tájékoztatta. Gondatlan foglalkozási szabályszegései miatt a megfelelő fékberendezéssel nem rendelkező járműszerelvény akadálytalanul került a közúti forgalomba, potenciális veszélyt jelentve mindenkire, aki egy közepesnél erősebb fékezés során a jármű hatókörébe került. Nyilvánvaló, hogy e veszélyhelyzet kialakulásáért a III. r. terhelt is felelősséggel tartozik. Az absztrakt veszélyhelyzet -, amely a műszakilag súlyosan kifogásolható járműszerelvény üzemeltetéséből adódott - azonnal konkrét, halálos eredménnyel járó veszélyhelyzetbe fordult, amikor egy fékezés során a járműszerelvény balra sodródva ütközött a vétlen sértett járművével. A terheltek mulasztásai nyomán kialakult absztrakt veszélyhelyzet a jármű egyszerű, üzemszerű fékezésekor fordult közvetlen veszélyhelyzetbe. Nem kétséges azonban, hogy e közvetlen veszélyhelyzet - s az ebből következő súlyos, halálos baleset - a terheltek mulasztásaival okozati összefüggést mutat. Nincs tehát jogi jelentősége annak, hogy az elkövető gondatlan foglalkozási szabályszegése nyomán nem azonnal következik be az azzal okozati összefüggést mutató súlyos eredmény, ha annak potenciális lehetősége valamely közbülső tényező hatására konkretizálódik. A III. r. terhelt foglalkozási szabályszegése tehát - csakúgy, mint az ügyben ugyancsak gondatlan szabályszegések miatt marasztalt I. és II. r. terhelt magatartása - a halálos eredménnyel járó közúti balesetnek közvetlen ténybeli előzményeként értékelhető (hasonló döntést tartalmaz a HGY 2007/1586.).

A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 426. §-a alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet a III. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.611/2008.)