BH 2023.3.58

[1] A járásbíróság a 2021. szeptember 1. napján meghozott büntetővégzésével a terheltet rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek.] miatt megrovásban részesítette.

[2] A terhelt 2021. október 21. napján előterjesztett tárgyalás tartása iránti indítványát a járásbíróság a 2021. november 29. napján meghozott végzésével, elkésettség okán elutasította. Az elsőfokú bíróság e végzése a törvényszék mint másodfokú bíróság helybenhagyó végzése folytán 2022. január 14. napján véglegessé vált.

[3] Az alapügyben eljárt bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a tényállást az alábbiak szerint állapította meg:

A terhelt és a feljelentő szomszédok. A feljelentő a feljelentését 2021. március 15. napján tette meg, az illetéket 2021. május 31. napján lerótta.

2021. március 14. napján a terhelt azt állította a magánvádlóról, hogy közműtolvaj, lopja a vizet, a gázt és az áramot, továbbá "kurva" megszólítással is illette őt. Mindezeket a saját kertjéből a szomszédhoz a szomszéd - magánvádló - kertjébe intézve.

A személyes meghallgatás során a terhelt előadta, hogy "fogja be a száját közműtolvaj, nem szégyelli magát, hogy itt lopnak már évek óta" is elhangzott tőle a feljelentő irányába. Valamint azt is előadta, hogy vagy a feljelentőnek vagy a férjének mondta mindezeket.

[4] A terhelt a törvényszékhez címzett beadványában a büntetővégzés semmisségének megállapítását kérte a végzés törvénysértő jellege okán. Részletes indokait a későbbiekben - ugyan törvényi hivatkozás megjelölése nélkül - már felülvizsgálati kérelem tárgy megjelöléssel a Kúriának címzett beadványaiban fejtette ki, melyben elsősorban és túlnyomórészt a büntetőjogi felelőssége megállapítását sérelmezte.

[5] Kifejtette, hogy a büntetővégzés tartalmilag nem helyes, miután hamis az az állítás, hogy a magánvádlót "kurvának" nevezte, de jogilag sem helytálló, mivel a rágalmazás vétségét kizárólag "más előtt" lehet elkövetni, márpedig a 2021. március 14-i eseménykor a kertjeikben, rajtuk kívül külső személyek nem, csak mindkettőjük részéről a családtagjaik voltak jelen. A "más előtt" tényállási elem tehát hiányzott, melyet a járásbíróság a büntetővégzésben nem vett figyelembe, végzése ezáltal jogszabálysértő. Utalt arra is, hogy a büntetővégzés szembe megy a joggyakorlattal is, hiszen az általános utalás vagy az általánosságban használt szidalmazó jellegű, negatív megítélésű tulajdonságra utaló kifejezés nem valósít meg rágalmazást.

[6] Kifejtette továbbá, hogy a végzés a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is sérti, miután a bíróság - szemben ővele - a magánvádlót és annak férjét nem büntette meg, holott válaszként tőlük is trágárságok és fenyegetések hangzottak el.

[7] Sérelmezte, hogy a járásbíróság sem az általa az üggyel összefüggésben, sem a férje által 2021. augusztus 24-én benyújtott beadványát nem vette figyelembe, holott ezen esetnél ő volt sértettje a magánvádló családja által elkövetett verbális támadásnak. Ezzel összefüggésben azt is előadta, hogy a feljelentő és családja által évek óta rendszeresen tartó zaklatások miatt már feljelentést tett a rendőrkapitánynál, a magánvádló lánya pedig - a magánvádló felbujtására - őt több alkalommal fizikailag és verbálisan is bántalmazta.

[8] Előadta, hogy az ügyben eljárt bírósági titkár félrevezető tájékoztatással azzal hívta fel, hogy az általa a magánvádló támadása miatt 2021. október 20-án tett feljelentése alapján indult ügy és a magánvádló feljelentése alapján indult tárgybeli ügyben hozott döntéssel szemben tett panasza együtt kerül elbírálásra, de ez az állítás is hamisnak bizonyult.

[9] A bíróság eljárását érintően több alkalommal az eljárás koncepciós jellegét hangsúlyozta azzal, hogy a járásbíróság bizonyíték nélkül, az összes körülményt mellőzve, tanúk meghallgatása nélkül hozott döntést az ő megbüntetésével. Kifogásolta, hogy az ügy tárgyát képező esetet érintő beadványait a bíróság nem tekintette ellenfeljelentésnek, viszonvád emelése ellenére a magánvádlót vádlottként nem hallgatta meg, a magánvádló által hivatkozott videó bizonyítékként történő benyújtását nem kérte, a bíróság a személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyvet számára nem küldte meg.

[10] Mindezek alapján a hamis tartalmú büntetővégzés semmisnek tekintését, valóság bizonyítás elrendelését kérte, továbbá a járásbíróság arra történő felszólítását, hogy további kérelmek alapján koncepciós eljárás megindítására ne kerüljön sor, továbbá a magánvádló felhívását a további bűncselekmények elkövetésétől való tartózkodásra.

[11] A magánvádló több beadványában is részletesen beszámolt a nevében, illetve a vele szemben, a támadott jogerős végzés tárgyát képező eseményt követően a járásbíróságon indult büntető (S. I., S. J. feljelentése és a magánvádló újabb feljelentése) és (3 200 000 forint összegű sérelemdíj megfizetése) polgári eljárásokról, mellékletként pedig korábbi, más szervek részére e-mailben megküldött levelezéseket is csatolt.

[12] A terhelt megküldte, ugyancsak e-mail formátumban a járásbíróság elnökének és eljáró bírójának címzett leveleit is, valamint olyanokat is, amelyek aláírójaként férje neve szerepelt.

[13] A magánvádló a terhelt indítványára tett észrevételében érdemi nyilatkozatot tenni nem kívánt, annyi megjegyzést tett, hogy a terhelt az elmarasztalását sérelmezi, miután nem képes elfogadni a határozatot, erre tekintettel megfelelő döntés meghozatalát indítványozta.

[14] A terhelt felülvizsgálati indítványa - az alábbiak - szerint alapos.

[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[16] A Kúria, miután a terhelt indítványa a felülvizsgálati eljárás okára vonatkozó törvényi hivatkozást nem tartalmazott (Be. 649. §), azt tartalma szerint vizsgálta meg, amely érdemét tekintve a bűnössége megállapításának sérelmezéseként volt azonosítható.

[17] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapította meg. E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy - ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően - büntethetőséget kizáró (például jogos védelem) vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.

[18] A jelen ügyben a bíróság büntetővégzésben határozott a büntetőjogi felelősségről és a szankcionálásról. A Be. 739. § (2) bekezdése szerint a büntetővégzés ügydöntő határozat. A büntetővégzésre - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

[19] Ugyanakkor előre kell bocsátani, hogy a felülvizsgálati eljárásban alapvető jelentőségű szabály, miszerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], továbbá a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[20] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nem csak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására sem.

[21] A fenti törvényi rendelkezések a tényállás vitatását kivételt nem tűrően zárják ki a felülvizsgálati eljárásban. Ennek megfelelően az ügydöntő határozat tényállásban nem szereplő, illetve attól eltérő tényt a Kúria a felülvizsgálati eljárás során ilyen esetben sem vehet figyelembe.

[22] A fentiekre tekintettel a jelen esetben az indítványnak a jogerős határozatban megállapított tényállásban rögzített kinyilatkoztatások, egyes tények állítását kétségbe vonó, illetve azok bizonyítatlanságát állító kifogásai alapján felülvizsgálatnak helye nincs, azokat az indítvány elbírálása során figyelmen kívül kell hagyni. Így az indítványnak a tényállásban foglalt állítások mibenlétét, tartalmát, ezentúl a bíróság bizonyítási eljárását, viszonvád alapján a magánvádló vádlottkénti vagy indítványozott tanú kihallgatásának, továbbá kép- és hangfelvétel bekérésének elmulasztását sérelmező részei kapcsán a felülvizsgálat a törvényben kizárt. Nem fogadható el tényként az sem, hogy a magánvádló vagy hozzátartozója részéről hangzott-e el és ha igen, milyen tartalmú, a terheltet érintő állítás.

[23] Ugyanakkor a bűnösség megállapításának a feltétele, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállásból a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemei maradéktalanul felismerhetők legyenek. Ez lehet a felülvizsgálat tárgya.

[24] A bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 226. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében állapította meg.

[25] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.

[26] A bűncselekmény jogi tárgya - a becsületjog által védett - a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.

[27] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b) pontja], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pontja; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség Részének II. cikke].

[28] A rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).

[29] A rágalmazás elkövetési módja a tényállításnak, híresztelésnek vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezésnek a sértettől különböző, más személy előtti használata; a tényállásszerűséghez az szükséges, hogy a becsület csorbítására alkalmas tényállítás - a sértetten kívül - más személy tudomására jusson.

[30] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.).

[31] A felülvizsgálati eljárás előírt rendelkezései alapján a Kúriának az indítvány jogi kifogásait a jogerős büntetővégzésben megállapított tényállás alapulvételével kellett elbírálnia.

[32] A Kúria előrebocsátja - és ennek e vizsgálat szempontjából jelentősége van - hogy a támadott határozat büntetővégzés, amelyet a bíróság tárgyalás mellőzésével hozott meg.

[33] A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás külön eljárási forma, lényege, hogy a bíróság - ha a törvényi feltételek fennállnak - bizonyítás felvétele nélkül, kizárólag a nyomozás során keletkezett ügyiratok alapján dönt a büntetőjogi felelősségről és a törvényben meghatározott korlátozott súlyú joghátrányt alkalmaz.

[34] A bíróság döntésének formája ügydöntő végzés, tartalmára a törvény az ügydöntő határozatra irányadó általános szabályokhoz (Be. 561. §) képest eltérő rendelkezéseket állapít meg. A jelen ügy szempontjából az lényeges, hogy a büntetővégzés indokolása az általános szabályokhoz [Be. 561. § (3) bek.] képest speciális, egyszerűsítő tartalmi követelményeket határoz meg; a megállapított tényállást, a vádra és a büntetővégzés feltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölését kell tartalmaznia [Be. 741. § (4) bek.].

[35] Az elsőfokú bíróság jogerős végzésének indokolása messze elmarad e követelményeknek való megfeleléstől mind szerkesztését tekintve, mind akkor, amikor ténybeli és jogi - anyagi és eljárásjogi - tartalmakat, követhető logika nélkül vegyít.

[36] A jogerős végzés [4] bekezdése a következőket tartalmazza: "A bíróság a rendelkezésre álló ügyiratok adatai alapján a következő tényállást állapította meg." Ezt követően a bíróság az általa megállapított tényállást a határozata [5]-[7] bekezdéseiben rögzítette.

[37] A Kúria - általánosságban - a tényállás mibenlétével összefüggésben rámutat, hogy a bíróság által megállapított tényállás nem más, mint azoknak a tényeknek az összessége, amelyeket a bíróság a vád keretei között megtörténtként állapított meg, vagyis maga az eset, esemény, amelynek a törvényi tényállásba illeszkedése a büntetőeljárás fő kérdése.

[38] A Kúria már több határozatában kifejtette, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és így nem is a tényállás része, amikor a bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez (BH 2019.19.II., Kúria Bfv.II.925/2019/6. indokolás [51]).

[39] A büntetővégzés esetében a törvény azonban nemhogy a bizonyítékok tartalmára való utalást vagy a bizonyítékok értékelését, de még azok felsorolását sem kívánja meg.

[40] A határozat tartalmi követelményeinek általános szabályai szerint valóban az indokolásra tartozik a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítésének indokolása, mindez büntetővégzés esetén - az eltérő szabályozásra tekintettel - nem indokolt, miután a normaszöveg szerint a büntetővégzés indokolása a megállapított tényállást, a vádra és a büntetővégzés feltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölését tartalmazza. Bár az eljáró bíróság határozatának indokolásában azzá tette, nyilvánvalóan nem tényállásra tartozik az eljárás megindításával összefüggő illeték megfizetésére vonatkozó adat, de magára egy, az adott eljárási eseményre való utalás sem.

[41] A jogerős határozatot hozó bíróság által tényállássá tettek azonban a következők:

- 2021. március 14. napján a terhelt azt állította a magánvádlóról, hogy közműtolvaj, lopja a vizet a gázt és az áramot, továbbá kurva megszólítással is illette őt. Mindezeket a saját kertjéből a szomszédhoz a szomszéd - magánvádló - kertjébe intézve.

- A terhelt előadta, hogy "fogja be a száját közműtolvaj, nem szégyelli magát, hogy itt lopnak már évek óta" is elhangzott tőle a feljelentő irányába. Valamint azt is előadta, hogy vagy a feljelentőnek vagy a férjének mondta mindezeket.

[42] A jogerős határozat tényállása alapján mindössze tehát az állapítható meg kétségkívül, hogy a terhelt részéről a vádbeli helyen és időben az ott meghatározott kijelentések a magánvádló kertje irányába elhangzottak. Ezt követően azonban a bíróság nem a vádbeli helyen és időben (a felrótt elkövetési magatartás tanúsítása során) történteket rögzített, hanem azt, hogy a terhelt az eljárás során milyen nyilatkozatot tett. Az eljárt bíróság ugyanis a tényállásban tüntette fel a terhelt azon előadását, hogy a feljelentőnek vagy a férjének mondta kijelentéseit, de nem foglalt állást abban, hogy ezek közül melyik történt meg, mindez pedig a cselekmény tényállásszerűségét alapjaiban meghatározza. A magánvádló férje ugyanis kétségkívül a terhelthez és a sértetthez képest "más", míg a magánvádló nem, azt pedig ugyancsak nem tartalmazza a tényállás, hogy a közlés címzettjén kívül tartózkodott-e más is a helyszínen. A felülvizsgálati indítvány tehát ebben a körben helytálló.

[43] A rágalmazás tényállásszerűségének - a fent már ismertetett követelménye - a becsület csorbításra alkalmas tényállításnak a sértettől különböző, más személy előtti használata. A becsület csorbításra alkalmas kijelentés sértettel szembeni használata más személy előtt, rágalmazás megállapítására, anélkül - így négyszemközti közléssel - becsületsértés megállapítására vezethet. Ez utóbbi esetben pedig tovább vizsgálandó, hogy a becsületsértés bűncselekményi alakzata megvalósulásához szükséges többlet törvényi feltétel (a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy nagy nyilvánosság előtt elkövetés) fennáll-e, ez határozza ugyanis meg azt, hogy a becsület csorbításra alkalmas tényállításért való felelősség büntetőjogi vagy szabálysértési elbírálást von maga után.

[44] A Kúria következetes gyakorlata szerint anyagi jogi sérelem az is, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a bűnösség kérdése nem ítélhető meg (BH 2014.103.I., BH 2013.55.II., BH 2010.141., BH 1998.110.). Jelen esetben ez a helyzet, mert az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a terhelt a becsület csorbítására alkalmas tényállítást -egyidejű jelenlétük mellett vagy sem - kizárólag a magánvádló vagy annak férje felé intézte. Így azonban a büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége nem dönthető el. Ez esetben pedig felülvizsgálati eljárásban a Kúria csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséről és az alapügyben eljárt bíróság új eljárásra utasításáról rendelkező határozatot hozhat; a terhelt büntetőjogi felelősségéről az alapügyben eljárt bíróságnak megismételt eljárás keretében kell döntést hoznia.

[45] A Kúria a terhelt által a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett nagyszámú és tartalmilag is terjedelmes beadványaival összefüggésben megjegyzi, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat jellege éppen abban áll, hogy annak tárgya kizárólag a megtámadott jogerős ügydöntő határozat lehet, kizárólag - a hivatalból is vizsgálandó eljárási szabálysértések kivételével - a sérelem által megjelölt körben [Be. 659. § (5) és (6) bek.].

[46] E törvényi kötelezettségre tekintettel a Kúria nem foglalkozhatott a terhelt által előterjesztett olyan beadványokkal, illetve a beadványok azon részeivel, amelyek a támadott határozat tényállásában rögzített cselekménytől különböző - akár a terhelt álláspontja szerint azzal közvetlenül vagy közvetve összefüggő, időben előtte vagy utána történt - eseményekre vonatkoznak, vagy amelyek tárgya a terhelttel szembeni - a felülvizsgálat tárgyát képező ügytől eltérő - más büntető vagy polgári eljárás, vagy más címzettnek szól. Nem volt az sem vizsgálható, ami a járásbíróság működésére vonatkozó kifogásokat tartalmazott, vagy amik a jelen és más, a terhelttel szembeni ügyek kezdeményezésére vezető koncepcionális elképzelésekről szólt, valamint azok sem, amelyeket a terhelt mellékletként a férjétől származó ügyiratként csatolt.

[47] A terhelt beadványaiban a bíróság eljárásában megvalósult olyan eljárási hibákat is - egyesítés elmaradása, jegyzőkönyv megküldésének elmulasztása, a bírósági eljárásban közreműködők tevékenysége - kifogásolt, amely vizsgálatára - miután az a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, pontosan meghatározott eljárásjogi okok között nem szerepel - a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.

[48] Az eljárási szabálysértéseket érintően, bár a terhelt ilyen kifogással nem élt, és nem is alapoz meg felülvizsgálatot, azt a Kúria észlelte, hogy a büntetővégzés meghozatalára a törvényben írt határidőn túl került sor. Bár az alapügyben eljárt bíróság azt rögzítette, hogy a büntetővégzés meghozatalának a Be. 740. § (1) bekezdésében írt, továbbá a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 215. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak, a jogszabályi előírást hiányosan és tévesen értelmezte.

[49] A büntetővégzés meghozatalára irányuló külön eljárás általános szabályai alapján a bíróság a büntetővégzést az ügy érkezését követő egy hónapon belül hozza meg [Be. 741. § (1) bek.]. A magánvádas eljárásban e határidő számítását speciális rendelkezés írja felül; a Be. 786. § (4) bekezdés a) pontja szerint a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban a végzés meghozatalára meghatározott egy hónapos határidőt a személyes meghallgatás napjától kell számítani.

[50] Jelen ügyben a jogerős határozat meghozatala idején a fenti szabályoktól részben eltérő rendelkezéseket tartalmazott (a jelen felülvizsgálat időpontjában is még hatályos) a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvénynek (a továbbiakban: kivezető törvény) a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó átmeneti szabályok alcíme, amely a Kormány által, a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel 2020. március 11. napjával kihirdetett veszélyhelyzet megszűnésével egyidejűleg, 2020. június 18. napján lépett hatályba.

[51] A kivezető törvény 215. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a büntetővégzést az ügy érkezését követő három hónapon belül hozza meg. E rendelkezést azonban az alapügyben eljárt bíróság tévesen alkalmazta a magánvádas külön eljárásban.

[52] A kivezető törvény szerkezeti megoldása ugyanis ténylegesen a Be. külön eljárások szerkezeti felépítését követi. A teljesség igénye nélkül, a kivezető törvény 213. §-a fiatalkorú elleni büntetőeljárás, 214. §-a a bíróság elé állítás, 215. §-a a büntetővégzés, 216. §-a az eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében, 217. §-a a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti eljárás - Be.-től eltérő - szabályait rögzíti.

[53] Míg a kivezető törvény a fiatalkorú elleni külön eljárásban a büntetővégzés meghozatalát érintő eltérő rendelkezést tartalmaz (kivezető törvény 213. §), addig a magánvádas külön eljárás szabályaitól ilyen eltérést nem alkotott. A kivezető törvény 215. §-a kizárólag a Be. C. Fejezete szerinti büntetővégzés meghozatalára irányuló (kvázi) általános eljárásra értelmezhető; ezt az is alátámasztja, hogy ugyanezen jogszabályi hivatkozás, vagyis a 215. § (2) bekezdése már a Be. C. Fejezetre utalást is tartalmazza. Mindennek a jelen felülvizsgálat szempontjából - ahogyan arra fentebb utalás történt - jelentősége nincs, hiszen ezen eljárási szabálysértés felülvizsgálatot nem alapozna meg.

[54] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tartott tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(Kúria Bfv.II.322/2022/33.)