BH 2019.8.216

[1] A járásbíróság a 2017. február 27. napján kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet társtettesként elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt egyaránt próbára bocsátotta, a próbaidő tartamát az I. r. terhelt esetében 2 év, a II. r. terhelt vonatkozásában 1 év időtartamban állapította meg. Rendelkezett az egyéb járulékos kérdésekről.

[2] A törvényszék a 2017. október 6. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet járulékos kérdésben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.

[3] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás lényege szerint a sértett 1992. szeptember 1. napjától védőnőként dolgozott K.-ban. Egy országos hetilap 2014. november 29. napján kiadott számában cikk jelent meg "Gyermeküktől megfosztott anyák" felcímmel, "Nem a gólya viszi" főcímmel, "Nehéz sorsú anyáktól veszik el újszülöttjeiket mondvacsinált indokokra hivatkozva - figyeltek fel a jogvédők a terjedő gyámügyi gyakorlatra" alcím mellett. A cikket az I. r. terhelt írta, annak megírásában a K.-val kapcsolatos rész tekintetében segítségére volt a II. r. terhelt, akivel telefonon tartotta a kapcsolatot és akitől részletes információkat kapott.

[4] A cikk a helyi gyámhivatalt több helyen megemlítve a sértett személyére, illetve munkakörére egyértelműen utalva az alábbi tényállításokat tette:

"Az eset nem példátlan. Hasonlók sorozatban történnek meg hátrányos helyzetű borsodi településeken, ahol a mélyszegénységben élő roma nők ki vannak téve a gyámügyi hivatal fenyegetésének, és rettegve várják a szülést, mert attól tartanak, hogy a gyermeküket nem vihetik haza a kórházból..."

"A HVG betekintést nyert egy 10 gyermekes család kálváriáját rögzítő hivatalos iratcsomóba, amelyből például kiderül: 8 gyermek elvételét, a visszahelyezés megtagadását rendre szegénységből eredő okokkal indokolják."

"A gyerekek ruházata nem az évszaknak megfelelő; a nagyobb viszi óvodába a kisebbeket - ilyesmiből a szülői elhanyagolásra következtetnek egyes védőnők..."

"Elég egy ellenséges védőnő jelzése, és annak nyomán a gyámügy határozata ahhoz, hogy egy kismama a szülés után azzal szembesüljön a kórházban, hogy nem viheti haza a kisbabáját - mondja a TASZ jogvédő szervezet munkatársa S. M., hozzátéve: a T. melletti K. roma közössége retteg a helyi védőnőtől, mert javaslatára, és a T.-i Járási Gyámhivatal határozata értelmében több esetben nem vihette haza a kismama a babát a kórházból. A településen érezhetően nő a feszültség, aminek következtében előfordult, hogy a védőnőt megverték."

[5] A sértett az újságcikkről 2014. december 11. napján szerzett tudomást, a joghatályos magánindítványt 2014. december 29. napján terjesztette elő rágalmazás vétsége miatt mindkét terhelttel szemben.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt védője útján az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva, indítványozva, hogy a Kúria az ítéletet változtassa meg, és bűncselekmény hiányában mentse fel mindkettejüket.

[7] Indokaik szerint a bíróság tévedett, mivel az újságcikkben nem tényállításokat közöltek, hanem a véleményüket, az értékítéletüket nyilvánították ki. Kiemelték, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett védelmet kell, hogy élvezzen a közéleti viták szabad folytatása érdekében, továbbá alkotmányos érdek az állami és helyi önkormányzati feladatokat ellátó intézmények szabad bírálata, a közfeladatot ellátó személyek működésének, tevékenységének kritikája.

[8] Az újságcikk egy rendszerszintű problémára kívánta felhívni a közvélemény figyelmét, amely közügy, ehhez képest a bíróságok elmulasztották az arányossági teszt elvégzését, tévesen határolták el a tényállítást az értékítélettől, helytelenül értelmezték a bírósági gyakorlatot, és magát a jogszabályt is. Indítványukban hivatkoztak több alkotmánybírósági határozatra.

[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[12] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[13] A két terhelt felmentésre irányuló felülvizsgálati indítványa a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálatot célozta, mely alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályának megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [korábbi Be. 416. § (1) bek. a) pont].

[14] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Az indítvány vitatta a cselekmény rágalmazáskénti minősítését, tévesnek tartva a tényállítás és értékítélet bíróság általi elhatárolását.

[15] Aki valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, elköveti a rágalmazás bűncselekményét, míg aki ezen kívül mással szemben - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, becsületsértést követ el.

[16] A tényállítás és az értékítélet elhatárolását a bíróság elvégezte, azzal a Kúria egyetértett.

[17] Ekként tényállítás, ha az adott közlés alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Azaz, amennyiben az állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható, akkor tényállításról van szó.

[18] Az értékítélet ezzel szemben általánosító, leegyszerűsítő, igazságtartalma nem ellenőrizhető és nem igazolható.

[19] Következésképpen helytálló a bíróság azon megállapítása, hogy a sérelmezett újságcikkben tényállítás és nem értékítélet az, hogy a helyi védőnőtől azért retteg a helyi roma közösség, mert a javaslatára (és a gyámhivatal határozata értelmében) több esetben nem vihette haza a kismama a kórházból a babáját, és emiatt nő a településen a feszültség, illetve a védőnőt meg is verték.

[20] A tényállításnak a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. Ezen ismérv nem a sértett szubjektív becsületérzetéhez kötött, hanem a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével eldöntendő kérdés, hogy a tényállítás alkalmas-e a becsület csorbítására.

[21] A következetes bírói gyakorlat szerint általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindítás alapjául szolgálhat a sértett ellen, vagy ha a tényállítás a sértett társadalmi megbecsülésének elvesztését, csökkenését, vagy emberi méltóságának sérelmét eredményezheti.

[22] A cikkben szereplő és beazonosíthatóan a sértett személyére vonatkozó tényállítások alkalmasak a becsület csorbítására. A lefolytatott bizonyítás, illetve valóságbizonyítás alapján pedig a közlések nem bizonyultak valósnak.

[23] Következésképpen a terheltek korlátlan véleménynyilvánítási szabadságra történő hivatkozása nem helytálló.

[24] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint ugyanis fokozott alkotmányos védelmet az olyan értékítéletek élveznek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg.

[25] A véleménynyilvánítási szabadság azonban nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában részt vevő személyek esetében.

[26] Mindezt az első- és másodfokú bíróság jogi indokolása kimerítő részletességgel tartalmazza, a háttérjogszabályok megfelelő idézésével.

[27] Következésképpen a rendszerszintű problémára történő rávilágítás, a közügyben való megszólalás, annak konkrét példája nem alapulhat becsületsértő, valótlan tényállításon.

[28] A sérelmezett tényállítások értelmezése pedig mind a tágabb szövetkörnyezetben, mind abból kiemelve változatlan a lényegét tekintve, azaz a jogi megítélés szempontjából ugyanaz marad.

[29] A sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága a hivatkozott alkotmánybírósági határozatok értelmében sem azonosítható a valótlan, becsület csorbítására alkalmas tényállítások felelősség és következmény nélküli közlésével.

[30] Ekként a bíróság helyesen minősítette a cselekményt nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének, a terheltek bűnösségének megállapítása és az alkalmazott intézkedés törvényes.

[31] A fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabályértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat az I. r. és II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.561/2018.)