EH 2014.09.B14

[1] A terheltet a járásbíróság a 2013. november 5-én meghozott és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. I. fordulat] és magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért őt halmazati büntetésül nyolc hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette.

[2] A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a terhelt 2012. május 20. és június 5. között - pontosan meg nem határozható időpontban - ismeretlen társával a H., R. út 5. szám alatti használaton kívüli lakóház udvaráról eltulajdonított egy raklapnyi tetőcserepet és egy raklapnyi tetőkúpot, összesen 88 880 forint értékben.

[3] E cselekménnyel kapcsolatban a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán 2013. szeptember 14-én a terheltet tanúként hallgatták ki; a terhelt a kihallgatása során azzal védekezett, hogy az eltulajdonított tetőcserepeket egy általa M. F. néven ismert személytől vásárolta, és erről elismervény is készült, amit állítása igazolására a jegyzőkönyvhöz csatolt.

[4] A becsatolt adásvételi szerződés szerint a terhelt 2012. április 16-án 35 000 forintért vásárolt 48 db kúp- és 450 db tetőcserepet M. F.-től. A valótlan tartalmú okiratot azonban a terhelt írta, beleértve az okiraton szereplő "M. F." névaláírást is.

[5] A jogerős ítélet ellen a megyei főügyészség terjesztett elő a terhelt javára - a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában hivatkozva - felülvizsgálati indítványt.

[6] A Legfőbb Ügyészség által módosított tartalommal fenntartott indítvány szerint a hamis magánokiratnak a büntetőügyben bizonyítási eszközként történő szolgáltatása a tanúként kihallgatott személy részéről ugyan kimeríti mind az 1978. évi IV. törvény 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének a tényállását, ahogy 238. § (2) bekezdés c) pontjában írt hamis tanúzás bűntettének tényállását is, mivel az utóbbi törvényhely szerint az, aki bíróság vagy más hatóság előtt büntetőügyben hamis okiratot szolgáltat, hamis tanúzást követ el.

[7] A halmazat azonban látszólagos; a specialitás elvére figyelemmel a terhelti cselekmény helyesen a Btk. 238. § (2) bekezdés c) pontjában írt hamis tanúzás bűntettének minősül. Mivel azonban az ilyen bűncselekmény miatt a Btk. 238. § (3) bekezdése szerint nem büntethető a büntetőügy terheltje, a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor a magánokirat-hamisítás vétségében.

[8] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottat az ellene magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól mentse fel, mellőzze a büntetés halmazati jellegére történő utalást, és a terhelttel szemben kiszabott büntetést társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt tekintse kiszabottnak.

[9] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Miután az indítvány ilyen szabálysértésre utalt, a megtámadott határozatokat a Kúria - a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt ok alapján - felülbírálta; emellett figyelemmel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdésére tekintettel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is. Ilyen eljárási szabálysértést azonban a bíróság eljárásában nem észlelt.

[10] A felülvizsgálati indítvány megalapozott.

[11] Ahogy arra az indítványozó is helyesen hivatkozott, az ítéleti tényállás szerinti magatartás kimeríti mind a magánokirat-hamisítás vétségének, mind a hamis okirattal elkövetett hamis tanúzás bűntettének törvényi tényállását; e cselekmények azonban egymással látszólagos alaki halmazatot képeznek, és a specialitás elve folytán a hamis tanúzás bűntette [1978. évi IV. tv. 238. § (2) bek. c) pontja] megállapításának van helye.

[12] Az utóbbi bűncselekmény miatt azonban az 1978. évi IV. törvény 238. § (3) bekezdése szerint a büntetőügy terheltje nem büntethető.

[13] Helytállóan fejtette ki a felülvizsgálati indítvány előterjesztője azt is, hogy ez a büntethetőséget kizáró ok a büntetőügy terheltjét akkor is megilleti, ha a hamis okirat szolgáltatásakor még nincs formálisan terhelti pozícióban; a szabad védekezés joga - ideértve a hamis okirati bizonyíték szolgáltatását is - a büntetőügy terheltjét nem attól kezdve illeti meg, hogy vele szemben a nyomozóhatóság a megalapozott gyanút közölte, hanem már akkor is, amikor még tanúként hallgatja ki.

[14] Amennyiben pedig a terhelttel szemben a hamis tanúzás tekintetében büntethetőségi akadály áll fenn, büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg a magánokirat-hamisítás vétségében sem; így a terhelt bűnösségének megállapítására a hamis okirat kapcsán büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[15] Ezért a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatta, és a terheltet az ellene - egyébként tévesen - magánokirat-hamisítás vétségeként minősített bűncselekmény vádja alól felmentette, a halmazati büntetésre utalást mellőzve.

[16] Az egyébként törvényes keretek között kiszabott büntetés törvényes, annak megváltoztatására nem látott okot, és a nyolc hónapi, végrehajtásában két évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést a lopás vétsége miatt tekinti kiszabottnak.

(Kúria Bfv. I. 162/2014.)