BH 2003.12.490

A megyei bíróság a 2001. június 21. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, erőszakos közösülés bűntettében, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért - halmazati büntetésül - 17 évi fegyházbüntetésre, valamint 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott elvált, egy kiskorú gyermekének részbeni eltartásáról havi 5000 forintos tartásdíj formájában gondoskodott, gyermeke jelenleg a sértett testvérénél van elhelyezve. Az általános iskola elvégzését követően gipszkartonszerelő szakképzettséget szerzett.

Az 1999. szeptember 21. napján jogerős - tárgyalás mellőzésével meghozott - végzésével a bíróság lopás vétsége miatt vele szemben 22 500 forint pénzbüntetést szabott ki.

A vádlott és a sértett 1997. évben kötött házasságot, mely házasságból 1997. május 2-án egy gyermekük született. A házastársak kapcsolata az együttélés évei során fokozatosan megromlott - közöttük gyakran hangos veszekedések folytak -, majd a sértett kérelmére megindult házassági bontóperügyben a városi bíróság 2000. február 16. napján a házasságot felbontotta, a gyermek az édesanyánál került elhelyezésre, a vádlott elköltözött az édesanyjához.

A vádlott a válás kimondását követően - a gyermeke láthatása ürügyén - szinte napi rendszerességgel feljárt volt felesége lakására. Ilyen látogatás történt 2000. május 9-én is, amikor a vádlott 18.30 óra körüli időpontban - a gyermektartásdíj fizetése kapcsán - felkereste a sértettet. A sértett beengedte az ittas állapotban levő vádlottat. A volt házastársak ezt követően a szobában beszélgettek, televíziót néztek, majd a sértett a lakás elhagyására több ízben - végül már erőteljesebben - felszólította a vádlottat, aki azonban ennek nem tett eleget, hanem a zsebéből elővett egy zsebkést, és azt felmutatva felszólította a sértettet, hogy ne kiabáljon vele. A vita a felek között tovább folytatódott, a vádlott azt sérelmezte, hogy a volt felesége ellene neveli a gyermekét, majd később elcsendesedett, és a szobában levő egyik fotelben ülve elaludt. A sértett ezt kihasználva gyermekét felöltöztette, és a lakásból el akart menni a rendőrségre feljelentést tenni, azonban erre nem került sor, mivel a vádlott felébredt. Ekkor a sértett a gyermekét a szobában levő ágyra maga mellé fektette, majd kis időn belül mindketten elaludtak.

Éjfél körüli időpontban a vádlott az ágyon fekvő sértett arcára egy kispárnát nyomott, és kézzel a nyakát kezdte szorítani. A sértett a támadásra felébredt, próbálta lefejteni magáról a vádlott kezét, és segítségért kiáltott. Ezt hallva a vádlott a sértettet megfenyegette, hogy maradjon csendben, mert különben megöli, majd őt elengedve a zsebéből egy 12 cm pengehosszúságú, fanyelű zsebkést vett elő, mellyel egy esetben kis erővel a sértett mellkasának jobb oldali része felé szúrt, a zsebkés azonban a sértett testének mell alatti részét hegyével érve becsukódott, bebicsaklott. Ezután a vádlott - a további támadással időlegesen felhagyva - a konyhába ment, majd egy fekete nyelű, kb. 20 cm pengehosszúságú konyhakéssel tért vissza, és azt a sértett hátának szegezve megfenyegette, hogy ha nem közösül vele, leszúrja. A vádlott kérte a sértettet, menjen ki vele a konyhába. Ennek megtörténtét követően a vádlott a sértett nyakát hátulról átkulcsolta és a kést a nyaka elé tartva megismételte fenyegetését, majd mivel a szobából a kislány sírása hallatszott, a sértettet elengedte, aki a gyermekhez visszament. A vádlott követte volt feleségét, és a szobában újból megragadta a sértett nyakát, és ismét fenyegette. A sértett ennek hatására megígérte, hogy teljesíti a vádlott követelését, majd együtt kimentek a konyhába, ahol a sértett szóban ismét ellenkezni próbált, illetőleg alsóneműjét nem akarta levenni. Ezért a vádlott a sértett nyakát kézzel újból megragadta és testét felfelé emelte, melynek hatására a sértett levetkőzött, majd eltűrte, hogy a vele szemben elhelyezkedő vádlott őt a konyhaasztalnak támasztva, nemi szervét a hüvelyébe helyezve közösüljön. Ezután a vádlott cigarettára gyújtott, majd a lakásból távozott.

A sértett az említett történések után kora hajnalban gyermekével együtt elindult a lakásából a baleseti ügyeletre sérüléseinek ellátása, illetőleg a rendőrségre feljelentés megtétele érdekében, azonban útközben az utcán összetalálkozott volt férjével, aki lebeszélte szándékáról, így a kislányával visszatért a lakásba.

Másnap hajnalban a sértett munkába indult, amikor a lakásból kilépve a lépcsőházban újból találkozott a vádlottal, aki a sértett karját megragadva őt visszahúzta, és kb. 10 percnyi időtartamban személyi szabadságában korlátozva megakadályozta az épület elhagyásában, mindaddig, amíg a sértett a vádlott utasítását teljesítve olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatot nem tett, mely szerint volt férjét alaptalanul vádolta meg bűncselekmény elkövetésével. A sértett által aláírt nyilatkozatot - amelyet későbbiekben a büntetőeljárás során a vádlott lakásán lefoglaltak - a vádlott átvette, majd a sértettől elkérte a lakása kulcsát, és oda bemenve pihenni tért. A sértett ezután az édesanyját kereste fel, akinek beszámolt az éjszaka történéseiről, majd tanácsára a rendőrkapitányságon büntető feljelentést tett, mely feljelentésében a sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűntette vonatkozásában joghatályos magánindítványt terjesztett elő. Ugyanezen nap délutánján a sértett a megyei kórház baleseti ambulanciáján is megjelent, ahol sérüléseiről látleletet vettek fel, illetőleg a nőgyógyászati osztályon is megvizsgálták.

A nyomozati eljárás során a sértett sérülései tekintetében kirendelt igazságügyi orvos szakértők véleményében és annak kiegészítésében rögzítettek szerint a sértett a vádlott bántalmazása következtében a nyaka jobb oldalán a pajzsporc magasságában kb. 3 cm-es területen, valamint jobb kulcscsontja belső harmada felett 1 cm átmérőjű, kis-közepes erejű, tompa erőbehatástól - a nyak kézzel történő megragadásától - származó bevérzéses sérülést, valamint a jobb felkarján a középső harmadban, a belső oldalon kb. 3 cm-es zúzódásos sérülést szenvedett. A sértett által elszenvedett sérülések gyógytartama egyenként és összességében is 8 napon belüli, azonban a támadott testtájékok helyére, a támadás jellegére és intenzitására, így különösen a mellkas késsel történő kis erejű megszúrására tekintettel a sértett által elszenvedettnél súlyosabb - 8 napon túl gyógyuló - sérülések bekövetkeztének a reális veszélye is fennállt.

A szerológiai szakvélemény szerint a sértett hüvelykenetében levő ondószennyeződés származhat a vádlottól.

A vádlott a fentiekben részletezett cselekmények miatt a rendőrkapitányságon ellene megindult büntetőeljárást követően is változatlanul, szinte napi rendszerességgel megjelent a sértett lakásán a gyermek láthatása ürügyén. A sértett bár félt a történtek miatt a vádlottól, de őt a közös gyermekkel való kapcsolattartásban nem akarta akadályozni. 2000. szeptember 15-én a sértettet vérnyomásos panaszai miatt a háziorvosa betegállományba vette, ezért a sértett megengedte a vádlott számára, hogy reggel a gyermeküket együtt vigyék az óvodába. A vádlott délután a kislányt az édesanyjához vitte, megígérve azt, hogy a gyermekért még aznap este érte megy.

A vádlott ezt követően a kora esti órákban visszament a sértett lakásába, ahol az este folyamán - ismeretlen mennyiségű - szeszes italt fogyasztott, majd a szobában az ittas állapotú vádlott és a sértett között 2000. szeptember 15-én 19.30 óra és 2000. szeptember 16-án 05.30 óra közötti időszakban a vádlott féltékenysége miatt vita, veszekedés alakult ki. Ennek során a vádlott egy esetben a sértettet kézzel arcul ütötte, majd két kezével az ágyra eső sértett nyakát megragadva azt hosszasan, legkevesebb 15 percen át különböző intenzitással szorította, a sértettet fojtogatta, melynek következtében a sértett meghalt.

Az ítélet ellen az ügyész téves minősítés miatt, súlyosításért; a vádlott és a védője ugyancsak téves minősítés miatt, a súlyos testi sértés bűntettének vádja alól felmentés, valamint a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

A védő a másodfokú tárgyaláson a felmentésre irányuló fellebbezést nem tartotta fenn, az élet elleni cselekmény emberölés bűntettekénti értékelését, továbbá a büntetés lényeges enyhítését kérte.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal akként tartotta fenn, hogy az emberölés aljas indokból elkövetettkénti értékelését, valamint életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének az időpontja a törvényi minimumhoz közelítően kerüljön meghatározásra.

A megyei bíróság a büntetőeljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a tárgyalást. Felderített, és megvizsgált minden olyan tényt és körülményt, ami az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából szükséges. A rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul, a logika szabályainak megfelelő módon értékelve megalapozott tényállást állapított meg.

A tényállás 1. pontjában foglaltakkal kapcsolatban meggyőző érvekkel fejtette ki, hogy a vádlott tagadásával szemben miért a sértettnek, az édesanyjának és a barátnőjének az egész eljárás során egybehangzó vallomását fogadta el hitelt érdemlőnek. E körben kitért arra is, hogy az igazságügyi orvos szakértői véleményben foglalt objektív adatok mindenben megerősítették a fentebb hivatkozott előadásokat.

A megállapított tényállás lényegében a vádlott beismerésén, a közvetett bizonyítékokon, döntően pedig az igazságügyi orvos szakértői véleményben foglaltakon alapul. E vélemény számos olyan megállapítást tartalmaz, amely arra utal, hogy milyen módon keletkezhettek a sértett 8 napon belül gyógyuló sérülései. A több lehetséges keletkezési mód miatt e vonatkozásban az elsőfokú bíróság - helyesen - csupán azt tudta tényként rögzíteni, hogy a vádlott a veszekedés során egy ízben arcul ütötte a sértettet, majd ezt követően került sor a fojtogatásra. Az e tényállási pontban foglaltakat egyébként a felek részéről nem érte támadás.

Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság maradéktalanul eleget tett a törvényben írt indokolási kötelezettségének, a megalapozottan megállapított tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban.

Valamennyi cselekmény tekintetében okszerű a vádlott bűnösségére levont következtetés.

A tényállásban írt elkövetési magatartások minősítése megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek, és az e körben kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Ennek megfelelően helytálló az az érvelés, hogy a sértett ellen kifejtett testi erőszak nem az életének a kioltására irányult, hanem az tulajdonképpen a közösülésre kényszerítést célozta. Miután pedig a bántalmazás módja - a vádlott által is felismerten - alkalmas volt akár nyolc napon túl gyógyuló sérülés előidézésére is, megfelelő a súlyos testi sértés büntette kísérletének a megállapítása.

Helyesnek ítélte meg a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a megyei bíróság az írásbeli nyilatkozat aláíratásával kapcsolatban nem a kényszerítés bűntettét, hanem az aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének a bűntettét állapította meg. A kényszerítés tényállása ugyanis kiegészítő (szubszidiárius) jellegű, így annak kimondására csak akkor kerülhet sor, amennyiben más bűncselekmény nem valósult meg. A kényszerítés bűncselekményéhez képest a személyi szabadság megsértése a szubszidiaritás viszonyában van, ezért a kényszerítés és a más megvalósult bűncselekmény között látszólagos halmazat jön létre, és az előbbi önállóságát elveszítve az egyéb cselekménnyel szemben háttérbe szorul.

Az adott esetben a személyi szabadságtól megfosztás célja a nyilatkozat aláíratása volt, ami az erőszakos közösülés miatti felelősségre vonás elkerülését tette volna lehetővé. Ez pedig kellően megalapozza az aljas indokot mint minősítő körülményt.

A tényállásban rögzített cselekmény minősítésével azonban a Legfelsőbb Bíróság nem mindenben értett egyet. Az nem kétséges, hogy a vádlottat egyenes ölési szándék vezette, amikor a sértett életét a nyakának hosszan tartó szorításával kioltotta.

Az ítélet maga is utal arra, hogy az állandósult bírói gyakorlat szerint a fojtással megvalósított emberölésnél a különösen kegyetlen elkövetés megállapítása általában nem indokolt.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jelen esetben sincs ok arra, hogy a konkrét ügy sajátosságai folytán a kiforrott bírói gyakorlat ellenében történjék ennek a cselekménynek a jogi értékelése.

A tényállás mindössze azt rögzíti, hogy egy pofon történt, és ezt követően mintegy 15 percig szorította a vádlott a sértett nyakát. Köztudomású, és más ügyekből is ismert tény, hogy a nyak 4-5 percig történő nagy erejű elszorítása után a halálhoz vezető oki folyamat már visszafordíthatatlan. A fojtásból önmagában nem állapítható meg az élet kioltásának az átlagot meghaladó rendkívüli embertelensége. Ez a magatartás szorosan kapcsolódik magához az ölési cselekményhez, és a vádlottnál sem ismerhetők fel annak a jelei, hogy emberi mivoltából kivetkőzve, rendkívüli brutalitással, gátlástalanul cselekedett volna.

Ennek megfelelően a különös kegyetlenséggel elkövetést mint minősítő körülményt mellőzni kellett, a vádlott cselekménye tehát az emberölés alapeseteként minősül. Egyetértett ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek azzal az okfejtésével, amely szerint a szerelemféltés önmagában nem szolgálhat alapul az aljas indokból elkövetés megállapítására.

A legfőbb ügyész a bosszúra alapozta az aljas indok kimondásának a szükségességét. Álláspontja szerint az ölési cselekmény egyik indítéka az volt, hogy a sértett kijelentette, nem lesz a vádlott felesége arra az időre, amíg az erőszakos közösülés miatti eljárás folyamatban van, jóllehet korábban tett ilyen ígéretet.

Az irányadó tényállás egyetlen olyan tényt sem tartalmaz, ami bosszúra - mint az egyik lehetséges elkövetési indokra - engedne következtetni. A tényállás mindenben megalapozott voltát pedig az ügyész sem vitatta.

Az ítéletben foglaltak szerint az ölési cselekmény motívuma a szerelemféltés volt. Emiatt alakult ki a veszekedés. Magának az ölésnek a közvetlen kiváltó oka pedig azért nem került feltárásra, miután erre nézve semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre. Ilyen körülmények között nem kerülhetett sor az emberölés aljas indokból történő elkövetésének kimondására sem.

A megyei bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket szinte kifogástalanul vette számba. Ezek csupán annyiban szorulnak helyesbítésére, hogy a fiatal felnőtt korhoz közel eső életkor a vádlott javára nem vehető figyelembe.

A jogi minősítés jelentős megváltozása a büntetés-kiszabási körülmények újraértékelését tette szükségessé. Az adott esetben - a halmazati szabályokat is figyelembe véve - 5 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A középmérték körüli büntetés kiszabásának a jelen esetben is helyes elve mellett a 13 évi szabadságvesztés tekinthető olyannak, ami kellően tükrözi az elkövetett bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyát, ugyanakkor megfelelően igazodik a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához is, és alkalmas arra, hogy a szükséges visszatartó hatást kiváltsa.

A szabadságvesztést a Btk. 43. §-ának a) pontja alapján börtönben kell végrehajtani.

(Legf. Bír. Bf. III. 2937/2001. sz.)