BH 2018.6.162

II. A költségvetési csalás törvényi szabályozása szerint az egyébként egységként értékelt cselekmény nem ütközhet az (1) bekezdésbe és egyben a (7) bekezdésbe. Az (1) bekezdés szerinti cselekménnyel - vagy annak törvényi egységet alkotó részcselekményeivel - az elkövető vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek, míg a (7) bekezdés szerinti, ún. adminisztratív költségvetési csalás bűntette akkor állapítható meg, ha a cselekmény nem eredményezett vagyoni hátrányt [Btk. 396. § (1) és (7) bek.].

[1] A járásbíróság a 2016. február 16. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, c) pont, (3) bek. a) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért halmazati büntetésül két év szabadságvesztésre és 350 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, továbbá három évre eltiltotta a gazdálkodó szervezet vezetői tisztségének betöltésétől, a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy végrehajtásának elrendelése esetén azt börtönben kell a terheltnek letöltenie, és abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2000 forintban állapította meg, így összesen 700 000 forint pénzbüntetést szabott ki; az előterjesztett polgári jogi igényt elutasította, rendelkezett a bűnjelekről, a zár alá vétel feloldásáról és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A fellebbezések folytán másodfokon eljáró törvényszék a 2017. március 9. napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. terhelt terhére megállapított költségvetési csalás bűntettét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja, a (2) bekezdés a) pontja és (7) bekezdése szerint, míg a közbizalom elleni bűncselekményeket egységesen folytatólagosan elkövetettnek minősítette, vele szemben a szabadságvesztés és a foglalkozástól eltiltás kiszabását mellőzte, a pénzbüntetést 210 napi tételre enyhítette, így a pénzbüntetés összegét 420 000 forint összegre változtatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból.

[4] Az indítványozó álláspontja szerint az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert a terhelt jogszerűen kapta meg a betegszállítás ellenértékét, a kifizetés kapcsán megtévesztés nem volt, a terhelt azzal, hogy a betegszállításért kapott ellenértéket nem kizárólagosan a betegszállítás fejlesztésére használta fel, nem valósíthatta meg az 1978. évi IV. törvény 288. §-a szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzését, így az elkövetéskor hatályos törvény szerint a cselekmény nem bűncselekmény, ezért az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény alkalmazására vele szemben törvénysértően került sor.

[5] A védő szerint az adott időszakban a betegszállítás állami kötelezettség volt, a szerződő partner részére az állammal megkötött szerződés piaci előnyt nem jelentett, mivel valamennyien egyenlő feltételek mellett köthettek szerződést, ebből következően a betegszállítási díj kapcsán állami támogatásról nem is lehetett szó.

[6] Emellett kifejtette azt is, hogy a társasági adó tekintetében a cselekmény büntethetősége elévült, mert a valótlan tartalmú adóbevallás benyújtásától, azaz 2009. május 31. napjától számított három év eltelte után közölték a megalapozott gyanút védencével, és a nyomozás kezdeti szakasza kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött szerződéshez kapcsolódó magatartásra terjedt ki.

[7] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, illetve az I. r. terheltet bűncselekmény hiányában mentse fel, továbbá a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekmény miatt a társasági adóval összefüggésben az eljárást elévülés miatt szüntesse meg.

[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[9] Álláspontja szerint az I. r. terhelt azzal, hogy az OEP által finanszírozott tevékenységének igazolására fiktív számlákat nyújtott be, az elszámolási, számadási, tájékoztatási kötelezettségének teljesítése körében valótlan tartalmú nyilatkozatot tett, mind a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind az elbíráláskor hatályos Btk. szerint bűncselekményt követett el, és a cselekmény minősítése is törvényes.

[10] A társasági adóval kapcsolatos cselekmény elévülése kapcsán kifejtette, hogy az OEP feljelentése a fiktív számlák vizsgálatára terjedt ki, a nyomozó hatóság az elévülési időn belül adóhatósági megkereséseket, bevallásokat szerzett be, tájékoztatásokat kért és olyan nyomozati cselekményeket végzett, melyek félbeszakították a társasági adóra nézve is az elévülést.

[11] Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[12] A Kúriának a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel kell felülbírálnia.

[13] Bár erre külön a védő nem hivatkozott, a Kúria vizsgálata kiterjedt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a 373. § (1) bekezdés I. a) pontja szerinti eljárási szabálysértésre is.

[14] Emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, az indítványozó által nem hivatkozott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértéseket is.

[15] A felülvizsgálati indítványnak a társaságiadó-bevétellel összefüggő elévülése kapcsán a védő által előterjesztettek az alábbiak miatt alaptalanok.

[16] A Be. 373. § (1) bekezdés I. a) pontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha a bűncselekmény büntethetősége elévült. Ez pedig a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálati ok.

[17] A bűncselekmény elévülését azok az - ügy előbbrevitelét célzó, tehát érdemi - eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy - a későbbi terhelt - ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel) (BH 2007.363.).

[18] Az I. r. terhelt által képviselt gazdasági társaság 2008. évi társaságiadó-bevallásával összefüggő cselekmények kapcsán az elkövetési idő 2009. május 31. napja, a Btk. 26. § (1) bekezdése szerinti hároméves elévülési idő ekkor kezdődött.

[19] A Btk. 28. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekmény.

[20] Az ügyben rendelkezésre álló iratok szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feljelentése alapján 2011. szeptember 19. napján került sor a nyomozás elrendelésére. Ez - és nem a terhelt gyanúsítása - volt az első olyan eljárási cselekmény, amely az elévülést félbeszakította. Ekkor az elévülés ismét elkezdődött. A nyomozó hatóság ezt követően 2011. október 21. napjától kezdődően adóhatósági iratokat, bevallásokat szerzett be, azaz a Btk. 396. § (1) bekezdésébe ütköző költségvetési csalás nyomozása érdekében olyan nyomozati cselekményeket végzett, melyek az elévülést ismételten félbeszakították, így a társasági adóra nézve sem következett be az elévülés.

[21] A Be. 423. § (5) bekezdése alapján a Kúria a megtámadott határozatot a 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be, és ezen eljárási szabálysértések vizsgálata megelőzi az érdemi felülvizsgálatot.

[22] A törvényhely szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[23] A 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint pedig hatályon kívül helyezésnek és új eljárásra utasításnak van helye, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[24] Az elsőfokú bíróság által az ítéleti tényállás I. pontjában megállapított tényállás lényege a következő:

[25] 2008-2009-ben az I. r. terhelt által képviselt kft. részére a tényállásban felsorolt gazdasági társaságok részben a finanszírozott tevékenységgel összefüggő, részben pedig azzal össze nem függő fiktív számlákat bocsátott ki. Ezeket a terhelt a kft. könyvelésében szerepeltette és az OEP felé költségként elszámolta; azok felhasználásával szolgáltatásként 2008-ban 6 440 000 forint, 2009-ben 14 155 975 forintot számolt el kiadásként (tényállás I/1-3. pontja).

[26] A tényállás I/4-5. pontja szerint a terhelt további olyan költségeket is elszámolt, amelyek a finanszírozott tevékenységgel nem függtek össze, és az e tevékenységről kiállított számlák alapján jogosulatlanul elszámolt összegekkel 2008. évben további 1 749 975 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek.

[27] A tényállás II. pontja a kft.-t a társasági adó és áfa adónemben terhelő adófizetési kötelezettséggel összefüggően megállapított tényeket tartalmazza.

[28] A járásbíróság részletesen ismertette a tényállásban a kft. és az OEP jogelődje, a megyei egészségbiztosítási pénztár által megkötött szerződéseknek az ügy megítélése kapcsán releváns pontjait és a kft. pénzügyi ellenőrzése során megállapítottakat.

[29] A tényállás azt is tartalmazza, hogy a törvényszék a 2012. január 3. napján kibocsátott bírósági meghagyásban a kft. alperest 30 832 435 forint követelés és 1 700 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár javára.

[30] A járásbíróság a tényállás I. pontjában rögzített cselekményeket a Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző, a II. pontban írt áfa adónemben és társasági adó adónemben tett bevallások körében elkövetett cselekményeket pedig a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalásként értékelte és azt - törvényi egységként - a jelentős vagyoni hátrányra tekintettel a (3) bekezdés a) pontja szerint minősítette.

[31] A másodfokon eljárt törvényszék a 351. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a járásbíróság ítéletét megalapozatlannak találta, arra utalva, hogy a bíróság nem tisztázta az OEP és a terhelt által vezetett kft. közötti jogviszony mibenlétét, azt, hogy ez a felekre milyen kötelezettséget rótt, nem rögzítette a tényállásban, hogy mely gazdaságok mögött mely vádlottak álltak vezető tisztségviselőként, így a megállapított tényállás hiányos, ezért a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja alapján bizonyítást vett fel.

[32] A másodfokú bíróság a járásbíróság által a tényállás I. pontjában rögzítetteket akként módosította, hogy mellőzte "azokat a részeket, melyek azt állapították meg, hogy az I. r. vádlott a költségvetésnek vagyoni hátrányt okozott", és kiegészítette azzal, hogy az "I. tényállási pontban foglalt magatartásával az egyes alpontokban megjelölt összegben a finanszírozott tevékenységének igazolására fiktív számlákat nyújtott be".

[33] Nem jelölte meg azonban pontosan, hogy az elsőfokú ítélet tényállásából mely bekezdéseket, mondatokat kívánt mellőzni.

[34] Nem indokolta meg, hogy mire alapította azt a következtetését, amely szerint a felülbírált ítélet tényállásából mellőzni kellett a terhelt által a költségvetésnek okozott vagyoni hátrányra vonatkozó részeit.

[35] A mellőzést csupán azzal indokolta, hogy az OEP által nyújtott finanszírozás a kft.-nek ugyan árbevételt jelentett, az I. r. terhelt magatartása pedig csupán abban merült ki, hogy a B. Kft. által kiállított fiktív számlák benyújtásával valótlan tartalmú okiratokat használt fel.

[36] Azonban ezen indokolás alapján nem lehet következtetni sem arra, hogy a másodfokú bíróság a módosított tényállás alapján az I. tényállási pontban feltüntetett számlák ellenére a teljesítést valósnak fogadta-e el, és amennyiben igen, akkor ezt - az elsőfokú bíróság által az ítélet indokolásában felhozott bizonyítékokkal szemben - milyen más bizonyítékokra alapította.

[37] Az indokolás alapján nem lehet következtetni arra sem, hogy a társasági adóra és az általános forgalmi adóra vonatkozóan - amennyiben az OEP felé benyújtott számlákon szereplő összeget a törvényszék árbevételnek és valós teljesítésnek tekintette - a terhelt milyen módon ejtette tévedésbe az adóhatóságot és valósította meg a Btk. 396. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményt.

[38] Ugyanakkor arra, amit a tényállás hiányosságaként felsorolt - amely szerint a járásbíróság nem tisztázta az OEP és a terhelt által vezetett kft. közötti jogviszony mibenlétét, azt, hogy ez a felekre milyen kötelezettséget rótt -, nem tért ki.

[39] Ezen túl csak annyiban egészítette ki a tényállást, hogy felsorolta: a terheltek mely gazdasági társaságok ügyvezetői voltak, annak ellenére, hogy mindezt - lényegesen részletezőbb módon - az elsőfokú ítélet tartalmazta.

[40] A tényállás II. pontját pedig a vagyoni hátrány összege tekintetében pontosította.

[41] A tényállásnak pontosan körül nem írt megváltoztatása és az erre vonatkozó indokolás hiánya miatt azonban nem volt kikövetkeztethető, hogy a másodfokú bíróság milyen bizonyítékok és mely tények alapján állapította meg az e terhelt által a tényállás II. pontjában írt cselekménnyel okozott vagyoni hátrány általa módosított mértékét. Amennyiben abból indult ki, hogy az OEP részére benyújtott fiktív számlák ellenére a költségvetés által folyósított pénzeszköz igénybevétele nem volt jogosulatlan, nem érthető, hogy ugyanezen számlákra tekintettel az adóhatóság tévedésbe ejtésének megállapítását az adókötelezettség vonatkozásában milyen tényekre alapozta, következtetéseit milyen tényekből vonta le.

[42] A Btk. 396. §-a három önálló tényállást tartalmaz.

[43] Az (1) bekezdés a költségvetésnek vagyoni hátrányt okozó három elkövetési magatartást rendeli büntetni, és ezek súlyosabban minősülő eseteit tartalmazza a (2)-(5) bekezdés.

[44] A (6) bekezdésben önálló tényállásban rendeli büntetni a jövedéki termékekkel összefüggő elkövetési magatartásokat.

[45] Ugyancsak önálló tényállásban, a (7) bekezdésben rendeli büntetni azokat a költségvetéssel összefüggő visszaéléséket, amelyek nem eredményeznek vagyoni hátrányt. Ez az ún. adminisztratív költségvetési csalás alaki bűncselekmény, a vagyoni hátrány bekövetkezése nem tényállási eleme és a költségvetési csalás egyéb, eredményt is tartalmazó, súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett alakzataihoz képest előre hozott védelmet jelent. Megállapítására nem kerülhet sor, ha az (1) bekezdés szerinti költségvetési csalás elkövetése bizonyított.

[46] A másodfokú bíróság e bekezdésbe ütközőnek minősítette a tényállás I. pontjában írt cselekményeket. Azonban amellett, hogy nem fejtette ki, mire alapozta azt a következtetését, miszerint az általa is elfogadott tény, a fiktív számlák felhasználása miért nincs okozati összefüggésben az elsőfokú ítéleti tényállás szerinti jogosulatlan kifizetéssel, azaz e terhelti cselekmények miért nem eredményeztek vagyoni hátrányt, adós maradt a jogi indokolásban azzal is, hogy ennek kapcsán a költségvetési csalás (1) bekezdés szerinti - önálló - tényállása helyett miért állapította meg a terhelt terhére a (7) bekezdés szerinti - ugyancsak önálló - tényállás megvalósítását.

[47] Bár a törvényszék a mellőzött vagyoni hátrányra tekintettel az I. tényállási pontban írt cselekményt a Btk. 396. § (7) bekezdése szerint minősülőként, az II. tényállási pontban rögzített cselekményt az (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő cselekményként értékelte, a két cselekményt egységnek tekintve a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába, illetve a (2) bekezdés a) pontjába, valamint a (7) bekezdésébe ütköző költségvetési csalásnak minősítette.

[48] Arról azonban nem adott számot, hogy a költségvetést károsító bűncselekmények ekkénti minősítését miért látta megállapíthatónak.

[49] A Be. 258. §-ában előírtakra figyelemmel a bíróság indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt köteles ellenőrizni.

[50] A Be. 373. § (1) bekezdés - fent idézett - III. a) pontja szerinti eljárási szabálysértés pedig akkor valósul meg, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[51] Ilyen, a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította döntését, illetve milyen módon vette számba az ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat (BH 2010.117., BH 2010.241.).

[52] A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének - az általa módosított tényállás és a jogi indokolás hiányosságaira figyelemmel az I. r. terhelt bűnösségének megállapításával, a jogi minősítéssel és a büntetés kiszabásával összefüggésben - oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélete felülbírálatra alkalmatlan.

[53] Ezért a Kúria a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokon eljárt törvényszéket új eljárásra utasította.

[54] A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak a Be. 351-352. §-ai alapján ismételten vizsgálnia kell az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát, és amennyiben azt megalapozatlannak találja, a megalapozatlanság kiküszöbölését meg kell kísérelnie.

[55] Amennyiben megalapozatlannak találja az elsőfokú ítéletet, ezt a Be. 258. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartásával kell megindokolnia, és ha bizonyítást vesz fel és eltérő tényállást állapít meg, avagy a tényállást kiegészíti, helyesbíti, számot kell adnia az általa figyelembe vett bizonyítékok értékeléséről, a tényekből levont következtetéseit pedig nyomon követhető módon szükséges részletezni.

[56] Csak abban az esetben lesz határozata felülbírálható, ha a bűnösséget vagy az annak hiányát megalapozó ténymegállapításokról kellő módon számot ad, és megindokolja mindenki számára követhetően a cselekmények mikénti minősítését, és a bűnösség megállapítása esetén a büntetést is.

[57] Amennyiben a terhelt bűnösségét megállapítja, figyelemmel kell lennie a következőkre:

[58] A költségvetési csalás Btk. 396. §-ában (1) és (2) bekezdésében írt tényállásánál a vagyoni hátrány okozása, mint eredmény, azaz a vagyoni hátrány bekövetkezésének hiányában e bűncselekmény nem való­sulhat meg.

[59] A Btk. 396. § (9) bekezdése értelmében pedig vagyoni hátrány a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesés, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett, vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszköz.

[60] A költségvetési csalás 2012. január 1. napján hatályba lépett tényállásának törvénybe iktatásával a jogalkotói akarat az volt, hogy valamennyi, költségvetést károsító magatartás - függetlenül attól, hogy azt különböző adó- és járuléknemekre követték-e el - törvényi egységet képezzen.

[61] A Btk. 396. § (8) bekezdésére figyelemmel a költségvetési csalás esetén a vádemelés időpontja zárja le a bűncselekmény-egységet, így valamennyi, az addig eltelt időszakban megvalósult tényállásszerű cselekmény, függetlenül attól, hogy az egyes részcselekmények önmagukban a bűncselekmény alsó értékhatárát elérő, vagy azt el nem érő vagyoni hátrányt okoznak, a törvényi egység körébe tartoznak.

[62] A törvényszék ítéletében utalt arra, hogy a II. tényállási pontot illetően a meg nem fizetett 40 000 forint áfa nem róható az I. r. terhelt terhére, mert az irányadó joggyakorlat szerint csak az önmagában is bűncselekménynek minősülő részcselekményeket lehet a büntetőjogi értékhatárok szempontjából figyelembe venni. Azonban ilyen irányadó gyakorlat nincs. A törvényi tényállás nem tartalmaz olyan korlátozást, amely szerint ebbe az egységbe csak bűncselekmények tartozhatnak; valamennyi költségvetést károsító magatartás a törvényi egység körébe tartozik akkor is, ha egyes részcselekmények külön-külön nem minősülnének bűncselekménynek.

[63] Emellett egyaránt törvényi egységet alkotnak az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjába ütköző cselekmények, és az ezekkel külön-külön okozott vagyoni hátrány összegzett mértékéhez igazodóan, a (2)-(5) bekezdés szerint minősülnek 1 rendbeli költségvetési csalásnak.

[64] Azonban ez az egységként értékelt cselekmény nem ütközhet a 396. § (1) bekezdésbe és egyben a (7) bekezdésébe. A (7) bekezdés kiegészítő tényállást tartalmaz, megállapításának feltétele, hogy a cselekmény ne eredményezzen vagyoni hátrányt, azaz ne ütközzön az (1) bekezdés szerinti tényállásba. A (7) bekezdésbe ütköző bűncselekmény megállapításának csak akkor van helye, ha nincs a cselekménynek eredménye.

[65] A törvényszéknek az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett minderre figyelemmel kell lennie.

[66] A másodfokú határozat hatályon kívül helyezésére tekintettel a felülvizsgálati indítvány további érveivel a Kúria nem foglalkozhatott.

(Kúria Bfv. I. 1.582/2017.)