BH 2003.9.350

Az elsőfokú bíróság a 2001. május 30. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntette; felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette; 5 rb. rablás bűntette és 2 rb. súlyos testi sértés bűntette - amelyből 1 rb. kísérlet - miatt halmazati büntetésként 7 évi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 7 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte.

A román állampolgárságú vádlott nőtlen, eltartottja nincs, asztalos és kárpitos szakképzettséget szerzett. Görögországban és Törökországban vendégmunkásként dolgozott. Vagyontalan. Bemondása szerint Romániában 16-17 éves korában lopás miatt 1 év 2 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

1/a. A vádlott 2000. július 14. napján 14.10 óra körüli időben megkérdezte N. I. sértettől, hogy mennyi az idő. A sértett a 6 éves unokájával tartott hazafelé. A sértett az órájára nézett, ekkor a vádlott megrúgta, leütötte, melynek következtében a sértett a földre esett, elvesztette az eszméletét, belülről vérzett a szája. A vádlott kitépte a sértett nyakából 3 db aranyláncát, és elmenekült a helyszínről. A sértett három napig volt kórházban agyrázkódással. Az okozott kár kb. 70 000 forint, amely nem térült meg.

1/b. 2000. július 16. napján 11.15 óra körül a vádlott H. N. sértettet arcon ütötte, majd több esetben megütötte, melynek következtében a sértett a földre került. Ekkor kitépte a nyakából a 3 db aranyláncát, és elmenekült. A sértett 3 napig volt kórházban, az alsó és felső ajka felrepedt, a foga megsérült, a homlokán dudor keletkezett. A rablással okozott mintegy 100 000 forint kár nem térült meg.

1/c. 2000. július 21. napján 10 óra körül a vádlott a hazafelé tartó Gy. J.-ot ököllel arcon ütötte, a földre kerülő sértett nyakából 3 db aranyláncát kitépte, majd a helyszínről elmenekült. Gy. J. elvesztette az eszméletét, feje, orra, szája megsérült, valamint orrcsont-törést szenvedett, két napig kórházban volt. Az orrcsont-törés sérülés 8 napon túl gyógyult. A rablással okozott mintegy 100 000 forint kár nem térült meg.

1/d. 2000. július 23. napján reggel 9 óra körül a vádlott homlokon ütötte K. E.-né sértettet, kivette a nyakából az arany nyakláncát, a sértettet a földre lökte, és elmenekült. A sértett a homlokán repesztett sebzést szenvedett el, és megsérült a térde is. A mintegy 40 000 forint kár nem térült meg.

2. 2000. július 26. napján 8.20 óra körül az óvoda kerítése mellett a vádlott hátulról erősen fejbe ütötte az 57 éves B. I.-né sértettet, melynek következtében a sértett a földre esett. A vádlott ekkor kitépte a sértett nyakából a mintegy 10 000 forint értékű aranyláncát. A sértett próbált segítségért kiáltani, a vádlott ekkor nagy erővel arcul ütötte, majd a helyszínről futva elmenekült.

A sértett arcát ért nagy erejű ütés következtében a felsőajak bal oldalán 5 cm-es sérülést szenvedett el, melynek tényleges gyógytartama 8 napon belüli. Eltörött a sértett fogsorpótlása is. Az ütés ereje, helye, az elkövető fizikai erőnléte és a sértett életkora alapján a 8 napon túl gyógyuló sérülés reális lehetősége fennállott.

3/a. A B. I.-né sérelmére elkövetett rablásról azonnal bejelentés érkezett a rendőrkapitányságra a vádlott személyleírásával. C. L. és Sz. Gy. rendőr törzszászlós keresni kezdték a környéken a vádlottat. Amikor meglátták egy zöldséges üzletből kijönni, intézkedni kezdtek vele szemben. C. L. - miután kiderült, hogy a vádlott nem ismeri a magyar nyelvet - románul kérte tőle az útlevelét. A vádlott ekkor a nadrágja zsebe felé nyúlt, majd jobb öklével hirtelen C. L. felé ütött, akinek sikerült az ütés elől elhajolnia. Közben Sz. Gy. elkapta a vádlott ütésre emelt kezét, ekkor a vádlott Sz. Gy. jobb kezébe harapott és a jobb térdébe rúgott. A két intézkedő rendőr közösen próbálta lefogni a vádlottat, dulakodás kezdődött, melynek során a vádlottnak sikerült a helyszínről futva elmenekülnie.

C. L. a jobb kéz kézháti felszínén 2 mm átmérőjű hámhorzsolásos sérülést, Sz. Gy. a jobb alkar kézháti felszínén 6 mm átmérőjű, és a jobb térdkalács vetületében egy 15 cm átmérőjű hámhorzsolásos sérülést szenvedett, a sérülések gyógytartama 8 napon belüli.

3/b. Sz. Gy. segítséget kért, ennek eredményeként a helyszínre érkezett K. I. és Cs. L. rendőr törzsőrmester. A vádlott a házak között szaladni kezdett, és beszaladt a közelben levő kiserdőbe. K. I. utolérte, ekkor a vádlott mintegy 2,5 m hosszú, 5-6 cm széles farúddal fejbe ütötte K. I.-t. A sértett az ütéstől megszédült, majd elővette szolgálati fegyverét, azt kibiztosította és a vádlottól mintegy egy méter távolságra, a földre irányzott figyelmeztető lövést adott le. A lövés után a vádlott elkapta K. I. pisztolyt tartó kezét és próbálta abból a fegyvert kicsavarni. K. I. eközben hüvelykujjával a pisztoly oldalán levő kallantyúval a fegyvert visszabiztosította.

A vádlott a sértettől elvett fegyvert közelről, mellmagasságban a sértettre fogta és próbált lövést leadni. Az elsütő billentyűt többször is meghúzta, ám a visszabiztosított fegyverrel ilyen módon lőni nem tudott. A vádlott meg sem próbálta a fegyvert kibiztosítani.

A vádlott és K. I. között a fegyver visszavételéért dulakodás kezdődött, ennek során mindketten a földre kerültek. A dulakodás során a vádlott többször megütötte a sértettet, illetve a bal szemöldöke fölött a homlokán megharapta. K. J. segítségért kiáltott, az odaérkező kollégáit figyelmeztette, hogy vigyázzanak, mert a vádlottnál van a fegyvere. Az odaérkező rendőrök a vádlottat elfogták, és megbilincselték. Valamennyi intézkedés során valamennyi rendőr egyenruhát viselt.

K. I. a bal oldali szemöldök központi része felett 2 cm nagyságú, a bal alkar kézháti felszínén 2 db., egymástól 2 cm-re levő hámhorzsolásos sérülést, a jobb alkar tenyéri felszínén 5-6 cm hosszú hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett. A sérülések gyógytartama 8 napon belüli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért; a vádlott és a védője enyhítésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész fenntartotta a súlyosításra irányuló fellebbezést, és indítványozta, hogy a vádlottat a Legfelsőbb Bíróság az üzletszerű elkövetésre figyelemmel zárja ki a feltételes szabadság kedvezményéből.

A Legfelsőbb Bíróság a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést részben alaposnak találta.

Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, azt a Legfelsőbb Bíróság csupán azzal egészíti ki, hogy a vádlott Magyarországon büntetlen előéletű.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok logikai hibáktól mentes értékelésével állapította meg a tényállást, és indokolási kötelezettségnek is eleget tett. A felülbírálat során ezért ez a megalapozottsági hibáktól mentes tényállás volt az irányadó [Be. 239. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és a cselekményeit helyesen minősítette.

E körben helyes volt a vádlott 3/b. alatt részletezett cselekményének felfegyverkezve elkövetettkénti minősítése is. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a vele szemben intézkedő rendőrt egy mintegy 2,5 m hosszú, 5-6 cm széles farúddal fejbe ütötte, aki ettől meg is szédült. Ez az eszköz alkalmas akár az élet kioltására is, a Btk. 137. §-a 4. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint pedig felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdésére vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. A hivatalos személy elleni erőszak tehát felfegyverkezve elkövetettként minősül.

A büntetést befolyásoló tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg.

A vádlottra kiszabott főbüntetés arányos, az szükséges, de egyben elegendő is a büntetési cél eléréséhez. E körben tehát sem az ügyész súlyosításra, sem pedig a vádlottnak és védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezését nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság.

A súlyosításra irányuló fellebbezést a mellékbüntetés vonatkozásban találta alaposnak a Legfelsőbb bíróság.

A vádlott magyarországi tartózkodása alatt sorozatosan követett el olyan bűncselekményeket, amelyek tárgyi súlyuknál, de elsősorban jellegüknél fogva a közbiztonságot jelentősen veszélyeztették. A Btk. 61. §-ának (3) bekezdése szerint végleges hatállyal az utasítható ki, akinek az országban való tartózkodása - figyelemmel az elkövetés jellegére, az elkövető kapcsolataira - a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint fennállnak a végleges hatályú kiutasítás jogszabályi feltételei, ezért a nem magyar állampolgárságú vádlottnak a Magyar Köztársaság területéről való kiutasítását végleges hatállyal rendelte el.

Nem tartotta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság azt a legfőbb ügyészi indítványt, amely a vádlottnak a feltételes szabadság kedvezményéből történő kizárására irányult.

Az indítvány a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének e) pontjára hivatkozott, mely szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el, és utal arra, hogy az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a rablási cselekmények sorozatjellegét, az "üzletszerű" elkövetési módot, tehát az üzletszerűen elkövetést ily módon megállapította.

Mivel a rablásnak nincs olyan minősített esete, amely az "üzletszerűen" elkövetést súlyosabban rendelné büntetni, az indítvánnyal kapcsolatban az a jogértelmezési kérdés vetődik fel, hogy a törvény fenti rendelkezése az ilyen estekben, "in concreto" üzletszerű elkövetés esetén is alkalmazandó-e.

A Legfelsőbb Bíróság e kérdést nemlegesen döntette el, azt a jogértelmezést tartva helyesnek, amely a BH 1999/9. száma "Fórum" rovatában a következők szerint került kifejtésre: A Btk. 47. §-a (4) bekezdésének e) pontja csak akkor alkalmazható, ha a Btk. 137. §-ának 9. pontja szerinti elkövetés kifejezetten szerepel az adott bűncselekmény törvényi tényállásában, illetve legalább annak enyhébben minősülő esetében. A csupán "in concreto" üzletszerű elkövetés esetén tehát a 47. § (4) bekezdésének e) pontja nem alkalmazható.

A feltételes szabadságból történő kizárásra tehát nincs törvényes lehetőség. (Legf. Bír. Bf.I.2497/2001. sz.)