BH+ 2008.7.300

Az elsőfokú bíróság a 2005. október 5. napján kihirdetett ítéletével a terheltet rablás bűntettében, 2 rendbeli lopás bűntettében, 2 rendbeli - részben folytatólagosan - elkövetett csalás bűntettében, csalás bűntettében és sikkasztás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül, - mint többszörös visszaesőt - 4 év 10 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A másodfokú bíróság a 2006. január 24. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a tényállás 4. pontjában írt S. A. sérelmére elkövetett cselekményt rablás bűntette helyett hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás bűntettének minősítette. Csalás bűntettében való bűnösség kimondását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős határozatok 4. pontjában megállapított tényállás szerint 2005. február 18-án a terhelt magát K. A. rendőrnek kiadva igazoltatta a sértettet, akitől az iratait és pénzét követelte. A sértett megfélemlítése és rendőri mivoltának igazolása érdekében elővett egy bilincset. A sértett először elment, azonban az őt követő terhelt megragadta, erősen megszorította a vállát és a kerítésnek nekitolva, emelt hangon felszólította, hogy mindent pakoljon ki a zsebeiből, továbbá bilincseléssel fenyegette. Az engedelmeskedő sértettől elvette 108 000 ezer forint készpénzét és 4000 forint értékű mobiltelefonját, míg iratait visszaadta. A telefont később értékesítette, amely az eljárás során lefoglalásra került, így a kárból 4000 forint megtérült.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az indítvány az eljárás valamennyi szakaszában a hatóságok által elkövetett eljárási szabálysértésekre is hivatkozott; így a városi rendőrkapitányság törvénysértően járt el, amikor távollétében házkutatást tartott, őrizetbe vételéről nem értesítette az általa megjelölt személyt, olyan kulcsokat is kiadott a házkutatást szenvedő személynek, amelyek nem az ő kulcsai voltak, továbbá kérése ellenére nem egyesítette a folyamatban lévő büntetőügyeit. A városi ügyészség annak ellenére emelt vádat ellene, hogy ő ügyészi meghallgatás és szabadlábra helyezés iránti kérelmet is előterjesztett, valamint tévesen jelölte meg a sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetési helyét. Cselekménye hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás bűntettének minősítését. A felülvizsgálati indítvány szerint e cselekmény helyes minősítése hivatalos eljárás színlelésével elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette. E törvénysértő minősítés miatt törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki vele szemben. Indítványozta ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását.

A nyilvános ülésen a kirendelt védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, a terhelt az írásbeli indítvánnyal egyezően szólalt fel.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt az eljárási szabálysértéseket kifogásoló részében törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte. Ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében felsorolt (részben anyagi, részben eljárásjogi) okokra alapozottan vehető igénybe. Eljárásjogi okból akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b), (4) a II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A terhelt által a felülvizsgálati indítványban kifogásolt relatív eljárási szabálysértések (meglétük esetén) sem adnak lehetőséget a felülvizsgálatra.

A Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát a terhére megállapított bűncselekmények törvénysértő minősítését kifogásoló részében alaptalannak találta.

A Btk. 323. § (1) bekezdése szerint a zsarolást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt S. A. előtt rendőrnek adta ki magát, követelte, hogy ürítse ki a zsebeit, ellenkező esetben megbilincseli, illetve a rendőrségre kíséri. Az "álrendőri" intézkedés során kilátásba helyezett súlyos hátrány a sértettben olyan komoly félelmet váltott ki, amelynek hatására értékeit a terheltnek átadta, aki ezzel neki kárt okozott. A terhelt magatartása nem arra irányult, hogy a sértett cselekvési szabadságát, mint a mozgás, a helyváltoztatás, a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát sértse, hanem a sértett pénzét, illetve mobiltelefonját akarta megszerezni. A terheltnek a Btk. 138. §-a szerinti fenyegetéssel megvalósított cselekménye a zsarolás bűntettének törvényi tényállásába illeszthető, ezért a másodfokú bíróság által alkalmazott minősítés törvényes.

A terhelt cselekményeinek törvényes minősítéséhez képest a kiszabott büntetés sem tekinthető törvénysértőnek. (Legf. Bír. Bfv.II.735/2006.)