BH 2015.3.59

[1] A megyei bíróság a 2011. szeptember 21. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével:

[2] az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki:

[3] - 1 rendbeli adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) és (4) bek.],

[4] - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pont] és

[5] - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §).

[6] Ezért őt - halmazati büntetésül - 5 év börtönre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra, a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól 5 év eltiltásra és 5 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott pénzmellékbüntetést - meg nem fizetés esetén - 10 000 forintonként kell 1 nap, összesen 500 nap börtönbüntetésre átváltoztatni;

[7] a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki

[8] - 1 rendbeli adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) és (4) bek.] és

[9] - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pontja].

[10] Ezért őt - halmazati büntetésül, mint visszaesőt - 3 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra, a gazdasági társaság vezető tisztviselői fog­lalkozástól 3 év eltiltásra ítélte;

[11] A megyei bíróság marasztaló döntést hozott a III. r. vádlottal szemben is.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette. Ellene az I. és II. r. vádlottak és védőik felmentésért, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

[13] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2013. október 24. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:

[14] - Az I. r. és a II. r. vádlottat a folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének vétsége [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette;

[15] - az I. és a II. r. vádlott költségvetést károsító bűncselekményét költségvetési csalás bűntettének [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont];

[16] - az I. r. vádlott közbizalom elleni cselekményét folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítette;

[17] - az egyes bűncselekmények rendbeliségére utalását mellőzte;

[18] - az I. r. vádlott halmazati szabadságvesztés-büntetését 4 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre enyhítette és őt - a tartamát nem érintve - a gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól tiltotta el. A pénzbüntetés kiszabását és az annak átváltoztatására vonatkozó rendelkezést mellőzte.

[19] - A II. r. vádlott tekintetében a halmazati büntetésre és a visszaesői minőségre utalást mellőzte. A szabadságvesztést 2 év börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 évre és a gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltást 2 évre enyhítette;

[20] - megállapította, hogy az I. és a II. r. vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap, továbbá, hogy az I. r. vádlott helyesen 38 100 forint bűnügyi költséget köteles az államnak megfizetni.

[21] Egyebekben az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet;

[22] - megállapította végül, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 23 270 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

[23] A másodfokú bíróság levezette, hogy az I. r. és a II. r. vádlott a Bt. beltagjává válással vállalta a Bt. törvényes képviseletével járó összes kötelezettséget és ezek között az adóbevallás benyújtásáért való felelősséget. Tudomásuk volt a Bt. import keretében történő faáru-kereskedelmének releváns tényeiről (amiben a II. r. vádlott maga is tevékenyen közreműködött, és annak volumenével az I. r. vádlott is tisztában volt).

[24] Ehhez képest nem lehettek olyan tévedésben, hogy helyettük más elvégzi az adóbevallást (BH 2013.200., BH 2010.319.).

[25] A másodfokú bíróság pótlólagosan hívta fel a korábbi Btk. 138/A. §-ának d) pontját az adóbevétel különösen nagy csökkenése mértékének megállapításához. Az adócsalást eshetőleges szándékkal (itt elhagyta a korábbi Btk. 13. §-a 2. fordulatára utalást) és a több elmulasztott bevallási időszak folytán a korábbi Btk. 12. §-a (2) bekezdésének alapján folytatólagosan elkövetettnek jelölte meg.

[26] A másodfokú bíróság leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozata meghozatalának időpontjában helytállóan állapította meg az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét a folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pont], amikor a tényállás A.2. és B.2. pontjában írtak szerint a számviteli kötelezettségek megsértésével a Bt. vagyoni helyzetének áttekintését és ellenőrzését megnehezítették.

[27] A másodfokú bíróság a 2013. július 1. napjával hatályba lépett 2012. évi C. törvényre (a továbbiakban: Btk.) figyelemmel áttekintette a büntetőtörvény időbeli hatályának a kérdését is.

[28] Ezen belül mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a vád tárgyává tett több cselekmény (bűnhalmazat) mindegyike büntetendő-e jelenleg is.

[29] A számvitel rendjét sértő bűncselekményt érintően azt állapította meg, hogy a Btk. 403. §-a (1) bekezdésének b) pontja már csak a vagyoni helyzet áttekintésének, illetőleg ellenőrzésének meghiúsítását rendeli büntetni, ami kétségtelenül nem azonos az ennél szűkebb kihatású megnehezítéssel. Ezen cselekmény az elbírálás idejére már nem minősült bűncselekménynek, ezért a másodfokú bíróság a Be. 331. §-ára utalva - és a nem hivatkozott Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának 1. fordulata alapján - az I. r. és a II. r. vádlottat a folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

[30] Ezt követően a másodfokú bíróság kimutatta, hogy a fennmaradt cselekmények vonatkozásában az új Btk. összhatásában kedvezőbb mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében, miután

[31] - a korábbi törvény szerint adócsalásnak minősített cselekmény - figyelemmel a vagyoni hátrány különösen nagy mértékét értelmező Btk. 459. §-a (6) bekezdésének d) pontjára is - az új Btk. 396. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettének minősül. E törvényi egységen belül a folytatólagosság már nem állapítható meg, ám az 1 rendbeli bűncselekmény változatlanul két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;

[32] - a korábbi törvény szerint magánokirat-hamisítás vétségének minősített cselekmény az új Btk. 345. §-a szerinti hamis magánokirat felhasználása vétségének minősül, és változatlanul egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;

[33] - a kiszabható halmazati büntetés [Btk. 81. § (3) bek.] az I. r. vádlott esetében változatlanul két évtől kilenc évig (a kilenc évet el nem érően), a II. r. vádlott esetében két évtől nyolc évig terjedhet;

[34] - a közügyektől eltiltás lényegileg változatlan, a foglalkozástól eltiltás csak szóhasználatában változott, a pénzbüntetés a napi tétel alsó határának mérséklődésével enyhébb, de az I. r. vádlott megfelelő jövedelme vagy vagyona [új Btk. 50. § (2) bek.] hiányában nem alkalmazható;

[35] - ezen változatlanságon túl azonban az I. r. és a II. r. vádlott a szabadságvesztés-büntetésből [szemben a korábbi Btk. sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítéletben nem jelölt 47. §-a (2) bekezdésének 2. tétele folytán háromnegyed rész kiállásához kötött rendelkezésével] az új Btk. 38. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a kétharmad rész kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható (4/2013. BKv számú büntető kollégiumi vélemény).

[36] A másodfokú bíróság egyebekben mellőzte:

[37] - a II. r. vádlott tekintetében a visszaesői minőség megállapítását, amely a felmentéssel érintett számvitel rendje megsértésének vétségével összefüggésben került megállapításra és az adócsalás/költségvetési csalás elkövetése kívül esett a korábbi végrehajtandó szabadságvesztés kitöltésétől számított három éven [Btk. 459. § (1) bek. 31. pont];

[38] A másodfokú bíróság átrendezte és átértékelte a büntetéskiszabási tényezőket, melynek eredményeként az I. r. és a II. r. vádlott esetében a szabadságvesztés tartamát egyaránt enyhítette. [A börtön fokozat törvényhelyének jelölése elmaradt: új Btk. 37. § (2) bek. a) pont].

[39] Enyhítette továbbá az I. r. és a II. r. vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás tartamát, a foglalkozástól eltiltást mindkettőjük esetében - arra hivatkozva, hogy az új Btk. nem ismeri a "gazdasági társaság vezető tisztségviselői" foglalkozást, és utalva a Btk. 54. §-ára és a Ptk. 685. §-ának c) pontjára - átnevezte "gazdálkodó szervezet vezetése" alóli eltiltásra, a II. r. vádlott esetében pedig ennek tartamát is enyhítette.

[40] A vagyonelkobzás kérdését az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig az intézkedést nem találta alkalmazhatónak, mivel az adócsalás/költségvetési csalás kapcsán a Bt. gazdagodott, de felszámolásra került, így a 95. BKv számú büntető kollégiumi véleményre is figyelemmel ezen intézkedésnek nincs helye. Az adóhatóság a jelen ügyben megállapítottnál több adókülönbözet megfizetésére kötelezte a Bt.-t - ezért sincs helye vagyonelkobzásnak.

[41] A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, az I. r. és a II. r. vádlott az ok megjelölése nélkül, védőik a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

[42] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség által az I. r. és a II. r. vádlott terhére bejelentett másodfellebbezést egyaránt visszavonta. Ugyanakkor az átiratában részletesen kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértést követett el, melynek orvoslására a másodfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége.

[43] Az elsőfokú eljárásban 2011. április 11-én tartott tárgyaláson - miután az I. r. vádlott a II. r. vádlottat terhelő vallomást tett, amit a II. r. vádlott tagadott - az I. r. és a II. r. vádlott között érdekellentét alakult ki. Ennek ellenére a bíróság nem zárta ki az eljárásból a II. r. vádlott védőjét, holott e védő egyidejűleg más büntetőügyekben védője volt az I. r. vádlottnak is.

[44] A II. r. vádlott törvény szerint kizárt védőjének közreműködése folytán a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.

[45] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria - a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában foglalt okból, a Be. 392. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti tanácsülésen, a Be. 399. §-ának (3) bekezdése alapján - mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[46] A Kúria a másodfellebbezéseket és a Legfőbb Ügyészség indítványát nem találta alaposnak.

[47] A másodfokú bíróság, majd a Legfőbb Ügyészség helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú eljárásban 2011. április 11-én tartott tárgyaláson az I. r. és a II. r. vádlott között érdekellentét alakult ki, midőn az I. r. vádlott a II. r. vádlott terhére vallott, amit a II. r. vádlott tagadott.

[48] Az elsőfokú bíróság 2011. április 11. napján a kizárási helyzet létrejötte után tanúk kihallgatásában és tanúvallomások felolvasásában álló bizonyítást vett fel.

[49] A másodfokú bíróság a 2011. április 11. napján (az érdekellentét felmerülését követően) lefolytatott bizonyítást döntő részében ismételten lefolytatta.

[50] Ezzel szemben, ha a tárgyaláson kötelező védői részvételre vonatkozó szabály megsértésével megvalósuló feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés a bizonyítást akár egyetlen tárgyalási napon belül részlegesen, vagy különösen több tárgyalási nap esetén egyetlen tárgyalási napon érintette, ez a megelőzően törvényesen lefolytatott bizonyítás törvényességét utólag nem befolyásolja, és az azt követően törvényesen lefolytatott bizonyításra sincsen hatása.

[51] Ennek megfelelően, több tárgyalási napon folytatott bizonyítás során egyetlen tárgyalási napon a védő kötelező jelenléte ellenére védő hiányában lefolytatott bizonyítás minden mérlegelés nélkül érvénytelen. A korábbi és a későbbi tárgyalási napokon lefolytatott bizonyítás törvényességét azonban nem érinti, ezért a másodfokú (és a harmadfokú) felülbírálat során csupán annyiban van jelentősége, amennyiben a kötelezően figyelmen kívül maradó bizonyítás a tényállás esetleges felderítetlenségét, és ezzel az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti.

[52] Az I. r. vádlott védőjének érvelésére is figyelemmel kihangsúlyozza továbbá a Kúria, hogy az a körülmény, hogy a II. r. vádlott a kifejtettek szerint a 2011. április 11. napján megtartott tárgyalás egy részében a kötelező védelem ellenére - a törvényes értékelés szerint - védő nélkül járt el, az I. r. vádlottal szemben lefolytatott eljárás törvényességét nem befolyásolja.

[53] A Kúria mint harmadfokú bíróság - az eljárási szabályok megtartásán túl - értelemszerűen azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás megalapozott-e.

[54] A Kúria azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített - utóbb nem is kifogásolt - történeti tényállás megalapozott és ekként a harmadfokú eljárásban irányadó, ezért ügydöntő határozatát a másodfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.

[55] Abból az eljárt bíróságok helyesen következtettek mindkét vádlott bűnösségére, és ezt sem érte utóbb támadás a fellebbező felek részéről.

[56] A harmadfokú eljárásban irányadó tényállás jogi értékelése körében a Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy az ítélőtábla tévesen alkalmazta az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt. Tévesen állapította meg, hogy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény enyhébb elbírálást biztosít mind az I. r., mind a II. r. vádlott részére.

[57] Az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően minősítette az I. r. és a II. r. vádlott tényállás II.A.1. és II.B.1. pontjaiban megállapított adóelvonó cselekvőségeit, amelyek a következők:

[58] II. A Bt. 2005 októbere és 2007 júliusa között nettó 2 milliárd 376 millió 270 ezer forint értékben faárut importált az Európai Unió tagállamaiból, szinte teljes egészében Szlovákiából, ahol irodája és raktára is volt L. helységben. A faárut többnyire szlovák rendszámú kamionokkal szállította Magyarországra, és folyamatosan értékesítette magyar fafeldolgozó és fakereskedő cégeknek.

[59] A. 1.

[60] A Bt. faáru-kereskedelmi tevékenységéről tudó, és abban maga is tevékenyen közreműködő beltag és üzletvezető az II. r. vádlott - 2006. I. negyedév kivételével, mely időszakra utóbb 2006 októberében az I. r. vádlott nyújtott be áfabevallást és bizonyítható adóhiány nem keletkezett - 2005. október 20. és 2006. június 20. napjai között nem nyújtott be negyedévenként, 2006 áprilisától havonként általános forgalmi adó bevallást.

[61] A faárut a Bt. bruttó 579 millió 303 ezer 522 forintért értékesítette különféle magyar cégeknek. Ekként a II. r. vádlott 72 millió 266 ezer forint áfa adót hallgatott el az állami adóhatóság előtt, ezzel csökkentve az állam adóbevételét.

[62] B.1.

[63] A Bt. továbbfolytatott faáru-kereskedelmi tevékenységéről és annak volumenéről is tudó beltag és üzletvezető az I. r. vádlott 2006. július 20. és 2007. augusztus 20. napjai között nem nyújtott be havonként áfabevallást. A faárut ebben az időszakban a Bt. bruttó 1 milliárd 522 millió 350 ezer 216 forintért értékesítette különféle magyar cégeknek. Ekként az I. r. vádlott 312 millió 768 ezer forint áfaadót hallgatott el az állami adóhatóság előtt, ezzel csökkentve az állam adóbevételét.

[64] A fentiek alapján e cselekményeknek az [adóbevételt különösen nagy (korábbi Btk. 138/A. § d) pont: ötvenmillió forintot meghaladó, de ötszázmillió forintot meg nem haladó) mértékben csökkentő] adócsalás bűntettekénti [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] minősítése törvényes azzal, hogy a tagolt, több bevallási időszakot felölelő végrehajtás folytán az elkövetés folytatólagos [korábbi Btk. 12. § (2) bek.], mert ugyanolyan bűncselekményt (adócsalás), egységes elhatározással, azonos sértett (központi költségvetés) sérelmére, rövid időközönként (negyedévente, havonta) többször követett el az I. r. és a II. r. vádlott. Az adócsalást a másodfokú bíróság is folytatólagosan elkövetettnek értékelte.

[65] A másodfokú bíróság az elkövetéskori (adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő) adócsalás bűntettét vetette össze az elbíráláskori [különösen nagy - hatályos Btk. 459. § (6) bek. d) pont: ötvenmillió-egy és ötszázmillió forint közötti - vagyoni hátrányt okozó] költségvetési csalás bűntettével [hatályos Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és azt állapította meg, hogy a bűncselekmény mindkét büntetőtörvény szerinti minősítés mellett két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ebből kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy amennyiben nincs egyéb eltérés a két büntetőtörvény között, akkor a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának kedvezőbb meghatározása folytán a hatályos büntetőtörvény az enyhébb elbírálhatóság lehetőségét biztosítja.

[66] mA Kúria a következő szempontokat értékelve foglalt állást az időbeli hatály kérdésében:

[67] Az üzletszerű elkövetés az elkövetéskori Btk. szerint az adócsalás körében nem képezett minősítő körülményt, míg az elbíráláskor a költségvetési csalás esetében már igen. A Kúria erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak adóelvonással végrehajtott cselekvősége a hatályos Btk. alapján a 396. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, az (5) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő (különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett) költségvetési csalás bűntettének minősülne, amelynek büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.

[68] A másodfokú bíróság vizsgálta az üzletszerűség kérdését, de az üzletszerű elkövetés megállapításának lehetőségét elvetette. Abból indult ki, hogy a költségvetési csalás törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak és a folytatólagosság megállapításának nincs helye - amivel a Kúria is egyetért.

[69] Érvelését - az ítélőtábla - azzal folytatta, hogy a korábbi törvény szerinti folytatólagosság megállapítása az üzletszerű elkövetés megállapítását nem alapozza meg. Ezzel a megállapításával a Kúria már nem értett egyet.

[70] A korábbi és a hatályos büntetőtörvény azonos tartalmú fogalma szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik [korábbi Btk. 137. § 9. pont, hatályos Btk. 459. § (1) bek. 28. pont].

[71] Nem kétséges, hogy a folytatólagos elkövetés megállapítása nem azonos az üzletszerű elkövetéssel, vagyis az előbbiből nem feltétlenül következik az utóbbi (például a tolvaj pusztán bosszúból lopja meg többszörösen a haragosát). Az adóelvonással megvalósuló, a folytatólagos elkövetés ismérveit hordozó végrehajtás esetén viszont már igencsak szorossá válik a folytatólagosság - illetőleg a hatályos törvényi szabályozás körében az egyébkénti folytatólagosság - és az üzletszerűség kapcsolódása, mivel aki az adót - ide nem értve az egyszerű késedelmet - szándékoltan nem vallja be, az nem is akarja megfizetni, vagyis egyértelműen haszonszerzésre törekszik (lásd 95. BKv. III. pontja.) . Ha az adóelvonás a részéről ismétlődik, különösen, ha az ismétlődés többszörös, akkor a rendszeres haszonszerzésre törekvés tetten érhető.

[72] A másodfokú bíróság végkövetkeztetésében "a cselekmény akkor lehet üzletszerű, ha anyagi halmazatban álló cselekmények állnak együtt az üzletszerűség követelményének megfelelően". Ez az alapvetően helyes megállapítás azonban egyrészről az elkövetéskori Btk. szerinti folytatólagos elkövetésen alapuló törvényi egység, másrészről az elbíráláskori Btk. szerinti különös törvényi egység folytán a vizsgált bűncselekmény körében eltérő szempontok szerint érvényesül.

[73] Mind az adócsalás folytatólagosan elkövetett bűncselekményegységébe, mind pedig a törvényi egység különös eseteként szabályozott költségvetési csalásba - bár ez utóbbi bűncselekménybe nem szükségképpen - önmagukban bűncselekményt képező és a törvényi egységi konstrukció hiányában egymással egyébként valóságos anyagi halmazatban álló bűncselekmények tartozhatnak. Az a körülmény pedig, hogy a törvény rendelkezése folytán a több, egymással valódi anyagi halmazatban álló bűncselekményt egy rendbeli bűncselekményként kell értékelni, nem vezethet oda, hogy a mesterségesen kialakított egy rendbeli bűncselekményre figyelemmel az - rendszerint több bűncselekmény elkövetését igénylő - üzletszerűség megállapítására nem kerülhet sor.

[74] Amint arra e pontban már utalás történt, az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. szerint üzletszerűen az követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az üzletszerűség megállapíthatóságának tehát két konjunktív feltétele van: egyfelől az azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése (tárgyi oldal), másfelől pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés (alanyi oldal).

[75] Jelenlegi ismereteink szerint nincs a költségvetési csaláshoz hasonló jellegű bűncselekmény, mert a törvényhozó célja az volt, hogy minden olyan büntetendő magatartást, amely a legszélesebb körben meghatározott költségvetés legtágabban meghatározott vagyoni sérelmével járhat, a költségvetési csalás tényállásába illessze.

[76] Tény, hogy a költségvetési csalás tényállása ún. összefoglalt bűncselekmény. Olyan törvényi egység, amely akár egymással össze nem függő cselekményeket olvaszt egyetlen bűncselekmény tényállásába. Ennél fogva nem kizárt a bűncselekmény-egységként értékelése az egyébként térben is időben is elkülönülten végrehajtott cselekményeknek. Az ilyen önmagukban is bűncselekmény megállapítását eredményező - valódi anyagi halmazatszerű - részcselekmények alapját képezhetik a több ugyanolyan bűncselekmény megállapításának az üzletszerű elkövetés fogalmában.

[77] Általában több bűncselekmény elkövetése alapján kerülhet sor az üzletszerűség megállapítására. Nem kizárt azonban az sem, hogy egyetlen bűncselekmény alapozza meg az üzletszerűséget, feltéve, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el (BH 2011.92/II.). A rendszeres haszonszerzésre törekvés az elkövető célzatára utal. Az üzletszerűség megállapítható akkor is, ha e célzat nem realizálódik, vagyis, ha az elkövető nem jut hozzá az általa remélt vagyontárgyakhoz, anyagi javakhoz, illetve, ha ténylegesen nem tesz szert haszonra. Nem feltétele az üzletszerűség megállapíthatóságának az sem, hogy a bűnözés legyen az elkövető egyetlen keresetforrása. Elégséges, ha a bűncselekményeket azért valósítja meg, hogy ily módon jövedelmét rendszeresen kiegészítse.

[78] Mindezen indokokra figyelemmel a Kúria nem értett egyet a másodfokon eljárt ítélőtáblával abban, hogy a folytatólagosan elkövetett adócsalás esetén a folytatólagosság egységébe tartozó egy rendbeli bűncselekmény önmagában nem képezheti az üzletszerű elkövetés megállapításának az alapját. A hatályos Btk. rendszerében pedig ez a végkövetkeztetés olyan contra legem értelmezéshez vezetne, amely tagadná, hogy a költségvetési csalásba illeszkedő, haszonszerzésre törekvő elkövetés akárhányszori ismétlődés mellett sem lehetne üzletszerűen elkövetettnek minősíthető.

[79] A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a hatályos büntetőtörvény nem biztosítja az enyhébb elbírálás lehetőségét [hatályos Btk. 2. § (2) bek. 2. fordulat], hanem éppen ellenkezőleg. Aszerint a vádlottak cselekménye súlyosabban bírálandó el, ezért jelen ügyben mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásának van helye.

[80] Mivel a kifejtettek szerint a másodfokú bíróság tévesen döntött a büntetőtörvény időbeli hatályáról, a Kúria a bűncselekmények minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta a másodfokú bíróság ítéletét [Be. 398. § (1)-(2) bek.]. Az I. r. és a II. r. vádlott költségvetést károsító cselekményét a Btk. szerinti költségvetési csalás bűntette helyett a korábbi Btk. 310. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, annak (4) bekezdése szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének, továbbá - I. r. vádlott terhén - a hamis magánokirat felhasználása vétségének minősített cselekményt a korábbi Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

[81] A Kúria a részben korrigált büntetéskiszabási tényezők egybevetett értékelése alapján a másodfokú bíróság által kiszabott tartamú börtönbüntetéseket elegendőnek és egyúttal szükségesnek tartotta a büntetési célok eléréséhez. Egyetértett a másodfokú bíróságnak a részfelmentés következményének nem elimitálhatóságáról kifejtett álláspontjával is.

[82] Mindezek figyelembevételével a büntetések további mérséklésére a Kúria nem látott lehetőséget. Az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezéseket nem találta alaposaknak, és azt állapította meg, hogy a büntetések belső arányosságának a követelménye sem sérült.

[83] Az eljárt bíróságokkal egyezően a Kúria is indokoltnak tartotta a vádlottakkal szemben - az elkövetéskor hatályos Btk. szerinti - foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabását tekintettel arra, hogy az adócsalás bűncselekményét a gazdálkodó szervezetnél betöltött vezető tisztségük felhasználásával szándékosan követték el [korábbi Btk. 56. § (1) bek. b) pontja].

[84] A korábbi Btk. 56. §-ának (2) bekezdése szerint a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója; a szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja; a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja.

[85] A korábbi Btk. 137. §-ának 17. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint: e törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. §-ának c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezet, valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Ptk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

[86] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. §-ának c) pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint: e törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. A betéti társaság mint gazdasági társaság tehát a Btk. alkalmazásában gazdálkodó szervezet. A vádlottak mint e gazdálkodó szervezet vezetői követték el az adócsalás bűncselekményét. A gazdasági eseményeket rögzítő számviteli bizonylatok folyamatos könyvelése, a mérleg elkészítése, valamint azok alapján az általános forgalmi adó bevallása és megfizetése a gazdálkodás formájától függetlenül valamennyi gazdasági tevékenységet folytató szervezet vezetőjének - ide értve az egyéni vállalkozót is - törvényben meghatározott alapvető feladata és kötelessége. A vádlottak ezt az általános kötelességüket szegték meg szándékosan, ezért nem csupán a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól, hanem általában - amint arról a másodfokú bíróság is rendelkezett - a gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásuk indokolt. Ezért - miután annak tartamát is megfelelőnek ítélte - a Kúria az ítélőtábla ítéletének a vádlottak foglalkozástól eltiltására vonatkozó rendelkezését nem érintette.

[87] A másodfokú bíróság ítéletének további rendelkezései - melyeket a fellebbezések nem is érintették - törvényesek, ezért a Kúria egyebekben a másodfokú ítéletet - a Be. 397. §-a alapján - helybenhagyta.

(Kúria Bhar. II. 1.549/2013.)