BH+ 2009.9.393

A P. Városi Bíróság a 2007. szeptember hó 18. napján tartott tárgyaláson a ítéletében B. Z. I. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntettében, 1 rb. a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében és 2 rb. könnyű testi sértés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 8 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, egyben a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés kapcsán a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2008. évi március hó 13. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az 1 rb. könnyű testi sértés vétségével kapcsolatos részében hatályon kívül helyezte, és az emiatt indított büntetőeljárást megszüntette. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság által az 1 rb., a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének, valamint az 1 rb. könnyű testi sértés vétségének értékelt cselekményeit egységesen testi sértés bűntettének minősítette. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a terhelttel szemben kiszabott büntetést 300 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette. A napi tételek összegét 250 Ft-ban állapította meg, így a kiszabott pénzbüntetés 75 000 Ft volt, amelyet meg nem fizetés esetén napi tételenként 1 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2004. február hó 13. napján J. D.-át akarata ellenére beültette a gépkocsijába, majd annak központi zárjával azt lezárta, és a sértett akarata ellenére a közös lakásukba vitte. Itt a terhelt a sértettet több alkalommal megütötte, tettlegesen bántalmazta.

Ezt követően 2005. március 4-én a vele továbbra is élettársi kapcsolatban élő J. D.-át felszólította, hogy üljön be a gépkocsijába, majd azzal a közös albérletükbe hajtottak. A lakásba érve a terhelt a sértettet szidalmazta, miközben egy ugrókötéllel tettlegesen bántalmazta, majd azt követően a kötéllel a kezeit hátrakötözte, és a sértettet a földre rúgta, közben többször megütötte és a hajánál fogva a parkettán húzta. Egy alkalommal egy sportcipővel a sértett fejére ütött és kézzel is többször megütötte, majd kb. 30 perc elteltével kioldotta a sértett köteleit és szabadon engedte.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint "a sértett megkötözése és fenti megalázó módon történő megveretése testi szenvedést és lelki gyötrelmet is okozott és a terhelt szándéka erre irányult."

Ezzel szemben a másodfokú bíróság a tényállás 2. pontjában rögzített 2005. március 4. napján elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatosan arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a bűncselekmény kapcsán a terheltnek a sértett megkötözésével nem az volt a célja, hogy őt a tartózkodási hely megválasztásának a szabadságában korlátozza, hiszen adat sem merült fel arra vonatkozóan, hogy a sértett egyáltalán el kívánta volna hagyni a közös albérletet. A sértett kezének megkötözése a bántalmazás része volt, mivel adat merült fel arra vonatkozóan is, hogy a bántalmazás a megkötözést követően is tovább folyt.

Ebből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint "a megkötözés a bántalmazási folyamatnak csupán egy momentuma volt és nem arra irányult, hogy a sértettet adott helyen való tartózkodásra kényszerítse."

Az ítélet ellen a B. Megyei Főügyészség 2008. május 27-én terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okokra hivatkozással.

A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság tévedett akkor, amikor a személyi szabadság megsértésének bűntettét nem látta megvalósultnak, ugyanis a Btk. 175. § (1) bekezdése szerint aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntettet követ el. Az ügyészi álláspont értelmében ebből az is következik, hogy a tényállás megvalósulása szempontjából a cselekmény nem igényel célzatot, elegendő, ha az elkövető tudata átfogja a cselekmény eredményét és ebbe belenyugszik. Jelen ügyben is ez történt, ráadásul a tényállásból az is megállapítható, hogy a bántalmazás befejezését követően a sértett legalább 20 percen át hátrakötözött kézzel ült a szobában és csak utána oldotta ki a terhelt a kötelet.

Az ügyészi vélemény szerint a testi sértés kapcsán különbséget kell tenni a tekintetben, hogy a védekezésre képtelen állapotot az elkövető kihasználja, vagy pedig ő maga idézi elő. Jelen ügyben ugyanis jelentősége van annak, hogy a terhelt a testi sértés minősített esete szempontjából a védekezésre képtelen állapotot nem csupán kihasználta, hanem a kezek hátrakötözésével ő maga idézte elő. Ez önmagában olyan többlettevékenység volt, amellyel a testi sértés minősített esete mellett halmazatban a személyi szabadság megsértésének alapesete is megállapítható. Ennek megfelelően az ügyész álláspontja szerint indokolt a büntetés szigorítása és a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása.

A Legfőbb Ügyészség 2008. június 23-án kelt a B. Z. I. terhére bejelentett felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.

B. Z. I. a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében a megtámadott ítéletek hatályban tartását indítványozta annak hangsúlyozása mellett, hogy a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el és a bűnössége megállapítására azért került sor, mert a tényállás nincs felderítve, iratellenes, téves és a bizonyítás hamis bizonyítékokra épült.

A terhelt védője írásban és szóban is rendkívül részletesen megindokolt észrevételt tett az ügyész felülvizsgálati indítványára.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.

A testi sértés védett jogi tárgya az emberi test épsége, egészsége, így az elkövetési magatartás körében kell értékelni minden ez ellen irányuló támadást.

A személyi szabadság megsértésének védett jogi tárgya az ember szabadsága, amely a mozgás, a helyváltoztatás, illetve a tartózkodási hely megválasztásának szabadságában nyilvánul meg. Ebbe a körbe tartozik az elkövető minden olyan magatartása, amely a mozgási szabadságtól, illetve a tartózkodási hely megválasztásának szabadságától megfosztja a sértettet. Az elkövetési magatartások körébe tartozik a sértett megkötözése és ezáltal a mozgási szabadságában való korlátozása is.

Kétségtelen, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetése, így többek között a testi sértés is szükségszerűen eredményezheti a sértett mozgási szabadságának az elkövetési magatartás kifejtésének idejére történő átmeneti és rövid ideig tartó korlátozását vagy kizárását, ám ez esetben e magatartás mint büntetlen eszköz cselekmény kerül értékelésre.

A konkrét esetben azonban nem erről van szó, ugyanis a sértett bántalmazása már a kéz hátrakötözése előtt megkezdődött és folytatásának nem volt fizikai vagy egyéb akadálya, de feltétele sem a sértett kezének megkötözése.

Az, hogy a terhelt a sértett kezeit hátrakötözte, nem értékelhető az ugyanazon sértett sérelmére elkövetett testi sértés körében és nem lehetett a bántalmazás folytatásának eszköz cselekménye sem. Ebből következően nem fogadható el a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése sem, amely szerint "a megkötözés a bántalmazási folyamatnak csupán egy momentuma volt és nem arra irányult, hogy a sértettet adott helyen való tartózkodásra kényszerítse", valamint az sem, hogy "a sértett kezének megkötözése a bántalmazás része volt".

A bántalmazás a sértett ütlegelésében, megrúgásában, hajának meghúzásában nyilvánult meg, amelyek következtében a terhelt szándékosan nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott.

Ebbe a körbe nem illeszthető és nem is értékelhető a sértett kezének hátrakötözése, amely a Btk. 170. § (1) bekezdése szerint nem tényállásszerű magatartás.

A kéz megkötözése önmagában nem minősíthető bántalmazásnak és abból testi sérülés okozására irányuló szándékra sem lehet következtetni, annak ellenére, hogy a mozgási szabadságtól történő megfosztás az elkövetés módjából következően, bizonyos esetekben testi sérülés okozásával is járhat.

A sértett kezének hátrakötözése egyértelműen a mozgási szabadság elleni támadásként értékelhető még akkor is, ha arra kitartó bántalmazás közben kerül sor.

Nem fogadható el a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése sem, hogy a személyi szabadság megsértésével elkövetett bántalmazás a Btk. 170. § (3) bekezdés I. fordulata szerint kerülhet értékelésre.

A Btk. 170. § (3) bekezdés I. fordulata szerint a könnyű testi sértést bűntetté minősíti, ha azt védekezésre képtelen személlyel szemben követik el.

Ezen minősített testi sértés akkor állapítható meg, ha a sértett életkoránál, helyzeténél vagy állapotánál fogva - az elkövető magatartásától független okból - védekezésre képtelen állapotban van és az elkövető ezt kihasználva bántalmazza a sértettet.

Abban az esetben, ha az elkövető maga idézi elő a sértett védekezésre képtelen állapotát - a konkrét esetben a mozgási szabadságától történő megfosztásával - annak érdekében, hogy a testi sértést akadályozás nélkül végre tudja hajtani, úgy nem a Btk. 170. § (3) bekezdés I. fordulatának, hanem a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerinti aljas célból elkövetett személyi szabadság megsértésének megállapítására kerülhet sor.

Jelen esetben azonban az irányadó tényállás alapján ez fel sem merülhetett, hiszen a sértett folyamatos bántalmazása nem volt függvénye a mozgási szabadságtól történő megfosztásának.

Ugyanakkor nem volt elfogadható az elsőfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint "a sértett megkötözése és megalázó megveretése testi szenvedést és lelki gyötrelmet is okozott".

A bíróság ezen megállapításának ténybeli alapja nem volt, mivel sem a megkötözés puszta ténye, sem az ezt megelőző, majd követő bántalmazása jellegében és módjában nem volt alkalmas a súlyosabb minősítést megalapozó hatás kiváltására.

Sem a bántalmazás, sem a személyi szabadság korlátozásának módja nem lépte túl azt a határt, amely a súlyosabb minősítés megállapításához feltétlenül szükséges lenne.

Kétségtelen, hogy a B. Megyei Főügyészség felülvizsgálata tartalmazott erre irányuló tényállási elemeket, miszerint a terhelt "a sértett arcát az üvegszilánkokkal borított földhöz nyomta", azonban ilyen tényt sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem állapított meg. Ugyancsak téves a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, amely szerint a terhelt "mintegy 30 perc elteltével oldotta ki a sértett kezein a kötelet. Ugyanis ezt a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból.

Ilyen körülmények között viszont a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének megállapítására már csak azért sem kerülhet sor, mert a fennmaradó elkövetési magatartások, a sértett eszközzel és kézzel történő bántalmazása, a könnyű testi sértés vétsége körében nyert büntetőjogi értékelést.

A terhelt és védője észrevételeivel és indítványaikkal kapcsolatosan felhívja a Legfelsőbb Bíróság a figyelmet arra, hogy a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás sem közvetlenül, sem közvetve a bizonyítékok téves értékelésére hivatkozással nem támadható, az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.

Az előzőekben kifejtett indokok alapján tehát megállapítható, hogy a terheltnek a tényállás 2. pontjában rögzített cselekménye a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétsége mellett a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntettét is megvalósította.

A jogi minősítés téves volta ellenére sem hozhatott azonban a Legfelsőbb Bíróságnak megváltoztató határozatot, ugyanis a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának első fordulata szerinti felülvizsgálati ok alaposságához az is szükséges, hogy a helytelen minősítés törvénysértő büntetés alkalmazásához vezessen. A másodfokú bíróság által kiszabott pénzfőbüntetés viszont a Btk. 87. § (2) bekezdés e) pontjára figyelemmel nem tekinthető törvénysértő büntetésnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.592/2008.)