BH 1999.10.437

A városi bíróság az 1997. május 15-én kelt ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette és rongálás vétsége miatt 200 napi tétel - napi tételenként 100 forint -, összesen 20.000 forint pénzfőbüntetésre ítélte, egyben a könnyű testi sértés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

A védelmi fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság az 1998. január 30-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítélet tényállásának a lényege a következő.

1993. július 26-án a terhelt és az ismerőse a rendőrőrs épülete előtt hangosan vitatkoztak. A rendőrség épületéből a rendőr szakaszvezető és a rendőr őrmester kijöttek a hangoskodók lecsendesítésére. A terhelt meg akarta támadni az ismerősét, ekkor a rendőr őrmester közéjük állva megfogta a terhelt ütésre emelt kezét. A terhelt jobb kezével megragadta a rendőr őrmester ruháját csípő magasságban, és ellökte magától. Erre figyelt fel a rendőr szakaszvezető, aki lefogta a terhelt jobb kezét, többször felszólította a dulakodó terheltet és társát, hogy a személyazonosságuk megállapítása és a konfliktus megoldása végett menjenek be vele a kapitányságra. Mivel a terhelt ennek önként nem volt hajlandó eleget tenni, a két rendőr két oldalról a karját megfogva az épületbe akarta kísérni.

A terhelt ennek a kísérésnek ellenállt, szabadulni próbált a fogásból, kirántotta magát a rendőrök kezei közül, a rendőr őrmestert ellökte magától, majd a kezeit megbilincselni próbáló rendőr szakaszvezetőt a hátával és csípőjével próbálta ellökni. Végül is együttes erővel sikerült megbilincselni és bekísérni a terheltet.

Az előállítóhelyiségben a terhelt dühöngeni kezdett, majd megbilincselt kezével összetörte a zárka ablakát, ajtaját és a faliszekrényt. A rongálással 5.000 forintot meghaladó kárt okozott.

A rendőr őrmester a terhelt bántalmazása következtében 8 napon belül gyógyuló, enyhe lágyrészduzzanat-sérülést szenvedett el, de joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő.

Az ítélet jogi indokolása szerint a jelen ügyben a rendőri intézkedéssel szemben tanúsított magatartás nem csupán engedetlenségben, puszta ellenállásban merült ki, hanem ezt lényegesen meghaladó, az intézkedő rendőr személyének sérülést okozó megragadása volt, ami kimeríti az erőszak megvalósulását.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapítottan a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésére hivatkozással, a terhelt felmentése végett. Egyrészt a terhelt terhére rótt rongálás vétsége kapcsán vitatta a tényállásban rögzített, 5.000 forintot meghaladó kárösszeg tényét, másrészt a hivatalos személy elleni erőszak bűntettével kapcsolatban az indítvány kifejtette, hogy magánindítvány hiányában a rendőr őrmesternek okozott sérülés nem értékelhető a terhelt terhére olyan formában sem, amely szerint a hivatalos személlyel szemben tanúsított erőszakos magatartást a sérülés ténye alapozza meg. Álláspontja szerint ezért a magánindítvány hatálya alá eső sérelemnek közvádas bűncselekmény tekintetében történt értékelése törvénysértő volt. Ehhez képest álláspontja szerint mindkét cselekmény csak szabálysértés megállapítására lehet alkalmas.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem látta alaposnak.

A rongálás vétségével kapcsolatban a felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint az eljárt bíróságok a kár összegét nem tisztázták kellő alapossággal, minthogy az iratoknál található javítási számla összege a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg. Az indítvány e részében a tényállás megalapozottságát támadja, és ezen keresztül vitatja a bűnösség kérdését. Az eljárt bíróságok a rongálási kár összegét a számlával igazolt kár mellett egyéb adatok figyelembevételével 5.000 forintot meghaladóként állapították meg. Az irányadó tényeket alapul véve pedig - mivel megalapozatlanság címén felülvizsgálati eljárásnak egyébként sincs helye - a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása helytállóan történt.

A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a védelem okfejtésével a tekintetben sem, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében a sértett bűnösségének megállapítására a büntetőjog anyagi szabályainak a megsértésével került sor. A Btk. 229. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, hivatalos személy elleni erőszak bűntette törvényi tényállásának hármas formájú elkövetési tevékenysége közül az adott esetben az erőszakkal akadályozás tényállási fordulata alapozza meg a bűncselekmény felróhatóságát.

Kétségtelen, hogy az engedetlenség, a passzív ellenállás, az utasítás nem teljesítése egymagában nem ad alapot a hivatalos személy ellen irányuló erőszak megállapítására, mint ahogy erre helyesen a megyei bíróság is hivatkozott. Az erőszaknak ugyanis személy elleni testi erőkifejtésben kell megnyilvánulnia, mely erőszak a hivatalos személy testén hat, és ekként akár közvetlen, akár közvetett formában számos módon érvényesülhet. Amennyiben ez az erőszak a hivatalos személy által szándékolt cselekvéssel szemben érvényesül, gátolja, nehezíti, tehát akadályozza azt, kimeríti a szóban levő bűncselekmény törvényi tényállásának első fordulatát. Mindezekből következően az erőszak nem feltétlenül és szükségszerűen eredményezi a testi sérülés bekövetkezését. A hivatalos személy elleni erőszak és esetlegesen egyidejűleg könnyű testi sértés okozása esetén a magánindítvány hiánya csupán a bűncselekmények bűnhalmazatban történő megállapíthatóságát zárja ki. Az adott esetben azonban kétségtelen, hogy a terhelt az intézkedésnek aktívan ellenszegülve a rendőröket ellökte, ez a magatartás pedig az erőszakkal akadályozás tényállási fordulatot kimeríti.

Fentiekre tekintettel a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására az anyagi jogi szabályoknak megfelelően került sor, így a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem valósult meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta

(Legf. Bír. Bfv.IV.779/1998. sz.)