BH 2016.3.55

[1] A rendőr törzszászlós I. rendű terheltet a törvényszék a 2014. szeptember 30. napján meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont] és hamis tanúzás vétségében [Btk. 272. § (1) bek., Btk. 273. §], ezért őt halmazati büntetésül négyszáz napi tétel, napi tételenként 1200 forint, összesen 480 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy azt a meg nem fizetése esetén négyszáz napi, fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[2] A védelmi fellebbezés alapján eljáró ítélőtábla a 2015. január 26. napján kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan, a Be. 373. § (1) bekezdés I/c., - helyesen - II/c. és III/a. pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt.

[4] Álláspontja szerint a nyomozó ügyészség 2012. de­cember 27. napján kelt vádirata, melyben az I. rendű terheltet az 1978. évi IV. törvény 238. § (1) bekezdésében meghatározott, azonban a 239. §-a szerint minősülő hamis tanúzás vétségével vádolta, nem volt törvényes, mivel a nyomozó ügyészség az alapügyben eljárt szabálysértési hatóság feljelentésének hiányában járt el.

[5] Kifejtette, hogy az elkövetéskor hatályos büntető­törvény 240. §-a, továbbá a jelenleg hatályos Btk. 274. §-a értelmében hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. A Be. 6. § (3) bekezdés c) pontja alapján büntetőeljárást nem lehet indítani, vagy a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn.

[6] A Be. 217. § (3) bekezdésének d) pontja szerint a vádiratnak tartalmaznia kell többek között az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltételek - magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindulásához - meglétét. Álláspontja szerint a H. Rendőrkapitányságon indult szabálysértési eljárásban az I. rendű terhelt ugyan valótlan tanúvallomást tett, azonban a szabálysértési hatóság e hamis tanúzás miatt feljelentést nem tett, így a bíróságnak a terhelttel szemben a hamis tanúzás vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.

[7] Felülvizsgálati indítványában támadta az eljárt bíróságok határozatait azért is, mert álláspontja szerint a bíróságok az eljárást hatáskörük hiánya ellenére folytatták le.

[8] E körben arra hivatkozott, hogy a vádirat benyújtását követően a 2013. évi CLXXXVI. törvény 66. §-a módosította a Be. 470. § (1) bekezdés c) pontját, melynek így a 2014. január 1. napjától hatályos szövege szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a rendőr által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett nem katonai bűncselekmények miatt is. Mivel a Be. 11. §-a alapján a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, a büntetőügyet a törvényszék katonai tanácsához kellett volna áttenni.

[9] A Kúria EBH 2014.10.B19 számú elvi határozatának a Be. 605. § (3) bekezdése értelmezésére vonatkozó álláspontjától eltérő álláspontot foglalt el. Eszerint a 605. § (3) bekezdésének szövegezése az 1998. évi XIX. törvény, mint új büntetőeljárási törvény hatálybalépésére vonatkozott. Másrészt pedig a Be.-t utóbb módosító 2013. évi CLXXXVI. törvény 120. § (2) bekezdése speciális szabályként a katonai büntetőeljárás kiszélesítését tartalmazó rendelkezést 2014. január 1. napján léptette hatályba.

[10] A védő végezetül a felülvizsgálati indítványát az indokolási kötelezettség [Be. 373. § (1) bek. III/a. pont] megsértésére is alapozta, melynek lényege az, hogy az eljárt bíróságok nem tisztázták megnyugtatóan, miszerint a rendőr törzszászlós I. rendű terhelt körzeti megbízottként a tudomására jutott közlekedési szabálysértésről tett-e jelentést a H. Rendőrkapitányság ügyeletére. Álláspontja szerint a Magyar Köztársaság Rendőrsége körzeti megbízotti szabályzata kiadásáról rendelkező 11/1995. (VIII. 30.) ORFK utasítás 46. pontja alapján a fenti jelentési kötelezettség megszegése fegyelmi eljárás alapjául szolgálhat. Az elsőfokú eljárás során a bíróság nem tisztázta, hogy a terhelt az őt terhelő jelentési kötelezettségnek mikor és hogyan tett eleget, ám, mivel vele szemben fegyelmi eljárás nem indult, egyértelmű, hogy a jelentést a terhelt megtette. Ezt azonban sem a híváslista, sem az ügyeleti telefonnal való beszélgetés hanganyagát rögzítő kazetta nem tartalmazza. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta beszerezni a rendőrség szerveinél rendszeresített Egységes Digitális Rádiórendszer által forgalmazott tárolt, és visszahallgatásra alkalmas hanganyagát; az első fokon eljárt törvényszék azon álláspontja, miszerint az e bizonyítási indítványnak való helyt adás az eljárás elhúzódását eredményezhette volna, elfogadhatatlan.

[11] Emellett szintén az indokolási kötelezettség megsértése körében hivatkozott arra, hogy amennyiben az I. rendű terhelt a vádirati tényállásnak megfelelően a közlekedési szabálysértési ügyet tényleg nem jelentette, azzal az előbbiek szerint intézkedési és jelentési kötelezettséget is mulasztott, ezért a szabálysértési eljárásban tanúkénti kihallgatása során a valóság feltárásával önmagára terhelő nyilatkozatot lett volna kénytelen tenni. Ugyanakkor a Btk. 275. § (1) bekezdés a) pontja szerint nem büntethető hamis tanúzásért, aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Jogirodalmi álláspontot ismertetve, álláspontja szerint e büntethetőséget kizáró ok alapján a tanú akkor is mentesül a felelősségre vonás alól, ha a figyelmeztetés ellenére nem tagadja meg a vallomástételt, majd hamis vallomást tesz.

[12] Álláspontja szerint e mentességi ok meglétére vagy hiányára az ügyben eljárt bíróságok nem adtak indokolást.

[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék katonai tanácsát utasítsa új eljárásra.

[14] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jogszabály megsértését kifogásoló részében alaposnak, míg a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre hivatkozó részében megalapozatlannak tartotta.

[15] Álláspontja szerint a védő tévesen hivatkozott a törvényes vád hiányára, az ítélőtábla azonban helyesen utalt rá, miszerint az 1/2007. számú BK vélemény szerint a törvényes vád követelménye a vád tárgyává tett cselekmény pontos körülírása, vagyis az, hogy a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket. A D. Nyomozó Ügyészség vádirata a törvényes vád követelményének megfelel. Ezt pedig nem befolyásolja a vád - a Be. 217. § (3) bekezdés d) pontjára való utalás hiányában - kellékhiányos volta. A BH 1986.134. számú eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy a hamis tanúzás miatt a büntetőeljárás megindításának csupán időleges akadálya az alapügyben eljáró bíróság részéről a feljelentés hiánya.

[16] A H. Rendőrkapitányság K. D.-vel szemben közúti közlekedés rendje megzavarásának szabálysértése miatt 2013. február 12. napján hozott marasztaló határozatot, amely a járásbíróság 2013. október 3. napján meghozott végzésével emelkedett jogerőre. Ekként a bírósági eljárásban a büntetőeljárás megindításának időleges akadálya a szabálysértési ügy jogerős befejezésével megszűnt.

[17] A felvetett hatásköri problémát illetően a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a Be. 605. § (3) bekezdésében írt rendelkezéshez kapcsolódó állandó kúriai gyakorlatnak megfelelően nem tévedett a törvényszék, amikor a 2014. január 1. napján bekövetkezett hatásköri változás miatt az előtte folyamatban lévő ügyet nem tette át a törvényszék katonai tanácsához.

[18] A Legfőbb Ügyészség, osztva a védő érvelését, azt az álláspontot foglalta el, hogy az I. rendű terhelt a szabálysértési eljárásban a kihallgatása során a valóság feltárásával önmagára terhelő nyilatkozatot tett volna. A valóság, vagyis a terheltnek a balesettel kapcsolatos tényleges tevékenységének feltárása esetén az általa elkövetett hivatali visszaélés bűntettének célzatát leplezte volna le, vagyis azt, hogy K. D. számára jogtalan előnyt biztosítson oly módon, hogy a szabálysértési felelősségre vonás alól mentesüljön.

[19] A szabálysértési törvény 60. § b) pontja szerint, ha a valóság feltárásával a tanú önmagát vagy az ügyben nem terhelti pozícióban szereplő hozzátartozóját vádolná bűncselekménnyel, a vallomást megtagadhatja. A Btk. 275. § (1) bekezdés a) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok megállapítása nem függ attól, hogy a mentességi jogra történt-e figyelmeztetés.

[20] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott bírósági határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében változtassa meg, a terheltet az ellene hamis tanúzás vétsége miatt emelt vád alól a Btk. 15. § h) pontja és 275. § (1) bekezdés a) pontja alapján mentse fel, a halmazati büntetésre történt utalást mellőzze, egyebekben a támadott bírósági határozatokat hatályában tartsa fenn.

[21] A Be. 423. § (4) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat - az (5) bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[22] A Kúria - e szabály betartása mellett - a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel.

[23] Ennek alapján megállapítható volt, hogy a védelmi felülvizsgálati indítvány ténylegesen a törvényes vád hiányára való hivatkozás helyett a Be. 373. § (1) bekezdés I/b) pontja - az eljárás lefolytatásához szükséges jogi előfeltétel hiánya - szerinti eljárási szabálysértésre, a 373. § (1) bekezdés II/c) pontja - a hatásköri szabályok megsértése - szerinti eljárási szabálysértésre, és a 373. § (1) bekezdés III/a) pontja - az indokolási kötelezettség elmulasztása - szerinti eljárási szabálysértésre, továbbá ez utóbbin keresztül ténylegesen a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja - a bűnösség törvénysértő megállapítása - szerinti anyagi jogi felülvizsgálati okra hivatkozik.

[24] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. A Be. 423. § (5) bekezdése alapján azonban a Kúria nemcsak a felülvizsgálati indítványban hivatkozott eljárási szabálysértésre, hanem a 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt valamennyi eljárási szabálysértés hivatalbóli felülvizsgálatára is köteles.

[25] A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány részben, az alábbiak szerint alapos.

[26] Jelen ügyben a vád tárgyává tett cselekmények elkövetésére az I. rendű terhelt részéről 2011. október 12. és 27. napján került sor, ez utóbbi időpontban a H. Rendőrkapitányságon közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt már szabálysértési eljárás volt folyamatban K. D.-vel szemben.

[27] A rendőr törzszászlós terhelt ellen az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntette miatt a Nemzeti Védelmi Szolgálat 2011. december 28. napján tett feljelentést, amelyben azonban szerepel a következő mondat: "A szabálysértési eljárásban tanúként lett meghallgatva, ahol, az ügy releváns körülményeire hamis tanúvallomást tett, így megalapozott a gyanú arra nézve, hogy a hivatali visszaélés bűncselekményt az r. tzls. elkövette."

[28] A nyomozó ügyészség a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentése alapján hivatali visszaélés bűntette miatt a nyomozást 2012. január 2. napján rendelte el.

[29] A terhelt gyanúsítotti kihallgatására első ízben a nyomozó ügyészségen 2012. június 25. napján került sor, ekkor az eljáró ügyész a terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntette és a 238. § (1) bekezdésében meghatározott, de a 239. § szerint minősülő hamis tanúzás vétsége miatt közölte a megalapozott gyanút.

[30] A lefolytatott nyomozás eredményeként a terhelttel szemben a nyomozó ügyészség 2012. december 28-i dátummal készítette el a vádiratot, az a törvényszékhez 2013. január 4. napján érkezett meg.

[31] A vádiratban az ügyész nem tért ki arra, hogy a Be. 217. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti külön törvényi feltétel - az alapügyben eljáró hatóság feljelentése - fennáll-e.

[32] Az I. rendű terhelt a törvényszékhez a 2012. február 11. napján érkezett beadványában előadta, hogy a szabálysértési eljárás mint alapügy még nem fejeződött be, a Be. 217. § (3) bekezdésének d) pontja szerintieket a vele szemben benyújtott vádirat nem tartalmazza, ezért indítványozta, hogy vele szemben a hamis tanúzás vétsége miatt indult büntetőeljárást a bíróság a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontja alapján szüntesse meg.

[33] A törvényszék eljárt tanácsának elnöke 2013. március 11-én intézkedett a H. Rendőrkapitányságon folyamatban lévő szabálysértési irat beszerzése iránt, figyelemmel arra, hogy az ügyben a törvényszék 2013. március 13. napján tárgyalást tartott.

[34] A szabálysértési ügyben 2013. február 12. napján kelt, K. D.-t közlekedés rendjének megzavarása és engedély nélküli vezetés szabálysértése miatt elmarasztaló határozatot az eljárást lefolytató H. Rendőrkapitányság megküldte.

[35] A szabálysértési ügyet jogerősen a járásbíróság a 2013. október 3. napján meghozott végzésével fejezte be.

[36] E végzés indokolása szerint a bíróság az ügyben tanúként hallgatta ki a terheltet, aki - a szabálysértési hatóság előtt tett vallomásával egyezően - előadta, "hogy szolgálatban voltak aznap, 19 óra előtt 5 perccel jött váltani H. F. a szolgálatukat, a baleset helyszínére a szolgálatot követően 19 óra 20 perc körül érkezett. Kiérkezésükkor K. D. eljárás alá vont személy K. J. és egy általa ismeretlen személy volt a helyszínen. A helyszínen K. D. eljárás alá vont személy azt nyilatkozta, hogy K. J. - az édesapja - vezette a balesetben érintett gépjárművet. Releváns információval a balesetről nem tudott szolgálni, a balesetet nem látta."

[37] Az ügy további iratai alapján az állapítható meg, hogy sem a szabálysértési ügyben elsőként eljárt H. Rendőrkapitányság, sem az érdemi határozatot meghozó H. Rendőrkapitányság, sem a szabálysértési kifogást elbíráló járásbíróság - ha egyáltalán észlelte is, miszerint a rendőr törzszászlós a szabálysértési eljárásban hamis tanúvallomást tett - vele szemben feljelentést soha nem tett.

[38] Ugyanakkor tényként állapítható meg az is, hogy az elsőfokú bírósági eljárás során sem az I. r. terhelt, sem védője nem kifogásolták sem a feljelentés hiányát, de nem hivatkoztak a hamis tanúzás bűncselekményéhez kapcsolódó különös büntethetőséget kizáró okra sem. Ez azonban természetesen nem zárja ki, hogy a védő a felülvizsgálati indítványban erre az eljárási szabálysértésre és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozzon.

[39] Az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 240. §-a szerint hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

[40] Lényegében ugyanezt a rendelkezést tartalmazza az elbírálás idejére hatályba lépett és az eljárt bíróságok által alkalmazott új Btk. is, annyi különbséggel, hogy szemben a korábbi törvénnyel, a büntetőjogi felelősség egyéb akadályai címmel önálló fejezet rendelkezik azokról a kettős természetű jogintézményekről, amelyek anyagi jogi szempontból büntethetőségi akadályok, eljárásjogi szempontból azonban az eljárás lefolytatásának időleges vagy végleges akadályát képezik (Btk. VI. Fejezet). Így a Btk. 32. §-a szerint a törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak az arra jogosult által tett feljelentésre büntethető.

[41] A fentiek alapján megállapítható, hogy az I. rendű terhelt által a szabálysértési ügyben elkövetett hamis tanúzás miatt sem az alapügyben eljárt szabálysértési hatóságok, sem a szabálysértési ügyben eljárt bíróság nem tett feljelentést hamis tanúzás miatt. A feljelentést ezzel szemben olyan szerv tette meg, amelyik az ügyben a rendőr törzszászlóssal szemben bírói engedély alapján vesztegetés bűntette, hivatali visszaélés bűntette, jövedéki orgazdaság bűntette és csempészet bűntette miatt folytatott bűnügyi felderítést, és az engedélyezett telefonlehallgatások eredményének értékelése alapján jutott tudomására az I. r. terhelt által elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény.

[42] Semmilyen adat nincs tehát arra, hogy a szabálysértési ügyben eljárást folytatott hatóságok, illetve bíróság egyáltalán észlelte volna az I. rendű terhelt által előttük elkövetett bűncselekményt.

[43] Sem az ügyész legkésőbb a vádemeléskor, sem a bírósági szakaszban a bíróság, vagy a vádat képviselő ügyészség - a rendelkezésre álló adatok alapján - nem tett lépéseket azért, hogy az addig be nem szerzett, de a Be. 217. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a vádirat kötelező elemeként szerepeltetni előírt feljelentést az eljárás során bármikor pótolják.

[44] Tény, hogy a Btk. 274. §-a szerinti büntethetőségi akadály feltételes, mert az alapügy befejezését követően a törvény már nem kívánja meg az alapügyben eljárt hatóság kizárólagos feljelentését.

[45] A Kúria álláspontja szerint azonban a büntetőtörvény és Be. vonatkozó rendelkezései nem játszhatók ki akként, hogy a rendőrség személyi állományával összefüggő belső bűnfelderítése kapcsán titkos felderítést végző Nemzeti Védelmi Szolgálat tegyen feljelentést az alapügyben eljáró hatóság helyett, mégpedig úgy, hogy az alapügy a feljelentés megtételekor még nem fejeződött be, e feljelentés alapján pedig - ami a büntetőeljárás megindítása szempontjából irreleváns -, vádat lehet emelni és bírósági eljárást folytatni.

[46] Ettől függetlenül a védelmi felülvizsgálati indítvány téves annyiban, hogy a Be. 217. § (3) bekezdés d) pontja által előírt feltételek fennállását nem tartalmazó vádirat nem a Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényes vád fogalmának nem felel meg, hanem kellékhiányos.

[47] "Ha a vád törvényes, azonban a vádirat a Be. 217. §-a (3) bekezdésének a), illetve c)-j) pontja szerinti valamely (az adott ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró) kelléket nem tartalmazza, akkor a bíróságnak először a Be. 268. §-ának (1) bekezdése értelmében hivatalból intézkednie kell. Ehhez képest az ügyész bíróság általi megkeresése a vádirat (kellék)hiányosságainak pótlása végett valójában nem lehetőség, hanem törvényi előírás. Ha az ügyész a bíróság megkeresésében foglaltaknak nem tett eleget, akkor a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetnie [Be. 267. § (1) bek. k) pont]." [1/2007. BK vélemény II/2-3. pont].

[48] Bár a felülvizsgálati indítvány e körben tett kifogása helytálló ugyan, de abból téves jogi következtetést vont le, továbbá a Legfőbb Ügyészség is helytállóan mutatott rá, hogy a védő által felhozottak nem a vád törvényességét érintik, a Kúria a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból észlelte, hogy a 373. § (1) bekezdésének I/b) pontja szerint feltétlen eljárási szabálysértést megvalósítva jártak el a megtámadott határozatokat hozó bíróságok, amikor az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányában hoztak ítéletet.

[49] Ennek következménye pedig a Be. 428. § (2) bekezdésének első fordulata alapján az I. rendű terhelt tekintetében megállapított hamis tanúzás vétségét érintő részükben a megtámadott határozatoknak hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetése.

[50] A Kúria a felülvizsgálati indítványnak az eljárt bíróságok hatáskörét megkérdőjelező álláspontját alaptalannak tartotta.

[51] Tény, hogy a vádirat benyújtását követően a 2013. évi CLXXXVI. törvény 66. §-a módosította a Be. 470. § (1) bekezdés c) pontját, melynek így a 2014. január 1. napjától hatályos szövege szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a rendőrség hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett nem katonai bűncselekmények miatt is.

[52] Téves következtetést vont le azonban a Be. 11. §-a és 605. § (3) bekezdésének értelmezése kapcsán.

[53] A Kúria - általa is hivatkozott - EBH 2014.10.B19 számú elvi határozata éppen a katonai és a nem katonai büntetőeljárás hatályában bekövetkezett, 2014. január 1. napján hatályba lépett módosulására adott elvi jelentőségű állásfoglalást. Ennek az a lényege, hogy ha a hatáskört módosító törvény nem tartalmaz más rendelkezést, akkor elsősorban a már "betárgyalt" ügyek kímélete miatt az a bíróság jár el, amelyiknek a vádirat benyújtásakor az ügy elbírálására hatásköre volt. Itt más rendelkezésen nem a védő által hivatkozott eltérő hatálybalépési időpontot, hanem azt kell érteni, hogy a folyamatban lévő ügyek intézésére a módosító törvényben nincs külön rendelkezés. Jelen ügyben pedig a vádirat benyújtásakor a katonai büntetőeljárás hatálya kizárólag a rendőrség hivatásos állományú tagjainak katonai bűncselekményeire terjedt ki. Ezért a Be. 373. § (1) bekezdés II/c) pontjában foglalt eljárási szabálysértésre való hivatkozás téves.

[54] Nem volt eredményes az eljárt bíróságok által az indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás sem.

[55] A védő a felülvizsgálati indítványban ugyan a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésre, ezen belül is a Be. 373. § (1) bekezdésének III/a) pontjára, azaz az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, tartalma szerint azonban ezen keresztül azt támadta, hogy az eljárt bíróságok milyen bizonyítási eszközöket szereztek be, és melyek beszerzését mellőzték.

[56] A felülvizsgálati indítvány tehát a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékok helytállóságát, az eljárt bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét, ezen keresztül pedig a jogerős ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát támadta.

[57] Emellett a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - megsértése egyébként is kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása - tény- vagy jogkérdés kapcsán - oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (1/2007. BK, BH 2010.117.).

[58] Ilyen fokú hiányosság azonban nem állapítható meg akkor, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésekben kifejeződő jogi álláspontjukat a bíróságok mire alapozták (BH 2013.10., BH 2009.352.). Önmagában tehát az, hogy a terhelt a felülvizsgálati indítványában a törvényi okot megjelöli, azonban nem arra, hanem más indokokra figyelemmel támadja a jogerős határozatokat, a felülvizsgálati indítvány elbírálását a törvényben kizárttá teszi (EBH 2007.1596.).

[59] Ahogy a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok esetében is, a bizonyítékok elfogadása és értékelése alapján levont következtetések helyessége már kívül esik a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása; ez pedig a fent kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[60] Mindemellett pedig a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálata - függetlenül a hivatkozás alaposságától vagy alaptalanságától - kizárt abból az okból, hogy a titkos információgyűjtés anyagát a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználták (BH 2012.186.).

[61] Ugyanakkor a Kúria megjegyzi: mind az I. rendű terhelt, mind védője a fellebbezésében hivatkozott a Btk. 275. § (1) bekezdés a) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okra. A másodfokon eljárt ítélőtábla a helybenhagyó végzésében erre nem reagált. Az indokolási kötelezettség ugyanakkor nemcsak azt jelenti az eljáró bíróság részéről, hogy saját álláspontját az üggyel kapcsolatban kifejti, hanem - a tisztességes eljárás követelményéből fakadóan - azt is, hogy érdemben választ ad a felek, különösen a fellebbezést előterjesztő felek olyan érveire, amelyek az addigi eljárás során - nyilván a védelmi taktika folytán - nem kerültek elő.

[62] A másodfokú bíróság tehát abban a körben, amelyben a Be. annak hiányát hatályon kívül helyezési okként szabályozza, eleget tett ugyan az indokolási kötelezettségének, azonban határozatának indokolása hiányos abban a tekintetben, hogy a fellebbezésben hivatkozott jogkérdéssel - nevezetesen a terheltnél esetlegesen megállapítható büntethetőséget kizáró okkal - kapcsolatosan az álláspontját nem fejtette ki. Ez azonban nyilvánvalóan nem vezet a büntetőjogi főkérdésekben a határozat felülbírálatra alkalmatlanságához.

[63] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a hamis tanúzás vétsége miatt a megtámadott határozatok bűnösséget kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az eljárást e tekintetben megszüntette. Ezt meghaladóan azonban a felülvizsgálati indítvány megalapozatlannak bizonyult, ezért a megtámadott határozatokat egyebekben hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 779/2015.)