BH 2011.6.156

Az elsőfokú bíróság a 2009. február 10. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétségben [Btk. 184. § (1), (3) bekezdés I. fordulat 3. pont]. Ezért őt - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - 1 év fogházbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság határozatában döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről is.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. terhelt a M. K. Kht. Igazgatóság Sz.-i Üzemmérnökségén, mint üzemeltetési és fenntartási művezető dolgozott. 2006. szeptember 27-én előre tervezett útkarbantartási-útburkolat felújítási munkálatokat irányított a 87. számú főúton.

2006. szeptember 27-én - lakossági bejelentésre, előre nem tervezett feladatként - a déli órákban az I. r. terhelt utasítására és irányításával került sor a 87. számú főút 17+950 km szelvényében az útburkolat javítási munkálatainak megkezdésére, amelynek során 6 méter szélességben az aszfaltot több centiméter mélyen megbontották. A munkaidő végére a feladattal nem végeztek. A felbontott úttestet a jobb oldali forgalmi sávban 1,2 méter szélességben és 10,3 méter hosszúságban piros-fehér csíkozású terelőléccel lekerítették. Ezt követően a terhelt és munkatársai a munkaterületről távoztak.

Az közúton létesített elkorlátozás az előírásoknak nem felelt meg. A szabálytalanul kihelyezett elemek megfelelő előjelzéséről az I. r. terhelt nem intézkedett, a felbontott úttest biztonságos és szabályos elkeríttetése, illetve előjelzése érdekében azonban sem az üzemmérnökség vagy a forgalomtechnikai csoport, de a központi ügyelet felé sem tett bejelentést. A közlekedés biztonságát garantáló jelző, előjelző és világító berendezések elhelyezésére ezért nem került sor.

A helyszínt a több mint 500 méterre levő "Útszűkület" és 40 km/óra "Sebességkorlátozás" jelzőtáblák jelezték, ennek hatályát azonban egy közeli - a 87-es számú főút és az ahhoz becsatlakozó - utca kereszteződése feloldotta.

2006. szeptember 28. napján a sértett hajnalban, de még éjszakai sötétségben a 87-es számú főút lakott területen kívüli részén 62-65 km/óra sebességgel haladt a gépkocsijával. Az általa igénybe vett forgalmi sávban szabálytalanul elhelyezett, belógó útakadályt kb. 22,1 méterről észlelve vészfékezett. Ennek hatására az elkorlátozó terelő léc bal szélének ütközve áttért az út menetiránya szerinti bal oldalára, ahol a vele szemben szabályosan, kb. 59-62 km/óra sebességgel haladó és ekkor már ugyancsak vészfékező B. T. által vezetett tehergépkocsival frontálisan ütközött.

A baleset következtében a sértett nagy számú, az élettel össze nem egyeztethető sérülést szenvedett és a helyszínen életét vesztette. A baleset és a sértett halála között közvetlen ok-okozati összefüggés állt fenn.

A B. T. által vezetett tehergépkocsiban utazó K. T. 8 napon belül gyógyuló koponyazúzódást szenvedett el.

Az adott útszakaszon a megengedett sebesség 90 km/óra volt, a terhelt által irányított útfelbontás hiányos jelzése - az adott látásviszonyok mellett - 40,3 méterről vált észlelhetővé. A sértett akkor tudta volna járművét az ütközés előtt vészfékezéssel megállítani, ha 52-53 km/óra sebességnél nem közlekedik gyorsabban.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a spontán módon munkaterületté vált helyszínen az elkorlátozás módja nem felelt meg a közutakon végzett munkák elkorlátozási és forgalombiztonsági követelményeiről szóló 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet szabályainak, ám a munkaterület elhagyásakor a helyszínen saját hatáskörében a balesetveszély elhárítása érdekében semmilyen intézkedést nem tett, az üzemmérnökség felé pedig nem intézkedett annak érdekében, hogy a közlekedés biztonságát garantáló jelzések szabályszerű kihelyezésére sor kerüljön. Amennyiben az útfelbontás elkorlátozása a KöViM rendelet szabályainak megfelelően megtörtént volna (előjelzés, biztonsági zóna, sebességkorlátozó tábla, fényforrás), és ezzel összefüggésben a sértett sebességét csökkentve csupán 51,8-52,9 km/óra sebességgel közlekedik, járművét az elkorlátozás előtt megállíthatta volna. A sértett térben 18,2 méteres, időben 1 secundum késedelemmel cselekedett. A tényleges észlelést figyelembe véve járművével 40 km/óra sebességgel történő haladás esetén üzemi fékezéssel tudott volna megállni az akadály előtt.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2009. május 26. napján jogerős végzésével az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy őt előzetes mentesítésben részesítette.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyetértve megállapította, hogy az útfelbontás megfelelő elkorlátozásának és előjelzésének hiányosságai az I. r. terhelt mulasztásához kapcsolódnak. Az útfelbontással járó balesetveszélyt - az erre vonatkozó 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet szabályait megszegve - nem hárították el. Az I. rendű terhelt semmilyen módon nem intézkedett a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztető állapot elhárítása érdekében, így az ő mulasztása folytán állt elő a sértett halálát előidéző közúti balesetveszély.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt a meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését sérelmezve, felmentését kérte. Az indítvány jogi okfejtése szerint az eljárt bíróságok az I. r. terhelt cselekményét törvénysértően minősítették közlekedés biztonsága elleni vétségként. Az útfelbontási munkákra vonatkozó és a terheltre irányadó speciális foglalkozási szabályok alapján az I. r. terhelt tevékenységét érintően a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége vizsgálható csupán. Ám a védő érvelése szerint az I. r. terhelt terhére e bűncselekmény elkövetése sem állapítható meg. A KRESZ-táblák kihelyezése nem tartozott munkaköri kötelezettségébe, esetleges felróható foglalkozási szabályszegése pedig legfeljebb absztrakt veszélyhelyzetet teremtett. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének tényállási eleme a közvetlen veszélyhelyzet kialakulása, ez azonban a konkrét esetben nem állapítható meg. A védő érvelése szerint a baleset a szabályszerűen kihelyezett jelzőtáblák esetén is bekövetkezett volna, illetve a sértett késedelem nélküli cselekvése esetén - azonos feltételek mellett is - elkerülhető lett volna.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta. Ugyanakkor a felülvizsgálati indítványban kifejtett az I. r. terhelt cselekményének eltérő minősítésével összefüggő anyagi jogi érveléssel egyetértett. Álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekménye foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége. A bűncselekmény törvénysértő minősítése nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért a legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt bűncselekmény anyagi jogi megítélésében a védő és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyetértett.

A felülvizsgálati eljárásban - a Be. 423. § (1) bekezdés alapján kötelezően - irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt előre nem tervezett útfelbontási munkába kezdett, a felbontott úttest az arra haladó járművek biztonságát veszélyeztette. A nyilvánvalóan fennálló baleseti veszélyhelyzet elhárítására vonatkozó előírásoknak az I. r. terhelt semmilyen módon nem tett eleget. A szabálytalanul kihelyezett terelőlécek a baleseti veszélyt nem hárították el és eredménnyel nem is korlátozták. Az I. r. terhelt a kialakult veszélyhelyzetet természetesen felismerte (erre utal a hiányos védőlécek kihelyezése is), ám ezt nem jelezte a biztonsági intézkedések megtételére köteles központi egységek felé. Az irányadó tényállás szerint a cég minden dolgozója köteles volt a területén végzett munkája során tapasztalt, a forgalomra veszélyes helyzet tőle elvárható módon való megszüntetésére, ennek hiányában azt az üzemmérnökségnek vagy a központi ügyeletnek jelenteni (4/1998. ügyvezetői utasítás). Az ügyvezetői utasítás ekként - többek között - a terhelt munkaköri kötelességei körébe utalta a vállalati tevékenység körébe eső baleseti veszélyhelyzetek elhárításával kapcsolatos teendőket.

A felülvizsgált ítéletek jogi indokolásából kitűnően az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására jogszabályban előírt kötelezettségének gondatlan elmulasztása miatt került sor. A terhére megállapított közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt [Btk. 184. § (1) és (3) bekezdés] gondatlanságból - többek közt - az követi el, aki a közúti közlekedés biztonságát aktív magatartással veszélyezteti. Az I. r. terhelt felróható magatartása mulasztás volt. Gondatlan mulasztása miatt megszegte a rá vonatkozó foglalkozási szabályt, irányítása mellett egy közforgalmú közlekedési úton végzett útfelbontás révén balesetveszély alakult ki. A veszélyes, felbontott útszakaszt szabályszerű elkorlátozás, előjelzés nélkül otthagyta, a rávonatkozó foglalkozási előírást megszegve, a veszélyhelyzet elhárítása érdekében nem intézkedett.

A Btk. 171. § (1) bekezdése szerinti foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége állapítható meg, ha az elkövető foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

A védő érveivel szemben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt mulasztása folytán kialakult tényleges veszélyhelyzet - az adott közút forgalmi viszonyai miatt - már a nappali időszakban bekövetkezett, s ez az éjszakai látási viszonyok beálltával - a rosszabbodó látási körülmények miatt - fokozódott. Már a nappali órákban megvolt a reális esélye annak, hogy egy arra haladó gépjármű vezetője - a biztonsági előjelzések és elkorlátolás hiányában, az adott úton megengedett 90 km/óra sebességet figyelembe véve - váratlanul olyan fékezésre kényszerül, amelynek következtében (nem kizárhatóan többedmagával) balesetet szenved.

Az I. r. terhelt a konkrét veszélyhelyzet kizárásának biztosítását célzó kötelezettségének nem tett eleget, a gondatlansága miatt kialakult veszélyhelyzet folytán pedig a súlyos következménnyel, s a sértett halálával járó baleset ténylegesen bekövetkezett. Mulasztása és a súlyos eredmény bekövetkezése között közvetlen okozati összefüggés áll fenn, amelyben a II. r. terhelt útellenőrként tanúsított gondatlan eljárása csupán közreható okként (concausa) játszott közre. Mindezt figyelembe véve a cselekmény a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége. (A minősítés korrekciójának szükségességét tükrözik a Legfelsőbb Bíróság hasonló tárgykörben megjelent határozatai, lásd BH 1996/72., továbbá a Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 233/2006/5., Bfv. II. 451/2007/8. számú ítéletei).

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

Az alapügyben eljárt bíróságok az I. r. terhelt cselekményét közlekedés biztonsága elleni gondatlan vétségének [Btk. 184. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. tétel 3. fordulata] minősítették, amelyet a törvény - a Btk. 171. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontjában meghatározott bűncselekménnyel egyezően - öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni és e büntetési tételnek megfelelő büntetést alkalmaztak. A bűncselekmény törvénysértő minősítése tehát nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért felülvizsgálatnak ez okból sincs helye.

A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 55/2010.)