BH 2023.3.59

[1] A kerületi bíróság a 2020. június 30. napján, előkészítő ülésen kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (2) bek. c) pont, (5) bek. I. ford.] és hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (2) bek. c) pont, (4) bek. I. ford.]. Ezért a többszörös visszaeső terheltet halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés-büntetésbe történő beszámításáról és a bűnügyi költségről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. március 5. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést 2 év 6 hónapra súlyosította, rendelkezett a járulékos kérdésekről.

[3] Az irányadó tényállás lényege a következő.

1. tényállási pont:

A terhelt 2016. február 10. napján a D. I. P. felperes és A. A. alperes között házasság felbontása és járulékai tárgyában a kerületi bíróságon folyamatban volt polgári perben az alperes jogi képviseletére vonatkozóan egy - általa tudottan - hamis "Megbízás" elnevezésű ügyvédi meghatalmazást csatolt be, melyet a dr. S. A. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája képviselőjeként, ügyvédi minőségben, a saját nevében aláírt. Az okiraton az alperes jogi képviseletének ellátására jogosultként feltüntetett ügyvéd és az ügyvédjelöltek, közöttük a terhelt a Magyar Ügyvédi Kamara nyilvántartásában nem szerepelnek, ügyvédi tevékenység folytatására, illetve a hivatkozott polgári perben jogi képviselet ellátására nem jogosultak.

2. tényállási pont:

A terhelt a lopás bűntette miatt B. I. és társai ellen az S.-i Járásbíróság előtt folyamatban volt büntetőügyben 2016. szeptember 9. napján B. I. terhelt védelmében, általa tudottan hamis, 2016. szeptember 1-jei keltezéssel ellátott "Tisztelt Bíróság! Tisztelt Bírónő!" kezdetű beadványt, 2016. augusztus 30-i keltezéssel ellátott "Meghatalmazás" elnevezésű okiratot és 2016. szeptember 1-jei keltezéssel ellátott "Enyhébb kényszerintézkedés elrendelésére kérelem" elnevezésű okiratot csatolt be, melyeket valótlanul a "B. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája" fejléccel és képviseletében, B. I. terhelt védőjeként ügyvédi minőségben mint dr. B. L. ügyvéd írt alá.

A terhelt 2016. szeptember 16. napján B. I. terhelt védelmében, általa tudottan hamis, 2016. szeptember 15-i keltezéssel ellátott "Tisztelt Járásbíróság! Tisztelt Bírónő!" kezdetű beadványt csatolt be, melyet valótlanul, a "B. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája" fejléccel és képviseletében, B. I. terhelt védőjeként ügyvédi minőségben mint dr. B. L. ügyvéd írt alá.

A terhelt 2016. szeptember 29. napján B. I. terhelt védelmében, általa tudottan hamis, 2016. szeptember 26-i keltezéssel ellátott "Tisztelt Járásbíróság!" kezdetű bejelentést csatolt be, melyet valótlanul, a "B. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája" fejléccel és képviseletében, a terhelt védőjeként ügyvédi minőségben mint dr. B. L. ügyvéd írt alá.

A terhelt 2016. november 16. napján B. I. terhelt védelmében, általa tudottan hamis, 2016. november 14-i keltezéssel ellátott kérelmet csatolt be B. I. terhelt vonatkozásában elrendelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés enyhítése érdekében, melyet valótlanul, a "B. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája" fejléccel és képviseletében, B. I. terhelt védőjeként ügyvédi minőségben mint dr. B. L. ügyvéd írt alá.

A terhelt 2016. december 6. napján B. I. terhelt képviseletében, általa tudottan hamis, 2016. december 6-i keltezéssel ellátott "Tisztelt Bíróság!" kezdetű értesítést csatolt be, melyet valótlanul, a "B. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája" fejléccel látott el és mint az ügyvédi iroda tanácsadója írt alá. Ugyanezen a napon, azonos tartalommal e-mailt is küldött a bíróság részére, melyet valótlanul dr. B. L. ügyvéd helyett, az iroda alkalmazottjaként írt alá.

A terhelt által az okiratokon B. I. terhelt jogi képviseletének ellátására jogosultként feltüntetett ügyvéd, dr. B. L. a Magyar Ügyvédi Kamara nyilvántartásában 2016. évben nem szerepelt, ebben az időben ilyen elnevezésű személy ügyvédi tevékenység folytatására, illetve a hivatkozott büntetőügyben jogi képviselet ellátására nem volt jogosult. "B. és Társai Egyéni Ügyvédek Irodája" elnevezésű ügyvédi iroda a fenti cselekmények ideje alatt nem létezett.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítottan - az első- és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[5] Indokai szerint semmilyen hatóság előtt nem követett el hamis tanúzást, és nem található az ügyiratban olyan irat, ahol ő akár büntető-, akár polgári ügyben tanúvallomást tett volna.

[6] Kifejtette, hogy a bíróság nem foglalkozott azzal, hogy a cselekmény az ő, és a sértett gyógykezelése alatt történt.

[7] Álláspontja szerint törvényt sértett az eljárt bíróság, mert mértékes indítvány hiányában hozta meg az ítéletet az előkészítő ülésen, így neki az ügyészi indítvány megismerése nélkül kellett a bűnösség elismeréséről és a tárgyalásról való lemondásról nyilatkoznia. Kifogásolta, hogy az előkészítő ülésen a tárgyaláshoz való jogáról lemondó terhelt esetében a bíróság nem vizsgálja a bűnösséget vagy az ártatlanságot, melyet alaptörvényellenesnek tartott.

[8] Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bírósághoz bejelentette: részt kíván venni a tárgyaláson, azonban a sajtóból úgy értesült, hogy a Covid-vírus okozta járvány miatti lezárások okán a bíróságra nem lehet bemenni, ezért nem ment el. Kifogásolta, hogy a nyilvános ülésen megjelent védőjével soha nem beszélt, és soha nem is látta. A másodfokú bíróság pedig az ügyészi indítványnak megfelelően, a többszörösen büntetett előéletére figyelemmel annak ellenére súlyosította a büntetését, hogy az ítéletében a kétszeres értékelés tilalmára tekintettel a többszörös visszaesői minőséget a súlyosító körülmények közül mellőzte.

[9] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a terhelt felülvizsgálati indítványát - más indokból - alaposnak tartotta.

[10] Kifejtette, hogy a Btk. 272. § (1) bekezdése szerinti hamis tanúzás akkor valósul meg, ha a valótlan tartalmú vallomás az ügy lényegi körülményeire vonatkozik. Mivel a Btk. 272. § (2) bekezdése a hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő a hamis szakvéleményt vagy hamis felvilágosítást adó szakértőre, szaktanácsadóra, a hamisan fordító tolmácsra vagy fordítóra, illetve a hamis okirat vagy tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltató elkövetőre, ezen elkövetési magatartásoknak is az ügy lényegi körülményeire kell vonatkoznia.

[11] Ennek megfelelően az 1. tényállási pontban írt cselekmény esetében a terhelt nem tett mást, mint hogy a polgári ügyben egy hamis meghatalmazást csatolt, így nem készített okiratot, beadványt az ügy érdemére vonatkozóan, az ügyben ténylegesen nem járt el. A kereset mikénti elbírálását mindez nem befolyásolta, a hamis meghatalmazás becsatolása önmagában nem érintette a polgári eljárási szabályok alkalmazása szempontjából jelentős körülményeket. Az általa csatolt okirat hamis volt ugyan, hiszen az alperesi képviseletre való jogosultságát kívánta ezzel igazolni, ez azonban nem vonatkozott a polgári ügy lényeges körülményeire. Ekként a terhelt ezen cselekménye a hamis tanúzás bűntette helyett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősül.

[12] A 2. tényállási pontban írt cselekmény ehhez képest annyiban eltérő, hogy a terhelt nem csupán a hamis ügyvédi meghatalmazást nyújtotta be a bíróságon, hanem beadványokat, indítványokat is megfogalmazott a bíróságnak címezve, mintha az alapügy egyik terheltjének védője lenne. A beadványainak tárgya tekintetében az irányadó tényállásból azonban csak az állapítható meg, hogy ez két alkalommal, a 2016. szeptember 9. napján és a 2016. november 16. napján benyújtott beadványok esetében irányult a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés enyhítésére, egyebekben a beadványok tárgyára, tartalmára nézve az ítélet további ténymegállapítást nem tartalmaz. A 2016. szeptember 16. és 29. napján, valamint a 2016. december 6. napján benyújtott, ám konkrétan meg nem jelölt tárgyú beadványok esetében tehát nem lehet következtetést vonni arra, hogy azok a büntetőügy lényeges körülményeire vonatkoznának.

[13] Állápontja szerint a hamis okirat szolgáltatásával elkövetett hamis tanúzás bűntette akkor valósult volna meg, ha a terhelt álnéven eljárva nemcsak a kényszerintézkedés megszüntetésére tett volna indítványt B. I. terhelt tekintetében, hanem ezt valótlan tartalmú okiratok csatolásával kívánta volna alátámasztani. Ebben az esetben ugyanis a kényszerintézkedés indokoltsága szempontjából jelentős tényekre vonatkozott volna a hamis okirat. Ilyen tényeket azonban a jogerős ítélet nem tartalmaz.

[14] Az irányadó tényállásban pedig nincs adat arra, hogy a terhelt bármelyik beadványát, így akár az enyhébb kényszerintézkedés elrendelésére irányuló indítványát is valótlan adatokkal kívánta volna alátámasztani. Az általa benyújtott okiratok hamis volta egyedül abban nyilvánult meg, hogy álnéven, egy nem létező ügyvédi iroda nevében azokat aláírta.

[15] Ezen túl az ügy - akár anyagi, akár eljárásjogi szempontból - lényeges körülményeire vonatkozóan a beadványok az irányadó tényállás szerint valótlan adatot nem tartalmaztak.

[16] Ezért a terhelt 2. tényállási pontban írt cselekménye hamis tanúzás bűntette helyett folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősül.

[17] Következésképpen a többszörös visszaesőnek minősülő terhelttel szemben a helyes minősítés mellett kiszabható halmazati büntetési tételkeret felső határa 2 év 3 hónap szabadságvesztés, azaz a jogerős ügydöntő határozattal kiszabott 2 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztés törvénysértő.

[18] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az első- és a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a terhelt cselekményét 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítse, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát enyhítse, annak végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg és állapítsa meg, hogy a terhelt legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[19] A védő a felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében egyetértett a cselekmény minősítésével kapcsolatos ügyészi állásponttal, illetve a terhelt azon kifogásával, hogy az eljárás során nem vizsgálták az elmeállapotát. Álláspontja szerint nem az ő hibájára vezethető vissza, hogy a terhelt nem tudta vele felvenni a kapcsolatot tekintettel arra, hogy szabadlábon védekezett, és ismerte az elérhetőségeit.

[20] A Legfőbb Ügyészség álláspontjára tett észrevételében a terhelt akként nyilatkozott, hogy azzal egyetért. Indítványozta, hogy a büntetés kiszabása során a Kúria nyomatékos enyhítő körülményként értékelje a nagyfokú időmúlást, a megromlott egészségi állapotát, illetve azt, hogy betegségei elviselését a fogvatartási körülmények jelentősen nehezítik.

[21] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja.

[23] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[24] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja értelmében, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[25] Értelemszerűen e körbe tartozik, ha a bíróság a tárgyalást (nyilvános ülést) a terhelt távollétében úgy tartotta meg, hogy azon a jelenléte kötelező lett volna.

[26] A Be. 599. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére nyilvános ülést tart, kivéve, ha az ügy tanácsülésen intézhető el, vagy tárgyalást kell tartani. A Be. 599. § (4) bekezdése szerint a nyilvános ülésen az ügyész és a vádlott jelenléte nem kötelező, kivéve, ha a bíróság az ügyben a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében meghallgatja. A Be. 599. § (5) bekezdése alapján a fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges.

[27] Mindezekből következően jelen ügyben a felülvizsgálati indítvány által hivatkozott abszolút eljárási szabálysértés fel sem merül tekintettel arra, hogy a szabályszerűen értesített terhelt a nyilvános ülésen nem jelent meg, és meghallgatását a másodfokú bíróság sem tartotta szükségesnek.

[28] A nyilvános ülés elmulasztása miatt pedig utólag nincs helye igazolásnak [Be. 425. § (3) bek., Be. 600. § (4) bek.].

[29] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor is, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[30] A terhelt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében az abban foglaltakkal egyetértett, és az enyhítő körülmények felsorolásával valójában a továbbiakban a kiszabott büntetés felülvizsgálatát is kérte, ezért a felülvizsgálati indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti okból is előterjesztett.

[31] A Btk. 272. § (1) bekezdés szerint hamis tanúzást követ el az a tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja.

[32] A 272. § (2) bekezdése szerint a hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki

a) mint szakértő hamis szakvéleményt vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad,

b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít,

c) a 268. § (1) bekezdés b) pontja esetén kívül büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

[33] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványra tett észrevétele szerint a Btk. 272. § (2) bekezdése visszautal az (1) bekezdésre, ekként a (2) bekezdésben írt elkövetési magatartások is csak akkor minősülnek bűncselekménynek, ha azok az ügy lényeges körülményére vonatkoznak. Ekként ez irányadó jelen ügyben is a terhelt terhére rótt, a Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontja szerinti cselekményekre is.

[34] Ez az álláspont azonban téves.

[35] A Btk. 272. § (2) bekezdése a hamis tanúzásnak tekintendő más cselekményeket önállóan határozza meg, amelyek a hamis vallomástételtől, és ekként a hamis vallomástétel büntethetőségének törvényi feltételeitől is függetlenek.

[36] A Btk. 272. § (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartás a tanú által tett valótlan vallomás vagy a való elhallgatása, amely a törvény kifejezett rendelkezése alapján csak akkor büntethető, ha az lényeges körülményekre vonatkozik. A Btk. 272. § (2) bekezdése azonban ettől eltérő, és nem utal a lényeges körülményre. Az a megfogalmazás, mely szerint a (2) bekezdésben meghatározott elkövetési magatartásokra is a hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, a cselekmény minősítésének és a jogkövetkezmények azonosságát jelenti.

[37] Ez pedig jelen esetben azt jelenti, hogy a Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontja szerinti bűncselekmény megállapításának feltétele a szolgáltatott okirat hamis volta, az, hogy azt polgári vagy büntetőperben szolgáltassák, és a bizonyítási eszköz hamis voltáról az elkövető tudomással bírjon. Ekként minden további törvényi feltétel nélkül, a hamis okirat szolgáltatásával a hamis tanúzás bűntette befejezetté válik azzal, hogy a hamis okiratról a bíróság tudomást szerez.

[38] Így tehát az az elkövető, aki akár büntető-, akár polgári perben hamis bizonyítási eszközt, ezen belül okiratot szolgáltat, és annak hamis voltáról tudomással bír, megvalósítja a tanúzás hamis okirat szolgáltatásával elkövetett bűncselekményét, és a bűncselekmény ezen fordulat szerinti elkövetési magatartása független attól, hogy a perben szolgáltatott hamis bizonyítási eszköz az ügy lényeges körülményeire vonatkozik-e (EBH 2016.B.10. [28], [29]; Bfv.I.1773/2015.; Bfv.I.1751/2015.).

[39] Ehhez képest az irányadó tényállás rögzíti azt, hogy

- a terhelt 2016. február 10. napján házasság felbontása és járulékai tárgyában folytatott polgári perben az alperes jogi képviseletére vonatkozóan a bíróságra egy általa tudottan hamis "Megbízás" elnevezésű ügyvédi meghatalmazást csatolt be;

- a terhelt a lopás bűntette miatt B. I. terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben, e terhelt védelmében a bíróságra 2016. szeptember 9. napján három, 2016. szeptember 16. napján, 2016. szeptember 29. napján, 2016. november 16. napján és 2016. december 6. napján további egy-egy, általa tudottan hamis okiratot csatolt be.

[40] Nem tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt cselekményeit polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének [Btk. 272. § (2) bek. c) pont, (5) bek. I. ford.] és büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének [Btk. 272. § (2) bek. c) pont, (4) bek. I. ford.] minősítette, és ekként törvényes a terhelttel szemben kiszabott büntetés is.

[41] A terhelt indítványában azért kifogásolta a hamis tanúzás bűntettének megállapítását, mert sem büntető-, sem polgári ügyben nem tett vallomást.

[42] A kifejtetteknek megfelelően azonban nyilvánvaló, hogy hamis tanúzást nem csupán hamis vallomástétellel lehet elkövetni, hanem hamis okirat szolgáltatásával is, mint ahogyan az jelen ügyben is történt.

[43] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[44] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[45] Az indítvány valójában a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor kifogásolta, hogy a bíróság nem foglalkozott azzal, hogy a cselekmény elkövetésekor a terhelt pszichiátriai kezelés alatt állt. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód. A Be. 650. § (2) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[46] A Kúria megjegyzi, hogy a terhelt erre sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem hivatkozott.

[47] A felülvizsgálati indítvány enyhébb büntetés kiszabását is célozta, azonban felülvizsgálat alapjául ez nem szolgálhat.

[48] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.

[49] Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a büntetés törvényben rögzített céljára (Btk. 79. §) és a büntetés kiszabásának elveire (Btk. 80. §), valamint a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. BK véleményben foglaltakra. Nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró szempontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát sem a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése nem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 79. és 80. §-ait, valamint az 56/2007. BK véleményben foglaltakat.

[50] A felülvizsgálati indítványban a terhelt hivatkozott arra is, hogy az előkészítő ülésen úgy tett beismerő vallomást és úgy nyilatkozott arról, hogy lemond a tárgyaláshoz való jogáról, hogy az ügyészség a vádiratban nem tett indítványt a büntetés vagy intézkedés mértékére arra az esetre, ha az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri, és ilyen indítvány megtételére az előkészítő ülésen sem került sor. Ez azonban felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.

[51] A Kúria rámutat arra, hogy a Be. 422. § (3) bekezdése és a Be. 502. § (1) bekezdése szerint az ügyészség a vádiratban, illetve az előkészítő ülésen az előkészítő ülésen történő beismerés esetére indítványt tehet a büntetés vagy intézkedés mértékére, az azonban nem törvényi kötelezettség, csupán lehetőség. A törvényszék ezt rögzítette is a másodfokú határozatában.

[52] Nem felülvizsgálati ok az előkészítő ülés törvényi szabályozása sem.

[53] A terhelt védelme az eljárás során biztosított volt, abszolút eljárási szabálysértés ennek kapcsán nem merült fel.

[54] A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védőt az észrevételért felkészülési díj illeti meg, amennyiben a felülvizsgálati indítványt nem ő készítette és eljárási cselekményre (nyilvános ülés tartására) nem került sor (BH 2020.287.IV.). A felülvizsgálati indítványra észrevételt szerkesztő kirendelt védő felkészülési díját a Kúria a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (3) bekezdésére figyelemmel állapította meg.

[55] Ekként a Kúria a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.III.317/2022/18.)