BH 1997.1.5

A bíróság katonai tanácsa a tartalékos honvéd I. r. vádlottat társtettesként elkövetés kényszerítése bűntette, súlyos testi sértés bűntette, 5 rb. folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett szolgálati visszaélés vétsége és 5 rb. részben társtettesként elkövetett szolgálati visszaélés vétsége miatt, halmazati büntetésül 8 hónapi - végrehajtandó - fogházbüntetésre;

a tartalékos honvéd II. r. vádlottat pedig társtettesként elkövetett kényszerítés bűntette és 5 rb. szolgálati visszaélés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A bíróság elbírálta a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak cselekményeit is, velük szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A tényállás szerint a vádlottak sorkatonák voltak.

1. 1995 márciusában - közelebbről már meg nem határozható időben - egy eligazítás alkalmával K. J. honvéd fegyelmezetlenül viselkedett az alakulat törzsfőnökével szemben. Az I. r. és a II. r. vádlott - attól tartva, hogy emiatt az őrszakaszhoz tartozó katonák hátrányban részesülnek - elhatározták, hogy "megfegyelmezik" K. J.-t. Még ugyanezen a napon este bementek a hálókörletbe, és ott felelősségre vonták a velük azonos időszakban bevonult honvédet, majd ledöntötték őt a padlóra, és a II. r. vádlott őt lefogva tartotta. Ezalatt az I. r. vádlott lehúzta a sértett nadrágját és egy partvis nyelét a honvéd végbeléhez érintette. Ezt követően a seprű nyelét a védekezésben akadályozott sértett szájához érintette, majd a nadrágját kigombolta, és a nemi szervét a honvéd szájához közelítette. Ezután az I. r. vádlott fogta le a sértettet, és a II. r. vádlott gombolta ki a nadrágját, és nemi szervét ő is K. J. honvéd szájához közelítette. A vádlottak cselekményének szexuális célzata nem volt, céljuk az volt, hogy K. J. honvédet emberi méltóságában megalázzák.

2. 1995. március 12-ról 13-ra virradó éjszaka az I. r. vádlott az alvó sértett honvéd katonatársaival "csillagot rúgatott" úgy, hogy az alvó katonák lábujjai közé papír zsebkendőket tett, majd azokat meggyújtotta. A sértettek erős fájdalomra ébredtek, és a lábujjak között égő anyagtól rúgás útján próbáltak megszabadulni. A fenti cselekmény következtében az egyik honvéd a jobb láb I. és II. ujján csekély kiterjedésű, átmeneti jellegű I. és II. fokú - de ténylegesen kb. 3 hét alatt gyógyuló - égési sérülést szenvedett.

3. 1995 márciusában az alegység folyosóján az I. r. vádlott "lakodalmat" rendezett, melynek során - utasítására - F. S. honvéd vőlegénynek, M. A. tartalékos honvéd pedig menyasszonynak öltözött. Ezt követően a sértetteknek "a násznép" kíséretében - végig kellett vonulniuk a folyosón, amelynek végében az I. r. vádlott - mint anyakönyvvezető - összeadta őket, majd az I. r. vádlott utasítására megtartották a "menyasszonytáncot", melynek során először a násznépet jelentő katonák, majd P. S. táncolt M. A.-val. Az "ünnepséget" követően az I. r. vádlott utasítására megtartották a "nászéjszakát". A hanyatt fekvő M. A. honvédre F. S. honvéd ráhasalt, és a közösülést utánzó mozdulatokat végzett. Az I. r. vádlott cselekményével a kiképzési időszak szerint fiatalabb katonákat ezáltal emberi méltóságukban megalázta.

4. 1995. március hónap közepén az I. r. vádlott ittasan érkezett vissza a kimaradásról, és elhatározta, hogy a fiatalabb évfolyamú katonáknak "gyakorlatot" tart. Felébresztette a takarodót már végrehajtott fiatalabb katonákat, és őket a folyosón sorakoztatta. V. Z. honvéd a hálókörletben mély álmából ébredt fel, és ezért a gyakorlatot lassabban hajtotta végre. Miközben öltözött, az I. r. vádlott őt két ízben ököllel gyomron ütötte, majd amikor V. Z. honvéd sorakozás céljából a folyosóra kilépett, két alkalommal ismételten gyomron ütötte, mely ütések hatására a sértett összecsuklott.

5. 1995 márciusában az I. r. vádlott az éjszakai órákban kimaradásról érkezett vissza. Bement a hálókörletbe, ahol a fiatalabb évfolyamú katonákat felébresztette, és P. T.-t arra utasította, hogy fejeljen bele a szekrénybe; K. N. honvéddel "csillagot" akart rúgatni, ez a honvéd azonban - a korábbi esetből tanulva - zokniban aludt, ezért őt az I. r. vádlott arra utasította, hogy a lábán levő zokniját a szájába vegye, majd az emeletes ágy tetején úgy ugráljon, hogy a feje a plafonon koppanjon. A II. r. vádlott B. F.-et arra utasította, hogy húzza le a nadrágját és közben olyan kijelentést tett, hogy már régen volt nővel. Ezután a még ágyán fekvő és alvó M. R. nadrágját lehúzta és a fenekére tisztítószert fújt.

6. 1995 márciusában egyik délután a honvéd IV. r. vádlott egy lepedőt magára terítve "Jézusnak" öltözött, míg az I. r. vádlott volt mellette az "Isten Csapása", és a honvéd III. r. vádlott az "Isten Ostora". Az alegység folyosóján a három vádlott végigvonult, és a fiatalabb katonáknak az őrszolgálattal kapcsolatos kérdéseket tettek fel. K. Z. honvéd a feltett kérdésre helytelen választ adott, ezért őt az I. r. vádlott egy alkalommal mellkason ütötte. Gy. F. honvéd a kérdés feltevése közben nevetni kezdett, ezért az I. r. vádlott őt is egy alkalommal mellkason ütötte.

7. A fiatalabb évfolyamhoz tartozó M. A. honvédnek az alegységnél "Csótány" volt a beceneve. Ebből kiindulva az I. és II. r. vádlottak vele több alkalommal "csótányirtást" játszottak, amelynek során M. A.-nak a vádlottak utasítására hanyatt kellett feküdnie, és kezével-lábával kapálózni kellett, mint egy hátára fordult bogárnak. Eközben zizegnie kellett, míg az I. és II. r. vádlottak egy seprűvel ütögették.

8. P. T. honvéd a katonai esküre készülő őralegységből alakult díszszakaszban rosszul látta el a feladatát - nem végezte elég feszesen a díszmenetet -, ezért a díszszakaszból kivették. P. T. az eskütétel előtti főpróba alkalmával a gyakorlatozó társait kinevette. Az I. r. vádlott - aki tagja volt a díszszakasznak - utóbb megkereste, őt a hálókörletbe indokolatlan takarításra utasította, annak során többször megpróbált a kezére lépni, valamint oldalba rúgta.

9. Az I. r. vádlott sorkatonai szolgálatának ideje alatt - pontosabban már meg nem határozható időben - szolgálati helyzetével visszaélve arra utasította M. A.-t, hogy neki 500 forintot, G. F.-et pedig, hogy 100 forintot adjon át. A sértettek félve az esetleges hátrányoktól, a kért összeget átadták az I. r. vádlottnak, aki az eljárás során a sértetteknek okozott kárt megtérítette.

10. 1995. év első negyedévében a II. r. és az V. r. vádlott N. Z.-t a folyosón megfogták, a földre döntötték, az orrát erősen megcsavarták, valamint combján többször megütötték.

11. A II. r. vádlottnak szokása volt sorkatonai szolgálatának ideje alatt, hogy a nála időszak szerint fiatalabb katonatársait - velük találkozva - egy-egy ütéssel bántalmazza úgy, hogy ököllel a sértettek oldalára, veséjére ütött. Így bántalmazott - különböző időpontokban - három honvédet.

Az I. r. vádlott nem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben vagy tudatzavarban, és abban cselekménye elkövetésének idejénsem szenvedett. Személyiségadottságai (csökkent frusztrációs tolerancia, kialakulatlan konfliktusmegoldó minták, naiv egocentrizmus, agressziós készenlét, primitív indulati reakciókra való hajlam) állapot-jellegűek, orvosi értelemben vett betegségértékük nincs. A cselekmény kialakulását megkönnyítették és megmagyarázzák, annak társadalomra veszélyes következményei felismerésében és a helyes magatartás megválasztásában azonban korlátozó tényezőt nem jelentettek.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlottak terhére a kényszerítés bűntetteként értékelt cselekmény jogi minősítése miatt; az I. r. vádlott és védője enyhítésért, a katonai vétségek miatt elévülésre (Btk. 124. §) alapítottan az eljárás megszüntetése végett, egyebekben a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése végett jelentett be fellebbezést.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy az első fokon eljárt katonai tanács mindenben teljesítette ügyfelderítési kötelezettségét. A megállapított ítéleti tényállás hibáktól és hiányosságoktól mentes, a felülbírálat alapjául szolgál, de a tényállást az I. pontban írt cselekmények tekintetében azzal egészítette ki, hogy az I. r. és a II. r. vádlott 1995 márciusában K. J. honvédet fegyelmezési célból az esti órákban a hálókörletben az ágyáról lehúzva kb. 20 perc időtartamig felváltva fogva tartották. A tényállás e kiegészítését az indokolta, hogy a sértett személyi szabadságát korlátozó elkövetői magatartás időtartamát a bíróság nem rögzítette, holott ennek megállapítása a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására is kiható lényeges körülmény.

A fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak folytán alaposnak találta.

A cselekmények jogi minősítése, a többrendbeli, részben társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétsége vonatkozásában követi a töretlen ítélkezési gyakorlatot, és az anyagi jogszabályokkal egyezően törvényes.

Téves azonban a tényállás 1. pontjában rögzített cselekmény jogi minősítése.

I. Az elsőfokú bíróság álláspontja jogi indokolásában helyesen idézte a Btk. 174. §-ának és a 175. §-ának törvényi tényállását. Utalt arra is, hogy a két bűncselekmény egymással a látszólagos eszmei halmazat viszonyában áll. Ennek ismeretében az I. és a II. r. vádlott cselekményét kényszerítés bűntettének minősítette. Nem vette azonban figyelembe, hogy mind a két bűncselekmény a személy elleni bűncselekmények körében a Btk. XII. fejezete II. címében, a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények között nyert elhelyezést. A kényszerítés törvényi tényállása és a személyi szabadság megsértése is azonos jogi tárgyat, az emberi cselekvési szabadságát sérti. A két bűncselekmény azonban más oldalról védi a jogtárgyat. Az emberi szabadságjogok ugyanis többirányú, eltérő lehetőséget biztosító büntetőjogi oltalmat igényelnek. A kényszerítés törvényi tényállása az erőszakkal vagy fenyegetéssel véghez vitt olyan támadásokkal szemben nyújt védelmet, amelyek nem ütköznek egyéb törvényi tényállásokba.

A kényszerítés az ember cselekvési szabadságát a legtágabb körben védi és ez a bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha más bűncselekmény nem valósul meg. Még annak sincs jelentősége, ha a kényszerítéshez képest a különös tényállásba ütköző magatartás büntetési tétele azonos avagy enyhébb vétséget valósít meg, avagy egyéb jogtárgyat sért. Következésképpen, ha ugyanazon magatartás megvalósítja mind a kényszerítést, mind pedig egyéb bűncselekmény törvényi tényállását, látszólagos alaki halmazatba kerül az egyéb speciális bűncselekménnyel, és nem nyújt alapot önálló büntetőjogi értékelésre. Ha azonban a kényszerítés térben és időben elkülönülten jelentkezik, erőszakkal vagy fenyegetéssel véghezvitt egyéb bűncselekmény mellett, úgy a kényszerítés e bűncselekménnyel anyagi bűnhalmazatba megállapítható.

Mivel a kifejtettek értelmében az adott esetben látszólagos eszmei halmazat áll fenn, a kényszerítés és a személyi szabadság megsértésének bűntette viszonylatában a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettnek minősül a vádlottaknak ez a cselekménye. A Legfelsőbb Bíróság az ügyésznek a jogi minősítés megváltoztatását célzó indítványát tehát helyesnek találta, és az I. és II. r. vádlott kényszerítés bűntetteként értékelt cselekményét társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette.

II. Nem volt azonban kellő alap a személyi szabadság megsértése bűntette minősített esetének a megállapítására. Kétségtelen ugyan, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak K. J. sértett sérelmére megvalósított ún. megfegyelmezése szexuális célzat nélkül a sértettet emberi méltóságában durván megalázta. Mintegy 20 percig lefogva tartották, ekként mozgásában, helyváltoztatásában, cselekvési szabadságában megsértették. Eközben alsótestét lemeztelenítették, a partvis nyelét a végbeléhez és a szájához érintették, majd felváltva a vádlottak a saját nemi szervüket a lefogva tartott sértett szájához közelítették, és ez olyan durva megalázás, amely megközelíti az aljas indok, illetve a jelentős érdeksérelem minősítő körülményét.

Abban a tekintetben egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal, hogy a cselekmény érdeksérelmet előidézett, ez az érdeksérelem azonban nem éri el azt a fokot, amely a személyi szabadság megsértésének minősített esetét megalapozná. E körben jelentősége van a 20 perces időtartamnak, mely ideig a sértett a mozgásában, akaratnyilvánításában akadályozva volt. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a cselekmény az azonos időszakban sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalemberek között, katonai zárt közösségben valósult meg. Az ún. megfegyelmezés a sértett magatartása miatt történt, mert a vádlottak tartottak egy esetleges elöljárói, valamennyiük számára hátrányos következménytől, a kimaradás megvonásától. Mindezeket szem előtt tartva értékelte a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 175. §-ának (1) bekezdése szerint a vádlottak cselekményét.

A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel az enyhítő tényezőket, valamint a súlyosító körülményeket. Figyelemmel azonban a jelentős időmúlásra és arra a tényre, hogy az I. r. vádlott már leszerelt, a polgári életbe beilleszkedett, munkaviszonyt létesített, rendezni kívánja a családi körülményeit, a Legfelsőbb Bíróság a halmazati büntetésként helyes tartamban megállapított fogházbüntetés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján 3 évi próbaidőre felfüggesztette, mert a büntetés célját a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is kellően biztosítottnak látta. Figyelemmel a vádlott vagyoni és jövedelmi viszonyaira, a büntetési cél maradéktalan biztosítása érdekében a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, a gépkocsivezetői munkakörben árufuvarozó I. r. vádlottal szemben 50 000 forint összegű pénzmellékbüntetést is kiszabott. (Legf. Bír. Bf. V. 996/1996. sz.)