A rágalmazás a becsületsértéshez hasonló bűncselekmény. Védett jogi tárgya az emberi becsület és méltóság.
A rágalmazás Btk. szerinti tényállása
Rágalmazás Btk. 226. §
(1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a) aljas indokból vagy célból,
b) nagy nyilvánosság előtt, vagy
c) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.
A rágalmazás védett jogi tárgya a sértett emberi méltósága és becsülete, azaz a róla a környezetében, illetve a társadalomban kialakult kedvező értékítélet.
- A rágalmazás Btk. szerinti tényállása
- A rágalmazás sértettje
- A rágalmazás elkövetője
- A rágalmazás elkövetési magatartása
- A rágalmazás és a véleményszabadság
- Amikor a rágalmazás súlyosabban minősül
- A magánvádas büntetőeljárás
- A rágalmazás és a magánvádas büntetőeljárás
- Rágalmazással kapcsolatos bírói gyakorlat:
A rágalmazás sértettje
A rágalmazás sértettje bárki – akár jogi személy, társadalmi szervezet vagy hatóság is – lehet. Természetes személy sértett esetén további feltétel, hogy élő ember legyen, ugyanis a halott emlékének meggyalázása kegyeletsértésnek minősül. A rágalmazás sértettje csak konkrét és beazonosítható személy lehet.
A rágalmazással szemben a büntetőjogi védelem egyformán megillet mindenkit, életvitelétől, szellemi képességeitől függetlenül.A bűncselekmény rendbelisége a sértettek számához igazodik. Az azonos sértett sérelmére elkövetett becsületsértést a rágalmazás magába olvasztja, ugyanakkor valóságos halmazatban állhat a tettleges becsületsértéssel.
A rágalmazás elkövetője
Ennek a bűncselekménynek a tettese bárki lehet. A rágalmazás híreszteléssel elkövetése esetén mind a tény állítója, mind annak híresztelője megvalósítja a rágalmazás vétségét.
A rágalmazás elkövetési magatartása
A rágalmazást, mint a becsület csorbítására alkalmas kifejezés közlését a Btk. három vagylagos elkövetési magatartásként szabályozza:
- a tényállítás,
- a híresztelés, illetve
- a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
A rágalmazás legtöbbször megvalósuló elkövetési magatartása a tényállítás, ami egy nyilatkozat, tartalmát tekintve valamely múlt vagy jelenbeli eseményre, állapotra vagy jelenségre történő utalás, például: „Jóska rendszeresen veri a feleségét”. A tényállítás saját tapasztaláson, tudáson, közvetlen élményen alapul.
A rágalmazás elkövethető híreszteléssel is. A híresztelés a mások tapasztalatán alapuló tényállítás továbbadása – „azt mondják, Jóska veri a feleségét” -, feltéve, hogy ez nem értékítélet, vélemény, kritika vagy bírálat.
A rágalmazás viszonylag ritka elkövetési aformája a tényre közvetlenül utaló a kifejezés, ha az elkövető a tényből olyan jellemzőt emel ki és ad tovább, melyből az adott eseményre lehet következtetni.
Így a községben az arcán kék folttal megjelenő nő férjére azt mondják: „itt a keménykezű asszonynevelő”. E kijelentésben az elkövető nem állítja tényként, hogy a nőt a sértett verte meg, azonban a megfogalmazásból erre egyértelműen következtetni lehet.
Ha az elkövető mást hatóság előtt rágalmaz meg alaptalanul azzal, hogy bűncselekményt követett el, nem rágalmazásért, hanem hamis vádért felel.
A rágalmazás és a véleményszabadság
E bűncselekmény esetén a becsületcsorbításra való alkalmassága kapcsán minden esetben vizsgálni kell, hogy a tényállítás vagy az arra közvetlenül utaló kifejezés gyalázkodó hangvételű-e. A rágalmazás tényállása nem korlátozhatja indokolatlanul a bíráló jellegű kritikai megállapításokat. Ha tehát a a kifogásolt bíráló megállapítások nem gyalázkodó jellegűek, a rágalmazás megállapításának nincs helye.
A közhatalmat gyakorlók sérelmére elkövetett rágalmazás megállapíthatósága kapcsán más mérce érvényesül. A hivatalos személyeknek, közszereplőknek nagyobb a tűrési kötelezettségük bírálójukkal szemben. Ugyanakor, ha a bírálat a fenti személyek magánéletére vonatkozik, a rágalmazás szempontjából az általános szempontok alapján kell vizsgálni a magatartást.
A rágalmazás elkövetési magatartásainak közös jellemzői
A rágalmazás valamennyi elkövetési magatartása csak más előtt követhető el, ez értelemszerűen a sértetten túli harmadik személyt jelent. E feltétel hiányában az elkövető becsületsértésért felelhet.
Az elkövetési magatartásoknak alkalmasaknak kell lenniük a becsület csorbítására. E tekintetben a társadalom – vagy az adott szűkebb közösség – mércéje az irányadó, és ezen a szűrőn keresztül vizsgálandó, hogy az elkövetési magatartás objektíve alkalmas-e a becsületérzés megsértésére.
A rágalmazást akkor lehet csak megállapítani, ha annak elkövetési magatartása jogellenesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a feljelentési, a tanúzási, a szakértői kötelesség teljesítése vagy például egy hivatali minősítés, nyilvános bírósági tárgyalásról közölt tudósítás körében elhangzott negatív tényállítás nem alapozza meg a jogellenességet, így nem állapíthtó meg a rágalmazás.
A cselekmény nem az elkövetési magatartások tanúsításával, hanem a tény más – harmadik személy – tudomására jutásával válik befejezetté.
A rágalmazás csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fognia tényállítása valótlan, becsületsértő voltát. Amennyiben az elkövetőnek csak a más előtti elkövetésre nem terjed ki a szándéka, a becsület csorbítására alkalmas tényközlés nem rágalmazást, hanem becsületsértést valósít meg.
Amikor a rágalmazás súlyosabban minősül
Súlyosabban minősül a cselekmény, ha a rágalmazást
- aljas indokból vagy célból,
- nagy nyilvánosság előtt, vagy
- jelentős érdeksérelmet okozva
- követik el.
Az aljas indok vagy cél erkölcsileg elítélendő. Ilyennek minősülhet például a bosszú.
Nagy nyilvánosság előtt történik az rágalmazás, ha nagyobb vagy előre meg nem határozható számú személy előtt valósul meg, vagy a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történik az elkövetés.
A rágalmazással okozott érdeksérelem a sértettet a bűncselekmény elkövetési magatartásával okozati összefüggésben ért valamennyi hátrányos következmény (például munkahelyéről való elbocsátása, házasságának felbomlása).
A magánvádas büntetőeljárás
Könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén – a sértett magánindítványára megindult eljárásban – a vádat nem az ügyész, hanem a sértett mint magánvádló képviseli.
A magánvádló gyakorolhatja a sértett törvényben biztosított jogait, így a jelenlét, az iratbetekintés, az indítványtétel és észrevételezés, a felvilágosítás kérés, a felszólalás, ezen túlmenően a polgári jogi igény érvényesítésének a jogát. Másrészről főszabály szerint a vád képviseletével járó jogok illetik meg.
Ez utóbbi legfőbb korlátja az, amikor az ügyész átveszi a vád képviseletét, és ezáltal a magánvádló már csak a sértetti jogokkal élhet. A magánvádlónak csak vádképviseleti joga van, de nem köteles a vádat képviselni. Ez annyit jelent, hogy nincs akadálya a vád elejtésének, és nem köteles azt indokolni.
A becsületsértés és a rágalmazás ugyanakkor mégis közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el.
További lényeges szabály ezen felül, hogy sem fiatalkorúval szemben, sem a katonai büntetőeljárásban magánvádnak nincs helye. Mindezekben az ügyekben a vádat az ügyész, illetve a katonai ügyész képviseli.
A magánvádló halála esetén helyébe harminc napon belül a hozzátartozója léphet. A terhelt bűnösségének bizonyítása a magánvádlót terheli, így az általa emelt vád tekintetében megilletik a vád képviseletével járó jogok.
Bár a magánvádló az ügyész „helyén” szerepel a perben, az ügyész hatósági-közhatalmi jogosítványai természetesen nem illetik meg, így pl. nem rendelhet el kényszerintézkedést, nyomozást és nem is végezhet nyomozati cselekményeket.
A magánvádló a vádat indokolás nélkül elejtheti, ha azonban az ügyész korábban a vádképviseletet a magánvádlótól átvette – ezt bármikor megteheti -, az ügyész csak elállhat a képviselettől, ezután a vádat ismét a magánvádló fogja képviselni.
A magánvádló a bizonyítékok megszerzése során nem rendelkezik a sértetti pozícióján túlmenő különleges nyomozati vagy bizonyítási jogkörrel. A nyomozást ilyenkor a bíróság rendel el, illetve az ügyész, feltéve, hogy a vádképviseletet átvette.
A rágalmazás és a magánvádas büntetőeljárás
A magánvádas eljárás feljelentésre indul meg, amelyet szóban vagy írásban a bíróságon kell megtenni. A feljelentésben elő kell adni, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását. Az ügyész a feljelentést akkor küldi meg a bíróságnak, ha a vád képviseletét nem veszi át.
A bíróság az iratokat megküldheti az ügyésznek, ha pl. szükségesnek tartja, hogy az ügyész a vád képviseletének átvételét megfontolja. A magánvádas eljárásban a bíróság a feljelentettet és a feljelentőt kötelezően személyes meghallgatásra idézi és ülést tart.
A bíróság megkísérli a feljelentő és a feljelentett kibékítését. Ha a békítés eredménytelen, a bíróság felveszi a feljelentett személyi adatait, majd kérdést intéz hozzá, hogy a feljelentésben foglaltakat beismeri-e és védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg.
Szükség esetén megállapítja, hogy melyik sértett jár el magánvádlóként, illetőleg kijelöli a magánvádlót. Az eredménytelen békítést tárgyalás követi.
Rágalmazással kapcsolatos bírói gyakorlat:
BH 2023.3.58 A rágalmazás szükségképpeni tényállási eleme a becsület csorbítására alkalmas közlés más előttisége. Ezért anyagi jogi sérelem, ha a büntetővégzésben megállapított tényállás erre vonatkozóan ellentmondásos adatokat tartalmaz és emiatt a cselekmény tényállásszerűsége nem ítélhető meg [Btk. 226. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2021. szeptember 1. napján meghozott büntetővégzésével a terheltet rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek.] miatt megrovásban részesítette.
[2] A terhelt 2021. október 21. napján előterjesztett tárgyalás tartása iránti indítványát a járásbíróság a 2021. november 29. napján meghozott végzésével, elkésettség okán elutasította. Az elsőfokú bíróság e végzése a törvényszék mint másodfokú bíróság helybenhagyó végzése folytán 2022. január 14. napján véglegessé vált.
[3] Az alapügyben eljárt bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a tényállást az alábbiak szerint állapította meg:
A terhelt és a feljelentő szomszédok. A feljelentő a feljelentését 2021. március 15. napján tette meg, az illetéket 2021. május 31. napján lerótta.
2021. március 14. napján a terhelt azt állította a magánvádlóról, hogy közműtolvaj, lopja a vizet, a gázt és az áramot, továbbá "kurva" megszólítással is illette őt. Mindezeket a saját kertjéből a szomszédhoz a szomszéd - magánvádló - kertjébe intézve.
A személyes meghallgatás során a terhelt előadta, hogy "fogja be a száját közműtolvaj, nem szégyelli magát, hogy itt lopnak már évek óta" is elhangzott tőle a feljelentő irányába. Valamint azt is előadta, hogy vagy a feljelentőnek vagy a férjének mondta mindezeket.
[4] A terhelt a törvényszékhez címzett beadványában a büntetővégzés semmisségének megállapítását kérte a végzés törvénysértő jellege okán. Részletes indokait a későbbiekben - ugyan törvényi hivatkozás megjelölése nélkül - már felülvizsgálati kérelem tárgy megjelöléssel a Kúriának címzett beadványaiban fejtette ki, melyben elsősorban és túlnyomórészt a büntetőjogi felelőssége megállapítását sérelmezte.
[5] Kifejtette, hogy a büntetővégzés tartalmilag nem helyes, miután hamis az az állítás, hogy a magánvádlót "kurvának" nevezte, de jogilag sem helytálló, mivel a rágalmazás vétségét kizárólag "más előtt" lehet elkövetni, márpedig a 2021. március 14-i eseménykor a kertjeikben, rajtuk kívül külső személyek nem, csak mindkettőjük részéről a családtagjaik voltak jelen. A "más előtt" tényállási elem tehát hiányzott, melyet a járásbíróság a büntetővégzésben nem vett figyelembe, végzése ezáltal jogszabálysértő. Utalt arra is, hogy a büntetővégzés szembe megy a joggyakorlattal is, hiszen az általános utalás vagy az általánosságban használt szidalmazó jellegű, negatív megítélésű tulajdonságra utaló kifejezés nem valósít meg rágalmazást.
[6] Kifejtette továbbá, hogy a végzés a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is sérti, miután a bíróság - szemben ővele - a magánvádlót és annak férjét nem büntette meg, holott válaszként tőlük is trágárságok és fenyegetések hangzottak el.
[7] Sérelmezte, hogy a járásbíróság sem az általa az üggyel összefüggésben, sem a férje által 2021. augusztus 24-én benyújtott beadványát nem vette figyelembe, holott ezen esetnél ő volt sértettje a magánvádló családja által elkövetett verbális támadásnak. Ezzel összefüggésben azt is előadta, hogy a feljelentő és családja által évek óta rendszeresen tartó zaklatások miatt már feljelentést tett a rendőrkapitánynál, a magánvádló lánya pedig - a magánvádló felbujtására - őt több alkalommal fizikailag és verbálisan is bántalmazta.
[8] Előadta, hogy az ügyben eljárt bírósági titkár félrevezető tájékoztatással azzal hívta fel, hogy az általa a magánvádló támadása miatt 2021. október 20-án tett feljelentése alapján indult ügy és a magánvádló feljelentése alapján indult tárgybeli ügyben hozott döntéssel szemben tett panasza együtt kerül elbírálásra, de ez az állítás is hamisnak bizonyult.
[9] A bíróság eljárását érintően több alkalommal az eljárás koncepciós jellegét hangsúlyozta azzal, hogy a járásbíróság bizonyíték nélkül, az összes körülményt mellőzve, tanúk meghallgatása nélkül hozott döntést az ő megbüntetésével. Kifogásolta, hogy az ügy tárgyát képező esetet érintő beadványait a bíróság nem tekintette ellenfeljelentésnek, viszonvád emelése ellenére a magánvádlót vádlottként nem hallgatta meg, a magánvádló által hivatkozott videó bizonyítékként történő benyújtását nem kérte, a bíróság a személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyvet számára nem küldte meg.
[10] Mindezek alapján a hamis tartalmú büntetővégzés semmisnek tekintését, valóság bizonyítás elrendelését kérte, továbbá a járásbíróság arra történő felszólítását, hogy további kérelmek alapján koncepciós eljárás megindítására ne kerüljön sor, továbbá a magánvádló felhívását a további bűncselekmények elkövetésétől való tartózkodásra.
[11] A magánvádló több beadványában is részletesen beszámolt a nevében, illetve a vele szemben, a támadott jogerős végzés tárgyát képező eseményt követően a járásbíróságon indult büntető (S. I., S. J. feljelentése és a magánvádló újabb feljelentése) és (3 200 000 forint összegű sérelemdíj megfizetése) polgári eljárásokról, mellékletként pedig korábbi, más szervek részére e-mailben megküldött levelezéseket is csatolt.
[12] A terhelt megküldte, ugyancsak e-mail formátumban a járásbíróság elnökének és eljáró bírójának címzett leveleit is, valamint olyanokat is, amelyek aláírójaként férje neve szerepelt.
[13] A magánvádló a terhelt indítványára tett észrevételében érdemi nyilatkozatot tenni nem kívánt, annyi megjegyzést tett, hogy a terhelt az elmarasztalását sérelmezi, miután nem képes elfogadni a határozatot, erre tekintettel megfelelő döntés meghozatalát indítványozta.
[14] A terhelt felülvizsgálati indítványa - az alábbiak - szerint alapos.
[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.
[16] A Kúria, miután a terhelt indítványa a felülvizsgálati eljárás okára vonatkozó törvényi hivatkozást nem tartalmazott (Be. 649. §), azt tartalma szerint vizsgálta meg, amely érdemét tekintve a bűnössége megállapításának sérelmezéseként volt azonosítható.
[17] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapította meg. E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy - ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően - büntethetőséget kizáró (például jogos védelem) vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[18] A jelen ügyben a bíróság büntetővégzésben határozott a büntetőjogi felelősségről és a szankcionálásról. A Be. 739. § (2) bekezdése szerint a büntetővégzés ügydöntő határozat. A büntetővégzésre - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
[19] Ugyanakkor előre kell bocsátani, hogy a felülvizsgálati eljárásban alapvető jelentőségű szabály, miszerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], továbbá a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[20] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nem csak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására sem.
[21] A fenti törvényi rendelkezések a tényállás vitatását kivételt nem tűrően zárják ki a felülvizsgálati eljárásban. Ennek megfelelően az ügydöntő határozat tényállásban nem szereplő, illetve attól eltérő tényt a Kúria a felülvizsgálati eljárás során ilyen esetben sem vehet figyelembe.
[22] A fentiekre tekintettel a jelen esetben az indítványnak a jogerős határozatban megállapított tényállásban rögzített kinyilatkoztatások, egyes tények állítását kétségbe vonó, illetve azok bizonyítatlanságát állító kifogásai alapján felülvizsgálatnak helye nincs, azokat az indítvány elbírálása során figyelmen kívül kell hagyni. Így az indítványnak a tényállásban foglalt állítások mibenlétét, tartalmát, ezentúl a bíróság bizonyítási eljárását, viszonvád alapján a magánvádló vádlottkénti vagy indítványozott tanú kihallgatásának, továbbá kép- és hangfelvétel bekérésének elmulasztását sérelmező részei kapcsán a felülvizsgálat a törvényben kizárt. Nem fogadható el tényként az sem, hogy a magánvádló vagy hozzátartozója részéről hangzott-e el és ha igen, milyen tartalmú, a terheltet érintő állítás.
[23] Ugyanakkor a bűnösség megállapításának a feltétele, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállásból a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemei maradéktalanul felismerhetők legyenek. Ez lehet a felülvizsgálat tárgya.
[24] A bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 226. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében állapította meg.
[25] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.
[26] A bűncselekmény jogi tárgya - a becsületjog által védett - a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
[27] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b) pontja], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pontja; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség Részének II. cikke].
[28] A rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
[29] A rágalmazás elkövetési módja a tényállításnak, híresztelésnek vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezésnek a sértettől különböző, más személy előtti használata; a tényállásszerűséghez az szükséges, hogy a becsület csorbítására alkalmas tényállítás - a sértetten kívül - más személy tudomására jusson.
[30] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.).
[31] A felülvizsgálati eljárás előírt rendelkezései alapján a Kúriának az indítvány jogi kifogásait a jogerős büntetővégzésben megállapított tényállás alapulvételével kellett elbírálnia.
[32] A Kúria előrebocsátja - és ennek e vizsgálat szempontjából jelentősége van - hogy a támadott határozat büntetővégzés, amelyet a bíróság tárgyalás mellőzésével hozott meg.
[33] A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás külön eljárási forma, lényege, hogy a bíróság - ha a törvényi feltételek fennállnak - bizonyítás felvétele nélkül, kizárólag a nyomozás során keletkezett ügyiratok alapján dönt a büntetőjogi felelősségről és a törvényben meghatározott korlátozott súlyú joghátrányt alkalmaz.
[34] A bíróság döntésének formája ügydöntő végzés, tartalmára a törvény az ügydöntő határozatra irányadó általános szabályokhoz (Be. 561. §) képest eltérő rendelkezéseket állapít meg. A jelen ügy szempontjából az lényeges, hogy a büntetővégzés indokolása az általános szabályokhoz [Be. 561. § (3) bek.] képest speciális, egyszerűsítő tartalmi követelményeket határoz meg; a megállapított tényállást, a vádra és a büntetővégzés feltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölését kell tartalmaznia [Be. 741. § (4) bek.].
[35] Az elsőfokú bíróság jogerős végzésének indokolása messze elmarad e követelményeknek való megfeleléstől mind szerkesztését tekintve, mind akkor, amikor ténybeli és jogi - anyagi és eljárásjogi - tartalmakat, követhető logika nélkül vegyít.
[36] A jogerős végzés [4] bekezdése a következőket tartalmazza: "A bíróság a rendelkezésre álló ügyiratok adatai alapján a következő tényállást állapította meg." Ezt követően a bíróság az általa megállapított tényállást a határozata [5]-[7] bekezdéseiben rögzítette.
[37] A Kúria - általánosságban - a tényállás mibenlétével összefüggésben rámutat, hogy a bíróság által megállapított tényállás nem más, mint azoknak a tényeknek az összessége, amelyeket a bíróság a vád keretei között megtörténtként állapított meg, vagyis maga az eset, esemény, amelynek a törvényi tényállásba illeszkedése a büntetőeljárás fő kérdése.
[38] A Kúria már több határozatában kifejtette, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és így nem is a tényállás része, amikor a bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez (BH 2019.19.II., Kúria Bfv.II.925/2019/6. indokolás [51]).
[39] A büntetővégzés esetében a törvény azonban nemhogy a bizonyítékok tartalmára való utalást vagy a bizonyítékok értékelését, de még azok felsorolását sem kívánja meg.
[40] A határozat tartalmi követelményeinek általános szabályai szerint valóban az indokolásra tartozik a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítésének indokolása, mindez büntetővégzés esetén - az eltérő szabályozásra tekintettel - nem indokolt, miután a normaszöveg szerint a büntetővégzés indokolása a megállapított tényállást, a vádra és a büntetővégzés feltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölését tartalmazza. Bár az eljáró bíróság határozatának indokolásában azzá tette, nyilvánvalóan nem tényállásra tartozik az eljárás megindításával összefüggő illeték megfizetésére vonatkozó adat, de magára egy, az adott eljárási eseményre való utalás sem.
[41] A jogerős határozatot hozó bíróság által tényállássá tettek azonban a következők:
- 2021. március 14. napján a terhelt azt állította a magánvádlóról, hogy közműtolvaj, lopja a vizet a gázt és az áramot, továbbá kurva megszólítással is illette őt. Mindezeket a saját kertjéből a szomszédhoz a szomszéd - magánvádló - kertjébe intézve.
- A terhelt előadta, hogy "fogja be a száját közműtolvaj, nem szégyelli magát, hogy itt lopnak már évek óta" is elhangzott tőle a feljelentő irányába. Valamint azt is előadta, hogy vagy a feljelentőnek vagy a férjének mondta mindezeket.
[42] A jogerős határozat tényállása alapján mindössze tehát az állapítható meg kétségkívül, hogy a terhelt részéről a vádbeli helyen és időben az ott meghatározott kijelentések a magánvádló kertje irányába elhangzottak. Ezt követően azonban a bíróság nem a vádbeli helyen és időben (a felrótt elkövetési magatartás tanúsítása során) történteket rögzített, hanem azt, hogy a terhelt az eljárás során milyen nyilatkozatot tett. Az eljárt bíróság ugyanis a tényállásban tüntette fel a terhelt azon előadását, hogy a feljelentőnek vagy a férjének mondta kijelentéseit, de nem foglalt állást abban, hogy ezek közül melyik történt meg, mindez pedig a cselekmény tényállásszerűségét alapjaiban meghatározza. A magánvádló férje ugyanis kétségkívül a terhelthez és a sértetthez képest "más", míg a magánvádló nem, azt pedig ugyancsak nem tartalmazza a tényállás, hogy a közlés címzettjén kívül tartózkodott-e más is a helyszínen. A felülvizsgálati indítvány tehát ebben a körben helytálló.
[43] A rágalmazás tényállásszerűségének - a fent már ismertetett követelménye - a becsület csorbításra alkalmas tényállításnak a sértettől különböző, más személy előtti használata. A becsület csorbításra alkalmas kijelentés sértettel szembeni használata más személy előtt, rágalmazás megállapítására, anélkül - így négyszemközti közléssel - becsületsértés megállapítására vezethet. Ez utóbbi esetben pedig tovább vizsgálandó, hogy a becsületsértés bűncselekményi alakzata megvalósulásához szükséges többlet törvényi feltétel (a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy nagy nyilvánosság előtt elkövetés) fennáll-e, ez határozza ugyanis meg azt, hogy a becsület csorbításra alkalmas tényállításért való felelősség büntetőjogi vagy szabálysértési elbírálást von maga után.
[44] A Kúria következetes gyakorlata szerint anyagi jogi sérelem az is, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a bűnösség kérdése nem ítélhető meg (BH 2014.103.I., BH 2013.55.II., BH 2010.141., BH 1998.110.). Jelen esetben ez a helyzet, mert az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a terhelt a becsület csorbítására alkalmas tényállítást -egyidejű jelenlétük mellett vagy sem - kizárólag a magánvádló vagy annak férje felé intézte. Így azonban a büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége nem dönthető el. Ez esetben pedig felülvizsgálati eljárásban a Kúria csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséről és az alapügyben eljárt bíróság új eljárásra utasításáról rendelkező határozatot hozhat; a terhelt büntetőjogi felelősségéről az alapügyben eljárt bíróságnak megismételt eljárás keretében kell döntést hoznia.
[45] A Kúria a terhelt által a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett nagyszámú és tartalmilag is terjedelmes beadványaival összefüggésben megjegyzi, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat jellege éppen abban áll, hogy annak tárgya kizárólag a megtámadott jogerős ügydöntő határozat lehet, kizárólag - a hivatalból is vizsgálandó eljárási szabálysértések kivételével - a sérelem által megjelölt körben [Be. 659. § (5) és (6) bek.].
[46] E törvényi kötelezettségre tekintettel a Kúria nem foglalkozhatott a terhelt által előterjesztett olyan beadványokkal, illetve a beadványok azon részeivel, amelyek a támadott határozat tényállásában rögzített cselekménytől különböző - akár a terhelt álláspontja szerint azzal közvetlenül vagy közvetve összefüggő, időben előtte vagy utána történt - eseményekre vonatkoznak, vagy amelyek tárgya a terhelttel szembeni - a felülvizsgálat tárgyát képező ügytől eltérő - más büntető vagy polgári eljárás, vagy más címzettnek szól. Nem volt az sem vizsgálható, ami a járásbíróság működésére vonatkozó kifogásokat tartalmazott, vagy amik a jelen és más, a terhelttel szembeni ügyek kezdeményezésére vezető koncepcionális elképzelésekről szólt, valamint azok sem, amelyeket a terhelt mellékletként a férjétől származó ügyiratként csatolt.
[47] A terhelt beadványaiban a bíróság eljárásában megvalósult olyan eljárási hibákat is - egyesítés elmaradása, jegyzőkönyv megküldésének elmulasztása, a bírósági eljárásban közreműködők tevékenysége - kifogásolt, amely vizsgálatára - miután az a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, pontosan meghatározott eljárásjogi okok között nem szerepel - a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.
[48] Az eljárási szabálysértéseket érintően, bár a terhelt ilyen kifogással nem élt, és nem is alapoz meg felülvizsgálatot, azt a Kúria észlelte, hogy a büntetővégzés meghozatalára a törvényben írt határidőn túl került sor. Bár az alapügyben eljárt bíróság azt rögzítette, hogy a büntetővégzés meghozatalának a Be. 740. § (1) bekezdésében írt, továbbá a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 215. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak, a jogszabályi előírást hiányosan és tévesen értelmezte.
[49] A büntetővégzés meghozatalára irányuló külön eljárás általános szabályai alapján a bíróság a büntetővégzést az ügy érkezését követő egy hónapon belül hozza meg [Be. 741. § (1) bek.]. A magánvádas eljárásban e határidő számítását speciális rendelkezés írja felül; a Be. 786. § (4) bekezdés a) pontja szerint a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban a végzés meghozatalára meghatározott egy hónapos határidőt a személyes meghallgatás napjától kell számítani.
[50] Jelen ügyben a jogerős határozat meghozatala idején a fenti szabályoktól részben eltérő rendelkezéseket tartalmazott (a jelen felülvizsgálat időpontjában is még hatályos) a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvénynek (a továbbiakban: kivezető törvény) a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó átmeneti szabályok alcíme, amely a Kormány által, a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel 2020. március 11. napjával kihirdetett veszélyhelyzet megszűnésével egyidejűleg, 2020. június 18. napján lépett hatályba.
[51] A kivezető törvény 215. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a büntetővégzést az ügy érkezését követő három hónapon belül hozza meg. E rendelkezést azonban az alapügyben eljárt bíróság tévesen alkalmazta a magánvádas külön eljárásban.
[52] A kivezető törvény szerkezeti megoldása ugyanis ténylegesen a Be. külön eljárások szerkezeti felépítését követi. A teljesség igénye nélkül, a kivezető törvény 213. §-a fiatalkorú elleni büntetőeljárás, 214. §-a a bíróság elé állítás, 215. §-a a büntetővégzés, 216. §-a az eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében, 217. §-a a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatti eljárás - Be.-től eltérő - szabályait rögzíti.
[53] Míg a kivezető törvény a fiatalkorú elleni külön eljárásban a büntetővégzés meghozatalát érintő eltérő rendelkezést tartalmaz (kivezető törvény 213. §), addig a magánvádas külön eljárás szabályaitól ilyen eltérést nem alkotott. A kivezető törvény 215. §-a kizárólag a Be. C. Fejezete szerinti büntetővégzés meghozatalára irányuló (kvázi) általános eljárásra értelmezhető; ezt az is alátámasztja, hogy ugyanezen jogszabályi hivatkozás, vagyis a 215. § (2) bekezdése már a Be. C. Fejezetre utalást is tartalmazza. Mindennek a jelen felülvizsgálat szempontjából - ahogyan arra fentebb utalás történt - jelentősége nincs, hiszen ezen eljárási szabálysértés felülvizsgálatot nem alapozna meg.
[54] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tartott tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv.II.322/2022/33.)
BH 2022.3.65 Az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetési helye a weboldalt működtető szerver helye és nem a szervert üzemeltető gazdasági társaság székhelye. A Be. 22. § (3) bekezdése kisegítő rendelkezése szerint amennyiben a Be. 22. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el [Be. 21. §, 22. §; Btk. 226. § (1) bek.].
[1] A D.-i Járásbíróság a 2020. szeptember 28. napján meghozott végzésével az ismeretlen tettessel szemben rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróságra áttette. A végzés indokolásának lényege szerint az interneten közlésre elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés vétsége bűncselekmények esetén a bűncselekmény elkövetési helye a weboldalt működtető szerver helye (BH 2016.167.), amely a másik járásbíróság illetékességi területén van, mivel a feljelentésben szereplő közlést tartalmazó internetes oldalt működtető szerver az itt működő szerverteremben található.
[2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2020. november 24. napján meghozott végzésével nyomozást rendelt el az elkövető kilétének felderítése érdekében. A nyomozás során az elkövető személyét nem sikerült beazonosítani, de a nyomozó hatóság megállapította, hogy a feljelentésben meghatározott weboldalt nem a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességi területén működő D. H. Kft. üzemeltetésében lévő adatközpont futtatja, hanem a T. Kft. egy szlovák kiszolgálóról.
[3] Arra figyelemmel, hogy a T. Kft. székhelye a kerületi bíróság illetékességi területén található, a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2021. február 8. napján meghozott és 2021. február 26. napján véglegessé vált végzésével a büntetőügy a kerületi bíróságra történő áttételéről határozott. Az áttételről rendelkező végzés indokolása szerint a Be. 21. § (1) bekezdése értelmében az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, és tekintettel arra, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény a T. Kft. által használt weboldalhoz köthető, amelynek székhelye és ebből következően a sérelmezett cselekmény elkövetési helye a járásbíróság 3. illetékességi területén található.
[4] A kerületi bíróság a 2021. május 6. napján kelt átiratában a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak jelezte, hogy 2021. január 1. napjától a T. Kft. székhelye a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességi területén lévő címen található.
[5] A kerületi bíróság a 2021. június 16. napján hozott végzésében ugyancsak megállapította az illetékességének hiányát. A végzés 2021. július 15. napján véglegessé vált.
[6] A kerületi bíróság az eljáró bíróság kijelölése érdekében az iratokat a törvényszék részére felterjesztette, amely azt átiratban - arra való hivatkozással, hogy az illetékességének hiányát az illetékességi területén lévő Pesti Központi Kerületi Bíróság és kerületi bíróság mellett a más törvényszék illetékességi területén lévő D.-i Járásbíróság is megállapította - a Kúriára terjesztette fel.
[7] A Kúria az elsőfokú eljárás lefolytatására a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki.
[8] A Be. 24. § (1) bekezdése értelmében az eljáró bíróságot ki kell jelölni a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el.
[9] A Be. 24. § (3) bekezdése alapján a (2) bekezdésben foglaltakon kívüli eset fennállása miatt a Kúria határoz.
[10] Az ismeretlen tettes ellen rágalmazás vétsége miatt a D.-i Járásbíróságon indult büntetőeljárás, azonban a becsületsértés vétségének minősített ügyben a D.-i Járásbíróság az ügy áttételéről arra figyelemmel rendelkezett, hogy a feljelentésben sérelmezett, becsület csorbítására alkalmas kijelentésnek helyt adó weboldalt működtető szerver a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességi területén található. A Pesti Központi Kerületi Bíróság által elrendelt nyomozás megállapította, hogy a feljelentésben megjelölt weboldalt nem az illetékességi területén található D. H. Kft. üzemeltetésében lévő adatközpont futtatja, hanem a T. Kft. használja egy szlovák kiszolgálóról.
[11] A Kúria a BH 2016.167. számon közzétett döntésében kimondta, az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetési helye - amely egyben az általános illetékességi oknak felel meg - a weboldalt működtető szerver helye. Amennyiben a weboldal külföldi székhelyű szerverről működik, a bíróság illetékességét a terhelt lakó-, illetve tartózkodási helye határozza meg [1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 17. § (1) bek., 18. § (1) bek., Btk. 226. § (1) bek., 227. § (1) bek.].
[12] Az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetési helye a weboldalt működtető szerver helye és nem a szervert üzemeltető gazdasági társaság székhelye.
[13] A jelenleg hatályos Be. 22. § (1) bekezdése a korábbi Be. 18. § (1) bekezdés I. fordulatával azonos módon szabályozza, hogy a Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található.
[14] A Be. 22. § (2) bekezdése kimondja, ha a terhelt a bűncselekményt Magyarország határain kívül követte el és az eljárást a távollétében folytatják, az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt utolsó ismert lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található.
[15] A Be. 22. § (3) bekezdése kisegítő rendelkezésként szabályozza, hogy amennyiben az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Törvényszék jár el.
[16] A Be. 19. §-a értelmében a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekménye járásbírósági hatáskörbe tartozik.
[17] A jelen ügy adatai alapján megállapítható, hogy a bűncselekményt Magyarország határain kívül követték el, az ismeretlen terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye pedig értelemszerűen nem állapítható meg, ezért az ügyben eljárásra illetékességgel a Be. 22. § (3) bekezdése alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelkezik.
[18] Mindezek alapján a Kúria a Be. 24. § (1) és (3) bekezdése alapján az ügyben elsőfokú bírósági eljárásra a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki.
(Kúria Bkk. I. 1.159/2021.)
BH 2023.2.26 A becsület csorbítására objektíve alkalmas, így a rágalmazás vétségének megállapítását megalapozza a magánvádló személyét érintő, nyilvánosan közzétett azon állítás, amely olyan konkrét tényeket (emberi cselekményeket) tartalmaz, amelyek valóságuk esetén akár büntetőeljárás megindítására is alkalmasak [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt l év időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte az I. r. terheltet az eljárás során F. B. magánvádló által előlegezett eljárási illeték magánvádló részére történő megfizetésére.
[2] Az I. r. terhelt fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú döntést I. r. terheltet érintően megváltoztatta, az I. r. terhelttel szemben alkalmazott próbára bocsátást megrovásra enyhítette, egyebekben helybenhagyta.
[3] A vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) és b) pontja alapján, a felmentése érdekében.
[4] Indokai szerint a bíróságok a magánvádló által sérelmezett, de a szövegkörnyezetükből kiragadott, valaki által összeszerkesztett kifejezések objektíve nem alkalmasak a becsület csorbítására, így nem valósítanak meg rágalmazást. Ezért a bűnösségét a bíróság anyagi jogszabálysértéssel állapította meg.
[5] A vád tárgyává tett kifejezések csupán vélekedést tartalmaznak, amely kifejezések a társadalmi megítélés szerint erős hangvételű kritikai megnyilvánulásnak, indulati kirohanásnak tűnhetnek, azonban - a szövegkörnyezetre is figyelemmel - kizárólag azt juttatja határozott stílusban kifejezésre, hogy a vád tárgyává tett kifejezéseket író személy a legkisebb mértékben sem tud azonosulni a magánvádló jellemével, cselekedeteivel, magatartásával, és ezt a véleményét ily módon nyilvánította ki. A kifejezések így, még ha a magánvádló érzékenységét sérthették is, a becsület csorbítására nem alkalmasak, így nem eredményezhetnek büntetőjogi felelősségre vonást. A becsület csorbítására alkalmasság mint törvényi tényállási elem hiánya miatt a rágalmazás bűncselekménye nem állapítható meg.
[6] Az elsőfokú ítéletben hivatkozott "megpróbálták kijátszani a telepet a cégbe" kifejezés is véleménynyilvánítás, egy olyan "absztrakt megfogalmazás", amely konkrétumot sem tartalmaz (melyik telep, melyik cégbe, hogyan). Ezek hiányában csak egy ködös vélemény, hiszen nem ismerhető fel benne semmilyen konkrét tény vagy bármihez köthető konkrét állítás.
[7] A véleménynyilvánítás ilyen formája mögött valóságos ténybeli tartalom nem áll, csupán általánosságban használatos kifejezések, amelyek nem alkalmasak önmagukban tényállítás közlésére, híresztelésére. Jogellenesség nem fedezhető fel benne.
[8] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét megfelelő bizonyíték hiányában, illetve a lefolytatott bizonyítási eljárással ellentétesen hozta meg. A feljelentés és az elsőfokú bíróság ítélete sem tartalmazza a konkrét elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét, valamint, hogy az elkövetés pontosan miként történt meg. E nélkül pedig nem lehet jogszerűen marasztaló ítéletet hozni.
[9] F. B. magánvádló a feljelentését egy ún. chat oldal alapján tette, de hiteles bizonyíték nélkül. A bíróság bizonyítékként nem fogadhatta volna el a magánvádló számítógépén a tárgyaláson bemutatott bejegyzéseket.
[10] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság lényegében nem tette bizonyítás tárgyává a sérelmezett kijelentések esetleges valóságtartalmát sem, amelyet a törvényszék végzésében foglaltak szerint a teljes kontextus alapján vizsgálnia kellett volna.
[11] "Súlyos eljárási hibaként" arra hivatkozott, hogy a bíróság nem vette figyelembe a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra előírt utasításait, a vádlotti indítványokat, és a magánvádlót felmentette a bizonyítási kötelezettsége alól. Ezen túl a bíróság nem jelölte meg pontosan, hogy "egyéb, rendelkezésre álló" bizonyítékként mit vett figyelembe.
[12] Hivatkozott továbbá kerületi bíróság jogerős ítéletére, amelyben egy - az F. B.-től származó - kijelentést ("teljesen beteg") erősnek minősíthető, de a hétköznapi nyelvben is gyakran használatos olyan jellemzésnek tekintette, amely az emberi méltóságot nem sérti.
[13] A magánvádló a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében kifejtette, hogy az I. r. terhelt cselekvősége kétséget kizáró bizonyítást nyert az eljárás során, a kijelentések pedig egyértelműen alkalmasak a becsület csorbítására. Ekként - tartalma szerint - a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt azzal, hogy a Kúria az indítványt "tárgyalás tartása mellett utasítsa el".
[14] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[15] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a), b) pont]. Felülvizsgálati eljárásban tárgyalás tartásának nincs helye.
[16] Mindebből következően a magánvádló nyilvános ülés (sem tárgyalás) tartását nem indítványozhatja.
[18] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki, és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (4) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett a törvény kötelező rendelkezése alapján vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges további eljárási szabálysértéseket.
[19] A Be. 649. § (5) bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatokat - a (6) bekezdése szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítványban megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[20] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt helye van [Be. 648. § a), b) pont].
[21] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége így kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható (BH 2004.102.).
[22] Ebből következően a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. A tényből tényre vont következtetés is tény, a jogkövetkeztetés a megállapított tényeken alapul. Ezért az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényekből vont jogkövetkeztetésre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének vitatására.
[23] Mindezek miatt a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatóak az I. r. terheltnek a bizonyítással kapcsolatos kifogásai. Így az, hogy a bíróság mely bizonyítékot fogadott el a tényállás megállapítása során, azt miként, milyen súllyal értékelte; de az sem, ha valamely bizonyítékot egyáltalán nem vett figyelembe, mert ez a bizonyítékok értékelésének körébe tartozik, amelynek a vitatása a felülvizsgálati indítványban kizárt.
[24] E körbe tartoznak a magánvádló által saját számítógépén bemutatott adatok bizonyítékként történő felhasználása, valamint értékelése, és annak megállapítása, hogy a vád tárgyává tett konkrét kijelentések és az, hogy ezek kitől származnak. Ennek alapján a támadhatatlan tényállás részét képezi, hogy a kijelentések nem "összeszerkesztettek", hamisítottak, hanem az I. r. terhelttől származnak.
[25] A Kúria szintén következetes gyakorlata szerint a tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem az ítélet történeti tényállási részébe kerültek, hanem az indokolás más részébe, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körébe (BH 2016.163.III., BH 2006.392.).
[26] Ekként az elsőfokú ítéletnek a feljelentés tartalmát bemutató részében valamennyi - vagyis nem csupán a terhelttől származó - bejegyzést a tényállás részének tekintett a Kúria. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy az egymásra is reflektáló bejegyzések szövegkörnyezetéből világossá válik az I. r. terhelt által tett, a magánvádlóra vonatkozó kijelentések háttere és célja.
[27] A Btk. 226. § (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás vétségét követi el, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A Btk. 226. § (2) bekezdés b) pontban írt minősített eset, ha a rágalmazást nagy nyilvánosság előtt követik el.
[28] A rágalmazás [Btk. 226. § (1) bek.] és a becsületsértés [Btk. 227. § (1) bek.] jogi tárgya az emberi becsület, mely egyrészt a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot, vagyis az egyén tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről kialakított társadalmi értékítéletet jelenti; a becsület csorbítására való alkalmasságot pedig nem a sértett egyéni megítélése, hanem a társadalomban kialakult általános értékelés alapján kell megítélni (BH 2001.462., BH 2000.285.I., EBH 1999.87, BH 1994.171.III.).
[29] A két bűncselekmény elkövetési magatartásai azonban különbözőek. A rágalmazás tényállítással vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával, a becsületsértés pedig a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával vagy egyéb ilyen cselekménnyel valósítható meg (EBH 2017.B.11.I.).
[30] A rágalmazásnál az elkövető tudatának át kell fognia a tényállításnak (híresztelésnek) a becsület csorbítására alkalmas jellegét attól függetlenül, hogy az elkövető az állított (híresztelt) tény valóságtartalma tekintetében tévedésben volt-e vagy sem (BH 1998.412.III.).
[31] A rágalmazás kizárólag tényállítással, míg a becsületsértés a tényállításon kívüli, egyéb kifejezéssel (vagy akár magatartással) valósítható meg.
[32] Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, hogy tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál.
[33] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény, magatartás, történés (jelenség, esemény), továbbá állapot, így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is (BH 1994.171.).
[34] A tényállítás pedig olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - megnyilatkozás, amelynek tartalma a múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot (BH 2009.135.).
[35] Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.
[36] Ez - értelemszerűen - egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet (EBH 2019.B.2.).
[37] Becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (BH 2022.32.III., EBH 2014.B.16., BH 2011.186.).
[38] Egységes tehát a bírói gyakorlat abban, hogy bűncselekmény elkövetésének állítása egy adott, felismerhető, egyedileg beazonosítható személyről a becsület csorbítására alkalmas, ekként a rágalmazás bűncselekményét megvalósítja.
[39] Az irányadó tényállás szerint - egyéb becsmérlő kifejezések mellett - a magánvádlóra utalva az I. r. terhelt többek között azt tette közzé az internetes fórumon, hogy "[…] ez a fasz úgy zsarol, ahogyan nem szégyenli […]", illetve "[…] a rendszerváltáskor ott ragadt és megpróbálták kijátszani maguknak a telepet a cégbe". Valamint a szövegkörnyezetbe illeszkedik az ismeretlen személytől származó bejegyzés, amely szerint "büntető feljelentés részünkről megtörtént, 2,2 millió Ft értékre ellenük, vagyon elleni bcs., csalás vádjával".
[40] A Kúria által a tényállás részének tekintett további bejegyzések (szövegkörnyezet) arra is utalnak, hogy a sértett ellen már csalás és önbíráskodás, testi sértés, "személyes szab. korl. stb." miatt feljelentést is tettek, illetve "felnyomják F. B.-t".
[41] A magánvádló személye (akire az állítások vonatkoztak) a bejegyzések alapján azonosítható volt, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította.
[42] Ilyen szövegkörnyezetben a magánvádló személyét érintő, nyilvánosan közzétett azon állítás, hogy "zsarol", illetve a telepet megpróbálta "maguknak kijátszani", olyan konkrét tényeket (emberi cselekményeket) jelent, amelyek valóságuk esetén akár büntetőeljárás megindítására is alkalmasak. Ekként pedig objektíve alkalmasak a becsület csorbítására, így a rágalmazás törvényi tényállását kimerítik.
[43] Nem tekinthetők tehát pusztán a sértett személyét minősítő, minden konkrétumot nélkülöző véleménynyilvánításnak, kritikának.
[44] A felülvizsgálati indítvány hivatkozásával szemben a becsületsértő cselekmény jogellenessége is fennáll, mivel a tényállásszerű és büntetendő magatartás esetében a jogellenességet (társadalomra veszélyességet) kizáró ok, körülmény nem állapítható meg (EBH 2004.1011., BH 2014.B3., EBH 1999.87.). Ilyen lenne a hatósági eljárásban tanúzási, bejelentési kötelezettség teljesítése, hivatalos ügyintézés vagy bírósági eljárás során a sértettre vonatkozó körülmények rögzítése, előadása stb. Ilyenre a felülvizsgálati indítvány sem utalt.
[45] Az egyéb, szintén a magánvádlóra vonatkoztatott becsületsértő kifejezések ("fasz", "beteg elme", "túlmozgásos farok", "díszfarok" stb.) tényállításként nem értelmezhetők. Ennyiben a felülvizsgálati indítvány érvei helyesek, ez azonban önmagában a bűnösség kérdését, a rágalmazás vétsége megállapíthatóságát nem érinti.
[46] E kifejezések - bár szintén nagy nyilvánosság számára hozzáférhető fórumon jelentek meg - önálló bűncselekményként nem értékelhetők, mivel e magatartások az azonos alkalommal elkövetett rágalmazás vétségébe beolvadnak (BH 1981.48.).
[47] A felülvizsgálati indítvány más ügyre hivatkozása kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy minden ügy egyedileg bírálandó el, a más - akár jogerősen befejezett - ügyre hivatkozás önmagában nem jogi érv, így a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a hivatkozott egyedi bírósági döntés alapján megállapítható azonban, hogy a felülvizsgálati indítványban idézett, a jelen ügy tényállásában nem szereplő kifejezést minősített a járásbíróság még a becsületsértés határát el nem érőnek.
[48] Az I. r. terhelt sérelmezte azt is, hogy a valóság bizonyítása az adott ügyben elmaradt.
[49] A Btk. 229. § (1) bekezdése szerint rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. A valóság bizonyításának azonban feltétele van; ugyanis akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta [Btk. 229. § (2) bek.].
[50] A valóság bizonyításának indokoltságát megalapozó közérdeket vagy bárki jogos érdekét a bíróságnak ügyenként kell vizsgálnia és mérlegelnie. A valóság bizonyításának törvényi feltételek ellenére történő elmaradása a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti anyagi jogszabálysértést valósíthat meg, és így felülvizsgálati okot képez (EBH 2019.B.2.III.).
[51] A Kúria egyetértett az e körben a másodfokú bíróság által kifejtett indokolással, amely szerint az irányadó tényállást figyelembe véve sem közérdek, sem bárkinek jogos magánérdeke nem indokolta a valóságbizonyítás elrendelését, ilyen okra az I. r. terhelt sem hivatkozott a felülvizsgálati indítványában. E vonatkozásban is alaptalan volt ezért a felülvizsgálati indítvány.
[52] Az I. r. terhelt "súlyos eljárási hibaként" sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a másodfokú bíróság által a hatályon kívül helyező végzésben a megismételt eljárásra adott utasításoknak.
[53] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt.
[54] A Be. 649. § (2) bekezdés a)-e) pontja kimerítő jelleggel meghatározza azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[55] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványban sérelmezett eljárási szabálysértés vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra hivatkoznak érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
[56] Az I. r. terhelt által a felülvizsgálati indítványában sérelmezett eljárási hiba nem tartozik a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező - eljárási szabálysértések körébe, ezért felülvizsgálat elrendelését nem eredményezhették.
[57] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, az I. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a jogerős ítéletet - a Be. 662. § (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.990/2021/12.)
BH 2019.8.216 I. A becsület csorbítására alkalmas tényállítás, és ezért a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét valósítja meg egy országos hetilapban annak közlése, miszerint egy település roma közössége retteg a helyi védőnőtől, mert annak gyámhatóság felé tett javaslatai miatt kismamák nem vihetik haza a kórházból gyermekeiket, másoktól pedig gyermeküket elveszik [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. II. Általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tényállítás, híresztelés, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, vagy ha a tényállítás a sértett társadalmi megbecsülésének elvesztését vagy emberi méltóságának sérelmét eredményezheti [Btk. 226. §]. III. A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozik a tények meghamisítására [36/1994. (VI. 24.) AB határozat].
[1] A járásbíróság a 2017. február 27. napján kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet társtettesként elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt egyaránt próbára bocsátotta, a próbaidő tartamát az I. r. terhelt esetében 2 év, a II. r. terhelt vonatkozásában 1 év időtartamban állapította meg. Rendelkezett az egyéb járulékos kérdésekről.
[2] A törvényszék a 2017. október 6. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet járulékos kérdésben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
[3] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás lényege szerint a sértett 1992. szeptember 1. napjától védőnőként dolgozott K.-ban. Egy országos hetilap 2014. november 29. napján kiadott számában cikk jelent meg "Gyermeküktől megfosztott anyák" felcímmel, "Nem a gólya viszi" főcímmel, "Nehéz sorsú anyáktól veszik el újszülöttjeiket mondvacsinált indokokra hivatkozva - figyeltek fel a jogvédők a terjedő gyámügyi gyakorlatra" alcím mellett. A cikket az I. r. terhelt írta, annak megírásában a K.-val kapcsolatos rész tekintetében segítségére volt a II. r. terhelt, akivel telefonon tartotta a kapcsolatot és akitől részletes információkat kapott.
[4] A cikk a helyi gyámhivatalt több helyen megemlítve a sértett személyére, illetve munkakörére egyértelműen utalva az alábbi tényállításokat tette:
"Az eset nem példátlan. Hasonlók sorozatban történnek meg hátrányos helyzetű borsodi településeken, ahol a mélyszegénységben élő roma nők ki vannak téve a gyámügyi hivatal fenyegetésének, és rettegve várják a szülést, mert attól tartanak, hogy a gyermeküket nem vihetik haza a kórházból..."
"A HVG betekintést nyert egy 10 gyermekes család kálváriáját rögzítő hivatalos iratcsomóba, amelyből például kiderül: 8 gyermek elvételét, a visszahelyezés megtagadását rendre szegénységből eredő okokkal indokolják."
"A gyerekek ruházata nem az évszaknak megfelelő; a nagyobb viszi óvodába a kisebbeket - ilyesmiből a szülői elhanyagolásra következtetnek egyes védőnők..."
"Elég egy ellenséges védőnő jelzése, és annak nyomán a gyámügy határozata ahhoz, hogy egy kismama a szülés után azzal szembesüljön a kórházban, hogy nem viheti haza a kisbabáját - mondja a TASZ jogvédő szervezet munkatársa S. M., hozzátéve: a T. melletti K. roma közössége retteg a helyi védőnőtől, mert javaslatára, és a T.-i Járási Gyámhivatal határozata értelmében több esetben nem vihette haza a kismama a babát a kórházból. A településen érezhetően nő a feszültség, aminek következtében előfordult, hogy a védőnőt megverték."
[5] A sértett az újságcikkről 2014. december 11. napján szerzett tudomást, a joghatályos magánindítványt 2014. december 29. napján terjesztette elő rágalmazás vétsége miatt mindkét terhelttel szemben.
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt védője útján az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva, indítványozva, hogy a Kúria az ítéletet változtassa meg, és bűncselekmény hiányában mentse fel mindkettejüket.
[7] Indokaik szerint a bíróság tévedett, mivel az újságcikkben nem tényállításokat közöltek, hanem a véleményüket, az értékítéletüket nyilvánították ki. Kiemelték, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett védelmet kell, hogy élvezzen a közéleti viták szabad folytatása érdekében, továbbá alkotmányos érdek az állami és helyi önkormányzati feladatokat ellátó intézmények szabad bírálata, a közfeladatot ellátó személyek működésének, tevékenységének kritikája.
[8] Az újságcikk egy rendszerszintű problémára kívánta felhívni a közvélemény figyelmét, amely közügy, ehhez képest a bíróságok elmulasztották az arányossági teszt elvégzését, tévesen határolták el a tényállítást az értékítélettől, helytelenül értelmezték a bírósági gyakorlatot, és magát a jogszabályt is. Indítványukban hivatkoztak több alkotmánybírósági határozatra.
[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[12] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[13] A két terhelt felmentésre irányuló felülvizsgálati indítványa a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálatot célozta, mely alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályának megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [korábbi Be. 416. § (1) bek. a) pont].
[14] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Az indítvány vitatta a cselekmény rágalmazáskénti minősítését, tévesnek tartva a tényállítás és értékítélet bíróság általi elhatárolását.
[15] Aki valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, elköveti a rágalmazás bűncselekményét, míg aki ezen kívül mással szemben - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, becsületsértést követ el.
[16] A tényállítás és az értékítélet elhatárolását a bíróság elvégezte, azzal a Kúria egyetértett.
[17] Ekként tényállítás, ha az adott közlés alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Azaz, amennyiben az állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható, akkor tényállításról van szó.
[18] Az értékítélet ezzel szemben általánosító, leegyszerűsítő, igazságtartalma nem ellenőrizhető és nem igazolható.
[19] Következésképpen helytálló a bíróság azon megállapítása, hogy a sérelmezett újságcikkben tényállítás és nem értékítélet az, hogy a helyi védőnőtől azért retteg a helyi roma közösség, mert a javaslatára (és a gyámhivatal határozata értelmében) több esetben nem vihette haza a kismama a kórházból a babáját, és emiatt nő a településen a feszültség, illetve a védőnőt meg is verték.
[20] A tényállításnak a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. Ezen ismérv nem a sértett szubjektív becsületérzetéhez kötött, hanem a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével eldöntendő kérdés, hogy a tényállítás alkalmas-e a becsület csorbítására.
[21] A következetes bírói gyakorlat szerint általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása, híresztelése, amely valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindítás alapjául szolgálhat a sértett ellen, vagy ha a tényállítás a sértett társadalmi megbecsülésének elvesztését, csökkenését, vagy emberi méltóságának sérelmét eredményezheti.
[22] A cikkben szereplő és beazonosíthatóan a sértett személyére vonatkozó tényállítások alkalmasak a becsület csorbítására. A lefolytatott bizonyítás, illetve valóságbizonyítás alapján pedig a közlések nem bizonyultak valósnak.
[23] Következésképpen a terheltek korlátlan véleménynyilvánítási szabadságra történő hivatkozása nem helytálló.
[24] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint ugyanis fokozott alkotmányos védelmet az olyan értékítéletek élveznek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg.
[25] A véleménynyilvánítási szabadság azonban nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában részt vevő személyek esetében.
[26] Mindezt az első- és másodfokú bíróság jogi indokolása kimerítő részletességgel tartalmazza, a háttérjogszabályok megfelelő idézésével.
[27] Következésképpen a rendszerszintű problémára történő rávilágítás, a közügyben való megszólalás, annak konkrét példája nem alapulhat becsületsértő, valótlan tényállításon.
[28] A sérelmezett tényállítások értelmezése pedig mind a tágabb szövetkörnyezetben, mind abból kiemelve változatlan a lényegét tekintve, azaz a jogi megítélés szempontjából ugyanaz marad.
[29] A sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága a hivatkozott alkotmánybírósági határozatok értelmében sem azonosítható a valótlan, becsület csorbítására alkalmas tényállítások felelősség és következmény nélküli közlésével.
[30] Ekként a bíróság helyesen minősítette a cselekményt nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének, a terheltek bűnösségének megállapítása és az alkalmazott intézkedés törvényes.
[31] A fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabályértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat az I. r. és II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.561/2018.)
EH 2019.02.B3 I. A becsület csorbítására alkalmas és ezért rágalmazást valósít meg az a tényállítás, mely szerint a sértett ügyészként eljárva egy konkrét büntetőeljárás kényszerintézkedés hatálya alatt álló gyanúsítottjának többéves börtönbüntetését előre megjósolta, s erre figyelemmel a gyanúsított állapotos feleségét terhességének megszakítására hívta fel. Ez a magatartás a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás szerint is azt jelenti, hogy az ilyen kijelentések elkövetője hatalmaskodik, szolgálati helyzetével (beosztásával) visszaél, és ezért nem jellemes. A terhelti közlés tehát alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetben kialakult társadalmi megítélést, elismertséget kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. II. Az országgyűlési képviselő törvényen alapuló mentelmi joga kettős természetű. Egyrészt eljárási jogi, másrészt anyagi jogi. Az eljárási jellegű mentesség csak a képviselői tisztség fennállása alatt - és a mentelmi jog felfüggesztéséig, illetve annak hiányában - zárja ki a büntetőeljárás folytatását bármilyen, akár a tisztség keletkezése előtt, akár annak fennállása alatt elkövetett bűncselekmény miatt. Az anyagi jogi mentesség pedig a "képviselői megbízatás gyakorlása során" és a "képviselői megbízatással összefüggésben" tett közlések miatti felelősségre vonást zárhatja ki. E két - kiterjesztően nem értelmezhető - tevékenységi körön kívül eső közszereplésekre, így a televíziós műsorban történő nyilvános fellépésre a mentelmi jog által biztosított védettség nem vonatkozik, az ilyen szereplés ezért nem kockázatmentes, s az ott tett kijelentések jogellenesnek tekinthetők, ha egyébként a becsület csorbítására alkalmasak [Btk. 226. §; 2012. évi XXXVI. törvény (Ogy.tv.) 73. §, 74. §]. III. Verbális cselekmény esetén a gondatlanság fogalmilag kizárt, mivel a szó kimondásával rögzül az akarat. A rágalmazás bűncselekményével kapcsolatban a bűnösség vizsgálata során az elvárhatóság kategóriája nem a szándékosság, hanem a gondatlanság, s azon belül is a hanyag gondatlanság tekintetében merülhet fel [Btk. 7. §, 8. §, 226. §, 227. §].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2017. január 5-én kelt ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont], és ezért 300 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 450 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2017. november 7-én kihirdetett ítéletével a pénzbüntetés napi tételeinek számát 200-ra mérsékelte, és megállapította, hogy a pénzbüntetés összege így 300 000 forint; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő. A terhelt 2004 óta az N. J. Alapítvány kuratóriumának tagja, 2005 októbere óta egyik ügyvezetője is. A szervezet fő célja, hogy az általa működtetett N. J. Szolgálat útján jogi védelmet adjon a "magyar nemzethez tartozóknak, akiket a nemzeti érdekek védelmezése miatt valamilyen módon jogsérelem ér". Emellett a terhelt a 2008. március 12. napján megalakult, a "2006. őszi rendőri erőszak áldozatait tömörítő" K. J. Egyesület tevékenységében is részt vesz.
[4] A terhelt 2010. május 14. napja és 2014. május 5. napja közötti időben országgyűlési képviselő volt.
[5] Országgyűlési képviselőként az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja, illetve a bizottság 2010. május 20. napja és 2010. december 8. napja között működő, "A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló" elnevezésű albizottságának alelnöke volt.
[6] A terhelt az N. J. Sz. ügyvezetőjeként, s egyben országgyűlési képviselőként vett részt a 2013. október 20. napján B.-n, az A. Kultúrházban a "Res Iudicata - 2006 ősze: Ítélt dolog" című film bemutatóján, ahol első ízben találkozott B.-F. R.-rel. B.-F. R. ekkor arról tájékoztatta a terheltet, hogy felesége, B.-F. L. a dr. H. G. által rá gyakorolt presszió hatására szakíttatta meg terhességét 2006-ban. Figyelemmel arra, hogy a terhelt által alelnökként vezetett "A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló" elnevezésű albizottság már 2010. december 8. napján befejezte munkáját, sem a bizottság, sem a terhelt nem vizsgálta B.-F. R. állításának valóságtartalmát.
[7] B.-F. R.-rel szemben 2006. szeptember 21. napján a nyomozó ügyészség csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt nyomozást rendelt el. Az ügy előadója dr. H. G. ügyészségi titkár volt, aki B.-F. R.-t 2006. szeptember 21. napján gyanúsítottként hallgatta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének elkövetése miatt. Az ügyészség ugyanezen a napon B.-F. R. gyanúsított őrizetbe vételét elrendelte. Az őrizetbe vétel elrendelésének tényéről dr. H. G. ügyészségi titkár - B.-F. R. kérelmére - B.-F. L.-t, a gyanúsított feleségét telefonon értesítette.
[8] Az ügyészség előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítványát a bíróság végzésével elutasította, s a 2006. szeptember 22. napján megtartott ülésén B.-F. R. gyanúsított házi őrizetét rendelte el 2006. október 22. napjáig. A végzést a másodfokú bíróság a 2006. szeptember 27. napján kelt végzésével helybenhagyta. B.-F. R. gyanúsított házi őrizetét az ügyészség 2006. december 18. napján megszüntette.
[9] A nyomozás során dr. H. G. ügyészségi titkár személyesen - írásos idézést követően - mindössze egyetlen alkalommal, 2006. november 28. napján, B.-F. L. tanúkénti meghallgatása során találkozott B.-F. L.-lel, s a B.-F. R. őrizetbe vételének elrendeléséről való telefonon történt tájékoztatáson és a tanúkénti kihallgatáson (melyek során nem került szóba B.-F. L. terhessége, illetve abortusza) kívül B.-F. L.-lel nem beszélt. Dr. H. G. B.-F. L. terhességéről tudomással nem bírt, így nem tudott arról sem, hogy B.-F. L. 2006. november 9. napján a terhesség megszakítására vonatkozó kérőlapot nyújtott be, s hogy a megszakításra 2006. november 14. napján sor került.
[10] A fenti tények ellenére a terhelt 2013. október 22. napján a Hír TV adásában, általa kihangsúlyozottan nem országgyűlési képviselőként, hanem az N. J. Szolgálat ügyvezetőjeként úgy nyilatkozott, hogy "....a nyomozó ügyésznő H. G. az anyukát gyakorlatilag olyan nyomás alá helyezte, azt mondta neki, hogy több évre be fog kerülni a férjed, hát jobb ha elveteted a gyereket. Tessék kapaszkodni, elvetette az anyuka a gyerekét, tehát ő is a rendőrterror egyik áldozata".
[11] Ezen túlmenően a terhelt 2013. október 23. napján egy rendezvényen - ahol mint felelős főszervező is részt vett - valótlanul azt állította, hogy dr. H. G. (aki 2007. november 1. napjától ügyész) egy, a 2006. őszi események kapcsán őrizetbe vett, illetve "előzetesbe vágott" fiatalember várandós feleségét "…többször felhívta és elkezdte fenyegetni, presszionálni, hogy úgyis bent fog rohadni a férjed még több évig, vetesd el a gyereket". Beszédében a terhelt valótlanul állította, hogy ez volt az oka annak, hogy az asszony a terhességét megszakíttatta.
[12] A terhelt által állítottakat a kurucinfo.hu internetes portál is közzétette "Meg nem született gyermek is a 2006-os terror áldozata: »jobb, ha elveteted« tanácsolta az ügyésznő" címmel.
[13] Dr. H. G. 2013. október 28. napján tett feljelentésében a terhelttel szemben az eljárás lefolytatását kérte.
[14] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a felmentését kérte.
[15] Az indítvány a terhelt bűnösségének megállapítását négy okból sérelmezte. Elsőként hivatkozott arra, hogy a terhelttel szemben országgyűlési képviselői mentelmi joga alapján büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Az indítvány második érve szerint az eljárás során a valóság bizonyítása igazolta a terhelt által állított tények valóságtartalmát, ami büntethetőséget kizáró okot jelent. Az indítvány harmadik része szerint a terhelt a cselekmény társadalomra veszélyességében tévedett, ami ugyancsak büntethetőséget kizáró ok, végül pedig a cselekmény a szándékosság hiánya miatt nem bűncselekmény.
[16] A mentelmi jog megsértésére való hivatkozás körében a terhelt utalt arra, hogy a terhére rótt nyilatkozatok országgyűlési képviselői megbízatásával álltak összefüggésben. Kifejtette, miszerint a 2006. őszi kormányellenes tüntetések és az 1956-os szabadságharc 50. évfordulója miatti megemlékezések résztvevőivel szembeni hatósági jogsértések feltárása képviselői tevékenysége során végig annak kiemelt feladatát jelentette. Ennek keretében számos alkalommal szólalt meg - a dolog természetéből adódóan - a Parlament falain belül, és kívül is.
[17] Az Országgyűlésen többször élt felszólalással, számos javaslatot tett és sajtótájékoztatókat tartott. 2013. október 21-én kérdést terjesztett elő a miniszterelnökhöz, amelyben a vád tárgyává tett tényállítások alapjául szolgáló körülmények megismerését eredményező filmbemutatóról, és egy, ugyancsak ott a tudomására jutott megdöbbentő halálesetről is beszámolt. Az Országgyűlés falain kívül számos rendezvényt szervezett, illetve vett részt azokon, és több alkalommal élt megszólalással a nyilvánosság felé. Idetartoznak a vád tárgyává tett megnyilvánulásai is.
[18] A Hír TV részére 2013. október 22-én adott nyilatkozathoz éppen az vezetett, hogy a sajtószerv utána kívánt járni a parlamenti kérdésében említett ténynek. Ekkor hozta nyilvánosságra a terhére rótt állításokban foglalt tényeket is, a sérelmet szenvedő apától származó tájékoztatás alapján. A 2006. október 23-i események 10. évfordulója kapcsán kiadott, elszámoltatást követelő tüntetésre mozgósító felhívást pedig országgyűlési képviselőként írta alá. A terhére rótt közléseket ekként képviselői munkájának keretében tette meg akként, hogy olyan tényt hozott nyilvánosságra, amelynek kapcsán az azt neki közlő személy bizonyítékokat jelölt meg.
[19] A terhelt álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, miszerint a terhelt a 2013. október 22-i nyilatkozatát nem országgyűlési képviselőként, hanem az N. J. Szolgálat ügyvezetőjeként tette meg. Nem lehet élesen elválasztani a terhelt személyéből fakadó tisztségeket; a vádbeli napon a terhelt olyan nyilatkozatot nem tett, miszerint kizárólag az N. J. Szolgálat ügyvezetőjeként szólal meg. Ezzel szemben mindkét tisztség betöltése során számos olyan jogsértés jutott a tudomására, amit a nyilvánossággal kívánt megosztani a jogsérelmek mielőbbi orvoslása érdekében. A mentelmi jogról lemondani nem lehet, ekként annak megítélése kapcsán közömbös az arra vonatkozó nyilatkozata, hogy melyik tisztségében szólalt meg. Objektív tény, hogy a nyilatkozat idején országgyűlési képviselő volt, megszólalása pedig a képviselői feladatkörébe tartozó tevékenységének része volt.
[20] A terhelt utalt rá, hogy a vádbeli időben hatályos szabályozás már nem vonta ki a képviselői immunitás köréből a rágalmazást és a becsületsértést. Az országgyűlési képviselő ellenőrzési jogát kiüresítené, ha e tevékenységének közérdekű vonzatú eredményeiről mentelmi jogi védettséggel kizárólag az Országgyűlés szigorú napirendhez kötött keretei között számolhatna be.
[21] A terhelt - az Alkotmánybíróság, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának több határozatának bemutatása mellett - kiemelte A. M. olasz képviselő mentelmi ügyét, melyben az Európai Parlament arra a következtetésre jutott, hogy pusztán azzal, hogy a képviselő politikai vonatkozású tényekre reagálva nyilatkozott, a hivatásából eredő kötelezettségének tett eleget. Az indítvány mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a képviselő bárhol megtett, de képviselői tevékenységével összefüggésben álló közlésére a mentelmi jog kiterjed.
[22] A valóság bizonyítása kapcsán az indítvány utalt arra, hogy annak nem feltétele valamennyi részlet bizonyítottsága; a tényállításnak a lényegét illetően kell valósnak lennie, ami nem éri el a vádhatóságtól a vád bizonyítottsága tekintetében elvárt szintet.
[23] Az indítvány szerint az eljárás során bizonyítást nyert, miszerint B.-F. L. dr. H. G. ráhatására szakította meg a terhességét; dr. H. G. nyilatkozatai - a bíróság álláspontjával szemben - ellentmondásosak, ellenben B.-F. L. és B.-F. R. tanúvallomásai egybehangzók. Annak sem állt fenn a törvényes feltétele, hogy dr. H. G. írásban tegye meg tanúvallomását.
[24] A terhelt a tanúvallomások részletes elemzése és értékelése után arra az álláspontra helyezkedett, hogy B.-F. L. és B.-F. R. tanúvallomásai alátámasztják az általa elmondottakat, miszerint a tanúk gyermekének elvesztése a sértett magatartása következtében következett be. Ezt megerősíti a vallomásaikról készült videofelvétel is, amit a másodfokú bíróság törvénysértő módon nem engedett levetíteni. Ekként a valóság bizonyítása eredményre vezetett, ami kizárja a terhelt büntetőjogi felelősségét.
[25] Az indítvány szerint kizárja a terhelt bűnösségének megállapítását a társadalomra veszélyességben való tévedés is. Arra alapos okot szolgáltatott a terhelt országgyűlési képviselői minőségének a tudata, valamint az a tény, miszerint B.-F. R. adatközlő olyan hitelesen mondta el neki az esetet, hogy azt valósnak vélte. A történtek valóságtartalmát erősítette meg benne az is, hogy arról első ízben olyan személytől hallott, aki szakértői munkát végzett az általa vezetett, a 2006-os rendőrterrort vizsgáló országgyűlési albizottság számára, és az annak kivizsgálására felkért miniszterelnöki megbízottnak is. Utóbbi jelentését egyébként nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés, és felkérte a kormányt jelentés készítésére a vétkesek felelősségre vonásáról, valamint a kárvallottak kártérítése tekintetében történtekről. A miniszterelnöki biztos jelentésében az akkori miniszterelnök politikai és jogi felelősségének vizsgálatát is szükségesnek tartotta, és felvetette terrorcselekmény megvalósulásának a lehetőségét is. Ezért a terhelt alappal tévedhetett az ennek feltárására irányuló cselekménye társadalomra veszélyességében.
[26] Végül az indítvány szerint a cselekmény szándékossága sem állapítható meg. A bíróság tévesen foglalt el olyan álláspontot, miszerint a terhelt nem tanúsította a rá vonatkozó foglalkozási szabályok alapján elvárható figyelmet és körültekintést. Kifejtette, miszerint ebben az esetben nem az ügyvédi, hanem az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabályok irányadók reá, amelyeknek - a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglaltaknak megfelelően - eleget tett.
[27] Utalt arra is, hogy jogvédőként az elvárhatóság ugyancsak jóval tágabban értelmezendő rá, mint egy büntetőeljárásban részt vevő ügyvéddel szemben. Ebbéli minőségében ugyanis társadalmi elvárás, hogy a feltárt jogsértéseket - akár keményebb fogalmazás mellett - nyilvánosságra hozza. Szándéka nem irányult bűncselekmény elkövetésére, hanem kizárólag arra, hogy a feltárt jogsértéseket a nyilvánossággal tudassa, amihez viszont társadalmi érdek fűződik.
[28] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[29] Indokai szerint a bíróság a valóságbizonyítás eredményeként tényként állapította meg, miszerint a terhelt által a sértett tekintetében tett kijelentéseknek nem volt valóságtartalma. Ennek vitatása a felülvizsgálati eljárásban - a felülvizsgálat tényálláshoz kötöttségére tekintettel - törvényben kizárt.
[30] Az ügyészi álláspont szerint a jogerős ítélet szintén tényként állapította meg, hogy a terhelt bár országgyűlési képviselői megbízatásának tartama alatt, de nem mint képviselő, hanem mint az N. J. Szolgálat vezetője tette meg a terhére rótt kijelentéseket. A jogerős ítélet így nem tartalmazza a mentelmi jogra való hivatkozás ténybeli alapjait, ezért a felülvizsgálatban ez az érvelés sem vehető figyelembe.
[31] A Legfőbb Ügyészség szerint téves a szándékosság hiányára és a társadalomra veszélyességben való tévedésre való hivatkozás. A szándékossághoz elegendő, ha az elkövető tudata a tényállítás becsület csorbítására való alkalmasságát átfogja, ami jelen esetben kétségtelenül fennállt. Az állított tény valóságára vonatkozó ténybeli tévedés viszont közömbös.
[32] A jogász végzettségű, és felvállaltan a jogsértések miatti jogi védelem biztosítására hivatott alapítványhoz kötődő terhelt esetében ugyancsak fennállt a társadalomra veszélyesség tudata is. A terhelt az általa első alkalommal látott B.-F. R. előadását bármiféle kritika nélkül elfogadta, és a nagy nyilvánosság előtt megtett kijelentései előtt a számára rendelkezésre álló, legkézenfekvőbb és legegyszerűbb lépéseket sem tette meg annak érdekében, hogy a tényállítások valóságtartalmáról meggyőződjön. Ilyen körülmények között pedig a társadalomra veszélyességben való tévedésre alapos oka nem lehetett.
[33] A Legfőbb Ügyészség átiratára a terhelt írásbeli észrevételt tett.
[34] Ebben kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozathozatal idején hatályos jogszabályok alkalmazásával kell elbírálni, ezért a felülvizsgálati eljárásra a korábbi Be. 423. § (1) bekezdése az irányadó, ami szűkebb kizárási okokat határoz meg a hatályos Be. 659. § (1) bekezdéséhez képest. Ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, miszerint a terhére rótt kijelentéseket nem országgyűlési képviselőként, hanem civil szervezet vezetői minőségében tette meg.
[35] Álláspontja szerint nem törvényben kizárt a felülvizsgálat az indítvány azon részében sem, amelyik a valóságbizonyítás mérlegeléssel kialakított végkövetkeztetéseit támadja. Fenntartotta, hogy a valóságbizonyítás az állítás lényegét illetően valójában eredményre vezetett.
[36] A terhelt ugyancsak fenntartotta a szándékosság hiánya kapcsán kifejtetteket is. Jogvédő tevékenységet is folytató ügyvéd esetében kifejezett elvárás a tudomására jutott jogsértések nyilvánosságra hozatala; ezt még inkább fokozza, ha egyúttal országgyűlési képviselő is. Ezért kifejezetten képviselői kötelezettsége volt a 2006-os őszi tüntetésekkel kapcsolatos megtorlással összefüggésbe hozható, hivatalos személyek által elkövetett cselekmények nyilvánosságra hozatala.
[37] A terhelt kifogásolta, hogy a Legfőbb Ügyészség nem jelölte meg, milyen lépéseket tehetett volna még a tudomására jutott állítás valóságtartalmának ellenőrzése végett. Álláspontja szerint ilyen lépés legfeljebb az érintett ügyész megnyilatkoztatása lehetett volna, aki azonban bizonyosan ugyanúgy tagadta volna azt, mint ahogy később, az eljárás során tette. Ezért ennek elmulasztása nem róható fel neki, az nem cáfolja a társadalomra veszélyességben való tévedésére vonatkozó érvelését. Álláspontja szerint a B.-i Nyomozó Ügyészség korábbi vezetése is teljes mértékben partner volt az ügyészek által elkövetett visszaélések fedezésében, ezért számára B.-F. R. és G. Gy. elmondása teljes mértékben hiteles volt, és azt támasztotta alá a saját jogvédői tapasztalata is. Ezért tartotta szükségesnek országgyűlési képviselőként az eset nyilvánosságra hozatalát annak érdekében, hogy az ilyen jogsértéseknek végre következménye legyen.
[38] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[39] Kétségkívül a Be. 659. § (2) bekezdése alapján [és a korábbi Be. 423. § (2) bekezdése szerint is] a felülvizsgálati indítványt - főszabályként - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy a megtámadott határozat törvénynek való megfelelőségét a meghozatala idején hatályos anyagi jogi, illetve - ha az indítvány eljárási szabálysértésen alapszik - eljárási szabályokkal összevetve kell vizsgálni. A felülvizsgálati eljárás azonban - mivel maga is büntetőeljárás - 2018. július 1-jét követően [a Be. 867. §-ára és a Be. 868. § (1) bekezdésére tekintettel] a 2017. évi XC. törvény, azaz a hatályos Be. szabályai szerint folytatható le.
[40] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[41] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat a Be. 648. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. § (2)-(5) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[42] A terhelt indítványának törvényi okaként a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg. Az elsőként említett törvényhelyben foglaltakkal egyezően a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint is felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg.
[43] A büntetőjogi felelősség alapja a tényállásszerűség, amennyiben a terheltnek felrótt magatartás nem meríti ki a terhére megállapított (vagy más) bűncselekmény törvényi tényállását, felmentésének van helye. Minden más körülmény - így a cselekmény jogellenességét vagy a büntethetőségét kizáró ok - vizsgálatára akkor kerülhet sor, ha a terheltnek felrótt cselekmény (egyébként) tényállásszerű. Ezért a Kúria elsőként ezt vizsgálta meg.
[44] A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás
- egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (Btk. 227. §);
- másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (Btk. 226. §).
[45] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározásának, illetve megállapításának alapvető jelentősége van. A tárgyi oldalon ugyanis - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez jelenti a cselekmény tartalmát. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el; ezért valójában nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.
[46] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény jogi tárgya - a becsületjog által védett - a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
[47] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b) pontja], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pontja; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség Részének II. cikke].
[48] Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is, BH 1994.171.).
[49] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, melynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet. A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - "valakiről" kell megtörténnie.
[50] Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.). Tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig az, ha az elkövető nem tényeket közöl, hanem olyan kifejezést használ, amiből meghatározott tényre, eseményre következtetni lehet.
[51] A becsület csorbítására való alkalmasság objektív ismérv; objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462., 1999.9., 1992.296., 1981.220.). A törvény, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.
[52] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B16., BH 2011.186.). Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, az nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.
[53] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a tényközlés más előtt történik és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is.
[54] Ezért a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága, vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése, s az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség. A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma - az általa állított, híresztelt tény - becsület csorbítására alkalmas (EBH 1999.87., BH 1999.540.).
[55] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét.
[56] Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása, híresztelése vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használata-e. Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás fogalma alá, akkor nem is tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény.
[57] A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában - s nem pedig alapjogi viszonyban - vizsgálandó (BH 2013.204.). Ha a megnyilatkozás tényállítás (híresztelés stb.), akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e, ha pedig a tényállítás becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény. Ugyanez a helyzet tényre közvetlenül utaló kifejezés esetében is.
[58] Mindez ebben az ügyben a következőket jelenti.
[59] Kétségtelen, hogy a jogerős ítéletben a bűnösség alapját képező kijelentések múltbeli tevékenységre vonatkoznak, mert azt tartalmazzák, hogy a sértett - hivatali tevékenysége körében - megfenyegette B.-F. L.-t, majd javasolta neki a terhességének megszakítását. Ez nem vélemény, hanem a sértett múltbéli magatartásának a terhelt általi tényleírása.
[60] Kétségtelen, hogy a terhelti közlésben leírt sértetti magatartás nem önmagában becsületcsorbító; az, hogy valaki adott élethelyzetben - például orvos-beteg kapcsolatban, avagy az érintettek közötti kölcsönös bizalmi viszony esetén - másnak ilyen javaslatot, tanácsot ad, önmagában nem feltétlen alkalmas a kijelentést megtevő személy becsületének csorbítására.
[61] A terhelti közlésben foglalt sértetti magatartás esetében azonban - egybevetve azzal, hogy azt a sértett a terhelti közlés szerint hivatalos eljárása során, ügyészként, egy büntetőeljárásban terheltként szereplő személy hozzátartozójával szemben tanúsította - más a helyzet. Ilyen - a terhelti közlésben is megfogalmazott - körülmények között, ez az állítás azt fejezi ki, hogy az érintett ügyész eljárása során hatalmaskodó, hivatásával összeegyeztethetetlen magatartást fejtett ki. Az a tényállítás, miszerint a sértett - a közlés szerint - ügyészként eljárva előre megjósolta a többéves börtönbüntetést, és abortálásra szólított fel, a társadalomban kialakult - a megnyilatkozáskor is fennálló - általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével azt jelenti, hogy az illető személy hatalmaskodó, szolgálati helyzetével visszaél, s ekként nem jellemes. Így az alkalmas arra, hogy róla, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult társadalmi megítélést, elismertséget kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja.
[62] A terhelt ezen kijelentése tehát tényállítás, és becsület csorbítására objektíve alkalmas, tehát a cselekmény tényállásszerű.
[63] Ezt követően kell vizsgálni, hogy valami közvetve, vagy közvetlen kizárja-e a jogellenességet. A becsületcsorbításra egyébként objektíve alkalmas tényállítás (híresztelés, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata) eleve nélkülözi a jogellenességet,
- ha hivatalos személy által a hivatali hatáskörben ügyintézés során, és azzal összefüggésben történt (ami nem más, mint a hivatásbeli kötelesség teljesítése; BH 1991.338., 1994.295., 1998.570., EBH 2000.295., 2003.846.);
- ha ügyfél által peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben történt; ideértve a hatósági ügyet megindító magatartást (beadványt) is (BJD 1195., 3556., 4167., EBH 1999.4., 1999.87., 2004.1011., 2011.2394., 2014.B3., BH 2004.267., 2004.305., 2009.135., 2014.264.);
- ha a véleménynyilvánítás (bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága alá tartozik és hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus vonatkozásában, annak e minőségére tekintettel történt [36/1994. (VI. 24.) AB határozat 3.].
[64] Ezekben az esetekben a kifogásolt cselekmény (szintén) nem bűncselekmény, azonban ennek oka nem a tényállásszerűség hiánya, hanem a jogellenesség - tehát társadalomra veszélyesség - hiánya [korábbi Btk. 10. § (2) bek.]. Ilyenkor sincs azonban jogellenesség hiánya (azaz a cselekmény jogellenes), ha a megnyilatkozás szándékosan, vagy a foglalkozási, hivatásbeli kötelesség gondatlan megszegéséből fakadóan hamis közlés, vagy gyalázkodó tartalmú [36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás III/2/2., 13/2014. (IV. 18.) AB határozat indokolás 40.].
[65] Jelen esetben azonban nem a - jelen ügyben nyilvánvalóan közömbös - fentieknek, hanem annak van jelentősége, hogy a terhelt az elkövetéskor országgyűlési képviselő volt, és az indítvány egyik érvelése is kifejezetten e tényen alapszik.
[66] Az országgyűlési képviselő mentelmi joga kétlényegű.
[67] Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogy.tv.) 74. § (1) bekezdése szerint a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint - a mentelmi jogról az adott ügyre vonatkozó önkéntes lemondás hiányában - szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedést alkalmazni. Ezzel összhangban a korábbi Be. 551. § (1) bekezdése szerint a külön törvényben meghatározott közjogi tisztséget betöltő személyek ellen e tisztségük fennállása alatt csak a mentelmi jog felfüggesztése után indítható büntetőeljárás.
[68] Ez a mentesség tehát eljárási jellegű, csak a képviselői tisztség fennállása alatt - és a mentelmi jog felfüggesztéséig, illetve annak hiányában - zárja ki a büntetőeljárás folytatását bármilyen, akár a tisztség keletkezése előtt, akár annak fennállása alatt elkövetett bűncselekmény miatt. Jelen ügyben ez közömbös, mert a terhelt 2014. május 6. napja óta nem országgyűlési képviselő.
[69] Ugyanakkor az Ogy.tv. 73. § (1) bekezdése szerint a képviselő bíróság vagy hatóság előtt - képviselői megbízatásának ideje alatt és azt követően - nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a képviselői megbízatásának gyakorlása során a képviselői megbízatásával összefüggésben általa közölt tény vagy vélemény miatt. E rendelkezés hatálya alól a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése csak a képviselők polgári jogi felelősségét, és az ott taxatíve meghatározott bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősségét vonja ki; utóbbiak között azonban a rágalmazás és a becsületsértés nem szerepel.
[70] Az itt meghatározott mentesség tehát anyagi jogi jellegű, s az abban meghatározott feltételek mellett immunitást, sérthetetlenséget jelent; azaz a képviselő utólag, tisztségének megszűnése után sem vonható felelősségre miatta. A képviselői sérthetetlenség tehát a - feltételeinek megfelelő - cselekmény jogellenességét zárja ki.
[71] Az anyagi jogi mentesség kétféle. A képviselő mentessége feltétlen az Országgyűlésben bármilyen szavazásra bocsátott indítvány, javaslat kapcsán leadott szavazata miatt. Következésképp amiatt, hogy a képviselő a szavazásra feltett kérdésben igen, nem vagy tartózkodás szavazatot ad-e le, illetve szavaz-e egyáltalán, akkor sem vonható felelősségre, ha azzal formálisan bűncselekmény valósul meg. Jelen ügyben - nyilvánvalóan - erről sincs szó.
[72] Ugyancsak feltétlen a képviselő mentessége a képviselői megbízatásának gyakorlása során a képviselői megbízatásával összefüggésben általa közölt tény vagy vélemény miatt is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy felelősségmentesség a képviselőt az általa ebbéli megbízatásának időtartama alatt közölt valamennyi tény vagy vélemény kapcsán megilletné. Ezért az országgyűlési képviselő által megbízatásának tartama alatt közölt tény vagy vélemény kapcsán vizsgálatot igényel, hogy azt az elkövető, a képviselői megbízatásának gyakorlása során és egyúttal azzal összefüggésben tette-e meg.
[73] A mentelmi jog szempontjából a tett elkövetésének helye nem "asylum"-szerű, azaz nem minden, az Országgyűlés épületében tett kijelentésre terjed ki, viszont kétségkívül kiterjedhet a Parlament falain kívül megtett kijelentésekre is. A mentelmi jog alanyhoz és tevékenységhez kötődő. A mentelmi jognak jogosultja van, nem pedig tárgya. Ezenkívül a mentelmi jog funkcionális, nem önmagában személyvédő, hanem a személy tevékenységét, működését védi. Jelentősége tehát annak van, hogy a képviselő tartalmilag a képviselői tevékenysége körén belül tette-e meg a tényközlését (aminek az időbeli kereteken belülisége szükséges, de nem elégséges feltétel).
[74] A törvény éppen azért tartalmazza a sérthetetlenség feltételeként a "képviselői megbízatásával összefüggésben" kifejezést, mert ellenkező esetben önmagában a képviselői megbízatás tartama alatti megtétel megalapozná az összefüggést a kijelentés és a képviselői minőség között. Ekként nem "a minden mindennel összefügg" felfogásból kell kiindulni. Önmagában még az sem teremti meg az összefüggést, ha a képviselői tevékenységen kívül tett kijelentés végső soron olyan témakörhöz - jelen esetben a 2006. évi őszi tüntetéseket követő megtorlásokhoz - kapcsolódik, ami a képviselő hivatali tevékenységével is érintett. Nincs tehát alapja a terhelt azon érvelésének, miszerint a terhére rótt alkalmakkor megtett kijelentések azért részei képviselői tevékenységének, mert a 2006. évi eseményekkel összefüggő jogsértésekkel a képviselői munkája során is foglalkozott.
[75] Rámutat a Kúria arra, hogy a sérthetetlenség tekintetében az Ogy.tv. 73. § (1) bekezdése nem vagylagos feltételként határozza meg a "képviselői megbízatásának gyakorlása során" és a "képviselői megbízatásával összefüggésben" való közlést, hanem kettős szűkítést alkalmaz. A képviselői megbízatás gyakorlása során tett közlés nem feltétlenül áll összefüggésben a képviselői megbízatás gyakorlásával; viszont a képviselői megbízatással összefüggésben álló közlés - értelemszerűen - nem lehet a képviselői megbízatás gyakorlásán kívüli. Ekként elsődlegesen az vizsgálandó, hogy a közlést képviselői megbízatásának gyakorlása során tette-e meg a képviselő, és ha e válasz nemleges, akkor már fel sem merülhet, hogy az összefüggésben állt vele.
[76] Kétségtelen, hogy a terhelt a terhére rótt, kifejezetten a sértett személyére vonatkozó állítást képviselői tevékenysége során semmilyen formában nem említette meg, nem használta fel. Így nem szólt róla az indítványában írt, 2013. október 21-én a miniszterelnöknek feltett, ugyancsak a 2006-os események következményeire vonatkozó kérdésében sem; annak ellenére, hogy - nem vitatottan - ekkor már a kérdéses információ birtokában volt. A terhére rótt konkrét kijelentéssel kapcsolatban tehát az országgyűlési képviselő ellenőrzési joga gyakorlásához a törvény által biztosított egyik eszközt sem alkalmazta, azt kizárólag a tényállásban megjelölt sajtó-, és más nyilvános szereplései során hangoztatta.
[77] Ilyen körülmények között pedig a televízió műsorában való szereplés nem tekinthető a "képviselői megbízatás gyakorlásának", abban az esetben sem, ha a műsor készítői a képviselőt e minőségére tekintettel kérték fel a részvételre. Az ilyen nyilvános fellépés kétségtelenül közszereplésnek tekinthető, a "képviselői megbízatás" gyakorlása azonban ennél szűkebb körű, a jogszabályok által pontosan körülírt tevékenység (Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.1060/1993/8.). Értelemszerűen ugyanez vonatkozik a képviselő társadalmi szervezet gyűlésén tett felszólalására, illetve az interneten közzétett sajtónyilatkozatára is. Következésképpen ilyenkor - amint azt a korábbi határozatban a Legfelsőbb Bíróság is kifejtette - közszereplés történik mint tevékenység; viszont amennyiben az adott közszereplő egyben mentelmi jog jogosultja is, akkor ebbéli tevékenységében az nem védi őt, e tevékenysége nem lesz kockázatmentes.
[78] Az ítélkezési gyakorlat összhangban áll azzal a szakirodalmi nézettel, miszerint a törvényhozás teendőit elsősorban magában a Házban, annak nyilvános vagy zárt ülésén, a tárgyalásokban való részvétel által a Ház által nyert különleges megbízatás teljesítésével, továbbá a házszabályok vagy a törvény értelmében megalakítandó bizottságokban vagy ezen bizottságok kiküldetése vagy különös megbízatása alapján lehet gyakorolni (vö. Jellinek Artúr: A mentelmi jog. Tanulmányok a magyar közjogból. Budapest 1890., 247. oldal). Ez nem helyhez, hanem tevékenységhez kötöttséget jelent; nem jelenti ugyanakkor azt sem, hogy a tárgyi kapcsolat a képviselő tevékenységével automatikusan a képviselői tevékenység részévé teszi a képviselő azon kívül végzett tevékenységét is.
[79] Nyilvánvaló, hogy azon fórumok, ahol a terhelt a neki felrótt kijelentéseket megtette, nem tartoznak az említett körbe.
[80] A Kúria osztotta a terheltnek az indítványban kifejtett álláspontját abban, hogy mivel az Ogy.tv. 78. §-a szerint a képviselő mentelmi jogáról - a szabálysértési eljárás kivételével - nem mondhat le, és e jogát mindenki köteles tiszteletben tartani, így valóban nincs döntő jelentősége annak, hogy felrótt televíziós szereplése alkalmával a terhelt maga jelentette be, miszerint az N. J. Szolgálat ügyvezetőjeként nyilatkozik. Az ott és a tényállásban rögzített egyéb alkalmakkor megtett kijelentése nem e nyilatkozata, hanem a már kifejtettek miatt nem a képviselői tevékenysége során megtett.
[81] A szabályozás célja ekként az, hogy a közügyek intézése a megfelelő mederben folyjon; a terheltet így nem illette meg a sérthetetlenség a kizárólag képviselői tevékenységének ellátásán kívül megtett kijelentései kapcsán. Ekként a cselekmény jogellenessége az elkövető országgyűlési képviselői minőségére tekintettel nem volt kizárt.
[82] Amennyiben a kifogásolt cselekmény olyan tényállítás (híresztelés stb.), ami becsületcsorbításra objektíve alkalmas, és a jogellenesség hiánya sem állapítható meg, akkor vizsgálható annak a kérdése, hogy van-e olyan közérdek, vagy jogos magánérdek, ami a tényállítás megtételét indokolta (indokolhatta). Ha pedig ilyen megállapítható, akkor el kell rendelni a valóság bizonyítását (Btk. 229. §).
[83] A valóság (eredményes) bizonyítása büntethetőséget kizáró ok [Btk. 15. § h) pont]. A valós tények közlésének pozitív célja és méltányolható motívuma (közérdek vagy jogos magánérdek) indokolatlanná teheti a megbüntetést. A cél és motívum azonban nem közvetlenül, hanem csupán közvetve, a valóságbizonyítás megengedhetőségének kérdésében való döntésen és a bizonyítás sikerén keresztül befolyásolja az elkövető büntethetőségét [36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás II/3/3.]; a bizonyítás elrendelése és a tényállítás (híresztelés stb.) valós volta esetén felmentésnek van helye. Erre a jogi következtetésre azonban csak akkor lehet jutni, amennyiben a valóság bizonyításának van helye, és eredménye azt igazolja. Ha azonban bizonyításnak nincs helye, vagy a tényállítás (híresztelés stb.) valótlan, illetve a valóság bizonyítása sikertelen, akkor felmentésnek - értelemszerűen - nincs helye.
[84] Jelen esetben a valóság bizonyítására - helyesen - sor került. A bíróság e körben is lefolytatta a bizonyítási eljárást, és annak eredményeként a jogerős ítéleti tényállásban rögzítette, miszerint a sértett egy ízben találkozott B.-F. L.-lel, nevezett terhességéről nem tudott, következésképp annak megszakítására sem hívhatta fel őt; a terhelt kijelentései ekként valótlanok voltak. Így nem felel meg a valóságnak az indítvány azon állítása, miszerint a valóság bizonyítása "a lényeget illetően" eredményre vezetett. Valójában - a jogerős ítéleti tényállás szerint - éppen a lényeget illetően bizonyosodott be, miszerint a terhelt által a sértettnek tulajdonított felszólítás nem történt meg, a sértett semmiféle, B.-F. L. terhességével összefüggő kijelentést nem tett.
[85] A korábbi Be. 423. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ezzel mindenben megegyező körben zárja ki a hatályos eljárási törvény is a jogerős ítéletben megállapított tényállás támadását; pusztán kettébontja, és kissé részletesebben fejti ki azt azzal, hogy külön-külön rögzíti a tényállás támadásának tilalmát az indítvány [Be. 650. § (2) bek.], és a Kúria által lefolytatandó eljárás [Be. 659. § (1) bek.] tekintetében, utóbbi körben az azt korábban is magában foglaló bizonyítékok mérlegelése támadásának tilalmát is megjelölve, és itt szabályozva a korábbi Be. 388. § (2) bekezdéséből, valamint 419. § (1) bekezdéséből fakadó bizonyításfelvételi tilalmat is.
[86] A terhelt indítványában ezzel szemben a valóság bizonyítása körében beszerzett bizonyítékok eltérő értékelésével jutott arra a következtetésre, miszerint állítása valósnak bizonyult, és a sértett - az ítéleti ténymegállapítással szemben - valóban megtette a tényállításában neki tulajdonított közlést. A valóság bizonyítása kapcsán annak vitatása, hogy az e körben beszerzett bizonyítékokat hogyan kell értékelni, ugyanúgy a megállapított tények támadása, mint az elkövetési magatartásra vonatkozó ténymegállapítások vitatása. Ténymegállapítás azonban rendkívüli perorvoslattal csak perújításban támadható. Ilyen esetben az eltérő értékelés célja valójában az új, eltérő (a terheltnek kedvező) tény igazolása, ami azonban nem felülvizsgálati, hanem - törvényes feltételeinek megléte esetén - perújítási ok.
[87] Következésképp az indítványnak a valóság bizonyítására vonatkozó része alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[88] A Btk. 20. § (2) bekezdése alapján nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. A büntethetőséget kizáró ok ellenében való elítélés valóban sérti a büntető anyagi jog szabályait, s ekként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálat alapja lehet.
[89] Jelen ügyben a terhelt a társadalomra veszélyességben való tévedését, illetve az ennek alapjául szolgáló alapos ok meglétét arra alapította, hogy országgyűlési képviselőként és jogvédőként is súlyos jogsértések feltárását végezte, az annak során a tudomására jutott tényt pedig valósnak gondolta. Ezzel szemben azonban a rágalmazás kapcsán az állított tény valóságtartalma önmagában közömbös, a terhelt tudatának csupán annak a becsület csorbítására való alkalmasságát kell átfognia, ami független attól, hogy az állított tény valóságtartalmával kapcsolatban tévedésben van-e (BH 2000.285.II., BH 1999.540.I., BH 1998.412.II.).
[90] Jelen ügyben a terhelt tudata állításának becsületcsorbító jellegét kétségtelenül átfogta, ebben tévedésre oka nem volt, azt a terhelt maga is az amiatti felelősségre vonást szorgalmazva adta elő. A terhelt bármiféle ellenőrzés (akár a másik fél meghallgatása) nélkül, saját szubjektív meggyőződésére alapítva tényként hozta nyilvánosságra az információit. Az, hogy utólag azok valótlannak bizonyultak, csupán annyiban bír jelentőséggel, hogy emiatt - a korábban írtak szerint - a valóság bizonyítása címén büntethetőséget kizáró ok nem volt megállapítható a terhelt javára.
[91] Önmagában az a tény, hogy a terhelt jogsértések feltárásában vett részt, és szubjektíve elhitte a vele közölteket, nem szolgáltat alapos okot arra a feltevésre, miszerint hatósági jogsértést állító - és egyúttal az érintett becsületét csorbító - közlés csak valós lehet, s ekként társadalmilag hasznos, mi több társadalmi elvárás annak a nyilvánosságban való megjelenítése. A tények ellenőrzésének elmulasztására nem indok, hogy az kevés eredménnyel kecsegtetett; ez is azt támasztja alá, hogy azzal kapcsolatban - a sajtóban való nyilvánosságra hozatala helyett - az országgyűlési képviselő jogosítványainak alkalmazása lett volna célszerű, és egyben jogszerű is. Ilyen körülmények között a terheltnek nem volt alapos oka arra, hogy cselekménye társadalomra veszélyessége tekintetében tévedésben legyen.
[92] Végül az indítványnak a szándékosság hiányára vonatkozó érvelése kapcsán a Kúria arra utal, hogy verbális cselekmény esetén kizárt a gondatlanság, a szó kimondásával rögzül az akarat. Fel sem merülhet, hogy a terhelt nem azt akarta mondani, amit mondott (és ezt a terhelt maga sem állította). Az indítványnak az elvárhatósággal kapcsolatos okfejtése pedig azért is téves, mert az elvárhatóság nem a szándékosság, hanem a gondatlanság, azon belül is az ún. hanyag gondatlanság (Btk. 8. § második fordulat) fogalmi eleme. A terhelt tudata azonban átfogta a rágalmazás törvényi tényállási elemeit kimerítő tényeket, amik közé - a már kifejtettek szerint - az állított tény valóságtartalma nem tartozik. Ekként az közömbös, hogy a terhelt az állítás valóságtartalma ellenőrzésének elmulasztásával gondatlanul járt-e el; cselekményét - ettől függetlenül - szándékosan követte el.
[93] A bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.
[94] A terhelt indítványában a felülvizsgálat törvényes okaként a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját is megjelölte. Az e törvényhelyben írtak tartalmilag mindenben megfelelnek a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati oknak, ami alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetve a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel a büntetés végrehajtását. Az e felülvizsgálati okon alapuló indítvány tehát nem sérelmezi a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását, hanem a cselekmény téves minősítését, és a büntetés (intézkedés) annak következtében, avagy önmagában törvénysértő nemét vagy mértékét kifogásolja, és ahelyett más, a törvénynek megfelelő nemű és/vagy tartamú büntetés (intézkedés) alkalmazását célozza.
[95] Következésképp az említett felülvizsgálati oknak megfelelő hivatkozást jelen indítvány nem tartalmaz.
[96] Ekként a felülvizsgálni indítványozott ügydöntő határozat a felülvizsgálattal érintett részében a jogszabályoknak megfelel, s ezért azt a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 757/2018.)
EH 2017.05.B11 I. A rágalmazás és a becsületsértés jogi tárgya egyaránt a becsület. A két bűncselekmény elkövetési magatartásai azonban különbözőek. A rágalmazás tényállítással vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával, a becsületsértés pedig a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával vagy egyéb ilyen cselekménnyel valósítható meg. A rágalmazó tényállítása eseményt, történetet tartalmaz, és ezért az objektív valóság hitelének látszatát kelti. A becsületsértés elkövetési magatartása viszont értékítéletet fejez ki. A rágalmazás tényállítása arra alkalmas, hogy annak alapján a tudomást szerző maga alkosson értékítéletet, míg a becsületsértő a saját értékítéletét adja tovább [Btk. 226. §, 227. §]. II. Valakit fasisztának vagy kommunistának nevezni - konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül - nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg. Az Alaptörvényben [Nemzeti Hitvallás, U) cikk] deklaráltakra, valamint a Btk. 333. §-ában kodifikált törvényi tényállásra figyelemmel a fasizmus és a kommunizmus, mint diktatórikus hatalomgyakorlási formák, illetve eszmerendszerek között a büntető jogalkalmazás során különbséget tenni nem indokolt [Alaptörvény; Btk. 226., 227., 333. §].
[1] A járásbíróság ítéletében a terheltet becsületsértés vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 227. § (1) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért megrovásban részesítette. Ugyanakkor a terheltet az ellene 2 rendbeli rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
[2] Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése első fokon jogerőre emelkedett.
[3] A védő fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 180. § (1) bekezdés a) pont I. tétele szerint minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2002 óta él F.-en, azonban különböző hatósági és szakigazgatási ügyek miatt a helyi önkormányzattal, valamint K. A. polgármesterrel és H. E. jegyzővel haragos viszonyban állt. A terhelt a községben 2011. április 27-én végzett fakivágásokkal nem értett egyet, emiatt az önkormányzat és vezető tisztségviselőinek tevékenységét éles kritikával illette.
[5] Amikor a településen az említett napon az igazgatási döntésnek megfelelően megkezdték a fák kivágását, a terhelt megjelent a helyszínen és tiltakozott az ellen, majd - a jelen lévő két másik személy előtt - a neki a hatósági iratokat bemutató és őt jogkövető magatartásra felszólító K. A. polgármesterre azt a kifejezést használta, hogy "maga egy fasiszta", később pedig K. A. polgármesterre és H. E. körjegyzőre a "rohadt kommunisták" kifejezést tette.
[6] K. A. 2011. május 26-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A helyi önkormányzati testület tagja a korábbi Btk. 137. § 1/g) pontja alapján hivatalos személy, az ügyész a vád képviseletét a Be. 52. § (4) bekezdése alapján átvette.
[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését kérte.
[8] Indokai szerint a terhelt "fasisztázó kifejezése" nem sértette a polgármester emberi méltóságát. Mind az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind az Alkotmánybíróság rendszeresen kifejti határozataiban, hogy a politikai töltetű szólást a korlátozásokkal szemben kitüntetett védelemben kell részesíteni. A polgármesternek különösen ki kell tennie magát a választópolgárok kritikájának, ami a rendkívül éles, támadó jellegű kritikát is magában foglalja. Ekként nem lehet helytálló az ítélet azon megállapítása, miszerint a polgármesterre semmilyen személyét érintő, kirekesztő, becsületcsorbító kijelentéssel nem élhet a terhelt. A szólásszabadság intézményesült korlátozását mind a jogalkotónak, mind a jogalkalmazónak megszorítóan kell értelmeznie, ami irányadó a méltóságvédelem során is. Az idevágó döntések azt támasztják alá, hogy a szólásszabadság határát kizárólag az emberi mivolt legbensőbb lényegét érintő közlések képezhetik.
[9] A terhelt álláspontja szerint állami tisztségviselőket és más politikusokat érintő bírálatok közül csak azok sorolhatók e körbe, amelyek teljesen elszakadnak a bírált személy közfunkciójától, politikusi minőségétől, és direkt módon magát az embert, az emberi státuszt érintik, azaz a közügyek megvitatásával összefüggésben meg lehet fogalmazni olyan bírálatot is, ami már nem tartozik a vélemények szólásszabadság által védett tartományába, és a politikust szükségképpen emberi, nem pedig közhatalom-gyakorlói minőségében éri. Ezt támasztja alá, hogy a magyar jogrendben 1994 óta alkotmányos követelmény, miszerint a közszereplőknek címzett, értékítéletet tükröző véleménynyilvánítás abszolút védelmet élvez a büntetőjogi igényekkel szemben.
[10] Ezért az indítvány szerint csak akkor lett volna a terhelt bűnössége törvényesen megállapítható, ha az annak alapját képező véleménynyilvánítás, a "maga egy fasiszta" kifejezés nem a polgármester közfunkciójára tekintettel történt volna. A vélemény azonban a polgármester közhatalom-gyakorlása körébe eső intézkedéseire, viselkedésére adott, magát a közhatalom-gyakorlást, annak milyenségét minősítő válaszreakció volt.
[11] A bíróság ezzel ellentétes álláspontját arra alapította, hogy a "fasiszta" kifejezés nem hozható összefüggésbe a közügyekkel, a fakivágás jogosságával; e következtetését azonban észszerű indokkal nem támasztotta alá, így az önkényes, és a tartalomsemlegesség elvét is sérti. Ugyancsak sérti ezt - a terhelt álláspontja szerint - az is, hogy a bíróság viszont a "rohadt kommunisták" kijelentést nem tartotta becsületcsorbítónak.
[12] Valójában a terhelt véleménye összefüggésben állt a polgármester közhatalom-gyakorlói tevékenységével, sőt még a fakivágással is, mert a "fasiszta jelző" az önkényes, a polgárokat elnyomó hatalomgyakorlásra enged asszociálni.
[13] Az indítvány külön is sérelmezte, hogy a jogerős ítélet olyan megállapítást is tartalmaz, amiből kitűnően a bíróság kifejezetten a polgármester e megbízatására, közfunkciójára, az ahhoz tapadó esküjéből kiindulva tartja indokoltnak szankcionálni a becsmérlő kritikát, és a kritika megfogalmazójának rosszhiszeműségét állapította meg. Ezzel szemben a közléssel érintett személy közfunkciójából kiindulva az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság határozatai alapján - ahogy azt korábban bemutatta - éppen a szólásszabadság tágabb határaira kell következtetni, a kijelentés jó- vagy rosszhiszeműsége pedig közömbös, az ezzel ellentétes álláspont ugyancsak a tartalomsemlegesség elvét sérti.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[15] Indokai szerint a "maga egy fasiszta" kijelentés a becsület csorbítására objektíve alkalmas kifejezést foglal magában, aminek használatával a terhelt meghaladta a véleménynyilvánítás Alaptörvényben meghatározott alkotmányos jogának gyakorlását, és túllépte azt a mértéket is, amelynek elviselése a politikus közszereplőtől e minőségére tekintettel elvárható. Az is kitűnik az irányadó tényállásból, hogy a terhelt az emberi méltóságot súlyosan sértő kifejezést a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével összefüggésben használta.
[16] Ekként - az ügyészi álláspont szerint - a jogerős ítéletben a terhelt bűnösségének megállapítására becsületsértés vétségében a büntető anyagi jog szabályaival összhangban került sor.
[17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.
[18] A nyilvános ülésen a terhelt védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kiemelte, hogy az indítvány vezérfonala a 13/2014. (IV. 18.) AB határozaton alapszik, amely szerint az emberi méltóságból fakadó becsületvédelem - az e határozatban kimunkált mérce szerint - a szabad véleménynyilvánítás jogának a korlátját jelenti. Ennek a határnak a megvonása azonban egy-egy konkrét ügyben a jogalkalmazó bíróság feladata, aminek során a jelen ügyben eljárt bíróságok téves következtetésre jutottak. A "maga egy fasiszta" kifejezés értékítéletet fogalmaz meg; az eljárt bíróság nem adta indokát, hogy miben különbözik ettől a "rohadt kommunista" kifejezés. A terhelti véleménynyilvánítás pedig egy közhatalmat gyakorló polgármester intézkedése közben, azzal összefüggésben történt; a fasiszta kifejezésnek van egy politikai-ideológiai tartalma, ami egyértelműen az intézkedés milyenségére vonatkozott.
[19] A Legfőbb Ügyészség képviselője ugyancsak fenntartotta az átiratukban foglaltakat. Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályokkal összhangban, törvényesen állapították meg a terhelt bűnösségét. Utalt rá, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a gyalázkodó és az emberi méltóságot sértő nyilatkozatok még akkor is alkalmasak bűncselekmény megvalósítására, ha formálisan kritikai megjegyzésként hangoznak el; azt pedig, hogy mi minősül becsület csorbítására alkalmas kifejezésnek, a sértett szubjektumától függetlenül, az általános közfelfogás alapján kell meghatározni.
[20] Az ügyészi álláspont szerint a "maga egy fasiszta" kifejezés nemcsak az intézkedésre utalt, hanem az intézkedő személyére vonatkozott, ami túlmegy azon a határon, amit a közhatalmat gyakorló személyeknek kritikaként el kell viselni. A sértett polgármesterként tett intézkedése a terhelt rosszallását váltotta ki, azonban a "maga egy fasiszta" nem egy közügyek körében eljárt hatóságra vonatkozik, hanem lényegesen túlmutat a demokratikus alapelvek között rögzült véleménynyilvánítás szabadságán. Az ügyész a védő felszólalása kapcsán megjegyezte, hogy az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is mindenben eleget tettek.
[21] A védő viszonválaszában arra mutatott rá, hogy helyi szinten a közhatalmat a polgármester gyakorolja, és ekként összeolvad a közhatalom és a személy. Ha ezen funkciókat szét kellene választani, az - a védő álláspontja szerint - a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan megszorítását jelentené. Fenntartotta, hogy a "fasiszta" jelző nem a polgármester legbensőbb énjéhez kapcsolódik.
[22] Az ügyész viszonválasza szerint azonban a szövegkörnyezet egyértelmű következtetést enged arra nézve, miszerint a sértett személyét érintette a kifejezés.
[23] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján - egyebek mellett - valóban felülvizsgálati ok, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértése miatt került sor. Az indítvány tehát tartalmában törvényes felülvizsgálati okra hivatkozik, amikor a cselekmény jogellenességének hiányát, s ilyen módon a korábbi Btk. 10. § (2) bekezdése szerinti társadalomra veszélyesség, mint az említett törvényhely (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény-fogalom egyik szükséges elemének a hiányát állította, arra alapítva, hogy a terhelt a bűncselekményként terhére rótt magatartásával az Alaptörvényben biztosított szabad véleménynyilvánítási jogát - alkotmányos keretek között - gyakorolta.
[25] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria a terhelt terhére rótt cselekmény kapcsán elsőként ezt vizsgálta meg. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás
[26] - egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (korábbi Btk. 180. §, illetve Btk. 227. §);
[27] - másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (korábbi Btk. 179. §, illetve Btk. 226. §).
[28] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény valójában nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el; ezért lehet mondani, hogy nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.
[29] Jelen ügyben ez a következők vizsgálatát, megítélését igényli, illetve jelenti. A községi - közigazgatási döntésen alapuló - fakivágás közepette, egy magános (a terhelt) a fakivágást intéző hivatalos személyre (a sértettre) azt a kijelentést tette, hogy "maga egy fasiszta". Az ügyészség és az eljárt bíróság szerint ez bűncselekmény, a terhelt és védője szerint viszont nem.
[30] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig épp az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:
[31] - a rágalmazás és becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,
[32] - a rágalmazó eseményt, történést formál; az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,
[33] - a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.
[34] Ehhez képest alapvető különbség van aközött, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére apellál, avagy aközött, hogy eleve értékítéletet mond. Előbbi a hallgatót meg akarja győzni saját igazáról, utóbbi viszont már készen szállítja a saját álláspontját, értékítéletét. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről, azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.
[35] A tényállásszerűség követelménye alapján tehát az első eldöntendő kérdés az, hogy az elkövető magatartása (amiről szó van) tényállítás, híresztelés, avagy kifejezés használata.
[36] Az emberi gondolkodás ítéletek alakjában (ítéletalkotás által) történik. Az ítélet valamiről, annak a valaminek az állítását vagy tagadását jelenti. Tényítélet az, amikor magára a valóságbeli tényre, körülményre vonatkozóan történik leíró jellegű megállapítás; a jog nyelvén ez a tényállítás.
[37] A tényállításhoz azonban újabb ítélet is kapcsolódhat, aminek viszont már értékelő funkciója van. Ez az értékítélet, ami a valósághoz (a valóságot leíró megállapításhoz) fűzött következtetés.
[38] Jogilag a tényállítás és értékítélet közötti határvonal abban áll, miszerint tényállításról van szó, ha az adott nyilatkozat alapjául meghatározott, egyedileg elhatárolt, objektív valósága szempontjából megvizsgálható esemény, történés szolgál. Ezzel szemben értékítélet, ha annak alapja nem egyedileg körülhatárolt esemény, vagy ha a következtetések láncolata annyira hosszú, oly mértékben áttételes, hogy az egyedileg körülhatárolt, meghatározott események már nem úgy jelennek meg, mint a megnyilatkozás alapja. Minden értékítélet viszonyítást foglal magában, és minden értékítéletnek általánosító tendenciája van. Az értékítélet valójában nem más, mint kifejezési mód egyszerűsítése, tehát a tényállítás sommásítása.
[39] Ez - értelemszerűen - egyben azt is jelenti, hogy a tényállítási tartalom elveszti a konkrétságra való visszavezethetőségét. Másfelől az egyre absztraktabbá válás pedig sűrítést, tipizálást, a lényeg megragadását jelenti; amiért is az emberek egymás között inkább használják azt a tényállítások helyettesítésére. Ez viszont már nem tényállítás, hanem értékítélet.
[40] Mindezekre tekintettel jelen ügyben a "maga egy fasiszta" megnyilatkozás azt jelenti, hogy amit a sértett csinál, az - a terhelt megítélése szerint - olyan, mintha fasiszta tenné. A "maga egy fasiszta" megnyilatkozás nem azt jelenti, azáltal a terhelt nem azt mondta, hogy a sértett fasiszta bűnt követ vagy követett el, amint a tényállás szerinti "rohadt kommunisták" kifejezés (amit egyébként a bíróság jogerős ítéletében büntetőjogilag nem rótt a terhelt terhére) sem azt jelenti, hogy a terhelt szerint a sértettek valamely kommunista bűn elkövetői.
[41] Kétségtelen odafigyelést igényel annak eldöntése, hogy mikor van tényállítás, aminek veszélyessége a tények hitelével való rontás, és mikor van olyan leegyszerűsítés, ami mögött valójában semmi tényre való vonatkozás, vonatkoztathatóság nincs, és az ekként nem más, mint értékítélet. Utóbbi pedig büntetőjogilag nem akadályozott, feltéve, hogy az nem gyalázkodás.
[42] Ebben a kérdésben nem a nyelvtan dönt; nem annak van jelentősége, hogy a mondat állítmánya cselekvést kifejező ige-e vagy sem, illetve jelző-e vagy sem. A tényállítás kifejezhető
[43] - a sértett valamely cselekményének megjelölésével (vö. "sikkasztott"),
[44] - a sértett cselekvési körén kívül eső körülmény megjelölésével (vö. "kiderült, hogy a kezelésére bízott pénzből hiányzik"),
[45] - a sértett személyére vagy cselekményére utaló fő- vagy melléknévvel (vö. tolvaj, megvesztegethető),
[46] - a sértett jövőbeni magatartása jelzésével (vö. "nem utasítaná vissza a neki felajánlott vagyoni előnyt"),
[47] - történhet az állítás jellegzetes gesztussal (ami az elvételi mozdulatot utánzó gesztus)
[48] [Dr. Angyal Pál: A becsület védelméről szóló 1914:XLI. T.-cikk; Budapest, Athenaeum, 1927., 22. oldal; s ue. változata Dr. Kálmán György: A becsület védelme az anyagi büntetőjogban; Budapest Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961., 100. oldal].
[49] Ekként, ha valakiről azt mondják, hogy valamit ellopott, akkor az rágalmazó tényállítás, ha viszont azt, hogy tolvaj, vagy hajlama van a lopásra, akkor az becsületsértő lehet.
[50] Ha pedig önmagában (csupán) azt mondják róla, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni. Ebből a visszavezethetőség ugyanis olyan spekuláció lenne, ami a verbális bűncselekmények esetében a tényből tényre való következtetést tenné lehetővé, holott ezen cselekmény az adott szó kimondásával, elhangzásával egyben rögzült, lezárt tartalmúvá válik.
[51] Jelen ügyben tehát a fasiszta - és egyébként a kommunista - szó is valójában ezt jelenti; (pusztán) értékítéletet.
[52] Nyilvánvalóan lényeges, hogy miként kell értelmezni valamely inkriminált nyilatkozatot. A Kúria hangsúlyozottan a tényállásszerűségből kiindulást tekinti alapvető szempontnak, mivel a bíróság számára a törvény jelenti a kiindulópontot, és egyben a kötelezést is. A bírói jogalkalmazásra vonatkozó külső - így az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi bíróság általi - elvárásra odafigyelés pedig valójában azt jelenti, hogy a becsületcsorbításra alkalmasság kapcsán vizsgálni kell, hogy milyen körülmények között történt a felrótt (sérelmezett) magatartás (így kerülhet szóba a közügyek intézése). Mindez azonban nem közömbösíti a jogalkalmazás eredendő támpontjának, a tényállásszerűségnek a vizsgálatát [vö. 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 13/2014. (IV. 18.) AB határozat].
[53] Az adott kérdés - kifejezés - vonatkozásában az EJEB gyakorlata szerinti esetek a következők:
[54] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) a Feldek kontra Szlovákia ügyben 2001. július 12-én hozott ítéletében (29032/95. számú kérelem) megállapította, hogy Szlovákia megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 10. cikkében rögzített véleménynyilvánítás szabadságát akkor, amikor a szlovák Legfelsőbb Bíróság egy újságírót a szlovák kulturális és oktatásügyi minisztert élesen kritizáló írása miatt elmarasztalt. Az újságíró 1995-ben több újságban megjelent cikkében a miniszter "fasiszta múltjára" hivatkozott. A Bíróság meggyőződött arról, hogy a szlovák kultuszminiszter esetében a "fasiszta múlt" mint értékítélet olyan információk alapján került kinyilatkoztatásra, melyek a nagy nyilvánosság számára már ismertek voltak. A Bíróság elutasította a "fasiszta múlt" kifejezés korlátozó jellegű meghatározását. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szlovák Legfelsőbb Bíróság nem tudott meggyőző módon olyan kényszerítő társadalmi igényt meghatározni, amely alátámasztaná azt, hogy egy közéleti szereplő személyiségi jogainak védelme megelőzze a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságát.
[55] A Bíróság a Scharsach és News Verlagsgesellschaft mbH kontra Ausztria ügyben 2003. november 13-án hozott ítéletében (39394/98. számú kérelem) kifejtette, hogy a köz érdeklődésére számot tartó ügyekre vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság védelmét biztosító szabályok irányadóak olyan esetekben, amikor egy személyt "nácinak" vagy "neonácinak" neveznek, és a nyilatkozónak alapos oka van feltételezni, hogy az így nevezett személy - különösen politikus vagy más közéleti szereplő - szimpatizál a náci ideológiával, vagy az befolyásoló hatással van rá.
[56] A Bíróság a Dyuldin és Kislov kontra Oroszország ügyben 2007. július 31-én hozott ítéletében (25968/02. számú kérelem) megállapította, hogy elengedhetetlenül fontos különbséget tenni a tényállítások és az értékítéletek között. A Bíróság a "helyi neofasiszta" és ehhez hasonló kifejezéseket mindig is az utóbbi kategóriába tartozónak ítélte.
[57] A Bíróság a Gavrilovici kontra Moldova ügyben 2009. december 15-én hozott ítéletében (25464/05. számú kérelem) emlékeztetett arra, hogy korábbi ítéletei szerint a "neofasiszta" és "náci" szavakkal minősítés az e szavakhoz kapcsolódó sajátos megbélyegzésre alapítottan nem eredményez automatikusan becsületsértés miatti elítélést (Scharsach és News Verlagsgesellschaft mbH kontra Ausztria ügy). A bíróság ismételten hangsúlyozta, hogy az "idióta" és a "fasiszta" szavak mint általánosan sértő kifejezések bizonyos körülmények között elfogadható kritikai megnyilvánulásoknak minősülhetnek (Bodrožić és Vujin kontra Szerbia ügy, Oberschlick kontra Ausztria ügy és Feldek kontra Szlovákia ügy). A Bíróság a Bodrožić és Vujin kontra Szerbia ügyben és a Feldek kontra Szlovákia ügyben hozott ítéleteire hivatkozással rámutatott arra, hogy egy személy fasisztának, nácinak vagy kommunistának bélyegzése nem tekinthető a megbélyegzett személy politikai párthoz tartozására vonatkozó tényállításnak. A Bíróságnak az adott ügy sajátos körülményeit a maguk egészében kell megvizsgálnia annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy a panaszos ilyen kifejezések használata miatti büntetőbírósági elítélése arányos-e az elérni kívánt törvényes céllal (Bodrožić és Vujin kontra Szerbia ügy). A Bíróság végezetül emlékeztetett arra, hogy egy, a véleménynyilvánítás szabadságával élő személlyel szemben büntetőjogi szankciók alkalmazása "...csak kivételes körülmények között, különösen más alapvető jogok súlyos megsértése esetén..." tekinthető az Egyezmény 10. cikkével összhangban állónak (Cumpănă és Mazăre kontra Románia ügy).
[58] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges
- az elkövető felfogása szerint,
- a sértett felfogása szerint,
- vagy objektív ismérv szerint.
[59] Következetes, évszázados az ítélkezési gyakorlat az objektív ismérv mellett. A becsület csorbítására való alkalmasság tehát objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot [EBH 1999.87., BH 2001.462., BH 1994.171.III.].
[60] A törvény tehát, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, illetve számára bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.
[61] Ez a formula volt adott egyébként 1990 előtt is, azzal a - nem lényegtelen - különbséggel, hogy "az uralkodó társadalmi felfogás" volt az objektív értelmezés szempontja. Ehhez képest
- egyfelől akkor nem volt becsületsértő a korábbi volt földbirtokosra a kommunista jelző használata, mondván: annak objektív értelme az uralkodó felfogás szerint dicsérő, még ha az érintett magára nézve sértőnek is tartotta;
- másfelől viszont ugyanezen uralkodó társadalmi felfogás mentén elítélendő volt a fasiszta nézet felrovása, az ugyanis az adott politikai rendszerben (szocializmus) sértőnek volt tekintendő [e két szakmai álláspont egyazon szakirodalmi munka 69. és 92. oldalán megfogalmazott; Dr. Kálmán György im.].
[62] A Kúria rámutat arra, hogy
- egyrészt nyilvánvalóan különböző az - egyébként megegyező törvényi tényállások mögötti - objektív elvárás jelenlegi tartalma annak a korábbi, 1990 előtti tartalmától;
- másrészt - értelemszerűen - az Alaptörvény támpontot ad.
[63] Nyilvánvaló szempont, hogy egy társadalomban mi az általános felfogásnak a berendezkedési alapja. Az alapvető, lényegi különbséget az jelenti, hogy demokratikus berendezkedés közepette az általános társadalmi felfogás nem az uralmon lévő politikai nézet foglya, hanem az abban való közmegegyezés kifejezője, hogy mi az, ami nem lehet, és mi az, ami lehetséges. Ezért nyilvánvalóan meghaladott a szocializmus viszonyai közepette érvényes gondolkodás szerinti objektív szempont továbbvitele; másként szólva az objektív szempont korábbi gondolkodás szerinti érvényének továbbvitele a meghaladott.
[64] Ezzel szorosan összefügg, hogy az Alaptörvény kifejezetten szól arról, miszerint egyaránt a diktatúra körébe tartozó a szocializmus/kommunizmus és a nemzetiszocializmus eszmerendszere [Alaptörvény Nemzeti Hitvallás; U) cikk]. Mindemellett nyilvánvalóan ezt fejezi ki a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását fenyegető Btk. 333. §-a szerinti - a korábbi Btk. 269/C. §-a szerinti - törvényi tényállás is. Következésképpen az objektív - s ekként változatlan - ismérv alapjául vehető általános társadalmi elvárásként csak az lekövethető, ami
- a demokratikus berendezkedést pártolja,
- viszont elveti, ami nem ilyen.
[65] Ekként lehet kiismerhető szempontra jutni abban a kérdésben, hogy a fasiszta és a kommunista (vagy bármely más politikai felfogáshoz köthető) szó rámondása valakire miként veendő.
[66] Ehhez képest valamely sommásított, konkrétságra vissza nem vezethető leegyszerűsítés csupán értékítélet lehet, s mint ilyen, nem válhat büntetőjogi fenyegetés célpontjává.
[67] Így a jelen ügyben a "maga egy fasiszta" kijelentés sem képezi büntetendőség alapját, mivel nem tényállásszerű magatartás (függetlenül attól, hogy ki a sértett, illetve annak mekkora az elvárható tűrőképessége, avagy az értékítélet milyen szövegkörnyezetben szerepel). A lényeg, hogy ez a becsületsértés vétsége (vagy más, az emberi méltóság védelmét szolgáló bűncselekmény) tekintetében nem tényállásszerű magatartás.
[68] Rámutat a Kúria arra, hogy az eljárt bíróság - a már kifejtettekből is kitűnően - nyilvánvalóan nem helytálló indokkal választotta le, különítette el a "kommunista" kifejezést a másiktól és kezelte önállóan; függetlenül attól, hogy az arra vonatkozó végkövetkeztetése - a büntetőjogi felróhatóságból való kizárása - viszont helyes.
[69] Az eljárt elsőfokú bíróság ugyanis
[70] - egyrészt ítéletének indokolásában is kitért rá, miszerint megállapította azt, hogy a terhelt tagadásával szemben elhangzott K. A. és H. E. tekintetében a "rohadt kommunisták", illetőleg K. A. sértettre vonatkozóan a "maga egy fasiszta" kifejezés; és az általa megállapított tényállásban is rögzítette mindkét kijelentést; azonban
[71] - másrészt kifejtette azt is, miszerint csupán a "fasisztázó" kifejezés vonatkozásában kellett a becsület csorbítására alkalmasság vizsgálatát elvégezni, "ugyanis a bíróság szerint a kommunista kifejezés köznapi használata miatt nem bír a mai felfogás szerint becsületcsorbításra alkalmassággal", a másodfokú bíróság pedig már K. A. vonatkozásában sem foglalkozott a "rohadt kommunisták" kijelentés értékelésével.
[72] Az eljárt bíróság indoka azonban nem alapos, és alapossá sem tehető. A két kifejezés közötti ilyetén különbségtétel - a már kifejtettek nyomán - nem helytálló; ugyanakkor a Kúria jelen határozatában kifejtett indokok alapján egyik vád tárgyává tett terhelti kifejezés sem tényállásszerű.
[73] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, s a terheltet az ellene becsületsértés vétsége [korábbi Btk. 180. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat] miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont első fordulata alapján - mert a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény - a Be. 331. § (1) bekezdése szerint felmentette.
(Kúria Bfv. III. 1.125/2016.)
BH 2017.2.43 Becsületsértést, rágalmazást nem valósít meg, mert nem tényállítás, nem gyalázkodó jellegű és a becsület csorbítására nem alkalmas egy sajtótájékoztatón elhangzott azon kijelentés, mely szerint egy település iskola-összevonásaival kapcsolatos létszámcsökkentéseket "az intézményvezetők úgy hajtottak végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg" [Btk. 226. § (1) bek., 227. § (1) bek. a), b) pont; Be. 6. § (3) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2015. január 23-án kelt ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli becsületsértés vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 227. § (1) bek. a) és b) pont]. Ezért halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 200 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, és egyben rendelkezett annak meg nem fizetésének esetére a szabadságvesztésre való átváltoztatásáról.
[2] A III. r. terhelt vonatkozásában a terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2015. március 31-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak a III. r. terheltet érintő része a következő:
[4] A III. r. terhelt, a.-i polgármester 2011. szeptember 17-én "Létszámcsökkentéskor a leggyengébbek távoznak" címmel A.-n sajtótájékoztatót tartott, ahol az a.-i iskola-összevonásokkal összefüggésben a magánvádlókra vonatkozóan, őket néven nem nevezve, de személyüket egyedileg beazonosítható módon az alábbi becsületcsorbításra alkalmas kifejezésekkel illette: "a város önkormányzata által meghatározott létszámcsökkentéseket az intézményvezetők úgy hajtották végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg".
[5] Az ítélet indokolása a törvényes vádra utalás körében tartalmazza, hogy a III. r. terheltet M. M., Sz. E. és E.-N. P. 3 rendbeli becsületsértés vétségével vádolta.
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvényi okát nem jelölte meg, de ténybelileg a terhelt bűnösségének a büntetőjog szabályainak megsértésével történt megállapítására, és a bűncselekmény törvénysértő minősítésére [Be. 416. § (1) bek. a) és b) pont] utalt. Érdemben pedig a jogerős ítélet megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a III. r. terhelt felmentését - kérte.
[7] Indokai szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhelt sérelmezett kijelentését nem tekintették tényállításnak, és akkor is, amikor - erre hivatkozással - a valóság bizonyítását kizártnak tartották. Álláspontja szerint a Btk. 229. § (1) bekezdése kifejezetten a Btk. 226-228. §-ai szerinti bűncselekmények tekintetében teszi lehetővé valóság bizonyítását, a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése pedig a valóság bizonyításának feltételei között említi a "kifejezés használatának" közérdek vagy nyomós magánérdek által indokolt voltát is.
[8] Az elsőfokú bíróság tehát a védői álláspont szerint tévedett, amikor a valóság bizonyítását nem rendelte el, ugyanakkor arra a büntetőeljáráson kívül lényegében sor került. Időközben ugyanis már jogerősen lezárultak azok a munkaügyi perek, melyeket a sértettek kezdeményeztek, és melyek keretében az elbocsátások szakmai megalapozottságának a bíróság általi vizsgálatára is sor került.
[9] A védő indítványához csatolta a büntetőeljárásban nem érintett S. M. munkaügyi perében hozott első- és másodfokú, továbbá felülvizsgálati határozatot, melyben végül is a felperes keresete elutasításra került. A bíróság pedig a jogerős ítéletében megállapította, hogy amennyiben a felperes egyetemi végzettséggel rendelkezett volna, úgy elbocsátására nem került volna sor.
[10] Utalt a védő arra is: a "leggyengébb" szó nem szinonimája a "gyengének"; így negatív értékítéletet nem hordoz magában, csupán egy adott, zárt személyi körön belüli viszonyrendszert határoz meg. Az a.-i önkormányzat által működtetett oktatási intézményekben a létszámcsökkentés folytán elbocsátottak száma a 2011-et megelőző, és az azt követő években is nagyságrendileg egyenlő volt; a munkáltató azon pedagógusok jogviszonyát szüntette meg, akiket nem tudott ellátni feladattal, mert nem rendelkeztek az azok ellátásához szükséges képzettséggel, végzettséggel.
[11] Az indítvány szerint tehát a valóság vizsgálata alapján azt kellett volna az eljárt bíróságnak megállapítania, hogy a "leggyengébb" kifejezés használata a terhelt részéről, nem volt sem lealacsonyító, sem méltánytalan, sem az emberi méltóságot sértő, hanem a tanári kar, nevelői testület képzettségéhez, képesítéséhez kapcsolódó viszonyítás tényszerűségét jelöli.
[12] A védő álláspontja szerint a valóság bizonyításának elrendelését a közérdek indokolta, különösen S. M. esetében, aki maga is helyi politikus, ezért tűrési kötelezettsége is magasabb.
[13] Az indítvány szerint a III. r. terhelt sérelmezett kijelentése azon alapult, hogy az intézményvezetők - hangsúlyozottan a saját döntési jogkörükben - nyilvánvalóan és logikusan nem a legkiválóbb munkavállalóikat bocsátják el a létszámleépítés során. A terhelt erre a tényre utalt, így a jogerős ítéletben a terhére rótt kijelentés nem kifejezés, hanem tényállítás. Ugyanakkor az nem becsületsértő és nem rágalmazó jellegű.
[14] Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok a valóság bizonyításának el nem rendelésével, azonban a csatolt munkaügyi határozatok alapján megállapítható, hogy a terhelt bűnössége megállapításának sem a 3 rendbeli becsületsértés vétsége, sem esetlegesen 3 rendbeli rágalmazás vétsége miatt nincs helye.
[15] A felülvizsgálati indítványra a magánvádlók közös írásbeli észrevételt terjesztettek elő.
[16] Ebben kiemelték: a III. r. terhelt állítása szerint a magánvádlók "szakmailag" tartoznak a "leggyengébbek" közé; ez a kifejezés pedig vitán felül alkalmas a becsület csorbítására, a társadalmi értékítélet negatív befolyásolására.
[17] Utaltak rá: az alapeljárásban maguk is bizonyítani kívánták munkavégzésük magas szakmai színvonalát, a legkiválóbbak között értékelt munkavégzésüket, azonban az eljárt bíróságok ennek azért nem tettek eleget, mert a terhelt kifejezését becsületsértésnek - nem pedig rágalmazásként - értékelték.
[18] Vitatták az indítványban kifejtett azon álláspontot, miszerint a terhelt kijelentésének valóságtartalma az ő vonatkozásukban bebizonyosodhatott volna, mint ahogy sem jelen büntetőügyben, sem a magánvádlók munkaügyi pereiben nem került szóba a szakmaiságukat dehonesztáló, illetve a munkavégzésük elégtelen voltára vonatkozó adat. A III. r. terheltnek ugyanakkor nem is lehetett tudomása a magánvádlók szakmaiságának színvonaláról, minthogy velük semmiféle kapcsolatban vagy jogviszonyban nem is állt.
[19] Utaltak arra is: az indítvány egy, a jelen eljárásban nem érintett személlyel kapcsolatban fogalmaz meg érveket, de a magánvádlók tekintetében von le következtetéseket, így érvelésének az alapja is többszörösen téves. S. M. a jelen ügyben nem érintett, a rá való bármiféle hivatkozás nem is tartozhat erre az eljárásra.
[20] Végül a magánvádlók kiemelték: egyikük sem közszereplő, ekként nem kötelesek eltűrni semmiféle, méltóságukat sértő, ráadásul nagy nyilvánosság előtt elhangzott sértést, melynek megtételét ráadásul semmiféle közérdek vagy nyomós magánérdek nem indokolhatta.
[21] Mivel a felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.
[22] Ennek során megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.
[23] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[24] Ezt vizsgálva a Kúria megállapította: a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása sem a becsületsértés, sem a rágalmazás vétségének törvényi tényállási elemeit nem meríti ki.
[25] Ennek indokai azonban jelentős részben eltérnek az indítványban foglaltaktól.
[26] Annyiban kifejezetten a magánvádlók észrevételében foglaltakat osztotta a Kúria, miszerint az indítvány indokolásának egy része semmiféle összefüggésben nincs a jelen eljárás tárgyával. A védő nem csupán érveinek egy jelentős részét alapította az S. M. munkaügyi perében megállapított adatokra, hanem - indítványa 3. oldalának hatodik bekezdésében - még külön álláspontot is kifejtett a jogerős ítéletben a III. r. terhelt terhére S. M. vonatkozásában megállapított becsületsértés vétsége tekintetében. Mindezek alapján pedig megállapítható, hogy az abban a téves feltevésben keletkezett, miszerint a III. r. terhelt terhére rótt 3 rendbeli becsületsértés egyikét S. M. sérelmére követte el - a jogerős ítélet szerint - a terhelt.
[27] Ezzel szemben rögzítendő, hogy az ügyben az M. M., Sz. E. és E.-N. P. sérelmére elkövetett becsületsértés vétsége miatt marasztalta el a bíróság jogerős ítéletével a terheltet; S. M. az eljárásban a Be. 51. § (1) bekezdése szerinti sértettként, vagy a Be. 52. § (1) bekezdése szerinti magánvádlóként nem szerepelt.
[28] Értelemszerűen az S. M. munkaügyi perében megállapított tényállás, illetve az abban az eljárásban valósnak elfogadott bármilyen adat a III. r. terheltnek a magánvádlók sérelmére elkövetett cselekményei kapcsán való büntetőjogi felelőssége tekintetében közömbös.
[29] Az a védői álláspont is csak részben helytálló, miszerint törvénysértő az az álláspont, hogy valóság bizonyításának becsületsértés esetén nincs helye.
[30] A Btk. 229. § (1) bekezdése egyértelműen megjelöli, hogy a valóság bizonyítása a Btk. 226-228. §-aiban meghatározott bűncselekmények esetében eredményezheti büntethetőséget kizáró ok megállapíthatóságát. A törvényben megjelölt bűncselekményi kör tehát felöleli a Btk. 227. §-ában foglalt becsületsértést is.
[31] Ugyanakkor a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése rögzíti, hogy a valóság bizonyításának tény állítása, híresztelése, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használata esetén van - az egyéb feltételek megléte esetén - törvényes lehetőség. Mindhárom megjelölt elkövetési magatartás a Btk. 226. §-a szerinti rágalmazás törvényi tényállásban szerepel.
[32] A látszólagos ellentmondás feloldása az, hogy a becsületsértés is elkövethető tényállítással (azaz a rágalmazással megegyező elkövetési magatartással), ha arra nem más, azaz az elkövetőn és a passzív alanyon kívüli másik személy előtt kerül sor. Ebben az esetben a cselekmény nem minősülhet rágalmazásnak, mert annak a más előtt való elkövetés az elengedhetetlen tényállási eleme, azonban ezzel a becsületsértés törvényi tényállásának valamennyi eleme megvalósulhat. Ezért is rögzíti a Btk. 227. § (1) bekezdése, hogy a becsületsértés megállapítására csak a Btk. 226. §-ában meghatározott esetkörön kívül kerülhet sor.
[33] Így tehát, ha a becsület csorbításra alkalmas tényt nem más előtt állítja vagy híreszteli az elkövető, illetve nem más előtt használ arra közvetlenül utaló (s így egyúttal szükségszerűen a becsület csorbítására alkalmas) kifejezést, úgy becsületsértés valósul meg, és helye van a valóság bizonyításának, hiszen a Btk. 227. §-a bennfoglaltatik a Btk. 229. § (1) bekezdésében írt meghatározásban, és az említett elkövetési magatartások esetén e törvényhely lehetővé is teszi a valóság bizonyítását.
[34] Ha viszont a becsületsértés kizárólag becsületsértő kifejezés használatával - akár mások előtt - valósul meg, hiába teszi lehetővé a Btk. 229. § (1) bekezdése a valóság bizonyítását becsületsértés esetére, annak további szövege a konkrét elkövetési magatartással, azaz a becsület csorbítására alkalmas kifejezéssel szemben nem engedi meg azt.
[35] Jelen esetben ez utóbbi esetről van szó, nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok ennek mellőzésekor.
[36] Mindazonáltal a jogerős ítéleti tényállásból kitűnik, hogy a III. r. terhelt cselekménye az irányadó tényállás alapján - annak valóságtartalmától függetlenül - nem bűncselekmény.
[37] A Btk. 227. § (1) bekezdése szerinti becsületsértés vétségét az követi el, aki - a rágalmazás keretein kívül - mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, avagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ.
[38] A "szakmailag leggyengébb" kifejezés önmagában semmiképpen sem durva, öncélúan gyalázkodó jellegű; éppen ellenkezőleg, akár az irodalmi nyelvezet követelményeinek is megfelel. Teljes egészében osztotta ezen túlmenően a Kúria azt a védői álláspontot, miszerint az tartalmilag sem becsületcsorbító; nem általános értékítéletet, hanem csupán egy adott személyi körön belüli viszonyrendszert jelöl meg, ráadásul annak alapjai - például az elvárt képzettség szintjéhez igazodóan - objektíve is meghatározhatók.
[39] Az ügyben a terhelt bűnösségét illetően azonban a legnagyobb jelentősége annak van: a III. r. terhelt a sérelmezett kifejezéssel nem a saját véleményét állította, de még csak nem is másnak a terheltek személyéről alkotott értékítéletét terjesztette tovább, hanem arról az elvről beszélt, ami alapján az intézményvezetők - legalábbis saját szándékaik szerint - a létszámleépítés során elbocsátandók személyét meghatározták.
[40] Következésképp az is rögzíthető, miszerint kizárólag az intézményvezetők döntésének a következménye volt az, hogy ki került abba a helyzetbe, melyben a III. r. terhelt kijelentését magára vonatkoztathatta; abban a terheltnek szerepe, közrehatása nem volt.
[41] Így az sem állapítható meg, hogy a terhelt kijelentése meghatározott személyre - így konkrétan a három magánvádló személyére is - vonatkozott volna. Megjegyzi a Kúria, hogy a jogerős ítéleti tényállásból is csupán annyi tűnik ki, hogy a III. r. terhelt "a magánvádlókra vonatkozóan" tette meg kijelentését; az kizárólag az ítélet indokolásának egyéb részeiben feltüntetett - s így tartalmilag a tényállás körébe tartozó (BH 2005.89.; BH 2006.12.392.) - adatokból tűnik ki, hogy e megnevezés mögött három természetes személy - név szerint M. M., Sz. E. és E.-N. P. - rejlik.
[42] Ugyanakkor az ügyben hozott határozatok indokolásából kitűnik az is, hogy a szóban forgó létszámcsökkentés jóval több pedagógust érintett; így legfeljebb - mások mellett - a magánvádlók személyére is vonatkoztathatónak lehet tekinteni a III. r. terhelt terhére rótt kijelentést. Mindemellett az is szükségszerű, hogy a létszámleépítés okán kívül is szűnhetett meg pedagógusi munkaviszony az adott időszakban is, és a sérelmezett nyilatkozat még csak utalás szintjén sem tartalmazza, kik azok a természetes személyek, akiknek a létszámcsökkentés okán - s ekként áttételesen, a terhelt véleménye szerint a "szakmailag leggyengébb" mivoltuk miatt -, és kik azok, akiknek más okból - akár saját kezdeményezésükre - szűnt meg a munkaviszonya.
[43] Minden más forrás, amiből esetleg a közlést megismerők az azzal érintettek, és így a magánvádlók személyét (is) azonosíthatták, a vád, a megállapított tényállás, és a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségének körén is kívül esik.
[44] Összefoglalva tehát: a III. r. terhelt kifogásolt kijelentése nem tényállítás, hanem más személy értékítéletének a közlése, amely nem alkalmas a három természetes személy magánvádló becsületének csorbítására. Ekként a III. r. terhelt cselekménye sem a jogerős ítéletben terhére rótt becsületsértés vétségét [Btk. 227. § (1) bek. a) és b) pont] nem meríti ki, de rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1) bek.] megállapítására sem alkalmas.
[45] A III. r. terhelt bűnösségének megállapítására így a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[46] Megjegyzi a Kúria: az indítvány a felülvizsgálat jogszabályi alapjaként a törvénysértő minősítést is megjelölte. Ez azonban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak akkor képezné felülvizsgálat okát, ha annak következtében törvénysértő büntetés is került volna kiszabásra. Az indítvány indokai között azonban annak megfelelő okfejtés nem szerepel.
[47] A védő ugyanis a törvénysértő minősítés kapcsán csupán utalt rá, hogy a vádban foglalt cselekmény - a tényállítás okán - legfeljebb rágalmazásnak minősülhetne, azonban jelen esetben az sem valósult meg.
[48] Ez pedig tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt felülvizsgálati oknak felel meg, ami pedig az említett törvényhely b) pontjára való hivatkozást - egyidejűleg - kizárja; előbbi ugyanis éppen a bűnösség megállapítását támadja, míg utóbbi a büntetés törvényessé tételét célozza, ami fogalmilag magában hordozza a bűnösség - legalábbis egy bűncselekményt illető - nem vitatását is. Jelen esetben azonban a védő ilyen tartalmú nyilatkozatot még másodlagosan sem tett; a terhelt bűnösségének megállapítását azonban - a korábban kifejtettek szerint - alappal és eredményesen támadta.
[49] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott jogerős ítéletet a III. r. terhelt tekintetében a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és a terheltet az ellene 3 rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján, a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti okból, bűncselekmény hiányában felmentette.
(Kúria Bfv. III. 1.086/2016.)
BH 2016.7.167 I. Az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetésének helye - amely egyben az általános illetékességi oknak felel meg - a weboldalt működtető szerver helye. Amennyiben a weboldal külföldi székhelyű szerverről működik, a bíróság illetékességét a terhelt lakó-, illetve tartózkodási helye határozza meg [Be. 17. § (1) bek., 18. § (1) bek.; Btk. 226. § (1) bek., 227. § (1) bek.]. II. A tárgyalás megkezdését követően magánvádas ügyben sincs helye - kizárólagos illetékességi ok kivételével - illetékesség hiánya miatt az ügy áttételének [Be. 493. §, 308. § (1) bek.].
[1] A terhelt ellen a magánvádló magánindítványa alapján a G.-i Járásbíróságon becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. b) pont] miatt indult büntetőeljárás.
[2] A magánvádló a feljelentést a saját lakóhelyén, a G.-i Rendőrkapitányság előtt, ismeretlen tettes ellen terjesztette elő; azt a rendőrkapitányság küldte tovább a G.-i Járásbíróságnak.
[3] A G.-i Járásbíróság az ügyben nyomozást rendelt el, melynek eredményeként az elkövető a terhelt személyében került azonosításra.
[4] Ezt követően az ügyben a G.-i Járásbíróság személyes meghallgatást, majd 2015. február 5. napján nyilvános tárgyalást tartott és a bizonyítási eljárást megkezdte. Ennek során kihallgatta a terheltet és - tanúként - a magánvádlót, majd a tárgyalást - a jegyzőkönyvben fel nem tüntetett okból - elnapolta azzal, hogy új határnapot hivatalból tűz ki.
[5] Ezt követően 2015. február 23. napján azonban a tárgyaláson kívül meghozott végzésével megállapította illetékességének hiányát, és az ügyet az M.-i Járásbíróságra tette át.
[6] A G.-i Járásbíróság végzésének indokolásában rámutatott, hogy a sértett lakóhelye nem illetékességi ok. Ugyanakkor kifejtette azt is, miszerint a Be. 17. § (3) bekezdése alapján a terhelt lakóhelye is csak abban az esetben alapozná meg a bíróság illetékességét, ha a magánvádló eredetileg is ott emelt volna vádat; ez azonban jelen esetben nem így történt.
[7] Ezért ilyenkor csak az elkövetés helyére alapítható a bíróság illetékessége, ami interneten keresztül elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetén - a járásbíróság álláspontja szerint - "valószínűsíthetően" a terhelt lakóhelye. Eszerint pedig az M.-i Járásbíróság illetékessége állapítható meg.
[8] Az M.-i Járásbíróság a 2015. május 21-én kelt végzésével ugyancsak megállapította illetékessége hiányát, és az ügyet a T.-i Járásbíróságra tette át.
[9] E végzés indokai szerint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (4) bekezdése értelmében a polgár lakcímadatának részét alkotja a tartózkodási helye is. Az eljárás adatai szerint a terhelt ténylegesen is ezen a címén tartózkodik, így az elkövetés helyeként feltételezhető lakóhely a terhelt bejelentett tartózkodási helye.
[10] A T.-i Járásbíróság 2016. február 10. napján kelt végzésével megállapította az illetékességének hiányát és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése céljából a Kúriára terjesztette fel.
[11] A Kúria megállapította, hogy az ügyben - az illetékesség kérdését illetően - érdemben a T.-i Járásbíróság álláspontja a helyes.
[12] A G.-i Járásbíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy döntését az eljárás melyik szakaszában hozta meg, és az M.-i Járásbíróság sem volt tekintettel arra, hogy az ügyben előtte eljárt bíróság már megkezdte a tárgyalást; noha mindezek a bíróság illetékessége kapcsán korántsem közömbösek.
[13] Önmagában ugyanis mindkét bíróság helyesen utalt arra, miszerint a Be. 17. § (1) bekezdése alapján az eljárás lefolytatására az a bíróság az illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették. Az a bíróság, amelynek területén a terhelt lakik, csak akkor rendelkezne - ugyanezen törvényhely (3) bekezdése értelmében - arra illetékességgel, ha a vádemelésre jogosult - jelen esetben a magánvádló - eleve ott emelt volna vádat.
[14] Következésképp - mivel jelen esetben ez nem így történt - az ügy elbírálására a magánindítvány benyújtása után kizárólag az elkövetés helye szerinti bíróság lett volna illetékes.
[15] Ebből következően pedig jelen eljárás lefolytatására a G.-i Járásbíróságnak - az ügy érkezésekor - nem volt illetékessége. Ezért - a tárgyalás megkezdése előtt - akkor járt el volna helyesen, ha megállapítja illetékessége hiányát, és az ügyet elbírálás végett az elkövetés helye szerint illetékes bíróságra teszi át.
[16] Azonban nem ezt tette, hanem az ügy érkezése után nyomozást rendelt el, majd személyes meghallgatást és érdemi tárgyalást is tartott, és csak utóbbi elnapolása után rendelkezett az ügy áttételéről.
[17] Ekkor azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az illetékesség hiányának jogkövetkezményeit a törvény eltérően szabályozza a tárgyalás megkezdése előtt, illetve azt követően. Bár a Be. 19. §-a szerint a bíróság az illetékességét az eljárás folyamán végig hivatalból köteles vizsgálni, a Be. 308. § (1) bekezdése értelmében azonban a tárgyalás megkezdését követően illetékességének hiánya okán csak akkor teheti át az ügyet, ha az eljárás lefolytatására a Be. 17. § (5)-(6) bekezdése alapján más bíróság lenne kizárólagosan illetékes. Ez a rendelkezés pedig a Be. 493. §-ában írtaknál fogva a magánvádas eljárásban is irányadó.
[18] Következésképp a tárgyalás megkezdése után a bíróság már illetékesség hiányában is köteles az eljárás lefolytatására.
[19] Így tehát a G.-i Járásbíróság sem tehette volna át jelen ügyet - miután sem a rágalmazás, sem a becsületsértés nem szerepel a Be. 17. § (5)-(6) bekezdésében felsorolt, más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó bűncselekmények között - a tárgyalás megkezdése után már semmilyen más bírósághoz.
[20] Az M.-i Járásbíróság ugyan mindenben helyesen érvelt amellett, hogy - amennyiben a terhelt lakóhelye alapozná meg a bíróság illetékességét - a tényleges tartózkodási helye lenne ilyennek tekinthető, azonban szintén nem észlelte, hogy a G.-i Járásbíróság már megkezdte a tárgyalást az ügyben, s ezzel az illetékessége rögzült.
[21] Következésképp e bíróság is akkor járt volna el helyesen, ha - az ügynek a T.-i Járásbíróságra való áttétele helyett - saját illetékessége hiányának megállapítása mellett a Kúriához terjeszti fel az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett.
[22] A T.-i Járásbíróság viszont helyesen ismerte fel, hogy a G.-i Járásbíróság a tárgyalás megkezdésével lényegében pótolta a hiányzó illetékességi okot, és egyúttal rögzítette az ügyben a saját illetékességét; ezért az eljárást első fokon továbbra is e bíróságnak kell lefolytatnia.
[23] A Kúria a teljesség érdekében rámutat a következőkre is:
[24] a G.-i Járásbíróság és az M.-i Járásbíróság is önmagában helyesen ismerte fel, hogy az ügyben a tárgyalás megkezdése előtt az eljárásra kizárólag az elkövetés helye szerinti bíróság lett volna illetékes. Indokolás nélkül elfogadták azonban azt, hogy az elkövetés helye az a hely, ahol az elkövető a vád tárgyává tett kijelentéseket a számítógépén leírta. Ez a hely pedig feltehetően a terhelt lakása.
[25] A Kúria e két megállapítás egyikét sem osztotta. A technika fejlődésével ma már széles körben elérhetővé váltak és elterjedtek azok a mobil technikai eszközök (például laptop, tablet, az ún. "okostelefon"), melyek az internet elérésére és az azon való kommunikációra szinte bárhonnan, egyszerűen alkalmazhatók, méretüknél fogva pedig könnyedén hordozhatók is. A mobilinternet-szolgáltatások szinte az egész országot lefedik, és számos helyen (például közintézményekben, üzletházakban, szórakozóhelyeken, de még bizonyos közlekedési eszközökön is) gyors, vezeték nélküli internetcsatlakozás (ún. wifi) is nyilvánosan, bárki részére rendelkezésre áll.
[26] Lényegében tehát bárhonnan - közterületről, más épületből vagy akár utazás közben is - hasonló egyszerűséggel és alacsony költségráfordítással érhető el az internet, amint otthoni körülmények között is.
[27] Így tehát egyáltalán nem biztos, sőt még csak nem is valószínűsíthető, hogy az internetre közlést eljuttató személy azt a lakóhelyéről teszi meg. Következésképp az elkövető lakóhelye a rágalmazó vagy becsületsértő kijelentés ott történt leírására vonatkozó konkrét adat hiányában nem lehet a Be. 17. § (1) bekezdése szerinti illetékességi ok alapja.
[28] Ettől eltekintve is azonban, mindkét bíróság tévedett, amikor - egyébként bármiféle indokolás nélkül - az elkövetés helyének azt a helyet tekintették, ahol - feltételezésük szerint - az elkövető a számítógépén a feljelentésben sérelmezett kijelentéseit megszerkesztette, és ahonnan azt az üzemeltető szerverére küldte.
[29] Az elkövetés helye valójában a tényállásszerű magatartás kifejtésének, illetve kifejtése megkezdésének a helye.
[30] A Btk. 226. § (1) bekezdése értelmében a rágalmazást "más előtt", a Btk. 227. § (1) bekezdése szerint a becsületsértést pedig "mással szemben" kell megvalósítani. Ez a becsületcsorbító tényállításnak vagy kifejezésnek a számítógépen való megszövegezésével - anélkül, hogy arról bárki tudomást szerzett volna - objektíve nem valósul meg.
[31] Az eljárás tárgyát képező kijelentések "írásba foglalásának" helye tehát nem lehet az elkövetés helyének tekinthető. Erre nézve következetes az ítélkezési gyakorlat más, ugyancsak közléssel elkövetett bűncselekmények (önbíráskodás, csalás, zaklatás) esetében is (BH 2013.87., BH 2011.332.; EBH 2000.292.).
[32] Az e helyütt felsorolt bűncselekmények sajátossága azonban a célzatosság. A Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségének tényállási eleme a félelemkeltési célzat, az önbíráskodásé és a csalásé pedig az, hogy a passzív alany a fenyegetés, illetve a megtévesztés hatására cselekedjen is az elkövető akaratának megfelelően. Ezért - amennyiben e bűncselekmények közléssel valósulnak meg - azok szükségszerű feltétele, hogy az elkövetési magatartást megvalósító közlések a sértetthez eljussanak; tényállásszerű elkövetési magatartásról csak ettől kezdve lehet szó.
[33] Így az elkövetés helye ilyen esetekben a közlésről való sértetti tudomásszerzés helye; telefonon vagy levélben történt elkövetés esetén a hívás fogadásának, illetve a küldemény átvételének helye, interneten történő elkövetés (jellemzően: csalás) esetén a megtévesztő közlést tartalmazó internetes honlap megnyitásának a helye.
[34] Rágalmazás és becsületsértés esetében azonban a törvényi tényállásban célzat nem szerepel; a közlésnek nem is szükségszerű címzettje a sértett. Egyik bűncselekmény törvényi tényállásának maradéktalan megvalósulásához sem szükséges, hogy a becsület csorbítására alkalmas tényállítások vagy kifejezések a sértett tudomására jussanak, az csak a magánindítványhoz kötöttségük folytán a cselekmények büntethetőségének az előfeltétele.
[35] A cselekmények társadalomra veszélyessége sem a közlésnek a sértettre gyakorolt hatásában, hanem a másokban annak folytán kialakítható, a sértettre vonatkozó negatív értékítéletben jelentkezik; a becsületsértésnek a Btk. 227. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt alakzatánál pedig a nagy nyilvánosság előtti (tehát például az interneten való) elkövetés egyenesen az alaptényállás eleme.
[36] Ezért ilyen esetekben a közzététel helye az elkövetés helye. Következésképp az interneten és egyúttal nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés esetén a weboldalt működtető szerver helye jelenti az elkövetés helyét; és így a bíróság illetékességét az elkövetés helyére tekintettel megalapozó körülményt.
[37] A Kúria utal rá: az elmúlt évtizedekben az írott sajtóban, illetve rádiókban és televíziókban elkövetett becsületcsorbító cselekmények kapcsán is egyöntetű volt az a gyakorlat, miszerint az adott médium szerkesztőségének a székhelye határozza meg a büntetőügyben eljáró bíróság illetékességét. Nincs ok ettől eltérni az elektronikus sajtó újabb formái, így az internet esetében sem.
[38] Ebben az esetben viszont további problémát jelent, hogy számos, a magyar felhasználók által is széles körben látogatott honlap nem hazai szerverről működik, így a jelen ügyben érintett www.facebook.com sem.
[39] Abban az esetben, ha a feljelentő (magánvádló) a terhelt lakóhelye szerinti bíróságon tesz feljelentést, a helyzet egyszerű, hiszen a Be. 17. § (3) bekezdése alapján ez a bíróság az eljárás folytatására illetékes lesz, s ilyenkor az ügy nem is tehető át már később az elkövetés helye szerinti bíróságra.
[40] Jelen ügyben azonban nem ez történt. Ilyenkor a külföldön lévő szerverrel működő weboldalaknál a külföldön történt elkövetésre vonatkozó szabályokat (Be. 18. §) kell alkalmazni. E törvényhely (1) bekezdése szerint pedig ilyenkor elsődlegesen a terhelt lakóhelye szerinti bíróság rendelkezik illetékességgel a cselekmény elbírálására.
[41] Jelen esetben a terhelt lakóhelye ismert; az - az M.-i Járásbíróság végzésében foglalt, egyebekben helyes okfejtés szerint - a terhelt t.-i tartózkodási helye. Ezért az eljárás lefolytatására - a tárgyalásnak a G.-i Járásbíróság általi megkezdését megelőzően - a T.-i Járásbíróság lett volna illetékes, de nem a Be. 17. § (1) vagy (3) bekezdése, hanem a Be. 18. § (1) bekezdése alapján.
[42] Mivel azonban - a kifejtettek szerint - a G.-i Járásbíróság végzésének meghozatalakor már nem tehette volna át az ügyet más bíróságra, ekként a Kúria a Be. 20. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja szerint eljárva, az eljárás lefolytatására a G.-i Járásbíróságot jelölte ki.
(Kúria Bkk. III. 336/2016.)
BH 2016.5.105 A rágalmazás bűncselekménye hatóság előtt folyó eljárásban az ügyfél által is elkövethető, ha a becsületcsorbításra alkalmas tényállításra nem az ügy tárgyával összefüggésben kerül sor. Ebben az esetben a tényállítás valós vagy valótlan volta a jogellenesség kizártsága folytán közömbös, ezért a valóságbizonyítás elrendelése szükségtelen [1978. évi IV. tv. 10. § (2) bek., 22. § i) pont, 179. § (1) bek., 182. §].
[1] A járásbíróság a 2014. július 8-án kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 179. §], s ezért megrovásban részesítette.
[2] A terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2015. február 5-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogszabályi alapját a korábbi Btk. 179. § (1) bekezdésére pontosította.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a járási gyámhivatalnál folyamatban lévő ügyben, a 2011. szeptember 15-én kelt beadványában azt állította, hogy G.-né B. R.-t, a terhelt feleségét korábban állásából elbocsátották a nagyobbik gyermek miatt igénybe vett táppénz folytán. Beadványában azt is állította a terhelt, hogy házasságuk fennállása alatt a feleségét "rendre elbocsátották állásából, olyan is előfordult, hogy egy általános iskolában fegyelmi eljárást indítottak ellene és elmarasztalták".
[4] G.-né B. R. 2011. október 5-én rágalmazás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
[5] Az ítéletben megállapított tények szerint:
[6] a magánvádló 2012. december 10. napja óta a K. K. Szakképző Iskolában magyar nyelv és irodalom szakos tanárként dolgozik, ellene fegyelmi eljárás nem indult és elmarasztalása nem volt.
[7] Az R.-i P. S. Általános Iskolában 2006. augusztus 23. és 2008. augusztus 29. napja között állt alkalmazásban a magánvádló. Ezen időszak alatt összesen 8 hónapot hiányzott betegállomány miatt. Ellene fegyelmi eljárás nem indult, de az igazgató tájékoztatása szerint "az akkori iskolavezetésnek okozott némi problémákat".
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek jogszabályi alapjául a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a terhelt felmentését - kérte.
[9] Indokai szerint a terhelt kijelentései a kapcsolattartás szabályozása végett folyamatban lévő gyámhatósági eljárással szoros tárgyi összefüggésben álltak. A kapcsolattartás szabályozása során a felek szabadon tehetnek olyan nyilatkozatot, mellyel az eljáró hatóság a tényállás teljes felderítésére képes, és ennek során relevanciával bír a másik fél anyagi helyzete, illetve munkavégzési képessége, készsége, hiszen köztudomású tény, hogy a gyereknevelésnek anyagi vonzata van.
[10] Így a másodfokú bíróság azon álláspontja, mely szerint a terhelti kijelentések nem tartoztak a gyámhatósági eljárás tárgyához, nem áll összhangban az EBH 2011.2394. számú döntvényben kifejtett állásponttal. Egyébként sem a büntetőbíróság feladata - a védő álláspontja szerint - annak meghatározása, hogy mely nyilatkozat és bizonyíték tartozik az ügy tárgyához; erről kizárólag az eljárást folytató hatóság dönthet, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás-megállapítási kötelezettségének a hivatkozott törvényhely (6) bekezdése szerinti teljesítése során.
[11] Az indítvány kiemeli: a hivatkozott döntvény alapján egy állítás akkor tekinthető az ügy érdemével összefüggésben állónak, ha a nyilatkozat
[12] - az eljárás tárgyához tartozik,
[13] - a fél legális érdekeivel indokolható, azaz nem öncélú, továbbá
[14] - nem gyalázkodó, becsmérlő jellegű.
[15] Jelen esetben pedig mindhárom feltétel fennáll.
[16] A bűnösség alapját képező nyilatkozat a korábban kifejtettek szerint az ügy tárgyához tartozott, és nem volt öncélú, mert a gyermek érdekét is szolgálta; az oktatási intézmény pedig megerősítette, hogy a magánvádlóval kapcsolatban merültek fel problémák. A terhelti kijelentés nem tekinthető gyalázkodó jellegűnek sem.
[17] A terhelti cselekmény ezért nem veszélyes a társadalomra, hiányzik annak jogellenessége.
[18] A védői álláspont szerint a jogerős ítélet sérti a korábbi Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdését, 22. §-át és 182. §-ának (1) bekezdését.
[19] Ugyanakkor, mivel már a vád tárgyává tett cselekmény sem bűncselekmény, a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során kellett volna megszüntetnie az eljárást. Ez pedig a valóság bizonyításának is az eljárásjogi akadályát képezte volna, így már a valóság bizonyítására sem - kizárólag a terhelt felmentésére - kerülhetett volna sor.
[20] A magánvádló a felülvizsgálati indítványra írásban tett észrevételt, és abban a felülvizsgálati indítvány elutasítását kérte.
[21] Ebben kiemelte: az a gyámhatósági eljárás, amelyben a terhelt a rágalmazó kijelentéseket tartalmazó beadványt benyújtotta, kizárólag a kapcsolattartásról szólt. Azzal párhuzamosan volt folyamatban a bíróság előtt a házasság felbontása iránti per, így a gyámhatóság csak az aktuális kapcsolattartást szabályozhatta. Ehhez pedig semmilyen módon nem volt köze a magánvádló munkaügyeinek, főképp akként, hogy a terhelt azokkal kapcsolatban egyértelműen valótlan állításokat tett.
[22] A magánvádló álláspontja szerint a terhelti állítás egy gyámhatósági eljárás során kizárólag a másik fél szándékos, valótlan befeketítését célozta, az kifejezetten nem állt összhangban a terhelt semmiféle legális érdekével sem, kizárólag az ügyintéző hangulatának a magánvádló elleni befolyásolását szolgálta.
[23] A magánvádló kiemelte: a gyámhatósági eljárással egy időben, a házasság felbontása és a gyermekelhelyezés tárgyában folyamatban volt bírósági perben volt helye a felek bevételei és kiadásai feltárásának, de ott sem lett volna helye a terhelt rágalmazó tényállításának. A nyári időszaki kapcsolattartás kapcsán indult eljárásban viszont fel sem merülhet a magánvádló anyagi helyzetének és munkavégzési képességének vizsgálata.
[24] A magánvádló álláspontja szerint kifejezetten becsmérlő jellegű, ha valakiről azt állítják a hatóság előtt: munkahelyéről fegyelmivel bocsátották el. Utalt rá: a későbbiekben még hosszasan színezte is a terhelt a sérelmezett állítását ("rendre elbocsátották, múltbéli magatartása, más okok is lehetnek a háttérben" stb.), ami kifejezetten öncélú, és semmi köze nem volt a kapcsolattartási ügyhöz.
[25] Végül kifejezte azon meggyőződését, miszerint a hatóság előtt megtett, egy embert a társadalom tagjai előtt hátrányos megítélésbe helyező, lejáratási célú kijelentés veszélyes a társadalomra.
[26] A felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.
[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[28] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[29] Ezt vizsgálva a Kúria megállapította: a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása a rágalmazás törvényi tényállási elemeit kimeríti, és a tényállásban rögzítettek a bűncselekmény valamennyi fogalmi elemét (korábbi Btk. 10. §) is megvalósítják.
[30] A korábbi Btk. 179. § (1) bekezdése szerinti rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.
[31] Következetes ugyanakkor a bírói gyakorlat abban, hogy nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna.
[32] Hasonló elvet fogalmaznak meg az EBH 2011.2394., 2013.B.8. és BH 1998.470. számon közzétett döntések is.
[33] Ebben az esetben a tényállítás valós vagy valótlan volta - a jogellenesség kizártsága szempontjából - közömbös.
[34] Akkor pedig, ha a rágalmazás adott elkövetési módja kapcsán a fentiek - vagy más, a bírói gyakorlat által kidolgozott jogellenességet kizáró okok - nem vizsgálhatók, kerülhet sor - amennyiben a tényállítás megtételét közérdek vagy nyomós magánérdek indokolta - a korábbi Btk. 182. §-a szerinti valóság bizonyítására. Ennek eredményessége esetén a terhelt mentesül a büntetőjogi felelősség alól, míg az elrendelés feltételeinek hiányában, illetve a bizonyítás sikertelensége esetén a terhelt bűnössége megállapításának van helye.
[35] Ebben a sorrendben kell tehát az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös.
[36] A Kúria - a kifejtetteknek megfelelően - az alábbi sorrendben, a következő kérdéseket vizsgálta és válaszolta meg.
[37] A rágalmazás szóba jövő elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas tény állítása. A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).
[38] A tényállítás olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet.
[39] A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - valakiről kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
[40] Mindezek tükrében a konkrét esetben a terhelt bűnösségének alapját képező kijelentések - miszerint a magánvádlót állásából a gyermeke után igénybe vett táppénz folytán elbocsátották, mint ahogy ez korábban is rendre megtörtént, ellene már egy korábbi munkahelyén is fegyelmi eljárást indítottak, ami a marasztalásával zárult - nem vitathatóan tényállítások.
[41] A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.
[42] A sérelem absztrakt lehetőségét - a becsület csorbítására alkalmasságot - nem a passzív alany, a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni. A törvény bár az adott sértett személyét, illetőleg becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzetéhez kötötten, mérten. Annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 1981.220., BH 1992.9., BH 1999.296., BH 2001.462.).
[43] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).
[44] Miután a becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Rágalmazás esetében ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.
[45] Valaki elbocsátásának, különösképp a rendszeres elbocsátásának állítása közbeni értelemben sem értékítélet-mentes. Arra utal: a sértett munkahelyén olyat tett, ami miatt a munkaviszonya fenntarthatatlanná vált. Ezt akként is sejttette a terhelt, hogy utalt a táppénzzel kapcsolatos visszaélésre (ami önmagában is hátrányos), majd ezt tovább fokozta még azzal, hogy a valóságban akár ennél súlyosabb dolgok állhatnak a háttérben.
[46] Ráadásul - a terhelt további állítása szerint - a fentiek a sértettel rendszeresen megtörténnek. Ezzel a terhelt azt érzékeltette, hogy nem egyedi - akár véletlenre, vagy a munkáltató hibájára is visszavezethető - esetről van szó, hanem a sértett különböző munkáltatói egymástól függetlenül rendszeresen jutnak arra a következtetésre, miszerint a terhelt állásában nem tartható meg. Ebből következően a hiba nyilvánvalóan a sértett jellemében, természetében, intellektuális képességében - egyszóval: személyiségében - van, melynek folytán személye általában alkalmatlan arra, hogy tartós munkaviszonyban álljon, ami pedig - különösen gyermekeit egyedül nevelő személy esetében - a rendezett életvitel egyik alapfeltétele.
[47] Mindezek tükrében pedig nem kétséges, hogy a terhelt állításaiban szereplő tények a becsület csorbítására alkalmasak.
[48] A sértett nem közszereplő, a terhelt pedig nem hivatalos személy, aki hatáskörében eljárva tette meg állítását; ehhez képest sem terhelti, sem sértetti oldalról nem merül fel olyan körülmény, ami közvetlenül kizárhatná a rágalmazás megvalósulását.
[49] Mivel azonban a tényállítások megtételére hatóság előtt folyamatban volt ügyben került sor, a Kúria vizsgálta, hogy azok az ügy tárgyával összefüggésben álltak-e, valamint szükségesen és indokoltan, a tényállás tisztázása érdekében, nem gyalázkodó jelleggel kerültek-e megtételre.
[50] E körben azt kell előre bocsátani, hogy bár a tényállás nem tartalmazza, de az iratokból egyértelműen kitűnik a folyamatban volt hatósági eljárás tárgya: a kapcsolattartás aktuális szabályozása. Bár az elsőfokú ítélet indokolásában kétszer is tévesen gyermekelhelyezési eljárásról ír, azonban ezt nem csupán a magánvádló cáfolta meg a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében, de az alapeljárás során - fellebbezésének indokolásában - maga a terhelt jelölte meg ezt az elsőfokú ítélet kirívó tévedéseként.
[51] Így a másodfokú bíróság - bár nem emelte ki külön, hogy az elsőfokú bíróság hivatkozása téves - már végig a kapcsolattartást jelölte meg a folyamatban lévő gyámhatósági ügy tárgyaként, és ez áll összhangban az iratok tartalmával is.
[52] Ezért, ugyan osztotta a Kúria azt a védői álláspontot, miszerint a gyermek elhelyezése kapcsán szükséges a felek anyagi helyzetének, és így munkavállalási, munkavégzési szokásainak - már csak a gyermek eltartására vonatkozó képességük megállapítása miatti - feltárása, azonban ez nem irányadó a ténylegesen szóban forgó, kapcsolattartás szabályozása iránti eljárásra.
[53] A cselekmény elkövetésének idején hatályban volt 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. § (1) bekezdése szerint a gyermek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. Ez nem tehető függővé sem az együtt élő, sem a külön élő szülő anyagi helyzetétől. Ezért e körben semmiféle jelentősége nincs annak, hogy a felek bármelyike aktuálisan rendelkezik-e munkahellyel vagy más jövedelemforrással, és ha nem, az kinek a hibájára vezethető vissza. Még kevésbé relevánsak a felek munkavállalási képességeire, szokásaira és a munkavállalásaiknak korábbi szakmai kifutására vonatkozó adatok.
[54] A kapcsolattartás kérdésében ugyanis az anyagi szempontok, a szülő általános gyermekeltartási képességére vonatkozó adatok közömbösek. Ehhez képest indokolatlanok, és az ügy tárgyával összefüggésben nem állók voltak a terhelt vád tárgyává tett tényállításai is; azok célja annak ellenére volt a magánvádló gyermekek nevelésére nem alkalmas, eltartásukra képtelen személyként való beállítása, hogy az eljárás tárgya nem ez volt.
[55] Az ügyben eljárt másodfokú bíróságnak a kifejtettekkel megegyező álláspontja tehát mindenben helytálló és törvényes; az elsőfokú bíróság pedig szükségtelenül rendelte el a korábbi Btk. 182. §-a alapján a valóság bizonyítását. A terhelt cselekményének jogi megítélése szempontjából - a kifejtettek szerint - tényállításainak valós vagy valótlan volta közömbös.
[56] Megjegyzi a Kúria, hogy a fentebb írtaktól függetlenül nem értelmezhető az indítvány azon állítása, miszerint a jogerős ítélet a korábbi Btk. 22. §-át és 182. §-ának (1) bekezdését is sérti. A védő maga sem hivatkozott a korábbi Btk. 22. §-ában felsorolt egyetlen büntethetőséget kizáró okra sem; a - szükségtelenül elrendelt - valóság bizonyítása pedig a terhelt által állítottaktól éppen ellentétes eredményre vezetett.
[57] A jogerős ítélet tehát a terhelt bűnösségét az anyagi büntetőjog sérelme nélkül állapította meg.
[58] Az indítvány a felülvizsgálat jogszabályi alapjaként megjelölte még a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját is, indokai között azonban annak megfelelő okfejtés nem szerepel. A védő ugyanis maga sem állította, hogy a jogerős ítéletben a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés folytán törvénysértő intézkedés került volna alkalmazásra.
[59] Ez ugyanis fogalmilag maga után vonná a bűnösség nem vitatását is, noha a védő még ilyen alternatív nyilatkozatot sem tett. Emellett a védő a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja szerint csak a terhelt javára nyújthat be felülvizsgálati indítványt, ezért az alkalmazott joghátrány kapcsán csak annak törvénysértően súlyos voltát sérelmezhetné; a megrovás viszont a magyar büntetőjog rendszerében szabályozott legenyhébb szankció, így a terhelt javára objektíve nem változtatható meg.
[60] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 971/2015.)
EH 2014.02.B3 Rágalmazás nem állapítható meg jogellenesség hiánya miatt a becsület csorbítására egyébként alkalmas tényállítás kapcsán, ha a tényközlés peres, vagy más, jogilag szabályozott hatósági eljárásban, az arra előírt eljárás rendjében, az eljárás tényét képező ügy érdemével összefüggően - mint feljelentési, bejelentési jogosultság vagy tanúzási kötelezettség teljesítése által - valósul meg [1978. évi IV. tv. 10. § (2) bek., 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A terhelttel szemben a feljelentő által rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást az elsőfokú bíróság a 2012. március 23-án kelt végzésével a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára, a Be. 501. § (2) bekezdésére és a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással - bűncselekmény hiányában - megszüntette.
A feljelentő fellebbezése folytán eljáró törvényszék a 2012. június 14-én jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a magánvádló 2012. február 22-én azért tett feljelentést a terhelt ellen, mert nevezett a büntetőügyben írásban tett és a 2012. február 10-i tárgyaláson felolvasott tanúvallomásában azt állította róla, hogy
- végletekig antiszociális, kötekedő, összeférhetetlen,
- intoleráns, agresszív, kötekedő,
- más sértettek, illetve tanúk is lennének, de nem merték vállalni a tanúskodást, mert félnek tőle.
A feljelentő a feljelentésből pedig a következő kifejezéseket találta sérelmesnek magára nézve:
- közösségellenes, maximálisan antiszociális, végletekig intoleráns, minden empatikus képességet nélkülöz,
- elpusztult állati tetemeket dobál át,
- magatartása jogellenes.
A magánvádló szerint - figyelemmel arra, hogy a tanúvallomás a tárgyaláson mások előtt felolvasásra került - a bűncselekmény elkövetése nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva történt.
Az alapügyben eljárt bíróságok megállapították, hogy a magánindítvány joghatályos, azonban a feljelentésben foglaltak alapján sem rágalmazás, sem becsületsértés nem állapítható meg.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárás megszüntetésére a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor.
A felülvizsgálati indítványban a magánvádló vitatta az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság azon megállapítását, amely szerint a terhelt írásbeli tanúvallomása nem tartalmaz olyan tényállításokat, illetve kifejezéseket, amelyek alkalmasak lehetnének a magánvádló (feljelentő) becsületének csorbítására, és azt a megállapítást is, miszerint a terhelt ezt a vallomást, illetve nyilatkozatot kizárólag hatóság, bíróság előtti eljárásban tette.
A magánvádló arra is hivatkozott, hogy később jutott tudomására, miszerint a 2010. augusztus 2-án keltezett feljelentést is a terhelt készítette, s bár ő ezt is vád tárgyává tette, a bíróságok ezzel a körülménnyel nem is foglalkoztak.
A magánvádló a felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy a feljelentett által készített feljelentést más személyek is aláírták, következésképpen a feljelentésben írt becsületsértő kifejezéseket a hatósági eljáráson kívül mások számára is hozzáférhetővé, megismerhetővé tette. Erre figyelemmel nem alapos a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az általa vád tárgyává tett cselekmények folyamatban lévő eljárásban történtek. Erre figyelemmel nem fogadható el a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése sem, hogy a cselekmény nem jogellenes.
A magánvádló álláspontja szerint a terhelt öt olyan magatartást is tanúsított vele szemben, amelyek feltétlen jogi értékelést igényelnek. Ezek:
- a feljelentő magatartása jogellenes,
- végletekig antiszociális, empatikus képességeket nélkülöz,
- agresszív, kötekedő, összeférhetetlen, közösségellenes, intoleráns,
- szomszédaihoz elpusztult állattetemeket dobál át,
- mások nem merték vállalni a tanúskodást, mert félnek.
A felülvizsgálati indítvány szerint a büntető anyagi jogszabályok értelmében minden egyes kifejezést önállóan értelmezni kell.
A magánvádló felülvizsgálati indítványában ezt pontokba szedve részletesen megtette, mind szociológiai, mind nyelvtani szempontból egyaránt.
Ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a terhelt állításait és kifejezéseit logikai sorrendbe állítva és büntetőjogilag elemezve megállapítható, hogy azok külön-külön, önállóan is megvalósítják a rágalmazás tényállási elemeit.
Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú bírósági határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.
A nyilvános ülésen a magánvádló felülvizsgálati indítványát fenntartotta, míg a terhelt védője a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.
A rágalmazás megvalósulásának feltétele az is, hogy az elkövető által tett becsület csorbítására alkalmas tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen [Btk. 10. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a magánvádló által sérelmezett kijelentéseket a terhelt egy - többek között az ő feljelentése alapján indult - büntetőperben, írásbeli vallomásban tette meg.
Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas lenne.
A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések a folyamatban lévő büntetőperrel összefüggésben hangzottak el, illetve kerültek felolvasásra.
A büntetőügy tárgya zaklatás volt, amelynek tényállási eleme a mások életébe történő indokolatlan beavatkozás, mások háborgatása, amely magatartások motivációja az elkövető személyiségének, tulajdonságainak, mentalitásának, jellemének ismertetésével magyarázhatóak a bíróság előtt.
A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések használata tehát szükséges volt a vád tárgyává tett cselekmények megértéséhez, büntetőjogi értékeléséhez.
Kizárja a rágalmazás jogellenességét a tanúzási kötelezettség teljesítése. Ennek megfelelően törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a rágalmazás címén tett feljelentés miatt indított büntetőeljárást - személyes meghallgatás mellőzésével - már a tárgyalás előkészítése keretében megszüntette.
A tanú vallomástételi kötelezettségét - tételesen felsorolt abszolút és relatív tanúzási akadályok kivételével - törvény írja elő, ezért az ilyen magatartás jogellenesség hiányában bűncselekményt nem valósít meg, következésképpen emiatt, és az ilyen személyekkel szemben büntetőeljárás sem indítható.
A hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóban vagy írásban tett vallomás azért jogszerű, mert egyrészt elősegíti az anyagi igazságnak megfelelő tényállás tisztázását és a döntés meghozatalát, másrészt a feljelentőnek, a későbbi sértett-tanúnak - az elkövetett bűncselekményt illetően - törvényben előírt közreműködési kötelezettsége is van.
Ilyen körülmények között viszont a feljelentett tanú terhére sem a rágalmazás, sem becsületsértés vétsége még akkor sem állapítható meg, ha az általa használt kifejezések egyébként becsület csorbítására alkalmasak lettek volna.
A jogellenesség hiánya nem csupán a hatóság, a bíróság előtt már folyamatban lévő ügyben - az adott eljárás érdemével összefüggésben, a joggyakorlás indokolt és szükséges keretei között tett tényállítások kapcsán, hanem a hatósági eljárást megindító beadványban-feljelentésben - részletezett tényközlés tekintetében is megállapítható. Ellenkező esetben ugyanis a jog által biztosított igényérvényesítés lehetősége eleve kizárt volna [EBH 2011.2394.].
Mindezek nyomán alakult ki az a több évtizedes, töretlen ítélkezési gyakorlat, hogy a - becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas - tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt. Ilyennek tekintendő többek között a feljelentési, bejelentési, tanúzási kötelezettség teljesítése.
A kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria, miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése értelmében hivatalból köteles, a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 183/2013.)
EH 2013.09.B16 Becsület csorbítására nem alkalmas, ezért rágalmazást nem valósít meg a fizetési kötelezettség teljesítésével elmaradt tulajdonostársak közüzemi díjtartozások összegszerű megjelölését is tartalmazó névjegyzékének a társasház lépcsőházában történő, a jogkövetkeztetésekre is figyelemfelhívást tartalmazó kifüggesztése [1978. évi IV. törvény 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A városi bíróság a 2011. június 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet felmentette az ellene 8 rb. folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól.
A magánvádlók fellebbezése alapján eljárva a megyei bíróság a 2011. december 20-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy mellőzte a magánvádlók bűnügyi költség megfizetésére kötelezését.
Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege a következő.
A terhelt a D. R. Kft. ügyvezetője. 2009. évben a Kft. egy társasház üzemeltetője volt. A magánvádlók a társasházban lakástulajdonosok.
A kft. és a magánvádlók között - az üzemeltetés kapcsán - elszámolási vita keletkezett.
A terhelt aláíróként saját és cége nevét feltüntetve, különböző időpontokban "Tájékoztató" címmel a következő iratokat juttatta el a társasház valamennyi lakójához, és azokat kifüggesztette a társasház több lépcsőházában is.
A 2009. április 3-i keltezésű, aznap eljuttatott és kifüggesztett Tájékoztató szövege:
"A társasház biztonságos üzemeltethetősége érdekében tájékoztatásul közöljük a Tisztelt Lakótársakkal a FIZETÉST MEGTAGADÓ, tartósan vagy jelentős összeggel TARTOZÓ LAKÓK NÉVSORÁT, összes üzemeltetési tartozását és februári fűtésdíját.
Kérjük a Tisztelt Lakókat, legyenek segítségünkre, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a fizetést megtagadó lakótársakat fizetésre bírják.
Ismételten felhívom a Tisztelt Lakók figyelmét, hogy a házat továbbra is a kikapcsolás veszélye fenyegeti!
Tájékoztatom a Tisztelt Lakókat arról is, hogy a cégünk a mai naptól nem garantálja a folyamatos és zavartalan szolgáltatást!
Felhívom a Tisztelt Lakók figyelmét, hogy az a tény, hogy egyesek vélt vagy valós sérelmeik miatt nem fizetnek azért, mert állítólag pert kezdeményeztek a többi tulajdonos ellen, nem mentesíti egyiküket sem az alól, hogy a társasház fenntartásához és működtetéséhez szükséges költségeket megfizessék."
A szöveges Tájékoztató mellett lévő táblázat összesen 17 lakó nevét tartalmazta a lakás és az esedékes tartozás összegének megjelölésével.
A 2009. május 22-i keltezésű, aznap vagy másnap eljuttatott, kifüggesztett Tájékoztató szövege:
"Ismételten felhívom a Tisztelt Lakók figyelmét, hogy cégünk többszöri figyelmeztetése ellenére a lakótársak jelentős tartozása miatt a HÁZAT TOVÁBBRA IS A KIKAPCSOLÁS VESZÉLYE fenyegeti.
A társasház biztonságos üzemeltethetősége érdekében tájékoztatásul közöljük a Tisztelt Lakótársakkal a fizetést megtagadó, tartósan vagy jelentős összeggel tartozó lakók névsorát, összes üzemeltetési tartozását.
A fenti táblázat nem teljes, mert abban nem szerepeltettük azoknak a lakóknak a nevét, akiknek ugyan tartozása áll fenn, de fizetési készségüket jelezték felénk és részletfizetést kértek. Ezen összeg: 9 586 996 forint.
A lakók tartozása összesen 19 393 566 forint.
A fenti táblázatot minden héten a befizetések alapján aktualizálni fogjuk."
A szöveges Tájékoztató mellett lévő táblázat összesen 28 lakó nevét tartalmazta az esedékes tartozás összegének megjelölésével.
A 2009. június 8-i keltezésű, 2009. június 8-10. között eljuttatott, kifüggesztett Tájékoztató tartalma:
- táblázat, ami összesen 30 lakó nevét tartalmazta a lakás, a telefonszám és az esedékes tartozás összegének megjelölésével; továbbá
- "Akiknek tartozása áll fenn, de fizetési készségüket jelezték felénk:" bevezető szöveggel összesen 23 lakó nevének feltüntetésével; végül
- "A fenti táblázatot minden héten a befizetések alapján aktualizálni fogjuk." szövegrész.
Mindhárom Tájékoztató mellett lévő táblázat a tartozással rendelkezők között feltüntette a magánvádlók nevét, akik a terhelttel szemben rágalmazás miatt feljelentést tettek és magánindítványt terjesztettek elő. Közülük egy személy a feljelentését visszavonta, egy másik pedig a vádat elejtette.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a Tájékoztatókban közölt tények, kijelentések a lakóközösség tagjainak tájékoztatását, figyelemfelhívását szolgálták. Nem tartalmaznak olyan tényállításokat, melyek a magánvádlókra nézve objektíve becsületsértők, és nem gyalázkodók.
Ehhez képest a rágalmazás nem tényállásszerű, a vád szerinti cselekmény nem bűncselekmény.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi értékeléssel egyetértett. Ezen túlmenően kifejtette, hogy az ügyben valójában adatvédelmi problémáról lehet szó, ami azonban kívül esik a magánvádas büntetőeljárás körén.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, 2012. június 20-án a magánvádlók, jogi képviselőjük útján a terhelt terhére - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő a felmentés miatt.
A felülvizsgálati indítvány szerint a "Tájékoztatók" szégyenlisták, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a magánvádlók személyére nézve az adott körülmények között másban negatív értékítéletet alakítsanak ki. Általános közfelfogás, hogy nem tekinthető becsületes embernek, aki az igénybe vett szolgáltatásért tudatosan nem fizeti meg az ellenértéket, ilyen emberre adott esetben a bűncselekmény gyanúja is vetülhet.
Az ügy vádlottja és a magánvádlók között a kft. számlázási gyakorlata miatt elszámolási vita volt, a lakók egy csoportjának keresetére polgári peres eljárás indult, ami jelenleg is tart.
A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a magánvádlók jogi képviselője a felülvizsgálati indítvánnyal egyező, a védő pedig azzal ellentétes tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. A jogkövetkeztetések - így a felmentő rendelkezés - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; s emiatt a magánvádló jogosult a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított 6 hónapon belül felülvizsgálati indítvány előterjesztésére [Be. 417. § (1) bekezdés I. pont b) alpont, 418. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati indítvány joghatályos, azonban az eljárt bíróság nem sértett büntető anyagi jogszabályt, amikor a terheltet felmentette, és a felmentés jogcíme is törvényes.
Előrebocsátja a Kúria, hogy az irányadó tényállás a magánindítvány előterjesztése joghatályosságára utaláson túlmenően nem tartalmazza az előterjesztés konkrét időpontját. Nem jelenti azonban a felülvizsgálati eljárásban előírt tényálláshoz kötöttség sérelmét, ha a magánindítvány joghatályossága vonatkozásában alapul veszi az egyes eljárási cselekmények megtörténtének iratokban meglévő időpontját [BH 2005.163.].
Az iratokból kitűnően 2009. április 30-án érkezett a városi bírósághoz a magánvádlók feljelentése. Ebben a terhelt 2009. április 3-i keltezésű Tájékoztatójának tartalmát, illetve annak közzétételét sérelmezték és vele szemben magánindítványt is előterjesztettek.
Magánvádas eljárásban valójában nem a magánindítvány, hanem az a feljelentés a vád [Be. 497. § (1) bekezdés], ami tartalmazza a magánindítványt [Btk. 31. §, Be. 173. §] és egyben eleget tesz a törvényes vád követelményének [Be. 2. § (2) bekezdés].
A feljelentés tartalma eleget tett a vád alanyi és tárgyi meghatározottsága és személyre konkretizáltsága törvényi követelményének.
Ehhez képest - tehát a magánvádlók 2009. április 30-án bírósághoz érkezett feljelentése alapján - fennállt a büntetőeljárás megindításának a vád törvényességéhez kötött eljárási [Be. 2. § (2) bek.] és a magánindítvány meglétéhez kötött anyagi jogi [Btk. 31. § (1) bek., 183. § (1) bek.] feltétele. A magánvádlók magánindítványa valóban joghatályos.
A Btk. 179. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.
A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság.
Elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége.
A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye.
- "A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő." [64/1991. (XII. 17.) AB hat. indokolás D/2/b) pontja]
- "Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása." [34/1992. (VI. 1.) AB hat. indokolás III/4/3. pontja; vö.: Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség Részének II. cikke]
Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) [BH 1994.171.].
Tényállítás olyan megnyilatkozás, melynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet.
A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - "valakiről" kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot [BH 2009.135.].
A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.
Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására [BH 2001.462.]. A törvény bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.
Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja [BH 2007.4.].
A jelen ügyben kifogásolt, közzétett 2009. április 3-i keltezésű Tájékoztató számos tényállítást tartalmaz, azonban - amint azt az eljárt bíróság helyesen megállapította - azok egyike sem alkalmas becsületcsorbításra.
A Tájékoztató olyan történésről ad számot, aminek a Tájékoztató készítője nem csupán észlelője, hanem érintettje is. Az adott történés a lakóházat üzemeltető és az üzemeltetést igénybe vevő lakók közötti elszámolás konkrét állásáról számadás. Ehhez képest a Tájékoztató valójában a polgári jogi kötelem egyik oldalán álló általi igény közlése a másik fél felé.
A már kifejtettek értelmében a becsület csorbítására általában alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen.
Ettől különbözik azonban a polgári jogi kötelemből származó igény, illetve annak érvényesítése, amihez - értelemszerűen - nem olyan társadalmi megítélés kapcsolódik, mint fegyelmi, szabálysértési, vagy büntetőügyhöz. Ennek nyilvánvaló indoka a polgári jogi kötelem természete.
Önmagában a tartozásnak, a tartozás megkérdőjelezésének és az ebből fakadó nem fizetésnek a ténye - szemben a felülvizsgálati indítvány álláspontjával - nem alkalmas becsületcsorbításra. Különösen nem azok előtt, akik szintén a társasház lakói, ekként a társasházi döntéshozatal részesei.
Ellenkező esetben büntetőjogilag is eleve védett lenne egy polgári jogi kötelem teljesítési szakasza, vagyis az elszámolás mikéntje.
Nyilvánvaló azonban, hogy mindez csak olyan tartalmú tényközlések esetében helytálló, amelyek csupán magatartás leírásai, nem gyalázkodók és egyike sem vonatkozik személyes képességre, tulajdonságra.
Észlelt történés tényszerű leírása becsületcsorbításra nem alkalmas, különben a büntetőjog magának az észlelésnek - tehát a következménynek - állítana gátat.
Következésképpen a kifogásolt cselekmény nem tényállásszerű és ezért nem bűncselekmény.
Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 973/2012.)
BH 2012.6.143 I. A rágalmazás miatti büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az elkövető a híresztelt tény valósága tekintetében állást foglalt-e. II. Az újságban közölt cikknek honlapon, interneten történő ismételt megjelentetése híresztelésnek minősül [Btk. 179. §].
A városi bíróság a 2010. július 14. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét rágalmazás vétségében [Btk. 179. § (1) bekezdés 2. fordulata és (2) bekezdés b) pontja] állapította meg. Ezért őt 1 (egy) évi időtartamra próbára bocsátotta.
A felmentésért bejelentett védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős, a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás lényege szerint: A Krónika című sajtókiadvány felelős szerkesztője és kiadója a terhelt, a város polgármestere.
A Krónikában a szerző feltüntetése nélkül "Azt beszélik..." címmel egy cikk jelent meg a következő szöveggel:
"Azt beszélik városszerte, hogy az üveggyári lakótelepen átadott 10 milliós játszótér jó, ha 3 milliót ér, ami rosszindulatú rágalom lehet csupán. Sokan tudni vélik, hogy az sz.-k a fennmaradó összegből jelentették és fogják megjelentetni a Párbeszéd nevű kiadványukat, amely igen "szép sikert" ért el az olvasók körében. Szerkesztőségünk ezeket a híreszteléseket azonban nem kezeli valós tényként, hiszen a befolyásos gazdasági és politikai pozíciókban maradt holdudvar saját zsebből is képes finanszírozni kiadványát. Nincs szükség ehhez közpénzre, mint ahogyan ezt az utca rosszindulatú polgára - egyébként eléggé el nem ítélhető módon - feltételezi."
A cikk szerzője P. P. volt, a Krónika impresszumában felelős szerkesztőként és kiadóként a terhelt neve szerepelt. Az nem volt megállapítható, hogy a lap kiadása előtt a terhelt a cikk tartalmát megismerte-e, annak megjelenését jóváhagyta-e.
A megjelenést követően P. P. felvetette az újság internetre kerülését, amelyet a terhelt elfogadott és helybenhagyott azzal, hogy ennek érdekében intézkedjen.
Az internetszolgáltató P. P. megbízása alapján domain nevet regisztráltatott és tárhelyet biztosított a weblapnak, elkészült a Krónika honlapja is, amelyre ismeretlen személy, P. P. megbízásából - a terhelt tudtával és beleegyezésével - az "Azt beszélik..." című cikk változatlan eredeti formájában folyamatosan elérhető volt.
A cikkben szereplő játszóvár megvalósítása az úgynevezett "üveggyári" játszótéren valósult meg, amely játszóteret és a parkot a parkszépítő egyesület a lakosság és vállalkozók támogatásával újított fel. Ehhez a városi önkormányzat képviselő testülete 10 millió forint támogatást szavazott meg, és a terheltet hatalmazta fel, hogy a játszóvár kivitelezéséhez szükséges játékelem beszerzésére árajánlatot kérjen, és a nyertes ajánlattevővel a szerződést megkösse. A beérkező ajánlatok értékelését követően, a szerződést az önkormányzat egy bt.-vel megkötötte. A játszóvár leszállítására, felépítésére, végül a lakosság számára átadásra került. A polgármesteri hivatal a bejárást követően a megrendelő önkormányzat azt átvette, és kifizethetőnek nyilvánította a kivitelező számláját.
A bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét csupán a világhálón történt megjelenés és terjesztést illetően állapította meg, mert a terhelt hatósági nyilvántartásba való bejegyzésére ugyan csak 2008. december 17-én került sor, azonban már ezt megelőzően is szerkesztőségi vezetőnek tartotta őt mindenki. A cikk internetes elérhetőséget pedig a bejegyzést követően is szándékosan fenntartotta.
Az eljárt bíróságok jogi indokolásának lényege szerint a sérelmezett cikk teljes tartalmát tekintve alkalmas volt arra, hogy a párt alapszervezetének társadalmi megbecsülését súlyosan sértse, az lejáratási célt szolgált. Az inkriminált cikk, bár élt az irónia és a szarkazmus eszközeivel, nem mutatja a pamflet, mint műfaj jegyeit. Becsületsértő tényállításának lényege nem szűnt meg a stiláris eszközökkel csinosítás, esetleg irodalmi köntösbe bújtatás révén. Olyan becsület csorbítására alkalmas tényeket híresztel, amely a rágalmazás törvényi tényállásának elemeit kimerítik.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben lényegében az alapeljárásban hangoztatott védekezését ismételte meg. A sérelmezett cikk - vélekedése szerint - nem tartalmaz becsületérzést sértő kijelentéseket, arra közvetlenül utaló kifejezést. A feljelentés maga is tartalmazza, hogy a szarkazmus és az irónia stiláris eszközeivel él, ezért az abban foglaltak tényállításnak nem minősülnek, egyfajta véleménynyilvánításnak tekinthető, ami a büntetőjog szempontjából lényeges tűrési küszöböt nem lépi át.
A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője írásban tett észrevételében a sérelmezett határozatok hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok jogi álláspontjával egyetértett, és a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A felülvizsgálati eljárásban törvényi előírás folytán kötelezően irányadó tényállás szerint a terhelt az újság és benne a sérelmezett cikk megjelenése tekintetében döntési jogkörben volt. A cikk tartalmát az internetre felkerülése előtt ismerte, miként azzal is tisztában volt, hogy az abban foglaltak nem csupán általánosságot sejtetnek, hanem konkrét dologról, a játszótér építésével kapcsolatos pályázat pénzügyi kérdéseiről szólt. A történetben foglaltak a terhelt által váltak a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé, ismertté.
Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. § (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Ennek megfelelően a bűncselekmény elkövetési magatartásai a tényállítás, a tény híresztelése vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. A cselekmény súlyosabban minősül, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, illetve jelentős érdeksérelmet okozva követik el.
Az eljárt bíróságok helytállóan, a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg, hogy a cikkben olyan tényre utaló kifejezések vannak, amelyek becsület csorbítására alkalmasak.
Egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy a rágalmazásnak nem tényállási eleme a becsület csorbítására alkalmas tényállítás valósága vagy valótlansága, míg a mások által tett olyan tényközlés továbbadása, amely nem az elkövető személyes tudomásán alapul - híresztelés - függetlenül attól, hogy a valóság vagy valótlanság kérdésében az elkövető állást foglalt-e vagy sem.
Ez esetben a szarkazmus és az irónia stiláris eszközei közömbösek, a cikkben szereplő "rosszindulatú rágalom" kifejezés használata ellenére a bűncselekmény megvalósul.
Ellentétben a felülvizsgálati indítvány érvelésével, a Legfelsőbb Bíróság - osztva az alapügyben eljárt bíróság álláspontját - megállapította, hogy a már megjelent lapszám elektronikus elérhetősége is híresztelésnek minősül.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 543/2011.)