BH+ 2009.12.522

Az elsőfokú bíróság a 2003. év január hó 29. napján meghozott ítéletében a terheltet közlekedés biztonsága elleni bűntett miatt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a terhelttel szemben egy korábbi ítélettel kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását.

Az ítéleti tényállás lényege szerint 2001. év január hó 14. napján a sértett a gépkocsijával egy söröző előtt állt meg, amelynek a hátsó ülésén négy lány, többek között B. T. és Cs. M. foglalt helyet. A terhelt gépkocsijával a sértett járművével szemben állt le. A terhelt volt barátnőjét, Cs. M. M.-át kereste, akiről tudta, hogy a másik gépkocsiban van. A járműből kiszálló B. T-át kérdezte, hogy hol van a barátnője, aki erre azt felelte, hogy nem tudja. B. T. beült a sértett gépkocsijába. A terhelt az autójával ekkor úgy fordult sértett gépkocsija elé, hogy az nem tudta őt kikerülni, és a helyszínt elhagyni. A terhelt kiszállt a gépkocsiból, a másik autóhoz ment, és annak bal hátsó ajtó ablakát betörte. A szétrepülő üvegszilánkok B. T. bal fülén és orrán 8 napon belül gyógyuló metszett sérüléseket okoztak. A gépkocsiban tartózkodók megijedtek, hangosan sikítottak. A terhelt közben a bal első ajtóhoz lépett, hogy a sértett távozását megakadályozza, ezért az ajtót a távozni akaró sértett lábára nyomta. Végül a terhelt a helyszínről elment, mert a sértett mobiltelefonján a rendőrséget hívta.

A terhelt a gépkocsi ablakának betörésével okozott 6 250 forint kárt megtérítette.

A másodfokon eljáró bíróság a 2003. év május hó 21. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt a sértett mozgásban levő járművének ablakát törte be.

A terhelt meghatalmazott védője a fenti ítéletek ellen perújítási indítványt terjesztett elő, melynek alapján a megyei bíróság 2007. év március hó 6. napján kelt végzésével a perújítást elrendelte.

A városi bíróság a 2007. év november hó 26. napján meghozott végzésével a perújítást érdemben elutasította. Az elsőfokú bíróság végzését a megyei bíróság helybenhagyta.

Az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a bűncselekmény törvénysértő minősítését, ennek kapcsán pedig a kiszabott büntetés súlyosságát is kifogásolta. Érvelése szerint a terhelt nem a sértett mozgásban levő járművét akadályozta a közlekedésben, amikor az ablaküveget betörte. Az állandó bírói gyakorlat csak a mozgásban levő járművet veszélyeztető magatartásokat sorolja a közlekedés biztonsága elleni bűntett megvalósításának körébe, a terhelt közlekedés biztonsága elleni bűntettként értékelt cselekményének helyes minősítése garázdaság vétsége. A bűncselekmény téves minősítése törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A védő elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását, másodlagosan a minősítés megváltoztatását, és a büntetés enyhítését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a védő anyagi jogi érvelését figyelembe véve vizsgálta az alapítéletben leírt cselekmény jogi minősítésének helyességét.

Az alapítélet a terhelt magatartását a Btk. 184. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közlekedés biztonsága elleni bűntettként minősítette. E bűncselekményt - többek közt - az követi el, aki valamely közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával a közúti közlekedés biztonságát veszélyezteti. A törvényi tényállás tehát csak akkor valósul meg, ha az elkövető magatartásának eredményeként közlekedési veszélyhelyzet jön létre.

A felülvizsgált ítélet tényállása szerint a terhelt a jármű vezetője ellen erőszakosan lépett fel, a sértett elhaladását is akadályozta, ám a tényállás közlekedési veszélyhelyzetre nem is utal. A terhelt a gépkocsijával a sértett autója elé állt, aki így nem tudta őt kikerülni. Ez az akadályoztatás azonban nem járt veszélyhelyzettel, a sértett az akadályt észlelve járművével megállt.

A terhelt ezt követően kiszállt a gépkocsiból, betörte a sértett járművének hátsó ajtóüvegét, és az autóból kiszállni próbáló sértett lábára nyomta az ajtót. Mindez a magatartás a közlekedést nem érintette, veszélyhelyzetet még közvetetten sem idézett elő.

A Legfelsőbb Bíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy közlekedési veszélyhelyzetre utaló tények hiányában a terhelt cselekményének közlekedés biztonsága elleni bűntettként történt minősítése törvénysértő.

Vizsgálni kellett azonban, hogy a terhelt magatartása milyen más bűncselekmény megállapítására alkalmas.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt egy söröző előtt a sértett gépkocsijának ablakát betörte, és durván erőszakos magatartást tanúsított, amikor a gépkocsiból kiszállni akaró sértett lábára rányomta az ajtót. A jelenlévők megijedtek, félelmükben sikoltoztak. E cselekmény ekként erőszakos és kihívóan közösségellenes volt, másokban megbotránkozást, riadalmat keltett. E cselekmény a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének megállapítására alkalmas, amelyet a törvény két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel rendel büntetni.

A két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett garázdaság - szubszidiárius jellegéből adódóan - a Btk. 271. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabály szerint akkor állapítható meg, ha más, súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

A Btk. 175. § (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadság megsértésének bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A terhelt a sértettet a gépkocsija elé kanyarodással megakadályozta abban, hogy a helyszínről eltávozzék, majd a járműből történő kilépését is meggátolta úgy, hogy az ajtót a sértett lábára nyomta. E magatartással a sértettet személyi szabadságától egy időre megfosztotta. Magatartásával csak akkor hagyott fel, amikor a sértett mobiltelefonján a rendőrséget hívta.

A személyi szabadság megsértésének megvalósulása szempontjából a szabadságkorlátozás időtartama közömbös, bármely rövid ideig tartó helyzet létrehozása esetén e bűncselekmény megvalósul (BH 1998.258.). Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt elbírált cselekménye a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése bűntetteként minősül.

A bűncselekmény törvénysértő minősítése azonban nem eredményezhette az alapítélet felülvizsgálati eljárásban történő megváltoztatását.

A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerint felülvizsgálatnak akkor van helye a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt, ha ennek folytán törvénysértő büntetést szabnak ki, vagy törvénysértő intézkedés alkalmaztak. Jelen esetben a jogerős ügydöntő határozatban megállapított törvénysértő minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását. Az alkalmazott szabadságvesztés büntetés a cselekmény a személyi szabadság megsértésének történő törvényes minősítése mellett is kiszabható lett volna. Az ítélet felülvizsgálati eljárásban történő megváltoztatásának törvényi feltételei tehát nem álltak fenn. A Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.675/2008.)