BH 2020.1.5

[1] A járásbíróság a 2014. január 8. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott végzésével a terhelttel szemben költségvetési csalás bűntette [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont és (2) bek. a) pont] miatt 1 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és akként rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztésből - végrehajtásnak elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Emellett a terhelttel szemben 502 265 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A végzés - tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában - 2014. január 27-én első fokon jogerőre emelkedett.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő végzésében megállapított tényállás szerint a terhelt 2011. évben keresetkiegészítés céljából összesen 1 112 260 forint értékben értékesített fémhulladékot az a.-i székhelyű V.-F. H. Kereskedelmi Kft. részére, 67 100 forint értékben pedig az ugyancsak a.-i székhelyű C.-M. Kft. részére. Ekként 2011. évben 1 179 360 forint önálló tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezett. A terhelt a fenti tevékenységével kapcsolatban nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 14. § (1) bekezdés c) és d) pontjában írt adóbevallási és adófizetési kötelezettségének, és ezzel 2011. évben a költségvetés személyi jövedelemadó bevételének összegét 215 681 forinttal, az egészségügyi hozzájárulás bevételének összegét 286 584 forinttal csökkentette. A terhelt így 2011. évben a költségvetés bevételének összegét összesen 502 265 forinttal csökkentette.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését, valamint az általa vagyonelkobzás címén esetlegesen megfizetett összegnek a terhelt részére való visszatérítését indítványozta.

[5] Indokául utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) szabályainak - a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző - az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. KMJE határozat alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről és a jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szóló 2/2016. (II. 8.) AB határozat 1. pontjában megállapította, hogy a 3/2013. KMJE határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette, míg a határozat 2. pontjában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a 3/2013. KMJE határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

[6] Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában csupán azon jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát rendelte el, amelyekben az ügyben eljárt bíróságok a megsemmisített jogegységi határozatot alkalmazták. Így azon büntetőügyekkel összefüggésben, amelyekben az eljárás egyetlen szakaszában sem található hivatkozás a jogegységi határozatra (sem a szakvéleményekben, sem a vádiratban, sem az ítéletben), a Be. 649. § (3) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálati eljárás lefolytatásának, és a Be. 651. § (3) bekezdésére figyelemmel a legfőbb ügyész nem köteles hivatalból felülvizsgálati indítványt benyújtani.

[7] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján ugyanakkor a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a terhelt bűnösségét. E rendelkezésre figyelemmel vizsgálni kell, hogy a később alaptörvény-ellenesnek minősített jogegységi határozat kifejezett alkalmazása nélkül, de az abban írt jogértelmezési módnak megfelelően lefolytatott büntetőeljárásokban a büntetőjogi felelősség tárgyában levont jogkövetkeztetés miként alakulna, ha a jogalkalmazók az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezési módot választanák. Amennyiben ennek eredményeképpen a terhelt felmentésének lenne helye, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terhelt javára felülvizsgálatnak van helye.

[8] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt a 2011. adóévben - ingók (fémhulladékok) értékesítése után - mekkora összegű bevételhez jutott. Ehhez képest annak megítélése, hogy az általa ilyen módon megszerzett pénzösszeg után milyen nemű és mértékű adót kellett volna fizetnie, nem ténykérdés, hanem az - Alkotmánybíróság döntésének megfelelően értelmezett - adójogi jogszabályokon alapuló jogkérdés, amelyet a vád keretei között kell vizsgálni. A vádhatóság 1 179 360 forint bevétellel összefüggésben, személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben tette vád tárgyává a bevallási és befizetési kötelezettség megszegését, azaz a terhelt büntetőjogi felelőssége is csak ezen két adónemben vizsgálható.

[9] Az Szja. tv. 2012. január 1. napját megelőzően hatályban volt 58. § (8) bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó különleges szabályokat [58. § (1)-(7) bek.] abban az esetben nem lehet alkalmazni, ha a vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Az Szja. tv. 58. § (8) bekezdése maga határozza meg, hogy az idézett rendelkezés alkalmazásában az átruházás akkor minősül üzletszerűnek, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik. A terhelt nem jelentkezett be szabályszerűen az általános forgalmi adó alanyaként, így - figyelemmel a 2/2016. (II. 8.) AB határozatban írtakra is - az Szja. tv. 58. §-a szempontjából a vagyonátruházás üzletszerűsége nem állapítható meg, amelynek következtében esetében a személyi jövedelemadó megállapítása tekintetében az Szja. tv. 58. § (1)-(7) bekezdéseiben található rendelkezéseket kell alkalmazni.

[10] Az Szja. tv. 58. § (1) bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár. A (3) bekezdés meghatározása alapján az átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; az értéknövelő beruházásokat, valamint az átruházással kapcsolatos kiadásokat. A (4) bekezdés tartalmazza azon tényezőknek a felsorolását, amelyeket megszerzésre fordított összegnek lehet tekinteni, az (5) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

[11] Az irányadó tényállás, valamint a rendelkezésre álló iratok nem tartalmaznak adatokat arra vonatkozóan, hogy a 2011. évben keletkezett bevételekkel összefüggésben a terheltnek milyen költségei merültek fel, így az Szja. tv. 58. § (5) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazandó, amely szerint jövedelemnek a bevétel 25 százalékát kell tekinteni. A terheltnek a személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme így e számítás szerint a 2011. évben [(1 112 260+67 100)×0,25] 294 840 forint volt.

[12] Az Szja. tv. 2011-ben hatályos 8. § (1) bekezdése értelmében az Szja. tv. hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke - eltérő rendelkezés híján - az adóalap 16 százaléka. Figyelemmel arra, hogy 2011-ben az Szja. tv. 58. §-a ettől eltérő szabályt nem tartalmazott, az adó mértéke ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem esetén is 16 százalék volt. Az Szja. tv. 58. § 2011-ben hatályos (7) bekezdése értelmében nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 000 forintot meg nem haladó részét.

[13] A fentiekből következően a terheltet a 2011. évben keletkezett 294 840 forint jövedelme után (294 840×0,16-32 000) 15 174 forint személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte. A terhelt e kötelezettségének nem tett eleget, így az állami adóbevételt a fenti összeggel csökkentette.

[14] Mind az elkövetéskor hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. számú tvr. (a továbbiakban: Btké.) 27. § (1) bekezdés a) pontja, mind a jogerős ügydöntő határozat meghozatala időpontjában hatályos Btk. 462. § (3) bekezdése alapján nem valósul meg bűncselekmény, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány a százezer forintot nem haladja meg, így a terhelt terhén személyi jövedelemadó adónem vonatkozásában bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg.

[15] Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. §-a tételesen felsorolja, hogy a jövedelmet szerző magánszemély milyen esetekben köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni. Figyelemmel arra, hogy az ingó vagyon átruházásából származó jövedelem nincs nevesítve, a terheltet mulasztás e tekintetben sem terheli, nevezett terhén a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggésben bűncselekmény elkövetése - az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezés esetén - az egészségügyi hozzájárulás adónem vonatkozásában sem állapítható meg.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt - egy számszaki elírás helyesbítése mellett - annak indokaival együtt, változatlan tartalommal tartotta fenn; indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól - a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mentse fel, és rendelkezzen az általa vagyonelkobzás címén megfizetett összegnek a befizetés napjától a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított törvényes kamatával együtt való visszatérítéséről a terhelt részére.

[17] A Kúria által beszerzett adatok szerint a terhelt 2017. január 30. napján elhalálozott, azt megelőzően a vagyonelkobzás címén megítélt összegből 182 970 forintot fizetett meg; a végrehajtási eljárás jelenleg a terhelt örököseivel szemben folyik.

[18] A Kúria a 2019. április 25-én kelt végzésével a jogerős ügydöntő határozattal alkalmazott vagyonelkobzás végrehajtását felfüggesztette.

[19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.

[20] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[21] A Kúria elöljáróban utal arra, hogy az indítványban kifejtetteket osztotta annak kapcsán, hogy bár az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata nem nyitotta meg a Be. 649. § (3) bekezdése szerinti felülvizsgálat kötelezettségét, azonban az alkotmányos értelmezésnek megfelelő anyagi jogszabály megsértése miatt felülvizsgálatnak a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában megjelölt okból helye lehet, amennyiben a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását e jogsértés eredményezte. Ez utóbbi törvényi rendelkezés szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság abban a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ezért az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van.

[22] A megyei főügyészség indítványa - az abban kifejtett indokoknál fogva - érdemben is alapos. A terhelt tevékenysége nem felelt meg maradéktalanul az Szja. tv. - az elkövetéskor hatályos - 58. § (8) bekezdésében meghatározott, konjunktív feltételeknek, következésképp arra az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Ebből következően a hivatkozott § (5) bekezdése szerint a bevétel 25%-a számított jövedelemnek, és a (7) bekezdés szerint nem kellett megfizetni az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 000 forintot meg nem haladó részét.

[23] Ennek megfelelően a terhelt 2011. évben az ingó vagyontárgy átruházásából származó 294 840 forint jövedelmét mulasztotta el bevallani, ami után - annak 16%-ából, azaz 47 174 forintból leszámítva a 32 000 forint adókedvezményt - helyesen 15 174 forint személyi jövedelemadót mulasztott el megfizetni.

[24] Egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség pedig nem terhelte a terheltet, mert az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény - elkövetéskor hatályos - 3. §-a az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után ilyen kötelezettséget nem határozott meg.

[25] A terhelt cselekménye folytán a költségvetést ért vagyoni hátrány így nem éri el a 100 000 forintot, ezért azzal az elkövetéskor hatályos Btké. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem valósult meg bűncselekmény. Ez pedig a terhelt bűnösségének megállapítását kizárja; csupán megjegyzi a Kúria, hogy ugyanígy rendelkezik az elbíráláskor hatályos Btk. 462. § (3) bekezdése is.

[26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 662. § (2) bekezdés a) pont első fordulata szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott; a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette.

(Kúria Bfv. III. 396/2019.)