Mi a becsületsértés, hogyan büntetik?

Amennyiben a büntetőeljárás befejeződött és az elkövetőt elítélték, a sértettnek lehetősége van polgári peres eljárásban kártérítést, úgynevezett sérelemdíjat kérnie. A sérelemdíj összegét minden esetben a bíróság állapítja meg. A kártérítés összege azonban nem egyelőre meghatározható összeg, annak mértékét a bíróság az eset összes körülményeinek a figyelembevételével állapítja meg.  Ilyen esetben a személyiségi jog, azaz a becsület megsértését a jogerős ítélet igazolhatja.

Erre a kérdésre adott választ az Emberi Jogok Európai Bírósága a (23.954/10. sz. ügyben).

Az történt ugyanis, hogy Uj Péter magyar újságírót jogerősen elmarasztalták a hazai bíróságok becsületsértés miatt, mert egy országos napilapban élesen bírálta egy jól ismert magyar borfajta minőségét.

Csakhogy különbség van egy ember jó hírnevének megsértése, amely kihathat emberi méltóságára, és egy vállalat üzleti jó hírnevének sérelme között, amelynek nincs erkölcsi vetülete. Az újságíró véleményével kapcsolatban a bíróság úgy foglalt állást, hogy annak elsődleges célja inkább az volt, hogy felhívja a figyelmet az állami tulajdon hátrányaira, mint hogy becsmérelje a bortermelő cég termékeinek minőségét.

Az újságíró véleménye amely a nemzeti értékek védelmével, a magántársaságok és külföldi befektetések szerepével kapcsolatos kormányzati politikával foglalkozott, közérdekű volt.  – amely által újságíróként a hírek és gondolatok közlésére vonatkozó kötelezettségét teljesítette, még ha kissé túlzó vagy provokatív módon is. Ezért a Bíróság megállapította, hogy a kérelmező véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő jogát megsértették.

“Hazudozó, aljas, hitvány”

Milyen kifejezések tekinthetőek gyalázkodónak? A “hazudozó, aljas, hitvány” kifejezések mindenképpen (lásd: 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat).

Egy ütésre emelt kéz

A becsület csorbítására alkalmas cselekmény – a tettleges bántalmazás körén kívül eső – minden olyan gesztus, illetve sértő mozdulat, ütésre emelt kéz, lökdösődés, amely az elkövetőnek a sértett irányában tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletét fejezi ki (lásd: Kúria 17/2017. számú büntető elvi határozata).

Tettleges becsületsértés

Más leköpése, leöntése, tojással dobálás. Az ítélkezési gyakorlat a tettleges becsületsértés vétségének elbírálása körében általában e bűncselekménynek minősíti másnak leöntését, leköpését, amely alkalmas lehet a becsület csorbítására.

Ebbe a körbe vonható más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas dologgal (pl. tojással) megdobása is, az elkövetés körülményeitől függően. (lásd: 71. BKv) több százezer magyar issza [ezt] a szart büszkén”

A Be. 22. § (3) bekezdése kisegítő rendelkezése szerint amennyiben a Be. 22. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el [Be. 21. §, 22. §; Btk. 226. § (1) bek.].

[1] A D.-i Járásbíróság a 2020. szeptember 28. napján meghozott végzésével az ismeretlen tettessel szemben rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróságra áttette. A végzés indokolásának lényege szerint az interneten közlésre elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés vétsége bűncselekmények esetén a bűncselekmény elkövetési helye a weboldalt működtető szerver helye (BH 2016.167.), amely a másik járásbíróság illetékességi területén van, mivel a feljelentésben szereplő közlést tartalmazó internetes oldalt működtető szerver az itt működő szerverteremben található.

[2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2020. november 24. napján meghozott végzésével nyomozást rendelt el az elkövető kilétének felderítése érdekében. A nyomozás során az elkövető személyét nem sikerült beazonosítani, de a nyomozó hatóság megállapította, hogy a feljelentésben meghatározott weboldalt nem a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességi területén működő D. H. Kft. üzemeltetésében lévő adatközpont futtatja, hanem a T. Kft. egy szlovák kiszolgálóról.

[3] Arra figyelemmel, hogy a T. Kft. székhelye a kerületi bíróság illetékességi területén található, a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2021. február 8. napján meghozott és 2021. február 26. napján véglegessé vált végzésével a büntetőügy a kerületi bíróságra történő áttételéről határozott. Az áttételről rendelkező végzés indokolása szerint a Be. 21. § (1) bekezdése értelmében az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, és tekintettel arra, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény a T. Kft. által használt weboldalhoz köthető, amelynek székhelye és ebből következően a sérelmezett cselekmény elkövetési helye a járásbíróság 3. illetékességi területén található.

[4] A kerületi bíróság a 2021. május 6. napján kelt átiratában a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak jelezte, hogy 2021. január 1. napjától a T. Kft. székhelye a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességi területén lévő címen található.

[5] A kerületi bíróság a 2021. június 16. napján hozott végzésében ugyancsak megállapította az illetékességének hiányát. A végzés 2021. július 15. napján véglegessé vált.

[6] A kerületi bíróság az eljáró bíróság kijelölése érdekében az iratokat a törvényszék részére felterjesztette, amely azt átiratban - arra való hivatkozással, hogy az illetékességének hiányát az illetékességi területén lévő Pesti Központi Kerületi Bíróság és kerületi bíróság mellett a más törvényszék illetékességi területén lévő D.-i Járásbíróság is megállapította - a Kúriára terjesztette fel.

[7] A Kúria az elsőfokú eljárás lefolytatására a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki.

[8] A Be. 24. § (1) bekezdése értelmében az eljáró bíróságot ki kell jelölni a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el.

[9] A Be. 24. § (3) bekezdése alapján a (2) bekezdésben foglaltakon kívüli eset fennállása miatt a Kúria határoz.

[10] Az ismeretlen tettes ellen rágalmazás vétsége miatt a D.-i Járásbíróságon indult büntetőeljárás, azonban a becsületsértés vétségének minősített ügyben a D.-i Járásbíróság az ügy áttételéről arra figyelemmel rendelkezett, hogy a feljelentésben sérelmezett, becsület csorbítására alkalmas kijelentésnek helyt adó weboldalt működtető szerver a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességi területén található. A Pesti Központi Kerületi Bíróság által elrendelt nyomozás megállapította, hogy a feljelentésben megjelölt weboldalt nem az illetékességi területén található D. H. Kft. üzemeltetésében lévő adatközpont futtatja, hanem a T. Kft. használja egy szlovák kiszolgálóról.

[11] A Kúria a BH 2016.167. számon közzétett döntésében kimondta, az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetési helye - amely egyben az általános illetékességi oknak felel meg - a weboldalt működtető szerver helye. Amennyiben a weboldal külföldi székhelyű szerverről működik, a bíróság illetékességét a terhelt lakó-, illetve tartózkodási helye határozza meg [1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 17. § (1) bek., 18. § (1) bek., Btk. 226. § (1) bek., 227. § (1) bek.].

[12] Az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetési helye a weboldalt működtető szerver helye és nem a szervert üzemeltető gazdasági társaság székhelye.

[13] A jelenleg hatályos Be. 22. § (1) bekezdése a korábbi Be. 18. § (1) bekezdés I. fordulatával azonos módon szabályozza, hogy a Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található.

[14] A Be. 22. § (2) bekezdése kimondja, ha a terhelt a bűncselekményt Magyarország határain kívül követte el és az eljárást a távollétében folytatják, az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt utolsó ismert lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található.

[15] A Be. 22. § (3) bekezdése kisegítő rendelkezésként szabályozza, hogy amennyiben az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Törvényszék jár el.

[16] A Be. 19. §-a értelmében a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekménye járásbírósági hatáskörbe tartozik.

[17] A jelen ügy adatai alapján megállapítható, hogy a bűncselekményt Magyarország határain kívül követték el, az ismeretlen terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye pedig értelemszerűen nem állapítható meg, ezért az ügyben eljárásra illetékességgel a Be. 22. § (3) bekezdése alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelkezik.

[18] Mindezek alapján a Kúria a Be. 24. § (1) és (3) bekezdése alapján az ügyben elsőfokú bírósági eljárásra a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki.

(Kúria Bkk. I. 1.159/2021.)

[1] A járásbíróság a 2019. október 17. napján kihirdetett ítéletével B. P.-né I. r., B. T. II. r. és B. P. III. r. terhelteket bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. b) pont], és ezért mindhárom terheltet megrovásban részesítette.

[2] Az ítélet ellen a terheltek és védőjük által felmentésért bejelentett fellebbezéseket elbírálva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. január 14. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a terheltek terhére rótt bűncselekményt rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] minősítette, ezt meghaladóan azonban azt mindhárom terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint S. F. magánvádló házastársa B. A. és B. P.-né I. r. terhelt férje testvérek, azaz az I. r. terhelt és a magánvádló felesége sógornők. B. T. II. r. és B. P. III. r. terheltek B. P.-né I. r. terhelt gyermekei. Az I. r. terhelt és magánvádló lakóhelye ugyanazon a településen, K.-n található. A család kapcsolata a néhai örökhagyó gondozása, ellátása miatt feszültséggel volt teli, köszönőviszonyban voltak, de családi összejöveteleket nem tartottak.

[4] S. F. K.-né, született B. A. 2015. szeptember 3. napján öröklési szerződést kötött néhai B. P.-vel, melynek következtében a törvényes öröklés rendje helyett, S. F. K.-né, született B. A. örökölte a természetben a K., B. tanya 32-2, továbbá a K. külterület 038/37 helyrajzi számú, 48,45 AK értékű ingatlanokat.

[5] Néhai B. P. elhalálozását követően, 2018. október 31. napján megtartott hagyatéki tárgyaláson jutott B. P., a néhai örökhagyó fia tudomására az öröklési szerződés. A hagyatéki tárgyaláson az örökhagyó két gyermeke, S. F. K.-né, született B. A. és B. P. voltak jelen. Miután a hagyatéki tárgyaláson B. P. nyilatkozata következtében öröklési jogvita merült fel, ezért 2018. június 12. napján ideiglenes hatállyal került a hagyaték S. F. K.-né, született B. A. részére átadásra.

[6] A hagyatéki tárgyalást követően a közjegyző irodájánál levő parkolóban B. P., S. F. és S. F. K.-né, született B. A. között szóváltás alakult ki, melyben a jelen lévők sértegették egymást. 2018. november 1. napján jutott S. F. K. magánvádló tudomására, hogy az I., II. és III. r. terheltek a www.facebook.hu közösségi oldalon 2018. október 31. és november 1. napja közötti időben az alábbi bejegyzéseket tették közre.

[7] B. P.-né I. r. terhelt: "Hello mindenki, szerintetek van olyan, hogy a testvéri kapcsolatot valami eltépi… igen sajnos, van olyan pénz, ami miatt ez a kapocs elszakad…".

[8] III. r. terhelt: "Hát igen. Valójában csak ennyit vártam tőlük. Remélem ők is a sírba viszik. A gyerekek meg majd megint kereshetik az eldugott pénzt. Már megint. Mert ugye volt már ilyen. Ja lehet hápogni drága rokonság csak az igazság fájhat. Bár az S. familinek ez sosem volt gond."

[9] II. r. terhelt: "S. F. és családja szánalmas jellemtelen emberek! Szégyellem, hogy a keresztszüleim."

[10] Ezek a bejegyzések lájkolásra kerültek, illetve további hozzászólások érkeztek a megjegyzéshez, melyre párbeszédszerűen az I. r. és a II. r. terheltek feleltek is.

[11] A feljelentő 2018. november 18. napján, a járásbíróság nyilvános félfogadásán tett felejelentést B. P.-né I. r., B. T. II. r. és B. P. III. r. terheltekkel szemben, melyben arra hivatkozott, hogy a feljelentettek a közösségi oldalon több olyan bejegyzést is közzé tettek, amelyek alkalmasak a becsületének csorbítására és arra utalnak, hogy "mi nem jogszerűen jutottunk az örökséghez".

[12] A feljelentésben példálózva felsorolt több közzétett bejegyzést, és kinyomtatva csatolt 10 oldalt a sérelmezett bejegyzésekről, melyek az alábbiakat tartalmazták:

B. T. II. r. terhelt: "Fater testvére 3 évvel ezelőtt a papával (Isten nyugosztalja) aláírattak egy nyilatkozatot, hogy a fatert kitagadja az örökségből! Eddig hallgattak róla, mintha mi sem történt volna! Tegnap a hagyatéki tárgyaláson derült ki … hát csak gratulálni tudok nekik…"

Hozzászólás: "A papa nem igazán tudhatta … mit ír alá … szegény."

B. P.-né I. r. terhelt: "Nem tudta … sajnos ezt használták ki …" "Hát sajnos ez van … Nem látják be, hogy a pénz csak egy eszköz."

[13] A hagyatékátadó végzés 2019. január 24. napján végleges hatályúvá vált, B. P. nem indított polgári peres eljárást.

[14] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt mindhárom terhelt javára, a Be. 648. § b) pontját és a Be. a 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve annak okaként.

[15] Indokai szerint a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett, amikor bizonyítás felvétele nélkül új tények alapján hozott döntést, és emiatt a terheltek a védelemhez való jogukat nem tudták gyakorolni.

[16] Álláspontja szerint a feljelentés ténybeli alapját csupán az a három szövegrész képezi, amelyeket a feljelentő a bíróságon jegyzőkönyvbe mondott, és az ahhoz csatolt tíz oldalas mellékletben szereplő kommentek és egyéb nyilatkozatok - akár a feljelentettek, akár más személyek tették -, nem voltak a feljelentő számára sérelmesek.

[17] Az elsőfokú bíróság a vád szerinti cselekmény tekintetében az eljárást lefolytatta, és a védelem is a váddal egyezően a becsületsértés vétsége tekintetében védekezett. A felmentésért bejelentett védelmi perorvoslatok kapcsán másodfokon eljárt bíróság átvette a magánvádló szerepét, aki egyébként az elsőfokú döntés ellen nem is fellebbezett, amikor olyan kijelentéseket is a tényállás részévé tett, amelyeket a feljelentés nem tartalmazott, és ezekre alapozottan - az iratokkal is ellentétesen - a terheltek büntetőjogi felelősségét más bűncselekményben állapította meg.

[18] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a feljelentő feljelentését, arra figyelemmel, hogy azt az egész családot ért sérelem miatt tette, olyan családtagok tekintetében is joghatályosnak tekintette, akik feljelentést nem tettek, és az eljárásban csupán tanúként vettek részt.

[19] A védő álláspontja szerint a jogerős ítélet nem vizsgálta önállóan a terheltek felelősségét, hanem kollektíve tekintette őket bűnösnek. Nézete szerint a vád tárgyát képező, közösségi oldalon tett személytelen bejegyzések a szabad véleménynyilvánítás körébe tartoznak, a becsület csorbítására nem alkalmasak, és így egyik terhelt cselekménye sem bűncselekmény. A III. r. terhelt tekintetében a bizonyítottság hiányára is hivatkozott.

[20] Indítványozta, hogy a Kúria elsődlegesen mindhárom terheltet mentse fel az ellenük emelt vád alól, míg másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítására tett indítványt.

[21] A magánvádló és jogi képviselője a felülvizsgálati indítványra észrevételt nem tettek.

[22] A felülvizsgálati indítvány B. P. III. r. terhelt tekintetében alapos, B. P.-né I. r. és B. T. II. r. terhelt tekintetében nem alapos.

[23] Felülvizsgálatnak a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság vádról rendelkező, jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában írt okokból van helye. A Be. 648. §-a nem felsorolja, hanem csupán rendszerezi az egyébként a Be. 649. §-ában felsorolt felülvizsgálati okokat, ekként a Be. 648. §-a felülvizsgálati okként közvetlenül nem hivatkozható. Felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha az indítványban foglalt kifogás a Be. 649. §-ában foglalt felülvizsgálati okok valamelyikét kimeríti.

[24] Anyagi jogi és eljárásjogi okra is alapított felülvizsgálati indítvány esetén elsőként az utóbbi kifogások megvizsgálása indokolt, azok bármelyikének alapos volta esetén ugyanis anyagi jogi felülvizsgálatra nem kerülhet sor.

[25] A Kúria jelen esetben ennek megfelelően járt el.

[26] A Be. 649. § (2) bekezdése b) pontjának első fordulata alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság magánindítvány hiányában járt el. Ezért a Kúria vizsgálta, hogy jelen ügyben a magánindítvány joghatályos-e. Megállapítható, hogy S. F. magánvádló a saját személyét és a családját érintő becsület csorbítására alkalmas kijelentések miatt a tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül tett feljelentést a három feljelentett személy ellen. Az eljárás során a feljelentő családtagjai közül senki nem élt magánindítvánnyal. Az S. F. által tett feljelentés kizárólag saját személyére tartalmaz igényt a büntetőeljárás lefolytatására. A családra vonatkozóan felhozott kijelentések természetesen családtagként sérthették a feljelentőt, azonban nem jogosították fel más családtagok nevében feljelentés megtételére. A feljelentés egyébként - a családra utaláson túl - a családtagokra konkrétan nem is hivatkozik, közülük egyet sem nevez meg. Ekként helytállóak a felülvizsgálati indítványban foglaltak, és tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy tekintette - és azzal a Be. 593. § (1) bekezdésének a) pontjára való hivatkozással a tényállást is kiegészítette -, miszerint a "feljelentő tehát, mint családfő tette a feljelentést az egész családot ért sérelem miatt".

[27] A másodfokú bíróság ezen álláspontja ugyanakkor a tartalma szerint nem ténymegállapítás, hanem a magánindítvány másodfokú bíróság általi (téves) jogi értékelése, ezért - annak ellenére, hogy azt a másodfokú bíróság az ítélet tényállási részében rögzítette - a Kúriát a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. §-ának (1) bekezdésében írtak ellenére sem kötötte.

[28] A másodfokú bíróság téves álláspontja pedig azért nem eredményezett eljárásjogi sérelmet, mert annak jogkövetkezményeit nem vonta le, azaz a terheltek bűnösségét a magánvádló bármelyik családtagja sérelmére elkövetett becsületbevágó bűncselekmény miatt nem állapította meg. A rágalmazás és a becsületsértés jogi tárgya a becsület, amely személyhez kötődik, ekként a rágalmazás rendbelisége a sértettek számához igazodik. A bíróság jogerős ítéletében egyrendbeli rágalmazás vétsége tekintetében mondta ki bűnösnek a terhelteket, amely S. F. magánvádló sérelmére valósult meg; a magánvádló tekintetében pedig a joghatályos magánindítvány kétségtelenül rendelkezésre áll.

[29] A Be. 649. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozza meg. Ez megvalósul akkor is, ha nem csupán a vádló alaki legitimációja hiányzik, de akkor is, ha egyáltalán nem áll rendelkezésre a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt magatartásra nézve vád. A bíróság ugyanis nyilvánvalóan nemcsak akkor jár el az arra jogosult által emelt vád hiányában, ha az eljárás alapját képező vádat nem az arra jogosult emelte, hanem akkor is, ha az adott személlyel szemben és az adott cselekmény tekintetében (bárki által emelt) vád hiányában jár el.

[30] Becsületbe vágó bűncselekmény esetén követelmény az is, hogy a vád tartalmazza azokat a konkrét közléseket, amelyekkel - a vádló álláspontja szerint - a terhelt a bűncselekményt megvalósította, és amelyek miatt az elkövető felelősségre vonását kívánja (BH 2015.120.). Vád tárgyává nem tett közlést ekként a bíróság a terheltnek nem róhat fel, ilyen esetben a bíróság vád hiányában jár el.

[31] Magánvádas eljárásban a feljelentés a vád, amelynek tartalmaznia kell a magánindítványt. A vád ezzel felel meg a törvényes vád követelményeinek (EBH 2012.B.17.). A vádhoz tartozik mindazon tényleírás, ami miatt a feljelentő kinyilvánítja, hogy az elkövető felelősségre vonását kívánja [Be. 378. § (2) bek.]. A feljelentés szerkesztésének módja - az, hogy a sérelmezett kijelentések a feljelentés "törzsszövegében" vagy a mellékletben szerepelnek-e - közömbös. Jelen esetben is nyilvánvaló, hogy - amint arra a másodfokú bíróság ítélete indokolásának [15] bekezdésében helyesen hivatkozott - a feljelentő a feljelentésben hivatkozott és az eredetiben kinyomtatott bejegyzéseket a felelősségre vonás iránti igényével és nem valamilyen más, ettől eltérő, ismeretlen okból csatolta a feljelentéshez.

[32] Jelen ügyben a vád kereteit illetően a vád módosítására, illetve kiterjesztésére nem került sor. A feljelentő tízoldalas mellékletben csatolta a feljelentéshez a nyilvános oldalon megjelenttette, általa sérelmesnek tartott bejegyzéseket. A jegyzőkönyvben kiemelten nevesített bejegyzések között ugyan nem szerepel, de a melléklet tartalmazta a másodfokú bíróság általi kiegészítéssel a tényállás részévé tett közléseket.

[33] Az eljárásban 2019. április 29. napjától a magánvádló jogi képviselőjeként eljárt ügyvéd által a 2019. május 2-i tárgyaláson becsatolt és a védőnek egyidejűleg átadott 18 oldal terjedelmű facebook levelezés a feljelentés mellékletében írtakat sérelmező bejegyzéseken kívül irreleváns bejegyzéseket tartalmaz. A magánvádló jogi képviselőjének a 2019. június 13-i tárgyaláson tett nyilatkozata már nem tért el a már a feljelentésben rögzített tartalomtól.

[34] A bíróságok ekként arra jogosulttól származó törvényes vád alapján jártak el.

[35] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság azzal is túlterjeszkedett a vádon, hogy az elsőfokú ítéleti tényállást a magánvádló fellebbezésének hiányában kiegészítette, és a terheltek cselekményét rágalmazás vétségének minősítette. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság csak azt vizsgálhatta volna, hogy a terhelteknek az elsőfokú ítéletben írt cselekménye megvalósítja-e a becsületsértés vétségét, és nemleges álláspont elfoglalása esetén a terhelteket fel kellett volna mentenie.

[36] Ez az álláspont téves.

[37] A Kúria rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság - a Be. 590. § (3) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve - a bejelentett fellebbezés irányától függetlenül hivatalból bírálja felül az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit [Be. 590. § (2) bek.].

[38] A tényállás hiányosságban megnyilvánuló megalapozatlanságát észlelve a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot azzal küszöböli ki, hogy a tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján kiegészíti, illetve helyesbíti [Be. 593. § (1) bek. a) pont]. Ennek megfelelően törvényesen járt el a törvényszék, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített tényállás alapján bírálta felül [Be. 593. § (3) bek.].

[39] A bűnösség megállapítását vizsgálva nem jutott eltérő következtetésre az elsőfokú bírósághoz képest, azonban a bűncselekmény minősítését illetően nem osztotta a járásbíróság álláspontját.

[40] A vád kereteit a vád tárgyává tett tények határozzák meg, nem pedig a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény jogi minősítésére tett indítványa. Ha az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz [Be. 606. § (1) bek.]. Ezért akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság vádtól eltérő minősítése összefüggésbe sem hozható az arra jogosult által emelt vád hiányával, ekként az a Be. 649. § (2) bekezdésének c) pontjában foglalt felülvizsgálati oknak sem felel meg.

[41] Jelen ügyben az tény, hogy mindhárom terheltet érintően anélkül került sor a másodfokú ügydöntő határozatban a minősítés megváltoztatására, hogy előzetesen a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéstől való eltérés lehetőségét megállapította volna [Be. 601. § (6) bek., Be. 762. § (1) bek.]. Ez azonban csupán relatív eljárási szabálysértés, amely felülvizsgálatot nem tesz lehetővé.

[42] A másodfokú eljárásban a teljes körű védelmi fellebbezés - amelynek a felmentésért bejelentett fellebbezések kétségtelenül megfelelnek - a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Be. 590. § (1) bekezdése szerint megnyitja, és kiterjed - egyebek mellett - a tényállás és a jogi minősítés felülbírálatára is. A (terhelt terhére bejelentett) vádlói fellebbezés hiánya kizárólag a másodfokú bíróság döntési jogkörét és azt is csak annyiban korlátozza, hogy az ún. súlyosítási tilalom (Be. 595. §) beáll. A másodfokú bíróság határozata azonban jelen esetben a súlyosítási tilalomba sem ütközött, mivel az első fokon önállóan alkalmazott intézkedést nem érintette.

[43] Eljárásjogi okból tehát a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor. Ezért a Kúria mindhárom terhelt tekintetében vizsgálta az indítványban írt anyagi jogi hivatkozásokat is.

[44] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg.

[45] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Elsőként a Kúria ezt vizsgálta. A becsületbe vágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata, ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - becsületsértés (Btk. 227. §); másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata, ami rágalmazás (Btk. 226. §).

[46] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit.

[47] Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését.

[48] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és a becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta fennáll a rágalmazás és a becsületsértés különválasztása.

[49] Ennek indoka pedig az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:

- a rágalmazás és a becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,

- a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak, - a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.

[50] Ehhez képest alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére számít, vagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.

[51] A tényállásszerűség követelménye alapján az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása tényállítás, híresztelés avagy kifejezés használata.

[52] A tényállásszerűség szempontjából kiindulva lényeges, hogy miként kell értelmezni valamely inkriminált nyilatkozatot.

[53] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges az elkövető felfogása, a sértett felfogása vagy objektív ismérv szerint.

[54] Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként való használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (EBH 1999.87., BH 2001.462., 1994.171.III.).

[55] A törvény ekként, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.

[56] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.

[57] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, és ezért minden emberre nézve egyenlő [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b pont], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pont; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség részének II. cikke].

[58] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is; BH 1994.171.).

[59] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - "valakiről" kell megtörténnie.

[60] Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).

[61] A becsület csorbítására alkalmasság pedig objektív ismérv. A törvény bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.

[62] Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén

büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.). Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).

[63] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a tényközlés más előtt történik, és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat és közömbös a motívum is.

[64] A tényállásszerűség szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése és az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség. A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma - az általa állított, híresztelt tény - becsület csorbítására alkalmas (EBH 1999.87., BH 1999.540.).

[65] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét. Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e (híresztelése stb.). Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás (híresztelés stb.) fogalma alá, akkor nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.

[66] A II. r. terhelt a terhére rótt közléssel azt állította, hogy a magánvádló és családja az örökhagyót megtévesztve íratott vele alá egy nyilatkozatot, aminek következtében édesapja elveszítette az örökrészét, a magánvádló pedig jogtalan, az örökhagyó által nem ismert és így nem szándékolt előnyhöz jutott. Az I. r. terhelt ezt kifejezetten meg is erősítette azzal, hogy az örökhagyó - a magánvádló megtévesztésének eredményeképp - nem is tudott arról, hogy milyen nyilatkozatot tesz. Ez a közlés olyan, akár bűncselekmény gyanúját is felvető, de mindenképpen erkölcsileg súlyosan elítélendő magatartás tanúsítását állítja a magánvádló részéről, ami objektíve alkalmas a becsület csorbítására, így tényállásszerű. Nevezettek egymás tevékenységéről tudva, azt mintegy kiegészítve, társtettesként [Btk. 13. § (3) bek.] valósították meg a rágalmazás [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] törvényi tényállását, amelybe a II. r. terheltnél a becsületsértés vétsége ["S. F. (és családja) szánalmas, jellemtelen ember(ek)"] beolvad (BH 1981.48.). A jogerős ítéletben a társtettesi elkövetői minőség megállapításának elmaradása nem lehet felülvizsgálat tárgya.

[67] Az irányadó tényállás szerinti, B. P. III. r. terhelt által tett közlés egy negatív kívánság ("remélem, ők is a sírba viszik") után egy múltbéli, de közelebbről meg nem határozott eseményre való homályos utalást tartalmaz ("gyerekek meg majd megint kereshetik az eldugott pénzt, … volt már ilyen"), majd a terhelt a magánvádló (és családjának) magatartásáról alkotott véleményét (értékítéletét) fejti ki. Ezek közül tényállításnak csak a múltbéli eseményre való utalás tekinthető, amiből azonban sem az nem tűnik ki, hogy az milyen magatartást takar, de még csak az sem, hogy az személy szerint kire vonatkozik. Ekként önmagában becsületcsorbításra alkalmatlan. A közlés további részei - bár kétségkívül a magánvádlóval szembeni negatív értékítéletet tükröznek - azonban becsületcsorbításra alkalmas, gyalázkodó jellegű kifejezést nem tartalmaznak. Az önmagában közömbös, hogy a közlés a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e. Mivel a III. r. terheltnek felrótt közlés becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, így a cselekmény sem a rágalmazás, sem a becsületsértés tekintetében nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.

[68] Minderre figyelemmel a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles, a felülvizsgálati indítványnak B. P. III. r. terhelt tekintetében helyt adott, és a megtámadott határozatokat e terhelt tekintetében a Be. 662. § (2) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és őt az ellene rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette [Be. 566. § (1) bek. a) pont]; míg a megtámadott ítéletet az I. r. és a II. r. terheltek tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[69] A felmentő rendelkezésre tekintettel mellőzte a Kúria Bp. III. r. terhelt egyetemleges bűnügyi költség megfizetésére kötelezését [Be. 575. § (1) bek., Be. 782. § (1) bek.].

(Kúria Bfv. II. 376/2021.)

[1] A járásbíróság a 2018. február 19-én meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek.], és ezért megrovásban részesítette, valamint kötelezte 10 000 forint eljárási illeték megfizetésére.

[2] A terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2018. október 12-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogszabályi alapjának megjelölését a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontjára pontosította.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] A terhelt 2016. szeptember 28. napján 14.45 órakor megjelent az Sz.-i B. Víziközmű Társulatnál az Sz., Gy. út 21. szám alatt, ahol H.-né G. G. magánvádló számviteli ügyintézőként dolgozik. A terhelt azért jelent meg a fenti helyen, hogy a magánvádló korábbi ügyintézését kritizálja, és ennek során a magánvádlónak a következőket mondta: lakosságellenes, kegyetlen, embertelen, mindig buta, alkalmatlan, még a nyolc általánost sem végezte el, és azonnal adja be a felmondását. A fenti beszélgetést többen - legalább két személy - hallották.

[5] A magánvádló a terhelttel szemben joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a Be. 648. §-ára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.

[7] Indokai szerint a bíróság eljárása során megszegte a Be. 39. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezést, mert indítványozási és észrevételezési jogát nem biztosította. Álláspontja szerint a feljelentés két részből áll. A feljelentés első részében írtak szerint a terhelt a magánvádlót már korábban is zaklatta, Sz.-en mindenkivel konfliktusba keveredik, zaklatásainak célpontjai állami szervezetek, minisztériumok vagy éppen ügyintézők.

[8] A bíróság ezen állításokat egyáltalán nem vizsgálta; azt sem engedte meg, hogy a terhelt az arra vonatkozó észrevételeit előterjessze, és bizonyítást sem folytatott le rá. Azon sértő megállapítását pedig, miszerint a terhelt nem szavahihető, semmivel nem támasztotta alá.

[9] A terhelt utalt rá, hogy a magánvádló annak a társulatnak az ügyintézője, ahol a terhelt él, így tevékenysége a személyét is érinti. Emellett a terhelt a terület érdekvédelmi szervezetének a vezetője. Valójában nem zaklatta a magánvádlót, hanem kizárólag érdekvédelmi tevékenységet végzett. Az elsőfokú bíróság azonban ezzel nem foglalkozott, hanem bizonyítás nélkül elfogadta a magánvádló ide vonatkozó állításait.

[10] A feljelentés második része szerint a terhelt olyan ügyintézést kritizált, aminek nem az érintettje. Indokolatlanul jelent meg a helyszínen, és tette meg a neki felrótt kijelentéseket. Jegyzőkönyvet akart felvetetni, azonban nem tudta megjelölni, hogy pontosan miről. A magánvádló ezt azért tagadta meg, mert a terhelt nem tagja a társulatnak.

[11] Ezzel szemben - az indítvány szerint - a magánvádló két nappal korábban elesett emberektől tagadta meg a segítséget pusztán azért, mert a terhelttel szóba álltak, és őt "negatív alaknak" állította be. A terhelt ezért ment be az irodába, és azokat a dokumentumokat kérte el, amelyekre hivatkozással a magánvádló "démonizálhatja" őt. Nem azt mondta, hogy a magánvádló a nyolc általános iskolát sem végezte el, hanem azt, hogy úgy viselkedik, mint aki nem végezte el azt sem. Ez pedig viselkedésének véleményezése, nem pedig a személyéről való valótlan állítás.

[12] A bíróság nem vette figyelembe a vádbeli látogatását kiváltó okokat annak ellenére, hogy a 2016. szeptember 26-án előzményként történteket a Facebookról kinyomtatott okirati bizonyíték és tanúk vallomása is igazolja, azonban őket a bíróság - indítványa ellenére - nem hallgatta ki. Ugyancsak nem kérte ki a bíróság a cselekmény napján a 112-es segélyhívó számra tett bejelentésének felvételét, az eseményekről készült blogbeszámolót pedig annak ellenére nem értékelte, hogy az az ügyiratok között szerepel.

[13] Az indítvány szerint az első fokon eljárt bíróval szemben a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában írt kizárási ok állt fenn, mivel az "ellenoldal" újságjában 2017. évben 5 hónapon keresztül, pénzért publikált, elvéve ezzel a tisztességes tárgyaláshoz való jogát. Az újság az Sz.-i Önkormányzat lapja, a víziközmű-társulatot pedig az önkormányzat üzemeltette, és a város alpolgármestere vezette.

[14] Végül a terhelt kifogásolta az elsőfokú ítélet azon állítását is, miszerint az ügyben beismerő vallomást tett. Ilyenre nem került sor, a terhelt a bűncselekmény elkövetését az eljárás során soha nem ismerte el, mert azt nem követte el.

[15] H.-né G. G. magánvádló a terhelt felülvizsgálati indítványára tett írásbeli észrevételében a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.

[16] Indokai szerint a terhelt az indítvány első részében a vád tárgyává tett cselekmény büntetőjogi megítélésével össze nem függő körülményekkel foglalkozik; azokra nézve az elsőfokú bíróság helyesen nem vett fel bizonyítást. Figyelembe vette viszont a vád tárgyává tett cselekményre vonatkozó, a terhelt által sem vitatottan saját maga által írt blogbejegyzést, ami önmagában teljes egészében alátámasztotta a feljelentésben foglaltakat.

[17] A magánvádló álláspontja szerint értelmezhetetlen az a terhelti állítás, miszerint az első fokon eljárt bíró korábban az "ellenoldal" lapjában publikált. Az ügyben a magánvádló az "ellenoldal"; a víziközmű-társulatot pedig nem az önkormányzat üzemelteti, hanem a beruházásban résztvevők által alapított, alapszabály alapján, választott vezetőséggel működő önálló jogi személy, amely ugyan együttműködik az önkormányzattal, de az önkormányzat nem a tulajdonosa annak.

[18] A magánvádló szerint az elsőfokú bíróság a terhelt álláspontjának kifejtésére, valamint indokolt bizonyítási indítványainak előterjesztésére kellő teret biztosított.

[19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[20] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[21] A terhelt indítványa törvényes okaként a Be. 648. §-ára hivatkozott. Az említett törvényhely azonban csak összefoglalóan tartalmazza, miszerint felülvizsgálatnak a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, eljárási szabálysértés miatt, avagy az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján van helye.

[22] Ezen belül azonban a felülvizsgálat konkrét okait a Be. 649. §-a határozza meg. Eszerint felülvizsgálatnak anyagi jogi okból az említett törvényhely (1), eljárásjogi okból a (2), az Alkotmánybíróság határozata alapján a (3), nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján pedig a (4)-(5) bekezdésében foglaltak alapján van helye.

[23] Ekként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogszabályok megsértése miatt állapította meg. Ugyanakkor a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, és a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[24] Ekként a terhelt indítványának azon részében, amelyben a terhére rótt egyes kijelentések megtételét - részben - vitatta (azt állította, hogy nem azt mondta, ami a jogerős ítéleti tényállásban szerepel), a felülvizsgálat törvényben kizárt; a terhelt büntetőjogi felelősségének anyagi jogi törvényességét a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.

[25] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria a terhelt terhére rótt cselekmény kapcsán is elsőként ezt vizsgálta meg. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás

- egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (Btk. 227. §);

- másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (Btk. 226. §).

[26] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig épp az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:

- a rágalmazás és becsületsértés között rendszerint súlykülönbség áll fenn,

- a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,

- a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.

[27] Ehhez képest alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére apellál, avagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. Előbbi a hallgatót meg akarja győzni saját igazáról, utóbbi viszont már készen szállítja a saját álláspontját, értékítéletét. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről, azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.

[28] A tényállásszerűség követelménye alapján tehát az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása (amiről szó van) tényállítás, híresztelés, avagy kifejezés használata.

[29] Az emberi gondolkodás ítéletek alakjában (ítéletalkotás által) történik. Az ítélet valamiről, annak a valaminek az állítását vagy tagadását jelenti. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás; a jog nyelvén ez a tényállítás.

[30] A tényállításhoz azonban újabb ítélet is kapcsolódhat, aminek viszont már értékelő funkciója van. Ez az értékítélet, ami a valósághoz (a valóságot leíró megállapításhoz) fűzött következtetés.

[31] Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.

[32] Ez - értelemszerűen - egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet.

[33] Mindezekre tekintettel jelen ügyben a terheltnek felrótt közlések nem tényállítások, hanem értékítéletet magukban hordozó kifejezések. Az "azonnal adja be a felmondását" pedig sem nem tényállítás, híresztelés vagy kifejezés, hanem csupán büntetőjogilag közömbös, önmagában semleges tartalmú közlés.

[34] A jogi minősítés alapján annak eldöntése, hogy van-e tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, vagy van-e olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában semmi tényre való vonatkozás, vonatkoztathatóság nincs, és az ekként nem más, mint értékítélet. Utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy az nem gyalázkodás.

[35] Ebben a kérdésben nem a nyelvtan dönt; nem annak van jelentősége, hogy a mondat állítmánya cselekvést kifejező ige-e vagy sem, illetve jelző-e vagy sem. A tényállítás kifejezhető

- a sértett valamely cselekményének megjelölésével (vö. "sikkasztott"),

- a sértett cselekvési körén kívül eső körülmény megjelölésével (vö. "kiderült, hogy a kezelésére bízott pénzből hiányzik"),

- a sértett személyére vagy cselekményére utaló fő- vagy melléknévvel (vö. tolvaj, megvesztegethető),

- a sértett jövőbeni magatartása jelzésével (vö. "nem utasítaná vissza a neki felajánlott vagyoni előnyt"),

- történhet az állítás jellegzetes gesztussal (ami az elvételi mozdulatot utánzó gesztus)

[36] [Dr. Angyal Pál: A becsület védelméről szóló 1914:XLI. T.-cikk; Budapest, Athenaeum, 1927., 22. oldal; s ue változata Dr. Kálmán György: A becsület védelme az anyagi büntetőjogban; Budapest Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961., 100. oldal].

[37] Ekként, ha valakiről azt mondják, hogy valamit ellopott, akkor az rágalmazó tényállítás, ha viszont azt, hogy tolvaj, vagy hajlama van a lopásra, akkor az becsületsértő lehet. Ha pedig önmagában (csupán) azt mondják róla, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni. Ebből a visszavezethetőség ugyanis olyan spekuláció lenne, ami a verbális bűncselekmények esetében a tényből tényre való következtetést tenné lehetővé, holott ezen cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá válik.

[38] Jelen ügyben tehát a lakosságellenes, kegyetlen, embertelen, mindig buta és alkalmatlan jelzők valójában ezt jelentik; (pusztán) értékítéletet.

[39] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges

- az elkövető felfogása szerint,

- a sértett felfogása szerint,

- vagy objektív ismérv szerint.

[40] Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (BH 2001.462., 1999.9., 1994.171.III., 1992.296., 1981.220.).

[41] A törvény tehát, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, illetve számára bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.

[42] Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B16., BH 2011.186.), de ilyen az arra konkrétan utaló kifejezés használata. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, olyan kifejezés használata is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, az nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés), vagy kifejezés használata a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.

[43] A rágalmazás és a becsületsértés is szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, miszerint a tényközlés, illetve a kifejezés objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is.

[44] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés vagy kifejezéshasználat közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés vagy kifejezés jogellenességét.

[45] Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása, híresztelése, tényre közvetlenül utaló vagy becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata-e. A becsület csorbítására alkalmas kifejezés törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában - s nem pedig alapjogi viszonyban - vizsgálandó (BH 2013.204.). Ha a megnyilatkozás kifejezés használata, akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e, ha pedig az becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.

[46] Jelen ügyben a magánvádlóra vonatkoztatva a "lakosságellenes" kifejezés használata csupán sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető jelző, mely bár kétségkívül negatív, de nem gyalázkodó jellegű, tartalmában semleges. A "még a nyolc általánost sem végezte el" kifejezés pedig a becsület csorbítására nem alkalmas; az iskolai végzettség ténykérdés, érdemben az egyén társadalmi megbecsülése nem annak függvénye.

[47] Becsület csorbítására való alkalmasság hiányában ugyancsak nem tényállásszerű a becsületsértés tekintetében az "alkalmatlan" kifejezés használata. Önmagában az, hogy valaki valamely tevékenység végzésére - a közlés tevőjének véleménye szerint - alkalmatlan, illetve nem alkalmas, közömbös jelentéstartalmú, többletjelentést nem hordoz, az alkalmassággal együtt két pólust fejez ki. Kevesebb benne a megkülönböztető tartalom, mint a jó és a rossz esetében; amint az "alkalmas" szóban sem feltétlenül van benne a dicséret, úgy az "alkalmatlan" szó sem hordoz önmagában szükségképpen sértő tartalmat.

[48] A sértett vonatkozásában az "alkalmatlan" kijelentés tehát olyan, általánosságban maradó kifejezés, ami nem éri el a büntetőjogi értékeléshez szükséges küszöböt; nem konkretizálódott személyi tulajdonságra, képességre, és nem gyalázkodó tartalmú.

[49] Más a helyzet azonban a "kegyetlen, embertelen, mindig buta" kifejezések esetében. Ezek viszont - a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben - már gyalázkodó jellegűek; éppen a "lakosságellenes" kifejezéssel összevetve olyan gyalázkodó jellegű többlettartalmat hordoznak, ami már a magánvádló emberi minőségére vonatkozik. Azt jelenti, hogy az érintett a munkakörét azért látja el így, mert személyéből alapvető emberi értékek hiányoznak, emellett minden élethelyzetben "buta" is, így még a mindenkit megillető társadalmi megbecsülésre sem tarthat igényt. Ilyen kifejezések használata a sértett munkakörének ellátásával kapcsolatban, és mindezeknek a sértett személyi (emberi) tulajdonságaira való visszavezetése a becsület csorbítására messzemenően alkalmas.

[50] A terhelt ezen kijelentése tehát a büntetőjogi felelősségének megállapítását megalapozza. Az annak körébe eső kifejezések száma, terjedelme a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös. Amennyiben a terhelt terhére rótt magatartásnak van tényállásszerű része, azaz, ha a kifejezés becsület csorbítására objektíve alkalmas, akkor a cselekmény tényállásszerű.

[51] A magánvádló nem közszereplő, így a magasabb tűrési kötelezettség nem kérhető számon vele szemben. A gyalázkodó kifejezés használatának jogellenességét kizáró egyéb körülmény sem áll fenn, a valóság bizonyítása pedig tényállítás hiányában fel sem merülhet.

[52] A bíróság jogerős ítéletében tehát a terhelt bűnösségét becsületsértés vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapította meg.

[53] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján - a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel - ugyancsak felülvizsgálati ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[54] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos alapkövetelmény, hogy az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is. A hatályos Be. tartalmilag azonos szabályozása alapján tehát felülvizsgálatnak ez okból továbbra is helye van.

[55] Ahogy azonban az Alkotmánybíróság említett határozata indokolásának [46] bekezdése is rámutat, az elfogultsági kifogás felülvizsgálat keretében is csak a kizárásra vonatkozó egyéb szabályok szerint érvényesíthető.

[56] Az elsőfokú eljárás idején hatályos korábbi Be. 23. § (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy - egyebek mellett - a terhelt a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt nyomban bejelenti. A 2018. július 1. napjától hatályos Be. 15. § (4) bekezdése szerint a terhelt a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három napon belül bejelenti.

[57] Jelen ügyben a terhelt nem valószínűsítette, hogy az elfogultsági kifogásának alapjaként hivatkozott tényről mikor szerzett tudomást, ténykérdés azonban, hogy azt már a másodfokú eljárás során előterjesztett, 2018. április 26-án érkezett, az elsőfokú bíróság elnökének címzett panaszbeadványa is tartalmazza. Legkésőbb ekkor tehát már tudomással kellett lennie az elfogultság alapjaként hivatkozott tényről. Ennek ellenére - arra alapítva, az első fokon eljárt bíróval szemben - kizárási indítványt a terhelt nem terjesztett elő. Az a tény, hogy a terhelt még ezt megelőzően - más ténybeli hivatkozással - mind a korábban eljárt R.-i Járásbíróság, mind az Sz.-i Járásbíróság valamennyi bírája ellen terjesztett elő kizárási indítványt (melynek teljesítését a törvényszék megtagadta), a kizárás érvényesíthetőségének fenti törvényi feltételét nem meríti ki.

[58] Ekként a Kúria a terhelt által az elfogultság alapjaként megjelölt ténybeli hivatkozást nem is értékelhette, az ügyben kizárt bíró eljárása nem állapítható meg.

[59] A Kúria a korábbiakban már utalt arra, hogy eljárásjogi okból felülvizsgálatnak kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében taxatíve felsorolt okokból van helye. Ezek közül a Be. 39. § (1) bekezdés g) pontjának megsértése nem szerepel, így e tekintetben a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[60] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 664. § (1) bekezdés zárófordulata alapján rendelkezett.

(Kúria Bfv. III. 433/2019.)

[1] A terheltet a járásbíróság a 2017. január 26. napján kihirdetett ítéletével az ellene garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. szeptember 21. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéleti tényállás szerint "a terhelt 2016. január 29. napján 17 óra 30 perc körüli időben K. B. élettársával azzal a céllal jelent meg a gy.-i Pláza előtti területen, hogy az élettársa 6 éves fiát láthatásra átadják a gyermek édesapjának, id. E. A.-nak. Id. E. A. a gyermek átadására jelenlegi élettársával, Sz. B.-vel jelent meg. A terhelt id. E. A. és K. B. gyermekének a búcsúzáskor puszit adott, mely Sz. B. szerint a gyermek szájára történt, melyet a terheltnek szóvá tett és ennek nyomán a terhelt és Sz. B. között szóváltás alakult ki, melynek során Sz. B. a terheltet pedofilnak nevezte, illetve felszólították, hogy ilyen ne forduljon elő. Ennek során a terhelt szitkozódva Sz. B. irányába indult, melyet id. E. A. úgy ítélt meg, hogy a terhelt élettársával szemben támadólag kíván fellépni és őt egy alkalommal meglökte. Ezt követően a terhelt id. E. A.-t egy ízben az arcán ököllel megütötte, amit a sértett viszonzott és ezt követően a terhelt földre került. Onnan felállva a terhelt ismét a sértett felé indult, irányába ütött és rúgott, azonban id. E. A. ezek elől kitért.

[4] Id. E. A.-nak sérülése nem keletkezett, magánindítványt az őt ért bántalmazás miatt nem terjesztett elő."

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára hivatkozva, a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történő felmentés miatt.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

[7] Kifejtette, hogy az ügyben a vádirati és az ítéleti tényállás lényegében egyező, a terhelt felmentését eredményező eltérés a cselekmény kihívó közösségellenességének értékelése kapcsán merült fel. Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás alapján a garázdaság bűncselekményének valamennyi törvényi tényállási eleme megállapítható. Eszerint a terhelt forgalmas helyen, a délutáni órákban, időben elhúzódóan tanúsított erőszakos magatartást, ami nyíltan és egyértelműen ellenkezik a társadalmi együttélés szabályaival. A terhelt agresszív magatartása túllépett a kölcsönös vitatkozáson, jól észlelhetővé vált a külvilágban, e cselekmény a közösség érdekeivel való nyílt, durva szembefordulás. A bíróságok által hivatkozott jogesetek ehhez képest az elkövetés helyszínét, az erőszakos magatartás időbeliségét tekintve eltértek a jelen tényállásban megállapítottaktól.

[8] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[11] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terheltet.

[12] A Be. 651. § (1) bekezdése szerint a terhelt terhére az ügyészség terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt, melyet a 652. § (3) bekezdése alapján a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. Az ügyészi indítvány határidőben előterjesztett.

[13] Az indítvány szerint a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás alapján a garázdaság vétségének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, ekként a terhelt bűncselekmény (törvényi tényállási elem) hiányában történő felmentése téves.

[14] A Btk. 339. § (1) bekezdése szerint a garázdaság vétségét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen (és súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg).

[15] A bűncselekmény egyes tényállási elemei - a bűncselekmény megvalósulásának konjunktív feltételei - a kihívó közösségellenesség, az erőszakos elkövetés és a mások megbotránkoztatására, riadalom keltésére való alkalmasság.

[16] Jelen ügyben az első- és a másodfokú bíróság egyezően állapította meg, hogy a terhelt erőszakos magatartást tanúsított, amikor a sértettet megütötte, továbbá ez a magatartás alkalmas volt arra, hogy az azt észlelőkben megbotránkozást, riadalmat keltsen.

[17] A kihívó közösségellenesség kapcsán helytállóan hivatkoztak a bírói gyakorlat által kialakított szempontokra, az ennek kapcsán figyelembe vehető eseti döntésekre.

[18] Ezen törvényi tényállási elem hiányát azonban alapvetően olyan körülményekre hivatkozva állapította meg a bíróság, amelyek ténylegesen büntethetőséget kizáró okként értékelendők.

[19] Ehhez képest a következőkre mutat rá a Kúria:

[20] kihívóan közösségellenes a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő provokatív, kötekedő, öntörvényű magatartás, amellyel az elkövető a közösségi együttélési szabályok leplezetlen, gátlástalan, nyílt semmibevételét fejezi ki. A kihívó közösségellenesség nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalomra veszélyességgel. A garázdaság elkövetője ekként tudatában van annak, hogy kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása sérti, illetve sértheti a köznyugalmat, a közrendet és a cselekményt a közösségi érdek semmibevételével hajtja végre.

[21] A garázdaság bűncselekménye és a garázda jellegű magatartások elhatárolásánál elengedhetetlen a kihívó közösségellenesség fogalmának megfelelő, az elkövetés körülményeit, térbeli és időbeli meghatározottságát maradéktalanul figyelembe vevő értelmezése.

[22] Ekként tényállásszerű (azaz kihívóan közösségellenes is) azon időben elhúzódó erőszakos elkövetői magatartás, amelyet kifejezetten forgalmas helyen, pláza előtt, munkaidő után, a délutáni órákban tanúsítanak, függetlenül attól, hogy a cselekmény személyes motivációból fakad. A bíróságok által hivatkozott jogesetek ettől eltérőek, részben helyszínüket, részben időbeliségüket tekintve.

[23] Ellenben mindazon további körülmények alapján, amelyekre a bíróságok az irányadó jogerős tényállásban megállapítottak szerint hivatkoztak, a terhelt sem a verbális, sem a tettleges konfliktusnak nem volt kezdeményezője, magatartása kihívásnak, provokációnak sem tekinthető.

[24] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

[25] Ekként a gyermek láthatásra történő átadása körüli vita során (melyet szintén nem a terhelt kezdeményezett) becsületsértő kifejezéssel illetett és ezen felháborodott terheltet ezután tettleg támadó (meglökő) sértettel szembeni magatartása (ökölütés) védelmi cselekmény.

[26] Nem fosztja meg a jogos védelmi helyzettől a terheltet az a körülmény, hogy a sértett azért támadta őt, mert a terhelt fellépését támadónak vélte.

[27] E sértetti (vélt jogos védelmi) cselekmény a terhelti oldalról nézve ténylegesen előzmény nélküli, következésképpen a sértett tettlegessége számára jogtalan támadás, mely ellen a védekezés, az elhárító magatartás jogos. Az ezt követő ütésváltás a cselekmény egységes megítélésén nem változtat.

[28] Az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását - nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ezáltal bűncselekményt nem valósít meg (4/2013. BJE határozat).

[29] Mindezek alapján a felmentő rendelkezés helytálló, csupán annak jogcíme eltérő, figyelemmel a Btk. 15. § e) pontjára, valamint a 22. § (1) bekezdésére, mely szerint az elkövető büntetendőségét kizárja a jogos védelem. A másodfokú felülbírálat során már hatályos Be. 566. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a cselekmény büntetendőségét kizáró ok állapítható meg.

[30] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 381/2019.)

[1] A terheltet a járásbíróság a 2016. november 2. napján kihirdetett ítéletével 2 rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül összesen 78 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A terheltet az ellene rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. ba) alpont] miatt emelt vád alól felmentette, egyben tulajdon elleni szabálysértés [Szabs. tv. 177. § (1) bek. b) pont] miatt figyelmeztetésben részesítette.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. május 22. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:

[4] A terhelt 2015. június 14. napján hajnali 4 óra 15 percet megelőző időben megjelent B.-n a B. utca, illetve Cs. utca kereszteződésénél lévő és a P. Reklám Kft. sértett tulajdonában álló 255×520 cm-es hirdetőtáblánál a tulajdonában álló vödörrel, üveggel és edénnyel együtt. A plakáton a következő felirat szerepelt: "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.". A terhelt ezt a feliratot a nála lévő partvissal, ecsettel, illetve fehér és barna festékkel oly módon festette át, hogy azon csak a "Magyarország" rész maradt olvasható. Ezenkívül pedig a "Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" feliratot a partvissal és a fehér festékkel oly módon festette le, hogy a "Nemzeti" szó olvashatatlanná vált.

[5] A terhelt a festéssel a "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.", és a "Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" mondatok helyett a festéssel a "Magyarország" és a "konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" szöveges ábrázolást alakította ki.

[6] Miután ezen tevékenységet abbahagyta a terhelt, az otthonába ment és lefeküdt aludni. Útközben azonban végigcsöpögtette a festéket, a ház bejárata előtt is borult ki abból, és festékes ruházata is az ágya közelében volt fellelhető.

[7] Ugyanezen a napon 4 óra 40 perc körüli időben a rendőrök intézkedés alá vonták a terheltet, őt M. G. rendőr főtörzsőrmester és U. I. rendőrhadnagy sértettek keltették fel, illetve M. R. is részt vett az intézkedésben.

[8] A terhelt tudta, hogy M. G. és U. I. sértettek rendőrök, ennek ellenére őket becsületük csorbítására alkalmas kifejezésekkel illette: "Orbán kutyái vagytok", "kurva anyátok". A kifejezéseket többször is elismételte a terhelt, holott ennek abbahagyására a két sértett többször is felszólította. Az intézkedéssel szemben a terhelt ellenállt, a felöltözésre és az indulásra vonatkozó felhívásnak nem tett eleget, illetve ismételten "Orbán kutyái" szavakkal illette a sértetteket, ezért őt M. G. és U. I. sértettek megbilincselték és elvitték a kórházba, sérülései kivizsgálása céljából.

[9] A cselekmény napján M. G. főtörzsőrmester, illetve U. I. hadnagy a B.-i Rendőrkapitányság Közrendvédelmi, illetve Bűnügyi Osztályán hivatásos rendőrként dolgoztak, hivatalos személyek voltak.

[10] A terhelt 20 000 forint kárt okozott a P. Reklám Kft. sértettnek a plakát megrongálásával, mely az eljárás során nem térült meg.

[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan, a terhelt felmentése érdekében. Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel nem reagált a terhelti fellebbezésben írtakra.

[12] Indokai szerint az irányadó tényállás alapján a terhelti cselekmény nem bűncselekmény, az egyrészt a közhatalmat gyakorló rendőröknek ebbéli minőségükben foganatosított intézkedésével szemben kifejtett kritikai megnyilvánulás, másrészt az állam által bérelt kormányzati kommunikációt megjelenítő hirdetési felületen egy aktuális közügyben kifejtett politikai véleménynyilvánítás volt. Kifejtette, hogy a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, ez jelen esetben azt a követelményt támasztja a jogalkalmazóval szemben, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos követelményekkel összhangban értelmezze.

[13] Az Alkotmánybíróság határozataira hivatkozva fejtette ki, hogy a szólásszabadság demokratikus funkciójából kifolyólag a közhatalmat gyakorló személyek alkotmányosan védett magánszférája másokénál jóval szűkebb. Ekként a közhatalmat gyakorló személyeket e minőségükben ért bírálatok vonatkozásában kizárólag az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusát érintő, az emberi mivolt "legbensőbb lényegét sértő" közlések szorulnak ki a véleményszabadság védelméből. Csak azok a közéleti vitában kifejtett vélemények nem élvezik a szólásszabadság védelmét, amelyek "az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvalóan és súlyos becsmérlésében öltenek testet".

[14] A terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításához az eljáró bíróságoknak nem elég azt vizsgálni, hogy az inkriminált kifejezések objektíve alkalmasak-e a rendőrök becsületének csorbítására, hanem arra is kell irányulnia, hogy a közlés minősíthető-e olyannak, mint amely a rendőröket emberi mivoltuk legbensőbb lényegét érintően sérti. Az indítvány szerint nem fogadható el az az álláspont, hogy az ilyen kisfokú trágár és egyéb kritikus kifejezések használatával szemben az ultima ratio funkciót betöltő büntetőjogot alkalmazzák. Egyebekben pedig a rendőrökkel szemben trágár hangvételű, a tényállásban szereplő kifejezésekhez képest is kirívóan durva kifejezések használata általános jelenség.

[15] Hivatkozott továbbá arra, hogy a terhelti cselekmény nem társadalomra veszélyes, ugyanis a társadalomra veszélyesség jellegét és fokát alapvetően a támadott jogtárgy jelentősége és az azt ért sérelem foka határozza meg. Ekként a terhelttel szemben az éjszaka közepén az ágyából kiverve alkalmazott rendőri intézkedés egy durva beavatkozás volt a terhelt magánéletébe, ezért érthető volt, hogy érzelmileg túlfűtött módon reagált. Ezzel szemben a kis súlyú, komolytalan verbális inzultus elszenvedése valójában a rendőri munka mindennapos része, elszaporodott és társadalomra nem veszélyes jelenség, amellyel szemben szükségtelen és aránytalan fellépést jelent a büntetőjogi szankció alkalmazása. A rendőri intézkedés szabadon és korlátok nélkül kritizálható, akár trágár kifejezésekkel is.

[16] A védő álláspontja szerint az "Orbán kutyái" kifejezés a sértettek közhatalmi szerepére irányult, ennélfogva nem személyeskedő bírálat, hanem tiszta hatalomkritika. Ezzel azon vélekedésének adott hangot, hogy a rendőrséget a miniszterelnök kézi vezérlése irányítja. Ez a bírálat nem hatol a sértettek magánszférájába, így őket emberi mivoltukban nem, csak rendőri minőségükben bánthatta. Amennyiben pedig elhangzott a rendőröket szidalmazó egyéb kifejezés is (kurva anyátok), az is az intézkedés tényére tekintettel történt, és mint ilyen, az intézkedés kritikájának tekintendő. A véleménynyilvánítás gyakorlása során a jogosultat megilleti a közlés módjának szabad megválasztása.

[17] A tulajdon elleni szabálysértés kapcsán kifejtette, hogy politikai véleménynyilvánítás keretei között a társadalomra veszélyesség hiányzik, a terhelt pedig a plakát lefestésekor a véleménynyilvánításhoz való jogát gyakorolta. Álláspontja szerint a károsult maga a kormány volt, nem a magáncég.

[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[19] Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, illetve a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban kifejtettek alapján a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közhatalmat gyakorló személyre vonatkozó, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem büntethető és polgári jogi felelősségre vonásnak sem lehet alapja. Ugyanakkor a 13/2014. (IV. 18.) AB számú határozat további iránymutatást adott a véleménynyilvánításhoz való jog büntetőjogi korlátainak meghatározásához. Az Alkotmánybíróság valamennyi iránymutató döntésében hangsúlyozta, hogy nem élvezi a közéleti véleménynyilvánítás szabadságából adódó védelmet az, aki más személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket. A véleményszabadság határa tehát a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme, vagyis az öncélú, gyalázkodó tartalmú kijelentések továbbra sem megengedettek. A gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó kijelentések abban az esetben is alkalmasak lehetnek a becsületsértés megállapítására, ha azok - formálisan - kritikai megjegyzésként kerülnek nyilvánosságra. A becsület csorbítására alkalmas cselekmény minden olyan gesztus, amely verbális jellegű és amely az elkövetőnek a sértett irányába tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletét fejezi ki. Ebből következően nem a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, érzékenysége, hanem objektív tények alapján kell megítélni a becsület csorbítására való alkalmasságot.

[20] Jelen ügyben a terhelt kijelentései sem véleménynyilvánításnak, sem értékítéletnek nem minősíthetők. A terhelt magatartása a véleménynyilvánítás szabadságának határait túllépte, a többször megismételt, lealacsonyító, becstelenítő kijelentései az intézkedő rendőrök emberi méltóságát sértették, ezért a cselekménye tényállásszerű. Az átiratban foglaltak szerint a tulajdon elleni szabálysértés kapcsán kifejtett társadalomra veszélyesség hiánya helytálló, azonban az ügyészi álláspont szerint ezen érv felülvizsgálat tárgya nem lehet.

[21] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[22] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata alapján az ügyben tanácsülést tartott.

[23] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[25] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

[26] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[27] Becsületsértés vétségét a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerint az követi el, aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el.

[28] Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a rendőri intézkedés közben az intézkedő két rendőrrel szemben a terhelt az "Orbán kutyái vagytok", illetve "kurva anyátok" kifejezéseket használta, azt többször elismételte annak ellenére, hogy a két sértett ennek abbahagyására ugyancsak többször felszólította. A felülvizsgálati indítvány azt felvető részében (a terhelti védekezés alapján), hogy a "kurva anyátok" kifejezés nem hangzott el, az irányadó tényállás támadhatatlansága miatt törvényben kizárt.

[29] Nem kétséges, hogy a tényállásban szereplő két kifejezés a becsület csorbítására alkalmas, azok az emberi méltóságot sértik.

[30] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint alapvetően nem ezt vitatja, hanem azon alkotmányos követelményre hivatkozik, amely a becsületsértés vétsége alkalmazásánál fogalmazza meg azt, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által alkotmányosan védett, így nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb kell legyen, mint más személyeknél. Eszerint ugyanis a hatóság vagy hivatalos személy e minőségére tekintettel megfogalmazott, becsületének csorbítására alkalmas értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető.

[31] Jelen esetben tehát az a kérdés, hogy az intézkedő rendőrökkel szemben a terhelt részéről használt kifejezések a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlását jelentették-e, avagy az a véleménynyilvánítás szabadságán túllépett.

[32] A rendőri intézkedés szó nélküli tűrése nem elvárás, de a rendőri intézkedésnek eleget kell tenni, az az ellen való ellenszegülés bűncselekmény megállapítását eredményezheti. Az intézkedés alá vont személyt egyebekben megilleti a panasz joga, de akár ki is fejtheti az ellenérzését szóban, ellenben, ahogyan az ellenérzés fizikai erőszakba nem torkollhat, úgy a verbális ellenkezésnek, ellenszenvnek is megvan a maga határa.

[33] Kétségtelen, hogy a véleményszabadság magának a véleménynyilvánításnak a lehetősége előtt nyit szabad utat, és a véleménynyilvánítási szabadság csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében. Ellenben a hivatalos személy becsülete, emberi méltósághoz való joga továbbra sem védelem nélküli.

[34] Következésképpen az olyan öncélú, és utólag akár azokat kritikai megjegyzésként beállító közlésekkel szemben, amelyek célja a puszta megalázás, illetve bántó vagy sértő kifejezések használata, a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az elkövető részére. Maga az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján aláírt Egyezményben garantált véleménynyilvánítás szabadsága sem oltalmazza azokat a közléseket, amelyek célja önmagában a másik bántása, megalázása vagy a közügyekkel össze nem függő, öncélú támadása, megsértése.

[35] Ekként nem illeti védelem az olyan kifejezéseket sem, amelyekben megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet. Nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket. Ennek megfelelően az emberi státuszt közvetlenül megtestesítő emberi méltóság jelöli ki ezen szabadságjog határvonalát. A közügyek vitatását, azaz a nyomozó hatóság képviseletében eljáró hivatalos személyek, rendőrök eljárását érintő véleményszabadság emberi méltóságból fakadó konkrét jogági korlátait jelen ügyben a büntetőjog eszközrendszere jelöli ki. Annak megítélése, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt magatartása a bűncselekmény törvényi tényállásába ütközik-e, a jogi értékelés körébe tartozik.

[36] Ekként a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti becsületsértés vétségét, az Alaptörvény IX. cikkében deklarált véleménynyilvánítás szabadságát, az ehhez kapcsolódó alkotmányos követelményt, illetve a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokban [36/1994. (VI. 24.) AB határozat; 34/2004. (IX. 28.) AB határozat; 13/2004. (IV. 20.) AB határozat stb.] megfogalmazottakat figyelembe véve törvényesen minősítették az eljárt bíróságok a terheltnek a két intézkedő rendőrrel szembeni cselekményét, mivel a terhelt kijelentései - akár élesen megfogalmazott - véleménynyilvánításnak, értékítéletnek nem minősíthetők. Azok kifejezetten gyalázkodóak, lealacsonyítóak, megszégyenítőek, az emberi méltóságot, az emberi mivolt lényegét durván sértők voltak.

[37] A rongálás, illetve tulajdon elleni szabálysértés esetében az irányadó tényállásban rögzítettek alapján a károkozás, annak összege, a károsult meghatározott, így a felülvizsgálati indítvány szerinti támadása (akár társadalomra veszélyesség hiányára, akár politikai véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva) törvényben kizárt.

[38] Az indokolási kötelezettség megsértése pedig akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, illetve ha a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen hiányosságok az ügyben eljárt bíróságok határozatai esetében nem állnak fenn, az elsőfokú bíróság részletesen és érthetően megindokolta döntését, melyet a másodfokú bíróság (amelynek határozata kapcsán az indítvány az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott) egyetértőleg helybenhagyott. A másodfokú bíróság indokolásának terjedelmét értelemszerűen ez a körülmény határozta meg. Ekként az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozás nem alapos.

[39] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.309/2017.)

[1] A járásbíróság ítéletében a terheltet becsületsértés vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 227. § (1) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért megrovásban részesítette. Ugyanakkor a terheltet az ellene 2 rendbeli rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése első fokon jogerőre emelkedett.

[3] A védő fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 180. § (1) bekezdés a) pont I. tétele szerint minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2002 óta él F.-en, azonban különböző hatósági és szakigazgatási ügyek miatt a helyi önkormányzattal, valamint K. A. polgármesterrel és H. E. jegyzővel haragos viszonyban állt. A terhelt a községben 2011. április 27-én végzett fakivágásokkal nem értett egyet, emiatt az önkormányzat és vezető tisztségviselőinek tevékenységét éles kritikával illette.

[5] Amikor a településen az említett napon az igazgatási döntésnek megfelelően megkezdték a fák kivágását, a terhelt megjelent a helyszínen és tiltakozott az ellen, majd - a jelen lévő két másik személy előtt - a neki a hatósági iratokat bemutató és őt jogkövető magatartásra felszólító K. A. polgármesterre azt a kifejezést használta, hogy "maga egy fasiszta", később pedig K. A. polgármesterre és H. E. körjegyzőre a "rohadt kommunisták" kifejezést tette.

[6] K. A. 2011. május 26-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A helyi önkormányzati testület tagja a korábbi Btk. 137. § 1/g) pontja alapján hivatalos személy, az ügyész a vád képviseletét a Be. 52. § (4) bekezdése alapján átvette.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését kérte.

[8] Indokai szerint a terhelt "fasisztázó kifejezése" nem sértette a polgármester emberi méltóságát. Mind az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind az Alkotmánybíróság rendszeresen kifejti határozataiban, hogy a politikai töltetű szólást a korlátozásokkal szemben kitüntetett védelemben kell részesíteni. A polgármesternek különösen ki kell tennie magát a választópolgárok kritikájának, ami a rendkívül éles, támadó jellegű kritikát is magában foglalja. Ekként nem lehet helytálló az ítélet azon megállapítása, miszerint a polgármesterre semmilyen személyét érintő, kirekesztő, becsületcsorbító kijelentéssel nem élhet a terhelt. A szólásszabadság intézményesült korlátozását mind a jogalkotónak, mind a jogalkalmazónak megszorítóan kell értelmeznie, ami irányadó a méltóságvédelem során is. Az idevágó döntések azt támasztják alá, hogy a szólásszabadság határát kizárólag az emberi mivolt legbensőbb lényegét érintő közlések képezhetik.

[9] A terhelt álláspontja szerint állami tisztségviselőket és más politikusokat érintő bírálatok közül csak azok sorolhatók e körbe, amelyek teljesen elszakadnak a bírált személy közfunkciójától, politikusi minőségétől, és direkt módon magát az embert, az emberi státuszt érintik, azaz a közügyek megvitatásával összefüggésben meg lehet fogalmazni olyan bírálatot is, ami már nem tartozik a vélemények szólásszabadság által védett tartományába, és a politikust szükségképpen emberi, nem pedig közhatalom-gyakorlói minőségében éri. Ezt támasztja alá, hogy a magyar jogrendben 1994 óta alkotmányos követelmény, miszerint a közszereplőknek címzett, értékítéletet tükröző véleménynyilvánítás abszolút védelmet élvez a büntetőjogi igényekkel szemben.

[10] Ezért az indítvány szerint csak akkor lett volna a terhelt bűnössége törvényesen megállapítható, ha az annak alapját képező véleménynyilvánítás, a "maga egy fasiszta" kifejezés nem a polgármester közfunkciójára tekintettel történt volna. A vélemény azonban a polgármester közhatalom-gyakorlása körébe eső intézkedéseire, viselkedésére adott, magát a közhatalom-gyakorlást, annak milyenségét minősítő válaszreakció volt.

[11] A bíróság ezzel ellentétes álláspontját arra alapította, hogy a "fasiszta" kifejezés nem hozható összefüggésbe a közügyekkel, a fakivágás jogosságával; e következtetését azonban észszerű indokkal nem támasztotta alá, így az önkényes, és a tartalomsemlegesség elvét is sérti. Ugyancsak sérti ezt - a terhelt álláspontja szerint - az is, hogy a bíróság viszont a "rohadt kommunisták" kijelentést nem tartotta becsületcsorbítónak.

[12] Valójában a terhelt véleménye összefüggésben állt a polgármester közhatalom-gyakorlói tevékenységével, sőt még a fakivágással is, mert a "fasiszta jelző" az önkényes, a polgárokat elnyomó hatalomgyakorlásra enged asszociálni.

[13] Az indítvány külön is sérelmezte, hogy a jogerős ítélet olyan megállapítást is tartalmaz, amiből kitűnően a bíróság kifejezetten a polgármester e megbízatására, közfunkciójára, az ahhoz tapadó esküjéből kiindulva tartja indokoltnak szankcionálni a becsmérlő kritikát, és a kritika megfogalmazójának rosszhiszeműségét állapította meg. Ezzel szemben a közléssel érintett személy közfunkciójából kiindulva az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság határozatai alapján - ahogy azt korábban bemutatta - éppen a szólásszabadság tágabb határaira kell következtetni, a kijelentés jó- vagy rosszhiszeműsége pedig közömbös, az ezzel ellentétes álláspont ugyancsak a tartalomsemlegesség elvét sérti.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[15] Indokai szerint a "maga egy fasiszta" kijelentés a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezést foglal magában, aminek használatával a terhelt meghaladta a véleménynyilvánítás Alaptörvényben meghatározott alkotmányos jogának gyakorlását, és túllépte azt a mértéket is, amelynek elviselése a politikus közszereplőtől e minőségére tekintettel elvárható. Az is kitűnik az irányadó tényállásból, hogy a terhelt az emberi méltóságot súlyosan sértő kifejezést a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével összefüggésben használta.

[16] Ekként - az ügyészi álláspont szerint - a jogerős ítéletben a terhelt bűnösségének megállapítására becsületsértés vétségében a büntető anyagi jog szabályaival összhangban került sor.

[17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[18] A nyilvános ülésen a terhelt védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kiemelte, hogy az indítvány vezérfonala a 13/2014. (IV. 18.) AB határozaton alapszik, amely szerint az emberi méltóságból fakadó becsületvédelem - az e határozatban kimunkált mérce szerint - a szabad véleménynyilvánítás jogának a korlátját jelenti. Ennek a határnak a megvonása azonban egy-egy konkrét ügyben a jogalkalmazó bíróság feladata, aminek során a jelen ügyben eljárt bíróságok téves következtetésre jutottak. A "maga egy fasiszta" kifejezés értékítéletet fogalmaz meg; az eljárt bíróság nem adta indokát, hogy miben különbözik ettől a "rohadt kommunista" kifejezés. A terhelti véleménynyilvánítás pedig egy közhatalmat gyakorló polgármester intézkedése közben, azzal összefüggésben történt; a fasiszta kifejezésnek van egy politikai-ideológiai tartalma, ami egyértelműen az intézkedés milyenségére vonatkozott.

[19] A Legfőbb Ügyészség képviselője ugyancsak fenntartotta az átiratukban foglaltakat. Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályokkal összhangban, törvényesen állapították meg a terhelt bűnösségét. Utalt rá, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a gyalázkodó és az emberi méltóságot sértő nyilatkozatok még akkor is alkalmasak bűncselekmény megvalósítására, ha formálisan kritikai megjegyzésként hangoznak el; azt pedig, hogy mi minősül becsület csorbítására alkalmas kifejezésnek, a sértett szubjektumától függetlenül, az általános közfelfogás alapján kell meghatározni.

[20] Az ügyészi álláspont szerint a "maga egy fasiszta" kifejezés nemcsak az intézkedésre utalt, hanem az intézkedő személyére vonatkozott, ami túlmegy azon a határon, amit a közhatalmat gyakorló személyeknek kritikaként el kell viselni. A sértett polgármesterként tett intézkedése a terhelt rosszallását váltotta ki, azonban a "maga egy fasiszta" nem egy közügyek körében eljárt hatóságra vonatkozik, hanem lényegesen túlmutat a demokratikus alapelvek között rögzült véleménynyilvánítás szabadságán. Az ügyész a védő felszólalása kapcsán megjegyezte, hogy az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is mindenben eleget tettek.

[21] A védő viszonválaszában arra mutatott rá, hogy helyi szinten a közhatalmat a polgármester gyakorolja, és ekként összeolvad a közhatalom és a személy. Ha ezen funkciókat szét kellene választani, az - a védő álláspontja szerint - a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan megszorítását jelentené. Fenntartotta, hogy a "fasiszta" jelző nem a polgármester legbensőbb énjéhez kapcsolódik.

[22] Az ügyész viszonválasza szerint azonban a szövegkörnyezet egyértelmű következtetést enged arra nézve, miszerint a sértett személyét érintette a kifejezés.

[23] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.

[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján - egyebek mellett - valóban felülvizsgálati ok, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértése miatt került sor. Az indítvány tehát tartalmában törvényes felülvizsgálati okra hivatkozik, amikor a cselekmény jogellenességének hiányát, s ilyen módon a korábbi Btk. 10. § (2) bekezdése szerinti társadalomra veszélyesség, mint az említett törvényhely (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény-fogalom egyik szükséges elemének a hiányát állította, arra alapítva, hogy a terhelt a bűncselekményként terhére rótt magatartásával az Alaptörvényben biztosított szabad véleménynyilvánítási jogát - alkotmányos keretek között - gyakorolta.

[25] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria a terhelt terhére rótt cselekmény kapcsán elsőként ezt vizsgálta meg. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás

[26] - egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (korábbi Btk. 180. §, illetve Btk. 227. §);

[27] - másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (korábbi Btk. 179. §, illetve Btk. 226. §).

[28] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény valójában nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el; ezért lehet mondani, hogy nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.

[29] Jelen ügyben ez a következők vizsgálatát, megítélését igényli, illetve jelenti. A községi - közigazgatási döntésen alapuló - fakivágás közepette, egy magános (a terhelt) a fakivágást intéző hivatalos személyre (a sértettre) azt a kijelentést tette, hogy "maga egy fasiszta". Az ügyészség és az eljárt bíróság szerint ez bűncselekmény, a terhelt és védője szerint viszont nem.

[30] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig épp az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:

[31] - a rágalmazás és becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,

[32] - a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,

[33] - a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.

[34] Ehhez képest alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére apellál, avagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. Előbbi a hallgatót meg akarja győzni saját igazáról, utóbbi viszont már készen szállítja a saját álláspontját, értékítéletét. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről, azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.

[35] A tényállásszerűség követelménye alapján tehát az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása (amiről szó van) tényállítás, híresztelés, avagy kifejezés használata.

[36] Az emberi gondolkodás ítéletek alakjában (ítéletalkotás által) történik. Az ítélet valamiről, annak a valaminek az állítását vagy tagadását jelenti. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás; a jog nyelvén ez a tényállítás.

[37] A tényállításhoz azonban újabb ítélet is kapcsolódhat, aminek viszont már értékelő funkciója van. Ez az értékítélet, ami a valósághoz (a valóságot leíró megállapításhoz) fűzött következtetés.

[38] Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.

[39] Ez - értelemszerűen - egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet.

[40] Mindezekre tekintettel jelen ügyben a "maga egy fasiszta" megnyilatkozás azt jelenti, hogy amit a sértett csinál, az - a terhelt megítélése szerint - olyan, mintha fasiszta tenné. A "maga egy fasiszta" megnyilatkozás nem azt jelenti, azáltal a terhelt nem azt mondta, hogy a sértett fasiszta bűnt követ vagy követett el, amint a tényállás szerinti "rohadt kommunisták" kifejezés (amit egyébként a bíróság jogerős ítéletében büntetőjogilag nem rótt a terhelt terhére) sem azt jelenti, hogy a terhelt szerint a sértettek valamely kommunista bűn elkövetői.

[41] Kétségtelen odafigyelést igényel annak eldöntése, hogy mikor van tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, és mikor van olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában semmi tényre való vonatkozás, vonatkoztathatóság nincs, és az ekként nem más, mint értékítélet. Utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy az nem gyalázkodás.

[42] Ebben a kérdésben nem a nyelvtan dönt; nem annak van jelentősége, hogy a mondat állítmánya cselekvést kifejező ige-e vagy sem, illetve jelző-e vagy sem. A tényállítás kifejezhető

[43] - a sértett valamely cselekményének megjelölésével (vö. "sikkasztott"),

[44] - a sértett cselekvési körén kívül eső körülmény megjelölésével (vö. "kiderült, hogy a kezelésére bízott pénzből hiányzik"),

[45] - a sértett személyére vagy cselekményére utaló fő- vagy melléknévvel (vö. tolvaj, megvesztegethető),

[46] - a sértett jövőbeni magatartása jelzésével (vö. "nem utasítaná vissza a neki felajánlott vagyoni előnyt"),

[47] - történhet az állítás jellegzetes gesztussal (ami az elvételi mozdulatot utánzó gesztus)

[48] [Dr. Angyal Pál: A becsület védelméről szóló 1914:XLI. T.-cikk; Budapest, Athenaeum, 1927., 22. oldal; s ue. változata Dr. Kálmán György: A becsület védelme az anyagi büntetőjogban; Budapest Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961., 100. oldal].

[49] Ekként, ha valakiről azt mondják, hogy valamit ellopott, akkor az rágalmazó tényállítás, ha viszont azt, hogy tolvaj, vagy hajlama van a lopásra, akkor az becsületsértő lehet.

[50] Ha pedig önmagában (csupán) azt mondják róla, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni. Ebből a visszavezethetőség ugyanis olyan spekuláció lenne, ami a verbális bűncselekmények esetében a tényből tényre való következtetést tenné lehetővé, holott ezen cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá válik.

[51] Jelen ügyben tehát a fasiszta - és egyébként a kommunista - szó is valójában ezt jelenti; (pusztán) értékítéletet.

[52] Nyilvánvalóan lényeges, hogy miként kell értelmezni valamely inkriminált nyilatkozatot. A Kúria hangsúlyozottan a tényállásszerűségből kiindulást tekinti alapvető szempontnak, mivel a bíróság számára a törvény jelenti a kiindulópontot, és egyben a kötelezést is. A bírói jogalkalmazásra vonatkozó külső - így az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi bíróság általi - elvárásra odafigyelés pedig valójában azt jelenti, hogy a becsületcsorbításra alkalmasság kapcsán vizsgálni kell, hogy milyen körülmények között történt a felrótt (sérelmezett) magatartás (így kerülhet szóba a közügyek intézése). Mindez azonban nem közömbösíti a jogalkalmazás eredendő támpontjának, a tényállásszerűségnek a vizsgálatát [vö. 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 13/2014. (IV. 18.) AB határozat].

[53] Az adott kérdés - kifejezés - vonatkozásában az EJEB gyakorlata szerinti esetek a következők:

[54] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) a Feldek kontra Szlovákia ügyben 2001. július 12-én hozott ítéletében (29032/95. számú kérelem) megállapította, hogy Szlovákia megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 10. cikkében rögzített véleménynyilvánítás szabadságát akkor, amikor a szlovák Legfelsőbb Bíróság egy újságírót a szlovák kulturális és oktatásügyi minisztert élesen kritizáló írása miatt elmarasztalt. Az újságíró 1995-ben több újságban megjelent cikkében a miniszter "fasiszta múltjára" hivatkozott. A Bíróság meggyőződött arról, hogy a szlovák kultuszminiszter esetében a "fasiszta múlt" mint értékítélet olyan információk alapján került kinyilatkoztatásra, melyek a nagy nyilvánosság számára már ismertek voltak. A Bíróság elutasította a "fasiszta múlt" kifejezés korlátozó jellegű meghatározását. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szlovák Legfelsőbb Bíróság nem tudott meggyőző módon olyan kényszerítő társadalmi igényt meghatározni, amely alátámasztaná azt, hogy egy közéleti szereplő személyiségi jogainak védelme megelőzze a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságát.

[55] A Bíróság a Scharsach és News Verlagsgesellschaft mbH kontra Ausztria ügyben 2003. november 13-án hozott ítéletében (39394/98. számú kérelem) kifejtette, hogy a köz érdeklődésére számot tartó ügyekre vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság védelmét biztosító szabályok irányadóak olyan esetekben, amikor egy személyt "nácinak" vagy "neonácinak" neveznek, és a nyilatkozónak alapos oka van feltételezni, hogy az így nevezett személy - különösen politikus vagy más közéleti szereplő - szimpatizál a náci ideológiával, vagy az befolyásoló hatással van rá.

[56] A Bíróság a Dyuldin és Kislov kontra Oroszország ügyben 2007. július 31-én hozott ítéletében (25968/02. számú kérelem) megállapította, hogy elengedhetetlenül fontos különbséget tenni a tényállítások és az értékítéletek között. A Bíróság a "helyi neofasiszta" és ehhez hasonló kifejezéseket mindig is az utóbbi kategóriába tartozónak ítélte.

[57] A Bíróság a Gavrilovici kontra Moldova ügyben 2009. december 15-én hozott ítéletében (25464/05. számú kérelem) emlékeztetett arra, hogy korábbi ítéletei szerint a "neofasiszta" és "náci" szavakkal minősítés az e szavakhoz kapcsolódó sajátos megbélyegzésre alapítottan nem eredményez automatikusan becsületsértés miatti elítélést (Scharsach és News Verlagsgesellschaft mbH kontra Ausztria ügy). A bíróság ismételten hangsúlyozta, hogy az "idióta" és a "fasiszta" szavak mint általánosan sértő kifejezések bizonyos körülmények között elfogadható kritikai megnyilvánulásoknak minősülhetnek (Bodrožić és Vujin kontra Szerbia ügy, Oberschlick kontra Ausztria ügy és Feldek kontra Szlovákia ügy). A Bíróság a Bodrožić és Vujin kontra Szerbia ügyben és a Feldek kontra Szlovákia ügyben hozott ítéleteire hivatkozással rámutatott arra, hogy egy személy fasisztának, nácinak vagy kommunistának bélyegzése nem tekinthető a megbélyegzett személy politikai párthoz tartozására vonatkozó tényállításnak. A Bíróságnak az adott ügy sajátos körülményeit a maguk egészében kell megvizsgálnia annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy a panaszos ilyen kifejezések használata miatti büntetőbírósági elítélése arányos-e az elérni kívánt törvényes céllal (Bodrožić és Vujin kontra Szerbia ügy). A Bíróság végezetül emlékeztetett arra, hogy egy, a véleménynyilvánítás szabadságával élő személlyel szemben büntetőjogi szankciók alkalmazása "...csak kivételes körülmények között, különösen más alapvető jogok súlyos megsértése esetén..." tekinthető az Egyezmény 10. cikkével összhangban állónak (Cumpănă és Mazăre kontra Románia ügy).

[58] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges

- az elkövető felfogása szerint,

- a sértett felfogása szerint,

- vagy objektív ismérv szerint.

[59] Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot [EBH 1999.87., BH 2001.462., BH 1994.171.III.].

[60] A törvény tehát, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, illetve számára bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.

[61] Ez a formula volt adott egyébként 1990 előtt is, azzal a - nem lényegtelen - különbséggel, hogy "az uralkodó társadalmi felfogás" volt az objektív értelmezés szempontja. Ehhez képest

- egyfelől akkor nem volt becsületsértő a korábbi volt földbirtokosra a kommunista jelző használata, mondván: annak objektív értelme az uralkodó felfogás szerint dicsérő, még ha az érintett magára nézve sértőnek is tartotta;

- másfelől viszont ugyanezen uralkodó társadalmi felfogás mentén elítélendő volt a fasiszta nézet felrovása, az ugyanis az adott politikai rendszerben (szocializmus) sértőnek volt tekintendő [e két szakmai álláspont egyazon szakirodalmi munka 69. és 92. oldalán megfogalmazott; Dr. Kálmán György im.].

[62] A Kúria rámutat arra, hogy

- egyrészt nyilvánvalóan különböző az - egyébként megegyező törvényi tényállások mögötti - objektív elvárás jelenlegi tartalma annak a korábbi, 1990 előtti tartalmától;

- másrészt - értelemszerűen - az Alaptörvény támpontot ad.

[63] Nyilvánvaló szempont, hogy egy társadalomban mi az általános felfogásnak a berendezkedési alapja. Az alapvető, lényegi különbséget az jelenti, hogy demokratikus berendezkedés közepette az általános társadalmi felfogás nem az uralmon lévő politikai nézet foglya, hanem az abban való közmegegyezés kifejezője, hogy mi az, ami nem lehet, és mi az, ami lehetséges. Ezért nyilvánvalóan meghaladott a szocializmus viszonyai közepette érvényes gondolkodás szerinti objektív szempont továbbvitele; másként szólva az objektív szempont korábbi gondolkodás szerinti érvényének továbbvitele a meghaladott.

[64] Ezzel szorosan összefügg, hogy az Alaptörvény kifejezetten szól arról, miszerint egyaránt a diktatúra körébe tartozó a szocializmus/kommunizmus és a nemzetiszocializmus eszmerendszere [Alaptörvény Nemzeti Hitvallás; U) cikk]. Mindemellett nyilvánvalóan ezt fejezi ki a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását fenyegető Btk. 333. §-a szerinti - a korábbi Btk. 269/C. §-a szerinti - törvényi tényállás is. Következésképpen az objektív - s ekként változatlan - ismérv alapjául vehető általános társadalmi elvárásként csak az lekövethető, ami

- a demokratikus berendezkedést pártolja,

- viszont elveti, ami nem ilyen.

[65] Ekként lehet kiismerhető szempontra jutni abban a kérdésben, hogy a fasiszta és a kommunista (vagy bármely más politikai felfogáshoz köthető) szó rámondása valakire miként veendő.

[66] Ehhez képest valamely sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető leegyszerűsítés csupán értékítélet lehet, s mint ilyen, nem válhat büntetőjogi fenyegetés célpontjává.

[67] Így a jelen ügyben a "maga egy fasiszta" kijelentés sem képezi büntetendőség alapját, mivel nem tényállásszerű magatartás (függetlenül attól, hogy ki a sértett, illetve annak mekkora az elvárható tűrőképessége, avagy az értékítélet milyen szövegkörnyezetben szerepel). A lényeg, hogy ez a becsületsértés vétsége (vagy más, az emberi méltóság védelmét szolgáló bűncselekmény) tekintetében nem tényállásszerű magatartás.

[68] Rámutat a Kúria arra, hogy az eljárt bíróság - a már kifejtettekből is kitűnően - nyilvánvalóan nem helytálló indokkal választotta le, különítette el a "kommunista" kifejezést a másiktól és kezelte önállóan; függetlenül attól, hogy az arra vonatkozó végkövetkeztetése - a büntetőjogi felróhatóságból való kizárása - viszont helyes.

[69] Az eljárt elsőfokú bíróság ugyanis

[70] - egyrészt ítéletének indokolásában is kitért rá, miszerint megállapította azt, hogy a terhelt tagadásával szemben elhangzott K. A. és H. E. tekintetében a "rohadt kommunisták", illetőleg K. A. sértettre vonatkozóan a "maga egy fasiszta" kifejezés; és az általa megállapított tényállásban is rögzítette mindkét kijelentést; azonban

[71] - másrészt kifejtette azt is, miszerint csupán a "fasisztázó" kifejezés vonatkozásában kellett a becsület csorbítására alkalmasság vizsgálatát elvégezni, "ugyanis a bíróság szerint a kommunista kifejezés köznapi használata miatt nem bír a mai felfogás szerint becsületcsorbításra alkalmassággal", a másodfokú bíróság pedig már K. A. vonatkozásában sem foglalkozott a "rohadt kommunisták" kijelentés értékelésével.

[72] Az eljárt bíróság indoka azonban nem alapos, és alapossá sem tehető. A két kifejezés közötti ilyetén különbségtétel - a már kifejtettek nyomán - nem helytálló; ugyanakkor a Kúria jelen határozatában kifejtett indokok alapján egyik vád tárgyává tett terhelti kifejezés sem tényállásszerű.

[73] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, s a terheltet az ellene becsületsértés vétsége [korábbi Btk. 180. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat] miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont első fordulata alapján - mert a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény - a Be. 331. § (1) bekezdése szerint felmentette.

(Kúria Bfv. III. 1.125/2016.)

[1] A járásbíróság a 2015. január 23-án kelt ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli becsületsértés vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 227. § (1) bek. a) és b) pont]. Ezért halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 200 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, és egyben rendelkezett annak meg nem fizetésének esetére a szabadságvesztésre való átváltoztatásáról.

[2] A III. r. terhelt vonatkozásában a terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2015. március 31-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak a III. r. terheltet érintő része a következő:

[4] A III. r. terhelt, a.-i polgármester 2011. szeptember 17-én "Létszámcsökkentéskor a leggyengébbek távoznak" címmel A.-n sajtótájékoztatót tartott, ahol az a.-i iskola-összevonásokkal összefüggésben a magánvádlókra vonatkozóan, őket néven nem nevezve, de személyüket egyedileg beazonosítható módon az alábbi becsületcsorbításra alkalmas kifejezésekkel illette: "a város önkormányzata által meghatározott létszámcsökkentéseket az intézményvezetők úgy hajtották végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg".

[5] Az ítélet indokolása a törvényes vádra utalás körében tartalmazza, hogy a III. r. terheltet M. M., Sz. E. és E.-N. P. 3 rendbeli becsületsértés vétségével vádolta.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvényi okát nem jelölte meg, de ténybelileg a terhelt bűnösségének a büntetőjog szabályainak megsértésével történt megállapítására, és a bűncselekmény törvénysértő minősítésére [Be. 416. § (1) bek. a) és b) pont] utalt. Érdemben pedig a jogerős ítélet megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a III. r. terhelt felmentését - kérte.

[7] Indokai szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhelt sérelmezett kijelentését nem tekintették tényállításnak, és akkor is, amikor - erre hivatkozással - a valóság bizonyítását kizártnak tartották. Álláspontja szerint a Btk. 229. § (1) bekezdése kifejezetten a Btk. 226-228. §-ai szerinti bűncselekmények tekintetében teszi lehetővé valóság bizonyítását, a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése pedig a valóság bizonyításának feltételei között említi a "kifejezés használatának" közérdek vagy nyomós magánérdek által indokolt voltát is.

[8] Az elsőfokú bíróság tehát a védői álláspont szerint tévedett, amikor a valóság bizonyítását nem rendelte el, ugyanakkor arra a büntetőeljáráson kívül lényegében sor került. Időközben ugyanis már jogerősen lezárultak azok a munkaügyi perek, melyeket a sértettek kezdeményeztek, és melyek keretében az elbocsátások szakmai megalapozottságának a bíróság általi vizsgálatára is sor került.

[9] A védő indítványához csatolta a büntetőeljárásban nem érintett S. M. munkaügyi perében hozott első- és másodfokú, továbbá felülvizsgálati határozatot, melyben végül is a felperes keresete elutasításra került. A bíróság pedig a jogerős ítéletében megállapította, hogy amennyiben a felperes egyetemi végzettséggel rendelkezett volna, úgy elbocsátására nem került volna sor.

[10] Utalt a védő arra is: a "leggyengébb" szó nem szinonimája a "gyengének"; így negatív értékítéletet nem hordoz magában, csupán egy adott, zárt személyi körön belüli viszonyrendszert határoz meg. Az a.-i önkormányzat által működtetett oktatási intézményekben a létszámcsökkentés folytán elbocsátottak száma a 2011-et megelőző, és az azt követő években is nagyságrendileg egyenlő volt; a munkáltató azon pedagógusok jogviszonyát szüntette meg, akiket nem tudott ellátni feladattal, mert nem rendelkeztek az azok ellátásához szükséges képzettséggel, végzettséggel.

[11] Az indítvány szerint tehát a valóság vizsgálata alapján azt kellett volna az eljárt bíróságnak megállapítania, hogy a "leggyengébb" kifejezés használata a terhelt részéről, nem volt sem lealacsonyító, sem méltánytalan, sem az emberi méltóságot sértő, hanem a tanári kar, nevelői testület képzettségéhez, képesítéséhez kapcsolódó viszonyítás tényszerűségét jelöli.

[12] A védő álláspontja szerint a valóság bizonyításának elrendelését a közérdek indokolta, különösen S. M. esetében, aki maga is helyi politikus, ezért tűrési kötelezettsége is magasabb.

[13] Az indítvány szerint a III. r. terhelt sérelmezett kijelentése azon alapult, hogy az intézményvezetők - hangsúlyozottan a saját döntési jogkörükben - nyilvánvalóan és logikusan nem a legkiválóbb munkavállalóikat bocsátják el a létszámleépítés során. A terhelt erre a tényre utalt, így a jogerős ítéletben a terhére rótt kijelentés nem kifejezés, hanem tényállítás. Ugyanakkor az nem becsületsértő és nem rágalmazó jellegű.

[14] Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok a valóság bizonyításának el nem rendelésével, azonban a csatolt munkaügyi határozatok alapján megállapítható, hogy a terhelt bűnössége megállapításának sem a 3 rendbeli becsületsértés vétsége, sem esetlegesen 3 rendbeli rágalmazás vétsége miatt nincs helye.

[15] A felülvizsgálati indítványra a magánvádlók közös írásbeli észrevételt terjesztettek elő.

[16] Ebben kiemelték: a III. r. terhelt állítása szerint a magánvádlók "szakmailag" tartoznak a "leggyengébbek" közé; ez a kifejezés pedig vitán felül alkalmas a becsület csorbítására, a társadalmi értékítélet negatív befolyásolására.

[17] Utaltak rá: az alapeljárásban maguk is bizonyítani kívánták munkavégzésük magas szakmai színvonalát, a legkiválóbbak között értékelt munkavégzésüket, azonban az eljárt bíróságok ennek azért nem tettek eleget, mert a terhelt kifejezését becsületsértésnek - nem pedig rágalmazásként - értékelték.

[18] Vitatták az indítványban kifejtett azon álláspontot, miszerint a terhelt kijelentésének valóságtartalma az ő vonatkozásukban bebizonyosodhatott volna, mint ahogy sem jelen büntetőügyben, sem a magánvádlók munkaügyi pereiben nem került szóba a szakmaiságukat dehonesztáló, illetve a munkavégzésük elégtelen voltára vonatkozó adat. A III. r. terheltnek ugyanakkor nem is lehetett tudomása a magánvádlók szakmaiságának színvonaláról, minthogy velük semmiféle kapcsolatban vagy jogviszonyban nem is állt.

[19] Utaltak arra is: az indítvány egy, a jelen eljárásban nem érintett személlyel kapcsolatban fogalmaz meg érveket, de a magánvádlók tekintetében von le következtetéseket, így érvelésének az alapja is többszörösen téves. S. M. a jelen ügyben nem érintett, a rá való bármiféle hivatkozás nem is tartozhat erre az eljárásra.

[20] Végül a magánvádlók kiemelték: egyikük sem közszereplő, ekként nem kötelesek eltűrni semmiféle, méltóságukat sértő, ráadásul nagy nyilvánosság előtt elhangzott sértést, melynek megtételét ráadásul semmiféle közérdek vagy nyomós magánérdek nem indokolhatta.

[21] Mivel a felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.

[22] Ennek során megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.

[23] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[24] Ezt vizsgálva a Kúria megállapította: a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása sem a becsületsértés, sem a rágalmazás vétségének törvényi tényállási elemeit nem meríti ki.

[25] Ennek indokai azonban jelentős részben eltérnek az indítványban foglaltaktól.

[26] Annyiban kifejezetten a magánvádlók észrevételében foglaltakat osztotta a Kúria, miszerint az indítvány indokolásának egy része semmiféle összefüggésben nincs a jelen eljárás tárgyával. A védő nem csupán érveinek egy jelentős részét alapította az S. M. munkaügyi perében megállapított adatokra, hanem - indítványa 3. oldalának hatodik bekezdésében - még külön álláspontot is kifejtett a jogerős ítéletben a III. r. terhelt terhére S. M. vonatkozásában megállapított becsületsértés vétsége tekintetében. Mindezek alapján pedig megállapítható, hogy az abban a téves feltevésben keletkezett, miszerint a III. r. terhelt terhére rótt 3 rendbeli becsületsértés egyikét S. M. sérelmére követte el - a jogerős ítélet szerint - a terhelt.

[27] Ezzel szemben rögzítendő, hogy az ügyben az M. M., Sz. E. és E.-N. P. sérelmére elkövetett becsületsértés vétsége miatt marasztalta el a bíróság jogerős ítéletével a terheltet; S. M. az eljárásban a Be. 51. § (1) bekezdése szerinti sértettként, vagy a Be. 52. § (1) bekezdése szerinti magánvádlóként nem szerepelt.

[28] Értelemszerűen az S. M. munkaügyi perében megállapított tényállás, illetve az abban az eljárásban valósnak elfogadott bármilyen adat a III. r. terheltnek a magánvádlók sérelmére elkövetett cselekményei kapcsán való büntetőjogi felelőssége tekintetében közömbös.

[29] Az a védői álláspont is csak részben helytálló, miszerint törvénysértő az az álláspont, hogy valóság bizonyításának becsületsértés esetén nincs helye.

[30] A Btk. 229. § (1) bekezdése egyértelműen megjelöli, hogy a valóság bizonyítása a Btk. 226-228. §-aiban meghatározott bűncselekmények esetében eredményezheti büntethetőséget kizáró ok megállapíthatóságát. A törvényben megjelölt bűncselekményi kör tehát felöleli a Btk. 227. §-ában foglalt becsületsértést is.

[31] Ugyanakkor a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése rögzíti, hogy a valóság bizonyításának tény állítása, híresztelése, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használata esetén van - az egyéb feltételek megléte esetén - törvényes lehetőség. Mindhárom megjelölt elkövetési magatartás a Btk. 226. §-a szerinti rágalmazás törvényi tényállásban szerepel.

[32] A látszólagos ellentmondás feloldása az, hogy a becsületsértés is elkövethető tényállítással (azaz a rágalmazással megegyező elkövetési magatartással), ha arra nem más, azaz az elkövetőn és a passzív alanyon kívüli másik személy előtt kerül sor. Ebben az esetben a cselekmény nem minősülhet rágalmazásnak, mert annak a más előtt való elkövetés az elengedhetetlen tényállási eleme, azonban ezzel a becsületsértés törvényi tényállásának valamennyi eleme megvalósulhat. Ezért is rögzíti a Btk. 227. § (1) bekezdése, hogy a becsületsértés megállapítására csak a Btk. 226. §-ában meghatározott esetkörön kívül kerülhet sor.

[33] Így tehát, ha a becsület csorbításra alkalmas tényt nem más előtt állítja vagy híreszteli az elkövető, illetve nem más előtt használ arra közvetlenül utaló (s így egyúttal szükségszerűen a becsület csorbítására alkalmas) kifejezést, úgy becsületsértés valósul meg, és helye van a valóság bizonyításának, hiszen a Btk. 227. §-a bennfoglaltatik a Btk. 229. § (1) bekezdésében írt meghatározásban, és az említett elkövetési magatartások esetén e törvényhely lehetővé is teszi a valóság bizonyítását.

[34] Ha viszont a becsületsértés kizárólag becsületsértő kifejezés használatával - akár mások előtt - valósul meg, hiába teszi lehetővé a Btk. 229. § (1) bekezdése a valóság bizonyítását becsületsértés esetére, annak további szövege a konkrét elkövetési magatartással, azaz a becsület csorbítására alkalmas kifejezéssel szemben nem engedi meg azt.

[35] Jelen esetben ez utóbbi esetről van szó, nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok ennek mellőzésekor.

[36] Mindazonáltal a jogerős ítéleti tényállásból kitűnik, hogy a III. r. terhelt cselekménye az irányadó tényállás alapján - annak valóságtartalmától függetlenül - nem bűncselekmény.

[37] A Btk. 227. § (1) bekezdése szerinti becsületsértés vétségét az követi el, aki - a rágalmazás keretein kívül - mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, avagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ.

[38] A "szakmailag leggyengébb" kifejezés önmagában semmiképpen sem durva, öncélúan gyalázkodó jellegű; éppen ellenkezőleg, akár az irodalmi nyelvezet követelményeinek is megfelel. Teljes egészében osztotta ezen túlmenően a Kúria azt a védői álláspontot, miszerint az tartalmilag sem becsületcsorbító; nem általános értékítéletet, hanem csupán egy adott személyi körön belüli viszonyrendszert jelöl meg, ráadásul annak alapjai - például az elvárt képzettség szintjéhez igazodóan - objektíve is meghatározhatók.

[39] Az ügyben a terhelt bűnösségét illetően azonban a legnagyobb jelentősége annak van: a III. r. terhelt a sérelmezett kifejezéssel nem a saját véleményét állította, de még csak nem is másnak a terheltek személyéről alkotott értékítéletét terjesztette tovább, hanem arról az elvről beszélt, ami alapján az intézményvezetők - legalábbis saját szándékaik szerint - a létszámleépítés során elbocsátandók személyét meghatározták.

[40] Következésképp az is rögzíthető, miszerint kizárólag az intézményvezetők döntésének a következménye volt az, hogy ki került abba a helyzetbe, melyben a III. r. terhelt kijelentését magára vonatkoztathatta; abban a terheltnek szerepe, közrehatása nem volt.

[41] Így az sem állapítható meg, hogy a terhelt kijelentése meghatározott személyre - így konkrétan a három magánvádló személyére is - vonatkozott volna. Megjegyzi a Kúria, hogy a jogerős ítéleti tényállásból is csupán annyi tűnik ki, hogy a III. r. terhelt "a magánvádlókra vonatkozóan" tette meg kijelentését; az kizárólag az ítélet indokolásának egyéb részeiben feltüntetett - s így tartalmilag a tényállás körébe tartozó (BH 2005.89.; BH 2006.12.392.) - adatokból tűnik ki, hogy e megnevezés mögött három természetes személy - név szerint M. M., Sz. E. és E.-N. P. - rejlik.

[42] Ugyanakkor az ügyben hozott határozatok indokolásából kitűnik az is, hogy a szóban forgó létszámcsökkentés jóval több pedagógust érintett; így legfeljebb - mások mellett - a magánvádlók személyére is vonatkoztathatónak lehet tekinteni a III. r. terhelt terhére rótt kijelentést. Mindemellett az is szükségszerű, hogy a létszámleépítés okán kívül is szűnhetett meg pedagógusi munkaviszony az adott időszakban is, és a sérelmezett nyilatkozat még csak utalás szintjén sem tartalmazza, kik azok a természetes személyek, akiknek a létszámcsökkentés okán - s ekként áttételesen, a terhelt véleménye szerint a "szakmailag leggyengébb" mivoltuk miatt -, és kik azok, akiknek más okból - akár saját kezdeményezésükre - szűnt meg a munkaviszonya.

[43] Minden más forrás, amiből esetleg a közlést megismerők az azzal érintettek, és így a magánvádlók személyét (is) azonosíthatták, a vád, a megállapított tényállás, és a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségének körén is kívül esik.

[44] Összefoglalva tehát: a III. r. terhelt kifogásolt kijelentése nem tényállítás, hanem más személy értékítéletének a közlése, amely nem alkalmas a három természetes személy magánvádló becsületének csorbítására. Ekként a III. r. terhelt cselekménye sem a jogerős ítéletben terhére rótt becsületsértés vétségét [Btk. 227. § (1) bek. a) és b) pont] nem meríti ki, de rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1) bek.] megállapítására sem alkalmas.

[45] A III. r. terhelt bűnösségének megállapítására így a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[46] Megjegyzi a Kúria: az indítvány a felülvizsgálat jogszabályi alapjaként a törvénysértő minősítést is megjelölte. Ez azonban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak akkor képezné felülvizsgálat okát, ha annak következtében törvénysértő büntetés is került volna kiszabásra. Az indítvány indokai között azonban annak megfelelő okfejtés nem szerepel.

[47] A védő ugyanis a törvénysértő minősítés kapcsán csupán utalt rá, hogy a vádban foglalt cselekmény - a tényállítás okán - legfeljebb rágalmazásnak minősülhetne, azonban jelen esetben az sem valósult meg.

[48] Ez pedig tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt felülvizsgálati oknak felel meg, ami pedig az említett törvényhely b) pontjára való hivatkozást - egyidejűleg - kizárja; előbbi ugyanis éppen a bűnösség megállapítását támadja, míg utóbbi a büntetés törvényessé tételét célozza, ami fogalmilag magában hordozza a bűnösség - legalábbis egy bűncselekményt illető - nem vitatását is. Jelen esetben azonban a védő ilyen tartalmú nyilatkozatot még másodlagosan sem tett; a terhelt bűnösségének megállapítását azonban - a korábban kifejtettek szerint - alappal és eredményesen támadta.

[49] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott jogerős ítéletet a III. r. terhelt tekintetében a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és a terheltet az ellene 3 rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján, a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti okból, bűncselekmény hiányában felmentette.

(Kúria Bfv. III. 1.086/2016.)

[1] A terhelt ellen a magánvádló magánindítványa alapján a G.-i Járásbíróságon becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. b) pont] miatt indult büntetőeljárás.

[2] A magánvádló a feljelentést a saját lakóhelyén, a G.-i Rendőrkapitányság előtt, ismeretlen tettes ellen terjesztette elő; azt a rendőrkapitányság küldte tovább a G.-i Járásbíróságnak.

[3] A G.-i Járásbíróság az ügyben nyomozást rendelt el, melynek eredményeként az elkövető a terhelt személyében került azonosításra.

[4] Ezt követően az ügyben a G.-i Járásbíróság személyes meghallgatást, majd 2015. február 5. napján nyilvános tárgyalást tartott és a bizonyítási eljárást megkezdte. Ennek során kihallgatta a terheltet és - tanúként - a magánvádlót, majd a tárgyalást - a jegyzőkönyvben fel nem tüntetett okból - elnapolta azzal, hogy új határnapot hivatalból tűz ki.

[5] Ezt követően 2015. február 23. napján azonban a tárgyaláson kívül meghozott végzésével megállapította illetékességének hiányát, és az ügyet az M.-i Járásbíróságra tette át.

[6] A G.-i Járásbíróság végzésének indokolásában rámutatott, hogy a sértett lakóhelye nem illetékességi ok. Ugyanakkor kifejtette azt is, miszerint a Be. 17. § (3) bekezdése alapján a terhelt lakóhelye is csak abban az esetben alapozná meg a bíróság illetékességét, ha a magánvádló eredetileg is ott emelt volna vádat; ez azonban jelen esetben nem így történt.

[7] Ezért ilyenkor csak az elkövetés helyére alapítható a bíróság illetékessége, ami interneten keresztül elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetén - a járásbíróság álláspontja szerint - "valószínűsíthetően" a terhelt lakóhelye. Eszerint pedig az M.-i Járásbíróság illetékessége állapítható meg.

[8] Az M.-i Járásbíróság a 2015. május 21-én kelt végzésével ugyancsak megállapította illetékessége hiányát, és az ügyet a T.-i Járásbíróságra tette át.

[9] E végzés indokai szerint a polgárok személyi adatai­nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (4) bekezdése értelmében a polgár lakcímadatának részét alkotja a tartózkodási helye is. Az eljárás adatai szerint a terhelt ténylegesen is ezen a címén tartózkodik, így az elkövetés helyeként feltételezhető lakóhely a terhelt bejelentett tartózkodási helye.

[10] A T.-i Járásbíróság 2016. február 10. napján kelt végzésével megállapította az illetékességének hiányát és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése céljából a Kúriára terjesztette fel.

[11] A Kúria megállapította, hogy az ügyben - az illetékesség kérdését illetően - érdemben a T.-i Járásbíróság álláspontja a helyes.

[12] A G.-i Járásbíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy döntését az eljárás melyik szakaszában hozta meg, és az M.-i Járásbíróság sem volt tekintettel arra, hogy az ügyben előtte eljárt bíróság már megkezdte a tárgyalást; noha mindezek a bíróság illetékessége kapcsán korántsem közömbösek.

[13] Önmagában ugyanis mindkét bíróság helyesen utalt arra, miszerint a Be. 17. § (1) bekezdése alapján az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették. Az a bíróság, amelynek területén a terhelt lakik, csak akkor rendelkezne - ugyanezen törvényhely (3) bekezdése értelmében - arra illetékességgel, ha a vádemelésre jogosult - jelen esetben a magánvádló - eleve ott emelt volna vádat.

[14] Következésképp - mivel jelen esetben ez nem így történt - az ügy elbírálására a magánindítvány benyújtása után kizárólag az elkövetés helye szerinti bíróság lett volna illetékes.

[15] Ebből következően pedig jelen eljárás lefolytatására a G.-i Járásbíróságnak - az ügy érkezésekor - nem volt illetékessége. Ezért - a tárgyalás megkezdése előtt - akkor járt el volna helyesen, ha megállapítja illetékessége hiányát, és az ügyet elbírálás végett az elkövetés helye szerint illetékes bíróságra teszi át.

[16] Azonban nem ezt tette, hanem az ügy érkezése után nyomozást rendelt el, majd személyes meghallgatást és érdemi tárgyalást is tartott, és csak utóbbi elnapolása után rendelkezett az ügy áttételéről.

[17] Ekkor azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az illetékesség hiányának jogkövetkezményeit a törvény eltérően szabályozza a tárgyalás megkezdése előtt, illetve azt követően. Bár a Be. 19. §-a szerint a bíróság az illetékességét az eljárás folyamán végig hivatalból köteles vizsgálni, a Be. 308. § (1) bekezdése értelmében azonban a tárgyalás megkezdését követően illetékességének hiánya okán csak akkor teheti át az ügyet, ha az eljárás lefolytatására a Be. 17. § (5)-(6) bekezdése alapján más bíróság lenne kizárólagosan illetékes. Ez a rendelkezés pedig a Be. 493. §-ában írtaknál fogva a magánvádas eljárásban is irányadó.

[18] Következésképp a tárgyalás megkezdése után a bíróság már illetékesség hiányában is köteles az eljárás lefolytatására.

[19] Így tehát a G.-i Járásbíróság sem tehette volna át jelen ügyet - miután sem a rágalmazás, sem a becsületsértés nem szerepel a Be. 17. § (5)-(6) bekezdésében felsorolt, más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó bűncselekmények között - a tárgyalás megkezdése után már semmilyen más bírósághoz.

[20] Az M.-i Járásbíróság ugyan mindenben helyesen érvelt amellett, hogy - amennyiben a terhelt lakóhelye alapozná meg a bíróság illetékességét - a tényleges tartózkodási helye lenne ilyennek tekinthető, azonban szintén nem észlelte, hogy a G.-i Járásbíróság már megkezdte a tárgyalást az ügyben, s ezzel az illetékessége rögzült.

[21] Következésképp e bíróság is akkor járt volna el helyesen, ha - az ügynek a T.-i Járásbíróságra való áttétele helyett - saját illetékessége hiányának megállapítása mellett a Kúriához terjeszti fel az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett.

[22] A T.-i Járásbíróság viszont helyesen ismerte fel, hogy a G.-i Járásbíróság a tárgyalás megkezdésével lényegében pótolta a hiányzó illetékességi okot, és egyúttal rögzítette az ügyben a saját illetékességét; ezért az eljárást első fokon továbbra is e bíróságnak kell lefolytatnia.

[23] A Kúria a teljesség érdekében rámutat a következőkre is:

[24] a G.-i Járásbíróság és az M.-i Járásbíróság is önmagában helyesen ismerte fel, hogy az ügyben a tárgyalás megkezdése előtt az eljárásra kizárólag az elkövetés helye szerinti bíróság lett volna illetékes. Indokolás nélkül elfogadták azonban azt, hogy az elkövetés helye az a hely, ahol az elkövető a vád tárgyává tett kijelentéseket a számítógépén leírta. Ez a hely pedig feltehetően a terhelt lakása.

[25] A Kúria e két megállapítás egyikét sem osztotta. A technika fejlődésével ma már széles körben elérhetővé váltak és elterjedtek azok a mobil technikai eszközök (például laptop, tablet, az ún. "okostelefon"), melyek az internet elérésére és az azon való kommunikációra szinte bárhonnan, egyszerűen alkalmazhatók, méretüknél fogva pedig könnyedén hordozhatók is. A mobilinternet-szolgáltatások szinte az egész országot lefedik, és számos helyen (például közintézményekben, üzletházakban, szórakozóhelyeken, de még bizonyos közlekedési eszközökön is) gyors, vezeték nélküli internetcsatlakozás (ún. wifi) is nyilvánosan, bárki részére rendelkezésre áll.

[26] Lényegében tehát bárhonnan - közterületről, más épületből vagy akár utazás közben is - hasonló egyszerűséggel és alacsony költségráfordítással érhető el az internet, amint otthoni körülmények között is.

[27] Így tehát egyáltalán nem biztos, sőt még csak nem is valószínűsíthető, hogy az internetre közlést eljuttató személy azt a lakóhelyéről teszi meg. Következésképp az elkövető lakóhelye a rágalmazó vagy becsületsértő kijelentés ott történt leírására vonatkozó konkrét adat hiányában nem lehet a Be. 17. § (1) bekezdése szerinti illetékességi ok alapja.

[28] Ettől eltekintve is azonban, mindkét bíróság tévedett, amikor - egyébként bármiféle indokolás nélkül - az elkövetés helyének azt a helyet tekintették, ahol - feltételezésük szerint - az elkövető a számítógépén a feljelentésben sérelmezett kijelentéseit megszerkesztette, és ahonnan azt az üzemeltető szerverére küldte.

[29] Az elkövetés helye valójában a tényállásszerű magatartás kifejtésének, illetve kifejtése megkezdésének a helye.

[30] A Btk. 226. § (1) bekezdése értelmében a rágalmazást "más előtt", a Btk. 227. § (1) bekezdése szerint a becsületsértést pedig "mással szemben" kell megvalósítani. Ez a becsületcsorbító tényállításnak vagy kifejezésnek a számítógépen való megszövegezésével - anélkül, hogy arról bárki tudomást szerzett volna - objektíve nem valósul meg.

[31] Az eljárás tárgyát képező kijelentések "írásba foglalásának" helye tehát nem lehet az elkövetés helyének tekinthető. Erre nézve következetes az ítélkezési gyakorlat más, ugyancsak közléssel elkövetett bűncselekmények (önbíráskodás, csalás, zaklatás) esetében is (BH 2013.87., BH 2011.332.; EBH 2000.292.).

[32] Az e helyütt felsorolt bűncselekmények sajátossága azonban a célzatosság. A Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségének tényállási eleme a félelemkeltési célzat, az önbíráskodásé és a csalásé pedig az, hogy a passzív alany a fenyegetés, illetve a megtévesztés hatására cselekedjen is az elkövető akaratának megfelelően. Ezért - amennyiben e bűncselekmények közléssel valósulnak meg - azok szükségszerű feltétele, hogy az elkövetési magatartást megvalósító közlések a sértetthez eljussanak; tényállásszerű elkövetési magatartásról csak ettől kezdve lehet szó.

[33] Így az elkövetés helye ilyen esetekben a közlésről való sértetti tudomásszerzés helye; telefonon vagy levélben történt elkövetés esetén a hívás fogadásának, illetve a küldemény átvételének helye, interneten történő elkövetés (jellemzően: csalás) esetén a megtévesztő közlést tartalmazó internetes honlap megnyitásának a helye.

[34] Rágalmazás és becsületsértés esetében azonban a törvényi tényállásban célzat nem szerepel; a közlésnek nem is szükségszerű címzettje a sértett. Egyik bűncselekmény törvényi tényállásának maradéktalan megvalósulásához sem szükséges, hogy a becsület csorbítására alkalmas tényállítások vagy kifejezések a sértett tudomására jussanak, az csak a magánindítványhoz kötöttségük folytán a cselekmények büntethetőségének az előfeltétele.

[35] A cselekmények társadalomra veszélyessége sem a közlésnek a sértettre gyakorolt hatásában, hanem a másokban annak folytán kialakítható, a sértettre vonatkozó negatív értékítéletben jelentkezik; a becsületsértésnek a Btk. 227. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt alakzatánál pedig a nagy nyilvánosság előtti (tehát például az interneten való) elkövetés egyenesen az alaptényállás eleme.

[36] Ezért ilyen esetekben a közzététel helye az elkövetés helye. Következésképp az interneten és egyúttal nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés esetén a weboldalt működtető szerver helye jelenti az elkövetés helyét; és így a bíróság illetékességét az elkövetés helyére tekintettel megalapozó körülményt.

[37] A Kúria utal rá: az elmúlt évtizedekben az írott sajtóban, illetve rádiókban és televíziókban elkövetett becsületcsorbító cselekmények kapcsán is egyöntetű volt az a gyakorlat, miszerint az adott médium szerkesztőségének a székhelye határozza meg a büntetőügyben eljáró bíróság illetékességét. Nincs ok ettől eltérni az elektronikus sajtó újabb formái, így az internet esetében sem.

[38] Ebben az esetben viszont további problémát jelent, hogy számos, a magyar felhasználók által is széles körben látogatott honlap nem hazai szerverről működik, így a jelen ügyben érintett www.facebook.com sem.

[39] Abban az esetben, ha a feljelentő (magánvádló) a terhelt lakóhelye szerinti bíróságon tesz feljelentést, a helyzet egyszerű, hiszen a Be. 17. § (3) bekezdése alapján ez a bíróság az eljárás folytatására illetékes lesz, s ilyenkor az ügy nem is tehető át már később az elkövetés helye szerinti bíróságra.

[40] Jelen ügyben azonban nem ez történt. Ilyenkor a külföldön lévő szerverrel működő weboldalaknál a külföldön történt elkövetésre vonatkozó szabályokat (Be. 18. §) kell alkalmazni. E törvényhely (1) bekezdése szerint pedig ilyenkor elsődlegesen a terhelt lakóhelye szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel a cselekmény elbírálására.

[41] Jelen esetben a terhelt lakóhelye ismert; az - az M.-i Járásbíróság végzésében foglalt, egyebekben helyes okfejtés szerint - a terhelt t.-i tartózkodási helye. Ezért az eljárás lefolytatására - a tárgyalásnak a G.-i Járásbíróság általi megkezdését megelőzően - a T.-i Járásbíróság lett volna illetékes, de nem a Be. 17. § (1) vagy (3) bekezdése, hanem a Be. 18. § (1) bekezdése alapján.

[42] Mivel azonban - a kifejtettek szerint - a G.-i Járásbíróság végzésének meghozatalakor már nem tehette volna át az ügyet más bíróságra, ekként a Kúria a Be. 20. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja szerint eljárva, az eljárás lefolytatására a G.-i Járásbíróságot jelölte ki.

(Kúria Bkk. III. 336/2016.)

[1] Az elsőfokú bíróság a 2013. június 4. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 180. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 200 napi tétel, napi tételenként 25 000 forint, mindösszesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

[3] A terhelt az ítélet ellen társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozással az eljárás megszüntetése, felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. no­vember 28. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

[5] a terhelttel szemben a 2012. évi C. törvényt - az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyvet (a továbbiakban: Btk.) - alkalmazta. A bűncselekmény jogszabályi alapjául a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.

[6] A pénzbüntetés egynapi tételének összegét - a napi tételszám változatlanul hagyása mellett - 1000 forintra mérsékelte. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 200 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[7] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben­hagyta.

[8] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a megyei bíróságon felszámolási eljárás volt folyamatban. Ebben az eljárásban a terhelt az adós képviselőjeként, majd beavatkozóként járt el.

[9] A terhelt 2011. május 4. napján és 2011. június 2. napján a megyei bíróságra, valamint a Központi Nyomozó Főügyészségre a következő kijelentéseket tartalmazó beadványokat nyújtotta be:

[10] A 2011. május 4. napján kelt eljárási és elfogultsági kifogásában: "az persze más kérdés, ha egy korrupt bíró nem is akarja megérteni, a korábbi korrupciója foglya maga is", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva".

[11] A 2011. június 2. napján kelt beadványában: "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró, L. P.-né", "az azt befogadó bíró célzatos bűncselekményt megvalósító cselekvését mutatja", "bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal".

[12] A terhelt által a sértett hivatali működésével kapcsolatban használt kifejezések alkalmasak arra, hogy az ügyben eljáró bíró becsületét csorbítsák.

[13] A 2011. május 4. napján kelt és a megyei bíróságra 2011. június 3. napján érkezett elfogultsági kifogás, valamint a 2011. június 2. napján kelt, a Központi Nyomozó Főügyészséghez címzett beadványok tekintetében a sértett 2011. június 20. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[14] A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a sértett a terhelttel szemben a 2010. október 4. napján, 2010. október 7. napján, 2010. október 11. napján, 2011. április 22. napján, ugyancsak 2011. április 22. napján és 2011. május 4. napján kelt beadványaiban foglaltak miatt is magánindítványt terjesztett elő. A Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában az e beadványokban foglalt kifejezések miatt is vádat emelt a terhelt ellen. A sértettnek a cselekményről történt tudomásszerzés időpontját vizsgálva azonban a másodfokú bíróság megállapította, hogy a fenti beadványok tekintetében a 2011. június 20. napján előterjesztett magánindítvány elkésett.

[15] Kifejtette továbbá a másodfokú bíróság határozatában, hogy a felülbírálata tárgyát képező beadványban szereplő kifejezésekkel a terhelt jogi vélekedését nyilvánította ki a bíró eljárásáról. A kifejezések egy része - "korrupt bíró", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva", "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró" - lealacsonyító, bántó tartalmú, amely kifejezések a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével függenek össze. E sértő nyilatkozatok a sértett becsületéről, jelleméről szóló jellemzést foglalnak magukban, konkrét tények állítása nélkül.

[16] A "bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal" kifejezések olyan általánosságban használt, és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések, amelyek annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is, nem minősíthetőek a rágalmazáshoz szükséges, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó kijelentésként.

[17] Konkrét tényállítások hiányában pedig helyes a valóság bizonyításának elvetése.

[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, tartalma szerint az a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[19] Indítványának lényege szerint bűncselekményt nem követett el. A tényállásban rögzített beadványaiban közérdekű bejelentést tett. A törvényszék a nyilvánvalóan elfogult elsőfokú bírót védte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával, az elsőbírói döntés élét tompítva, de lényegében fenntartva, mintha az eleve korrekt lett volna. Tette ezt mindannak ellenére, hogy korábban az ítélőtábla és a Kúria maga is megállapította, hogy a magánindítványt tevő bíró határozata a felszámolás elrendeléséről törvénysértő volt, s csak az eltelt hosszabb idő miatt nem volt már mód a jogorvoslat alkalmazására a Csődtörvény speciális szabályozása folytán.

[20] Hivatkozott arra is, hogy az inkriminált beadványai éppen azért lettek ilyen "provokatívan, erős hangnemben" megírva, mert az érintett bíró a "füle botját sem mozdította. A beadványokat meg sem kísérelte elintézni, elfektette azokat."

[21] A terhelt mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és az ellene emelt vád alól történő felmentését kérte.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[23] Kifejtette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint társadalomra veszélyesség hiányában nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóval vagy az ügyiratban az ügyre, az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozat (BH 2004.172.). Nélkülözi a társadalomra veszélyességet az a magatartás is, ha egy hatósági eljárásban félként részt vevő személy a hatósághoz benyújtott beadványaiban a hivatalos személy intézkedéseit sérelmezi. A terhelt beadványaiban szereplő kijelentések azonban a felszámolási ügyben a megyei bíróság részéről eljárt bíró tevékenységének bírálatához nem voltak szükségesek. Ezzel szemben a terhelt kijelentései alkalmasak voltak a becsület csorbítására, mivel a hivatalos személyként eljárt sértettet érdekektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntették fel, amelyek objektív módon sértő negatív értékelésnek tekinthetők. Hivatkozott egyúttal a bírálat és a véleménynyilvánítás határaival foglalkozó BH 1994.300. számon közzétett eseti döntésben és a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban kifejtettekre is. Rámutatott egyúttal, hogy miután a terhelt által tett kijelentések tényállítást nem tartalmaztak, ezért a valóság bizonyítására nem kerülhetett sor.

[24] Minderre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.

[25] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett írásbeli észrevételében ismét hangsúlyozta, hogy beadványaiban az egyre keményebb hangvétel bevezetése a felszámolási ügy holtpontról történő kimozdítása érdekében történt, vagyis a jogérvényesítés eszköze és következménye volt. Az egész ügy a K. holding csoport részeként, eleve törvénysértően működő H. Zrt. védelméről szól, a tettenért felszámoló kendőzetlen korrupciójáról és annak következményeiről elterelendő a figyelmet. Ügyvédi esküje is arra kötelezte, hogy fellépjen a hatalmi hátszéllel zavartalanul rabló felszámolói maffia ellen, amelynek során a szép szavak nem elégségesek, amikor maga az ügyészség is bűnpártolóan járt és jár el, folyamatosan szembe menve a legtriviálisabb tényekkel is.

[26] A terhelt kirendelt védője írásban tett észrevételében kifejtette, hogy a terhelt beadványaiban egy konkrét eljárásban elmulasztott bírói intézkedéseket sérelmezett. A beadványaiban használt kifejezések - a "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva" mondat kivételével - nem ténytartalom nélküli gyalázkodó kifejezések. Az idézett mondat pedig provokatív ugyan, de sem köznyelvi, sem jogi értelemben nem gyalázkodó.

[27] A "korrupt" jelző azonban álláspontja szerint adott összefüggésben tényre közvetlenül utaló kifejezés. A tényállítás valósága, vagy valótlansága tekintetében pedig csak a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok alapján lehet dönteni, vagyis valóság bizonyítása keretében.

[28] A védelem a fentieket meghaladóan úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a Kúria nem osztja a védelem álláspontját a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata és a valóság bizonyítása kérdésében, úgy a terhelt anyagi helyzetére, életkörülményeire tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot megváltoztatva hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

[29] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen eljárva - az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma szerinti - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[30] Ennek eredményeként a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta.

[31] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén nyílik lehetőség. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására ennélfogva nem kerülhet sor és ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség.

[32] A másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a terhelt általános formában, anélkül tett gyalázkodó jellegű ("korrupt bíró", "miféle bíró az, aki ilyen vastag bőrrel van megáldva", "a korrupt, a megyei bíróság kötelékében eljáró bíró") kijelentéseket a sértettre, hogy e kijelentéseit konkrét tényekhez kapcsolta volna.

[33] Megállapította, hogy a terhelt által használt kifejezések lealacsonyító, bántó tartalmú kifejezések, amelyek a terhelt jogi vélekedését nyilvánítják ki a sértett bírói eljárásáról.

[34] Kétségtelen, a sértett által sem vitatott, hogy a sérelmezett kijelentéseket a terhelt a sértett által bírói minőségében - a megyei bíróságon - tárgyalt felszámolási perben, a megyei bírósághoz, illetve a Központi Nyomozó Főügyészséghez küldött beadványaiban tette. Mindezt az irányadó tényállás is rögzíti.

[35] A következetes ítélkezési gyakorlat kizárja az egyébként becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével szoros összefüggésben történt. Ilyennek tekintendő többek között a jelentéstételi, feljelentési, bejelentési, tanúzási, hivatali, munkaköri kötelezettség teljesítése. Ezekben az esetekben a cselekmény társadalomra veszélyessége (jogellenessége) hiányzik és hiányzik akkor is, ha a közérdek vagy jogos magánérdek védelme céljából tesz valaki bejelentést arra illetékes szervnek. Jelen ügyben azonban nem erről van szó.

[36] A terhelt a polgári perben, beadvány keretében tett kijelentéseivel a tárgyaló bírót, mint hivatalos személyt hivatásának gyakorlásával összefüggésben súlyosan bántó és sértő kifejezésekkel illette. Őt érdekektől vezérelt, tisztességtelen, jogtalan előnnyel befolyásolható személynek tüntette fel, és ezzel emberi méltóságában sértette meg.

[37] A helyes és következetes ítélkezési gyakorlat szerint becsületsértést valósítanak meg az olyan sértő és lealacsonyító kijelentések, amelyek a kívülállók általi megítélés szerint a sértett becsületéről, jelleméről, vagy egyes tulajdonságairól szóló negatív tartalmú jellemzést foglalnak magukban.

[38] A Kúria a rágalmazás és a becsületsértés elhatárolása keretében megjegyzi, hogy a rágalmazás elkövetési magatartása valamely becsület csorbítására alkalmas tény állítása, ilyen tény híresztelése, valamint az ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Megvalósulása szempontjából tényállításon olyan nyilatkozatot értünk, amelynek tartalma valamely a múltban megtörtént vagy a jelenben történő esemény, jelenség, állapot, mely időben és térben oly mértékben körülhatárolt, hogy lehetséges vele szemben a valóság bizonyítása. Az általánosságban használt és határozott tényállítást nem tartalmazó, ily módon a valóság bizonyításának alapjául nem szolgáló kifejezések - annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást - a magatartásra vonatkozó konkrét utalás hiányában nem alapozzák meg a rágalmazáshoz szükséges tényállítást. Az ilyen általános formában, de konkrét tények állítása nélkül hangoztatott és a becsületérzést sértő negatív értékelés a becsületsértés fogalma alá vonható.

[39] A Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen hivatkozott a BH 1994.300. számú eseti döntésre, amely szerint a bírálatnak is vannak határai. Bizonyosan nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amikor már az érintett személy emberi méltóságának a sérelmével jár. Ugyanakkor nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségesen túlmenő, a becsületérzést sértő kijelentéseket. Az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában kifejtettekből is az következik, hogy a véleménynyilvánítás határa a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme.

[40] Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a terhelt által a Központi Nyomozó Főügyészséghez írt beadványban foglalt kijelentések ("bűncselekményekhez nyújtott és nyújt még most is segédkezet korábbi saját bűncselekményeit leplezve", "összejátszik bűnözői csoportokkal") ugyancsak nélkülözik a konkrét tényállításokat. Ezzel szemben öncélú, gyalázkodó kijelentések a sértettel szemben, s ezért közérdekű bejelentésnek nem tekinthetők.

[41] Mindezek alapján a terhelt tévesen hivatkozott felülvizsgálati indítványában - az eljárás során mindvégig érdemi védekezését is képező - arra az állítására, hogy beadványaiban közérdekű bejelentést tett. E beadványokban használt kijelentések, kifejezések ugyanis a véleménynyilvánításnak, bírálatnak nem szükségszerű velejárói, azonban mindenképp alkalmasak más becsületének, jóhírnevének a megsértésére.

[42] Miután a terhelt által tett, a tényállásban rögzített kijelentések nem tényállítások, hanem becsületsértő kifejezések, ezért az eljáró bíróságok helytállóan utasították el a terhelt valóság bizonyítására irányuló indítványát.

[43] A védő írásban benyújtott észrevételében foglaltakra figyelemmel utal a Kúria arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a valóság bizonyítására vonatkozó szabály alkalmazásának kapcsán a bizonyítás kereteinek meghatározása nem vonható a felülvizsgálati okok körébe. A terhelt bizonyítási indítványának elutasítása, a bizonyítás köre, módja, és az ennek eredményeként megállapított ítéleti tényállás ezért a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.

[44] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a bíróságok jogerős ítéletében megállapított tényállás alapján a becsületsértés vétségének [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] valamennyi tényállási eleme megvalósult. A terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.

[45] A Kúria rámutat azonban arra, hogy a vádirat - miként az első- és másodfokú alapítélet - nem utalt a sértett hivatalos személyi minőségét meghatározó [korábbi Btk. 137. § 1.e) pont; Btk. 459. § (1) bek. 11.e) pont], valamint azon törvényhelyekre sem, amelyek alapján az adott eljárás magánindítvány [korábbi Btk. 183. § (1) bek.; Btk. 231. § (2) bek.] mellett közvádra [Be. 52. § (4) bek.] üldözendő. A vádirat azt sem tartalmazta, hogy a magánindítvány mikor került előterjesztésre, azaz, hogy a vádemelésre joghatályos magánindítvány alapján került sor [Be. 173. § (3) bek. 1-2. mondat].

[46] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

[47] A Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 140/2015.)

Az elsőfokú bíróság a 2012. október 29. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 180. § (1) bekezdés a) pont], amiért őt 150 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte, és rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

A terhelt és védője fellebbezése alapján másodfokon eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. április 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A terhelt ellen a rendőrkapitányságon 2010. évben zaklatás vétsége miatt büntetőeljárás volt folyamatban. Ennek során 2010. szeptember 13. napján 10.00 óra körüli időben gyanúsítottként hallgatta ki őt a nyomozó hatóság a rendőrkapitányság rendőrőrsének hivatali helyiségében.

A kihallgatást a nyomozó hatóság részéről T. I. M. r. ftőrm. foganatosította.

Kihallgatása során a terhelt sérelmezte a meggyanúsításának a tényét és annak indokolatlanságát, valamint a kihallgatását foganatosító T. I. M. r. ftőrm. eljárását, tekintettel arra, hogy nevezett - a terhelt álláspontja szerint - erősködött és erőszakoskodott vele, hogy vallomást kell tennie. Azt közölte vele, hogy rabosításon kell majd megjelennie, aminek a jelentését ő félreértette. Korábban már több alkalommal is megidézte, azonban a kihallgatását folyamatosan elhalasztotta. Ezek alapján a terhelt úgy érezte, hogy a sértett - a saját szavaival - bohócot akar csinálni belőle. Ebbéli felháborodásában a terhelt a kihallgatásáról annak a befejezése előtt el kívánt távozni, majd amikor T. I. M. sértett őt helyben maradásra és a kihallgatás folytatására szólította fel, az időközben a helységbe belépett B. Z. r. ftőrm. jelenlétében azt mondta a sértettnek, hogy "mit képzelsz magadról, te dagadt, büdös kurva", majd pedig onnan engedély nélkül eltávozott. Később azonban a terhelt a nyomozó hatóság épületébe visszajött, ahol is sor került az eltávozása miatt félbehagyott vallomása felvételének befejezésére.

A terhelt bűncselekmény megállapításának alapjául szolgáló fenti kijelentése alkalmas volt a sértett becsületének csorbítására, tekintettel arra, hogy az a vele szemben jogszerűen eljáró rendőr sértettre nézve - annak a rendőri minőségében foganatosított, ám a terhelt által kritizált eljárása miatt, tehát a sértettnek a rendőrségen belül ellátott munkaköre kapcsán, feladata ellátásával összefüggésben - lealacsonyító, becsmérlő és az emberi méltóságot durván sértő kifejezést tartalmazott.

A törvényszék másodfokú határozatában e tényállást mindenben megalapozottnak tekintve felülbírálatát az abban írtakra alapította.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - külön beadványokban - a terhelt és védője is felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A terhelt indítványában kétségbe vonta, hogy az ügyben a sértett joghatályos magánindítványát a törvényes határidőn belül terjesztette elő. Állítása szerint a "büdös kurva" kifejezést soha sem használta, kizárólag a "dagadt" kifejezés használatát ismerte el, és azt nem tartotta a bűncselekmény megállapítására alkalmasnak. Számos ponton sérelmezte T. M. vele szembeni eljárását.

A terhelt védője felülvizsgálati indítványában a sértett magánindítványát ugyancsak elkésettnek jelölte meg, a sértett eljárásával érintett büntetőügyben készült jelentésben foglaltakat joghatályos magánindítványnak nem tekintette. Ezen alapulóan a büntetőeljárás megszüntetését kérte. Másodlagosan vitatta, hogy a terhelt a sértett munkakörének ellátásával, közmegbizatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben használt becsület csorbítására alkalmas kifejezést. A védő álláspontja szerint a terhelt által elismert "dagadt" kifejezés nem hozható összefüggésbe a sértett munkakörének ellátásával, legfeljebb a szidalmazás fogalma alá vonható. Minderre tekintettel a terhelt felmentését tartotta indokoltnak.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt és védője felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. Az átiratban kifejtettek szerint törvényben kizártak az indítványok azokban a részeikben, amelyekben a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállásban foglaltakat vitatják. Alaptalan a magánindítvány elkésettségére, és a bűnösség anyagi jogszabályt sértő voltára hivatkozás. A büntetőjogi fogalmakkal teljes mértékben tisztában lévő sértett által szakszerűen magánindítványnak megjelölt kijelentés a sértett megbüntetését célozta, konkrétan megjelölve, hogy milyen cselekmény miatt kéri az eljárás lefolytatását. Az eljárt bíróságok pedig az anyagi jogi szabályok helyes alkalmazásával állapították meg a használt kifejezés becsületsértésre alkalmasságát, és azt, hogy kijelentését a terhelt a sértett munkaköre kapcsán feladatai ellátásával összefüggésben tette.

A terhelt és védője felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan, a Legfőbb Ügyészség indítványa mindenben alapos.

A terhelt és védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 420. §-ának (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 423. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott körben bírálta felül. Hivatalból vizsgálta a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt eljárási szabálysértéseket, valamint a felülvizsgálati indítványban hivatkozott okokat.

1.) A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt Be. 373. § (1) bekezdés I/b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány hiányában hozott ítéletet. A terhelt és védője e felülvizsgálati okra hivatkozott, amikor azt állította, hogy a magánindítvány elkésett.

A terhelt és védője a bűncselekmény elkövetésének napján írt rendőri jelentésben foglaltakat joghatályos magánindítványnak nem tekintette, a sértett későbbi nyilatkozatát pedig elkésettnek jelölte meg.

A Kúria terhelt és védő érvelésével nem értett egyet. A cselekmény elkövetésének napján írt rendőri jelentésben foglaltak a joghatályos magánindítvány kritériumainak mindenben megfelelnek. Kizárólag a terhelt értelmezte akként, hogy a "magánindítványom megteszem" kitétel a jövőre vonatkozó szándéknyilatkozat, ezért a magánindítvány megtételéről nem beszélhetünk. A Kúria ezen okfejtést elvetette, mert a rendőri jelentés egyértelműen rögzíti a magánindítvány megtételét.

A terhelt és védője is vitatta a magánindítvány joghatályos voltát arra figyelemmel, hogy nem tartalmazta külön azt a kitételt, mely szerint a sértett a terhelt megbüntetését kéri. A Kúria álláspontja szerint azonban erre nincs is szükség. A magánindítvány természetét tekintve meghatározott jogosultak által tehető feljelentés, és a magánindítványra üldözendő cselekmények esetében a büntetőeljárás feltétele. A magánindítvány formához nem kötött. A jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. A Legfőbb Ügyészség helytállóan utalt átiratában arra, hogy a büntetőjoggal foglalkozásánál fogva foglalkozó sértett a szakszerű jogi terminológia használatával kifejezésre juttatta a sértett megbüntetésére irányuló szándékát, ekként magánindítványa a rendőri jelentésben határidőben és joghatályosan előterjesztett.

2.) A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. E felülvizsgálati ok szempontjából volt vizsgálandó az az állítás, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása a büntető anyagi jog szabályait sérti.

A kérdés vizsgálata során a Kúria abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Helytállóan mutatott rá a Legfőbb Ügyészség arra, hogy törvényben kizártak a felülvizsgálati indítványoknak azok a kitételei, amelyek a terhelt által használt kifejezés mibenlétét kétségbe vonták. A Kúria ezért e körben kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a "mit képzelsz magadról, te dagadt, büdös kurva" kifejezés használata becsület csorbítására alkalmas-e, és hogy e kifejezést a terhelt a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben használta-e.

A Kúria mindkét kérdésben egyetértett a jogerős határozat álláspontjával. A terhelt által használt kifejezés feltétlenül alkalmas a becsület csorbítására, ezt a tényt tulajdonképpen a felülvizsgálati indítvány sem vitatta, miután a fejtegetése ellentétes kifejezés (kizárólag a "dagadt" jelző) használatán alapult. Az pedig, hogy a kifejezés a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben hangzott el, ugyancsak nem vonható kétségbe, miután a sértett és a terhelt között egyéb kapcsolat nem volt. A vele szemben eljáró rendőr idézésére jelent meg a terhelt, a rendőrség hivatali helyiségében.

Összességében tehát a terhelt bűnösségének megállapítása a büntető anyagi jog szabályaival maradéktalanul összhangban áll.

A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a terhelt érdekében előterjesztett felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria, Bfv. II. 1510/2013.)