BH+ 2010.1.8

Az elsőfokú bíróság a 2008. január hó 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és könnyű testi sértés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 400 napi tétel (200 forint egynapi tétel összegű), összesen 80 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint az a Vám-és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala munkatársai 2007. július hó 5. napján 21 óra 30 percet követő időben a Be. 170. §-ának (4) bekezdése alapján házkutatást foganatosítottak a terhelt által lakott ingatlanban. A Nyomozó Hivatal előzetes információi szerint az ingatlanban nagy mennyiségű, magyar adójegy nélküli cigaretta volt található, ami megalapozza a jövedéki orgazdaság gyanúját. Ugyancsak előzetes adat merült fel arra, hogy az egyik lakó vadász, ezért lőfegyverrel is rendelkezik, továbbá - ez utóbbi nem bizonyult valósnak - olyan információ is felmerült, hogy az illető korábban a fegyvert jogellenes módon használta. Az akcióban öt pénzügyőr vett részt.

A házkutatás során dr. S. R. fhdgy., T. T. fhdgy. és Gy. I. ftörm. - miután az akció elején az ingatlanon lévő garázsban két személyt tettenéréssel elfogtak, és őket két nyomozó "őrizte" - a lakóház ellenőrzését hajtották végre. Ennek során a melléképület felől az onnan néhány méterre lévő házhoz indultak, és több alkalommal hangos szóval közölték, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!".

A pénzügyőrök az intézkedés során láthatósági mellényt viseltek, amelynek elején - 2-2,5 cm-es magasságú, fluoreszkáló anyagból készült betűkkel - és hátulján volt feltüntetve a "Vám- és Pénzügyőrség" felirat. A ház teraszához érve ismét közölték, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!". Ekkor megjelent a ház bejárati ajtajában a terhelt, akivel T. T. fhdgy. ismételten közölte, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!", és felszólította a terheltet a teraszon folyamatosan ugató kutya megkötésére, dr. S. R. fhdgy. pedig felmutatta a szolgálati igazolványát.

A terhelt azonban azt kiabálta, hogy "Takarodjatok a kurva anyátokba!". Szidalmazta a pénzügyőröket, miközben támadó jelleggel dr. S. R. fhdgy. irányába haladt. Jobb kézzel megragadta bal vállán a ruházatát és le akarta lökni a teraszról, amelynek következtében dr. S. R. fhdgy. láthatósági mellénye a vállán elszakadt. Dr. S. R. ekkor testi kényszer alkalmazásával a földre vitte a terheltet, T. T. fhdgy. pedig megbilincselte a további ellenállás megakadályozása végett. A terhelt a bilincselés közben csapkodott, karmolt, és ennek során megsértette a jobb karját tartó dr. S. R. fhdgy. bal kézfejét. A terhelt a földön fekve továbbra is szidalmazta, fenyegette a pénzügyőröket, agresszívan viselkedett.

A terhelt cselekménye következtében dr. S. R. fhdgy. a bal kéz I. ujjának felületes sérülését és zúzódását szenvedte el, amely sérülése 8 napon belül gyógyult. Dr. S. R. fhdgy. a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelttel szemben.

A házkutatás során a garázsban és a házban - a terhelt fia által külön használt szobában - 2.767,9 karton magyar adójegy nélküli cigaretta került lefoglalásra.

A bizonyítékok értékelése körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy - különös figyelemmel a terheltnek e körben a nyomozás során tett vallomására - nem lehet kétséges, hogy a terhelt, ha nem is a látása, de a hallása révén egyértelműen felismerte, hogy vele szemben hatósági személyek hivatalos eljárásban lépnek fel. Házkutatást kívánnak tartani, és őt együttműködésre szólítják fel, azonban ő ezen felszólításoknak nem tett eleget. Az egyik jogszerűen intézkedő személlyel szemben kisebb fizikai erőszakot alkalmazott. A Be. 170. §-ának (4) bekezdése, illetve 177. §-a alapján nem kétséges, hogy a Pénzügyőrség eljárása jogszerű volt. A terheltnek nem volt oka és joga ezen intézkedés jogszerűségét az adott szituációban kétségbe vonni, az intézkedésnek ellenállni, és fizikai erőszakot alkalmazni az egyik jogszerűen intézkedő hatósági személlyel szemben.

A másodfokon eljárt bíróság a 2008. április hó 3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a téves értelmezése miatt került sor.

Az indítvány szerint az ítéletekben rögzített elkövetési magatartás valósága esetén sem alkalmas a hivatalos személy elleni erőszak törvényi tényállásának a megállapítására. Önmagában ugyanis a hivatalos személy szidalmazása és a hivatalos személy jogszerűtlen felszólításával szembeni engedetlenség tényleges testi hatást eredményező erőszakos magatartás hiányában bűncselekményt nem valósíthat meg. Úgyszintén nem eredményezheti a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményének megállapítását, a bilincselést esetlegesen megakadályozó passzív, védekező magatartás.

A pénzügyőrök eljárása jogszerűtlen volt, mert az intézkedés alkalmával nem viseltek egyenruhát és azonosító mellényt, a szolgálati igazolványt pedig a terhelt kérésére sem mutatták fel.

Éjszakai körülmények, rossz látási viszonyok között, pillanatok alatt zajló események közepette a láthatósági mellény viselése nem tette felismerhetővé a terhelt számára, hogy vele szemben valóban pénzügyőrök, tehát hivatalos személyek intézkednek. Az erre utaló kifejezéseket sem a terhelt, sem a hozzátartozói.

Az eljárt bíróságok a védelem bizonyítási indítványainak nem adtak helyt és a nyomozás során egyébként is különféle eljárási szabálysértéseket követtek el.

Összességében megállapítható, hogy Sz. J. terhelt valójában nem a bűncselekmény elkövetője, hanem a pénzügyőrök által elkövetett bűncselekmény sértettje, és az lett volna a tisztességes eljárás, ha vele szemben is megszüntetik a büntetőeljárást, illetve felmentik, ha már az őt durván bántalmazó személyeket nem büntették meg.

A terhelt és a védő mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállás támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben pedig alaptalannak tartotta.

A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat a hatályukban tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt - a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően - részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapul vételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.

A terhelt és a védő a felülvizsgálati indítványában e tényállást támadta, amikor arra hivatkozott, hogy a pénzügyőrök eljárása jogszerűtlen volt, mert az intézkedés alkalmával nem viseltek egyenruhát és azonosító mellényt, a szolgálati igazolványt pedig a terhelt kérésére sem mutatták fel.

Ezzel szemben a bíróság tényként állapította meg, hogy a pénzügyőrök az intézkedés során láthatósági mellényt viseltek, amelynek elején - 2-2,5 cm-es magasságú, fluoreszkáló anyagból készült betűkkel - és hátulján volt feltüntetve a "Vám- és Pénzügyőrség" felirat. A terhelt házához közeledve, majd a ház teraszához érve ismét kiabálva közölték, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!". A ház bejárati ajtajában megjelenő terhelttel T. T. fhdgy. ismételten közölte, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!", és felszólította a terheltet a teraszon folyamatosan ugató kutya megkötésére, dr. S. R. fhdgy. pedig felmutatta a szolgálati igazolványát.

A bizonyítékok értékelése körében az elsőfokú bíróság tényként rögzítette azt is, hogy a terhelt házkutatási parancsot és hatósági tanút kért.

E tényállást támadó részében a felülvizsgálat a törvény rendelkezésénél fogva kizárt. Ugyancsak nincs helye felülvizsgálatnak abból az okból, hogy az eljárt bíróságok a védelem bizonyítási indítványainak nem adtak helyt és a nyomozás során különféle eljárási szabálysértéseket követtek el.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a terhelt büntetőjogi felelősségét vitató részében alaptalannak találta.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a felülvizsgálati indítvány okfejtése helyes abban, hogy önmagában a hivatalos személy szidalmazása és a hivatalos személy jogszerűtlen felszólításával szembeni engedetlenség tényleges testi hatást eredményező erőszakos magatartás hiányában bűncselekményt nem valósíthat meg, és úgyszintén nem eredményezheti a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményének megállapítását, a bilincselést esetlegesen megakadályozó passzív, védekező magatartás.

A bíróságok azonban ettől eltérő tényállás alapján állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.

A tényállás szerint a pénzügyőrök - az akció halasztást nem tűrő jellege miatt - a Be. 177. §-a alapján halaszthatatlan nyomozási cselekményként foganatosították a házkutatást. A bíróságok - amint azt a Legfőbb Ügyészség is kifejtette - helyesen állapították meg, hogy ez az intézkedés megfelelt a Be. rendelkezéseinek.

A pénzügyőrök a házkutatás végrehajtása során is a vonatkozó eljárási szabályok megtartásával jártak el. Mindent megtettek annak érdekében, hogy az eljárási cselekmény törvényes feltételeit biztosítsák. Hangos kiabálással folyamatosan közölték, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!", tehát tudatták minden érintettel, hogy mi történik. Fluoreszkáló mellényt viseltek, ami a rablások elkövetőire nem jellemző. A fluoreszkáló mellényen a felirat jelezte, hogy Vám- és Pénzügyőrség. Emellett az irányadó tényállás szerint dr. S. R. fhdgy. a szolgálati igazolványát is felmutatta.

Ilyen tényállás alapján nem kétséges, a terhelt felismerte, hogy vele szemben hatósági személyek hivatalos eljárásban lépnek fel. Házkutatást kívánnak tartani, és őt együttműködésre szólítják fel, azonban ő ezen felszólításoknak nem tett eleget.

A bíróságok helyesen állapították meg, hogy a terheltnek nem volt oka és joga a pénzügyőrök intézkedésének jogszerűségét kétségbe vonni, az intézkedésnek ellenállni, és fizikai erőszakot alkalmazni az egyik jogszerűen intézkedő hatósági személlyel szemben.

A terhelt mindezek ellenére azonnal támadólag lépett fel az intézkedő hivatalos személyek ellen, és szidalmazta őket. Támadólag a hozzá legközelebb tartózkodó dr. S. R. fhdgy. irányába haladt. Amint pedig testközelbe ért, a jobb kézével megragadta a ruházatát a bal vállán és le akarta lökni a teraszról. E megragadás folytán a pénzügyőr láthatósági mellénye a vállán elszakadt. A terhelt támadását testi kényszer alkalmazásával kellett leküzdeni, ám a terhelt továbbra is csapkodott és karmolt. Ennek során sértette meg a jobb karját tartó dr. S. R. fhdgy. bal kézfejét.

A terhelt a terhére rótt bűncselekmény megállapítása körében lényeges körülmények tekintetében nem volt tévedésben. A jogszerűen eljáró pénzügyőrrel szemben fizikai erőszakot alkalmazott és ennek során okozott nyolc napon belül gyógyuló sérülést is.

A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján- a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően - azt állapította meg, hogy a bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül törvényesen minősítették a terhelt cselekményét a Btk. 229. §-a (1) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő és büntetendő hivatalos személy elleni erőszak bűntettének és azzal halmazatban a Btk. 170. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő és büntetendő könnyű testi sértés vétségének. A megállapított tényállás alapján a jogos védelem megállapítására nem kerülhetett sor. (Legf. Bír. Bfv. II.683/2008.)