BH 2018.6.157

[1] A kerületi bíróság a 2013. január 15. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), és ezért 6 hónap fogházbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2013. december 13. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A kerületi bíróság ítéletének a terheltet érintő, próbára bocsátó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette. A terhelt halmazati büntetését az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége miatt is kiszabottnak tekintette azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés- büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható legkorábban feltételes szabadságra, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás szerint a terhelt ellen tartás elmulasztása miatt a kerületi ügyészség vádiratot nyújtott be a kerületi bíróságra. A 2011. február 25. napján tartott tárgyaláson a terhelt felmutatott egy hamisított, G. J. aláírással ellátott átutalási megbízást, mely szerint a terhelt G. J. folyószámlájának terhére megfizetett 510 000 forint elmaradt gyermektartásdíjat a jogosultnak. A kerületi bíróság a bemutatott okirat alapján végzésével a terhelt ellen tartás elmulasztásának vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette. A terhelt a tartásdíjat nem fizette meg. G. J. az átutalási megbízásról nem tudott, azt a terhelt töltötte ki és írta alá a számlatulajdonos helyett.

[4] A másodfokú bíróság a történeti tényállást kiegészítette a kerületi bíróság - a törvényszék határozata folytán - 2013. február 19-én jogerős ítéletével megállapított tényállás I. pontja szerinti (a próbára bocsátás megszüntetésével összefüggő) történeti tényekkel.

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt javára a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan. Indokai szerint amennyiben az elkövető a hamis magánokiratot büntető- vagy polgári perben szolgáltatja, úgy függetlenül attól, hogy a hamisító és a felhasználó személye azonos vagy különböző, valós bűnhalmazat nem jön létre a hamis tanúzás és a hamis magánokirat felhasználása között, a halmazat csupán látszólagos. Ugyanakkor az 1978. évi IV. törvény 238. § (3) bekezdése szerint - a hatályos szabályozással egyezően - a büntetőügy terheltje nem büntethető hamis tanúzás miatt. Mindezekből következően, amennyiben a terhelt az ellene tartás elmulasztása miatt folyamatban lévő büntetőügyben hamis magánokiratot szolgáltat a gyermektartásdíj megfizetésének igazolására, büntetőjogi felelőssége sem a közbizalom elleni, sem az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményben nem állapítható meg (EBH 2016.B10.). Erre figyelemmel az eljárt bíróság ítéletének megváltoztatását és a terhelt magánokirat-hamisítás vétsége miatti vád alóli felmentését indítványozta.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt fenntartotta azzal, hogy egyidejűleg a próbára bocsátás megszüntetésével kapcsolatos rendelkezés hatályon kívül helyezését is indítványozta.

[7] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[8] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[9] Az irányadó tényállás szerint a terhelt az ellene tartás elmulasztásának vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a 2011. február 25. napján tartott tárgyaláson felmutatott egy hamisított átutalási megbízást, mely szerint G. J. folyószámlájának terhére megfizetett 510 000 forint elmaradt gyermektartásdíjat. A bíróság a bemutatott okirat alapján a terhelttel szemben tartás elmulasztásának vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette; a terhelt a tartásdíjat azonban nem fizette meg, G. J. az átutalási megbízásról nem tudott, azt a terhelt töltötte ki és írta alá a számlatulajdonos helyett.

[10] Tévedett az eljárt bíróság akkor, amikor e tények alapján a terhelt büntetőjogi felelősségére következtetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt.

[11] Az 1978. évi IV. törvény 238. § (2) bekezdés c) pontja szerint - amint a Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontja szerint is - hamis tanúzást valósít meg, aki büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

[12] Az 1978. évi IV. törvény 238. § (3) bekezdése szerint - egyezően a Btk. 272. § (3) bekezdésével - a (2) bekezdés c) pontja alapján nem büntethető a büntetőügy terheltje.

[13] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a hamis okirat felhasználása és a hamis okirat szolgáltatásával megvalósuló hamis tanúzás bűntettének alaki halmazata látszólagos; a cselekmény a speciális törvényi tényállás, azaz a hamis tanúzás szerint minősül (EBH 2016.B10.; EBH 2015.B14.; BH 2014.9.).

[14] Ez irányadó a jelen ügyben is. Tehát azzal, hogy a terhelt az ellene tartás elmulasztásának vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben hamis átutalási megbízást szolgáltatott, nem magánokirat-hamisítás vétsége bűncselekményét valósította meg; a magánokirat-hamisítás vétsége és a hamis tanúzás törvényi tényállásának halmazata csupán látszólagos, a cselekmény a speciális törvényi tényállás, azaz a hamis tanúzás megállapítására lenne alkalmas.

[15] Ugyanakkor - miként arra felülvizsgálati indítványában az ügyész is helytállóan hivatkozott - a hamis okirat szolgáltatásával elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt az 1978. évi IV. törvény 238. § (3) bekezdése szerint a büntetőügy terheltje nem büntethető.

[16] A hamis tanúzás kapcsán fennálló büntethetőségi akadályra tekintettel - amint azt a Kúria a hivatkozott elvi határozatában is korábban kifejtette - a terhelt a magánokirat-hamisítás vétsége miatt sem büntethető.

[17] Így a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályának megsértésével került sor.

[18] Ezért a Kúria a terheltet az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádja alól - az 1978. évi IV. törvény 22. § i) pontjára és a 238. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró okra tekintettel - a Be. 331. § (1) bekezdés és a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontja alapján felmentette.

[19] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

[20] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.

[21] A próbára bocsátás alkalmazásának és a próbára bocsátás megszüntetésének egyaránt vannak mérlegelést nem tűrő törvényi feltételei, melyek megsértése felülvizsgálati okot alapoz meg.

[22] Az 1978. évi IV. törvény 73. § (2) bekezdése szerint a próbára bocsátást meg kell szüntetni, ha a terheltet a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt, valamint ha a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik.

[23] A felmentés értelemszerű és szükségszerű következménye, hogy megszűnt a kerületi bíróság ítéletének (terheltet érintő) próbára bocsátó rendelkezését hatályon kívül helyező és a próbára bocsátást megszüntető - a terhelttel szemben további 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt is büntetést kiszabó - rendelkezés törvényi [1978. évi IV. tv. 73. § (2) bek. szerinti] feltétele. Ezért e rendelkezést a Kúria mellőzte.

[24] Ekként a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a Fővárosi Főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kerületi bíróság, valamint a törvényszék ítéletét fentiek szerint megváltoztatta.

[25] Megjegyzi a Kúria, hogy a felmentés nyilvánvaló következménye, hogy a bűnösség megállapítása alapján kiszabott büntetés (mellékbüntetés) jogalapja megszűnt. Ez jelen esetben értelemszerűen egyben azt is jelenti, hogy a próbára bocsátást kimondó jogerős határozat alapján ugyancsak nincs jogalapja jelen alapügy folytán büntetésnek. A Kúria határozatának (jelen perjogi helyzetben) további értelemszerű következménye, hogy a terhelt ügyei egyesítésének - Be. 265. § (2) bekezdése szerinti - törvényi oka is megszűnt. Ezért a Kúria a terhelt ellen a kerületi bíróság előtt magánokirat-hamisítás vétsége miatt folyamatban volt, s próbára bocsátással zárult büntetőügyét elkülönítette (54. BK vélemény III/5. pont).

(Kúria Bfv. III. 808/2017.)