BH 2017.6.178

Ennek során az I. r. terhelt kábítószert (speedet és marihuánát) átlagosan kéthetente legalább 1 kg-os mennyiségben szállít a megrendelő II. r. terheltnek, aki azt eladásra alkalmas mennyiségekbe kiadagolja, értékesíti, ily módon a fogyasztók igényeit hosszú távon folyamatosan kiszolgálja.

A bűncselekmény szervezett elkövetése a bűnszövetség ismérveit hiánytalanul megvalósítja, és annak megállapíthatóságát nem befolyásolja, hogy e szoros és rutinos együttműködés mellett minden egyes részcselekményre nem kötöttek külön előzetes megállapodást [Btk. 257. § (1) bek.; 459. § (1) bek.].

II.A bűnszövetség a többszöri adásvétel által akkor is megvalósul, ha a visszatérően ismétlődő tényállásszerű magatartásokat - a több bűncselekményt - a kábítószer-kereskedelem különös részi tényállása törvényi egységbe foglalja [Btk. 257. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], valamint kábítószer birtoklásának vétsége [Btk. 178. § (6) bek.] miatt az I. r. terheltet 8 évi szabadságvesztésre és 8 évi közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet 7 évi szabadságvesztésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést mindkét terhelt esetében fegyházban kell végrehajtani, és azokból a terheltek legkorábban a büntetésük kétharmad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. Emellett az I. r. terhelttel szemben 18 000 forint, a II. r. terhelttel szemben 99 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, az I. r. terhelttől lefoglalt 3 545 000 forint készpénzt pedig elkobozta.

[2] Az I. és II. r. terheltek, valamint védőik fellebbezései alapján eljárt törvényszék ítéletével a terheltek bűnösségének kimondását kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek.] mellőzte, és a szabadságvesztés tartamát az I. r. terhelt tekintetében 6 év 10 hónapra, a II. r. terhelt esetében 5 év 10 hónapra enyhítette; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a 2012. év nyarától 2013. október 16. napjáig az I. r. terhelt kábítószert - speedet és marihuánát nagyobb mennyiségben, marihuánát átlagosan kéthetente, legalább 1 kg-os mennyiségben - szállított Sz.-en és T.-n a II. r. terhelt részére, aki azt adagokba porciózta, majd a fogyasztóknak közvetlenül értékesítette. Ebben az időben egyik terhelt sem rendelkezett bejelentett munkahellyel és legális jövedelemmel, megélhetési forrásuk a kábítószer-értékesítésből származott.

[4] A II. r. terhelt a fenti időszakban folytatott kábítószer-értékesítő tevékenysége során az ítéletben név szerint megjelölt nyolc fogyasztó részére is rendszeresen értékesített kábítószert, melynek a tiszta hatóanyag-tartalma fogyasztóként összességében sem érte el a csekély mennyiség felső határát. Ugyanezen időszakban a II. r. terhelt a barátnője részére is rendszeresen adott át speedet és marihuánát, de annak tiszta hatóanyag-tartalma sem érte el a csekély mennyiség felső határát.

[5] A II. r. terhelttől 2013. október 16-án a tartózkodási helyén lefoglalásra került egy kábítószer-gyanús anyagokat tartalmazó jégkrémes doboz, 0,03 gramm össztömegű növényi törmelék és 2 db kenderszár-darab, melyekből amfetamin, illetve delta-9-HTC volt kimutatható. E kábítószerekben jelen lévő totál-HTC mennyiség sem érte el a csekély mennyiség felső határát, és a kimutatható amfetaminbázis mennyisége sem volt jogi értelemben számottevő. A II. r. terhelt által a vádbeli időszak alatt összességében minimálisan értékesített kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának legalább 13,2%-a.

[6] A II. r. terhelt a 2013. november 3-át közvetlenül megelőző időszakban saját fogyasztás céljából is szerzett be kábítószert pontosan meg nem állapítható mennyiségben, azonban az így megszerzett és elfogyasztott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma sem érte el a csekély mennyiség felső határát.

[7] A II. r. terhelt vádbeli üzleteihez szükséges kábítószer-mennyiséget túlnyomórészt az I. r. terhelt biztosította, de az I. r. terhelt alkalmanként más személynek is adott át anyagi ellenszolgáltatás nélkül, avagy pénzért kábítószert. Ennek során az ítéletben név szerint megjelölt két fogyasztónak is adott át legalább öt, illetve négy alkalommal 1-1 gramm marihuánát, melynek tiszta hatóanyag-tartalma mindkét fogyasztó esetében legalább a csekély mennyiség felső határának 0,007%-a volt.

[8] Emellett az I. r. terhelt a 2013. október 16-át közvetlenül megelőző időszakban részben saját fogyasztás végett, de elsődlegesen továbbértékesítés céljából is kábítószert szerzett meg. 2013. október 16-án tartózkodási helyén növényi anyag, gépkocsijából - a kézifék kar burkolatából és a sebességváltó kar burkolata alól - 15 pakett kristályos anyag, 4 pakett fehér anyag, 7 pakett növényi anyag és 7 darab szennyezett műanyag zacskó került lefoglalásra. A lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, annak legalább 114,16%-a. Kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy az I. r. terhelt által másoknak közvetlenül átadott, a tőle lefoglalt, és a II. r. terheltnek általa átadott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma összességében elérte volna a jelentős mennyiség felső (nyilvánvalóan: alsó - a Kúria megjegyzése) határát.

[9] Emellett az I. r. terhelt a saját részére is szerzett be kábítószert, amit pontosan meg nem állapítható mennyiségben el is fogyasztott. Elfogásakor szervezetében 3 ng/l koncentrációban amfetamin volt; az általa elfogyasztott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma nem érte el a csekély mennyiség felső határát.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. és a II. r. terheltek védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványokat. A Kúria az indítványok alapján indult ügyeket a 2017. január 9-én kelt végzésével egyesítette, és azokat egy eljárásban bírálta el.

[11] Mindkét indítvány jogszabályi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg; a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt cselekményének kábítószer-kereskedelem bűntette alapeseteként [Btk. 176. § (1) bek.] való minősítését, és a törvénysértően súlyos büntetések enyhítését indítványozta.

[12] Az I. r. terhelt védője az alábbiakra hivatkozott:

[13] Elsőként számba vette az elsőfokú ítéletnek a bűnszövetség megállapíthatósága kapcsán releváns megállapításait, és élesen vitatta az elsőfokú bíróságnak az - egyébként a II. r. terhelt védője által is kifogásolt - önmagában a több bűncselekmény együttes elkövetésének tényéből az előzetes megállapodás tényére visszakövetkeztető, a megállapodás formáját közömbösnek tekintő okfejtését. Álláspontja szerint az I. r. terhelt tekintetében a kábítószer mintegy két személynek való - a II. r. terhelt vevőinek ismerete nélküli - átadása alapján a bűnszövetségben elkövetés nem állapítható meg.

[14] A védő több jogirodalmi álláspontot is idézett és kiemelte, hogy azok közös eleme az előzetes és konkrét megállapodás, így az arra vonatkozó részletes vizsgálat és bizonyítás elengedhetetlen; nem elegendő az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint önmagában az elkövetés módjából "visszafelé következtetni". Abból, hogy az I. r. terhelt rendszeresen adott el kábítószert a II. r. terheltnek, korántsem következik szükségszerűen a szervezettség; az I. r. terheltnek nem kellett előzetesen megállapodnia a II. r. terhelttel abban, hogy a II. r. terhelt hol, mikor, kinek, mekkora mennyiségű és milyen fajtájú kábítószert ad el; minderről az I. r. terhelt nem is tudott. Az I. r. terhelt cselekvősége a kábítószernek a II. r. terheltnek való átadásával befejeződött.

[15] A védő kiemelte, hogy a terheltek még csak nem is konspiráltak; több személy is tudta, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelttől szerzi be a kábítószert. Álláspontja szerint nem tekinthető szervezettségnek, ha két személy abban állapodik meg, hogy amennyiben az egyikük tud szerezni kábítószert, abból átad-elad a másiknak, azonban tevékenységüket mindketten a maguk előnyére végzik; nincs közös cél, közös elkövetés, közös tervezés, közös szervezés vagy közös haszonszerzés sem, tevékenységüket egymástól függetlenül végzik.

[16] Az indítvány szerint a bíróság nem vizsgálta a terheltek anyagi kapcsolatait; azt, hogy közös vagyonból történt-e a kábítószer beszerzése, abból volt-e a terhelteknek haszna, volt-e köztük pénzmozgás, és ha igen, akkor milyen szabályok szerint. A védő álláspontja szerint a két terhelt önálló cselekménye egyetlen ponton találkozott; a kábítószer adásvételekor.

[17] Az I. r. terhelt védője utalt rá, hogy a bűnszövetségben elkövetés minőségileg igényel többet, mint csupán több bűncselekménynek az egymás tevékenységének ismeretében való elkövetése. A bíróság álláspontja alapján - az indítvány szerint - a kábítószer adásvétele minden esetben szükségszerűen a minősítő körülmény megállapíthatóságát eredményezné, hiszen az fogalmilag feltételezi, hogy legalább két személy - az eladó és a vevő - a lebonyolítandó adásvétel feltételeiben megállapodik. Ezzel szemben a bűnszövetség ennél több, konkrétabb körülményre kiterjedő megállapodást és együttműködést, közös cél- és eszközviszonyt, azaz valódi szervezettséget igényel; ami jelen esetben nem áll fenn.

[18] Ezért - a jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján - az I. r. terhelt cselekménye a kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének megállapítására alkalmas. A kiszabott büntetés pedig eltúlzottan súlyos, tekintettel arra is, hogy az I. r. terheltet a nyomozás során csupán pár gramm kábítószer két személynek való átadásával gyanúsították meg, a II. r. terhelt által eladott kábítószer beszerzését pedig bizonyíték nélkül rótta a bíróság az I. r. terhelt terhére.

[19] A büntetés kiszabása kapcsán a védő kifogásolta annak megállapítását és súlyosító körülményként való értékelését, miszerint a terheltek meg nem engedett módon védekeztek azzal, hogy a tanúkat befolyásolni igyekeztek; valójában a nyomozó hatóság járt el törvénysértően a tanúkkal szemben, és iratokat hamisított meg, ami miatt - az indítvány szerint - a katonai ügyészségen büntetőeljárás is folyamatban van.

[20] A II. r. terhelt védője által előterjesztett indítvány indokai a következők:

[21] az abban foglaltak szerint sem állapíthatók meg a bűnszövetség törvényi tényállási elemei: az előre megállapodás, a szerepek, feladatok felosztása, a finanszírozás megosztása, a bevételen osztozás, elszámolás, árak közös kialakítása, piac felosztása nemhogy együttesen, de külön-külön sem valósult meg. A tényállás csupán annyit tartalmaz, hogy az I. r. terhelt többször adott el kábítószert a II. r. terheltnek, aki azt felporciózta; azt azonban nem, hogy a II. r. terhelt vásárlói erről tudtak volna, és főképp azt nem, hogy a két terhelt ebben előzetesen megállapodott és szorosan együttműködött volna.

[22] H. C. - a II. r. terhelt akkori barátnőjének - vallomása az indítvány szerint nem alkalmas a két terhelt megállapodásának alátámasztására, hiszen maga is azt állította, hogy a terheltek találkozásakor ő mindig a kocsiban maradt, a II. r. terhelt pedig a pénzzel szállt ki, és az anyaggal szállt vissza; tehát nem a bevételen osztoztak, hanem megvette a kábítószert. A II. r. terhelt még a porciózáshoz sem kezdett hozzá az I. r. terhelt jelenlétében, az I. r. terhelt azt sem tudhatta, hogy a II. r. terhelt maga is viszonteladó. Nem következik ez a másfél év alatt, összesen mintegy 5-10 alkalommal történt vásárlás tényéből, az pedig kifejezetten ellene hat, hogy a II. r. terhelt által értékesített összes kábítószer mennyisége is csupán a csekély mennyiség felső határának a 13,2%-a volt. Utalt rá, hogy az I. r. terhelt a jogerős ítéleti tényállás szerint kis és nagy tételeket is eladott, továbbá a tényállásban név szerint megjelölt két fogyasztónak alkalmanként 1-1 grammot értékesített, sőt olyan tanú is szerepelt az eljárásban, akinek vallomása szerint az I. r. terhelt alkalmanként 10 grammot adott el; mégsem tekintette őt a bíróság viszonteladónak.

[23] Az I. r. terheltnek tehát nem kellett tudnia arról, hogy a II. r. terhelt továbbértékesíti a tőle vásárolt kábítószert, már csak azért sem, mert a II. r. terhelt más forrásból is szerzett be továbbeladásra szánt anyagot. Az I. r. terhelt tehát nem volt a II. r. terhelt beszállítója; a tényállásból az tűnik ki, hogy a II. r. terhelt mindig előre fizetett, az árut megvásárolta és a saját szakállára eladta.

[24] Ha pedig a terheltek közötti megállapodásra nincs bizonyíték, úgy annak tartalmára sem lehet; a bíróság sem tudta az általa feltételezett megállapodás egyetlen tartalmi elemét sem megjelölni. A II. r. terhelt tudata a minősítő körülmény objektív ismérveit nem fogta át, ezért - az indítvány szerint - az alapeset miatt állapítható meg a büntetőjogi felelőssége.

[25] A II. r. terhelt védője kiemelte még azt is, miszerint a bűnszövetség megállapításához nem elegendő, hogy a terheltek tudjanak egymás tevékenységéről, hanem a bűncselekmények elkövetésében előre meg is kell egyezniük. Ezért nem fogadható el az ítéleti okfejtés, miszerint a megállapodás formája - és tartalma is - közömbös, mert a több bűncselekmény együttes elkövetéséből az előzetes megállapodás következik. Ezen álláspont alapján - az indítvány szerint - nem lenne különbség a többes, többszörös, illetve a bűnszövetségben való elkövetés között; a társtettesek ismételt bűnelkövetéséből e minősítő körülmény önmagában adódna. Nem helytálló tehát az az elsőfokú ítéleti megállapítás, miszerint "a terheltek a bűncselekményeket - vagyis a kábítószer kis- és nagykereskedelmét - szervezetten követték el, abban megállapodtak", és az sem, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a bűnszövetség megállapíthatóságára vonatkozó okfejtését éppen a támadott okfejtésre alapítva helytállónak találta.

[26] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt védője által, valamint a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és mindkét terhelt tekintetében a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[27] Az I. r. terhelt védőjének indítványa kapcsán a Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy a tényállás esetleges megalapozatlansága, valamint a bizonyítékok mérlegelése és a büntetéskiszabási tényezők értékelése kapcsán a felülvizsgálat törvényi tilalomba ütközik, és ekként kizárt. Az irányadó tényállás pedig minden olyan körülményt tartalmaz, ami alapján a bűnszövetség megvalósulására következtetés vonható.

[28] Ekként rögzíti a tényállás, hogy a két terhelt - főként a kábítószer-kereskedés kapcsán - ismerték egymást, az I. r. terhelt volt a nagykereskedő, a II. r. terhelt pedig a kiskereskedő. A cselekményeket szervezetten követték el, melynek során megállapodtak abban, hogy mindennapi szükségleteiket e cselekmények hasznából fedezik. Tartalmazza a tényállás a terheltek közötti rendszeres kábítószer-adásvétel körülményeit, és a terheltek által megosztott feladatokat; mindabból pedig kitűnik, hogy a munkamegosztás közöttük szervezett volt, elkülönült egymástól a beszerzés, a szállítás, az adagok kimérése és elosztása, majd a fogyasztók részére való továbbértékesítés. A kábítószer mennyisége pedig lehetővé tette e kereskedelmi tevékenység hosszú távú folytatását, és biztosította a vevők igényeinek biztonságos kielégítését.

[29] A Legfőbb Ügyészség a IV. számú Büntető Elvi Döntésre hivatkozással utalt arra, hogy a bűnszövetség megállapításához a több bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megállapodás szükséges, de ez nem jelenti azt, hogy az elkövetőknek minden egyes bűncselekmény végrehajtásának részleteit is meg kell szervezniük, továbbá a hallgatólagos, de félreérthetetlenül a bűnözésre vonatkozó akarategység is megállapodás. Amikor az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen felismerhető a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategység, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás.

[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában a II. r. terhelt védőjének indítványa kapcsán kiemelte, hogy a bíróság azon - az indítványban sérelmezett - ténymegállapítása, miszerint a terheltek a kábítószer kis- és nagykereskedelmét szervezetten követték el, a jogerős ítéleti tényállás támadásának törvényi tilalma folytán nem vizsgálható. A bűnszövetség tekintetében előterjesztett érvelése az I. r. terhelt védőjének indítványára tett átiratában foglaltakkal mindenben megegyezett.

[31] A Kúria a felülvizsgálati indítványokat a Be. 424. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[32] A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője az indítványában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Álláspontja szerint az ügyben szervezett elkövetésre utaló semmiféle adat nem áll rendelkezésre, a bíróság maga is úgy fogalmazott, hogy a terheltek "nyilvánvalóan megbeszélték" az elkövetést. Ugyanakkor sérelmezte, hogy a bíróság az I. r. terhelt terhére rótt cselekményhez a valósnál nagyobb mennyiségű kábítószert rendelt; az I. r. terhelt csak az általa elfogyasztott és a nála megtalált kábítószer kapcsán ismerte el a bűnösségét. A mennyiség azonban - a kábítószer kereskedelme esetén - még így is inkább csekély. A védő szerint a bűnszövetség megállapítása a jogerős ítéletben törvénysértő módon történt, mert az anyagi haszon elosztásában, abban, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelttől megvásárolt kábítószert kinek, mikor és hogyan értékesíti, nem volt megállapodás. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítélet megváltoztatásával mellőzze a bűnszövetség mint minősítő körülmény megállapítását, a kiszabott büntetést pedig lényegesen mérsékelje.

[33] A II. r. terhelt védője csatlakozott az I. r. terhelt védője által elmondottakhoz; álláspontja szerint sem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a bűnszövetség bármely elemét megvalósították volna a terheltek, a vád sem terjedt ki a minősítő körülményre. Ezért indítványát változatlanul fenntartotta, és - a II. r. terhelt tekintetében is - a kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének megállapítására, valamint a büntetés jelentős mérséklésére tett indítványt.

[34] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli nyilatkozatukban foglaltakat változatlanul fenntartotta. Utalt rá, hogy a védői felszólalások is tartalmaztak az ítéleti tényállást támadó érveket, ezek - álláspontja szerint - a felülvizsgálat alapjai nem lehetnek. A - bűnszövetségre vonatkozó - törvényes vád hiányát érintő védői okfejtéssel szemben azt fejtette ki, hogy a vád jogi minősítése irreleváns; a kérdés az, hogy a vádirati tényállás tartalmazza-e azokat a tényeket, amelyekből a bíróság erre a következtetésre juthatott. Az ügyészi álláspont szerint azonban a vádirati tényállás minden olyan adatot rögzített, amelyből a bíróság ezt a következtetést megtehette. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria mindkét terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn a megtámadott ítéleteket.

[35] Az I. r. terhelt felszólalásában azt emelte ki, hogy valóban fogyasztott és tartott magánál kábítószert, de soha nem kereskedett azzal. A bíróság mégis megállapította, hogy a II. r. terheltnek adott át kábítószert; azonban ezzel kapcsolatban soha nem állapodtak meg.

[36] A felülvizsgálati indítvány egyik terhelt tekintetében sem alapos.

[37] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálat során további megkerülhetetlen szabály, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítványban nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].

[38] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelttel szemben a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetést szab ki. Ezért mindkét indítvány törvényes felülvizsgálati okon alapszik, amikor arra hivatkozik, hogy a terheltek cselekménye a kábítószer-kereskedelem bűntettének a jogerős ítéletben terhükre rótt, a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő esete - melynek büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés - helyett annak a Btk. 176. § (1) bekezdése szerinti alapeseteként minősül, ami két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[39] E felülvizsgálati ok esetében a Kúriának elsőként az indítványnak a cselekmény jogerős ítéleti minősítését támadó részét kell elbírálnia; amennyiben pedig az alapos, azaz a minősítés törvénysértő, csak abban az esetben, és arra tekintettel kerülhet sor az önmagában egyébként törvényes büntetés nemének és/vagy mértékének a felülvizsgálatára. Ellenkező esetben - tehát ha a minősítés törvényes (és a büntetés önmagában nem sért bírói mérlegelést nem tűrő szabályt) - a büntetés önálló felülvizsgálatára már nincs lehetőség (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.); következésképp, ha az indítvány téves minősítést panaszló része nem alapos, az - egyébként törvényes büntetés esetén - további vizsgálat nélkül, szükségképpen a támadott határozatok hatályában fenntartását vonja maga után.

[40] A minősítés felülbírálatát pedig a Kúriának - a korábban írtak szerint - a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kellett elvégeznie. Ekként a felülvizsgálati eljárásban nem támadhatók a terheltek cselekményével érintett kábítószer mennyiségére vonatkozó ítéleti ténymegállapítások, illetve a bíróságnak az azokhoz vezető mérlegelési tevékenysége. A bűnszövetségi minősítés azonban a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tényekből vont olyan jogkövetkeztetés, ami az indítvánnyal támadható, és a Kúria által felülvizsgálható. Az eldöntendő kérdés tehát a Kúria előtt az volt, hogy a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tények alapján megállapíthatók-e a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott bűnszövetség fogalmi elemei.

[41] E rendelkezés szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. Ezért elsőként azt kell kiemelni, miszerint mindkét terhelt tekintetében teljességgel közömbös, hogy az I. r. terhelt a II. r. terhelt vásárlóit, a II. r. terhelt vevői pedig az I. r. terheltet nem ismerték. A bűnszövetség - az idézett törvényi meghatározás szerint - alanyi oldalról legalább két személy részvételét igényli. E követelménynek az I. és a II. r. terhelt személye tehát eleget tesz, a vevőknek a terheltekhez való viszonyának, egymásra vonatkozó ismeretüknek, tudattartalmuknak nincs jelentősége.

[42] Ugyancsak közömbös, hogy a "nagykereskedő" I. r. terhelt maga is "kiskereskedett" (ilyet valóban rögzít az ítéleti tényállás C/3/a-b. pontja is), de még az is, hogy a II. r. terhelt nem csak az I. r. terhelttől szerzett be kábítószert (erre utal a tényállás C/3. pontjának első mondata, miszerint az I. r. terhelt biztosította túlnyomórészt a II. r. terhelt vádbeli üzleteihez szükséges kábítószer-mennyiséget). Mindez nyilvánvalóan nem zárja ki a terheltek által, a közösen megvalósított cselekményrészek során folytatott együttműködésük jogi jellegének vizsgálatát és büntetőjogi értékelését.

[43] A bűnszövetségre vonatkozó jogi szabályozás értelmezéséről a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság a IV. számú Büntető Elvi Döntésében adott - ma is érvényes - iránymutatást. Eszerint a Btk. a bűnszövetség fogalommeghatározásánál a bűncselekmények szervezett elkövetését értékeli, vagyis azt az esetet, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak a megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza anélkül, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit is megszerveznék. A bűnszövetség létrejöttének nemcsak az a feltétele, hogy a bűncselekmény alanya akár tettesként, akár részesként két vagy több személy legyen; hanem az is, hogy az elkövetők megállapodása szervezett bűnelkövetésre, vagyis magára a bűnözésre, illetve több bűncselekmény elkövetésére irányuljon, továbbá, hogy a megállapodás a cselekmények elkövetését időben megelőzze.

[44] Ugyancsak a hivatkozott elvi döntés mutat rá arra, hogy a "bűncselekmények" törvényi szóhasználatán több szándékosan elkövetett cselekményt kell érteni. Ehhez képest a bűnszövetség megállapítása nem kizárt az olyan esetben sem, amikor az elkövetők két vagy több cselekmény megvalósítását határozzák el, és kezdik meg vagy fejezik be, de a cselekményeik törvényi egységet alkotnak. Valamely bűncselekmény egyszeri elkövetése viszont - bármilyen szervezetten történjék is a végrehajtása -, ha az elkövetők között az előzetes megállapodás is csak egyre vonatkozott, nem minősíthető bűnszövetségben történt elkövetésnek. Jelen esetben kétségkívül csak egy-egy rendbeli bűncselekményt rótt a bíróság a jogerős ítéletében a terheltek terhére, azonban nyilvánvalóan az elsőként írt esetről van szó; az I. és a II. r. terhelt között létrejött valamennyi, kábítószerre vonatkozó adásvétel önmagában is, minden esetben külön-külön bűncselekményt valósított meg. Ekként a több adásvétel akkor is több bűncselekmény, ha a kábítószer-kereskedelem bűntettének törvényi tényállása [Btk. 176. § (1) bek.] azokat törvényi egységbe foglalja.

[45] A bűncselekmények szervezett elkövetése magában foglalja az azok megvalósítására irányuló előzetes megállapodást. Az előzetes megállapodás - mint a szervezett elkövetés egyik eleme - olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jogvédte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettségét, pl. az elkövetők következetességét, a végrehajtás egyes jelentősebb körülményeiben, módozataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felölelheti. Annak megállapítását, hogy a megállapodás előzetes volt, nem befolyásolja, hogy az a cselekmény elkövetését megelőzően sokkal korábban vagy a véghezvitel megkezdése előtt viszonylag rövidebb idővel történt. Lényeges azonban, hogy ez a megállapodás már eleve a bűnözésre, vagyis több bűncselekmény elkövetésére irányuljon.

[46] Annak a jogerős ítéletben való megállapítását, hogy ez jelen esetben megvalósult, mindkét indítvány elsődlegesen éppen e megállapodás hiányát állítva támadta, arra hivatkozással, hogy annak tartalmára, de még a létére sem merült fel adat. Kétségtelen, hogy írásbeli, vagy akár szóbeli szerződésszerű, a felek jövőbeni magatartását, viszonyát, jogaikat és kötelezettségeiket szabályozó megállapodás valóban nem áll rendelkezésre, ez azonban nem is követelmény; a bűnszövetség fogalmi elemeire - így a bűncselekmények elkövetésére irányuló előzetes megállapodásra is - a felek magatartásának a külvilágban megnyilvánuló, tetten érhető tényeiből kell (a jogerős ítéleti tényállásban foglaltak alapján) következtetést vonni.

[47] Ekként az elsőfokú ítélet 40. oldalának első négy bekezdésében rögzített "visszafelé következtetés" módszere valójában nem kifogásolható, sőt a megállapodás létére vonatkozó közvetlen bizonyíték hiányában a terhelti tudattartalom megállapításának az egyetlen lehetséges módja; annak részletes indokolásából a bíróság azon álláspontja, miszerint a több bűncselekmény elkövetése önmagában feltételezi az előzetes megállapodást is, csupán a szöveg összefüggéséből kiragadva tűnik tévesnek. Valójában jelen esetben az ugyanazon személyek közötti többszöri kábítószer-adásvételben megnyilvánuló több bűncselekménynek a konkrét körülmények között való többszöri elkövetése feltételezi - a kifejtendők szerint - a bűnszövetség megállapításához szükséges előzetes, a bűnelkövetésre vonatkozó megállapodás tényét.

[48] A IV. számú Büntető Elvi Döntés is rögzíti ugyanis, hogy a megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz, de nem is tartalmazhat taxatív felsorolást. A konkrét eseteket tekintve a leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás. De megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy a hasonló alkalmat keresték, vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás. Jelen esetben erről van szó.

[49] Az előzetes megállapodás fogalma tehát nem értelmezhető akként, hogy arra szükségképpen a legelső bűncselekmény (vagy részcselekmény) megkezdése előtt kell sort keríteni, és azt az elkövetések során kialakuló - a fenti feltételeknek megfelelő - egyértelműen felismerhető megállapodás már nem merítheti ki. Utóbbi viszont a jelen ügyben - a jogerős ítéletben megállapított tények alapján - kétségkívül megállapítható; az I. r. terhelt az egy évet jóval meghaladó elkövetési időszak alatt kb. kétheti rendszerességgel szállította a kábítószert a II. r. terheltnek, aki azt rendszeresen átvette, kifizette, felporciózta, majd - túlnyomórészt - a fogyasztók felé értékesítette. Pontosan kialakult, szándékaik szerint formálódott, és - felszámolásáig - gördülékenyen folyt tehát a terheltek között a kábítószer-kereskedelemre (azaz bűncselekmények rendszeres elkövetésére) irányuló együttműködési tevékenység. Amennyiben valaki ahhoz, hogy rendszeresen bűncselekményeket követhessen el, ugyancsak rendszeresen számíthat más személy ehhez szükséges - ugyancsak bűncselekményt megvalósító - közreműködésére, és veszi igénybe azt; akkor megalapozott az a következtetés, hogy a végrehajtás során az újabb és újabb, egyes részcselekményeket már időben is megelőző megállapodás, megegyezés van. Jelen esetben ez mindkét terheltre vonatkozóan megállapítható.

[50] Következik ebből az is, hogy mindkét indítvány jelentős részben olyan körülményeket kér számon és hivatkozik azok hiányára a bűnszövetség minősítő körülményének megállapítását támadva, melyek valójában a bűnszövetség megvalósulásának nem szükségképpen a feltételei. Így nem követelmény - ahogy azt a IV. számú Büntető Elvi Döntés külön is rögzíti - az egyes részcselekmények végrehajtása részleteinek előzetes megtervezése, megszervezése, de a közös cél, közös anyagi érdek sem minden esetben; nyilvánvalóan a társadalomra veszélyesség szempontjából sincs különbség aközött, hogy a terheltek létrehoznak-e egy közös pénzügyi alapot, amiből fedezik a kábítószer beszerzésének költségeit, majd az I. r. terhelt az általa beszerzett kábítószert átadja a II. r. terheltnek, és annak az utóbbi által való feldolgozását és értékesítését követően osztoznak a bevételen; avagy - ahogy jelen ügyben történt - rendszeresen az I. r. terhelt a kábítószert a saját költségére beszerzi, majd a saját hasznára továbbadja a II. r. terheltnek, illetve a II. r. terhelt is rendszeresen a saját költségére szerzi be azt az I. r. terhelttől, és a saját hasznára adja tovább a fogyasztóknak.

[51] A lényeg a szervezett együttműködésben van, és a bűnszövetség minősítő körülményében értékelt fokozott társadalomra veszélyesség is ebben jut kifejeződésre; a terheltek bűnös együttműködése kellő alapot szolgáltatott a kereskedelmi tevékenység hosszú távú, zavartalan folytatására, és a fogyasztók igényeinek biztonságos kielégítésére is. Az I. r. terhelt rendszeres eladóként (szállítóként), a II. r. terhelt rendszeres vásárlóként (megrendelőként) számíthatott egymásra, és mindketten erre tekintettel folytatták tevékenységüket; értelemszerűen fel sem merülhet, hogy minden egyes - az irányadó tényállás szerint általában kéthetenként megvalósuló - ügylet alkalmával ad hoc, újonnan keletkezett ötlet volt az I. r. terhelttől, hogy kábítószert ad el a II. r. terheltnek, a II. r. terhelttől pedig az, hogy az I. r. terhelttől vásárol kábítószert. Ekként kialakult közöttük a munkamegosztás is; az I. r. terhelt végezte a beszerzést és a szállítást, a II. r. terhelt az adagolást és a fogyasztók felé való értékesítést. Az ismét csak közömbös, hogy a munkamegosztást nem valamiféle külön megegyezés alapján alakították ki egymás között a terheltek, hanem szállítói, illetve megrendelői pozíciójukból okszerűen adódott.

[52] Az a hivatkozás, miszerint a bíróság jogerős ítéletben kifejtett érvelése összemossa a társtettesi és a bűnszövetségben való elkövetést, valamint az alapján akár egyetlen kábítószer-adásvétel is bűnszövetséget eredményezne, azért nem helytálló, mert jelen esetben a terheltek között nem egy ügyletre, hanem adásvételek sorozatára került sor; ami értelemszerűen jelentős különbség. Az pedig éppen az indítványokban hivatkozott bírói gyakorlatból is kitűnik, hogy olyan esetben nem került sor a bűnszövetség megállapítására, amikor az elkövetők ugyan többször, de alkalmilag követtek el különböző kisebb lopási cselekményeket, bármiféle szervezettség nélkül, részben közösen (BH 1999.8.); ezzel szemben pénzügyőrök által a gyors és gördülékeny vámkezelés anyagi ellenszolgáltatás fejében való összehangolt biztosítása még csekélyebb számú részcselekmény esetén is megalapozta a bűnszövetségi minősítést (EBH 1763.2008.). A tartós és rendszeres szállítói-megrendelői kapcsolat jellegében az utóbbihoz hasonlatos; az annak keretében megvalósuló adásvételek előzetes megállapodáson nyugvó, előre megszervezett ügyletek.

[53] Ezért jelen ügyben a terheltek cselekménye tekintetében a bűnszövetségnek a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjában írt valamennyi ismérve maradéktalanul megállapítható.

[54] A II. r. terhelt védője a Kúria nyilvános ülésén hivatkozott csak arra, miszerint az ügyészi vád is csupán a kábítószer-kereskedelem alapesetére vonatkozott. A Kúria ezzel kapcsolatban elsőként utal arra, hogy a vádirati minősítés - e körben - a Be. 257. § (1) bekezdés zárófordulata alapján közömbös; jelentősége annak van, hogy a vád tartalmazza-e azokat a ténybeli körülményeket, amelyek alapján a bűnszövetségre jogi következtetés vonható (EBH 2013.04.B10.). Jelen esetben ez nyilvánvalóan megállapítható, hiszen a vád tartalmazza azon adatokat, melyekből kitűnik, hogy a vádbeli, hosszabb időszakban nem eseti alkalmakkor, hanem rendszeresen, folyamatos és tartós együttműködés keretein belül értékesítette, s ekként biztosította az I. r. terhelt a II. r. terhelt részére zömében azon kábítószer-mennyiséget, amit a II. r. terhelt ugyanezen együttműködés keretein belül megvásárolt és terített - szintén a vádban részletezett módon - a környezetében élő fogyasztók számára. Az ítéleti tényállás nem tartalmazza olyan többlet-tény megállapítását a vádhoz képest, amelynek hiányában a bűnszövetség valamely ismérve már nem lenne megállapítható.

[55] Következésképp a jogerős ítéletben - mindkét terhelt tekintetében - törvényes a terhükre rótt bűncselekménynek a Btk. 176. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntetteként való minősítése. Ebből következően az 5 évtől 10 évig terjedő büntetési tételkeretek között kiszabott 6 év 10 hónapi, illetve 5 év 10 hónapi szabadságvesztés mértéke nem sért a büntetés kiszabására vonatkozó, mérlegelést nem tűrő szabályt, így azok mértékének felülvizsgálatára önmagában - a korábban részletezettek szerint - a felülvizsgálati eljárásban már nincs törvényes lehetőség. Ugyanezen okból nincs mód az I. r. terhelt védője által sérelmezett súlyosító körülmény értékelésének a Kúria általi felülbírálatára sem.

[56] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján az I. r. és a II. r. terheltek tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.479/2016.)