BH 2017.3.82

[1] A járásbíróság a 2014. június 23-án kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. § (2) bek. a) pont] és 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (3) bek. b) pont].

[2] Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 10 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy végrehajtása esetén a kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte az I. r. terheltet (egyetemlegesen a II. r. terhelttel) az É. Zrt. magánfél részére kártérítés, valamint a terhelteket külön-külön illeték megfizetésére.

[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásnak a felülvizsgálattal érintett I. r. terhelt magatartására vonatkozó lényege a következő:

[4] Az I. r. terhelt és az É. Zrt. között 2010. június 2-án átalánydíjas bérvadászati szerződés jött létre. A szerződés 1. számú melléklete szerint az I. r. terhelt bérvadászként 2 db gímszarvas bika elejtésére volt jogosult 2011. évben. Ezt 2011. szeptember 14-én, illetve 2011. október 3-án az I. r. terhelt teljesítette.

[5] 2011. november 14-ére virradóra az É. Zrt. tulajdonában lévő erdőterületen az I. r. terhelt az őt megillető kvótán felül meglőtt két gímszarvas bikát, majd azokat jogtalanul eltulajdonította. A vadakat segítséggel kizsigerelte, és elszállította a tulajdonát képező t.-i borfeldolgozó telephely hűtőkamrájába.

[6] 2011. november 14-én ismeretlen személy bejelentése alapján az S. Rendőrkapitányságról B. V. rendőr őrnagy, K. G. rendőr százados és Ny. I. rendőr százados 14.45 órakor szolgálati gépkocsival megjelentek a fenti telephelyen a bejelentés valóságtartalmának ellenőrzése céljából. Az intézkedő rendőrök azon kérdéseire, hogy van-e a telephelyen vadhús, hűtőláda vagy fagyasztóláda, az I. r. terhelt nemleges választ adott, és közölte, hogy otthonában van fagyasztóláda, de abban sincsen vadhús, és felajánlotta, hogy erről a rendőrök maguk is meggyőződhetnek a lakását megtekintve. Az intézkedő rendőrök közül ketten a szolgálati gépjárművel a szintén gépkocsival lakására közlekedő I. r. terhelt után hajtottak, míg harmadik társuk a telephelyre visszatért.

[7] A rendőrök a lakáshoz 15.06 órakor érkeztek meg, gépkocsijukkal a nyitott kapun behajtva az I. r. terhelt után az udvarba. A kaput egyébként egy automata nyitó szerkezet működtette, mely a nyitást követő 20 másodperc elteltével záródott. Miután az I. r. terhelt közölte, hogy a mobil hűtője a telephelyen található, a rendőrök felszólították, hogy térjenek vissza a telephelyre, ennek érdekében nyissa ki a nagykaput. Az I. r. terhelt a gépjárművébe visszaült, azzal megfordult, de a kaput nem nyitotta ki, hanem telefonálni kezdett. Ezt követően K. G. rendőr százados ismételten felszólította az I. r. terheltet a kapu kinyitására, amit a terhelt azzal hárított el, hogy nem tudja, mert nem találja a távirányítót. Azt is közölte, hogy a távirányítóból csak egy van, a kiskapu pedig nem működik, tehát azon sem tudnak távozni.

[8] Az I. r. terhelt és a rendőrök a távirányítót hiába keresték a lakásban. Többszöri figyelmeztetést követően az I. r. terhelt az intézkedés kezdetétől 45 perc elteltével vette elő a működőképes távirányítót a gépkocsijából, és nyitotta ki vele a kaput.

[9] Az I. r. terhelt fenti időszak alatt több alkalommal telefonált a telephelyre, és az ott tartózkodó alkalmazottak felé elhangzott az alábbi mondat is: "Tegyétek be a kocsiba, és dobjátok ki valahol!".

[10] Az I. r. terhelt nem ajánlott fel más módot a két intézkedő rendőrnek az ingatlanból való távozásra, őket személyi szabadságuktól szándékosan megfosztotta azért, hogy időt nyerjen az általa elkövetett lopási cselekmény leplezéséhez. Ezen oknál fogva az I. r. terhelt szándékosan nem adta elő a kapu távirányítóját, hanem végig úgy tett, mint aki azt keresi, de nem találja.

[11] Miután a rendőröknek sikerült az ingatlant elhagyni, házkutatás lefolytatására került sor a telephelyen, melynek eredményeképpen a hűtőházból lefoglalásra került 2 db szarvasbika fej aganccsal, továbbá a hűtőház mögötti területről 1 pár háromágú szarvasagancs tőnél lefűrészelve.

[12] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. március 25-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a lopás bűntetteként értékelt cselekményt a Btk. 370. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pontja szerint, a 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntetteként értékelt cselekményt a Btk. 194. § (1), (2) bekezdés b) pontja szerint minősítette; a polgári jogi igény érvényesítését pedig egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást a következőkkel egészítette ki, illetve pontosította:

[14] - a bérvadászati szerződésben foglalt 2 darab gímszarvas bika I. r. terhelt általi kilövését követően az É. Zrt.-hez tartozó vadászterületén már csak a belföldi bérvadászokra vonatkozó szabályok szerint külön megállapodásba foglaltak alapján, az akkor érvényes díjszabásban foglalt összeg kifizetése ellenében, kísérővel lett volna jogosult az I. r. terhelt gímszarvas bikára vadászni feltéve, hogy az É. Zrt. vadgazdálkodási tervében rögzített keret erre adott volna lehetőséget.

[15] - az I. r. terhelt nem jelezte a szerződéses kvótája kimerítése után az É. Zrt. felé azt, hogy szeretne még gímszarvas bikát lőni.

[16] - a lopás elkövetési értéke az I. r. terhelt vonatkozásában 1 200 000 forint.

[17] - a lefoglalt trófeáknak a sértett részére történő kiadásával a bűncselekménnyel okozott kár részben megtérült.

[18] - az I. r. terhelt az egyéni vadászati naplójába az É. Zrt. által kezelt területeket illetően ismeretlen időpontban 2011. november 12-re, november 13-ra, és 14-re vonatkozóan eszközölt bejegyzéseket.

[19] A másodfokú bíróság - ekként irányadó tényállás alapján - kifejtett jogi álláspontja szerint az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége a lopási cselekmény kapcsán azért állapítható meg, mert az őt megillető kvótán felül, tehát jogellenesen lőtte ki ezen vadakat. Mivel a vadelejtés ténye volt a jogellenes, így a jogosulatlan vadászat folytán a leterített és eltulajdonított vadak vadgazdálkodási értéke tekintendő a cselekmény jogi minősítése alapjául szolgáló elkövetési értéknek.

[20] A személyi szabadság megsértése cselekmény kapcsán a bíróság jogi értékelése szerint az I. r. terhelt házában folytatott rendőri intézkedés törvényes volt, hiszen feljelentés kiegészítése keretében jelentek meg - az I. r. terhelt kifejezett ajánlására - a Be. 178. § (1) bekezdésében meghatározottak alapján, vagyis bizonyítási eszközök felkutatása végett. Ezen cselekmény még nem nyomozati cselekmény, így arról elegendő alakszerűtlen jelentés készítése is. Az I. r. terhelt akadályozta az intézkedő rendőröket az ingatlan elhagyásában annak ellenére, hogy tudta, a rendőrök miért jelentek meg nála. Őket az ingatlanban bent tartotta azért, hogy időt nyerjen a lopási cselekmény nyomainak eltüntetéséhez.

[21] Felülvizsgálati indítványt az I. r. terhelt és védője (együttesen) terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdését megjelölve - a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.

[22] Az indítvány szerint az I. r. terheltnek felrótt bűncselekmények egyike sem tényállásszerű.

[23] A lopás tényállási elemei azért nem állapíthatók meg, mert az I. r. terhelt cselekménye a kvóta túllépésével legfeljebb elszámolási kötelezettséggel járó szerződésszegés lenne, nem pedig jogellenes "orvvadászat".

[24] A személyi szabadság megsértése kapcsán az indítvány arra hivatkozott, hogy a gondatlan elkövetés kizárt.

[25] Az I. r. terhelt házában, illetve udvarán - a 45 perc alatt - nem csupán tétlen várakozás, hanem érdemi rendőri intézkedés történt, amit követően a terhelt és a rendőrök együtt mentek a telephelyre, ahol további rendőri intézkedés volt. A kapunyitó keresése, megtalálása, valamint a viszonylag rövid időtartam kizárja a megfosztás, mint jogellenes állapot létrehozását és fenntartását. A folyamatos, egymásra épülő rendőri intézkedések pedig szintén kizárják az akadályozás, az elterelés, és így az aljas indok meglétét is.

[26] Az indítvány sérelmezte az I. r. terhelt hozzátartozójának (testvérének) tanúkénti kihallgatását, illetve vallomásának - másodfokú bíróság általi - bizonyítékként való értékelését. Hivatkozott arra, hogy a tanú mint védő volt jelen az I. r. terhelt első gyanúsítotti kihallgatásán, így az ő tanúkénti kihallgatása a Be. 81. § (1) bekezdés b) pont értelmében kizárt. Sem a gyanúsítotti kihallgatást megelőző, sem azt követő időpontban szerzett értesüléseiről tett vallomása nem használható fel.

[27] A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben alaptalannak, részben kizártnak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

[28] Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján mindkét bűncselekmény tényállásszerű.

[29] A két gímszarvas bika az I. r. terhelt számára idegen dolognak minősült, azok megszerzésére nem volt jogosult. Az elvétel a kilőtt szarvasbikák elszállításával megvalósult. A jogtalan eltulajdonítási szándék szintén megállapítható, hiszen az I. r. terhelt nem jelezte a tulajdonos felé sem előre, sem utólag a vadászati szándékát.

[30] A személyi szabadság megsértésének bűncselekménye kapcsán kifejtette, hogy az I. r. terhelt szándékosan fosztotta meg a 2 sértettet a személyi szabadságától, a bűncselekmény attól függetlenül megvalósult, hogy a rendőrök a helyszínen kívántak-e adatszerző tevékenységet végezni.

[31] A sértetteknek az I. r. terhelt magatartása következtében nem volt lehetősége arra, hogy az ingatlant elhagyják.

[32] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy a személyi szabadság bűntette megvalósul abban az esetben is, ha a sértettet rövid ideig fosztják meg a szabadságától, jelen ügyben pedig a mintegy 45 perc nem tekinthető rövid időnek. A minősítő körülményt az alapozza meg, hogy az I. r. terhelt ezen a módon kívánt időt szerezni az általa elkövetett vagyon elleni cselekmény nyomainak eltüntetéséhez.

[33] A Legfőbb Ügyészség szerint törvényben kizárt a felülvizsgálat az I. r. terhelt testvére általi tanúvallomás bizonyítékként való értékelésére vonatkozó kifogás esetében.

[34] A Kúria az ügyben a Be. 420. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. A terhelt védője kiegészítette azzal, hogy álláspontja szerint a lopás elkövetési értéke az elejtett vad értéke, azaz a vad húsának értéke 216 750 forint összegben, valamint a trófea értéke 43 380 forint összegben, így a bűnösség kimondása esetén a lopás vétsége lenne megállapítható. Utalt arra, hogy a 2012. évi C. törvény 245. §-a rendeli büntetni jelenleg az orvvadászatot, mellyel a törvényhozó a jogosulatlan vadászatot kiemelte a lopási cselekmények köréből.

[35] Álláspontja szerint az I. r. terhelt jogszerűen ejtette el a kvótán felüli két gímszarvas bikát a sértett és a terhelt között létrejött szerződés alapján. A lopás védett jogi tárgya a vagyoni viszonyok rendje, így a tulajdonjog és a birtokjog. Kiemelte, hogy a kvótán felüli kilövés nem ütközik a büntetőjogba, annak jogkövetkezménye a bírság, amely azonban közigazgatási szankció. Tehát a jogellenesség közigazgatási értelemben jelentkezik, nem pedig büntetőjogi értelemben. A kvótán felüli két vad nem minősül idegen dolognak az I. r. terhelt vonatkozásában, hiszen több vadászterületen is volt vadászati jogosultsága. Tehát jogellenesség, célzat és elkövetési tárgy hiányában nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.

[36] A személyi szabadság megsértése bűntette körében előadta, hogy életszerű, hogy az I. r. terhelt nem találta a kis méretű kapunyitót, nem állt szándékában személyi szabadságuktól megfosztani a rendőröket, akik közül az egyikük még helyismerettel is rendelkezett. Utalt rá, hogy a terhelt azért állt meg a gépjárművel a kapuban, hogy a házba bemenve átadja a feleségének a kapunyitót, s nem azért, hogy akadályozza a rendőröket az intézkedésben. Hivatkozott arra, hogy három okirati bizonyíték - rendőri jelentés - állt rendelkezésre a nyomozati iratok között, melyek egymásnak ellentmondóak az intézkedés időtartamát tekintve. Az I. r. terhelt lakásában töltött idő nem tehető többre, mint 20-25 perc, mely érdemi rendőri intézkedéssel telt.

[37] Az indítvány eljárási okaként megjelölt tanúvallomás figyelembevétele kapcsán kifejtette, hogy nem ért egyet a kialakult gyakorlattal, miszerint a védőként eljárt személy tanúvallomásának bizonyítékkénti értékelése csupán relatív eljárási szabálysértés lenne.

[38] Az I. r. terhelt egyetértett a védő által előadottakkal. Hivatkozott arra, hogy csupán 10 percig voltak a lakásán a rendőrök, a többszöri telefonálásra pedig a napi munkavégzés keretében került sor.

[39] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az indítványt részben alaptalannak, részben kizártnak tartotta, az írásbeli nyilatkozattal egyező tartalommal szólalt fel. Álláspontja szerint lényegtelen, hogy közigazgatási értelemben jogellenes-e a cselekmény vagy sem. Rámutatott arra, hogy az orvvadászat alkalmazására nincs törvényes lehetőség, hiszen az elkövetés időpontjában nem volt bűncselekmény, egyébként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont alapján sem vezethetne eredményre az indítvány, hiszen nem került sor törvénysértő büntetés kiszabására.

[40] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[41] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[42] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bek.] kötött.

[43] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[44] Valóban felülvizsgálati ok a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályának megsértése miatt került sor.

[45] Jelen ügyben azonban erről nincs szó.

[46] Az eljárt bíróság nem sértett törvényt, amikor az I. r. terhelt bűnösségét a felrótt bűncselekmények miatt megállapította, és egyébként azok minősítése is törvényes.

[47] A lopási cselekmény kapcsán előrebocsátja a Kúria a következőket:

[48] Kétségtelen, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamit a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény elkövetéskor (és egyébként azóta, így jelenleg is változatlan szöveggel) hatályos 9. § (1) bekezdése szerint a vad az állam tulajdonában van [ami egyező az 1959. évi IV. törvény 128. § (1) és a Ptk. 5:53. § (1) bekezdésével].

[49] A 2/2005. BJE határozat pedig elvi összefoglalását adta a vadászat, illetve a vad kapcsán felmerülő birtokosi és tulajdoni helyzetnek. Eszerint

- az 1996. évi LV. törvény szerinti rendelkezések "nem hagynak kétséget afelől, hogy a vadászatra jogosult a vadgazdálkodási feladataiból fakadóan a vadászterületen élő vadak - az összes vad - birtokosa";

- "a vad elejtésének, elfogásának az aktusa eredményezi a tulajdonjog átszállását az államról a vadászatra jogosult javára";

- "a törvény a vad elejtésének jogszerű vagy jogszerűtlen voltától nem teszi függővé a tulajdon átszállását", "ezért a tulajdon átszállása a vadászatra jogosultra a jogtalan kilövéssel még az elvétel befejeződése előtt megtörténik"; "az elvétel befejeztével viszont a vadászatra jogosult tulajdonosi és birtokosi minősége azonosul";

- "a vad elejtése rendszerint szükséges a jogtalan eltulajdonítást célzó elvételhez, azzal természetszerűen egybeolvad"; "az elejtés tulajdonképpen csak kísérleti cselekmény, mert a lopás elkövetési magatartásának a befejezett végrehajtása a kilövést követő további aktivitást is megkíván"[2/2005. BJE határozat indokolás II. pont].

[50] Kétségtelen továbbá, hogy

- a vadászati jog a vadászterület tulajdonosát illeti meg [1996. évi LV. tv. 3. § (1) bek.];

- a vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát, a vadászati jog haszonbérbe adása esetén pedig a haszonbérlőt kell tekinteni (1996. évi LV. tv. 6. §);

- a vadászati jog gyakorlásának minősül, ha a jogosult a vadászterületén saját maga vadászik, vagy meghívott vadász számára biztosítja a vadászatot, vagy pedig megállapodás alapján biztosítja más vadász számára meghatározott fajú és számú vad vadászatát - ez utóbbi a bérvadászat [1996. évi LV. tv. 10. § (1) bek.].

[51] Az 1996. évi LV. törvény 10. § (1) bekezdés c) pontja alapján tehát a bérvadászat az, amikor a vadászterület tulajdonosa, mint a vadászatra jogosult, megállapodás alapján más vadász számára biztosítja a vadászterületén meghatározott fajú és számú vad vadászatát.

[52] Kétségtelen továbbá az is (amint azt a Legfelsőbb Bíróság polgári ügyben elvi szinten leszögezte), hogy a bérvadászat nem azonos a vadászati jog haszonbérbe adásával, aminek egyébként nincs törvényi akadálya. Ugyanakkor a haszonbérlő a törvény által biztosított teljes körű vadgazdálkodási tevékenységet folytathat, míg a bérvadászati szerződés csupán meghatározott fajtájú és számú vad elejtésére biztosít jogot (EBH 2001.528).

[53] Az irányadó tényállás alapján

- a vadászterület - az adott erdőterület - tulajdonosa az É. Zrt. volt;

- az É. Zrt. és az I. r. terhelt bérvadászati szerződést kötött;

- a szerződés szerint az I. r. terhelt, mint bérvadász 2011. évben 2 db gímszarvas bika elejtésére vált jogosulttá.

[54] Ez az 1996. évi LV. törvény 10. § (1) bekezdés c) pontja alapján azt jelenti, hogy a vadászatra jogosult az É. Zrt. volt, és e jogosult az őt megillető vadászati jog gyakorlását az I. r. terhelt számára a törvényben megszabott - faj és szám szerinti - mértékben biztosította.

[55] E mérték két összetevője törvényileg kötött, a faj és a számbeliség konkretizálása a szerződéstől függő. Ehhez képest kétségtelen, hogy fajlagos, darabszám szerinti meghatározásról van szó. Ezt lehet más szóval kvótának nevezni, tekinteni.

[56] Jogilag annak van jelentősége, hogy a már kifejtettek szerint a szabadon élő vad az állam tulajdona, a vadászterületen élő vad birtokosa pedig a vadászterület tulajdonosa. Jelen ügyben ez az É. Zrt. Az É. Zrt. pedig a szerződéssel arra adott engedélyt, hogy az őt megillető vadászati jogot a terhelt gyakorolhassa, és ezáltal a gímszarvas bikák közül 2 darabot elejthessen, kilőhessen.

[57] Az irányadó tényállás szerint a terhelt ezt a mértéket 2011. szeptember és október hónapban kimerítette; majd 2011 novemberében az É. Zrt. tulajdonában lévő vadászterületen újabb 2 gímszarvas bikát lőtt meg; amit kizsigerelt, és elszállított és egy hűtőkamrában elhelyezett.

[58] A már kifejtettek szerint "a vad elejtésének aktusa eredményezi a tulajdonjog átszállását az államról a vadászatra jogosult javára", tehát az É. Zrt. javára. Szintén a már kifejtettek szerint "a törvény a vad elejtésének jogszerű vagy jogszerűtlen voltától nem teszi függővé a tulajdon átszállását"; "ezért a tulajdon átszállása a vadászatra jogosultra a jogtalan kilövéssel még az elvétel befejeződése előtt megtörténik" (2/2005. BJE határozat indokolása). Következésképpen a kilövéssel, elejtéssel egyidejűleg a vadászatra jogosult, tehát az É. Zrt. lesz a tulajdonosa a kilőtt, elejtett vadnak.

[59] Lopás követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.

[60] A lopás elkövetési magatartása az elvétel, aminek következtében a dolog addigi birtokosa többé nincs abban a helyzetben, hogy a dolog felett hatalmat gyakoroljon, a dologról rendelkezhessen.

[61] Következetes - alapvetően Angyal Pál meghatározásán alapuló - ítélkezési gyakorlat szerint az elvétel a dologra gyakorolt kétmozzanatú fizikai behatás,

- aminek első szakasza az eddigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése,

- második szakasza az új tényleges uralom megszerzése az elkövető vagy harmadik személy részére.

[62] Az eltulajdonítási célzatnak pedig 3 jelentősége van:

- egyrészt egyértelműsíti, hogy lopás kizárólag egyenes szándékkal követhető el,

- másrészt ezáltal határolható el a többi birtokból kivető magatartás (a jogellenes használat, a megsemmisítés stb.),

- végül az eltulajdonítási célzatból okszerűen következik, hogy a véghezvitelhez (befejezettséghez) nem elég a dolog feletti addigi birtok megszüntetése, hanem szükséges, hogy az elkövető a dolgot tényleges hatalmába vegye; mivel az eltulajdonítási célzat értelemszerűen a dolog kizárólagos hatalma iránti törekvés.

[63] Következésképpen a befejezett elvétel nem azonos önmagában a dolog megragadásával, összeszedésével, becsomagolásával, elmozdításával, más helyre tételével, elrejtésével, elvitelével. Ezek a tevékenységek az elvétel egyes mozzanatai, kezdő vagy befejező részei lehetnek. Ellenkező esetben tehát, ha ezek a tevékenységek eleve, helyből az elvétel bevégzését jelentenék, akkor

- egyrészt a lopásnak fogalmilag nem lenne kísérlete,

- másrészt a rá következő magatartást szándékegységben kifejtő, tehát aki az elvételt valójában befejezi, nem társtettes, hanem legfeljebb bűnsegéd, vagy bűnpártoló lenne, ami nyilvánvalóan téves.

[64] Ezek a cselekvőségek további cselekvés nélkül - és eltulajdonítási szándék mellett - önmagukban előkészületek vagy kísérletek.

[65] Az elvétel jogi fogalma - ekként a birtokból kivetés és birtokba kerülés - tehát értelemszerűen feltételezi a dolog eredeti birtokostól elkerülését, viszont nem merül ki a dolog új birtokoshoz kerülésében. Az elvétel lényege ugyanis a birtoklás, mint uralmi, hatalmi helyzet megváltoztatása, ami akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak nincs reális lehetősége, hogy a dolgot újra birtokba vegye, annak birtokába kerüljön.

[66] Ekként a dolog jogtalan eltulajdonítását célzó magatartás konkrét mozzanata nem haladja meg a lopás kísérleti stádiumát, amíg a birtokos jelenlétében, szeme előtt, "élőben" történik; a birtokos azt folyamatosan észleli, figyelemmel kíséri, és lehetősége is van közbeavatkozni. Ugyanígy kísérlet, ha a dolog bár elmozdított, ám továbbra is könnyen feltalálható helyen marad; valamint, ha elrejtése, illetve rejtekhelye nem kizárólagosan az elkövető által ismert, hanem a birtokos rutinellenőrzése alá eshet.

[67] Jelen ügyben mindez azt jelenti, hogy a kilövéssel, elejtéssel, amennyiben az engedélyezett mérték szerinti, az elejtett vad tulajdonosa a vadászatra jogosult lesz, birtokosa pedig a bérvadász, akinek ezt követően eleget kell tennie az elszámolási kötelezettségének. Ekként a dolog addigi birtokosa nincs kizárva korábbi uralmi helyzetéből.

[68] Ha a kilövés, elejtés az engedélyezett mértéktől eltérő fajra, vagy darabszámra történt, akkor az így elejtett vad tulajdonosa szintén a vadászatra jogosult lesz, a bérvadász uralmi helyzete viszont eleve jogszerűtlen lesz, és az eltulajdonítási célzat megléte ezután pedig a lopás kísérletét valósítja meg, aminek befejezését azonban elháríthatja önkéntes elállással, mivel az elvételi magatartásának befejezésétől elállhat.

[69] Ha azonban nem ezt teszi, és az így elejtett vad birtokával nem hagy fel, hanem a kilövéssel, elejtéssel keletkezett helyzeti előnyét megtartva, elvételi magatartásának végrehajtását befejezi, akkor ezáltal a lopást is befejezi, tehát végleg kiveti uralmából a birtokost.

[70] Jelen ügyben - az irányadó tényállás szerint - ez történt.

[71] A minősítést megalapozó elkövetési érték meghatározásakor lopásnál az az irányadó, hogy a dolog birtokosa hogyan tudja az eltulajdonított dolgot újból beszerezni. Jelen esetben az élő vad jogosulatlan elejtését követően az a kérdés, hogy egy azonos fajta- és egyéb jellemzőkkel bíró vadnak, mekkora az "újrabeszerzési értéke". Ez pedig az élővad értékével, másképpen - az 1996. évi LV. törvény szerint - a vadgazdálkodási értékkel azonos, mely jelen esetben 600 000 forint, azaz az elejtett két gímszarvas bika vonatkozásában összesen 1 200 000 forint.

[72] Ami pedig az orvvadászat-lopás viszonyát érinti az valójában a korábbi és a jelenlegi Btk. alkalmazásának a kérdése:

[73] A cselekmény elkövetésekor - azaz 2011. november 14-én - az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) volt hatályban. Kétségtelen, hogy a korábbi Btk.-ban orvvadászat nem volt, ezért az ilyen magatartás a korábbi anyagi jog alapján kizárólag lopásként értékelendő. Ha azonban a bíróság, mint jelen esetben, az új Btk. alkalmazása mellett foglal - egyébként helyesen - állást, akkor pedig valójában az a helyzet, hogy a lopás mellett, vagy ellenében azért nem állapítható meg az orvvadászat, mert az csak 2013. július 1-jétől hatályos büntetőtörvényi tényállás, a cselekmény pedig korábbi, 2011-es. Megjegyzi a Kúria, hogy egyébként a jelenlegi Btk. 245. §-a szerinti orvvadászat bűntettének, valamint a 370. § (1) és (3) bekezdés a) pont szerinti lopás bűntettének a büntetési tétele egyaránt 3 év. Ekként nincs szó törvénysértő minősítés miatti törvénysértő büntetés kiszabásáról.

[74] A Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettét követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt, ami 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha aljas indokból vagy célból követik el.

[75] A bűncselekmény törvényi tényállása nyitott, az elkövetési magatartást közelebbről nem határozza meg, ekként a bűncselekmény valójában eredmény-bűncselekmény.

[76] Eredmény mindig valamely, külvilágban bekövetkező változás, ami e bűncselekmény esetében értelemszerűen a szabadság ellentéte, vagyis a fogság, illetve annak okozása. Gyakorlatilag a szabadság a választás lehetőségét, a fogság pedig e lehetőség elkövető általi kizárását jelenti. Utóbbi eredménye, hogy a sértett cselekvése, mozgása, tartózkodási helye nem saját döntésétől, hanem kizárólag az elkövetőtől függ.

[77] A törvényi tényállás a "megfosztás" kifejezés használatával a fogságnak, mint változásnak bekövetkezésére utal (ugyanúgy, mint a szintén nyitott törvényi tényállású emberölés esetében az ölés kifejezés, ami halál bekövetkezésére utal).

[78] Következésképpen a személyi szabadságtól megfosztás sokféle magatartásban nyilvánulhat meg, egyaránt értendő alatta fogságba vetés, fogságban tartás és fogva hagyás. Utóbbi passzív magatartás, azonban nem a mulasztással elkövetés, mivel arról akkor van szó, ha a fogságba vetés vétlen, vagy gondatlan volt. Ha azonban a fogság okozása eleve és tudottan szándékos, akkor azt követő fogságban hagyás - értelemszerűen - nem valaminek a nemtevése, nem kötelesség teljesítésének elmulasztása, hanem az eredeti szándéknak megfelelő magatartás.

[79] A bűncselekmény megvalósulása - az általa okozott alapjogi sérelem miatt - nem függ a személyi szabadság megfosztásának időtartamától. Ezért megvalósul a személyi (helyváltoztatási stb.) szabadság elvételének mozzanatával is. Nem csupán helyben maradásra, hanem helyváltoztatásra kötelezésben is megnyilvánulhat. Nem feltételezi a folyamatos őrzést sem, ekként megvalósul a személyi szabadságtól megfosztást követő otthagyással, fogságban hagyással is.

[80] Utóbbi nyilvánvalóan annak esete, amikor a személyi szabadság elvételének mozzanata - valamely okból - nem értékelhető. A fogságban hagyás ugyanis - értelemszerűen - feltételezi a fogságba vetést. A fogságban hagyás akkor kap jelentőséget, ha a fogságba vető, fogságot okozó magatartás, tehát a személyi szabadság elvételének mozzanata - valamely okból - külön nem értékelhető. Utóbbi ugyanis nem jelenti, hogy azt követő fogságban hagyó magatartás értékelése is kizárt.

[81] Jelen ügyben - az irányadó tényállás szerint - kétségtelen, hogy

[82] - a telephelyen történt rendőri intézkedés után a terhelt a rendőrök előtt hazaért, kocsijával - értelemszerűen nyitott kerítéskapun áthaladva - beállt lakóháza udvarára;

[83] - rövid idő múlva a 2 rendőr gépkocsival szintén megérkezett és a kocsival mögé álltak az udvarra,

[84] - ezt követően lecsukódott a kerítéskapu, és a kiskapu is bezárult;

[85] - a rendőrök felszólították a terheltet, hogy a kaput nyissa ki, aki közölte, hogy nem találja a távirányítót, amiből egy van;

[86] - a rendőrök távbeszélőn mindezt közölték a telephelyen maradt társukkal;

[87] - mintegy 45 perc múlva a terhelt a gépkocsijából elővette a távirányítót, azzal kinyitotta a nagykaput;

[88] - a rendőrök a terheltet a gépkocsijával előre engedték, aki kocsijával megállt a kapuban, ezáltal a rendőrök előtt elzárta a kijáratot, és bement a házába, miközben telefonált;

[89] - a terhelt azért, hogy időt nyerjen a vadlopási cselekményének fedezéséhez, szándékosan nem adta elő a kapu távirányítóját, szándékosan megfosztott 2 rendőrt személyi szabadságától, és akadályozott abban, hogy háza udvaráról bármi módon eltávozhasson.

[90] A terhelt e magatartásai alapján a terhére rótt bűncselekmény tényállásszerű.

[91] Társadalomra veszélyesség hiányának kérdése fel sem merül, abban való tévedésre, illetve téves feltevésre ténybeli (irányadó tényállás szerinti) alap nincs; az indítványnak a terhelt szándéktartalmára, illetve szándékhiányára vonatkozó kifogása pedig közömbös. Egyrészt az irányadó tényállástól eltérő, abban nem szereplő körülményekre hivatkozott, ami a folyamatos rendőri intézkedést illeti. Másrészt figyelmen kívül hagyta, hogy az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény nem célzatos.

[92] Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a terhelt magatartásával kifejezetten kizárta annak lehetőségét, hogy a 2 sértett maga válassza meg tartózkodási helyét. Később pedig, amikor gépkocsijával újból elállta az utat, és abból kiszállva ismét telefonálni kezdett, szintén azt jelzi, hogy egyenes szándékkal cselekedett.

[93] Személyi szabadság megsértése esetében az elkövető tudattartalma szempontjából annak lenne jelentősége, ha a fogságba vetés vétlen, vagy gondatlan magatartás általi, vagy más személy általi.

[94] Jelen esetben azonban egyikről sincs szó.

[95] Kétségtelen, hogy az I. r. terhelt ezzel a magatartással a sértetteket a mozgási, helyváltoztatási szabadságuktól megfosztotta. Ez - tekintve, hogy a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye nem célzatos, hanem eshetőleges szándékkal is elkövethető - tényállásszerű magatartás akkor is, ha annak célja nem kifejezetten a személyi szabadságtól való megfosztás, hanem a bűncselekmény felfedezésének késleltetése volt. Az ugyanis kétségtelen, a terhelt felismerte, miszerint azzal az ürüggyel, hogy a távirányító elveszett, a kapu nyitását - felszólítás ellenére - nem tette meg, a 2 sértettet mozgásszabadságuktól megfosztotta.

[96] Azok az érvek tehát, amelyek a személyi szabadság megsértésének bűncselekményét illetően az I. r. terhelt bűnösségét (szándékosságát) vitatták vagy kétségbe vonták, ténybeli alapot nélkülöznek.

[97] A személyi szabadság megsértésének aljas indokból elkövetettként minősítése egyébiránt szintén helyes, hiszen ez a magatartás a lopási bűncselekmény leplezését célozta.

[98] Ami az indítvány eljárási indokát illeti, a felülvizsgálat törvényi kereteibe nem tartozó kifogásról van szó. Kétségtelen ugyanis, hogy a bizonyítékok értékelésére vonatkozik és egy olyan szabály megsértésére hivatkozik, ami a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában kimerítően meghatározott eljárási szabályok körébe nem vonható. A nyomozati eljárásban elkövetett esetleges szabálysértések pedig nem képeznek felülvizsgálati okot.

[99] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 978/2016.)