BH+ 2000.2.127

A városi bíróság az 1998. április 3. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terhelt bűnösségét 4 rendbeli társtettesként, aljas célból elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében és 2 rendbeli kényszerítés bűntettében állapította meg, ezért halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra és 300.000 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. január 7. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletnek a II. rendű terheltre vonatkozó részét akként változtatta meg, hogy a kényszerítés bűntetteként értékelt magatartást 2 rendbeli társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének, a személyi szabadság megsértésének bűntetteit pedig aljas indokból elkövetettnek minősítette, a terhelt börtönbüntetését 2 év 6 hónapra súlyosította.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A jogerős ítéletben rögzített tényállás szerint a II. r. terhelt az elkövetés idején az E. Rt. alkalmazásában dolgozott belkereskedelmi igazgatóként, míg az ügy I. r. terheltje a Rt. külkereskedelmi igazgatója volt. A részvénytársaság üzemanyagok nagykereskedelmi forgalmazását végezte. Az üzemanyag forgalmazásához szükséges jövedéki engedélyt a hatóság csak annak a cégnek engedélyezte, amely előzetesen 80 millió forintot letétbe helyezett. Az E. Rt. tudomására jutott, hogy több cég az ő nevükben forgalmaz üzemanyagot, a már említett engedélyük felhasználásával. Az I. r. terhelt azt hallotta, hogy az A. Kft. szintén az E. Rt. jövedéki engedélyének a felhasználásával forgalmaz. Nevezett 1996. április 16-án elhatározta, hogy személyesen jár el az ügyben, és a helyszínen intézkedik a Kft. vezetőjével szemben. Az I. r. terhelt meg is érkezett az A. Kft. telephelyére, 6-8 főből álló kisportolt alkatú férfi társaságában, akiknek a kiléte a büntetőeljárás során nem volt megállapítható.

Az I. r. terhelttel együtt megérkező férfiak ütlegelték a telephelyen tartózkodó sértetteket, miközben az I. r. terhelt szemrehányást tett az A. Kft. vezetőjének. Végül sikerült megtalálniuk az E. Rt. részére kiadott engedély másolatát, amit legálisan felhasználni nem lehetett. Ezt követően további személyek bántalmazására került sor. Ennek irányítója az I. r. terhelt volt.

A sértettek bántalmazását követően - az I. r. terhelt utasítására - az A. Kft. vezetőjét és két alkalmazottját gépkocsival más helységbe vitték az E. Rt. telephelyére, ahol már jelen volt a II. r. terhelt is.

A telephelyre érkezés után a Kft. vezetőjét és egyik alkalmazottját ismételten bántalmazták, majd a három férfit külön helyiségbe vezették. A II. r. terhelt a jövedéki engedély megszerzéséről érdeklődött a Kft. vezetőjétől, ezt követően az ügyvezetőt - üzletkötésre hivatkozva - az alkalmazottal együtt a helyszínre hivatta. Az ügyvezetőt is bántalmazták. A négy sértettnek 1996. április 17. napjáig a telephelyen kellett maradniuk. Ekkor adott engedélyt az I. r. és a II. r. terhelt arra, hogy az épületet elhagyhatják.

A II. r. terhelt a Kft. ügyvezetőjével és alkalmazottjával az Rt. telephelyre történt megérkezésük után közölte, hogy jelentős kárt okoztak az E. Rt.-nek, ezért kártérítés fejében át kell adniuk a S. T. Kft. vontatóját és félpótkocsiját, továbbá a sértett tulajdonában levő Mercedes típusú személygépkocsit, amelyek ekkor már ténylegesen a terheltek birtokában voltak. A II. r. terhelt azonban - annak bizonyítására, hogy az E. Rt. a járművek tulajdonosa - aláíratott velük egy kitöltetlen adásvételi szerződést, amit az ügyvezető bélyegzővel lepecsételt. A szerződés aláírását követően a II. r. terhelt azt is közölte a sértettekkel, hogy két napon belül további 4 millió forintot kell fizetniük a részvénytársaságnak kártérítés címén. Ezeknek az eseményeknek az irányítója a II. r. terhelt volt.

A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontja alapján anyagi jogszabálysértés miatt.

A védő álláspontja szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályokat megsértették, amikor a II. r. terhelt bűnösségét megállapították. Az ítéleti tényállásban foglalt magatartások egyike sem alkalmas bűncselekmény megállapítására. A védelmi érvelés szerint az irányadó történeti tényállás nem tartalmaz egyetlen olyan megállapítást sem, amely szerint a II. r. terhelt valamely cselekményével bármely bűncselekmény törvényi tényállását megvalósította volna.

A jogerős ítélet tényállásában nincs olyan kitétel, mely szerint a terhelt akár fenyegetéssel, akár fizikai erőszakkal megakadályozta volna a sértetteket a mozgási szabadságukban. Az I. r. terhelt a jogosnak vélt vagyoni igénye érdekében a telephelyen alkalmazott erőszakot a sértettekkel szemben, azok értékeit elvéve kielégítette a vagyoni igényét. Ezzel a magatartással az önbíráskodás bűntetteként értékelt cselekmény be is fejeződött. A II. r. terhelt nem bántalmazta, nem fenyegette meg a két sértettet, hogy ilyen módon kényszerítse őket valamire, aminek a célja vagyoni igény érvényesítése lett volna. A tényállás mindössze azt tartalmazza, hogy a II. r. terhelt felszólítására a sértettek aláírtak egy kitöltetlen adásvételi szerződést.

Mindezekre figyelemmel a II. r. terhelt bűncselekmény hiányában való felmentését kérte a védelem. Amennyiben ez nem lehetséges a Be. 291. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

Végül a felülvizsgálati indítvány eljárási szabálysértéseket is sérelmezett, amelyeket ugyan a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése nem sorol fel, mint a felülvizsgálati eljárást megalapozó szabálysértést, ám a védő álláspontja szerint - a felülvizsgálat érdemi elbírálásától függetlenül - igényelne a Legfelsőbb Bíróság részéről iránymutató állásfoglalást.

A legfőbb ügyész annak a véleményének adott hangot, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Elöljáróban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 284. §-ának (1) bekezdése és 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatának helye van. A tényállás felderítetlensége, erre tekintettel a jogerős ítélet megalapozatlansága felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel. Következésképpen a jogerős ítéletben megállapított tényállás a Legfelsőbb Bíróságra nézve kötelező.

A megtámadott határozatban rögzített elkövetési magatartások pedig megalapozzák a II. r. terhelt bűnösségét.

A tényállásban írtak szerint a sértetteket már korábban tettleg bántalmazták, ennek külső jelei is mutatkoztak. A négy férfi nem önszántából ment az E. Rt. telephelyére, ahol a tettlegesség tovább folytatódott, és ahol a sértetteket külön szobákban helyezték el. A sorozatos bántalmazással félelemben tartott személyeket csak másnap reggel a két terhelt engedélye alapján engedték szabadon, addig őket szabadságukban korlátozták. Következésképpen a II. r. terhelt magatartásával tényállási elemet valósított meg és társtettesként elkövette a 4 rendbeli aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét.

Az önbíráskodás bűntettét a II. r. terhelt a sértettek durva bántalmazását követően, a fogva tartásuk ideje alatt valósította meg. Ilyen - a II. r. terhelt tudtával történt - előzmények után a két sértett nem merte megtagadni a kitöltetlen adásvételi szerződés aláírását. A terhelt terhére megállapított magatartás ez esetben is bűncselekményt valósított meg, amely ugyancsak társtettesként elkövetett.

A bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása tehát mindkét cselekmény elkövetése kapcsán törvényes.

Ami pedig az eljárási szabálysértéseket sérelmező védelmi érvelést illeti, a felülvizsgálati kérelemben foglalt kifogások nem alapozzák meg a felülvizsgálati eljárást, ebből következik, hogy ilyen eljárásban a Legfelsőbb Bíróság ezzel a kérdéssel nem foglalkozhat.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok határozatait a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.2378/1999. sz.)