több, mint 2000 büntető ügy.
A városi bíróság a 2004. június 11-én meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hamis tanúzás bűntettében, ezért 10 hónap börtönre ítélte, s ennek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet vele szemben első fokon jogerőre emelkedett.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint 1997-ben a rendőrkapitányság ittas járművezetés vétsége miatt nyomozást folytatott a II. r. terhelttel szemben. A terhelt, amikor gyanúsítottként kihallgatták, tagadta a bűncselekmény elkövetését, s valótlanul azt állította, hogy 1997. február 22-én, amikor vele szemben a rendőri intézkedés megtörtént, nem ő vezette a személygépkocsit, hanem egy ismerőse, B. G., a tanúként kihallgatott B. G. ugyanezt állította.
A terhelttel szemben vádemelésre került sor ittas járművezetés vétsége miatt a városi bíróságon s a terhelt az 1998. november 20-án megtartott tárgyaláson, mint vádlott megismételte a nyomozás során tett valótlan állítását.
A bíróság a terhelt vallomásával szemben az őt terhelő bizonyítékokkal ítélte hitelesnek, s az 1999. szeptember 29-én meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében. A városi bíróság ítéletét a megyei bíróság 2000. június 6-án helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen a Legfőbb Ügyészség a terhelt felmentése érdekében felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indokolása a következő:
Az ittas járművezetés vétsége miatt indult alapügyben a terhelt gyanúsítottként és nem tanúként tett olyan tartalmú vallomást, mely szerint B. G. - aki nem fogyasztott alkoholt - vezette a személygépkocsit és nem ő.
A terhelt ezzel a védekezésével nem követett el bűncselekményt. A vallomásában állított cselekmény - a józan állapotban lévő B. G. gépkocsit vezetett - nem bűncselekmény és nem is szabálysértés, ezért a terhelt valótlan állítása hamis vád bűntette nem lehet. Az alapügy terheltje a saját ügyében hamis tanúzást nem követhet el, mivel a Btk. 238. §-a szerint ennek elkövetője tettesként kizárólag a tanú, a szakértő, a tolmács, a szaktanácsadó és a fordító lehet.
Bűnrészesként a terhelt is felelőssé tehető a saját ügyében más által elkövetett hamis tanúzásért, a jelen ügyben azonban a tényállás nem tartalmaz semmiféle adatot arra, hogy H. S. terhelt rábírt volna valakit hamis vallomás tételére, vagy ehhez valakinek szándékosan segítséget nyújtott volna.
Mindebből az következik, hogy H. S. terhelt sem a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vád bűntettét, amellyel vádolva volt, sem a Btk. 238. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés I. tétele szerint minősülő büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettét, amit a jogerős bírósági ítélet megállapított, nem követte el, a bűnösségének a megállapítása a büntető anyagi jog szabályaiba ütköző törvénysértés.
A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján a jogerős ítélet a terheltre vonatkozó részének a hatályon kívül helyezését és a terheltnek a hamis vád bűntette miatt emelt vád alól való felmentését indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány és annak indokolása alapos, és mindenben helytálló.
Ahogy azt az indítvány kifejtette, a terhelt az ítéleti tényállásban leírt cselekményével sem a hamis vád, sem a hamis tanúzás bűntettét nem követte el, s más bűncselekményt sem valósított meg, a bűnösségének a megállapítása törvénysértő volt.
A törvénysértés miatt a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság ítéletének a terheltre vonatkozó részét a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, s a terheltet az ellene emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.647/2005.)
- Nyomozati szakasz
- Ügyészi szakasz
- Bírósági szakasz
