BH 2004.4.129

Az elsőfokú bíróság a 2001. április 4. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 1 év 8 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, és halászati eszközöket továbbá egy Yamaha motort elkobozni rendelt.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2002. február 1. napján kelt ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét további közúti veszélyeztetés bűntette és cserbenhagyás vétségében is megállapította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállás szerint az I. r. terhelt a B.-i Horgászegyesület tagja 1999. június 2-ától érvényes partmenti területi jeggyel, és 1999. évre érvényes fogási eseménynaplóval rendelkezett. A II. r. terhelt horgászegyesületi tagsággal, horgászásra jogosító engedéllyel nem rendelkezett.

1999. november 25-én a déli órákban I. és II. r. terheltek az I. r. terhelt tulajdonát képező Yamaha motorral felszerelt csónakban a Balatonon tiltott, úgynevezett pottyantós módszerrel halásztak.

D. F., a Halászati Rt. alkalmazásában álló, a halászati hatóság által felhatalmazott halőr észlelte 13 óra körüli időben, hogy a Balatonon levő csónakban tartózkodók tiltott halászatot folytatnak.

D. E. ekkor értesítette Gy. A.-t, az Rt. másik halőrét, és két különböző helyről figyelték a csónak mozgását, és közben telefonon tartották egymással a kapcsolatot.

Miután észlelték, hogy a csónak a B.-i Honvédségi Csapatpihenő felé indult, D. F. a honvédségi csapatpihenőhöz ment a saját tulajdonát képező személygépkocsival, amellyel a csapatpihenő kapubejárójával szemben állva, annak jobb oldalára állt. Ezt követően a halőr a csapatpihenő területére ment.

D. F. halőr figyelte a csónaknak motorral történő közeledését és látta, hogy az általa felismert I. és II. r. terheltek kikötöttek és a csónakból a kifogott halakat, valamint a tiltott halászati eszközöket az I. r. terhelt Wartburg típusú személygépkocsijába helyezték, a csónakmotort és egyéb eszközöket pedig az I. r. terhelt bérleményében levő kabinba tették. Miután a terheltek ezzel végeztek, D. F. odament az I. r. terhelthez, felmutatva halőri igazolványát közölte vele, hogy a gépkocsit ellenőrzés céljából átvizsgálja. Az I. r. terhelt tiltakozott a halőr intézkedése ellen, közölte, hogy azt csak rendőr jelenlétében hajlandó megengedni, mire D. F. közölte, hogy értesíteni fogja a rendőrséget, de addig a terheltek nem hagyhatják el a helyszínt.

Az I. r. terhelt és D. F. halőr között heves vita bontakozott ki az ellenőrzés kapcsán, ezért D. F. felhívta telefonon Gy. A. halőrt, aki a telefonon hallotta az I. r. terhelt és a halőr heves vitáját. Az I. r. terhelt hirtelen beült a saját Wartburg típusú személygépkocsijába és azt elindította.

D. F. halőr azért, hogy megakadályozza a vádlottaknak a helyszínről történő eltávozását, felugrott a gépkocsi csomagtartójára, az I. r. terhelt ennek ellenére a csapatpihenőnek a magánforgalom elől el nem zárt útján a gépkocsival elindult, és a 71-es útig közlekedett, majd a gépkocsival megállt. Kiszállt a gépkocsijából és a még mindig a csomagtartón tartózkodó halőrt a csomagtartóról lerántotta és elkezdte ráncigálni, ami miatt D. F. halőr az I. r. terhelt ruhájába, nadrágszíjába kapaszkodott.

Ekkor ért a helyszínre Gy. A. halőr, aki a saját személygépkocsijával B. irányából érkezve a 71-es főútnak a bal oldalán, közvetlenül a csapatpihenő bejárója előtt, az út szélén az I. r. terhelt gépkocsija előtt állt meg. Gépkocsijából kiszállva felszólította az I. r. terheltet, hogy hagyja abba a dulakodást, aki ennek a felszólításnak eleget tett. Ezt követően Gy. A. felszólítására az I. r. terhelt kinyitotta gépkocsijának csomagtartóját, ahol Gy. A. megtalált 1 zsákban 14 db süllőt, továbbá a Wartburg hátsó üléséről a vádlott vonakodva ugyan, de átadta Gy. A. halőr részére azt a 2 db kannát, melyben az ún. tiltott halászati eszközök voltak. Az I. r. terhelt Gy. A. halőr kérdésére elismerte, hogy tiltott halászatot folytatott.

Az intézkedést követően az I. r. terhelt beült a gépkocsijába és Gy. A. gépkocsiját kikerülve a helyszínt el akarta hagyni. Eközben a gépkocsija jobb oldalával D. F. halőr gépkocsijának bal első sárvédőjének ütközött, azonban nem állt meg, hanem a helyszínről elhajtott a gépkocsi jobb első ülésén ülő II. r. terhelttel együtt.

A halőrök értesítették a rendőrséget és a T.-i Rendőrkapitányság baleseti helyszínelői, valamint a vízirendészeti kapitányság munkatársainak kiérkezéséig a honvédségi csapatpihenőbe álltak gépkocsijukkal.

D. F. halőrnek az I. r. terhelttel történt dulakodása és a gépkocsijuk ütközése során sérülése nem keletkezett.

A vízirendészeti kapitányság munkatársainak helyszínre érkezése után az I. r. terhelt lakásán házkutatást tartottak, melynek során az I. r. terhelt által tiltott halászattal megszerzett összesen 323 db, 282 kg súlyú fogas került lefoglalásra, melynek összértéke 423 000 forint volt.

A jogerős bírósági határozatok ellen az I. r. terhelt nyújtott be jogi képviselője útján felülvizsgálati indítványt, amely a Legfelsőbb Bírósághoz 2002. július 26. napján érkezett.

Az indítványban írtak szerint az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítása valamennyi cselekmény vonatkozásában a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével történt.

A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tekintetében azért, mert a halőr eljárása jogellenes volt, tehát őt nem illette volna meg a büntetőjogi védelem.

A közúti veszélyeztetés bűntette tekintetében is a halőr hozta létre a veszélyeztető helyzetet azáltal, hogy a terhelt gépkocsija csomagtartójára ugrott, amelyet egyébként a terhelt nem is érzékelt, tehát a szándéka sem terjedhetett ki a veszélyeztetésre.

A cserbenhagyás vétségét sem valósította meg, mert nem is érzékelte, hogy a járműve ütközött, nincs tehát szándékosság, a cserbenhagyás vétségének pedig nincs gondatlan alakzata.

A lopás vétségét pedig nem követte el, az nem nyert bizonyítást, a bíróságok helytelenül értékelték a bizonyítékokat, illetőleg helytelen ténybeli következtetéssel állapították meg a lopás vétsége elkövetését. Ennek folyományaként a Yamaha motor elkobzása is törvénysértő.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - valamint képviselője a nyilvános ülésen - az indítványt alaptalannak tartva a megtámadott bírósági határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos, részben pedig a törvényben kizárt.

A felülvizsgálati eljárás során az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, az indítványnak a tényállást támadó, az ítélet megalapozatlanságát állító részében ezért a törvényben kizárt. Ez elsősorban a lopás vétségének az elkövetésére vonatkozik, de az indítvány tartalmaz a többi bűncselekmény vonatkozásában is a tényállástól eltérő megállapításokat. A Legfelsőbb Bíróság számára azonban az ügyben eljárt bíróságok határozataiban megállapított tényállás volt irányadó a felülvizsgálat során, mivel az a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.

E tényállás alapulvételével kellett tehát a terhelt bűnössége kérdésében állást foglalnia a Legfelsőbb Bíróságnak.

A terhelt a bűnösségét a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében elsősorban a halőr nem jogszerű fellépése miatt vitatta, álláspontja szerint a halőr lépett a jogtalanság talajára.

Az irányadó tényállás alapján azonban az állapítható meg, hogy a halőr eljárása a jogszabályoknak megfelelő volt.

A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 34. §-ának (4) bekezdése szerint a halászati őr a halászati vízterületen, halastavon, illetőleg annak partján - a mezőőrt megillető jogosultságokon túlmenően - jogosult azt a személyt, aki a halászati vízterületen halászik, horgászik, a halászatra jogosító okmányok bemutatására felszólítani; a halászó, horgászó személyt a birtokában lévő hal kifogására való jogosultságának igazolására felszólítani, illetve a halászatra jogosító okmányok vagy a jogosultság hiányában járművét átvizsgálni, a kifogott halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében visszatartani; a méreten aluli, a területi engedélyben meghatározott mennyiségen felüli, a tilalmi időben kifogott, valamint a védett halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében visszatartani.

A jogszabályban utalás történik a mezőőri jogosultságokra, ezeket a fegyveres biztonsági őrségről, természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 23. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjai a következőképpen szabályozzák:

A mezőőr a működési területén jogosult és köteles:

a) az őrzött vagyont veszélyeztető vagy károsító cselekmény elkövetésén tetten ért személyt személyazonosságának igazolására, a jogellenes cselekmény abbahagyására és a terület elhagyására felszólítani;

b) azt a járművet, amelyről alaposan feltételezhető, hogy azon a működési területről származó jogellenesen szerzett szállítmány van, feltartóztatni, a jármű vezetőjét és a járművön, illetve az abban tartózkodókat igazoltatni;

c) azt a személyt, aki a nála vagy a feltartóztatott járművön levő szállítmány megszerzésének jogszerűségét nem valószínűsíti, a legközelebbi rendőri szervhez bekísérni;

d) a károsító cselekmény elkövetésén tetten ért személytől a jogellenesen szerzett terményt, terméket, tárgyat, állatot, az elkövetéshez használt eszközt elvenni és azokat a legközelebbi rendőri szervnek átadni.

A 24. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a mezőőr a feladatának ellátása során az intézkedéseinek ellenszegülő személlyel szemben testi kényszert, és ha ez nem vezet eredményre, a rendőrségnél rendszeresített könnygázszóró palackot alkalmazhat.

A halászati őrt tehát a fentiekben ismertetett jogszabá­lyok feljogosították a tényállásban rögzített magatartás kifejtésére, ezért az a magatartása, hogy a helyszínről történő eltávozás megakadályozása érdekében felugrott a terhelt személygépkocsijának a csomagtartójára, nem értékelhető jogellenes támadásként. A terhelt pedig - aki a tényállásban rögzített azon megfogalmazásból következően, hogy "ennek ellenére" a gépkocsival elindult - ennek ismeretében a gépkocsi elindításával, és az azzal való közlekedéssel a halőrt erőszakkal jogszerű intézkedésében akadályozta. Az ügyben eljárt bíróságoknak tehát a terhelt bűnösségére levont következtetése helyes volt.

Tévedtek azonban, amikor a terheltnek a tényállásban szereplő magatartását közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének minősítették. Nem voltak ugyanis figyelemmel arra, hogy a közfeladatot ellátó személy fogalmát - a korábbi szabályozástól eltérően - a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 34. §-ával a Btk. Általános Részének értelmező rendelkezései közé 1999. március 1-jei hatállyal beiktatott új rendelkezés, a Btk. 137. § 2. pontja határozza meg.

Ennek megfelelően az 1998. évi LXXXVII. törvény 54. §-a a Btk. 230. §-át oly módon módosította, hogy a büntetőjogi védelemben részesülő közfeladatot ellátó személyek felsorolását e rendelkezésnél elhagyta. A Btk. 137. § 2. pontja a "közfeladatot ellátó polgári őr"-t a közfeladatot ellátó személyek körében nem említi, mivel a fegyveres biztonsági őrzésről, a természetvédelmi és mezőőri őrszol­gálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény szerinti őrszolgálatok, valamint a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 34. §-a szerint a mezőőrt megillető jogosultságokkal is rendelkező halászati őrök jogszabály alapján közhatalmi feladatot látnak el, ezért a Btk. 137. § 1. k) pontja alapján hivatalos személyek.

A halászati őr tehát hivatalos személynek minősül, az ismertetett rendelkezések már hatályban voltak a terhelt cselekménye elkövetésekor, 1999. november 25-én is. A terhelt cselekményének helyes minősítése ezért a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntette.

Az eltérő minősítés azonban nem vezetett törvényértő büntetés kiszabásához - a büntetési tétel megegyezik az ügyben eljárt bíróságok által megállapított minősítésnek, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak a büntetési tételével - ezért az nem felülvizsgálati ok (Be. 284. §).

A terhelt a személygépkocsija csomagtartóján tartózkodó halászati őrt mintegy 60 méteren keresztül vitte személygépkocsiját vezetve a magánforgalom elől el nem zárt magánúton, ezzel a közúti közlekedés szabályainak [KRESZ 1. § 3. § (1) bek. c) pont] megszegésével a halászati őr testi épségét közvetlen veszélynek tette ki, megvalósította tehát a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettét is, az e bűncselekményben való bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak a sérelme nélkül történt.

A terhelt megvalósította a cserbenhagyás vétségét is [Btk. 190. § (1) bek.]. Az irányadó tényállás szerint a terhelt ütközött a halászati őr által vezetett személygépkocsival közúton, "azonban" nem állt meg, hanem a helyszínről elhajtott. A tényállásban szereplő "azonban" szó egyértelműen arra utal, hogy az ütközés bekövetkezésével, a balesettel tisztában volt, ennek ellenére hajtott el.

A terhelt bűnösségére levont következtetés tehát valamennyi cselekmény vonatkozásában törvényes volt, a minősítés pedig azzal a korrekcióval, hogy a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette helyett hivatalos személy elleni erőszak bűntette a helyes minősítés.

A Be. 284. §-a (2) bekezdésének b) pontja kizárja a felülvizsgálatot, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki. Jelen esetben a kiszabott büntetés a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei közé esik.

Mivel a bűnösség megállapítása nem volt törvénysértő, a Yamaha motor elkobzása is megfelel a büntető anyagi jog rendelkezéseinek, az sem törvénysértő intézkedés.

Mivel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat, a felülvizsgálati indítványt benyújtó I. r. terhelt vonatkozásában a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, és az indítványt előterjesztő részéről újabb felülvizsgálati indítvány előterjesztésének sem [Be. 284/A. § (5) bek.].

Mivel a felülvizsgálati indítvány a Legfelsőbb Bírósághoz 2003. július 1. napja előtt érkezett, a Legfelsőbb Bíróság az 1973. évi I. törvény rendelkezései alapján bírálta el a felülvizsgálati indítványt a 2003. július 1. napján hatályba lépett 1998. évi XIX. törvény 603. §-a (6) bekezdésének megfelelően. (Legf. Bír. Bfv. I. 2302/2002. sz.)