BH 2013.2.36 36

A városi bíróság a 2011. február 21. napján kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében.

Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A bíróság a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A városi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásában a személyi körülmények összefoglalását követően a következőket rögzítette:

Az I., II. és III. rendű terheltek 2009. november 28-ról 29-re virradó éjszaka egy apartmanházban szórakoztak a barátaik társaságában.

A november 29-én 1 óra körüli időben K. A. sértett is megjelent az apartmanház előtt azért, hogy S. T.-vel szokás szerint együtt induljanak szórakozni.

A III. rendű terhelt az apartmanház előtt tartózkodott S. T.-vel, amikor a sértett hozzájuk lépett. A sértett és a III. rendű terhelt haragos viszonyban voltak, korábbi munkahelyi konfliktus miatt.

A sértett és a III. rendű terhelt szóváltásba keveredtek egymással, melynek során a III. rendű terhelt K. A. sértettet felindulásában ököllel és tenyérrel, legalább 5 alkalommal kis erővel arcon ütötte. A sértett az ütésekkel szemben nem védekezett, hanem hátrálni kezdett.

A II. rendű terhelt időközben az apartmanházból kiment, és látta a sértett és a III. rendű terhelt közötti konfliktust. Emiatt nekitámadt a helyszínről már távozóban lévő K. A. sértettnek, és őt legalább 5 alkalommal arcon, és orron ütötte.

S. T. sértett megpróbálta megakadályozni a II. rendű terhelt cselekményének folytatását akként, hogy a II. rendű terhelt hátára ugrott, őt lefogta.

A II. rendű terhelt azért, hogy tőle megszabaduljon, S. T. sértett bal hüvelykujját megragadta, azt hátracsavarta, ily módon lefejtette magáról és a földre lökte a sértettet.

A földön fekvő S. T. sértettet a II. rendű terhelt deréktájékon megrúgta.

Az I. rendű terhelt ekkor jelent meg a helyszínen, szintén rátámadt K. A. sértettre, és őt mintegy 10 alkalommal ököllel arcon ütötte.

K. A. sértett a II. rendű és III. rendű terhelt bántalmazása következtében darabos orrcsonttörést, az orrcsont vetületébe eső lágyrészek bevérzéssel járó hámzúzódását, repesztett jellegű sérülését, orrnyálkahártya repedést, a bal arcfél bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülését, valamint a bal szemöldök tájék felett bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülést szenvedett.

A darabos orrcsonttörése következtében enyhe orrsövény-ferdülés is kialakult, amely esztétikai károsodást jelent, továbbá a légzés akadályozottságát, nehezítettségét okozza. Ezen következmény további műtéttel korrigálható, és ahhoz maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem társul.

Az elsőfokú bíróság indokolásában a bizonyítékok értékelése körében megállapította, hogy a III. rendű terhelt, valamint az I. rendű és a II. rendű terheltek cselekményei egymástól elkülönülnek, miután a III. rendű terhelt nem volt annak tudatában, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek egyáltalán észlelik az ő konfliktusát K. A. sértettel, másrészt, hogy abba be is akarnak avatkozni. Mindez az ő számítása és szándéka ellenére is történt. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek egymás cselekményéről tudva, egymással szándékegységben cselekedtek.

Az elsőfokú bíróság ezért az I. rendű terheltet - a vádiratban indítványozott társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 271. § (2) bekezdés a) pontja] helyett - a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő, társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, valamint 1 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, és szabta ki vele szemben a rendelkező részben meghatározott büntetést.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt vonatkozásában az ügyész súlyosításért, valamint a garázdaság cselekményében a vádirati minősítés szerinti megállapítás végett, a terhelt és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

A másodfokú bíróság a 2011. november 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhére megállapított garázdaság vétségét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette [Btk. 271. § (1) és (2) bekezdés a) pontja]. A terhelttel szemben alkalmazott előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét rá vonatkozóan helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

Amikor az I. rendű terhelt a helyszínen megjelent, a II. rendű terhelt közölte vele, hogy K. A. sértett bántalmazta a III. rendű terheltet.

A III. rendű terhelt a cselekmény elkövetésekor végig a helyszínen tartózkodott.

Ugyanakkor a III. rendű terhelt az I. rendű terhelt K. A. felé irányuló támadásakor figyelmeztette az I. rendű terheltet, hogy a sértettet ne bántsa, mert K. A. nem bántotta őt.

K. A. sértett sérülései közül a lágyrész sérülések 8 napon belül gyógyulóak, míg az orrcsont-törés 8 napon túl gyógyuló sérülés volt.

S. T. sértett a II. rendű terhelt bántalmazása következtében a bal kéz hüvelykujjának ízületi rándulását, illetőleg a keresztcsont - csípőcsonttájék bevérzéssel járó hámzúzódásos hámhorzsolásos sérülését szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyult.

S. T. sértett a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt 2009. december hó 17. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított történeti tényállásból téves jogi következtetésre jutott, amikor az I. és II. rendű terheltek bűnösségét a garázdaság vétségi alakzatában állapította meg amiatt, hogy a III. rendű terhelt cselekménye az I. rendű és II. rendű terhelt cselekményétől elkülönült.

A másodfokú bíróság szerint K. A. sértettel szemben a III. rendű terhelt által megkezdett erőszakos cselekménybe - a már megvalósított riadalomkeltésre alkalmas történések ismeretében -, időben egymást követően kapcsolódott be először a II. rendű, majd az I. rendű terhelt.

Így az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek a tényállásban leírt és a sértettek személye felé irányuló erőszakos magatartásukkal hozzájárultak a megbotránkozás és riadalom keltéséhez.

Ezért az I. rendű terhelt - társtettesként elkövetett garázdaság vétségeként értékelt - e cselekményét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette [Btk. 271. § (1) és (2) bekezdés a) pontja].

Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt és meghatalmazott védője nyújtottak be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt okokból.

Ebben egyrészt azt sérelmezték, hogy törvénysértően állapították meg a bíróságok a terhelt büntetőjogi felelősségét, vagyis, hogy bűncselekményt követett el, másrészt sérelmezték a garázdaság cselekményének garázdaság vétsége helyett csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének történt minősítését.

Mindezekre tekintettel elsődlegesen a terhelt felmentésére tettek indítványt bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában, másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű terhelt cselekményének törvényes minősítése garázdaság vétsége, és erre tekintettel az I. rendű terhelt érdemes az előzetes mentesítésre.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és az ügyben hozott első- és másodfokú határozatok hatályában történő fenntartására tett indítványt.

Ebben azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor az I. rendű terhelt cselekményét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette.

Az elsőfokú bíróság jogi indokolását elfogadva és megismételve azt az álláspontot képviselte, hogy a garázdaság cselekményénél a társtettesség csak az I. rendű és a II. rendű terheltek között állt fenn, ezért a garázdaság nem minősül csoportosan elkövetettnek.

Ugyanakkor a minősítés tekintetében hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 34. számú véleményére, amely szerint valóságos alaki halmazat a garázdaság vétsége és a súlyos testi sértés bűntette között nem állapítható meg, ezért az I. rendű terhelt cselekménye társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősül.

E körben pedig a terhelt és védője felmentésre irányuló indítványa nem vezethet eredményre, miután az a tényállást támadja, ami felülvizsgálati eljárásban - figyelemmel a Be. 423. §-ának (1) bekezdésére - nem támadható.

A Legfőbb Ügyészség az általa törvényesnek tartott minősítés mellett kifejtette, hogy a kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés a bűnhalmazat hiánya esetén sem tekinthető törvénysértően súlyosnak. Indítványozta a megtámadott határozat hatályában történő fenntartását.

A Kúria megállapította, hogy az I. rendű terhelt és védője felülvizsgálati indítványa az alábbiak szerint nem alapos.

Elöljáróban jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, ebből következően kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okból van helye. Az (1) bekezdés a) és b) pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az (1) bekezdés c) pontja az abszolút eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A jogszabály ezen belül tételesen megjelöli [Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontja, illetve II-IV. pontja] azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek megalapozzák a felülvizsgálati eljárást.

A Be. 423. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő tényálláshoz kötöttséget rögzíti, ami azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe.

A Btk. 271. §-ának (1) bekezdése szerint garázdaság vétségét követi el az, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. E bűncselekmény büntetési fenyegetettsége két évig terjedő szabadságvesztés.

A (2) bekezdés a) pontja értelmében a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot csoportosan követik el.

A Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.

A csoportos garázdaság bűncselekményét elkövetők felelősségre vonásáról szóló Legfelsőbb Bíróság 4/2007. Büntető jogegységi határozatának II. pontja értelmében a garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. A jogegységi határozat indokolásában rámutat, hogy az ítélkezési gyakorlat a garázdaság bűncselekményét - így a csoportos elkövetés folytán a garázdaság bűntettét is - társtettesként elkövetettnek értékeli, amennyiben az a terhelteknek a térben és időben összefüggő kihívóan közösségellenes, megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas személy elleni erőszak kifejtésével (is) együttjáró, egymás tevékenységének az ismeretében végrehajtott fellépésével valósul meg (BH 2000/94., BH 2003/309., BH 2006/76).

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt akkor jelent meg a helyszínen, amikor már a III. rendű terhelt felhagyott az erőszakos magatartással, és a II. rendű terhelt is befejezte K. A. sértett bántalmazását, miután látta a K. A. és a III. rendű terhelt közötti konfliktust.

Az irányadó tényállásból ugyanakkor az is megállapítható, hogy az I. rendű terhelt a helyszínre érkezésekor ellentétes információt kapott az addig történtekről, mert míg a II. rendű terhelt azt közölte vele, hogy K. A. sértett bántalmazta a III. rendű terheltet, a III. rendű terhelt arra figyelmeztette az I. rendű terheltet, hogy a sértettet ne bántsa, mert K. A. sem bántotta őt.

Ebből viszont az a következtetés vonható le, hogy az I. rendű terhelt és a III. rendű terhelt között nem lehetett szándékegység, illetve az sem állapítható meg, hogy a III. rendű terhelt szándékerősítőleg hatott volna az I. rendű terheltre.

A kifejtettek okán a Kúria megállapítja, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor az I. rendű terhelt cselekményét társtettesként, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének minősítette, miután olyan magatartást, ami ennek a minősítésnek megfelel, a tényállás nem tartalmaz. A helyes minősítés a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott társtettesként elkövetett garázdaság vétsége, miután az irányadó tényállás tükrében kizárólag az állapítható meg, hogy a társtettesség csak az I. rendű terhelt és a II. rendű terhelt között állt fenn.

Helyesen hivatkozott ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség a Legfelsőbb Bíróság 34/2007. BK véleményében foglaltakra, miszerint bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.

Jelen ügyben az I. rendű terhelt - a már helyes minősítés szerint - a két évig terjedhető szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetett garázdaság vétségétől nem elkülönülten, hanem azzal egybeesve, magával az erőszakos magatartás tanúsításával követte el a három évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel fenyegetett súlyos testi sértés bűntettét is.

A hivatkozott BK vélemény értelmében garázdaságot is megvalósító súlyos testi sértés esetén alaki halmazatról nem lehet szó, mert az utóbbi súlyosabban büntetendő, mint a garázdaság vétsége.

Ekként az I. rendű terhelt cselekménye a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősül.

A Kúria rámutat, hogy a felmentésre irányuló felülvizsgálati indítvány nem helytálló, miután a tényállás tartalmazza, hogy K. A. sértett az I. rendű és a II. rendű terheltek bántalmazása következtében szenvedett el nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket.

Visszautal a Kúria a fentiekben már kifejtettekre, miszerint a jogerős határozatban megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése önmagában nem elégséges ok arra, hogy a Kúria - a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazva - a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot megváltoztassa. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése egyszersmind törvénysértő büntetéskiszabást eredményezett, vagy törvénysértő intézkedés alkalmazásához vezetett.

Ez a feltétel azonban a terhelt esetében nem állapítható meg. Figyelembe véve a cselekmény tárgyi súlyát, azt, hogy a súlyos testi sértés bűntettének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, a terhelttel szemben kiszabott végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés a bűnhalmazat hiányában sem tekinthető aránytalanul súlyosnak.

Az előzetes mentesítésben történő részesítés pedig egy lehetőség, annak mellőzése nem törvénysértő.

(Kúria Bfv. II. 234/2012.)