BH 2023.2.26

[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt l év időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte az I. r. terheltet az eljárás során F. B. magánvádló által előlegezett eljárási illeték magánvádló részére történő megfizetésére.

[2] Az I. r. terhelt fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú döntést I. r. terheltet érintően megváltoztatta, az I. r. terhelttel szemben alkalmazott próbára bocsátást megrovásra enyhítette, egyebekben helybenhagyta.

[3] A vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) és b) pontja alapján, a felmentése érdekében.

[4] Indokai szerint a bíróságok a magánvádló által sérelmezett, de a szövegkörnyezetükből kiragadott, valaki által összeszerkesztett kifejezések objektíve nem alkalmasak a becsület csorbítására, így nem valósítanak meg rágalmazást. Ezért a bűnösségét a bíróság anyagi jogszabálysértéssel állapította meg.

[5] A vád tárgyává tett kifejezések csupán vélekedést tartalmaznak, amely kifejezések a társadalmi megítélés szerint erős hangvételű kritikai megnyilvánulásnak, indulati kirohanásnak tűnhetnek, azonban - a szövegkörnyezetre is figyelemmel - kizárólag azt juttatja határozott stílusban kifejezésre, hogy a vád tárgyává tett kifejezéseket író személy a legkisebb mértékben sem tud azonosulni a magánvádló jellemével, cselekedeteivel, magatartásával, és ezt a véleményét ily módon nyilvánította ki. A kifejezések így, még ha a magánvádló érzékenységét sérthették is, a becsület csorbítására nem alkalmasak, így nem eredményezhetnek büntetőjogi felelősségre vonást. A becsület csorbítására alkalmasság mint törvényi tényállási elem hiánya miatt a rágalmazás bűncselekménye nem állapítható meg.

[6] Az elsőfokú ítéletben hivatkozott "megpróbálták kijátszani a telepet a cégbe" kifejezés is véleménynyilvánítás, egy olyan "absztrakt megfogalmazás", amely konkrétumot sem tartalmaz (melyik telep, melyik cégbe, hogyan). Ezek hiányában csak egy ködös vélemény, hiszen nem ismerhető fel benne semmilyen konkrét tény vagy bármihez köthető konkrét állítás.

[7] A véleménynyilvánítás ilyen formája mögött valóságos ténybeli tartalom nem áll, csupán általánosságban használatos kifejezések, amelyek nem alkalmasak önmagukban tényállítás közlésére, híresztelésére. Jogellenesség nem fedezhető fel benne.

[8] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét megfelelő bizonyíték hiányában, illetve a lefolytatott bizonyítási eljárással ellentétesen hozta meg. A feljelentés és az elsőfokú bíróság ítélete sem tartalmazza a konkrét elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét, valamint, hogy az elkövetés pontosan miként történt meg. E nélkül pedig nem lehet jogszerűen marasztaló ítéletet hozni.

[9] F. B. magánvádló a feljelentését egy ún. chat oldal alapján tette, de hiteles bizonyíték nélkül. A bíróság bizonyítékként nem fogadhatta volna el a magánvádló számítógépén a tárgyaláson bemutatott bejegyzéseket.

[10] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság lényegében nem tette bizonyítás tárgyává a sérelmezett kijelentések esetleges valóságtartalmát sem, amelyet a törvényszék végzésében foglaltak szerint a teljes kontextus alapján vizsgálnia kellett volna.

[11] "Súlyos eljárási hibaként" arra hivatkozott, hogy a bíróság nem vette figyelembe a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra előírt utasításait, a vádlotti indítványokat, és a magánvádlót felmentette a bizonyítási kötelezettsége alól. Ezen túl a bíróság nem jelölte meg pontosan, hogy "egyéb, rendelkezésre álló" bizonyítékként mit vett figyelembe.

[12] Hivatkozott továbbá kerületi bíróság jogerős ítéletére, amelyben egy - az F. B.-től származó - kijelentést ("teljesen beteg") erősnek minősíthető, de a hétköznapi nyelvben is gyakran használatos olyan jellemzésnek tekintette, amely az emberi méltóságot nem sérti.

[13] A magánvádló a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében kifejtette, hogy az I. r. terhelt cselekvősége kétséget kizáró bizonyítást nyert az eljárás során, a kijelentések pedig egyértelműen alkalmasak a becsület csorbítására. Ekként - tartalma szerint - a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt azzal, hogy a Kúria az indítványt "tárgyalás tartása mellett utasítsa el".

[14] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.

[15] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a), b) pont]. Felülvizsgálati eljárásban tárgyalás tartásának nincs helye.

[16] Mindebből következően a magánvádló nyilvános ülés (sem tárgyalás) tartását nem indítványozhatja.

[18] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki, és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (4) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett a törvény kötelező rendelkezése alapján vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges további eljárási szabálysértéseket.

[19] A Be. 649. § (5) bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatokat - a (6) bekezdése szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítványban megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[20] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt helye van [Be. 648. § a), b) pont].

[21] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége így kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható (BH 2004.102.).

[22] Ebből következően a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. A tényből tényre vont következtetés is tény, a jogkövetkeztetés a megállapított tényeken alapul. Ezért az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényekből vont jogkövetkeztetésre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének vitatására.

[23] Mindezek miatt a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatóak az I. r. terheltnek a bizonyítással kapcsolatos kifogásai. Így az, hogy a bíróság mely bizonyítékot fogadott el a tényállás megállapítása során, azt miként, milyen súllyal értékelte; de az sem, ha valamely bizonyítékot egyáltalán nem vett figyelembe, mert ez a bizonyítékok értékelésének körébe tartozik, amelynek a vitatása a felülvizsgálati indítványban kizárt.

[24] E körbe tartoznak a magánvádló által saját számítógépén bemutatott adatok bizonyítékként történő felhasználása, valamint értékelése, és annak megállapítása, hogy a vád tárgyává tett konkrét kijelentések és az, hogy ezek kitől származnak. Ennek alapján a támadhatatlan tényállás részét képezi, hogy a kijelentések nem "összeszerkesztettek", hamisítottak, hanem az I. r. terhelttől származnak.

[25] A Kúria szintén következetes gyakorlata szerint a tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem az ítélet történeti tényállási részébe kerültek, hanem az indokolás más részébe, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körébe (BH 2016.163.III., BH 2006.392.).

[26] Ekként az elsőfokú ítéletnek a feljelentés tartalmát bemutató részében valamennyi - vagyis nem csupán a terhelttől származó - bejegyzést a tényállás részének tekintett a Kúria. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy az egymásra is reflektáló bejegyzések szövegkörnyezetéből világossá válik az I. r. terhelt által tett, a magánvádlóra vonatkozó kijelentések háttere és célja.

[27] A Btk. 226. § (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás vétségét követi el, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A Btk. 226. § (2) bekezdés b) pontban írt minősített eset, ha a rágalmazást nagy nyilvánosság előtt követik el.

[28] A rágalmazás [Btk. 226. § (1) bek.] és a becsületsértés [Btk. 227. § (1) bek.] jogi tárgya az emberi becsület, mely egyrészt a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot, vagyis az egyén tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről kialakított társadalmi értékítéletet jelenti; a becsület csorbítására való alkalmasságot pedig nem a sértett egyéni megítélése, hanem a társadalomban kialakult általános értékelés alapján kell megítélni (BH 2001.462., BH 2000.285.I., EBH 1999.87, BH 1994.171.III.).

[29] A két bűncselekmény elkövetési magatartásai azonban különbözőek. A rágalmazás tényállítással vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával, a becsületsértés pedig a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával vagy egyéb ilyen cselekménnyel valósítható meg (EBH 2017.B.11.I.).

[30] A rágalmazásnál az elkövető tudatának át kell fognia a tényállításnak (híresztelésnek) a becsület csorbítására alkalmas jellegét attól függetlenül, hogy az elkövető az állított (híresztelt) tény valóságtartalma tekintetében tévedésben volt-e vagy sem (BH 1998.412.III.).

[31] A rágalmazás kizárólag tényállítással, míg a becsületsértés a tényállításon kívüli, egyéb kifejezéssel (vagy akár magatartással) valósítható meg.

[32] Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, hogy tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál.

[33] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény, magatartás, történés (jelenség, esemény), továbbá állapot, így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is (BH 1994.171.).

[34] A tényállítás pedig olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - megnyilatkozás, amelynek tartalma a múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot (BH 2009.135.).

[35] Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.

[36] Ez - értelemszerűen - egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet (EBH 2019.B.2.).

[37] Becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (BH 2022.32.III., EBH 2014.B.16., BH 2011.186.).

[38] Egységes tehát a bírói gyakorlat abban, hogy bűncselekmény elkövetésének állítása egy adott, felismerhető, egyedileg beazonosítható személyről a becsület csorbítására alkalmas, ekként a rágalmazás bűncselekményét megvalósítja.

[39] Az irányadó tényállás szerint - egyéb becsmérlő kifejezések mellett - a magánvádlóra utalva az I. r. terhelt többek között azt tette közzé az internetes fórumon, hogy "[…] ez a fasz úgy zsarol, ahogyan nem szégyenli […]", illetve "[…] a rendszerváltáskor ott ragadt és megpróbálták kijátszani maguknak a telepet a cégbe". Valamint a szövegkörnyezetbe illeszkedik az ismeretlen személytől származó bejegyzés, amely szerint "büntető feljelentés részünkről megtörtént, 2,2 millió Ft értékre ellenük, vagyon elleni bcs., csalás vádjával".

[40] A Kúria által a tényállás részének tekintett további bejegyzések (szövegkörnyezet) arra is utalnak, hogy a sértett ellen már csalás és önbíráskodás, testi sértés, "személyes szab. korl. stb." miatt feljelentést is tettek, illetve "felnyomják F. B.-t".

[41] A magánvádló személye (akire az állítások vonatkoztak) a bejegyzések alapján azonosítható volt, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította.

[42] Ilyen szövegkörnyezetben a magánvádló személyét érintő, nyilvánosan közzétett azon állítás, hogy "zsarol", illetve a telepet megpróbálta "maguknak kijátszani", olyan konkrét tényeket (emberi cselekményeket) jelent, amelyek valóságuk esetén akár büntetőeljárás megindítására is alkalmasak. Ekként pedig objektíve alkalmasak a becsület csorbítására, így a rágalmazás törvényi tényállását kimerítik.

[43] Nem tekinthetők tehát pusztán a sértett személyét minősítő, minden konkrétumot nélkülöző véleménynyilvánításnak, kritikának.

[44] A felülvizsgálati indítvány hivatkozásával szemben a becsületsértő cselekmény jogellenessége is fennáll, mivel a tényállásszerű és büntetendő magatartás esetében a jogellenességet (társadalomra veszélyességet) kizáró ok, körülmény nem állapítható meg (EBH 2004.1011., BH 2014.B3., EBH 1999.87.). Ilyen lenne a hatósági eljárásban tanúzási, bejelentési kötelezettség teljesítése, hivatalos ügyintézés vagy bírósági eljárás során a sértettre vonatkozó körülmények rögzítése, előadása stb. Ilyenre a felülvizsgálati indítvány sem utalt.

[45] Az egyéb, szintén a magánvádlóra vonatkoztatott becsületsértő kifejezések ("fasz", "beteg elme", "túlmozgásos farok", "díszfarok" stb.) tényállításként nem értelmezhetők. Ennyiben a felülvizsgálati indítvány érvei helyesek, ez azonban önmagában a bűnösség kérdését, a rágalmazás vétsége megállapíthatóságát nem érinti.

[46] E kifejezések - bár szintén nagy nyilvánosság számára hozzáférhető fórumon jelentek meg - önálló bűncselekményként nem értékelhetők, mivel e magatartások az azonos alkalommal elkövetett rágalmazás vétségébe beolvadnak (BH 1981.48.).

[47] A felülvizsgálati indítvány más ügyre hivatkozása kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy minden ügy egyedileg bírálandó el, a más - akár jogerősen befejezett - ügyre hivatkozás önmagában nem jogi érv, így a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a hivatkozott egyedi bírósági döntés alapján megállapítható azonban, hogy a felülvizsgálati indítványban idézett, a jelen ügy tényállásában nem szereplő kifejezést minősített a járásbíróság még a becsületsértés határát el nem érőnek.

[48] Az I. r. terhelt sérelmezte azt is, hogy a valóság bizonyítása az adott ügyben elmaradt.

[49] A Btk. 229. § (1) bekezdése szerint rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. A valóság bizonyításának azonban feltétele van; ugyanis akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta [Btk. 229. § (2) bek.].

[50] A valóság bizonyításának indokoltságát megalapozó közérdeket vagy bárki jogos érdekét a bíróságnak ügyenként kell vizsgálnia és mérlegelnie. A valóság bizonyításának törvényi feltételek ellenére történő elmaradása a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti anyagi jogszabálysértést valósíthat meg, és így felülvizsgálati okot képez (EBH 2019.B.2.III.).

[51] A Kúria egyetértett az e körben a másodfokú bíróság által kifejtett indokolással, amely szerint az irányadó tényállást figyelembe véve sem közérdek, sem bárkinek jogos magánérdeke nem indokolta a valóságbizonyítás elrendelését, ilyen okra az I. r. terhelt sem hivatkozott a felülvizsgálati indítványában. E vonatkozásban is alaptalan volt ezért a felülvizsgálati indítvány.

[52] Az I. r. terhelt "súlyos eljárási hibaként" sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a másodfokú bíróság által a hatályon kívül helyező végzésben a megismételt eljárásra adott utasításoknak.

[53] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt.

[54] A Be. 649. § (2) bekezdés a)-e) pontja kimerítő jelleggel meghatározza azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[55] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványban sérelmezett eljárási szabálysértés vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra hivatkoznak érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

[56] Az I. r. terhelt által a felülvizsgálati indítványában sérelmezett eljárási hiba nem tartozik a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező - eljárási szabálysértések körébe, ezért felülvizsgálat elrendelését nem eredményezhették.

[57] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, az I. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a jogerős ítéletet - a Be. 662. § (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.I.990/2021/12.)