BH 2012.6.143

A városi bíróság a 2010. július 14. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét rágalmazás vétségében [Btk. 179. § (1) bekezdés 2. fordulata és (2) bekezdés b) pontja] állapította meg. Ezért őt 1 (egy) évi időtartamra próbára bocsátotta.

A felmentésért bejelentett védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős, a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás lényege szerint: A Krónika című sajtókiadvány felelős szerkesztője és kiadója a terhelt, a város polgármestere.

A Krónikában a szerző feltüntetése nélkül "Azt beszélik..." címmel egy cikk jelent meg a következő szöveggel:

"Azt beszélik városszerte, hogy az üveggyári lakótelepen átadott 10 milliós játszótér jó, ha 3 milliót ér, ami rosszindulatú rágalom lehet csupán. Sokan tudni vélik, hogy az sz.-k a fennmaradó összegből jelentették és fogják megjelentetni a Párbeszéd nevű kiadványukat, amely igen "szép sikert" ért el az olvasók körében. Szerkesztőségünk ezeket a híreszteléseket azonban nem kezeli valós tényként, hiszen a befolyásos gazdasági és politikai pozíciókban maradt holdudvar saját zsebből is képes finanszírozni kiadványát. Nincs szükség ehhez közpénzre, mint ahogyan ezt az utca rosszindulatú polgára - egyébként eléggé el nem ítélhető módon - feltételezi."

A cikk szerzője P. P. volt, a Krónika impresszumában felelős szerkesztőként és kiadóként a terhelt neve szerepelt. Az nem volt megállapítható, hogy a lap kiadása előtt a terhelt a cikk tartalmát megismerte-e, annak megjelenését jóváhagyta-e.

A megjelenést követően P. P. felvetette az újság internetre kerülését, amelyet a terhelt elfogadott és helybenhagyott azzal, hogy ennek érdekében intézkedjen.

Az internetszolgáltató P. P. megbízása alapján domain nevet regisztráltatott és tárhelyet biztosított a weblapnak, elkészült a Krónika honlapja is, amelyre ismeretlen személy, P. P. megbízásából - a terhelt tudtával és beleegyezésével - az "Azt beszélik..." című cikk változatlan eredeti formájában folyamatosan elérhető volt.

A cikkben szereplő játszóvár megvalósítása az úgynevezett "üveggyári" játszótéren valósult meg, amely játszóteret és a parkot a parkszépítő egyesület a lakosság és vállalkozók támogatásával újított fel. Ehhez a városi önkormányzat képviselő testülete 10 millió forint támogatást szavazott meg, és a terheltet hatalmazta fel, hogy a játszóvár kivitelezéséhez szükséges játékelem beszerzésére árajánlatot kérjen, és a nyertes ajánlattevővel a szerződést megkösse. A beérkező ajánlatok értékelését követően, a szerződést az önkormányzat egy bt.-vel megkötötte. A játszóvár leszállítására, felépítésére, végül a lakosság számára átadásra került. A polgármesteri hivatal a bejárást követően a megrendelő önkormányzat azt átvette, és kifizethetőnek nyilvánította a kivitelező számláját.

A bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét csupán a világhálón történt megjelenés és terjesztést illetően állapította meg, mert a terhelt hatósági nyilvántartásba való bejegyzésére ugyan csak 2008. december 17-én került sor, azonban már ezt megelőzően is szerkesztőségi vezetőnek tartotta őt mindenki. A cikk internetes elérhetőséget pedig a bejegyzést követően is szándékosan fenntartotta.

Az eljárt bíróságok jogi indokolásának lényege szerint a sérelmezett cikk teljes tartalmát tekintve alkalmas volt arra, hogy a párt alapszervezetének társadalmi megbecsülését súlyosan sértse, az lejáratási célt szolgált. Az inkriminált cikk, bár élt az irónia és a szarkazmus eszközeivel, nem mutatja a pamflet, mint műfaj jegyeit. Becsületsértő tényállításának lényege nem szűnt meg a stiláris eszközökkel csinosítás, esetleg irodalmi köntösbe bújtatás révén. Olyan becsület csorbítására alkalmas tényeket híresztel, amely a rágalmazás törvényi tényállásának elemeit kimerítik.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben lényegében az alapeljárásban hangoztatott védekezését ismételte meg. A sérelmezett cikk - vélekedése szerint - nem tartalmaz becsületérzést sértő kijelentéseket, arra közvetlenül utaló kifejezést. A feljelentés maga is tartalmazza, hogy a szarkazmus és az irónia stiláris eszközeivel él, ezért az abban foglaltak tényállításnak nem minősülnek, egyfajta véleménynyilvánításnak tekinthető, ami a büntetőjog szempontjából lényeges tűrési küszöböt nem lépi át.

A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője írásban tett észrevételében a sérelmezett határozatok hatályában fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok jogi álláspontjával egyetértett, és a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A felülvizsgálati eljárásban törvényi előírás folytán kötelezően irányadó tényállás szerint a terhelt az újság és benne a sérelmezett cikk megjelenése tekintetében döntési jogkörben volt. A cikk tartalmát az internetre felkerülése előtt ismerte, miként azzal is tisztában volt, hogy az abban foglaltak nem csupán általánosságot sejtetnek, hanem konkrét dologról, a játszótér építésével kapcsolatos pályázat pénzügyi kérdéseiről szólt. A történetben foglaltak a terhelt által váltak a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé, ismertté.

Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. § (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Ennek megfelelően a bűncselekmény elkövetési magatartásai a tényállítás, a tény híresztelése vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. A cselekmény súlyosabban minősül, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, illetve jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

Az eljárt bíróságok helytállóan, a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg, hogy a cikkben olyan tényre utaló kifejezések vannak, amelyek becsület csorbítására alkalmasak.

Egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy a rágalmazásnak nem tényállási eleme a becsület csorbítására alkalmas tényállítás valósága vagy valótlansága, míg a mások által tett olyan tényközlés továbbadása, amely nem az elkövető személyes tudomásán alapul - híresztelés - függetlenül attól, hogy a valóság vagy valótlanság kérdésében az elkövető állást foglalt-e vagy sem.

Ez esetben a szarkazmus és az irónia stiláris eszközei közömbösek, a cikkben szereplő "rosszindulatú rágalom" kifejezés használata ellenére a bűncselekmény megvalósul.

Ellentétben a felülvizsgálati indítvány érvelésével, a Legfelsőbb Bíróság - osztva az alapügyben eljárt bíróság álláspontját - megállapította, hogy a már megjelent lapszám elektronikus elérhetősége is híresztelésnek minősül.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 543/2011.)