Hogy mi a zsarolás, az mindenki számára ismert: bűnügyi filmek közhelyes jelenete, amikor egy gengszter felkeres egy helyi családi vállalkozást, és némi erőszakoskodás után elmondja a tulajdonosnak, hogy mostantól védelmi pénzt kell fizetnie, amiért cserében megvédi az üzletet minden külső veszélytől.
Miközben egy rosszfiú „védelmet” ajánl egy üzlet számára havi fizetségért cserébe, valójában ki nem mondva megfenyegeti a másik felet: fizetsz, vagy tönkreteszem az üzletedet! Ez a filmes eszköz pedig a való életben is gyakran elkövetett bűncselekményen alapszik, a zsaroláson.
- Hogyan lehet zsarolni valakit? Milyen fajtái vannak a zsarolásnak?
- Mi történik velem, ha zsarolás elkövetésével vádolnak?
- Mit tegyek, ha zsarolással vádolnak?
- Mit (ne) tegyek, ha zsarolással vádolnak?
- Hogyan büntetik a zsarolást?
- Hogyan szabályozza a Btk. a zsarolást?
- Mi számít fenyegetésnek?
- Mi törénik, ha a zsarolás félelemkeltéssel társult?
- Minősített esetek
- Internetes zsarolás, zsaroló email
- Zsarolás törvényi tényállása a Btk-ban
- Összegzés
- Zsarolással kapcsolatos bírói gyakorlat:
Jogtalan haszonszerzési célból, vagyoni hátrányt okozva ugyanis mást megfenyegetni, illetve vele szemben erőszakot alkalmazni, és ezzel arra kényszeríteni, hogy bármit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, súlyos bűncselekmény: zsarolás.
Zsarolás miatt Magyarországon évente több mint 2300 alkalommal indul büntetőeljárás.
Hogyan lehet zsarolni valakit? Milyen fajtái vannak a zsarolásnak?
A zsarolást el lehet követni erőszakkal és fenyegetéssel kényszerítve egyaránt.
- A zsarolás egyik elkövetési módja az erőszakkal történő kényszerítés. A büntetőjogban erőszaknak minősül a lökdösődés, rángatás, ütlegelés, arculütés még akkor is, ha a megtámadott személy egyáltalán nem sérül meg. Szintén erőszak a sértett testének egyszerű érintése is, ha ez az érintés támadó jellegű.
- A zsarolás azonban nem mindig kapcsolódik erőszakhoz. Egy másik, gyakran előforduló elkövetési módja a fenyegetés alkalmazása. A büntetőjogban fenyegetésen jogtalan, súlyos hátrány kilátásba helyezését kell érteni. Ha levélben vagy e-mailen fenyegetnek meg valakit például azzal, hogy az intim videóját illetéktelen személyekhez juttatják el, ha nem teszi azt, amit kérnek tőle, szintén zsarolás történik.
A zsarolás, a fenyegetés célja pedig lehet valaminek a tevése, nem tevése, illetve eltűrése.
Mi történik velem, ha zsarolás elkövetésével vádolnak?

Ha valakivel szemben büntetőeljárást indítanak zsarolás miatt, ezzel először akkor fog szembesülni, amikor gyanúsítotti kihallgatásra idézik, rosszabb esetben előállítják a rendőrségre. A kihallgatása során közlik a gyanúsítást, amíből pontosan megtudható, hogy mi a gyanúsítás tárgya.
A legtöbb esetben nem merül fel semmilyen olyan adat, ami alapján kényszerintézkedés alkalmazását szükségesnek tartja a rendőrség, ilyenkor a gyanúsított szabadon távozik a rendőrségről. A büntetőeljárás pedig tovább folyik, és attól függően, hogy sikerül-e elég bizonyítékot összegyűjtenie a rendőröknek, vagy megszüntetik az eljárást, vagy a nyomozást követően az ügyészség vádat emel.
A bíróság pedig a vádemelés után dönt a bűnösségről, és ha bűnösnek találja a vádlottat, akkor a büntetésről is. A bíróság ítéletével szemben egyaránt fellebbezhet a vádlott, az ügyész és a védő is.

Mit tegyek, ha zsarolással vádolnak?
- Forduljon ügyvédhez! Akivel szemben büntetőeljárás indult, gyakran csak a gyanúsítás közlésekor döbben rá, hogy veszélybe került az addigi életvezetése, munkavégzése, megélhetése, személyes szabadsága, gyermekeinek, esetleg idős hozzátartozóinak ellátása. Ne kockáztasson ismét!
- Vegye igénybe minél hamarabb büntetőügyekkel, lehetőleg zsarolással is gyakran foglalkozó, tapasztalt védőügyvéd segítségét! Ha zsarolás elkövetésével gyanúsítják, Önnek nemcsak együttérzésre, hanem tényleges segítségre van szüksége.
- Készüljön fel a kihallgatására! Miután Önnel szemben megindult a büntetőeljárás, rövid időn belül kihallgatásra idézik, rosszabb esetben a rendőrségre állíthatják elő Önt.
- Ha úgy dönt, hogy vallomást tesz, készüljön fel a kérdésekre. Vallomása meghatározza majd a büntetőeljárás későbbi alakulását. Nem mindegy, hogy milyen vallomást tesz.
Mit (ne) tegyek, ha zsarolással vádolnak?

Ne mondjon semmit, ne tegyen vallomást ügyvéd nélkül!
Sem az Önnel szemben intézkedő rendőrnek, sem az Ön kihallgatását foganatosító rendőrnek nem kell mondania semmit.
A rendőr az intézkedésről írásbeli jelentést, a vallomásról pedig jegyzőkönyvet készít. Ezek az iratok a büntetőeljárás iratai közé kerülnek, a bíróság azokat megismerheti, annak tartalmát pedig akkor is figyelembe veheti, ha az nem kedvező Önre nézve. A terhelt egyik legalapvetőbb joga a vallomás, a nyilatkozattétel megtagadásának joga, aminek tiszteletben tartása a hatóságok kötelessége. Éljen ezzel a jogával!
A megfelelő védekezés kialakítását bízza védőügyvédre.
Hogyan büntetik a zsarolást?

A zsarolás komoly bűncselekmény. Ha bűnösnek találják, letöltendő szabadságvesztést is kaphat.
Azt, hogy a bíróság az ítéletében zsarolás miatt milyen keretek között szabhatja ki a büntetését, attól függ, hogy alapeset vagy pedig minősített eset elkövetése miatt állapítják meg a vádlott bűnösségét. Az előző esetben 1 évtől 5 évig, utóbbi esetben pedig 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés között kell kiszabni a büntetést.
Ettől a kerettől mind felfelé, mind lefelé el lehet térni bizonyos esetekben. Bűnhalmazat vagy visszaesők esetében, bűnszervezetben történő elkövetéskor pedig a fenti kereteknél súlyosabb büntetés is kiszabható.
Hogyan szabályozza a Btk. a zsarolást?
A zsarolásnak, mint oly sok más bűncselekménynek, létezik alapesete, amely büntetési tétele 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés. Ha a Btk.-ban szereplő négy minősítő körülmény közül akár csak egy is megvalósul, akkor az elkövető 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményért felel.
Mi számít fenyegetésnek?

A fenyegetés büntetőjogi értelemben olyan súlyos hátrány bekövetkezésének kilátásba helyezése, amely képes komoly félelmet kelteni a megfenyegetettben. Ennek nincs teljesen objektív mércéje. Az érzelmi zsarolás nem éri el a büntetőjogi értelemben vett fenyegetés szintjét.
Ilyen fenyegetés lehet, ha a sértettet egy bűncselekmény elkövetésével fenyegetik meg, esetleg azzal, hogy jelenteni fogják a bevándorlási hivatalnak, kiteregetik egy féltve őrzött titkát.
A fenyegetés történhet szóban, írásban, nonverbális kommunikációval is.
Mi törénik, ha a zsarolás félelemkeltéssel társult?
Mindenkiben más kelt félelmet. Van, aki az erőszaktól, van, aki a vagyoni hártánytól, más a bevándorlási hivataltól, esetleg a közösség megbélyegzésétől fél. Azt, hogy a kilátásba helyezett hátrány mennyire súlyos, a fenyegetés alkalmas-e arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen, a bíró fogja eldönteni.
Ezt a megfenyegetett személy helyzetének, személyiségének, egyéb körülményeinek figyelembevételével kell eldöntenie.
Minősített esetek
A zsarolás bűncselekménye minősítési rendszere nem a vagyoni hátrány nagyságára épül. A zsarolás büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ha az alábbi minősítő körülmények közül akár egy is megvalósul.
- A zsarolást bűnszövetségben követik el. Bűnszövetség pedig akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.
- A zsarolást az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el.
- A zsarolást hivatalos személyként, e minőség felhasználásával követik el. A hivatalos személy fogalma a Btk. értelmező rendelkezései között, a Btk. 459. § (1) bekezdésének 11. pontja alatt található.
- Ha az elkövető hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével zsarol.
Internetes zsarolás, zsaroló email

Magyarországon egyre elterjedtebb a zsarolás egy új formája. Ilyenkor a címzett egy ismeretlen e-mail címről kap zsaroló levelet. „Tudjuk a címedet, tudjuk a jelszavad, és tudjuk, milyen pornót nézel.” A fenyegetés általában arra irányul, hogy ha a címzett nem fizet, abban az esetben valamennyi ismerősével megosztják a felvételt, amint éppen pornót néz. A fenyegetés komolyságának azzal adnak nyomatékot, hogy a címzett jelszavát is elküldik.
Ilyenkor nem kell azonnal kétségbe esni. Legtöbbször ugyanis arról van szó, hogy az interneten nyilvánosan elérhető kiszivárgott adatokat használják fel a bűnözők.
Zsarolás törvényi tényállása a Btk-ban
Btk. 367. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást
a) bűnszövetségben,
b) az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,
c) hivatalos személyként e minőség felhasználásával,
d) hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével
követik el.
Összegzés
A zsarolás nagy tárgyi súlyú, komoly bűncselekmény. Ha valakit ilyen bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság bűnösnek talál, vele szemben akár végrehajtandó szabadságvesztést is kiszabhat.
A megfelelő védekezés kialakítását ilyen súlyos büntetőeljárásban bízza védőügyvédre.
Zsarolás vagy önbíráskodás?
A zsarolás és az önbíráskodás egymáshoz nagyon sok tekintetben hasonló bűncselekmény. Mindkét esetben erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítenek valakit valamire.
A két bűncselekmény céljában különbözik. A zsarolás célja a jogtalan haszonszerzés, az önbíráskodás célzata a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítése.
Mikor évül el a zsarolás?
Az, hogy mikor kezdődik meg a zsarolás bűntettének elévülése, attól függ, hogy a bűncselekmény elkövetése befejeződött-e, vagy kísérleti szakban maradt. Amikor a bűncselekmény elkövetése befejeződött – a vagyoni hátrány, mint eredmény bekövetkezett –, az elévülés megkezdődik. Ha a zsarolás kísérleti szakban marad, az elévülés akkor kezdődik, amikor az elkövető az erőszak, illetve a fenyegetés kifejtését megkezdi.
Az elévülés ideje pedig a zsarolás alapesetében 5 év, a zsarolás minősített esetében pedig 8 év.
Hogyan bizonyítható a zsarolás?
Nemcsak a zsarolás, hanem minden bűncselekmény bizonyításával kapcsolatban érvényesülni kell néhány alapvető szabálynak. A magyar büntetőeljárásban egyrészt a vád bizonyítására a vádló köteles. A terheltet nem lehet arra kötelezni, hogy ő bizonyítsa az ártatlanságát, de – ha erre lehetősége van – jogosult az ártatlanságát alátámasztó bizonyítékokat felkutatni, biztosítani és ezek vizsgálatát indítványozni.
A védői tevékenységére ugyanakkor ez nem vonatkozik. A védő kötelezettsége ugyanis, hogy a terheltet mentő és enyhítő körülményeket feltárja, de az is, hogy a terheltet terhelő bizonyítékokat esetleg megcáfolja, kétségbe vonja, akár a terhelt akaratától függetlenül is.
A bizonyítással kapcsolatos alapelvi garancia az is, hogy senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.
És talán a legismertebb bizonyítással kapcsolatos garancia az in dubio pro reo elve. Eszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, az ilyen tényt a bizonyítható tények köréből ki kell rekeszteni.
Zsarolással kapcsolatos bírói gyakorlat:
4/2002. Büntető jogegységi határozat a zsarolás bűncselekményének kísérletével kapcsolatos kérdésekről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a legfőbb ügyész indítványa alapján a 2002. évi december hónap 2. és 16. napjain tartott nem nyilvános ülésen meghozta, és 2002. december 16. napján kihirdette a következő
jogegységi határozatot:
A zsarolás bűncselekményének [Btk. 323. § (1) bek.] nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltűrésére.
A zsarolás befejezetlen kísérletétől való önkéntes elállásnak [Btk. 17. § (3) bek. első ford.] nem feltétele, hogy a tettes a (bűncselekmény megkezdésének tudatában levő) sértett tudomására hozza: a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemond;
ennek a büntethetőséget megszüntető oknak a megállapításához elegendő, ha a ráutaló körülményekből egyértelműen az következik, hogy az elkövető döntően belső elhatározásból hagy fel a külső körülmények által nem akadályozott elkövetési magatartás folytatásával, s lép vissza a bűncselekmény befejezésétől.
INDOKOLÁS
A legfőbb ügyész a Bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. §-a (1) bekezdése a) pontjának első fordulatára hivatkozva elvi kérdésben jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. A joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességét a Legfelsőbb Bíróságnak egy felülvizsgálati ügyben hozott határozatával kapcsolatban vetette fel. Indítványa szerint a Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben a kísérlettől visszalépést tévesen megállapítva az ítélkezési gyakorlat alakulását kedvezőtlenül befolyásolta.
Ebben az ügyben a Győri Városi Bíróság az 1999. november 11-én kihirdetett B. 1654/1997/25. számú ítéletével G. G. I. rendű terheltet - más bűncselekmények mellett - bűnösnek mondta ki 2 rb. zsarolás bűntettének kísérletében és ezért 2 év 8 hónapi börtönbüntetéssel, valamint a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltással sújtotta.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a Bf. 18/2000/5. számú, 2000. február 29-én jogerőre emelkedett ítéletével a városi bíróság határozatát G. G. I. rendű terhelttel szemben akként változtatta meg, hogy a magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekményét bűnsegédként elkövetettnek minősítette, a börtönbüntetését pedig 2 évre enyhítette.
A tényállásnak a jogegységi indítvánnyal érintett része szerint:
1. K. Gy. sértett B. L-val 1997 februárjában adásvételi szerződést kötött egy étteremre. A szerződést 1997. július 17-én felbontották. Másnap, 1997. július 18-án G. G. I. rendű terhelt és egy, az eljárás során ismeretlenül maradt társa azzal keresték fel a sértettet, hogy tőle egymillió forintot behajtsanak. Követelésüket azzal indokolták, hogy egy hamis adásvételi szerződéssel meg akarták őket téveszteni. Állításuk szerint az ügyletben, melynek során őket egymillió forint kár érte, a sértett segítséget nyújtott B. L-nak. A tárgyalást irányító G. G. I. rendű terhelt követelésük teljesítésére egy hét gondolkodási időt adott a sértettnek, miközben a társa kijelentette, hogy "el lehet más módon is intézni ezt".
Az eseményt követően a sértett a rendőrséghez fordult, ahol arról tájékoztatták, hogy a terhelt fenyegetését komolyan kell venni. Erre figyelemmel otthonukból két hétre elköltöztette a családját.
A terhelt és társa ezt követően nem jelentkezett a pénzért.
A városi bíróság az ítélet jogi indokolásában tényként állapította meg, hogy G. G. I. rendű terheltnek K. Gy. sértettel szemben sem jogos, sem jogosnak vélt követelése nem volt.
2. G. G. I. rendű terhelt 1997. augusztusában több alkalommal járt fogászati kezelés céljából dr. J. Á. sértett rendelőjében. A terhelt, mivel panaszai nem szűntek meg, 1997. augusztus 27-én felhívta a sértettet, és szenvedései miatt 400 000 forintot követelt tőle. Amikor a sértett elzárkózott a követelés teljesítése elől, azzal fenyegette meg, hogy "a pofáját is szétvereti", majd miután dr. J. Á. a beszélgetést megszakította, nyomban visszahívta és újból előadta a követelését. A sértett ezt követően rendőri segítséget kért. A nyomozó hatóság másnap, 1997. augusztus 28-án a terheltet őrizetbe vette, ezt követően pedig a városi bíróság elrendelte az előzetes letartóztatását, amit a büntetés-végrehajtási intézet más ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztés letöltése végett félbeszakított.
A városi bíróság másodfokon jogerőre emelkedett ítélete ellen a terhelt és védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be a K. Gy. sérelmére elkövetett cselekményt illetően a bűnösségnek a büntető anyagi jogszabály sérelmével történt megállapítására hivatkozva.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Bfv. III. 2021/2000/5. számú, 2001. március 20-án kelt határozatával az eljárt bíróságok ítéletét - mivel a felülvizsgálati indítvány a jogerős ügydöntő határozatnak csak egy részére vonatkozott - G. G. I. rendű terhelt tekintetében az l rb. zsarolás bűntettének kísérletét illetően hatályon kívül helyezte, és az e bűncselekmény miatt indított büntetőeljárást megszüntette. Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
Rámutatott arra, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt és társa a sértettel szemben komoly félelmet kiváltó fenyegetést alkalmazott, hiszen K. Gy. annak hatására a családját is elköltöztette. A fenyegetés azonban nem érte el a kívánt célt, mert a sértett nem tanúsított az elkövetők akaratának megfelelő magatartást, azaz nem tett lépéseket az általuk követelt pénz megfizetésére. Ez csak egy másik alkalommal, további erőszak, vagy fenyegetés alkalmazásával lett volna elérhető, amelyre azonban sem az I. rendű terhelt, sem pedig a társa részéről nem került sor.
Ezekből a körülményekből a Legfelsőbb Bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a terhelt és társa által megvalósított bűncselekmény úgynevezett nem befejezett kísérletként értékelendő, ezért lehetőséget látott az önkéntes elállás Btk. 17. § (3) bekezdésében meghatározott szabályainak alkalmazására. Miután a követelés azonnali teljesítésére a terhelt és társa reálisan nem számolhatott, az a körülmény, hogy a fenyegetés ellenére a sértett a követelés azonnali teljesítését megtagadta, nem tekinthető az elállás önkéntességét kizáró "külső" oknak. E körben kitért arra is, hogy az elkövetőnek az önkéntes elállást nem kell aktív magatartással kifejezésre juttatnia, az elállás passzív magatartással is megvalósulhat.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati ügyben hozott határozat jogértelmezésével nem értett egyet. Az e jogértelmezéssel érintett elvi kérdésben a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében látta szükségesnek a jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát.
Álláspontja szerint, ugyan a nem befejezett kísérlet elkövetője nem csupán aktív, hanem passzív magatartással is elállhat a bűncselekmény befejezésétől. Abban az esetben azonban, ha a sértett tudomást szerzett a sérelmére megvalósítandó bűncselekmény elkövetésének megkezdéséről, az önkéntes elállás szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a terhelt a sértett tudomására hozza azt az elhatározását, hogy a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemondott, s azt utóbb sem akarja elkövetni. Ez pedig a terhelt részéről feltétlenül aktív, és csak addig teljesíthető magatartást követel meg, amíg a sértettnek a körülmények figyelembevétele mellett reálisan számolnia kell a megkezdett bűncselekmény befejezésével. A terhelt passzivitása - amint ezt a legfőbb ügyész képviselője a nem nyilvános ülésen külön is kihangsúlyozta - nem értékelhető a kísérlettől való elállásként. Ennek hiányában a befejezetlen kísérlet miatt az elkövető büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani.
Más a helyzet, ha a sértettnek nincs tudomása a sérelmére megvalósítandó bűncselekmény elkövetésének megkezdéséről. Ebben az esetben a terhelt az önkéntes elállást passzív magatartással is megvalósíthatja. [Például, ha a folyamatosan adagolt méreggel kívánja az erről mit sem sejtő sértett életét kioltani, de a cselekményét önként abbahagyja, a Btk. 17. §-a (3) bekezdésének első fordulatában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok alkalmazásának nem lesz akadálya.]
Az adott esetben tehát a legfőbb ügyész azért nem tartotta alkalmazhatónak a Btk. 17. § (3) bekezdésében írtakat, mert a terhelt és társa nem adták egzakt módon a sértett tudtára, hogy a bűncselekményt befejezni nem kívánják. Emiatt K. Gy-nak továbbra is tartania kellett attól, hogy az elkövetők az akaratuknak megfelelő magatartás tanúsítására, azaz a követelt összeg átadására fogják kényszeríteni. A szóban levő büntethetőséget megszüntető ok csak akkor lett volna alkalmazható, ha a terhelt és társa a fenyegetés hatása alatt álló sértett számára nyilvánvalóvá tették volna, hogy a megkezdett bűncselekmény folytatásával felhagytak. Ennek hiányában G. G. I. rendű terhelttel szemben a K. Gy. sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt indított büntetőeljárás megszüntetésére törvénysértően került sor.
Hivatkozott végül a legfőbb ügyész arra is, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróság által adott törvényértelmezést az ítélkezési gyakorlat követendőnek tartaná, az kizárná a zsarolás megállapítását azokban az esetekben, amikor a követelés teljesítése a fenyegetésnek ellenálló sértett magatartása miatt maradt el. Ezzel a jogi megoldással ugyanis a súlyos bűncselekmény kísérletéért való büntetőjogi felelősség érvényesítése az esetek jelentős részében meghiúsulna.
Miután a jogegységi eljárást a legfőbb ügyész a törvényben megjelölt okra alapozva indítványozta, annak lefolytatása az indítvány tartalmától függetlenül, formálisan kötelező [Bszi. 31. § (1) bek. a) pontja].
Előre kell bocsátani azonban, a Bszi. 29. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulatán alapuló, a joggyakorlat továbbfejlesztését célzó indítványnak közvetlenül nem tárgya és funkciója a felülvizsgálati ügyben hozott egyedi határozat törvényessége kérdésében történő állásfoglalás.
A joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében tett indítvány - a jogegységi eljárás más eseteitől eltérően - azt feltételezi, hogy a felvetett elvi kérdésben már kialakult a joggyakorlat, jogegység van. A joggyakorlat akkor - természetszerűen - kialakult, ha a jogkérdést elvi jelleggel a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata (Bszi. 27. §), vagy a Legfelsőbb Bíróság Hivatalos Gyűjteményében közzétett elvi bírósági határozat [Bszi. 32. § (5) bek.], avagy - az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig (Bszi. 105. §) - a Legfelsőbb Bíróság Irányelve, Elvi Döntése, kollégiumi állásfoglalása rendezi. Nem kétséges, ezeken az eseteken kívül akkor is kialakultnak tekinthető a joggyakorlat, ha több olyan, a jogkérdésben egymással nem ellentétes jogerős bírósági határozat vált - közzététel révén - ismertté, amelyek általánosan elfogadottak, ezért azokat a bíróságok ítélkezésük során követik.
A kialakult joggyakorlat továbbfejlesztésnek a szükségességét általában új, a korábbiaktól eltérő körülmény vetheti fel. Ez lehet egyfelől az életviszonyokban bekövetkezett olyan változás, amelynek folytán a kialakult joggyakorlat nem, vagy kevéssé alkalmas érvényre juttatni a normával célzott követelményt. Másfelől a jogszabálynak az a változása is a joggyakorlat továbbfejlesztését igényelheti, amelynek hatására a kialakult joggyakorlat szembe kerül a normatív követelménnyel. Mindemellett a joggyakorlat továbbfejlesztésének igényét felvetheti, ha olyan jogerős bírósági határozat születik, amely ugyan a kialakult joggyakorlattal nem ellentétes, mégis magában rejti az olyan származékos jogértelmezésnek a lehetőségét, veszélyét, amely a jogegységet megbontja. Ez esetben a jogegységi eljárás során kell állást foglalni arról, hogy az ilyen jogértelmezés megengedhetetlen, mert az ítélkezési gyakorlatnak helytelen irányt szab, vagy - épp ellenkezőleg - támogatandó, s a joggyakorlat továbbfejlesztését jelenti.
A legfőbb ügyész tartalmát tekintve tulajdonképpen ez utóbbi okra alapozta az indítványát, s ebben a megközelítésben azt a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa helyénvalónak tartott. Ezért a jogegységi tanács érdemi álláspontjának kialakítása során a legfőbb ügyész indítványát a konkrét eset által felvetett problémán túlmenően is megvizsgálta.
1. A Btk. 17. §-ának (3) bekezdéséből az következik: az ott írt. büntethetőséget megszüntető ok befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetében önkéntes elállással, eredmény-(materiális) bűncselekmény befejezett (teljes) kísérlete esetén viszont kizárólag az eredmény elhárításával valósulhat meg. A legáltalánosabb értelemben, befejezett a kísérlet akkor, ha az elkövető által megindított oki folyamat minden további elkövetési magatartás kifejtése nélkül az eredményhez vezet, s legfeljebb az oki folyamatba való aktív beavatkozás vagy konkuráló más oki folyamat háríthatja el az eredmény bekövetkeztét. Ezt megelőzően az eredményt célzó tényállásszerű elkövetési tevékenység befejezetlen kísérlet; ilyenkor az eredményt kiváltó okí folyamat már megindul, ám az elkövetési magatartás folytatása vagy az elkövetési magatartás más mozzanatainak a megvalósítása nélkül az eredmény nem jöhet létre.
Ezek az általános elvek a zsarolás bűncselekménye esetében is szükségképpen érvényre jutnak. A zsarolás Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében megállapított törvényi tényállás többmozzanatos diszpozíciót tartalmaz: A célzatos - jogtalan haszonszerzés végett kifejtett - elkövetési magatartás a passzív alanynak az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítése arra, hogy a tettes akaratának megfelelően valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A tényállás teljességéhez szükséges eredmény - a kár - a passzív alany kényszer hatására történt cselekvésének, vagy éppen a nem tevésének, illetőleg tűrésének a közbejöttével kell, hogy bekövetkezzék.
Az általános elvek alkalmazásával tehát levezethető, addig, ameddig az alkalmazott erőszak vagy fenyegetés nem kényszeríti a passzív alanyt a tettes akarata szerint való tevésre (nem tevésre, tűrésre), a zsarolás kísérlete befejezetlen, s az attól való önkéntes elállás lehetséges.
2. Az 1878. évi V. törvénycikk óta tartalmilag változatlan anyagi jogi rendelkezésen alapuló töretlen ítélkezési gyakorlat a nem teljes (befejezetlen) kísérlet esetén akkor fogadja el az önkéntes elállást, ha a tettes külső körülmény kényszerítő befolyása nélkül, azaz túlnyomórészt saját elhatározásából lép vissza a megkezdett elkövetési magatartás tovább folytatásától (BJD 2431., 9804.). A visszalépés önkéntességét kizárja a sértett hatásos védekezése, vagy szívós ellenállása, a leküzdhetetlen (vagy annak vélt) akadály, harmadik személy közbeavatkozása (pl. BJD 2426.). Több tettes esetén, csak az egyik elkövető önkéntes elállása akkor jelent büntetlenséget (büntethetőséget megszüntető okot), ha elmarad a bűncselekmény befejezése.
Alanyi oldalról az elállás önkéntességében az nyilvánul meg, hogy a tettes megváltoztatja a bűncselekmény véghezvitelére vonatkozó eredeti szándékát, felhagy azzal, jóllehet a külső körülmények olyanok, amelyektől az elkövetési tevékenységet a bűncselekmény befejezéséig tovább folytathatná (BJD 2432.). Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy a visszalépésre vonatkozó önkéntes akarat-elhatározás milyen motívumból vagy indítékból fakad, s ez erkölcsileg helyeselhető vagy közömbös. A tettes által csupán képzelt (vélt) külső körülmény akkor zárja ki az elállás önkéntességét, ha az ilyen körülmény valóságos létezése megakadályozná a bűncselekmény befejezését.
Ezt meghaladóan a teljes büntetlenséget, avagy a csak az ún. maradékcselekményért [Btk. 17. § (4) bek.] való felelősséget eredményező önkéntes elállással szemben további feltételeket a törvény, s az azon nyugvó kialakult joggyakorlat nem támaszt. Sem az anyagi jogi rendelkezésekből, sem a kialakult ítélkezési gyakorlatból nem vezethető le a jogkövetkezményre kiható különbségtétel szükségessége attól függően, hogy a sértett tudomást szerzett-e a sérelmére történő bűncselekmény megkezdéséről vagy sem.
Nincs sem normatív, sem a kialakult joggyakorlatból következő alapja az indítványban kifejezésre juttatott annak az álláspontnak, amely szerint, amennyiben a sértett tudomást szerzett a sérelmére megvalósítandó bűncselekmény megkezdéséről, a terhelt (az elkövető) javára az önkéntes elállás szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a sértett tudomására hozta azt az elhatározását, hogy a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemondott. Ilyen követelményt a jövőbeli joggyakorlattal szemben sem indokolt támasztani.
A tevékenységet (cselekvést) igénylő elkövetési magatartások esetében a befejezetlen kísérlettől elállás - az elkövetési magatartás nem folytatása - fogalmilag passzivitás. Ez a legszembetűnőbb különbség a befejezett kísérletnél lehetséges eredmény-elhárításhoz képest, amely fogalmilag aktivitást feltételez. A zsarolás bűncselekményének az elkövetési magatartása szükségszerűen tevőlegességben (aktivitásban) áll; - passzivitással, azaz nem tevéssel való erőszak vagy fenyegetés kifejtés fogalmi képtelenség lenne -, ezért a befejezetlen kísérlettől (önkéntes) elállás a passzív alany erőszakkal, fenyegetéssel történő tevésre stb. kényszerítésének a nem folytatásával, azaz passzivitással egyenértékű. Miután az elállást jelentő passzivitás az addig kifejtett tevőlegességhez, mint annak az ellentéte viszonyul, lehetséges a külvilágban való megnyilvánulása, s az elállás a külső körülményekből felismerhető.
A passzív alany számára érzékelhetővé válhat az erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítő magatartás folytatásától való végleges, végérvényes visszalépés. Ezért nem támasztható feltétlen követelményként az elállás megállapításához, hogy az elkövető kifejezetten közölje a passzív alannyal a szándékának megváltozását, s a bűncselekmény befejezésével végleg történt felhagyását. Az önkéntes elállás megállapításához - egyéb feltételek meglétében - a zsarolás bűncselekménye esetében is elegendő tehát az, ha a körülményekből egyértelműen megnyilvánul a bűncselekmény megkezdett, de be nem fejezett elkövetési magatartásának folytatásától való véglegességet jelentő visszalépés.
Előfordulhat - mint az indítványban felhozott ügyben is -, hogy a zsaroló a zsarolási erőszak vagy fenyegetés kifejtése során, ahhoz képest egy későbbi időpontot, mintegy határidőt szab meg arra, hogy a sértett az akaratának megfelelő módon cselekedjék, ám ennek az időhatárnak az eredménytelen elteltét követően hosszabb idő múltán sem tesz semmit, amivel eredeti akaratának érvényt szerezhetne. Ilyenkor a körülményekből a sértett számára is egyértelmű, a terhelt felhagyott a sérelmére elkövetni szándékolt bűncselekmény befejezésével. (Amennyiben netán később mégis újabb zsarolási elkövetési magatartás kezdődne, ez újabb bűncselekmény magállapítására nyitna módot.)
A Btk. 17. §-ának a (3) bekezdéséből ugyanakkor természetszerűleg az következik, hogy az elállás nem közlésének a kockázatát az elkövető viseli. Amennyiben ugyanis az önkéntes elállása ellenére, ennek a körülménynek a sértettel (passzív alannyal) való nem közlése miatt befejezetté válik a kísérlet - azaz a sértett az elállásig megvalósult kényszerítő magatartás hatására az elkövető eredeti akarata szerint cselekszik -, már csak eredményelhárításra van mód, ennek meg nem történte vagy sikertelensége miatt bekövetkező eredménnyel pedig a bűncselekmény befejezetté válik, s függetlenül az elállástól felelőséget alapoz meg.
A legfőbb ügyész, amikor önkéntes elállásként kizárólag aktív (értsd: az elállást szóban is a sértett tudomására hozó), és csak addig teljesíthető magatartást fogad el, ameddig a sértettnek a körülmények szerint számolnia kell a megkezdett bűncselekmény befejezésével (indítvány 3. oldal második bekezdése), maga is elismeri, hogy létezhet olyan időpont, amikortól a sértettnek már nem kell reálisan számolnia ezzel a következménnyel. Következetlenség viszont, hogy ezt az időhatárt követően már annak sem tulajdonít jogi jelentőséget, hogy az elkövető a sértettnek szóban is kifejezetten kijelenti a visszalépését. Ez az értelmezés ugyanis azt jelentené, hogy ameddig a körülményekből nem egyértelmű az elkövető visszalépése, az arra vonatkozó verbális kijelentés (és az annak megfelelő nem tevés) a büntethetőséget megszüntetné, ámde, amikor már a körülményekből is nyilvánvaló a bűncselekmény befejezésével való végleges felhagyás, az erre vonatkozó szóbeli kijelentés sem büntethetőségi akadály.
3. Indokolatlan az a felvetett aggály, hogy a felülvizsgálati ügyben hozott határozat törvényértelmezése kizárná a zsarolás megállapítását az olyan esetekben, amikor a követelés teljesítése a fenyegetésnek ellenálló sértetti magatartás miatt maradt el, továbbá az ekként való jogértelmezés folytán az esetek jelentős részében a súlyos bűncselekmény kísérletéért való büntetőjogi felelősség meghiúsulna.
Egyfelől - amint erre az előzőekben utalás történt - a sértett szívós ellenállása miatti elállás nem önkéntes elállás, tehát a büntethetőséget amúgy sem érinti.
Másfelől - ettől függetlenül - az elállásig megvalósult befejezett szándékos bűncselekményért, az ún. maradékcselekményért [Btk. 17. § (4) bek.] a büntetőjogi felelősség az önkéntes elállás esetén is megállapítandó.
Végezetül az elállás folytán az elkövető esetleges büntetlensége nem zárja ki a polgári jogi felelősség érvényesítését (pl. Ptk. 6. §; 339. §).
A jogegységi tanács a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi a döntését.
Budapest, 2002. december 16.
BH 2022.1.6 A fenyegetés fogalmát a zsarolás tényállása minden megszorítás nélkül tartalmazza. A fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására [Btk. 367. § (1) bek., 459. § (1) bek. 7. pont].
[1] A kerületi bíróság a 2019. március 25-én meghozott ítéletével a terheltet az ellene zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 367. § (1) bek.] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
[2] Súlyosítás - bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása - végett bejelentett fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokon eljáró bíróság a 2020. szeptember 15. napján meghozott 25.Bf.9508/2019/6. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
- A terhelt ügyvezetése alatt álló E. M. D. T. Kft. kifejlesztett egy digitális tananyagot az általános iskola 1-12. osztályai részére, azonban a cég a TIOP.1.1.1-12/1. számú projekt keretében kiírt közbeszerzési eljárásokban nem tudott részt venni, mert nem felelt meg a pályázati kiírásoknak. 2015. december 31. napján jogutód nélkül megszűnt az E. Nkft., amelynek feladatait és kötelezettségeit az Oktatási Hivatal vette át, így e közigazgatási szerv kötelessége lett a fenti projekt megvalósításához kapcsolódó feladatok elvégzése.
- A terhelt több ízben próbált telefonon beszélni a sértettel, aki 2016. január 6-án telefonon visszahívta a terheltet. A beszélgetés során a terhelt azt állította a sértettnek, hogy bizonyítéka van az E. Nkft. által kiírt közbeszerzésekkel kapcsolatban arról, hogy a nyertes cég a 3,5 milliárd forintért megrendelt szoftvereket nem szállította ki az iskoláknak, illetve korábban a tananyagért már kapott 400 000 000 forint uniós támogatást.
- A terhelt a telefonbeszélgetés során valótlanul azt állította, hogy az üggyel kapcsolatban másnap 9 órára az Európai Bizottsághoz megy, majd ezt követően a Gazdasági Minisztériumba, de egyúttal megkérdezte, hogy másnap tudnak-e találkozni.
- A terhelt azt is állította, hogy K. J.-vel, az E. Nkft. volt ügyvezetőjével már megállapodott abban, hogy a hiba kiküszöbölésére 350 000 000 forint + áfa összegért átadja a saját digitális tananyagát, és az iskolákban ennek használatát meg is tanítja. A sértett ekkor közölte a terhelttel, hogy K. J. ilyenben nem állapodhatott meg vele, mert ezt csak közbeszerzés keretében lehetne megtenni, egyszerűsített közbeszerzés lefolytatására nincs mód.
- Ezután a terhelt azt állította, hogy a bizonyítékot az ügyvédjüknek átküldte, amelyet most küldtek vissza, és "most kezdtünk el lépni. Mivel, ha meg tudunk egyezni, ugye ez nem zsarolás." Ezután közölte a sértettel, hogy 1,2 milliárd forintot a magyar államnak vissza kellene fizetni, de ő odaadja a tananyagukat nem 1,2 milliárdért, hanem 350 000 000 millió forint + áfáért.
- Ekkor a terhelt közölte a sértettel: "higgye el nekem, mi befogtuk a szánkat, mi magyar érdekeket (.) Orbán Viktor miniszteréhez kerül az anyag. Mi felajánljuk a segítségünket."
- A sértett tájékoztatta a terheltet, miszerint, ha a vizsgálat bűncselekményt tár fel, az Oktatási Hivatal elnökeként nem teheti meg, hogy azt ne jelentse fel, illetve ne közölje Brüsszellel. Azt is mondta a terheltnek, hogy nem kérhet olyat egy állampolgártól, hogy ne tegyen bejelentést ott, ahol akar.
- A terhelt ekkor biztosította, hogy meg tudják beszélni, hogy "ők ne vigyék tovább ezeket a dolgokat", mert nekik fontos, hogy kiszolgálják az iskolákat.
- A terhelt 2016. február 14-én felhívta telefonon az Oktatási Hivatal Igazgatási Osztályának vezetőjét, akivel szintén közölte, hogy feltárta az E. Nkft. hibáját, azt, hogy 3,5 milliárd forintot teljesítés nélkül fizetett ki, bizonyítékai vannak és a sajtóhoz fog fordulni, ha az ügy nem rendeződik.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség 2021. február 17-én a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában foglalt okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítása érdekében.
[5] Indokai szerint az eljárt bíróság jogerős ítéletében a terheltet a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével, törvénysértően mentette fel. Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a terhelt cselekménye nem alkalmas a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntette kísérletének a megállapítására, azonban tévedtek, amikor az irányadó tényállás alapján nem állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 296. § (1) bekezdésébe ütköző hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében.
[6] Kifejtette, hogy Magyarország nemzetközi kötelezettségeire is figyelemmel azok az elkövetési magatartások is hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása bűntetteként minősülnek, amelyeket nem folyamatban lévő eljárásban, hanem az eljárások megakadályozásának érdekében fejtenek ki. A nemzetközi szervezett bűnözés elleni Palermói Egyezményhez fűzött kötelező iránymutatás követelményként nevesíti 202. pontjában azt az értelmezést, melynek lényege szerint a hamis tanúzásra rábírás vagy a tanúskodás, illetve a bizonyítékok szolgáltatásának megakadályozása érdekében - mások mellett - kifejtett jogtalan előny ígérete vagy megadása az eljárás előtt bármikor megvalósulhat, függetlenül attól, hogy az eljárás formálisan folyamatban van vagy nincs. Erre figyelemmel a nemzetközi szerződéses kötelezettségekkel ellentétben állna az, ha a hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének köréből ki lennének rekesztve azok az elkövetési magatartások, amelyeket nem folyamatban lévő eljárásban, hanem az eljárások megakadályozásának érdekében fejtenek ki.
[7] Amikor a terhelt az általa állított szabálytalansággal kapcsolatban, európai uniós forrással való visszaélés feltárása végett az Európai Bizottsághoz és egy minisztériumhoz fordulásról szóló kijelentéseket tett a sértett felé, akkor hatósági eljárás kezdeményezését helyezte kilátásba. A terhelt az általa vezetett gazdasági társaság digitális tananyagának az Oktatási Hivatal által 350 millió forint + áfa összegért történő megvásárlásához kötötte, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos szabálytalanságokat másnap ne jelentse be az Európai Bizottságnál, illetve a Gazdasági Minisztériumnál.
[8] Rámutatott arra, hogy a terhelt által vezetett gazdasági társaság a projekt keretében kiírt közbeszerzési eljárásokban nem tudott részt venni, mert nem felelt meg a pályázati kiírásoknak. Erre figyelemmel a projekt pénzügyi kerete terhére a gazdasági társaság részére történő kifizetés nyilvánvalóan jogtalan lett volna, mellyel a terhelt is tisztában volt.
[9] A kért előny tehát a terhelt által is tudottan jogtalan volt. A kérés alatt értendő minden olyan magatartás, amely az önkéntességet kizárja (BH 2020.320.)
[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, mivel az ügyben nyilvános ülés kitűzését az arra jogosultak nem kérték [Be. 660. § (2) bek. a) pont; 2020. évi LVIII. tv. 212. § (2) bek.].
[12] Az ügyész felülvizsgálati indítványa alapos.
[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[14] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Emiatt az ügyész jogosult a jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek., Be. 652. § (3) bek.].
[15] A törvényszék a 2020. szeptember 15-én nyilvános ülésen meghozott és aznap jogerőre emelkedett végzésével helybenhagyta a kerületi bíróság ítéletét, amely a terheltet - bűncselekmény hiányában - felmentette a zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól. Az iratokból kitűnően a 2020. szeptember 15-én megtartott másodfokú nyilvános ülésen az ügyész jelen volt, a Legfőbb Ügyészség 2021. február 17-én nyújtotta be a felülvizsgálati indítványt. Ekként a felülvizsgálati indítvány joghatályos.
[16] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 652. § (1) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 650. § (2) bek.] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 659. § (2) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések - így jelen esetben a felmentő rendelkezés - helyességének kérdése kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[17] A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a terhelt cselekménye nem alkalmas a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntette kísérletének a megállapítására, azonban tévedtek, amikor az irányadó tényállás alapján nem állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 296. § (1) bekezdésébe ütköző hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében. Ez kétségtelen jogi - nem ténybeli - támadás, a megállapított tényekből vont jogkövetkeztetés kifogásolása.
[18] A Kúria általi felülbírálat jelen ügyben tehát annak vizsgálatát jelenti és igényli, hogy az eljárt bíróságnak az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége hiányára vont jogkövetkeztetése megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak.
[19] Törvényt sértett az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság egyaránt, amikor - az általa irányadónak tartott, lényegileg a váddal egyező tényállás alapján - a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette a terhére rótt bűncselekmény vádja alól.
[20] A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Felülvizsgálatban a bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezés felülbírálatának egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása, amely a büntetőtörvényi tényállás szerinti elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, amely az alany tudati, gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.
[21] Kétségtelen, hogy - mint minden bűncselekmény esetében - a tudattartalom vizsgálata perdöntő. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetői magatartásról a tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megnyilvánuló, illetve megnyilvánult fizikai, illetve más által érzékelhető (avagy mérhető) tényből való következtetéssel ragadható meg, és mint ilyen, ténykérdés. Ebből az aktuális tudattartalomra, ekként szándékosságra (avagy gondatlanságra), illetve annak mikéntjére, és a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, ami ekként jogkérdés.
[22] A bűnösség két formája a szándékosság és a gondatlanság. A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A Btk. 8. §-a szerint pedig gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A bűnösség tehát a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális pszichikus viszony.
[23] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és azt ebben a tudatban mégis végrehajtja. A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát ha az elkövető úgy bocsátkozik magatartása kifejtésébe, illetve annak következményét éppen azért okozza, mert minderre nem gondol, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.
[24] Jelen ügyben eldöntendő kérdés, hogy az irányadó tényállás alapján igényel-e érdemben büntetőjogi megítélést valamely irányadó tényállás szerinti (és a vádban felrótt) magatartás. Másképpen szólva a felmentés folytán nem maradt-e törvénysértő módon, büntetőjogi megítélés nélkül valamely olyan magatartás, amely a vádban felrótt és az eljárt bíróság által is tényként megállapított.
[25] A vádelv alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, de a vádon túl nem terjeszkedhet [Be. 6. § (2) bek.]. Kétségtelen az is, hogy felülvizsgálati okot az ügydöntő határozat valamely (ügydöntő) rendelkezése, nem pedig elmaradt rendelkezése képezi.
[26] Ha azonban az ügyész törvényi határidőn belül a felmentés miatt felülvizsgálatot indítványoz, akkor nem csupán az felülbírálat tárgya, hogy az alapügyben eljárt bíróság valamely bűncselekmény vonatkozásában törvényesen zárta-e ki a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét; hanem egyben az is, hogy döntött-e, illetve helyesen döntött-e arról, hogy (az irányadó tényállás alapján) más bűncselekmény sem valósult meg, illetve más bűncselekmény sem róható fel. Ez utóbbiról ugyanis az alapügyben az ügydöntő határozattal egyidejűleg dönteni kellett.
[27] A felmentő rendelkezés támadása esetében a felülvizsgálat törvényi oka szerinti és indítvány által is célzott felülbírálat tárgya a bűnösség - vagyis a büntetőjogi felelősség - kérdése (az irányadó tényállás alapulvételével). Ehhez képest pedig a felülvizsgálatban sem jelent kötöttséget, illetve korlátot a cselekmény jogi minősítésének mibenléte, illetve mikéntje.
[28] Ugyanakkor viszont ilyenkor a Kúria döntési jogköre korlátozott, a felmentő rendelkezés bűnösséget megállapító megváltoztatására nincs törvényi lehetőség. Ha a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja [Be. 662. § (1) bek.]; ha azonban a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, akkor a határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 663. § (1) bek. a) pont].
[29] Az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján bűncselekmény nem állapítható meg, a felülvizsgálati indítvány szerint viszont annak helye van.
[30] A Btk. 367. § (1) bekezdése szerint a zsarolás bűncselekményét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.
[31] A zsarolás elkövetési magatartása a kényszerítés, amely történhet erőszakkal vagy fenyegetéssel. Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján erőszak nem merült fel. A fenyegetés fogalmát a zsarolás tényállása minden megszorítás nélkül alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti törvényi értelmezés érvényesül. E szerint fenyegetés a súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
[32] Eldöntendő kérdés, hogy a terhelt magatartása alkalmas volt-e arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen.
[33] Rámutat a Kúria, hogy az adott fenyegetés értékelése mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra és annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. Fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.
[34] A fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
[35] Vannak olyan súlyos hátrányok, amelyek okozása önmagában nem bűntett, vagy éppen az alkalmazónak alanyi joga. A feljelentés kilátásba helyezése mint fenyegetés, alkalmas lehet komoly félelem keltésre, hiszen a feljelentettnek súlyos hátránytól kell tartania.
[36] A komoly félelem azt jelenti, hogy a megfenyegetett valóban tart a kilátásba helyezett hátrány bekövetkezésétől, számít arra a reális lehetőségre, hogy ez a hátrány éri, ha nem tanúsítja a fenyegető által megkívánt magatartást. Ebből következik, hogy a fenyegetés fogalma nem független a megfenyegetett személytől. A fenyegetés két eleme, az objektív súlyos hátrány és a szubjektív komoly félelem, egymással összefüggésben vizsgálandó.
[37] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és ekként az eljárt bíróság által is irányadónak tartott tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
- A terhelt a telefonbeszélgetés során valótlanul azt állította, hogy az üggyel kapcsolatban másnap 9.00 órára az Európai Bizottsághoz megy, majd ezt követően a Gazdasági Minisztériumba, de egyúttal megkérdezte, hogy másnap tudnak-e találkozni.
- A terhelt azt állította, hogy a bizonyítékot az ügyvédjüknek átküldte, amelyet most küldtek vissza, és "most kezdtünk el lépni. Mivel, ha meg tudunk egyezni, ugye ez nem zsarolás." Ezután közölte a sértettel, hogy 1,2 milliárd forintot a magyar államnak vissza kellene fizetni, de ő odaadja a tananyagukat nem 1,2 milliárdért, hanem 350 000 000 millió forint + áfáért.
- Ekkor a terhelt közölte a sértettel: "higgye el nekem, mi befogtuk a szánkat, mi magyar érdekeket (.) Orbán Viktor miniszteréhez kerül az anyag. Mi felajánljuk a segítségünket."
[38] Az irányadó tényállás alapján a terhelt megnyilvánulásai kétségtelenül arra irányulnak, hogy az általa felkínált tananyagot vásárolja meg az Oktatási Hivatal, ellenkező esetben az általa állított szabálytalansággal - ami európai uniós támogatással visszaélés állítása a terhelt részéről - kapcsolatban az Európai Bizottsághoz, illetve egy magyar minisztériumhoz fordul.
[39] Az eljárt bíróság vizsgálta, hogy a terhelt kijelentései alkalmasak-e az akarat akár kisebb mértékű befolyásolására.
[40] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a zsarolás törvényi tényállási eleme, az erőszak vagy fenyegetés nem valósult meg. Kifejtette, hogy a telefonbeszélgetés során a beszélgető felek hangjának színezete, erőssége nem utalt fenyegetésre, semmilyen kiabálás vagy netán suttogás, káromkodás nem hangzott el, a felek udvariasan, normál hangerővel beszéltek. A zsarolás tényállásszerűsége szempontjából a fenyegetés komolyságát annak a sértettre gyakorolt hatása - nem pedig az elkövető ki nem nyilvánított szándéka - alapján kell megítélni (EBH 2013.B.17.II.). Álláspontja szerint ennek kapcsán megállapítható, hogy a beszélgetés egy állami szerv vezetője és egy állampolgár között zajlott, tárgya egy európai uniós pályázat volt. Ennek keretében a terhelt jelezte az Oktatási Hivatal vezetőjének, hogy a TIOP pályázat során szabálytalanságok történtek, nem használható anyagokat vásárolt a pályázat kiírója. Erre az Oktatási Hivatal vezetője úgy reagált, hogy a hiányok jelzését megköszönte, és időt kért a terhelttől, hogy a bejelentés alaposságát kivizsgálja. A sértett a beszélgetés előtt hat hónappal korábban vette át a felügyeletet e projekttel kapcsolatban, így a korábban hozott döntésekkel kapcsolatban felelősség nem terhelte, amivel a terhelt is tisztában volt. Így alappal nem hihette, hogy e telefonbeszélgetés hatására az Oktatási Hivatal vele szerződést köt, amire a sértett is felhívta a figyelmet. A sértett válaszai nem ijedtséget vagy félelmet tükröztek, hanem tényszerű tájékoztatást adtak a terheltnek arról, hogy mi az akadálya az általa kínált tananyag megvásárlásának. A terhelt és a sértett - egy államtitkár és egy állampolgár - helyzetéből, illetve a beszélgetés tárgyából, amely egy elbírált európai uniós pénzekre kiírt pályázat volt, amelyen a terhelt nem indult, a sértettnek pedig nem volt köze annak elbírálásához, nem következett az, hogy a köztük elhangzott párbeszéd komoly fenyegetés kiváltására alkalmas. Ezt támasztotta alá a beszélgetésben elhangzott mondatok nyelvtani értelmezése, valamint a beszélgetés hangneme, hangszíne. Ezért az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a zsarolás egyik tényállási eleme, a fenyegetés nem valósult meg.
[41] A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Kifejtette, hogy az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a zsarolás megvalósulásához megkívánt fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett helyzetéből kell vizsgálni, mert a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága csak annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki, ezt rögzíti a BH 2020.170. számú jogeset is. Rámutatott, hogy jelen esetben egy-egy elhangzott mondat kiragadásával akár meg is lehetne állapítani azok félelemkeltésre alkalmas voltát. Azonban az egész szövegkörnyezet, a több, mint 40 perces beszélgetés egészét értékelve a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a tényállásban foglaltak nem voltak alkalmasak a félelem kiváltására. Álláspontja szerint a terhelt nem pusztán annyit közölt a sértettel, hogy fizessen a sértett, és akkor ő nem fordul a nyilvánossághoz, hanem a "portékáját" próbálta vitathatatlanul megtévesztéssel, rámenős kereskedelmi fogással értékesíteni. Mindez azonban zsarolásnak nem tekinthető. Továbbá a feljelentéssel fenyegetés valóban alkalmas a félelemkeltésre, azonban jelen esetben sem a sértettel, sem dr. B. K. osztályvezetővel folytatott beszélgetés során nem merült fel, hogy a sértett bűncselekményt követett volna el, a terhelt mindvégig harmadik félre hivatkozott.
[42] Az eljárt bíróság álláspontja kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy nem - vagy csak bizonyos feltételek mellett - valósít meg bűntettet a kompromittáló adatok közlése, nyilvánosságra hozatala. Fenyegetésre azonban alkalmas - éppen a zsarolásnak a tipikus esete - az ilyen közlés kilátásba helyezése, melynek következtében a megfenyegetett valóban tart a kilátásba helyezett hátrány bekövetkezésétől.
[43] A zsarolás eredménybűntett, befejezettségéhez a kár bekövetkezése szükséges. Nem feltétele azonban a zsarolás maradéktalan megvalósulásának a célzott haszon megszerzése. A kár bekövetkezése előtt a zsarolás csak kísérlet lehet. A zsarolás kísérletének alsó határa pedig az erőszak vagy fenyegetés megkezdése. Az ezt megelőző tevékenységek az előkészület területén maradnak, mely a zsarolás esetében nem büntethető.
[44] Mindemellett azonban a bíróság nem vizsgálta a zsarolás bűntettének kísérletén kívül más bűncselekmény lehetőségét, így figyelmen kívül hagyta a következőket.
[45] A Btk. 291. § (1) bekezdése szerint vesztegetés elfogadása bűntettét követi el, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér (gazdaság passzív vesztegetés).
(2) Ha az elkövető
a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig,
az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés
az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,
a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben két évtől nyolc évig,
a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.
[46] A Btk. 300/A. § (1) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés alapján kötelességszegés a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is.
[47] E bűncselekmények jogi tárgya a tágabb értelemben vett közélet - gazdasági és társadalmi élet - tisztasága, korrekt, jogszerű működése és az ehhez fűződő közbizalom megóvásának érdeke. A passzív gazdasági vesztegetés elkövetési magatartásai a jogtalan előny kérése, az előnynek vagy az ígéretének elfogadása, illetve az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetértés. Az előny kérése az előny adására vonatkozó óhaj kifejezését, a korrupciós kapcsolat kezdeményezését jelenti. A kérésnek az elkövető tevékenységével kapcsolatban kell megvalósulnia. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny és a tevékenysége közötti kapcsolatra.
[48] A Btk. a vesztegetés elfogadása bűntette körében a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozóját, tagját, mint speciális alany elkövetőt nevesíti, súlyosabb jogkövetkezményeket fűzve ehhez; a korábbi törvény szerinti két külön tényállásban szereplő passzív gazdasági vesztegetést egy tényállásba vonja össze, mivel a gazdálkodó szervezet, egyesület részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy által elkövetett passzív gazdasági vesztegetés valójában a passzív gazdasági vesztegetés minősített esete.
[49] A gazdálkodó szervezet kétségtelen önálló intézkedésre jogosult dolgozója az, aki az adott szervezet működését irányítja, az azzal kapcsolatban álló személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. Az ilyen személy - állandó munkakörénél vagy alkalmi megbízásánál fogva -hatáskörébe tartozik a gazdálkodó szerv egésze vagy valamely meghatározott része működésére kiható döntés a gazdálkodás (tevékenység) kereteit, módját, az erőforrások mikénti felhasználását illetően.
[50] Nem kétséges az sem, hogy az elkövetőt a ténylegesen, mégpedig a konkrét vesztegetéssel érintett ügyben - nem pedig általánosságban - megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni, hogy önálló intézkedésre jogosultnak tekinthető-e vagy sem. Önmagában a munkakör megnevezéséből vagy egy adott szervezeten belüli vezetői beosztásból ugyanis nem következik egy adott ügy mikénti elintézésére vonatkozó (döntési, ellenőrzési, irányítási) jogosultság.
[51] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt ügyvezetése alatt álló E. M. D. T. Kft. kifejlesztett egy digitális tananyagot az általános iskola 1-12. osztályai részére, azonban a cég a kiírt közbeszerzési eljárásokban nem tudott részt venni, mert nem felelt meg a pályázati kiírásoknak. Erre figyelemmel a terhelt által kért, a projekt pénzügyi kerete terhére a gazdasági társaság részére történő kifizetés nyilvánvalóan jogtalan lett volna, mellyel a terhelt is tisztában volt.
[52] A terhelt a sértettel történt telefonbeszélgetés során -valótlanul - azt állította, hogy az üggyel kapcsolatban másnap 9.00 órára az Európai Bizottsághoz megy, majd ezt követően a Gazdasági Minisztériumba, de egyúttal megkérdezte, hogy másnap tudnak-e találkozni. A terhelt azt is állította, hogy K. J.-vel, az E. Nkft. volt ügyvezetőjével már megállapodott abban, hogy a hiba kiküszöbölésére 350 000 000 forint + áfa összegért átadja a saját digitális tananyagát, és az iskolákban ennek használatát meg is tanítja. A sértett ekkor közölte a terhelttel, hogy K. J. ilyenben nem állapodhatott meg vele, mert ezt csak közbeszerzés keretében lehetne megtenni, egyszerűsített közbeszerzés lefolytatására nincs mód. Ezután a terhelt azt állította, hogy a bizonyítékot az ügyvédjüknek átküldte, amelyet most küldtek vissza, és "most kezdtünk el lépni. Mivel, ha meg tudunk egyezni, ugye ez nem zsarolás.". Ezután közölte a sértettel, hogy 1,2 milliárd forintot a magyar államnak vissza kellene fizetni, de ő odaadja a tananyagukat nem 1,2 milliárdért, hanem 350 000 000 millió forint + áfáért.
[53] A kért előny tehát a terhelt által is tudottan jogtalan volt. Kérés alatt értendő minden olyan magatartás - így a célozgatás is -, amely az önkéntességet kizárja.
[54] Mindemellett kétségtelen, hogy a tudattartalom vizsgálata perdöntő. Az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny és a tevékenysége közötti kapcsolatra.
[55] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[56] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, és mint ilyen, ténykérdés. Mindez egyben azt is jelenti, hogy mindig közvetett bizonyítás a tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása.
[57] Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére és a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami viszont jogkérdés.
[58] Az ügyészi indítvány szerint az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságnak a terhelt bűnösségét a Btk. 296. § (1) bekezdésébe ütköző hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettében kellett volna megállapítania. E szerint, aki azért, hogy a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, jogtalan előnyt kér, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[59] Az ügyész hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének megállapítását célzó álláspontját illetően a Kúria előre bocsátja a következőket.
[60] A cselekmény elkövetője csak az lehet, aki bírósági (választottbírósági) vagy hatósági eljárásban működik közre. Ez a személy lehet az eljárás valamely résztvevője, de lehet tanú, szakértő stb. Az elkövetési magatartás elsősorban az előny kérése, illetve annak vagy az előny ígéretének elfogadása. Feltétele azonban a bűncselekménynek, hogy ennek a bírósági vagy hatósági eljárással, illetve az elkövetőnek az ebben az eljárásban gyakorlandó jogával vagy kötelességével összefüggésben kell történnie.
[61] Ehhez képest a terhelt által hivatkozott közbeszerzési eljárás már lezárult, mely eljárásban egyébként a terhelt ügyvezetése alatt álló kft. nem tudott részt venni, mert nem felelt meg a pályázati kiírásoknak.
[62] Az kétségtelen, hogy az általa hivatkozott szabálytalanságok miatti feljelentést attól tette függővé, hogy az Oktatási Hivatal vezetője a terhelt által vezetett kft. digitális tananyagát 350 millió forint + áfa összegért hajlandó-e megvásárolni. Mindezt annak tudatában, hogy a közbeszerzési eljárás már lezárult, a nyertes cégnek kifizetésre került a megrendelt termékek ellenértéke, a projekt pénzügyi kerete terhére a közbeszerzési eljáráson nem is indult gazdasági társaság részére történő kifizetés nyilvánvalóan jogtalan lett volna.
[63] Mindezek azt jelentik, hogy az eljárt bíróságok által az irányadó tényállásból vont és a büntetőjogi felelősséget kizáró jogkövetkeztetés egyaránt téves, vagyis ismét végig kell vizsgálni a büntetőjogi megítélés megvalósulni látszó eseteit a kifejtettek mentén.
[64] A kifejtettekből következően a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[65] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 663. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata alapján - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában foglalt okból - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv.III.209/2021.)
BH 2020.6.170 I. A zsarolás bűntettének kísérletét valósítja meg, aki a sértettől levélben 500 000 forintot követel, s ennek nemteljesítése esetére azzal fenyegeti meg, hogy élettársára büntetőügyben különböző hatóságoknál terhelő vallomást fog tenni, a levél címzettjét pedig a családi házának építése során elkövetett szabálytalanságok miatt az építésügyi hatóságnál jelenti fel [Btk. 10. § (1) bek., 367. § (1) bek.].
II. A zsarolás megvalósulásához megkívánt fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett helyzetéből kell vizsgálni, mert a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága csak annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. Az elkövető oldaláról elegendő annak felismerése, hogy fenyegetése a sértettben ilyen hatás kiváltására alkalmas [Btk. 459. § (1) bek. 7. pont].
[1] A járásbíróság a 2017. június 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 367. § (1) bek.] miatt mint többszörös visszaesőt 4 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A törvényszék a 2018. június 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a zsarolás bűntettének kísérlete vonatkozásában a Btk. 367. § (1) bekezdés 2. fordulatát is felhívta, a szabadságvesztés-büntetés tartamát 3 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen felmentés, másodlagosan az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a bűnösségét, figyelmen kívül hagyták, hogy a cselekménye alkalmatlan kísérletnek minősül, továbbá a bűncselekmény befejezése önkéntes elállás miatt maradt el. Ezen kifogásaival összefüggésben sérelmezte, hogy a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem. Kifogásolta továbbá a bizonyítást, a tanúvallomások értékelését, a védekezésének elvetését. Vitatta a komoly félelmet kiváltó fenyegetés megállapítását, iratellenesnek tartotta az ítéletet.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében az indítvány törvényben kizárt. Az önkéntes elállásra vonatkozó tényadatot a tényállás nem tartalmaz, a terhelt a bűncselekményt a befejezett kísérlet szakaszába juttatta, passzivitása nem értelmezhető elállásként. Emellett a terhelt cselekményére az alkalmatlan kísérlet egyik törvényi feltétele sem vonatkoztatható.
[5] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[6] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[7] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[9] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[10] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható.
[11] Ehhez képest a terhelt indítványában részben a jogerős tényállástól eltérve, a védekezését ismételve kifogásolta a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését, a haragosainak tartott tanúk vallomásának elfogadását, iratellenesnek tartva az ítéletet. Ekként a terhelt a bíróságok mérlegelő tevékenységét, a felülvizsgálatban irányadó jogerős ítéleti tényállást támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, amelynek lehetőségét azonban felülvizsgálatban a törvény kizárja. Az önkéntes elállásra hivatkozása tekintetében a jogerős tényállás olyan tényeket, adatokat vagy körülményeket nem tartalmaz, amelyek azt megalapozhatnák, az elkövetési magatartás kifejtését követő passzivitása sem értelmezhető ekként, különös tekintettel a vele szemben rövid időn belül megindult büntetőeljárásra.
[12] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen ok azonban a támadott határozatok kapcsán fel sem merült, az indokolási kötelezettség megsértése pedig a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja szerint relatív eljárási szabálysértés, felülvizsgálati okot már nem képez.
[13] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt által hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez azonban törvényben kizárt.
[14] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[15] A terhelt vitatta cselekménye minősítését, álláspontja szerint az általa írt levél nem volt alkalmas bűncselekmény elkövetésére, komoly félelem kiváltására, ez nem is állt szándékában.
[16] A terhelt kifogásával szemben a bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményt.
[17] A jogerős tényállás a következő:
[18] "A terhelt 2015. június 22. napján, közelebbről meg nem határozható időpontban az M.-i Büntetés-végrehajtási Intézetből, ahol jogerős szabadságvesztés-büntetését töltötte, levelet írt L. L. élettársának, a sértettnek, amelyben előadta, hogy álláspontja szerint a sértett élettársa, L. L. tartozik neki 500 000 forinttal és kilátásba helyezte, hogy amennyiben a sértett nem fizeti meg a levél kézhezvételét követő 3 napon belül részére az 500 000 forintot, élettársára, L. L.-re újabb terhelő vallomást fog tenni különböző büntetőhatóságoknál, amelynek következménye az lesz, hogy L. L.-t újabb szabadságvesztés-büntetésre fogják ítélni, továbbá amennyiben a pénz az általa megadott határidőn belül nem érkezik meg részére, a sértettet a lakóhelyén, családi házuk építése során elkövetett szabálytalanságok miatt építésügyi hatóságoknál fel fogja jelenteni, amelynek következményeként a sértett lakóházát le fogják bontani.
[19] A sértett a terhelt követelésének nem tett eleget, az 500 000 forintot a levél kézhezvételétől számított 3 napon belül nem fizette ki a terhelt részére, hanem a terhelt fenyegetőzése miatt kialakult félelmében őt a nyomozó hatóságnál feljelentette."
[20] A törvényszék mint másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a terhelt által kilátásba helyezett fenyegetés komoly félelmet keltett a sértettben és L. L. tanúban, illetve rögzítette a terhelt leveléből azt, hogy többet nem könyörög, amit mondott, megteszi.
[21] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a terhelt olyan pénzösszeget követelt L. L.-től és a sértettől, amely bűncselekmény elkövetéséből származott.
[22] Töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy az alapítéletben foglalt és a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése, vagy a jogi indokolás körében.
[23] Mindebből az következik, hogy akár a terhelt bűnösségének megállapítása, akár a bűncselekmény minősítése törvényességének megítélésénél figyelembe kell venni az ítélet indokolásában a bizonyítékok értékelése során rögzített tényeket is mint irányadó tényállást.
[24] Nem tekinthető azonban a történeti tényálláshoz tartozónak a bizonyítási eszközök tartalmának egyszerű felsorolása, idézése, ha az nem párosul adott esetben a bíróság részéről ténymegállapítással.
[25] A Btk. 367. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[26] A zsarolás elkövetési magatartása a kényszerítés, amely történhet erőszakkal vagy fenyegetéssel. Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján erőszak nem merült fel. A fenyegetést tekintve pedig - mint a bűncselekmény alapesete szerinti nem kvalifikált fenyegetés - a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában írt fogalom az irányadó, mely szerint a fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
[27] Az adott fenyegetés értékelése mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra, és annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.
[28] Következésképpen jelen ügyben is közömbös az, hogy a terhelt utólag azzal érvelt, hogy nem állt szándékában a levelében írtak szerinti feljelentések megtétele.
[29] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
[30] A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fért kétség. Miként arra a bíróság is hivatkozott, a fenyegetéssel történő kényszerítés egyik tipikus módja a hatóságoknál történő feljelentés kilátásba helyezése annak érdekében, hogy a fenyegető az akaratának érvényt szerezzen. Nem kétséges, hogy a fenyegető tartalom a komoly félelmet kiváltotta, ennek volt köszönhető a terhelttel szembeni - lényegében azonnali - feljelentés.
[31] A terhelt a zsarolás elkövetési magatartását kifejtette, a tényállásszerű fenyegetés közlésével pedig a bűncselekmény kísérleti szakba került.
[32] Az irányadó tényállás alapján a terhelt pénzt követelő, ennek teljesítése érdekében fenyegetést tartalmazó levele célhoz ért, hatását kifejtette, következésképpen a terhelt alkalmatlan kísérletre hivatkozása a tények ellenében nem értelmezhető.
[33] A terhelt korábbi közös bűncselekmény elkövetéséből származó haszonra kívánt jogot formálni, azonban bűncselekményből származó jogtalan haszonra jogos vagy jogosnak vélt igényt támasztani kizárt.
A jogtalan haszonszerzési célzatra tekintettel a bűncselekmény nem minősíthető önbíráskodás bűntetteként sem. A terhelt felülvizsgálati indítványa e részében is alaptalan.
[34] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 742/2019.)
BH 2020.6.170 I. A zsarolás bűntettének kísérletét valósítja meg, aki a sértettől levélben 500 000 forintot követel, s ennek nemteljesítése esetére azzal fenyegeti meg, hogy élettársára büntetőügyben különböző hatóságoknál terhelő vallomást fog tenni, a levél címzettjét pedig a családi házának építése során elkövetett szabálytalanságok miatt az építésügyi hatóságnál jelenti fel [Btk. 10. § (1) bek., 367. § (1) bek.].
II. A zsarolás megvalósulásához megkívánt fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett helyzetéből kell vizsgálni, mert a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága csak annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. Az elkövető oldaláról elegendő annak felismerése, hogy fenyegetése a sértettben ilyen hatás kiváltására alkalmas [Btk. 459. § (1) bek. 7. pont].
[1] A járásbíróság a 2017. június 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 367. § (1) bek.] miatt mint többszörös visszaesőt 4 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A törvényszék a 2018. június 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a zsarolás bűntettének kísérlete vonatkozásában a Btk. 367. § (1) bekezdés 2. fordulatát is felhívta, a szabadságvesztés-büntetés tartamát 3 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen felmentés, másodlagosan az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a bűnösségét, figyelmen kívül hagyták, hogy a cselekménye alkalmatlan kísérletnek minősül, továbbá a bűncselekmény befejezése önkéntes elállás miatt maradt el. Ezen kifogásaival összefüggésben sérelmezte, hogy a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem. Kifogásolta továbbá a bizonyítást, a tanúvallomások értékelését, a védekezésének elvetését. Vitatta a komoly félelmet kiváltó fenyegetés megállapítását, iratellenesnek tartotta az ítéletet.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében az indítvány törvényben kizárt. Az önkéntes elállásra vonatkozó tényadatot a tényállás nem tartalmaz, a terhelt a bűncselekményt a befejezett kísérlet szakaszába juttatta, passzivitása nem értelmezhető elállásként. Emellett a terhelt cselekményére az alkalmatlan kísérlet egyik törvényi feltétele sem vonatkoztatható.
[5] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[6] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[7] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[9] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[10] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható.
[11] Ehhez képest a terhelt indítványában részben a jogerős tényállástól eltérve, a védekezését ismételve kifogásolta a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését, a haragosainak tartott tanúk vallomásának elfogadását, iratellenesnek tartva az ítéletet. Ekként a terhelt a bíróságok mérlegelő tevékenységét, a felülvizsgálatban irányadó jogerős ítéleti tényállást támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, amelynek lehetőségét azonban felülvizsgálatban a törvény kizárja. Az önkéntes elállásra hivatkozása tekintetében a jogerős tényállás olyan tényeket, adatokat vagy körülményeket nem tartalmaz, amelyek azt megalapozhatnák, az elkövetési magatartás kifejtését követő passzivitása sem értelmezhető ekként, különös tekintettel a vele szemben rövid időn belül megindult büntetőeljárásra.
[12] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen ok azonban a támadott határozatok kapcsán fel sem merült, az indokolási kötelezettség megsértése pedig a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja szerint relatív eljárási szabálysértés, felülvizsgálati okot már nem képez.
[13] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt által hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez azonban törvényben kizárt.
[14] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[15] A terhelt vitatta cselekménye minősítését, álláspontja szerint az általa írt levél nem volt alkalmas bűncselekmény elkövetésére, komoly félelem kiváltására, ez nem is állt szándékában.
[16] A terhelt kifogásával szemben a bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményt.
[17] A jogerős tényállás a következő:
[18] "A terhelt 2015. június 22. napján, közelebbről meg nem határozható időpontban az M.-i Büntetés-végrehajtási Intézetből, ahol jogerős szabadságvesztés-büntetését töltötte, levelet írt L. L. élettársának, a sértettnek, amelyben előadta, hogy álláspontja szerint a sértett élettársa, L. L. tartozik neki 500 000 forinttal és kilátásba helyezte, hogy amennyiben a sértett nem fizeti meg a levél kézhezvételét követő 3 napon belül részére az 500 000 forintot, élettársára, L. L.-re újabb terhelő vallomást fog tenni különböző büntetőhatóságoknál, amelynek következménye az lesz, hogy L. L.-t újabb szabadságvesztés-büntetésre fogják ítélni, továbbá amennyiben a pénz az általa megadott határidőn belül nem érkezik meg részére, a sértettet a lakóhelyén, családi házuk építése során elkövetett szabálytalanságok miatt építésügyi hatóságoknál fel fogja jelenteni, amelynek következményeként a sértett lakóházát le fogják bontani.
[19] A sértett a terhelt követelésének nem tett eleget, az 500 000 forintot a levél kézhezvételétől számított 3 napon belül nem fizette ki a terhelt részére, hanem a terhelt fenyegetőzése miatt kialakult félelmében őt a nyomozó hatóságnál feljelentette."
[20] A törvényszék mint másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a terhelt által kilátásba helyezett fenyegetés komoly félelmet keltett a sértettben és L. L. tanúban, illetve rögzítette a terhelt leveléből azt, hogy többet nem könyörög, amit mondott, megteszi.
[21] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a terhelt olyan pénzösszeget követelt L. L.-től és a sértettől, amely bűncselekmény elkövetéséből származott.
[22] Töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy az alapítéletben foglalt és a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése, vagy a jogi indokolás körében.
[23] Mindebből az következik, hogy akár a terhelt bűnösségének megállapítása, akár a bűncselekmény minősítése törvényességének megítélésénél figyelembe kell venni az ítélet indokolásában a bizonyítékok értékelése során rögzített tényeket is mint irányadó tényállást.
[24] Nem tekinthető azonban a történeti tényálláshoz tartozónak a bizonyítási eszközök tartalmának egyszerű felsorolása, idézése, ha az nem párosul adott esetben a bíróság részéről ténymegállapítással.
[25] A Btk. 367. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[26] A zsarolás elkövetési magatartása a kényszerítés, amely történhet erőszakkal vagy fenyegetéssel. Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján erőszak nem merült fel. A fenyegetést tekintve pedig - mint a bűncselekmény alapesete szerinti nem kvalifikált fenyegetés - a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában írt fogalom az irányadó, mely szerint a fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
[27] Az adott fenyegetés értékelése mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra, és annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.
[28] Következésképpen jelen ügyben is közömbös az, hogy a terhelt utólag azzal érvelt, hogy nem állt szándékában a levelében írtak szerinti feljelentések megtétele.
[29] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
[30] A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fért kétség. Miként arra a bíróság is hivatkozott, a fenyegetéssel történő kényszerítés egyik tipikus módja a hatóságoknál történő feljelentés kilátásba helyezése annak érdekében, hogy a fenyegető az akaratának érvényt szerezzen. Nem kétséges, hogy a fenyegető tartalom a komoly félelmet kiváltotta, ennek volt köszönhető a terhelttel szembeni - lényegében azonnali - feljelentés.
[31] A terhelt a zsarolás elkövetési magatartását kifejtette, a tényállásszerű fenyegetés közlésével pedig a bűncselekmény kísérleti szakba került.
[32] Az irányadó tényállás alapján a terhelt pénzt követelő, ennek teljesítése érdekében fenyegetést tartalmazó levele célhoz ért, hatását kifejtette, következésképpen a terhelt alkalmatlan kísérletre hivatkozása a tények ellenében nem értelmezhető.
[33] A terhelt korábbi közös bűncselekmény elkövetéséből származó haszonra kívánt jogot formálni, azonban bűncselekményből származó jogtalan haszonra jogos vagy jogosnak vélt igényt támasztani kizárt.
A jogtalan haszonszerzési célzatra tekintettel a bűncselekmény nem minősíthető önbíráskodás bűntetteként sem. A terhelt felülvizsgálati indítványa e részében is alaptalan.
[34] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 742/2019.)
BH 2019.4.98 I. Nem állapítható meg a zsarolás bűntettétől való önkéntes elállás, mint büntethetőségi akadály annak az elkövetőnek a javára, aki az általa alkalmazott életveszélyes fenyegetés ellenére nem teljesítő passzív alany sérelmére társaival együtt dolog elleni erőszakkal nagyobb összegű rongálási kárt okoz, és magatartásának folytatásával külső körülmény miatt hagy fel [Btk. 367. § (1) bek. és (2) bek. b) pont, Btk. 10. § (4) bek.].
II. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti, ha a helyes tényállás az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés útján megállapítható, és ezzel az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli [2017. évi XC. tv. (Be.) 593. § (1) bek. a) pont első ford., 1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) 352. § (1) bek. a) pont első fordulat].
[1] A járásbíróság a 2015. november 5-én meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 367. § (1) bek. és (2) bek. b) pont], társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. a) és d) pont] és társtettesként elkövetett rongálás bűntettében [Btk. 371. § (1) bek. és (3) bek. a) pont] ezért halmazati büntetésül három év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A törvényszék a 2017. május 5-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletnek az I. r. terheltre vonatkozó részét az előzetes fogvatartás beszámítására és a bűnügyi költségre vonatkozó részére vonatkozóan pontosította, egyebekben az ítélet rá vonatkozó részét helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt védője az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
[4] Ebben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság megsértette a korábbi Be. 352. § (1) bekezdésében írt rendelkezést, amikor a nyilvános ülésén a tényállást kiegészítette annak ellenére, hogy a megalapozatlanság kiküszöbölését a tényállás kiegészítésével vagy helyesbítésével a törvény akkor tette lehetővé, ha a helyes, hiánytalan tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés, vagy felvett bizonyítás útján megállapítható, ám a törvényszék a felsoroltak egyikére sem hivatkozott.
[5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás logikátlan, nagy mértékben hiányos, ennek kiküszöbölésére a másodfokú bíróságnak bizonyítást kellett volna felvenni tárgyalás tartásával, vagy a ki nem küszöbölhető megalapozatlanság miatt - a korábbi Be. 376. § alapján - új eljárásra kellett volna utasítani az elsőfokú bíróságot.
[6] Az indítványozó szerint emellett az I. r. terhelt bűnösségének zsarolás bűntettének kísérletében történt megállapítása anyagi jogszabálysértés eredménye, mivel a tényállásban nem szerepel a védelmi pénz fizetésének gyakorisága, továbbá az sem, hogy a sértettnek mikor, hogyan és mekkora összeget kellett volna fizetnie. E körben utalt a BH 2001.362. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra. Arra is hivatkozott, hogy a sértett a védelmi pénz megfizetését megtagadta és annak megfizetésére később, a garázdaság és rongálás elkövetése eredményeként sem került sor, ezért a terhelt javára az önkéntes elállás állapítható meg, figyelemmel a BH 2015.124. szám alatt közzétett eseti döntésre és a 4/2002. BJE határozatra. Álláspontja szerint emellett nem volt megállapítható az sem, hogy a sértettben félelem alakult ki a terhelti cselekmény miatt, hiszen azonnal kihívta a rendőrséget.
[7] Ezért elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogerős döntés megváltoztatását és a terhelt zsarolás bűntettének vádja alóli felmentését indítványozta.
[8] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a védő indítványában megjelölt, a Be. 610. §-ának megfeleltethető eljárási szabály megsértése nem tartozik a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt eljárási szabálysértések közé, így emiatt felülvizsgálat lefolytatására nem kerülhet sor, emellett az irányadó tényállás az I. r. terhelt terhére megállapított zsarolási cselekmény valamennyi tényállási elemét tartalmazza, így az eljárt bíróságok anyagi jogszabálysértés nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét és a cselekményt törvényesen is minősítették.
[9] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[10] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a korábbi Be. hatálya alatt került sor.
[11] 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.).
[12] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint az e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a törvény másként nem rendelkezik. Ilyen eltérő rendelkezést azonban a törvény a felülvizsgálati eljárásra nem tartalmaz.
[13] Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. rendelkezéseire volt figyelemmel.
[14] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott további esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[15] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó - az elsőfokú bíróság által megállapított - tényállás lényege szerint a 2009. december 29-én V.-ben nyílt B. Cafe tulajdonosa a sértett fia és annak élettársa. Az I. r. terhelt 2010. január 14-én 14 óra 28 perckor telefonon azt mondta a sértettnek, hogy a kávézóért fizessen a részére védelmi pénzt. Ezt a sértett visszautasította. Az I. r. terhelt azzal fenyegette meg, hogy amennyiben nem fizet, baj lesz, megdöglik a családjával együtt. Mindez a sértettben olyan komoly félelmet keltett, hogy kihívta a rendőrséget.
[16] 2010. január 14-én 19 óra körül bement a kávézóba a III. és a IV. r. terhelt, valamint egy ismeretlen társuk, az egyik asztalhoz ültek, italt rendeltek, miközben a kávézó melletti parkolóban több autóval, köztük egy dzsippel több - kapucnit viselő - férfi jelent meg, köztük az I. r. és a II. r. terhelt is, és elindultak a kávézóhoz. Az I. r. terhelt betörte egy bozótvágó késsel a kávézó üvegajtaját, majd a bozótvágót bedobta az üzletbe és a III. r., valamint a IV. r. terhelt bementek a kávézóba. A kint lévő személyek, közöttük a II. r. terhelt köveket és téglákat dobáltak a kávézóba, ezzel egyidejűleg a III. r. és a IV. r. terhelt a kávézóban törtek-zúztak. A támadás közben az elkövetők azt kiabálták, hogy megölik a sértettet és családját, aki ezalatt a fiával, annak élettársával és annak testvérével igyekezett a kávézóban fedezékbe bújni. A sértett fia egy gázpisztolyból lövést adott le, melynek hatására a támadást félbehagyták, azonban nem tudott újabb lövést leadni, ezért a terheltek folytatták a rongálást, melynek a rendőrök kiérkezése vetett véget.
[17] A terheltek cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást és riadalmat keltsen. A rongálással okozott kár az 500 000 forintot meghaladta, de az 5 000 000 forintot nem érte el.
[18] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás
- első mondatát a következőkkel pontosította: "a 2009. december 29-én V.-n nyílt B. Cafe tulajdonosa a K. C. Kft., amely a sértett fiának és élettársának a tulajdona";
- az első bekezdés második mondatát kiegészítette azzal, hogy "azt mondta a sértettnek, hogy a kávézóért havonta fizessen a részére védelmi pénzt";
- a második bekezdés hatodik mondatát azzal egészítette ki: "a sértett fia az engedéllyel tartott fegyverét";
- a harmadik bekezdést pedig akként pontosította: "a vádlottak kihívóan közösségellenes és erőszakos cselekménye".
[19] A Be. 591. § (1) bekezdés szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. Ezzel egyezően rendelkezett a korábbi Be. 351. § (1) bekezdés első mondata is.
[20] A Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulata szerint pedig a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, ennek során a tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti, ha a helyes tényállás az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés útján megállapítható. Ezzel lényegében egyező rendelkezést tartalmazott a korábbi Be. 352. § (1) bek. a) pontjának első fordulata, mely szerint megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható.
[21] A másodfokú eljárásban az ítéleti tényállás - számos elemét érintő, nagy számú - kiegészítésére, illetve helyesbítésére is lehetőség van, ha a helyes és hiánytalan tényállás az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok egyező adatai alapján aggálytalanul megállapítható (BH 2006.239.).
[22] Következésképpen a másodfokú bíróság az eljárási szabályok helyes alkalmazásával egészítette ki, illetve pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.
[23] Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, a tényállás ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EH 2011.2385.).
[24] A Kúria utal arra is, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített, illetve pontosított tényállás két körülményt - a kft. tulajdonjogát, illetve a fegyvertartásra vonatkozó engedélyt - illetően a terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából nem bírt jelentőséggel, míg a garázdaság bűncselekményét illetően a kiegészítés valójában a cselekmény jogi minősítésének indokolását képezte.
[25] Mindezen túl a Legfőbb Ügyészség álláspontja - mely szerint az indítványozó által vélelmezett relatív eljárási szabálysértés nem tartozik a Be. 649. § (2) bekezdésében írt felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértések körébe - helytálló, következésképpen a felülvizsgálati indítvány e része a törvényben kizárt.
[26] A Btk. 367. § (1) bekezdésében írt zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. A cselekmény a (2) bekezdés b) pontja szerint minősül, ha a zsarolást az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el.
[27] A zsarolás elkövetési magatartása két mozzanatból áll. Az első mozzanat a kényszerítés, ami erőszakkal vagy - a minősített esetnél - élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel valósul meg. A törvényi tényállás meghatározza a kényszerítő által kívánt magatartást is, ami valaminek a megtételét, meg nem tételét vagy tűrését jelenti. A második mozzanatban a kényszerített személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsít, attól tartózkodik, illetve eltűri, hogy vele szemben tanúsítsanak vagyoni joghatású cselekményt. A bűncselekmény eredménye a vagyoni hátrány okozása, ezzel a cselekmény befejezetté válik.
[28] Az irányadó tényállás szerint az elkövetők élet elleni fenyegetés kilátásba helyezésével védelmi pénzt követeltek a sértettől, melyet havonta kellett volna fizetnie, és mivel a sértett a követelést nem kívánta teljesíteni, annak összegszerű meghatározására már nem került sor, ám az elkövetők követelésük nyomatékosítása érdekében erőszakos magatartást tanúsítottak, cselekményüknek a rendőrségi közbeavatkozás vetett véget.
[29] Ahogy arra Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt, az adott ügyre nem irányadóak a BH 2001.362. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettek, abban a terhelt veszekedéskor tett indulatos kijelentése csak általános felszólítás volt, amit nyilvános helyen, mások előtt tett meg.
[30] Az irányadó tényállás szerinti "védelmi pénz" szóhasználat egyértelmű, köztudomású tartalommal bíró fogalom. Az azt "kérő", erőszak vagy fenyegetés kilátásba helyezésével, egyszeri vagy rendszeres jogtalan és érvénytelen haszna érdekében valamilyen anyagi előnyhöz, legtöbbször pénz fizetéséhez köti a sértett valamely tevékenységének zavartalan folytatását. A fogalomba beletartozik az is, hogy amennyiben a sértett nem teljesít, számíthat az elkövető által kilátásba helyezett hátrányos következményekre. Lényegében a nem fizetés következményeit demonstrálták az I. r. terhelt és társai, amikor a sértett elutasító válaszát követő néhány órán belül szétverték a kávézót.
[31] Ezen magatartásukkal megvalósították a törvényi tényállás első mozzanatát, az erőszakot, illetve a minősített fenyegetést, így cselekményük kísérleti szakaszba jutott.
[32] A Btk. 10. §-a szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény végrehajtását megkezdi, de nem fejezi be. A zsarolás bűncselekményének nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltűrésére (4/2002. BJE határozat).
[33] A védő által hivatkozott BH 2015.124. számú eseti döntés szerint a zsarolás kísérlete esetén önkéntes elállás megállapításának van helye, ha e pénzfizetésre vonatkozó zsarolási fenyegetés a terhelt által megszabott rövid határidő alatt sikertelen maradt, ennek ellenére a terhelt több hónapon át nem tesz semmit a követelés érvényesítése érdekében anélkül, hogy abban bármilyen külső körülmény gátolná. A jelen ügyben azonban az elkövetők a követelés megfogalmazását követő rövid időn - két héten - belül nyomatékot adtak követelésüknek a szórakozó hely berendezési tárgyainak szétverésével, további cselekményüknek pedig a rendőrség közbeavatkozása vetett végett.
[34] A Btk. 10. § (4) bekezdése szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése. Kísérlet esetén az elállás önkéntességének belső indítékokból kell fakadnia. A kísérlettől való önkéntes elállás csak akkor állapítható meg, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetéséről végleg lemondott, tehát azt - más körülmények között - utóbb sem akarja ismét elkövetni (BH 1975.393.).
[35] Az irányadó tényállás azonban ezzel ellentétes adatokat tartalmaz. Az elkövetők a 2009. december 29-én megfogalmazott követelésüket - mellyel a zsarolási cselekményük kísérleti szakaszba jutott - 2010. január 14-én megerősítették a garázdaság és rongálás megvalósításával, az csak a rendőrök fellépése miatt nem folytatódott.
[36] Nem állapítható meg a zsarolás bűntettétől való önkéntes elállás, mint büntethetőségi akadály annak az elkövetőnek a javára, aki az általa alkalmazott életveszélyes fenyegetés ellenére nem teljesítő passzív alany sérelmére társaival együtt dolog elleni erőszakkal nagyobb összegű rongálási kárt okoz, és magatartásának folytatásával külső körülmény miatt hagy fel.
[37] Következésképpen az eljárt bíróságok törvényesen minősítették az I. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének is, így az ezt támadó felülvizsgálati indítvány e részében alaptalan.
[38] Ezért a Kúria a járásbíróság és a törvényszék ítéletét az I. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 993/2018.)
BH 2019.4.96 A szexuális kényszerítés bűntette a közösülésre vagy más, a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas vagy arra irányuló súlyosan szeméremsértő cselekmény, amelynek elkövetési magatartása a kényszerítés, ám ennek megvalósítása - eltérően a szexuális erőszak bűntettétől - nem élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel, hanem bármely olyan súlyos hátrány kilátásba helyezésével megtörténhet, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen, tehát e bűncselekmény megvalósulása szempontjából a Btk. értelmező rendelkezése szerinti fenyegetés fogalom az irányadó.
A tizennyolcadik életévét be nem töltött sértettnek szeméremsértő cselekményre rábírásához azzal fenyegetése, hogy édesanyját börtönbe csukják, illetve egy korábbi alkalommal kikényszerített szeméremsértő aktusáról készített fényképfelvételt nyilvánosságra hoznak, olyan szexuális zsarolás, amely a szexuális kényszerítés szempontjából tényállásszerű magatartás [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 459. § (1) bek. 7. pont].
[1] A járásbíróság a 2016. november 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet szexuális kényszerítés bűntette [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és gyermekpornográfia bűntette [Btk. 204. § (1) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. május 4. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt a szexuális kényszerítés bűntettét folytatólagosan követte el, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve, hivatkozva a korábbi Be. 352. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjaiban meghatározott megalapozatlansági okokra. A terhelt indítványában kifogásolta a bíróságok bizonyítékértékelését, helytelennek tartva az igazságügyi informatikai szakértő véleményével kapcsolatos megállapításokat, ezen szakvéleményt nem lehetett volna a terhére értékelni. Elavultnak tartotta a pszichológus szakértői vélemény készítésének módját. Sérelmezte a tanúvallomások értékelését, azt, hogy a sértettet szavahihetőnek tartották, az ellentmondásokat pedig nem tisztázták, az indokolási kötelezettségnek nem tettek eleget, és kifogásolta a bizonyítási indítványai elutasítását.
[4] Ezen túlmenően elfogultnak tartotta a vele szemben eljáró nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot is. Jelezte, hogy a sértett testvérének az ügyében ugyanaz a nyomozó járt el, aki vele szemben is, ezért elfogult volt, illetve ezen másik ügyben perújítás során a másodfokon eljárt törvényszék tanácsának egyik tagja járt el, aki emiatt az ítélet meghozatalában nem vehetett volna részt, abból kizárt volt.
[5] A terhelt vitatta a cselekmények minősítését, álláspontja szerint a szexuális kényszerítés elkövetési módja az erőszak vagy a speciális fenyegetés, azonban ilyen magatartást nem fejtett ki. Emellett a gyermekpornográfia bűntettét sem követte el, nem hozott nyilvánosságra fényképfelvételt.
[6] Mindezek alapján elsődlegesen a felmentését indítványozta bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában, másodlagosan pedig az ítéletek hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására, új bíróság kijelölésére tett indítványt.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a terhelt indítványában a bizonyítékértékelést kifogásolva a tényállást támadta, azonban erre felülvizsgálati eljárásban nincs mód. A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okra hivatkozás pedig nem alapos, mivel a gyermekpornográfia bűncselekménye esetén az ítélet szerinti minősítés a pornográf felvételek hozzáférhetővé tételét mint elkövetési magatartást értékelte, nem a nyilvánosságra hozatalt. Ugyancsak törvényesen minősítette a bíróság a terhelt magatartását a másik cselekmény kapcsán szexuális kényszerítés bűntettének, mivel ennek megvalósításához nem kvalifikált fenyegetés szükséges, amely fenyegetés a tényállás szerint megvalósult.
[8] A terhelt elfogultsági kifogásaival kapcsolatban kifejtette, hogy olyan körülmény nem merült fel, amely elfogultságra utalt volna. A törvényszéki bíróval szemben pedig a korábbi Be. 21. §-ában írt egyetlen kizárási ok sem állt fenn, eljárása törvényes volt. Emellett az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata értelmében sem merült fel utólag olyan konkrét körülmény, amelyre felülvizsgálati okot lehetne alapítani.
[9] Az indokolási kötelezettség elmulasztására történő hivatkozás pedig ténylegesen szintén az eljárt bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitatta, amely szintén a jogerős tényállás megalapozottságának meg nem engedett támadását jelentette. Egyebekben a bíróságok az indokolási kötelezettségüknek eleget tettek.
[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[12] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[14] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[15] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[16] A terhelt ezzel szemben elsősorban az ítéletek megalapozatlanságát sérelmezte, a bizonyítást, a bíróságok bizonyítékértékelését vitatta és a további bizonyítás elmaradását kifogásolta.
[17] Ekként a terhelt a bíróságok mérlegelő tevékenységét és a felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ítéleti tényállást támadta, amelynek felülvizsgálatbani lehetőségét a törvény kizárja.
[18] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértéssel (abszolút eljárási szabálysértések) hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pont szerinti indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében abszolút hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen ok azonban fel sem merült, az indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás pedig felülvizsgálati okot nem képez.
[19] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt által felülvizsgálati okként hivatkozott, a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerinti indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatokban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez azonban törvényben kizárt.
[20] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján abszolút hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. A Be. 14. §-a (a korábbi Be. 21. §-a) szerinti kizárási okot azonban a terhelt nem jelölt meg, az általa hivatkozottak a másodfokon eljárt tanács tagját illetően (más ügyben, más személy vonatkozásában, rendkívüli perorvoslatban járt el a bíró) kizárási okot nem alapoznak meg, ilyen ok az ügyben nem merült fel.
[21] A 25/2013. (X. 4.) AB határozatban írtak alapján a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja [Be. 14. § (1) bekezdés e) pont] szerinti elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány is elbírálandó, azonban az ilyen elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt azt okot nem ismételten jelentik be. Jelen ügyben ez nem állapítható meg, a felülvizsgálati indítvány e részében is kizárt. A nyomozó hatóság eljárásával kapcsolatos kifogások felülvizsgálati okot nem képeznek.
[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A terhelt indítványában e vonatkozásban is alapvetően a jogerős ítéleti tényállásban megállapítottakat támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, ez azonban törvényben kizárt.
[23] A terhelti kifogással szemben az eljárt bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményeket.
[24] A jogerős ítéleti tényállás szerint ugyanis a terhelt a kiskorú sértettet azzal bírta rá arra, hogy orálisan kielégítse, hogy azt mondta neki, hogyha nem teljesíti e kérését, akkor az édesanyját börtönbe fogja csukatni, illetve következő alkalommal pedig arra kényszerítette, hogy szájjal elégítse ki, és közölte vele, hogy az előző szexuális aktusról felvételt készített, amelyet nyilvánosságra hoz, ha nem engedelmeskedik neki. Ekkor a terhelt mobiltelefonnal fényképfelvételt is készített a szexuális cselekményről, amelyet elküldött két kiskorú személynek.
[25] A Btk. 196. § (1) bekezdés szerint, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, elköveti a szexuális kényszerítés bűntettét.
[26] A kényszerítés megvalósulhat erőszakkal vagy fenyegetéssel, azonban a szexuális kényszerítés elkövetői magatartását tekintve - figyelemmel a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények szabályozására - nem elegendő a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés elkövetési magatartásával való összevetés, mely szerint, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, a kényszerítés bűntettét követi el. A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szexuális erőszakot ugyanis az követi el, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen (tehát kvalifikált) fenyegetéssel valósítja meg. Ekként tehát a szexuális erőszak elkövetői magatartása a kvalifikált fenyegetéssel történő elkövetés is.
[27] A Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja szerint a szexuális kényszerítés személy elleni erőszakos bűncselekmény, továbbá a 27. pontja szerint a szexuális cselekmény a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas vagy arra irányul.
[28] Figyelemmel a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak törvényi tényállásainak egybevetéséből levonandó azon következtetésre, mely szerint a szexuális kényszerítés ekként (szükségképpen) nem kvalifikált fenyegetéssel követhető el, az e törvényi tényállásokban írt elkövetői magatartásokból következik az is, hogy nem véletlen, hogy a törvényhozó a szexuális kényszerítés esetében a kényszerítést nem konkretizálta - a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítésből kiindulva - erőszakkal, illetve fenyegetéssel történő elkövetői magatartásként. A fenyegetést tekintve pedig (mint nem kvalifikált fenyegetés) a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti fogalom az irányadó, mely szerint eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Más fenyegetés fogalmat a Btk. nem tartalmaz, ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a fenyegetés törvényi fogalmát illetően kifejtett álláspont nem helytálló, ez azonban a cselekmény helyes minősítését nem befolyásolta.
[29] A fenyegetés értékelése pedig mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra, s annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. Fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.
[30] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására. A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fért kétség.
[31] A Btk. 204. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző gyermekpornográfia bűntettét követi el, aki a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz.
[32] Az irányadó tényállás szerint a terhelt azzal, hogy a kérdéses felvételt - amely a Btk. 204. § (7) bekezdése alapján egyértelműen pornográf felvételnek minősül - elkészítette és megküldte további két személynek, a törvényi tényállásban foglaltakat kimerítette. A terheltnek a nagy nyilvánosságra történő hivatkozása, illetve annak megállapítását sérelmező indítványa a megállapított tényállás, illetve a terhére rótt bűncselekmény minősítése szempontjából nem releváns, ugyanis a bíróság nem állapította meg terhére a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt. Erre tekintettel a terhelt felülvizsgálati indítványa ezen részében alaptalan.
[33] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 465/2018.)
BH 2017.11.359 I. A zsarolás törvényi tényállásának alapesete a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza. Ezért érvényesül a törvényi értelmezés, miszerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ehhez képest a minősített eset szerinti "más hasonlóan súlyos" fenyegetés akkor állapítható meg, ha az adott fenyegetés tartalma mind a kilátásba helyezett hátrány súlya, mind pedig a megfenyegetettben keltett félelem komolysága tekintetében meghaladja a régi Btk. 138. §-a szerinti mértéket, s felér élet vagy testi épség elleni (akár közvetett) fenyegetéssel [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 138. §, Btk. 367. § (1) bek.,(2) bek. b) pont, 459. § (1) bek. 7. pont].
II. A fenyegetés (és erőszak) esetében, annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni. A fenyegetés (és erőszak) ugyanis a sértett akaratára ráhatás, tehát annak félelemkeltő hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. Jelentősége csupán annak lehet, hogy a terhelt felismerte-e, miszerint fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
III. Egy adott fenyegetés zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való értékelése (egymástól való elhatárolása) mindig csak az ügy konkrét körülményeire - a fenyegető tartalomra, s annak a sértett személyét, helyzetét (létét, létfeltételeit) érintő hatására - kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon. Pusztán anyagi károkozás kilátásba helyezése - még ha az jelentős mértékű is - nem tekinthető az élet vagy testi épség sérelmével azonos vagy akár hasonló súlyúnak. Az élet, testi épség elleni fenyegetéssel hasonlatos azonban a sértett létfenntartásának alapjait meghatározó, biztosító vállalkozás gyors és teljes megsemmisítésének, ellehetetlenítésének ultimátumszerű kilátásba helyezése, s annak megvalósításának leküzdhetetlen erőkoncentrációval történő demonstrálása.
IV. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Ehhez képest a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
V. A terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja alapján a védő jogosult, a Be. 418. § (3) bekezdése szerint egy alkalommal. Felülvizsgálati eljárásban sem kizárt, hogy egy terhelt érdekében több védő is eljárjon. Több védő részére adott meghatalmazás esetén pedig egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat [Be. 44. § (2) bek.]. Nincs akadálya annak sem, hogy a terhelt érdekében eljáró egy vagy több védő több felülvizsgálati okra alapítva, akár alternatív indítványokat tegyen; több védő esetén azonban az indítványok értelemszerűen nem lehetnek egymással ellentétesek. A Be. 44. § (3) bekezdése alapján jogorvoslati nyilatkozatra - értelemszerűen felülvizsgálati eljárásban is - a vezető védő jogosult [Be. 44. § (2), (3) bek., 345. § (1) bek., 385. § (1) bek., 419. § (1) bek., 417. § (1) bek. II. pont c) alpont, 418. § (3) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. szeptember 19-én kelt ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. - a továbbiakban: korábbi Btk. - 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. a) és b) pont] mint társtettest, és ezért - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 4 év 8 hónapi fegyházbüntetésre, valamint 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. b) pont] mint bűnsegédet, és ezért - mint visszaesőt - 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte; a vele szemben az Sz.-i Városi Bíróság ítélete kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, és akként rendelkezett, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanakkor mindkét terheltet felmentette a velük szemben további egy rendbeli, bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól.
[2] Az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2016. október 4-én meghozott ítéletével a VI. r. terhelttel szemben a feltételes szabadság megszüntetését mellőzte; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak az I. r. és a VI. r. terheltet érintő része a következő: az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt 2010. év nyarán 2010. augusztus 10. napját megelőzően közösen elhatározta, hogy több sz.-i szórakozóhely tulajdonosait fenyegetéssel arra kényszeríti, hogy a portaszolgálatot és az annak ellátásáért járó munkabért engedjék át nekik, továbbá az általuk felkínált "védelem" ellentételezéseként havi rendszerességgel általuk előre meghatározott összegű "védelmi pénzt" fizessenek részükre. Az I. r., a II. r., a III. r., valamint a IV. r. terhelt abban is megállapodott, hogy a szóban közölt fenyegetéseken túl - amennyiben azok nem vezetnek eredményre - nagyobb létszámú, jellemzően roma személyekből álló csoporttal megjelennek a kiszemelt szórakozóhelyeken és így adják a tulajdonosok tudtára, hogy a követelésük teljesítésének elmaradása esetén hogyan fogják ellehetetleníteni a szórakozóhelyek, illetve klubok működését és ezáltal hogyan fogják megfosztani őket a kialakult vendégkörüktől, amely a fenntartásukhoz szükséges bevételt biztosítja.
[4] Ezt követően a megállapodásnak megfelelően a IV. r. terhelt 2010. augusztus 10. napján a déli órákban Sz.-en, a T. úton található edzőterem előtti utcarészen azt követelte ifj. M. Z. sértettől, hogy a tulajdonát képező, az Sz., Sz. út 7. szám alatt található N. S. M. Pub portaszolgálatának ellátásával kapcsolatos feladatot engedje át az általa meghatározott személyeknek. A IV. r. terhelt a követelés teljesítésének megtagadása esetére kilátásba helyezte, hogy a társaival tömegesen megjelennek a szórakozóhelyen és ellehetetlenítik annak működését, továbbá hangsúlyozta azt is, hogy a közreműködése nélkül a sértett nem tudja majd megállítani a romákat, egyúttal utalt arra, hogy a II. r., a VI. r. terhelt és családtagjaik fognak megjelenni és ezáltal ellehetetlenítik a szórakozóhely működését.
[5] Ifj. M. Z. sértett azonban ekkor még a súlyos vagyoni hátrányra utaló fenyegetés ellenére a követelésnek nem engedett, és kijelentette, hogy rendelkezik portaszolgálattal, melynek összetételén nem fog változtatni. A IV. r. terhelt a sértett ellenállását tapasztalva ismételten utalt a közölt fenyegetéseire, majd azt hangoztatta, hogy a sértettnek számolnia kell az ajánlat visszautasításának következményeivel, ezután pedig a helyszínről távozott.
[6] A IV. r. terhelt 2010. augusztus 14. napján az esti órákban az V. r. terhelt kíséretében megjelent az N. S. M. Pub bejáratánál és közölte a portán álló M. Z.-vel, hogy be akar menni a szórakozóhelyre.
[7] A helyszínen tartózkodott ifj. M. Z. sértett is, aki már korábban megtiltotta, hogy M. Z. a IV. r. terheltet a szórakozóhelyre beengedje, illetve ifj. M. Z. sértett ennek megfelelően nem engedte be a pubba a IV. r. és az V. r. terheltet, mert a IV. r. terhelt által korábban már közölt fenyegetések miatt attól tartott, hogy a terheltek olyan magatartást fognak tanúsítani, amellyel megzavarják a szórakozóhely működését. A IV. r. terhelt ekkor az V. r. terhelt jelenlétében azt közölte ifj. M. Z. sértettel, hogy a II. r. terhelttel együttműködve tönkre fogják tenni a szórakozóhelyet oly módon, hogy oda romák tömegesen levonulnak és nem lesz olyan portás, aki megállíthatná őket. A IV. r. terhelt azt is kijelentette, hogy a sértett nincs abban a helyzetben, hogy meghatározza, kit enged be az általa üzemeltetett szórakozóhelyre, mert "az éjszakai élet nem így működik" és ilyen magatartással a sértett "nagyon meg fogja ütni a bokáját". Ezen kijelentésének nyomatékot adva a IV. r. terhelt közölte, hogy két megoldás létezhet, az egyik szerint a sértett a portájára állítja azokat a személyeket, akiket a IV. r. terhelt meghatároz, és ekkor nem esik bántódása; ellenkező esetben azonban ifj. M. Z. sértettet folyamatosan követni, zaklatni és bántalmazni fogják. A IV. r. terhelt ekkor azt is közölte, hogy ez alkalommal csak a volt bokszedzőjére, M. Z. személyére tekintettel nem okoz rendbontást, ezután a társával az V. r. terhelttel együtt leültek az utcafrontra kihelyezett székekre, majd hozzávetőlegesen fél óra elteltével távoztak csak a helyszínről.
[8] A IV. r. terhelt által közölt fenyegetését követő napokon az ifj. M. Z. sértett által üzemeltetett szórakozóhelyen egyre nagyobb számban jelentek meg romák, így a II. r. terhelt családjához köthető személyek, közöttük a VI. r. terhelt is, mely miatt a vendégforgalom érezhetően csökkent.
[9] A II. r. terhelt 2010. augusztus második felében, 2010. augusztus 27. napját megelőző napok egyikén, pontosabban meg nem határozható napon és időpontban telefonon közölte az Sz., Sz. úti B. M. Pub tulajdonosával, B. B. sértettel, hogy a szórakozóhely portáját ő akarja biztosítani. Kijelentette, hogy 2010. augusztus 27. napján meg fog jelenni a szórakozóhelyen és a sértett nem tudja őt ebben megakadályozni, mert akarata ellenére is be fog menni a zártkörű klubba, a II. r. terhelt azonban arra is utalt, hogy a sértettnek nem kell további atrocitásokkal számolnia, amennyiben az ő embereit, úgymond "bokszoló fiait" alkalmazza a portaszolgálatra. B. B. sértett annak érdekében, hogy a további atrocitásokat elkerülje, a II. r. terheltnek és az általa megjelölt barátainak, hozzátartozóinak a zártkörű klubba klubtagsági kártyát ígért.
[10] A II. r. terhelt 2010. augusztus 27. napján 21 óra 58 perckor a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt kíséretében klubtagsági kártyák átvételére hivatkozva megjelent a B. M. Pubban, a célja azonban valójában nem ezen klubtagsági kártyák átvétele, hanem a korábbi követelésének nyomatékosítása volt. Kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az V. r. és a VI. r. terhelt tudott-e arról, hogy a társaikkal a B. M. Pubban nemcsak a klubtagsági kártyák átvétele, hanem a fenyegetés nyomatékosítása érdekében jelentek meg.
[11] A II. r. terhelt a klubtagsági kártyákat nem vette át, hanem a terhelttársai jelenlétében emelt hangon közölte B. B. sértettel, hogy viselnie kell a döntése következményeit, amennyiben nem cseréli le a portásait az ő bokszoló fiaira, az azonban már kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a II. r. terhelt ezen fenyegetését és követelését a jelen lévő valamennyi terhelt hallotta-e, figyelemmel arra, hogy a terheltek egymással, illetve a jelen lévő vendégekkel is beszélgettek. A II. r. terhelt és a társai 22 óra 08 perckor távoztak a szórakozóhelyről, melynek során B. B. sértett felé gesztikulálva emelt hangon adott nyomatékot a korábbi követelésének, illetve fenyegetésének a II. r. terhelt. A pubból távozó terhelteket a bejárat előtt már egy csoportosulás várta, melynek tagjait a helyszínre érkező rendőrjárőrök igazoltatták, illetve az V. r. terheltet előállították a városi rendőrkapitányságra, mert nem rendelkezett a személyazonossága igazolásához szükséges iratokkal.
[12] A rendőri igazoltatást követően a II. r., a III. r., a IV. r. és a VI. r. terhelt és a hozzájuk tartozó, a nyomozás során fel nem derített személyekből álló csoport tagjai gyalogosan megindultak az ifj. M. Z. sértett által üzemeltetett N. S. M. Pub irányába.
[13] Eközben B. B. sértett telefonon felhívta a II. r. terheltet és kérte, hogy találkozzanak a T. Mozi előtt a B.-ben elhangzottak tisztázása végett, mivel tartott attól, hogy a II. r. terhelt és társai ellehetetlenítik a zártkörű klubja működését. A telefonhívást követően a II. r. terhelt néhány percen belül megjelent a T. Mozi előtti utcarészen, a III. r. és a IV. r. terhelt kíséretében, a II. r. terhelt a sértettel folytatott beszélgetés során megismételte a korábbi követelését és nyomatékosította fenyegetéseit. Ezt követően a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt csatlakozott a társaikhoz, akik már az S. bejárata előtt gyülekeztek.
[14] Időközben a IV. r. terhelt telefonon megkereste az V. r. terheltet, aki a kérésére a helyszínre visszatért. A szórakozóhely bejárata előtti utcarészen 23 óra körüli időpontban fokozatosan összegyűlt megközelítőleg 30-50 fő nagyságú, pontosabban meg nem határozható számú, jellemzően roma személyekből álló csoportosulás. A férfiakból és nőkből álló és a helyszínen tartózkodó - illetve az ezt követően helyszínre érkező - az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelttel szándékegységben, összehangoltan cselekvő csoport tagjai - miután bevárták egymás érkezését - egyenként, illetve kisebb csoportokban bevonultak a szórakozóhelyre, s az összes asztalt fokozatosan elfoglalva, módszeresen kiszorították onnan az addig ott szórakozó vendégek túlnyomó részét. 2010. augusztus 27. napján 23 óra 20 perc és 2010. augusztus 28. napján 00 óra 03 perc közötti időben a VI. r., a II. r., majd a III. r. terhelt kíséretében az I. r. és a IV. r. terhelt, illetve 00 óra 55 perckor az V. r. terhelt is bevonult a szórakozóhelyre.
[15] Eközben ifj. M. Z. sértett a pub emeletén kialakított irodában tartózkodott és a biztonsági kamera monitorán keresztül figyelemmel kísérte a terheltek és ismeretlen társaik magatartását, mely benne komoly félelmet keltett, tekintettel a tömegben lévő IV. r. terhelt azon korábbi fenyegetéseire, miszerint akként fogják ellehetetleníteni a szórakozóhely működését, hogy azt elözönlik a II. r. terhelttel és további társaikkal és ezáltal az odaérkező nem kívánatos "roma személyek" a törzsvendégnek tekinthető személyeket elriasztják. Ifj. M. Z. sértett a terheltek és ismeretlen társaik fenyegető "demonstráló" jelenléte miatt a berendezési tárgyak, a szolgálatot teljesítő alkalmazottak és a jelen lévő családtagok megóvása végett elhatározta, hogy beszél az I. r. terhelttel, akiről feltételezte, hogy irányító szerepet tölt be a megjelent csoport körében, ezért a portás H. Z. közreműködésével behívta az irodába az I. r. terheltet.
[16] Az I. r. terheltet 00 óra 31 perckor H. Z. portaszolgálatos kísérte be az irodába, ahol jelen volt ifj. M. Z. sértett, továbbá a sértett barátnője és édesapja is. Az irodába belépve H. Z. megkérdezte az I. r. terhelttől, hogy tudna-e segíteni abban, hogy a romák ne lepjék el a szórakozóhelyet. Az I. r. terhelt ekkor közölte a sértettel, hogy amennyiben védelmi pénzt fizet, úgy gondoskodik arról, hogy hasonló eset ne történjen, utalt azonban arra is, hogy ellenkező esetben a kialakult helyzet állandósulni fog és nélküle a sértett nem tudja azt megoldani.
[17] A fenyegetés hatására ifj. M. Z. sértett édesapjával együtt kiment az irodából és négyszemközt megvitatták, hogy felmondanak az egyik kidobónak és az ő fizetését 150 000 forint összegben felajánlják az I. r. terheltnek a védelem ellátása végett. Ezt követően ifj. M. Z. sértett és édesapja visszamentek az irodába, ahol közölték az I. r. terhelttel hogy hajlandóak fizetni a "védelemért". Az I. r. terhelt azonban kijelentette, hogy a pénz nem neki jár, hanem a II. r. és a III. r. terhelt fogják távol tartani a romákat a pubtól és ők azok akik a pénzt is átveszik, továbbá 200 000 forintban jelölte meg a fizetendő összeget, melyet ifj. M. Z. sértett tudomásul vett.
[18] Ezt követően az I. r. terhelt utasítására H. Z. portaszolgálatos felkísérte az irodába a II. r. és a III. r. terheltet. A III. r. terhelt a szórakozóhelyen tartózkodott, ugyanakkor a II. r. terhelt ekkor a helyszínről már távozott, ezért telefonon felhívták, így a szórakozóhelyre visszatért. Amikor a II. r. és III. r. terhelt az irodahelyiségbe ment, akkor követte őket a IV. r. és az V. r. terhelt is, azonban a III. r. terhelt közlését (utasítását) követően visszafordultak és mindketten a vendégtérben maradtak, illetve a IV. r. terhelt beállt a szórakozóhely ajtajába, mellyel megakadályozta, hogy a szórakozóhelyre rajtuk kívülálló személy beléphessen.
[19] Ezzel közel egy időben a II. r. és a III. r. terhelt belépett az irodába, ahol az I. r. terhelt elmondta nekik, hogy a sértettel megállapodtak, majd felszólította a sértettet arra, hogy a követelt összeg felét 100 000 forint összegben a II. r. terheltnek, míg a fennmaradó további 100 000 forintot a III. r. terheltnek adja át.
[20] Ifj. M. Z. sértett azonban ekkor kijelentette, hogy jelenleg nincs pénze, "ha megölik sem tud most fizetni". Ekkor válaszul az I. r. terhelt azt közölte, hogy a sértettnek első alkalommal 2010. szeptember 27. napján kell fizetnie, majd a további összegeket az azt követő hónapok 27. napjain. Az I. r. terhelt, a II. r. és a III. r. terhelt azt is kijelentette, hogy portaszolgálatot nem fognak ellátni, illetve a sértettnek a II. r. és VI. r. vádlott családjának tagjait minden esetben be kell engednie a szórakozóhelyre és a portaszolgálatot továbbra is H. Z. fogja ellátni, mert ellenkező esetben megszűnik a védelem.
[21] Ifj. M. Z. sértett azonban ekkor azt közölte, hogy ez esetben nem lesz bevétele és nem tud fizetni sem, ezért kérte, hogy legalább az oda nem illő roma személyek ne járjanak le a pubba. Ekkor az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt megadta a telefonszámát azzal a közléssel, hogy a sértettnek, illetve H. Z. portásnak a megadott hívószámokon kell hívnia őket egyeztetés végett. Ezután 01 óra 07 perckor mindhárom terhelt elhagyta az irodát.
[22] Az I. r. és a III. r. terhelt - miután visszatért a vendégtérbe -, az ott tartózkodó a VI. r. terhelt közreműködésével távozásra utasították a szórakozóhelyen nagyobb létszámban jelen lévő, a nyomozás során fel nem derített társaikat. Ennek megfelelően a VI. r. terhelt körbeszólt a helyiségben tartózkodó valamennyi elkövető-társnak, akik 01 óra 09 perckor rövid időn belül összehangoltan távoztak a pubból az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r., az V. r., valamint a VI. r. terhelttel együtt.
[23] Az N. S. M. Pub tulajdonosa ifj. M. Z. sértett 2010. szeptember 15. napján a 15 óra 38 perckor kezdeményezett - megszakadt -, majd a 15 óra 41 perckor tovább folytatott telefonbeszélgetés keretében közölte az I. r. terhelttel, hogy a védelmi pénzt nem hajlandó megfizetni. Ekkor azonban az I. r. terhelt ismételten megfenyegette a sértettet azzal, hogy a romákkal elözönlik a szórakozóhelyet és nem lesz olyan portaszolgálat, amely megállítaná őket, és annak érdekében, hogy a sértettre további nyomást gyakoroljon, kijelentette továbbá, hogy neki behajtócége van és "szükség esetén" a rendőrségen azzal fogja cáfolni a sértett állítását, hogy őt ifj. M. Z. sértett hivatalosan felkérte a szórakozóhely biztosítására.
[24] Az I. r. terhelt arra is utalt, hogy a B. M. Pub vonatkozásában is szándékában áll, hogy hasonló módon érvényesítsen követelést, a sértett azonban ennek ellenére kijelentette, hogy nem fog fizetni. Ekkor az I. r. terhelt azt közölte a sértettel, hogy felkeresi a sértettet és "leüti a fejét a helyéről", megnyomorítja, intenzív osztályra teteti, legyilkoltatja a családdal.
[25] A III. r. terhelt 2010. szeptember 17. napján 18 óra 05 perckor telefonon közölte ifj. M. Z. sértettel, hogy a 2010. év augusztus havi 200 000 forintot a sértettnek mindenképpen ki kell fizetnie, az alól nem bújhat ki, ifj. M. Z. azonban azt közölte, hogy nem fizet. A III. r. terhelt ekkor kijelentette, hogy amennyiben a sértett nem fizet, úgy "nem működik semmi", ellenben, ha megkapják a pénzt, akkor visszafogja a többieket attól, hogy levonuljanak a pubba. Ugyanezen a napon néhány perc elteltével 18 óra 35 perckor az I. r. terhelt is felhívta telefonon ifj. M. Z. sértettet, a sértett ekkor ismét kijelentette, hogy nem hajlandó fizetni. Erre az I. r. terhelt megismételte a korábbi életveszélyes fenyegetéseit és közölte, hogy 2010. szeptember 26. napjáig vár, amennyiben azonban a sértett ezen időpontig sem teljesít, úgy "megnézheti magát", mert az M. úton lakó romák mindannyian levonulnak a szórakozóhelyre és a sértett nem fog tudni tenni ellenük semmit. Felhívta továbbá az I. r. terhelt a sértettet arra, hogy a sértett jól gondolja át, hogy miként dönt, és hívja őt vissza. Ezt követően ifj. M. Z. sértett 19 óra 46 perckor telefonon felhívta az I. r. terheltet, de újból kijelentette, hogy nem teljesít, erre az I. r. terhelt azt közölte a sértettel, hogy "lemegy Sz.-re" és "lerombol mindent", valamint a családjával megöleti a sértettet.
[26] Ifj. M. Z. sértett az I. r. terhelt által kilátásba helyezett súlyos hátrányoktól, életveszélyes fenyegetésektől való félelmében először B. B. sértettet értesítette, majd közösen feljelentést tettek a megyei rendőr-főkapitányságon.
[27] Az I. r., a II. r. és a III. r., valamint a IV. r. terheltnek az ifj. M. Z. sérelmére elkövetett cselekmény vonatkozásában az V. r. és a VI. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott a fenyegető jelenlétükkel és szándékukat erősítették.
[28] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a VI. r. terhelt védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt.
[29] Az I. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványának törvényi okaként a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját jelölte meg, érdemben pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Az I. r. terhelt védőjének - aki egyúttal a VI. r. terhelt egyik védője is - a kifejezetten az I. r. terhelt érdekében benyújtott indítványa jelentős részben tartalmaz kizárólag a VI. r. terheltet érintő érvelést is, amely értelemszerűen a VI. r. terhelt érdekében benyújtott felülvizsgálati indítvány része.
[30] A védő indítványa szerint az I. r. terhelt büntetőjogilag értékelhető magatartása az ítéleti tényálláson belül csupán onnantól kezdődik, hogy ígéretet tett a sértettnek, miszerint "védelmi pénz" ellenében segít abban, hogy "a romák ne lepjék el a szórakozóhelyet", különben a helyzet állandósulni fog, és a sértett nélküle nem fogja tudni azt megoldani. A védői álláspont szerint e magatartás csak a zsarolás alapesetének felel meg; a fenyegetés nem személy elleni erőszak, hanem vagyoni hátrány kilátásba helyezésével történt, és az nem tartalmazott az élet vagy testi épség elleni fenyegetéssel azonos súlyú elemet sem. Az indítvány szerint csupán spekulatív feltételezés, hogy a terhelt által közölt fenyegetés megvalósulása esetén a sértett és családja ellehetetlenült volna.
[31] Az I. r. terhelt ugyanis kizárólag azt közölte a sértettel, hogy megfelelő védelem hiányában romák fognak megjelenni a szórakozóhelyen; rendbontás, erőszak, vagy más jogellenes cselekedet kilátásba helyezéséről azonban nem volt szó. Egy jogszerű, törvénybe nem ütköző magatartás kilátásba helyezése azonban sem a zsarolás minősített esetének, de még az alapesetének a megállapítására sem alkalmas. Súlyos hátrányt az I. r. terhelt nem fogalmazott meg, annak körülhatárolása sem lehetséges. Annak felvetése ugyanis, hogy roma személyek megjelenése egy szórakozóhelyen - jogellenes magatartás nélkül - joghátrányt eredményezhet, a védői álláspont szerint az Alaptörvénybe ütközik. Ezért az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításárára az anyagi jogszabály sérelme folytán került sor, a tényállás ezen része alapján a terhelt bűnössége nem állapítható meg.
[32] A bíróság jogerős ítéletében felrótta a terheltnek azt az - egyébként ifj. M. Z. sértett által kezdeményezett - telefonbeszélgetést is, melyben az I. r. terhelt valóban testi épség elleni fenyegetést közölt a sértettel; az ítéleti tényállás azonban nem tartalmazza, hogy ezt a terhelt a védelmi pénz meg nem fizetésének esetére helyezte volna kilátásba. Ez a lehallgatási jegyzőkönyvek alapján sem állapítható meg, sőt azokból az tűnik ki, hogy a fenyegetésre a felek között elharapódzott vita és sértegetések miatt került sor.
[33] A védő támadta a telefonlehallgatás eredményének felhasználását is. Azt a bíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-ának feleltette meg, azonban nem vizsgálta meg, hogy a lehallgatásra a büntetőeljárási törvény szabályainak megfelelően került-e sor. A fent említett beszélgetést a sértett kezdeményezte, annak alakítására a hatóság aktív közreműködésével került sor. Ez a védő álláspontja szerint - az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatára is tekintettel - sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
[34] Az indítvány szerint az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terhelt megállapodására vonatkozó ténymegállapítás kizárólag közvetett bizonyítékokon alapszik. A 4. számú tanúval kapcsolatban pedig megállapítható volt, hogy nyílt konfliktusba került a III. r. terhelttel; ezért tőle elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. A 6. számú tanú kihallgatására kiküldött bíró útján került sor, azonban a terhelt és a védő értesítésére nem került sor, és ennek oka sem derült ki; ekként nem volt lehetőségük kérdések feltételére. A terheltek megjelölték a 6. számú tanú vélelmezett személyét, azonban a bíróság arra adekvát választ nem adott, annak eljárási jogkövetkezményeit nem vonta le. Mindezzel a bizonyítás szabályait sértette meg, ami a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti eljárási szabálysértés, és mivel a terheltek szándékegységére csak e tanúk vallomása áll rendelkezésre, az eljárási szabálysértés az ítéletre érdemi kihatással volt. Ezért az - a védő álláspontja szerint - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati ok.
[35] Az indítvány szerint megalapozatlan, iratellenes annak megállapítása, hogy a terheltek hogyan találkoztak az N. S. M. Pub előtt, hogyan mentek be a szórakozóhelyre, és ott miképp viselkedtek. A bíróság e tekintetben az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy azzal a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja szerinti eljárási szabálysértést követte el, mert az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[36] A védő álláspontja szerint a bíróság a büntetés kiszabása során nem volt tekintettel arra, hogy a cselekmény befejezetlen kísérlet, és nem értékelte megfelelően a terheltnek fel nem róható, jelentős időmúlást, de az I. r. terhelt korlátozott börtöntűrő képességét sem, amire nézve a védő újabb szakértői véleményt is csatolt. Sérült az ítélet belső arányossága is, a büntetés eltúlzott, anyagi jogszabályt sért; az enyhébb minősítés mellett a büntetés nem felel meg a Btk. 80. § (1) bekezdésében írtaknak.
[37] A VI. r. terhelt védői indítványukat a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapították, és a jogerős ítélet megváltoztatását, valamint a terhelt büntetésének enyhítését kérték.
[38] Az indítvány indokai szerint a jelen ügyben a fenyegetés nem alapozza meg a cselekmény súlyosabb minősítését, s ezért indokolt a büntetés mértékének felülvizsgálata, a helyes minősítéshez ugyanis alacsonyabb tételkeret kapcsolódik. A jelen ügyben csak akaratot hajlító, nem pedig akaratot megtörő fenyegetésre került sor, ami alkalmas volt komoly félelem kiváltására.
[39] Az ifj. M. Z. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terhelt abban állapodott meg, hogy a szórakozóhelyeken nagyobb létszámú, jellemzően roma személyekből álló csoportban jelennek meg, és ezzel a tulajdonosok tudtára adják, hogy követelésük teljesítésének elmaradása esetén miként lehetetlenítik el a klubok működését, és fosztják meg azokat vendégkörüktől. A VI. r. terhelt és a terheltekkel szándékegységben lévő csoport tagjai egymást bevárva, kisebb csoportokban vonultak be a szórakozóhelyre, módszeresen kiszorítva az addig ott szórakozó embereket, az I. r. terhelt pedig közölte a sértettel, hogy ha védelmi pénzt fizet, akkor hasonló eset nem fog megtörténni, míg ellenkező esetben az állandósulni fog.
[40] A bírói gyakorlat szerint az élet vagy testi épség elleni fenyegetéshez hasonló súlyú, ha az elkövetők a sértett vállalkozási tevékenységét tönkreteszik, a vendégkört elriasztják, botrányokat okoznak, és ezáltal az üzlet tönkremegy. A súlyos fenyegetés mibenléte különbözik jelen ügy tényállásától. A bírói gyakorlatot alakító jogesetek tényállásaiban rongálás, a vendégek inzultálása, fizetés nélküli távozás szerepel. Jelen ügyben viszont csupán a szórakozóhelyen való állandó jelenléttel fenyegették a sértettet. Nagyobb létszámú roma személy jelenléte a szórakozóhelyen nem kirívó; komoly félelem kiváltására ugyan alkalmas, de nem alkalmas az élet vagy testi épség hátrányos megváltoztatására. Az - akár milliós nagyságrendű - anyagi kár okozásának kilátásba helyezése önmagában a zsarolás súlyosabb esetét megalapozó fenyegetésként nem értékelhető; a fenyegetésnek nem kell közvetlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia, elegendő, hogy komoly félelmet váltson ki.
[41] A jelen esetben ugyancsak milliós károkozással való fenyegetésről van szó, ami az alapesethez szükséges szintet érte el, annak a sértett hitelt adott, és emiatt a rendőrségtől kért segítséget.
[42] A Legfőbb Ügyészség átiratában mindkét indítványt alaptalannak tartotta; ezért az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében is a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[43] Indokai szerint az indítvány - az I. r. terhelt tekintetében - az információgyűjtés, valamint a 4. és 6. számú tanúk vallomásának vitatásával a megállapított tényállást támadja, és ekként az a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálatban kizárt. Az indokolási kötelezettség megsértése a felülvizsgálatban akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, ha az indokolás valamely tény- vagy jogkérdést illetően oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, a bíróság értékelő tevékenysége nem követhető nyomon. Jelen esetben a bíróság rögzítette, hogy az I. r. terhelt bűnösségét részben a kamerafelvételekre és a lehallgatott telefonbeszélgetésekre alapította, ezért az indítvány e körben is ténylegesen a bizonyítékok mérlegelését támadja. Ugyancsak nem lehet felülvizsgálat tárgya önmagában a büntetéskiszabási körülmények értékelésének mikéntje sem.
[44] Az irányadó tényállásból - az ügyészi álláspont szerint - következtetés vonható arra is, hogy az I. r. terhelt és a sértett 2010. szeptember 17-i telefonbeszélgetése során nem csupán sértegetés történt, hanem a terhelt a korábbi életveszélyes fenyegetéseit nyomásgyakorlásként ismételte meg arra az esetre, ha a sértett nem fizet; két ízben is közölte, hogy a jogtalan haszonszerzési szándékával nem hagyott fel, és gondolkodási határidőt is tűzött ki a sértettnek. Ekként a bíróság az I. r. terhelt cselekményét törvényesen minősítette súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének.
[45] A Legfőbb Ügyészség kitért rá, hogy a bíróság jogerős ítéletében a bűnszövetségben elkövetést is megállapította az I. r. terhelt terhére. Az irányadó tényállás tartalmazza az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terheltnek a bűncselekmények szervezett elkövetésére való megállapodását, ami a hasonló elkövetések mikéntjére is kiterjedt, és szervező tevékenységet is igényelt. Az ifj. M. Z. sérelmére megvalósított bűncselekmény elkövetésének megkezdésére is - e megállapodásnak megfelelően - sor került, ezért a bűnszövetségben elkövetés minősítő körülményének megállapítása az I. r. terhelt tekintetében annak ellenére törvényes, hogy e terhelt bűnösségét csak egyrendbeli bűncselekményben állapította meg a bíróság.
[46] Ezért - az ügyészi álláspont szerint - az I. r. terhelt büntetése a cselekményének helyes minősítése szerinti, a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségére tekintettel felemelt büntetési tételkereten belüli, s ekként maradéktalanul törvényes.
[47] A VI. r. terhelt védőinek indítványa kapcsán a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a 2010. augusztus 27-éről 28-ára virradó éjszaka az N. S. M. Pubban a sértett felé élet vagy testi épség elleni fenyegetés valóban nem hangzott el. A terheltek azonban ezzel a korábbi fenyegetésüket demonstrálták, és annak az a - terheltek elképzelésének megfelelő - hatása volt, hogy a vendégek túlnyomó része onnan kiszorult, a sértettben pedig azt a félelmet keltették, hogy a terheltek elriasztják a törzsvendégeket. A terheltek tehát ezzel vagyoni hátrány okozását helyezték kilátásba a sértett felé, ami a korábbi Btk. 138. §-ában meghatározott súlyos hátránynak megfelel, azonban - az indítványban írtaknak megfelelően - nem éri el az élet vagy testi épség elleni fenyegetéshez hasonló súlyosság szintjét. Az ilyen fenyegetés - az ügyészi indítvány szerint is - csak akkor állapítható meg, ha a kilátásba helyezett hátrány a sértett elemi szükségleteinek kielégítését, alapvető emberi szabadságát sérti vagy veszélyezteti, nagymértékben és hosszú távon. Az irányadó bírói gyakorlatban azt olyan esetekben állapította meg a bíróság, amikor a kilátásba helyezett fenyegetés maga is bűncselekmény (garázdaság, rongálás) elkövetésére vonatkozott, avagy arra, hogy az elkövető a gyártási technológiák közzétételével a cég jó hírnevét tönkreteszi. Mindezek alapján - az ügyészi álláspont szerint - a VI. r. terhelt cselekménye valóban csak bűnsegédként elkövetett, a korábbi Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntette kísérletének a megállapítására alkalmas.
[48] A bűncselekmény törvénysértő minősítése azonban csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha az törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. A helyes minősítés szerint a terhelt cselekménye egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett; a jogerős ítéletben a VI. r. terhelttel szemben kiszabott 2 év 8 hónapi szabadságvesztés pedig - az ügyészi álláspont szerint - a terhelt részben erőszakos bűncselekmények miatti büntetett előéletére, visszaesői minőségére, és a feltételes szabadság hatálya alatti, társas elkövetésre tekintettel, a bíróság által értékelt enyhítő körülmények mellett sem aránytalanul súlyos.
[49] A Legfőbb Ügyészség átiratára az I. r. terhelt védője, és a VI. r. terhelt védői is írásbeli észrevételt terjesztettek elő.
[50] Az I. r. terhelt védője továbbra is fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat azzal, hogy az N. S. M. Pubban nem valósult meg a súlyosabb minősítést megalapozó fenyegetés, és az I. r. terhelt cselekménye a 2010 szeptemberében folytatott telefonbeszélgetések tartalmára tekintettel is alkalmatlan tárgyon elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete. Az információgyűjtés, valamint a 4. és a 6. számú tanú kihallgatása jogszerűségének vitatása pedig nem a tényállás támadására irányult, hanem olyan eljárási szabálysértéseket mutatott be, amelyek az ítélet megalapozatlanságához vezettek. Ugyancsak az ítélet megalapozatlanságához vezettek az indítványban bemutatott iratellenes, hiányos, egymásnak ellentmondó ítéleti megállapítások, melyek a terhelt bűnösségének megállapítására és a cselekményének minősítésére is kihatottak. Mindezek a bíróság értékelő tevékenységének nyomon követését is megnehezítették, több ponton megakadályozták.
[51] A védő fenntartotta, hogy a bíróság nemcsak a büntetéskiszabási elveket és célokat sértette meg, de az 56. BK véleményben foglaltakat is, továbbá - az Alkotmánybíróság 2/2017. (II. 10.) AB határozatára tekintettel - az eljárás hosszára figyelemmel is indokolt az amiatt elszenvedett jogsérelem reparálása. A bűncselekmény minősítése is törvénysértő, ezért pusztán az, hogy a büntetés a helyes minősítés szerinti tételkeretek közé is esik, nem eredményezi annak törvényességét.
[52] A VI. r. terhelt védői is hivatkoztak a BH 2011.97. számú jogesetben foglaltakra, és kiemelték, hogy akár egy minősítő körülmény mellőzése is érintheti a büntetés törvényességét, akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, de nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának és az alanyi bűnösség fokának. A VI. r. terhelt bűnsegédként valósította meg a bűncselekményt, az ugyanilyen cselekmény miatt elmarasztalt V. r. terhelttel szemben 2 évi szabadságvesztést szabott ki a bíróság, aminek a végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A VI. r. terhelttel szemben kiszabott 2 év 8 hónapi szabadságvesztés ezért aránytalanul súlyos joghátrány, következésképp a minősítés megváltoztatása és - a megváltozott büntetési tételkeretre tekintettel - a büntetés enyhítése indokolt.
[53] A Kúria a felülvizsgálati indítványok alapján indult ügyeket a 2017. február 8-án kelt végzésével egyesítette, és az indítványokat egy eljárásban, a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[54] A terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja alapján a védő jogosult, a Be. 418. § (3) bekezdése szerint egy alkalommal. Felülvizsgálati eljárásban sem kizárt, hogy egy terhelt érdekében több védő is eljárjon. A több védő részére adott meghatalmazás esetén pedig egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat [Be. 44. § (2) bekezdés]. Nincs akadálya annak sem, hogy a terhelt érdekében eljáró egy vagy több védő több felülvizsgálati okra alapítva, akár alternatív indítványokat tegyen; több védő esetén azonban az indítványok értelemszerűen nem lehetnek egymással ellentétesek.
[55] Jelen ügyben a VI. r. terhelt védelmében elsőként, 2016. december 23-án három meghatalmazott védő nyújtott be közös felülvizsgálati indítványt, ami a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt cselekménye zsarolás bűntette alapeseteként való minősítését és a VI. r. terhelt büntetésének mérséklését célozta. Indítványukat a Legfőbb Ügyészség átiratának ismeretében is változatlanul tartották fenn.
[56] Mivel a három védő egy időben nyújtotta be a meghatalmazását, a Kúriának a Be. 44. § (3) bekezdés második mondatára tekintettel tett felhívására figyelemmel kijelölték maguk közül a vezető védőt.
[57] 2017. január 17-én a VI. r. terhelt egy további meghatalmazott védője is terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, ami elsődlegesen a VI. r. terhelt felmentésére, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására utasításra irányult. E védő meghatalmazása az eljárás során még korábban került benyújtásra, ezért a Kúria ismét felhívta a védőket a vezető védő személyének megjelölésére.
[58] 2017. április 10-én az önálló beadványt készítő védő is úgy nyilatkozott, miszerint a VI. r. terhelt vezető védője a korábban ekként már megnevezett védő.
[59] Ezt követően a Kúriának a Be. 421. § (1) bekezdése szerinti felhívására a VI. r. terhelt vezető védője - a részére megküldött indítványok és észrevételek ismeretében - 2017. április 27. napján, írásban akként nyilatkozott, hogy a jogerős ítélet megváltoztatásának, a terhelt cselekménye zsarolás bűntette alapeseteként való minősítésének és a VI. r. terhelt büntetése mérséklésének indítványozását tartja fenn jogorvoslati nyilatkozatként.
[60] A Kúria ezért egységesen ezt tekintette a VI. r. terhelt érdekében előterjesztett felülvizsgálati indítványnak; ilyen tartalommal ismertette azt, erre vonatkoztatta a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakat, és érdemben is - a Be. 423. § (4) bekezdésére tekintettel - ennek megfelelően bírálta el azt.
[61] Az I. r. terhelt védője és a VI. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálat indítvány egyaránt nem alapos.
[62] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami az indítvánnyal nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]; a felülvizsgálat során bizonyításnak helye nincs [Be. 388. § (2) bek. és Be. 419. § (1) bek.].
[63] Az I. r. terhelt védője indítványának törvényes okaként a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját is megjelölte, míg a VI. r. terhelt érdekében előterjesztett indítvány kizárólag a hivatkozott törvényhely b) pontján alapszik.
[64] Az I. r. terhelt védőjének a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okból benyújtott indítványa a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezi, és a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését célozza. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontján alapuló részében viszont az indítvány nem sérelmezi a terhelt bűnösségének kimondását, hanem a terhére rótt bűncselekmény téves minősítése folytán, avagy önmagában törvénysértő nemű és/vagy mértékű szankció alkalmazását kifogásolja. Célja pedig - a helyes minősítésre tekintettel, avagy az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése folytán - törvényes büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása, utóbbi irányú indítványt azonban az I. r. terhelt védője nem terjesztett elő. Ennek ellenére érvelése - részben - az említett két felülvizsgálati ok feltételeinek megfelel. A védő ugyanis az I. r. terhelt által 2010. augusztus 27-én az N. S. M. Pubban tanúsított magatartásnak a fenyegetés (korábbi Btk. 138. §), illetve minősített (élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos) fenyegetés megállapítására alkalmatlan voltát egyaránt állította, míg az I. r. terhelt későbbi, telefonon közölt fenyegetései kapcsán a jogtalan haszonszerzési célzat hiányára hivatkozott. Ebből következően érvelése - annak helytálló volta esetén - előbbi esetben az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége hiányának, utóbbi esetben pedig a cselekmény téves minősítésének megállapítását célozta, ami a büntetés enyhítésének irányába nyithatna utat.
[65] A VI. r. terhelt védőjének indítványa alapján eldöntendő jogkérdés, hogy a VI. r. terheltnek az N. S. M. Pubban 2010. augusztus 27-én tanúsított, a tényállásban leírt magatartása a zsarolás alap- vagy minősített esetéhez nyújtott bűnsegélyt valósította-e meg, és amennyiben e tekintetben a jogerős ítéleti minősítés téves, a büntetés a helyes minősítés alapulvételével törvényes-e. Ez kétségtelen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati ok.
[66] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2010. szeptember 15-én és 17-én ifj. M. Z. sértettet "fejének leüttetésével", megnyomorításával, "intenzív osztályra tételével" és családja legyilkoltatásával fenyegette meg. E fenyegetések - tartalmuk szerint - kétségtelenül élet és testi épség ellen irányultak. Az irányadó tényállás szerint e telefonbeszélgetések egyetlen témája az I. r. terhelt pénzkövetelése volt, és a tényállásban rögzített fenyegetések - az indítványban foglaltakkal szemben - az I. r. terhelttől a sértett nemfizetésének esetére, a fizetésnek a sértett általi megtagadását követően hangzottak el; azok elhangzása után pedig az I. r. terhelt gondolkodási határidőt szabott a sértettnek a fizetés kikényszerítése érdekében. Az irányadó tényállásból tehát kizárólag arra lehet okszerűen következtetni, hogy az I. r. terhelt az élet és testi épség elleni fenyegetést jogtalan haszonszerzés végett alkalmazta. Olyan tartalmú következtetésre a tényállás ténybeli alapot nem tartalmaz, miszerint az egyébként nem vitásan jogtalan pénzkövetelés közben más okból tört volna ki vita és sértegetés az I. r. terhelt és a sértett között, és a fenyegetésekre emiatt került volna sor. Önmagában e cselekményrész megalapozza tehát az I. r. terhelt bűnösségének megállapítását zsarolás bűntettében, és kimeríti annak a korábbi Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott minősítő körülményét is.
[67] Törvényesen állapította meg a bíróság e terhelt terhére a cselekmény bűnszövetségben való elkövetését is. A korábbi Btk. 137. § 7. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. A jelen ügyben irányadó tényállás tartalmazza az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terhelt bűncselekmények elkövetésére irányuló megállapodását, majd az ifj. M. Z. sérelmére elkövetett, kísérleti szakba jutott bűncselekmény leírását is. Azt, hogy e konkrét bűncselekményt a megállapodás keretei között követték el a terheltek (így az I. r. terhelt is), az elsőfokú ítélet 55. oldala ötödik bekezdésében, valamint 67. oldal második-negyedik bekezdésében rögzítette a bíróság, ami az irányadó tényálláshoz tartozó, az indokolás más részében rögzített ténymegállapítás (BH 2016.163.III., BH 2006.392., BH 2005.89.II.).
[68] Ekként az I. r. terhelt tekintetében a bűnszövetség minősítő körülményének tényállási elemei az irányadó tényállásból maradéktalanul kitűnnek. Következésképp az I. r. terhelt cselekményének társtettesként elkövetett, a korábbi Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntette kísérleteként való minősítése törvényes.
[69] A 2010. augusztus 27-i, az N. S. M. Pubban kifejtett terhelti magatartások kapcsán - melyben az I. és a VI. r. terhelt is részt vett - a fenyegetés hiányát csak az I. r. terhelt védője állította. A korábbi Btk. 138. §-a szerint e törvény alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A védői állásponttal szemben egy szórakozóhely törzsközönségének kiszorítása, üzletmenetének szándékos hátrányos befolyásolása a fenyegetés fogalmának akkor is megfelel, ha az önmagában nem jogellenes, nem további szándékos bűncselekményt megvalósító módon történik. Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a rendszeres, nem csekély összegű pénzjuttatás ellenében előnyt - szolgáltatás nyújtását - nem ígért; ebből következik, hogy a beígért, és 2010. augusztus 27-én demonstrált magatartást az I. r. terhelt maga is a sértett számára hátrányosnak tekintette, hiszen pénzt - előny nyújtásának hiányában - csupán (az egyébként általa okozott) hátrány elhárítása érdekében követelhetett. Fel sem merülhet tehát, hogy az I. r. terhelt által 2010. augusztus 27-én, az N. S. M. Pubban kifejtett magatartása - fenyegetés hiányában - nem lenne a zsarolásként a terhére rótt bűncselekmény elkövetési magatartásának része.
[70] A zsarolás törvényi tényállása a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza. Ezért érvényesül a régi Btk. 138. §-a szerinti értelmezés, miszerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A régi Btk. 323. § (2) bekezdés b) pont második fordulata alapján pedig a zsarolás minősített esete valósul meg, ha élet vagy testi épség elleni fenyegetéshez hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el.
[71] Következésképpen ezen minősített eset akkor állapítható meg, ha az adott fenyegetés tartalma mind a kilátásba helyezett hátrány súlya, mind pedig a megfenyegetettben keltett félelem komolysága tekintetében meghaladja a régi Btk. 138. §-a szerinti mértéket, s felér élet vagy testi épség elleni (akár közvetett) fenyegetéssel.
[72] Egy adott fenyegetés zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való értékelése (egymástól való elhatárolása) mindig csak az ügy konkrét körülményeire - a fenyegető tartalomra, s annak a sértett (személyét, helyzetét) érintő hatására - kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon.
[73] A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést a terhelt komolyan gondolta-e.
[74] A fenyegetés (és erőszak) esetében, annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés (és erőszak) a sértett akaratára ráhatás, tehát annak hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. A fenyegetés komolysága is a sértettben való félelemkeltő hatás alapján állapítható meg. Lényeg csupán annyi, hogy a terhelt felismerte-e, hogy fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
[75] Jelen ügyben pedig ehhez - a fenyegetés irányadó tényállás szerinti tartalma alapján - nem fér kétség.
[76] Az ítélkezési gyakorlat szerint a zsarolás alapesete valósul meg, ha a terhelt jogtalan haszonszerzés érdekében azzal fenyegeti meg a sértett gazdasági társaságot, hogy a gyártási technológiájára vonatkozó, a birtokában lévő adatokat "sokkoló formában", újságban nyilvánosságra hozza (BH 2009.262), illetve akkor is, ha a terhelt levélben megfenyegeti a sértettet, hogy ha több százezer forintot nem fizet, a sértett házát, gépkocsiját és nyaralóját - milliós károkat okozva - megrongálja (BH 2001.356.). Megállapította ugyanakkor a "más hasonlóan" súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolást a bíróság akkor, ha a söröző tulajdonosát azzal félemlítik meg, hogy az üzlet berendezéseit tönkreteszik, amennyiben nem fizet ún. védelmi pénzt (BH 1995.503.).
[77] A jelen ügyben kifejtett elkövetési magatartás az utóbbihoz áll közel. A zsarolás alap- és minősített esete között az elhatárolás alapja nem az, hogy a kilátásba helyezett hátrány önmagában jogszerű, avagy további bűncselekményt valósít-e meg, hanem az, hogy a kilátásba helyezett hátrány a terhelt létét, létfeltételeit milyen mértékben nehezíti vagy lehetetleníti el. Ehhez képest pusztán anyagi károkozás - még ha az jelentős mértékű is - valóban nem tekinthető az élet vagy testi épség sérelmével azonos vagy akár hasonló súlyúnak. A jelen ügyben azonban nem arról van szó, hogy a terheltek pusztán az üzlet forgalmára hátrányos, bevételeit csökkentő tevékenységet helyeztek volna kilátásba. A beígért, és 2010. augusztus 27-én be is mutatott magatartásuk az üzlet működésének teljes ellehetetlenítését célozta; az irányadó tényállás szerint a cselekményben részt vevő mintegy 30-50 fő a szórakozóhely összes asztalát elfoglalta, és valamennyi fizetővendéget kiszorította. Az I. r. terhelt a fizetés megtagadásának esetére e helyzet állandósulását ígérte, és az afeletti uralmát demonstrálandó e helyzetet szüntette meg - a VI. r. terhelt közreműködésével - a sértettel való tárgyalást követően.
[78] Nagy jelentősége van annak is, hogy a cselekményt 30-50 személy összehangolt magatartásával követte el. A többek általi elkövetésben rejlő erőkoncentráció fokozott veszélyt hordoz magában; a törvény ezért mind a többes elkövetők számához, mind a szervezettségük fokához igazodóan további jogkövetkezményeket is meghatároz. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az elkövetésben részt vevők száma és szervezettsége a zsarolási fenyegetés súlyának megítélése során sem. Jelen ügyben a fenyegetést megvalósító demonstratív jelenlétben a csoportos elkövetés megállapítását megalapozó három főt (korábbi Btk. 137. § 13. pont) nagyságrendileg meghaladó számú személy vett részt, szervezettségük magas fokát pedig a szórakozóhely összehangolt, gyors és teljes elfoglalása, majd vezetőik felszólítására annak azonnali elhagyása igazolja.
[79] Az I. r. terhelt tehát nem csupán anyagi károkozással fenyegette, hanem vállalkozásának teljes, és a sértett számára leküzdhetetlen erővel való ellehetetlenítését helyezte kilátásba. A VI. r. terhelt pedig az ezt kifejező demonstrálásban vett részt, a sértett akaratának hajlítását segítve. A sértett létfenntartásának alapjait meghatározó vállalkozás gyors és teljes, ellenállhatatlan megsemmisítése pedig kétségtelenül olyan hátrány kilátásba helyezése, ami az élet, testi épség sérelmével hasonlatos.
[80] Következésképp a VI. r. terheltnek felrótt cselekmény minősítése is törvényes. Az I. r. terhelt tekintetében is megállapítható, hogy a zsarolás minősítő körülménye cselekményének e mozzanata során is megvalósult, azonban az ő esetében - ahogy arra a Kúria már utalt - a terhére rótt minősítést a 2010. szeptember 15. és 17. napján tanúsított magatartása is önmagában megalapozta.
[81] A VI. r. terhelt elkövetői minősége kapcsán a Kúria egyetért a Legfőbb Ügyészség álláspontjával.
[82] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak valóban helye van akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[83] Következésképpen egyrészt az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) törvénysértő.
[84] A minősítés alatt a cselekmény Btk. Különös Része szerinti minősítése - az alapeset és annak enyhébben, vagy súlyosabban minősülő esete egyaránt - értendő.
[85] Felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.).
[86] Kétségtelen, hogy a 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki".
[87] Lényeges különbség. Azt jelenti ugyanis, hogy a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. Ha pedig a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés - a helyes minősítéshez képest - törvényes-e.
[88] Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van.
[89] A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e. Változatlan viszont, hogy a kiszabott büntetés feltétlen törvénysértő, ha a helyes minősítéshez tartozó büntetési tétel - mérlegelést nem tűrő - keretein kívüli.
[90] Ehhez képest vizsgálta a Kúria a VI. r. terhelt esetében a kiszabott büntetés törvényességét. Ennek eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélettel - adott büntetéskiszabási körülmények mellett - kiszabott büntetés nem tekinthető törvénysértőnek.
[91] A részben erőszakos bűncselekmények miatt büntetett előéletű, visszaeső, az elkövetéskor feltételes szabadság hatálya alatt álló, a terhére rótt cselekményt nagyszámú társsal elkövető VI. r. terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott 2 év 8 hónapi szabadságvesztés az egy évtől öt évig terjedő büntetési tételkeretek között sem lenne eltúlzott.
[92] Az I. r. terhelt védője indítványának egyéb részei alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt. A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) és c) alpontjában, valamint II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértések esetében teszi lehetővé a felülvizsgálatot; ilyet azonban a védő nem jelölt meg. Az említetteken kívül eső eljárási szabálysértés, amennyiben az ítéletet érdemben befolyásolja, a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti, ún. "relatív" eljárási szabálysértésnek minősül (ahogyan azt az indítvány meg is jelölte), ami azonban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt taxatív felsorolásban nem szerepel, ezért felülvizsgálat tárgya nem lehet. Ekként nem felülvizsgálati ok a Be. 304. § (1) bekezdésének megsértése [az ott írt szabály alól egyébként az említett törvényhely (5) bekezdése kivételt enged], a Be. 305. § (4) bekezdésének megsértése, de a titkos információgyűjtés szabályainak megsértésével beszerzett bizonyíték felhasználása sem (BH 2012.186.III.).
[93] Az indokolási kötelezettség teljes megszegése a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján feltétlen eljárási szabálysértés, s ekként a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok. Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a támadott határozat indokolása tény- vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését (BH 2010.117.). Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése azonban nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).
[94] Jelen esetben az I. r. terhelt védője az indokolási kötelezettség megszegését az ítélet megalapozatlanságában, az indítvány szerint iratellenes és egymásnak ellentmondó megállapításaiban látta. A megalapozatlanság [Be. 351. § (2) bekezdés] eleve a bíróság ténymegállapító tevékenységéhez kötődő jogi fogalom, ami semmiféle összefüggésben nem áll az indokolási kötelezettség teljesítésének mikéntjével. Jelen ügyben az iratokból kitűnően az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének a bűnösség megállapítása, a cselekmény jogi minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében kellően eleget tett, mérlegelése, jogkövetkeztetései nyomon követhetők; a másodfokú ítélet is a Be. 370. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően tartalmazza, hogy ki és miért fellebbezett, valamint a másodfokú bíróság döntésének indokait. Ennek mikéntje pedig kívül esik a hivatkozott eljárási szabálysértés - és ekként a felülvizsgálat - keretein.
[95] Ugyanakkor a megalapozatlanság a Be. XIV. Fejezetében kifejezetten a másodfokú, és - a Be. 385. §-ára tekintettel - az esetleges harmadfokú eljárásra vonatkozóan meghatározott jogintézmény, amihez képest a felülvizsgálati eljárásra a Be. 423. § (1) bekezdése eltérő szabályt tartalmaz. A tényállás megalapozatlanságának kifogásolása tehát nem csupán nem felülvizsgálati ok, hanem a felülvizsgálati eljárásban kifejezetten törvényben kizárt.
[96] Ugyancsak a Be. 423. § (1) bekezdésébe ütközik az egyes bizonyítékok értékelésével, hiteltérdemlőségével kapcsolatos bírói mérlegelés támadása is.
[97] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja afelől sem hagy kétséget, hogy felülvizsgálatban a büntetés neme és mértéke nem önmagában, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható; a hivatkozott törvényhely első fordulata alapján akkor, ha a cselekmény téves minősítése miatt, a második fordulat szerint pedig akkor, ha a büntetőjog más szabályainak megsértése folytán a büntetés törvénysértő. Jelen ügyben - a korábban kifejtettek szerint - az I. r. terhelt cselekményének minősítése nem téves, ezért törvényes keretek között kiszabott büntetés esetén az nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.); nem kerülhet sor a büntetéskiszabási körülmények nyomatékának az indítványban célzott újraértékelésére sem.
[98] Az ügyben az I. r. terhelttel szemben irányadó büntetési tétel - erőszakos többszörös visszaesői voltára tekintettel, a korábbi Btk. 97/A. § (1) bekezdése alapján - 2 évtől 16 évig terjedő szabadságvesztés volt. Ehhez képest pedig a jogerős ítéletben kiszabott 4 év 8 hónapi fegyházbüntetés sem törvénysértő.
[99] Az eljárt bíróság jogerős ítéletében nem sértett törvényt, amikor az I. r. terhelt bűnösségét megállapította, továbbá törvényesen minősítette az I. r. és VI. r. terhelt cselekményét.
[100] Ekként az I. r. terhelt felmentésére, illetve az I. r. és a VI. r. terhelt büntetésének enyhítésére a felülvizsgálati eljárásban nincs mód, és nincs ok az I. r. terhelt tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítására sem. A Kúria az I. r. és a VI. r. terhelt védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 77/2017.)
BH+ 2015.9.375 Zsarolás bűntette miatt büntethetőséget megállapító és büntetést kiszabó jogerős ítélet eredményesen nem támadható felülvizsgálattal, arra hivatkozva, hogy a terhelti követelés "jogos" volt. Az ítéleti tényállásban foglaltakkal ellenkezőt állítani az ítéleti tényállás támadását jelenti, amely felülvizsgálatban nem megengedett [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek.; Be. 423. § (1) bek.].
I. A törvényszék - hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2012. szeptember 19. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Btk.) 323. § (1) bekezdés] és folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében [korábbi Btk. 256. § (1) bekezdés].
Ezért a terheltet - halmazati büntetésül - részben mint különös visszaesőt, részben mint visszaesőt - 4 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a polgári jogi igényről, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költségről.
A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. január 14. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével annyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy a börtönbüntetés tartamát 3 év 6 hónapra enyhítette - egyebekben helybenhagyta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a túlzó büntetés miatt, annak enyhítése érdekében.
Az indítványozó indokai szerint
- a követelése jogos volt, mivel feketén dolgozott a sértettnél, de a sértett nem fizetett,
- az elkövetés értelmi szerzője a volt felesége is, aki őt érzelmileg és a gyerekeivel zsarolta, az általa elkövetett sikkasztást is rá akarta hárítani.
III. A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] kötött, s bizonyításnak nincs helye [Be. 388. § (2) bekezdés 1. mondat, Be. 419. § (1) bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a büntetőjog - a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túli - más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
A büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
A zsarolás [korábbi Btk. 323. § (1) bekezdés] és a befolyással üzérkedés [korábbi Btk. 256. § (1) bekezdés] egyaránt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntett.
A bűnhalmazat [korábbi Btk. 12. § (1) bekezdés] miatt kiszabandó halmazati büntetés esetén a - jelen ügyben azonos - büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát [korábbi Btk. 85. § (1)-(3) bekezdés]. Azaz a terhelttel szemben egy évtől hét év hat hónapig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható, ekként a kiszabott három év hat hónap szabadságvesztés mind a nemében, mind a mértékében törvényes büntetés.
Az alapügyben eljárt bíróságok mérlegelést nem tűrő rendelkezést nem sértettek. Az viszont, hogy a büntetés kiszabásának elvei (korábbi Btk. 83. §) alapján milyen konkrét tartamban határozzák meg az adott büntetést, már kifejezetten bírói mérlegelés körébe tartozik, ami felülvizsgálatban eredményesen nem sérelmezhető. Következésképpen a felülvizsgálati indítvány nem bizonyult alaposnak.
Az indítványnak a követelés jogosságát állító része pedig az irányadó tényállással ellentétes, merthogy aszerint sem jogos, sem jogosnak vélhető követelés nem volt megállapítható (elsőfokú ítélet 4. oldal 3. bekezdés).
A bemutatottak folyományaként a Kúria - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 842/2014.)
BH 2015.5.124 Zsarolás kísérlete esetén önkéntes elállás megállapításának van helye, ha e pénzfizetésre vonatkozó zsarolási fenyegetés a terhelt által megszabott rövid határidő alatt sikertelen maradt, ennek ellenére a terhelt több hónapon át nem tesz semmit a követelés érvényesítése érdekében, anélkül hogy abban bármilyen külső körülmény gátolná [Btk. 10. § (1), (4) bek., 367. § (1) bek.; 4/2002. BJE].
[1] A kerületi bíróság a 2012. december 7. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek.], s ezért egyévi - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2014. február 12. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét a Btk. 367. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntette kísérletének minősítette. Megállapította, hogy a terhelt büntetése szabadságvesztés, melynek végrehajtási fokozata börtön. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét egy év hat hónapra mérsékelte. Megállapította továbbá, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztésből - annak esetleges végrehajtása esetén - legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt 2010. február 12. és február 15. napja között - pontosan meg nem határozott időpontban - olyan tartalmú levelet írt a sértettnek, amelyben "bármi-féle feljelentésben gondolkodik, felejtse el, mert egy életre megbánja, soha nem lesz nyugta a családnak, főleg a lánya lesz veszélyben, míg kellő elégtételt nem vesznek, egy rossz lépés, és megbánja egy életen át, hogy gondolkodott ezen a csekély összegen" szöveggel arra szólította fel őt, hogy utaljon át részére százezer forintot az ismeretlen személy által korábban eltulajdonított iratainak visszaküldése fejében.
[4] E fenyegető levelet 2010. február 15. feladta a sértett címére, így az a sértettnek kézbesítésre került.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással.
[6] Az indítványozó elsősorban arra hivatkozott, hogy a zsaroló tartalmú levél megírása közvetlenül nem fenyegette a védett jogi tárgyat, kényszerítő cselekmény nem valósult meg. A terheltnek a tényállásban körülírt magatartása ezért legfeljebb előkészületnek minősülhet. Akkor lehetett volna a bűncselekmény kísérletét megállapítani, ha minden kétséget kizáróan megállapítható lett volna, hogy a zsaroló tartalmú levelet ő maga adta fel a postán. A tényállás erre vonatkozó adatot nem tartalmaz, azonban rögzíti, hogy a sértett címére az eljárás során meg nem állapítható személyazonosságú személy adta fel a levelet. Az eljárt bíróságok ezért törvénysértően jártak el, amikor a terhelt bűnösségét a zsarolás bűncselekmény elkövetésében megállapíthatónak látták.
[7] Másodsorban a 4/2002. BJE határozatra, valamint a BH 2001.506. számú eseti döntésre utalással arra hivatkozott a védő, hogy a zsarolás bűntettének befejezetlen kísérletét valósította meg a terhelt. Az első eredménytelen, a pénz megfizetése érdekében kifejtett fenyegetés után ugyanis a sértettnél többé nem jelentkezett, sem a pénz követelését, sem pedig az ahhoz fűzött fenyegetést nem ismételte meg, és ennek folytán a bűncselekmény befejezése elmaradt. A további elkövetési tevékenység kifejtése lett volna szükséges ahhoz, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelő magatartást tanúsítsa. Minderre figyelemmel az eljárt bíróságok az önkéntes elállás miatt törvénysértően állapították meg a terhelt bűnösségét.
[8] Ezért a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt felmentését, másodlagosan - büntethetőséget megszüntető okból - az ellene indult büntetőeljárás megszüntetését indítványozta.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak és a megtámadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. A levél feladásával kapcsolatos védelmi álláspont alapvetően a tényállást és a bizonyítékok értékelését támadja, amelyre a felülvizsgálat során nincs lehetőség. Nem találta megállapíthatónak az önkéntes elállást sem. Ebben a körben arra utalt, hogy a levél tartalmazza, hogy az "egy életre" szólt azzal, hogy "soha nem lesz nyugta a családnak", "főleg a lánya lesz veszélyben, míg kellő elégtételt nem vesznek". A sértett számára néhány hét, vagy néhány hónap elteltével - egyéb erre utaló körülmények híján csupán arra figyelemmel, hogy a fenyegetés nem ismétlődött meg - még nem válhatott érzékelhetővé, hogy az elkövető a fenyegetéssel kényszerítő magatartás folytatásától végérvényesen visszalépett. A terhelt tanúkénti kihallgatását követően pedig esetleges elállása önkéntesnek nem tekinthető.
[10] A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára írásban tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Az önkéntes elállás kapcsán kifejtette, hogy a tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amely alapján ezen körülmény ne lenne megállapítható. Utalt rá, hogy a bíróság indokolása is rögzíti, hogy a levél három napot jelölt meg a sértett számára a fizetés teljesítésére. Ugyanakkor a külső körülmények alapján egyértelműen felismerhetővé vált, hogy a terhelt a fenyegető, kényszerítő magatartás megvalósításától végérvényesen visszalépett. Ily módon döntően belső elhatározásból állt el a bűncselekmény befejezésétől.
[11] A Kúria a védő felülvizsgálati indítványát alaposnak találta.
[12] A felülvizsgálati indítványban megjelölt Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a törvényben megjelölt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[13] A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.
[14] Mindebből következően nincs törvényes lehetőség az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységének, illetőleg a tényállás megállapítása vitatásának. A tényállás megalapozatlansága nem támadható, ilyen célból bizonyítás felvételének, vagy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésének sem lehet helye.
[15] A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati indítványnak a - nem büntetendő - előkészületre való hivatkozása lényegében a tényállás támadásának minősül, amely a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethetett.
[16] Alaposnak találta viszont a Kúria az önkéntes elállásra vonatkozó védői érveket.
[17] A Btk. 367. § (1) bekezdése alapján a zsarolást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.
[18] A Btk. 10. §-ának (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A felhívott törvényhely (4) bekezdés a) pontja alapján pedig nem büntethető kísérlet miatt akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény befejezése.
[19] Az irányadó tényállás csupán a levél feladását, és azt a tényt tartalmazza, hogy az a sértettnek címére kézbesítésre került. A fenyegetés tényleges további realizálásával foglalkozó megállapítást az irányadó tényállás nem tartalmaz.
[20] A 4/2002. BJE határozat egyértelműen rögzíti, hogy a zsarolás bűncselekményének nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltűrésére.
[21] A kísérlet akkor befejezett, ha az elkövető által megindított ok-okozati folyamat minden további elkövetési magatartás kifejtése nélkül az eredményhez vezet, és legfeljebb az ok-okozati folyamatba való aktív beavatkozás, vagy konkuráló más ok háríthatja el az eredmény bekövetkezését. Ezt megelőzően az eredményt célzó tényállásszerű elkövetési tevékenység befejezetlen kísérletnek minősül. Ilyenkor az eredményt kiváltó ok-okozati folyamat már megindul, ám az elkövetési magatartás folytatása, vagy az elkövetési magatartás más mozzanatainak a megvalósítása nélkül az eredmény nem jöhet létre.
[22] A levél feladásával a terhelt a zsarolás bűntette befejezetlen (nem teljes) kísérletét valósította meg.
[23] A kísérlet akkor minősült volna befejezettnek, ha a fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett a terhelt akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére - konkrétan a pénz átadására - kényszerült volna. Ilyet azonban az irányadó tényállás nem rögzít. Mindebből következően, ameddig az alkalmazott erőszak vagy fenyegetés nem kényszeríti a passzív alanyt a tettes akarata szerint való tevésre (nem tevésre, tűrésre), a zsarolás kísérlete befejezetlen, és az attól való önkéntes elállás lehetséges. Ennek megállapításához szükséges és elengedhetetlen, hogy a tettes külső körülmény kényszerítő befolyása nélkül, tehát túlnyomórészt saját elhatározásából lépjen vissza a megkezdett elkövetési magatartás további folytatásától. A jogegységi határozat szerint mindez alanyi oldalról azt jelenti, hogy a terhelt úgy hagy fel az elkövetési szándékkal, hogy az elkövetési tevékenységét a külső körülményektől a bűncselekmény elkövetéséig tovább folytathatná. A büntethetőséget megszüntető ok megállapítása szempontjából sincs jelentősége annak, hogy a visszalépésre vonatkozó önkéntes akaratelhatározás milyen motívumból vagy indítékból fakad.
[24] A befejezetlen kísérlettől elállás - olyan cselekmények esetén, amelyek aktív magatartást igényelnek - lényegében az elkövetési magatartás nem folytatását, azaz passzivitást jelenti.
[25] A fent hivatkozott jogegységi határozat indokolása utal arra, miszerint nem támasztható követelményként az elállás megállapításához, hogy az elkövető kifejezetten közölje a passzív alannyal a szándékának a megváltoztatását, és a bűncselekmény befejezésének végleges felhagyását. Az önkéntes elállás megállapításához - egyéb feltételek meglétében - a zsarolás bűncselekménye esetében elegendő, ha a körülményekből egyértelműen megnyilvánul a bűncselekmény megkezdett, de be nem fejezett elkövetési magatartásának folytatásától való véglegességet jelentő visszalépés.
[26] Minderre figyelemmel az önkéntes elállás akkor nem állapítható meg, ha külső körülményekből nem ismerhető fel egyértelműen a megkezdett, de be nem fejezett elkövetési magatartás folytatásától való visszalépés (BH 2006.277.).
[27] A védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott BH 2001.506. eseti döntés szerint önkéntes elállásként értékelhető a zsarolás bűntettének kísérletét megvalósító terheltnek az a magatartása, hogy - az első eredménytelen pénz megfizetése érdekében kifejtett fenyegetés után - a sértettnél többé nem jelentkezett, sem a pénz követelését, sem pedig az ahhoz fűzött fenyegetést nem ismételte meg, és ennek folytán a bűncselekmény befejezése elmaradt. A bűncselekmény kísérletétől való önkéntes elállást nem kell feltétlenül pozitív magatartással kifejezésre juttatni, az passzív magatartással is megvalósítható. Márpedig a felülvizsgált ügyben ez történt.
[28] Töretlen a Kúria gyakorlata abban, hogy a tényállás részének tekinti az indokolásba foglalt, de ítéletszerkesztési hiba folytán a tényállás részét képező megállapításokat is. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. és 3. oldalán teljes terjedelmében közli a terhelt által írt levelet. Ez pedig tartalmazza, hogy az elkövető a százezer forint OTP bankszámlára történő átutalására három napot adott.
[29] Előfordulhat, hogy a zsaroló a zsarolási erőszak vagy fenyegetés kifejtése során ahhoz képest egy későbbi időpontot, mintegy határidőt szab meg arra, hogy a sértett az akaratának megfelelő módon cselekedjék, ám ennek az időhatárnak az eredménytelen elteltét követően hosszabb idő múltán sem tesz semmit, amivel eredeti akaratának érvényt szerezhetne. Ilyenkor a körülményekből a sértett számára is egyértelmű, hogy a terhelt felhagyott a sérelmére elkövetni szándékolt bűncselekmény befejezésével. Ebben az esetben, amennyiben később mégis újabb zsarolási elkövetési magatartás kezdődne, az újabb bűncselekmény megállapítására ad módot [4/2002. BJE határozat].
[30] A zsarolólevél kézhezvételét követően az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény miatt a sértett 2010. február 16. napján tett feljelentést ismeretlen tettes ellen.
[31] A levél tartalma alapján a nyomozó hatóság 2010. március 3. napján kereste meg az OTP Bankot a bankszámla azonosítása érdekében. Az OTP Bank a válaszát 2010. március 29-én közölte, amely a nyomozó hatósághoz 2010. április 14. napján érkezett. Ehhez képest a zsarolás bűncselekménye miatt a nyomozás elrendelésére 2010. május 4. napján - több mint két hónappal a bankszámla azonosítása érdekében tett intézkedést követően - került sor.
[32] A terheltet a nyomozó hatóság - először tanúként - 2010. június 10. napján hallgatta ki. A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy a terhelt leghamarabb ekkor szerezhetett tudomást arról, hogy ellene esetlegesen büntetőeljárás indul, vagy indulhat. Végül gyanúsítotti kihallgatására 2010. október 20. napján került sor.
[33] A terhelt a pénzösszeg megfizetésére rendkívül rövid, háromnapos határidőt szabott. Fenyegetését ezt követően egyetlenegy esetben sem ismételte meg, noha legalábbis a 2010. június 10. napjáig történő tanúkénti kihallgatásáig nem volt tudomása arról, hogy a fenyegető levele miatt a sértett már feljelentést tett. Arra vonatkozó adat sincs, hogy az ismeretlen tettes ellen megindult büntetőeljárásról a terhelt egyéb módon tudomást szerzett volna. A követelt összeg tényleges megszerzéséért tehát semmilyen további lépést nem tett. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás nem tartalmaz adatot arra, hogy a terhelt cselekményét tovább folytatta, vagy folytatni kívánta volna, holott erre - rendőrségi kihallgatásáig - közel négy hónap állt rendelkezésére. Ezek a körülmények pedig egyértelműen arra utalnak, hogy a terhelt szándékával felhagyott, cselekményétől önként elállt. Olyan körülményt sem rögzít az irányadó tényállás, mely szerint az elállásra nem belső körülmények, hanem külső okok vezettek volna. Mindezen körülmények megállapítására egyértelmű alapot ad a levél feladása és a terhelt büntetőeljárásban történő kihallgatása között eltelt hosszú időtartam.
[34] Téves a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a terhelt mindent megtett annak érdekében, hogy az általa szándékolt eredmény bekövetkezzék, az ő oldaláról a kényszerítő cselekmény megvalósult, az eredmény elmaradása csakis a sértett magatartására, a nem teljesítésére vezethető vissza.
[35] A fenti álláspont elfogadása esetén az önkéntes elállás megállapítására lényegében egyetlenegy esetben sem kerülhetne sor, amennyiben a terhelt a jogtalan haszonszerzés érdekében erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott, noha cselekménye csaknem teljes (befejezetlen) kísérletet valósít meg, anélkül hogy a továbbiakban bármit tenne annak érdekében, hogy a sértett - a terhelt akarata szerint - valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A sértett nem teljesítése az a körülmény, amely egy részről alapot ad - az irányadó tényállásra figyelemmel - az önkéntes elállás megállapítására.
[36] A Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban sem, hogy a levélbeli fenyegetés "egy életre szól, soha nem lesz nyugta a családnak", ami kizárja az önkéntes elállás megállapítását.
[37] A terhelt által teljesítésre adott háromnapos határidőt követően - az "egy életre szóló fenyegetés" ellenére - nem tett semmit annak érdekében, hogy az eredeti, a levélben foglalt akaratának érvényt szerezzen. Ebből pedig a sértett számára is egyértelművé vált a közel négy hónap alatt, hogy a terhelt felhagyott a szándékos bűncselekmény elkövetésével.
[38] Amennyiben a Btk. 10. § (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.
[39] Az irányadó tényállás alapján - a büntethetőséget megszüntető ok mellett - a Kúria semmilyen, úgynevezett maradék bűncselekményt nem látott megállapíthatónak.
[40] Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok az anyagi jogszabály sérelmével állapították meg a terhelt bűnösségét a zsarolás bűntette kísérletében.
[41] Ezért a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú ítéletét megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terhelt ellen a zsarolás bűntettének kísérlete miatt indult büntetőeljárást - a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel - megszüntette.
(Kúria Bfv. I. 633/2014.)
BH+ 2015.3.97 I. A csalás és a zsarolás között alapvető különbség, hogy a csalás esetében a sértett a tévedése miatt tesz vagyonjogi rendelkezést, a zsarolás esetében pedig a fenyegetés hatására tesz így [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., 323. § (1) bek.].
II. Betörésen tetten ért gyermekkorú elkövetőkkel szemben a rendőrségi feljelentés kilátásba helyezése, alkalmas arra, hogy bennük komoly félelmet keltsen, ezért fenyegetést valósít meg [1978. évi IV. tv. 137. § 18. pont].
A II. rendű terheltet a járásbíróság a 2013. február 22-én kelt, illetőleg a törvényszék a 2013. december 5. napján jogerős ítéletével az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 323. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő 3 rendbeli zsarolás bűntette, amelyből 2 rendbeli kísérlet, a Btk. 313/C. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntette, a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulat c) pontja szerint minősülő 4 rendbeli lopás vétsége, a Btk. 313/C. § (7) bekezdés a) pontjába üköző készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, és a Btk. 277. § (1) bekezdésébe ütköző 8 rendbeli okirattal visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 3 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a városi bíróság ítéletében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette és megállapította, hogy a II. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A jogerős ítéletben megállapított, és a II. rendű terhelt által támadott tényállás a következő:
2011. április 3-án 18 óra 15 perc körüli időben gyk. U. K. Sz., gyk. Sz. K. és gyk. V. I. betörték G. L. A-né házának utcára néző dupla-szárnyas ablakát, majd a helyszínről elfutottak. Az I. rendű és a II. rendű terheltek az eseményeket látták, a gyermekkorúakat követni kezdték, majd amikor utolérték, megállásra szólították fel őket.
Ezt követően a II. rendű terhelt valótlanul azt állítva, hogy a lakás a nagyszüleié, s jogtalan haszonszerzés céljából 8.000 forint megtérítését követelte, azzal fenyegetve a sértetteket, hogy nem fizetés esetén rendőrségi feljelentést tesz ellenük. Ennek hatására gyk. U. K. Sz. a nála lévő 1.400 forintot átadta a II. rendű terheltnek. A másik két gyermekkorú sértettnél nem volt pénz.
Az okozott kár nem térült meg.
A jogerős ítéletekkel szemben a II. rendű terhelt - lényegét tekintve - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Indokai szerint az elsőfokú ítélet IV. pontjában rögzített tényállás alapján az ott írt cselekményének a Btk. 323. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntettének minősítése törvénysértő.
Hivatkozása szerint ez arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság olyan eseti döntés alapján minősítette ekként a cselekményét, amely még az elkövetéskor nem is volt hatályban. Következésképpen cselekményének minősítése helyesen a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző csalás bűntette, ezért a kiszabott szabadságvesztés lényeges enyhítése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Btk. 323. § (1) bekezdésében megfogalmazott zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz.
A Btk. 137. §-ának 18. pontja szerint a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ez pedig a jelen ügyben megvalósult, hiszen a rendőrségi feljelentéssel való fenyegetőzés a gyermekkorú sértettekben - életkorukra, a felelősségre vonás elkerülését célzó menekülésükre figyelemmel - komoly félelmet keltett, amely U. K. Sz. a nála lévő készpénz átadására késztette.
A jogerős tényállás alapján tehát az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen minősítették a II. rendű terhelt által a IV. tényállásban rögzített cselekményét.
A II. rendű terhelt tévesen hivatkozott felülvizsgálati indítványában a Btk. 2. §-ára, az ugyanis a büntető anyagi jogszabály, s nem a bírói gyakorlat esetleges változása esetére tartalmaz szabályokat. Az első- és a másodfokú bíróság egyaránt az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény szerint járt el, és azt alkalmazva minősítette a terhelt cselekményeit, és ennek alapján rendelkezett a főbüntetéssel szükségszerűen együtt járó egyéb jogkövetkezményekről is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott BH 2012.55. számú eseti döntés egyébként az ítélkezési gyakorlaton nem is változtatott, az csupán a fenyegetés fogalmát értelmezte.
Tévesen hivatkozott a II. rendű terhelt arra is, hogy az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvényben nem volt olyan "különleges zsarolási cselekmény", mint amelyet a bíróság a terhére megállapított, ugyanis a bűncselekmény alapeseti tényállása gyakorlatilag a Btk. hatályba lépése óta változatlan formában szerepelt a törvényben, de az ítéletben megállapított zsarolási cselekmény sem tartalmazott semmiféle különleges elemet.
A II. rendű terhelt magatartása a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő zsarolás bűntettének törvényi tényállását valósította meg, ezért nem tévedett a bíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét e bűncselekményben megállapította, és cselekményét tettesként, és két esetben kísérletként értékelte.
Kétségtelen, hogy a terheltek - így a II. rendű terhelt - részéről történt megtévesztés is, azonban a csalás és zsarolás között alapvető különbség, hogy míg a csalás esetében a sértett a tévedése miatt hoz vagyonjogi rendelkezést, addig a zsarolás esetében - miként a jelen esetben - ez a fenyegetés hatására történik, következésképpen csalás megállapítása ebben az ügyben szóba sem kerülhetett.
A Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésében írt felülvizsgálati kötelezettségének teljesítése során megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem követtek el olyan abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, amely a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot megalapozhatta volna.
A kifejtett indokoknak megfelelően a Kúria a Be. 426. § alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 503/2014.)
EH 2015.04.B12 I. A zsarolás bűntettének tényállásszerűségéhez megkívánt jogtalan haszonszerzési célzat megállapítható, ha a tettes a sértettől az általa annak kölcsönzött 1 500 000 forint havi 10%-os kamat fizetése helyett - a tőketörlesztés miatti késedelem retorziójaként - életveszélyes fenyegetés mellett, heti 10%-os kamatfizetést követel meg, s ennek folytán a megfélemlített sértettől másfél év alatt az általa adott 1 500 000 forint helyett 8 400 000 forinthoz jut hozzá kamat címén [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
II. A zsarolás bűntettének befejezett alakzata valósul meg, ha a zsaroló a fenyegetés hatása alatt álló sértett autóját a törlesztőrészlet fejében elviszi, mert ezáltal a sértettnek kárt okozott, s így a bűncselekmény befejezetté vált. A bekövetkezett kár tényleges összegének a bűncselekmény megállapíthatósága - és befejezettsége szempontjából - nincs jelentősége [1978. évi IV. tv. 16. §, 137. § 5. pont, 323. §].
[1]Az elsőfokú bíróság a 2012. december 7. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki
[2]- zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont], és
[3]- könnyű testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) bek.].
[4]Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az 1 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete miatt indult eljárást megszüntette. Kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[5]Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, az eljárás megszüntetésével érintett cselekménnyel kapcsolatban a bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, míg a terhelt és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.
[6]A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. október 1. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamába a terhelt által 2008. február 16. napján őrizetben töltött időt beszámítani rendelte.
[7]A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. alatti jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2006 szeptemberében 1,5 millió forint kölcsönt adott a sértettnek havi 10%-os kamatra. Ezt követően a sértett megközelítőleg 6 hónapig fizette a havi 150 000 forint kamatot, azonban a tőkét nem tudta törleszteni. A 6 hónap elteltével a terhelt egyoldalúan úgy rendelkezett, hogy mivel a sértett a tőkét nem tudta törleszteni, heti rendszerességgel kell fizetnie a 150 000 forint kamatot. A sértett ezt elfogadta. Úgy nyilatkozott, hogy "bele kellett mennem", mivel félt a terhelttől, mert olyan ismeretségi köre volt, akik az erőszaktól sem riadtak vissza. Majd 1 év elteltével a sértett nehézkesebben tudta fizetni a terheltnek a heti 150 000 forint kamatot, mivel az építési vállalkozása nem jövedelmezett olyan jól. Így a sértett 2006. szeptember és 2008. február 15. napja közötti időszakban megközelítőleg 8 400 000 forintot fizetett vissza a terheltnek kamat címén.
[8]Amikor késve fizette a sértett a heti kamatot, vagy felmerült az, hogy nem tudja fizetni, akkor a terhelt üvöltözött és fenyegetőzött, hogy ha a pénz nem lesz nála időben, akkor szétveri a sértettet és a házát, ráküld embereket a sértettre, akik meg fogják verni. 2008. február 15. napján, amikor a heti kamat esedékes lett volna, a sértett telefonon keresztül kérte, hogy a terhelt adjon 2-3 nap haladékot. A terhelt erre kiabált és fenyegette a sértettet, hogy ha nem fizet szétvereti őt és a lakását is. A sértett erre vállalta, hogy megpróbálja összeszedni a pénzt, azonban később felhívta a terheltet, hogy nem tud fizetni. Kérte, hogy legyen toleráns, hiszen elég sok pénzt tett már a terhelt zsebébe. Azonban a terhelt ezt nem fogadta el, és megfenyegette a sértettet, hogy megöli, odamegy a sértett munkahelyére, kitapossa a belét. Majd mondta a sértettnek, hogy menjen el a lakására, mert ezt a dolgot meg kell beszélniük. A sértett ennek eleget is tett. Elment a terhelt lakására a tulajdonát képező személygépkocsival, melyben benn ült a felesége, két kiskorú gyermekük és azok egy barátja is. A sértett egyedül ment fel a terhelt lakására, miközben a családja a gépkocsiban maradt. A terhelt lakásán az előszobában a terhelt megkérdezte a sértettet, hogy miért nem tud fizetni, majd miután a sértett ismét haladékot kért, a terhelt egy alkalommal állon ütötte, a falhoz szorította és tenyérrel fülön ütötte. A bántalmazást követően a terhelt közölte a sértettel, hogy elveszi a ház előtt álló gépkocsiját, és akkor fogja visszaadni, amikor a sértett rendezte a heti kamatot. A terheltet az sem tartotta vissza, hogy a gépkocsiban tartózkodik a sértett családja. Amikor a sértett ezen tényt közölte a terhelttel, úgy nyilatkozott, hogy ez nem érdekli. Mivel a sértett félt a terhelttől, valamint féltette a családját, ezért nem ellenkezett. Hagyta, hogy a terhelt üljön be a gépkocsiba, melyben a családja tartózkodott, és a sértett pedig a terhelt gépkocsijába ült, melyet a terhelt egyik barátja vezetett. Útközben a terhelt a sértett feleségével is közölte, hogy akkor kapják vissza a gépkocsit, ha fizettek. Miután a terhelt hazavitte a sértettet és annak családját házukhoz, a terhelt a sértett gépkocsiját azért, hogy azt a sértett ne tudja visszavenni esetlegesen egy pótkulccsal, a lakásától messze egy lakótelep parkolójába parkolta le. A sértett feljelentését követően a rendőrség ezen a helyen foglalta le a személygépkocsit, majd adta ki a sértettnek.
[9]A bántalmazás következtében a sértett a bal oldali dobhártya sérüléses repedését szenvedte el, mely sérülés büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli.
[10]Az ügyben meghozott jogerős határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okból.
[11]Az indítvány szerint az I. pont alatti ítéleti tényállás alapján az elsőfokú bíróság védence terhére tévesen állapította meg a jogtalan haszonszerzési célzat fennállását, és így azt a másodfokú bíróság tévesen hagyta jóvá. Érvelése szerint a tényállás alapján megállapítható, hogy a kölcsön nyújtása tárgyában a felek között létrejött megállapodás alapján sem rövid, sem hosszú határidő nem volt megállapítva a visszafizetésre. A sértett fizetési képessége nem az előre tervezettek szerint alakult, a terhelt ezért előre közölte vele, hogy mivel a tőkét továbbra sem tudja visszafizetni, ezért a kamat fizetésének gyakoriságát heti szintre növelik. A rendelkezésre álló iratanyag alapján megállapítható, hogy a módosításba a sértett - saját elmondása szerint - éppen azért egyezett bele, mert tudta, hogy a tőkét még mindig nem tudja egy összegben visszafizetni. A terhelt ezért és ekként megalapozottan vélte a követelését jogosnak. A terhelt tudata és szándéka mindvégig az általa jogosnak vélt követelés érvényesítésére irányult.
[12]Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálatot benyújtó védő azt indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú határozatot akként változtassa meg, hogy az I. vádpont szerinti cselekmény zsaroláskénti minősítését mellőzze (az legfeljebb önbíráskodásnak minősíthető), és a terhelttel szemben kiszabott büntetést enyhítse.
[13]A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Érvelése szerint a kölcsönadott 1,5 millió forint ellenében a sértett 2008 februárjáig 8,4 millió forintot fizetett vissza a terheltnek. Ehhez képest az uzsorás szerződés alapján a terheltnek már semmiféle jogos vagy jogosnak vélt igénye nem lehetett.
[14]A további heti kamatok követelésével jogtalan haszonszerzési szándéka volt. Emellett a terhelt a követelése kikényszerítése érdekében a sértettet bántalmazással, öléssel, lakásának szétverésével fenyegette, még bántalmazására is sor került. Ekként az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítette a terhelt I. tényállási pont alatti cselekményét zsarolás bűncselekményének. Álláspontja szerint ugyanakkor a terhelt zsarolási cselekménye nem minősül kísérletnek. Miután ugyanis a sértett autóját a törlesztőrészlet fejében elvitte, ezzel neki kárt okozott, ezáltal a cselekmény befejezetté vált. Ez azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabást.
[15]A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 426. §-a alapján, a Be. 424. §-ának (1) bekezdése szerinti tanácsülésen az első- és másodfokú határozatokat hatályában tartsa fenn.
[16]A terhelt időközben meghatalmazott új védője a korábban benyújtott felülvizsgálati indítványt részben kiegészítve úgy nyilatkozott, hogy az első fokon eljáró bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg védence bűnösségét a zsarolás bűntettében, tekintettel arra, hogy a cselekmény helyes minősítése önbíráskodás bűntette.
[17]Az irányadó tényállásból következően védence tudata és szándéka nem jogtalan, hanem jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, amely az alapvető elhatárolási szempont a Btk. 273. §-a szerinti önbíráskodás bűntette és a Btk. 323. §-a szerinti zsarolás bűntette között. Erre tekintettel elsődlegesen a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását, a zsarolás cselekményének önbíráskodás bűntetteként minősítését és a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[18]A Kúria a 2013. évi CLXXXVI. törvény 63. §-ával 2014. január 1-jei hatálybalépéssel módosított Be. 424. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt - kizáró rendelkezés hiányában - tanácsülésen bírálta el.
[19]A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy miután a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli perorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ily módon a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány felől.
[20]A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványából következően a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bekezdések] bírálta felül.
[21]Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
[22]A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a c) pontja alapján ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye.
[23]Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható.
[24]A Be. 423. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanakkor a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az indítványban meghatározott okból bírálja felül; ez alól csak a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértések jelentenek kivételt.
[25]A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát tehát a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt ok szempontjából vizsgálta.
[26]A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására, vagy törvénysértő intézkedés alkalmazására. A büntetés vagy intézkedés akkor törvénysértő, ha a kiszabásának, illetve alkalmazásának feltételeit meghatározó törvényi rendelkezésekkel ellentétes.
[27]Az indítványban a védő anyagi jogi szabály megsértésére hivatkozott, amikor azt állította, hogy az I. tényállási pontban foglalt cselekmény esetében tényállási elem, nevezetesen jogtalan haszonszerzési célzat hiányában a zsarolás bűncselekménye védence terhére nem állapítható meg, miután tudata és szándéka nem jogtalan, hanem jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, ezért magatartása önbíráskodás bűntettén túl nem terjeszkedett.
[28]A Kúria - a már hivatkozott tényálláshoz kötöttség folytán - kizárólag a I. tényállásból kiindulva vizsgálhatta, hogy a terhelt bűnösségének a kimondása a zsarolás bűncselekményében megsértette-e a büntető anyagi jog szabályait.
[29]A terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok az I. tényállási pontban foglalt bűncselekményben a Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében mondták ki.
[30]A Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettét elköveti, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.
[31]A zsarolás bűntettének minősített esetét követi el az, aki a zsarolást élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követi el. Ebből következően a minősítő körülmény a zsarolás elkövetési magatartásai közül értelemszerűen csak a fenyegetéshez kapcsolódhat, az erőszak alkalmazásához nem.
[32]A zsarolás tényállásában szereplő fenyegetés meghatározása során a Btk. 138. §-ában meghatározott fenyegetésfogalom minden megszorítás nélkül alkalmazható. A zsarolási fenyegetés történhet személyi, vagyoni, erkölcsi hátrány kilátásba helyezésével egyaránt. A zsarolási fenyegetés nem közvetlen, a később bekövetkező hátrány kilátásba helyezését is magában foglalhatja. A fenyegetés megvalósítható akár jogszerű magatartás kilátásba helyezésével is.
[33]A Kúria az irányadó tényállás alapulvételével az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a terhelt I. tényállási pontban foglalt magatartása a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének minden elemét magában foglalja. Az ítéleti tényállás szerint a sértett 2006 szeptemberében a terhelttől 1,5 millió forintot kért kölcsön havi 10%-os kamatfizetés mellett. A tőketörlesztési készség hiánya, majd a kizárólag a kamat fizetésére szorítkozó fizetés - pusztán számszakilag - azt eredményezte, hogy a sértett 2008. február 18. napjáig megközelítőleg 8 400 000 forintot fizetett a terheltnek kamat címén. Ebből helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a követelés jogtalansága a megállapodás szerint a terheltnek járó, valamint az általa követelt összeg különbözősége alapján egyértelműen megállapítható.
[34]Ehhez képest az uzsorás szerződés alapján a terheltnek már semmiféle jogos vagy jogosnak vélt igénye nem lehetett. A további heti kamatok követelésével jogtalan haszonszerzési szándéka volt. Ezért nincs jogi alapja a védő azon jogi álláspontjának, hogy a terhelt szándéka jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, miután a terhelt és a sértett - a tőke törlesztés lehetőségének hiányában - megegyezett abban, hogy a kamat fizetése heti gyakorisággal történik.
[35]Az irányadó tényállás azonban részletesen rögzíti - a terhelt védője pedig figyelmen kívül hagyta - azt a sértettel szemben tanúsított kitartó és következetes terhelti magatartást, amely a sértettben komoly félelmet keltett. Az ítéleti tényállás tartalmazza azt, hogy azok a terhelti megnyilvánulások (üvöltözés, fenyegetőzés), valamint a terhelt részéről elhangzott kijelentések, miszerint szétvereti a sértettet és a házát, ráküld embereket a sértettre, akik majd megverik (megöli, kitapossa a belét) mindig akkor hangzottak el, amikor a sértett késve fizette a heti kamatot, vagy előállt az a helyzet is, hogy nem tud fizetni. Arra is volt példa, hogy akkor, amikor a sértett haladékot akart kérni, a terhelt nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva bántalmazta is.
[36]A Kúria megítélése szerint pontosan ezek a körülmények azok, amelyek cáfolják a védőnek azt az állítását, hogy a terhelt jogosnak vélt vagyoni igényét kívánta érvényesíteni. Ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a terhelt vonatkozásában az önbíráskodás bűntettének elkövetése fel sem merülhetett. A terhelt nem vélhette jogosnak a havi 150 000 forint helyett a heti 150 000 forint kamat követelését. A fenyegetést is azért alkalmazta, hogy a jogtalan haszonra szert tegyen.
[37]Bár a jogtalan haszonszerzési célzatnak a kár okozására nem kell kiterjednie, a kár mint eredmény tényállási eleme a bűncselekménynek. A bekövetkezett kár tényleges összegének, illetve igényelt mértékének nincs jelentősége a bűncselekmény megállapíthatóság szempontjából. A szándékos bűncselekmény azonban akkor befejezett, ha a kikényszerített sértetti magatartás eredményeként a kár bekövetkezik. Jelen tényállási pont esetében ez megtörtént. Ezért osztotta a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontját a tekintetben, hogy azzal, hogy a terhelt a fenyegetés hatása alatt álló sértett autóját a törlesztőrészlet fejében elvitte, neki kárt okozott, és ezzel - függetlenül a kár bármilyen csekély összegétől - a cselekmény befejezetté vált.
[38]Mindezekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt bűnösségének kimondására az I. tényállási pontban rögzített cselekmény tekintetében a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor, annak pontosítása mellett, hogy a cselekmény befejezett.
[39]A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a büntetés revíziójára felülvizsgálat keretében csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására.
[40]A Kúria azt állapította meg, hogy miután a téves minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását - figyelemmel arra, hogy a kísérletre is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni - a kiszabott büntetés mértékét - kizárólag a zsarolás befejezettségére tekintettel - a Kúria nem vizsgálhatta.
[41]A Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálatra figyelemmel a Kúria azt is megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem követtek el a fenti törvényhely szerint értelmezhető eljárási szabálysértést.
[42]Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 120/2014.)
BH 2014.8.235 Nem csalást, hanem zsarolást követnek el azok, akik oly módon szereznek pénzt, hogy előzetes megbeszélés alapján a sértettől, de - látszólag - az egyik tettestársuktól is pénzt követelnek, ezt nyomatékosítva a tettestársukat fegyverrel is fenyegetik, aki a helyszínen színleg át is ad pénzt részükre, és az észleltek hatására a sértett később fizet is nekik [1978. évi IV. tv. 318. §, 323. §].
[1] A városi bíróság a 2012. május 29. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 321. § (1) bek. első fordulata], és 1 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében [korábbi Btk. 323. § (1) bek. második fordulat (2) bek. b) pontja].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 7 (hét) év börtönbüntetésre és 7 (hét) év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2013. március 8. napján nyilvános ülésen meghozott és 2013. március 19. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított 1 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének jogszabályi megnevezését a korábbi Btk. 323. § (1) bekezdés első fordulat, (2) bekezdés b) pontjára helyesbítette és megváltoztatta a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést is.
[4] Az irányadó tényállás szerint a sértett 2011. április 24. napján jelen volt Cs. A. terhelt j.-i lakásán, amikor K. J. és F. J. terheltek fenyegetve és ütlegelve arra vették rá K. R.-t, hogy 14 000 forintot adjon át a részükre. Ezen összeg egy részét - 10 000 forintot - a sértett adta kölcsön K. R.-nek.
[5] Ezt követően K. J., F. J., Cs. A. és R. B. terheltek elhatározták, hogy a sértettől is pénzt fognak szerezni. Ennek érdekében - előzetes megállapodásuknak megfelelően - 2011. május 01. napján Cs. A. lakására hívták a sértettet, ahol K. J., F. J. és R. B. terheltek előre kitalált alaptalan körülményekre hivatkozva, jogtalanul 4 000 000 forintot követeltek a sértettől és színlelt módon Cs. A.-tól.
[6] A tényállás szerint ekkor R. B. - a terhelt-társaival történt előzetes megbeszélés szerint - a ruházatából kivette a valódi lőfegyvernek látszó gázriasztó fegyverét. Azt Cs. A. felé irányítva erőszakos hangon követelte tőle a pénz átadását, eközben "lelőlek, eláslak benneteket senki nem talál meg" szavakkal fenyegetőzött.
[7] Cs. A. - látszólag a fenyegetés hatására - átadott egy borítékot, amelyben 10 000 és 20 000 forintos bankjegyek fénymásolatai voltak elhelyezve. A sértett az átadott pénzköteget valódinak vélte és körülbelül 1 000 000 forintra becsülte.
[8] A sértett a pisztollyal történő fenyegetés látványának hatására komoly félelmet érzett, ezért további ellenkezés nélkül vállalta, hogy ő is szerez pénzt.
[9] A terheltek követelése és a Cs. A. terhelttel szemben fegyver használatával történő fenyegetőzés hatására azt közölte a terheltekkel, hogy összegyűjti a pénzt és azt átadja a terhelteknek. Az előzetes megbeszélésnek megfelelően végül 2011. május 04. napján a sértett 950 000 forintot adott át F. J. terheltnek. A pénzből a négy terhelt egyenlő arányban részesedett.
[10] Az elsőfokú bíróság az ítélet jogi indokolásában kifejtette, hogy a sértettben Cs. A. terhelt fegyverrel történő megfenyegetése - amelyről a sértett nem tudta, hogy az megrendezett színjáték - kialakította azt az akaratát megtörő félelmet, amelynek hatására, a számára lényegében ismeretlen terhelteknek másnap 950 000 forintot átadott.
[11] A sértett ezen összeget fenyegetés nélkül nem adta volna át. A sértettnek a terheltek által kialakított félelme olyan mértékű volt, hogy rendőrségi segítséget is csak akkor kért, amikor már esélye sem volt további pénzösszegeket szerezni, a terheltek azonban még mindig pénzt követeltek tőle.
[12] A jogi indokolás szerint az I. r. terhelt a sértettel szemben végrehajtott, a tényállás második pontjában leírt és a társaival történt előzetes egyeztetés szerint végrehajtott cselekménye - a jogtalan haszonszerzés végett, a sértett testi épsége ellen, fegyver igénybevételével történő fenyegetés - a korábbi Btk. 323. § (1) bekezdésének második fordulata és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett zsarolás bűntettét valósította meg.
[13] A másodfokú bíróság a történeti tényállást nagyrészt megalapozottnak találta.
[14] Részben kiegészítette azzal, hogy a sértettnek okozott kár összegét 1 010 000 forintra helyesbítette.
[15] Okszerűnek találta az I. r. terhelt bűnösségére vont következtetést és törvényesnek értékelte a felrótt cselekményének minősítését, a jogszabályi felhívás pontosításával.
[16] A másodfokú bíróság kifejtette a második tényállás kapcsán, hogy a fegyverrel történő fenyegetés - bár ez nem közvetlenül a sértettel szemben irányult - egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a pénzt a sértett átadja a terheltek részére.
[17] A terheltek által előre megbeszélten zajló cselekvés alkalmas volt arra, hogy a sértett akaratát hajlítsa, a terheltek szándékának megfelelő cselekvésre kényszerítse.
[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontját megjelölve a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, a megtámadott határozat megváltoztatása, a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében.
[19] Az indítvány szerint sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság érdemben nem foglalkozott azzal, hogy a zsarolás törvényi tényállásához szükséges erőszak vagy fenyegetés, illetőleg a tevésre irányuló kényszerítés ki ellen irányul.
[20] A védelem álláspontja szerint az ítéleti tényállásból levont jogi következtetés téves.
[21] Az ítéletben rögzített (fentebb már idézett) történeti tényállás, az abban szereplő erőszakkal történő fenyegetés egyetlen mozdulata sem irányult a sértettre. A színlelt fenyegetést III. r. terhelttel szemben fejtette ki a IV. r. terhelt.
[22] Álláspontja szerint a terheltek által megrendezett színjáték célját tekintve nem volt más, mint egy előre megrendezett és leosztott szerepekkel történt szituáció kialakítása, amelynek a célja az, hogy a III. és IV. r. terheltek ezen színjátékkal a sértettet tévedésbe ejtsék.
[23] A felülvizsgálati indítványban foglaltak szerint jelen cselekmény nem a korábbi Btk. 323. §-ába ütköző zsarolás, hanem a 318. §-ába ütköző csalás törvényi tényállását valósítja meg.
[24] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozatok nyilvános ülésen történő hatályában fenntartására tett indítványt. Átirata szerint az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan vontak le következtetést az I. r. terhelt bűnösségére, cselekményeit a törvénynek megfelelően minősítették és a kiszabott büntetés is törvényes.
[25] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[26] A Kúria azt állapította meg, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem sértettek törvényt, amikor az I. r. terhelt bűnösségét a második tényállási pont vonatkozásában zsarolás bűntettének elkövetésében megállapították és a büntetés kiszabása is törvényes.
[27] Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint zsarolást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz [korábbi Btk. 323. § (1) bek.].
[28] Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz [korábbi Btk. 318. § (1) bek.].
[29] A csalás jogi tárgya kizárólag a vagyoni jog. A bűncselekmény elkövetési magatartása a tévedésbe ejtéssel vagy a tévedésben tartással kár okozása.
[30] A csalás kétmozzanatú tevékenység-folyamat, amelynek a megtévesztés - a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás - az első fázisa, a bűncselekmény befejezettségéhez azonban a károkozás is szükséges. A megtévesztett személy az elkövető csalárd ráhatása következtében végez vagyoni joghatású cselekményt.
[31] Ezzel szemben a zsarolás jogi tárgya kettős; egyrészt a vagyoni jog, másrészt azonban az egyén cselekvési szabadsága.
[32] Elkövetési magatartás két szakaszból álló tevékenység-folyamat, amelynek első fázisa a kényszerítés.
[33] A kényszerítés más személy elhatározására irányuló olyan ráhatás, amelynek következtében az nem a saját akaratának, hanem a kényszerítő akaratának megfelelő magatartást (tevést, nem tevést, eltűrést) tanúsít.
[34] A bűncselekményt megvalósító magatartás-folyamat a második szakaszban konkretizálódik, amikor a kényszerített személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsít, vagy pedig tartózkodik vagyoni joghatású cselekmény megtételétől, illetőleg eltűri, hogy vele szemben más személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsítson.
[35] A bűncselekmény elkövetési módja az erőszak és a fenyegetés.
[36] A Kúria rámutat arra, hogy a vagyon elleni bűncselekmények között sajátos csoportot jelentenek az erőszakos bűncselekmények. Alapvető jellemzőjük az, hogy az elkövető a vagyoni jogokat a sértett jelenlétében támadja. A sértett ebben az esetben tudja azt, hogy az adott cselekmény a vagyoni jogait sérti, azonban nem él a polgári jog által biztosított birtokvédelem eszközeivel, mert ebben őt az elkövető megakadályozza. Ez az akadályozás a személyiségi jog sérelmével történik.
[37] Mivel a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények nemcsak vagyoni érdekeket, hanem személyiségi érdekeket is támadnak, ezért a társadalomra veszélyességük súlya lényegesen meghaladja a vagyon elleni egyéb bűncselekmények súlyosságát, amelyet a jogalkotó a szigorúbb szankciók kilátásba helyezésével is érzékeltet.
[38] A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények közül a legszélesebb büntetőjogi védelmet a zsarolásra vonatkozó rendelkezések nyújtják.
[39] A zsarolás abból a szempontból valóban közel áll a csaláshoz, hogy mindkét bűncselekmény elkövetése esetében az elkövető a személyi jogaiban korlátozott sértettet használja fel jogtalan haszonszerzésre.
[40] A cselekmény megvalósulásának módját tekintve azonban a zsarolás már közelebb áll a rabláshoz, a két erőszakos bűncselekmény több tényállási eleme csaknem teljesen megegyezik egymással.
[41] Amíg csalás esetén a megtévesztett személy az elkövető csalárd ráhatása következtében kialakult téves valóságtudata alapján végez vagyoni joghatású cselekményt, addig zsarolás esetében a tényállásszerű ráhatás következtében a kényszerített személy nem a saját akaratának, hanem a kényszerítő akaratának megfelelően tanúsít vagyoni joghatású cselekményt, vagy tartózkodik vagyoni joghatású cselekmény megtételétől, illetőleg eltűri, hogy vele szemben más személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsítson.
[42] Zsarolás esetében a bűncselekmény elkövetési módja az erőszak és a fenyegetés. Amíg az erőszak fizikai úton történő kényszerítés, a fenyegetés a pszichikumra irányuló ráhatás.
[43] A zsarolás esetében is a fenyegetésnek a korábbi Btk. 138. §-ában meghatározott értelmezése az irányadó, mely szerint a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Amennyiben a fenyegető személy az élet vagy a testi épség hátrányos megváltozását irányozza elő, a zsarolás minősített esete valósul meg.
[44] Itt utal a Kúria arra, hogy a fenyegetésnek nem kell közvetlennek, ugyanakkor a kilátásba helyezett hátránynak kellően konkrétnak kell lennie.
[45] Közvetlen fenyegetésről akkor van szó, amikor a megfenyegetettnek a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésével kell számolnia, amennyiben nem tesz eleget a fenyegető kívánságának.
[46] A fenyegetés célja a passzív alany kényszerítése, amely tevésre, nem tevésre, vagy eltűrésre egyaránt irányulhat.
[47] A zsarolás esetében a kényszerítő magatartás és a sértetti magatartás időben is elkülönülhet (például nem azonnal történik a követelt pénzösszeg átadása, hanem egy megjelölt későbbi időpontban).
[48] A bűncselekmény sértettje az a személy, akinek a vagyoni jogait az elkövető megkárosítja. A sértett személye rendszerint azonos a személyiségi jogaiban korlátozott személlyel, azonban az egybeesés nem feltétlenül szükséges.
[49] A zsarolás passzív alanya az a személy, akivel szemben az erőszakot vagy a fenyegetést alkalmazzák, míg sértettje az is, akinek a bűncselekmény eredményeként kára keletkezik.
[50] A büntető anyagi jog dogmatikája egyértelműen megkülönbözteti a sértettet és a passzív alanyt, amely egyben azt is jelenti, hogy a zsarolás esetében nem feltétlenül a megfenyegetett személynél kell bekövetkeznie a kárnak. Egyetlen feltétel szükséges csupán, nevezetesen az, hogy a bekövetkezett kár okozati összefüggésben álljon az elkövetési magatartással, jelen esetben az erőszakkal, illetve a fenyegetéssel, amely a konkrét ügyben meg sem kérdőjelezhető (EH 2011.2300.).
[51] A Kúria szerint a fegyverrel történő fenyegetés - bár az nem közvetlenül a sértettel szemben irányult - egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a pénzt a sértett átadja a terheltek részére. A Cs. A.-val szemben színlelt módon alkalmazott fenyegetés részben közvetlenül vonatkozott a sértettre is. Erre utal a tényállásban megfogalmazott többesszám használata: "4 000 000 forintot követeltek a sértettől és színlelt módon Cs. A.-tól"; "lelőlek, eláslak benneteket senki nem talál meg szavakkal fenyegetőzött".
[52] A fenyegetés azonban nagyrészt inkább közvetett módon hatott a sértettre, akiben komoly félelmet keltett az a körülmény, hogy a terheltek még terhelt-társukat is fegyverrel fenyegetik, aki ennek hatására (látszólag) eleget is tesz a követelésüknek.
[53] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróságok törvényesen minősítették I. r. vádlott - felülvizsgálati indítványban vitatott - cselekményét zsarolás bűntettének.
[54] A tényállásból megállapíthatóan a terheltek által előre megbeszélten zajló cselekvés - a fegyverrel történt élet, testi épség elleni fenyegetés - alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen és a sértettet a terhelti szándéknak megfelelő cselekvésre kényszerítse, a pénzt egy későbbi időpontban a terhelteknek átadja.
[55] Erre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a bűncselekmény minősítése törvényes és az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak, ezért a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.138/2013.)
BH 2013.9.238 A zsarolás esetében a jogtalan haszonszerzési célzat természete egységbe vonja az elkövetési magatartások ismétlődését, halmozódását [1978. évi IV. törvény 323. §].
A városi bíróság a 2011. szeptember 27. napján kihirdetett és fellebbezés hiányában 2011. szeptember 30. napján jogerős ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki részben társtettesként folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérletében [Btk. 273. § (1) bekezdés], s ezért őt 1 év, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a bűnügyi költségről is.
Az elsőfokú bíróság az ítéletet a IV. rendű terhelt tekintetében a Be. 259. § (1) bekezdésének megfelelően rövidített indokolással látta el.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja I. fordulatának megjelölése mellett törvénysértő minősítés folytán törvénysértő büntetés miatt megváltoztatás, részben társtettesként, folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének [Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] megállapítása érdekében.
A megyei főügyészség indokai szerint
- a IV. rendű terhelt a sértettnek kölcsönadott 20 000 forintot többszörösen visszavette (55 000 forint készpénz és egy televíziókészülék formájában),
- ezért a IV. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a sértettnek nincs tartozása, a további követelése tehát jogtalan volt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség indítványát azzal tartotta fenn, hogy tetteskénti elkövetői alakzat megállapítását indítványozta.
Kifejtette, hogy a helyes minősítés folytán a bűncselekmény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így a kiszabott szabadságvesztés a törvénysértő minősítés folytán ugyancsak törvénysértő, mert nem érte el a büntetési tétel alsó határát.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartva szólalt fel, s indítványt tett a törvényesnek tartott minősítéshez tartozó büntetési tétel alsó határának megfelelő tartamú szabadságvesztés kiszabására.
A IV. rendű terhelt védője a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja.
Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés], a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].
A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nél-kül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján valóban helye van a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Előrebocsátja a Kúria, hogy a cselekmény minősítése ugyan törvénysértő, ámde a büntetés nem törvénysértő, és ennek folytán a támadott határozat megváltoztatására törvényes lehetőség nincs.
Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos
- Btk. 273. §-ának (1) bekezdése szerint az önbíráskodás bűntettét az követi el, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön;
- Btk. 323. § (1) bekezdése szerint pedig a zsarolás bűntettét követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz, a (2) bekezdés b) pontja szerint pedig 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a zsarolást élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el.
Az irányadó tényállás szerint
- a sértett 2009 januárjában pénzt kért kölcsön a IV. rendű terhelttől azzal, hogy azt a következő hónapban kamatokkal együtt visszafizeti,
- a IV. rendű terhelt 20 000 forintot adott a sértettnek azzal, hogy kamatokkal együtt 30 000 forintot kell visszafizetnie,
- a IV. rendű terhelt kérésére a sértett átadta a bankkártyáját és az azonosító (PIN) kódját,
- a IV. rendű terhelt kb. két hét múlva a sértett lakásáról, a sértett élettársának akarata ellenére zálogul elvitt egy televíziókészüléket, majd 2009. február 3-án a sértett bankkártyájával a sértett bankszámlájáról 55 000 forintot vett fel a bankautomatából,
- a sértett másnap eredménytelenül kérte vissza a bankkártyáját a IV. rendű terhelttől, ezért azt letiltatta,
- a IV. rendű terhelt 2009. március 1-jén megkérte a sértett sógornőjét, hogy kérdezze meg a sértettet "nem fél-e elmenni a házuk előtt", és mondja meg a sértettnek, hogy "egyszer meg fogja nyomorítani", amiért letiltatta a bankkártyáját,
- a IV. rendű terhelt 2009. március 3-án testvérének gyermeke útján üzente a sértettnek, hogy adja át az új bankkártyáját, hogy továbbra is le tudja emelni a neki járó pénzt, különben "az intenzívre teszi őt és élettársát is",
- a IV. rendű terhelt 2009. március 4-én megkérte a sértett édesanyját, hogy adja át üzenetét a sértettnek "ha nem rendezi a tartozását, a kórház intenzív osztályára fogja juttatni",
- a IV. rendű terhelt 2009. március 5-én a háza előtt közölte a hazafelé tartó sértettel, hogy szeretné, ha meglenne a pénzük, mert ha nem "az intenzívre teszi", a sértett válasza szerint ő már nem tartozik, mivel korábban már rendezte azt, mire a IV. rendű terhelt arcon ütötte a sértettet, aki egyensúlyát vesztve a saras földre esett,
- ezután az időközben megjelent I. rendű, II. rendű és III. rendű terhelt bántalmazta (fejét rúgták, haját tépték, a hajánál fogva húzták a sárban) a sértettet, annak érdekében, hogy a tartozását adja meg.
Az irányadó tényállás alapján a IV. rendű terhelt cselekményének helyes minősítése valóban nem önbíráskodás, hanem zsarolás.
A IV. rendű terhelt kezdetben kétségtelenül annak érdekében cselekedett, hogy az általa adott és a sértett által meg nem fizetett kölcsön folytán a jogos vagyoni igényének érvényt szerezzen. Ehhez - az irányadó tényállásból kitűnően - nem alkalmazott sem erőszakot, sem fenyegetést, amikor elvitte a sértett televíziókészülékét, majd a sértett bankszámlájáról a sértettől kapott bankkártyával és azonosító kóddal leemelt 55 000 forintot.
A IV. rendű terhelt vagyoni igénye viszont mindezzel kielégítést nyert, egyértelműen kimerült, úgyhogy a továbbiakban szó sem lehetett jogos, de még csak jogosnak vélhető vagyoni igényről sem.
A továbbiakban a IV. rendű terheltnek szubjektíve sem lehetett olyan tudata, hogy az általa érvényesített igény jogos. Ezáltal pedig az önbíráskodáskénti minősítés lehetősége eleve kizárt.
Ebből következően, amikor a IV. rendű terhelt a továbbiakban többszörösen, és részben mások útján, részben közvetlenül, s immár kétségkívül jogtalan haszonszerzés végett, testi épség elleni kitételekkel fenyegette a sértettet, végül pedig bántalmazta is, hogy adja át az újabb bankkártyáját, illetőleg fizesse meg az önkényesen állított "tartozását", a zsarolás minősített esetének kísérletét követte el.
A Btk. 138. §-a szerint a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Általában tehát fenyegetés esetén a komoly félelem keltésére való alkalmasság vizsgálata szükséges, míg a törvényben külön rendelkezéssel minősített a fenyegetés, így a testi épség elleni fenyegetés is - szemben a védő nyilvános ülésen hangoztatott vélekedésével - a törvény erejénél fogva súlyos jellegűnek tekintendő, így a minősítés szempontjából közömbös, hogy az adott sértettre milyen hatást gyakorol.
A Kúria megjegyzi, hogy az irányadó tényállás szerint sérülést nem okozó erőszak (arconütés) alkalmazását megelőzően a "megnyomorításra", az "intenzívre tételre", "a kórház intenzív osztályára juttatásra" irányuló fenyegetések egyrészt egyértelműen testi épség ellen irányulóak, másrészt tartalmuk szerint - értelemszerűen - súlyos jellegűek.
Ennélfogva a IV. rendű terhelt a Btk. 323. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontjának 2. fordulata szerinti zsarolás bűntettének - a Btk. 16. §-a szerinti - kísérletét követte el, mivel a bűncselekmény befejezettkénti minősítéséhez szükséges törvényi tényállási elem, a kár (Btk. 137. § 5. pont 1. fordulat) nem következett be, ugyanis a sértett nem fizetett, nem teljesítette a vele szemben támasztott jogtalan haszonszerzésre irányuló igényt.
A Kúria végül az ügyészi álláspont kapcsán megjegyzi, hogy a folytatólagos elkövetés [Btk. 12. § (2) bekezdés] megállapítása a jelen ügyben téves.
Zsarolás esetén - egyéb feltételek mellett - akkor folytatólagos az elkövetés, ha az elkövető ugyanazon sértettet kényszerít a korábbitól eltérő, más alapú (ürügyű) jogtalan haszonszerzést célzó igénynek eleget tenni.
A jogtalan haszonszerzésre irányuló célzat ugyanis természetes egységbe vonja az elkövetési magatartások halmozódását, ismétlődését. Azaz legalábbis a minősítés szempontjából közömbös, hogy az elkövető egyidejűleg alkalmaz-e erőszakot és fenyegetést, illetőleg ezeket az igény kielégítéséig újólag is alkalmazza-e.
A Kúria azzal viszont egyetért, hogy a IV. rendű terhelt a zsarolást a Btk. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti tettesként követte el, mivel ezen bűncselekmény törvényi tényállását egyedül valósította meg.
A helytálló minősítésre figyelemmel a IV. rendű terhelt által elkövetett bűncselekmény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az alapügyben kiszabott 1 év szabadságvesztés büntetés ugyanakkor nem törvénysértő, mert
- ún. egyszeres enyhítéssel a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, és ha a büntetési tétel legkisebb mértéke kétévi szabadságvesztés, ehelyett kiszabható legkevesebb egyévi szabadságvesztés [Btk. 87. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont],
- sőt ún. kétszeres enyhítéssel kísérlet esetében szabadságvesztés helyett kiszabható például közérdekű munka vagy pénzbüntetés is [Btk. 87. § (3) bekezdés 1. fordulat],
- a két évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztés végrehajtása 1 évtől 5 évig terjedő próbaidőre felfüggeszthető [Btk. 89. § (1) bekezdés, (2) bekezdés],
- és bűntett esetén, jelen ügyben a szabadságvesztés tartama folytán törvényi eltérő rendelkezés hiányában, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön [Btk. 43. § a) pont].
Az alapügyben kiszabott 1 évi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés tehát a helyes minősítéshez képest sem tekinthető feltétlen törvénysértő büntetésnek.
Amennyiben pedig a minősítés törvénysértő, ámde a kiszabott büntetés nem törvénysértő, a felülvizsgálatnak a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti oka nem áll fenn, következésképpen az indítvány nem bizonyult alaposnak.
Ekként a Kúria - miután nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a IV. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.568/2012.)
BH 2013.3.54 Zsarolás bűncselekményének alapesete megállapítható olyan fenyegetés esetén, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ennek megítélése során az elkövetés összes körülményét értékelni kell [Btk. 138. §, 323. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2010. április 2. napján kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki
- a Btk. 323. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében, és
- a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint minősülő társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében.
Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Elrendelte a városi bíróság 2007. november 7. napján jogerős ítéletével kiszabott 8 hónap - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
A városi bíróság tényállásában a következőket rögzítette:
M. J. postai kézbesítőt 2008. május 22. napján helyettesítésre osztották be abba a körzetben, ahol a terheltek is laktak. A betanítás során az állandó kézbesítő felhívta a figyelmét, hogy az R. út 77. szám alatt lakó személyek "veszélyesek, kardokkal, késekkel járnak".
M. J. beosztásának megfelelően végezte a kézbesítést 2008. május 26. napján.
14 óra 30 perckor az R. útra ért, ahol a 75. számú ház előtt a terheltekkel együtt több személy tartózkodott.
Ezen társaságból egy ismeretlen kilétű személy megkérdezte a kézbesítőtől, érkezett-e küldemény az R. út 75., vagy a D. út 46. szám alatti címekre. Amikor az I. rendű és a II. rendű terheltek meglátták, hogy az R. út 77. szám alatti ház postaládájába levelet akar bedobni, elindultak a kézbesítő felé, miközben azt kiabálták: "A rákos kurva anyádat, ugye van küldemény az R. út 77. szám alá?"
A terheltek ekkor a kézbesítő elé álltak, oly módon, hogy csak a kerékpár választotta el őket egymástól. A terheltek társaságában lévő ismeretlen férfiak közül az egyik ölbe tett kézzel megállt előtte, a másik 1-2 m távolságra tőle, a háta mögött sétálgatott úgy, hogy M. J. hátra sem mert nézni.
A terheltek ordítozva mondták, nem hiszik el, hogy nincs küldemény, és biztosak abban, hogy pénz is érkezett. A kézbesítő közölte, hogy nincs küldemény ezekre a címekre. Az I. rendű terhelt azt követelte, hogy mutassa meg a küldeményeket, mert meg akar győződni róla.
M. J. ekkor már nagyon megijedt, ezért elővette a táskájából a mappát, amelyben az utalványok és a hivatalos iratok voltak, az utalványokat megpróbálta eltakarni.
Ennek ellenére az I. rendű terhelt azokat észrevette és megkérdezte, fog-e nyugdíjat fizetni és ordítva követelte, hogy mutassa meg az utalványokat. A mappa le volt téve a kerékpáron lévő csomagtartóra, az I. rendű terhelt a mappát kinyitotta, széthúzta az utalványokat és közölte, hogy a felső három nekik jár, az írástudatlan II. rendű terhelt pedig helyeselt.
M. J. - mivel tudta, hogy az utalványok nem a terhelteket illetik meg - a személyi igazolványukat kérte. A terheltek erre felháborodva közölték, hogy a rendőröknek sem igazolják magukat. A kézbesítő ekkor közölte, hogy enélkül nem fizeti ki a pénzt. Az I. rendű terhelt kijelentette, hogy "már pedig ide fogod adni!", a II. rendű terhelt továbbra is helyeselt. Az I. rendű terhelt kivette a kézbesítő kabátjának felső zsebéből a tollat.
Az írástudatlan II. rendű terhelt a G. M. és K. J. nevére szóló utalványokat olvashatatlan aláírással látta el, míg a K. J. nevére szóló utalványra utólag nem azonosítható személy írta rá az R. J.-né nevet.
Az így aláírt utalványok közül a K. J. nevére szólót az I. rendű terhelt, az általa aláírt két utalványt a II. rendű terhelt átadta a postásnak, aki abban bízva, hogy távozhat, összesen 70 740 forintot fizetett ki a terhelteknek.
Az I. rendű terhelt közölte a kézbesítővel, hogy ez máskor is így legyen, különben ne is menjen arra.
M. J. a 70 740 forintot a Magyar Posta Zrt. részére befizette.
A II. rendű terhelt és V. R. a büntetőeljárás tartama alatt M. J. részére ezen összeget megtérítette.
A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2011. október hó 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhelt közbizalom elleni cselekményét 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a zsarolás bűncselekményének törvényi minősítése körében leszögezte, hogy a Btk. 138. §-ában meghatározott fenyegetést - mint tényállási elemet - mindig az elkövetés konkrét körülményeinek feltárása alapján kell megítélni. A kilátásba helyezett hátrányt mindig az azt elszenvedő, tehát a sértett helyzetéből kiindulva kell vizsgálni.
Jelen ügyben a felülbírálat alapját képező tényállásból a másodfokú bíróság szerint megállapítható, hogy M. J. sértett figyelmét már felhívták a terheltek agresszivitására. A terheltek azonnal trágár szavak kíséretében léptek fel a még semmit sem tevő sértettel szemben. Személyi igazolványaik elkérése után azt azzal tagadták meg, hogy még a rendőröknek sem adják oda. A pénz kifizetésének megtagadása után pedig kijelentették, hogy "már pedig ide fogod adni".
Összegezve a másodfokú bíróság megállapította, hogy ilyen szövegkörnyezetben elhangzott vádlotti kijelentések a fentiek tükrében alkalmasak voltak arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsenek, így mindenben megvalósítják a Btk. 138. §-ában meghatározott fenyegetés ismérveit.
Fentieket meghaladóan a másodfokú bíróság a közbizalom elleni bűncselekmény minősítéséből a társtettességre való utalást mellőzte.
Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-nak (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt okokra hivatkozással a bűnösség megállapítása miatt.
Az indítvány kifejti, hogy álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a Btk. 323. §-ában meghatározott zsarolás bűncselekménye fogalmi ismérvei között szereplő fenyegetés fogalmának meghatározásakor a Btk. 138. §-ában írtakat, ennek következtében a terhelti cselekmény zsarolás bűncselekményeként való minősítése törvénysértő.
Megítélése szerint a megállapított tényállás védence vonatkozásában nem tartalmaz olyan magatartást, amely a fenyegetésnek a tárgyi eleme közé tartozó súlyos hátrány kilátásba helyezését jelentené. Ugyanakkor nincs megállapítva, hogy miben merül ki a bíróság szerint a súlyos hátrány kilátásba helyezése, mit tekint a bíróság a történeti tényállásból egyáltalán "súlyos hátránynak", amely a sértettnél jelentkezhetett volna.
Kifogásolta azt is, hogy a sértett tudattartalmának vizsgálata mellőzhetetlen lett volna legalábbis annyiban, hogy a félelem kialakulásában, a sértetti tudatban milyen szerepet játszott a korábban a munkavégzésre betanító kézbesítőtől szerzett információ, és ettől elkülönítve és elhatárolva kellett volna megállapítani a terheltek magatartása miatt kialakult tudattartalmat. Csak e két külön sértetti tudattartalmat befolyásoló tényező elhatárolása után lehet megítélni szerinte azt, hogy a sértettben kialakult félelemben milyen súlyt képvisel a korábbi információ, illetőleg a terhelti magatartás, és ezt követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor mely bűncselekmény elkövetése róható fel a terhelteknek.
Miután álláspontja szerint a megállapított cselekmény a jogerős ítélethez képest másként, enyhébb szankcióval fenyegetett cselekménynek minősülhet, ezért a felülvizsgálati indítványát arra vonatkozóan terjesztette elő, hogy a Kúria az I. rendű terhelt cselekményét a jogerős ítéletben foglaltakhoz képest más bűncselekménynek minősítse, egyben a kiszabott büntetést enyhítse.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettét elköveti, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.
A Btk. 138. §-a szerint a törvény alkalmazásában - eltérő rendelkezés hiányában - fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Fenti jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a zsarolás - kényszerítésben megnyilvánuló - elkövetési magatartása a sértettre történő olyan fizikai vagy pszichikai ráhatás, amely alkalmas arra, hogy a sértett ennek nyomása alatt az elkövető által megkívánt magatartást tanúsítsa. A zsarolási erőszak, illetve fenyegetés az elkövetési tevékenység törvényben meghatározott módja.
A zsarolási fenyegetésnek nem kell közvetlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia, ez ugyanis már a minősített eset megállapítását indokolná.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a terheltek fellépése a sértettel szemben kezdettől fogva tartalmazza a fenyegetés mozzanatát. Eszerint a terheltek magatartása alapján egyértelmű volt a sértett előtt, hogy mit várnak el tőle, mint postástól. A terheltek irányították az eseményeket, saját akaratukat kényszerítették rá. A tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy az I. rendű terhelt tevőleges magatartása alapján mintegy kiszolgálták magukat.
Nem hagyható figyelmen kívül a tényállás szerint a fentieken túlmenően a terheltek sértettel szemben tanúsított verbális megnyilvánulása, az, ahogy köszönés helyett trágár szavakkal léptek fel vele szemben, az ordibálásuk, illetve amit és ahogy mondtak neki. A tényállás emellett tartalmazza azt is, hogy "a vádlottak a kézbesítő elé álltak, oly módon, hogy csak a kerékpár választotta el őket egymástól. A vádlottak társaságában lévő ismeretlen férfiak közül az egyik ölbe tett kézzel megállt előtte, a másik 1-2 m távolságra tőle, a háta mögött sétálgatott úgy, hogy M. J. hátra sem mert nézni."
Fenti körülmények tükrében megállapítható, hogy a terheltek - így az I. rendű terhelt - viselkedése két dolgot hordott magában:
- ha nem elég a kiabálás, bekövetkezhet az erőszak,
- a sértettet mozgásában korlátozták.
A kifejtettek okán a Kúria megállapítja, hogy az I. rendű terhelt társával együtt történő fellépése mind külső megjelenésében, mind hatásában alkalmas volt arra, hogy a sértett postásban komoly félelmet keltsen. Ennek hatására a terheltek által kiválasztott három utalványon szereplő összeget kifizette nekik, annak ellenére, hogy tudta, erre nem jogosultak, és ezáltal a kifizetések miatt a munkáltatója felé neki kell helyt állnia.
Bár a jogtalan haszonszerzési célzatnak a kár okozására nem kell kiterjednie, a kár, mint eredmény a tényállási eleme a bűncselekménynek. A bekövetkezett kár tényleges összegének, illetve igényelt mértékének nincs jelentősége a bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából, a szándékos bűncselekmény azonban akkor befejezett, ha a kikényszerített sértetti magatartás eredményeként a kár bekövetkezik. Jelen ügyben ez történt.
A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az I. rendű terhelt cselekménye maradéktalanul kimerítette a zsarolás bűntettét.
Mindezek miatt a Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen, a Be. 426. §-a szerint a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 244/2012.)
BH+ 2011.11.476 A zsarolás esetében nincs szó önkéntes elállásról, ha a bűncselekmény befejezése a sértett kitartó ellenállása és a büntetőeljárás megindítása miatt maradt el [Btk. 323. §].
A terheltet a városi bíróság a 2010. január 11. napján kelt ítéletével súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A bíróság által megállapított tényállás a következő.
A terhelt 2008. év nyarának végén, pontosabban meg nem határozható időpontban felajánlotta P. Z. sértettnek és élettársának, hogy segítséget nyújt nekik gépjármű vásárlásához, egyben vállalta, hogy a sértett és az élettársa részére kedvezményes hitelszerződés megkötésében, illetve az őstermelői igazolvány beszerzésében közreműködik, amely a hitelfelvételhez volt szükséges. A sértett és élettársa nem adott írásban megbízást a terheltnek, ellenben szóban megegyeztek.
A fenti szóbeli megállapodás ellenére a sértett élettársa 2008. év szeptember hónapjában opciós lízingszerződést kötött a Citroen C3 típusú személygépkocsira, amelynek üzembentartójaként a sértett élettársát jegyezték be.
Ezt követően tájékoztatták a terheltet, hogy a továbbiakban már nincs szükség a segítségére. A terhelt e tájékoztatást nem vette tudomásul és felhívta telefonon a sértettet, amelynek során a megkötött hitelszerződés felmondását vagy 300 000 forint átadását követelte azzal, hogy ha ennek nem tesz eleget, megveri őt, illetve "kioszt pár pofont".
Ezt követően a terhelt szeptember hónapban egészen október 10. napjáig naponta többször felhívta a sértettet mobiltelefonján, sok esetben az éjszakai órákban.
A terhelt a sértett élettársával is közölte, hogy a sértett nagyon rosszul fog járni, ha nem teljesítik a feltételeit. A terhelt folyamatosan fenyegette a sértettet azzal, hogy nemfizetés esetén "leveri rajta a 300 000 forintot!". A terhelt jogtalanul követelte a pénzt, mert ilyen költségei nem merültek fel. A fenyegetések során a terhelt hol 600 000 forint, hol 300 000, volt amikor 20 000, illetve 40 000 forint kifizetését követelte, és minden esetben kilátásba helyezte a sértett bántalmazását.
2008. október 11. napján is felhívta telefonon a sértettet, és közölte vele, hogy ingóságokat fog elvinni a lakásból, és ha megtalálja, megveri. Ezt követően a sértett a rendőrségre menekült és feljelentést tett.
A feljelentés után pár nappal a terhelt a sértett lakásához ment, őt kérdőre vonta majd felé ütő mozdulatot tett, melynek hatására a sértett visszamenekült a házba.
A terhelt és védője fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság a 2010. szeptember 14. napján kelt határozatával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást helyesbítette akként, hogy a terheltnek a sértett részére történő gépjármű ügyintézéssel összefüggésben igazolt költségei nem merültek fel, így a 300 000 forint összeget jogtalanul követelte.
Pontosított továbbá abban is, hogy a terhelt többször kilátásba helyezte a sértett megverését.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a híváslista adataival, amely szerint a sértett és a terhelt között 2008. szeptember 8. napjának 9 óra 57 perctől 2008. október 11-ig több mint hetven, a terhelt által kezdeményezett hívásra került sor.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője - a Be. 416.§ (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással - felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
A felülvizsgálati indítványban a védő elsődlegesen a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a terhelt felmentését, és bűnösségének a Btk. 273. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő önbíráskodás bűntettének kísérletében történő megállapítást; másodlagosan a tényállásban rögzített cselekmény zsarolás bűntettének alapesete szerinti minősítését; harmadsorban pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
Arra hivatkozott, hogy a terhelt önkéntes elállása folytán maradt el a zsarolás bűntettének befejezése, tekintettel arra, hogy a saját elhatározásából döntött a követelési összeg 20 000, illetve 40 000 forintra történő leszállításáról, amely összeget a terhelt már jogosnak vélt, így cselekménye az önbíráskodás bűntettének kísérletét valósítja meg.
A zsarolás bűntette esetében a minősítést sérelmezve vitatta a súlyos fenyegetéssel elkövetés megállapítását.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben - mint tényállást támadót - törvényben kizártnak, az anyagi jog szabályainak megsértésére vonatkozó érveit pedig megalapozatlannak tartotta, ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A legfőbb ügyész indítványára tett észrevételében és a nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta és az abban foglaltak szerinti határozat meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 423.§ (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések is kizárólag a tényállás alapulvételével vizsgálhatók és dönthetők el.
Az irányadó tényállás alapján elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény zsarolás vagy önbíráskodás bűntettének törvényi tényállását valósítja meg.
A két bűncselekmény elhatárolásánál az elkövetői magatartás azonosságára figyelemmel a célzatnak van meghatározó jelentősége. Ugyanis a zsarolás bűntettének elkövetése során az elkövető szándéka jogtalan haszonszerzésre irányul, míg az önbíráskodás esetén a jogos, vagy az általa jogosnak vélt vagyoni igény kielégítésére.
Az irányadó tényállásban a bíróság megállapította, hogy a terhelt "jogtalanul követelte" a 300 000 forintot a sértettől és "jogtalan haszonszerzés céljából tovább fenyegette". A tényállás szerint a terheltnek a gépkocsi- ügyintézéssel kapcsolatban költsége vagy kiadása nem merült fel, így a sértettel szemben - a tények alapján - semmilyen jogos vagy jogosnak vélt követelése nem állott fenn.
A felülvizsgálati indítvány a két bűncselekményt olyan szempontok és tények alapján határolta el egymástól az önbíráskodás javára, amelyek az irányadó tényállásban nem, vagy azzal ellentétesen szerepelnek.
Az indítványban foglaltakkal szemben nem elegendő a követelést jogos vagy jogosnak vélt igénynek nyilvánítani, ugyanis a jogos igénynek valamilyen egyértelmű ténybeli vagy jogi alapja van, míg a jogosnak vélt igény jogi alapokon vitatható körülmény.
Az irányadó tényállás azonban erre utaló adatok hiányában egyértelművé tette, hogy a terheltnek a gépjármű-vásárlással kapcsolatban olyan kiadása vagy költsége nem merült fel, amely a követelés jogalapjául szolgálhatott volna. A terhelt szándéka a tényekből felismerhetően jogellenes vagyoni haszonszerzésre irányult.
Ekként az eljáró bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak helyes alkalmazásával törvényesen minősítették a terhelt cselekményét zsarolás bűntette kísérletének.
A terhelt javára az önkéntes elállás alkalmazására sem volt alap.
A Btk. 17. § (3) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény elkövetése.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében az önkéntes elállás kizárólag befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetén és akkor állapítható meg, ha a tettes külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül döntően saját belső elhatározásából lép vissza a megkezdett bűncselekmény továbbfolytatásától - megváltoztatva eredeti szándékát - azzal véglegesen felhagy, holott az elkövetési tevékenység zavartalan befejezésének nem lenne akadálya.
A 4/2002. büntető jogegységi határozat meghatározása szerint a zsarolás bűntettének befejezetlen a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos, vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett nem kényszerül a tettes akarata szerinti valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére.
Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett a terhelt folyamatos fenyegetésével szemben kitartóan ellenállt, telefonjait nem fogadta, vagy arra nem reagált. A terhelt követeléseit részben sem teljesítette, a sértett akarata szerinti tevékenységet egyáltalán nem fejtett ki, azt meg sem kezdte.
Mindezekből következően a jelen esetben a zsarolás kísérlete befejezetlen.
A zsarolás bűntette esetében is a befejezetlen kísérlettől elállás, az elkövetési magatartás - a sértett erőszakkal vagy fenyegetéssel tevésre, nem tevésre vagy eltűrésre kényszerítésének - nem folytatása, abbahagyása. A hivatkozott jogegységi határozat értelmében nem szükséges ugyan, hogy a terhelt a sértett tudomására hozza azt az elhatározását, hogy a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemond, de a Btk. 17. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok megállapításához a véglegességet jelentő visszalépésnek a ráutaló körülményekből egyértelműen megnyilvánulónak, felismerhetőnek kell lennie.
Az elállásra utaló és felismerhető külső körülmények meglétére vagy hiányára a konkrét tényállás alapján kell következtetést vonni.
Önkéntes elállásra utaló adatokat azonban az ítélet tényállása nem tartalmaz.
A fenyegetések során a követelés összegének rendszertelen, önkényes változtatása önmagában közömbös. A tényállás a különböző pénzösszegek követelésének sorrendjét sem tartalmazza.
Az indítványban hivatkozottak ráutaló körülmények hiányában az önkéntes elállást nem alapozzák meg.
Ellenkezőleg, az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terhelt mindvégig folyamatosan, kitartó jelleggel, végül megverése kilátásba helyezése mellett ingóságainak elvitelével is fenyegette a sértettet, a pénzkövetelésével még átmenetileg sem hagyott fel, a feljelentés megtételét követően is tettlegességet kísérelt meg vele szemben, aki ez elől menekülni volt kénytelen.
Mindezek alapján megalapozottan arra kell következtetni, hogy a zsarolás bűntettének befejezése nem a terhelt önkéntes elállása, hanem a sértett kitartó ellenállása és a büntetőeljárás megindítása miatt maradt el.
Nem alapos a védőnek a súlyos fenyegetést vitató azon érvelése, hogy a Btk. 138. §-ában írt komoly félelem keltésére alkalmas súlyos hátrány kilátásba helyezése sem valósult meg.
Jelen esetben a terhelt nem csupán súlyos hátrányt helyezett kilátásba, hanem a sértett testi épsége elleni támadást, amely olyan mértékben súlyos fenyegetésnek bizonyult, hogy annak a sértett pszichikumára gyakorolt hatása, illetve következménye - a terhelő vallomás visszavonása - a tárgyalás közvetlensége folytán is észlelhető volt (elsőfokú ítélet 18. oldal utolsó bekezdés, 19. oldal 3. bekezdés).
Kétségtelen, hogy a Btk. 138. §-ában írt fenyegetés fogalmába az élet- vagy testi épség elleni közvetlen vagy közvetett fenyegetés is beletartozó elkövetési magatartás. A Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontja ezen általános fogalomból kiemelte és három fordulatban, élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonló súlyos fenyegetés formájában minősített elkövetési magatartásként szabályozta.
A Btk. 138. §-ában írt és a Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott fenyegetés között minőségi különbség nincs, azok az általános és különös viszonyában állnak egymással.
Ebből következően, amennyiben az elkövető a passzív alanyt élet-, vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetés valamelyikével kényszeríti arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, a zsarolás bűntettének minősített esetét valósítja meg.
Az eljárt bíróságok tehát az anyagi büntető jogszabályok sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét és minősítették a tényállásban írt cselekményét súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot elvégezve nem észlelt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, ezért az alaptalan felülvizsgálati indítványra figyelemmel a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.273/2011.)