BH+ 2011.10.425

Az elsőfokú bíróság 2009. május 7. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulata] állapította meg, amiért a terheltet 300 napi, napi tételenként 400 forint, összegében 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte, mellékbüntetésül 1 év időtartamra eltiltotta a hivatásos vadász foglalkozás gyakorlásától.

Az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállása szerint a vadgazdálkodási technikus szakképzettségű, a P.-i Vadásztársaság alkalmazásában hivatásos vadászként dolgozó terheltnek, mint hivatásos vadásznak, a vadásztársaság területén feladatát képezte többek között a vadkár elhárítási - megelőzési, továbbá a vadállomány és élőhelyének védelmével kapcsolatos tevékenység.

M. J. sértett, az általa vezetett, Mitsubishi Space Wagon típusú személygépkocsival 2007. augusztus 2. napján, a késő délutáni órákban - a terhelt felügyelete alá tartozó - külterületen levő János-hegyre ment kirándulási céllal. A gépkocsiban utasként feleségét, 3 éves gyermekét, a felesége testvérét és annak 2 fiát szállította.

Amikor M. J. a gépkocsival a János-hegyen található egyik ingatlanhoz ért, ott leállította járművét, amelyből a felesége testvére az egyik fiával kiszálltak.

Ekkor érkezett a helyszínre a terhelt egy Lada Niva típusú járművel, melyben utasként feleségét szállította.

A terhelt nem sokkal azelőtt, a területen tartózkodva puskalövés hangjára lett figyelmes, ezért hivatásos vadászként - feltételezve, hogy a lövésnek köze van sértettekhez - igazoltatni kívánta a M. J. által vezetett gépkocsiban utazókat és emellett át akarta vizsgálni a járművet. Ennek érdekében a terhelt a Mitsubishi jobb első ajtajához lépett, ahol M. J. felesége, ölében a kisgyermekével foglaltak helyet és éppen kiszállni készültek. A terhelt kinyitotta a jobb első ajtót, kiabálni kezdett, behajolt a jármű utasterébe és miközben a járműben fegyvert keresett, az első két ülés között elhelyezett zöld színű, katonai málhazsákot kirántotta a kocsiból.

M. J. a terhelt fellépésétől megijedt, elindította a gépkocsit, hogy a helyszínről eltávozzék. Pár méter megtétele után megfordult, visszafelé a terhelt járműve mellett 3,4-3,5 méterre elhaladt. Eközben a terhelt elővette a Lada Nivából az általa engedéllyel tartott, cseh gyártmányú, 222 Rem típusú, 73651 gyártási számú lőfegyverét, azt csőre töltötte és a távozó gépkocsira nem célzott, de irányba tartott lövést adott le, hogy ezzel őket maradásra bírja.

A lövedék a gépkocsi jobb első felnijébe csapódott.

M. J., hátrahagyva a korábban kiszállt utasait a helyszínről elhajtott, hazafelé menet rendőri segítséget kért. Személyi sérülés nem történt.

A másodfokú bíróság, a 2009. november 27. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének [Btk. 171. § (1) bekezdés] minősítette, a terhelt golyós fegyvere, a rajta levő céltávcső és 3 darab lőszer elkobzására vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletében rögzített tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt által leadott lövés lövedéke a fém féktárcsával történő ütközés következményeként keletkezett energiavesztés miatt az utastérben tartózkodókat nem veszélyeztette, mivel olyan irányú "gurulat" nem jöhetett volna létre, ugyanakkor a nagy energiájú lőszer a gumiköpenyt megtépte volna, mivel annak kicsi az ellenállása puha volta miatt. A távolodó és így gyorsuló gépjármű első kerekére leadott irányított lövés baleset, a benn ülők testi sérülése vagy egészsége romlásának reális veszélyét hordozta magában. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet az ekként kiegészített tényállás alapján bírálta felül. Az irányadó tényállásból a megyei bíróság álláspontja szerint a foglalkozási szabályok szándékos megszegése mellett, az eredmény tekintetében, az eshetőleges szándékra sem lehetett egyértelmű következtetést vonni, a terhelti magatartás a veszélyhelyzet előidézése tekintetében a luxuria fogalomkörébe tartozó, ezen alapult a terhelt cselekménye minősítésének megváltoztatása.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A védő indítványa tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontján alapuló, mely szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének megvalósulásához a törvényen alapuló bírói gyakorlat a közvetlen veszély fennállását követeli meg, a védő érvelése és esetelemzése alapján azonban ez nem állapítható meg, mivel a lövedék a gépkocsiban ülőket nem veszélyeztette, a közlekedési baleset esélyében megnyilvánuló veszélyhelyzet pedig csak hipotetikusan állapítható meg. Mivel törvényi tényállási elem hiányában bűncselekmény nem valósult meg, a védő a terhelt felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a védői felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Az álláspontja szerint a közvetlen veszély nem csupán a baleseti sérülés tényleges bekövetkezésekor, hanem annak valósan, kézzel foghatóan fenyegető eshetőlegessége esetén is megállapítható. A terhelt által leadott lövés által okozott balesetveszélyes helyzet közvetlen és reális lehetőség volt, a tényleges baleset elmaradása a véletlennek volt köszönhető. A terhelti magatartás ezért tényállásszerű. Az átiratban kifejtett jogi álláspont szerint a mozgó gépkocsi kerekére irányítottan leadott lövés által előidézett közvetlen veszély bekövetkezésének lehetőségével a terheltnek számolnia kellett és ebbe legalábbis belenyugodott, ezért a terhelti cselekmény jogerős ítélet szerinti minősítése téves, a helyes minősítés az elsőfokú ítéletben rögzített Btk. 171. § (3) bekezdése szerinti. A téves minősítés azonban törvénysértő büntetés kiszabását nem eredményezte. A Legfőbb Ügyészség ezért a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. § (4) és (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a védő által megjelölt okból, továbbá a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott un. abszolút eljárási szabálysértések szempontjából vizsgálta felül. Felülvizsgálata során a jelzett körbe eső eljárási szabálysértést nem észlelt, és a védő által benyújtott felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a jogerős határozatot hozó bíróságok az anyagi jogi szabályokkal összhangban helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a terhelt cselekménye következtében olyan "közvetlen veszély" alakult ki, amely a Btk. 171. § (1) bekezdése szerinti, a bírói gyakorlat alapján értelmezett kritériumoknak megfelel. Ebből következően a terhelt a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének törvényi tényállását teljes egészében kimerítette, amiből következően a bűnösségére vont következtetés okszerű.

Az ügy irataiból megállapíthatóan a védő felülvizsgálati indítványában felvetett jogkérdés már az alapeljárásban - sőt a jogerős határozat meghozatalát követően is - hangsúlyosan felmerült. Megítélésének ellentmondásosságát tükrözi, hogy a másodfokú eljárásban az ügyész éppen a közvetlen veszély megállapíthatósága hiányára figyelemmel felmentést indítványozott, illetve, hogy az ezzel ellentétes jogi állásponton alapuló másodfokú (és így jogerős) határozat meghozatalát követően felülvizsgálati indítványt is benyújtott, amelyet azonban a Legfőbb Ügyészség visszavont.

Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás lényege szerint amikor a terhelt fellépésétől megijedő M. J. sértett a Mitsubishi gépkocsit elindította azért, hogy a helyszínről eltávozzék, majd pár métert téve megfordulva, a terhelttől 3,4-3,5 méterre elhaladt, a terhelt lőfegyverét csőre töltötte és a távozó gépkocsira nem célzott, de irányba tartott lövést adott le a visszatartás érdekében, és lövése nyomán a lövedék a gépkocsi jobb első felnijébe csapódott. A másodfokú bíróság a tárgyalásán bizonyítást is lefolytatva, az elsőfokú ítélet tényállását kiegészítette az arra vonatkozó adatokkal, hogy a felnibe csapódó lövedék az utastérben tartózkodókat nem veszélyeztette, olyan "gurulat" nem jöhetett létre, a baleset veszélyére figyelemmel azonban a bent ülők testi sérülése vagy egészsége romlásának reális veszélyét hordozta magában. Ez utóbbi megfogalmazás már a közvetlen veszély fogalomkörének elemzéséhez vezet át.

A felülvizsgálati indítványt benyújtó védő indítványa alátámasztásakor elsődleges jelentőséget a megyei bíróság tényállás-kiegészítésében foglaltaknak tulajdonított és azt domborította ki, hogy a felnibe csapódó lövedék "gurulatot" nem kaphatott, a lövedék az utastérbe nem hatolhatott be, ily módon az utastérben levők életét, testi épségét nem veszélyeztette. A baleset bekövetkezésének lehetőségét hipotetikusnak tartotta, és hangsúlyozta, hogy baleset nem következett be. A Legfelsőbb Bíróság e körben hangsúlyozza, hogy az eseménysor egyes mozzanatai folyamatukból nem emelhetők ki, hanem csak a maguk összességében vizsgálhatók, megalapozott álláspont csak a teljes eseménysor elemzésével foglalható el. Abból a szempontból, hogy a közvetlen veszély fennállt-e, nem annak van meghatározó jelentősége, hogy ténylegesen mi történt, hanem annak, hogy a terhelti tevékenység következtében a negatív következmény bekövetkezésének lehetősége milyen eséllyel állt fenn. Nem azt a pillanatot kell vizsgálni, amikor a lövedék a felnibe csapódott és onnan az utastérbe nem hatolt be, hanem korábbról szükséges kiindulni. Az események onnantól vizsgálandók, amikor a terhelt a mellette elhaladó gépkocsi kereke irányába nem célzott, irányba tartott lövést adott le annak érdekében, hogy a gépkocsit megállásra kényszerítse. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ebben a pillanatban a gépkocsiban ülők élete, testi épsége szempontjából az események kedvezőtlen alakulásának esélye olyan fokú, amely az adott törvényi tényállás szempontjából a mások élete, testi épsége közvetlen veszélyének tekintendő. Egy - még ha nem is jelentős sebességgel, de - mozgó gépkocsi irányába leadott, még csak nem is célzott lövés, amely a gépjármű megállítását célozza - márpedig ennek közismerten leghatékonyabb módja a kerék kilövése - jelentős mértékben magában hordozza a baleset veszélyét, és ebben a körben nem csak a kerék esetleges kilövésének van jelentősége, hanem annak is, hogy a gépjárműre leadott lövés a gépjárművet vezető személyből olyan, akár pánikreakciót is kiválthat, amely a gépkocsi balesetét eredményezheti. A Legfelsőbb Bíróság ezért a lövedék felnibe csapódása, illetve a felnibe csapódás során a "gurulat" bekövetkezte lehetőségének hiányában is a teljes terhelti tevékenységet és eseménysort vizsgálva egyetértett a jogerős ítélet közvetlen veszély meglétét alapul vevő álláspontjával.

A kifejtettekből következően a terhelt nem vitatottan a vadászi foglalkozása szabályainak megszegésével, a gépkocsiban ülők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki. E közvetlen veszély okozását elsőfokú ítéletében a városi bíróság szándékosan, míg másodfokú ítéletében a megyei bíróság gondatlanságból előidézettnek tekintette. Ebből fakadóan a megyei bíróság a városi bíróság által a Btk. 171. § (3) bekezdése szerint minősített bűntetti cselekményt a Btk. 171. § (1) bekezdése szerinti vétségnek minősítette. E körben indokolásul a megyei bíróság ítélete mindössze annyit tartalmaz, hogy a terhelti magatartás a közvetlen veszélyhelyzet előidézésére a tudatos gondatlanság, a luxuria fogalomkörébe tartozik, magatartásában az eredmény tekintetében a szándékosság eshetőleges voltára sem lehetett egyértelmű következtetést levonni, noha a foglalkozási szabályszegése szándékos volt. A Legfőbb Ügyészség helyesen mutatott rá arra, hogy ez a jogi álláspont téves és az elsőfokú ítéletben rögzített jogi álláspont a helytálló. A megyei bíróság ítéletében nem fejtette ki, hogy álláspontja szerint a terhelt magatartása mely lehetséges következményét látta, amelynek az elmaradásában bízott, de a Btk. 171. § (3) bekezdésében a vizsgálandó eredmény a közvetlen veszély, márpedig ebbe a terhelt legalábbis belenyugodott, amikor a lövést leadta. A terhelt legfeljebb abban bízhatott könnyelműen, hogy a lövése sérülést nem okoz, azonban e bizakodásnak a cselekmény minősítése szempontjából jelentősége nincs.

Tekintettel azonban arra, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak abban az esetben lenne felülvizsgálati ok, ha a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte volna, a Legfelsőbb Bíróságnak a minősítés megváltoztatására nem volt lehetősége, pusztán a törvénysértés megállapítására szorítkozott, ezért - és mivel a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta - a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 859/2010.)