BH 2020.4.93

[1] A törvényszék a 2018. február 20. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, valamint (5) bek. a) pont]. Ezért 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi gazdasági társaság ügyvezető tisztségének gyakorlásától eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az I. r. terhelt tekintetében a kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, szabadságvesztésének tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltást ugyancsak 6 évre súlyosította, valamint a terheltet 500 napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre is ítélte. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] Az I. r. terhelt egy cégcsoport keretein belül végzett szerteágazó gazdasági tevékenységet. A cégcsoportban különböző profillal működtek cégek, melyek közül egyeseket az I. r. terhelt maga irányított, más cégekben másokat kért fel az ügyvezetői pozíció betöltésére, de a tényleges irányítás ezen cégek tekintetében is az övé volt, a gazdasági döntéseket valamennyi társaságban ő hozta meg.

[5] A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, illetve a Gazdaságfejlesztési Operatív Program 2. keretében pályázatokat hirdetett meg, amelyek útján hazai és uniós forrásból származó, vissza nem térítendő támogatás igénylésére volt lehetőség. Az I. r. terhelt ezt a lehetőséget kihasználva több ízben vissza nem térítendő támogatást igényelt különböző, a vállalkozásaiban megvalósítandó beruházásokra, elsősorban gépbeszerzésre. A pályázatokban megjelölt új gépek megvásárlására azonban ténylegesen nem került sor, hanem a cégcsoport már meglévő gépeit tüntette fel akként, mintha újonnan vásárolta volna.

[6] Ezen magatartásával az I. r. terhelt több költségvetésnek összesen 772 115 252 forint vagyoni hátrányt okozott, melyből 633 797 964 forinttal az Európai Unió, 138 317 288 forinttal Magyarország költségvetését károsította meg.

[7] Az egyes részcselekmények megvalósulása kapcsán releváns időpontok, és az okozott vagyoni hátrány összege az alábbiak.

[8] Az 1. tényállási pont kapcsán a támogatási szerződés megkötésére 2006. október 16. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésére 2007. december 7. napján került sort, az okozott vagyoni hátrány mértéke 150 000 000 forint.

[9] A 2. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2008. május 5. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2008. október 10. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2011. április 21. napján

került sor, az okozott vagyoni hátrány mértéke 233 344 546 forint.

[10] A 3. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2008. december 2. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2010. február 2. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2011. február 10. napján került sor, az okozott vagyoni hátrány összege 189 584 706 forint.

[11] A 4. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2010. november 25. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2011. május 23. napján, előlegfizetési kérelem benyújtására 2011. november 30-án, majd hiánypótlás keretében 2012. október 25. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2012. december 17. napján került sor, az okozott vagyoni hátrány összege 199 186 000 forint.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben annak törvény szerinti okaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és b) pont ba) alpontját, valamint (2) bekezdés d) pontját jelölte meg. Ebben az indítvány I. része alapján a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt törvénysértő büntetésének enyhítését, az indítvány II. része alapján pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítást kérte.

[13] Az indítvány indokai szerint a bíróság jogerős ítéletét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta meg, mert figyelmen kívül hagyta az 1. tényállási pontban írt cselekmény elévülését. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményeinek önálló elévülése kizárt. A jogalkotó ugyanis a költségvetési csalás tényállásával törvényi egységet teremtett, ami a folytatólagosság megállapítását kizárja; ekként az utóbbira vonatkozó ítéleti hivatkozás nem értelmezhető.

[14] A törvényi egységbe foglalás viszont - a védői álláspont szerint - az egyes cselekményeket nem olvasztja egyetlen cselekménnyé, hanem azok a törvény által teremtett egység ellenére önállóan is léteznek. Erre lehet következtetni abból, hogy a költségvetési csalás az üzletszerű elkövetés minősítő körülményének alapja lehet, noha annak törvény szerinti feltétele a több hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése. Ugyanez következik abból is, hogy a Kúria 87. BK véleménye szerint az érték-egybefoglalás során a már elévült szabálysértéseket figyelmen kívül kell hagyni.

[15] Amennyiben a 31. BK vélemény az összefoglalt bűncselekmény tekintetében is alkalmazható lenne, úgy az elévülést csak az utolsó részcselekmény befejezésétől lehetne számítani, a korábbi részcselekményeknek viszont nem lenne időbeli korlátja. Ez azt jelentené, hogy akár évtizedekkel korábbi bűncselekmények is a törvényi egységbe vonhatók lennének, ami ellentétben áll az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában foglaltakkal, miszerint a bűncselekmény időben korlátlan büntethetősége az állam büntetőigényének utólagos feltétlen érvényesítését jelentené.

[16] A védő kifejtette, miszerint a Btk. 396. §-ában a jogalkotó törvényi, és nem természetes egységet hozott létre; a törvényi egységbe vonás lehetőségét pedig kizárólag az elévülés, illetve az egységbe tartozó bűncselekményeket elbíráló jogerős ítélet zárja ki. Ekként az ítélőtábla tévesen határozta meg az elévülés kezdőnapját egységesen 2012. december 17. napjában, és törvénysértően állapította meg azt is, miszerint a tényállás 1. pontjában írt cselekmény önálló, 2015. december 7-i elévülése kizárt.

[17] Az indítvány szerint az 1. tényállási pont tekintetében - elévülési időn belül - az elévülést félbeszakító eljárási cselekményre nem került sor. A védői álláspont szerint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) nem tekinthető a büntetőügyben eljáró hatóságnak, mert eljárására nem a büntetőeljárási törvény, hanem külön eljárásrend az irányadó. Ekként az általa foganatosított eljárási cselekmények sem büntetőeljárási cselekmények, annak ellenére, hogy a működését szabályozó, az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, EURATOM rendelete Magyarországon is közvetlenül hatályos.

[18] A feljelentés - aminek alapján a nyomozás 2013. július 3-án megindult - ténybelisége nem terjed ki az 1. tényállási pontban írt cselekményre. A másodfokú ítéletben hivatkozott iratbeszerzések pedig nem nyomozati cselekmények, de nem is az I. r. terheltet érintik és az eljárás előbbrevitelét sem szolgálták. Az iratbeszerzések, megkeresések, feljegyzések nem merítik ki az elévülés félbeszakítására alkalmas büntetőeljárási cselekményekre vonatkozó követelményeket.

[19] Következésképp a tényállás 1. pontjában foglalt cselekmény büntethetősége 2015. december 7-én elévült; amikor a bíróság jogerős ítéletében e cselekmény miatt is megállapította a terhelt büntetőjogi felelősségét, megsértette az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 26. § (1) bekezdését.

[20] Az indítvány szerint a büntető anyagi jog szabályait sértette meg a bíróság akkor is, amikor a Btk. 2. §-a alapján - tévesen - az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályokat alkalmazta, és ezzel törvénysértően súlyos büntetést szabott ki.

[21] A védő utalt arra, hogy a terhelt terhére rótt cselekmény elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés. A tévedésbe ejtés folytán a közreműködő szervezet tévedésben volt, amikor 2011. május 23-án támogatási szerződést kötött az I. r. terhelt cégével. A költségvetést ért károsodás az e tévedés eredményeként tett rendelkezés hatására következett be, így a 4. pont alatti cselekmény elkövetési ideje is 2011. május 23. napja.

[22] Következésképp, mivel így az I. r. terhelt valamennyi részcselekményt 2012. január 1. napja előtt követte el, azok nem tartoznak a költségvetési csalás törvényi egységébe. Ennek kapcsán utalt a védő arra is, hogy kétségtelenül a felek a támogatási szerződést utóbb többször is módosították, ám ezek a támogatási szerződés tárgyát nem érintették, és a projekt elszámolható költségei sem változtak, így a már korábban kialakult téves tudattartalomra nem hatottak ki.

[23] Ezért valamennyi részcselekmény elkövetési magatartása már teljes egészében kifejtésre került még azt megelőzően, hogy a korábbi Btk. 310. §-a törvényi egységet hozott volna létre a csalás minden olyan esetére, ami a költségvetés sérelmével jár. Az eljárt bíróságok a cselekmény elkövetési idejének a károsodás bekövetkeztét, és nem pedig az elkövetési magatartás kifejtését tekintették, noha előbbinek legfeljebb az elévülés kapcsán van jelentősége.

[24] Az indítvány szerint az elkövetéskori jogszabály a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályban volt szövege, amihez képest az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezései nem eredményeznek enyhébb elbírálást. Az elkövetéskor hatályos jogszabályok alapján ugyanis az I. r. terhelttel szemben irányadó büntetési tétel két évtől - a halmazatra tekintettel - nyolc évig terjedő szabadságvesztés, míg az elbíráláskor hatályos jogszabály szerint öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A téves jogszabály-választás eredményeképp a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[25] A védő álláspontja szerint a terhelttel szemben kiszabott büntetés egyrészt azért törvénysértően súlyos, mert a téves jogszabályválasztás miatt nem a törvényes keretek alapulvételével szabta ki a bíróság a büntetést, másrészt pedig amiatt is, mert az elévülés figyelmen kívül hagyása folytán a büntetés a bűncselekmény tárgyi súlyához sem igazodik. A minősítéshez szükséges vagyoni hátrány alsó határát jelentősen meghaladó elkövetési érték súlyosító körülményként való értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, az I. r. terhelt idősebb életkora, és emellett büntetlen előélete pedig nagyobb nyomatékú enyhítő körülmény, mint ahogy azt a bíróság jogerős ítéletében értékelte. Az I. r. terhelt felbujtói szerepe nem igazolt, ezért az a súlyosító körülmények köréből mellőzendő, ezzel szemben nagyobb nyomatékkal enyhít, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, valamint az, hogy a támogatási összegek sem közvetlenül, sem közvetve nem jutottak el a személyéhez. Az I. r. terhelt társadalomra veszélyessége ezért az enyhítő és súlyosító körülmények helyes értékelése mellett olyan csekély fokú, hogy az megalapozza a büntetés enyhítését és végrehajtásának részbeni felfüggesztését. Az 1. tényállási pontban írt cselekmény elévülése, valamint a vagyoni hátrány részbeni megtérülése következtében az elkövetési érték mintegy 200 millió forinttal csökken, aminek következtében az már a minősítés szerinti érték alsó határához áll közel, és így a büntetéskiszabásra is számottevő hatással van.

[26] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[27] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt által irányított cégek egymást követően négy alkalommal vettek részt - részben az Európai Unió nevében kezelt, részben a magyar költségvetésből származó - pénzeszközök jogosulatlan megszerzése érdekében különböző pályázatokon, a pályázatok benyújtása, azok elbírálása, a támogatási szerződések megkötése, a támogatás kifizetésének kezdeményezése és a kifizetés jogszerűségének igazolása során megvalósított megtévesztő cselekmények egy éven át tartó folyamat részei voltak. A tényleges kifizetésre pályázatonként mintegy 2 év alatt került sor. Az első pályázattal elnyert támogatás kifizetése után mintegy 5 hónappal került sor a második pályázat benyújtására, és az újabb pályázatok esetén is a cselekménymozzanatok időbeli átfedéseket mutatnak. A céltámogatás elnyerése után, a már befejezett cselekmény leplezése érdekében megvalósított további megtévesztő magatartások pedig a következő projektre benyújtott pályázatok elbírálása érdekében voltak jelentőséggel.

[28] Minderre tekintettel a négy pályázat benyújtása és a támogatások kifizetése között szoros átfedés alakult ki, az egyes pályázatokon való részvétel folyamatos, az egyes pályázatok átfutási idejéhez mérten egymást rövid időközökkel követő cselekményekkel valósult meg, ekként az I. r. terhelt egységes akaratelhatározása is megállapítható.

[29] Az átirat utalt arra, hogy a költségvetési csalás törvényi egységet kialakító szabályozása 2012. január 1. napján, a korábbi Btk. módosításával lépett hatályba. Az ezt megelőzően az uniós és a magyar költségvetésből származó támogatások megszerzése érdekében kifejtett csalárd magatartások csalás, jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése halmazataként minősült azzal, hogy az azonos költségvetés sérelmére elkövetett, 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett csalás magába olvasztotta a két másik, enyhébben büntetendő bűncselekményt.

[30] A törvényes minősítés szempontjából a Legfőbb Ügyészség annak tulajdonított jelentőséget, hogy a terhelt - a tényállás 4. pontja szerint - az utolsó támogatás kifizetését hiánypótlás keretében 2012. október 25. napján igényelte. Erre tekintettel a védő tévesen hivatkozott arra, miszerint a terhelt az elkövetési magatartás valamennyi mozzanatát 2012. január 1. napját megelőzően fejtette ki. Az utóbbi időpontban pedig már a korábbi Btk.-nak a jelenleg hatályos Btk. 396. §-ával megegyező szabályozású 310. §-a volt hatályban. A törvényi egységet a vádemelés zárja le, ezért valamennyi korábban megvalósult részcselekmény is a törvényi egység körébe tartozik.

[31] A külön-külön a folytatólagos egység keretében kezdődő bűncselekmények 2012. január 1. napját követően, a megváltozott törvényi szabályozás miatt az összefoglalt bűncselekmény törvényi egységében folytatódtak. A vonatkozó szabályozás változása mellett is, bár az I. r. terhelt cselekményei 2012. január 1-jét megelőzően másként minősültek, azonban mindvégig valamely törvényi egység - folytatólagos, majd összefoglalt bűncselekmény - részét alkották. Arra tekintettel pedig, hogy a támogatás kifizetésének 2012. október 25-i igénylése is a bűncselekményegység egyik részmozzanata, a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályos szövege nem is vizsgálható.

[32] Ekként - az ügyészi álláspont szerint - az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt cselekményét törvényesen minősítették.

[33] A Legfőbb Ügyészség kitért arra is, miszerint a kifejtettekből kitűnik az is, hogy a terhelt részcselekményei sem az elkövetéskori, sem az elbíráláskori büntetőtörvény alapján nem minősülnek önállóan. Ezért nem következhetett be a 2012. január 1. napja előtt folytatólagosan minősülő egyes részcselekmények önálló elévülése sem. Az eredmény-bűncselekmények esetén az elévülés kezdőnapja az eredmény bekövetkeztének időpontja, azaz jelen esetben 2012. december 17. napja, ekként a tényállás 1. pontjában írt részcselekmény elévülésére való hivatkozás alaptalan.

[34] A Legfőbb Ügyészség átiratára a védő írásbeli észrevételeket tett.

[35] Ennek indokai szerint a Legfőbb Ügyészség az irányadó tényállással szemben hivatkozott arra, miszerint a pályázatokra egymást követően került sor. A cégcsoport számos más pályázaton is indult, amelyekkel kapcsolatban kifogás nem merült fel. A Gazdasági Versenyképességi Operatív program keretében pedig kizárólag az első pályázatra került sor. Az ügyészség az általa hivatkozott "éveken át tartó folyamat" részeként olyan mozzanatokat is figyelembe vett, amelyek nem részei a költségvetési csalás elkövetési magatartásának.

[36] Ezzel szemben kifejtette, hogy az elévülés kezdete a törvényi szabályozás szerint - befejezett bűncselekmény esetében - az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. Az alapügy 1. tényállási pontjában a bűncselekmény törvényi tényállása akkor valósult meg, amikor a tévedésbe ejtéssel okozati összefüggésben a közreműködő szervezet a támogatás első részösszegét átutalta. Ezzel a cselekmény dogmatikailag befejezett, a további folyósításoknak a befejezettség szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak nem része a bűncselekménynek az a magatartás, amit a terhelt annak befejezését követően, a már bekövetkezett kár leplezése érdekében fejtett ki.

[37] Ezért az 1. tényállási pontban írt cselekmény még akkor is elévült, ha a Kúria az utolsó folyósítás időpontját - 2007. december 7. napját - fogadná el az elévülés kezdőnapjaként.

[38] A védői álláspont szerint tévesen hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a 2012. január 1. napját megelőző részcselekmények folytatólagos egységet alkottak volna. Semmi nem támasztja alá, hogy az I. r. terhelt már az első pályázat 2005. december 21-én történt benyújtásakor elhatározta volna, hogy 2008-ban is pályázatot fog benyújtani; az 1. és 2. tényállási pontban írt magatartások között időbeni átfedés nincs. Az első pályázati támogatás elnyerése és a második pályázat benyújtása között több mint hat hónap telt el, ami a folytatólagos elkövetés megállapítását kizárja.

[39] Az alkalmazandó jogszabály kapcsán a védő arra utalt, hogy a 4. tényállási pontban írt cselekmény elkövetési magatartása kifejtésének időpontja - álláspontja szerint - 2011. május 23. napja. A költségvetési csalás elkövetési magatartása ugyanis a tévedésbe ejtés; jelen esetben az I. r. terhelt ekkor ejtette tévedésbe a közreműködő szervezetet, amely e tévedés eredményeképp kötötte meg aznap a támogatói szerződést az I. r. terhelt cégével, a költségvetési károsodás pedig az e tévedés folytán megtett vagyonjogi rendelkezés hatására következett be. Ekként csak az e napon hatályos büntetőtörvényt lehet összevetni az elbíráláskor hatályos rendelkezésekkel.

[40] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[41] A felülvizsgálat a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, csak a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[42] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapítja meg, b) pont ba) alpontja alapján pedig az, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés miatt szabott ki törvénysértő büntetést.

[43] Kétségkívül anyagi jogi sérelem, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a Btk.-ban szabályozott büntethetőséget megszüntető ok - elévülés - ellenében állapította meg. Jelen esetben azonban elévülést az indítvány nem a terhelt terhére rótt cselekmény egészére, hanem csupán annak egyik részcselekménye vonatkozásában állította. Ezzel összefüggésben pedig arra hivatkozott, hogy a bűnösség körének szűkülése miatt, és a helyesen alkalmazandó - az elkövetéskor hatályos - büntetőtörvény szerinti minősítéshez képest a büntetés törvénysértően súlyos, és ezért jelentős enyhítésének van helye.

[44] Valójában az indítvány elévülésre hivatkozó része a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati oknak akkor felelhetne meg, ha annak folytán egymással anyagi halmazatban álló bűncselekmények tekintetében kellene egy vagy több - de nem az összes - cselekmény tekintetében eljárást megszüntető rendelkezést hozni. Ebben az esetben a részbeni eljárás megszüntetésére tekintettel módja lenne a Kúriának a büntetés felülvizsgálatára is (BH 2009.6.II.).

[45] Bűncselekményegység esetén azonban a "részbeni" elévülés vizsgálata fogalmilag kizárt. Olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, maga a törvény rendelkezik úgy, hogy az elévülés kezdő időpontja az a nap, amikor ez az állapot megszűnik [korábbi Btk. 34. § d) pont, Btk. 27. § d) pont]. Folytatólagos egység kapcsán pedig a 31. számú BK vélemény mutatott rá, miszerint a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény: egység, amelynél a törvényi tényállást külön-külön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön-külön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény befejezésének, illetőleg - kísérlet esetén - a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt.

[46] A hivatkozott kollégiumi vélemény ezért helyezkedett arra az álláspontra, miszerint a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes részcselekményei büntethetőségének önálló elévülése kizárt. Érvelésének alapja, hogy a folytatólagos bűncselekmény is egység, a részcselekmények önálló elévülése pedig emiatt kizárt.

[47] Általános érvénnyel is leszögezhető tehát, hogy a bűncselekményegység részcselekményei - az egység fajtájától függetlenül - nem évülhetnek el önállóan; vonatkozik ez a törvényi egység valamennyi fajtájára, így a folytatólagosan elkövetett és az összefoglalt bűncselekményekre is.

[48] A védő az ezzel ellentétes álláspontját valójában az elévülés kérdésével össze nem függő jogintézményből, illetve eltérő joghelyzetre vonatkozó felsőbírósági iránymutatásból levont téves következtetésekre alapította. Kétségtelen, hogy az üzletszerű elkövetés [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények (azaz nyelvtanilag is egynél több bűncselekmény) elkövetése révén való rendszeres haszonszerzésre törekvést feltételez, ugyanakkor a (tettesként fogalmilag mindig egyrendbeli) költségvetési csalás is elkövethető üzletszerűen. Ebből azonban nem következik az, hogy a költségvetési csalás több, önállóan elévülő bűncselekményből állna; elegendő e körben csak arra utalni, hogy egyrendbeli folytatólagos bűncselekmény is lehet üzletszerű, ha az elkövetés kimeríti annak törvényi feltételeit, ugyanakkor részcselekményeinek önálló elévülése ennek ellenére kizárt. Az azonos megítélés alapja pedig az, hogy mindkét esetben törvényi egységről van szó.

[49] Ugyancsak nem vonható le ellentétes következtetés a Kúriának a szabálysértések érték-egybefoglalásáról szóló 87. BK véleményéből. Az ebben kifejtettek szerint az érték-egybefoglalás szempontjából kizárólag olyan szabálysértések kerülhetnek szóba, amelyeknek - mint szabálysértéseknek - a büntethetősége elévülés folytán nem szűnt meg; azokat a szabálysértéseket tehát, amelyek a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 6. §-ában foglalt rendelkezések értelmében már elévültek, s ezért a felelősségre vonásnak nincs helye, az érték-egybefoglalás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

[50] A fentiek azonban hangsúlyozottan szabálysértésekre, és nem bűncselekményekre vonatkoznak. A tulajdon elleni szabálysértés azzal válik bűncselekménnyé, hogy az újabb szabálysértés elkövetése után az érték-egybefoglalásra sor kerül. Azt megelőzően tehát - szabálysértésként - elévülhet. Ugyanakkor a költségvetési csalás részcselekménye önmagában is bűncselekmény, azonban - a folytatólagossághoz hasonlóan - egy törvényi egység része, amelynek részcselekményei önállóan nem évülhetnek el.

[51] A védő felvetette még, hogy az egység (rész)elévülést kizáró hatása összefoglalt bűncselekmény esetén a büntethetőség időben korlátlanná válását jelentené. Ez nem helytálló abban a tekintetben, hogy az utolsó részcselekmény bevégződésekor az elévülés megkezdődik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a bűncselekmény korábbi részcselekményei büntethetőségének nincs külön, önálló zárt időbeli határa; ez azonban így van más törvényi egység-fajták esetében - jelesül a folytatólagos bűncselekmények esetén - is.

[52] Következésképp az nem igényel vizsgálatot, hogy kifejezetten az 1. tényállási pontban írt részcselekmény elévülését annak 2007. december 7-i befejezését követően milyen eljárási cselekmény szakította meg; másképp fogalmazva: az ügyben a bűncselekményegység 2012. december 17-én megkezdődött elévülését szakította meg egységesen minden arra alkalmas eljárási cselekmény, akkor is, ha az eljárás akkor még a bűncselekményegység 1. tényállási pontjában írt ténybeliségére nem terjedt ki. Ennek vizsgálata azonban közömbös, hiszen az az elévülési idő az említett időponttól az eljárás jogerős befejezésig még annak megszakítása nélkül sem telt volna el.

[53] A fentiekre tekintettel az indítvány elbírálása kapcsán ugyancsak közömbös, de a teljesség érdekében a Kúria utal rá: nem osztotta azt a védői álláspontot sem, miszerint az elévülés a megtévesztés alapján történt első pénzkifizetés alkalmával kezdődik. Kétségkívül a Btk. 27. § a) pontja szerint az elévülés kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul; ugyanilyen rendelkezést tartalmazott a korábbi Btk. 34. § a) pontja is. Ezzel a törvényi tényállás valóban teljessé vált, azonban a bűncselekmény nem fejeződött be, mert a megtévesztés következtében, a megtévesztett szervezet vagyonjogi rendelkezései alapján további károk keletkeztek, azaz a törvényi tényállás keretei közé illeszkedő törvényi tényállási elemek valósultak meg. Ezért a Btk. 27. § (1) bekezdése akként értelmezendő, miszerint a befejezett bűncselekmény elévülése azon a napon kezdődik meg, amikor a törvényi tényállás keretei közé tartozó tényállási elemek az adott elkövetési magatartás kapcsán teljes egészében megvalósultak. Ez pedig az utolsó kifizetés napja.

[54] Az eddig kifejtetteket összegezve: a bűncselekményegység részbeni elévülése anyagi jogilag kizárt, de az arra való hivatkozás eljárásjogilag sem feleltethető meg egyik, a Be. 649. §-a szerinti felülvizsgálati oknak sem. Megjegyzi a Kúria, hogy az 1. tényállási pontban foglaltaknak a bűnösség köréből való kirekesztése még csak téves minősítést sem eredményezett volna; az összesen 772 115 252 forint elkövetési értékből az 1. tényállási ponttal érintett 150 000 000 forintot leszámítva a vagyoni hátrány összege még mindig a különösen jelentős vagyoni hátrány alsó határa - 500 000 0001 forint - felett maradt volna [Btk. 459. § (6) bek. e) pont].

[55] A védői indítvány ezen része azonban kizárólag akkor vezethetett volna - elméletileg - eredményre, ha a bíróság jogerős ítéletében valóban tévesen alkalmazta volna az elbíráláskor hatályos jogszabályokat, és az I. r. terhelt terhére rótt cselekményeket az elkövetéskori jogszabályok alkalmazása esetén a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályos időállapota szerint, halmazatként kellett volna minősíteni; ebben az esetben lett volna érdemben vizsgálható az egyes cselekmények önálló elévülésének kérdése.

[56] Ezért a Kúriának a védő által az egyébként az indítványban más összefüggésben is kifogásolt téves törvényválasztást (a Btk. 2. §-ának megsértését) ebben az összefüggésben, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján is vizsgálni kellett, de ugyanígy meg kellett vizsgálnia azt az indítványnak a hivatkozott törvényhely b) pont ba) alpontján alapuló része kapcsán is; az említett kitétellel megfelel ugyanis az utóbb említett felülvizsgálati oknak az indítvány azon része is, miszerint a téves törvényválasztás miatti törvénysértő minősítés következtében a bíróság jogerős ítéletében törvénysértő büntetést szabott ki az I. r. terhelttel szemben.

[57] Ugyanakkor a Kúria azt állapította meg, hogy a bíróság jogerős ítéletében a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján helyesen alkalmazta az I. r. terhelttel szemben az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályokat.

[58] Az eljárt bíróságok a törvényválasztás során a korábbi Btk. 2012. január 1. napjától hatályos szövegét vetették össze az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseivel, és helyezkedtek arra az álláspontra, miszerint az I. r. terhelt tekintetében utóbbi eredményez enyhébb elbírálást. A védő álláspontja szerint azonban a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályos időállapotát kell összevetni az elbíráláskor hatályos büntetőtörvénnyel; kifogásának alapja tehát nem az, hogy a bíróság jogerős ítéletében rosszul ítélte meg, hogy a két összevetett törvény közül melyik alkalmazása eredményez enyhébb elbírálást, hanem az, hogy a bíróság tévesen választotta ki a Btk. 2. §-a szempontjából releváns, egymással összevetendő jogszabályokat.

[59] A védő helytállóan hivatkozott arra, hogy az elbírálás során az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt kell alkalmazni; az ún. köztes - a két időpont között hatályban volt - jogszabály figyelmen kívül marad. Mivel az elbírálás időpontja adott, a Kúriának arról kellett határoznia, hogy a törvényválasztás szempontjából elkövetési időnek mely időpont tekinthető.

[60] Az I. r. terheltet a bíróság jogerős ítéletében egyrendbeli, törvényi egységet alkotó bűncselekményben mondta ki bűnösnek. Törvényi egység esetére is irányadó, hogy amennyiben az elkövetési magatartás több részcselekményből áll, az utolsó részcselek-mény időpontja tekinthető elkövetési időnek (EBD 2017.B16.I.).

[61] Az utolsó részcselekmény elkövetési magatartásának utolsó mozzanata azonban nem a 4. tényállási pontban írt támogatási szerződés megkötése, hanem - ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen hivatkozott az átiratában - a 2. számú előlegfizetési kérelem hiánypótlás keretében történő ismételt benyújtása, amire 2012. október 25-én került sor. Közömbös, hogy a tévedésbe ejtés már korábban megkezdődött. A tévedésbe ejtés nem feltétlenül jelent egyszeri alkalmat; a megtévesztő magatartás lehet elhúzódó jellegű, többmozzanatos is, és többszöri kifizetés esetén irányulhat a tévedésbe ejtés fenntartására is. Ekként jelen ügyben is az I. r. terhelt újabb megtévesztést alkalmazott, amikor a támogatási összeg teljes kifizetésének kieszközölése érdekében az említett - valótlan tartalmú - kérelmét előterjesztette; ez is a költségvetési csalás elkövetési magatartásának része, jelen ügyben annak az utolsó mozzanata, és így ez határozza meg a Btk. 2. §-ának vizsgálata során figyelembe veendő elkövetési időt.

[62] Ennek tükrében a bíróság jogerős ítéletében az I. r. terhelt tekintetében az utolsó valótlan tartalmú okirat hiánypótlás keretében történő benyújtásának idejét, 2012. október 25-ét tekintette elkövetési időnek, és így az akkor hatályos, a 2011. évi LXIII. törvény 2. §-ával módosított korábbi Btk.-t tekintette az elkövetéskor hatályos jogszabálynak. Ekként helyesen járt el akkor is, amikor a törvényválasztás során a korábbi Btk. 2012. január 1. napját követően hatályban volt szövegét vetette össze az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseivel.

[63] E két büntetőtörvény szerint pedig az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele azonos, egyaránt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Különbség az általános részi rendelkezések között csak annyiban mutatkozik, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. szerint a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kedvezőbb, mert azt a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja már a büntetés kétharmad részének letöltését követően lehetővé teszi, szemben a korábbi Btk. 47. § (2) bekezdésében írt - börtön fokozat esetében - háromnegyed résszel. Ez pedig - a Kúria 4/2013. BK véleménye szerint - a törvényválasztás alapja lehet.

[64] Minderre tekintettel tehát helyesen járt el a bíróság jogerős ítéletében, amikor mindkét terhelt vád tárgyává tett cselekményeit az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával bírálta el, a cselekmények minősítése ezen okból nem törvénysértő.

[65] Az indítvány célja pedig - az I. r. terhelt terhére rótt cselekményeknek a korábbi Btk. 2012. január 1. napja előtti időállapota szerinti, halmazatként való minősítése, az 1. tényállási pontban írt cselekmények kapcsán az eljárás megszüntetése, valamint a fennmaradó cselekmények miatt a büntetés kiszabása a korábbi törvény szerinti, alacsonyabb büntetési tétel alapulvételével - nem az alapügyben eljárt bíróságok törvényválasztása miatt, hanem elsődlegesen azért nem vezethet eredményre, mert az ügyben a védő által indítványozott jogállapot sem a Btk. 2. § (1), sem a (2) bekezdése alapján nem alkalmazható.

[66] A bíróság jogerős ítéletében tehát a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapította meg az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, és a cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette.

[67] Törvénysértő minősítés, avagy más - a büntetés kiszabására vonatkozó, kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott - anyagi jogszabálysértés hiányában azonban a büntetés felülvizsgálatára sem kerülhet sor; így felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként vette figyelembe (BH 2016.264.II., 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). Ekként a védőnek a büntetés enyhítésére vonatkozó további érveit a Kúria a felülvizsgálat során nem vehette figyelembe.

[68] A bűncselekményegységet alkotó bűncselekmény egyes részcselekményeinek önálló elévülése a törvényi egység fajtájától függetlenül - így összefoglalt bűncselekmény esetén is - kizárt. A költségvetési csalás elkövetési magatartásának része az a megtévesztés is, amit az elkövető a tévedésbe ejtést követően, annak fenntartása, illetve a kifizetések kieszközlése érdekében tanúsít; így a Btk. 2. §-ának alkalmazása tekintetében az elkövetési időt e magatartás utolsó mozzanata határozza meg.

[69] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 314/2019.)