BH 2016.7.167

[1] A terhelt ellen a magánvádló magánindítványa alapján a G.-i Járásbíróságon becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. b) pont] miatt indult büntetőeljárás.

[2] A magánvádló a feljelentést a saját lakóhelyén, a G.-i Rendőrkapitányság előtt, ismeretlen tettes ellen terjesztette elő; azt a rendőrkapitányság küldte tovább a G.-i Járásbíróságnak.

[3] A G.-i Járásbíróság az ügyben nyomozást rendelt el, melynek eredményeként az elkövető a terhelt személyében került azonosításra.

[4] Ezt követően az ügyben a G.-i Járásbíróság személyes meghallgatást, majd 2015. február 5. napján nyilvános tárgyalást tartott és a bizonyítási eljárást megkezdte. Ennek során kihallgatta a terheltet és - tanúként - a magánvádlót, majd a tárgyalást - a jegyzőkönyvben fel nem tüntetett okból - elnapolta azzal, hogy új határnapot hivatalból tűz ki.

[5] Ezt követően 2015. február 23. napján azonban a tárgyaláson kívül meghozott végzésével megállapította illetékességének hiányát, és az ügyet az M.-i Járásbíróságra tette át.

[6] A G.-i Járásbíróság végzésének indokolásában rámutatott, hogy a sértett lakóhelye nem illetékességi ok. Ugyanakkor kifejtette azt is, miszerint a Be. 17. § (3) bekezdése alapján a terhelt lakóhelye is csak abban az esetben alapozná meg a bíróság illetékességét, ha a magánvádló eredetileg is ott emelt volna vádat; ez azonban jelen esetben nem így történt.

[7] Ezért ilyenkor csak az elkövetés helyére alapítható a bíróság illetékessége, ami interneten keresztül elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetén - a járásbíróság álláspontja szerint - "valószínűsíthetően" a terhelt lakóhelye. Eszerint pedig az M.-i Járásbíróság illetékessége állapítható meg.

[8] Az M.-i Járásbíróság a 2015. május 21-én kelt végzésével ugyancsak megállapította illetékessége hiányát, és az ügyet a T.-i Járásbíróságra tette át.

[9] E végzés indokai szerint a polgárok személyi adatai­nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (4) bekezdése értelmében a polgár lakcímadatának részét alkotja a tartózkodási helye is. Az eljárás adatai szerint a terhelt ténylegesen is ezen a címén tartózkodik, így az elkövetés helyeként feltételezhető lakóhely a terhelt bejelentett tartózkodási helye.

[10] A T.-i Járásbíróság 2016. február 10. napján kelt végzésével megállapította az illetékességének hiányát és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése céljából a Kúriára terjesztette fel.

[11] A Kúria megállapította, hogy az ügyben - az illetékesség kérdését illetően - érdemben a T.-i Járásbíróság álláspontja a helyes.

[12] A G.-i Járásbíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy döntését az eljárás melyik szakaszában hozta meg, és az M.-i Járásbíróság sem volt tekintettel arra, hogy az ügyben előtte eljárt bíróság már megkezdte a tárgyalást; noha mindezek a bíróság illetékessége kapcsán korántsem közömbösek.

[13] Önmagában ugyanis mindkét bíróság helyesen utalt arra, miszerint a Be. 17. § (1) bekezdése alapján az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették. Az a bíróság, amelynek területén a terhelt lakik, csak akkor rendelkezne - ugyanezen törvényhely (3) bekezdése értelmében - arra illetékességgel, ha a vádemelésre jogosult - jelen esetben a magánvádló - eleve ott emelt volna vádat.

[14] Következésképp - mivel jelen esetben ez nem így történt - az ügy elbírálására a magánindítvány benyújtása után kizárólag az elkövetés helye szerinti bíróság lett volna illetékes.

[15] Ebből következően pedig jelen eljárás lefolytatására a G.-i Járásbíróságnak - az ügy érkezésekor - nem volt illetékessége. Ezért - a tárgyalás megkezdése előtt - akkor járt el volna helyesen, ha megállapítja illetékessége hiányát, és az ügyet elbírálás végett az elkövetés helye szerint illetékes bíróságra teszi át.

[16] Azonban nem ezt tette, hanem az ügy érkezése után nyomozást rendelt el, majd személyes meghallgatást és érdemi tárgyalást is tartott, és csak utóbbi elnapolása után rendelkezett az ügy áttételéről.

[17] Ekkor azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az illetékesség hiányának jogkövetkezményeit a törvény eltérően szabályozza a tárgyalás megkezdése előtt, illetve azt követően. Bár a Be. 19. §-a szerint a bíróság az illetékességét az eljárás folyamán végig hivatalból köteles vizsgálni, a Be. 308. § (1) bekezdése értelmében azonban a tárgyalás megkezdését követően illetékességének hiánya okán csak akkor teheti át az ügyet, ha az eljárás lefolytatására a Be. 17. § (5)-(6) bekezdése alapján más bíróság lenne kizárólagosan illetékes. Ez a rendelkezés pedig a Be. 493. §-ában írtaknál fogva a magánvádas eljárásban is irányadó.

[18] Következésképp a tárgyalás megkezdése után a bíróság már illetékesség hiányában is köteles az eljárás lefolytatására.

[19] Így tehát a G.-i Járásbíróság sem tehette volna át jelen ügyet - miután sem a rágalmazás, sem a becsületsértés nem szerepel a Be. 17. § (5)-(6) bekezdésében felsorolt, más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó bűncselekmények között - a tárgyalás megkezdése után már semmilyen más bírósághoz.

[20] Az M.-i Járásbíróság ugyan mindenben helyesen érvelt amellett, hogy - amennyiben a terhelt lakóhelye alapozná meg a bíróság illetékességét - a tényleges tartózkodási helye lenne ilyennek tekinthető, azonban szintén nem észlelte, hogy a G.-i Járásbíróság már megkezdte a tárgyalást az ügyben, s ezzel az illetékessége rögzült.

[21] Következésképp e bíróság is akkor járt volna el helyesen, ha - az ügynek a T.-i Járásbíróságra való áttétele helyett - saját illetékessége hiányának megállapítása mellett a Kúriához terjeszti fel az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett.

[22] A T.-i Járásbíróság viszont helyesen ismerte fel, hogy a G.-i Járásbíróság a tárgyalás megkezdésével lényegében pótolta a hiányzó illetékességi okot, és egyúttal rögzítette az ügyben a saját illetékességét; ezért az eljárást első fokon továbbra is e bíróságnak kell lefolytatnia.

[23] A Kúria a teljesség érdekében rámutat a következőkre is:

[24] a G.-i Járásbíróság és az M.-i Járásbíróság is önmagában helyesen ismerte fel, hogy az ügyben a tárgyalás megkezdése előtt az eljárásra kizárólag az elkövetés helye szerinti bíróság lett volna illetékes. Indokolás nélkül elfogadták azonban azt, hogy az elkövetés helye az a hely, ahol az elkövető a vád tárgyává tett kijelentéseket a számítógépén leírta. Ez a hely pedig feltehetően a terhelt lakása.

[25] A Kúria e két megállapítás egyikét sem osztotta. A technika fejlődésével ma már széles körben elérhetővé váltak és elterjedtek azok a mobil technikai eszközök (például laptop, tablet, az ún. "okostelefon"), melyek az internet elérésére és az azon való kommunikációra szinte bárhonnan, egyszerűen alkalmazhatók, méretüknél fogva pedig könnyedén hordozhatók is. A mobilinternet-szolgáltatások szinte az egész országot lefedik, és számos helyen (például közintézményekben, üzletházakban, szórakozóhelyeken, de még bizonyos közlekedési eszközökön is) gyors, vezeték nélküli internetcsatlakozás (ún. wifi) is nyilvánosan, bárki részére rendelkezésre áll.

[26] Lényegében tehát bárhonnan - közterületről, más épületből vagy akár utazás közben is - hasonló egyszerűséggel és alacsony költségráfordítással érhető el az internet, amint otthoni körülmények között is.

[27] Így tehát egyáltalán nem biztos, sőt még csak nem is valószínűsíthető, hogy az internetre közlést eljuttató személy azt a lakóhelyéről teszi meg. Következésképp az elkövető lakóhelye a rágalmazó vagy becsületsértő kijelentés ott történt leírására vonatkozó konkrét adat hiányában nem lehet a Be. 17. § (1) bekezdése szerinti illetékességi ok alapja.

[28] Ettől eltekintve is azonban, mindkét bíróság tévedett, amikor - egyébként bármiféle indokolás nélkül - az elkövetés helyének azt a helyet tekintették, ahol - feltételezésük szerint - az elkövető a számítógépén a feljelentésben sérelmezett kijelentéseit megszerkesztette, és ahonnan azt az üzemeltető szerverére küldte.

[29] Az elkövetés helye valójában a tényállásszerű magatartás kifejtésének, illetve kifejtése megkezdésének a helye.

[30] A Btk. 226. § (1) bekezdése értelmében a rágalmazást "más előtt", a Btk. 227. § (1) bekezdése szerint a becsületsértést pedig "mással szemben" kell megvalósítani. Ez a becsületcsorbító tényállításnak vagy kifejezésnek a számítógépen való megszövegezésével - anélkül, hogy arról bárki tudomást szerzett volna - objektíve nem valósul meg.

[31] Az eljárás tárgyát képező kijelentések "írásba foglalásának" helye tehát nem lehet az elkövetés helyének tekinthető. Erre nézve következetes az ítélkezési gyakorlat más, ugyancsak közléssel elkövetett bűncselekmények (önbíráskodás, csalás, zaklatás) esetében is (BH 2013.87., BH 2011.332.; EBH 2000.292.).

[32] Az e helyütt felsorolt bűncselekmények sajátossága azonban a célzatosság. A Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségének tényállási eleme a félelemkeltési célzat, az önbíráskodásé és a csalásé pedig az, hogy a passzív alany a fenyegetés, illetve a megtévesztés hatására cselekedjen is az elkövető akaratának megfelelően. Ezért - amennyiben e bűncselekmények közléssel valósulnak meg - azok szükségszerű feltétele, hogy az elkövetési magatartást megvalósító közlések a sértetthez eljussanak; tényállásszerű elkövetési magatartásról csak ettől kezdve lehet szó.

[33] Így az elkövetés helye ilyen esetekben a közlésről való sértetti tudomásszerzés helye; telefonon vagy levélben történt elkövetés esetén a hívás fogadásának, illetve a küldemény átvételének helye, interneten történő elkövetés (jellemzően: csalás) esetén a megtévesztő közlést tartalmazó internetes honlap megnyitásának a helye.

[34] Rágalmazás és becsületsértés esetében azonban a törvényi tényállásban célzat nem szerepel; a közlésnek nem is szükségszerű címzettje a sértett. Egyik bűncselekmény törvényi tényállásának maradéktalan megvalósulásához sem szükséges, hogy a becsület csorbítására alkalmas tényállítások vagy kifejezések a sértett tudomására jussanak, az csak a magánindítványhoz kötöttségük folytán a cselekmények büntethetőségének az előfeltétele.

[35] A cselekmények társadalomra veszélyessége sem a közlésnek a sértettre gyakorolt hatásában, hanem a másokban annak folytán kialakítható, a sértettre vonatkozó negatív értékítéletben jelentkezik; a becsületsértésnek a Btk. 227. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt alakzatánál pedig a nagy nyilvánosság előtti (tehát például az interneten való) elkövetés egyenesen az alaptényállás eleme.

[36] Ezért ilyen esetekben a közzététel helye az elkövetés helye. Következésképp az interneten és egyúttal nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés esetén a weboldalt működtető szerver helye jelenti az elkövetés helyét; és így a bíróság illetékességét az elkövetés helyére tekintettel megalapozó körülményt.

[37] A Kúria utal rá: az elmúlt évtizedekben az írott sajtóban, illetve rádiókban és televíziókban elkövetett becsületcsorbító cselekmények kapcsán is egyöntetű volt az a gyakorlat, miszerint az adott médium szerkesztőségének a székhelye határozza meg a büntetőügyben eljáró bíróság illetékességét. Nincs ok ettől eltérni az elektronikus sajtó újabb formái, így az internet esetében sem.

[38] Ebben az esetben viszont további problémát jelent, hogy számos, a magyar felhasználók által is széles körben látogatott honlap nem hazai szerverről működik, így a jelen ügyben érintett www.facebook.com sem.

[39] Abban az esetben, ha a feljelentő (magánvádló) a terhelt lakóhelye szerinti bíróságon tesz feljelentést, a helyzet egyszerű, hiszen a Be. 17. § (3) bekezdése alapján ez a bíróság az eljárás folytatására illetékes lesz, s ilyenkor az ügy nem is tehető át már később az elkövetés helye szerinti bíróságra.

[40] Jelen ügyben azonban nem ez történt. Ilyenkor a külföldön lévő szerverrel működő weboldalaknál a külföldön történt elkövetésre vonatkozó szabályokat (Be. 18. §) kell alkalmazni. E törvényhely (1) bekezdése szerint pedig ilyenkor elsődlegesen a terhelt lakóhelye szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel a cselekmény elbírálására.

[41] Jelen esetben a terhelt lakóhelye ismert; az - az M.-i Járásbíróság végzésében foglalt, egyebekben helyes okfejtés szerint - a terhelt t.-i tartózkodási helye. Ezért az eljárás lefolytatására - a tárgyalásnak a G.-i Járásbíróság általi megkezdését megelőzően - a T.-i Járásbíróság lett volna illetékes, de nem a Be. 17. § (1) vagy (3) bekezdése, hanem a Be. 18. § (1) bekezdése alapján.

[42] Mivel azonban - a kifejtettek szerint - a G.-i Járásbíróság végzésének meghozatalakor már nem tehette volna át az ügyet más bíróságra, ekként a Kúria a Be. 20. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja szerint eljárva, az eljárás lefolytatására a G.-i Járásbíróságot jelölte ki.

(Kúria Bkk. III. 336/2016.)