BH+ 2000.1.22

A megyei Bíróság K. L. I.r. és K. I. II.r. vádlottak bűnösségét 2 rb. jelentős érdeksérelmet okozó személyi szabadság megsértésének bűntettében, 3 rb. személyi szabadság megsértésének bűntettében és 2 rb. súlyos testi sértés bűntettében állapította meg.

Ezért a vádlottakat egyenként 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi a közügyektől eltiltásra ítélte.

Ellenben a bíróság a vádlottakat az ellenük bűnsegédként, bűnszövetségben, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette.

A tényállás szerint K. L. I.r. vádlott autóvillamossági szerelő szakképzettséggel rendelkezik. Munkaviszonyban nem áll, alkalmi munkából származó havi jövedelme kb. 40.000 forint. Nőtlen, gyermektelen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs. Büntetlen előéletű.

K. I. II.r. vádlott általános iskolát végzett, munkaviszonyban nem áll. Alkalmi munkából él, ebből származó havi jövedelme 30-40.000 forint. Nőtlen, gyermektelen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs, vagyontalan. Büntetlen előéletű.

A vádlottak testvérek. Mindketten ökölvívók, akik ezt a sportot az utóbbi időkig egyesületi keretek között, hivatásszerűen űzték. Rendszeresen lejártak edzeni a B-i K-i Sportiskolába, és gyakran megfordultak a közeli "D. P." étteremben. Állításuk szerint itt ismerkedtek meg két, feltehetően orosz származású, A. és Sz. néven bemutatkozó személlyel, akik 1997. januárjában "munkát" ajánlottak számukra, amit ők elvállaltak. A R. discóban kellett többedmagukkal megjelenniük, majd egy idő után anélkül, hogy bármit tettek volna, távoztak. Ezért fejenként 5.000 forintot kaptak.

Ezután újabb megbízást kaptak. 1997. február 10-én saját kocsival egy szintén több fős társaságot kellett Gy-be, a megbízóik által megjelölt helyre kísérniük és ott az ő utasításaik szerint eljárniuk. Ezért fejenként 25.000 forintot és a benzinköltség megtérítését ígértek. A vádlottakat azonban nem tájékoztatták arról, hogy az eljárás során ismeretlenül maradt személyek célja az volt, hogy egy nem létező jogalapból származó követelésre hivatkozva N. Zs. Gy-i lakos vállalkozót akár erőszak alkalmazásával is arra kényszerítik, hogy több millió forintot fizessen ki nekik.

A vádlottak, bár tisztában voltak azzal, hogy jelenlétük valakinek vagy valakiknek a megfélemlítésére, nem kívánt magatartás kikényszerítése céljából szükséges, a megbízást elvállalták. K. L. I.r. vádlott bérbe vette ismerősétől M. R-től a Mazda 626 típusú világos színű személygépkocsiját (erre 1997. február 11-én K. I. II.r. vádlott saját nevében kötelező felelősségbiztosítást is kötött), majd 1997. február 10-én délután egy Jaguár és egy másik ismeretlen típusú személygépkocsi kíséretében Gy-be jöttek. A vádlottakat irányító ismeretlen személyek ide érkezésükkor tudták, hogy N. Zs. sértett K. K., N. R. és M. P. társaságában Gy-ben a Szt. I. út 11. szám alatti épületben, egy itteni ügyvédi irodában tartózkodik, mert a társaság egyenesen ide közlekedett és a Sz. I. utat az épülethez legközelebb keresztező J. utcában, a megyei bíróság és a Bv. intézet melletti útszakaszon parkolták le.

Ezt követően 19 óra tájban a Sz. I. út 11. számú épülettel szemközti útszakaszra mentek, ahol N. Zs. sértett Mercedes és K. K. sértett BMW típusú személygépkocsija parkolt, és itt várakoztak. Kisvártatva megjelent a BMW gépkocsinál K. K. és N. R. N. R. már beült a gépkocsiba, K. K. pedig a csomagtartót nyitotta fel, amikor az ismeretlenül maradt elkövetők közül az, aki az egészet irányította ez utóbbihoz lépett, megkérdezte tőle, hogy ő-e K. K., majd amikor igenlő választ kapott, egy ízben arcul ütötte "tudod-e miért kaptad?" szavak kíséretében. Ezt látva, és mert a többiek (kb. 5-6 fő) a gépkocsit akarták kinyitni, N. R. belülről lenyomta az ajtó zárját, majd a másik oldalon kiugorva, az úttesten át megpróbált az ügyvédi irodába visszaszaladni. A vádlottak azonban utána szaladtak, majd a szemközti járdán utol is érték, mivel N. R. menekülés közben elesett. K. K. szintén átszaladt az úttesten, az idegenek viszont a J. út felől, a gyalogátkelőhely felé mentek át a túloldalra. Látták ugyanis, hogy a szabálytalan közlekedés miatt a vádlottakat valamint N. R-t és K. K-t az éppen ott tartózkodó rendőrjárőr igazoltatta és helyszíni bírságot szabott ki velük szemben.

Ez alatt az ügyvédi irodából az utcára érkezett N. Zs. sértett is M. P. társaságában. Ismerőseiket látva, és az előzményeket nem ismerve megálltak, eközben a B-ről érkezett, számukra ismeretlen személyek közrefogták őket. A vezetőként fellépő ismeretlen a rendőrök távozása után felelősségre vonta K. K-t, amiért egy általa értékesített "Mercedest Oroszországban egy németországi biztosítási csalás miatt lefoglalták, s ezért a tulajdonos kártérítést követel".

Ekkor K. K. N. Zs-ra mutatva közölte vele, hogy a gépkocsit ő hozta be az országba, maga csak az eladásában közreműködött.

Ezután a B-i ismeretlen elkövetők N. Zs. társaságát két csoportra osztották, a vezető két másik személlyel N. Zs-val és K. K-val maradt, míg a vádlottak és két társuk távolabb N. R-t és M. P-t vigyázták, nehogy eltávozzanak. A társaság egy ideig a Sz. I. út - J. u. sarkán vitatkozott, majd a gyalogátkelőhelyen átjöttek, és ekkor végképp szétválasztották a fenti csoportosításban a sértetteket. A vádlottak és társaik N. R-t és M. P-t a J. utcában parkoló Jaguárhoz kísérték, abba őket beültették, és K. I. II.r. vádlott két ismeretlen elkövetővel melléjük ülve vigyázott arra, nehogy eltávozhassanak. K. L. I.r. vádlott eközben visszaült az általuk használt, közelben parkoló Mazda gépkocsiba.

N. Zs-t és K. K-t a vezetőként fellépő ismeretlen elkövető két, szintén ismeretlen társával az innét nem látható, a Sz. I. úton parkoló K. K. tulajdonát képező BMW gépkocsihoz kísérték, ott K. K-t a vezetőülésre, N. Zs-t a hátsó ülésre, a két ismeretlen elkövető közé ültették, míg a vezetőként fellépő ismeretlen a vezető melletti ülésen foglalt helyet. Közölte N. Zs-val, hogy Megfenyegette, ha nem fizet, B-re viszik, bezárják egy pincébe és addig nem engedik el, amíg családtagjai a pénzt össze nem szedik.

Eközben a N. Zs. jobb oldalán ülő személy egy kést tartott N. Zs. sértett nyakához, az ismeretlen irányító pedig olyan kijelentést tett, hogy "ne bántsátok, csak majd ha én mondom".

Kb. 10 percnyi "tárgyalás" után az ismeretlen irányító személy utasítására K. K. a BMW-t a J. utcába vezette, egy ideig itt folytatták az alkudozást, majd az irányító attól tartva, hogy a Bv. intézet kamerája veszi őket, utasítást adott arra, hogy N. R-t és M. P-t engedjék el, ők pedig elindultak B. felé. A Jaguár és a Mazda (benne a vádlottakkal) követték a BMW-t. Útközben az irányítóként fellépő ismeretlen tovább fenyegette a sértettet, kilátásba helyezte, hogy B-re viszik és K. K-nak kell másnapra összeszedni és elengedése fejében a budaörsi benzinkúthoz vinni a követelt összeget, de felmerült az is, hogy K. K. BMW-jét a "tartozásba" beszámítják.

A B-i autós pihenőhöz érve megálltak, és N. Zs. ajánlatának megfelelően megállapodtak abban, hogy K. K-t elengedik azzal, hogy keresse meg a sértett testvérét, és a sértett által felajánlott Mercedest és készpénzt egy később általuk megjelölt helyen adja át. Előtte azonban a vezetőként fellépő személy a Jaguárból felhívta más társait, majd közölte N. Zs-val és K. K-val, hogy most mindketten elmehetnek, de felírta N. Zs. telefonszámát azzal, hogy majd felhívja, hova kell vinnie a pénzt. Megfenyegette, hogy ne merjen a rendőrséghez fordulni, mert a tartozását előbb-utóbb úgyis rendeznie kell.

N. Zs. sértett már útban Gy. felé telefonon értesítette öccsét, N. D-t és több ismerősét a zsarolásról, és megbeszélték, hogy Gy-ben, az OMV benzinkútnál találkoznak. N. Zs. és ismerősei is próbálták kideríteni, ki állhat a zsarolás mögött, ezért a Jaguár tulajdonosát próbálták azonosítani. Így merült fel a B-i H. A. neve, ezért annak ismerősét, S. Z-t is a benzinkúthoz hívták. N. Zs-ék megérkezése után S. Z. felajánlotta, hogy 2 millió forintért elintézi, hogy a zsarolók elálljanak követeléseiktől. Másnap N. Zs-val együtt B-re utazott, találkoztak H. A-val, aki közölte N. Zs-val, hogy "követelése el van intézve".

N. Zs. sértett a következő egy hónapban három egyenlő részletben összesen 1.500.000 forintot fizetett a közbenjárásáért S. Z-nek.

Az ismeretlenek követelése alaptalan volt. A hivatkozott Mercedes 500 típusú személygépkocsit N. Zs. sértett cége importálta, majd forgalomba helyezése után Magyarországon értékesítették. Bár időközben a vevő is eladta, változatlanul Magyarországon van, és semmiféle eljárás, így ""biztosítási csalás tárgyát nem képezte.

A vádlottak a fenti események során nem szereztek tudomást arról, hogy N. Zs-val szemben társaik milyen célból és ürüggyel lépnek fel, a Sz. I. úton távolabb álltak, míg a BMW-ben egyáltalán nem voltak jelen. A részvételükét a b-i pihenőnél kapták meg fejenként a 25.000 forintot, ezt követően elváltak megbízóiktól.

A B-i társaság csak látszólag mondott le arról, hogy N. Zs. sértettől pénzt szerezzenek. Azonban úgy döntöttek, hogy a sértettet B-re kényszerítik, és ott fogva tartják mindaddig, míg családtagjai ki nem fizetik az általuk követelt összeget. A sértett B-re vitelére szemelték ki K. L. és K. I. vádlottakat, akiket a terv részleteibe ezúttal sem avattak be. A korábbival azonos díjazás mellett (fejenként 25.000 forintért) azzal bízták meg őket, hogy egy harmadik személy irányításával, de saját gépkocsijukkal, a Mazda 626-sal jöjjenek Gy-be, keressék meg N. Zs-t és vigyék fel egy bizonyos probléma tisztázása érdekében a B-i benzinkút melletti Pizza Hut-hoz.

A vádlottak a "munkát" elvállalták. 1997. március 12-én reggel az ismeretlenül maradt harmadik társukkal, annak irányítása mellett N. Zs. vállalkozásának Gy. K. u. 168. szám alatti telephelyére mentek, és attól nem messze, az M1-es út közelében leparkoltak. A telephelyet a hátsó bejáratánál közelítették meg gyalogosan, ott, ahol N. Zs. gépkocsija parkolt. Ekkor kb. 9 óra 30 perc lehetett, és a sértett ismerőse, B. S. társaságában éppen távozni akart. Ahogy kiléptek a kapun, a vádlottak és társuk megállították őket és azt állítva, hogy a Sz-i rendőrkapitányságtól jöttek, felszólították N. Zs-t, hogy menjen velük.

A sértett az előző esetnél megjegyezte a vádlottakat, felismerte őket és közölte, hogy nem megy velük, de hívják fel a megbízójukat, hogy beszélhessen vele. A vádlottak és társuk azonban kijelentették, hogy jobb, ha rájuk hallgat, mert mindenképpen velük kell mennie.

Közben B. S. is követelte, hogy igazolják magukat, és elővette a rádiótelefonját, hogy segítséget kérjen. Emiatt a vádlott és társuk kiabálni kezdtek, K. I. II.r. vádlott B. S-t ököllel állon vágta, K. L. I.r. vádlott pedig egy esetben bakancsos lábával hasba rúgta. A kezéből kieső rádiótelefonból az I.r. vádlott kivette a kártyát és eldobta, majd a telefont visszaadta neki, és megfenyegették, hogy ne próbáljon közbeavatkozni.

Ezzel egyidőben az ismeretlenül maradt harmadik személy a menekülni próbáló N. Zs. sértettet ütötte meg ököllel az állán, majd a fülén, melynek hatására a sértett elesett és azt követően már nem tanúsított ellenállást. Hagyta, hogy a vádlottak és társuk a Mazdához kísérjék és abba beültessék.

B. S. sértett a II.r. vádlott ütése következtében állkapocscsont-törést szenvedett, sérülése 8 napon túl, ténylegesen mintegy 6 hét alatt gyógyult.

N. Zs. sértett az ismeretlenül maradt harmadik elkövetőtől elszenvedett bántalmazások következtében állkapocscsontja jobb oldali járomcsonthoz futó részének törését szenvedte el. Sérülése 8 napon túl, ténylegesen 4 hét alatt gyógyult.

A vádlottak ezután a gépkocsival N. Zs-t a B-i benzinkúthoz vitték, ahol már várta őket egy Lada 2107 típusú személygépkocsi, amelynek utasai a további utat mutatták a vádlottaknak.

Ezt megelőzően Gy. és B. között K. L. I.r. vádlott - aki a gépkocsit vezette - telefonon felhívta megbízóit, hogy elindultak N. Zs-val B-re. A gépkocsi hátsó ülésén középen ült a sértett, jobbról és balról a II.r. vádlott és az ismeretlen harmadik társuk. K. L. I.r. vádlott egy pisztolynak látszó, mivel az eljárás során nem került elő, így nem is azonosított tárgyat adott hátra az ismeretlennek azzal, ha baj van, dobja ki a kocsiból. Ugyanakkor N. Zs-nak egy zsebkendőt is adott, hogy törölje le a vért a szájáról és megnyugtatta, ha rendesen viselkedik, nem bántják. Kioktatta arra is, ha rendőr állítaná meg őket, azt kell mondania, hogy együtt vannak.

Útközben a sértettet a mellette ülő II.r. vádlott és ismeretlen társuk megmotozták és megtalálva nála a rádiótelefonját, utasították, hogy hívja fel az öccsét, N. D-t, hogy kikapcsolja a telefonját. Ezután a telefont elvették tőle, számára további utasítást nem adtak.

A B-i benzinkútnál K. I. II.r. vádlott a sértett fejére húzta a dzsekije kapucniját, fejét lenyomta az első ülés mögé, így a sértett nem láthatta, hova viszik. Így csak sejtette, hogy az autópályáról lehajtva egy B-i vendéglőhöz vitték, majd az autóból kiszállítva, fejét változatlanul letakarva és lenyomva az épületbe kísérték, ahol már várták. A sértett ezt követően a vádlottakat már nem látta, nem hallotta, az azután történtekben ők már nem vettek részt, hazamentek.

A sértett itt a vendéglőben ismeretlen személyek - köztük az 1. pontban megismert irányító szerepet mutató személy is - pisztollyal fenyegetve, annak markolatával megütve arra kényszerítették, hogy hívja fel öccsét, majd amikor őt nem találta, rokonát, M. P-t, hogy jogosan tartozik S. Á-nak 12 és fél millió forinttal, másnap estig szedje össze ezt a pénzt.

Ezután a sértettet ismét gépkocsiba ültették és megtévesztő kocsikázás után B. területén egy családi házba vitték, ahol másnap estig fogva tartották, miközben megkötözték, fejére vastag kötött sapkát húztak, és többször kötelezték arra, hogy testvérét a követelt összeg átadására kérje. A sértettet fogva tartó személyek szinte kivétel nélkül oroszul beszéltek, vele azonban egy magyarul beszélő férfi közölte az utasításokat.

Eközben a rokonok, akik nem tudták és nem is akarták a követelt összeget kifizetni és az utóbb megváltoztatott vagyoni követelésnek sem kívántak eleget tenni, felvették a kapcsolatot a rendőrséggel, akik kialakították a tárgyalások taktikáját és megpróbálták elérni, hogy a követelés teljesítésére Gy-ben kerüljön sor. A fogvatartók megsejtették, hogy a rokonok rendőrséghez fordultak, mert március 13-án 20 óra körül N. Zs-t B. térségében szabadon engedték, de előtte életveszélyesen megfenyegették, ha rendőrségre megy, vagy bármi rosszat mond, meghal, megölik a családját és rokonait is.

N. Zs. sértett kezei összekötözése következtében mindkét csuklóján duzzanatban és bőrpírban megmutatkozó felületes lágyrész sérülést szenvedett, amely 8 napon belül gyógyult.

S. Á. akire a sértettnek, mint a követelés jogosultjára hivatkoznia kellett, egy időben munkakapcsolatban állt N. Zs-val, de vele szemben semmiféle követelése nem volt, a nevét csak azért használták fel az ismeretlen elkövetők, hogy a rokonok előtt a tartozás tényét valószínűsítsék.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a cselekmények téves minősítése miatt, súlyosítás végett jelentett be fellebbezést.

A vádlottak és védőik a személyi szabadság megsértésének bűntette tekintetében a jelentős érdeksérelem, mint minősítő körülmény megállapítása miatt, annak mellőzése érdekében, egyebekben pedig enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn.

Képviselője a fellebbezési tárgyaláson indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását. A vádlottaknak a tényállás 1) pontjában írt cselekményei önbíráskodás bűntette kísérletének, míg a tényállás 2) pontjában a N. Zs. sértett sérelmére megvalósított cselekményeinek bűnszövetségben elkövetett emberrablás bűntettének minősítését. Ezt meghaladóan a vádlottakkal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetések súlyosítását. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.

A védelmi fellebbezések részben, az alábbiak szerint alaposak.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok szerint, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat a szükséges és lehetséges körben feltárta. Azokat az ésszerűség és logika követelményeinek szem előtt tartásával értékelte, mérlegelte. Nem tévedett, nem vétett logikai hibát akkor sem, amikor megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést.

Az elsőfokú bíróság ítéletében - a szükséges körben - indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.

Ítéletének indokolásában a szükséges részletességgel számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben és miért fogadott el, illetve melyeket, mely részükben és miért nem tartott valónak. Meggyőzően cáfolta a vádlottak által az eljárás során, egyes tények, körülmények tekintetében előterjesztett védekezést. Beszámolt arról a gondolati folyamatról is, amelynek során a megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Megindokolta ítéletének egyéb rendelkezéseit is.

Az elsőfokú bíróság által így megállapított ítéleti tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól. Következésképp ez a tényállás a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

A megalapozottan megállapított tényállásból okszerűen következtetett a megyei bíróság a vádlottak bűnösségére és többségében helyesen minősítette cselekményeiket is.

Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vádlottaknak N. Zs. sérelmére megvalósított 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette tekintetében a jelentős érdeksérelem - mint minősítő körülmény - megállapítását lehetségesnek találta.

A személyi szabadság megsértése bűncselekményének esetében az érdeksérelem lehet anyagi jellegű joghátrány, de többnyire immateriális jellegű sérelem. E körben a sértettet ért személyi, erkölcsi, családi, társadalmi jellegű következményeknek, hátrányoknak van meghatározó jelentősége, de nem hagyható figyelmen kívül a személyi szabadság elvonásának időtartama sem.

Az adott esetben kétségtelen, hogy a vádlottak, illetve közreműködésük mellett ismeretlen társaik a sértettet személyi szabadságától megfosztották és Gy-ből elszállították. A vádlottak közreműködésével azonban a személyi szabadságtól megfosztás időtartama nem volt jelentős.

Vitathatatlan az is, hogy a cselekmény a sértettben félelemérzetet váltott ki, amely azonban nem haladta meg azt a mértéket, amely az adott bűncselekmény elkövetése során a sértettekben általában kialakul.

A vádlottaknak - a tényállásból következően - nem volt tudomásuk arról, hogy ismeretlen társaik a sértett családja, gyermekei élete, testi épsége elleni fenyegetést is alkalmaznak. Hasonlóképp nem bírtak tudomással a cselekmény elkövetésének idején arról sem, hogy a sértett a fenyegetés beváltásának elhárítása érdekében közvetítőhöz fordul és ezért a közvetítőnek jelentős összeget fizet ki.

A vádlottaktól kellő figyelem és körültekintés tanúsítása esetén sem volt elvárható, hogy az ilyen eredmény-lehetőséget előre lássák.

Tehát a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a minősítő körülmény, az eredmény, tehát a jelentős érdeksérelem tekintetében a vádlottak bűnössége, még a gondatlanság enyhébb foka szintjén sem állapítható meg.

Következésképp a vádlottak terhére a jelentős érdeksérelem, mint minősítő körülmény nem állapítható meg. Ezért e minősítő körülmény megállapítását a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. Így a vádlottaknak N. Zs. sértett személyi szabadsága sérelmére megvalósított cselekményei helyesen 2 rb. személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelendők, amelyet egy esetben társtettesként, egy esetben pedig bűnsegédként követtek el.

Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság azt az ügyészi álláspontot, mely szerint a vádlottak N. Zs. sértett sérelmére bűnszövetségben, súlyos fenyegetéssel elkövették a zsarolás bűntette kísérletét, illetve az önbíráskodás bűntette kísérletét, valamint megvalósították a bűnszövetségben elkövetett emberrablás bűntettét is.

E bűncselekmények meg nem állapíthatósága tekintetében a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által az ítéletben kifejtett érveléssel.

A tényállásból következően a vádlottak csak eseti kapcsolatban álltak ismeretlen elkövető-társaikkal. Csak meghatározott feladatok ellátására vállalkoztak. Ismeretlen társaik, megbízóik a cselekmény okát, lényegét, részleteit nem közölték velük.

A vádlottak így nem voltak tudatában annak, hogy ismeretlen társaik jogtalan haszonszerzés végett a sértettet valaminek a megtételére igyekeznek kényszeríteni. Nem tudtak arról, hogy bármilyen követelés kikényszerítésében vesznek részt.

A tényállásból következően a vádlottak hasonlóképp nem voltak tudatában annak sem, hogy ismeretlen társaik egy jogos, vagy jogosnak vélt vagyoni igényt érvényesítenek a sértettel szemben.

A konkrét körülményekből, tényekből, így különösen abból, hogy a sértett és az ismeretlen elkövetők egy Mercedes típusú gépkocsival összefüggésben folytatnak vitát, kétséget kizáró bizonyossággal nem lehet megalapozott következtetést arra levonni, hogy a vádlottak tudata átfogta azt, mely szerint társaik bármilyen vagyoni igényt érvényesítenek a sértettel szemben.

Mindezekből következően pedig a vádlottak terhére sem a zsarolás bűntettének, sem pedig az önbíráskodás bűntettének kísérlete nem állapítható meg.

Hasonlóképpen nem látta megállapíthatónak a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak bűnösségét emberrablás bűntettében sem.

Helyesen mutatott rá ugyanis az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában arra, hogy az emberrablás bűncselekményének elkövetési magatartása kettős. Egyrészt másnak a személyi szabadságától való megfosztásában, másrészt a személyi szabadságától megfosztott személy szabadon bocsátásának követelés teljesítésétől való függővé tételéből áll.

Az adott esetben kétségtelen, hogy a két vádlott N. Zs. sértettet személyi szabadságától megfosztották, B-re szállították és ott átadták megbízóiknak. Követelést azonban nem érvényesítettek vele szemben, jelenlétükben olyan kijelentés sem hangzott el, amely szerint szabadon bocsátására csak követelés teljesítése esetén kerülhet sor.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapított tényekből sem vonható le olyan megalapozott következtetés, mely szerint a vádlottak tudomással bírtak volna arról, hogy ismeretlen társaik a sértettet fogva fogják tartani és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől fogják függővé tenni.

Az ilyen következtetés levonásának helyességét egyébként a vádlottaknak éppen az a korábbi ismerete gyengíti, hogy 1997. február 10-én az ismeretlen elkövető-társaik a sértettet a b-i autós pihenőben bármilyen követelés teljesítésétől függetlenül szabadon bocsátották.

Tehát a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel - az emberrablás bűncselekményében a vádlottak bűnösségét nem látta megállapíthatónak.

A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba és azokat súlyuk, nyomatékuk szerint értékelte.

Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala óta eltelt időre, valamint a vádlottak két cselekményének enyhébb minősítése ellenére a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság által a vádlottakkal szemben kiszabott büntetések arányban állnak a vádlottak által elkövetett cselekmények tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a vádlottak személyi társadalomra veszélyességével, bűnösségük fokával és a büntetés kiszabása körében irányadó egyéb súlyosító és enyhítő körülményekkel.

A vádlottakkal szemben alkalmazott fő- és mellékbüntetések összhatásukban alkalmasak és szükségesek ahhoz, hogy a büntetési célt, az egyéni és általános megelőzés követelményét elérjék, érvényre juttassák.

A kiszabott büntetéseknek sem lényeges súlyosítása, sem pedig lényeges enyhítése nem indokolt. (Legf. Bír. Bf.I.1268/1999. sz.)