BH+ 2010.12.516

Az elsőfokú bíróság 2004. december 8. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja]. Ezért őt 40 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A másodfokon eljáró bíróság a 2005. április 8. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása szerint a W. Rt. D. belterületén 2002. évben alvállalkozói szerződés alapján - a munkálatokhoz szükséges közútkezelői hozzájárulással - végezte a szennyvízcsatorna kiépítését. A munkálatok felelős építésvezetője a terhelt volt. Az útburkolatot szakaszosan, kb. 150 cm mélységben bontották fel. 2002. május 9. napján fejezték be a D. utca és A. út kereszteződésénél a munkálatokat, majd a nyomáspróbát követően a munkaárkot ún. rétegelt töméssel feltöltötték. Aszfaltozásra, betonozásra nem került sor, így az úttest eredeti szintjéhez képest 10 cm-es eltérés maradt. Az úttest végleges helyreállítása, a műszaki átadás-átvétel nem történt meg, így az útszakasz továbbra is a kivitelező kezelésében maradt, a felelős építésvezető továbbra is a terhelt volt.

A terhelt 2002. július 12. napjától szabadságát töltötte. A szabadságának megkezdése előtt nem intézkedett arról, hogy erre a munkaterületre még fennálló kötelezettségeit (megfelelő elkerítés, elzárás, veszélyhelyzetre való figyelem felhívás) más személy teljesítse.

A D.-i Víz Kft. 2002. július 31-én a helyszínen karbantartási munkákat végzett, az emiatt keletkezett kátyút zúzott kővel helyreállították. 2002. augusztus 4-én D. térségében nagyobb mennyiségű, kb. 4,8 mm eső esett.

2002. augusztus 5. napján 17 és 18 óra közötti időben, jó látási viszonyok között a sértett -, aki korábban is gyakran közlekedett ezen az útszakaszon - a T. utcai meredek lejtő végénél felült a kerékpárjára. A D. utca és az A. utcai útkereszteződéshez érve, jobbra kanyarodva kívánt továbbhaladni, azonban a felbontott nyomvonalban, egy - kb. 30-50 cm-es mély és mintegy 1 méter átmérőjű - munkaárokba hajtott. Kerékpárja a szintkülönbség miatt fennakadt, a sértett a kormány fölött átesett, és fejét a gödör betonszegélyébe ütötte. Rövid időre eszméletét vesztette, majd magához térve lakására indult. Közelben lakó ismerősei kísérték haza. Előbb otthon ápolták, végül kórházi kezelésére került sor. A baleset következtében az állkapocs mindkét szárának elmozdulásával járó, 8 napon túl gyógyuló törését szenvedte el, és a bal oldalon négy fogát elveszítette. Lemezes csontegyesítő műtétet végeztek rajta. A négy fog elvesztése maradandó fogyatékosságot jelent.

Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt több foglalkozási szabályszegést is megvalósított: így a Közlekedési és Vízügyi Miniszter 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet 2. §-ában, valamint a 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelettel közzétett ÉKBSz. 1.8, valamint 5.2 pontjában foglaltakat szegte meg. A felbontás miatt érintett útszakaszon a jelzések és jelzőberendezések fenntartását, megfelelő helyzetét a közúton munkálatot végzőnek a szükséghez képest, akár folyamatosan ellenőriznie és biztosítania kell, ez a kötelezettség a végleges helyreállításig fennáll. Az építkezés teljes befejezése után az elvonulás végrehajtásáról és a munkahely átadásáról, ezen felül a munkaterületen belüli közlekedés biztonságos kialakításáról is neki kellett volna gondoskodni.

A mindezeket elmulasztó terhelt bűnösségét a bíróság a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben - a bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését sérelmezve - az ítélet megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte. Jogi okfejtése szerint a terhelt magatartása következtében közvetlen veszélyhelyzet nem jött létre. A terheltnek a szabadságának megkezdését követően lehetősége sem volt arra, hogy a balesetet megelőző körülményeket megváltoztassa, a munkahelyet biztonságtechnikai szempontból ellenőrizze, ezért büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését illetően a védői érveléssel értett egyet.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint az útburkolat felbontásával járó, 2002. májusában befejezett csatornázási munkálatok kivitelezésének felelős építésvezetője a terhelt volt. Az útfelbontás során keletkezett munkagödröt visszatöltötték, de a korábbi szinthez képest 10 cm szintkülönbség maradt. A munkaterület - a későbbi feladatok elvégzésének szükségessége miatt - továbbra is a terheltet foglalkoztató cég kezelésében volt. Később, 2002. július 31-én a D. Víz Kft. munkálatai során a területen kátyúk keletkeztek, amelyeket ideiglenesen, zúzott kővel fedtek be. Ebben az időben - 2002. július 12-től - a terhelt már folyamatosan szabadságát töltötte, később munkaviszonya megszűnt, munkahelyére nem tért vissza.

2002. augusztus 4-én nagyobb mennyiségű eső hullott D. térségében.

Másnap a rendszeresen a felbontással érintett útszakaszon közlekedő a sértett kerékpárjával egy 30-50 cm mély és mintegy 1 méter átmérőjű munkaárokba zuhant bele.

Az elsőfokú bírósági ítélet indokolása - a bizonyítékokat elemző részében - több, az ügyben tényként elfogadott, releváns megállapítást rögzít, amelynek figyelembevétele a terhelt büntetőjogi felelősségének megítélését érintik.

Az ítélet indokolása a terhelt tényállításai és az azt alátámasztó tanúvallomások alapján rögzítette, hogy amikor a terhelt és munkatársai a munkaterületről levonultak, azt megfelelő korláttal, szalaggal megjelölték. A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt bűncselekmény anyagi jogi megítélése során e ténynek is jelentőséget tulajdonított.

Az alapügyben eljárt bíróságok a terheltnek felrótt mulasztás vizsgálata kapcsán mindemellett a balesetvédelmi előírások jogi hátterét sem derítették fel a szükséges körben.

A 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet 2. §-a szerint a munkát végző kivitelező felelős az út kezelője által meghatározott feltételeknek megfelelően az úton vagy annak közvetlen közelében végzett, a közúti forgalmat érintő munka miatt szükséges közúti jelzőtáblák, útépítési elkorlátozó elemek és eszközök, a forgalomirányító jelzőlámpák és az útelzáró jelzőlámpák elhelyezéséért, fenntartásáért, továbbá eltávolításáért. E jogszabály melléklete, A Közutakon Végzett Munkák Elkorlátozási és Forgalombiztonsági Szabályzata (EFSZ) 1.9 pontja értelmében a jelzések és jelzőberendezések fenntartását, megfelelő helyzetét a közúton munkálatot végzőnek (ha szükséges folyamatosan) ellenőriznie és biztosítania kell. Ez a kötelezettség fennáll akkor is, ha a munkavégzés szünetel, de az elkorlátozást fenn kell tartani.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt munkakörét átvevő N. J. építésvezető a balesettel érintett munkaterületről tudott, ám ott egyszer sem járt.

2002. augusztus 5. napján a sértett egy kb. 30-50 cm mély és 1 m hosszú árokba zuhant kerékpárjával, jóllehet a munkaterületet korábban a terhelt felügyelete mellett 10 cm-es szintkülönbséggel fedték. A talajviszonyok jelentős megváltozása, s ezzel a balesetveszély megnövekedése a munkaterület folyamatos ellenőrzésére köteles kivitelező felelősségi körébe esik. A terhelt távozása után elmaradt a terület balesetvédelmi ellenőrzése és a megváltozott körülményekhez képest szükséges elkorlátozása. Ez pedig a terhelt munkakörének átadásával, az átadás módjával semmiféle összefüggésben nem állt.

Mindezt figyelembe véve a jogerős ítélet téves jogkövetkeztetésével ellentétben nem volt megállapítható, hogy a sértett sérüléséhez vezető okfolyamatot a terhelt foglalkozási szabályszegése, mulasztása, munkakörének hiányos átadása idézte volna elő. Büntetőjogi felelősségét az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terheltet a Be. 331. § (1) bekezdés és a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel az ellene maradandó fogyatékosságot okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bfv.II.666/2009.)