BH 1987.5.184

A katonai bíróság a honvéd vádlottat ittas járművezetés vétsége, hivatalos személy elleni erőszak bűntette, hivatalos személy támogatója elleni erőszak bűntette és 2 rendbeli könnyű testi sértés vétsége miatt - halmazati büntetésül - börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre és a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a személygépkocsiját közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezető vádlottat a közúti gépjármű ellenőrzést végző rendőrfőtörzsőrmester megállította. A vádlott azonban - miután a gépkocsiból kiszállt - az intézkedés során a helyszínről el akart távozni. Ennek megakadályozása érdekében a rendőr a vádlott karját megfogta, mire a vádlott feléje ütött, majd a gépkocsi ajtajához lökte. A rendőr segítségére siető polgári személyt pedig többször lábszáron rúgta. Így a vádlott tettlegessége során a rendőr és a polgári személy is nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, ami miatt joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.

A katonai bíróság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlottnak a rendőr védelmére fellépő polgári személy sérelmére elkövetett cselekménye a hivatalos személy elleni erőszakkal [Btk. 229. § (1) bek.] bűnhalmazatot képez, s ezért a cselekményt a hivatalos személy támogatója elleni erőszak bűntetteként (Btk. 231. §) is minősítette.

A Legfelsőbb Bíróságnak a BK 8. számú állásfoglalása értelmében, ha a hivatalos személy elleni erőszakot több hivatalos személy sérelmére, azonban azoknak az egységes eljárása keretében követik el, nem kerülhet sor bűnhalmazat megállapítására. A konkrét hatósági eljárás egysége ugyanis ilyen esetben a bűnhalmazat megállapítását kizárja.

Ez az elv érvényesül akkor is, ha a hivatalos személyt eljárása keretében nem hivatalos személy támogatja, és ekkor vele szemben is erőszakot alkalmaznak.

Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletét a jogi minősítés tekintetében megváltoztatta, és a vádlottnak a rendőr, valamint az őt támogató polgári személy sérelmére elkövetett cselekményét egységesen, a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, továbbá a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 2 rendbeli könnyű testi sértés vétségének minősítette. (Legf. Bír. Katf. III. 332/1986. szám).