BH 2001.1.2

A városi bíróság az 1996. október 24-én kelt ítéletével az I. r. terheltet 2 rb., társtettesként, többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette, 3 rb., társtettesként, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 7 évi fegyházbüntetésre, valamint 7 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt 1995 augusztusában három társával a diszkóból hazafelé menet hívták P. K.-t, hogy menjen velük, de nemleges választ kaptak. Ekkor P. K.-t a gépkocsiba tuszkolták, és közösülés céljából a közeli tópartra szállították, nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetésére vagy annak a megkísérlésére azonban nem került sor.

1995. augusztus 12-re virradó éjjel az I. r. terhelt két társával a diszkóból hazafelé menet erőszakkal gépkocsiba tuszkolta I. M.-et, majd a határba vitték, ott vele többször közösültek és fajtalankodtak. Az ellenállást tanúsító sértettet az I. r. terhelt erőteljesen pofonütötte, amitől annak a szemüvege eltört.

1995. október 15-re virradó éjjel az I. r. terhelt öt társával a diszkóból hazafelé tartó H. A.-t ütlegelés közben a gépkocsiba tuszkolta, és őt - ellenkezése ellenére - a határba vitték. Itt vele többször erőszakkal közösültek és fajtalankodtak. H. A. az I. r. terhelt bántalmazása folytán 8 napon belül gyógyuló testi sérüléseket szenvedett.

A városi bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért; az I. r. terhelt és a védője részbeni felmentésért jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1997. február 4-én kelt ítéletével az I. r. terheltnek a H. A. sérelmére elkövetett cselekményét többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének és társtettesként elkövetett személyes szabadság megsértése bűntettének minősítette, míg ezt a terheltet a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette. Az I. M. sérelmére elkövetett cselekményét többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette, és a főbüntetés tartamát 8 évi fegyházbüntetésre súlyosította.

A városi bíróság és a megyei bíróság ítélete ellen az I. r. terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Álláspontjuk szerint I. M. és H. A. sértettek sérelmére azért nem valósult meg a személyi szabadság megsértésének a bűntette, mert az mintegy eszközcselekménye volt az erőszakos közösülés bűntettének; a többi cselekmény tekintetében pedig nem nyert bizonyítást, hogy azokat a terhelt elkövette.

A legfőbb ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletek hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Az adott esetben a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem állapítható meg. A felülvizsgálatnak a hivatkozott törvényhely értelmében akkor van helye, ha a terhelt elítélésére a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor. E feltétel meglétét a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján kell vizsgálni. A felülvizsgálati eljárásban az alapeljárás során megállapított tényállás megalapozottsága nem vitatható. Ezért az I. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványának az a része, amely a bizonyítékok mikénti mérlegelését támadta, a törvényben kizárt.

Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványak azzal a részével sem, hogy a személyi szabadság megsértése I. M. és H. A. esetében az erőszakos közösülés eszközcselekménye volt. A megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt és társai erőszakkal a gépkocsiba tuszkolták a sértetteket, majd távolabbi helyre, a határba hajtottak, és ott - egymás tevékenységéről tudva - közösültek velük. A személyi szabadság megsértése és az erőszakos közösülés tehát időben és térben elkülönült, így anyagi halmazat valósult meg, ezért a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálati ok sem állapítható meg.

Az eljárt bíróságok az I. r. terhelt bűnösségét a 2 rb., személyi szabadság megsértésének bűntettében a vádiratban írt tényállással azonos ítéleti tényállásra alapozva állapították meg, a többek által elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettével halmazatban. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy amennyiben tévesen került volna sor a cselekménynek a személyi szabadság megsértése bűntetteként történő minősítésre, ez is csak akkor alapozta volna meg a felülvizsgálat lehetőségét, ha a téves minősítés egyszersmind törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte volna. A kiszabott szabadságvesztés tartama azonban a Btk. 197. §-ának (2) bekezdésében foglalt büntetési tételkereten belül van, így az törvénysértőnek nem minősíthető.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv.I.1099/1997. sz.)