BH 2018.6.158

[1] A járásbíróság a 2016. október 5. napján meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki a II. r. és a III. r. terheltet felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. 1) tétel] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért

[2] - a II. r. terheltet két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá vele szemben 7 000 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el;

[3] - a III. r. terheltet egy év tíz hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2017. március 29. napján kihirdetett ítéletével a III. r. terhelt büntetésének tartamát egy év két hónapra enyhítette, mellőzte azonban a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, a terheltet mellékbüntetésül két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és rendelkezett arról, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[5] A jogerős határozatok ellen a II. és III. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.

[6] Indokai szerint a terheltek terhére megállapított, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette csak látszólagos alaki halmazatban állhat a közokirat-hamisítás bűntettével, mivel a hagyatéki eljárásnak velejárója, hogy az ingatlan-nyilvántartás ingatlanhagyaték esetén módosul. Arra hivatkozott, hogy egyik terheltnek sem volt aktív magatartása az ingatlan-nyilvántartást érintően, azaz nem a terheltek nyújtották be a végintézkedést az ingatlan-nyilvántartási eljárásban, hanem a közjegyző. Véleménye szerint annak elvárása, hogy a hamis végrendelet hagyatéki eljárásban történő felhasználását követően bármely terhelt az ingatlan-nyilvántartási eljárást megelőzően önfeljelentéssel éljen, életszerűtlen, és mivel a tényállás szerint a terheltek cselekvősége nem az ingatlan-nyilvántartás adatainak változására irányult, a hamis okirat felhasználása legfeljebb nem büntethető eszközcselekmény lehetett. Hivatkozott e körben az EBH 2014.B14. számú elvi bírósági határozatra, mely szerint a magánokirat-hamisítás vétségének és a hamis tanúzás bűntettének alaki halmazata látszólagos, ha a tanúként kihallgatott személy a hamis tanúzást büntetőügyben, a hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg. Hivatkozott továbbá a BH 1988.131. számon közzétett eseti döntésre is, mely szerint a hamis tanúzás e változata speciális tényállás, azzal halmazatban a csalás és a magánokirat-hamisítás bűncselekménye nem állapítható meg. Utalt arra, hogy a végrendeletet kizárólag a hagyatéki eljárásban használták fel és a terheltektől függetlenül, jogszabályi rendelkezések alapján került sor a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási átvezetésére, így ez a terhelteknek nem róható fel.

[7] Sérelmezte, hogy a rendelkezésre álló írásszakértői vélemény szerint az örökhagyónak az aláírása volt a végrendeleten, ennek ellenére az eljárt bíróságok a többi kétséges és ellentmondásos bizonyíték alapján állapították meg a tényállást, és azt is, hogy a másodfokú bíróság nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a 18 000 000 forintot meghaladó kárt. Álláspontja szerint ugyanis az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény esetén nincs kár, és a Btk. 272. § (5) bekezdése szerint az érték kizárólag akkor bír jelentőséggel, ha az meghaladja a különösen nagy mértéket. Törvénysértőnek tartotta továbbá a másodfokú bíróság azon megállapítását is, mely szerint a bűncselekmények elkövetésére fondorlatos módon került sor, amely nemcsak büntetőjogilag, de erkölcsileg is elítélendő. Véleménye szerint a bűncselekmények erkölcsileg elítélendő volta jogi evidencia, ezért azt külön súlyosító körülményként nem lehet értékelni.

[8] Mindezek alapján álláspontja szerint a halmazati büntetés kiszabására törvénysértő módon került sor.

[9] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette miatt a terheltek ellen az eljárást szüntesse meg, a törvénysértő halmazati büntetés helyett szabjon ki enyhébb büntetést és a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel. Indítványozta továbbá, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a megtámadott ítéletek végrehajtását függessze fel.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak tartotta.

[11] Álláspontja szerint a hagyatéki eljárás során becsatolt végrendelet hamissága ténykérdés és az nem az indítvány szerinti "valónak elfogadható" feltételezés; az irányadó tényállás szerint a II. és III. r. terhelt azzal a határozott indítékkal bírták rá az I. r. terheltet a cselekmények elkövetésére, hogy ezáltal jogtalanul megszerezzék az elhunyt ingó és ingatlanvagyonát.

[12] Megítélése szerint mindkét terhelt tudata átfogta, hogy a célzott eredményhez vezető folyamat második fázisában a törvény kötelező rendelkezése értelmében a közjegyző a hagyatéki eljárás eredményeként, a terheltek további közreműködése nélkül, hivatalból köteles intézkedni a tulajdoni változásbejegyzések iránt, ezért cselekményük nem csak abban nyilvánult meg, hogy a hagyatéki eljárás során hamis okirat került felhasználásra, de szükségszerűen minden további közreműködés nélkül abban is, hogy hamis adatok kerüljenek bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Ezért véleménye szerint az egymástól térben és időben elkülönülő két cselekmény bűnhalmazatban történő megállapítása törvényes.

[13] Mindezek alapján alaptalannak tartotta a büntetés mértékének, a súlyosító körülmények mibenlétének és nyomatékának támadását, ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a II. r. és a III. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[14] A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára írásbeli tett észrevételében kifejtette, hogy a büntetlen utócselekmény kapcsán írtakat az anyagi halmazat esetén is fenntartja.

[15] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[16] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható és az a Kúriát is köti. Ezért az indítványnak az a része, amely az eljárt bíróságok határozatainak a végrendelet hamisságára vonatkozó megállapítását támadja, a törvényben kizárt.

[17] A felülvizsgálati indítvány a büntető anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részében pedig alaptalan.

[18] Az irányadó tényállás szerint a II. és III. r. terhelt 2013 őszén, pontosabban már meg nem állapítható időben együtt keresték fel az I. r. terheltet és együtt vették őt rá arra, hogy valótlanul Ny. L. örökhagyó végrendeleti örököseként jelentkezzen a hagyatéki eljárás során. A II. r. terhelt elkészítette az I. r. terheltet örökösnek megnevező, a 2006. szeptember 7-i dátummal ellátott hamis végrendeletet. Ezen okirat másolata a II. r. terhelt közreműködése folytán egy e-mail-mellékleteként 2014. január 13-án jutott el a közjegyzőhöz, az I. r. terhelt nevében, tudtával és e-mail-fiókja jelszavának felhasználásával. A hamis végrendelet eredeti példányát az I. r. terhelt a II. r. terhelttől vette át és azt a 2014. február 5. napján tartott hagyatéki tárgyaláson a közjegyzőnek átadta.

[19] A tényállás rögzítette azt is, hogy a hamis végrendelet alapján a közjegyző a hagyatékátadó végzésével néhai Ny. L. hagyatékát végrendeleti öröklés címén az I. r. terheltnek adta át, és miután az ideiglenes hagyatékátadó végzés 2014. március 17. napján végleges hatályúvá vált, a közjegyző a végrendeleti öröklés tényéről egyebek mellett értesítette az illetékes földhivatalt, ahol az I. r. terhelt javára az ingatlan-nyilvántartásba az örökhagyó ingatlanára 2014. április 15-én öröklés jogcímén a tulajdonjogot bejegyezték.

[20] E tényállás alapján helyesen vontak következtetést az eljárt bíróságok arra, hogy a polgári (hagyatéki) ügyben az I. r. terhelt hamis tanúzást követett el, melynek felbujtója a II. r. és a III. r. terhelt volt.

[21] Megjegyzi a Kúria, hogy a II. r. terhelt a felbujtói magatartás mellett fizikai bűnsegélyt is megvalósított, amit azonban a felbujtás elnyelt, emellett ennek a felülvizsgálati indítvány elbírálása szempontjából nincs jelentősége.

[22] A hamis végrendelet elkészítése mellett annak felhasználása valóban alkalmas lenne a hamis magánokirat felhasználása bűncselekményének megállapítására; azonban az eljárt bíróságok - helyesen - e bűncselekmény megállapítását mellőzték, mivel az valóban csak látszólagos halmazatban áll a hamis tanúzással, a hamis magánokirat felhasználásának vétsége beolvad a hamis tanúzás bűntettébe.

[23] A védő által hivatkozott EBH 2014.B14. számú elvi határozat sem azt mondja ki, hogy a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás látszólagos alaki halmazatban áll az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettével, hanem azt az állandósult bírói gyakorlatot erősíti meg, hogy a hamis tanúzás bűntettének az a fordulata, amikor a tanúként kihallgatott személy hamis magánokirat szolgáltatásával valósítja meg az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekményt, valóban elnyeli a magánokirat-hamisítást (1978. évi IV. tv. 276. §, Btk. 345. §). Ennek megfelelően határoztak az eljárt bíróságok az adott ügyben is akkor, amikor a hamis végrendelet szolgáltatását a hagyatéki eljárásban hamis tanúzásnak minősítették.

[24] A BH 1988.131. számon közzétett döntés pedig - értelemszerűen - az 1978. évi IV. törvényhez kapcsolódóan az előzőekben rögzítettekhez hasonlóan azt mondta ki, miszerint akkor, ha az elkövető hamis végrendeletet készít és használ fel a közjegyző előtt azért, hogy az örökséget jogtalanul megszerezze, a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette valósul meg, és emellett a csalás bűntettének megállapítására nincs mód.

[25] Azonban a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás - a "perbencsalás" - arra szolgált, hogy az I. r. terhelt végrendeleti öröklés címén megszerezze az elhunyt ingó és ingatlanvagyonát, az ingatlan megszerzésének pedig szükségszerű következménye az, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárás során hozott hagyatékátadó végzés végleges hatályúvá válását követően hivatalból intézkedjen a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt.

[26] Ezzel pedig a terheltek közreműködtek abban, hogy közhitelű nyilvántartásba valótlan adat kerüljön be, így elkövették a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettét.

[27] Az egymástól időben is elkülönülő, más-más jogtárgyat sértő két bűncselekmény egymással nem alaki, hanem - valódi - anyagi halmazatban áll. Mindezt egyébként az elsőfokú bíróság az ítéletének 19-20. oldalán helytállóan ki is fejtette.

[28] Az 1/2005. BPJE határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette: "Abban az esetben ugyanis, amikor az elkövető - magát szükségszerűen az ingatlan tulajdonosának tüntetve fel - hamis adásvételi, csere vagy egyéb más szerződéssel az eredeti tulajdonos tulajdonjogát a földhivatali nyilvántartásból törölteti, s azt a saját, vagy más - jóhiszemű - személy javára bejegyezteti, jogtalan haszonszerzés céljából megtévesztő magatartást tanúsít. A jogtalan haszonszerzési célzat ilyenkor az ingatlanhoz kapcsolódik, s a tévedésbe ejtett passzív alany a bejegyzést eszközlő hivatalos személy, a kárt szenvedő (sértett) pedig az ingatlan eredeti tulajdonosa. Ha a tulajdonjog-változás bejegyzése megtörténik, a csalás befejezetté válik, ugyanis az ingatlan eredeti tulajdonosát az ingatlan értékével azonos összegű kár éri, mert tulajdonjogának elvesztése folytán a vagyonában a bűncselekmény ilyen mértékű értékcsökkenést okozott (Btk. 137. §-ának 5. pontja). A törlési per eredményessége ez esetben is a kár utólagos megtérülését jelenti csupán. A csalás bűncselekménye mellett - a jogi tárgy eltérő voltából fakadóan - azzal valóságos halmazatban a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt intellektuális közokirat-hamisítás ilyenkor is megállapítható."

[29] Jelen ügyben is erről van szó, azzal a különbséggel, hogy a perbencsalási cselekményt hagyatéki eljárásban hamis végrendelet benyújtásával követték el, így az nem vagyon elleni, hanem az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekményként minősül.

[30] Az eljárt bíróságok ezért törvényesen minősítették a II. és III. r. terhelt cselekményeit felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettének és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének.

[31] A Kúria állandó gyakorlata szerint a törvényes minősítés mellett a büntetési tételkereten belül kiszabott büntetés a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. Figyelemmel arra, hogy a halmazati szabályok szerint a terheltekkel szemben három hónaptól négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztés szabható ki, a kiszabott büntetés törvényes, és a törvényesen kiszabott büntetés esetén az eljárt bíróságok által súlyosító vagy enyhítő körülményként figyelembe vett tényezők támadására sincs mód (BH 2005.337.).

[32] A Kúria minderre figyelemmel a Be. 426. §-a alapján a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a II. és III. r. terheltek esetében hatályukban fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 1.090/2017.)