BH 2011.2.31

A városi bíróság ítéletével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett T. Z. I. r., ifj. T. Z. II. r. és T. Z.-né V. r. terhelteket bűnösnek mondotta ki a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében. Ezért az I. r. terheltet 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, a II. r. és az V. r. terhelteket 300-300 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre ítélte.

Tényállásként az alábbiakat állapította meg:

2008. április 30-án T.-n lakó I. r. terhelt és családja fiuk, a II. r. terhelt másnapi ballagására készülődött. Az előkészületekhez segítségül hívták a III. r. terheltet, feleségét, a VI. r. terheltet, a VII. r. terheltet, továbbá T. Cs.-t. A férfiak a ház udvarának hátsó részében felállítottak egy sátrat, az asszonyok pedig a lakóépület mögötti nyári konyhában sütöttek, főztek. Amikor a férfiak késő este a sátor állításával végeztek, a nyári konyha előtti asztalnál ültek le. Beszélgettek és ennek során elfogyasztottak összesen 2 dl pálinkát és 3 doboz 0,5 l-es sört. A nyári konyha előtt elhelyezett magnetofonból zene szólt.

A nyári konyha előtt két kültéri lámpa, a lakóépület bejárati ajtaja fölött egy külső lámpa égett. A lakóház a szomszédos telkektől elkerített, az utca felőli fronton kiskapu, és - az udvar végében lévő garázzsal szemben - két irányba nyíló nagykapu található. A bejárati kaputól a házig jelzőcsengő kiépítve nincsen.

Az éjszakai órákban a S.-i Rendőrkapitányság járőrei az ügyelet utasítására T.-ra mentek, ahonnan rendőri segítséget kértek. A rendőrök a megadott címen senkit nem találtak. Onnan távozva észlelték, hogy abban az utcában, ahol a terheltek laknak, több házból is hangos zene szól. Az utcába befordulva megálltak H. J. háza előtt, s szóltak, hogy halkítsák le a zenét. Ennek a felszólításnak az ott lakók eleget is tettek. A rendőrök további intézkedést nem láttak indokoltnak és szükségesnek.

Elindultak tovább, majd 22.45 és 23 óra között eljutottak az I. r. terhelt házáig. A szolgálati gépkocsival a ház előtt megálltak, abból kiszállt B. R. törzsőrmester, P. R. törzsőrmester, P. B. főtörzsőrmester és D. L. főtörzsőrmester. Valamennyien szolgálati egyenruhában voltak. B. R. kezében egy kb. 2 kg tömegű helyszínelő lámpát vitt, amivel világított.

A nagykapu mindkét szárnya nyitott állapotban volt, ezen a rendőrök az udvarra bementek, s egészen a lakóépület közepén található bejárati lépcsőig jutottak, amikor a lakóépületből kilépett az V. r. terhelt. Mivel a fia nem volt otthon, a rendőröket meglátva megkérdezte, hogy valami baj van? A rendőrök közölték, hogy a zene hangos, csendháborítást követnek el, ezért azt halkítsák le. Az V. r. terhelt szólt a közelében tartózkodó gyermekének, aki azonnal hátrament és a magnetofont kikapcsolta.

Ezt követően a rendőrök továbbra is a lépcső előtt álltak, az udvarról nem távoztak. Az V. r. terhelt kérdésére, hogy akarnak-e még valamit, nem válaszoltak. Az V. r. terhelt ekkor felszólította őket a távozásra, de ennek a rendőrök nem tettek eleget. Ezzel egy időben, miután a gyermek hátrament a magnetofont kikapcsolni, a nyári konyha mellől előrejött a III. r. terhelt, akit követett az I. r. terhelt is. A III. r. terhelt emelt hangon megkérdezte a rendőröktől, hogy mit keresnek ott, ki engedte be őket. Ekkor P. R. rendőr törzsőrmester a kezében tartott gumibottal egy esetben a III. r. terhelt homlokára ütött, akinek ettől a két szemöldöke között kb. 0.5 cm-es felületes, hámfosztásos, 8 napon belül gyógyuló vérző sérülése keletkezett.

A vérző sérülés láttán az I. r. terhelt az udvar hátsó részéből egy ásót vett magához, amivel elindult a rendőrök irányába, de az ásót a III. r. terhelt kivette a kezéből és eldobta. Ezt látva az V. r., a VI. r. és a VII. r. terheltek - mindhárman asszonyok - a férfiak és a rendőrök közé álltak, kezüket mellmagasságba emelve, tenyerüket kifordítva, őket folyamatosan távozásra felszólítva, hangosan kiabálva, visítozva, sikoltozva indultak a rendőrök felé, s kezdték őket kiszorítani az udvarról a kapu irányába. A férfiak az asszonyok mögött állva követték őket.

A rendőrök fokozatosan hátrálva elérték a kapu vonalát. Amikor a rendőrök és az asszonyok közötti távolság megszűnt, közöttük dulakodás alakult ki. Az asszonyok az előttük álló rendőrök ruházatát megfogva lökdösték őket a kapun kívülre, melynek során B. R. zubbonya elszakadt, vállapja leszakadt. A dulakodás során a rendőrök a kezükben tartott gumibottal az előttük állókra célzás nélkül többször lesújtottak, B. R. törzsőrmester pedig a kezében tartott helyszínelő lámpával az I. r. terheltet fejen ütötte.

Ennek során az I. r. terhelt a homlokán két helyen, kb. 3 cm-es és kb. 2 cm-es lapszerű vékony repesztett sebzést, a jobb vállán zúzódásos sérüléseket, VI. r. terhelt pedig jobb vállán nagy kiterjedésű zúzódásos sérülést szenvedett el, mely sérülések 8 napon belül gyógyultak.

Ebben az időben érkezett haza ifj. T. Z. II. r. terhelt, aki a rendőröket megkerülve csatlakozott az udvaron belül tartózkodó családjához. Látva apja sérülését, ő is felkapta az ásót, de azt az apja rögtön kivette a kezéből.

A dulakodás során az udvaron tartózkodó terheltek kiszorították a rendőröket a kapun kívülre, majd a nagykapu két szárnyát belülről kifelé irányuló mozdulattal bezárták. Így az I-VII. r. terheltek az udvaron maradtak. A kapu becsukása közben B. R. rendőr törzsőrmester bal kezének mutatóujja a két szárny közé szorult és megsérült. A sérülés ellátást nem igényelt. Ezalatt a szintén az udvaron tartózkodó IV. r. terhelt telefonon próbálta a rendőrségi ügyeletet elérni. Közben arra szólította fel az udvaron és az utcán folyamatosan összegyűlő utcabelieket, hogy fogják körbe és ne engedjék elmenni a rendőröket "az igazi rendőrök" kiérkezéséig.

Ezután a IV. r. terhelt a kiskapun átugorva B. R. rendőr törzsőrmester irányába indult, aki magatartását támadásként értékelve őt gáz-spray-vel lefújta.

Az utcán gyülekező tömegben megjelent B. E. helyi kisebbségi képviselő, feleségével a VIII. r. terhelttel és a lányával. Látva a kialakult helyzetet B. E. visszament a házába telefonálni. B. E.-né B. R. rendőr törzsőrmester elé lépett, mellén a zubbonyát megragadva felelősségre vonta őt, hogy miért bántalmazták T. Z.-t. és családját. B. R. lefejtette a terhelt kezét a ruházatáról és B. E.-né VIII. r. terheltet eltolta magától, aki hátralépve elesett.

Az ugyancsak a helyszínre érkező B. T.-né IX. r. terhelt a rendőrök szolgálati gépkocsijához ment. Annak bal oldali visszapillantó tükrét helyéről kimozdította, így abból az üveg kiesett, majd a helyszínről elszaladt. B. R. törzsőrmester a társával utolérte, elfogta, megbilincselte és a szolgálati gépkocsi hátsó ülésére ültette. Amikor a lábait is be akarta tenni a gépkocsiba, B. T.-né IX. r. terhelt B. R. rendőr törzsőrmestert megrúgta. A rúgás nevezett jobb combtájékát érte, ettől sérülése nem keletkezett.

Az utcára kiszorított rendőrök erősítést kértek a S.-i Rendőrkapitányság ügyeletéről, majd megjelent a IV. r. terhelt által telefonon értesített Országos Mentőszolgálat eset­kocsija is. A mentők a sérülteket ellátták.

Az ítélet ellen az ügyész T. Z. I. r., ifj. T. Z. II. r. és T. Z.-né V. r. terheltek terhére téves minősítés miatt és büntetésük súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, amit a megyei főügyészség is fenntartott. T. Z. I. r. terhelt felmentés érdekében fellebbezett, míg a II. és az V. r. terhelt tudomásul vette az ítéletet. Az I., II. és V. r. terheltek védője a terheltek bűncselekmény hiányában történő felmentéséért, másodsorban enyhítés végett fellebbezett.

A megyei bíróság a fellebbezéseket elbírálva ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Az I. és II. r. terheltek cselekményét a Btk. 229. § (1) bekezdésének III. fordulatában meghatározott, a (2) bekezdés I. és II. fordulata szerinti társtettesként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, míg az V. r. terhelt cselekményét a Btk. 229. § (1) bekezdés III. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés I. fordulata szerinti társtettesként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette. Ifj. T. Z. II. r. és T. Z.-né V. r. terheltek büntetését egyaránt 10-10 hónap börtönbüntetésre súlyosította, amelynek végrehajtását mindkét terheltnél 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az I. r. terhelt tekintetében a felfüggesztés próbaidejét 3 évre emelte fel. Egyebekben az elsőfokú ítéletet e terheltekre nézve helybenhagyta.

A megyei bíróság a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás, továbbá az iratok tartama alapján a történeti tényállást a következőképpen pontosította:

a III. r. terhelt vérző sérülését látva, az I. r. terhelt az udvar hátsó részébe ment, és egy ásót vett magához, amivel elindult a rendőrök irányába. Ezt látva P. R. rendőr törzsőrmester elővette és csőre töltötte szolgálati fegyverét és azt maga előtt az I. r. terhelt irányába tartotta. A VI. r. terhelt ekkor lökdösni kezdte a rendőr fegyvert tartó kezét, ezért P. R. őt több esetben ellökte magától. Amikor az ásót a III. r. terhelt az I. r. terhelt kezéből kivette és eldobta, P. R. a fegyverét a tokjába visszahelyezte.

Mindezt látva az V. r., a VI. r. és a VII. r. terheltek a férfiak és a rendőrök közé álltak. Kezüket mellmagasságba emelve, tenyerüket kifordítva őket folyamatosan távozásra felszólítva, hangosan kiabálva indultak a rendőrök felé, és kezdték őket lökdösődve kiszorítani az udvarról a kapu irányába.

A megyei bíróság ítélete jogi indokolásában részletesen kifejtette, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a rendőri intézkedés jogszerűtlennek minősült. Egyetértett azzal is, a rendőri intézkedéssel szemben a terhelteket jogos védelem nem illette meg. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a városi bíróság azt, hogy a Btk. 229. §-a (1) bekezdésének III. fordulatában meghatározott hivatalos személy elleni erőszaknak nem tényállási eleme a hivatalos személy jogszerű eljárása. Ebből következően, ha a jogszerűtlen eljárás erőszakos akadályozása nem is állapítható meg, de mert az akadályozás tettleges bántalmazásban megnyilvánuló erőszakkal történik, megvalósul a Btk. 229. § (1) bekezdés III. fordulat szerinti elkövetési magatartás.

A rendőröket, mint hivatalos személyeket, eljárásuk alatt a lökdösve kiszorításukkal bántalmazás érte. Ennek megfelelően az I. és II. r. terheltek cselekményét a Btk. 229. § (1) bekezdésének III. fordulata és (2) bekezdésének I. és II. fordulata szerint társtettesként, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, míg az V. r. terhelt cselekményét társtettesként, csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének [Btk. 229. § (1) bekezdés III. fordulata, és (2) bekezdés I. fordulata] minősítette.

Az I. r., a II. r. és az V. r. terheltek érdekében a védőjük a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a terheltek cselekményének anyagi jogszabályt sértő minősítése, egyben törvénysértő büntetéskiszabás miatt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően a cselekmény garázdaság bűntettének minősítését, továbbá mindhárom terhelttel szemben pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartva, annak tanácsülésen történő elutasítását indítványozta.

Az átiratban kifejtettek szerint a terheltek bűnösségét az indítvány nem vitatja. A megállapítani kért garázdaság bűntettének három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettsége mellett pedig a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés nem tekinthető törvénysértőnek. A büntetés enyhítésére csak az enyhítő szakasz alkalmazásával [Btk. 87. § (2) bekezdés e) pont] kerülhetett volna sor, de ennek a Btk. 87. §-ának (1) bekezdésében és 83. §-ában írt feltételei nem voltak megállapíthatók. Ekként az indítványban megjelölt felülvizsgálati ok nem valósult meg. Abszolút eljárásjogi szabálysértés sem forog fenn.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen vizsgálta meg. Amennyiben ugyanis a felülvizsgálati indítvány felülvizsgálati okra, így anyagi jogszabályt sértő minősítésre, és azzal összefüggően törvénysértő büntetés kiszabásra hivatkozik, csak az indítvány érdemi vizsgálata alapján - nyilvános ülésen - dönthető el, hogy az megalapozott, avagy alaptalan.

Ugyanakkor a Be. 423. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel az ügydöntő határozat kizárólag a felülvizsgálati indítvány korlátai között volt vizsgálható. A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, anyagi jogszabályt sértő elítélés miatt előterjesztett felülvizsgálati indítvány esetén ugyanis a felülvizsgálat a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára is kiterjedhet, viszont a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján előterjesztett indítvány esetén a Legfelsőbb Bíróság az érintett terhelt bűnösségét nem érintheti, az ítéletet a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálhatja.

A másodfokú bíróság az ügyben az elsőfokú bíróság által megállapított jogi minősítést megváltoztatta, és a kiszabott büntetéseket súlyosította. A felülvizsgálati indítvány kizárólag a másodfokú bíróság ítélete ellen irányult, és kizárólag a téves jogi minősítést, és emiatt törvénysértő büntetés kiszabást sérelmezte. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a bűnösség megállapítását nem érinthette.

A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését látta indokoltnak.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettét a Btk. 229. §-ának (1) bekezdése szerint az követi el, "aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza". A törvényhely (2) bekezdése szerint a cselekményt mind a csoportosan, mind a felfegyverkezve elkövetése súlyosabban minősíti.

Az irányadó tényállást tekintve értelemszerűen az I. és III. elkövetési fordulatnak lehet jelentősége.

A törvényi tényállás első fordulata - a hivatalos személy jogszerű eljárásban erőszakkal, vagy fenyegetéssel akadályozása - a hivatalos személy jogszerű intézkedését védi. Fogalmilag a jogszerű eljárás ugyanis annak a helyzetnek felel meg, amikor a hivatalos személy intézkedik valami miatt.

Több hivatalos személy intézkedését egységesként kell felfogni, mint ahogyan több hivatalos személy intézkedésének akadályozása is egységet képez.

A cselekmény tényállásszerűségének feltétele, hogy a hivatalos személy intézkedése jogszerű legyen, a büntetőjogi védelem csak a jogszerű intézkedést illeti meg.

Az ítélkezési gyakorlat értelmezte a "jogszerűség" követelményét. Az ítélkezési gyakorlat e körben töretlen.

Eszerint, az intézkedéssel érintett személy nem szegülhet szembe jogszerűen a hivatalos személy alakilag szabályos intézkedésével, még akkor sem, ha az nem mindenben felel meg az intézkedésre vonatkozó jogi előírásoknak, utasításoknak, szakmai szabályoknak. Az ilyen jogsérelmek orvoslására jogorvoslati úton, ennek hiányában a panaszjog keretében kerülhet sor. A hivatalos személy intézkedése csak akkor tekinthető jogszerűtlennek, ha az minden mérlegelés szükségessége nélkül, nyilvánvalóan, félreismerhetetlenül jogszerűtlennek mutatkozik. Az ebben az értelemben vett intézkedés akadályozása (történjék ez akár erőszakkal, akár fenyegetéssel) nem tényállásszerű.

Az első elkövetési fordulattal ellentétben a harmadik fordulat két elkövetési magatartása, - a hivatalos személy eljárása alatti bántalmazása, illetőleg a hivatalos személy intézkedése miatti bántalmazása - magát a hivatalos személyt részesíti büntetőjogi védelemben.

A hivatalos személy eljárása alatti bántalmazásról fogalmilag akkor lehet szó, ha a hivatalos személy, mint hivatalos személy funkcionál (pl. a rendőr szolgálatban van, szolgálati feladatot lát el, de éppen nem intézkedik).

Ebben a viszonylatban értelemszerűen közömbös az eljárás "jogszerűségének" következménye: a bántalmazással szemben a törvény még az előző értelemben vett jogszerűtlenül intézkedő hivatalos személyt is védi; a bántalmazó azonban jogos védelem címén mentesülhet.

A harmadik elkövetési fordulat fogalmi ismérve a hivatalos személy bántalmazása szempontjából hangsúlyozandó, hogy nem minden fizikai ráhatás (erőszak) minősíthető bántalmazásnak. A következetes ítélkezési gyakorlat a bántalmazáson a testre olyan tudatos, akaratlagos ráhatást ért, amelynek célja fájdalom okozása vagy becsület csorbítása, továbbá mindig bántalmazás a testi sérülés okozása.

Mindezt figyelembe véve az első és harmadik elkövetési fordulat egybevetésével a következő összefüggések mutatkoznak:

- a hivatalos személy jogszerű intézkedése során (ez alatt) nyilvánvalóan tényállásszerű elkövetési magatartás a bántalmazás, mert az, mint erőszakos magatartás a hivatalos személyt az intézkedésben akadályozza;

- ugyanakkor az intézkedés fogalmi körén kívül (a III. elkövetési fordulat esetén) az az erőszakos fizikai ráhatás, amely ugyan az intézkedés akadályozására egyébként alkalmas lenne, de nem minősíthető bántalmazásnak: nem tényállásszerű;

- a hivatalos személyt még a jogszerűtlen intézkedése (eljárása) kapcsán is megilleti a bántalmazással szemben a fokozott büntetőjogi védelem. Azaz, az alakilag jogszerűtlen eljárás (intézkedés) akadályozása csak a hivatalos személy bántalmazása nélkül valósulhat meg büntetlenséget eredményező módon.

Ezekkel az elvi tételekkel egybevetve kellett vizsgálni, és jogilag értékelni az irányadó történeti tényállást.

A kétségtelenül magánlakásnak minősülő helyen (lakáshoz tartozó bekerített udvarban) észlelt csendháborítás miatt intézkedtek a rendőrök az ingatlanra belépve. Bebocsátásukra nem került sor. A belépés, jóllehet azokat szigorúan értelmezve nem felelt meg a rendőrségről szóló 1994. évi XXXVI. tv. (a továbbiakban: Rtv.) 39. §-ának (1) bekezdésében felsorolt feltételeknek, mégsem tekinthető alakilag is jogszerűtlen intézkedésnek, olyannak, amely minden mérlegelés nélkül nyilvánvalóan jogszerűtlen.

A rendőri felszólításnak az ott lakók eleget tettek. Ezzel a rendőri intézkedés szükségessége megszűnt. A rendőrök pedig az irányadó tényállás szerint az V. rendű terhelt kérdése ellenére sem fejtették ki, mi indokolja a továbbiakban a lakás udvarán tartózkodásukat, illetve az V. rendű terhelt felszólítására sem távoztak. Ez ellentétes volt az Rtv. 39. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal, miszerint "a magánlakásban tartózkodás csak a feladat végrehajtásához szükséges ideig tarthat". Ugyanakkor a rendőrök eljárását illetően ez a magatartás még nem minősíthető nyilvánvalóan, minden mérlegelés nélkül, kétségtelenül jogszerűtlennek.

P. R. rendőr törzsőrmester, a III. r. terhelt emelt hangú kérdésére, miszerint "mit keresnek ott" a III. r. terheltet, sérülést előidéző módon gumibottal fejbe ütötte. Ezzel a tevékenységgel a rendőri intézkedés minden mérlegelés nélkül, nyilvánvalóan jogszerűtlenné vált. A rendőrök alakilag is a jogtalanság talajára kerültek a benntartózkodásukkal. Nem igényel ugyanis külön magyarázatot, hogy a gumibot használatra az adott magatartás, - egy verbális kijelentés, még ha az netán durva is, és esetleg a rendőrök tekintélyét sérti - nem ad, és a szolgálati szabályzat szerint nem adhat alapot.

A rendőrök eljárását egységesnek felfogva tehát, alakilag is jogszerűtlenné tette a magánlakásban tartózkodásukkal a gumibot használata. Ekként pedig a terheltek részéről a rendőröknek a ház udvarából eltávolítása érdekében kifejtett, a tényállás szerint kizárólag lökdösve történő kiszorításban megnyilvánuló, fogalmilag bántalmazásnak nem tekinthető fellépést hivatalos személy elleni erőszaknak értékelni nem lehet.

Kétségtelen, az I. r. terhelt, észlelve, hogy a III. r. terhelt gumibot ütéstől vérző sérülést szenvedett, egy ásót vett fel, és azzal a rendőrök irányába indult. Az ásót azonban az egyik terhelttársa elvette tőle. Olyan távolságra viszont nevezett nem közelítette meg a rendőröket, ami a támadás konkrét lehetőségét megteremtette volna. Mindenesetre ez váltotta ki, hogy P. R. a csőre töltött fegyvert ráfogta a terheltre. A VI. r. terhelt erre fel kezdte lökdösni a rendőr fegyvert tartó kezét. A III. r. terhelt kivette az I. r. terhelt kezéből az ásót, eldobta, ekkor P. R. rendőr visszahelyezte a fegyverét.

Az események e mozzanatát szemügyre véve, az I. r. terhelt magatartását nem lehet a rendőr bántalmazásaként értékelni, amidőn nem bántalmazás a fegyvert tartó kéz lökdösése sem. Ez a magatartás a jogszerű eljárás akadályozásának lenne felfogható, - és az I. elkövetési fordulat megállapítására lenne alkalmas - ha a rendőrök az előző okból nem kerültek volna a jogtalanság talajára.

A bántalmazás fogalmának nem felel meg az sem, hogy az V., VI., VII. rendű terheltek, mindkét fél részéről esetleg előforduló tettlegesség megakadályozását célozva, megpróbálták a rendőröket puszta kézzel lökdösve távozásra bírni. A lökdösés, mint a rendőrök testére irányuló fizikai ráhatás célja az adott esetben nem becsületsértés, nem fájdalom okozása volt, és a lökdösés egyik rendőrnél sem okozott testi sérülést. Ez a magatartás tehát a rendőrök "bántalmazásának" nem minősíthető. Ellenkezőleg, a rendőrök gumibotot használva, illetve lámpával ütve, egyes terhelteknek sérüléseket okoztak.

Mindezen túlmenően nem adott a másodfokú bíróság arra vonatkozóan kellő indokolást, hogy a II. r. terheltnek az események végső szakaszában kifejtett magatartását miért értékelte társtettesként megvalósított hivatalos személy elleni erőszaknak. A tényállás szerint a II. r. terhelt csak az események végső szakaszában érkezett haza. A cselekvősége mindössze annyi volt, hogy egy ásót magához vett, amit azonban nyomban kivettek a kezéből. Nincs adat a tényállásban arra sem, hogy a II. r. terhelt ismerte, felismerte az előzményi történéseket, s azt hogy a társai előzőleg miként cselekedtek, a rendőrök lökdösésében pedig nem vett részt. Ekként bűnösségének megállapítása is aggályos lenne abban az esetben is, ha társai magatartása hivatalos személy elleni erőszaknak lenne minősíthető, hiszen sem a szándékegység, sem az általa kifejtett elkövetési magatartás nem igazolható.

A kifejtettek miatt anyagi jogszabályt sértett a megyei bíróság, amikor a felülvizsgálattal érintett terheltek cselekményét társtettesként, csoportosan és egyes érintett terhelteknél felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette.

A Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatja a támadott ítéletet és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, egyebek között akkor, ha törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Azonban a Be. 428. §-ának (1) bekezdése szerint az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és az eljárt bíróságot új eljárásra kell utasítani, amennyiben az előzőekben foglaltaknak megfelelő érdemi határozat meghozatala az iratok tartalma alapján nem lehetséges.

A felülvizsgálati indítvány kizárólag a másodfokú ítéletet támadta, és a támadás jogalapja egyedül a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja volt. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a bűnösség kérdését és az elsőfokú bíróság jogi minősítésének törvényességét nem érinthette. Ugyanakkor a megyei bíróság - jogi álláspontjából következően - nem foglalt állást az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítéssel kapcsolatban. A garázdaság törvényi tényállási elemét képező "kihívóan közösségellenes" megvalósításnak, illetőleg "a köznyugalom súlyos megzavarásának", mint minősítő körülménynek a megállapítása azonban rendkívül aggályos.

Miután a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat korlátainál fogva az elsőfokú ítéletet és a bűnösség megállapítása tekintetében a másodfokú bíróság ítéletét nem érinthette, a másodfokú ítéletnek a Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti megváltoztatásával olyan jogi minősítést kényszerülne hatályban tartani, illetőleg annak alapulvételével olyan büntetést kellene kiszabnia, amivel kapcsolatban jogi aggályok vetődhetnek fel. Ez pedig a felülvizsgálati eljárásban nem lehet kívánatos.

Ezen túlmenően a megyei bíróság határozatának a felülvizsgálati eljárásban megváltoztatásával az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseknek a bűnösség téves megállapítását sérelmező része is érdemben elbírálatlan maradna.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 428. §-ának (1) bekezdése alapján a támadott határozatot az I. r., II. r. és V. r. terheltek tekintetében hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot, mint másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(Legf. Bír. Bfv. I. 363/2010.)