A városi bíróság a 2012. október 2-án kihirdetett és jogerős ítéletében a terheltet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 171. § (1) és (2) bek. b) pont] miatt 200 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre ítélte; annak megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezve.
Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról, a bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.
A városi bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2013. január 18-án terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás végett.
Indokai szerint az eljárt bíróság törvénysértő módon szabott ki pénzbüntetést.
A terhelt bűnösségének megállapítására a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt került sor, mely bűncselekmény törvényi büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedhető szabadságvesztés. Ehhez képest a Btk. 87. § (1) és (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásával legfeljebb rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabásának lehetett volna helye, pénzbüntetés alkalmazásának azonban nem.
A bíróság az ítéletét - miután az első fokon jogerőre emelkedett - röviden indokolta. Emiatt a jogerős határozat nem tartalmazza azon büntetéskiszabási körülményeket, amelyekre tekintettel a törvénynek megfelelő határozat meghozatalára az iratok alapján a Kúriának lehetősége lenne; a Be. 428. § (1) bekezdése szerint a támadott határozat hatályon kívül helyezése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt - helytálló indokaira figyelemmel - fenntartotta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jog szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Jelen ügyben erről van szó.
A Btk. Általános Részében meghatározott törvényi feltételek szempontjából mindig a Különös Részben meghatározott büntetési tétel az irányadó.
Márpedig a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi büntetési tételének legkisebb mértéke egy év, melyhez képest a Btk. 87. § (2) bekezdés d) pontjának kimerítő alkalmazásával is legkevesebb 2 hónap szabadságvesztés kiszabására lett volna lehetősége az eljárt bíróságnak a Btk. 40. § (2) bekezdésére figyelemmel.
Ehhez képest a Btk. 51-52. §-a szerinti pénzbüntetés alkalmazása törvénysértő.
Az alapügyben eljárt bíróság a Be. 259. § (1) bekezdésében biztosított törvényi lehetőséggel élve az ügydöntő határozatát rövidített indokolással készítette el.
Ezáltal viszont sem a feltárt bűnösségi körülmények, sem azok értékelésének mikéntje nem képezi a támadott ítélet részét; de az egyes tényeket, körülményeket az eljárás iratai sem tartalmazzák olyan módon és mértékben, amelyek a büntetés kiszabása során a törvényes döntés szükséges és elégséges alapjául szolgálhatnának.
Ezért a Kúria - tekintettel arra, hogy a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja szerint törvénynek megfelelő határozat meghozatala az iratok alapján nem volt lehetséges - a Be. 424. § (1) bekezdés c) pontja alapján tanácsülésen eljárva a megtámadott ítéletet a Be. 428. § (1) bekezdésével egyezően hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasította.
Az új eljárásban lehetőség nyílik mindazon tények és körülmények feltárására és értékelési körbe vonására, amelyek a törvényes joghátrány neme és mértéke meghatározásának alapjául szolgálhatnak; valamint arra is, hogy a terhelt ezen joghátrány kapcsán a jogorvoslati jogát érvényesíthesse.
(Kúria Bfv. III. 141/2013.)