BH 2020.3.60

[1] A törvényszék a 2018. április 24. napján meghozott ítéletében

[2] - az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont], folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §) és hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért az I. r. vádlottat - halmazati büntetésül - két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre, hat év gazdasági társaságban betöltött vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés napi tételének összegét 20 000 forintban állapította meg. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Megállapította, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Az I. r. vádlottat az ellene különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[4] - A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).

[5] Ezért a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a II. r. vádlott - a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén - a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[6] A II. r. vádlottat az ellene különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[7] - A III. r. vádlottat az ellene különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bekezdés a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége (Btk. 345. §) miatt emelt vád alól felmentette.

[8] A törvényszék rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[9] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen

- az ügyész az I. r. vádlott és a II. r. vádlott terhére, a különösen nagy vagyoni kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében a bűnösség megállapítása - melyet II. r. vádlott bűnsegédként követett el - és a büntetés súlyosítása érdekében, míg a III. r. vádlott vonatkozásában a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, melyet a fellebbviteli főügyészség fenntartott;

- az I. r. vádlott és védője felmentés érdekében, a II. r. vádlott felmentés, míg II. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan előzetes mentesítés végett jelentett be fellebbezést;

- a III. r. vádlott és védője az ügyészi fellebbezésre írásban tett észrevételben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta a III. r. vádlott vonatkozásában.

[10] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. december 18. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta,

- az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 371. § (1) bek., (5) bek. a) pont], a folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségeként értékelt cselekményét 2 rendbelinek minősítette, a szabadságvesztés tartamát három évre súlyosította;

- a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 371. § (1) bek., (5) bek. a) pont], a hamis magánokirat felhasználásának vétségeként értékelt cselekményét 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetettnek minősítette, a szabadságvesztés tartamát két évre súlyosította;

- a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §). Ezért a III. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a III. r. vádlott - a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén - legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[11] A D. B. F. Kft.-vel szemben 125 000 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, és pontosította a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész mind a három vádlott vonatkozásában tudomásul vette, míg az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője - ok és cél megjelölése nélkül - fellebbezést jelentett be, majd írásban indokolták a jogorvoslati indítványukat.

[13] Az I. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában elsődlegesen az I. r. vádlott vagyon elleni bűncselekmény miatt emelt vád alóli felmentését, míg másodlagosan - a jelentős időmúlásra tekintettel - a büntetés enyhítését indítványozta.

[14] Az I. r. vádlott védőjének okfejtése szerint a másodfokú bíróság ítéletében - az elsőfokú bíróság részletes és meggyőző indokolásával szemben - a csalás vonatkozásában nem nevezte meg a megtévesztés mibenlétét, így törvényi tényállási elem hiányában az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása e bűncselekményben nem megalapozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a B. F. Zrt. faktoring ügyletben eljáró alkalmazottjának vallomása alapján helytállóan állapította meg, hogy a B. F. Zrt. sértett és N. L. Kft. között létrejött szerződés alapján a kötelezett által biztosított 50 millió forintos óvadék lehívásával a sértett a követelését - az M. Zrt. kifizetésének elmaradása esetén - is ki tudta volna elégíteni, így a B. F. Zrt.-t az I. r. vádlott sem a fizetési készsége, sem a fizetési képessége tekintetében nem tévesztette meg.

[15] A másodfokú bíróság indokolásának azon része, mely szerint az I. r. vádlott a B. F. Zrt.-vel kötött szerződés biztosítékaként bizonytalan követelést engedményezett, melyről tudta, hogy "amennyiben azt meg is kapja, és a bűncselekmény elkövetésére fény derül az visszajár" - a megtévesztő magatartás hiányában - irreleváns.

[16] Az I. r. vádlott védője a másodlagos jogorvoslati indítványának indokaként a jelentős időmúlásra hivatkozott. Érvelése szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése az "ésszerű határidőn" belüli eljárás követelményét fogalmazza meg, melyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: EJEE) 6. cikk 1. bekezdése a tisztességes eljárás részelemeként szabályoz. Így a tizenkét évet meghaladó időmúlás alapján, még az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása esetén is indokolatlan vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása. Álláspontja alátámasztására hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára, miszerint a EJEE 6. cikk 1. bekezdése alapján az észszerű időn belüli eljárás követelményének megsértését állapította meg a Csák kontra Magyarország ügyben 13 év 9 hónap [(25749/10), 2015. október 15. 11. pont], az Udvardy kontra Magyarország ügyben 8 év 3 hónap [(66177/11), 2015. október 1., 11 pont], a Szabó József Dániel kontra Magyarország ügyben 7 év 4 hónap [(30361/12), 2015. február 17., 8. pont], valamint a Balázs és mások kontra Magyarország ügyben 9 év [(27970/12), 2015. február 17., 9. pont] figyelembe vehető időmúlás alapján.

[17] A II. r. vádlott védője a fellebbezését írásban nem indokolta.

[18] A III. r. vádlott védője fellebbezését írásban indokolta, melyben a III. r. vádlott felmentését indítványozta társadalomra veszélyességben való tévedés okából.

[19] Jogorvoslati kérelmében előadta, hogy önmagában az a tény, hogy a III. r. vádlott a kft. ügyvezetője volt, nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét. A III. r. vádlott a kft. ügyvezetését időlegesen és a vádlott-társaival fennálló családi kapcsolatra tekintettel vállalta és látta el. Ügyvezetése ideje alatt az általa aláírt dokumentumokat nem olvasta el, azok tartalmával nem volt tisztában, de a családi kapcsolataira tekintettel a nagybátyjában - annak cégvezetésben szerzett tapasztalataira tekintettel is - maradéktalanul megbízott. Így nem lehet megállapítani, hogy ismerte vádlott-társainak a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékát és annak ismeretében cselekedett volna. Mindezek alapján a III. r. vádlott a "bűncselekmény Btk.-ban foglalt különös részi ismérvek ténybeli oldalával tisztában volt, ennek ellenére tévedett mind a cselekmény materiális veszélyességében, mind a jogellenességében, mind pedig egyébként elítélendő voltában." A tévedése alapos okból származott, ezért a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés megállapíthatósága alapján a felmentése indokolt.

[20] Az I. r. vádlott fellebbezését írásban indokolta a 2018. december 29. napján, 2019. április 2. napján, 2019. április 15. napján, 2019. június 18. napján és 2019. szeptember 12. napján kelt, valamint - a keltezéssel el nem látott - a Kúriára 2019. október 24. napjára érkezett Kúriához címzett beadványában.

[21] Az I. r. vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásaiban hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla ügydöntő határozatának kihirdetése után a másodfokú ítélet ellen elsődlegesen fellebbezést, másodlagosan, ha a fellebbezés bejelentésére azért nem jogosult, mert "az ítélet valamely része jogerőre emelkedett, akkor felülvizsgálati kérelmet" terjesztett elő.

[22] Fellebbezését öt okra alapította:

[23] 1. A törvényes vád hiányára. A másodfokú bíróság a Btk. 371. §-a szerinti rongálás bűncselekményében állapította meg a büntetőjogi felelősségét, holott "ilyen vád nem szerepelt az eljárásban", e minősítést megalapozó tényállás nem képezte a vádirat tartalmát és az elsőfokú bíróság sem állapított meg erre vonatkozó tényállást az ítéletében, nem döntött e bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősségéről.

[24] 2. A nyomozás során elkövetett szabálysértésekre.

[25] - Az ügyészség és a nyomozó hatóság jogsértően elzárta a védekezés jogától, mivel vonatkozásában iratismertetésre nem került sor. Az iratismertetéskor a "kirendelt négy látszatvédő" B.-n "vélhetően hamis" nyomozati iratokat ismerhetett meg, mert az eredeti nyomozati iratok ennek időpontjában P.-n voltak. Így ez a nyomozati irat bizonyítékként nem használható fel.

[26] - Sérelmezte továbbá, hogy az iratismertetésről készített jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kirendelt védők a 3000 oldalas nyomozati iratot csak rövid ideig tanulmányozták (1 óra 30 perc, 10 perc, illetve 5 perc), észrevételt nem tettek rá, ugyanakkor a teljes irat megismerése alapján járó munkadíjat felvették. Érvelése szerint e "sietségre, azért volt szükség, mert a nyomozás határideje" az iratismertetés napján lejárt. Álláspontja szerint e tények alkalmasak "a közokirat-hamisítás gyanúja" megállapítására "ismeretlen személyekkel szemben". A terheltek mind a kirendelt védők munkája, mind a díjazása ellen panasszal éltek, azonban erre érdemi választ nem kaptak.

[27] - A IV. r. terhelt nyomozás során - 2010. november 10. napján - tett tanúvallomása törvénysértő, mert a tanúvallomás akadályára történt figyelmeztetésre a "nem" választ adta, "azaz nem értette meg a figyelmeztetést, s nem kívánt vallomást tenni". Míg a 2010. október 27. napján tett tanúvallomásában IV. r. terhelt "arra a figyelmeztetésre, ha önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná, akkor van-e akadálya a vallomásának, azt nyilatkozta, hogy a tanúvallomásának akadálya van (valaki azonban kitörölte a jegyzőkönyvből a van szót, de helyette nem írt oda semmit."). Mindezek alapján a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásai bizonyítékként nem lettek volna felhasználhatóak.

[28] 3. A bíróság a IV. r. terhelt tanúvallomásait törvénysértően értékelte bizonyítékként, tekintettel arra, hogy a IV. r. terhelt e vallomásait visszavonta, továbbá a nyomozás során tett tanúvallomása a már kifejtettek értelmében törvénysértőek. Ezen túlmenően a bíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 293. § (3) bekezdése szerint nem figyelmeztette a IV. r. terheltet a korábbi Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjában írt tanúvallomás-megtagadási jogára, és a IV. r. terhelt nem járult hozzá a korábbi Be. 296. § (4) bekezdésének megfelelően a tanúvallomása felolvasásához.

[29] 4. Az ítéleti tényállás megalapozatlan mind a költségvetési csalásként (I. tényállási pont), mind a csalásként értékelt bűncselekmény (II. tényállási pont) alapját képező tényállás tekintetében.

[30] Álláspontja szerint az I. tényállási pont vonatkozásában a III. r. vádlott fellebbezéssel támadhatja az iratellenes tényállást, ezért az összefüggő jog miatt az ő esetében feloldódik a harmadfokú eljárás tényállás támadásával kapcsolatos tilalom. Így a költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekmény tekintetében is sérelmezte az ítéleti tényállás megalapozatlanságát.

[31] - Érvelése szerint az I. tényállási pontban megállapított tényállás és a másodfokú bíróság ítélete az alábbiak szerint iratellenes:

[32] a) az ítéleti tényállással ellentétben az M. Zrt. szakemberei megállapították, hogy a N.-L. Kft. a támogatási szerződésben foglaltaknak mindenben eleget tett;

[33] b) Z. P. részére a tárgyaláson nem kerültek fényképek bemutatásra, a nyomozás során elé tárt fényképek nem a beruházás tárgyát képező 44 darab eszközről készültek, továbbá a vallomása - helyes nyelvtani értelmezése alapján - nem tudta egyértelműen beazonosítani, hogy a fényképen látható eszközök megegyeznének a tőle a D. és D. Kft. által visszavásárolt vasáruval;

[34] c) E. L.-t a saját nyilatkozata szerint az E. Ingatlanhasznosító Zrt. nem engedte be a beruházás helyszínére és egy másik telephelyen fellelt eszközök alapján tette meg azt a nyilatkozatát, hogy a 44 darab eszközzel termelés nem volt folytatható;

[35] d) a 2010. december 12-én hajnalban az sz.-i üzemben (S. M. Kft. telephelye) az éjszakai műszakban termelés folyt, melyről a jegyzőkönyv a nyomozati iratokban elfekszik, továbbá a 3 darab gáztartály nyomásszabályozójáról készült fénykép is alátámasztja, hogy a termeléshez a gáztartályok fel lettek töltve, ami igazolja a termelésre irányuló szándékot;

[36] e) az N.-L. Kft.-nek nem volt fizetési kötelezettsége, így azok teljesítésével nem hagyhatott fel;

[37] f) az N.-L. Kft. az A. Bt.-vel és a S. M. Kft.-vel valós szerződéskötési szándékkal kötött szerződést, melyet a tanúvallomások igazoltak;

[38] g) a barterügylet tényét az M. Zrt. elől nem titkolták el, az ezt igazoló bankszámlakivonat a Zrt. rendelkezésére állt, melyet az N.-L. Kft. csatolt.

[39] - Okfejtése szerint az I. tényállási pont tekintetében felderítetlen az elsőfokú bíróság és így a másodfokú bíróság ítélete is, mivel igazságügyi műszaki szakértő vélemény nélkül állapította meg, hogy a D. és D. Kft. Z. P.-től vásárolt 524 kg vasanyag feleltethető meg az M. Zrt. ellenőrei által készített fényképen látható és a jegyzőkönyvben rögzített 44 darab, 100 000 kg súlyt képező beruházási eszköznek és erre alapítva állapította meg a bíróság, hogy a beruházás eszközei hiányoztak.

[40] - Mind a költségvetési csalásként (I. tényállási pont), mind a csalásként értékelt bűncselekmény (II. tényállási pont) alapját képező tényállás tekintetében tényből tényre téves következtetés okából is kifogásolta az ítéleti tényállás megalapozatlanságát.

[41] Az I. tényállási pontban írt cselekmény vonatkozásában kifejtette, hogy a támogatási szerződésben vállalt 160 főt egy éven belül kellett foglalkoztatni, a pénzügyi teljesítés vonatkozásában az "oda-vissza utalás" tényét nem titkolta az M. Zrt. elől, azt jogszabály nem tiltja és az M. Zrt. ellenőrei sem kifogásolták, így e tények alapján téves a beruházás nem teljesítésére vont következtetés.

[42] Érvelése szerint nem megalapozott az elsőfokú és a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy nem akarta "az M. Zrt. ellenőrei szerint fizikailag és pénzügyileg szabályosan lebonyolított beruházást üzemeltetni, hiszen »bolond«, aki minden saját pénzét (korábban 78 000 000 forint tagbetétet) egy olyan cégbe rakja, amelyet nem akar fenntartani, különösen, ha a köztudomású és meghivatkozott nyilvános piaci trendek alapján a termékei nagy haszonnal értékesíthetőek". A termelést kizárólag az E. Ingatlanlízing Zrt. lízingszerződés-felmondása és az Sz., t.-i ingatlan birtokbavétele akadályozta meg, mellyel szemben birtokvédelmi pert kezdeményeztek, amit azonban a büntetőeljárás befejezéséig a bíróság felfüggesztett.

[43] Mindezek alapján a bíróság tévesen vont következtetést a sértett megtévesztésére.

[44] A II. tényállási pont tekintetében előadta, hogy az M. Zrt. által folyósítandó állami támogatást az N.-L. Kft. a B. F. Zrt.-re engedményezte, így azt nem fordíthatta saját céljaira.

[45] A B. F. Zrt.-vel kötött szerződés biztosítékaként letéti számlára 2009. januárban befizetett 5 000 000 forintot, melyet az Sz.-O. Takarékszövet által részére 2008. decemberben - pernyertesség alapján - megfizetett összesen 57 000 000 forintból teljesített (ennek igazolására csatolta a B. Megyei Bíróság és a P.-i Ítélőtábla ítéletét). Álláspontja szerint az igazságügyi könyvszakértői vélemény is alátámasztotta ennek tényét.

[46] Az s.-i ingatlan értékének 80 000 000 forintban való megállapítását a szerződő felek állapították meg, és a későbbiek során az ingatlan ezen a vételáron került értékesítésre.

[47] A "hitelt külön megállapodás keretében határidőben visszafizette a B. F. Zrt. részére".

[48] A bíróság e tényekből tévesen következtetett a sértett megtévesztésére és jogtalan haszonszerzési célzatra, melyet a B. F. Zrt. alkalmazottjának tett tanúvallomása is cáfolt.

[49] 5. A költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekménye tekintetében a Btk. 10. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető okra - "önkéntes kárelhárításra" - hivatkozott. Érvelése szerint a bíróság tévesen állapította meg az "elállás" komolytalanságát, mert a Ptk. szabályozása szerint az elállás egyoldalú, visszavonhatatlan önkéntes nyilatkozat, mely a szerződést - a bírói gyakorlat értelmében - visszamenőleges hatállyal, a megkötésének időpontjára szünteti meg. Az elállás jogszerűségét az NFÜ nem vitatta.

[50] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria valamennyi terhére megállapított bűncselekmény miatt emelt vád alól elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel. Ha a Kúria ezen indítványainak nem ad helyt, akkor - a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében - az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

[51] A II. r. vádlott fellebbezését a 2018. december 29., 2019. január 20. napján, 2019. április 5. napján, valamint 2019. október 6. napján kelt beadványában indokolta, melynek alapján elsődlegesen az iratellenes és megalapozatlan elsőfokú és másodfokú ítélet tényállásának helyesbítését, kiegészítését és ez alapján a terhére megállapított bűncselekmények miatt ellene emelt vád alóli felmentését, másodlagosan - a harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság okából - az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[52] Fellebbezése indokolásában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, és állapította meg a büntetőjogi felelősségét a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményben, mivel a vád tárgyát nem képezte az e bűncselekmény megállapítását megalapozó tényállás. Álláspontja szerint - a Legfőbb Ügyészség átiratával ellentétben - ez "egy kijavító végzéssel nem állítható helyre".

[53] Okfejtése szerint "…a III. r. vádlott fellebbezéssel támadhatja az I. tényállást, a vélt részleges jogerő, az összefüggő jog miatt az I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában nyilvánvalóan feloldódik a harmadfokú eljárásban, s így az I. tényállással kapcsolatos határozatot és irányadó tényállást a bírói gyakorlat alapján támadhatja az I. r. és II. r. vádlott is." Álláspontja szerint ezt az értelmezést támasztja alá a Be. 618. § (1) bekezdése is.

[54] A II. r. vádlott sérelmezte a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásának bizonyítékként való értékelését, mert ez sérti a tisztességes eljárás szabályait.

[55] Fellebbezése indokolása szerint a másodfokú bíróság által "megállapított tényállás minden mondata ügydöntő jelleggel iratellenes", mivel

- hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság ítéletének a megállapítását, miszerint a beruházáshoz szükséges eszközök csak "papíron léteztek", annak ellenére, hogy elfogadta azt a tényt, hogy az M. Zrt. ellenőrzési jegyzőkönyve rögzítette, hogy a készültségi fok arányos a szerződésben írtakkal;

- megállapította, hogy a barterügyletet az N.-L. Kft. eltitkolta az M. Zrt. elől, annak ellenére, hogy a jegyzőkönyvek és az M. Zrt. nyilatkozata szerint az ezt igazoló bankszámlakivonatot rendelkezésre bocsátotta;

- a termelésre irányuló szándék hiányát állapította meg, annak ellenére, hogy a 2009. március 12. napján hajnalban felvett gyártási jegyzőkönyv alapján a telephelyen gyártás folyt;

- a gáztartályok az ítéleti tényállással ellentétben fel voltak töltve;

- az I. r. vádlottnak szándékában állt - a támogatási szerződésnek megfelelően a termelés fenntartási időszakban - a 160 főt foglalkoztatni, mert a termékek piaca biztosított volt és a megrendelésállományt más módon nem tudta teljesíteni, azonban az "E. birtokháborítás abszolút értelemben" kizárta ezt;

- az 50 000 000 forint tagi kölcsönt az I. r. vádlott - az igazságügyi könyvszakértői véleménnyel igazoltan - a saját vagyonából biztosította, ami kizárja annak megállapítását, hogy nem akarta a gyártást.

[56] Megalapozatlan az ítélet, mert a másodfokú bíróság igazságügyi műszaki szakértői vélemény hiányában foglalt állást különös szakértelmet igénylő kérdésben, és állapította meg, hogy a T. Kft.-től visszavásárolt 524 kg vasanyag azonos a fotókon rögzített beruházáshoz szükséges eszközökkel. Ezt a megállapítását részben Z. P., részben E. L. vallomására alapította, azonban nem vette figyelembe, hogy Z. P. tanú vallomása szerint a beruházásban szereplő működőképes gépek "50-80 M Ft/db értékűek lehetnek vagy több", továbbá azt sem, hogy E. L. nem járt a T. úti telephelyen és az M. Zrt. ellenőrei a beruházással kapcsolatban "időarányosan mindent rendben találtak".

[57] A II. r. vádlott fellebbezésében hivatkozott arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság "hibás elvi kiindulási" alapra - a beruházáshoz szükséges eszközök "csak papíron" léteztek - fűzte az okozati összefüggéseket, így azt, hogy

a) az I. r. vádlott nem akart érdemi gazdasági tevékenységet folytatni, ezzel szemben 50 000 000 forintot a saját vagyonából bocsátott rendelkezésre "… mely minden kétséget kizáróan az O. Tak. Szöv-től peres úton elnyert a pert vivő, az I. r. vádlottat képviselő ügyvéd letéti számlájáról érkezett az I. r. vádlott O. Tak. Szöv-nél vezetett számlájára […]. De az ítélet kirekesztve az ezzel kapcsolatos okiratokat kirívó valótlanságként, tényállási elemként […]. Az elsőfokú ítéletben leírtakat tette magáévá, hogy az 50 M Ft a B. F. által kiutalt 196 680 M Ft-ból származott";

b) a IV. r. terhelt és az általa képviselt A. Bt. nem foglalkozott öntőszerszámok gyártásával és nem rendelkezett öntéstechnológiával, ezzel szemben a IV. r. terhelt 1991-től az A. F. I. K. Kft. tagja volt, mely cég kerti bútor és kandeláber öntőszerszámokat és termékeket gyártott;

c) az I. r. vádlott nem rendelkezett önerővel, ezzel szemben egyrészt megállapítható a nyomozati iratok alapján, hogy az I. r. vádlottnak volt számlapénze, továbbá a pályázat utófinanszírozású volt, így e körben nem tévesztette meg az M. Zrt.-t;

d) az N.-L. Kft. telephelyén nem volt gázvezeték, így gázpalackról ment az üzem, ezzel szemben a valóságban ipari gáztározókról működött az üzem.

[58] Az I. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében kifejtette, hogy az I. r. vádlott elállt a támogatási szerződéstől, amelyet az NFÜ érvényesnek és joghatályosnak elfogadott és intézkedett a szerződés megszüntetése iránt. Ez a jognyilatkozat annak ellenére is joghatályos, hogy az I. r. vádlott a közreműködő szervezet által küldött szerződés felbontását nem írta alá. Így a Btk. 10. § (4) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az I. r. vádlottal szemben, és ebből következően a II. r. vádlott vonatkozásában is az eljárás megszüntetésének lett volna helye.

[59] A II. r. vádlott fellebbezése indokolásában hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú, és másodfokú bíróság önkényesen kirekesztett bizonyítékokat a bizonyítás, és így a bizonyítékok értékelése köréből. Továbbá a vád tárgyává tett bűncselekmény vonatkozásában relevanciával nem bíró tényekre alapította az ítéletét, így pl. a pályázat elnyerésének és a támogatási szerződésnek nem volt része a megrendelésállomány megléte, ennek ellenére vizsgálta és tévesen azt a megállapítást tette, hogy a megrendelésállomány tekintetében is tévedésbe ejtette az I. r. vádlott az M. Zrt.-t. Ezen túlmenően indokolatlanul vizsgálta és állapította meg, hogy az I. r. vádlott a kötbérfizetési kötelezettség tekintetében is megtévesztette az M. Zrt.-t, holott arról a Zrt. nem is tudott és ennek ténye nincs oksági kapcsolatban a vád tárgyává tett cselekményekkel.

[60] A II. tényállási pont vonatkozásában fellebbezése indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a B. F. Zrt. vezérigazgatója, M.-né dr. K. É. tanúvallomását, aki egyértelműen nyilatkozott arra, hogy az I. r. vádlott is úgy gondolta, hogy megérkezik a pénz az M. Zrt.-től, a szerződés biztosítéka volt az 50 000 000 forintos óvadék letétbe helyezése egy banknál, így álláspontja szerint a vádlottak "...nem minket akartak átverni, csak így sikerült". Így a másodfokú bíróság iratellenes tényállást állapított meg.

[61] Érvelése szerint az s.-i ingatlanra vonatkozó értékbecslést F. I. nyújtotta be - melyet vallomása szerint nem ő készíttetett - a B. F. Zrt.-hez, a B. F. Zrt.-nek volt saját értékbecslője is és ez alapján került megállapításra a szerződésben az ingatlan értéke 80 000 000 forintban. Így a "hamis értékbecslés" a szerződés kötéséhez nem került felhasználásra.

[62] A csalás bűntette megállapítását kizárja továbbá, hogy a B. F. Zrt. felé "egyezség keretében vissza lett fizetve a hitel", így kár nem keletkezett. A cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy a D. B. F. Kft. a hozzá visszterhes ügylet alapján került pénzösszeget milyen célra fordította.

[63] A II. r. vádlott osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme a Btk.-ba ütköző cselekmény pontos leírása, azonban ez esetében nem valósult meg, mert kizárólag az ítéleti tényállás alapján értesült arról, hogy az I. és II. tényállási pont esetében milyen konkrét magatartással valósította meg a bűnsegédi elkövetési magatartást. Az okirat ügyleti tanúként való aláírásával csak azt igazolta, hogy előtte írták alá az okiratot, de ez önmagában nem jelenti, hogy annak tartalmát és a felhasználási célját is ismerte, erre nézve bizonyítás nem történt. A kifizetési kérelem aláírását a vád, és az ítéleti tényállás sem tartalmazza. Az s.-i ingatlan tulajdoni lapjának beszerzése, önmagában még nem jelenti azt, hogy a felhasználás módjáról is tudomással bírt, míg a D. B. Kft. számlájára utalások a csalás megállapíthatósága tekintetében nem bír büntetőjogi relevanciával.

[64] A fentiekben kifejtettek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítélet indokolásából mellőzze az alábbi megállapítást. "A II. r. vádlottnak tudnia kellett arról, hogy miért szükséges az s.-i ingatlan tulajdoni lapjának a kiváltása, tudnia kellett, hogy az N.-L. Kft. erre a telephelyre vonatkozóan is alapította a projekt megvalósítását. Azt is tudnia kellett, hogy a telephelyen nem folyik tevékenység, s az I. és II. pontban írtak valójában egy összefüggő csalási cselekmény részei, mint az elkövetők magatartása is. A II. r. vádlott tudatának át kellett fognia azt is, hogy a tulajdoni lap kiváltásával a tényállás II. pontjában írt bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget".

[65] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételként hivatkozott arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés a büntetési célokkal elsődlegesen a jelentős - 13 évi - időmúlásra tekintettel nincs arányban.

[66] A III. r. vádlott fellebbezését írásban indokolta, melyben indítványozta, hogy a Kúria a Btk. 20. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok alapján mentse fel az ellene emelt vád alól.

[67] Érvelése szerint a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlanul - iratellenesen - állapította meg büntetőjogi felelősségét, mert "I. r. vádlott által megtévesztett állapotban voltam az egy hónapos ügyvezetőségem alatt" és így olyan tény miatt, amelyről nem tudott tévedés okából nem büntethető.

[68] Kifejtette, hogy az I. r. vádlott az eljárás során következetesen állította, hogy amennyiben az NFÜ-t és az M. Zrt. szakembereit megtévesztette, akik megállapították, hogy a beruházás szabályszerűen megvalósult, akkor őt is megtévesztette. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a NFÜ-t és az M. Zrt.-t az I. r. vádlott tévedésbe ejtette, ebből okszerűen következik, hogy akkor őt is, mert az I. r. vádlott vallomását cáfoló bizonyíték az eljárás során nem merült fel. Így a másodfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes.

[69] Indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy ügyvezetése alatt nem volt oka kételkedni az I. r. vádlott által előadottakban, tekintettel az M. Zrt ellenőrei által készített jegyzőkönyvekben foglaltakra; az E. Ingatlanlizing Zrt. visszavonhatatlan nyilatkozatára tekintettel, amely 3 évre biztosította Sz.-en az 1600 m2 alapterületű üzemcsarnokot; az iratokhoz csatolt fotók alapján, amely a munkavégzés tényét igazolta; az M.-i Egyetem és P. A. professzor bevonásával folytatott nanotechnológiai öntészeti kutatásokra és kísérleti öntésekre; a rendelésállomány meglétére; az önerő meglétére, melyekre az "I. r. vádlott olyan bankigazolásokat mutatott be nekem, amelyek valósak voltak". Az I. r. vádlott által mutatott hozamszámítások alapján 44 darab eszköz értékének meghatározásában sem volt oka kételkedni, melyet az NFÜ is elfogadott. Mindezek alapján nem volt oka az aláírás megtagadására, különös tekintettel arra, hogy az NFÜ és az M. Zrt. is számtalan szakértővel rendelkezik és ennek ellenére elfogadta valósnak az I. r. vádlott által előadottakat, így a legnagyobb gondosság alapján sem tudhatta az I. r. vádlott szándékát.

[70] Indítványozta, hogy a Kúria a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomását rekessze ki a bizonyítékok közül. E körben hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértően olvasta fel a IV. r. terhelt nyomozati vallomását, majd ennek ellenére a bizonyítékok között felsorolta. Az I. r. és II. r. vádlott fellebbezésével egyező indokolás mellett tartotta törvénysértőnek a IV. r. terhelt nyomozás során tett vallomásait. Ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy a IV. r. terhelt e vallomását a bírósági eljárásban - írásban - visszavonta.

[71] Eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a nyomozás során iratismertetésre nem került sor, mivel a nyomozati iratok az iratismertetés időpontjában nem B.-n, hanem P.-n voltak. Így indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítélet utolsó és a 19. oldal első bekezdését iratellenesség okából mellőzze.

[72] III. r. vádlott a tévedés okából történő felmentésén túlmenően hivatkozott arra, hogy a költségvetési csalás bűntette tekintetében a Btk. 10. § (4) bekezdés b) pontjában írt büntethetőséget megszüntető ok megállapítása indokolt, mert az I. r. vádlott elállt a támogatási szerződéstől, mely önkéntes akaratelhatározáson alapult. E megállapítást támasztja alá, hogy az M. Zrt. ellenőrei az online banki számlakivonat és a helyszíni ellenőrzés alapján azt állapították meg, hogy a beruházás fizikai és pénzügyi teljesítési foka arányos a szerződésben írtakkal. Így iratellenes a másodfokú bíróság "bizonytalan feltételezésével" szemben az, hogy az I. r. vádlottnak nem kellett tartania "bármilyen csalárd szándék kiderülésétől".

[73] Ezen túlmenően kifejtette, hogy mindezeken túlmenően a büntethetőséget megszüntető ok azért is fennáll vonatkozásában, mert az I. r. vádlott nem tévesztette meg sem az NFÜ-t, sem az M. Zrt.-t és cselekvőségét nem jogtalan haszonszerzési célzat vezérelte. Ezt igazolja az M. Zrt. ellenőrei által készített jegyzőkönyv, a nyomozati iratok között elfekvő fotók és az N.-L. Kft. által megkötött szerződések is, továbbá a IV. r. terhelt vallomása, mely szerint a 44 darab gyári számmal beazonosított öntőszerszámot az A. Bt. leszállította, valamint ő több kerti bútort is tervezett (ennek tényét a fotók is igazolják). Az eszközök értékét műszaki szakértői vélemény nem cáfolja, a barterügyletet és ennek keretében a teljesítési összegek oda-vissza utalását jogszabály nem tiltja. A támogatási szerződés teljesítésére irányuló szándékot igazolja a 2009. március 12-én felvett lean gyártás megszervezésével kapcsolatos jegyzőkönyv, megkezdődött a 160 alkalmazott felvétele, az I. r. vádlott 50 000 000 forintot átutalt "egy pernyertességből eredően" az N.-L. Kft. tevékenységének biztosítására.

[74] Érvelése szerint az esetleges kár és az esetleges megtévesztés között okozati összefüggés áll fenn, mert "az E. okozta a kárt a tiltott birtokháborítással, amikor megakadályozta a termelést, s ezzel megszegte" az N.-L. Kft.-vel kötött szerződést.

[75] A III. r. vádlott indítványozta, hogy a Kúria iratellenesség okából mellőzze a másodfokú bíróság ítéletének 19. oldal utolsó bekezdésében, 20. oldal 2. bekezdésében, 21. oldal 2., 4. és 5. bekezdésében, 22. oldal 1-4. bekezdésében, 23. oldal 2. és 4-6. bekezdésében, valamint a 24. oldal 1. és 4. bekezdésében foglalt ténymegállapításokat, illetve okfejtéseket.

[76] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést alaptalannak tartotta és az ítélőtábla ítéletének helybenhagyását indítványozta mindhárom - fellebbezéssel érintett - vádlott vonatkozásában.

[77] Kifejtette, hogy a Be. 615. § (1)-(3) bekezdése értelmében a II. tényállási pontban írt cselekmény miatt emelt vád alól felmentett I. és II. r. vádlottak fellebbezése indokolásának a tényállás I. pontját érintő részei a harmadfokú eljárás során nem vizsgálhatóak, mert ezek nem érintettek az ellentétes döntéssel, ezért az I. és II. r. vádlott fellebbezésének I. tényállási pontra vonatkozó része tekintetében az elbírálás mellőzését indítványozta.

[78] Az I. és II. r. vádlottnak a törvényes vád hiányára hivatkozását alaptalannak tartotta. Érvelése szerint nyilvánvaló elírási hiba eredményezte a másodfokú határozatban a bűnösségük megállapításával érintett és a másodfokú bíróság által helyesen csalás bűntetteként megjelölt bűncselekmény jogszabályhelyi feltüntetését a másodfokú ítélet rendelkező részében, ezért annak helyesbítését tartotta indokoltnak.

[79] Az elsőfokú és másodfokú bíróság eljárása vonatkozásában megállapította, hogy feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályt nem vétettek. Az I. r. vádlott által sérelmezett iratismertetés elmulasztása - még valósága esetén - sem alapoz meg hatályon kívül helyezést, mert ilyen következményt csak a vádemelést követően megvalósított és a törvényben tételesen felsorolt ún. abszolút olyan eljárási szabálysértés eredményezhet.

[80] A másodfokú bíróság által a II. tényállási pont vonatkozásában az I. és II. r. vádlott, míg az I. tényállási pont tekintetében a III. r. vádlott cselekvőségét érintő tényállás megalapozott, és így a Be. 619. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban irányadó.

[81] Az I. és II. r. vádlottak fellebbezésükben a tényállás II. pontjának megalapozatlanságára utaló érveikkel valójában a másodfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitatták és a bizonyítékok újraértékelését célozták, ami a tényállás megalapozottsága miatt a harmadfokú eljárásban nem vezethet eredményre.

[82] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállás alapján okszerűen állapította meg az I., II. és III. r. vádlott bűnösségét. A másodfokú bíróság indokolásának a II. r. vádlott tudattartalmára vonatkozó megállapításai mindenben helytállóak.

[83] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottak bűnösségét és törvényesen, a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette I., II. és III. r. vádlott cselekményeit.

[84] A másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségét teljeskörűen teljesítette, jogi indokolása helytálló.

[85] Az I., II. és III. r. vádlottal szemben kiszabott büntetések igazodnak az általuk elkövetett bűncselekmény(ek) tárgyi súlyához, a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség fokához és a büntetési célok eléréséhez is alkalmasak.

[86] A Kúria által megtartott nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője a fellebbezését és annak írásbeli indokolásában foglaltakat mindenben fenntartotta, egyben csatlakozott védence fellebbezésében foglaltakhoz. Mindezek alapján elsődlegesen az I. r. vádlott felmentését, másodlagosan - megalapozatlanság okából - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[87] A II. r. vádlott védője a fellebbezését fenntartotta, annak indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete iratellenes, a bizonyítékok helytelen értékelésén alapuló tényállást állapított meg. Az ítélőtábla az eljárás során eljárási szabályt sértett, mert túlterjeszkedett a vádirati tényálláson, továbbá hibás jogi okfejtés alapján állapította meg az II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét csalás bűntettében. Érvelése szerint a II. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete mind a bizonyíték értékelése, mind a megállapított tényállás vonatkozásában megalapozott és ez alapján helyesen vont következtetést a II. r. vádlott büntetőjogi felelőssége hiányára. Álláspontja szerint az I. tényállási pont tekintetében a megalapozott tényállás megállapításához elengedhetetlenül szükséges lett volna igazságügyi műszaki szakértő.

[88] Mindezek alapján elsődlegesen a II. r. vádlott felmentését indítványozta mindkét terhére megállapított bűncselekmény vonatkozásában, míg másodlagosan - megalapozatlanság okából - a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását.

[89] A III. r. vádlott védője a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezését és annak írásbeli indokolásában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontja értelmében részben megalapozatlan, mert az ítélőtábla tényekből helytelen következtetést vont a III. r. vádlott tudattartalmára és bűnösségére.

[90] Kifejtette, hogy az eljárás során rendelkezésre álló bizonyíték összefüggő láncként abba az irányba mutattak, hogy a III. r. vádlott a bűntársai bűncselekményre irányuló szándékát nem ismerte és bűncselekmény elkövetése vonatkozásában még gondatlanság sem terheli. Így elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását és a III. r. vádlott felmentését, másodlagosan - ha a megalapozatlanság kiküszöbölésére a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[91] Az I. r. vádlott a fellebbezését és annak írásbeli indokolását fenntartva csatlakozott védőjéhez. Az utolsó szó jogán részben megismételte az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletének megalapozatlanságára vonatkozó érvelését.

[92] A II. r. vádlott fellebbezését és annak indokolását fenntartotta, csatlakozott a védője által előadottakhoz, egyben ismételten hivatkozott arra, hogy a nyomozás során a védekezés lehetőségétől elzárták.

[93] A III. r. vádlott fenntartotta fellebbezését, egyben csatlakozott a védője által elmondottakhoz.

[94] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványát mindenben fenntartotta.

[95] A harmadfokú bíróság a fellebbezések tartalmára, valamint a jogorvoslati kérelmek indokolásában előadottakra figyelemmel, elsődlegesen a másodfellebbezésre és a harmadfokú bírósági eljárásban a felülbírálat terjedelmére vonatkozó eljárási szabályok rögzítését tartotta indokoltnak.

[96] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.

[97] A Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,

c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[98] Az adott ügyben a másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben is, míg a III. r. vádlott esetében olyan bűncselekményekben is megállapította, amelyek vonatkozásában az elsőfokú bíróság felmentette őket az ellenük emelt vád alól, így a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott.

[99] Ezen rendelkezés alapján az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője által a vádlottak ellentétes döntéssel érintett bűncselekményekben megállapított bűnössége miatt bejelentett fellebbezése joghatályos és ezek kapcsán helye van a harmadfokú eljárásnak (EBH 2018.B27.).

[100] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés sérelmezheti

a) az ellentétes döntést, illetve

b) kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. Ugyanezen jogszabályhely (5) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a Be. 615. § (3) bekezdésében meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.

[101] Így az adott ügyben az I. r. vádlott és a II. r. vádlott esetében a költségvetési csalás bűntette tekintetében nincs helye harmadfokú felülvizsgálatnak, mivel másodfokon nem született vonatkozásukban ezekkel összefüggő, az elsőfokú bíróságétól eltérő döntés.

[102] A felülbírálat terjedelmét a Be. 618. § határozza meg. Ennek (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság

a) a másodfokú bíróság ítéletének

aa) a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését,

ab) azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és

b) az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást

[103] arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.

[104] E jogszabályi előírás értelmében a harmadfokú felülbírálat során fellebbezéstől függetlenül mind az első-, mind a másodfokú eljárás kapcsán vizsgálni kell, hogy az eljárási szabályokat betartották-e. Egyebekben azonban a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésre, illetve az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedhet ki.

[105] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülbírálat terjedelme vádlottanként eltérő. Az I. r. és a II. r. vádlott esetében a II. tényállási pontja, míg a III. r. vádlott esetében a tényállás I. pontja képezte a harmadfokú felülbírálat terjedelmét.

[106] Az I. r. vádlott védője és a II. r. vádlott a kiszabott büntetés enyhítése érdekében is fellebbezett, így az I. és II. r. vádlott esetében a másodfokú bíróság ítéletének felülbírálata a Be. 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjára is kiterjedt.

[107] A harmadfokú bíróság minden vádlott fellebbezését elkülönülten vizsgálta és kizárólag csak a rá vonatkozó részében bírálta el.

[108] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést a harmadfokú bíróság alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat, azaz

- az elsőfokú bírósági eljárást, és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, így a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket,

- a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, azonban csak akkor, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,

- és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést.

[109] Miután a Kúria az I. r. és II. r. vádlott javára bejelentett, a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti fellebbezést alaposnak találta, ennek kapcsán a 618. § (3) bekezdésére figyelemmel - az 590. § (5) bekezdésben meghatározott korlátok között - az ítéletet a fellebbezéssel nem érintett része vonatkozásában az I. r. és II. r. vádlott tekintetében is felülbírálta (EBH 2018.B27.VII.).

[110] A Be. 619. § (1)-(3) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében a megalapozatlanságot a harmadfokú bíróság kizárólag az iratok alapján vagy helyes ténybeli következtetés alapján küszöbölheti ki, és ennek alapján a tényállást hivatalból kiegészítheti, illetve helyesbítheti. A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak.

[111] Így a harmadfokú bíróság akkor alapíthatja döntését a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető és ekként a helyes tényállás megállapítható.

[112] A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozottságát, azaz az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által - módosítás nélkül - megalapozottnak tartott tényállást, valamint a másodfokú bíróság módosításának helyénvalóságát vizsgálja.

[113] A harmadfokú bíróság fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében köteles a megalapozatlanság vizsgálatára és kiküszöbölésére. A tényállás kiegészítése, helyesbítése csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Ami kívül esik a harmadfokú bíróság reformációs jogkörén, az értelemszerűen hatályon kívül helyezést eredményez [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B13.V.].

[114] A harmadfokú eljárásban fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntéssel érintett tényállás vonatkozásában - a bizonyítási tilalom folytán - a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére, és ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése érdekében kerülhet sor. A harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye, így a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőség alkalmazhatóságára sincs törvényes lehetőség.

[115] Amennyiben a harmadfokú bíróság a Be. 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat. A törvény azonban ebben az esetben sem ad lehetőséget a másodfokú ítélet alapjául szolgáló tényállás megalapozottságának vizsgálatára, azaz a harmadfokú bíróság kötve van a másodfokú bíróság ítélete alapját képező tényálláshoz.

[116] A Kúria megállapította, hogy mindkét bíróság az eljárása idején hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően járt el és nem követett el a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést.

[117] A vádlottak fellebbezésében sérelmezett eljárási szabálysértések - a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásának törvénysértő felolvasása az elsőfokú eljárásban és bizonyítékként való értékelése; az iratismertetés elmaradása a nyomozati szakaszban; az indokolási kötelezettség megsértése az elsőfokú és másodfokú ítéletben - feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező (relatív) eljárási szabálysértésnek minősülnek.

[118] A Be. 608. § (1) bekezdése kimerítő jelleggel meghatározza a feltétlen hatályon kívül helyezési okokat, a vádlottak által kifogásolt eljárási hibák nem tartoznak e körbe.

[119] A feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező (relatív) eljárási szabálysértések tekintetében a Be. 609. §-a irányadó. A Be. 609. § (2) bekezdése alapján egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag a vádemelést követően elkövetett eljárási szabálysértések minősülhetnek relatív eljárás szabálysértésnek, így a nyomozás során megvalósított eljárási hibák nem.

[120] A harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (2)-(4) bekezdései alapján a hatályon kívül helyezésre kizárólag

- feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés,

- a súlyosítási tilalom megsértése, továbbá

- a harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság esetén van törvényes lehetőség.

[121] A vádlotti fellebbezésekben sérelmezett bizonyításra vonatkozó szabályok megsértése, így például a bizonyítási eszközök törvénysértő kirekesztése legfeljebb megalapozatlansági ok megállapítására lehet alkalmas.

[122] A nyomozás befejezésekor az iratismertetés elmaradása - a fent kifejtettek értelmében - nem alapoz meg relatív eljárási szabálysértést sem, így a felülbírálat során nem vehető figyelembe.

[123] A Kúria rámutat arra is, hogy az elsőfokú bírósági eljárás több mint 2 évig tartott, ez idő alatt a vádlottak és védőik az iratmegismerési jogukkal teljeskörűen tudtak élni, így a vádlottak védelemhez való joga nem volt korlátozva.

[124] A Kúria osztotta a másodfokú bíróság - a IV. r. terhelt jogorvoslata vonatkozásában kifejtett - álláspontját.

[125] A vádlottak fellebbezésükben sérelmezték a IV. r. terhelt nyomozás során 2009. november 10. és 2010. október 27. napján tett vallomásának törvényességét, és ebből eredően az elsőfokú bírósági eljárásban való felolvasását és bizonyítékként való értékelését.

[126] A IV. r. terhelt nyomozás során tett vallomásainak törvényessége tekintetében a Kúria maradéktalanul egyetértett az elsőfokú és a másodfokú bíróság által kifejtettekkel.

[127] Az eljárási cselekmény törvényességének vizsgálata során az annak napján hatályban volt büntetőeljárási törvény szabályai irányadóak, így mind a nyomozás során, mind az elsőfokú bírósági eljárás vonatkozásában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.).

[128] A sérelmezett két tanúvallomása idején hatályos korábbi Be. 85. § (3) bekezdésének előírása szerint a tanú kihallgatásának elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya (81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis tanúzást és a mentő körülmény elhallgatását a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. A tanú nyomozás során tett vallomása tekintetében a Be. 181. §-a ettől eltérő rendelkezést nem tartalmazott.

[129] E szabályozás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a korábbi Be. nem tartalmaz olyan előírást, mely a törvényi figyelmeztetések után a tanú saját kezűleg írt nyilatkozatát írja elő. A 2009. november 10. napján foganatosított tanúmeghallgatási jegyzőkönyv 2. oldalán közvetlenül a tanú aláírása felett azt tartalmazza, hogy "A figyelmeztetést megértettem, kijelentem, hogy tanúvallomásomnak akadálya nincs." Így e vallomás tekintetében a tanú törvényi figyelmeztetésekre tett nyilatkozata egyértelmű. Így a tanú által saját kezűleg írt "nem" szónak ettől eltérő értelmezésre alappal nem lehet hivatkozni. Ezen túlmenően a IV. r. terhelt ismételt meghallgatásakor - 2010. október 27. napján - a nyomozó hatóság a IV. r. terhelt első vallomásának ismeretében a tanút - a törvényi előírásoknak mindenben megfelelően - a vallomás megtagadásának korábbi Be. 82. § (1) bekezdésében írt okára kioktatta, ezt követően a tanú szó szerinti válasza, saját kezűleg írva a "Megértem" volt. Ezt követően e vallomásában úgy nyilatkozott, hogy "A korábbi vallomásom fenntartom".

[130] Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú és másodfokú bíróság, hogy a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomása a törvénynek mindenben megfelelt és így bizonyítékként felhasználható.

[131] Az elsőfokú bírósági eljárásban a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásait a bíróság 2016. március 16. napján olvasta fel. A teljesség érdekében utal arra a Kúria, hogy ekkor a IV. r. terhelt nem tiltakozott a nyomozati tanúvallomásainak felolvasása ellen.

[132] A korábbi Be. 291. § (2) bekezdése szerint a vádlott nyomozás során tett tanúvallomása csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a 85. § (3) bekezdésében meghatározott figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik.

[133] A szabályozás alapján a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban indokolatlan volt a IV. r. terhelt nyilatkoztatása arra, hogy a nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasásához hozzájárul-e, mert a Be. 291. § (2) bekezdés II. fordulatának alkalmazása esetén az nem szükséges. A fentiekben kifejtettek alapján pedig a IV. r. terhelt tanúvallomásai a további törvényi feltételeknek mindenben megfeleltek.

[134] A III. r. vádlott fellebbezésében foglaltakra reflektálva a Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében nem a IV. r. terhelt nyomozati tanúvallomásai vonatkozásában állapította meg, hogy törvénysértő, hanem e tanúvallomások elsőfokú eljárásban történt felolvasása tekintetében mutatott rá, hogy a terhelt beleegyezésének beszerzése szükségtelen volt.

[135] I. r. vádlott sérelmezte fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a IV. r. terheltet nem oktatta ki a Be. 85. § (3) bekezdése szerint a tanúvallomás megtagadásának lehetőségére.

[136] Az ügyészség a IV. r. terhelt ellen vádat emelt, így a bírósági eljárásban kizárólag vádlottként volt meghallgatható és a vádlottakat megillető jogok illették meg és kötelezettségek terhelték. Nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasására is a vádlottra vonatkozó szabályok, így a korábbi Be. 291. §-a alapján került sor.

[137] A vádlottak kifogásolták, hogy az elsőfokú és másodfokú bíróság annak ellenére értékelte bizonyítékként a IV. r. terhelt hivatkozott két tanúvallomását, hogy azt visszavonta. A Kúria erre vonatkozóan is egyetértett a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel. A bíróságnak a vádlottak és a tanúk valamennyi vallomását értékelési körébe kell vonnia, melynek során a vallomás esetleges visszavonásának, módosításának okát is vizsgálva, valamint a további bizonyítékkal történő egybevetése után kell állást foglalnia annak hiteltérdemlősége tekintetében.

[138] Az I. r. és a II. r. vádlott fellebbezésében eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a nyomozás során az érdekellentétben álló vádlottakat ugyanaz a védő védte, továbbá a kirendelt védők csak "látszatvédelmet" láttak el.

[139] A Kúria megállapította, hogy a bírósági eljárásban mind a négy vádlottnak más-más kirendelt védője volt, így a vádlottak által hivatkozottak a Be. 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértés megállapítását nem alapozzák meg.

[140] A teljesség érdekében a Kúria rámutat, hogy a nyomozás során az I. r. és a II. r. vádlott védelmét látta el ugyanaz a kirendelt védő, ugyanakkor a III. r. vádlott és a IV. r. terhelt védelmében más-más kirendelt védő járt el: III. r. vádlott érdekében dr. P. G., míg IV. r. terhelt érdekében dr. P. A. Érdekellentét a IV. r. terhelt és a többi vádlott között állt fenn, így érdekellentétben álló vádlottak védelmében nem vett részt az eljárásban ugyanaz a védő.

[141] Az I. r. és a II. r. vádlott fellebbezésében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el és állapította meg büntetőjogi felelősségüket a Btk. 371. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményben, azaz rongálás bűntettében.

[142] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) a törvényes vád fogalmi meghatározását és így a törvényes vád hiányának jogkövetkezményét nem szabályozza. Ugyanakkor a Be. 422. § (1) bekezdése meghatározza a vádirat törvényes elemeit.

[143] A Be. 422. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmények törvényi minősítése. A 492. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Be. 493. § (3) bekezdése az eljárás nem ügydöntő végzéssel való megszüntetést írja elő, ha a vádirat - a hiányosságainak pótlására irányuló felhívás ellenére - nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében előírt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan. Amennyiben e hiányosságot az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatalakor észleli, akkor a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja alapján van helye az eljárás - nem ügydöntő - végzéssel való megszüntetésének.

[144] A másodfokú és harmadfokú eljárásban a Be. szabályozása szerint már nem minősül abszolút eljárási szabálysértésnek a vádirat törvényes elemeinek hiánya.

[145] A II. tényállási pontban rögzített cselekmény vonatkozásában a főügyészség vádiratával a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vádat az I. r. és a II. r. vádlott ellen, melyet II. r. vádlott bűnsegédként követett el. Így a bűncselekmény helyes minősítésével lett benyújtva, ekként érdemi elbírálásra alkalmas.

[146] A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része az I. r. és a II. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezését helyesen - csalás bűntette - nevezte meg. Az ügydöntő határozat indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletének II. tényállási pontjában rögzített cselekményre nézve a csalás bűntette elkövetésének ténybeli és jogi indokát adta. A vádiratban e tényállási pont vonatkozásában az ügyészség törvényes minősítés mellett emelt vádat. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy nyilvánvaló elírási hiba eredményeképpen került a bűncselekmény Btk. szerinti minősítése a Btk. 371. § (1) bekezdésében, (5) bekezdés a) pontjában megjelölésre, melynek kijavításának helye van a Be. 453. § (1) bekezdése alapján.

[147] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság ítéletében módosított, a harmadfokú bírósági eljárásban irányadó tényállás lényege:

[148] Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott elhatározta, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Program végrehajtására jogszabályban kijelölt közreműködő szervezethez, a M. G. K. Zrt.-hez (M. Zrt.) pályázatot nyújtanak be az N.-L. Kft. nevében eszközök és technológiai licenc vásárlásával kapcsolatban úgy, hogy az M. Zrt.-t megtévesztik mind az öntőszerszámok és öntéstechnológiai licenc tényleges forgalmi értéke vonatkozásában. A vádlottaknak nem állt szándékában sem a pályázat során igényelt összegeknek pályázati célra történő fordítása, sem a pályázatban vállalt munkavállalói létszám foglalkoztatása, hanem az elnyert pályázati támogatást saját céljaikra kívánták felhasználni.

[149] Az N.-L. Kft. ügyvezetője 2007. április 4. napja és 2008. április 9. napja, majd 2008. április 2. napjától az I. r. vádlott, míg 2008. április 9. és 2008. június 2. napja között a III. r. vádlott volt.

[150] Az N.-L. Kft. által a pályázati szerződésekben a projekt megvalósítási helyszíneként megjelölt telephelyet az N.-L. Kft.-től és az S. M. Kft.-től bérelte. Az ingatlan az E. Ingatlanlízing Zrt. tulajdonában volt, mely visszlízingszerződés alapján volt az S. M. Kft. használatában Az E. Ingatlanlízing Zrt. lizingdíj meg nem fizetése miatt az S. M. Kft.-vel kötött szerződést 2009. március 3. napján azonnali hatállyal felmondta és 2009. március 12. napján az ingatlant birtokba vette.

[151] Az I. r. vádlott 2007. évben, majd azt követően 2008. évben nyújtott be pályázatot az N.-L. Kft. nevében, amely mögött tényleges eszközök nem álltak rendelkezésre, a vállalt tevékenység folytatására lehetőségük nem volt, ezzel megtévesztette az M. Zrt.-t.

[152] 2007. szeptember 4. napján 225 000 000 forint összköltségű pályázatban 67 000 000 forint pályázati támogatásra jelentett be az I. r. vádlott igényt, melyet - a pályázati támogatás arányának 40%-ra emelését követően - később 90 000 000 forintra felemelt.

[153] A pályázat szerint az N.-L. Kft. a székhelyén és a telephelyén a pályázatban megjelölt összegből 205 000 000 forintot 20 darab öntőszerszám, míg 20 000 000 forintot gyártási licenc beszerzésére kívánta fordítani.

[154] A pályázatban a gyártani kívánt termékek megrendelésállományának igazolására valótlan tartalmú megállapodást nyújtott be. Az öntőszerszámok és a szükséges licenc megvásárlására a IV. r. terhelt által képviselt A. Bt.-vel kötött az N.-L. Kft. képviseletében eljárva az I. r. vádlott adásvételi szerződést. Az A. Bt. sem öntéstechnológiával, sem öntőszerszámok gyártásával nem foglalkozott.

[155] Az N.-L. Kft. képviseletében a III. r. vádlott írta alá 2008. június 1. napján a támogatási szerződést, melyet az I. r. vádlott nyújtott be az M. Zrt.-hez, ennek időpontjában már az I. r. vádlott volt az N.-L. Kft. ügyvezetője.

[156] A támogatási szerződést az M. Zrt. képviselői 2008. augusztus 21. napján írták alá.

[157] Az N.-L. Kft. ügyvezetője, az I. r. vádlott a támogatási szerződés megkötése után, a pályázat megvalósításának igazolására valótlan tartalmú szerződéseket, okiratokat csatolt a 90 000 000 forint támogatási összeg kifizetése érdekében.

[158] 2008. augusztus 25. napján az I. r. vádlott előlegfizetési kérelmet nyújtott be 90 000 000 forint kifizetése érdekében, melyben valótlanul azt állította, hogy a technológia megvásárlása és beüzemelése megtörtént és annak ellenértékét az N.-L. Kft. megfizette.

[159] 2008. október 10. napján az I. r. vádlott csatolta a keltezést nem tartalmazó, a III. r. vádlott által aláírt támogatási szerződés 2. számú módosítását, az M. Zrt., a projekt fizikai teljesítésének módosítására, irányuló javaslatot elfogadta, és a szerződésmódosítást 2008. október 10. napján írták alá.

[160] Az N.-L. Kft. a B. Zrt.-től bérelt s.-i ingatlanra - a Zrt. hozzájárulásával - az M. Zrt. javára 45 000 000 forint erejéig zálogjogot és elidegenítési tilalmat engedélyezett és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel zálogszerződést kötött közjegyzői okiratban 45 000 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog alapításáról.

[161] Az N.-L. Kft. képviseletében bejelentette az M. Zrt.-nél, hogy a támogatás összegét faktorálta a B. F. Zrt.-nél. A faktorcég által kifizetett előfinanszírozás összegéből színleg teljesítette az A. Bt. felé látszólag fennálló fizetési kötelezettségét oly módon, hogy a faktorálás alapján rendelkezésére álló 70 000 000 forintot ugyanazon a napon - 2008. november 14. - négyszer körbeutalta I. r. és IV. r. vádlott a két gazdasági társaság között.

[162] 2008. június 10. napján a III. r. vádlott az I. r. vádlott kérésére az N.-L. Kft. ügyvezetőjeként 2008. június 2. napjára keltezett pályázatot nyújtott be 560 000 000 forint összköltségű beruházásra az M. Zrt.-hez, amelyhez 196 000 000 forint támogatást kért.

[163] 2008. június 2. napján már az I. r. vádlott volt az N.-L. Kft. nevében eljárni jogosult ügyvezetője.

[164] Az M. Zrt.-hez a pályázathoz az I. r. vádlott által benyújtott, az A. Bt.-től származó árajánlat, valamint öntőszerszámra és öntőtechnológiára vonatkozó megrendelés valótlan tartalmú volt.

[165] Az M. Zrt. 2008. szeptember 16. napján kelt levelében tájékoztatta az N.-L. Kft.-t, hogy 196 000 000 forint támogatásra érdemesnek ítélték, és a pályázó az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, valamint a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló CXXVII. törvény alapján a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezet, EU integráció fejezeti kezelésű előirányzat, Új Magyarország Fejlesztési Terv, Gazdaságfejlesztési Operatív Program jogcímcsoportból egyszeri, vissza nem térítendő támogatásban részesülhet.

[166] A támogatási szerződést az I. r. vádlott 2008. november 17. napján, míg az M. Zrt. képviselői 2008. december 15. napján írták alá.

[167] A támogatás kifizetése érdekében benyújtotta az I. r. vádlott az N.-L. Kft. és az A. Bt. közötti valótlan tartalmú hidraulikus öntőszerszámok adásvételére vonatkozó szerződést, az ennek teljesítésének igazolására vonatkozó 672 000 000 forintról kiállított számlát, valamint az átadás-átvételi és üzembe helyezési jegyzőkönyvet és az ezekhez csatolt dokumentációt.

[168] 2008. december 3. napján a támogatási szerződésben kikötött biztosítékra - a B. Zrt. tulajdonában álló, de az N.-L. Kft. által bérelt s.-i ingatlanra - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel zálogszerződést kötött közjegyzői okiratban 98 000 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog alapításáról.

[169] I. r. vádlott az A. Bt. felé látszólag fennálló tartozásának színleg oly módon tett eleget, hogy a B. F. Zrt. által - a korábbi támogatási szerződésből eredő támogatási összeg faktorálása alapján - átutalt összeget 2008. november 17. napján átutalta az A. Bt. bankszámlájára és ezen a napon a IV. r. terhelt közreműködésével kilenc alkalommal körbeutalásra került ez az összeg a két gazdasági társaság között.

[170] 2008. december 8. napján az I. r. vádlott benyújtotta a támogatás kifizetése iránti kérelmet, melyet a II. r. vádlott tanúként aláírt és mérlegképes könyvelőként ellenjegyezte a kft. nevében. Ehhez csatolta az A. Bt. felé fennálló fizetési kötelezettség 2008. november 17. napján átutalásokkal történt tejesítéséről az O. Bank Nyrt. által kiállított igazolást.

[171] Az M. Zrt. megtévesztésének fenntartása érdekében, a II. r. vádlott visszavásárolta a D. és D. Kft. képviseletében eljárva a T. P. Kft.-nek korábban értékesített öntészeti gépeket és öntőformákat 188 640 forintért a T. M. D. Kft.-től (T. P. Kft. jogutóda), ezzel az M. Zrt. által esetlegesen lefolytatott ellenőrzések során az A. Bt.-től megvásárolt gépek meglétét kívánták igazolni.

[172] Az M. Zrt. ellenőrei által végrehajtott ellenőrzését követően 2009. január 26. napján a támogatási összeg kifizetését nem tartották lehetségesnek. 2009. január 30. napján felhívták az N.-L. Kft. képviseletében eljáró I. r. vádlottat a kft. 2008. november havi számlakivonatainak csatolására.

[173] Az M. Zrt. a támogatás kifizetését felfüggesztette.

[174] 2009. március 17. napján kelt és az M. Zrt.-hez 2009. március 30. napján érkezett levelében I. r. vádlott az N.-L. Kft. képviseletében eljárva elállt a támogatási szerződéstől és kérte, hogy az előleget az M. Zrt. ne folyósítsa. Utóbb e nyilatkozatát akként módosította, hogy kizárólag a támogatások folyósításának felfüggesztését kérte, valójában a támogatások összegéről nem mondott le.

[175] Az M. Zrt. a két támogatási szerződés alapján a 286 000 000 forint támogatást az N.-L. Kft.-nek nem fizette ki, így kára nem keletkezett.

[176] Az I. r. vádlott annak érdekében, hogy mielőbb készpénzhez jusson, illetve annak felhasználásával elvégezhesse az I. tényállási pont szerinti körbeutalásokat az A. Bt. felé fennálló tartozás színlelt teljesítése érdekében, 2008-ban két faktoringszerződést kötött a B. F. Zrt.-vel.

[177] A megállapodások szerint a B. F. Zrt. az I. r. vádlott társasága részére faktoringszolgáltatást nyújt oly módon, hogy az előzőekben említett és az M. Zrt.-től elnyert 286 000 000 forint vissza nem térítendő támogatásra figyelemmel előfinanszírozásként, rövid lejáratú kölcsönt folyósít, míg a vádlott cége az M. Zrt. felé fennálló támogatások kifizetésére vonatkozó követelését a B. F. Zrt.-re faktorálja.

[178] Az első szerződés biztosítéka a B. Zrt. - I. tényállási pontban megjelölt - s.-i ingatlana volt 72 000 000 forint erejéig. Az ingatlan értékének igazolására valótlan tartalmú ingatlanbecslést és a II. r. vádlott által kiállított tulajdoni lapot csatolt az I. r. vádlott.

[179] A második szerződés biztosítékaként óvadéki szerződés alapján 50 000 000 forintot az N.-L. Kft. az O. Bank Nyrt.-nél nyitott óvadéki számlán lekötött és az I. r. vádlott készfizető kezességet vállalt.

[180] Ezen túlmenően mindkét faktoringszerződésében biztosítékként az N.-L. Kft. ingóságaira 72 000 000 forint erejéig egyetemleges zálogjogot alapítottak közjegyzői okiratban és az I. r. vádlott ügyvezetése alatt álló S. M. Kft. készfizető kezességet vállalt.

[181] Az S. M. Kft. ténylegesen nem rendelkezett vagyonnal, a kft.-vel szemben az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett.

[182] I. r. vádlott az ingatlan és ingó fedezet értéke tekintetében megtévesztette a B. F. Zrt.-t.

[183] A faktorcég által átutalt pénzösszegből 125 000 000 forint az N.-L. Kft., az A. Bt. és a D.-B.-F. Kft. bankszámláin történt többszöri körbeutalást követően a D.-B.-F. Kft. bankszámlájáról Buda-Cash Zrt.-hez került átutalásra, majd az ott vezetett értékpapírszámla megszüntetése után 21 000 000 forintot utalt vissza a brókercég a D.-B.-F. Kft. bankszámlájára.

[184] Az M. Zrt.-vel kötött támogatási szerződések felfüggesztése után a B. F. Zrt. a faktoringszerződést 2009. április 3. napján felmondta.

[185] A B. F. Zrt. sértettnek okozott 196 378 746 forint kárból 130 000 025 forint megtérült, részben az óvadék lehívásával, részben a fedezetként felajánlott ingatlan végrehajtási eljárásban való értékesítésével.

[186] A Be. 617. §-a értelmében a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a harmadfokú eljárás szabályaira vonatkozó, a Be. LXXXVI. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni. A Be. LXXXVI. Fejezete a határozat kijavítására vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, így a Be. 617. §-a alapján a Be. 453. § (6) bekezdése szerint a harmadfokú eljárásban helye van a másodfokú határozat nyilvánvaló elírási hibájának korrigálására, ezért a Kúria ügydöntő határozatában a helyes törvényi minősítést az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában a Btk. 373. § (1) bekezdésében, (5) bekezdés a) pontjában jelölte meg.

[187] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan; azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálhatja a tényállás megalapozottságát.

[188] A Be. 619. § (4) bekezdése pedig kifejezetten akként is rendelkezik, hogy a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálhatja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a harmadfokú bíróság a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra kell alapítania.

[189] Miután az adott ügyben a költségvetési csalás bűntette és a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége kapcsán az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval - a Be. 615. § (2) bekezdésének megfelelő - ellentétes döntést, és így e tekintetben fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.

[190] Így a Kúria nem vizsgálhatta és nem vizsgálta, hogy a tényállást a bíróságok a bizonyítékok helyes értékelésével állapították-e meg, így az I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott és védője által a bíróságok által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét vitató érvei vonatkozásában a Kúria nem foglalhatott állást.

[191] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján - a Be. 590. § (5) bekezdés b) pontjára figyelemmel - vizsgálta a Kúria a bűnösséget megállapító és fellebbezéssel nem támadható rendelkezések kapcsán azt, hogy a II. és a III. r. vádlottat nem kell-e felmenteni, vagy velük szemben nem kell-e az eljárást megszüntetni.

[192] A Btk. 10 § (4) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ugyanakkor a 10. § (5) bekezdése szerint, ha a Btk. 10. § (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető, így a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, az I. r. és a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása akkor sem lett volna vitatható, ha a költségvetési csalás bűntette tekintetében az önkéntes eredményelhárítás megállapítható lett volna.

[193] A III. r. vádlott az esetleges önkéntes eredményelhárítást megalapozó cselekményt véghez vivő személyként nem volt érintve, így a Kúria az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 619. § (4) bekezdése értelmében - a fentiekben kifejtettek szerint - a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény (költségvetési csalás bűntette) tekintetében nem vizsgálhatta a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és így harmadfokon eljárva döntését kizárólag a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapíthatta (EBH 2018.B17.).

[194] A Be. 396. § (1) bekezdésében meghatározott költségvetési csalás bűntette eredmény-bűncselekmény. A Be. 10. § (4) bekezdése alkalmazásában befejezetlen kísérlet esetén önkéntes elállás, míg befejezett kísérlet esetén önkéntes eredményelhárítás eredményezheti a büntethetőséget megszüntető ok megállapítását.

[195] Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott az állami támogatásra vonatkozó szerződést az M. Zrt.-hez aláírva benyújtotta a hozzá tartozó dokumentációval együtt; az állami támogatás vonatkozásában előzőleg az M. Zrt. 2009. január 26. napján megtartott helyszíni ellenőrzése során közreműködött és a beruházás tárgyában bekért okiratokat rendelkezésre bocsátotta. Így az I. r. vádlott cselekvősége befejezett kísérlet megállapítását alapozza meg.

[196] Az önkéntes eredményelhárítás kizárólag aktív magatartással valósítható meg akkor, ha az eredmény bekövetkezéséhez vezető okfolyamatot az elkövető cselekménye szakítja meg. Az önkéntes eredményelhárítás megállapításához nem szükséges, hogy az eredményt kizárólag az elkövető tevékenysége hárítsa el, de döntő mértékben az elkövetőnek az önkéntes, aktív tevékenységének szükségszerűen ahhoz kell vezetni, hogy az egyébként beálló eredmény elmaradjon.

[197] Az önkéntesség akkor állapítható meg, ha az elkövető külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül, döntően saját belső elhatározásból az elkezdett bűncselekmény befejezésétől eláll - eredeti szándékát megváltoztatva -, azzal véglegesen felhagy (BH 2007.2., 2014.136.) és mindent megtesz az eredmény bekövetkezésének elhárítása érdekében.

[198] A Kúria utal arra, hogy az önkéntes eredményelhárítás mint büntethetőséget megszüntető ok, csak kísérleti szakba jutott bűncselekmény vonatkozásában értelmezhető. I. r. és II. r. vádlott fellebbezésükben elsődlegesen bűncselekmény hiányában indítványozták felmentésüket a költségvetési csalás bűntette miatt ellenük emelt vád alól, így a jogorvoslati kérelmük indokolásában a Btk. 10. § (4) bekezdésére történt hivatkozásuk az elsődleges indítványukkal ellentmondásban áll.

[199] A már kifejtettek alapján a Kúria az elsőfokú, és másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján vizsgálta az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségének megállapítására vonatkozó rendelkezést a vonatkozásban, hogy őket fel kell-e menteni, vagy velük szemben az eljárást meg kell-e szüntetni [Be. 618. § (3) bek. a) pont, 590. § (5) bek. b) pont].

[200] A II. tényállási pontban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy "Az M. Zrt. ellenőrei a pályázati projekt ellenőrzését követően 2009. január 26. napján - tekintettel arra, hogy az N.-L. Kft. nem tudta bemutatni a szerszámok nagy részét - támogatási összeg kifizetését nem tartották lehetségesnek, és nem fogadták el az N.-L. Kft. által az A. Bt. számlájának kifizetését igazoló, internetalapú számlatörténetet sem, hanem 2009. január 30. napján felhívták a társaság képviselőjét, az I. r. vádlottat a 2008. november havi bankszámlakivonat bank által hitelesített eredeti példányának benyújtására, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ellenkező esetben a kifizetési igényt elutasítják. Az M. Zrt. a megítélt támogatás kapcsán végül szabálytalansági vizsgálatot kezdeményezett az N.-L. Kft.-vel szemben, és a megítélt 196 000 000 forint támogatási összeg kifizetését felfüggesztette. Az I. r. vádlott - miután tudomást szerzett arról, hogy az E. Ingatlanlízing Zrt. az Sz., T. úti ingatlan birtokbavételéről és az ingatlan-lízingszerződés felmondásáról értesítette az M. Zrt.-t, és gyanút fogott - 2009. március 17. napján kelt és az M. Zrt.-hez 2009. március 30. napján érkezett levelével az N.-L. Kft. képviselője elállt az elnyert támogatási szerződésektől, és kérte, hogy az M. Zrt. az előleget ne folyósítson."

[201] E tényállás alapján tényként állapította meg a Kúria, hogy az I. r. vádlott nem önkéntesen, belső elhatározásból, hanem külső tényezők alapján tette meg a jognyilatkozatát, melyben a támogatási szerződéstől elállt és kérte, hogy az előleget az M. Zrt. ne folyósítsa.

[202] A tényállás szerint a későbbiek során az elállásra vonatkozó nyilatkozatát is módosította és a támogatások folyósításának felfüggesztését kérte, "mivel hogy valójában a támogatások összegéről nem mondott le".

[203] A támogatási szerződéstől való elállásra vonatkozó valós szándék megállapítását kizárta továbbá annak ténye is, hogy az annak közös megegyezéssel való felbontására vonatkozó okiratot nem írta alá az N.-L. Kft. nevében az I. r. vádlott, az M. Zrt. a 2009. március 19. napján megtett feljelentése időpontjában - a támogatási szerződés felfüggesztése ellenére - a támogatási szerződést még hatályosnak tartotta.

[204] Mindezek alapján az I. r. vádlott cselekvősége tekintetében a támogatási szerződésektől való tényleges elállás nem állapítható meg, jognyilatkozatát nem a saját elhatározásból származó, a bűncselekmény elkövetésétől való végleges elállási és a bűncselekmény befejezettségének megakadályozására irányuló szándék vezérelte, hanem kívülálló okok és a bűncselekmény leplezésének meghiúsítása.

[205] A fent kifejtettek alapján az I. r. vádlott tényállásban rögzített elkövetési magatartása - törvényi előfeltételek hiányában - nem alapozza meg az önkéntes eredményelhárítás megállapítását. Így a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontját osztva - helyesen jutott arra a következtetésre, hogy mind az I. r., mind a II. r. vádlott elkövette a költségvetési csalás bűntettének kísérletét, és törvényesen értékelte a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként a kísérletet.

[206] Az irányadó tényállás alapján - a kifejtettekre figyelemmel - a Kúria megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlottat a költségvetési csalás bűntette miatt, melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, és a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt emelt vád alól nem kell felmenteni, illetve velük szemben az eljárást sem kell megszüntetni.

[207] A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta és megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában ezen bűncselekmények minősítése törvényes.

[208] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság ítéletét arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság a határozatát meghozta, kivéve, ha az a fellebbezéssel sérelmezett részében megalapozatlan.

[209] A másodfokú bíróság ítéletének ellentétes döntése alapján fellebbezéssel támadható

- az I. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében,

- a II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében is megállapító, míg

- a III. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználás vétségében megállapító döntése kapcsán

az eltérő döntés vonatkozásában a megalapozottság körében a Kúria vizsgálta, hogy a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítása nem volt-e törvénysértő, továbbá, hogy a másodfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására törvényes lehetősége volt-e.

[210] A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése alapján elsődlegesen abban foglalt állást a Kúria, hogy a másodfokú bíróság a felülmérlegelés tilalmára vonatkozó törvényi előírást betartotta-e.

[211] A hivatkozott jogszabályhelyek szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét a másodfokú bíróság megállapíthatja. Ennek során a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat felmenti vagy az eljárást megszünteti.

[212] Mindezek alapján a bizonyítékok eltérő értékelése alapján az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően a vádlott bűnösségének megállapítására csak ügyészi indítványra felvett bizonyítás alapján van lehetősége a másodfokú bíróságnak.

[213] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a felülmérlegelés tilalmát, tekintettel arra, hogy a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a "tényállás hiányosságainak pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik e törvényi tilalom alá, hanem éppen a megalapozatlanság kiküszöbölésének törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arra az esetre rendel alkalmazni, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezet. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette." (EBH 2019.B9.II.).

[214] A tényállás módosításának alapja az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték alapján olyan további tény megállapítása, ami a büntetőjogi felelősség tekintetében jelentőséggel bír, és amit az elsőfokú bíróság - az általa megállapított tények mellett - figyelmen kívül hagyott. A tényállás módosításának korlátját az elsőfokú bíróság által el nem fogadott, kirekesztett bizonyítékok jelentik. Az iratellenesség kiküszöbölése az elsőfokú bíróság által az ügyiratok tartalmának nem megfelelően értékelt bizonyítéknak az ügyiratok valós tartalmának megfelelő figyelembevételét jelenti, míg a helyes ténybeli következtetés levonása során a másodfokú bíróság a logika szabályainak nem megfelelő ténykövetkeztetést helyesbíti (EBH 2019.B9. [55] bekezdés). A bizonyítékok valós, ügyiratok tartalmával egyező értékelése során a bíróság a vallomások más bizonyítékokkal való összevetése alapján dönthet akként, hogy a vallomás csak egy részét - amelyet más bizonyítékok is megerősítenek - fogad el, míg más részeit nem veszi figyelembe. Ez ugyanakkor nem érinti a bizonyítékok értékelésének perrendszerű voltát (BH 1998.418.).

[215] Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott vonatkozásában az ellentétes döntéssel érintett bűncselekmény kapcsán a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az általa felsorolt és értékelési körébe vont bizonyítékokból téves következtetéseket vont le és erre alapítva részben megalapozatlan tényállást állapított meg.

[216] A másodfokú bíróság - a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának helyes értelmezése alapján - a részleges megalapozatlanságot az iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetések levonásával döntőrészt kiküszöbölte, és az így megállapított tényállás alapvetően megalapozott.

[217] A Kúria a Be. 619. § (3) bekezdése szerint az ügyiratok tartalma alapján azt csupán szűk körben egészítette ki és a törvényszék ítéletének 14. oldal 9. bekezdése elé beillesztette, hogy: "Az I. r. vádlott az M. Zrt.-hez 2009. február 12. napján előlegfizetési kérelmet nyújtott be, amelyben az N.-L. Kft. bankszámlaszámára kérte a támogatási szerződés előlegének kifizetését, holott a faktoringszerződés értelmében a letéti számlára kellett volna a teljesítését kérnie";

[218] továbbá a 14. oldal 9. bekezdését azzal egészíti ki, hogy "...a B. F. Zrt. követelése teljes egészében fedezhető lett volna az I. r. vádlott faktoring szerződés szerinti eljárása esetén...".

[219] Az I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróságéval ellentétes másodfokú döntés kapcsán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének II. pontban rögzített tényállását a másodfokú bíróság kiegészítésével, illetve helyesbítésével, valamint a Kúria kiegészítésével megalapozottnak találta a cselekmények kapcsán; iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem észlelt és az összhangban áll a vádlottak terhére megállapított egyéb cselekményekre vonatkozó - és nem támadható - tényállással.

[220] A Kúria mindenekelőtt rámutatott, hogy az adott cselekmény megítélése esetén a másodfokú bíróság által hivatkozott 3/2009. BJE határozat nem irányadó.

[221] A hivatkozott jogegységi határozat a csalás és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Btk.) 297/A. §-a szerint minősülő hitelezési csalás elhatárolási kérdéseiben nyújt eligazodást és mondja ki, hogy nem állapítható meg a csalás (korábbi Btk. 318. §) bűncselekményében a bűnössége annak a terheltnek, akinek a kölcsön felvételekor szándékában áll a kölcsön visszafizetése, és ennek a reális lehetősége is adott, de a hitel megszerzése érdekében a piaci alapú kölcsön folyósításának feltételei tekintetében a hitelintézetet tévedésbe ejti és a pénzügyi intézmény e megtévesztése folytán folyósítja részére az igényelt kölcsönt (3/2009. BJE határozat I. pontja, III/5. és 6. pontja).

[222] A II. tényállási pont tekintetében büntetőjogi relevanciával bíró tény, hogy az I. r. vádlott nemcsak a kölcsön felvétele tekintetében, hanem a biztosíték tekintetében, valamint a visszafizetésre vonatkozó képessége és készsége tekintetében is tévedésbe ejtette a sértettet.

[223] Az elsőfokú bíróság ítéletének 13-14. oldalán megállapított tényállásában a biztosíték tekintetében helyes megállapítást tett, továbbá az ítélete 61-62. oldalán e tényállási pontra vonatkozó indokolása során is az iratok tartalmával összhangban rögzítette a biztosítékra bizonyítékokat, azonban azokból téves következtetést vont le.

[224] E cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából lényeges tény, hogy az I. r. vádlott az M. Zrt. felé benyújtott kérelmei, bejelentései alapján biztosította-e, hogy a B. F. Zrt. a faktorált követelés - az állami támogatás - összegéhez hozzájusson.

[225] Az I. r. és II. r. vádlott szándékára vonatkozó következtetést a szerződéskötés előtt, szerződéskor és a szerződéskötés után tanúsított magatartásából lehet levonni és ennek alapján nyílik lehetőség arra, hogy valamennyi bizonyíték együttes, ügyiratok tartalmával egyező értékelése alapján a vádlottaknak a szerződéskötés időpontjában fennálló visszafizetési szándékára és visszafizetési képességére vagy azok hiányára ténykövetkeztetést lehessen levonni. A csalárd szándék megállapítását nem zárja ki a szerződés részbeni teljesítésére, részbeni visszafizetésre irányuló szándék színlelésében megnyilvánuló magatartás (kikötött fedezet részbeni - a biztosított követelés töredékrészének megfelelő összegű - megléte). A terhelt utólagos, részbeni kármegtérítő magatartása, a kár megtérülése önmagában a szerződéskori bűnös szándék hiányának megállapítását nem alapozza meg.

[226] A B. F. Zrt.-vel az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlott 2008. november 6. és 2008. november 16. napján faktoringszerződést kötött. A szerződések megkötésekor hatályos a hitelintézetekről szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklet I/10/2/b) pontja szerint a faktoring lényegét tekintve a követelésnek az adós kockázata átvállalásával vagy anélkül történő megvásárlása, megelőlegezése.

[227] A faktoringszerződés a gyakorlatban atipikus, illetve vegyes szerződés, amely a felek üzleti-szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában. A faktoringnak két alaptípusa van: a valódi (standard) faktoring esetében a faktor (hitelintézet) a hitelezőtől végleges jelleggel oly módon vásárolja meg az adóssal szembeni követelését, hogy a továbbiakban az engedményezett követelések későbbi behajtása a saját nevében és saját kockázatára történik (del credere kockázat átvállalásával). Ha az átruházott követelés valamilyen okból nem állt fenn, a faktoráló ezért helytállással tartozik.

[228] Nem valódi faktoring esetében a hitelező az adóssal szembeni követelését oly módon engedményezi a faktorra, hogy a faktor a továbbiakban a követelést a saját nevében, de az engedményező hitelező kockázatára érvényesíti, hajtja be. A faktor nem vállalja át az engedményezett követelés behajthatatlanságának kockázatát. A faktorszerződés megkötésekor - a követelés engedményezésekor - a faktor hitelintézet ez esetben is (a valódi faktoringhoz hasonlóan) kifizeti a követelés mintegy 80-90%-ának megfelelő összeget; abban az esetben azonban, ha utóbb a követelés behajthatatlannak bizonyul, az engedményező faktorálónak a faktorszerződés megkötésekor kapott összeget (a be nem hajtott részét) vissza kell fizetnie (BH 2005.72.).

[229] Az N.-L. Kft. és a B. F. Zrt. között létrejött szerződés nem valódi faktoring volt, mert a faktorcég nem szerezte meg a támogatás mint követelés tulajdonjogát és a támogatás összegét az N.-L. Kft.-nek egy erre a célra elkülönített letéti számlán kellett fogadni és azt a szerződésben meghatározott időpontban a faktorcégnek megfizetni és faktoringügylet alapján a vádlottnak két lehetősége volt; vagy a biztosítékból fizetik vissza a hitelt, vagy az a faktorált követelésből kerül teljesítésre.

[230] Az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlott a 2008. november 6. napján megkötött első szerződés vonatkozásában 2008. november 3. napján, míg a 2008. december 16. napján megkötött második szerződés vonatkozásában 2008. december 15. napján bejelentette az M. Zrt.-nek, hogy a támogatás összegét az elkülönített letéti számlára utalja át, mely rendelkezést a B. F. hozzájárulása nélkül nem változtathat meg. Ezt követően azonban az első faktoringszerződéssel lefaktorált pályázati projekt kapcsán kötött támogatási szerződés szerinti 90 000 000 forint támogatás terhére 2009. február 12. napján 36 000 000 forintra előlegfizetési kérelmet nyújtott be, melyben az N.-L. Kft. bankszámlaszámát jelölte meg a folyósítási számlaszámként.

[231] Az előlegfizetési kérelem időpontja a második faktoringszerződés alapján a B. F. Zrt. által teljesített kifizetést követő hetedik nap.

[232] E tényekből levonható okszerű következtetés, hogy az N.-L. Kft.-nek a B. F. Zrt. által 2009. február 5. napján átutalt (a kft. számlájára 2009. február 6. napján érkezett) 125 527 002 forint ellenére pénzügyi nehézségei voltak. Másrészt a B. F. Zrt.-nek a faktorált követelésből való kielégítését kívánta megakadályozni, mivel nem az elkülönült bakszámlára kérte kiutalni azt.

[233] Az elsőfokú bíróság által elfogadott és értékelt bizonyítékok közül a logikai lánc következő elemét képezi, hogy a B. F. Zrt. által 2008. február 5. napján átutalt és az N.-L. Kft. bankszámlájára 2008. február 6. napján megérkezett 125 527 002 forintból még ugyanaznap a D.-B.-F. Kft. számlájára került átutalásra, majd többszöri, az A. Bt., N.-L. Kft. és D.-B.-F. Kft. körbeutalást követően a B. C. Brókerház Zrt.-hez utalta a D.-B.-F. Kft.

[234] Ez alapján megállapítható, hogy az N.-L. Kft. a faktorcég által átutalt összeget nem a projekt finanszírozására fordította, azaz ez sem biztosította a faktorcég kielégítésének alapját.

[235] E pénzmozgásokra a második faktoringszerződést követő időszakban került sor, de ezek gyors egymásutánisága és a pénzeszközök felhasználásának célja alapján következtetés vonható arra, hogy a faktoringszerződés megkötésekor sem állt szándékában az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlottnak visszafizetni a B. F. Zrt.-nek a faktoringszerződés alapján őt megillető pénzösszeget.

[236] Az M. Zrt. feljelentésében a B. F. Zrt. és az N.-L. Kft. közötti 72 millió forint összegű jelzálogfedezettel biztosított hitelszerződést jelölt meg, ami alapján megállapítható, hogy a feljelentés időpontjában - 2009. március 19. napján - a Zrt. nem bírt tudomással a faktoringszerződésekről. Ezt nem cáfolja annak ténye sem, hogy a letéti számlára való teljesítés iránti kérelmet az I. r. vádlott az M. Zrt.-nek benyújtotta.

[237] Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlott felmentését elsődlegesen M.-né dr. K. É. vallomására alapította, ugyanakkor e tanú vallomását nem vetette össze a rendelkezésre álló több bizonyítékkal, amely cáfolta a tanú nyilatkozatait. A Kúria e bizonyítékok köréből kiemeli a tanú által jegyzett B. F. Zrt. nevében írt feljelentést, amely a tények leírásán túlmenően részletes indokolást tartalmaz arra, hogy álláspontja szerint a vádlottak cselekménye miért minősül a B. F. Zrt. sérelmére elkövetett csalás bűntettének, továbbá a faktoringszerződések alapján felhasznált pénzösszegek felhasználásának elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában megállapított felhasználási célját, a felajánlott fedezetek tekintetében tett ténymegállapításait. Ezen túlmenően pedig az I. tényállási pontban rögzítetteket, amelyek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottnak látta a vádlottak bűnösségének megállapítását költségvetési csalás bűntettében, amiből okszerűen következik, hogy a támogatási szerződésben foglaltakat az N.-L. Kft. nem teljesítette, és az I. tényállási pontban rögzítettek szerint a faktoringszerződések megkötésének időpontjában sem volt meg a reális esélye a projektek teljesítésének, ami alapján tudnia kellett, hogy a faktorált követelésből sem lesz biztosított a faktorcég kielégítése. E vonatkozásában a Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettekkel.

[238] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítélet 64. oldalán idézett, a törvényszék 62. sorszámú jegyzőkönyv 7. oldalán rögzített M.-né dr. K. É. tanú tanácselnöki kérdésre adott válasza a korábbi - az elsőfokú eljárás időszakában hatályos - Be. 181. § (1) bekezdésébe ütköző módon beszerzett bizonyíték. E jogszabályi rendelkezés értelmében a tanúnak nem tehető fel olyan kérdés, amely a feleletre útmutatást tartalmaz. Így a tanács elnökének kérdése a korábbi Be. alapján törvényben tiltott volt. A korábbi Be. 78. § (4) bekezdése értelmében nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság - többek között - más, tiltott módon szerzett meg. Mindezek alapján a tanú e nyilatkozata bizonyítékként nem értékelhető, ezért azt a Kúria kirekesztette a bizonyítékok köréből.

[239] A Kúria itt kíván utalni arra, hogy helyes ítéletszerkesztési módszer a tanúvallomások büntetőjogilag releváns részeinek szó szerinti idézése az ítélet indokolásában (irányadó gyakorlatnak minden megfelel az elsőfokú ítélet 65. oldal 1-4. bekezdése). Ugyanakkor nem tekinthető helyesnek a jegyzőkönyvi szövegrészek szó szerinti beemelése az ítéletbe.

[240] A fent kifejtettek alapján az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlott a faktoringszerződésben vállalt támogatás összegéből történő megfizetési szándéka és megfizetési képessége tekintetében tévedésbe ejtette a B. F. Zrt.-t. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy az I. tényállási pontban - ami a Be. 619. § (4) bekezdése szerint irányadó a harmadfokú eljárásban - megállapított azon utólagos magatartása, hogy a támogatási szerződésektől való elállásáról és így a támogatásból történő teljesítés lehetőségének kizártságáról nem értesítette a faktorcéget, melynek egyértelmű indoka, hogy a felajánlott fedezetekből e kielégítés nem volt biztosított (továbbiakban a Kúria kitér ezen megállapításnak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokból eredő ténybeli alapjára is).

[241] Az N.-L. Kft. a 2018. évi és a 2018. év IV. negyedévére vonatkozó pénzügyi mérlegében nem tüntette fel a B. F. Zrt. felé kötelezettségét, holott ezt rövid lejáratú kötelezettségként szerepeltetnie kellett volna.

[242] A Kúria mindkét faktoringszerződés tekintetében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a fedezetek tekintetében a bizonyítékokat helyesen értékelte, és azt a II. pontban írt ítéleti tényállásában helyesen tüntette fel, azonban abból részben helytelen következtetést vont le.

[243] A 2008. november 6. napján megkötött faktoringszerződésben fedezetként a B. Zrt. tulajdonában álló, az N.-L. Kft. által bérelt s.-i ingatlant kötötték ki. Az I. tényállási pontban - melyek a Be. 619. § (4) bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban irányadóak - az I r. és a II. r. vádlott is tudta, hogy ezt az ingatlant már az M. Zrt. vonatkozásában is fedezetül felajánlották 45 000 000 forint + járulékai erejéig. Ennek ellenére az I. r. vádlott által kiváltott tulajdoni lapon az ingatlan tehermentes volt, melyet a B. F. Zrt.-hez becsatoltak. Egyben a faktorcég birtokába olyan ingatlan-értékbecslés került, amely ezen ingatlan értékét

380 000 000 forintban jelölte meg. További fedezet az N.-L. Kft. megjelölt vagyontárgyai és a S. M. Kft. készfizető kezessége volt. Az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában rögzítette, hogy a faktorálás célja az volt, hogy az I. r. vádlott "minél előbb pénzhez jusson, illetve annak felhasználásával elvégezhesse az A. Bt. irányába az I. pontban részletezett színlelt oda-vissza utalásokat".

[244] Az I. r. és II. r. vádlottak fellebbezésére tekintettel a Kúria utal arra, hogy a pénz "oda-vissza utalások" nem minősülhetnek egy barterügylet pénzügyi rendezésének, mert egyrészt az ítélet I. pontjában megállapított tényállása ettől eltérő ténymegállapítást tartalmaz, másrészt a barterügyletet és az arra vonatkozó szabályokat - bűncselekmény időpontjában hatályos - 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről (továbbiakban: korábbi Ptk.) 378. §-a határozta meg, miszerint barterügylet, ha a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. Ilyen esetben az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy barterügylet esetében mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. Ugyanakkor az igazságügyi könyvszakértői vélemény tanúsága szerint az A. Bt. és az N.-L. Kft. között ugyanazon a napon - 2008. november 14. - "számlakiegyenlítés, licencdíj címszó alatt" ugyanaz az összeg került körbeutalásra (szakértői vélemény 11. oldal), ami tekintetében az

I. tényállási pont alapján megállapítható, hogy ezt megalapozó barterügylet a két fél között nem volt, kizárólag a 2007. december 7-i színlelt szerződés kiegyenlítésének látszólagos teljesítésére szolgált. Míg a 2008. november 17-én történt kilenc körbeutalás a 2008. november 17. napján színleg megkötött szerződés látszólagos teljesítésére szolgált.

[245] A 2008. december 16. napján megkötött faktoringszerződés fedezete

- az N.-L. Kft. A. Bt.-től beszerzett - a szerződésben nevesített - 529 090 000 forint értékű eszközeire kikötött zálogjog volt, mely vagyontárgyak tekintetében az elsőfokú ítélet az I. tényállási pontban megállapította, hogy nem létező vagyontárgyak,

- a S. M. Kft., I. r. vádlott készfizető kezessége,

- az N.-L. Kft. által óvadéki számlára befizetett

50 000 000 forint voltak.

[246] Az N.-L. Kft. A. Bt.-től beszerzett vagyontárgyak tekintetében az elsőfokú ítélet az I. tényállási pontban megállapította, hogy részben nem léteztek, részben kisebb értéket képviseltek.

[247] Az S. M. Kft. vonatkozásában a bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az I. r. vádlott elhallgatta, hogy a S. M. Kft. nem rendelkezik vagyonnal, és a kft.-vel szemben az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett. Az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint óvadéki letét számlán elhelyezett 50 000 000 forint az első faktoringszerződés alapján átutalt 72 000 000 forintból teljesítette az I. r. vádlott. Megjegyzi a Kúria, hogy az I. és II. r. vádlott ennek cáfolatára ellentmondásos tényelőadást tettek, az I. r. vádlott szerint egy polgári peres eljárásban megítélt pénzösszegből teljesítették az 50 000 000 forint óvadéki számlára történt befizetést, míg a II. r. vádlott álláspontja szerint ezt az M. Zrt.-nek adták fedezetül. A vádlotti hivatkozások - ellentmondásosságukra tekintettel is - nem eredményezhették a csalás bűncselekménye vonatkozásában a tényállás megalapozatlanságának megállapítását.

[248] Mindezek tükrében megállapítható, hogy az I. r. vádlott az N.-L. Kft. által biztosított fedezetek és ebből eredően a fizetési készsége tekintetében is tévedésbe ejtette a B. F. Zrt.-t.

[249] Mindezek alapján a Kúria osztotta a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság iratellenes és helytelen logikai következtetések kiküszöbölése körében kifejtett érvelését és ez alapján megállapított tényállását - a harmadfokú eljárásban eszközölt kisebb pontosítással - megalapozottnak értékelte.

[250] A megalapozott tényállás alapján az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy az N.-L. Kft. nevében a faktoringszerződés megkötésében eljáró I. r. vádlott a B. F. Zrt.-t tévedésbe ejtette a visszafizetési szándéka, a kft. visszafizetési képessége, valamint a faktorált követelés M. Zrt. általi - a kft. által a támogatási szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésén alapuló - kifizetése tekintetében. Magatartása arra irányult, hogy a faktoringszerződés alapján a faktorcégtől az M. Zrt.-vel kötött szerződésben megállapított támogatás összegének előlegét megszerezze, azaz jogtalan haszonszerzési célzat vezérelte, melynek eredményeként a kár a sértettnél bekövetkezett. Így az I. r. vádlott maradéktalanul megvalósította a csalás Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi törvényi tényállási elemét. (A Kúria már fentebb rámutatott, hogy az utólagos kármegtérítő magatartás a bűnösség megállapítását nem zárja ki, azonban a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelendő.)

[251] A Kúria nem osztotta a II. r. vádlott álláspontját abban, hogy a csalási cselekmény vonatkozásában az ítéleti tényállás nem tartalmazza a bűnsegédi elkövetési alakzat megállapítását megalapozó konkrét magatartását. A Kúria a fentebb részletezettek szerint erre indokolásában kitért, egyben megjegyzi, hogy a II. r. vádlott fellebbezésében megjelölt magatartások alapozták meg e részesi alakzat megállapíthatóságát. A II. r. vádlottnak az azokat ténybelileg vitató érvelése a megalapozott tényállás alapján nem foghatott helyt.

[252] A II. r. vádlott és védője által fellebbezéssel támadható, a II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként csalás bűntettében és 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében megállapító, az elsőfokú bíróságéval ellentétes másodfokú döntés kapcsán a Kúria megalapozottnak ítélte, hogy az ítélőtábla helytálló indokolással mellőzte az elsőfokú bíróság által rögzített II. tényállási pontból a tévedés megállapíthatóságára vonatkozó ténymegállapításokat az elsőfokú bíróság tényállásából, és ez alapján helytállóan vont következtetést a másodfokú bíróság arra is, hogy a II. r. vádlottnak tudnia kellett, hogy bűncselekmény elkövetésében működik közre.

[253] A III. r. vádlottra vonatkozó felülbírálat körében a Kúria a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság által megváltoztatott tényállást az elsőfokú ítélet 8. oldal 2. bekezdésében annyiban egészítette ki, hogy a III. r. vádlott az I. r. vádlott kérésére és az I. és a II. r. vádlottak szándékát ismerve írta alá a támogatási szerződéséket.

[254] Az elsőfokú és másodfokú bíróság által értékelt bizonyítékok alapján a III. r. vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság tényállása a harmadfokú bíróság által eszközölt kiegészítéssel megalapozott.

[255] A III. r. vádlott fellebbezésében az I. r. és II. r. vádlott fellebbezésében foglaltakkal egyezően hivatkozott arra, hogy az I. r. vádlott magatartása a költségvetési csalás bűntette tekintetében az önkéntes eredményelhárítás megállapítására alkalmas. A Kúria e büntethetőséget megszüntető ok megállapításának kizártságára vonatkozó - a másodfokú bíróság álláspontjával egyező - érvelését már részletesen kifejtette.

[256] Az elsőfokú és másodfokú bíróság helytálló indokolás mellett, a bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg, hogy a támogatási szerződésben (mellékleteiben), illetve az ahhoz csatolt okiratokban nem meghatározott önerő és megjelölt fedezet nem állt az N.-L. Kft. rendelkezésére, a csatolt szerződések nem voltak valós tartalmúak. A megalapozott tényállás e körben kötötte a harmadfokú bíróságot. Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően helyesen, a bizonyítékokkal összhangban vont következtetést arra, hogy a támogatási szerződésben vállalt célt sem valósította meg a kft., mely tényállást a másodfokú bíróság is megalapozottnak tartott.

[257] A III. r. vádlott által védekezése során, valamint a III. r. vádlott és védője fellebbezésében hivatkozottak alapján a tévedés megállapítása kizárt.

[258] A Btk. 20. § (1) bekezdése szerint nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.

[259] Az I. r. és a III. r. vádlott érdemi védekezése alapján is megállapítható, hogy a III. r. vádlott tudta, hogy támogatási szerződést ír alá, így ennek tényében nem tévedett.

[260] Az első támogatási szerződés, annak mellékletei és az ahhoz csatolt okiratok tartalma tekintetében a III. r. vádlott védekezése arra irányult - a másodfellebbezésében foglaltakkal egyezően -, hogy ő a kft. valós irányítását nem látta el, a szerződést azért írta alá, mert megbízott a vele rokoni kapcsolatban álló I. r. vádlott szakértelmében. Ez indokolta azt is, hogy a kft. ügyvezetést rövid időre - az I. r. vádlott külföldre távozása okából - elvállalta. Hivatkozott arra is, hogy ezt a védekezését az I. r. vádlott vallomása is alátámasztotta.

[261] Ha az I. r. és a III. r. vádlott nyilatkozatait elfogadva a III. r. vádlott az N.-L. Kft. ügyvezetését azért vette át, mert az I. r. vádlott külföldre akart menni, akkor ez a társaság irányításának tényleges átvételét jelentette a III. r. vádlott vonatkozásában, mert akkor az I. r. vádlott a kft. napi ügyeinek intézésében és ebből eredően a gazdálkodása irányításában távolléte okából akadályozva lett volna. Ebből okszerűen következik, hogy ebben az esetben a III. r. vádlottnak a kft. vagyoni helyzetére, gazdálkodására vonatkozó valamennyi adatot, körülményt meg kellett ismernie, így a támogatási szerződés megkötése tekintetében releváns tényekről tudnia kellett, mert ellenkező esetben az I. r. vádlott távollétében a cég működtetését nem tudna volna elvégezni és a támogatási szerződés tárgyát képező projekt tekintetében nem tudott volna döntést hozni. Ebben az esetben az I. r. vádlott - esetleges - téves tartalmú tájékoztatásának nincs érdemi jelentősége. Ha az I. r. és a III. r. vádlott ez irányú védekezése nem fogadható el, akkor, a gazdasági társaság ügyvezetésének átvételét nem indokolta semmilyen valós tény, és indokolatlan, a gazdálkodást és projekt megvalósítását veszélyeztető volt az I. r. vádlott részéről az ügyvezető tisztség átadása, míg a III. r. vádlott részéről annak átvétele, anélkül hogy a megfelelő ismerettel rendelkezett volna (tájékoztatást kapott volna). Ez utóbbi eset már önmagában mögöttes szándék meglétére ad következtetési alapot.

[262] Ezen túlmenően a III. r. vádlott tudta, hogy a kft. ügyvezetőjeként írta alá az első támogatási szerződést.

[263] A gazdasági társaság ügyvezetője alappal nem hivatkozhat arra, hogy a gazdasági társaság gazdálkodására, a kft. nevében vállalt kötelezettségek tekintetében az általa aláírt szerződések tekintetében nem tudott. E körben téves a másodfokú bíróság azon érvelése, hogy a jogszabály nem ismerete nem szolgálhat a tévedés alapjául. A bűncselekmény elkövetésének idején hatályos 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Gt.) szerint - a jelenleg hatályos Ptk.-val egyezően - a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. A gazdasági társaság ügyvezetésének minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el [21. § (1) és (3) bekezdés]. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni [korábbi Gt. 30. § (2) bekezdés]. Így a jogszabályi kötelezettsége volt ügyvezetőként a gazdasági társaság érdekében eljárni, ami egyértelműen magában foglalja, hogy a kft. vagyoni helyzetére, gazdálkodására vonatkozó adatokat ismernie kellett és az ügyvezetőként aláírt szerződések tartalmával, az azzal vállalt jogokkal és kötelezettségekkel tisztában kellett lennie.

[264] Mindezek alapján a ténybeli tévedés megállapítása kizárt a III. r. vádlott vonatkozásában. A Kúria utal továbbá arra is, hogy a III. r. vádlott azt követően is aláírt az M. Zrt.-hez benyújtott, támogatási szerződéses jogviszonyokhoz kapcsolódó okiratokat, amikor már nem volt a kft. ügyvezetője, a III. r. vádlott tévedésre irányuló védekezése tükrében ez a magatartása nem értelmezhető.

[265] A III. r. vádlott védője a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozott. A Btk. 20. § (2) bekezdése értelmében nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka volt.

[266] A Kúria által már kifejtettek kizárják a III. r. vádlott vonatkozásában a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés megállapíthatóságát is.

[267] A III. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy a gazdasági társaság nevében írja alá a szerződést és ezzel jogokat szerez és kötelezettséget vállal a társaság vonatkozásában, mert ellenkező esetben indokolatlan lett volna, hogy a szerződés aláírásában közreműködjön. A tekintetben pedig, hogy a szerződés aláírását megelőzően nem győződött meg a jogügyletre vonatkozó tényekkel, nem alapozza meg a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását. A kft. ügyvezetőjével szemben a korábbi Gt. 30. § (2) bekezdésében előírt jogi kötelezettség alapján pedig nem bír jelentőséggel, hogy a cég gazdálkodására és a támogatási szerződésre vonatkozó információi az I. r. vádlottól, vagy más forrásból eredtek.

[268] A Kúria a teljesség érdekében rámutat arra, hogy amennyiben a III. r. vádlott esetében alapos lett volna a tévedés okából történt felmentés, akkor az már önmagában az I. r. és a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását magában hordozta volna, mert kizárólag a bűncselekményre vonatkozó tévedés alapoz meg büntethetőséget kizáró okot.

[269] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság megalapozott tényállás alapján okszerűen és törvényesen vont következtetést a II. tényállási pont vonatkozásában az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségére a különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében is, melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, míg a III. r. vádlott vonatkozásában az I. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében a költségvetési csalás bűntettének kísérletében és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében.

[270] Ugyanakkor tévedett a másodfokú bíróság a költségvetési csalás bűntette tekintetében a III. r. vádlott elkövetői alakzatának megállapításakor.

[271] Az első támogatási szerződést az I. r. vádlott a gazdasági társaság ügyvezetőjeként írta alá. Az elkövetéskor hatályos, korábbi Ptk. 55. § 2. fordulata értelmében korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető képviseli a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és hatóságok előtt, továbbá a jogi személy nevében aláírásra jogosult [korábbi Ptk. 29. § (3) bek. 1. mondat]. Ebből következően az első támogatási szerződés vonatkozásában a joghatás kiváltására alkalmas nyilatkozat megtételére az I. r. vádlott volt jogosult. A III. r. vádlott által ügyvezetői tisztségének megszűnése után támogatási szerződésekhez kapcsolódó okiratok aláírása - amikor már az I. r. vádlott volt az ügyvezető - csak szándékerősítő bűnsegédi elkövetői magatartás megállapítását alapozza meg.

[272] Az első támogatási szerződést az I. r. vádlott nyújtotta be az M. Zrt.-hez, olyan időpontban, amikor már az N.-L. Kft. ügyvezetője ő volt, így a III. r. vádlott a költségvetési csalás bűntettét társtettesként követte el, mert az M. Zrt. tévedésbe ejtésében a szerződés ügyvezetőként való aláírásával közreműködött, azonban ezt követően már a későbbi ügyvezető nyújtatta be az okiratokat a sértetthez, ezért az I. és a III. r. vádlott szándékegységben, egymás tevékenységéről tudva valósította meg a költségvetési csalást. A III. r. vádlott a további okiratok aláírásával - a fentebb kifejtettek alapján - részesi elkövetői alakzatban működött közre a bűncselekmény elkövetésében. Így az általa megvalósított részcselekmények a Btk. 396. § (1) bekezdésében meghatározott költségvetési csalás részcselekményeit képezik. A törvényi egységben álló részcselekmények esetében a legsúlyosabb elkövetői alakzat megállapítása indokolt, azzal, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékeli, hogy az elkövetési magatartást részben enyhébb elkövetői alakzatban követte el (BH 1993.72.).

[273] A III. r. vádlott vonatkozásában kizárólag a javára került fellebbezés bejelentésre, azonban a súlyosítási tilalmat nem sértette - a büntetés érintetlenül hagyása mellett - a törvényes minősítés megállapítása (BH 2012.255.).

[274] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria a vádlottak és védőik másodfellebbezését elbírálva az ítélőtábla ítéletét az I. r. vádlott, a II. r. vádlott és a III. r. vádlott vonatkozásban a Be. 624. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta az I. r. és a II. r. vádlott terhére megállapított vagyon elleni bűncselekmény helyes törvényhelyét a Btk. 373. § (1) bekezdésében, (5) bekezdés a) pontjában jelölte meg a Be. 453. § (6) bekezdése alapján, mivel a Be. 617. §-a értelmében a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó, rendelkezéseket a harmadfokú eljárás szabályaira vonatkozó, a Be. LXXXVI. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmaznia. A Be. LXXXVI. Fejezete a határozat kijavítására vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, így a Be. 617. §-a alapján a Be. 453. § (6) bekezdése szerint a harmadfokú eljárásban helye volt.

[275] A III. r. vádlott terhére megállapított költségvetést károsító bűncselekményt a Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesként elkövetettnek minősítette.

[276] A bíróság az I. r. vádlott védőjének és a II. r. vádlott Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján bejelentett fellebbezését alaposnak tartotta és így a Be. 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletével kiszabott büntetést a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontjában írt terjedelemben felülbírálta és az I. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését két évre enyhítette, annak végrehajtását a Btk. 85. § (1) bekezdése értelmében próbaidőre felfüggesztette, melynek tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdésében írt keretek között - törvényi maximumban - öt évben állapította meg, és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte, míg a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát a Btk. 82. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásával egy év hat hónapra enyhítette.

[277] A büntetés kiszabása tekintetében a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket helyesen felsorolta, azonban az időmúlás tárgyi súlyát az I. és a II. r. vádlott vonatkozásában nem kellő súllyal értékelte.

[278] A Kúria maradéktalanul osztotta III. r. vádlott védőjének e körben kifejtett álláspontját és az Alkotmánybíróság által kifejtett álláspontra való hivatkozását is.

[279] Az Alkotmánybíróság - a korábbi Be. hatálya idején meghozott - 2/2017. (II. 10.) AB határozatában már rámutatott, hogy "A bíróságnak az ítélet indokolásában - rövidített indokolás esetén is - részleteznie kell továbbá a büntetőeljárás elhúzódására tekintettel a terheltnek nyújtott kedvezményt". Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az "Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a bíróság a terhelttel szemben kiszabott büntetést vagy intézkedést kifejezetten az eljárás elhúzódására tekintettel enyhíti, ennek indokait az ítélet indokolásában részletesen fejtse ki. Az ítélet indokolásának ebben az esetben tartalmaznia kell, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmény enyhítése a büntetőeljárás - terheltnek fel nem róható - elhúzódása miatt történt. A bíróságnak az ítélet indokolásában - rövidített indokolás esetén is - részleteznie kell a büntetőeljárás elhúzódására tekintettel a terheltnek nyújtott kedvezményt. Így különösen, ha ezen okból a bíróság más büntetési nemet, a büntetés helyett intézkedést alkalmazott vagy a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette. A bíróságnak rögzítenie kell azt a mértéket is, amellyel a kiszabott büntetést vagy az intézkedést enyhítette" ([96] és [100] bekezdés).

[280] Egyben leszögezte, hogy "Az EJEB az eljárás abszolút időtartamát is vizsgálja, mert előfordulhat olyan eset, hogy az eljárás bizonyos szakaszai megfelelő tempóban haladnak, de annak egésze mégis túllépi az észszerű időtartamot {legutóbb pl. O'Neill és Lauchlan kontra Egyesült Királyság [(41516/10, 75702/13), 2016. június 28., 95. pont, Moreno Carmona kontra Spanyolország, (26178/04), 2009. június 9., 63. pont]}. Az EJEB a 10 év időtartamot megközelítő vagy azt meghaladó büntetőeljárásokat olyan hosszúnak tekinti, amelyek egyértelműen megsértik az EJEE 6. cikk 1. bekezdésében foglalt "ésszerű idő" követelményét."

[281] A Be. az Alkotmánybíróság és az EJEB joggyakorlatával egyező szabályozást tartalmaz, miszerint ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor az erre való utalás az ügydöntő határozat kötelező eleme [Be. 564. § (4) bek. b) pont].

[282] A Kúria e jogszabályi előírásnak megfelelően rögzíti, hogy a vád tárgyává tett cselekmények bonyolultsága, a lefolytatandó bizonyítás terjedelme nem tette indokolttá az elévülési időt jelentősen meghaladó, terhelteknek fel nem róható időmúlást. E tényre tekintettel az I. r. és a II. r. vádlott büntetésének enyhítése és az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését tartotta indokoltnak.

[283] A Btk. 38. § (2) bekezdésének megfelelően rendelkezett az I. r. vádlott vonatkozásában - a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén - a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.

[284] Minderre figyelemmel a Kúria a megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 624. § (1) bekezdése alapján az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában a büntetés vonatkozásában, míg a III. r. vádlott tekintetében a minősítést érintően megváltoztatta, egyebekben a Be. 623. §-a szerint helybenhagyta.

(Kúria Bhar. I. 302/2019.)