BH 1992.8.515

A városi bíróság a III. r. terheltet 5 rb. - különböző módon minősülő - vagyon elleni bűncselekmény, hivatalos személy elleni erőszak bűntette, közúti veszélyeztetés bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 3 évi fegyházbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és 1 év 2 hónapra a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A III. r. terhelt - ittas állapotban - jogtalan használat céljából G. J. sértett tehergépkocsiját elvitte. A sértett rendőri segítséget kért. A rendőr őrmester miután észlelte, hogy a terhelt a főúton közlekedik, szolgálati gépkocsijával a mintegy 100-120 km/óra sebességgel haladó terheltet a megkülönböztető jelzéseket használva üldözőbe vette, utolérve pedig hangszórón át megállásra szólította fel. Ennek eredménytelensége miatt megkísérelte megelőzni a tehergépkocsit, a terhelt azonban minden esetben bal oldalra húzódással megakadályozta az előzést, a rendőrségi gépkocsit így hirtelen fékezésre kényszerítette. Ezzel a cselekményével a gépkocsiban ülő rendőrök életét, testi épségét veszélyeztette.

Az üldözés során a terhelt az úttest mindkét oldalát igénybe vette, egy szemből érkező tehergépkocsival pedig az ütközést úgy tudta csak elkerülni, hogy az utolsó pillanatban a menetiránya szerinti bal oldalról kerülte ki ezt a járművet.

A városhoz közeledve a terhelttel szemben a rendőr őrnagy az úttest középvonalán haladva, megkülönböztető fényjelzést használva közlekedett. A tehergépkocsit észlelve a távolsági fényszóró bekapcsolásával megállásra hívta fel a terheltet.

A III. r. terhelt észlelte ugyan a fényjelzéseket, mégis változatlan sebességgel közeledett a rendőrségi gépkocsi felé, ezért a rendőr őrnagy csak hirtelen kormánymozdulattal végrehajtott kitéréssel tudta elhárítani az ütközést. A két gépjármű mintegy 40 centiméteres oldaltávolságot tartva haladt el egymás mellett. A terhelt ezután a jármű felett az uralmát elveszítette, ezért azzal az árokba hajtott, majd a gépkocsiból kiszállva a közeli erdőbe menekült, ahol a helyszínre érkező rendőrök elfogták.

Cselekményének végrehajtása közben a terhelt enyhe fokú - vérében 1,35 ezrelékes - alkoholos befolyásoltság állapotában volt.

A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a III. r. terheltet a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádja alól felmentette.

A megyei bíróság az ítéleti tényállást a rendőr őrnagynak a tárgyaláson tett vallomására alapozva akként egészítette ki, hogy az úttest közepén megkülönböztető jelzéseket használva haladó rendőrtiszt miután észlelte a szemből közeledő tehergépkocsit, az általa vezetett szolgálati gépkocsit a saját menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávba visszakormányozta. A III. r. terhelt azonban ekkor áthaladt a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, és a két gépjármű ütközését a rendőr őrnagy csak hirtelen kormánymozdulattal tudta elkerülni. A két gépjármű mintegy 40 cm oldaltávolsággal haladt el egymás mellett. Az ítélet jogi indokolásában a megyei bíróság e körben kifejtette: a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének elkövetését nem látja megállapíthatónak a terhelt terhére. Kétségtelen, hogy a III. r. terhelt a rendőr őrmestert a jogszerű eljárásban akadályozta, amikor a rendőrségi gépkocsi előzését és ezáltal a rendőri intézkedést megakadályozta, ez az elkövetési magatartás azonban nem illeszthető a kérdéses bűncselekmény törvényi tényállása keretei közé, mert annak egyik eleme - az erőszak vagy fenyegetés - nem valósult meg.

Hasonlóképen nem valósult meg a hivatalos személy elleni erőszak bűntette a rendőr őrnaggyal szemben sem, mert nem jött létre olyan közvetlen veszély, hogy a dolog ellen irányuló erőszak a járművezető személyére is áttevődött volna. Erre figyelemmel a megyei bíróság a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a III. r. terheltet az ellene hivatalos személy ellen elkövetett erőszak bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a III. r. terheltet a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádja alól felmentő rendelkezése és annak törvénysértő volta miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.

A Btk. 229. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntettet az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásban erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza.

A másodfokú bírósági ítélettel kiegészített - és megalapozottsága folytán a törvényességi óvás elbírálása alkalmával is irányadó történeti tényállás szerint, amikor a rendőr őrnagy észlelte az úttest középvonalán szemből közlekedő tehergépkocsit, az általa vezetett szolgálati gépkocsit visszakormányozta a jobb oldali forgalmi sávjába, egyidejűleg a terhelt a számára bal oldali forgalmi sávba hajtott át. Ezért a két gépjármű frontális összeütközését csupán a rendőr őrnagy lélekjelenléte, a hirtelen kormánymozdulattal végrehajtott kitérése hárította el. A III. r. terheltnek ez a járművezetői magatartása olyan erőszakos cselekedetként értékelhető, amelyhez ugyan eszközként gépjárművet alkalmazott, de célja a megkülönböztető jelzéseket adó rendőrségi járműben tartózkodó hivatalos személynek közvetlenül fenyegető életveszélybe hozatala és a személyre áttevődött fenyegetettséggel az egyértelműen felismerhető rendőri intézkedés megakadályozása volt. A III. r. terheltnek a megkülönböztető jelzések használata közben rendőrségi gépjárművet vezető rendőr őrmestert és társait a járműve előzésében és következményesen a tervezett intézkedésben akadályozó cselekménysorozat is azonos jogi megítélés alá esik. Megállapítható, hogy a terhelt ebben az eseménysorban is közvetlen veszélyhelyzetbe hozta az intézkedni szándékozó rendőröket. A terhelt egész cselekménysorozatát folyamatosan az a törekvés motiválta, hogy a vele szemben jogszerűen fellépő rendőröket a KRESZ alapvető rendelkezéseit durván sértő, erőszakos járművezetői manőverekkel, tehát a veszélyhelyzetek szándékos előidézésével a hatósági intézkedésben megakadályozza, és erőszak alkalmazásával olyan intézkedés megtételére kényszerítse, amely a jogszerűen eljárt hivatalos személyek akaratával szemben a saját elhatározásának felel meg, vagyis intézkedésre kényszerítse a rendőröket. Ez a - folyamatos, egységes akaratelhatározáson alapuló - magatartás pedig megvalósítja a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettét. Mivel pedig a terhelt cselekménye az elkövetési szándéknak megfelelően a térben és időben már korábban szükségessé vált, és megkezdett rendőri intézkedést meghiúsította (ugyanis a terhelt elfogására már csak a balesete utáni üldözésekor került sor), az említett bűncselekmény befejezett alakzata valósult meg.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete a III. r. terheltnek az ellene hivatalos személy elleni erőszakbűntette miatt emelt vád alól történő felmentő rendelkezése tekintetében törvénysértő, ezért az ítélet említett rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a III. r. terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettében is. (B. törv. IV. 1400/1991. sz.)