Közúti baleset okozása a büntetőjogban

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1999. február 15. napján megtartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

Ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként [Btk. 172. § (1) bek.] és nem annak bűntetti alakzata [Btk. 172. § (3) bek.] szerint minősül.

INDOKOLÁS

A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a Bszi. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

Az indítvány szerint a bírói gyakorlat nem egységes abban, hogyan kell minősíteni a segítségnyújtás elmulasztását (Btk. 172. §), ha az elkövető a közúti baleset okozásában vétlen.

Az indítvány a joggyakorlat megosztottságát példákon mutatta be.

1. A Bírósági Határozatok 1991. évi 9. számában 343. szám alatt közzétett eseti döntés szerint különös segítségnyújtási kötelezettség terheli azt az elkövetőt, aki a veszélyhelyzetet akár vétlen, akár szándékos vagy gondatlan magatartásával idézi elő, és annak nem teljesítése esetén a Btk. 172. §-a (3) bekezdésének első fordulata szerint a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt tartozik büntetőjogi felelősséggel.

A határozat indokolása szerint a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott - szándékos mulasztással megvalósítható - bűncselekmény (vétség) a törvény szövegéből, illetve a Btk. 172. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásból kitűnően csak olyan személy terhére állapítható meg, akinek semmiféle szerepe nincs az alaphelyzet (akár vétlen) kialakulásában, semmiféle formában nem róható fel neki a veszélyhelyzetbe került személy vagy sérült segítséget igénylő helyzete, vagyis teljességgel kívülálló (extráneus). Ez a rendelkezés tehát az ún. általános segítségnyújtási kötelezettséget szándékos mulasztással megszegő elkövetők magatartását pönalizálja; ezzel szemben a Btk. 172. §-a (3) bekezdésének első fordulata - az ún. különös segítségnyújtási kötelezettség körében - azoknak a személyeknek a mulasztását vonja súlyosabb büntetőjogi megítélés alá, akik a segítségre szoruló személy fenyegetett helyzetét, veszélyhelyzetbe jutását vagy testi sérülésének bekövetkezését saját - akár vétlen, akár szándékos vagy gondatlan - magatartásukkal hozták létre. Az okozás ténye vétlen személy esetében is megalapozza a minősített eset alkalmazhatóságát (Legf. Bír. Bf.IV.794/1991. sz.).

Már korábban is, majd a határozat közzétételt követően a bíróságok ítélkezési gyakorlata széles körben követte az elvi irányítást. (Azonos módon foglalt el álláspontot az Igazságügyi Minisztérium Oktatási és Továbbképzési Főosztálya által a közlekedési bűncselekményeket tárgyaló bírák számára 1996-ban kiadott módszertani útmutató is.)

2. A Bírósági Határozatok 1997. évi 6. számában 296-II. szám alatt a korábbitól eltérő ítélkezési gyakorlat kialakítása céljából közzétett eseti döntés szerint, ha a járművezető vétlen az ittasan haladó, kivilágítatlan kerékpáros halálos kimenetelű elütésében, de a sértettet segítség nélkül hagyja: cselekménye a segítségnyújtás alapesete, és nem annak a bűntetti alakzata szerint minősül.

A határozat jogi indokolása szerint a terhelt - mint a balesettel érintett jármű vezetője - megállt ugyan a baleset közelében, de nem nyújtott segítséget a sértettnek, nem teljesítette az értesítési kötelezettségét sem, és a helyszínt az erre jogosult engedélye nélkül hagyta el. Ezért a terhére valóban megállapítható a segítségnyújtás elmulasztásának a ténye, azonban tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ezt a magatartást a Btk. 172. §-ának (3) bekezdése szerint - a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettnek - minősítette.

A megyei bíróság álláspontja szerint az említett rendelkezés szövegéből nem következik az, hogy a vétlen magatartással előidézett veszélyhelyzet is megalapozza a minősített eset megállapítását.

Az ellentétes ítélkezési gyakorlat ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy a korábbi törvényszöveg [az 1961. évi V. törvény 259. §-ának (3) bekezdése] egyértelműen tartalmazta azt a törvényhozói szándékot, hogy a súlyosabb megítélésű segítségnyújtási kötelezettség azokat terheli, akik a segítségre szoruló személy fenyegetett helyzetét akár gondatlan, akár vétlen magatartásukkal okozták. Az ennek a jogalkotói szándéknak az alapján kialakított bírói gyakorlat azonban a most hatályos jogszabályi szövegből nem következik. A magyar büntetőjogi rendszertől idegen az objektív felelősségi forma, amit a Btk. miniszteri indokolása kriminálpolitikai indíttatásúnak jelöl meg.

A Btk. 10. §-a szerint: bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. "Bűnösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség", és a bűnösségnek a törvényi tényállás valamennyi elemére ki kell terjednie. Ezekből a törvényi követelményekből az következik, hogy akit nem terhelt bűnösség, amikor a magatartását kifejtette, büntetőjogi értelemben felelőssé nem tehető. Az adott esetben pedig a terhelt sem szándékos, sem gondatlan magatartással nem hatott közre a baleset bekövetkezésében, ezért nem róható fel neki a veszélyhelyzet előidézése.

Kétségtelen azonban, hogy a terhelt magatartása megvalósította a Btk. 172. §-ának (1) bekezdése szerinti segítségnyújtás elmulasztásának vétségét: ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a terhelt bűnösségét e vétségben állapította meg (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Bf.1150/1994. sz.).

3. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Bf.IV.541/1997/3. számú ítéletéből a Vas Megyei Bíróság B.99/1996/21. számú ítéletét megváltoztatva, a terheltet a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének vádja alól - mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény - felmentette; a terhére fennmaradó a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 172. § (2) és (3) bek.] miatt új büntetést szabott ki.

Az irányadó tényállás lényege szerint a vaddisznóra vadászó terhelt a lőfegyverével vétlenül okozott halálos sérülést a sértettnek, mivel a Vadászati Szabályzat fegyverhasználati rendelkezéseit nem sértette meg.

A terhelt azonban tudatában volt annak, hogy a sértett segítségre szorul, mert a súlyos vérző sérülését észlelte; felismerte azt is, hogy a veszélyhelyzetet, amelynek nyomán a sebzés bekövetkezett, a saját - bár vétlen - magatartásával ő idézte elő; azt is tudta, hogy a vadász foglalkozásának szabályai a segítségnyújtásra kifejezetten kötelezik.

A Vadászati Szabályzat nem csupán kötelezővé teszi a segítségnyújtást, hanem annak D/44. pontja meghatározza a teljesítés módját is. A vadászvizsgát tett terhelt a részletesen előírt segítségnyújtási kötelezettségeit nem teljesítette. A terhelt mulasztása és a sértett halála között az okozati összefüggés megállapítható, mert ha a terhelt a számára előírt módon teljesíti a segítség nyújtását, a sértett élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az első fokú ítélet rendelkezését, amely a terhelt bűnösségét a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésre tekintettel a (3) bekezdés második fordulata szerint minősülő bűntettben állapította meg.

4. A Szombathelyi Városi Bíróság a B.1007/1995/5. számú ítéletében a terhelt bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében állapította meg, és szabott ki vele szemben büntetést.

A Vas Megyei Bíróság - a fenti 2. pont alatti iránymutató döntésnek a Bírósági Határozatok 1997. évi 6. lapszámában történt közzétételét megelőzően - az 1996. augusztus 27. napján meghozott, a Bf.142/1996/3. számú ítéletében az első fokú ítéletet megváltoztatta: a terhelt cselekményét segítségnyújtás elmulasztása vétségének minősítette, és a büntetést enyhítette.

Az irányadó tényállás lényege szerint kizárólag a sértett okozta a sérülésével járó közúti balesetet. Erre tekintettel a terhelt ellen közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indított eljárást már a büntetőeljárás nyomozati szakában bűncselekmény hiányában megszüntették.

A terhelt azonban nem nyújtott tőle elvárható segítséget a balesetben megsérült, segítségre szoruló sértettnek.

A megyei bíróság ítéletének jogi indokolása szerint a Btk. 172. §-a (3) bekezdésének törvényi tényállása nem rendelkezik arról, hogy a segítségnyújtás elmulasztásáért felelős elkövető milyen magatartással idézi elő a sérülést vagy a veszélyhelyzetet. A megyei bíróság azonban a BJD.6416., 7353. szám alatt közzétett határozatok elvi iránymutatását követő eddigi bírói gyakorlattal - amelynek egyik lényeges tétele szerint a balesetben tanúsított elkövetői magatartás vétlensége közömbös körülmény - nem ért egyet. A Btk. 172. §-ának (1) és (3) bekezdése tételei között a különbség lényege abban határozható meg, hogy súlyosabb megítélés alá esik annak a segítségnyújtást elmulasztó személynek a cselekménye, aki vétkesen idézte elő a segítséget igénylő helyzetet. Ebből a rendelkezésből pedig egyenesen következik, hogy a hatósági határozat szerint is a forgalomban szabályosan közlekedő terhelt nem lehet a veszélyhelyzet előidézője; ekként a segítségnyújtás elmulasztásának súlyosabb megítélésű bűntette nem állapítható meg a terhére.

A legfőbb ügyész képviselője a BF.234/1999. számú átiratában jelezte, hogy álláspontja szerint a Bírósági Határozatok 1997. évi 6. lapszámában 269. szám alatt közzétett eseti döntés van összhangban a hatályos törvénnyel.

A jogegységi tanács az ismertetett jogeseteket is szem előtt tartva, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek találta.

Az ítélkezési gyakorlat eddigi alakulását a felhozott jogesetek példázzák.

Egyértelmű, hogy a BH.1991/343. számon közzétett jogesetben az 1961. évi V. törvény 259. §-ának törvényi tényállásán alapuló jogértelmezés élt tovább.

Az 1961. évi V. törvény 259. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a segítségnyújtás minősített esetéért felelt az elkövető, aki a sértett sérülését, a balesetet, illetve a sértett élete vagy testi épsége tekintetében a közvetlenül fenyegető helyzetet akár gondatlan, akár vétlen magatartásával okozta.

Az említett határozatnak a hatályos Btk. 10. §-ával ellentétben álló okfejtése azonban figyelmen kívül hagyja a korábbi anyagi jogi rendelkezéstől eltérő új normaszöveg tartalmát, és a miniszteri indokolás kriminálpolitikai indíttatású megállapításait a bűnösség elvének áttörésére is alkalmasként kezeli: a segítségnyújtást indokolttá tevő esemény vétlen részesére továbbra is fenntartja a különös segítségnyújtás kötelezettségét. A vétlen (okozói) magatartás azonban önmagában "bűnös" cselekményként nem értékelhető. A miniszteri indokolás a jogalkalmazási értelmezést segíti, de a büntetőjogi felelősséget nem terjesztheti ki.

Téves a határozatnak az a további hivatkozása is, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 125. számú állásfoglalásával módosított 123. számú állásfoglalás II. tétele mindenben alátámasztja a kifejtett jogi álláspontot. A kollégiumi állásfoglalás közvetve sem tartalmaz okfejtést arról, hogy a segítségnyújtásra okot adó esemény vétlen részese mennyiben felel a segítségnyújtás elmulasztása miatt.

A Btk. 172. §-ának (3) bekezdése szerint - a korábbi törvényi tényállástól eltérően - bűntettnek minősül a cselekmény, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő. A hatályos Btk.-nak a korábbitól eltérő rendelkezését az indokolja, hogy az 1961. évi V. törvény valójában tárgyi jellegű (objektív) felelősséget állapított meg, amikor a különös segítségnyújtási kötelezettség elmulasztásáért az elkövetőt akkor is felelőssé tette, ha magát a veszélyhelyzetet vétlen magatartásával idézte elő. Az objektív felelősség azonban kiküszöbölhetetlen ellentétben áll a Btk. 10. §-ában megfogalmazott alapelvvel: "bűnösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség". Ezért az ítélkezési gyakorlatban nem érvényesülhet.

Végül indokolt megemlíteni, hogy a 3. pontban jelzett büntetőügyben a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság ítéletének dogmatikai felfogása is teljes mértékben megegyezik a BH.1997/269-II. pontjában kifejtettekkel.

A Legfelsőbb Bíróság a bűncselekmények megnevezéséről szóló BK. 1. számú állásfoglalásnak a Btk. 172. §-a (2)-(3) bekezdése 2. tételének megfelelő szövegezése miatt hagyta helyben az elsőfokú bírósági ítélet rendelkezését, amely a terhelt cselekményét "segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is kötelezett személy által elkövetett bűntettnek" nevezte.

A másodfokú ítélet jogi indokolásából azonban egyértelműen megállapítható, hogy a sértett halálához vezető lövés leadásában a vádlott vétlen volt, a bíróság a Vadászati Szabályzatban előírt speciális segítségnyújtási kötelezettség elmulasztása miatt állapította meg a terhelt bűnösségét a Btk. 172. §-ába ütköző és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés második fordulata szerinti súlyosabb megítélésű bűntettben. Ekként a 3-4. pontokban jelzett jogesetek megoldásaiban valóságos dogmatikai ellentét nem mutatható ki.

Mindezekre tekintettel a legfőbb ügyésznek a jogegységi indítványt támogató állásfoglalásával egyetértve, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa az egységes bírói ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a döntését a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1998. november 19. napján megtartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette.

2. Az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.

INDOKOLÁS

A legfőbb ügyész az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulatára hivatkozva jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

Az indítvány szerint bírói gyakorlat a közlekedési bűncselekmények körében az elsőbbségi szabályokat nem egységesen értelmezi.

A legfőbb ügyész a joggyakorlat megosztottságát példákkal mutatta be.

1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1994. február 3-án kelt, 6.B.34524/1993/3. számú ítéletével a vádlottat az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyidejűleg a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatt 10 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A Fővárosi Bíróság a 29.Bf.5897/1994/8. határozatával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 1993. május 24-én, 19 óra 10 perc körül Budapesten a XVII. kerületben a Pesti úton Gyömrő felől a Jászberényi út felé haladt egy Fiat típusú személygépkocsival, 84-92 km/óra sebességgel. A sértett a Rózsaszál utcában kerékpárral érkezett az "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblával védett Pesti úthoz, majd folyamatos haladással azon keresztül hajtott. A figyelmetlen kerékpárost látva, a vádlott azonnal intenzíven fékezett, azonban a főútvonalon már 5,6 métert megtett sértettet 65-72 km/óra sebességgel elütötte. A baleset következtében a sértett életét vesztette.

Az ügydöntő határozat a sértett terhére a KRESZ 28. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt rendelkezés megszegését állapította meg, amit a sértett azzal követett el, hogy az "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblával védett főútvonalon a terhelt által vezetett gépkocsinak nem biztosította az áthaladási elsőbbséget, hanem a védett útvonalra kellő körültekintés nélkül behajtott. A sértett ezzel a szabályszegésével olyan veszélyhelyzetet hozott létre, amely balesethez vezetett.

Megállapította azonban az ügydöntő határozat a terhelt terhére a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. tételében foglalt előírás megszegését, mert a lakott területen megengedett 50 km/óra sebességet túllépve, legkevesebb 84 km/óra sebességgel közlekedett.

Az első- és másodfokú bíróságok jogi álláspontja szerint a halálos kimenetelű baleset bekövetkezéséért az elsőbbségadási kötelezettséget nem teljesítő sértett és nem a megengedett legnagyobb sebességet túllépően közlekedő terhelt felelős. Az első- és a másodfokú bíróság által egyöntetűen megállapítottak szerint a terhelt által megválasztott sebesség nem volt megtévesztő, nem akadályozta a sértettet abban, hogy azt észlelje, és helyesen felismerje. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a védett útvonalon közlekedő járműnek sebességtúllépés esetén is elsőbbsége van, kivéve, ha éppen a sebesség túllépése zárta ki az észlelhetőséget, avagy megtévesztő volt. A konkrét esetben e kizáró feltételek nem voltak megállapíthatóak, ezért a terhelt sebességtúllépése a baleset bekövetkezése szempontjából figyelmen kívül maradt.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt terhére. A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt közlekedési szabályszegése: a sebesség túllépése okozati összefüggésben állt a balesettel, ezért releváns.

A Legfelsőbb Bíróság a Bf.IV.2693/1994/3. számú végzésével a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős határozatot hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A hatályon kívül helyező végzésben kifejtettek szerint az ügyben jogerős határozatot hozó bíróságok nem vizsgálták meg azt, hogy a jelentős sebességtúllépés mennyiben befolyásolta a terheltnek az ugyancsak a közlekedési szabályok által kötelességévé tett általános baleset-elhárítási kötelezettsége teljesítését annak ellenére, hogy e körben a bizonyítékok rendelkezésre álltak, sőt e vonatkozásban a bíróságok tényállást is megállapítottak.

Az új eljárás lefolytatását elrendelő határozat jogi útmutatása szerint: "Tehát a terhelt a megengedett sebesség jelentős túllépésén keresztül megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt közúti közlekedés szabályait is, mivel így az abban foglalt előírások teljesítése eleve lehetetlenné vált számára. Ekként pedig az előírt sebesség jelentős túllépésében megnyilvánuló közlekedési szabályszegés okozati összefüggésben áll a bekövetkezett balesettel, releváns szabályszegés."

A megismételt másodfokú eljárásban a Fővárosi Bíróság a 29.Bf.6817/1995/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatti eljárást elévülés miatt megszüntette. (Megjegyzendő, hogy a tényállás szerint a baleset a megengedett legnagyobb sebesség és intenzív fékezés mellett sem lett volna elkerülhető.)

A Fővárosi Bíróság másodfokú határozatának indokolása szerint az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül elsőbbséget kell adni. Az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője eredményesen nem hivatkozhat az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességgel történő haladására (BH 1974/54; 1974/242. határozatok).

A Legfőbb Ügyészség a Bf.592/1996. számú felülvizsgálati indítványával ez utóbbi másodfokú határozatot is megtámadta, egyebek mellett azzal az indokolással is, hogy a KRESZ 1976. január 1-jén történt - az elsőbbségre vonatkozó szabályt is érintő - módosítása miatt a Fővárosi Bíróság tévesen hivatkozott az 1974-ben közzétett eseti döntésekre. Eszerint a módosítás előtti rendelkezéstől eltérően a KRESZ Függelék III/ b) pontjában megfogalmazott elsőbbségi szabály "rugalmas", és ennek helyes értelmezése szerint az elsőbbség nem abszolút, s az elsőbbséggel rendelkező jármű sebességének szerepe van az elsőbbség biztosításában.

A megismételt eljárás eredményeként hozott jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálásának eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság a Bfv.I.783/1996/4. számú végzésével a Fővárosi Bíróság 29.Bf.6817/1995/4. számú végzését hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új eljárásra utasította. Elrendelte, hogy az ügyet a Fővárosi Bíróság másik tanácsa tárgyalja.

Az újabb hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás eredményeképpen a Fővárosi Bíróság az 1997. szeptember 16-án kihirdetett, 21.Bf.5974/1997/4. számú ítéletével megváltoztatta a Pesti Központi Kerületi Bíróság B.34.524/1993. számú ítéletét, és a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 150 napi tétel - napi tételenként 300 Ft - pénzbüntetésre ítélte. A bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó határozat indokolása szerint a terhelt a megengedett sebesség nagymértékű túllépésével maga is közrehatott a baleset létrejöttében, és az elsőbbségi szabályokat "nem indokolt abszolutizálni".

A legfőbb ügyész jogegységi eljárás lefolytatására és jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványa a Legfelsőbb Bíróság Bf.IV.2693/1994/3., valamint Bfv.I.783/1996/4. számú felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott, és hatályon kívül helyezést, illetve új eljárás elrendelését tartalmazó döntéseiben kifejtett jogértelmezést tartja helyesnek, és ezzel ellentétesnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítélkezési gyakorlatát (2-3. pont).

2. A Kecskeméti Városi Bíróság az 5.B.188/1994/22. számú, 1997. március 28-án kihirdetett végzésével az I. r. és a II. r. terhelteket egyaránt maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében találta felelősnek. Ezért mindkettőjüket próbára bocsátotta.

A tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 1993. augusztus 21-én 0 óra 10 perckor Kalocsán, az 51. számú főút átkelési szakaszán haladva, a Malatin téren balra a Szt. István útra kívánt bekanyarodni. Vele szemben a II. r. terhelt a személygépkocsijával 85-91 km/óra sebességgel közeledett. Az útkereszteződésbe a forgalomirányító fényjelzőkészülék "telezöld" jelzésére érkezett az I. r. terhelt, és a korábbi sebességét 11-12 km/órára csökkentve, balra kanyarodott. A szemből érkező II. r. terhelt az elébe kanyarodó jármű láttán erőteljesen fékezett, azonban 25,5 méter állóra fékezési nyom hátrahagyása után, az I. r. terhelt személygépkocsijának ütközött. A baleset következtében az I. r. terhelt személygépkocsijának utasa maradandó fogyatékosságot eredményező sérüléseket szenvedett. A bíróság megállapítása szerint, ha az I. r. terhelt 50 km/óra vagy annál kisebb sebességgel közeledik az útkereszteződéshez, a balesetet lassító, "de inkább" hirtelen fékezéssel elkerülhette volna.

Az elsőfokú bíróság szerint az I. r. terhelt a KRESZ 31. §-a (5) bekezdése c) pontjának I. fordulatát, míg a II. r. terhelt terhére a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. tételét szegte meg.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az 1.Bf.553/1997/3. számú, 1997. június 30-án kelt másodfokú ítéletével a II. r. terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, és vele szemben a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatt indított eljárást megszüntette.

A döntését indokolva a megyei bíróság kifejtette: "A KRESZ rendelkezései közül alapvetően az elsőbbségi szabályok hivatottak biztosítani a közúti közlekedés rendjét és biztonságát, ezekhez képest a többi szabály csak járulékos lehet.

Az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül kell elsőbbséget adni. Az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője általában nem hivatkozhat eredményesen az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességére."

Ebből következően az eredménnyel való okozati összefüggés hiánya miatt - a megyei bíróság álláspontja szerint - a sebességtúllépés nem releváns szabályszegés.

3. A Kecskeméti Városi Bíróság az 5.B.2037/1995/3. számú végzésével a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt 59-71 km/óra sebességgel haladt motorkerékpárral a városközpontnak azon a területén, ahol 40 km-es sebességkorlátozás volt előírva. A terhelttel szemben kerékpárral közeledő sértett a vádlott által vezetett motorkerékpár sebességéhez képest féktávolságon belül balra kanyarodott. A terhelt nyomban fékezett, de a kerékpárossal ütközést már elkerülni nem tudta. Az nyolc napon túl, míg a terhelt nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bíróság megállapította, hogy a terhelt a KRESZ 14. §-a (1) bekezdésének b) pontját, a sértett a KRESZ 31. §-a (5) bekezdésének c) pontjában előírt elsőbbségadási kötelezettséget szegte meg.

A megyei bíróság a felmentő rendelkezését indokolva kifejtette, hogy az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkező sebességétől függetlenül köteles elsőbbséget adni, és a védett jármű elsőbbségi jogát illetően a sebesség túllépésének csak kivételesen lehet relevanciája, mégpedig akkor, ha az elsőbbségi helyzetben közlekedő járműnek "az észlelhetőségére hátrányosan érvényesülő körülmény van, vagy a sebességtúllépés megtévesztésre alkalmas. A sebességtúllépés relevanciáját a fenti két körülmény hiánya esetén az elsőbbség abszolút primátusa kizárja".

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa a legfőbb ügyész indítványában említett határozatokon túl is vizsgálta a felvetett problémával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot.

4. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban több döntést hozott, amely - szemben a legfőbb ügyész indítványában követendőnek tartott jogértelmezéssel - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság által folytatott ítélkezési gyakorlatnak megfelelő elvi álláspontot fogadja el.

A határozatokban kifejtett elvi álláspontok a következők:

"Megszegte ugyan a terhelt a KRESZ 26. §-ában írt szabályt, amikor a megengedett 60 km/óra sebességet túllépte. E szabályszegés azonban nem róható a terhére, mert az elsőbbségadásra kötelezett járművel az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül kell elsőbbséget adni (KRESZ hivatalos útmutató). Ez csak megtévesztően nagy sebesség esetén, illetve abban az esetben nem illeti meg, ha a nagy sebesség miatt nem észlelhető körültekintéssel sem (útkanyar, bukkanó stb.) az elsőbbséggel rendelkező jármű" (Bfv.I.1633/1996/3.).

A közúti közlekedést szabályozó KRESZ-nek több olyan rendelkezése is van, amelyek egyidejűleg, együttesen, azonos hatásirányban nem érvényesülhetnek. Ezért a közúti igazgatásrendészeti szabályok a hierarchiájukat feltáró értelmezés nélkül a mindennapos közlekedés - akárcsak az igazságszolgáltatás - gyakorlatában alkalmazhatatlanok lennének.

A jogalkalmazásban érvényesülő tétel, hogy az általános érvényű rendelkezés hatályát a különös (speciális) norma kizárja.

A KRESZ 3. §-ának c) pontja a közlekedésben részt vevőkre vonatkozó - a jogszabályhely címében is kifejezésre juttatott általános rendelkezések egyike, amely azt tartalmazza, hogy a közúti közlekedésben részt vevő köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.

Azonban a KRESZ-nek az "Elsőbbség az útkereszteződésben" rendelkezéseit összefoglaló 28. §-a a különös normák egyike. Vitathatatlan körülmény, hogy egy útkereszteződésben bekövetkezett eseményért a jogi felelősséget a speciális norma rendelkezései alapján kell megítélni.

A KRESZ-nek az idevonatkozó 28. §-a, a rendező elveiből kitűnően az elsőbbség szabályozásánál, kizárólag a kötelezetti oldalt veszi számításba és írja elő az elsőbbségadásra kötelezett magatartási teendőit.

Ki kell emelni, hogy a 28. § (3) bekezdése szerint az elsőbbségadásra kötelezett járművezető az útkereszteződést csak olyan sebességgel közelítheti meg, hogy eleget tehessen elsőbbségadási kötelezettségének, és e tekintetben másokat a járműve sebességével ne tévesszen meg.

A KRESZ 1. számú függeléke III/ b) pontja ugyancsak csupán a kötelezetti oldalról szabályozva határozza meg az elsőbbséget, amely továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben: az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkezőt a haladási irányának vagy a sebességének a hirtelen megváltoztatására nem kényszerítheti.

Az áttekintett speciális rendeltetésű igazgatásrendészeti szabályok tehát az elsőbbségi helyzetben közlekedő jármű sebességéről különös előírásokat nem tartalmaznak, ezért az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője eredményesen nem is hivatkozhat az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességű haladására (Bfv.I.838/1996/3.).

Hasonló álláspontot tükröznek a BH 1995/8-446., 1998/9-413. és az 1998/10-467. számú eseti döntések.

A jogegységi tanács a jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek találta. Az ismertetett határozatokból kitűnik, hogy a bírói gyakorlat nem értelmezi egységesen a közúti közlekedés szabályait olyan esetben, amikor nemcsak az elsőbbségadásra kötelezett, hanem az elsőbbségre jogosult is közlekedési szabályt szegett. Az eltérő jogértelmezés lényegesen befolyásolja az érintett személyek büntetőjogi felelősségét, illetve annak mértékét. Ezért a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében a jogegységi tanács a következőkre mutat rá.

1. A Btk. XIII. fejezetében elhelyezett közlekedési bűncselekmények törvényi tényállásai nagyrészt ún. keretrendelkezések, amelyeket alacsonyabb szintű szabályok töltenek ki tartalommal. Ilyen jellegű rendelkezés - egyebek között - a közúti baleset okozása (Btk. 187. §) is, amely a nagyobbrészt a KRESZ-ben meghatározott közúti közlekedési szabályok megszegését bünteti.

Az elsőbbségadásra kötelezésről rendelkező közlekedési szabályok pl. KRESZ 24. §, 28-29. §, 31. § (5) bek., 1. számú függelék III/ b) pont, illetve a megengedett sebességre vonatkozó szabályok (KRESZ 26. §) részletes, konkrét előírásokat tartalmaznak arra nézve, ki és mit köteles tenni valamilyen közlekedési helyzetben. Általános jellegű rendelkezés a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja, amely szerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles "úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon".

Elméletileg megalapozott, és a bírói gyakorlatban is követett értelmezési szabály, hogy a részletes rendelkezések mint speciális normák alkalmazása megelőzi az általános szabály felhívását. Ennélfogva mindig azt kell először vizsgálni, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, és konkrét szabályszegés hiányában, kisegítő jelleggel alapulhat a büntetőjogi felelőssége azon, hogy a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti általános baleset-elhárítási kötelezettségét elmulasztotta.

A jogegységi tanács álláspontja szerint - az ismertetett határozatokban kifejtettekkel szemben - az egyes speciális közlekedési szabályok nem állnak egymással "hierarchikus" viszonyban, egyik közlekedési szabálynak sincs olyan "abszolút elsőbbsége", "primátusa" a másikkal szemben, amely feltétlenül kizárná, illetve korlátozná egy másik szabály alkalmazhatóságát. Mindig a konkrét forgalmi helyzethez, a közlekedés résztvevőinek magatartásához képest kell megállapítani, hogy az adott esetben melyik közlekedési szabálynak, illetve szabályszegésnek van jelentősége, és milyen mértékben.

Ez a megállapítás nem ellentétes azzal a felismeréssel, hogy vannak olyan közlekedési szabályok, amelyek megtartása különösen jelentős a közlekedés biztonsága szempontjából, mivel a megszegésük számos esetben idéz elő súlyos közlekedési balesetet. Ilyenek az elsőbbségadási szabályok, de jelentős baleseti veszélyforrás a megengedett sebesség túllépése is, különösen lakott területen.

A bírói gyakorlat, beleértve a jogegységi határozatban ismertetett ügyekben hozott határozatokat is, egységes abban, hogy az elsőbbségadásra kötelezett nem mentesülhet a felelősség alól abból az okból, hogy az elsőbbségre jogosult is megszegett valamilyen közlekedési szabályt, így például túllépte a megengedett sebességet. Csak az mentesítheti a felelősség alól, ha éppen az elsőbbségre jogosult szabályszegése nem tette lehetővé, hogy észlelje az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket (pl. az elsőbbségre jogosult sebességtúllépése miatt nem észlelhette idejében az útkanyarban közeledő, elsőbbségre jogosult járművet), illetve hogy helyesen értékelje ezeket a körülményeket (pl. az elsőbbségre jogosult jelentősen túllépte a megengedett sebességet, és ezzel megtévesztette az elsőbbségadásra kötelezettet az elsőbbségre jogosult jármű távolságát illetően). A jogegységi határozat rendelkező részének 1. pontja megerősíti az eddig is egységes bírói gyakorlatot.

2. Nem egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az elsőbbségre jogosult, aki túllépte a megengedett sebességet (abszolút vagy relatív sebességtúllépés), felelőssé tehető-e az elsőbbségadási szabályok megszegésével előidézett balesetért. Az egyik álláspont szerint a sebességtúllépésnek ebben az esetben büntetőjogi szempontból nincs jelentősége (csak szabálysértési felelősséget vonhat maga után). A másik álláspont szerint az elsőbbségre jogosult is felelős lehet a közúti balesetért, ha az a sebességtúllépéssel okozati összefüggésben következett be.

A jogegységi tanács szerint az utóbbi jogértelmezés a helyes. Elfogadása - s ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell - nem gyengíti az elsőbbségi szabályok kötelező erejét, nem érinti - az 1. pontban említett kivétellel - az elsőbbségre kötelezett felelősségét.

Hangsúlyozni kell: mielőtt az elsőbbségadásra kötelezett ténylegesen megkezdi azt a műveletet, amellyel kapcsolatban elsőbbséget kell adnia (pl. elindulás, áthaladás, irányváltoztatás, bekanyarodás), meg kell győződnie ennek a műveletnek a veszélytelenségéről, és a megengedettnél nagyobb sebességgel közeledő elsőbbségre jogosult jármű részére is biztosítania kell az elsőbbséget.

Értékelni kell azonban azt is, ha az elsőbbségre jogosult szabályszegése, a sebesség túllépése is közrehatott a közúti baleset előidézésében, feltéve, hogy az az ő szabályszegésével okozati összefüggésben következett be. Ha az elsőbbségre jogosult nem jelentősen lépi túl a megengedett sebességet, a sebesség túllépése rendszerint nem áll okozati összefüggésben a balesettel, és ebben az esetben nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét. Nem zárható ki azonban, hogy már a nem jelentős sebességtúllépés is közrehat a baleset okozásában. Hasonló a helyzet, ha az elsőbbségre jogosult a KRESZ 1. számú függelékének III/ b) pontjából reá háruló speciális közlekedési szabályt szegi meg (az enyhe lassítást elmulasztja). Ilyen esetekben az elsőbbségre jogosult büntetőjogi felelősségének feltételei a tárgyi oldalon megvannak. Nem állapítható meg az okozati összefüggés akkor, ha a baleset az elsőbbségre jogosult járművének megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.

Az okozati összefüggés megállapítása esetén azonban vizsgálni kell azt is, hogy az elsőbbségre jogosultat az eredmény (a közúti baleset) tekintetében gondatlanság terheli-e. A vizsgálat során abból kell kiindulni, hogy a megengedett sebesség túllépése fokozza a baleset kockázatát, és csökkenti a baleset elhárításának lehetőségét. Ha az elsőbbségre jogosult nem jelentősen lépi túl a megengedett sebességet, csak kivételes esetben állapítható meg a tudatos vagy nem tudatos gondatlansága a közúti baleset okozása tekintetében. Más a helyzet, ha az elsőbbséggel rendelkező a megengedett sebességet jelentősen túllépi. Ilyenkor általában nem számíthat arra, hogy az elsőbbségadásra kötelezett ezt idejében észleli, illetve arra kell számítania, hogy a jelentős sebességtúllépés az elsőbbségadásra kötelezettet megtévesztheti.

Végül a jogegységi tanács hangsúlyozza: Ha a közúti balesetért többen felelősek, mindegyikük felelősségét egyéniesítve, az egyes személyek közrehatásának mértékét és bűnösségének fokát alapul véve kell megállapítani. Ez irányadó akkor is, ha valamelyik személy nem vonható felelősségre (meghalt, nem sikerült megállapítani a személyazonosságát, nem emeltek ellene vádat stb.). A terhelt javára értékelni kell, ha felelősségre nem vonható személy is közrehatott a közúti baleset okozásában.

A jogegységi tanács döntését a Bsz. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 1998. november 19.

II. Nem valósít meg közlekedési szabályszegést és ezért nem felelős a balesetért annak a gépjárműnek a vezetője, aki előzési szándékkal balra irányjelzést ad le és az út közepe felé húzódik, de még a sáv átlépése előtt teljesíti meggyőződési kötelezettségét és előzési szándékától eláll [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 26. § (1) bek. a) pont ac) alpont, 34. § (1) bek. b) pont].

[1] A járásbíróság a 2020. július 8. napján kihirdetett ítéletével hatályon kívül helyezte a járásbíróság végzésének Á. J. terhelttel szemben alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezését és a próbára bocsátást megszüntette. Á. J. I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont], és ezért - valamint társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérlete [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bi) alpont] miatt - őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 2 év 4 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg és rendelkezett arról, hogy az I. r. terhelt a szabadságvesztés végrehajtása esetén abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Ugyanakkor a II. r. terheltet az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az elsőfokú ítélet az I. r. terhelt vonatkozásában - fellebbezés hiányában - 2020. július 9-én jogerőre emelkedett.

[3] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a II. r. terhelt terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása miatt jelentett be fellebbezést. Az ügyészi fellebbezést elbírálva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. február 19-én kihirdetett végzésében az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[4] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 2017. július hó 31. napján 13 óra 15 perckor főközlekedési úton, Sz. és Sze. között, Sze. irányába haladva, csapadékmentes, derült időben, száraz útviszonyok és közepes forgalmi viszonyok között, az aszfaltburkolatú, kétirányú forgalmú, útburkolati jellel ellátott, 5,9 méter szélességű úton vezette a D. Sz. tulajdonát képező Opel Vectra típusú személygépkocsit, az engedélyezett 90 km/h haladási sebességet túllépve 120 km/h körüli sebességgel, ahol a terheltek menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sáv 3 méter, míg a jobb oldali forgalmi sáv 2,9 méter szélességű. Az úttest mindkét szélén 1,2 méter kavicsos útpadka, majd ezt követően a terheltek menetiránya szerinti jobb oldali 3,1 méter széles, míg bal oldalon 2,4 méter széles vízelvezető árok található. Az I. r. terhelt által alkalmazott haladási sebesség a II. r. terhelt részére nem volt megtévesztő sebességtúllépés.

[5] Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsiban a jobb oldali első ülésen ült B. Zs. sértett, a bal hátsó ülésen K. E. sértett, hátul középen néhai M. G. sértett, míg jobb oldalt hátul B. A. sértett, akik az I. r. terhelttel együtt bekötött biztonsági övet használtak.

[6] Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi előtt haladt a II. r. terhelt, az általa vezetett és a munkaadója tulajdonát képező Nissan Cabstar típusú emelőkosaras kistehergépkocsival 45 km/h körüli sebességgel, utasa a jobb oldali ülésen E. M. volt. A II. r. terhelt és E. M. tanú közlekedésük során bekapcsolt biztonsági övet használtak.

[7] Az I. r. és a II. r. terheltek előtt haladt velük azonos irányba K. I. tanú, a tulajdonát képező Kia típusú kistehergépkocsival 45 km/h sebességgel.

[8] Mivel a II. r. terhelt a K. I. tanú által vezetett kistehergépkocsi haladási sebességét lassúnak ítélte meg, ezért a kistehergépkocsi megelőzésének érdekében bal oldali irányjelző használata mellett gyorsítani kezdett, 56 km/h sebességre növelte sebességét, és balra az úttest felezővonala felé kezdett húzódni. Úgy kezdett bele az előtte haladó K. I. tanú által vezetett kistehergépkocsi előzésébe, hogy közvetlenül a balra húzódás előtt nem, hanem csak 12,9 másodperccel korábban nézett a visszapillantó tükörbe. Amikor a II. r. terhelt a Kia kistehergépkocsi megelőzéséhez szükséges gyorsítást megkezdte, akkor mögötte még a jobb oldali forgalmi sávban haladt az I. r. terhelt az általa vezetett személygépkocsival 60,4 méter távolságra a II. r. terhelt által vezetett Nissan Cabstar típusú emelőkosaras kistehergépkocsitól. Amikor a II. r. terhelt a kistehergépkocsival megkezdte a balra húzódást, az előtte haladó K. I. tanú által vezetett kistehergépkocsi megelőzése érdekében, akkor az I. r. terhelt által vezetett Opel típusú személygépkocsi már nagyobb terjedelmével a bal oldali forgalmi sávban volt, kb. 34 méter távolságra a Nissan kistehergépkocsi mögött.

[9] A II. r. terhelt a balra húzódást a felezővonalig folytatta, bár a felezővonalat nem lépte át, csupán az általa vezetett kistehergépkocsi bal oldali visszapillantó tükre ért át a menetirány szerinti bal oldalra, amikor belenézett ismételten a visszapillantó tükrébe és ekkor észlelte, hogy időközben az I. r. terhelt által vezetett Opel személygépkocsi is előzési manőverbe kezdett. Ekkor az I. r. terhelt már teljes terjedelmével a bal oldali forgalmi sávban, 26,8 méter távolságra haladt a II. r. terhelt által vezetett kistehergépkocsi mögött, és az I. r. terhelt, valamint a II. r. terhelt is észlelték a kialakult veszélyhelyzetet. A II. r. terhelt a két jármű ütközésének elkerülése érdekében fékezte járművét, és jobbra kormányzott, minek következtében visszalassult az előtte haladó Kia kistehergépkocsi sebességére, és így nem ütközött egyik járművel sem.

[10] Az I. r. terhelt személygépkocsiját a veszélyhelyzet észlelésekor balra kormányozta, mivel megijedt a II. r. terhelt a felezővonal felé tartó mozgásától és nem tudhatta, hogy az előzést megszakítva a jobb oldali forgalmi sávban tartja majd a járművét a II. r. terhelt.

[11] Az elkormányzás következtében az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi a főközlekedési út 30 km-es szelvényétől 52 méterre, Sze. irányába lehaladt a bal oldali útpadkára, és sodródni kezdett. Az I. r. terhelt a bal oldali útpadkára történő lehaladást követően a 30 km-es szelvénytől Sze. irányába 70,9 méterre visszatért az úttestre, a személygépkocsival részben áttért a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávba, ahol - hogy a Kia tehergépkocsival való ütközést elkerülje - az I. r. terhelt ismételten balra kormányzott, és az óramutató járásával ellentétes irányba elfordulva, a főközlekedési út 30 km-es szelvényétől Sze. irányába 112,2 méterre átsodródott a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, és a 30 km-es szelvénytől 136,5 méterre lehaladt a bal oldali útpadkára, majd a vízelvezető árokba, ahol tetejére borult, és jobb hátsó részével az ott lévő betonhídáteresznek ütközött, és eredeti haladási irányával ellentétesen járműve jobb hátsó részével a 30 km-es szelvénytől 163 méterre, az úttest bal oldali szélétől 3,6 méterre balra, míg bal első részével 159,8 méterre, az úttest bal oldali szélétől 1,6 méterre balra került nyugalomba.

[12] A baleset következtében az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsiban utazó néhai M. G. sértett olyan súlyos sérüléseket - agyvelőduzzanat és a III-as nyakcsigolyatörés ficammal - szenvedett el, hogy 2017. augusztus hó 21. napján a kórházban elhalálozott.

[13] Néhai M. G. sértett halála nyaki gerincsérülés mellett csigolya elmozdulás miatt kialakult gerincmenti ütőér összenyomatása, következményes gerincvelői, agytörzsi, valamint kisagyi lágyuláshoz szövődő tüdőgyulladás miatt állott be.

[14] Az elszenvedett sérülések, valamint a halál beállta között közvetett oksági összefüggés állapítható meg.

[15] A baleset következtében megsérült még B. A. sértett 8 napon túl gyógyuló, a bal oldali csípő traumás ficama, jobb oldali elmozdulás nélküli lapockatörés, valamint a nyak jobb oldalának felületes hámsérülése és a fej bal oldalának repesztett sebe sérüléseket szenvedte el, mely sérülések tényleges gyógytartama mintegy 200 napra tehető, azokkal oki összefüggésben maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem volt.

[16] A baleset következtében ugyancsak megsérült B. Zs. sértett, aki 8 napon belül gyógyuló, az állcsúcs repesztett sebe, fej zúzódása és bal oldali repesztett fejsebsérülést szenvedte el, valamint K. E. sértett, aki szintén 8 napon belül gyógyuló, a jobb oldali homlokfél zúzódása sérülést szenvedte el.

[17] A baleset következtében megsérült az I. r. terhelt is, szintén 8 napon belül gyógyuló, a jobb oldali könyök felületes hámhiánya, valamint a mellkas és hasfal zúzódása sérülést szenvedte el.

[18] Amennyiben az I. r. terhelt csupán a megengedett 90 km/h sebességgel haladt volna a tényleges 120 km/h sebesség helyett, a II. r. terhelt által vezetett Nissan kistehergépkocsi saját forgalmi sávján belüli balra térése nem kényszerítette volna az I. r. terheltet hirtelen fékezésre, sem pedig irányváltoztatásra, intenzív fékezés alkalmazása mellett le tudott volna lassítani a Nissan kistehergépkocsi haladási sebességére, és így a baleset elkerülhető lett volna.

[19] Abban az esetben, ha az I. r. terhelt 90 km/h sebességgel hajtja végre a baleset során alkalmazott elkormányzásokat, az általa vezetett Opel Vectra típusú személygépkocsi nem haladt volna le bal oldali kerekeivel az útpadkára, hanem csak az úttest és az útpadka határáig tért volna balra, és így nem alakult volna ki olyan sodródás, amely ellenkormányzást igényelt volna, és a személygépkocsi mozgása a bal oldali forgalmi sávban stabilizálható lett volna.

[20] A közúti közeledési baleset azért következett be, mert az I. r. terhelt cselekményével megszegte a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában foglalt rendelkezést, mely szerint személygépkocsival, motorkerékpárral, 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival, lakott területen kívül 90 km/h sebességgel szabad közlekedni.

[21] A bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben a Legfőbb Ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az I. r. terhelt javára a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontban meghatározott okból, valamint a II. r. terhelt terhére a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában írt okból.

[22] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságoknak az I. r. terhelt bűnösségét megállapító, valamint a II. r. terhelt felmentését eredményező jogi álláspontja téves.

[23] Indokai szerint a büntetőjogi felelősséget a KRESZ - mint a Btk. 235. § (1) bekezdésében foglalt keretdiszpozíció tartalmát kitöltő háttérjogszabály - rendelkezései alapján kell elbírálni. A KRESZ rendelkezései és miniszteri indokolása helyes értelmezésével az irányadó tényállás alapján az I. r. terhelt az általa vezetett gépkocsival a II. r. terhelt által vezetett kistehergépkocsi előzését megkezdte. A baleset elkerülhetősége és a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából kizárólag a veszélyhelyzet kezdetét lehet alapul venni, amely akkor alakult ki, amikor az előzést megkezdő I. r. terheltet a II. r. terhelt az előzés megkezdését jelentő manőverével az előzés folytatásában akadályozta.

[24] Ekkor az elsőbbségadásra kötelezett II. r. terhelt által kialakított, az I. r. terhelt számára hirtelen, váratlan, előre nem látható veszélyhelyzet helyén és időpontjában a II. r. terhelthez viszonyítva az elsőbbségre jogosult I. r. terhelt a tényleges, illetve a megengedett haladási sebességéhez képest is már a tőle elvárható intenzív, lassító fékezéshez tartozó féktávolságon belül haladt. Ezért a baleset elhárítása érdekében hirtelen balra kormányozott, amelynek hatására azonban lehaladt az útpadkára, visszasodródott, újból balra kormányozott, majd lehaladt az úttestről.

[25] Az irányadó tényállásban szereplő minden további olyan adat és körülmény, amely a baleset elkerülhetőségét, az I. r. terhelt megengedett legnagyobb sebességgel haladása esetén a más által kialakított veszélyhelyzetben, az elhárítás érdekében ténylegesen alkalmazott elkormányzás figyelmen kívül hagyásával, illetőleg a ténylegesen bekövetkezett események önkényesen megváltoztatása útján elemzi, olyan jövőbeni, bizonytalan feltételezéseken nyugvó megállapításokat eredményez, amelyek nem egzakt, konkrét, pontosan kiszámítható és bizonyosan vagy bizonyossággal határos valószínűséggel kalkulálható körbe tartoznak, ekként a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából irrelevánsak, így figyelmen kívül kell, hogy maradjanak.

[26] A Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy a Kúria egy, a jelen üggyel lényegét tekintve megegyező forgalmi helyzetben bekövetkezett baleset miatt folyamatban volt büntetőügyben hozott Bfv.II.701/2016/5. számú ítéletében már megállapította, hogy a 6/1998. BJE határozatban foglaltakat értelemszerűen alkalmazva a gépkocsisor előzésébe már belekezdett terheltnek a sebességtúllépése ellenére is továbbhaladási jogosultsága van a kocsisorban haladó másik járművel szemben, és mivel az abban az ügyben irányadó tényállásban rögzítettek alapján az állapítható meg, hogy az előzése megkezdésekor a két gépkocsi olyan távolságban volt egymástól, hogy az előzést végző járműnek a megengedett sebességgel haladva sem lett volna lehetősége még vészfékezés alkalmazásával sem a veszélyhelyzet elhárítására, sebességtúllépése a bekövetkezett balesettel nem állt okozati összefüggésben. A megjelölt körülmények ténylegesen kizárják az említett terhelt közlekedési szabályszegése és a bekövetkezett baleset, illetve az ehhez kapcsolódó sérüléses eredmény közötti okozati összefüggés megállapíthatóságát, amely a büntetőjogi felelőssége megállapításának akadályát képezi.

[27] Ezért az I. r. terhelt nem valósított meg a jelen ügyben a baleset bekövetkezésével és annak eredményével okozati összefüggésben álló szabályszegő magatartást.

[28] Az indítvány szerint ugyanakkor a II. r. terhelt felmentésére vont következtetés törvénysértő.

[29] A II. r. terhelt az előtte haladó jármű előzésének megkezdését megelőzően gyakorlatilag semmilyen módon nem győződött meg arról, hogy az ő előzését megkezdte-e az általa közel 13 másodperccel korábban észlelt, az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi.

[30] Erre részéről kizárólag a veszélyhelyzet kezdetének kialakulásakor és egymás kölcsönös észlelésekor került sor. A két jármű jellegéből adódó eltérő gyorsulási képességre és a II. r. terheltnek az előzésre felkészüléshez szükséges meghosszabbított időintervallumra vonatkozó bírói megállapításoknak a büntetőjogi felelősség elbírálása szempontjából nincs jelentőségük. Az eljáró bíróságok az előzés szabályait tévesen értelmezték.

[31] A fentiekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot akként, hogy az I. r. terheltet az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján mentse fel, továbbá a társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt kiszabott, 2 év próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyező és a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést helyezze hatályon kívül; míg a II. r. terhelt tekintetében a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

[32] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára a II. r. terhelt meghatalmazott védője észrevételt tett, azt megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint az első fokon eljárt bíróság részletes bizonyítást folytatott le a tényállás megállapítása érdekében, és a bizonyítékok helyes mérlegelésének eredményeként jutott arra következtetésre, hogy a II. r. terhelt terhére mulasztás nem állapítható meg, és a baleset azért következett be, mert az I. r. terhelt megsértette a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában foglalt rendelkezést. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény ismeretében helyesen állapította meg, hogy a II. r. terhelt gyakorlatilag az előzést nem kezdte meg, csupán annak előkészületeit hajtotta végre. Ily módon helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. terhelt a KRESZ 34. § (1) bekezdés b) pontját nem sértette meg, illetve ennek megsértését neki nem lehet felróni.

[33] A másodfokon eljáró törvényszék határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és rámutatott, hogy a baleset bekövetkezéséért a II. r. terheltet felelősség nem terheli.

[34] Erre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 650. § (2) bekezdése szerint hatályában tartsa fenn.

[35] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[36] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt fenntartva további indokokat fogalmazott meg, mely szerint irreális az az elvárás az I. r. terhelttel szemben, hogy a II. r. terhelt által kialakított veszélyhelyzetben a legoptimálisabb elhárítási módot válassza. Irreális az is, hogy az I. r. terhelt a menetirány szerinti bal oldalon járművét lelassítsa, illetve stabilizálja. Ez az elvárás ugyanis nem vette figyelembe a két jármű felépítését, sebességét, az I. r. terhelt célját az előzés minél korábban történő befejezésére, valamint az adott területre jellemző kátyús útburkolatot.

[37] Kifejtette a Legfőbb Ügyészség képviselője azt is, hogy az ügyben eljárt bíróságok a szakértői véleményt helytelenül értelmezték és annak megállapításait tévesen tették a tényállás részévé.

[38] Az I. r. terhelt védője felszólalásában csatlakozott az ügyészség felülvizsgálati indítványához.

[39] A II. r. terhelt védője az írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartotta és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[40] Álláspontja szerint az I. r. terhelt által megkezdett előzés folyamatában nem voltak meg az előzés feltételei. Nem csupán a KRESZ 34. § (1) bekezdés b) pontját kell ebben a helyzetben vizsgálni a történeti tényállás tükrében, hanem a KRESZ 34. § (1) bekezdés c) pontját is, amely az I. r. terheltre vonatkozott. Az ügyészi indítvány szerint kizárólag a II. r. terhelt magatartása folytán állt be a veszélyhelyzet. Ugyanakkor azt rótta az ügyészség a II. r. terhelt terhére, hogy túl korán kezdte meg az irányjelzőt használni, ami 12,9 másodpercet jelent. A tényállásban az szerepel, hogy az ez alatt megtett 60,9 méter alatt a menetirány szerinti jobb oldali sávban haladt az I. r. terhelt, és semmi jelét nem adta annak, hogy előzni fog. Ekkor kellett a II. r. terhelteknek meggyőződni arról, hogy az előzést más jármű nem kezdte meg. A hátul haladó, 60,9 méterre lévő járműtől a KRESZ 34. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jogszabály azt kívánja meg, hogy arról kell meggyőződnie, ahogy az előtte haladó jármű előzési szándékot nem jelzett. Ez azt jelenti, hogy amikor a jobb oldali forgalmi sávban haladó I. r. terhelt úgy dönt, hogy előzni fog, akkor látta az előtte haladó járművet és azt, hogy irányjelzőt használ, gyorsít és megkezdi a balra haladást.

[41] Az indítvány ugyanakkor felrója a II. r. terheltnek, hogy nem tett eleget a másodszori balra tekintési kötelezettségnek. A jogerős másodfokú határozatban a bíróság rögzítette, hogy a II. r. terhelt a második hátratekintésnek köszönhetően mondott le az előzésről, mert észlelte, hogy a másik jármű az előzését megkezdte.

[42] A védő többletinformációként utalt arra, hogy az első és a harmadik jármű összetartoztak. A harmadik járművet vezető I. r. terhelt arra törekedett, hogy minél előbb a lassabban haladó jármű közelében jusson. Tette ezt annak ellenére, hogy látta, hogy az előtte haladó kosaras jármű irányt jelez, balra húzódik és gyorsít. Balra kanyarodás esetén is a hátul haladó jármű köteles lemondani az előzési szándékáról. Az I. r. terhelt tehát akkor kezdhette volna meg az előzést, ha megbizonyosodik arról, hogy az előtte haladó lemondott az előzési szándékáról.

[43] A védő irreálisnak minősítette az I. r. terheltnek a megijedésére vonatkozó nyilatkozatát, hiszen látta, hogy az előtte lévő irányjelzőt használ és balra húzódik, azonban ennek ellenére folytatta az előzés folyamatát. Így nem lehet váratlan esemény ebben a közegben az, hogy a II. r. terhelt saját forgalmi sávjában enyhén balra tart. Ha megkezdte az előzés folyamatát, akkor ezt fel kellett mérnie, ahogyan azt is, hogy végre tudja-e hajtani az előzést.

[44] A védő álláspontja szerint a szakértő helyesen tárta fel, hogy a 90 km/h esetén a baleset ily módon való bekövetkezésére nem került volna sor. Az ügyészség által példaként felhozott jogeset pedig eltér a jelen tényállástól, mert abban egy járműsort előző gépjármű került veszélyhelyzetbe amiatt, hogy a sorban elől elhelyezkedő egyik jármű is megkezdte az előzést. Jelen ügyben csak egy, 60,9 méterrel hátrább haladó, a jobb oldali forgalmi sávban közlekedő jármű szerepelt.

[45] Ezért a II. r. terhelt védője szerint az I. r. terhelt részéről a KRESZ 34. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése és a sebességtúllépés idézte elő az I. r. terhelt terhére azt a szabályszegést, amelynek folytán a veszélyhelyzetet megteremtette és ok-okozati összefüggésben volt a következmény kialakulásával. Az I. r. terhelt a KRESZ 34. § (1) bekezdés c) pontja ellenére az előzést megkezdte, pedig látta, hogy az előtte haladó jármű már kitette az irányjelzőt és az előzést megkezdte, majd a saját maga által keletkeztetett veszélyhelyzetben a sebességét jelentősen fokozta, és ezzel együttesen - esetleg a vezetési járatlansága okán, vagy az oldalirányból ható erők hatására - végül a baleset bekövetkezett.

[46] A Legfőbb Ügyészség képviselője viszonválaszában utalt arra, hogy a jogerős ítélet tényként rögzítette, miszerint a II. r. terhelt magatartása megijesztette az I. r. terheltet. Álláspontja szerint a Kúria Bfv.II.701/2016. számú ügye azért hivatkozható jelen ügyben, mert ott is féktávolságon belül az előző jármű előtt egy másik jármű előzött.

[47] A KRESZ szabályok kapcsán a Kúriának kell állást foglalnia. Fenntartotta, hogy ha a II. r. terhelt megfelelő körültekintéssel jár el, a baleset elkerülhető lett volna. A II. r. terhelt az első meggyőződési kötelezettségét sem teljesítette, mert lakott területen kívül csak 13 másodperccel korábban győződött meg arról, hogy közlekedik-e mögötte olyan jármű, amely előzni kíván, ez pedig a KRESZ rendelkezéseinek nem feleltethető meg.

[48] A II. r. terhelt védője utalt arra, hogy a II. r. terhelt részéről figyelmet igényelt az előtte haladó jármű és esetlegesen a szembe sávban közlekedő jármű is, ezért nem nézhetett folyamatosan a visszapillantó tükörbe. Abban a tudatban kezdte meg az előzést, hogy a jobb oldali sávban mögötte haladó jármű nem kezdett előzésbe.

[49] A II. r. terhelt a nyilvános ülésen csatlakozott a védőjéhez.

[50] Az I. r. terhelt javára és a II. r. terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[51] Az ügyészség jogosult a terhelt terhére és javára is felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek., illetve (2) bek. a) pont]. A terhelt javára irányuló indítvány időhatár nélküli, a terhelt terhére irányuló felülvizsgálati indítvány a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthető elő [Be. 652. § (3) bek.]. Jelen esetben az ügyészséggel a másodfokú bíróság 2021. február 8-án a nyilvános ülésen jelen volt ügyész útján közölte a jogerős határozatát, az ügyészség pedig a fent írt határidőn belül, 2021. július 29-én terjesztette elő a II. r. terhelt terhére az indítványát, így az is joghatályos.

[52] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, illetve mentette fel a terheltet [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) és ac) alpont].

[53] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa e törvényi okoknak megfelel, ezért az alapján a felülvizsgálatnak mindkét terhelt tekintetében helye van.

[54] Ugyanakkor a felülvizsgálatban megkerülhetetlen szabály, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ezzel összhangban a Be. 659. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.

[55] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).

[56] A jogerős ítélet tényállása formailag az ítélet indokolásának az a szerkezeti egysége, amelyben a bíróság a váddal összefüggésben megállapított tényeket rögzíti [Be. 561. § (3) bek. c) pont]. Tágabb értelemben, tartalmilag, a Kúria következetes gyakorlata szerint az irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek a felülvizsgált ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., BH 2006.392.).

[57] A bíróság által megállapított tények pedig lehetnek a külvilágban érzékelhető cselekvőségek vagy történések, de ún. belső történések, tudati tények (BH 2005.167.I.) és más ténybeli következtetések is. Ellenben nem ténymegállapítás, hanem - az ítéletben való szerkezeti elhelyezésétől ugyancsak függetlenül - jogi értékelés a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése.

[58] Ami tehát a fenti feltéteknek megfelel - azaz az ítélet indokolásának bármely részében található, a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggő ténymegállapítás -, az a felülvizsgálati eljárásban a fent idézett törvényi szabályozásra tekintettel érinthetetlen. Ez nem csupán pozitív kötelezettséget ró a Kúriára - azaz jogi következtetéseit nem alapíthatja az irányadó tényállásban megállapítottaktól eltérő, vagy abban nem szereplő tényekre -, de negatív kötelezettséget is: jogerős ítéleti ténymegállapítást nem hagyhat figyelmen kívül.

[59] Jelen esetben nem csupán szerkezetileg, de tartalmilag is a jogerős ítéleti tényállás része az elsőfokú ítélet indokolásának [18] és [19] bekezdése.

[60] Az indokolás [18] bekezdése a bíróság azon ténymegállapítását rögzíti, miszerint amennyiben az I. r. terhelt csupán a megengedett 90 km/h-s sebességgel haladt volna a tényleges 120 km/h-s sebessége helyett, a II. r. terhelt által vezetett Nissan tehergépkocsinak a saját forgalmi sávján belüli balra térése nem kényszerítette volna az I. r. terheltet hirtelen fékezésre, sem pedig irányváltoztatásra, intenzív fékezés alkalmazása mellett le tudott volna lassítani a Nissan kistehergépkocsi haladási sebességére, és így a baleset elkerülhető lett volna.

[61] A [19] bekezdés pedig azt rögzíti, hogy ha az I. r. terhelt 90 km/h sebességgel hajtja végre a baleset során alkalmazott elkormányzásokat, az általa vezetett Opel Vectra típusú személygépkocsi nem haladt volna le bal oldali kerekeivel az útpadkára, hanem csak az úttest és az útpadka határáig tért volna balra, és így nem alakult volna ki olyan sodródás, amely ellenkormányzást igényelt volna, és így a személygépkocsi mozgása a bal oldali forgalmi sávban stabilizálható lett volna.

[62] Az írásbeli indítvány ennek kapcsán azt tartalmazta, hogy ezek irreleváns megállapítások, az indítvány szóbeli indokolása pedig már azok megalapozatlanságát is felvetette. A tényállás (bármely részének) megalapozatlansága azonban - a korábban írtak szerint - semmilyen módon nem vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban. Az elsőfokú ítélet indokolásának a másodfokú bíróság által érintetlenül hagyott [18] és [19] bekezdésében az elsőfokú bíróság kétségkívül ténybeli - és nem jogi - megállapításokat rögzített, ezért azok sem állított irrelevanciájuk, sem az esetleges megalapozatlanságuk okán nem hagyhatók figyelmen kívül, és az indítványt a Kúriának azok alapulvételével kellett elbírálnia.

[63] A büntetőjogi felelősség akkor állapítható meg, ha a terhelt magatartása maradéktalanul kimeríti a Btk. Különös Részében meghatározott valamelyik bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, az a társadalomra veszélyes és a terheltnek felróható.

[64] A Btk. 235. § (1) bekezdése szerinti közúti baleset okozását az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz. A hivatkozott törvényhely (2) bekezdés b) pontja szerinti minősítő körülmény akkor valósul meg, ha a bűncselekmény halált okoz. A szóban lévő minősített eset tehát akkor valósul meg, ha az elkövető a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más halálát okozza.

[65] A bűncselekmény törvényi tényállási elemei tehát a közúti közlekedés valamely szabályának megsértése mint elkövetési magatartás, valamint a halál mint eredmény. A kettő között - értelemszerűen és a törvényi megfogalmazásból is következően - ok-okozati összefüggésnek kell fennállnia. Nem felel a halálos eredményért a közlekedési szabály megsértője sem, ha a megvalósított szabálysértés nem áll oksági összefüggésben az eredménnyel.

[66] A felülvizsgálati indítvány a tényállásszerűséget vonta kétségbe az I. r. terhelt tekintetében, amikor azt állította, hogy e terhelt közlekedési szabályszegése nem állt oksági összefüggésben a sértett bekövetkezett halálával, illetve a II. r. terhelt tekintetében magatartásának tényállásszerűségét állította, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő a cselevőségével közlekedési szabályt sértett és a halálos eredmény amiatt következett be.

[67] Az I. r. terhelt tekintetében nem vitatott, hogy a jelentős sebességtúllépésével közlekedési szabálysértést valósított meg [KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pont ac) alpont]. Az ügyészi indítvány lényege az volt, hogy ez egy közömbös közlekedési szabályszegés volt, mert ha és amennyiben a II. r. terhelt a bal oldali irányjelző használata mellett, sebességét fokozva, a jobb oldali sávban nem húzódik balra a felezővonalig, azt át nem lépve, akkor az előzést e szabályszegés mellett is baleset bekövetkezése nélkül végre tudta volna hajtani az I. r. terhelt.

[68] A Kúria az ügyészi álláspontot annyiban osztotta, hogy az I. r. terhelt sebességtúllépése az előzés megkezdésekor valóban irreleváns szabályszegés volt, azonban az még az előzés folyamatában relevánssá vált. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás két különböző összefüggésben is rögzíti azt, hogy nem következett volna be az eredmény, amennyiben a KRESZ-szabályt nem szegte volna meg az I. r. terhelt; módja lett volna intenzív fékezéssel a II. r. terhelt által vezetett gépkocsi mögött annak sebességére lassulnia, de még ha a nem megfelelőnek bizonyult elhárítási módot - az elkormányzást - választja is az I. r. terhelt, a megengedett sebesség mellett akkor is stabilizálható lett volna a gépkocsi a bal oldali forgalmi sávban, és így a halálos eredmény elmaradt volna.

[69] Ekként nem lehet azt állítani, hogy az I. r. terhelt szabályszegése nem állt okozati összefüggésben a sértett halálával. Mivel pedig cselekménye ekként a közúti baleset okozásának valamennyi tényállási elemét kimerítette, büntetőjogi felelősségének megállapítása törvényes. Kérdésként az marad fenn, hogy a baleset kizárólagos felelőse-e, vagy megállapítható-e amiatt a II. r. terhelt büntetőjogi felelőssége is.

[70] A II. r. terhelt tekintetében előterjesztett indítványban foglaltakat annyiban osztotta a Kúria, miszerint a 12,9 másodperccel korábban történt hátranézés az adott forgalmi körülmények között - lakott területen kívül, 45 km/h-ról folyamatosan gyorsuló sebesség mellett - önmagában nem tekinthető úgy, hogy azzal a II. r. terhelt teljesítette a KRESZ 34. § (1) bekezdés b) pontjában írt kötelezettségét, miszerint az előzés megkezdését megelőzően meggyőződött arról, hogy az ő előzését más jármű nem kezdte-e meg. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának [9] bekezdésében azt is megállapította, hogy miután a II. r. terhelt a balra húzódást folytatta, a felezővonalat még nem lépte át, amikor ismételten belenézett a visszapillantó tükrébe és ekkor észlelte az I. r. terhelt haladását, ami miatt az előzési szándékától elállt.

[71] Ennek tükrében az a kérdés, hogy a II. r. terhelt az irányváltoztatási szándékának jelzésével és a némileg balra, a felezővonal irányába történő húzódásával az előzést ténylegesen megkezdte-e, és ezzel ő okozta-e a veszélyhelyzetet. Az előzés folyamatának vizsgálata, elemzése egységes a bírói gyakorlatban. A két forgalmi sávos útesten haladó és a balra kanyarodni szándékozó járművezetője akkor jár el a KRESZ rendelkezéseinek megfelelően, ha az első ütemben irányjelzés mellett az úttest felezővonalához húzódik, és a második ütemet, a balra kanyarodást kizárólag akkor kezdheti meg, miután meggyőződött arról, hogy a járműve előzését a mögötte haladó jármű nem kezdte meg (BH 2002.216.). Ez a megállapítás teljesen egyértelmű különbséget tesz a jogerős ítéletben egyébként az előzésre való felkészülésként és az előzés végrehajtásaként megnevezett folyamatrészek között, és a kettő közé, az előzés tényleges megkezdéséhez köti a meggyőződési kötelezettséget, aminek a II. r. terhelt a sáv átlépését megelőző hátratekintésével eleget is tett.

[72] Ez van összhangban a KRESZ rendelkezéseivel, sőt az indítvány okfejtéséből is az következik. Az indítvány - ugyan annak alátámasztására, hogy az I. r. terhelt az előzést a II. r. terhelt balra húzódását megelőzően már megkezdte - hivatkozott arra, miszerint a KRESZ 34. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint az előzés megkezdésének azt a helyzetet kell tekinteni, amikor az előzést végrehajtó az irányváltoztatási szabály megtartásával az előzendő jármű mögül kihúzódott az úttestnek arra a részére, amelyen az előzést végrehajtja és az előzendő járművet annyira megközelítette, hogy annak az esetleges irányváltoztatása már ténylegesen zavarná az előzést végrehajtót. Ugyanezen megítélés alá kell esnie azonban a II. r. terhelt cselekvőségének is; mivel pedig ő nem húzódott ki az úttest azon részére, amelyen az előzést végrehajtotta volna, sőt el sem hagyta a saját forgalmi sávját, így az előzést ténylegesen nem kezdte meg. Ekként a sávátlépést megelőzően végrehajtott ismételt hátratekintéssel még időben teljesítette a meggyőződési kötelezettségét és annak eredményéhez képest az előzési szándékától elállt.

[73] A II. r. terhelt tehát cselekvőségével nem kezdte meg az előzést, csupán annak előkészületét végezte el. Olyan kötelezettséget pedig a KRESZ nem ró a járművezetőre, miszerint már az előkészületek megkezdését megelőzően is köteles meggyőződni arról, hogy az előzés feltételei fennállnak-e és azt az előzés tényleges megkezdésekor meg kell ismételnie. A terhelt meggyőződési kötelezettsége - a korábban írtak szerint - a balra kanyarodás megkezdése előtt állt fenn, aminek eleget tett és az előzést nem hajtotta végre.

[74] A sebességnek az előzés megkezdésének észlelését megelőzően, a tényállásban írt mértékben való növelése és a gépkocsinak a saját forgalmi sávján belüli balra húzódása nem tekinthető az előzést végrehajtó gépjármű akadályozásának sem, ezért a II. r. terhelt a KRESZ 34. § (6) bekezdését sem szegte meg.

[75] Az I. r. terhelt - ahogy azt az irányadó tényállás is rögzíti - kétségkívül a II. r. terhelt e magatartásától ijedt meg; azonban azzal a II. r. terhelt nem sértett közúti közlekedési szabályt, és az I. r. terheltnek nem volt oka azt feltételezni - mint ahogy az nem is történt meg -, hogy a II. r. terhelt az előzés tényleges megkezdése előtt nem fog a meggyőződési kötelezettségének eleget tenni.

[76] Ehhez képest az I. r. terhelt felelősségét nem érinti, hogy cselekvőségének közvetlen kiváltó oka a II. r. terhelt közlekedési szabályt nem sértő magatartása volt, ami a saját szabálykövető közlekedése esetén nem eredményezett volna balesetet. A II. r. terhelt pedig a jogerős ítéleti tényállásban leírt magatartásával nem sértett közlekedési szabályt, ezért felmentése a közúti baleset okozásának vádja alól törvényes.

[77] A II. r. terhelt védője felvetette, hogy az I. r. terhelt megszegte a KRESZ 34. § (1) bekezdés c) pontjában írt közlekedési szabályt is, miszerint előzni abban az esetben szabad, ha az előzni kívánó jármű előtt ugyanabban a forgalmi sávban haladó másik jármű előzési szándékot nem jelzett. Ez ugyan az I. r. terheltre egy újabb szabályszegést róna, azonban még tényként történő elfogadása esetén sem vezetne önmagában a II. r. terhelt mentesüléséhez, ha az ő terhére is közlekedési szabály megsértése megállapítható lett volna. Ugyanakkor ez az irányadó tényállás alapján nem igazolható. Az ugyanis tényként rögzíti, hogy az első és a második hátratekintés között eltelt 12,9 másodperc alatt mit tett a II. r. terhelt, azonban azt nem, hogy az I. r. terhelt cselekvősége időben hogyan viszonyult ennek az egyes elemeihez. A jogerős ítéleti tényállás csupán azt rögzíti, hogy a gyorsítás és az irányjelzés megkezdésekor az I. r. terhelt még a jobb oldali forgalmi sávban haladt, a balra húzódásakor már nagyobb terjedelmével a bal oldali forgalmi sávban volt, a folyamat végén pedig - a második hátratekintéskor - a II. r. terhelt már azt észlelte, hogy az I. r. terhelt teljes terjedelmével a bal oldali forgalmi sávban halad. Nem tűnik ki tehát egyértelműen a tényállásból, hogy az I. r. terhelt az előzést a II. r. terhelt irányjelzéséhez képest az előtt vagy utána kezdte-e meg.

[78] Tekintettel azonban arra, hogy a korábban kifejtettek szerint a II. r. terhelt nem sértett közúti közlekedési szabályt, ellenben az I. r. terhelt igen, aminek hiányában a baleset nem következett volna be akkor sem, ha az I. r. terhelt - amint azt az irányadó tényállás rögzíti - a II. r. terhelt magatartásától megijed, így e körülménynek a büntetőjogi felelősség elbírálása szempontjából nincs jelentősége.

[79] A Kúria megvizsgálta az indítványban hivatkozott Bfv.II.701/2016/5. számú határozatot is, és úgy találta, hogy az annak alapjául szolgáló tényállásban a jelen ügy tényállásához képest a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából két meghatározó jelentőségű különbség is van. Egyfelől abban az ügyben a balesetben részes egyik gépkocsi nem csupán irányjelzett és a saját sávján belül húzódott balra az előzés megkezdése előtt, hanem át is haladt a bal oldali forgalmi sávba (az első fokon jogerős ítélet tényállásában ezt egyértelműen igazolja az a megállapítás, miszerint e terhelt a másik gépjárművet észlelve "sávjába visszahúzódott"), másrészt pedig mindez féktávolságon belül történt, így a sebességtúllépésben lévő gépjármű vezetőjének a megengedett sebességgel haladva sem lett volna lehetősége még vészfékezés alkalmazásával sem a veszélyhelyzet elhárítására.

[80] Az említett ügyben tehát a sebességtúllépésben megnyilvánuló közlekedési szabályszegés a baleset bekövetkezése szempontjából irreleváns volt, míg a másik gépkocsi vezetője az előzésnek a feltételekről való meggyőződés hiányában való megkezdésével maga is sértett közlekedési szabályt. Jelen ügyben azonban mindkét tekintetben éppen ennek a fordítottja a helyzet; az I. r. terhelt közlekedési szabálysértése releváns, ami nélkül a baleset nem következett volna be, míg a II. r. terhelt nem sértett közúti közlekedési szabályt.

[81] Megjegyzi a Kúria, hogy a Bfv.II.701/2016/5. számú határozatában ki is emelte, miszerint az előzési helyzetben lévő és csupán a sebességtúllépéssel szabályt szegő terhelt felmentésének alapja, hogy a baleset a megengedett sebesség mellett is bekövetkezett volna.

[82] Jelen ügyben azonban nincs alap annak a terheltnek a felmentésére, akinek a cselekvősége releváns módon közrehatott a baleset létrejöttében, mert az általa elkövetett KRESZ-szabályszegés és a létrejött eredmény között megállapítható az ok-okozati összefüggés. Az I. r. terhelt magatartása illeszkedik a Btk. 235. § (1) bekezdésében írt tényállás keretei közé, a (2) bekezdés b) pontjában írt eredmény mint minősítő körülmény pedig vitán felüli. Nem sérti ugyanakkor az anyagi jog szabályait annak a terheltnek a felmentése, aki nem követett el KRESZ-szabályszegést, mert az előzés folyamatában, annak tényleges megkezdése előtt az utolsó pillanatban ugyan, de a megkívánt időhatáron belül eleget tett KRESZ 34. § (1) bekezdés b) pontjában írt meggyőződési kötelezettségének és az előzést nem kezdte meg.

[83] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[84] Ekként a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatokat az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.II.914/2021/7.)

[1] A járásbíróság a 2015. szeptember 15-én, nyilvános tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

[2] Ezért őt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy végrehajtás elrendelése esetén azt fogházban rendeli végrehajtani, és a terhelt legkorábban a szabadságvesztés fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] A terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

[4] Az elsőfokú bíróság ítélete - fellebbezés hiányában - 2015. szeptember 15-én jogerőre emelkedett.

[5] A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2014. szeptember 24-én 15 óra 9 perc körül lakott területen kívül közlekedett mintegy 60-65 km/óra menetsebességgel személygépkocsival.

[6] A terhelt által vezetett járművel azonos irányba és a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sáv széléhez húzódva, annak külső vonalától befelé mintegy egyméteres sávszélességet elfoglalva kerékpározott zöld színű láthatósági mellényt viselve a sértett mintegy 8-16 km/óra sebességgel.

[7] A terhelt jelentős mértékű figyelmetlensége következtében - jó látási viszonyok mellett - a belátható egyenes útszakaszon csak akkor észlelte az előtte kerékpározó sértettet, amikor az szabálytalanul, a jobb oldali forgalmi sáv széléről balra kanyarodásba kezdett, lényegében az útkereszteződés torkolati részének kezdetével egy vonalban.

[8] Az adott útszakaszon a terhelt és a sértett által használt forgalmi sáv 3,2 méter, míg a bal oldali forgalmi sáv 3,4 méter szélességű. Az úttestet jobbról 0,4 méter széles kavicsos felületű, balról 0,8 méter széles füves felületű útpadka határolja. Jobbról 4,6 méter széles és 1,2 méter mélységű útárok következik, majd azon túl mezőgazdasági terület húzódik. Az útkereszteződés T alakzatú, oda behajtva egy földes úton lehet tovább közlekedni.

[9] Amikor a sértett az úttest széléről folyamatos haladással megkezdte a balra kanyarodást a betorkolló út irányába, a terhelt által vezetett jármű a sértett kerékpárja mögött mintegy 14-15 méter távolságra, a későbbi ütközési helytől 15-16 méter (időben 0,8-0,9 secundum) távolságra közlekedett a személygépkocsi bal oldali síkjával a sávokat elválasztó terelővonalhoz közel. A sértetti járműhöz viszonyítva ekkor az oldaltávolság mintegy 0,5-0,6 méter lehetett.

[10] A veszélyhelyzet kialakulásakor - a terhelt által vezetett jármű haladási sebességéhez tartozó 35-44 méter féktávolságra tekintettel - féktávolságon belüli helyzetben alakult ki a veszélyhelyzet.

[11] A terhelt észlelte, hogy a sértett kerékpárjával behalad az általa vezetett jármű síkjába, ezért azonnal az ABS-szel felszerelt gépjárművel vészfékezést alkalmazott, azonban az ütközést nem tudta elkerülni, és a jobb oldali forgalmi sáv szélétől számítva mintegy 1,5 méter oldaltávolságra behaladó kerékpárnak nekiütközött. Elsődlegesen a gépjármű vészhárító jobb oldali sarokrésze érintkezett a már befordított első kerék mögötti kerékpárváz idommal, ennek következtében a kerékpár első sárvédője is kimozdult eredeti helyzetéből (elsődleges ütközés). A további mozgásfolyamat során a kerékpár bal oldali kormányvége, továbbá a sértett bal könyöke és bal lábszára érintkezett a gépjármű jobb oldali elemeivel. Az ütközési erőhatások ellenére a sértett mindvégig a kerékpárján maradt, de annak jobbra irányuló (az óramutató járásával egyező irányú) függőleges tengely körüli elfordulása miatt végigsodródott a terhelti jármű jobb oldalán, majd pedig a jobb oldali útárokba vágódott. A terhelt járműve az ütközési helytől az elejével mintegy 19,4 méterre állt meg kissé jobbra tartó irányba.

[12] A baleset során a sértett olyan súlyos, az élettel többszörösen összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett (többek között összetett koponya-agy sérülést, szabad mellűri és szívburokzsáki bevérzést eredményező áthatoló jellegű szívsérülést, a főverőér áthatoló sérülését, továbbá a mellkas instabilitását okozó többszörös ablakos jellegű bordatöréseket, a tüdő átszúrt jellegű sérülését), melyek miatt a helyszínen a baleseti sérülések miatt előállt soksérüléses állapot miatt elhunyt.

[13] Az elsőfokú ítélet megállapítása szerint a balesetet előidéző veszélyhelyzet két mozzanatból jött létre, egyrészt a terhelt figyelmetlen vezetése folytán kellő időben nem készült fel arra, hogy előzési manővert kell a szabályoknak megfelelően végrehajtani, a sértetti kerékpárost csak akkor észlelte, amikor az irányt változtatott. Ezen túlmenően a sértett is a szabálytalan irányváltoztatásával ugyancsak közrehatott a közlekedési veszélyhelyzet kialakulásában. Amennyiben a terhelt figyelmes vezetés mellett kellő időben észleli a kerékpárost és felkészül az előzési szabályoknak megfelelő, 1-1,5 méteres oldaltávolság alkalmazásával történő végrehajtásra, illetve amennyiben a sértett az irányváltoztatást a szabályoknak megfelelően kezdi meg, és a balra kanyarodást is az előírások szerint hajtja végre (kellő időben a felezővonal mellé húzódás, hátra tekintés) a baleseti szituáció nem alakul ki.

[14] Az ütközés akkor is elmaradt volna - szabálytalan sértetti közlekedés ellenére -, ha a terhelt az 1-1,5 méteres oldaltávolságot tartja, mert abban az esetben a veszélyzónából az ütközési hely előtt kihaladt volna.

[15] A terhelt a magatartásával megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának előírásait (Az előzési szabályok megsértését azért nem lehet felhívni, mert a terhelt nem is készült és kezdett előzési manőverbe, hanem csak figyelmetlenül haladt folyamatosan.).

[16] A sértett úgyszintén megszegte a KRESZ előírásait, a 29. § (1) bekezdését (szabálytalan irányváltoztatás), továbbá a 31. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulatát (a balra bekanyarodás szabályos végrehajtása).

[17] A bíróság arra vonatkozóan nem tett ténymegállapítást, hogy a sértett karral irányjelzést egyáltalán alkalmazott-e, mert a peradatok alapján ez nem tisztázható.

[18] Az ügyben meghozott jogerős elsőfokú ítélet ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára, felmentése érdekében a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt okból.

[19] Álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a veszélyhelyzetet a sértett idézte elő, mégpedig azon magatartásával, hogy a terhelt gépkocsija elé szabálytalan irányváltással, váratlanul behaladt. A sértett ezen, a KRESZ 29. § (1) bekezdésébe ütköző magatartása hiányában a baleset nem következett volna be, a terhelt elhaladt volna a sértett mellett. A terhelt terhére ugyanis nem állapítható meg olyan KRESZ-szabályszegés, amely a veszélyhelyzet kialakulásával okozati összefüggésben állna. A jogerős ítéletben megjelölt azon magatartás, hogy a terhelt kellő időben nem készült fel arra, hogy 1-1,5 méter oldaltávolság tartásával előzési manővert kell végrehajtania, a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabály megszegését nem alapozza meg, mivel a megfelelő oldaltávolság tartását a KRESZ 34. § (1) bekezdés d) pontja az előzés során a megelőzendő jármű mellett írja elő.

[20] Ezért a terhelt bűncselekmény hiányában való felmentését indítványozta.

[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt helyes indokainál fogva fenntartotta.

[22] A terhelt védője a kézbesített felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett.

[23] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt - kizáró rendelkezés hiányában - tanácsülésen bírálta el.

[24] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében hivatalból [Be. 423. § (4) és (5) bekezdés] bírálta felül.

[25] Ennek során az ügyész által a terhelt javára bejelentett felülvizsgálati indítványt alaposnak találta a következő indokok alapján.

[26] A Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak a megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból a halálát okozza. A törvényi szabályozásból következően a büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele a közúti közlekedés szabályainak a vétkes megszegése; a szabályszegéssel okozati összefüggésben baleset, halál bekövetkezése és az, hogy az eredmény tekintetében az elkövető gondatlan bűnössége megállapítható legyen.

[27] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedési szabályok megszegése. A Btk. 235. §-a szerinti bűncselekmény keretrendelkezés, a közúti közlekedési szabályokon elsősorban a KRESZ, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb rendelkezéseket kell érteni.

[28] Az irányadó tényállásból tényként megállapítható, hogy a kora délutáni órákban jó látási viszonyok mellett azonos irányba haladt a terhelt az általa vezetett gépjárművel, előtte pedig a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sáv széléhez húzódva, annak külső vonalától befelé mintegy egyméteres sávszélességet elfoglalva kerékpározott a sértett.

[29] A jogerős ítéleti tényállás tartalmazza, hogy az objektív veszélyhelyzet akkor alakult ki, amikor a sértett megkezdte a balra bekanyarodást. Ekkor a terhelt által vezetett jármű az ütközési helytől 15-16 méter (időben 0,8-0,9 secundum) távolságra közlekedett. Erre figyelemmel viszont a terhelt terhére a szükséges elhárítás hiánya nem róható, tekintettel arra, hogy ezen távolság az ítéleti tényállásban rögzített, a terhelt haladási sebességéhez tartozó féktávolságnál (35-44 méter) rövidebb, vagyis féktávolságon belüli helyzetben alakult ki a veszélyhelyzet. A lakott területen kívül az 1. sorszámú Módszertani útmutató alapján az alapreakció idő (1,0 secundum) is meghaladja a 0,8-0,9 secundumot.

[30] A tényállás szerint a terheltnek tehát 0,8-0,9 másodperc alatt észlelve és cselekedve kellett volna a szabálytalanul közlekedő sértett előtt megállni. A sértett ugyanis az irányváltoztatást a szabályoknak nem megfelelően kezdte meg, a balra kanyarodást az előírásoknak nem megfelelően hajtotta vége (nem kellő időben húzódott a felezővonal mellé, nincs adat arra, hogy hátratekintett-e, illetve kézzel jelezte-e volna korábban a balra kanyarodási szándékát.).

[31] Mindezt a jogerős elsőfokú ítélet is megállapította, hiszen rögzítette, hogy a sértett úgyszintén megszegte a KRESZ előírásait, a 29. § (1) bekezdését (szabálytalan irányváltoztatás), továbbá a 31. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulatát (a balra bekanyarodás szabályos végrehajtása).

[32] Ekként helyesen állapította meg az ügyészség, hogy a veszélyhelyzetet a sértett idézte elő, azzal, hogy a terhelt gépkocsija elé szabálytalan irányváltoztatással behaladt.

[33] Jelen esetben ugyanis a terheltnek nem volt indoka a sebesség mérséklésére, amikor pedig a terhelt a sértett kerékpárral történő behaladását észlelte, azonnal fékezett. Ekkor azonban már a vészfékezéshez rendelkezésre álló féktávolságon belül volt a terhelt.

[34] Ebből következően a terhelt a KRESZ-nek sem általános, sem speciális közlekedési szabályát nem sértette meg.

[35] A Kúria ezért megállapította, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége bűncselekmény tekintetében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor; cselekménye sem ezt, sem más bűncselekményt nem valósított meg.

[36] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a támadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, s a terheltet a törvénynek megfelelő határozatot hozva a Be. 331. § (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont első fordulata alapján bűncselekmény hiányában felmentette az ellene emelt halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége vádja alól.

(Kúria Bfv. II. 361/2017.)

II. Nem követi el a cserbenhagyás vétségét az, aki segédmotoros kerékpárjával a kerékpározó sértettel kis sebességgel, kis intenzitással történő ütközés után az arcán vérző sérülést szenvedő sértett gyermeket szülei házához kíséri és a sértett gyermek édesanyját itt a történtekről tájékoztatja [Btk. 166. § (1) és (3) bek.].

[1] A járásbíróság a 2015. május 27. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek.] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 166. § (1) és (3) bek.]. Ezért őt, halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Az összesen 250 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett.

[2] A járásbíróság ítélete ellen a terhelt védője által, felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2015. szeptember 10. napján kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet - az ítéleti tényállás kisebb kiegészítése mellett - helybenhagyta.

[3] A bíróságok által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2013. május 31. napján 16 óra 20 perc körüli időben Á. lakott területén enyhén lejtős udvaráról indult el az útra (amely besorolását tekintve nem főút) segédmotoros kerékpárral. A terhelt a kihaladást megelőzően az udvar kerítés vonala előtt megállt, balra és jobbra elnézett. A járdán jobbra - az udvarban lévő növényzet takarása miatt - mintegy 3-4 méteres távolságot látott be. Ezután az ott lévő járdán merőlegesen keresztül haladva, motorerő igénybevétele nélkül, lábbal hajtva, 3-4 km/h-s sebességgel az útra szándékozott ráhajtani. Eközben a jobbról, 11-13 km/h sebességgel, kerékpárral a járdán közlekedő, 2003. évben született gyk. sértettnek nem adott elsőbbséget, ezért a kerékpár a segédmotoros kerékpár jobb elejének ütközött. A terhelt által vezetett segédmotoros kerékpár eleje az ütközéskor mintegy 1,0-1,1 méterre volt a kapu vonalán kívül, mellyel gyakorlatilag teljes egészében elfoglalta a járda szelvényét.

[4] A baleset során a sértett lágyrész-sérüléseket szenvedett, a fogmeder-nyúlványok csontszövete is sérült, továbbá két foga kiesett, négy foga pedig meglazult. A sértett sérüléseinek gyógytartama a 8 napot meghaladta, de maradandó fogyatékosság nélkül gyó­gyultak.

[5] A terhelt a balesetet követően észlelte, hogy a sértett szája vérzik, egyik foga kitörött. A mentőket vagy a rendőrséget nem értesítette, hanem a sértettet gyalog hazakísérte. Ott a sértett édesanyját tájékoztatta a balesetről, és közölte, hogy a lányt orvosnak kellene látnia, majd távozott. A terhelt a KRESZ 24. § (1) bekezdésében és az 58. § (1) és (2) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt megsértette.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Aszerint az eljárt bíróságok anyagi jogi jogszabálysértéssel állapították meg a terhelt bűnösségét mind közúti baleset okozásának vétségében, mind a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében. A sértett a KRESZ 54. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megszegésével kerékpározott a járdán, valamint mivel a 12 év alatti sértett csak az úttesten közlekedhetett volna. Reá a KRESZ 54. §-ának (7) bekezdésében foglalt tiltó szabály nem vonatkozott. Sérelmezte azt is, hogy a bíróságok nem adták indokát annak, miért kezelték köztudomású tényként a településen áthaladó jelentős forgalmat. Ugyanakkor ez sem elegendő ahhoz, hogy a KRESZ engedélye nélkül valaki a járdán kerékpározzon.

[7] Miután a kerékpáros a járdán szabályosan nem közlekedhetett, a terheltnek erre nem is kellett számítania. Ezzel ellenkezőleg, az ún. bizalmi elv alapján arra számíthatott, hogy a közlekedési szabályokat a közlekedés többi résztvevője is megtartja. Utalt az ügyben eljárt igazságügyi gépjármű műszaki szakértő szakvéleményére, amely szerint a terhelt gyakorlatilag minden tőle telhetőt megtett a kapualjból kigurulást megelőzően azzal, hogy előrehajolva tekintett ki jobbra és balra. Legfeljebb úgy tudta volna hamarabb észlelni a sértettet, ha a járműve üléséből felemelkedik, és a kormányon keresztülhajol.

[8] Hivatkozott továbbá a BH 2013.206 szám alatt közzétett jogesetre, amely hasonló közlekedési szituáció­ban azt állapította meg, hogy a terheltet gondatlanság nem terheli a bekövetkezett balesetért, ezért büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

[9] A védő a segítségnyújtás elmulasztása bűntettében történt bűnösségmegállapítást is törvénysértőnek találta. E körben kifejtett indokai szerint a kerékpárral elesés miatt senki nem szokott azonnal mentőt vagy orvost hívni. A terhelt a balesetet követően megállt, felsegítette a sértettet, meggyőződött arról, hogy nagyobb sérülése nincs, eközben a sértettel adekvát módon tudott kommunikálni. Az ijedtségen kívül egyéb panasza nem volt a sértettnek, ezért "nyugodtan" hazakísérhette a szüleihez, amellyel megadta a tőle elvárható segítséget. Ezt követően a sértett szülei sem kórházba vagy általános orvoshoz vitték a gyermeket, hanem fogszakorvoshoz, a letört fog pótlása érdekében. Mindezek alapján a terhelt felmentését indítványozta mindkét bűncselekmény tekintetében.

[10] A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát részben alaposnak tartotta. A legfőbb ügyészi átiratban kifejtettek szerint a közúti baleset okozásának vétségében a terhelt bűnösségének megállapítására törvényesen került sor. A terhelt büntetőjogi felelősségét nem érinti az a kérdés, hogy a sértett szabályosan, indokoltan közlekedett-e a járdán, az a baleset bekövetkeztében legfeljebb csak ún. együttható okot (concausa) képezhet. A terhelt elindulási helyzetéből a jobbra belátható távolság nem volt elegendő a biztonságos kihaladás lehetőségének megítéléséhez. Ezzel a terhelt megszegte a KRESZ 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, amellyel okozati összefüggésben a sértettnek 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott.

[11] A felülvizsgálati indítványt a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében bűnösséget megállapító részében alaposnak tartotta. Álláspontja szerint a terhelt minden tőle telhetőt megtett, ami az adott helyzetben elvárható ahhoz, hogy az őt terhelő büntetőjogi felelősség alól mentesüljön. A segítségnyújtásra kötelezett más személyt is felkérhet segítségnyújtásra, amennyiben az legalább olyan mérvű segítségnyújtásra képes, mint maga a kötelezett.

[12] Mindezek alapján a terhelt felmentését indítványozta a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdése szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt emelt vád alól, bűncselekmény hiányában. A jogerős határozatban kiszabott pénzbüntetést ugyanakkor a bűnösség körének szűkülése ellenére eltúlzottnak nem találta, ezért egyebekben - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

[13] A terhelt és védője az ügyészi átiratban foglaltakra írásbeli észrevételt nem tett.

[14] A Kúria nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően szólalt fel. A Legfőbb Ügyészség képviselője is fenntartotta az átiratában foglalt álláspontját. Kiemelte, hogy a terhelt gondatlanságát a közlekedési bűncselekményben megalapozza, hogy nem látta be a biztonságos kihajtáshoz szükséges távolságot a járdán áthaladása előtt, ekként a bekövetkezett balesetért a büntetőjogi felelőssége megállapítható.

[15] A Kúria a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaposnak találta.

[16] A terhelt terhére rótt közlekedési bűncselekmény vizsgálatakor döntő jelentőséget annak kellett tulajdonítani, hogy a sértett a járdán szabályosan közlekedett-e a kerékpárjával.

[17] A járda az útnak alapvetően a gyalogosok közlekedését szolgáló része (KRESZ 1. sz. függelék I/b. pont). A közlekedési szabályok azonban kivételesen lehetővé teszik, hogy járművek is - közlekedés céljára - igénybe vegyék a járdát. Így a KRESZ 54. §-ának (2) bekezdése szerint a lakott területen levő olyan úton, ahol az úttest kerékpár-közlekedésre alkalmatlan, továbbá ahol az 54. §-ának (7) bekezdés a) pontja szerint tilos, kerékpárral a gyalogos-forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel a járdán is szabad közlekedni.

[18] Ezen túl a KRESZ 54. § (7) bekezdésének a) pontjában foglalt szabály alapján a 12. életévét be nem töltött kerékpáros főútvonalon az úttesten nem, de a járdán közlekedhet. A baleset helyszínén lévő út azonban - ahogy a jogerős ítélet is megállapította - nem minősült főútvonalnak, mivel főútvonal csak az ekként megjelölt út lehet [KRESZ 1. sz. függelék I/n. pont, KRESZ 11. § (1) bek. e) pont].

[19] Az úttest a kerékpáros-közlekedésre a baleset idején alkalmas volt. Nem jelent ugyanis alkalmatlanságot önmagában a jelentősebb gépjárműforgalom. Az úttest kerékpárok számára közlekedésre alkalmatlanságát általában az úttest fizikai állapota (például leromlott minőségű vagy túl keskeny útburkolat, akadály az úttesten) jelentheti.

[20] Így a gyermekkorú sértett közlekedési szabályt sértett azzal, hogy a járdán kerékpárral közlekedett.

[21] A KRESZ 24. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az úttest széléről elinduló, a várakozóhelyről az úttestre ráhajtó, az út más részéről vagy útnak nem minősülő területről az úttestre ráhajtó jármű vezetőjének, az úttesten haladó járművek és gyalogosok részére elsőbbséget kell adni. A terheltet tehát - a KRESZ-hez fűzött magyarázat értelmében - a járdán haladók vonatkozásában (is) elsőbbségadási kötelezettség terhelte. A KRESZ 1. számú függelék III/b) pontja szerint az elsőbbség továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkezőt a haladási irányának vagy a sebességének a hirtelen megváltoztatására nem kényszerítheti. A terhelttől ez alapján az volt elvárható, hogy mielőtt a segédmotoros kerékpárjával a járdán keresztül az úttest felé hajt, győződjön meg a művelet veszélytelenségéről, arról, hogy az - az adott, várható körülmények között - balesetmentesen végrehajtható-e.

[22] A terhelt ennek a kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Arra azonban nem kellett számítania, hogy a járdán szabálytalanul kerékpáros közlekedik, mivel az adott útszakaszon a járdán való közlekedés nem volt megengedett. Ehhez képest - a járdán haladó, elsőbbségi helyzetben lévő gyalogosok vonatkozásában értelmezett - elsőbbségadási kötelezettségének eleget tett azzal, hogy a járművel lépésben haladt, a kihajtás előtt megállt, körülnézett, majd ezt követően haladt ki az út melletti ingatlanról. Ezen magatartása elégséges volt ahhoz, hogy az adott helyen reálisan várható közlekedők (gyalogosok) tekintetében eleget tudjon tenni az elsőbbségadási kötelezettségének. Az adott helyen szabálytalanul közlekedő jármű (adott esetben kerékpár) váratlan feltűnésére nem kellett felkészülnie.

[23] Ezzel összefüggésben helyesen hivatkozott a védő a közlekedés során érvényesülő ún. bizalmi elvre, amely szerint a szabályosan közlekedő maga is számíthat arra, hogy a közlekedési szabályokat a közlekedés más résztvevői megtartják; egészen addig, amíg szabályszegésük kellő időben felismerhetővé nem válik (BH 2002.216.).

[24] A más - jelesül a kerékpáros sértett - által előidézett baleseti veszélyhelyzetben azt kellett megvizsgálni, hogy a terhelt az általános baleset-megelőzési kötelezettségének [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pont] a tőle elvárható módon eleget tett-e. A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt ezen kötelezettségét nem szegte meg. A kihaladását követően, a sértett észlelhetősége és az ütközés között olyan rövid idő telt el, amely a terhelt részére érdemi cselekvési lehetőséget nem adott (a baleset elkerülésére ekkor már nem volt lehetősége).

[25] A fentiek alapján a baleset bekövetkezése egyedül a sértett közlekedési szabályszegésére volt visszavezethető.

[26] A fentiek alapján nem volt törvényes a terhelt bűnösségének megállapítása a közlekedési bűncselekményben.

[27] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében is a büntető anyagi jog szabályai­nak megsértésével került sor. A terhelt ugyanis minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a sértett megfelelő segítségben (orvosi ellátásban) részesüljön. Ezt az álláspontot a Legfőbb Ügyészség is osztotta.

[28] A Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti segítségnyújtás elmulasztásának vétségét (alapeset) az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete, testi épsége közvetlen veszélyben van.

[29] A bűncselekmény szándékosan követhető el, ami azt jelenti, hogy az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy más (a sértett) megsérült, illetve élete, testi épsége közvetlen veszélyben van. A segítségre szorulás nem feltétele a segítségnyújtási kötelezettség beállásának, ez egyébként is általában csak utólag - orvos szakértői vélemény alapján - állapítható meg (BH 2006.39.).

[30] A segítségnyújtási kötelezettség, legalább a meggyőződés szakaszáig akkor is fennáll, ha a sértett megsérült, de ténylegesen nincs segítségnyújtásra szoruló állapotban (mert például saját lábán is orvoshoz tud menni a baleset helyszínéről).

[31] A bírói gyakorlat a segítségnyújtási kötelezettség több fázisát különbözteti meg, ezeket részben a KRESZ 58. §-ának (1) és (5) bekezdése is előírja a balesettel érintett és a balesetben nem részes jármű vezetője számára egyaránt (BH 1985.342., BH 2008.4., BH 1998.369.). Eszerint a balesetet észlelőnek elsődlegesen megállási és meggyőződési kötelezettsége áll fenn. Közvetlen veszély vagy sérülés esetén a segítséget fel kell ajánlani (felajánlási kötelezettség). Végül - akár az életveszélyben lévő sértett tiltakozása ellenére is - ténylegesen az elvárható segítséget kell nyújtani, illetve további segítséget kell kérni (elvárható segítségnyújtás). Utóbbi esetben a segítségnyújtási kötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a segítségnyújtásra kötelezett által felkért személy - az adott körülmények között - alkalmas arra, hogy legalább olyan mértékű segítséget nyújtson, mint amilyen a kötelezettől elvárható.

[32] E bűncselekmény egyik tényállási eleme tehát a konkrét elkövetőtől, az adott helyzetben elvárható segítségnyújtás. Azt, hogy az elkövetőnél mi tekinthető tőle elvárhatónak, mindig az összes körülmény gondos vizsgálata alapján lehet eldönteni.

[33] Jelen ügyben nem volt kétséges, hogy a sértett fejét, szája környékét erős ütődés érte, szája vérzett, foga is kitört. Arra azonban nem utalt semmilyen körülmény, hogy a sértetthez azonnal mentőt vagy orvosi segítséget kellett volna hívni. Erre a baleset jellegéből (az ütközés energiája kizárólag a gyermek kerékpáros mozgási sebességéből adódott) sem lehetett következtetni. Így az, hogy a terhelt a helyszínen maradt, a sértettet megszólította, látható sérüléseit felmérte, majd saját lábán a közelben lévő lakására hazakísérte, és a szüleinek átadta, velük közölte, hogy a gyermeket szerinte orvoshoz kellene vinni, az adott körülmények között a segítségnyújtási kötelezettség megfelelő teljesítésének fogadható el. A nyilvánvalóan - fogazatának jól látható sérülése miatt - fogorvosi beavatkozásra szoruló gyermeket a szülei is képesek voltak a szakellátásra elvinni. A szülői közreműködés pedig az adott esetben nem járt olyan késedelemmel, amely a sérülés megfelelő ellátását érdemben veszélyeztette volna. Más szóval a terhelt által igénybe vett "felkért személy" alkalmas és az adott körülmények között képes is volt a terhelt segítségnyújtási kötelezettségének átvételére, kiváltására (ez ténylegesen meg is történt a sértett gyermek fogorvosi ellátásra szállításával). Az átadással pedig a terhelt segítségnyújtási kötelezettsége megszűnt.

[34] A kifejtettek folytán a Kúria - a Be. 424. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva, a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján - az első- és másodfokú bíróság jogerős ítéletét megváltoztatta. A terheltet az ellene közúti baleset okozásának vétsége és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont 1. fordulata és a Be. 331. § alapján - bűncselekmény hiányában felmentette.

(Kúria Bfv. II. 1778/2015.)

A városi bíróság a 2012. december 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 3 év börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett egy korábban kiszabott - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. március 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak találta és a felülbírálata során irányadónak tekintette. A terhelt bűnösségére vont következtetést és a felrótt cselekmény minősítését egyaránt törvényesnek tekintette.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a "baleset a terhelt eshetőleges szándékkal megvalósított veszélyeztető, közlekedési szabályokat megszegő magatartásával közvetlen okozati összefüggésben következett be".

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélete) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulatán alapul. Az indítvány indokai szerint az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy "nem szándékos közúti baleset történt". Ő nem volt ittas vagy bódult, és állította, hogy "halált okozó balesetnél szabnak ki ilyen súlyos büntetést".

A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaposnak találta. Álláspontja szerint:

a sötétségben a személygépkocsi világításának lekapcsolásával a terhelt önmagában szándékos közlekedési szabályszegést valósított meg, de ezzel absztrakt, nem pedig közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre, azaz más vagy mások életét vagy testi épségét szándékosan nem tette ki veszélynek;

a baleset oka azonban nem a személygépkocsi kivilágítatlansága, hanem az volt, hogy az egyenrangú utak kereszteződésében egy másik és nem szándékos, hanem gondatlan közlekedési szabályszegéssel nem adott elsőbbséget a jobbról szabályszerűen érkező sértetti személygépkocsinak,

- tehát a személygépkocsi kivilágítatlansága és a baleset bekövetkezése között nem áll fenn, míg az elsőbbségi szabályszegés és a baleset bekövetkezte között fennáll az okozati összefüggés,

- következésképpen a felrótt cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértően súlyos büntetés került kiszabásra, így a büntetés lényeges enyhítése indokolt.

A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint

- a vezetői engedéllyel nem rendelkező [s ezáltal egyúttal a KRESZ 4. § (1) bekezdésének a) pontját is megsértő] terhelt 2011. február 3. napján egy másik személy tulajdonában lévő személygépkocsit vezetett közúton, utasként 3 személyt szállítva,

- 22.40 órakor B. község belterületén a KRESZ 44. § (1) bekezdésének szabályát megsértve lekapcsolta a személygépkocsi világítását és ezzel a közúti közlekedésben részt vevők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki,

- két egyenrangú út kereszteződésébe érve - a KRESZ 28. § (1) bekezdésének a) pontját megsértve - nem biztosított elsőbbséget a jobbról szabályosan érkező - a sértett által vezetett, s egyidejűleg további két utast szállító - személygépkocsinak, és beleütközött annak a bal oldalába,

- a baleset következtében 3 személy (a sértett és két utasa) 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, az egyik utas sérülése a lép elvesztésével maradandó fogyatékosságot okozott; 2 személy (a terhelt két utasa) sérülései pedig 8 napon belül gyógyultak.

A Kúria azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos korábbi Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő maradandó fogyatékosságot okozó közúti veszélyeztetés bűntettének. E bűncselekményt ugyanis az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.

A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok jogi értékelésével abban, hogy a terhelt szándékosan megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 44. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal, hogy éjszakai közlekedése során a személygépkocsi világítását lekapcsolta. A hivatkozott rendelkezés szerint a forgalomban részt vevő járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani.

A Kúria ugyanakkor azt állapította meg, hogy e szándékos közlekedési szabályszegéssel okozati összefüggésben pusztán absztrakt veszélyhelyzet alakult ki. A közúti veszélyeztetés bűntette azonban csak akkor állapítható meg, ha a közúti szabályszegéssel okozati összefüggésben közvetlen - azaz meghatározott helyzetre és személyre konkretizált konkrét - veszély jön létre, amely a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét teremti meg (BH 2004.130.).

A veszélyhelyzet közvetlenségét az ítélkezési gyakorlat a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés kapcsán is ekként értelmezi (BH 1996.72.; BH 2006.77.). A személygépkocsi világításának lekapcsolása, illetőleg a világítás nélküli közlekedés adott feltételek között még csupán a közúti közlekedés szabályai kisebb fokú megsértésének szabálysértését [lásd az elkövetéskor még hatályban volt, az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 54. § (1) bekezdésében] valósítja meg.

A terhelt az egyenrangú utak kereszteződésében világítás hiányában is eleget tehetett volna a KRESZ 28. § (1) bekezdésének a) pontjában előírt azon közlekedési szabálynak, hogy - a jelen ügyben közömbös kivételekkel - az útkereszteződésben a járművel elsőbbséget kell adni a jobbról érkező minden jármű részére [KRESZ 28. § (1) bek. a) pontja]. A kereszteződésbe érve azonban a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta és ezért gondatlanságból elkövetett közlekedési szabályszegésének a lehetséges következményeit sem látta előre (korábbi Btk. 14. § 2. fordulata), amikor újabb közlekedési szabályszegéssel nem biztosította az elsőbbséget. E jogi következtetése kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a terhelt miért nem adott elsőbbséget, s ezért nem vonható következtetés az elsőbbségi szabály szándékos megszegésére. Ennélfogva a tényállásban a terhelt terhére rótt baleset (annak minden további következményével), - mint okozat - kizárólag az elsőbbséget nem biztosító gondatlan közlekedési szabályszegésre, mint okra vezethető vissza. Ezen indokokra figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményét az alapügyben eljárt bíróságok tévesen minősítették. Az helyesen a korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő közúti baleset okozása vétségének minősül figyelemmel arra, hogy a terhelt a közúti közlekedés szabályának megszegésével gondatlanságból egy személynek maradandó fogyatékosságot okozott.

A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján - megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

A terhelt cselekményét a korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő közúti baleset okozása vétségének minősítette. E minősítés mellett annak a körülménynek, hogy a terhelt további két személynek súlyos, két személynek pedig könnyebb sérüléseket is okozott, a minősítés körében már nem, csupán a büntetés kiszabása körében van jelentősége. A törvényes minősítésű bűncselekményt a korábbi Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, míg a téves minősítéshez igazodó büntetési tétel két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

A jogerős ítélettel kiszabott három év börtön ugyan a törvényes minősítés szerint is kiszabható lett volna, a törvénysértő minősítés megállapítása esetén viszont - a Kúria következetes gyakorlata szerint - felülvizsgálati eljárásban a büntetés abban az esetben is törvénysértő lehet, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.). A Kúria a megváltozott tételkeretek között a jogerősen kiszabott büntetéseket eltúlzottan súlyosnak találta, ezért új büntetést szabott ki. Az alapítéletben feltárt büntetéskiszabási tényezők figyelembe­vételével terheltet a büntetési tétel középmértékéhez igazodó [korábbi Btk. 83. § (2) bek.] egy év hat hónap végrehajtandó fogházbüntetésre (korábbi Btk. 44. § 1. fordulat) ítélte. A Kúria a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát egyidejűleg három évben határozta meg figyelemmel arra is, hogy terhelt az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak többszörös megszegésével követte el a bűncselekményt [korábbi Btk. 58. § (1) bek. 1. fordulat, 59. § (1) bek. 3. mondat].

A minősítés megváltoztatása következtében a gondatlan bűncselekmény mellett a csak szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabható közügyektől eltiltásnak [korábbi Btk. 62. § (1) bek.] nincs helye, ezért azt a Kúria mellőzte.

(Kúria Bfv. II. 798/2013.)

A kerületi bíróság a 2011. május 24. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét maradandó fogyatékosságot okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont I. fordulat] állapította meg, és ezért őt 350 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 300 forintban állapította meg. A kiszabott pénzbüntetés összege ily módon 105 000 forint.

A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. január 24. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésében a kerületi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a terhelt cselekményét közúti baleset gondatlan okozása vétségének nevezte meg.

A kerületi bíróság által megállapított és a törvényszék által kiegészített, ekként a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt 2008. május 10. napján, 15 óra 40 perckor derült, napsütéses időben, természetes fényviszonyok között, erős forgalom mellett, száraz aszfaltburkolatú úttesten B.-n, a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesttel ellátott utcában közlekedett a forgalomirányító fényjelző készülékkel biztosított kereszteződés irányába - a haladási iránya szerint két forgalmi sávból álló úttest belső forgalmi sávjában - személygépkocsijával. A terhelt az útkereszteződésben balra nagy ívben kívánt kanyarodni.

Ugyanebben az időpontban N. R. motorkerékpárral szintén az utcában közlekedett a haladási iránya szerint két forgalmi sávból álló úttest belső forgalmi sávjában a kereszteződés felé, a vádlottal szemben, és az útkereszteződésben egyenesen kívánt továbbhaladni.

Miután a terhelt a forgalomirányító fényjelző-készülék szabad, zöld jelzése mellett megkezdte a balra nagy ívben kanyarodást, a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, ezért nem észlelte a vele szemben elsőbbséget élvező motorkerékpárt. Ennek, továbbá annak következtében, hogy az útkereszteződés területére N. R. a megengedett 50 km/órát meghaladó 68-72 km/órás sebességgel érkezett - szintén zöld jelzés mellett -, és a vádlott által létrehozott veszélyhelyzet észlelésekor erőteljesen fékezett, a motorkerékpár kb. 48-50 km/órás sebességgel a személygépkocsi jobb oldalának ütközött, majd felborult, N. R. pedig az úttestre zuhant. A terhelti jármű ütközési sebessége 20-25 km/óra volt.

A motorkerékpár a terhelt által vezetett járművel való ütközést vészfékezés alkalmazása mellett 51-58 km/óra, lassítófékezéssel 35-40 km/óra sebességgel való haladás esetén kerülhette volna el. A terhelt terhére legalább 1,8 másodperc észlelési késedelem róható.

A baleset következtében N. R. sértett 8 napon túli maradandó fogyatékosságot jelentő súlyos sérülést szenvedett el, amely ok-okozati összefüggésben áll a balesettel.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben kifogásolja elítélését, hangoztatja ártatlanságát és kéri felmentését. A terhelt álláspontjának lényege szerint a bekövetkezett közlekedési balesetet nem ő, hanem a sértett okozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg.

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány túlnyomórészt a törvényben kizárt, ezt meghaladóan pedig alaptalan.

A büntetőeljárásban a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek benyújtására - szemben például a fellebbezéssel, amely bármely okra alapítható - csak a büntetőeljárási törvényben meghatározott okokból kerülhet sor. E felülvizsgálati okokat a Be. 416. §-a tartalmazza, és a felülvizsgálati okok köre zárt, az itt megjelölt okokon túlmenően nem bővíthető. A szabályozás jellegéből fakadóan elsősorban jogkérdések megvizsgálására kerülhet sor, és arra is csak azokon a tényadatokon alapulóan, amelyeket a jogerős határozat tényállása tartalmaz. A Be. 423. § (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E rendelkezésből következően például nem vizsgálhatók érdemben azok a hivatkozások, amelyek a Be. 351. § (2) bekezdésében meghatározott megalapozatlansági okokra utalnak.

A kifejtettek értelmében a törvényben kizártnak kellett tekintetni, és ezért érdemben nem volt vizsgálható a terhelt felülvizsgálati kifogásainak túlnyomó többsége. A Kúria érdemben a terheltnek kizárólag azt a hivatkozását vizsgálhatta, hogy ő bűncselekményt nem követett el, a kérdéses közlekedési balesetet nem ő, hanem a baleset másik részese, N. R. okozta. E kérdéskörben viszont a Kúria a terhelt álláspontját nem fogadta el és megállapította, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályaival összhangban állapították meg a terhelt bűnösségét, minősítették cselekményét és alkalmaztak vele szemben joghátrányt.

A terhelt érvelésének sarokpontja e körben, hogy a bekövetkezett közúti baleset oka nem az ő elsőbbségi szabálysértése, hanem N. R. sértett részéről az adott útvonalon megengedett sebesség túllépése. A terhelt gondolatmenetében a saját és a sértett felelőssége, a balesetben játszott oki szerepe mindenütt vagylagosan merül fel: érvrendszerében őt mentesíti, ha a sértettet a közlekedési baleset okozójának kell tekintetni. A terheltnek ez a gondolatmenete azonban téves, a magyar büntető joggyakorlat több releváns ok közrehatását is elismeri és értékeli. A jogerős ítélet egyértelműen rögzíti, hogy N. R. sértett sebesség túllépésével a közlekedési balesetnek maga is okozója volt, és az eljáró bíróságok a sértetti közrehatást a büntetés kiszabásánál figyelembe is vették. Mindez azonban nem érinti és a terhelt büntetőjogi felelősségére nem hat ki, mivel a terhelt az elsőbbségi adási szabály megsértésével a közlekedési balesetnek maga is okozója volt, és közlekedési szabályszegése vonatkozásában gondatlansága megállapítható.

A büntetőjogi szabályozás sajátosságából fakad, hogy a közúti közlekedés szabályainak kölcsönös megszegésével okozott közlekedési baleset következtében kizárólag a terhelt állt vádlottként bíróság elé. A Btk. 187. § (1) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy aki a közúti közlekedés szabályaival másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, a közúti baleset okozása bűncselekményét követi el, és az alapesethez csatlakozó minősített esetek körét a még súlyosabb sérülés - esetleg halál - bekövetkeztése eredményezi. A jelen eljárás tárgyát képező közúti balesetben kizárólag N. R. sérült meg és szenvedett maradandó fogyatékosságot. A saját magának okozott sérülés kapcsán az ő büntetőjogi felelősségre vonása nem merülhet fel, viszont F. K. terhelté igen, és mivel más személy nem szenvedett sérülést tehát N. R. sértett másnak nem okozott legalább 8 napon túl gyógyuló sérülést, büntetőjogi felelősségre vonása e vonatkozásban sem merülhetett fel.

A terhelt esetében ugyanakkor az eljárt bíróságok az irányadó tényállás alapján helytállóan rögzítették, hogy a közúti baleset (egyik) okozója volt, közlekedési szabályszegése a baleset okát képezte, e tekintetben gondatlansága megállapítható, így bűnössége megállapítása megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. Az irányadó tényállásban rögzítettek alapján a Kúria álláspontja szerint sem vethető fel a sértett sebesség túllépésének olyan mértékben megtévesztő volta, amely a terhelt felelőssége megállapítását kizárná.

A Kúria a kifejtettekre tekintettel a terhelt felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak tekintette, részben pedig alaptalannak találta, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 557/2012.)

A városi bíróság a 2010. március 22. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki halált okozó ittas járművezetés bűntettében [Btk. 188. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja]. Ezért őt 3 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet - a másodfokú bíróság által kiegészített illetve módosított - tényállása szerint a terhelt 2008. július 5. napján 19 órától, egy baráti összejövetelen ismeretlen mennyiségű szeszes italt fogyasztott. 2008. július 6-án 01 óra 40 perc körüli időben - annak ellenére, hogy a korábban elfogyasztott szeszes italtól enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került - gépkocsijával a néhány száz méterre lakó barátjához indult, hogy ott töltse az éjszakát. A járműben utasként a jobb első ülésen M. T. foglalt helyet. A terhelt gépkocsijával a megengedett 50 km/h sebesség helyett 99-106 km/h-s sebességgel közlekedett. Az útkereszteződésben az "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" jelzőtábla és a forgalomirányító jelzőlámpa sárga villogó jelzését figyelmen kívül hagyva, megállás nélkül továbbhaladt. Ittassága és a jármű eltúlzott sebessége miatt a gépkocsi jobb oldali kerekeivel a kiemelt járdaszegélyen megcsúszott és az ott lévő parkba csapódott, ahol egy fának ütközve állt meg.

A jobb első ülésen ülő, és biztonsági övét nem viselő M. T. sértett fejével a szélvédő üvegnek csapódott, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy meghalt.

A bíróság a terhelt közlekedési szabályszegését a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában, a 26. § (1) bekezdés a) pontjának IV. fordulatában állapította meg, míg a sértett terhére a KRESZ 48. § (5) bekezdésének megszegését rótta.

A másodfokú bíróság a 2011. január 27. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés fele részének, az 1 év 10 hónapi szabadságvesztésnek a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a terhelt a végrehajtandó 1 év tíz hónapi szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Mellőzte a járművezetési tilalom mellékbüntetés jellegére utalást, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság határozatának jogi indokolásában kifejtette, hogy a terhelt közlekedési szabályt szegő magatartása volt az, ami az okfolyamatot elindította. A sértett halálát az okozta, hogy a gépjármű fának ütközésekor a fejét a szélvédőbe beütötte, ami a biztonsági öv használata mellett nem következett volna be. Ugyanakkor a biztonsági öv használata mellett is szenvedhetett volna halálos sérülést, mert az "ostorcsapásszerű" sérülés bekövetkezése nem zárható ki.

A terhelt védője útján az első- és másodfokú határozatok ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének ittas járművezetés bűntettében történt megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Érvelése szerint a sértett a becsatolt biztonsági öv mellett nem szenvedett volna halálos sérülést.

A Legfőbb Ügyészség - nem tartva alaposnak a felülvizsgálati indítványt - a megtámadott határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt.

Az irányadó tényállás szerint tehát a terhelt enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában a megengedett 50 km/óra sebességet jelentős mértékben túllépve, mintegy annak kétszeresével közlekedett. Az "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" jelzőtábla ellenére megállás nélkül áthaladva az útkereszteződésen elvesztette uralmát járműve felett, azt nem tudta az úttesten megtartani, jobb oldali kerekeivel a kiemelt járdaszegélyt elérve megcsúszott, és egy fának csapódott.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy a sértett szabályszegése (biztonsági öv hiánya) miatt következett be a súlyosabb eredmény (halál), ami a terhelt büntetőjogi felelősségét nem alapozza meg.

Közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt azonban felel az elkövető abban az esetben is, ha a súlyos testi sérülés, vagy halálos eredmény bekövetkezésében az is szerepet játszott, hogy a sérült (elhunyt) személy nem kapcsolta be a biztonsági övet (HGy.2009.1945.).

Mindezekre figyelemmel a terhelt cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, törvényesen minősítették halált okozó ittas járművezetés bűntettének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.435/2011.)

Az elsőfokú bíróság a 2010. május 5. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés] állapította meg. Ezért őt 180 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 1985. óta rendelkezik "B" kategóriára érvényes gépjárművezetői engedéllyel. A terhelt 2009. március 21-én a délelőtti órákban D. belterületén, a B. úton vezette a SAAB típusú személygépkocsit. A B. út I. út kereszteződésében útburkolati jellel és táblával jelzett, törtvonalú gyalogos-átkelőhely került kialakításra, amelyet háromszög alakú, akadálymentesített járdasziget szakít meg. A terhelt a B. útról jobbra letérve az I. úton kívánta útját folytatni, ezért járműve sebességét kb. 30 km/órára mérsékelte. Ebben az időben a B. út járdáján szemből érkezett a gyermekkorú K. Á. kerékpárján ülve, aki az I. úti gyalogos-átkelőhelyre lehajtva közlekedett. A sértett kerékpárjával letért a gyalogátkelőhelyről, kb. 5-10 km/óra sebességgel, enyhén balra tartva áthaladt a terelősziget sarokrészén, majd az átkelőhely felfestése után kb. másfél méterre a terhelt által vezetett, 18-22 km/óra sebességre lelassult személygépkocsi elé hajtott. A kerékpáros úttestre haladása és az ütközés között 2,5 másodperc telt el, a terhelt a kerékpárost akkor észlelte, amikor az úttesten mintegy 3,5-4 métert megtéve, a balesetet megelőzően 1,5 másodperccel, még a terelősziget előtt haladt a gyalogos-átkelőhelyen. A terhelt a fékezés ellenére gépkocsijával a kijelölt gyalogos-átkelőhely után kb. másfél méterre, elsődlegesen a jármű bal első sarokrészével, a kerékpár első kerekének, illetve kerékvillájának ütközött.

A gyermekkorú sértett a talajra zuhant, a kerékpár a néhány méterre távolabb megálló személygépkocsi oldalfala mellett került a földre. A baleset során a sértett 8 napon túl gyógyuló kulcscsonttörést szenvedett.

A bíróság terhelt terhére rótta a KRESZ 43. § (4) bekezdés b) pontjában írt közlekedési szabály megszegését. Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt "még jobbra kanyarodása előtt észlelte a szemből, a járdán kerékpárját hajtva, a gyalogos-átkelőhely felé közelítő kiskorú sértettet. Ennek ellenére járművét lassítani már csak akkor kezdte meg, amikor a kerékpáros le kívánta vágni a kis járdaszigetet. A terheltnek a gyermekkorú sértett észlelésekor fokozottan kellett volna ügyelnie, különösen azokra, akik felismerhetően nem képesek saját biztonságuk megóvására". Amennyiben a gépkocsivezető a kerékpáros teljes terjedelmű úttestre haladásakor azonnal elhárításba kezd, úgy 30 km/óra sebességről akár lassító fékezéssel is megállhatott volna az ütközés helye előtt. A járművezető fékezést kiváltó észlelése a gépkocsi 30 km/óra sebességhez tartozó féktávolságon belül történt, ekkor a baleset vészfékezéssel sem lett volna elhárítható.

A bíróság ugyanakkor sértetti közrehatást is megállapított, mert a gyermekkorú sértett kerékpárját hajtva haladt le a járdáról az úttestre, és az áthaladást körültekintés nélkül kezdte meg, ezért a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában és a 21. § (5) és (6) bekezdésében írt közlekedési szabályokat megszegte.

A terhelt és védője által felmentésért, illetve a büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2010. október 19. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyta. A tényállás kiegészítése nélkül utalt rá, hogy a 12. életévét be nem töltött sértett nem a főútvonalon közlekedett, hanem a KRESZ 54. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően. Az általa használt kerékpár - méreténél fogva - nem kerékpárnak, hanem gyermekjátéknak minősül, ezért az ilyen kerékpárokat hajtó gyermekek a KRESZ szabályok alapján gyalogosnak tekintendők, járdán való közlekedésük sem tilos. Ily módon a terhelttől elvárható volt a sértett életkorának megfelelően a fokozott körültekintés.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és védője terjesztett elő - tartalmát tekintve a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapított - felülvizsgálati indítvány, amelyben anyagi jogszabálysértést sérelmezve a terhelt felmentésére tettek indítványt. Az indítványban kifejtettek szerint a bekövetkezett balesetért kizárólag a sértett kerékpáros felelőssége állapítható meg, aki egyrészt életkora miatt nem közlekedhetett volna főútvonalon, másrészt a kerékpáron ülve nem hajthatott volna át a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen. Rá nézve nem a gyalogosokra irányadó KRESZ 21. § (5) és (6) bekezdése az irányadó. Mindemellett az eljárt bíróságok a terheltnek tévesen rótták fel a KRESZ 43. § (4) bekezdésében foglaltak megszegését, és sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság a kerékpárt gyermekjátéknak minősítette. A sérüléssel járó balesettel a terhelt terhére megállapítható közlekedési szabályszegés hiányában a megtámadott határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését kérték.

A Legfőbb Ügyészség alaptalannak ítélve a felülvizsgálati indítványt - a jogerős ítélet hatályban tartására tett indítványt. Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a sértett gyermekkora és közlekedési szándéka a terhelt számára az adott közlekedési helyzetben egyértelműen felismerhető volt. A táblával és útburkolati jellel jelzett gyalogos-átkelőhely megközelítése - a KRESZ 43. § (2) bekezdésének megfelelően - már eleve különös figyelemmel való közlekedést rótt a terheltre. Fokozott figyelmet követelt meg tőle az a helyzet is, amelyben a sértett láthatóan megjelent és felismerhetően át akart kelni az átkelőhelyen. Nem vitásan a kerékpárral - és nem gyermekjátékkal - közlekedő sértett is több közlekedési szabályt megszegett, amelyek miatt életkorából adódóan felelősségre nem vonható.

A közlekedési baleset oka azonban alapvetően az volt, hogy a terhelt a KRESZ 43. §-ának (2) és (4) bekezdésében írt rendelkezéseket megszegte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során a Be. 423. § (1) bekezdésének kötelező törvényi előírása szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a jogkérdések annak alapján vizsgálhatók és dönthetők el.

A Btk. 187. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset okozásának vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz.

Az elkövető büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg, ha - egyéb feltételek megléte esetén - a közúti közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegése és a bekövetkezett eredmény között az okozati összefüggés fennáll, az elkövető tudata átfogta az eredmény bekövetkezésének lehetőségét, előre láthatta magatartásának lehetséges következményét, de könnyelműen bízott azok elmaradásában, vagy e következmények lehetőségét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.

A baleset közlekedésjogi megítélésében a gyermekkorú sértett kerékpáros oldaláról egyrészt a KRESZ 54. § (2) bekezdés, (4) bekezdés c) pontjában foglalt előírásoknak jelentősége, míg a járművezető terhelt jogi kötelezettségét a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja határozza meg.

A gyalogosokkal szembeni magatartást szabályozó 43. § (1) bekezdése értelmében a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a gépjárművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. Ez a védelem csupán a gyalogosokat illeti meg, az ő áthaladási elsőbbségüket biztosítja, a gyalogos-átkelőhelyen kerékpáron ülve, azt hajtva áthaladó személyeket nem illeti meg. A (2) bekezdésben írtak szerint azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének - a szükséghez képest megállással is - eleget tudjon tenni, és e kötelezettségének teljesítése tekintetében a gyalogosokat a jármű sebességével ne tévessze meg.

Az alapeljárásban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt járműve sebességét 30 km/órára mérsékelte a gyalogos-átkelőhelyhez közeledve. Ez a sebesség megfelel a fokozott óvatosság és mérsékelt sebesség követelményének, különösen azért, mert az átkelőhelynél gyalogos áthaladásra várakozva nem volt, ilyen személy lelépésével a járművezetőnek számolnia sem kellett.

A kerékpárosok közlekedését szabályozó KRESZ 54. § (4) bekezdés c) pontjának második mondata szerint a kerékpárosnak a kerékpárról le kell szállnia, és azt tolva - a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint - kell az úttesten áthaladni.

A felülvizsgált határozat tényállása azt tartalmazza, hogy a baleset helyszínén a közlekedési jelzőtáblával és útburkolati jellel jelzett gyalogos-átkelőhely nem folytonos és egyenes vonalú, hanem azt egy háromszög alakú, akadály-mentesített járdasziget szakítja meg.

A - gyermekkorú sértett járdán történő haladási irányából közlekedő - gyalogos a járdaszigetet elérve jobbra, a B. út úttestjén, illetve az I. úton, balra térve mehet át az úttesten. Ilyen közlekedési helyzetben a terhelttel szemben kerékpározó gyermek észlelése a járdáról a gyalogos-átkelőhely első részére történő ráhaladáskor konkrét baleseti veszélyforrást nem jelentett, mert a gyermek a járdasziget elérésekor ott megállhatott, vagy azt követően két irányban is folytathatta volna tovább az útját.

A "bizalmi elv" lényege éppen az, hogy minden közlekedő joggal számíthat arra, hogy ha ő maga szabályosan jár el, akkor a közlekedés szabályait mások is megtartják. Ez alól kivételt képez az, amikor a szabályszegés ténye már kellő időben felismerhető, mert a másik közlekedő szabályt szegő magatartását látva nem bízhat a másik szabályszerű magatartásában, és nem számíthat arra sem biztosan, hogy a közlekedési szabályokat olyan személyek is megtartják, akiktől szabályos magatartás koruk, egészségi állapotuk, vagy más ok miatt felismerhetően nem képesek - hanem köteles minden tőle elvárhatót megtenni a veszélyhelyzet megszüntetése, a baleset elhárítása érdekében.

A kerékpáros első szabályszegését látva a terhelt - a járdaszigetet még el nem érő gyermekkorú sértettet, a járdáról az úttestre kb. 3,5-4 méterre behaladva - az ütközést megelőzően 1,5 másodperccel észlelte. Ám ezt követően a sértett kerékpáros újabb közlekedési szabályt szegve, a gyalogos-átkelőhelyről letért, és az átkelőhely második szakasza előtti járdaszigetet balról kikerülve haladt tovább, amivel a terheltnek nem kellett számolnia.

A Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett tehát vizsgálnia, hogy a terhelt tudata átfogta-e az eredmény bekövetkezésének lehetőségét, előre láthatta-e magatartásának lehetséges következményét, de könnyelműen bízott azok elmaradásában vagy e következmények lehetőségét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.

A jelen esetben a terhelt terhére az eredmény tekintetében a gondatlanság egyik formája sem róható.

Kellő figyelem és körültekintés kifejtése mellett sem számolhatott azzal, hogy a gyermekkorú sértett a gyalogos-átkelőhely felfestését elhagyva, a járdaszigetet balra kikerülve, ténylegesen rövidebb utat megtéve, a gépkocsi mérsékelt sebességéhez tartozó féktávolságon belül elé kanyarodik, a gépkocsival való ütközést eredményezve.

A Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgált ítéleteket alapul véve - azt állapította meg, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet mérsékelt sebességgel megközelítő a terheltnek a balesetben közreható és büntetőjogilag felróható közlekedési szabályszegése nem volt. Okozati összefüggés hiányában a terhelt bűnösségének megállapítására a közúti baleset okozásának vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletet a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terheltet az ellene közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette. (Legf. Bír. Bfv.II.1277/2010.)

Az elsőfokú bíróság 2008. október 21. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés] állapította meg, és ezért őt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta.

A másodfokú bíróság a 2009. február 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállásában rögzítette, hogy az 1935. évi születésű, 1960 óta "A", 1972 óta "B" kategóriájú vezetői engedéllyel rendelkező, azóta mintegy 3-400 000 km-t vezető, büntetlen előéletű terhelt 2006. július 21-én 19 óra 30 körüli időben S. városában a B. O. utcában az "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" jelzőtáblával védett S. utca irányába közlekedett a Daewoo Matiz típusú személygépkocsijával. A terhelt az útkereszteződésen egyenesen, - B. O. utcán folytatva útját - kívánt áthaladni.

Ekkor jó látási viszonyok voltak, száraz, meleg idővel, sűrű forgalommal. Az úttest hibátlan aszfaltfelülete száraz volt. A kb. 15 méter széles S. utca párhuzamos közlekedésre alkalmas, irányonként 2-2 forgalmi sávval. Az úttest útburkolati jelekkel ellátott, az ellentétes irányokat az útkereszteződés közelében kiemelt szegélyű, a forgalomtól elzárt terület is elválasztja. A S. utcának a terhelt haladási iránya szerinti szemközti szélén 2 méter széles füves terület húzódik, aszfaltozott, felfestett kerékpárút halad. A B. O. utca útkereszteződése előtt "Kerékpárút vége", majd az útkereszteződést követően "Kerékpárút" jelzőtábla szabályozza a kerékpárút forgalmát. Ugyanitt, a B. O. utca torkolatában az úttesten kijelölt gyalogos-átkelőhelyet festettek fel. A B. O. utca - amely "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" jelzőtáblával van alárendelve - 2 forgalmi sávból áll. A kijelölt gyalogos-átkelőhely után a B. O. utca 2 forgalmi sávját részben kiemelt szegéllyel ellátott, részben pedig felfestett forgalomtól elzárt terület választja el. Ezen forgalomtól elzárt terület a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet nem érinti, a kijelölt gyalogos-átkelőhely folyamatosan, megszakítás nélkül került kialakításra.

A terhelt az útkereszteződéshez érve megállt. A S. utcán a több sávban zajló forgalom miatt várakoznia kellett az áthaladás megkezdése előtt. Ugyanekkor a S. utca túloldalán kialakított kerékpárúton - a terhelt haladási iránya szerint balról jobbra - közlekedett kerékpárjával Cs. M. sértett. A sértett a B. O. utca útkereszteződése előtt megállt, a kerékpárról leszállt, majd miután a tőle balról, a B. O. utcában a S. utca irányába közlekedő személygépkocsi vezetője -, aki a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt állt járművével - kézjelzéssel jelezte számára, hogy előtte áthaladhat, a kerékpárra ülve elindult a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen. Ezt követően a terhelt elindult a személygépkocsival, eközben a S. utca úttestjének járműforgalmát figyelve nem észlelte a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen áthaladó sértettet. Emiatt a kerékpáron közlekedő sértettet elütötte.

A baleset következtében a sértett többek között körülbelül 6-8 hét alatt gyógyuló keményburok alatt vérgyülemet, a koponya és egyéb testrészei sebzéses sérüléseit szenvedte el. A keményburok alatti vérgyülem miatt műtéti eljárás volt szükséges.

A terhelt személygépkocsija az ütközésig körülbelül 25-30 km/h sebességre gyorsult fel, míg a kerékpárral közlekedő sértett ütközéskori sebessége körülbelül 8-10 km/h volt. Amikor a járművek az útjuk közepén jártak, akkor egymástól 12-13 méterre lehettek, egymást mindkét járművezető észlelhette volna. Ekkor még a terhelt személygépkocsija féktávolságon kívüli forgalmi helyzetben volt. A kijelölt gyalogos-átkelőhely közepén haladó kerékpáros ekkor észlelhető volt.

A terhelt a balesettel okozati összefüggésben megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályt.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványát tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozta. Arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályai megsértésével került sor, ezért a támadott határozat megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. Álláspontja indokolásakor a védő vitatta és a bizonyítás anyagával ellentétesnek találta az elsőfokú ítélet tényállásának azt a megállapítását, amely szerint a sértett azt megelőzően indult el kerékpárjával a kijelölt gyalogátkelőhelyen, hogy a terhelt az útkereszteződésen az áthaladást megkezdte volna. A sértett a gyalogátkelőhelyen nem gyalogosként közlekedett, a kellő körültekintést elmulasztotta, így a közlekedési baleset okozója ő volt, a terheltnél közlekedési szabálysértés nem róható fel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg. Törvényben kizárt a felülvizsgálati indítványnak azon része, mely az irányadó tényállásban foglaltakat vitatja. A terhelt a KRESZ 43. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat is megsértette. A BH 2010.266. számú eseti döntésből is kitűnően az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor is megállapítható, ha nem gyalogost, hanem a gyalogos-átkelőhelyen szabálytalanul áthaladó kerékpárost gázol el. Erre tekintettel a legfőbb ügyész a megtámadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt.

A védő felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott körben felülbírálva, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja esetkörébe tartozó eljárási szabálysértést nem észlelt. A védő felülvizsgálati indítványában foglaltakat kisebb részben a törvényben kizártnak, érdemben alaptalannak találta.

Törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány abban a körben, ahol a védő a jogerős határozat tényállásában rögzítetteket vitatta. A bizonyítás anyagával ellentétesnek találta a terhelt és a sértett elindulása időpontjának egybevetését.

A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Legfelsőbb Bíróság ezért a védő által felvetett anyagi jogi kérdéseket a jogerős határozatban rögzített tényállás alapján bírálta el.

A védő felülvizsgálati indítványában hangsúlyosan hivatkozott a kerékpáros közlekedési szabályszegésére, melyet egyébként a jogerős határozat is rögzít. Vitatta továbbá, hogy a terheltnek is közlekedési szabálysértés lenne felróható.

A sértett közlekedési szabálysértése a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint is egyértelmű, hiszen a KRESZ 54. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltak értelmében az úttesten a kerékpárról leszállva, a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok szerint kellett volna áthaladnia. Annak következtében, hogy nem ezt tette, és a kerékpáron ülve haladt, nem volt gyalogosnak tekinthető, a gyalogosokra vonatkozó szabályok reá nem vonatkoztak.

A KRESZ 43. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat vizsgálva rögzíthető, hogy e jogszabályhelyek - mint az a szakasz címéből (Magatartás a gyalogosokkal szemben) is kitűnik - a gyalogosok védelme érdekében születtek. Mindkét bekezdés (továbbá a (3) bekezdés is) a járművezetőnek a kijelölt gyalogos-átkelőhely közelében tanúsítandó magatartását szabályozza és ró rá kötelezettségeket. Az (1) bekezdés ezt olyan formában teszi, hogy előírja a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen közlekedő gyalogossal szembeni kötelezettségeket (elsőbbség-adási kötelezettség), míg a (2) bekezdés (és a (3) bekezdés is) olyan kötelezettségeket ír elő, amely az adott hely - tehát a kijelölt gyalogos-átkelőhely - megközelítése módjának előírásán keresztül (fokozott óvatosságú és mérsékelt sebességű megközelítés, megállási kötelezettség) biztosít védelmet.

Az adott esetben a sértett a kerékpáron ülve haladt át a gyalogos-átkelőhelyen, amiből fakadóan gyalogosnak nem volt tekinthető, így a KRESZ 43. § (1) bekezdésében meghatározott elsőbbségi jog sem illethette meg. E jogszabályhely megsértése tehát a terheltnek nem róható fel.

Más a helyzet a 43. § (2) bekezdése tekintetében. A városi bíróság e szabály megsértését nem rótta fel a terheltnek. Ez az álláspont azonban téves, mivel KRESZ 43. § (2) bekezdés a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet illetően ró a járművezetőre kötelmeket. (a Legfelsőbb Bíróság BH 2010.266. számú eseti döntése.) A kijelölt gyalogos-átkelőhelyen szabálytalanul átkerékpározó személy elütésével bekövetkezett közlekedési baleset esetén mindkét közlekedő közlekedési szabályszegése relevanciával bír, mindketten okozói lehetnek a közlekedési balesetnek és mindkettejük büntetőjogi felelőssége önállóan vizsgálható.

Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a terhelt a KRESZ 43. § (2) bekezdésében foglaltakat megsértette-e. E körben megállapította, hogy a terhelt nem tanúsította azt a fokozott óvatosságot a gyalogos-átkelőhely megközelítése során, amely a számára előírt. Kétségtelen, hogy bonyolult közlekedési helyzetben közlekedett, figyelme megosztott volt, de hibázott, amikor a gyalogos-átkelőhelyen történteket figyelmen kívül hagyta. A közlekedési balesetet a terhelt megfelelő figyelem tanúsításával - miként a sértett is - elkerülhette volna.

Mivel a kifejtettekből következően a terhelt a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet nem a KRESZ 43. § (2) bekezdésében előírt fokozott óvatossággal közelítette meg, neki az itt írtak megsértése felróható - a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak mellett. Ebből következően a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása az anyagi jogi szabályokkal összhangban álló, ezért a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.812/2010.)

Az elsőfokú bíróság a 2008. február 22. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés], ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

A bíróság döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett I. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről is.

Az ítéleti tényállás szerint a II. r. terhelt gépkocsijával 2005. február 22. napján a késő esti órákban Budapesten, a Duna pesti alsó rakpartján haladt a Lánchíd felől a Margit-híd irányába - a megengedett 50 km/óra sebesség helyett - kb. 82-89 km/óra sebességgel.

Az I. r. terhelt ebben az időben járművével a M. utcai lehajtónál a rakpartra kívánt lehaladni. Ezért egy előtte forgalmi okból álló gépkocsit kikerült, az "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" táblát figyelmen kívül hagyta, és -, mivel a sebességtúllépéssel közeledő másik gépkocsit nem, vagy csak későn észlelte - megállás nélkül, kb. 33-37 km/óra sebességgel ráhajtott a védett útvonalra. A két gépkocsi összeütközött.

Az ütközés következtében az I. r. terhelt személygépkocsija megpördült, és korábbi haladási irányához képest ellentétes irányban, a sáv jobb szélén levő védőkorlátnak ütközve állt meg. A II. r. terhelt járműve az ütközés után a bal oldali védőkorlátnak ütközött.

A baleset következtében az I. r. terhelt gépjárművének utasa, L. B. sértett a csontos szemkeret 8 napon túl gyógyuló törését szenvedte el. A II. r. terhelt által vezetett gépkocsiban utazó további egy személy és mindkét terhelt megsérült, sérülésük 8 napon belül gyógyult.

A II. r. terhelt lassító fékezéssel 40-43 km/óra, vészfékezéssel 54-58 km/óra sebességről tudta volna elkerülni az ütközést.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a két gépkocsi összeütközésének oka az volt, hogy az I. r. terhelt megszegte a KRESZ 18. § (1) bekezdés k) pontjában, a 28. § (2) bekezdés b) pontjában írt közlekedési szabályokat. A II. r. terhelt terhére a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt közlekedési szabály megszegését rótta, mert úgy ítélte meg, hogy az abszolút sebességtúllépés közvetlen okozati összefüggésben állt a sértett 8 napon túl gyó­gyuló sérüléssel járó balesetének bekövetkezésével. Kifejtette, hogy az éjszakai időpont, a borult idő miatti korlátozott látási viszonyok miatt fokozottabb figyelem és óvatosság várható el a járművezetőktől, miként az is, hogy a szabályos sebesség betartása mellett - amennyiben szükséges - vészfékezést alkalmazzon.

A másodfokon eljáró bíróság a 2009. január 7. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, azt azonban további érvekkel egészítette ki és a vészfékezés közlekedésjogi kötelezettségét érintő - a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatától eltérő - álláspontja mellett érvelt. Hangsúlyozta, hogy a II. rendű terhelt a jelentős sebességtúllépéssel önmagát hozta abba a helyzetbe, hogy a más által kialakított veszélyhelyzetet nem tudta elhárítani. Az általa alkalmazott sebesség mellett a vészfékezés sem vezethetett eredményre. Kifejtette, hogy a vészfékezés fokozott veszélyességét hangsúlyozó álláspont olyan elméleti fikció, melyet a baleseti helyzetek tapasztalatai nem támasztanak alá. Álláspontja szerint a vészfékezés nem tiltott, ezért elmulasztása felróható, jogi számonkérésének akadálya nincs. Okfejtéséből kitűnően a vészfékezés a jármű lényeges sebességcsökkenése révén csökkenti a járművek ütközésének lehetőségét, ennek bekövetkezése esetén az ütközés erejét. Ez a baleset következményére (a sérülés, anyagi kár nagysága stb.) is kihathat.

A másodfokú bíróságnak a vészfékezés elmulasztásával kapcsolatos büntetőjogi elemzése a II. r. terhelt bűnösségének megállapítása szempontjából bírt jelentőséggel.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt javára a Legfőbb Ügyész terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Rámutatott arra, hogy a II. r. terhelt az elsőbbségi jogát megsértő I. r. terhelt által vezetett járművel történő ütközést a tényleges haladási sebességéhez képest nem, ám a megengedett 50 km/óra sebességgel történő haladás esetén is kizárólag azonnali vészfékezéssel kerülhette volna el. A KRESZ rendelkezései azonban nem kívánják meg az elsőbbségi helyzetben közlekedő járművezetőtől, hogy az útkereszteződések előtt vészfékezésre készüljön fel, illetve a szabálytalanul behaladó járművel történő ütközés elkerülése érdekében vészfékezést alkalmazzon. A II. r. terhelt lassító fékezéssel a megengedett sebességgel történő haladása esetén sem kerülhette volna el az ütközést, így tényleges sebességtúllépése a bekövetkezett balesettel nem áll büntetőjogilag értékelhető okozati összefüggésben.

A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok megváltoztatását, a II. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványát és annak okfejtését a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.

A II. r. terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogszabálysértéssel került sor.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt több, igen súlyos közlekedési szabályszegést követett el. Az "Állj! Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblát figyelmen kívül hagyva, az előtte forgalmi okból várakozó gépkocsi mellett megállás nélkül elhaladva, a forgalom elől elzárt, felfestett területen áthajtva, 33-37 km/óra sebességgel hajtott ki a védett útvonalra, ahol a II. r. terhelt a megengedett sebességet túllépve, 82-89 km/óra sebességgel közlekedett.

A KRESZ elsőbbség fogalmát értelmező rendelkezésén és a bíróságokra kötelező 6/1998. BJE határozat előírásain alapuló következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbségre jogosult részére, annak haladási sebességétől, ily módon esetleges sebességtúllépésétől függetlenül is köteles a továbbhaladás jogát biztosítani. Az elsőbbségre jogosult jármű vezetője ugyancsak felelősséggel tartozhat a balesetért, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.

Az irányadó tényállás szerint a jelentős sebességtúllépéssel haladó II. r. terhelt a balesetet lassító fékezéssel csupán a megengedett sebességnél alacsonyabb sebességgel történő haladása esetén háríthatta volna el. A megengedett sebesség maximumával történő haladása esetén az ütközést csak vészfékezéssel kerülhette volna el.

A büntetőbírói gyakorlat azonban a vészfékezés közlekedésjogi megítélésében a másodfokú bíróság okfejtésével ellentétes. A forgalom résztvevőinek balesetelhárítási kötelezettsége csak a lassító fékezés kötelezettségét foglalja magában.

A közlekedési baleset elhárításának általános kötelezettsége [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja] csak jogilag elvárható magatartást jelenthet. A közlekedésjogi szabályozásban a vészfékezés - veszélyeztető jellegével magyarázhatóan - jogi kötelezettségként nem jöhet szóba, jogi előírásban nem szerepel, közlekedésjogi kötelezettségként ezért nem is kérhető számon. Ennek oka, hogy a jármű vezetője olyan intenzitású, hirtelen fékezésre (vészfékezésre), amely pontosan fel nem mérhető következményeire figyelemmel akár őrá, akár a forgalom más résztvevője számára önmagában is veszélyt jelenthet, - nem köteles. A másodfokú bíróság érvelése során figyelmen kívül hagyta, hogy a jármű sebességének hirtelen megváltozása korántsem veszélytelen, a váratlan, nagyerejű fékezéssel a gépkocsi nem csak a mögöttes járművekre, hanem a - ki nem zárható megcsúszás, megpördülés, sávelhagyás miatt - a szomszédos, de a szembejövő forgalomi sávban közlekedőkre is váratlan, további ütközéssel járó veszélyhelyzetet eredményezhet.

Éppen ezért - közlekedésjogi kötelezettség hiányában - a vészfékezés elmaradása - a másodfokú bíróság téves okfejtésével ellentétben - büntetőjogi felelősség megállapításának alapjául nem szolgálhat.

A II. r. terhelttől elvárható fékezés (és az ütközés elkerülésének) lehetőségeit tehát a megengedett 50 km/óra sebesség betartására vonatkoztatva kell vizsgálni ahhoz, hogy a büntetőjogi felelősségének megállapítása tényleges közlekedési szabályszegésével, a sebesség túllépésével összefüggésben értékelhető legyen. Ezt vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőbbséget élvező II. r. terhelt a megengedett sebességhatáron belül haladva, lassító fékezéssel nem tudta volna elkerülni a balesetet. Ebből következően a balesetben közreható és büntetőjogilag felróható szabályszegése nem volt.

Okozati összefüggés hiányában a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a közúti baleset okozásának vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletet a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A II. r. terheltet az ellene közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette.

(Legf. Bír. Bfv. II. 1094/2009.)

Az elsőfokú bíróság 2009. április 9. napján kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1), (2) bekezdés b) pontja]. Ezért őt - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - 1 év fogházbüntetésre, és 1 év 6 hónap "B" kategóriájú járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2007. június 19. napján a kora esti órákban, - ideális közlekedési és látási viszonyok mellett - vezette személygépkocsiját A. város belterületén. Járművével a Cs. úti elágazásnál a B. útra kívánt balra bekanyarodni. A megállás nélkül megkezdett kanyarodása során nem biztosított elsőbbséget a vele szemben, mintegy 58-60 méter távolságból már jól észlelhető, a felezővonal átlépésekor tőle 22-23 m távolságban, - a megengedett 50 km/óra sebességet túllépve - kb. 83-88 km/óra sebességgel és bekapcsolt lámpával közlekedő, egyenesen továbbhaladni szándékozó sértett által vezetett motorkerékpárnak. A sértett motorkerékpárjával kb. 60-65 km/óra sebességgel a terhelt gépkocsija jobb oldalának ütközött, az úttestre zuhant, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt.

A terhelt terhére 2-2,1 másodperces észlelési-cselekvési késedelem volt megállapítható.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - az igazságügyi műszaki szakértői véleményt alapul véve - rögzíti, hogy a sértett megengedett 50 km/óra haladási sebességgel történő haladás mellett is csak vészfékezéssel kerülhette volna el a balesetet, míg üzemi fékezés esetén az ütközés kb. 22 km/óra sebességgel történt volna. A sértett sebességtúllépése a terheltet nem tévesztette meg, és az észlelést sem zárta ki.

A bíróság a terhelt terhére rótta a KRESZ 29. § (1) bekezdésében, valamint a 31. § (5) bekezdés c) pontjában írt közlekedési szabály megszegését. A terhelt szabályszegő magatartása és az emiatt történt baleset halálos eredménye között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2009. szeptember 3. napján jogerős ítéletével a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyet a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okra alapított. Indítványában túlnyomórészt az alapeljárásban előterjesztett fellebbezésének érveit ismételte meg. Eszerint az eljárt bíróságok tévesen - az igazságügyi műszaki szakértői véleményben megállapított tények téves értékelése folytán - hivatkoztak arra, hogy a 6/1998. BJE alkalmazásának a terhelt észlelésének hiánya miatt nincs helye. A védő vélekedése szerint a baleset bekövetkezésének egyedüli oka a sértett jelentős mértékű sebességtúllépése volt. Amennyiben a sértett a megengedett 50 km/óra legnagyobb sebességgel közlekedik, úgy a baleset vészfékezés nélkül is elkerülhető lett volna. Ez esetben ugyanis a terhelt járműve a motorkerékpár nyomvonalából már kihaladt volna.

Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok megváltoztatását, a terhelt felmentését, illetőleg a mellékbüntetés kiszabásának mellőzését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és a sérelmezett határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. A sértett sebességtúllépésével összefüggésben kifejtett álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból kitűnően a sértett nem csupán azért nem téveszthette meg a terheltet, mert őt egyáltalán nem észlelte, hanem amiatt sem, mert a balra bekanyarodás tényleges megkezdésekor a sértett az útkereszteződést oly mértékben megközelítette, hogy az már a megengedett sebességgel történő haladáshoz képest is a vészfékezéshez tartozó féktávolságon belül volt. Ilyen közlekedési helyzetben - a kanyarodási manőver elhalasztásával - a balesetet kizárólag a terhelt kerülhette volna el. Ezért a balesethez vezető ok-folyamatban a sértett sebességtúllépésének nem volt relevanciája.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a tényálláshoz kötöttség érvényesül. E korlátozással függ össze, hogy e rendkívüli jogorvoslati eljárásban az alapügyben eljárt bíróság tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenysége nem támadható.

A felülvizsgálati indítványban a védő az irányadó tényállástól eltérő körülményre hivatkozott: állítása szerint a terhelt balra kanyarodását semmi nem akadályozta, a sértett jelentős sebességtúllépéssel vágott ki a kocsisorból, és váratlanul rohant bele a terhelt kanyarodó járművének hátsó részébe.

Ezzel szemben az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy amikor a terhelt gépkocsijával kb. 20-25 km/óra sebességgel átlépte a felezővonalat, a motorkerékpáros tőle csupán 20-23 méter távolságra volt. A sértett üzemi fékezéssel - a megengedett 50 km/óra sebességgel történő haladás esetén - sem kerülhette volna el az ütközést az elé kanyarodó járművel. Ilyen sebesség melletti vészfékezés esetén is csupán az feltételezhető, hogy az ütközés ereje kisebb mértékű lett volna, vagy a gépkocsi a motorkerékpár nyomvonalából kihalad.

Ebből következően azok a védői érvek, amelyek a megállapítottakkal ellentétes tényállásra, az ítélet megalapozatlanságára, iratellenességére épültek, a felülvizsgálat során jogi relevanciával nem bírtak.

A felülvizsgálati indítvány anyagi jogi jogsértésre történt hivatkozása sem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság osztotta az alapügyben eljárt bíróságok álláspontját abban, hogy a halálos eredménnyel járó közlekedési balesethez vezető ok-folyamatot a terhelt figyelmetlenül és szabálytalanul végrehajtott balra kanyarodása, elsőbbségi szabályt megszegő magatartása indította el.

A közúti baleset gondatlan okozása vétsége kapcsán a közúti közlekedés szabályainak a megszegése és az eredmény közötti okozati összefüggés akkor is megállapítható, ha a terheltnek az ok-folyamatot elindító és az eredményhez vezető KRESZ szabályszegéséhez az elkövetőtől független további közreható ok is társul (HGy.2005.1291.).

A KRESZ 31. § (5) bekezdés c) pontjának I. fordulatában írtak szerint elsőbbséget kell adni, ha 28. § (2) bekezdésében foglaltakból más nem következik a balra bekanyarodó járművel az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó vagy jobbra bekanyarodó jármű részére.

Az elsőbbségi szabályok megsértésével okozati összefüggésben bekövetkezett súlyos eredménnyel járó baleseteknél elsődlegesen az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetőjének felelősségét kell vizsgálni (BH 1997.516.).

Az irányadó tényállás szerint a terheltet a KRESZ rendelkezése alapján elsőbbségadási kötelezettség terhelte.

A 6/1998. Büntető jogegységi határozat nyomán követett és kifejezetten az elsőbbségi jog meg nem adásából származó balesetek elbírálása körében következetes bírói gyakorlat szerint az elsőbbségadásra kötelezett akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kivételként kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettség szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy e körülményre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette.

A felülvizsgált ítélet tényállása szerint a terhelt számára a balra kanyarodás megkezdését megelőzően a motorkerékpáros kb. 58-60 méterre akadálymentes észlelése adott volt. A terhelt azonban figyelmetlensége miatt nem észlelte a sértettet és a kanyarodás végrehajtását határozta el. A balra kanyarodás végrehajtásához szükséges felezővonal átlépésekor a sértett csupán 22-23 méterre járt a terhelttől. A sértett sebességtúllépésének pedig azért nincs jelentősége, mert a terhelt az objektíve észlelhető helyzetben közlekedő motorkerékpárt nem vette észre. Az észlelés hiánya nem a sértett megtévesztő sebességének, hanem a terhelt nagyfokú figyelmetlenségének tudható be.

Mindemellett az elsőbbségi helyzetben közlekedő járművezetőtől a KRESZ rendelkezései nem kívánják meg, hogy a kereszteződésben vészfékezésre készüljön fel. Az elsőbbségre jogosult sértett járművének megengedett sebessége mellett való haladás esetén sem lett volna elkerülhető üzemi fékezéssel a baleset (BH 2007.74.).

Nem vitás, hogy a balra nagy ívben kanyarodó jármű vezetőjének figyelmét a közlekedési manőver során többfelé meg kell osztania. Az elsőbbségi jog megsértésével megvalósuló szabályszegés tényét nem menti azonban, hogy a járművezetőnek nem csak a vele szemben közlekedő és egyenesen továbbhaladó járművekre, hanem annak az útnak a forgalmára is figyelnie kell, amelyre bekanyarodik. A balra kanyarodás biztonságos végrehajtásához a szükséghez képest a járművel meg kell állni, meg kell várni az elsőbbségre jogosultak elhaladását, és csak ezt követően lehet a felezővonalat átlépni. Csak olyan helyzetben lehet megkezdeni a kanyarodást, amelyben a gépjárművezető a közlekedési helyzetet biztonságosan áttekintette.

Mindezekre figyelemmel a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, a cselekmény minősítésére a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor.

A kiszabott büntetés érdemi felülvizsgálatára a védői hivatkozások nem szolgáltattak jogi alapot: a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek szerint erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a büntetés a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő. Ilyen anyagi jogi jogsértést a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. A sérelmezett határozatokat ezért a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.1.084/2009.)

Az elsőfokú bíróság a 2008. év október hó 29. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés] állapította meg. Ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának lényege szerint a terhelt 2005. év május hó 31. napján a délelőtti órákban a 7,3 méter széles, két forgalmi sávos, főútvonalnak nem minősülő összekötő úton közlekedett. A terhelt által vezetett tehergépkocsi mögött egy személygépkocsi haladt. A M. Szerszámházhoz vezető összekötő út csatlakozásánál a terhelt balra, nagy ívben kívánt bekanyarodni. Az adott útszakaszon az útcsatlakozás előtt egyik irányból sincs "Főútvonal", illetve "Útkereszteződés alárendelt úttal" típusú jelzőtábla. A terhelt a kereszteződés előtt lassított, a felezővonalhoz - irányjelzőt használva - besorolt. A bekanyarodás miatti lassítás megkezdésekor a személygépkocsi és a tehergépkocsi között a szűkös követési távolságnak megfelelő 10-12 méter volt. A sértett motorkerékpárjával az előzés érdekében az ütközés előtt kb. 60-65 méterre, kb. 79-87 km/óra sebességgel kezdte meg az áttérést a bal oldali forgalmi sávba. Amikor a terhelt a tehergépkocsival 25 km/h sebességgel megkezdte a bekanyarodást, a motorkerékpár az ütközési ponttól 29-32 méterre, 1,2-1,5 másodperce felismerhetően előzési helyzetben volt. A terhelt azonban nem győződött meg arról, hogy a sértett által vezetett motorkerékpár már a bal oldali forgalmi sávban jár, így féktávolságon belül az előzést végző motorkerékpár elé kanyarodott. A sértettnek a baleset elhárítására - számottevő gyorsításra, fékezésre vagy esetleg oldalirányú kitérésre - nem volt lehetősége. A motorkerékpár a terelővonal bal oldalán, attól legfeljebb 1,2-1,3 méterre, a kormány mögötti részével, kb. 76-78 km/h sebességgel a tehergépkocsi bal első sarokrészének ütközött, majd az úttestről letérve egy betonoszlopnak csapódott.

A sértett a baleset során a bal sípcsont kiszúrásos, nyílt, darabos törését, a bal könyök rándulását, a bal lábszár és a herezacskó sebzését szenvedte el. Nyolc napon túl gyógyuló sérülései maradandó fogyatékosságot nem eredményeztek.

Az elsőfokú bíróság a terhelt terhére a KRESZ 31. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegését rótta, mert mint a balra kanyarodó jármű vezetője, a bekanyarodás megkezdését megelőzően nem győződött meg arról, hogy járművének előzését vagy kikerülését balról másik jármű nem kezdte-e meg.

A bíróság megállapította, hogy a sértett maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében, amikor a KRESZ 34. § (1) bekezdés e) pontjában írt közlekedési szabályt megszegve a tilalom ellenére előzött.

A másodfokon eljáró bíróság a 2009. év február hó 17. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, csupán a balesetben közreható sértetti szabályszegést a KRESZ 34. § (8) bekezdés e) pontjában jelölte meg.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt a meghatalmazott jogi képviselője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg [Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja]. Járművének előzésébe senki nem kezdett, így álláspontja szerint nem állapítható meg a terhére a KRESZ 31. § (6) bekezdésének megszegése. A hivatkozott közlekedési szabály nem írja elő a balra kanyarodó jármű vezetőjének a bekanyarodás előtti közvetlen meggyőződést.

Érvelése szerint a baleset oka a sértett szabályszegése volt, aki nem főútvonalon, előjelző tábla hiányában, kereszteződésben előzött, megszegve a KRESZ 34. § (8) bekezdés e) pontját. Sérelmezte ugyanakkor, hogy az eljárt bíróságok nem állapították meg a sértett terhére a KRESZ 34. § (1) bekezdés e) pontjának és a 34. § (4) bekezdésének megszegését. Végül vitatta a másodfokú bíróságnak a BH 2002/216. számú jogesetre alapított hivatkozását ,mert a jogirodalomban ismert álláspont sem követeli meg az utolsó tizedmásodpercekben, a kanyarodás előtti közvetlen ellenőrzési kötelezettséget.

Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok megváltoztatását és a közúti baleset okozása vétségének vádja alóli felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség mindenben osztotta az ítélet jogi érvelését és helytállónak találta, hogy a baleset elsődleges oka a terhelt figyelmetlen vezetése volt, ezért a sérelmezett határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Érvelése szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása szempontjából nincs jelentősége a sértett részéről megvalósított, a balról előzés tilalmát szabályozó előírás megszegésének, az csupán közreható okként (concausa) értékelhető.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány anyagi jogi érvelését alaposnak találta.

A Btk. 187. § (1) bekezdés szerinti vétség gondatlan eredmény-bűncselekmény. Az elkövető büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg - az egyéb feltételek megléte esetén -, ha a közúti közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegése és a bekövetkezett eredmény között az okozati összefüggés fennáll, az elkövető tudata átfogta az eredmény bekövetkezésének lehetőségét, előre láthatta magatartásának lehetséges következményét, de könnyelműen bízott azok elmaradásában vagy e következmények lehetőségét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.

A KRESZ 31. § (6) bekezdése előírja, hogy a balra kanyarodó jármű vezetője párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úton a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyőződött arról is, hogy a járművének előzését vagy kikerülését másik jármű nem kezdte meg. A kanyarodó jármű vezetőjét ez a kötelezettség attól függetlenül terheli, hogy az őt előző jármű szabályosan vagy szabálytalan módon közlekedik-e. Ezért a balra kanyarodó jármű vezetőjének minden esetben meg kell győződnie a másik sáv forgalmáról, az akadálytalan bekanyarodás lehetőségéről.

A tényszerű közlekedésjogi elemzés alapkérdése általában az, hogy kinek a közlekedési szabályszegése teremtett veszélyhelyzetet.

Az alapeljárásban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt a balra kanyarodási szándékát jelezve járművével lassított és behúzódott a felezővonalhoz. Az eljárt bíróságok megállapították a sértett közlekedési szabálysértését is, ám a tényállás nem tartalmazza, hogy ki kezdte meg a saját közlekedési manőverét elsőként: a terhelt irányjelzett és behúzódott, és a sértett ezt látva - szabálytalanul -előzött, vagy a motorkerékpáros már a bal oldali forgalmi sávban előzésben volt, amikor a terhelt elhatározta és jelezte balra kanyarodási szándékát.

Az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan (egyértelműen megállapított) tényeket, amelyekből a terhelt gondatlanságára és az eredményért való felelősségére következtetni lehetne. A terhelt a balra kanyarodáshoz szabályosan felkészült. A balra kanyarodás megkezdése előtt 1,2-1,5 másodpercig volt számára látható helyzetben az előző sértett motorkerékpáros. Kanyarodása közben a szembejövő forgalmat, valamint annak az útnak a forgalmát (járművek, esetleg gyalogosok) is figyelnie kellett, amelyre be kívánt kanyarodni. E többféle figyelési kötelezettség miatt - az őt előző motorkerékpáros, a közlekedési szituáció váratlansága - felróhatóság hiányában - a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően a terhelt bűnösségére megalapozott következtetés nem vonható.

A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat megváltoztatta, és a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

A terheltet a közúti baleset okozása vétsége (Btk. 187. § (1) bekezdés) miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára - bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bfv.II.408/2009.)