BH 1994.2.59

A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tényállás szerint a vádlott 146 cm magas, testsúlya 39 kg. Iskolai végzettsége nincs, analfabéta, rendszeres szociális segélyben részesül.

A 83 éves, 178 cm magas, közepesen fejlett és táplált sértett egyedül lakott. Zárkózott természetű volt, az utóbbi időben már a rokonaival sem tartotta a kapcsolatot. Hétközben általában a szőlőjében dolgozott, hétvégeken szokása volt a kapuba kiülni. A sértett mint termelő, otthon pálinkát tartott, abból iszogatott.

A vádlott és a sértett - mint falubeliek - köszönő viszonyban voltak egymással. 1991. július 19-én a délutáni órákban a vádlott a sértett lakásához közel, a kocsmában egyedül italozott, ahonnan 20 óra 30 perc körül egyedül indult haza. Amikor a vádlott a sértett házához ért, a kapu előtt ülő sértettnek köszönt, aki azt viszonozta, majd a sértett a vádlottat hívta, hogy igyon egy féldecit. Végül is a vádlott a sértettel bement a házba, az utcai szobába, közben a sértett a kutyát meg is fogta, hogy a vádlott be tudjon menni.

Mindketten az ágyra ültek, pálinkát ittak. Közben a sértett az udvari szobában a villanyt felkapcsolta. A sértett énekelni kezdett, a vádlottat is noszogatta, hogy énekeljen vele, de mert a vádlott a nótákat nem ismerte, így csak dudorászott. A sértettnek ez nem tetszett, a vádlottat ezért szidta, nyakon is ütötte, aki ettől leesett az ágyról, majd visszaült a sértett mellé az ágyra.

A vádlott továbbra sem énekelt, ezért a sértett ismét nyakon vágta, mire a vádlott megint leesett az ágyról. A vádlott felkelt, kifogásolta a sértett magatartását, mire a sértett megint töltött pálinkát, amit közösen megittak. A sértett ismét nótázni kezdett, a vádlott megint nem tudott csatlakozni, mire a sértett ismét nyakon vágta a vádlottat. A vádlott ezután erősen arcon ütötte a sértettet, aki az ágyon ülve megtántorodott, majd felállt. Ekkor a vádlott ismét megütötte úgy, hogy a sértett beesett az ágyba, és a vádlottat magával rántotta. Az ágyon dulakodtak, a sértett hanyatt, a vádlott felülre került, ismét ütötte a sértettet, majd a földről felvett inggel a lábait, egy rongydarabbal a kezeit a teste előtt összekötötte, hogy ne tudja őt tovább bántani.

Ezután a vádlott az utcai ablaknál levő ágyra feküdt le, elaludt, majd hajnalban felébredve hazament, összekötözött állapotban hagyva a sértettet.

A szomszédoknak feltűnt, hogy a sértettet nem látták. Így találták meg a negyedik napon összekötözött, eszméletlen állapotban, felső testtel félig az ágyról lecsúszva. Orvost hívtak, kórházba szállították, ahol másnap meghalt. A sértett az ágyra esés, majd a vádlott fölülre kerülése során bal oldali ablakos sorozat-bordatörést szenvedett, törött volt a III-X. borda, a kulcscsont a középső vonalban, valamint a IV-X. borda a hátsó hónaljvonalban kezdődő és a gerinc mellett végződő törésvonal mellett. A sértett halála a bal oldali ablakos sorozat-bordatörést követően kialakult tüdőgyulladás miatt jött létre. A tüdőgyulladás kialakulásához hozzájárult a bordatörések miatti légzési nehezítettség, a következményes szívjobbkamra-túlterhelés, valamint az, hogy a mozgásában jelentősen korlátozva, kényszertartásban, megkötözött állapotban volt. Állapotát tovább súlyosította a folyadék- és élelemfelvevési lehetőség hiánya.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet az ügyész által súlyosításért és a jogi minősítés miatt bejelentett fellebbezése alapján bírálta felül. Az ügyészi álláspont szerint tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott bűnösségét személyi szabadság megsértése bűntettében állapította meg.

Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a vádlott a sértett végtagjait a bántalmazást követően egy inggel, illetve egy rongydarabbal összekötötte, ezt követően lefeküdt, majd hajnalban hazament. A sértettet 3 nappal később összekötözött, eszméletlen állapotban találták meg a szomszédok. A vádlott a sértettet a bántalmazást követően fosztotta meg a személyes szabadságától - vagyis a két cselekmény időbelileg elkülönült -, másrészt a mozgásban való korlátozottság, a folyadék és a táplálék hiánya - az orvos szakértő szakvéleményében kifejtettek szerint - a sértett állapotát csak súlyosította, míg a halálát a sorozat-bordatörés miatt kialakult súlyos fokú légzési problémák okozták. Ezekre figyelemmel a személyi szabadság megsértését a vádlott nem a halált okozó testi sértés megvalósítása során, hanem azt követően vitte véghez, vagyis valóságos anyagi bűnhalmazat valósult meg. Ugyanakkor a sértett sanyargatásával való elkövetés megállapítására nyújt alapot az, hogy a súlyosan sérült, 83 éves sértett csaknem 4 napig feküdt összekötözött és magatehetetlen állapotban és ez idő alatt alapvető emberi szükségletei kielégítésére sem volt lehetősége.

A helyesen megállapított tényállásból a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és törvényes a cselekmény jogi minősítése is. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése vétségének a halált okozó testi sértés bűntettével halmazatban történő megállapítására irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú ítélet tényállása az orvos szakértői vélemény alapján tartalmazza: a sértett halála erőszakos úton, a bal oldali, ablakos, sorozatos bordatörést követően kialakult tüdőgyulladás miatt jött létre. A tüdőgyulladás kialakulásához hozzájárult a bordatörések miatti légzési nehezítettség, a következményes szívjobbkamra-túlterhelés, valamint az, hogy a nevezett mozgásában jelentősen korlátozva volt, kényszertartásban, megkötözött állapotban. Állapotát tovább súlyosította a folyadék- és az élelemfelvevési lehetőség hiánya.

A vádlott tettlegesen bántalmazta a sértettet, majd a támadó magatartását folytatva azt azzal fejezte be, hogy védekezésre képtelenné téve megkötözte. Kétségtelen, hogy ezáltal megfosztotta személyi szabadságától. A két bűncselekmény - az adott tényállásra figyelemmel - nem anyagi, hanem látszólagos alaki halmazatban áll egymással. A tényállásban megállapított, a sértett elleni fizikai erőszak - sorozat-bordatörést eredményező bántalmazás és a megkötözés - egy időben, egy folyamat részeként, és nem térben, időben elkülönülten valósult meg. A testi sértés azért is okozott halált, mert a súlyosan sérült sértett az állapotát súlyosító, az egészségét tovább rontó körülményeknek volt kitéve a személyi szabadságától megfosztott, nélkülöző állapotában.

A szakértői vélemény annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy a sértett azonnali orvosi ellátása - jóllehet kis valószínűséggel - az életét megmenthette volna. Az eredményhez viszonyítottan a sorozat-bordatörést okozó bántalmazás és a sértett cselekvési szabadságát kizáró összekötözés, illetve az ezt követő többnapos kiszolgáltatottság állapota sem tényeiben, sem jogi értékelésében nem különíthető el. A Btk. 170. §-a (5) bekezdésének 2. fordulata szerinti bűntett így azáltal valósult meg, hogy e törvényhely megállapíthatóságához szükséges minősítő körülményt egy másik tényállásszerű cselekmény - a személyi szabadság megsértése - közvetítette. A két tényállásszerű magatartás tehát egybeesik, és a két bűncselekmény halmazata csupán látszólagos.

A vádlott magatartása ily módon egyidejűleg két, olyan egymástól különböző bűncselekmény törvényi tényállását merítette ki, amelyek törvényi büntetési tételei nem azonosak, és amelyek közül - a konszumpció elve alapján - a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetettben az enyhébb büntetési tétellel büntetni rendelt szükségképpen benne foglaltatik. A cselekményt ezért csak a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett törvényi tényállás - a halált okozó testi sértés bűntette - szerint indokolt minősíteni.

Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a személyi szabadság megsértése és az említett testi épség elleni bűntett bűnhalmazata általában nem zárható ki, amennyiben a személyi szabadság megsértése a másik cselekménynél súlyosabban büntetendő, vagy a másik bűncselekmény megvalósulásától elkülönülten jön létre. A bűnhalmazat megállapítását az adott tényállás zárta ki, mert a személyi szabadság megsértése az erőszakosan véghezvitt bűncselekményen belül az elkövetés módja volt, és ily módon a halmazat csupán látszólagos alaki halmazat volt. Ilyen esetben pedig a személyi szabadság megsértése önálló bűncselekményként nem értékelhető.

A Legfelsőbb Bíróság a büntetés súlyosítására - a büntetés próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzésére - irányuló ügyészi fellebbezést alaposnak találta. Megállapította, hogy a megyei bíróság alapvetően helyesen sorolta fel a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket - de a vádlott javára figyelembe vehető enyhítő tényezőknek eltúlzott jelentőséget tulajdonított. Nem vette kellően figyelembe a cselekmény jelentős tárgyi súlyát és azt, hogy a cselekmény megvalósítását a kíméletlenség jellemezte, és az elkövetés módja a sértettnek hosszan tartó gyötrelmet okozott. Ez utóbbiakra tekintettel nem hozható fel a vádlott javára szóló olyan különös méltánylást érdemlő ok, amely a törvényi büntetési tétel alsó határának megfelelő, 2 évben megállapított büntetés próbaidőre történő felfüggesztését indokolhatná. Miként arra a megyei bíróság ítélete utalt, még a vádlott szellemi színvonalától is elvárható volt az az előrelátás, hogy az idős sértett a bántalmazás következtében súlyosan sérül, és a magárahagyatottság az állapotát csak súlyosíthatja. Ez utóbbiakra - és az elkövetés módjában megnyilvánuló embertelenségre is tekintettel - a Legfelsőbb Bíróság az ügyészi álláspontban foglaltakkal egyetértve, a büntetés próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte. Az általános és egyéni megelőzés céljait a konkrét ügyben csak a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása szolgálja megfelelően.

Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazására irányuló ügyészi indítvánnyal is. A vádlott a cselekményének jellege folytán méltatlan a közügyekben részvételre, ezért a Legfelsőbb Bíróság 2 évre a közügyektől eltiltásra is ítélte. (Legf. Bír. Bf. V. 573/1993. sz.)