Embercsempészés

353. § (1) Aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést

a) vagyoni haszonszerzés végett,

b) államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva, vagy

c) az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény, illetve eszköz megsemmisítésével vagy megrongálásával

követik el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést

a) a csempészett személy sanyargatásával,

b) fegyveresen,

c) felfegyverkezve,

d) üzletszerűen vagy

e) bűnszövetségben

követik el.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a (3) bekezdés a) pontja szerinti embercsempészést a b)-e) pontban meghatározott módon

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti embercsempészést az a), illetve a c)-e) pontban meghatározott módon

követik el.

(5) A (3) vagy (4) bekezdésben meghatározott bűncselekmény szervezője vagy irányítója tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Aki embercsempészésre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

BH 2020.5.132 Kiutasítás és pénzbüntetés együttesen nem szabható ki, ha mindkettő kiszabásának a feltételei fennállnak, kiutasítást kell kiszabni [Btk. 33. § (6) bek. b) pont, 50. § (2) bek., 59. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. november 7-én meghozott és aznap jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont]. Ezért őt 3 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról.

[2] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt román anyanyelvű román állampolgár. Korábban pincérként és rendezvényszervezőként dolgozott, emellett egyéni vállalkozást üzemeltetett. Élettársának pénztárosként havi 600 euró körüli jövedelme volt. Egy kiskorú gyermek tartásáról köteles gondoskodni, és egy nagykorú személy tartásához kell hozzájárulnia. Vagyontalan, élettársa tulajdonát képezi egy több mint 10 éves, kb. 2000 euró értékű Land Rover típusú személygépjármű.

[3] A terhelt 2016 szeptemberében megállapodott P. E.-vel abban, hogy a szerb-magyar határt meg nem engedett módon átlépő személyeket pénz ellenében B. környékére szállítja. A pénzt a sikeres szállítást követőn kapta volna meg. A terhelt a megállapodásnak megfelelően 2016. szeptember 24-ről 25-re virradóra belépett Magyarország területére kistehergépjárművel, majd követte az I. C. által vezetett járművet, aki a terheltnek megmutatta az illegális határátlépők felvételi helyét.

[4] A terhelt 18 fő, Szerbia és Magyarország határát illegálisan átlépett személyt felvett az általa vezetett járműbe. Velük az ország belseje felé indult, majd a járművet hátrahagyta, és I. C.-vel eltávozott.

[5] A terhelt e cselekményével - két társával szándékegységben - vagyoni haszonszerzés végett 18, Magyarország és az Európai Unió területére illegálisan belépett személynek nyújtott a tiltott határátlépéshez segítséget.

[6] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. Az indítvány szerint a járásbíróság törvénysértő büntetést szabott ki a terhelttel szemben, amikor a Magyarország területéről történő kiutasítás mellett pénzbüntetésre is ítélte, mivel a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja e két büntetés egymás mellett történő kiszabását kizárja.

[7] A terhelttel szemben a kiutasítás kiszabásának törvényi feltételei fennállnak. A büntetés célját is a kiutasítás szolgálja, így annak kiszabása - a szabadságvesztés-büntetés kiszabása mellett - nem mellőzhető. Figyelemmel arra, hogy a kiutasítás a törvény szerint elsőbbséget élvez a pénzbüntetéshez képest (BH 2017.285.), így a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével ítélte a terheltet a kiutasítás mellett pénzbüntetésre.

[8] A megyei főügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg, és a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést mellőze.

[9] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta.

[10] A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.

[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján - tanácsülésen bírálta el. A megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, és emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is. Ilyet azonban nem észlelt.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki.

[13] A Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja szerint nem szabható ki kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Következésképpen törvényt sértett az eljárt bíróság, amikor a terhelttel szemben - bár önmagában mindkét büntetés kiszabásának törvényi feltételei fennálltak - a kiutasítást és a pénzbüntetést egyidejűleg, egymás mellett kiszabta.

[14] A Btk. 59. § (1) bekezdése szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A Btk. 50. § (2) bekezdése szerint pedig azt, akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni.

[15] Ennek megfelelően a kiutasítás kiszabása kapcsán azt kell mérlegelni, hogy a terheltnek az országban tartózkodása kívánatos-e, a pénzbüntetés kiszabása körében pedig arra kell figyelemmel lenni, hogy a terhelt a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte-e el, és rendelkezik-e megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal.

[16] A büntetés célját, a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseket és az általános együttalkalmazási szabályokat szem előtt tartva a nem magyar állampolgár által haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmény kapcsán is elsősorban azt kell eldönteni, hogy jogszerű-e és szükséges-e a kiutasítása, és amennyiben igen, akkor a szabadságvesztés kiszabása mellett sem mellőzhető.

[17] A kiutasítás akkor, ha kiszabásának a feltételei fennállnak, a pénzbüntetéshez képest a törvény szerint is elsőbbséget élvez, mivel a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja szerint a kiutasítás mellett nem szabható ki pénzbüntetés és nem fordítva. Függetlenül tehát attól, hogy a pénzbüntetés kiszabása egyébként kötelező lenne, a kiutasítás feltételeinek fennállása esetén a kiutasítást és nem a pénzbüntetést kell kiszabni (BH 2017.285.). A Btk. 33. § (6) bekezdés a) pontja szerinti tiltó szabálynak tehát abszolút módon, s így a Btk. 50. § (2) bekezdésének kötelező rendelkezésével szemben is érvényesülnie kell.

[18] Mindezekre figyelemmel a Kúria a járásbíróság ítéletét - a Be. 662. § (2) bekezdés b) pont második fordulata alapján - megváltoztatta és a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést mellőzte.

(Kúria Bfv. II. 978/2019.)

BH 2023.3.55 I. Embercsempészés miatt a külföldi állampolgár elkövetővel szemben a kiutasítás alkalmazása kötelező, amelynek tartama kizárólag a kiszabott szabadságvesztés kétszerese lehet [Btk. 60. § (2a) bek.].

II. Közúti járművezetéstől eltiltás akkor szabható ki, ha a közlekedési szabályszegés a bűncselekmény elkövetési magatartásának része, avagy, ha a terhelt több bűncselekmény elkövetéséhez használ gépjárművet. Ezért törvénysértő e büntetési nem alkalmazása, ha a terhelt az egy magatartással megvalósított embercsempészés elkövetéséhez használ gépjárművet, akkor is, ha annak elkövetése közben közlekedési szabályt szegett [Btk. 55. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2022. február 3-án - bíróság elé állítás keretében - meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 2 év 9 hónap szabadságvesztésre és 5 év 8 hónap Magyarország területéről történő kiutasításra, valamint 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg.

[2] Az ítélet - fellebbezés hiányában - 2022. február 3-án jogerőre emelkedett.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt javára, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból. Az indítvány szerint a járásbíróság a kiutasítást törvénysértő tartamban állapította meg; ekként a Btk. más szabályainak megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki.

[4] Indokolásként kifejtette, hogy a Btk. 60. § (2a) bekezdésének rendelkezése szerint az embercsempészés esetén kiszabott szabadságvesztés mellett a kiutasítás nem mellőzhető. A határozott tartamú kiutasítás esetén annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. Így a kiszabott büntetés tartamát a bíróság a Btk. 60. § (2a) bekezdése szerinti kötelező rendelkezés megsértésével, a kiszabott szabadságvesztés kétszeresét meghaladó tartamban határozta meg.

[5] Mindezek alapján a megyei főügyészség indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján változtassa meg és a kiutasítás tartamát 5 év 6 hónapra mérsékelje.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát kiegészítéssel tartotta fenn.

[7] Az alapügyben eljárt bíróság a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés mellett törvényesen szabott ki kiutasítás-büntetést is. A szabadságvesztés-büntetés 2 év 9 hónap tartamára tekintettel azonban a kiutasítás-büntetés 5 év 8 hónap tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszeresét (5 év 6 hónap) meghaladja, ekként az törvénysértő, ami a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok.

[8] Ezen túlmenően a Legfőbb Ügyészség utalt arra is, hogy a jogerős ítéletben foglalt tényállás szerint az illegális migránsokat a tehergépkocsi rakterében szállító terhelt a KRESZ 46. § (1) és (2) bekezdésében írt közlekedési szabályt szegte meg, ugyanakkor a rövidített indokolással ellátott ügydöntő határozat az alkalmazott jogszabályok között a közúti járművezetéstől eltiltás jogcímeként a Btk. 55. § (1) bekezdés b) pontját hívta fel.

[9] A tényállásban írt embercsempészés bűntette azonban nem teszi lehetővé a közúti járművezetéstől eltiltást sem a Btk. 55. § (1) bekezdés a) pontja, sem a b) pontja alapján.

[10] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét változtassa meg és a terhelttel szemben kiszabott kiutasítás büntetés tartamát 5 év 6 hónapra mérsékelje, a közúti járművezetéstől eltiltás büntetést mellőzze, egyebekben pedig a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[11] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa - a Legfőbb Ügyészség által kiegészített tartalommal - alapos.

[12] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság - a bűncselekmény minősítésén túl - a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont második ford. ba) alpont].

[13] A kiszabott büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).

[14] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 2022. január 31-én 11 óra körüli időben, Magyarország területén, Sz. melletti - pontosabban nem meghatározható - erdőben, közelebbről nem meghatározható időben, az általa vezetett, szerb honosságú Fiat Ducato típusú tehergépkocsi rakterébe felvette a Magyarország területére jogellenesen, érvényes úti okmány, illetve beutazási és tartózkodási engedély nélkül érkező, 18 fő, magukat afgán állampolgárnak valló személyeket, akik Szerbia felől lépték át a határt és illegálisan Ausztriába kívántak eljutni.

[15] A terhelt a fent írtak szerint e személyeknek az ausztriai úticéljuk elérése érdekében szándékosan segítséget nyújtott a magyar-osztrák államhatár jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez, őket Magyarország területén keresztül Ausztria felé szállította a tehergépkocsijával. 2022. január 31. napján 14 óra 35 perckor a terhelt által vezetett tehergépkocsit T. területén, az autópályán rendőri ellenőrzés alá vonták, a terhelt ezen cselekményét leleplezték, őt a bűncselekmény elkövetésén tetten érték.

[16] A terhelt cselekményével megszegte a KRESZ 46. § (1) és (2) bekezdéseiben írtakat, miszerint személyt szállítani a járműnek e célra kialakított ülőhely részén szabad, továbbá a járműben a forgalmi engedélyben feltüntetett számú személy szállítható.

[17] A terhelt magatartásával jogellenesen segítséget nyújtott 18 fő olyan migráns személynek Magyarországról Nyugat-Európába történő továbbszállításában, akik Magyarország határait a jogszabályi rendelkezések (az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 11. §-a, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény V. Fejezete, a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló Az Európai Parlament és a Tanács 2016. március 9-i (EU) 2016/399. Rendeletének 6. cikke megszegésével lépték át.

[18] Általános érvénnyel kimondható, hogy törvénysértő büntetés címén - a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja szerinti - felülvizsgálati ok az olyan anyagi jogi szabály megszegése, amelynek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása esetében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és amelynek elvétése miatt a Be. egyszerűsített felülvizsgálat keretében (XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Kétségkívül e körbe tartozik, ha a bíróság az általa alkalmazott büntetési nem tartamát nem a törvényi keretek között, kötelező tartam meghatározása esetén pedig nem azzal egyező mértékben határozza meg.

[19] A Btk. 60. § (2a) bekezdésének a 2020. évi XLIII. törvény 47. § (2) bekezdésével módosított, és 2021. január 1. napjától - azaz már a bűncselekmény elkövetésekor is - hatályos rendelkezése szerint az embercsempészés esetén kiszabott szabadságvesztés mellett a kiutasítás - az 59. § (2) és (4) bekezdése szerinti esetek kivételével - nem mellőzhető. A határozott tartamú kiutasítás esetén annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. A kiutasítás tartamát években, hónapokban és napokban is meg lehet állapítani.

[20] A Btk. 60. § (2a) bekezdése értelmében tehát az embercsempészés bűntettét 2021. január 1. napjával elkövető terhelttel szembeni szabadságvesztés-büntetés kiszabásakor - a törvényi kivételektől eltekintve - a kiutasítás büntetés kiszabása nemcsak kötelező, hanem annak tartama a határozott tartamú kiutasítás esetén törvényileg is meghatározott; a kiszabott szabadságvesztés tartamának a kétszerese. E törvény által meghatározott tartamnál hosszabb kiutasítás kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a kétszerezés eredményeként megállapított tartam a két évet nem érné el, rövidebb pedig akkor, ha az a Btk. 60. § (2) bekezdése szerinti felső határt meghaladná (BH 2019.95.). Jelen esetben egyik korlát sem áll fenn; a bíróság jogerős ítéletében a terheltet 2 év 9 hónap szabadságvesztésre ítélte, így a kiutasítás törvényes tartama kizárólag 5 év 6 hónap lehet.

[21] A Btk. 59. § (2) bekezdése alapján nem utasítható ki az, aki számára Magyarország menedékjogot biztosít, míg ugyanezen jogszabályi hivatkozás (4) bekezdése szerint azzal szemben aki Magyarország területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, vagy aki Magyarország területén jogszerűen tartózkodik, és a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne, csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. E jogszabályi rendelkezések alapján a terhelt esetében a Btk. 59. § (2) és (4) bekezdésében meghatározott kivétel nem állapítható meg.

[22] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a járásbíróság jogerős, vádról rendelkező ítéletében törvénysértően állapította meg a terhelttel szemben kiszabott kiutasítás tartamát, ezért azt a törvényes - a kiszabott szabadságvesztés kétszeresét kitevő - 5 év 6 hónapi tartamra mérsékelte.

[23] Ugyancsak megfelel a felülvizsgálat Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja szerinti okának, ha a bíróság olyan bűncselekmény miatt szab ki járművezetéstől eltiltást, amely miatt a törvény arra nem ad lehetőséget.

[24] A Btk. 55. § (1) bekezdése a járművezetéstől eltiltásnak két esetét szabályozza.

[25] Az említett törvényhely a) pontjában írt esetben a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte az engedélyhez kötött járművezetés szabályait. E jogszabályhely alkalmazása során a járművezetési szabályok megszegése alatt nem az elkövetési módot, hanem az elkövetési magatartást kell érteni, vagyis azokat az eseteket, amikor a bűncselekmény elkövetési magatartása szükségképpen magában foglalja a közlekedési szabályok megszegését is. Ebbe a körbe tartozónak kell tekinteni a közlekedési bűncselekmények (Btk. XXII. Fejezet) mellett a közlekedés körében, közlekedési szabály megsértése útján a járművezető által megvalósított bűncselekményeket (így pl. segítségnyújtás elmulasztása, materiális veszélyeztető szándék helyett materiális sértő szándék megállapítása esetén a veszélyeztető jellegű közlekedési bűncselekmény helyett élet vagy testi épség elleni bűncselekményeket, így például közérdekű üzem működésének megzavarását, jármű hatalomba kerítését stb.) is. Az embercsempészés azonban nem tartozik ezen bűncselekmények közé; megvalósulása során a közlekedési szabály megsértése esetleges és nem áll összefüggésben a terhelt büntetőjogi felelősségével.

[26] Az a körülmény, hogy a terhelt által választott elkövetési mód a személyszállításra vonatkozó közlekedési szabályok megszegése útján valósult meg, kizárólag absztrakt veszélyhelyzetet idézett elő, amely azonban önmagában sem közlekedési, sem közlekedés körében elkövetett bűncselekmény megállapítására nem alkalmas. Ezért a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabására a Btk. idézett szabálya alapján nincs törvényi lehetőség.

[27] A KRESZ 46. §-ában foglalt személyszállításra vonatkozó előírások megszegése miatt a terhelt felelősségre vonására kizárólag szabálysértési eljárásban nyílt volna lehetőség.

[28] A Btk. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

[29] Jelen esetben a terhelt vezette a gépkocsit, amivel segítséget nyújtott a migránsok engedély nélküli határátlépéséhez, ekként kétségkívül használta azt.

[30] A törvény szövegén alapuló következetes ítélkezési gyakorlat szerint azonban a járművezetéstől eltiltásra ítélésnek a Btk. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján csak akkor van helye, ha az elkövető legalább két, egymástól elkülönülő cselekményt valósított meg (ideértve a több, önállóan is bűncselekménynek minősülő részcselekményt magában foglaló természetes vagy törvényi egységet is), egyetlen cselekmény elkövetése esetén azonban arra nem kerülhet sor (BH 2017.107., BH 1994.466.).

[31] A jogerős ítélet - felülvizsgálatban irányadó - tényállása szerint a terhelt nem egymástól elkülönülő bűncselekményeket követett el, hanem egy alkalommal nyújtott segítséget külföldi személyeknek az illegális határátlépéshez. A járművezetéstől eltiltásnak tehát a Btk. 55. § (1) bekezdés b) pontjában írt törvényi feltétele sem állapítható meg.

[32] Ezen túlmenően járművezetéstől eltiltás alkalmazását a törvény csak járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménye esetén teszi lehetővé [Btk. 55. § (2) bek.], ami jelen ügyben közömbös.

[33] A felülvizsgálati indítvánnyal érintett törvénysértő büntetés kiküszöbölésének főszabálya a felülvizsgálatban a törvénynek megfelelő határozat meghozatala [Be. 662. § (2) bek. b) pont]. Ez alól ad kivételt a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja, amely ilyen esetben is lehetővé teszi a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítást akkor, ha az érdemi határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem lehetséges.

[34] Jelen ügyben a kiutasítás törvényes tartamát a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama mérlegelést nem tűrően meghatározza, azt egyéb körülmény nem befolyásolja, így - ezen okból - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítására nincs ok. A törvényi feltételek hiányában kiszabott járművezetéstől eltiltás pedig kizárólag annak mellőzésével orvosolható.

[35] A kifejtettek alapján a Kúria - miután nem észlelt egyéb olyan eljárási szabálysértést sem, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti összetételben eljárva, az ügyészség felülvizsgálati indítványának helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pont második fordulata szerint megváltoztatta: a terhelt Magyarország területéről történő kiutasításának tartamát a Btk. 60. § (2a) bekezdése szerint 5 év 6 hónapra mérsékelte, a törvényi feltételek hiányában kiszabott közúti járművezetéstől eltiltásra vonatkozó rendelkezést pedig mellőzte. Egyebekben a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[36] A felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 664. § (1) bekezdés zárófordulata alapján rendelkezett.

(Kúria Bfv.II.699/2022/11.)

BH 2019.8.217 I. Az embercsempészés nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő [Btk. 353. § (1) bek.].

II. Az embercsempészés bűntette a segítség nyújtásával befejezetté válik, így annak már nincs jelentősége, hogy azon személy, aki a segítséget kapta, a határt ténylegesen átlépi-e, vagy azt megkísérli-e [Btk. 353. § (1) bek.].

III. Amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a kirendelt védőt a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívja fel, és a védő ennek határidőben eleget is tesz, számára a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet szerinti mértékű védői díj megállapításának van helye.

Ezen túl a kirendelt védő igényt tarthat felkészülési díjra is. Mivel a kirendelt védő felkészülési díjának alapja az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díj, a felkészülési díjat az eljárási cselekményen való részvételért járó ügyvédi óradíj figyelembevételével kell megállapítani akkor is, ha a Kúria nyilvános ülést nem tart, azonban a kirendelt védő felkészülési díjra való jogosultságához nem fér kétség.

Ugyanakkor a kirendelt védőt irattanulmányozás címén nem illeti meg további védői díj.

IV. A kirendelt védő részére az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételekért külön védői díj nem állapítható meg, akkor azonban, ha a felülvizsgálati indítványt a kirendelt védő fogalmazta meg, az azzal kapcsoltban felmerülő további indítványait az általa megfogalmazott felülvizsgálati indítvány kiegészítésnek kell tekinteni, és ekként kell a védő díját megállapítani, az azonban együttesen sem haladhatja meg a miniszteri rendelet szerint legfeljebb megállapítható díj összegét [Be. 655. § (3) és (4) bek., 32/2017. (XII. 27.) IM rend. 7. § (1), (2), (3), (6) bek., 7/A. §].

[1] A járásbíróság a 2017. január 25-én meghozott ítéletével - mely a törvényszék végzésével 2017. szeptember 6-án jogerőre emelkedett - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, (3) bek. d) pont], ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte, megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, vele szemben 10 100 euró és 44 000 forint vagyonelkobzást rendelt el, és rendelkezett a járulékos kérdésekről.

[2] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

[3] A Kúria a Be. 654. § (4) bekezdése alapján a terhelt kirendelt védőjét a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívta fel.

[4] A védő a felülvizsgálati indítványt megfogalmazta, azt - tartalmát tekintve - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapozva.

[5] Abban kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, mert álláspontja szerint a terhelt azzal, hogy két személyt B.-re kísért, majd további tizenhárom főt egy török vendéglőhöz vitt, illetve nyolc személyt D.-ben az I. parkolójába szállított, nem követett el bűncselekményt, ugyanis a terhelt nem büntethető a harmadik személy szándékáért, nevezetesen azért, hogy az általa kísért személyek - szándékaik szerint - a határt át kívánták lépni.

[6] A védő szerint a terhelt azzal sem követett el bűncselekményt, hogy az említett személyekben - őket megtévesztve - azt a látszatot keltette, miszerint Németországba viszi őket, ahogy azzal sem, hogy ezért pénzt kapott, mivel az érintettek emiatt ellene nem tettek feljelentést.

[7] Hivatkozott arra is, hogy a terhelt által kísért személyek a határt nem lépték át, azt meg sem közelítették, a terhelt az egyik esetben attól 173 km, a másik esetben 111 km távolságig kísérte őket, ezért magatartása az embercsempészés előkészületeként sem értékelhető.

[8] Ezen túl több eljárási szabálysértésre is hivatkozott, így arra, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel kellő módon a terhelt személyi adatait, így a születési helyét, ezért vele szemben vádemelésnek sem lett volna helye, nem tisztázták, hogy védence megkapta-e a menekülti státuszt. A terhelt Be. 2. §-ában írt alapjogai is sérültek azáltal, hogy az ügy felderítetlensége miatt a "bíróság kénytelen volt mintegy nyomozást lefolytatni", azaz a bíróság kívánta a vádban foglaltakat igazolni.

[9] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az embercsempészés vádja alól bűncselekmény hiányában mentse fel, másodlagosan pedig arra tett indítványt, hogy az eljárási szabálysértésekre tekintettel a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a járásbíróságot utasítsa új eljárásra.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[11] Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítványnak a megalapozatlansági okokra hivatkozó része miatt a felülvizsgálat törvényben kizárt, mivel a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényállás nem támadható.

[12] Az indítványnak a terhelt bűnösségét vitató része kapcsán pedig kifejtette, hogy embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez nyújt segítséget, és a kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint az e tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartás megvalósulhat fizikai és pszichikai segítségnyújtással egyaránt, jelentősége csak annak van, hogy azt az elkövető szándékosan, az államhatár illegális átlépése érdekében fejtse ki.

[13] Utalt arra is, hogy a bűncselekmény befejezetté válik a segítségnyújtással, e tekintetben irreleváns, hogy a határ illegális átlépése megtörténik-e, és miután a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő tényállás szerint az I. r. terhelt mindkét tényállási pontban írt cselekményével az adott személyeknek segítséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy Magyarország határát a jogszabályi rendelkezések megszegésével átléphessék, ennek érdekében kísérte őket B.-re, illetve D.-be, cselekményei - amint ezt az alapügyben eljárt bíróságok is helytállóan kifejtették - alkalmasak voltak az embercsempészés megállapítására.

[14] Álláspontja szerint az a körülmény, hogy az I. r. terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel, a Be. 637. § (1) bekezdés c) pontja alapján perújítási eljárás során korrigálható, ahogy amiatt is perújítás lefolytatásának lehet helye, ha olyan új, az alapeljárásban a bíróságok által nem értékelt adat merül fel, amely azt valószínűsíti, hogy - a személyi adatoktól függetlenül - nem az a személy követte el a tényállásban rögzített cselekményt, akinek a bíróság a büntetőjogi felelősségét megállapította; ezek az esetleges hibák azonban a felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálhatók.

[15] Kifejtette, hogy nem minősül felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésnek az, ha a bíróság hivatalból rendel el bizonyítást, erre mind az alapeljárás idején hatályban volt, mind a jelenleg hatályos eljárási törvény lehetőséget ad, az a körülmény pedig, hogy a nyomozás mennyire volt alapos, csupán az eljárás időszerűségét érintheti.

[16] Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[17] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében kifejtette, hogy a terhelt azon magatartása, amellyel segítséget kívánt nyújtani az adott személyeknek Magyarország határának a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez, nem meríti ki a törvényi tényállást, ugyanis annak megvalósításához tényleges segítségnyújtás szükséges. Mindezen túl arra is hivatkozott, hogy akkor, ha valakit nem a tényleges személyi adataival ítélnek el, az azt tartalmazó ügydöntő határozat valótlannak, hamisnak minősíthető. Ezért az indítványát változatlanul fenntartotta.

[18] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítvány szerinti okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott, és a védő által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, a törvényben meghatározott feltételek szerint vehető igénybe.

[20] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (1) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[21] Az ekként irányadó tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 2013. október 5-én érkezett Magyarországra, menekültügyi őrizetbe vételét aznap 12 órakor rendelték el, őrzési helyeként a D.-i Menekültügyi Őrzött Befogadó Központot, majd 2013. november 18-i hatállyal a B.-i Menekültügyi Őrzött Befogadó Központot jelölték ki számára. 2014. április 1-jei hatállyal a terhelt menekültügyi őrizetét a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megszüntette, és további tartózkodási helyéül a D.-i Befogadó Állomást jelölte ki. 2014. április 14-ét követően a terhelt a D.-i Befogadó Állomáson tartózkodott, ahol menekülttársai Nyugat-Európába történő továbbcsempészésének megszervezésével foglalkozott.

[22] 2015. április elején S. K. és S. I. K. embercsempészek segítségével Németországba szeretett volna eljutni, ezért megkeresték az I. r. terheltet és megállapodtak vele abban, hogy 500-500 euróért a terhelt a kapcsolatait felhasználva Németországba juttatja őket illegális módon, embercsempészés útján.

[23] 2015. április 6. napján a késő délutáni órákban az I. r. terhelt az általa a BÁH D.-i Menekült Befogadó Állomáson toborzott további migránsokkal együtt a két személyt B.-re kísérte, majd az összesen tizenöt főből álló csoportot egy török vendéglőhöz vitte, ahonnan ismeretlen társai az esti órákban személygépkocsikkal továbbszállították őket Ausztria irányába.

[24] 2015. április 7. napján a hajnali órákban az embercsempészek a transzport tagjait a közúti ellenőrzésekre hivatkozva az osztrák határhoz közeli J. mellett kitették, majd otthagyták. Aznap a reggeli órákban a csoportot az M.-i Rendőrkapitányság járőrei J. belterületén ellenőrzés alá vonták, majd kihallgatásukat követően visszairányították D.-be.

[25] S. K. és S. I. K. visszatérve a D.-i Befogadó Állomásra felelősségre vonták az I. r. terheltet a meghiúsult kiutaztatás miatt, illetve visszakérték a korábban általuk kifizetett 500-500 eurót.

[26] Ezt követően az I. r. terhelt ismét összeállított egy transzportot, a korábban átadott összeg fejében S. K.-t és S. I. K.-t is a csoportba sorolva és a csoport szállítására a román állampolgár II. r. terheltet kérte meg.

[27] 2015. április 16-án a délutáni órákban az előzetesen megbeszéltek szerint D. belterületén a II. r. terhelt az F. úti I. Áruház parkolójában a korábban kölcsönkért és általa vezetett román honosságú Ford Escort gépjárművel hét afgán és egy pakisztáni állampolgárságú, a D.-i Befogadó Állomáson elhelyezett, korábban menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre váró személyt vett fel abból a célból, hogy őket anyagi haszonszerzési céllal Németországba szállítsa.

[28] Miután az I. r. terhelt a parkolóba vezette a migránsokat, átadott 400 eurót a II. r. terheltnek, majd a migránsok abban a reményben, hogy Németországba szállítják őket, beszálltak a gépjármű puttonyos csomagterébe. A továbbiakban a II. r. terhelt az általa szállított nyolc migránst az előzetes megegyezéstől eltérően nem Nyugat-Európa felé, hanem Románia irányába szállította, amit a raktérben utazó személyek is észleltek és elégedetlenségüknek adtak hangot. A II. r. terhelt ennek ellenére továbbhajtott, majd a határnál, Cs. körzetében az esti órákban egy parkolóban megállt, és arra hivatkozással, hogy WC-re megy, a gépjárműben a migránsokat hátrahagyva ismeretlen helyre távozott. A migránsok kis ideig történő várakozást követően a gépjárműből kiszálltak. A határátkelő személyzete észlelte őket, értesítette a rendőrséget, és visszaszállították őket a D.-i Menekülttáborba.

[29] A felülvizsgálati indítvány előterjesztője az irányadó tényállásból egyes elemeket kiemelve és részben a megállapított tényállással ellentétesen arra hivatkozott, hogy az I. r. terhelt - anélkül, hogy ismerte volna a külföldi állampolgárok szándékát - csupán egy étteremhez, illetve egy üzlethez kísérte őket, és e segítségért fogadott el tőlük pénzt. A tényállás ilyen támadására azonban a felülvizsgálat keretében nincs lehetőség, az indítvány ezen része alapján a felülvizsgálat kizárt.

[30] A Btk. 353. § (1) bekezdésébe ütköző embercsempészés bűntettét követi el, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt. A (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint súlyosabban minősül a cselekmény, ha azt vagyoni haszonszerzés végett, illetve az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik el. A (3) bekezdés d) pontja szerint pedig a bűncselekmény tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha az embercsempészést üzletszerűen követik el.

[31] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában helytállóállóan fejtette ki, hogy miután az I. r. terhelt megszervezte a migránsok szállítását más európai országba, részletesen tájékoztatta a követendő útvonalról, illetve teendőkről az adott személyeket, első alkalommal elkísérte őket, majd második alkalommal a II. r. terhelttel együttműködve folytatta csempész tevékenységét, míg a II. r. terhelt - az összes körülmény tudatában - D.-be utazott azért, hogy migránsokat szállítson meghatározott pénzösszegért, és az I. r. terhelt által útba indított külföldi állampolgárságú, a jogszabályoknak megfelelő úti okmányokkal, engedélyekkel nem rendelkező személyeket felvette a gépkocsijába és útnak indult, egyértelmű, hogy az I. r. és II. r. terheltek elkövették az embercsempészés bűncselekményét.

[32] Helytállóan fejtette ki azt is, hogy az embercsempészés bűncselekményét tettesként követi el az is, aki külföldi személyek illegális határátlépési szándékának és úti céljának ismeretében vesz részt elszállításukban, annak szervezésében, hogy más országba illegálisan bevándorolhassanak, és a segítségnyújtás megadásával befejezetté válik a bűncselekmény.

[33] Az is helytálló, hogy a vagyoni haszonszerzés végett történő elkövetés akkor is megállapítható, ha más adja vagy más ígéri a vagyoni jellegű ellenszolgáltatást.

[34] Az embercsempészés elkövetési magatartása egy sui generis bűnsegédi magatartás, melynek elkövetője másnak ahhoz nyújt segítséget, hogy az államhatárt a jogszabályi rendelkezések megszegésével lépje át. A cselekmény megvalósul akár a Magyarország területéről történő illegális kilépéshez, akár az országba történő jogellenes belépéshez való segítségnyújtással. A cselekmény a legszélesebb elkövetési formákat ölelheti fel, így pl. ebbe a körbe tartozik az államhatáron történő átszállítás, az útbaigazítás, a tanácsadás, térkép átadása megrajzolt átlépési útvonallal, globális helymeghatározó szoftverrel futtatott készülékek átadása, melyeken előre programozható a leggyorsabb, illetve a legegyszerűbb útvonal, de az átlépéshez szükséges járműbiztosítás, illetve a tényleges átlépést megelőző cselekvőségek, így az átlépés előtti éjszakán szállás biztosítása, megfelelő ruházattal, élelmiszerrel ellátás stb. ugyancsak szóba jöhető magatartások. Fizikai bűnsegély jellegű segítségnyújtás például az, ha a tiltott határátlépést tervező személynek az embercsempész járművet biztosít a határterület megközelítéséhez, megfelelő helyismerettel elvezeti a határvonal közelébe, hamis vagy más nevére szóló úti okmányt szerez a számára.

[35] Azaz az embercsempészés elkövetési magatartása a segítségnyújtás.

[36] Ezért e bűntettet tettesként követi el az, aki a külföldről érkező illegális határátlépők szándékának és úti céljának ismeretében vesz részt e személyek elszállításában, ellátásában, azért, hogy végül más országba illegálisan bevándorolhassanak (EBH 2006.1385.).

[37] Az embercsempészésnél a segítségnyújtás országon belüli konkrét helyszíne közömbös. Az lényeges csupán, hogy az elkövető a tevékenységével valakinek (aki lehet akár külföldi, akár belföldi, akár menekült) az államhatár tiltott módon való átlépését elősegítse. Embercsempészés tehát nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő.

[38] Ebből következően alaptalan az indítvány előterjesztőjének azon hivatkozása, hogy a bűncselekmény azért nem valósult meg, mert a terhelt az egyik esetben a határtól 173 km, a másik esetben 111 km távolságra kísérte a tényállásban megjelölt személyeket.

[39] Az embercsempészés bűntette a segítség nyújtásával befejezetté válik, így annak már nincs jelentősége, hogy azon személy, aki a segítséget kapta, a határt ténylegesen átlépi-e, vagy azt a határvonalon megkísérli-e.

[40] Emellett a terhelt a tényállásban írt magatartásával - eltérően a Legfőbb Ügyészség által hivatkozottakkal - nem csupán "segítséget kívánt nyújtani", hanem segítséget is nyújtott az adott személyeknek, és a büntetőjogi felelősségének megállapítását nem zárja ki az, hogy a segítségnyújtás végül is nem járt a célzott eredménnyel.

[41] Következésképpen a felülvizsgálati indítványnak a terhelt bűnösségének megállapítását vitató része alaptalan.

[42] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan hivatkozott, az, ha az alapeljárásban a terhelt valótlan személyi adatokkal azonosította magát, és így a büntetőügyben eljáró hatóságok más vagy nem létező személyként vonták eljárás alá, majd ítélték el, nem felülvizsgálati ok.

[43] A Be. 637. § (1) bekezdés c) pontja szerint perújításnak van helye, ha a terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel és ez a határozat kijavításával nem orvosolható. A Be. 453. § (1) bekezdése szerint a kijavítás nem változtathat a kijavított határozat érdemén. Így ezen eszközzel azonban csak a terhelt valamely személyi adatában ejtett elírási hiba korrigálható, tehát az, ha az ítéletben a terhelt nem a valódi adataival szerepel, csak perújítással orvosolható.

[44] Így az indítvány előterjesztőjének ezzel kapcsolatos álláspontja nem helytálló.

[45] Nincs helye továbbá felülvizsgálatnak amiatt sem, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás során további bizonyítékokat is beszerzett.

[46] A Be. 163. § (1)-(3) bekezdéseiben írt szabályok szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető anyagi jogi és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek, és a bizonyítás a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek elbírálásában jelentős tényekre is kiterjedhet. A büntetőeljárásban a bíróság döntését valósághű tényállásra alapozza, az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza. A Be. 164. § (3) bekezdése szerint indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására valóban nem köteles.

[47] Ezek a szabályok tartalmilag azonosak az alapeljárás lefolytatása idején hatályos 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 75. §-ában írt rendelkezéssel, amely szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek, és a bizonyítás során a tényállás alapos, hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban akkor, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására.

[48] Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságnak ne lenne jogosultsága bizonyítékokat hivatalból beszerezni, illetve megvizsgálni, erre mind a jelenleg hatályos, mind az alapeljárás lefolytatása idején hatályban volt eljárásjogi törvény alapján lehetősége volt.

[49] Így a bíróság azzal, hogy a tényállás felderítése, valósághű megállapítása érdekében - a törvényes keretek között - sem az ügyész, sem a védő által nem indítványozott bizonyítást is felvett, nem követett el eljárási szabálysértést.

[50] A másodfokon eljárt törvényszék végzése ezzel kapcsolatban ugyan akként fogalmazott, hogy "a bíróság kénytelen volt mintegy nyomozást folytatni", de ez nem jelenti azt, hogy az eljárás során átvette az ügyész szerepét és a vád és az ítélkezés funkciói nem különültek el.

[51] Emellett felülvizsgálatra csak a Be. 648. és 649. §-aiban meghatározott eljárási szabálysértések miatt van lehetőség, ezen okok köre nem bővíthető. Így nincs lehetőség felülvizsgálatra az indítványban hivatkozott - a törvényes vád hiányára utaló - okból sem.

[52] A részben alaptalan, részben a törvényben kizárt indítványra tekintettel a Kúria a járásbíróság ítéletét, illetve a törvényszék végzését az I. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

[53] Az I. r. terhelt mianmari állampolgár, a magyar nyelvet nem ismeri, továbbá a kézbesítendő iratok lefordításáról nem mondott le, ezért - a Be. 8. § (3) bekezdésre figyelemmel a 78. § (1) és (7) bekezdés alapján - a részére megküldött iratok urdu nyelvű fordításával felmerült összesen 71 187 forint bűnügyi költséget a Be. 664. § (1) bekezdés utolsó mondata szerint az állam viseli.

[54] A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díját a Kúria az alábbiak szerint állapította meg:

[55] Felülvizsgálati eljárásban a védő részvétele kötelező [Be. 655. § (3) bek.]. Ezért a Kúria a Be. 655. § (4) bekezdése alapján a terhelt részére védőt rendelt ki és felhívta a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására.

[56] A kirendelt védő a felhívásnak határidőben eleget tett és az általa megfogalmazott felülvizsgálati indítvány mellett tételes díjkimutatást nyújtott be, melyben a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásáért tíz munkaórának megfelelő védői díj, azaz 50 000 forint, valamint 15 000 forint felkészülési díj és iratmegtekintés címén további 5000 forint védői díj, emellett a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételért további három védői óradíj, azaz 15 000 forint megállapítását kérte.

[57] A pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (6) bekezdése szerint a kirendelt védőt a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati indítvány elkészítéséért a bíróság rendelkezése szerint legalább a kirendelt ügyvédi óradíj összege, azaz 5000 forint, és legfeljebb annak tízszerese, azaz 50 000 forintnak megfelelő összeg illeti meg. Ezen túl a védő igényt tarthat a 7. § (1) bekezdése szerint az eljárási cselekményen való részvételért az eljárási cselekmény - idézésben vagy értesítésben megjelölt - kezdő időpontja és a kirendelt védő jelenlétének befejező időpontja között eltelt időtartamra megkezdett óránként a kirendelt ügyvédi óradíj összegére. Felkészülési díj címén pedig az eljárási cselekményen való részvételért eljárási cselekményenként a 7. § (2) bekezdése alapján megállapított díj húsz százalékának megfelelő összeg illeti meg azzal, hogy a felkészülési díj ügyenként legalább a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, azaz 15 000 forintnak, és legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának, azaz 150 000 forintnak megfelelő összeg lehet. Ezt meghaladóan a kirendelt védő a 7/A. § szerinti költségeinek megtérítésére tarthat igényt.

[58] Jelen ügyben a Kúria nyilvános ülést nem tűzött ki, a védőt nem idézte és nem értesítette, így az eljárási cselekményen való megjelenésével védői díj nem merült fel.

[59] A hivatkozott miniszteri rendelet a kirendelt védő felkészülés díja kiszámításának alapjaként az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díjat határozza meg. A kirendelt védő felkészülési díjra való jogosultságához jelen ügyben - a megfogalmazott felülvizsgálati indítvány és az ügyész nyilatkozatára tett észrevétel alapján - kétség nem fért, annak összegét ezért a Kúria eljárási cselekményen való részvétel hiányában is a miniszteri rendelet 7. § (3) bekezdése alapján állapította meg, a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, azaz 15 000 forintnak megfelelő összegben.

[60] Az IM rendelet ugyanakkor nem ad lehetőséget arra, hogy a kirendelt védő irattanulmányozás címén további védői díj megállapítását kérje.

[61] Az ügyészi nyilatkozatra tett védői észrevételért védői díj nem állapítható meg, ha azonban a felülvizsgálati indítványt a kirendelt védő fogalmazta meg, az azzal kapcsoltban felmerülő további indítványait - az általa megfogalmazott - felülvizsgálati indítvány kiegészítésnek kell tekinteni, és a védő díját meg kell állapítani, az azonban együttesen sem haladhatja meg az IM rendelet 7. § (6) bekezdésében foglalt legfeljebb megállapítható díj összegét, azaz ügyenként 50 000 forintot.

[62] Ezért a Kúria a kirendelt védő díjaként a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásáért és annak kiegészítéséért az IM rendeletben meghatározott legmagasabb összeget, azaz 50 000 forintot, míg felkészülés díj címén az IM rendeletben meghatározott legkisebb összeget, azaz 15 000 forintot, összesen 65 000 forintot állapított meg, ami az általános forgalmi adóval növelten 82 550 forint. Ezt a Be. 664. § (1) bekezdés utolsó mondata alapján az állam viseli.

(Kúria Bfv. I. 1.323/2018.)

[1] A járásbíróság a 2018. november 7-én meghozott és aznap jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont]. Ezért őt 3 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, amelyből a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról.

[2] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt román anyanyelvű román állampolgár. Korábban pincérként és rendezvényszervezőként dolgozott, emellett egyéni vállalkozást üzemeltetett. Élettársának pénztárosként havi 600 euró körüli jövedelme volt. Egy kiskorú gyermek tartásáról köteles gondoskodni, és egy nagykorú személy tartásához kell hozzájárulnia. Vagyontalan, élettársa tulajdonát képezi egy több mint 10 éves, kb. 2000 euró értékű Land Rover típusú személygépjármű.

[3] A terhelt 2016 szeptemberében megállapodott P. E.-vel abban, hogy a szerb-magyar határt meg nem engedett módon átlépő személyeket pénz ellenében B. környékére szállítja. A pénzt a sikeres szállítást követőn kapta volna meg. A terhelt a megállapodásnak megfelelően 2016. szeptember 24-ről 25-re virradóra belépett Magyarország területére kistehergépjárművel, majd követte az I. C. által vezetett járművet, aki a terheltnek megmutatta az illegális határátlépők felvételi helyét.

[4] A terhelt 18 fő, Szerbia és Magyarország határát illegálisan átlépett személyt felvett az általa vezetett járműbe. Velük az ország belseje felé indult, majd a járművet hátrahagyta, és I. C.-vel eltávozott.

[5] A terhelt e cselekményével - két társával szándékegységben - vagyoni haszonszerzés végett 18, Magyarország és az Európai Unió területére illegálisan belépett személynek nyújtott a tiltott határátlépéshez segítséget.

[6] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. Az indítvány szerint a járásbíróság törvénysértő büntetést szabott ki a terhelttel szemben, amikor a Magyarország területéről történő kiutasítás mellett pénzbüntetésre is ítélte, mivel a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja e két büntetés egymás mellett történő kiszabását kizárja.

[7] A terhelttel szemben a kiutasítás kiszabásának törvényi feltételei fennállnak. A büntetés célját is a kiutasítás szolgálja, így annak kiszabása - a szabadságvesztés-büntetés kiszabása mellett - nem mellőzhető. Figyelemmel arra, hogy a kiutasítás a törvény szerint elsőbbséget élvez a pénzbüntetéshez képest (BH 2017.285.), így a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével ítélte a terheltet a kiutasítás mellett pénzbüntetésre.

[8] A megyei főügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg, és a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést mellőze.

[9] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta.

[10] A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.

[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján - tanácsülésen bírálta el. A megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, és emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is. Ilyet azonban nem észlelt.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki.

[13] A Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja szerint nem szabható ki kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Következésképpen törvényt sértett az eljárt bíróság, amikor a terhelttel szemben - bár önmagában mindkét büntetés kiszabásának törvényi feltételei fennálltak - a kiutasítást és a pénzbüntetést egyidejűleg, egymás mellett kiszabta.

[14] A Btk. 59. § (1) bekezdése szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A Btk. 50. § (2) bekezdése szerint pedig azt, akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni.

[15] Ennek megfelelően a kiutasítás kiszabása kapcsán azt kell mérlegelni, hogy a terheltnek az országban tartózkodása kívánatos-e, a pénzbüntetés kiszabása körében pedig arra kell figyelemmel lenni, hogy a terhelt a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte-e el, és rendelkezik-e megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal.

[16] A büntetés célját, a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseket és az általános együttalkalmazási szabályokat szem előtt tartva a nem magyar állampolgár által haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmény kapcsán is elsősorban azt kell eldönteni, hogy jogszerű-e és szükséges-e a kiutasítása, és amennyiben igen, akkor a szabadságvesztés kiszabása mellett sem mellőzhető.

[17] A kiutasítás akkor, ha kiszabásának a feltételei fennállnak, a pénzbüntetéshez képest a törvény szerint is elsőbbséget élvez, mivel a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja szerint a kiutasítás mellett nem szabható ki pénzbüntetés és nem fordítva. Függetlenül tehát attól, hogy a pénzbüntetés kiszabása egyébként kötelező lenne, a kiutasítás feltételeinek fennállása esetén a kiutasítást és nem a pénzbüntetést kell kiszabni (BH 2017.285.). A Btk. 33. § (6) bekezdés a) pontja szerinti tiltó szabálynak tehát abszolút módon, s így a Btk. 50. § (2) bekezdésének kötelező rendelkezésével szemben is érvényesülnie kell.

[18] Mindezekre figyelemmel a Kúria a járásbíróság ítéletét - a Be. 662. § (2) bekezdés b) pont második fordulata alapján - megváltoztatta és a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést mellőzte.

(Kúria Bfv. II. 978/2019.)

[1] A járásbíróság a 2014. november 27-én kihirdetett ítéletében a XIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [1978. évi IV. tv. 218. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont].

[2] Ezért őt a bíróság - mint bűnszervezetben elkövetőt - 2 év 4 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben vele szemben 240 000 forint vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a XIII. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

[3] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a XIII. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása végett, a XIII. r. terhelt védője elsődlegesen eltérő minősítés megállapítása végett, másodlagosan enyhítésért, és az alkalmazott vagyonelkobzás mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék a 2015. november 25-én kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a XIII. r. terhelttel szemben 210 000 forint erejéig rendelte el a vagyonelkobzást. A bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezéseket pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a XIII. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[5] A jogerős ügydöntő határozat ellen a XIII. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bűnszervezetben elkövetés megállapítása miatt, annak mellőzése érdekében.

[6] Indítványában a történeti tényállás és a bűnszervezetre vonatkozó jogirodalom részletes taglalását követően kifejtette, hogy az embercsempészés törvényi tényállását az 1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdése, valamint a 2012. évi C. törvény 353. § (1) bekezdése az államhatárnak más által engedély nélkül, meg nem engedett módon, illetve a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez történő segítségnyújtást rendeli büntetni. Ezek a rendelkezések az önmagában szabálysértésnek minősülő cselekményekhez kapcsolódó bűnsegédi magatartást minősítik sui generis tettesi cselekménnyé. Az elkövetési magatartás azért bűncselekmény, mert sérti, illetve veszélyezteti az állami szuverenitás teljes körű érvényesítését. Az országhatár jogszabályoknak megfelelő átlépéshez, az illetékes hatóság írásbeli engedélyben kifejezésre jutó állami akarata, és a határrendészeti szervek jogszabályban rögzített hivatalos aktusa szükséges. Ilyen elkövetési magatartásnak minősül az is, ha az elkövetőnek vagy egyáltalán nincs okmánya, vagy az általa felmutatott okmány hamis, hamisított, vagy más nevére szól.

[7] Az eljárt bíróság szerint kétséget kizáróan bizonyított, hogy a XIII. r. terhelt terhelt társaival együtt több alkalommal a bűnszervezet irányítói által meghatározott feladatmegosztás szerint érkezett lakóhelyéről Sz. közelébe a határszakaszhoz azért, hogy az ismeretlen társaik által átcsempészett migránsokat tovább tudják szállítani Ausztriába. A felülvizsgálati indítvány szerint a bíróság megállapította azt is, hogy a bűncselekményeket bűnszervezetben elkövető terheltek tisztában voltak azzal, hogy migráns személyeket szállítanak, azzal is, hogy e szállításra szervezetten kerül sor és ők maguk is ennek a szervezett csoportnak a tevékenységében vesznek részt. Vizsgálni kellett volna a terheltek tudattartalmát, így nem került volna sor arra, hogy iratellenesen és bizonyítékok hiányában rögzítették azt, hogy a terheltek tudták, miszerint az elfogott személyek nemzetközi bűnszervezet segítségével jutottak el az államhatárig.

[8] A felülvizsgálati indítvány szerint több terhelt következetlen vallomást tett. Az okirati és tárgyi bizonyítékok hiányoznak, így jelen ügyben "az eljáró bíróságoknak fokozottan kellett volna ügyelni a bizonyítékok értékelése során az indokolási kötelezettségükre, nem lett volna elegendő - meggyőződése szerint - ilyen esetben az életszerűség mindig könnyen hadba állítható, ugyanakkor vitatható érvével elhessegetni a terhelt védelmét hasonló ügyekben szinte kizárólag szolgáló kétséget kizáró bizonyítás törvényi kötelezettségét".

[9] Álláspontja szerint kikristályosodott az a jogi álláspont is, hogy ha egy 3 fős csoport egyik tagja a bűnszervezet megállapíthatóságához megkívánt valamelyik fogalmi elemmel nincs tisztában, akkor bűnszervezet nem jön létre, mivel az ő tudattartalmának hiányosságait természetesen nem pótolja a társainak esetlegesen akár valamennyi bűnszervezeti elemet átfogó tudata sem.

[10] Az elsőfokú bíróság tehát a XIII. r. terhelt vonatkozásában egyrészt nemcsak beleesett a büntetőjogi felelősség körének indokolatlan tágításában rejlő csapdájába, hanem jogszabályellenesen, úgy terjesztette ki a bűnszervezetben tényleges részvétellel járó súlyosabb fenyegetettséget, hogy nem tett eleget mindazon törvényi előírásnak, amelyek az elkövető tudattartalmának vizsgálatára kötelezik. Ezzel nem csupán a 4/2005. BJE határozat szellemét, de annak tételes szabályait is súlyosan megsértette. A törvényszék pedig elmulasztotta mindennek kifogásolását.

[11] A bíróság iratellenesen és bizonyíték hiányában rögzítette, hogy a terheltek tudtak arról, hogy az elfogott személyek egy (...) nemzetközi bűnszervezet segítségével jutottak el az államhatárig.

[12] Felülvizsgálati indítványában a védő emellett kifogásolta azt is, hogy az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüknek oly mértékben nem tettek eleget, hogy a megtámadott határozat indokolásából már az sem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését. Az ellentétes bizonyítékokat az életszerűség általános feltevésére alapozva próbálták feloldani, de e körben nem adtak számot arról, hogy az általuk megbízhatónak vélt bizonyítékok ellentmondásai milyen feltételek szerint voltak feloldhatóak.

[13] A védő kifogásolta azt is, hogy az eljáró bíróságok a XIII. terhelt büntetésének kiszabása körében tévesen alkalmazták a büntetéskiszabási elveket és ezért eltúlzottan súlyos büntetést szabtak ki.

[14] A védő mindezek alapján elsődlegesen a megtámadott határozatok megváltoztatását, másodlagosan a kifogásolt határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[15] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Kiemelte, hogy miután a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Az irányadó tényállásból pedig az eljárt bíróságok helyesen vontak következtetést a bűnszervezet fogalmi elemeire, az ezzel kapcsolatos jogi érvelés teljes mértékben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak.

[16] Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményezhetne felülvizsgálatot is megalapozó feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása - tény, vagy jogkérdés kapcsán - oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (1. BK vélemény, BH 2010.117.).

[17] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján a XIII. r. terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta.

[18] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[19] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma szerinti - a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott - okokból, valamint - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[20] Ennek során a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállás megalapozottságát támadó részében a törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[21] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre külön eljárási szabályok vonatkoznak. A felülvizsgálat csak a Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.

[22] A Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az (1) bekezdés c) pontja a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában pontosan meghatározott ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[23] Emellett a Be. 423. § (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye.

[24] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[25] A Kúria utal arra is, hogy a Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. § (1) bekezdés e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ennek megfelelően a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amit a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott.

[26] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

[27] A Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a védő felülvizsgálati indítványának a bűnszervezet törvénysértő megállapítását kifogásoló érvelése döntően az eljárt bíróság mérlegelésétől eltérő bizonyítékértékelésen keresztül az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, az eltérő ténybeli következtetései alapján a tényállástól eltérő körülményre hivatkozott, és ezen keresztül kifogásolta a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, így az e körben a törvényben kizárt.

[28] Egyebekben pedig a Kúria álláspontja szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapítására a vonatkozó büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően került sor.

[29] Az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 137. § 8. pontja szerint a "bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése".

[30] A Kúria a 4/2005. BJE határozatában megállapította, hogy a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések akkor alkalmazhatóak, ha az elkövető tudata a bűnszervezet fogalmi meghatározásának tárgyi ismérveit átfogja. Ezek a tárgyi ismérvek pedig a hosszabb időtartam, a szervezettség, és az összehangoltság. A hivatkozott 4/2005. BJE határozat ugyanakkor egyértelmű értelmezést ad az alanyi bűnösség és a bűnszervezet tárgyi ismérvei közötti viszonyra.

[31] Ennek lényege, hogy elsődlegesen mindig az adott, konkrét bűncselekmény elkövetését kell vizsgálni, bizonyítani, mivel ebben áll a vád tárgyi és alanyi meghatározottsága. Ezt követően pedig a bűncselekmény megvalósulását mint tárgyi körülményt kell elhelyezni egy másik tárgyi körülmény, a bűnszervezet körébe. Ezután vizsgálandó alanyi oldalon, hogy ha az elkövetési magatartás a bűnszervezet keretén belüli, akkor ezt az elkövető felismerte-e. Ami lehetséges úgy, hogy az elkövetés még a bűnszervezeten kívül kezdődik, és az elkövetőben csak később (közben) tudatosul, hogy bűnszervezeten belül van, ám bent marad (folytatja vagy megismétli az elkövetést). De történhet úgy is, hogy bűnszervezeten belül kezdődik az elkövetés, tehát az elkövető eleve tudja, hogy honnan indul, milyen bűnöző szervezetről van szó. Ezeknek az általánosítható tudati helyzeteknek feleltethető meg minden konkrét eset.

[32] A XIII. r. terhelt jelen ügyben tisztában volt azzal, hogy magatartása nem elszigetelt, hanem egy kiépített elosztó mechanizmushoz kapcsolódik. Embercsempészés esetében pedig az ilyen mechanizmus - értelemszerűen - nem lehet más, mint bűnszervezet.

[33] A bűnszervezetben elkövetés megállapítása körében jelentősége annak van, hogy maga a bűnszervezet milyen hosszan tevékenykedik, nem pedig annak, hogy ki mennyi ideig vesz abban részt. Jelen ügyben megállapítható, hogy a terheltek kapcsolódása nem csupán alkalmi volt. Ahogy azt az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság megfogalmazta, a XIII. r. terhelt - akit a XII. r. terhelt szervezett be a bűnszervezetbe - kilencedmagával több alkalommal a bűnszervezet irányítói által meghatározott feladatmegosztás szerint érkezett lakóhelyéről Sz. közelébe a határszakaszhoz azért, hogy az ismeretlen társaik által átcsempészett migránsokat tovább tudják szállítani Ausztriába. Tisztában voltak azzal, hogy migráns személyeket szállítanak, azzal is, hogy e szállításra szervezetten kerül sor és ők maguk is ennek a szervezett csoportnak a tevékenységében vesznek részt.

[34] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását a XIII. r. terhelt tekintetében annyiban pontosította, hogy 7 alkalommal vett részt a bűncselekmények elkövetésében.

[35] A Kúria szerint a bűnszervezetben részvétel megállapítását ez a számadat is alátámasztja. Emellett az egyes konkrét cselekmények végrehajtásának módja sem hagy kétséget afelől, hogy a XIII. r. terhelt tudata kiterjedt a többes elkövetésre. Mindebből pedig kétségtelenül következik, hogy a XIII. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy az ő szervező tevékenységüket további szervezést igénylő feladatok végrehajtása előzi meg, illetve követi.

[36] Megjegyzi a Kúria, hogy a bűnszervezet (tárgyi oldali) jellemzőinek - ideértve a hosszabb időre szervezettséget is - nem a bűnszervezethez csatlakozó elkövető, hanem a bűnszervezet oldalán kell fennállnia, következésképpen egy már működő bűnszervezethez eseti jelleggel, akár egyetlen cselekményben való részvétellel is lehetséges kapcsolódni (EBH 2005.1288.).

[37] Ugyanakkor nem feltétel a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete.

[38] Jelen ügyben tehát a XIII. r. terhelt esetében a bűnszervezetnek valamennyi a törvényben megkívánt fogalmi eleme kétséget kizáróan megállapítható.

[39] Az ügyben első és másodfokon eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, törvényesen állapította meg, hogy a terhére rótt bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

[40] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[41] A felülvizsgálati indítvány ilyen, az érdemi felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésre hivatkozott, amikor azt kifogásolta, hogy az elsőfokú és másodfokú bíróság a részletes indokolási kötelezettségének nem tett eleget, mivel nem adott számot arról, hogy "az általa megbízhatónak ítélt bizonyítékok ellentmondásai milyen feltételek szerint voltak feloldhatóak".

[42] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[43] A törvény kizárólag a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében teszi vizsgálandóvá az indokolási kötelezettség teljesítését.

[44] Az ítélet indokolásának elégtelensége akkor vezet hatályon kívül helyezéshez, ha a mulasztás a határozatot felülvizsgálatra alkalmatlanná teszi. Amennyiben pedig az ítélet az indokolási kötelezettség megsértésének a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja szerinti fogyatékosságban szenved, az ítélet e részének, rendelkezésének anyagi jogi tartalma, helyessége, törvényessége nem is vizsgálható, mert felülbírálatra eleve alkalmatlan.

[45] A Kúria azt állapította meg, hogy a XIII. r. terhelt bűnügyében az első- és másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben - a büntetőjogi főkérdések tekintetében - nem mulasztott, miután a szükséges és elégséges mértékben egyaránt eleget tett indokolási kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság tényállást állapított meg, amit a másodfokú bíróság helyesbített, illetve kiegészített, és ez alapján magára nézve is irányadónak tekintett. Mindkét bíróság ellenőrizhető módon rögzítette a ténymegállapításhoz, valamint az általa alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályhoz vezető indokait, következtetéseit, álláspontját.

[46] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, az elsőfokú bíróság a bizonyítékmérlegelési és -értékelési tevékenységének minden tekintetben eleget tett, az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából releváns valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat mérlegelési körébe vonta, indokolása során rendkívül részletes magyarázatát adta annak, hogy a tényállást milyen bizonyítékok alapján állapította meg. A másodfokú bíróság indokolásából jól nyomon követhető, hogy az elsőfokú bíróság a másodfokon eljáró bíróság számára is irányadó tényállást a XII. r. terhelt részbeni beismerő vallomása mellett milyen bizonyítékokra alapította.

[47] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogását sem találta alaposnak.

[48] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, önmagában a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

[49] A kifejtettekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a XIII. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.123/2017.)

I. A kiutasítás mellett nem szabható ki pénzbüntetés. A büntetés célját, a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseket és az általános együttalkalmazási szabályokat szem előtt tartva a külföldi által haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmény kapcsán is elsősorban azt kell eldönteni, hogy jogszerű és szükséges-e a kiutasítása, és amennyiben igen, akkor a kiutasítás, ha annak egyéb törvényi feltételei is fennállnak, szabadságvesztés kiszabása mellett sem mellőzhető és mellette pénzbüntetés nem szabható ki akkor sem, ha a pénzbüntetés kötelező alkalmazásának törvényi feltételei is fennállnak; a kiutasítás a törvény szerint is elsőbbséget élvez, mivel a Btk. akként rendelkezik, hogy a kiutasítás mellett nem szabható ki pénzbüntetés, és nem fordítva [Btk. 33. § (6) bek. b) pont, 50. § (2) bek., 59. § (1) bek.].

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog valamely szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki; így akkor is, ha a bíróság a kiutasítás mellett a törvényi tilalom ellenére pénzbüntetést is kiszabott [Be. 416. § (1) bek. b) pont, Btk. 33. § (6) bek. b) pont].

[1] A járásbíróság a 2015. július 14. napján meghozott és aznap jogerőre emelkedett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében mint társtettest [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont] és ezért egy év tíz hónap szabadságvesztésre, száznapi tétel pénzbüntetésre és négy év Magyarország területéről kiutasításra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2000 forintban állapította meg, megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén a terheltnek börtönben kell letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, továbbá rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és az egyéb járulékos kérdésekről.

[1] A jogerős ítélet szerint a II. r. terhelt szerb anyanyelvű, szerb állampolgár, előzetes letartóztatását megelőzően élelmiszer-értékesítéssel foglalkozott, melyből havonta 700-800 euró jövedelme származott, elvált, egy kiskorú gyermek tartására köteles, vagyonát képezi egy motorkerékpár, büntetlen előéletű.

[2] Az irányadó tényállás szerint az I. és II. r. terhelt megállapodott az eljárás során ismeretlenül maradt megbízójukkal abban, hogy az I. r. terhelt személyenként száz euróért Ásotthalom külterületéről Szegedig, míg a II. r. terhelt kétszáz euróért Ásotthalom külterületéről Ausztriába, Bécsbe szállít migráns személyt.

[3] A Készenléti Rendőrség járőrei 2015. február 28. napján 7 óra 25 perc körüli időben M.-en intézkedés alá vonták az I. r. terhelt által vezetett, autókölcsönzőből bérelt gépjárművet, valamint a II. r. terhelt által vezetett, szintén bérelt gépjárművet. Az I. r. terhelt által vezetett gépjárműben három, magát iraki állampolgárságúnak valló migráns, míg a II. r. terhelt által vezetett gépjárműben négy, magát szintén iraki állampolgárságúnak valló migráns foglalt helyet, akik korábban a szerb-magyar zöldhatáron keresztül illegális módon, más embercsempészek segítségével érkeztek Magyarországra.

[4] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt javára a megyei főügyészség nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt.

[5] Ebben arra hivatkozott, hogy a járásbíróság a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontjában írt szabály megsértésével szabott ki a kiutasítás mellett pénzbüntetést, és álláspontja szerint a II. r. terhelttel szemben - mivel a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el és megfelelő jövedelemmel is rendelkezik - a Btk. 50. § (2) bekezdése alapján a pénzbüntetés alkalmazása kötelező.

[6] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg, és a II. r. terhelttel szemben a kiutasítás kiszabását mellőzze, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.

[7] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt módosított formában tartotta fenn.

[8] Álláspontja szerint a büntetések és intézkedések együttalkalmazására vonatkozó szabályokat a Btk. 79. §-ában - a büntetés céljára vonatkozóan - írtakkal összhangban kell értelmezni, és miután a kiutasítás speciális jellegű büntetés abból a szempontból, hogy csak nem magyar állampolgárral szemben lehet kiszabni, akkor, ha annak Magyarországon tartózkodása nem kívánatos, és a kiutasítás a legerősebb eszköz annak megelőzésére, hogy a külföldi elkövető Magyarországon újabb bűncselekményt kövessen el, a kiutasításnak van meghatározó szerepe, és amennyiben a kiutasítás kiszabásának helye van és a büntetés céljait az szolgálja megfelelően, akkor ennek kell érvényesülnie a Btk. 50. § (2) bekezdése szerinti, a pénzbüntetés kiszabását kötelezően előíró rendelkezéssel szemben.

[9] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság támadott ítéletét akként változtassa meg, hogy a II. r. terhelttel szemben mellőzze a pénzbüntetést, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

[10] A Kúria a felülvizsgálati indítványról a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen döntött, és a Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül.

[11] Ugyanakkor a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt; ilyen eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

[12] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[14] A Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja szerint nem szabható ki kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés.

[15] Következésképpen az eljárt bíróság törvényt sértett, amikor a terhelttel szemben - bár mindkét büntetés kiszabásának törvényi feltételei fennállottak - kiutasítást és pénzbüntetést is kiszabott.

[16] A Btk. 50. § (2) bekezdése szerint azt, akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni.

[17] A Btk. 59. § (1) bekezdés, szerint pedig azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani.

[18] A pénzbüntetés alkalmazásánál arra kell figyelemmel lenni, hogy a terhelt a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte-e el, és rendelkezik-e megfelelő jövedelemmel.

[19] A kiutasítás alkalmazásánál pedig azt kell mérlegelni, hogy a terheltnek az országban tartózkodása kívánatos-e.

[20] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan hivatkozott, a büntetés célját, a büntetés kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezéseket és az általános együttalkalmazási szabályokat szem előtt tartva a külföldi által haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmény kapcsán is elsősorban azt kell eldönteni, hogy jogszerű és szükséges-e a kiutasítása, és amennyiben igen, akkor az szabadságvesztés kiszabása mellett sem mellőzhető.

[21] Ez a büntetési nem akkor, ha a feltételek fennállnak, a pénzbüntetéshez képest a törvény szerint is elsőbbséget élvez, hiszen a hivatkozott törvényhely - azaz a Btk. 33. § (6) bekezdés b) pontja - szerint a kiutasítás mellett nem szabható ki pénzbüntetés, és nem fordítva. Azaz függetlenül attól, hogy a pénzbüntetés kiszabása egyébként kötelező lenne, a kiutasítás feltételeinek fennállása mellett a kiutasítást és nem a pénzbüntetést kell büntetési nemként alkalmazni.

[22] Ebben az esetben tehát a Btk. 50. § (2) bekezdésének kötelező rendelkezésével szemben a Btk. 33. § (6) bekezdés a) pontja szerinti tiltó szabálynak kell érvényesülnie, a pénzbüntetés kiszabását kell mellőzni.

[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a járásbíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatva a vele szemben kiszabott pénzbüntetést mellőzte, egyebekben azonban azt a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

[24] A pénzbüntetés visszatérítéséről a Kúria a Be. 585. § (1) és (2) bekezdései alapján rendelkezett.

(Kúria Bfv. I. 1.627/2016.)

Az embercsempészést a jogellenes tartózkodás elősegítésétől az határolja el, hogy amíg a jogellenes tartózkodás elősegítésének elkövetője jogtalan vagyoni haszonszerzés végett kizárólag a jogellenes belföldön tartózkodáshoz nyújt segítséget, de a törvényben meghatározott külföldi személynek az országba belépését semmiféle módon nem segíti; addig az embercsempész magatartása - mely nem feltétlenül jogtalan vagyoni haszonszerzést céloz - nem csak a belföldön tartózkodást, hanem akár az országba belépő, akár onnan kilépő oldalon az államhatár tiltott vagy meg nem engedett módon való átlépését segíti, és cselekménye akár olyan személy jogellenes határátlépését is segítheti, akinek a belföldön tartózkodása egyébként nem jogellenes [Btk. 214/A. §, 218. §].

II. Az embercsempészés nem csak az országhatár közelében, hanem az országban bárhol, sőt az ország határain kívül is elkövethető [Btk. 218. §].

A városi bíróság ítéletével 12 terhelt büntetőjogi felelősségéről döntött. A felülvizsgálattal érintett I. r. terheltet 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 218. § (1) bekezdés b) pont, és (3) bekezdés c) pont], és 3 rendbeli embercsempészés előkészületének vétsége [Btk. 218. § (4) bekezdés] miatt halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy a bűncselekményt bűnszervezetben követte el és kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyidejűleg elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott 8 hónapi börtönbüntetésének a végrehajtását is.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt a jogi minősítés megváltoztatása, a bűnszervezetben elkövetés mellőzése, míg védője elsősorban felmentés érdekében fellebbeztek.

A terhelt fellebbezésének írásbeli indokolásában vitatta az eljáró bíróság hatáskörét; az eljáró bírósággal szemben kizárás iránti indítványokat terjesztett elő polgári perindításokra, büntető feljelentésekre hivatkozással; sérelmezte a kényszerintézkedés felülvizsgálatának elmaradását is.

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettét társtettesként elkövetettnek minősítette; a rá kiszabott főbüntetést 6 év fegyházra enyhítette.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen foglalkozott az I. r. terhelt eljárásjogi kifogásaival, - ide értve a kizárás iránti indítványait is - azokat alaptalannak tartotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - részben a terheltek előéleti adataira, kis mértékben pedig a történeti tényeket illetően is - helyesbítette, illetve kiegészítette.

Az így pontosított tényállás a következőket tartalmazza:

Az I. r. és a XI. r. terheltek egy embercsempészésre szakosodott nemzetközi bűnszervezet szervező tagjaként, anyagi haszonszerzés végett, harmadik országból származó személyek Magyar Köztársaság területére történő becsempészésének, majd a Magyar Köztársaság államhatárának meg nem engedett módon való átlépésével Nyugat-Európába történő kijuttatásának megszervezésében vettek részt.

A harmadik országból származó személyek érvényes úti okmányokkal, illetve a szükséges engedélyekkel a határátlépéshez nem rendelkeztek. Még az elindulás előtt különböző összegeket fizettek az embercsempészeknek, hogy az embercsempész hálózat működése révén hazájukból elindulva elérjék az úti céljukat.

Az I. r. terhelt ismeretlenül maradt ukrán társaival 2006. évben anyagi ellenszolgáltatásért, rendszeres haszonszerzésre törekedve folyamatosan szervezte a migráns személyeknek különböző létszámú csoportokban az Ukrán Köztársaságból a Magyar Köztársaság területére engedély nélkül, a zöldhatáron való átcsempészését, majd B.-re történő tovább utazásukat.

Az I. r. terhelt, mint az embercsempészésre szakosodott bűnszervezet magyarországi irányítója és szervezője az embercsempészésbe bevonta az V., IX., X., XII. r. terhelteket, továbbá két ny.-i lakost és a VII. r. terheltet is, aki egyébként az élettársa volt.

A vele együttműködő terhelttársaival a bűncselekmény előkészítése és végrehajtása során az I. r. terhelt közvetlen kapcsolatot tartott fenn a XI. r. terhelttel is, akinek feladata a migráns személyeknek B.-ről a nyugat-európai országokba történő továbbszállításának megszervezése és irányítása volt. Az ismeretlenül maradt ukrán szervezőkkel is kapcsolatban állt.

A terheltek a szervezeten belül a feladatokat előre megosztották, a szervezői-irányítói, valamint a végrehajtói tevékenység külön vált.

A szervezést-irányítást az I. és XI. r. terheltek végezték. A végrehajtásban több terhelt vett részt, éspedig oly módon, hogy az ukrán állampolgár IV. r. terhelt a IX. r. terhelttel a migráns személyeknek a zöld határon való átvezetését, a "sétáltatást" végezték. A többi terhelt a személyek szállítását végezték, melynek során a III. r. és VII. r. terheltek felvezetői feladatot láttak el.

Az I. és II. r. és a VII. r. terheltek - és további még érintett társaik is - valamennyien tisztában voltak azzal, hogy egy bűnszervezet keretein belül, annak szerves részeként követik el a bűncselekményeket.

A terheltek által elkövetett cselekményeket az elsőfokú bíróság hat tényállási pontban rögzítette a következők szerint:

2006. június 18-án 21 óra 30 perc és 22 óra 40 perc körüli időben négy palesztin nemzetiségű és két ismeretlen állampolgárságú személyt ismeretlen személyek Ukrajna irányából a zöldhatáron át Magyarország területére kísértek; az átkísérésben a XI. r. terhelt is részt vett.

Az éjszakai órákban az I. és XII. r. terheltek a migránsokat F.-ról B.-re szállították két gépkocsival azért, hogy őket a palesztin származású hontalan XI. r. terheltnek átadják, akinek feladata a hat fő Olaszországba történő illegális kijuttatása volt.

A továbbszállításban a VII. r. terhelt ún. felvezetőként vett részt.

A cselekmény során az I. r. terhelt a tényállásban írt hívószámú telefonokon kapcsolatot tartott a IX. r., a XII. r., a XI. r. terhelttársával, valamint az ismeretlenül maradt ukrán szervezőkkel.

Az I. r. terhelt 2006. június 25-éről 26-ára virradó éjjel anyagi ellenszolgáltatásért előkészítette és megszervezte 7 fő harmadik országbeli állampolgárnak a magyar-ukrán államhatár engedély nélküli, jogellenes módon, a zöldhatáron történő átlépését és B. határáig történő továbbszállítását.

A határátlépést követően a migránsokat a IX. r. terhelt I. r. terhelt T.-i lakóházáig kísérte, ahol jelen volt a VII. r. terhelt is. Az I. r. terhelt előzetes telefonhívására személygépkocsival odaérkezett az V. r. terhelt is.

T.-ról az I. r. terhelt a saját gépkocsiján három főt, az V. r. terhelt négy főt szállított az M3-as autópálya b.-i bevezető szakaszáig, ahol a hajnali órákban a migránsokat a gépkocsikból kiszállították. A VII. r. terhelt ez alkalommal is felvezetőként működött közre.

A IX. r. terhelt, aki az államhatártól a migránsokat az I. r. terhelt lakóházáig eljuttatta, folyamatosan telefonkapcsolatot tartott az I. r. terhelttel.

Az I. r. terhelt a cselekmény ideje alatt telefonkapcsolatban állt az ukrán szervezőkkel is.

A B. határáig szállított 7 fő tovább utaztatását XI. r. terhelt koordinálta, akivel az I. r. terhelt szintén telefonkapcsolatban állt.

2006. augusztus 19-én az I. r. terhelt telefonon az V. rendű terhelttől három személygépkocsit kért az ukrán-magyar zöldhatáron illegálisan átjuttatott személyeknek az ország belsejébe történő szállításához.

Az V. r. terhelt a szállításba bevonta a VI. és VIII. r. terhelteket, ezután három gépkocsival az éjszakai órákban V.-ba mentek. Az I. r. terhelt ugyanis azt az utasítást adta, ott várakozzanak, és amikor telefonon jelez, akkor induljanak a magyar-ukrán határ irányába.

2006. augusztus 20-án a hajnali órákban az I. r. terhelt telefonon közölte az V. r. terhelttel, hogy elmarad a szállítás, mert az ukránok nem tudták átjuttatni a határon az embereket.

A fentiek miatt az V., VI. és VIII. rendű terheltek hazamentek a lakásukra.

Az I. r. terhelt ez esetben és az esti óráktól folyamatosan telefonkapcsolatot tartott az ukrán szervezőkkel is.

2006. október 10-én az I. r. terhelt és az ukrán szervezők előzetesen megállapodtak, hogy az esti órákban anyagi ellenszolgáltatás fejében illegálisan migráns személyeket juttatnak Magyarországra, és az I. r. terhelt megszervezi a B.-re történő szállításukat.

Az I. r. terhelt előzetesen megbeszélte az V. r. terhelttel, hogy kilenc főt kell majd szállítaniuk, ezért az esti órákban személygépkocsikkal induljanak el a magyar-ukrán határra.

V. és VI. r. terheltek a megbeszélésnek megfelelően két autóval el is indultak, s már úton voltak, amikor az I. r. terhelt telefonon szólt az V. r. terheltnek, forduljanak vissza, nem lesz szállítás, mert az ukrán szervezők a migránsokat nem tudták az államhatáron átjuttatni.

A migráns személyek illegális átlépése azért maradt el, mert az ukrán határőrök megjelentek a határsávban. Az I. rendű terhelt ez esetben is az esti és éjszakai órákban telefonkapcsolatban állt az ukrán szervezőkkel, és az

V. rendű terhelttel is.

2006. október 12-én az I. r. terhelt az ukrán szervezőkkel telefonon nyolc fő migráns személynek a zöldhatáron történő átjuttatásában és azoknak B.-re szállításában állapodott meg, anyagi ellenszolgáltatás fejében.

Az I. r. terhelt a továbbszállításba a X. r. terheltet vonta be, aki a délutáni órákban gépkocsival már a határterület irányába tartott, amikor az I. r. terhelt - aki ez alkalommal is telefonkapcsolatban állt az ukrán szervezőkkel - arról értesítette, elmarad a szállítás, mert az ukránok nem tudták a migránsokat átjuttatni a zöldhatáron.

A szállítás amiatt maradt el, mert az államhatár közelében egy lövésszerű hangot hallottak, és a migránsok szétszaladtak.

Az ukrán határőrizeti szervek az esti órákban öt migráns személyt - három iraki, és két palesztin állampolgárt - fogtak el az ukrán oldalon a határsávban.

2006. október 25-én az esti órákban a II r. terhelt, a III. r. terhelt - valamint az ügyben még érintett két ny.-i lakos - F.-on találkoztak az I. r. terhelttel, akivel megegyeztek, hogy anyagi haszon ellenében közreműködnek a magyar államhatáron illegálisan átjuttatott személyeknek az ország belsejébe történő továbbszállításában.

A migránsok fejenként 2000-2500 dollárt fizettek az átlépésüket szervező, részben ismeretlenül maradt személyeknek azért, hogy őket Ukrajnán és Magyarországon keresztül az Európai Unióhoz tartozó országokba (Anglia, Olaszország) szállítsák.

A fenti összeg egy részét az I. r. terhelt és társai kapták volna.

2006. október 26-án éjjel egy és három óra körüli időben a II. r. terhelt, valamint a III. r. terhelt - akinek az I. r. terhelt előzetesen a migránsok érkezési helyét is megmutatta -, valamint az ügyben még érintett két ny.-i lakos, három személygépkocsival B.-G. térségébe mentek és ott várakoztak. Hajnali 4 óra körüli időben az ukrán állampolgár IV. r. terhelt hat indiai és két nepáli állampolgárt vezetett át a zöldhatáron Ukrajnából magyar területre.

Ezidő alatt az I. r. terhelt az ukrán szervező-irányító személyekkel telefonkapcsolatban állt, akik a tőle kapott útmutatás alapján irányították telefonon a IV. r. terheltet, milyen tájékozódási pontok szerint vezesse a migránsokat a rájuk várakozó gépkocsikhoz. Odaérve, a nyolc migráns személy közül öt személy a II. r. terhelt által vezetett gépkocsiba ült be, három fő a IV. r. terhelttel együtt az egyik ny.-i lakos gépkocsijába szállt be. A másik ny.-i lakos és a III. r. terhelt pedig előttük haladva a felvezetést végezték.

A ny.-i határőrök nem sokkal később a gépkocsikat ellenőrzés alá vonták.

A jogerős határozattal szemben az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Az I. r. terhelt a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c), II. a)-c) és III. pontjában írt eljárási szabálysértésekre és a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti anyagi jogi jogsértésekre hivatkozott.

Kifogásait a beadványában I-XII. jelű pontokban részletezte. Ezek lényege - indítvány sorrendjében - a következő:

A városi bíróság hatáskörét túllépte, amikor az ügyet elbírálta, mert a bűnszervezetben elkövetés miatt a Btk. 98. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a büntetési tételkeret 2-16 évig terjedő szabadságvesztésre módosult, erre figyelemmel pedig az ügy elbírálása első fokon megyei bíróság hatáskörébe [Be. 16. § (1) bekezdés a) pont] tartozott.

A bíróság által tévesen értelmezett hatáskör miatt a városi ügyészség vádemelésre nem volt jogosult, vagyis a bíróság törvényes vád hiányában járt el, amely szabálysértés eljárásjogi következménye az eljárás megszüntetése. Az indítvány elsődlegesen erre, míg a hatáskör túllépésének megállapítása esetén új eljárás elrendelésére irányult.

A kétszeres értékelés tilalmába ütközően minősítették a cselekményeit folytatólagosan és üzletszerűen elkövetettnek, mivel mindkét fogalom törvényi meghatározásában az "ugyanolyan" bűncselekmény szerepel, ebből következően törvénysértő a kiszabott büntetés; annak enyhítését kérte.

A másodfokú bíróság nem biztosította számára a hatékony ügyvédi védelmet, mert annak ellenére, hogy a kirendelt védő maga is kérte a felmentését, más ügyvéd kirendelésére vonatkozó indítványát a megyei bíróság elutasította.

Törvényt sértettek azzal is, hogy 30 000 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezték, tekintve, hogy személyi költségmentességben részesült. Emellett irattanulmányozást sem engedélyeztek a részére, ezzel korlátozták a tárgyalásra való felkészülésben. Az ítélőtábla az eljáró megyei bíróság kizárását megtagadó végzésének felülvizsgálatát is kérte, mert álláspontja szerint a kizárás, - minthogy kizárási okként a Be. 21. § (1) bekezdésének c) pontját jelölte meg - nem lett volna megtagadható. A másodfokú eljárásban ugyanis bizonyítási indítványt terjesztett elő a megyei bíróság eljáró bíráinak, a fellebbviteli ügyésznek a tanúkénti kihallgatására vonatkozóan. Ezt a másodfokú bíróság jogsértő módon nem bírálta el, aminek következményeként az ítélőtábla sem volt abban a helyzetben, hogy a c) pont alapján döntsön a kizárási indítványáról.

Nézete szerint a másodfokú bíróság ügydöntő határozatot sem hozhatott volna, mert az ítélethozatalt néhány nappal megelőzően előterjesztett újabb kizárási indítványát maga az eljáró tanács, amelynek a kizárását célozta, nem utasíthatta volna el.

Előzetes letartóztatásának felülvizsgálata nem történt meg a törvényes határidőben. Emiatt a Be. 262/A. §-a alapján kifogással élt, amelyet azonban a másodfokú bíróság nem terjesztett fel az elbírálásra hatáskörrel rendelkező bírósághoz.

Kifogásolta azt is, hogy az eljárt hatóságok nem folytattak nyomozást arra nézve, a migránsok nem voltak-e a Genfi Egyezmény által védett személyek, ezért a tényállás, illetve az abból levont jogkövetkeztetés sem megalapozott.

Tévesnek tartotta a bűnszervezet megállapítását is, mert a terheltek alkalmi csoportokat alkottak csupán, csak egy személy állt kapcsolatban a másik csoport szintén egy tagjával.

A nyomozóhatóság a bűnszervezetre egyébként nem is folytatott bizonyítást, a rendelkezésre álló bizonyítékok pedig csak az alkalomszerű együttműködést igazolják.

Erre figyelemmel a bűnszervezetben elkövetés megállapítása törvénysértő, és a kiszabott büntetés is az.

Támadta a cselekmény jogi minősítését is. Ugyanis az eljárásban sem őrá, sem a terhelttársaira nézve nem merült fel olyan adat, amely a migránsok államhatár átlépéséhez lenne köthető.

Ebből következően az államhatár jogellenes átlépéséhez nem, hanem csak az ország területén történő jogellenes tartózkodásukhoz nyújtott segítséget.

A cselekmény törvényes minősítése ezért nem embercsempészés bűntette, hanem a Btk. 214/A. §-a szerinti jogellenes tartózkodás elősegítésének vétsége.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a támadott ítéletek hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítványok a felülvizsgálati okot jelentő eljárás és anyagi jogsértésre vonatkozó részükben alaptalanok; egyéb hivatkozásaikat tekintve a törvényben kizártak.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. Felülvizsgálatnak csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokból és a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján van helye. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; ez a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság még az érdemi felülvizsgálat során is a jogerős ítéletben rögzített tényekhez kötve van; kizárólag azok alapulvételével vizsgálhatja azt, hogy valamely ügyben történt-e olyan büntetőjogi anyagi jogsértés, amelyet a törvény felülvizsgálati okként határoz meg. Azokat az indítványokat viszont illetve az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra hivatkoznak, vagy a tényállást támadják, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania, illetve figyelmen kívül kell hagynia.

Az idézett eljárási szabályokból következett, hogy a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű terhelt indítványának azon érveivel, amelyek a felülvizsgálati okok körén kívül estek, érdemben nem foglalkozott.

Az indítvány az itt megjelölt pontjaiban ugyanis olyan eljárási szabálysértéseket állított, amelyek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában tételesen felsorolt eljárási szabálysértések között nem szerepelnek.

Felülvizsgálati okot e törvényhely szerint csak a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, a II-III-IV. pontjában megjelölt ún. feltétlen eljárási szabálysértések képeznek. Minthogy e törvényi felsorolás a tényállás megalapozottságát érintő, a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt eljárási szabálysértéseket sem tartalmazza - összhangban azzal a rendelkezéssel, hogy a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható - kizárt volt a felülvizsgálat azon érvek alapján is, hogy bizonyított-e az üzletszerűség, bűnszervezetben történt-e az elkövetés, felderítetlen-e, vagy sem a tényállás a tekintetben, hogy a migráns személyek rendelkeztek-e menekült státusszal.

Ez utóbbi körülmény - szemben az I. r. terhelt hivatkozásával - az embercsempészés szempontjából egyébként is teljesen közömbös, hiszen ez a bűncselekmény akkor is megvalósul, ha az embercsempész menekült státusszal rendelkező vagy utóbb menekültként elismert személy tiltott határátlépését segíti elő.

Ellenben az I. r. terhelt felülvizsgálati okra hivatkozott, amikor azt állították, hogy az elsőfokú bíróság hatáskö­rét túllépve hozott érdemi határozatot. Miután a szóban lévő, a Be. 373. § (1) bekezdésének II. c) pontja szerinti szabálysértés a támadott ítéletek feltétlen hatályon kívül helyezését vonja maga után, a Legfelsőbb Bíróság mindenek előtt ebben a kérdésben foglalt állást. Az indítványt azonban - egyetértve a legfőbb ügyészi állásponttal - alaptalannak, a felhozott jogi érveket tévesnek, a másodfokú ítélet vonatkozó indokolását pedig mindenben helyesnek találta.

Az I. r. terhelttel szemben emelt vád tárgyát képező bűncselekménynek a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétele kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, s az I. r. terhelt esetében ilyen minősítésű a jogerős ítélet is.

Kétségtelen, hogy a vád és az ítélet szerint is a terheltek cselekménye bűnszervezetben elkövetett, s ennek büntetéskiszabási következménye - a Btk. 98. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - a büntetési tétel felső határának a kétszeresére történő emelkedése.

A bíróság hatáskörét rendező eljárási szabályok [Be. 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja] értelmében - egyebek mellett - azok a bűncselekmények tartoznak első fokon a megyei bíróság hatáskörébe, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi. A Be. 16. §-ában fel nem sorolt bűncselekmények elsőfokú elbírálására általános hatáskörrel a helyi (azaz városi) bíróság rendelkezik (Be. 15. §).

A Be. 601. §-ának (5) bekezdése tartalmaz egy általánosan érvényesülő értelmező rendelkezést. Eszerint: ahol a Be. a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ott ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni.

Miután a Be. 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja a bíróság hatáskörét - mint a vádemelés eljárásjogi következményét - a törvényben meghatározott büntetési tételhez fűzi, a 601. § (5) bekezdése irányadó. Ennek pedig az a vitathatatlan nyelvtani értelme, hogy a bírósági hatáskör megállapítása szempontjából csakis a különös részi büntetési tételkeretnek lehet jelentőséget tulajdonítani, és nem lehet figyelembe venni a hatáskör szempontjából az Általános Részben található kerettágító rendelkezéseket, így a Btk. 98. §-ában írt bűnszervezetben elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket sem.

Az I. r. terhelt mélyebb jogi ismeretek hiányában előadott okfejtése tehát nem alkalmas a Be. 601. §-a (5) bekezdésének eltérő értelmezésére. Az I. r. terhelt cselekménye különös részi büntetési tételkeretének speciális maximuma nyolc év, tehát az ügy elbírálása a városi bíróság hatáskörébe tartozott.

A hatáskör túllépésére vonatkozó téves érvelés vezetett ahhoz, hogy az ügyész legitimációját és erre tekintettel a vád törvényességét is megkérdőjelezték.

A bírósági hatáskör kérdésének és a vád törvényességének semmiféle belső logikai kapcsolata nincs. A vád akkor is törvényes lehet, mert megfelel a Be. 2. § (2) bekezdésében írt feltételeknek, ha azt nem a hatáskörrel rendelkező bírósághoz nyújtják be, és a bíróság nem észleli hatáskö­rének hiányát, és nem teszi át a hatáskörrel rendelkező bírósághoz az ügyet. Az ügyész (és bármelyik ügyész) közvádas ügyben vádemelésre jogosult, sőt magánvádas ügyben is vádat emelhet, átvéve a magánvád képviseletét; tehát alaki legitimációja van.

A törvényes vád hiánya címén ezért az ítéletek hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárás megszüntetése szóba sem kerülhetett.

A Be. 373. § (1) bekezdésének II. b) pontja szerinti felülvizsgálati ok az is, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

Indítványában az I. r. terhelt maga sem állította, hogy az ítélőtábla a kizárás iránti bejelentésének helyt adott, és a megyei bíróság bíráit az ügyből kizárta. Éppen ellenkezőleg, az ítélőtábla kizárást megtagadó végzését sérelmezte, és e végzés felülvizsgálatát kérte. Ily módon már magából az indítványból kitűnik, hogy sem az első-, sem a másodfokú határozat meghozatalában olyan bíró nem vett részt, akit az ügy elbírálásából - a Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti okból - az ítélőtábla kizárt volna.

A kizárás megtagadásáról hozott határozat egyébiránt ügydöntő határozatnak nem tekinthető, emiatt pedig a Be. 416. § (1) bekezdésének rendelkezésénél fogva felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható, még akkor sem, ha a kizárás megtagadása miatt a törvény önálló jogorvoslati jogot nem biztosít.

A Be. 423. §-ának (5) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján hivatalból akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ilyen okból nyújtották be.

Az az abszolút kizárási ok [Be. 21. § (1) bekezdésének c) pontja] azonban, amelyet az I. r. terhelt a felülvizsgálati kérelmében felhozott nem valósult meg, hiszen az eljáró bírák tanúkénti kihallgatására az előttük folyamatban lévő ügyben nyilvánvalóan nem került, és nem is kerülhetett sor.

Ezt - az indítványának tartalmából megítélhetően - még maga az I. r. terhelt is technikailag kivihetetlennek tartotta. Ehhez képest komolytalannak kell tekinteni nemcsak a bírák tanúkénti kihallgatására irányuló bizonyítási indítványt, hanem annak kifogásolását is, hogy azzal a megyei bíróság ítéletének indokolásában nem foglalkozott.

Ami a terheltnek a harmadik, a másodfokú ítélet meghozatalát megelőzően két nappal előterjesztett újabb - és különböző perindításokra, bírák elleni feljelentésekre alapozott - kizárás iránti indítványát illeti: nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor annak elbírálása nélkül ügydöntő határozatot hozott.

A Be. - kizárási indítvány előterjesztése idején hatályos - 24. §-ának (4) bekezdése értelmében a bíróság a kizárási indítvány elbírálása hiányában is ügydöntő határozatot hozhat, ha a kizárás megtagadása után ugyanaz a bejelentő a Be. 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított újabb bejelentést (indítványt) tesz a bíró kizárása iránt.

Helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a kizárás iránti indítványt is a tartalma alapján kell elbírálni. Az I. r. terhelt ugyanilyen okra alapítva, nevezetesen, hogy a városi és megyei bírósággal is perben áll, már az elsőfokú eljárásban is elfogultsági kifogással élt, amelyet az ítélőtábla a kizárást megtagadva bírált el. A tartalmilag ugyanerre az okra - a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjára - alapozott ún. harmadik kizárási indítvány tehát az érdemi határozat meghozatalát a Be. 24. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezésnél fogva nem akadályozta.

Nem valósult meg az ügyben a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontja szerinti eljárási szabálysértés sem.

Kétségtelen, hogy a Be. 48. §-ának (5) bekezdése indokolt esetben lehetőséget ad más védő kirendelésére, és a 48. § (6) bekezdése alapján a kirendelés alóli felmentését a védő is kérheti, mindkettő azonban az eljáró hatóság mérlegelésétől függ. Önmagában az, hogy az erre irányuló kérelmeknek a bíróság nem ad helyt, felülvizsgálati okot nem képez.

A fenti feltétlen eljárási szabálysértés csak akkor valósul meg, ha a kötelező védelem ellenére a védő jelenléte nélkül tartják meg a tárgyalást vagy nyilvános ülést. Erről a jelen ügyben szó sincs; ilyet még az I. r. terhelt sem állított.

Összegzésként leszögezhető: a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján előterjesztett indítványok nem alaposak. Így sem a támadott ítéletek hatályon kívül helyezésére, sem a büntetőeljárás megszüntetésére nem volt ok.

A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás alapján érdemben alaptalannak bizonyultak az I. r. terhelt részéről az ítéleteket az anyagi jogi okból ért támadások is.

Tévesen hivatkozott a terhelt arra, hogy cselekménye törvényes minősítése csupán jogellenes belföldi tartózkodás elősegítésének vétsége.

A Btk. 214/A. §-ában szabályozott jogellenes tartózkodás elősegítése és a Btk. 218. §-ában meghatározott embercsempészés szubszidiárius viszonyban van, erre utal az a rendelkezés, mely szerint a 214/A. §-a szerinti bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Ez a viszony bizonyos átfedést feltételez a törvényi tényállások között.

Az embercsempészés és a 214/A. §-ának tényállása annyiban azonos, hogy mindkettő sui generis bűnsegély, azaz az elkövetési magatartás segítségnyújtás.

A két bűncselekmény elválasztó ismérve az, hogy mihez történik a segítségnyújtás: az embercsempészésnél az államhatár engedély nélküli vagy meg nem engedett módon való átlépéséhez, míg a 214/A. § esetében - vagyoni haszonszerzés célzatával - a törvényben meghatározott külföldinek kizárólag a jogellenes belföldön való tartózkodásához.

Azaz a 214/A. § esetében a külföldi az elkövető segítsége nélkül jut be az országba; ott tartózkodik, amikor az elkövető segítségét élvezi; az elkövető pedig az országból engedély nélküli vagy meg nem engedett módon való távozását nem segíti elő.

Az embercsempészésnél a segítségnyújtás országon belüli konkrét helyszíne közömbös. Az lényeges csupán, hogy az elkövető a tevékenységével valakinek (aki lehet akár külföldi, akár belföldi, akár menekült) az államhatár tiltott módon való átlépését elősegítse.

Embercsempészés tehát nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő.

A jelen ügyben az I. r. terhelt az irányadó tényállásban rögzített alkalmakkor az ott leírt magatartással egyfelől segítséget nyújtott ahhoz, hogy a migránsok az ukrán-magyar határon Magyarország területére engedély nélkül és meg nem engedett módon belépjenek. Az a körülmény ugyanis, hogy a Magyarországon helyismerettel nem rendelkező migránsokat az I. rendű terhelt a társaival a határ magyar oldalán már várja, és az ország belsejébe eljuttatja, nem más mint a tiltott (engedély nélküli) határátlépéshez nyújtott segítség, hiszen a segítségük nélkül a mig­rán­sok aligha jutottak volna be az ország belsejébe.

Azokban az esetekben pedig, amikor a külföldi állampolgárok részéről az országhatár átlépése az előzetes értesítés ellenére az ukrán határőrizeti szervek ténykedése miatt vagy más okból nem történt meg, a terhelti segítő magatartás (elindulás a határhoz) kísérlet.

Másfelől tény az is, hogy a külföldi állampolgárok célja egyik esetben sem magyarországi letelepedés volt, hanem Nyugat-Európa más országába akartak tovább jutni, és ehhez jogellenesen kívánták átlépni a magyar államhatárt. Az I. r. terhelt (valamint az ügyben résztvevő társaik) a tényállásbeli magatartásukkal (utazás szervezése, utaztatás, előfutári biztosítás) ehhez is segítséget nyújtottak; a kifelé irányuló határátlépést csak a tettenérés akadályozta meg. A tényállásszerűség szempontjából az országból kilépésük meghiúsulása közömbös, hisz a segítségnyújtás a terheltek részéről ehhez is megtörtént.

Egyértelmű tehát: a terheltek nem pusztán a külföldiek jogellenes belföldi tartózkodásához nyújtottak segítséget.

Cselekményüket az eljárt bíróságok az anyagi jogi szabályok megsértése nélkül és helyes jogi indokokkal értékelték embercsempészésként.

A terheltek az embercsempészés minősített esetét is több alkalommal, tehát többször valósították meg.

Az I. r. terheltnél pedig ezt meghaladóan az is kimutatható, hogy ilyen bűncselekmények elkövetése révén rendszeres jogtalan haszonszerzésre is törekedett, így a cselekményeket egyenként is üzletszerűen valósította meg. Ezért azok külön-külön is üzletszerűen elkövetettnek minősülnek.

Az eljárt bíróságok helyesen az embercsempészést megvalósító önálló bűncselekményeket a folytatólagosság törvényi egységeként, tehát egy rendbeli cselekményként értékelték, minthogy annak a törvényi előfeltételei fennállottak.

Téves az I. r. terheltnek az a hivatkozása is, miszerint az üzletszerű elkövetés és a folytatólagosság együttes megállapítása a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.

Érveivel ellentétben ugyanis nem ugyanazon körülmények értékeléséről van szó.

A folytatólagossággal a többszöri bűnelkövetés kerül értékelésre, az tehát a bűnhalmazat kizárása.

Az üzletszerűség ezzel szemben az alanyi oldalon fennálló minősítő körülmény; megállapításával az nyer értékelést, hogy az elkövető szándéka az ugyanolyan (vagy hasonló jellegű) bűncselekmény elkövetésével a rendszeres anyagi haszonszerzés.

A bűnszervezetben elkövetés megállapítását az I. r. terhelt minden ténybeli és jogi alap nélkül kifogásolta.

Ténybelileg egyértelmű az I. r. terhelt kapcsolata az ukrajnai szervezőkkel, hiszen az irányadó tények szerint rendszeresen és pontosan értesült a migránsoknak a határhoz érkezéséről, sőt arról is, ha az átlépést gátló körülmény merült fel. De ugyanilyen rendszeres és közvetlen kapcsolatban állt a migránsok B.-ről történő továbbszállítását szervező-irányító XI. r. terhelttel is.

Tényként nyert rögzítést az is, hogy az I. rendű terhelt az országba bejuttatott külföldiek tovább utazásáról szervezetten - többnyire azonos személyek bevonásával - gondoskodott. Ebben esetenként nemcsak szervezői, hanem végrehajtói szerepet is vállalt, mely utóbbit egymás között szintén megosztottak, így a VII. r. terhelt biztosító, ún. előfutári feladatot látott el.

Mindezek egyértelműen azt tükrözik, hogy a harmadik országból származó személyek beléptetése, tovább utaztatása egy nemzetközileg is kiterjedő (határokon átnyúló) bűnszervezet keretében folyt.

Az elsőfokú ítélet ide vonatkozó jogi indokolása tehát maradéktalanul helyes, azzal a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett.

Ekként pedig az I. r. terheltnek az anyagi jogi felülvizsgálati okra alapozott felülvizsgálati indítványa is alaptalannak bizonyult; a támadott ítéletek megváltoztatására sem volt indok.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt. A sérelmezett ügydöntő határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. I. 456/2010.)