BH+ 2008.6.241

Az elsőfokú bíróság a 2005. március 22. napján meghozott ítéletével a terheltet 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntette, 1 rb. közúti veszélyeztetés bűntette és 1 rb. egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 3 év fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A városi bíróság korábbi ítéletében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, 1 rb. rongálás bűntettének vádja alól felmentette.

A terhelt és védője által felmentésért, illetve enyhítésért bejelentett fellebbezést elbírálva a másodfokú bíróság a 2005. szeptember 28. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a közúti járművezetéstől eltiltás időtartamát 6 évre enyhítette.

A jogerős határozat tényállása szerint a terhelt több esetben volt büntetve, és további büntetőeljárások is folyamatban vannak vele szemben.

I. 2003. június 11-én a terhelt a délelőtti órákban T. közlekedett B. F. tulajdonát képező személygépkocsival. Az utcában más ügyben nyomozati cselekményeket folytató, a H.-i Rendőrkapitányság állományába tartozó N. S. és K. I. rendőrhadnagyok intézkedés alá akarták vonni a terheltet, aki a rendőri jelzéseket figyelmen kívül hagyva földutakon próbált elmenekülni. A rendőrök segítségére érkezett B. M. főtörzsőrmester által vezetett rendőrségi személygépkocsi, amelyben H. G. rendőrzászlós foglalt helyet. A rendőrségi gépjármű megkülönböztető jelzést használva utolérte a terhelt által vezetett járművet, amikor a K. utca és a 4-es számú főút kereszteződésében a terhelt az úttest jobb oldalára húzódva jobbra irányjelzett, majd hirtelen balra rákanyarodott a 4-es főútra. A rendőrségi jármű a terhelt gépkocsiját megelőzte és rendőri jelzés alkalmazásával próbálta megállásra kényszeríteni.

A terhelt ezt figyelmen kívül hagyta, majd a 4-es számú főút 248-249 km szelvényében szándékosan megpróbálta leszorítani az úttestről a rendőrségi járművet. B. M. a balesetet csak hirtelen fékezéssel és jobbra kormányzással tudta elkerülni. A későbbiekben a terhelt az általa vezetett gépjárművel a 4-es főútról balra nyíló földútra irányjelzés nélkül hirtelen rátért, a K. utca kereszteződésénél balra húzódva, balra irányjelzés mellett fékezett, ekkor azonban az őt jobbra kikerülni szándékozó rendőrségi gépjárművel összeütközött. Az ütközés következtében mindkét jármű kigyulladt. A baleset során a rendőrségi járműben 722 594 forint kár keletkezett, amely megtérült.

A terhelt közlekedése során a KRESZ 3. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, a 4. § (1) bekezdés a) pontjában, a 25. § (1) bekezdésében, a 27. § (3) bekezdésében, a 29. § (2) bekezdésében, valamint a 42. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket szegte meg.

II. 2003. május 8-án 12 óra 10 perckor a terhelt, a 4-es főúton A. irányából D. irányába személygépkocsival vontatta a testvére által vezetett gépkocsit.

A 229-es km-nél rendőri ellenőrzés során megállapították, hogy a terhelt által vezetett személygépkocsi eredeti hatósági jelzése más volt és azt 2000. december 19. napján a forgalomból kivonták. A felszerelt és a terhelt által használt rendszám M. A.-né tulajdonát képező személygépkocsira került kiadásra, ezt a járművet szintén kivonták a forgalomból. Ez utóbbi rendszám ismeretlen körülmények között került a terhelthez, és az is tisztázatlan maradt, hogy ki által került felszerelésre a gépkocsira. A rendőri igazoltatáskor a terhelt tudott arról, hogy az általa vezetett gépjármű rendszáma hamis. A helyszínről a terhelt azzal távozott, hogy a hatósági jelzés eltávolításához szerszámot hoz, azonban a helyszínre nem tért vissza. A 2 db hatósági jelzést testvérével leszereltették, és elismervény ellenében bevonták.

A fenti tényállást a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a terhelt korábbi elítéléseivel, valamint a vele szemben folyamatban lévő további büntetőeljárások megjelölésével egészítette ki.

A terhelt meghatalmazott védője útján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a jogerős határozatok ellen. Álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítására - a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a közúti veszélyeztetés bűntette tekintetében egyaránt - a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Sérelmezte azt is, hogy a megyei bíróság nem fejtette ki, hogy a védelem álláspontjával ellentétben miért állapította meg azt, hogy a terhelt a bűncselekményeket elkövette, egyenes vagy eshetőleges szándéka fennállt. Mindezekre figyelemmel a terhelt felmentését kérte. A felülvizsgálati indítvány nem érintette az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében történt marasztalást.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.

A felülvizsgálat során a Be. 423. § (1) bekezdés értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések annak alapján vizsgálhatók és dönthető el.

A további tanúk meghallgatásával, a bizonyítékok mérlegelésével, a tényállás megalapozottságával a felülvizsgálati indítványban - valamint a terheltnek a nyilvános ülésen történt felszólalásában - hivatkozott, de a tényállásban nem rögzített tények a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe. Ezért az indítvány - a tényállást vitató részében - a törvényben kizárt.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt figyelmen kívül hagyva a jelzéseket, hirtelen mozdulattal a rendőrségi járművet megelőzte, majd szándékosan megpróbálta leszorítani az úttestről. Magatartása folytán a rendőrségi gépkocsi vezetője a balesetet csak úgy tudta elkerülni, hogy hirtelen fékezett, illetve a gépjármű kormányát hirtelen jobbra rántotta.

A Btk.186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak szándékos megszegésével más vagy mások életét, vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény elkövetője a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt álló személy (járművezető), akinek szándéka mind az elkövetési magatartásra (közlekedési szabályok megszegése), mind pedig az eredményre (más vagy mások életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetésére) kiterjed.

Az eljárt bíróságok helyesen következtettek a terhelt eshetőleges szándékára. A Btk. 13. § szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményét kívánja, vagy e következménybe belenyugszik. A büntetőjogi és a köznapi értelemben vett szándék fogalma között különbség van. A köznapi értelmezés csak azt tekinti szándékosnak, amit valaki készakarva tesz. A fentiekből következően a büntetőjogi szándék (magatartásának következményeit kívánja) fogalmából az egyenes szándék felel meg ennek az értelmezésnek, de jogi szempontból szándékos az a magatartás is, amikor az elkövető magatartásának következményeibe belenyugszik (közömbös).

A terhelt a tényállásban írt magatartásával, a közúti közlekedés szabályainak szándékos megszegésével a vele szemben intézkedni kívánó rendőrök életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki. A terhelt számára is nyilvánvaló volt, hogy az általa teremtett közlekedési helyzet megteremti a közvetlen veszély bekövetkezésének lehetőségét, és a veszélyhelyzetet illetően közömbös volt.

A Btk. 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásban erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a rendőri jelzés ellenére nem állt meg. Menekülése során a vele szemben jogszerűen intézkedni kívánó rendőröket a szolgálati gépkocsival megpróbálta az úttestről leszorítani, majd végül a két jármű ütközött és ennek következtében kigyulladt. A terhelt az üldözési folyamat során a rendőrségi autó leszorításának elmaradásában alappal nem bizakodhatott, ennek elmaradása a másik jármű vezetőjének elhárító magatartásának tudható be. A terhelt célja arra irányult, hogy a hivatalos személyeket a szándékos intézkedés feladására kényszerítse.

Az adott körülmények között (hirtelen fékezés, a kormány hirtelen jobbra rántása) fennállott a gépkocsit vezető és utasa élet, testi épsége sérelmének reális lehetősége. A sérelem bekövetkezését a rendőri magatartás hárította el.

A terheltnek ezt a cselekményét az a tudati törekvés motiválta, hogy a vele szemben intézkedni kívánó hivatalos személyeket a jogszerű tevékenységükben bármely módon - akár közvetlen veszélyhelyzet létrehozása útján - akadályozza, és magát a rendőri intézkedés alól kivonja.

Ezért a terhelt bűnösségének megállapítása és cselekményeinek jogi minősítése törvényes.

A felülvizsgálati eljárásban anyagi jogszabálysértés hiányában a törvényes büntetési keretben kiszabott büntetés nem vizsgálható felül.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II:708/2006.)