BH 1995.3.140

A városi bíróság az 1992. augusztus 28-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. és a II. r. terheltet felfegyverkezve, társtettesként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, és mindkét terheltet 1 évi börtönbüntetésre, ezenkívül az I. r. terheltet mellékbüntetésként 2000 forint pénzbüntetésre is ítélte; a szabadságvesztés végrehajtását mindkét terhelt vonatkozásában 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt ellen büntetőeljárás indult önbíráskodás vétsége miatt, mivel a feljelentés szerint a sértett lovát befogta, és csak egy pénztartozás megfizetése esetén volt hajlandó azt visszaadni. A ló lefoglalása érdekében rendőri intézkedés történt, de az eredménytelen maradt. Egy héttel később bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy a ló az I. r. terhelt apjának az ingatlanán található. A vádbeli napon a ló lefoglalása végett három rendőr jelent meg az ingatlanon, P. I. rendőr törzszászlós egyenruhában, P. I. rendőr zászlós és Sz. Z. rendőr főhadnagy civil ruhában, és velük volt két hatósági tanú is. A rendőrök közölték az ott tartózkodó terheltekkel, hogy a sértett lovát akarják lefoglalni, és felszólították őket, hogy azt adják ki.

A terheltek először tagadták a ló ottlétét, majd az I. r. terhelt a tartozás megfizetése ellenében hajlandó lett volna az elismerten nála levő lovat kiadni.

Ezt követően a rendőrök a ló lefoglalása végett az istállóhoz mentek, és amikor odaértek, az I. r. terhelt egy csákányt vett a kezébe, hogy az istállóba bemenetelt megakadályozza, Sz. J. rendőr főhadnagy azonban azt elvette tőle és eldobta. Ekkor a két terhelt bement az istállóba, és az ajtót belülről nyomva igyekeztek a rendőrök bejutását megakadályozni, azok azonban az ajtót benyomták. A II. r. terhelt erre egy lapáttal a kezében próbált a rendőrök elé állni, Sz. J. rendőr főhadnagy azonban a lapátot elvette tőle. Az I. r. terhelt ezalatt P. I. ruháját fogta és rángatta, s ezt akkor hagyta abba, amikor P. I. ököllel egyszer gyomron ütötte. P. I. rendőr zászlós ezután a lovat az istállóból kivezette, miközben a II. r. terhelt a lovat csipkedte, ingerelte, aminek következtében az elszabadult.

A terheltek végül az I. r. terhelt helyszínre hívott apjának a felhívására a lovat kiadták.

Az ítélet szerint a házkutatás írásbeli határozat nélkül való megtartása a késedelem veszélye miatt jogszerű volt, a terheltek tisztában voltak azzal, hogy hivatalos intézkedés történik; a bűncselekmény megvalósult.

A megyei bíróság az 1993. szeptember 29-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelteket az ellenük emelt vád alól felmentette.

A megyei bíróság az iratok alapján a tényállást több ténymegállapítással kiegészítette. Ezek lényege az, hogy a rendőrhatóság a házkutatást, illetve a lefoglalást elrendelő határozat meghozatalát annak ellenére mulasztotta el, hogy a bejelentés és az intézkedés között eltelt időben erre lehetősége lett volna; az intézkedés vezetője a rendőr mivoltát az igazolványa felmutatásával nem igazolta; nem közölte a terheltekkel, hogy azért kerül sor határozat nélkül az intézkedésekre, mert a késedelem veszéllyel járna; az intézkedésről felvett jegyzőkönyv pedig hiányos és ellentmondásos.

Ezekre a körülményekre, valamint arra tekintettel, hogy az intézkedés vezetője törvénysértő módon és szükségtelenül a legsúlyosabb kényszerítő eszközt - a fegyverhasználatot - helyezte kilátásba a terheltekkel szemben, a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a rendőrök intézkedése nem volt jogszerű, ezért tényállási elem hiányában a hivatalos személy elleni erőszak bűntette nem valósult meg, és a terheltek cselekménye egyéb bűncselekmény megállapítására sem alkalmas.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a megyei főügyész felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A részletesen megindokolt indítvány szerint a megyei bíróság ítéletében felsorolt körülmények nem teszik jogszerűtlenné a rendőri intézkedést, a terheltek felmentése tehát a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével történt.

A legfőbb ügyész a főügyész indítványát fenntartotta, a megyei bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

A Btk. 229. §-ának (1) bekezdése szerinti hivatalos személy elleni erőszak bűntettének törvényi tényállásában szereplő "jogszerű" kifejezésnek az általánostól eltérő szűkebb értelme van. A jogszerűség hiányának megállapítása itt egyet jelent a hatósági intézkedés elleni nyílt és erőszakos ellenszegülés büntetlenségével. Mivel a bűntett jogi tárgya végső soron a hatósági intézkedés zavartalanságához fűződő közérdek, a törvény céljának az felel meg, ha csak akkor büntetlen az ellenszegülés, ha az említett közérdeknél nagyobb érdek szenvedne sérelmet a hatósági intézkedés jogszerűtlensége következtében.

Az állandó bírói gyakorlat szerint a rendőri intézkedés akkor minősíthető jogszerűtlennek, ha az eljárás minden mérlegelés nélkül, félreismerhetetlenül és minden kétséget kizáró határozottsággal jogszerűtlennek mutatkozik. Ebből az is következik tehát, hogy ha a mozzanata nem ilyen jellegű, az intézkedéssel szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel való ellenszegülés tiltott, vagyis az intézkedés jogszerűtlennek nem minősíthető.

A megyei bíróság ítéletében a rendőri intézkedés jogszerűtlennek minősített mozzanatainak egy része a szó általános értelmében sem volt jogszerűtlen, a többi pedig a Btk. 29. §-a szerinti jogszerűtlenség kritériumainak nem felel meg.

A Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 96. pontja szerint, ha az intézkedés során az első felszólításnak nincs meg a kellő eredménye, az intézkedő rendőr helyezze kilátásba a szigorúbb rendszabályok, kényszerintézkedések foganatosítását. Sz. Z. rendőr főhadnagy tehát az előírásnak megfelelően járt el, amikor a terhelteket a fegyverhasználat lehetőségére figyelmeztette; a megyei bíróság által hiányolt fokozatosság a kényszerintézkedések alkalmazása esetére van előírva, és nem a figyelmeztetésre.

Bár a rendőri intézkedés előzményei a terheltek számára nem voltak ismertek, az előkészület során történtek számukra félreismerhetetlenül és kétséget kizáró határozottsággal jogszerűtlennek nem mutatkozhattak, ezért az a körülmény, hogy volt-e lehetőség határozat elkészítésére, a jogszerűség megítélése szempontjából közömbös.

Az az előírás, mely szerint a polgári ruhás rendőr köteles az intézkedés előtt a szolgálati igazolványát felmutatni, arra szolgál, hogy az intézkedő rendőri mivolta felől ne legyen kétség. Az adott esetben a polgári ruhás rendőrök a terheltek által ismert egyenruhás rendőrrel együtt intézkedtek, Sz. Z. szóban közölte, hogy rendőr, így az a tény, hogy az igazolványát nem mutatta fel, nem támaszthatott olyan kétséget, hogy az intézkedést nem rendőrök hajtják végre, ezért az előírás megsértése az intézkedést nem teszi jogszerűtlenné.

A házkutatás szükségessége a lefoglalás eredménytelensége folytán a helyszínen merült fel, a késedelem veszélyeztette volna az intézkedés eredményességét, a határozat nélkül való foganatosítás a Be. 103. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján törvényes volt. A házkutatást a terhelteknek ugyanúgy tűrniük kellett volna akkor is, ha tudják, hogy a késedelem veszélye az oka a határozat nélkül való foganatosításnak. Az a körülmény tehát, hogy velük a határozat hiányának az okát nem közölték, olyan érdeksérelmet, amely az intézkedés akadályozását megengedetté tehette volna, nem okozott, és magát az intézkedést nem tette jogszerűtlenné.

A figyelembe jövő jogszerűtlenségnek a cselekmény elkövetésekor kell fennállnia. Mivel a jegyzőkönyv az elkövetési magatartás kifejtése után készült, annak bármiféle hiányossága is közömbös annak elbírálásánál, hogy az elkövetéskor az intézkedés jogszerű volt-e vagy jogszerűtlen. A terheltek tudták, hogy büntetőeljárás keretében házkutatásra kerül sor. Közismert, hogy az ilyen intézkedésre a rendőrségnek joga van. Tudták azt is, hogy az intézkedés végrehajtói rendőrök; a terhelteknek a tényállásban megállapított magatartása az intézkedésnek részben erőszakkal, részben fenyegetéssel való akadályozását megvalósítja, és az intézkedés nem volt jogszerűtlen. A terheltek cselekménye ezért teljes mértékben tényállásszerű, a megyei bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel őket a vád alól, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot új másodfokú eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bfv. III. 591/1994. sz.)