BH+ 2006.7.292

A kerületi bíróság a 2004. január 23. napján kihirdetett ítéletével Sz. L. terheltet 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 8 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte; ugyanekkor az ellene 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól felmentette; 14 650 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

A bíróság által megállapított történeti tényállás a következő:

"Sz. L. vádlott 2002. április 5. napján 8.00 óra körüli időben a helyi hentesüzletben ittas állapotban hangoskodott, akadályozta a kiszolgálást, ezért a dolgozók a helyiség elhagyására szólították fel. A vádlott ennek nem tett eleget, ezért az üzlet dolgozói értesítették a rendőrséget.

A rendőrség helyszínre érkező tagjai a vádlottat személyazonosságának igazolására szólították fel, majd miután a vádlott a felhívásnak nem tett eleget, testi kényszert alkalmaztak vele szemben.

Ennek során a vádlott ellenállt, rángatta a vele szemben jogszerűen intézkedő E. Z. rendőr zászlós ruháját és letépte a szolgálati jelvényét."

A kerületi bíróság - ítéletszerkesztési hibából adódóan - a bizonyítékok értékelése körében is állapított meg tényeket, amelyeket a tényállás részének kell tekinteni.

A terhelttel a rendőrök közölték, hogy az igazolás megtagadása miatt elő fogják állítani, s mivel magától nem akarta elhagyni a helyiséget, vele szemben testi kényszert alkalmaztak. Ennek során E. Z. rendőr zászlós és F. J. r.tzls. őt kétoldalt a karjánál fogva vezették ki a helyiségből. Eközben a terhelt folyamatosan ellenállt, rúgkapált. A szűk kijáratnál F. J. elengedte a terhelt jobb karját, aki a szabaddá vált jobb kezével megmarkolta E. Z. ruháját. Arról nevezett rendőr azonosító jelvényén kívül letépte a ruha egyik gombját is.

A kerületi bíróság - jogi indokolás nélkül - minősítette a terhelt cselekményét 1 rb., a Btk. 229. § (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének.

Az ítélet ellen a védő felmentésért, a terhelt megalapozatlanságot sérelmezve fellebbezett.

A másodfokú bíróság a 2005. január 25. napján tartott fellebbezési tanácsülésen meghozott végzésével az ítéletet - a részfelmentő rendelkezés mellőzésével - helybenhagyta.

A tényállást, minősítést egyaránt törvényesnek találta.

A jogerős határozatok ellen a terhelt meghatalmazott védője a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Indokai szerint a jogi minősítés téves, a tényállás nem rögzít olyan cselekvőséget, ami kimerítené az erőszak tényállási elemét. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy az erőszaknak személy ellen kell irányulnia, és ezen belül is el kell érnie egy bizonyos mértéket. A ruha rángatása legfeljebb dolog elleni erőszakot valósít meg, de kifejezetten a jelvény megszerzésére irányuló szándék esetében sem beszélhetünk személy elleni erőszakról. A cselekmény akadályozásnak sem minősül, hiszen a jelvény hiánya a rendőr eljárását nem gátolja.

További felülvizsgálati okként hivatkozott a Be. 406. § (2) bekezdésére; az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatára, ami megsemmisítette a Be. 360. §-ának (1) bekezdését, amelynek alapján a másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálta el, és ezzel a terhelt jogait sértette.

Az indítvány a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását célozta.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt az utóbb megjelölt okból a törvényben kizártnak; a bűnösség megállapítását, illetve a minősítést sérelmező részében pedig alaptalannak tartotta, s a hozott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.

A Be. 422. §-ának (1) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésen a védő - kutatómunkájára és más ügyekben szerzett tapasztalataira utalva - arra is hivatkozott, igen gyakori, hogy a rendőrök szokatlannak tűnő viselkedés miatt roma személyekkel szemben indokolatlan mérvű erőszakot alkalmaznak, "válogatás nélkül ütnek". Ha pedig a sértettek feljelentést tesznek, az eljárást bizonyítottság hiányában megszüntetik, míg a valós sértetteket hivatalos személy elleni erőszak miatt a hatóságok eredményesen felelősségre vonják.

A terhelt esetében is - figyelemmel a védekezésében előadottakra - ez történhetett.

A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli nyilatkozatnak megfelelő tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következik, hogy felülvizsgálatnak csak a törvényben meghatározott okokból [Be. 405. § (1) bekezdése és 406. §-a] van helye.

A felülvizsgálati eljárásban, minthogy az jogsértések és nem ténykérdések orvoslására szolgál, a jogerős határozatban megállapított tényállás kötelezően irányadó [Be. 420. § (1) bekezdése].

A fenti törvényi előírásokból következett, hogy a Legfelsőbb Bíróság a védőnek a tényállás helyességét kétségbe vonó, illetve eltérő tényálláson nyugvó érveivel érdemben nem foglalkozhatott; a szóban kiegészített részében indítványa a törvénynél fogva kizárt volt.

Vonatkozik ez a megállapítás az Alkotmánybíróság határozatára alapozott felülvizsgálati okra is.

Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket 2005. január 25-én tanácsülésen bírálta el, azonban a tanácsülés eljárási alapját képező Be. 360. § (1) bekezdését a 20/2005. (V. 26.) AB határozat csak kihirdetésének napjával, tehát 2005. május 26. napjával kezdődő hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság ugyanekkor a már korábban jogerősen befejezett büntetőügyek felülvizsgálatát nem rendelte el. Ezekre a körülményekre figyelemmel pedig a felülvizsgálatra a Be. 406. § (1) bekezdése alapján nem kerülhetett sor.

De kizárt volt az a Be. 406. §-ának (2) bekezdése szerint is, mivel az Alkotmánybíróság nem büntető anyagi jogi szabály, hanem egy eljárási szabály alkotmányellenességét állapította meg.

A Btk. 229. § (1) bekezdésének első fordulatában meghatározott - a terheltnek felrótt - hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal, vagy fenyegetéssel akadályozza.

Az indítvány előterjesztőjének érvei annyiban helytállóak, hogy ún. passzív ellenállás tanúsításával a cselekmény még nem követhető el. A törvényi tényállásnak ugyanekkor nem eleme a hivatalos eljárás "megakadályozása", elegendő a tényállásszerűséghez az akadályozás. Ez utóbbi olyan aktív magatartást jelent, amely a jogszerű eljárás megkezdését, folytatását vagy befejezését nehezíti; késlelteti; intenzitását csökkenti.

Az erőszak fogalma alatt pedig - szemben az indítványban kifejtettekkel - nemcsak a személy elleni erőszak, hanem a dolog elleni erőszak is értendő. Amennyiben ez utóbbi áttevődik a hivatalos személyre, a cselekmény tényállásszerű. Az erőszak mérvének, mértékének pedig csak a büntetéskiszabás körében lehet szerepe.

Az alapul szolgáló tényállás szerint a terhelt az őt az igazolás megtagadása miatt jogszerűen előállítani akaró rendőrökkel szemben aktív ellenállást tanúsított.

Kivezetése közben rúgkapált, majd megmarkolta, rángatta a sértett ruháját; letépte a jelvényét, ruhájának egy gombját.

A terhelt a hivatalos személy által viselt ruházatra fejtett ki olyan erőszakos magatartást, amellyel egyben a hivatalos személy intézkedésének folytatását is megnehezítette; őt jogszerű eljárásában akadályozta.

Bűnösségének a megállapítására tehát a büntető anyagi jogi szabályok sérelme nélkül került sor.

A Legfelsőbb Bíróság ezért - egyetértve a legfőbb ügyészi állásponttal - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-ának alkalmazásával hatályukban fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.1160/2005.)