Szexuális erőszak

Szexuális erőszak

197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,

b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.

(2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

b) az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, vagy

c) azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.

(4) Öt évtől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,

a) aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

aa) az (1) bekezdésben meghatározott módon,

ab) a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott sértett sérelmére, vagy

ac) a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott módon

követi el, vagy

b) ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.

(4a) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés, ha a (4) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott bűncselekmény a (4) bekezdés a) pont ab) vagy ac) alpontja szerint is minősül.

(5) Aki szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A többek által elkövetett szexuális erőszak bűntette [2012. évi C. törvény 197. § (3) bek. c) pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósító két személy egyikének büntethetőségét a kóros elmeállapot kizárja.

Az ítélkezési gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy ha a szexuális erőszakot két személy valósítja meg, s ezek egyike kóros elmeállapota folytán nem büntethető, lehet-e a büntetőjogi felelősséggel tartozó elkövető cselekményét a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 197. § (3) bekezdés c) pontja szerint minősíteni.

A Btk.-nak a büntethetőséget kizáró okokat meghatározó rendelkezései ebben a körben csupán annyit tartalmaznak, hogy nem büntethető az a személy, akinél ez okok valamelyike felmerült. De nem tartalmaz a Btk. olyan rendelkezést, amely szerint a büntethetőségi akadály ezt meghaladó körben, nevezetesen más elkövető cselekményének elbírálása során is figyelembe vehető lenne.

Így olyan magatartást, amelyet valamely bűncselekményt meghatározó törvényi tényállás is tartalmaz, a nem büntethető személy is megvalósíthat, csupán a bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg terhére, mert ezt a tételes jogi rendelkezés - a büntethetőséget kizáró ok - megakadályozza.

A cselekmény tehát - adott esetben a több személy közreműködését igénylő szexuális erőszak elkövetési magatartása - végbemegy abban az esetben is, ha a szükséges számú közreműködő között nem büntethető személy is van. Ettől függetlenül az a törvényi megoldás, hogy az így megvalósult elkövetési magatartás csak a büntethető elkövetők vonatkozásában értékelhető bűncselekményként. A büntethető elkövetők büntetőjogilag releváns magatartását úgy kell tehát elbírálni, mintha valamennyi elkövető büntetőjogi felelőssége fennállna.

Ugyanerre az eredményre vezet az a logikai megfontolás is, amely szerint az együttesen vagy egymás cselekményéről tudva, de azonos alkalommal és azonos sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, büntetőjogi rosszallást érdemlőségének fokát egyáltalán nem csökkenti az a körülmény, hogy azt az elkövető nem büntethető személlyel együttműködve, illetve ketten vagy többen valósították meg.

A büntethetőséget kizáró ok tehát csupán azt akadályozza meg, hogy az a személy bűncselekmény alanya legyen, akinél ez az ok fennáll, de ilyen személynek a - büntethető elkövető bűncselekményt megvalósító magatartásában való - közreműködése esetén az elkövető büntetőjogi felelősségét ugyanúgy kell megítélni, mintha a másik közreműködő is büntethető lett volna.

[1] A járásbíróság a 2019. március 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bek.], és ezért 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, valamint akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt - a végrehajtás elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2019. június 28. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terhelt szabadságvesztésének próbaidőre való felfüggesztését mellőzte; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] A terhelt és S. N. 10 éve ismerik egymást, gyakran együtt jártak szórakozni. Az évek alatt a terhelt S. N. családjával is közelebbi, jó kapcsolatba került, náluk rendszeres vendég lett, sőt az is előfordult, hogy többször náluk aludt egy-egy bulizást követően a családi házukban. A terhelt így megismerte S. N. tanú szüleit, két kisebb testvérét, gyk. S. N. E.-t és a sértettet, a 2009. szeptember 25. napján született gyk. S. N. P.-t, akinek az életkorával is tisztában volt.

[5] 2017. március 11. napján a terhelt és S. N. együtt szórakoztak, a terhelt alkoholt fogyasztott és ittas állapotba került. A szórakozóhelyről a terhelt és a barátja 2017. március 12. napján a hajnali órákban érkeztek haza S. N. és családja házába, majd lefeküdtek aludni. A sértett ebben az időben a nővérével, gyk. S. N. E.-vel a családi ház nappalijában lévő ágyon aludt.

[6] A terhelt hajnali 5 óra körüli időpontban kiment a konyhába, vizet töltött magának, majd a nappaliba visszamenve a sértett ágyához lépett és az akkor még mindig alvó 7 éves sértettet felébresztette, majd elővette a nadrágjából a nemi szervét és azt mondta a sértettnek, hogy "Nézd N., mekkora!". Amikor a sértett úgy tett, mintha még mindig aludna, a terhelt benyúlt a sértett takarója alá, megfogta a sértett kezét és azt a saját nemi szervére tette, majd a kezével a sértett kezét fogva azt a saját nemi szervén kezdte el fel-le húzogatni. A cselekményét a terhelt röviddel később abbahagyta, és visszament aludni, miközben a sértett is visszaaludt.

[7] Délelőtt 8-9 óra körül, miután a terhelt és S. N. tanú felébredtek, a terhelt felöltözött, és annak ellenére, hogy korábban abban maradtak a barátjával, hogy akár délutánig is náluk marad, sietve távozott. A sértett másnap beszámolt édesanyjának az éjszaka történtekről. Gyk. S. N. sértett pszichoszexuális fejlődését és személyiségfejlődését a terhelt cselekménye károsan, negatív irányban befolyásolta.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben a terhelt terhére rótt cselekmény minősítését kifogásolta, és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.

[9] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére rótt cselekményt nem a jogszabályoknak megfelelően minősítette, amikor a terheltre leghátrányosabb minősítést alkalmazta, noha helyes minősítés esetén jóval enyhébb büntetési tétel keretei között került volna sor a büntetés kiszabására.

[10] Az indítvány szerint a terheltnek felrótt magatartás egyaránt megfelel a Btk. 198. § (1) bekezdésében foglalt szexuális visszaélés bűntette, valamint a Btk. 205. § (2) bekezdése szerinti szeméremsértés bűntette törvényi tényállásának is. A védő utalt arra, hogy utóbbi bűncselekmény ugyan szubszidiárius jellegű, azonban az irányadó tényállásban nem szerepel olyan többletmagatartás, ami a súlyosabb bűncselekmény megállapíthatóságát alátámasztaná.

[11] Kiemelte, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt a cselekményét röviddel később abbahagyta, a sértett pedig visszaaludt; ennek folytán indokolt lett volna a kísérletre vonatkozó szabályok alkalmazása. Így vizsgálni kellett volna, hogy a terhelt alkalmatlan tárgyon, eszközzel vagy módon követte-e el a cselekményt. Ugyancsak vizsgálni kellett volna az önkéntes elállás és az önkéntes eredményelhárítás megvalósulását, már csak azért is, mert ebben az esetben az indítványban hivatkozott bűncselekmények megállapítása is lehetővé válik.

[12] Az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekménye többféleképpen is minősülhet, ezzel szemben a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére a legsúlyosabb értelmezést és minősítést alkalmazta.

[13] A védő utalt arra, hogy a bíróság által megállapított tényállás ugyan nem tünteti fel, de peradat, hogy a terhelt nemi szerve nem volt izgalmi állapotban. Ugyancsak nem szerepel a tényállásban, hogy a terhelt a nemi vágy kielégítése érdekében vagy arra alkalmas módon végezte volna a terhére megállapított cselekményt, és nem tartalmaz a tényállás semminemű akaratot bénító vagy hajlító terhelti tevékenységet sem.

[14] Minderre tekintettel a védő úgy találta, hogy a terhelt cselekménye kísérleti szakban rekedt, illetve attól függetlenül is fennáll az eltérő minősítés lehetősége. Ezért indokolt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az új eljárásban pedig nem kizártan a terhelt felmentésére is sor kerülhet.

[15] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[16] Indokául utalt arra, hogy a törvénysértő minősítés önmagában nem felülvizsgálati ok, csak akkor, ha amiatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Jelen ügyben a védő által hivatkozott bűncselekmények három évig, illetve egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettek. Így a jogerős ítéletben kiszabott kétévi szabadságvesztés törvénysértőnek nem tekinthető, végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére pedig nincs alap.

[17] A Legfőbb Ügyészség a védő álláspontját ettől függetlenül is tévesnek tartotta. A terhelt magatartása nyilvánvalóan megfelel a szexuális cselekmény törvényben meghatározott fogalmának, az külön indokolást nem igényel, ekként a terhelt cselekménye is kimeríti a szexuális erőszak törvényi tényállását.

[18] A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a védő írásban észrevételezte, hogy az első- és a másodfokú bíróság jelentősen eltérő büntetést szabott ki, az elsőfokú bíróság általi büntetéskiszabás "a tényállással és a minősítéssel kapcsolatos kételyek kockázatmentes becsatornázását jelzi". Ennek volt része a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, ami a törvény értelmében jelen ügyben nem kizárt.

[19] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[21] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Ekként az ezen törvényi okon alapuló felülvizsgálat esetén a felülbírálat sorrendje az, hogy a Kúria elsőként az indítvánnyal támadott minősítés törvényességét vizsgálja felül, a büntetés nemének és mértékének felülvizsgálatára pedig csak akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítéleti minősítés törvénysértő. Amennyiben viszont a minősítés törvényes, a büntetés nemének és mértékének felülvizsgálatára a felülvizsgálati ok ezen fordulata alapján már nem kerülhet sor.

[22] Jelen esetben a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményét a bíróság jogerős ítéletében helyesen minősítette (befejezett) szexuális erőszak bűntettének, az irányadó tényállásban annak törvényi tényállási elemei maradéktalanul felismerhetők, eltérő minősítésre - így szexuális visszaélés bűntette [Btk. 198. § (1) bek.] vagy szeméremsértés bűntette [Btk. 203. § (2) bek.] - való hivatkozás alaptalan.

[23] A Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntettét az követi el, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. A bűncselekmény tehát akkor valósul meg, ha az elkövető a törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartást az ugyancsak a törvényi tényállásban megjelölt speciális passzív alany tekintetében valósítja meg. E két tényállási elem megvalósulása szükséges, de egyben elégséges is a bűncselekmény megállapításához; akaratot hajlító vagy kizáró kényszert, fenyegetést a törvény nem kíván meg, utóbbi - megvalósulása esetén - csak az elkövetéskor hatályos szabályozás szerint a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja, jelenleg pedig az említett törvényhely aa) alpontja szerinti minősítő körülmény eleme, azaz csak a minősített eset megállapításának a feltétele.

[24] Jelen ügyben a speciális passzív alany nem vitásan adott, hiszen a cselekmény időpontjában a sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be. Érdemi vizsgálatot a terhelt terhére rótt cselekmény elkövetési magatartása igényelt, ami - a speciális passzív alany tekintetében - szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése. A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja szerint szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.

[25] A törvényi meghatározás utolsó elemei - a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére való -, alkalmasság és irányultság vagylagosak; ezért a szexuális cselekmény megvalósul akkor is, ha a súlyosan szeméremsértő cselekmény kifejezetten a nemi vágy felkeltését, fenntartását vagy kielégítését célozza, azaz arra irányul, de akkor is, ha nem azt célozza, de arra - objektíve - alkalmas. Jelen esetben az utóbbiról van szó. A nemi szerv mással való simogattatása nyilvánvalóan alkalmas a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére; közömbös, hogy annak a konkrét esetben mi volt a célzata, illetve az, hogy a konkrét esetben kiváltotta-e az említett hatást.

[26] A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A szexuális erőszak a szexuális cselekmény mással való végeztetésével befejezett, a tényállás semmiféle további eredményt nem kíván meg. A törvényi tényállás tehát teljessé vált, amikor a terhelt a nemi szervén a sértett kezét húzogatni kezdte. Az a körülmény, hogy a terhelt ezt mikor és milyen indíttatásból hagyta abba, már csak büntetéskiszabási kérdés; a befejezett (de még nem bevégzett) bűncselekmény abbahagyásához a törvény a büntetőjogi felelősséget kizáró vagy korlátozó jogkövetkezményt nem fűz.

[27] Mivel tehát a terhelt befejezett bűncselekményt, és nem kísérletet valósított meg, a kísérlethez kapcsolódó további jogintézmények - így a Btk. 10. § (3) bekezdésében, valamint (4) bekezdés a) pontjában írtak - vizsgálatára sem kerülhet sor, és így értelemszerűen kizárt az is, hogy a terhelt cselekménye a hivatkozott törvényhely (5) bekezdésére tekintettel minősülhet eltérően.

[28] Ekként - az indítvány alapján - önállóan kellett megvizsgálni, hogy a terhelt cselekménye eltérően, az indítványban írtak szerint minősülhet-e.

[29] A Btk. 198. § (1) bekezdése szerinti szexuális visszaélés bűntettét az a tizennyolcadik életévét betöltött személy követi el, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. A törvényi tényállás abban tér el a szexuális erőszak szóban lévő esetétől, hogy speciális alanyként tizennyolcadik életévét betöltött személyt követel meg, azonban a terhelt ennek megfelel, az elkövetési magatartás - saját érdekben való elkövetés esetén - ugyanaz, és a speciális passzív alany is a két tényállásban egymást részben átfedő.

[30] Következésképp a tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekmény végzése szükségképpen kimeríti mind a szexuális erőszak, mind a szexuális visszaélés törvényi tényállását. A halmazat azonban látszólagos. Látszólagos alaki halmazat esetén az elkövető cselekménye több különböző törvényi tényállást valósít meg, de az egyik megvalósulása, a kétszeri értékelés tilalmára figyelemmel, kizárja a másikat. Jelen esetben erről van szó.

[31] A szexuális erőszak jelen ügyben szóban lévő esete pedig a szexuális visszaéléshez képest speciális; nem általában tizennegyedik életévét be nem töltött, hanem csak tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követhető el. Következésképp tizenkettedik életévét be nem töltött passzív alany esetén a törvény a minősítésnél választást nem enged, az csak szexuális erőszak bűntetteként minősíthető. Következik ebből az is, hogy a Btk. 198. § (1) [és (3)] bekezdésében írt bűncselekmény csak tizenkettedik életévét betöltött, de tizennegyedik életévét be nem töltött személy passzív alany esetén valósulhat meg [ugyanakkor a szexuális visszaélés Btk. 198. § (2) bekezdésében írt esetében ilyen alsó életkori határ nem érvényesül, tekintettel arra, hogy az előkészületi jellegű magatartást rendel büntetni, és a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak felhívással megvalósuló előkészülete pedig nem büntetendő - BH. 2004.131.].

[32] Mivel jelen ügyben a sértett a cselekménykor a tizenkettedik életévét még nem töltötte be, a terhelt cselekménye a Btk. 198. § (1) bekezdése szerinti szexuális visszaélés bűntetteként nem minősíthető.

[33] A Btk. 205. § (2) bekezdése szerinti szeméremsértés bűntette akkor valósul meg, ha tizennyolcadik életévét betöltött személy a nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennegyedik életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít; azonban nem valósul meg súlyosabb bűncselekmény.

[34] A terhelt az említett bűncselekmény törvényi tényállást teljes egészében kimerítette, amikor a tizennegyedik életévét be nem töltött sértettet felébresztette, majd elővette a lemeztelenített nemi szervét, és a sértettet annak megtekintésére hívta fel. E bűncselekmény akkor lett volna a terhére róható, ha a magatartása itt véget ért volna. Amikor azonban a sértett kezét megfogta, és azt a nemi szervén mozgatni kezdte, már szexuális cselekményt végzett, amivel túllépett az említett törvényi tényálláson, így magatartása ennek keretei között már nem értékelhető. A két bűncselekmény halmazata pedig ugyancsak látszólagos, a szeméremsértés bűntettének megállapítását annak szubszidiárius volta kizárja.

[35] A bíróság tehát - az indítványban írtakkal szemben - a minősítés során nem volt választási helyzetben; a terhelt cselekményét - az irányadó tényállás alapján kétséget kizáróan - csak a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntetteként, mégpedig annak befejezett alakzataként minősíthette törvényesen.

[36] Téves minősítés hiányában a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja a büntetés nemének, illetve mértékének felülvizsgálatát csak akkor teszi lehetővé, ha annak kiszabása során a bíróság a törvény kötelező - nem a bíró mérlegelésére bízott - szabályát szegi meg. Ezért felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). Jelen esetben a terhelttel szemben jogerősen kiszabott 2 évi szabadságvesztés ugyan a terhelttel szemben irányadó, öt évtől tíz évig terjedő büntetési tétel keretein kívül esik, azonban a törvényi minimumot el nem érő, de legalább kétévi büntetés kiszabását a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja lehetővé tette. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését - ahogy arra a védő helyesen utalt - a törvény ugyan jelen esetben valóban nem zárja ki, ugyanakkor kötelező alkalmazását sem írja elő; ekként azonban a jogerős ítéletben való alkalmazásának hiánya nem lehet felülvizsgálat tárgya.

[37] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.155/2019.)

[1] A járásbíróság a 2018. október 10. napján nyilvános tárgyalás alapján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére annak fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A járásbíróság a II. r. terheltet a személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2019. április 2. napján zárt ülésen meghozott, nyilvánosan kihirdetett - ugyanakkor jogerőre emelkedett - ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a II. r. terhelt börtönbüntetésének tartamát 2 évre súlyosította, 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan.

[4] Indokai szerint a II. r. terhelt azon magatartása, miszerint a sértettet az I. r. terhelthez visszaráncigálta, nem minősül akaratot bénító erőszaknak, szexuális célzat hiányában ez a magatartás csupán kényszerítést valósít meg. A II. r. terhelt másik cselekménye az volt, amikor a sértett előtt a nemi szervét mutogatta, amely egyszer a ruházaton keresztül a sértett ruházatához is hozzáért, ezen magatartása viszont a szeméremsértés körébe tartozó cselekmény. Álláspontja szerint szexuális kényszerítés nem valósult meg, mivel a sértettet a terhelt ebben a tekintetben nem kényszerítette. A szexuális erőszak pedig fenyegetés és erőszak híján szintén nem állapítható meg, ezt kizárja az a körülmény is, hogy a II. r. terhelt és a sértett nemi szervei nem érintkeztek, a II. r. terhelt kísérletet sem tett arra, hogy a sértettel közösüljön. Az indítványozó szerint így a II. r. terhelt magatartása szexuális erőszak vonatkozásában nem valósított meg tényállási elemet. Álláspontja szerint a terhelt terhére rótt cselekmény a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés és a 205. § (1) és (3) bekezdése szerint minősülő szeméremsértés bűncselekményének minősül, ezért a kiszabott büntetés törvénysértő voltára tekintettel enyhébb büntetés kiszabását kérte.

[5] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[6] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[7] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést.

[8] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[9] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[10] A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el.

[11] A Btk. 196. § (1) bekezdése szerint szexuális kényszerítést az követ el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít.

[12] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.

[13] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

[14] A szexuális kényszerítés elkövetési magatartása szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés. A szexuális aktusra kényszerítés büntetőjogi megítélését tekintve kevesebb, mint a szexuális erőszak (sértett beleegyezése nélküli, viszont nem erőszak és nem kvalifikált élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés általi), azonban a kényszerítő magatartás célzata (szexuális cselekmény) és eredménye (a sértett nemi szabadságának, önrendelkezésének sérelme) kiemeli a puszta kényszerítés köréből.

[15] A nemi szabadság, önrendelkezés lényege - amint arra a terhelt védője is hivatkozott -, hogy e szabadság gyakorlása kölcsönösséget feltételez, megnyilvánulása nem önmagában való, hanem mással való kapcsolatba lépés iránti. Ehhez képest a nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a mással kapcsolatba lépés szabad akaratképződés, kényszermentes külső cselekvés következménye, tehát önkéntes. Ekként pedig az önkéntesség bármi nemű hiánya egyben a nemi szabadság sérelmét jelenti.

[16] Ilyen, ha közösülésre, vagy más - nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésre irányuló vagy arra alkalmas - súlyosan szeméremsértő cselekményre kényszerítés történik.

[17] A Btk. 197. § (1) bekezdése szerinti szexuális erőszak megvalósulása során a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósítja meg az elkövető.

[18] Az erőszakon az ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszert, fenyegetésen pedig nemcsak az ellenállásra képtelenséget eredményező, hanem az olyan pszichés ráhatást kell érteni, amely - a sértett szempontjából megítélve - benne komoly félelem kiváltására objektíve alkalmas (BH 1997.568.).

[19] A töretlen bírói gyakorlat szerint e cselekmény megvalósulásához szükséges erőszak valamely komoly ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszer, de - nem feltétlenül jelent leküzdhetetlen erőt (vis absoluta), hanem elegendő a sértett életkorát, személyi adottságait tekintve viszonylag kisebb mérvű olyan fizikai ráhatás is, amely a sértett ellenállásának leküzdésére alkalmas, akaratot hajlító erőszak (vis compulsiva). Ilyennek tekinti az ítélkezési gyakorlat a sértett lefogását, lábainak szétfeszítését stb.

[20] Az irányadó tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti a következőket:

- 2016. szeptember 13-áról 14-ére virradó éjjel 3 óra körüli időben a sértett hazaindult H. P. társaságában, ám az I. r. és a II. r. terhelt követték Ny.-en a K. Gy. utca környékén beérték, ahol az I. r. terhelt beszélt pár szót H. P.-vel, amelynek hatására H. P. a sértettől különválva hazaindult.

- Ezt követően az I. r. terhelt felkapta a sértettet, beszaladt vele egy, a K. Gy. közt az S. úttal összekötő gyalogosátjáróba, majd egy ház falának szorította, nemi szervét fogdosta, alulról lemeztelenítette, falhoz szorította, majd vele akarata ellenére közösült, miközben a II. r. terhelt kis távolságra várakozott.

- Amikor az I. r. terhelt kicsit engedett a szorításból, a sértett menekülni próbált, és futni kezdett,

- a II. r. terhelt ekkor elkapta a sértettet, visszarángatta, és kezeit megfogta, míg az I. r. terhelt ismét közösült a sértettel, annak ismételt tiltakozása ellenére.

[21] E tényállásból következően a II. r. terhelt a szexuális erőszak bűncselekmény elkövetését megkezdte, amikor az I. r. terhelt által végrehajtott - sértett akarata ellenére történő - közösülést követően a menekülni próbáló, és elfutó sértettet elkapta, őt visszarángatta, és kezeit megfogta (lefogva tartotta), míg az I. r. terhelt a sértettel ismét közösült, annak ismételt tiltakozása ellenére.

[22] A II. r. terhelt ezen magatartása az utcán éjjel 3 órakor immár egyedül (kíséret nélkül) maradt sértett ellenállásának leküzdésére szolgáló olyan fizikai kényszer, fizikai ráhatás, amely alkalmas volt arra, hogy a sértett ellenállását megtörje.

[23] Nem tévedett az eljárt bíróság akkor, amikor a II. r. terhelt magatartását társtettesi elkövetői alakzatként határozta meg.

[24] A társtettesség ismérvei közül a kölcsönös tudat és a szándékegység meglétét támasztja alá az a körülmény, hogy a hajnali 3 óra körüli időben hazainduló sértettet a terheltek követték. A II. r. terhelt tisztában volt az I. r. terhelt szándékával, hiszen miközben a gyalogosátjáróban az I. r. terhelt a sértettel akarat ellenére közösült, kis távolságra várakozott; majd amikor a sértett menekülni próbált és futni kezdett, elkapta és visszarángatta. E cselekvősége az eredmény tekintetében azonos irányú az I. r. terheltével. Mindezeken túlmenően, amikor a sértett ellenállásának leküzdése végett kezeit lefogta, megfogta, míg a sértettel az I. r. terhelt ismét közösült, a sértettel szemben fizikai erőszakot alkalmazott, amely a sértett védekezését lehetetlenné tevő közbeavatkozása révén nem csupán fizikai bűnsegédi, hanem tényállási elemet megvalósító elkövetési magatartás tanúsítása révén társtettesi magatartásnak minősül (BH 1992.69.).

[25] Az indítványban kifejtett - a II. r. terhelt ezt követő cselekvőségét érintő - érvelés (levette felső ruházatát, szeméremsértő magatartást tanúsított, az újból menekülő sértettet utolérte, csókolgatni kezdte, nemi szervét ruhán keresztül a sértetthez nyomta) már olyan utólagos magatartásra vonatkozik, amely - súlyosabb, bizonyított további cselekvőség megvalósulása hiányában - beleolvad a társtettesként megvalósított szexuális erőszak bűntettébe.

[26] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] megállapította.

[27] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.

[28] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja

- részint a helyes minősítést meghatározó,

- részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.

[29] A II. r. terhelttel szemben kiszabható büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ennek középmértéke öt év szabadságvesztés. Erre tekintettel az eljárt bíróság által alkalmazott, törvényi minimumban meghatározott két év szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás - nem törvénysértő, jóval inkább enyhe, mintsem eltúlzottan súlyos jogkövetkezmény.

[30] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[31] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 727/2019.)

BH 2019.6.154 I. Nem állapítható meg hátrányos jogkövetkezmény - a visszaesést kivéve - olyan elítélésre alapítottan, amelyet a bűnügyi nyilvántartás nem tartalmaz, és ilyen elítélésre a bizonyítékok értékelése körében sem lehet hivatkozni [Btk. 97. § (2) bek.].

II. A szexuális erőszak és a szexuális kényszerítés elkövetési magatartása azonos, a két bűncselekményt a passzív alany életkora határolja el [Btk. 197. §, 198. §].

[1] A járásbíróság a 2017. november 21. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 197. § (2) bek.].

[2] Ezért őt 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. május 9. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy korrigálta a terhelt születési helyét.

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ezen részében nem korrigált tényállás szerint a kutyáját sétáltató hetvenhét éves férfi terhelt 2016. szeptember 14-én az utcán a kerékpárjával megálló nyolcéves, s ekként még a tizenkettedik életévét sem betöltött kiskorú leány sértettnek benyúlt a ruhája alá, megfogta a combját, az alsóneműjébe benyúlva tenyérrel megfogta nemi szervét, s puszit adott az arcára. Ezzel a terhelt súlyosan szeméremsértő, a nemi vágy felkeltésére alkalmas, arra irányuló cselekményt tanúsított.

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 648. § a) pontját megjelölve: az indokolási kötelezettség megsértése miatt, hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében; a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, értelemszerűen felmentés érdekében; a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, "legfeljebb" szexuális visszaélés bűntettének [Btk. 198. § (1) bek.] minősítés és enyhébb büntetés kiszabása okán.

[6] A védő indítványa szerint - formálisan a büntetéskiszabás körében - a bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket, mert orvos szakértő bevonásával nem vizsgálták a terhelt börtöntűrő képességét, illetőlege az erre irányuló védelmi indítványról a bíróság nem rendelkezett, valamint nem indokolta meg, hogy "az elkövetőt milyen okból és mennyire tartja társadalomra veszélyesnek".

[7] A védő indítványa szerint a bűnösség megállapítása törvénysértő. Vizsgálni kellett volna, hogy az idős és beteges terhelt esetében "beszélhetünk-e nemi vágyról", s így szexuális cselekményről, ennek tisztázására szakértői vizsgálatot kellett volna elrendelni. Kifogásolta továbbá a terhelt 1967-1975 közötti ítéleteinek a tényállás részévé tételét, mert ennek kapcsán már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, mégis a negyven évvel ezelőtti cselekményei miatt "ítélte úgy a bíróság, hogy bizonyára elkövette a vádban írt cselekményt, ebből következtetett a vádlott bűnösségére".

[8] A védő szerint a cselekmény minősítése téves, és emiatt törvénysértő a kiszabott büntetés. Ugyanis kényszerítés nem történt, s ezért a terhelt - általa mindvégig tagadott - cselekménye "legfeljebb" szexuális visszaélés bűntettének [Btk. 198. § (1) bek.] minősülhet. A védő egyebekben is sérelmezte a büntetéskiszabást: orvos szakértő bevonásával nem vizsgálták a terhelt börtöntűrő képességét, a középmértékhez igazítás pedig nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetet.

[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[10] Az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozás a törvényben kizárt, mivel ez a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt, felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések között nem szerepel.

[11] Az irányadó tényállás tilalmazott támadásaként ugyancsak a törvényben kizárt annak sérelmezése, hogy a bíróságok mérlegelés alá vonták a terhelt korábbi elítéltetéseit, valamint az, hogy a védő szerint elmaradt a bizonyítás.

[12] A bűnösség megállapítása, a bűncselekmény minősítése és a kiszabott büntetés egyaránt törvényes.

[13] A szexuális erőszak és a szexuális kényszerítés elkövetési magatartása ("szexuális cselekményt végez") azonos. Az elkövető idős kora vagy betegségei okán akár abszolút impotenciájának sincs relevanciája.

[14] A két bűncselekményt a passzív alany életkora határolja el, és mivel a tizenkettedik életévét nem töltötte be, nincs jelentősége, hogy a terhelt alkalmazott-e kényszert. A kényszer egyébként a szexuális kényszerítés bűntettének a tényállási eleme.

[15] A Legfőbb Ügyészség ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelve a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[16] A védő felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[17] A védő állítása szerint a bíróságok a terhelt börtöntűrő képességének megállapíthatóságára irányuló bizonyítási indítvány elutasítása és a terhelt társadalomra veszélyessége kapcsán megsértették az indokolási kötelezettségüket.

[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha - többek között - a bűnösség megállapítása, a bűncselekmény minősítése, a büntetés kiszabása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[19] A 2018. július 1. napjától hatályos Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában utalt Be. 608. § (1) bekezdésében viszont már nem szerepel a felülvizsgálati okok között az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező megsértése.

[20] A hivatkozott okot a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény átmenti rendelkezéssel a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is felszámolta: a korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre [Be. 870. § (3) bek.].

[21] A hatályos büntetőeljárási törvény az indokolási kötelezettség megsértése körében már kizárólag akkor enged felülvizsgálatot, illetőleg engedi felülvizsgálati indítvány előterjesztését, amennyiben az elsőfokú ítélet (jelen esetben a jogerős ítélet) indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont, 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont; azonos tartalommal: korábbi Be. 373. § (1) bek. III. b) pont, 416. § (1) bek. c) pont]. Ilyen konkretizált hivatkozása viszont a felülvizsgálati indítványnak nem volt, s ilyet a Kúria sem észlelt.

[22] Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, 2018. július 1. napja előtt benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria a Be. 870. § (3) bekezdése alapján mellőzi (BH 2019.6.). Ezzel szemben a már nem létező felülvizsgálati okra hivatkozó, 2018. július 1. napja után előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, és önmagában kötelező elutasítást [Be. 656. § (2) bek. a) pont] vont volna maga után.

[23] A védő a bűnösség megállapítása körében kifogásolta, hogy a bíróságok a terhelt 1967-1975 közötti ítéleteivel elbírált cselekményeiből következtettek az aktuálisan felrótt bűncselekmény elkövetésére, amit a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesülés kizár.

[24] A védő ezen kifogása az alábbiak szerint helytálló.

[25] Az elsőfokú bíróság szerint a "vádlott erkölcsi bizonyítványa nem tartalmaz bejegyzést, azonban beszerzésre kerültek az alábbi ítéletkiadmányok", és négy - 1967. február 9. és 1975. július 1. napja között jogerős - ítélet adatait rögzítette, amelyeket hasonló jellegükre (részben gyermekkorú leány sértettek nemi szervének fogdosása) hivatkozással "komoly súlyú terhelő bizonyítékok" gyanánt értékelt is a terhelt tagadó vallomásával szemben.

[26] Ezzel a másodfokú bíróság olyannyira egyetértett, hogy ezen adatokat egyenesen a tényállás részének tekintette, és azokat értékelte is mint "nem énidegen" adatokat.

[27] Az eljárt bíróságok azonban figyelmen kívül hagyták a büntető anyagi jog azon szabályát, miszerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat a közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben [Btk. 97. § (2) bek. 1. mondat].

[28] Ez alól egyetlen kérdésben lehetséges az eltérés: a visszaesés és az ahhoz fűződő, e törvényben meghatározott hátrányos jogkövetkezmények a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 389. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek [Btk. 97. § (2) bek. 2. mondat].

[29] A Kúria a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) és a korábbi Be. hatálya alatt hozott ítéletében - a BH 2015.30. számú döntés [14] bekezdésében foglaltakat is osztva - kimondta, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó, s ezért nem támadható tényállás alatt az ún. történeti tényeknek és a terhelt ugyancsak bizonyítást igénylő személyi körülményeinek együttesét kell érteni.

[30] A Btk. 97. § (2) bekezdés 1. mondatának törvényi parancsa megkerülhetetlen, ami azt jelenti, hogy amely adatot a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmaz, az nem létező adatnak tekintendő.

[31] A Kúria hangsúlyossá teszi: mindezen az sem változtat, hogy a jogerős ítélet a terhelt bűnügyi nyilvántartás által már nem tartalmazott, ezért anyagi jogilag nem létező adatait - törvénysértő módon beszerezve - a tényállás részévé tette és értékelte.

[32] A Kúria - a védő meglátásával ellentétesen - megjegyzi, hogy a bíróságok a terhelt bűnösségének megállapítását közel sem kizárólagosan alapozták a korábbi ítéletekkel elbírált cselekményekre, amiről megfelelően számot is adtak (a terhelt tagadásával szemben egy irányba mutatóként értékelt bizonyítékok: a kk. sértett, a kk. sértett anyjának és apjának és négy további tanúnak a vallomása, a pszichológusi szakvélemény), továbbá a bűnösség megállapításával - közvetve, de - egyértelműen állást foglaltak a terhelt társadalomra veszélyességéről.

[33] A védő szerint azért is törvénysértő a bűnösség megállapítása, mert a bíróságok szakértő bevonásával nem vizsgálták, hogy az idős és beteges terheltnek lehetett-e nemi vágya, s így szó lehet-e szexuális cselekményről.

[34] A felülvizsgálat olyan rendkívül jogorvoslat, amely nem nyitja meg a megállapított tények vitathatóságának lehetőségét.

[35] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[36] A felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Ide értendő a bizonyítási indítványok elutasítása is, mert azok indokoltságát a bíróság vizsgálat tárgyává teszi, ám szükségtelennek találja a tényállás tisztázásához. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[37] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont].

[38] Ugyanakkor a védő egyértelműen az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását - ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[39] A terhelt nemi vágyának hiányát megalapozó tényt az irányadó tényállás nem tartalmaz, és ez éppúgy az irányadó tényállás támadása, mint a terhelt ezen állapotának szakértő bevonásával történő vizsgálatának hiányolása. A tényállás ugyanis az adott tartalmában irányadó a felülvizsgálati eljárásban.

[40] A védő felvetése érdemben sem lenne elfogadható.

[41] A korábbi Btk. 210/A. § (2) bekezdése alapján a XIV. Fejezet II. címe (a nemi erkölcs elleni bűncselekmények) alkalmazásában fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.

[42] A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja értelmében viszont közösülésen kívüli szexuális cselekmény olyan más súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.

[43] A differencia lényeges. A szexuális cselekmény nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmassága objektív kategória, miáltal az ilyetén alkalmasság önmagában vizsgálandó, függetlenül az elkövető szexuális állapotától. Az pedig nem tehető vitássá, hogy a kk. sértett (és minden más passzív alany) nemi szervének (szeméremtestének) - adott körülmények közötti - megfogása ilyetén alkalmassággal bír. (Ezt maga a védő sem állította.)

[44] A nemi vágy hiánya - azon túl, hogy nincs megállapított ténybeli alapja - még akkor sem volna releváns tényező, amennyiben az megállapított lenne.

[45] Mivel pedig az irányadó tényállás ezt nem tartalmazza, a bíróságok helytálló következtetést vontak arra, hogy a terhelt súlyosan szeméremsértő cselekménye a nemi vágy felkeltésére alkalmas és arra irányuló.

[46] A védő kifogásolta a bűncselekmény minősítését is, és "legfeljebb" a szexuális visszaélés bűntettét [Btk. 198. § (1) bek.] vélte megállapíthatónak, s ezt a kényszerítés hiányával indokolta.

[47] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont].

[48] Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet [Btk. 197. § (2) bek.]. Az "az is" kitétel folytán e bűncselekmény: bűntett [Btk. 197. § (1) bek.].

[49] Szexuális visszaélést követ el az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 198. § (1) bek.].

[50] A Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott szexuális erőszak bűntettét és a Btk. 198. § (1) bekezdésében meghatározott szexuális visszaélés bűntettét - amint arra helyesen mutatott rá a Legfőbb Ügyészség - kizárólag a passzív alany életkora határolja el egymástól.

[51] A kk. sértett nem töltötte be a tizenkettedik életévét, így életkora alapján a terhelt a Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott szexuális erőszak bűntettét követte el.

[52] A kényszerítés - amint a Legfőbb Ügyészség ugyancsak helyesen észrevételezte - a szexuális kényszerítés bűntette (Btk. 196. §) törvényi tényállásának elkövetési magatartása, ám a terhelt nem ezt a bűncselekményt követte el, s ilyet a védő sem állított.

[53] A védő a "kényszerítés" hiányára hivatkozott, amin feltehetően az erőszak hiányát értette.

[54] A Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott szexuális erőszak bűntette törvényi tényállásának sajátossága, hogy az elkövetés idején (2016. szeptember 14.) nem volt pl. az erőszakra alapozott minősített esete, amit csak a Btk. 2018. január 1. napjától hatályos módosítása tartalmaz. Ennek folytán a bűncselekmény minősítése szempontjából közömbös, hogy a terhelt alkalmazott-e erőszakot.

[55] A védő felülvizsgálati indítványa a bűncselekmény minősítését kifogásoló részében nem bizonyult alaposnak.

[56] A védő sérelmezte a kiszabott büntetést (mértékét) és a büntetéskiszabást (középmérték), s ezért enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.

[57] A kiszabott büntetés önmagában nem támadható. Erre nézve az ítélkezési gyakorlat következetes. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A 2018. július 1. napja utáni helyzetben ugyanez értendő a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára. A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre viszont a védő nem hivatkozott, és ilyen törvénysértést a Kúria maga sem észlelt.

[58] A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát ugyancsak nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK állásfoglalást miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. - korábbi hivatkozások aktualizálásával).

[59] A Kúria ezért - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot nem ügydöntő végzéssel hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].

(Kúria Bfv. II. 1.495/2018.)

[1] A járásbíróság a 2016. november 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet szexuális kényszerítés bűntette [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és gyermekpornográfia bűntette [Btk. 204. § (1) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. május 4. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt a szexuális kényszerítés bűntettét folytatólagosan követte el, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve, hivatkozva a korábbi Be. 352. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjaiban meghatározott megalapozatlansági okokra. A terhelt indítványában kifogásolta a bíróságok bizonyítékértékelését, helytelennek tartva az igazságügyi informatikai szakértő véleményével kapcsolatos megállapításokat, ezen szakvéleményt nem lehetett volna a terhére értékelni. Elavultnak tartotta a pszichológus szakértői vélemény készítésének módját. Sérelmezte a tanúvallomások értékelését, azt, hogy a sértettet szavahihetőnek tartották, az ellentmondásokat pedig nem tisztázták, az indokolási kötelezettségnek nem tettek eleget, és kifogásolta a bizonyítási indítványai elutasítását.

[4] Ezen túlmenően elfogultnak tartotta a vele szemben eljáró nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot is. Jelezte, hogy a sértett testvérének az ügyében ugyanaz a nyomozó járt el, aki vele szemben is, ezért elfogult volt, illetve ezen másik ügyben perújítás során a másodfokon eljárt törvényszék tanácsának egyik tagja járt el, aki emiatt az ítélet meghozatalában nem vehetett volna részt, abból kizárt volt.

[5] A terhelt vitatta a cselekmények minősítését, álláspontja szerint a szexuális kényszerítés elkövetési módja az erőszak vagy a speciális fenyegetés, azonban ilyen magatartást nem fejtett ki. Emellett a gyermekpornográfia bűntettét sem követte el, nem hozott nyilvánosságra fényképfelvételt.

[6] Mindezek alapján elsődlegesen a felmentését indítványozta bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában, másodlagosan pedig az ítéletek hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására, új bíróság kijelölésére tett indítványt.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a terhelt indítványában a bizonyítékértékelést kifogásolva a tényállást támadta, azonban erre felülvizsgálati eljárásban nincs mód. A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okra hivatkozás pedig nem alapos, mivel a gyermekpornográfia bűncselekménye esetén az ítélet szerinti minősítés a pornográf felvételek hozzáférhetővé tételét mint elkövetési magatartást értékelte, nem a nyilvánosságra hozatalt. Ugyancsak törvényesen minősítette a bíróság a terhelt magatartását a másik cselekmény kapcsán szexuális kényszerítés bűntettének, mivel ennek megvalósításához nem kvalifikált fenyegetés szükséges, amely fenyegetés a tényállás szerint megvalósult.

[8] A terhelt elfogultsági kifogásaival kapcsolatban kifejtette, hogy olyan körülmény nem merült fel, amely elfogultságra utalt volna. A törvényszéki bíróval szemben pedig a korábbi Be. 21. §-ában írt egyetlen kizárási ok sem állt fenn, eljárása törvényes volt. Emellett az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata értelmében sem merült fel utólag olyan konkrét körülmény, amelyre felülvizsgálati okot lehetne alapítani.

[9] Az indokolási kötelezettség elmulasztására történő hivatkozás pedig ténylegesen szintén az eljárt bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitatta, amely szintén a jogerős tényállás megalapozottságának meg nem engedett támadását jelentette. Egyebekben a bíróságok az indokolási kötelezettségüknek eleget tettek.

[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[12] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[14] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[15] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[16] A terhelt ezzel szemben elsősorban az ítéletek megalapozatlanságát sérelmezte, a bizonyítást, a bíróságok bizonyítékértékelését vitatta és a további bizonyítás elmaradását kifogásolta.

[17] Ekként a terhelt a bíróságok mérlegelő tevékenységét és a felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ítéleti tényállást támadta, amelynek felülvizsgálatbani lehetőségét a törvény kizárja.

[18] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértéssel (abszolút eljárási szabálysértések) hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pont szerinti indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében abszolút hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen ok azonban fel sem merült, az indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás pedig felülvizsgálati okot nem képez.

[19] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt által felülvizsgálati okként hivatkozott, a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerinti indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatokban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez azonban törvényben kizárt.

[20] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján abszolút hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. A Be. 14. §-a (a korábbi Be. 21. §-a) szerinti kizárási okot azonban a terhelt nem jelölt meg, az általa hivatkozottak a másodfokon eljárt tanács tagját illetően (más ügyben, más személy vonatkozásában, rendkívüli perorvoslatban járt el a bíró) kizárási okot nem alapoznak meg, ilyen ok az ügyben nem merült fel.

[21] A 25/2013. (X. 4.) AB határozatban írtak alapján a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja [Be. 14. § (1) bekezdés e) pont] szerinti elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány is elbírálandó, azonban az ilyen elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt azt okot nem ismételten jelentik be. Jelen ügyben ez nem állapítható meg, a felülvizsgálati indítvány e részében is kizárt. A nyomozó hatóság eljárásával kapcsolatos kifogások felülvizsgálati okot nem képeznek.

[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A terhelt indítványában e vonatkozásban is alapvetően a jogerős ítéleti tényállásban megállapítottakat támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, ez azonban törvényben kizárt.

[23] A terhelti kifogással szemben az eljárt bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményeket.

[24] A jogerős ítéleti tényállás szerint ugyanis a terhelt a kiskorú sértettet azzal bírta rá arra, hogy orálisan kielégítse, hogy azt mondta neki, hogyha nem teljesíti e kérését, akkor az édesanyját börtönbe fogja csukatni, illetve következő alkalommal pedig arra kényszerítette, hogy szájjal elégítse ki, és közölte vele, hogy az előző szexuális aktusról felvételt készített, amelyet nyilvánosságra hoz, ha nem engedelmeskedik neki. Ekkor a terhelt mobiltelefonnal fényképfelvételt is készített a szexuális cselekményről, amelyet elküldött két kiskorú személynek.

[25] A Btk. 196. § (1) bekezdés szerint, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, elköveti a szexuális kényszerítés bűntettét.

[26] A kényszerítés megvalósulhat erőszakkal vagy fenyegetéssel, azonban a szexuális kényszerítés elkövetői magatartását tekintve - figyelemmel a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények szabályozására - nem elegendő a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés elkövetési magatartásával való összevetés, mely szerint, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, a kényszerítés bűntettét követi el. A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szexuális erőszakot ugyanis az követi el, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen (tehát kvalifikált) fenyegetéssel valósítja meg. Ekként tehát a szexuális erőszak elkövetői magatartása a kvalifikált fenyegetéssel történő elkövetés is.

[27] A Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja szerint a szexuális kényszerítés személy elleni erőszakos bűncselekmény, továbbá a 27. pontja szerint a szexuális cselekmény a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas vagy arra irányul.

[28] Figyelemmel a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak törvényi tényállásainak egybevetéséből levonandó azon következtetésre, mely szerint a szexuális kényszerítés ekként (szükségképpen) nem kvalifikált fenyegetéssel követhető el, az e törvényi tényállásokban írt elkövetői magatartásokból következik az is, hogy nem véletlen, hogy a törvényhozó a szexuális kényszerítés esetében a kényszerítést nem konkretizálta - a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítésből kiindulva - erőszakkal, illetve fenyegetéssel történő elkövetői magatartásként. A fenyegetést tekintve pedig (mint nem kvalifikált fenyegetés) a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti fogalom az irányadó, mely szerint eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Más fenyegetés fogalmat a Btk. nem tartalmaz, ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a fenyegetés törvényi fogalmát illetően kifejtett álláspont nem helytálló, ez azonban a cselekmény helyes minősítését nem befolyásolta.

[29] A fenyegetés értékelése pedig mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra, s annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. Fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.

[30] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására. A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fért kétség.

[31] A Btk. 204. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző gyermekpornográfia bűntettét követi el, aki a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz.

[32] Az irányadó tényállás szerint a terhelt azzal, hogy a kérdéses felvételt - amely a Btk. 204. § (7) bekezdése alapján egyértelműen pornográf felvételnek minősül - elkészítette és megküldte további két személynek, a törvényi tényállásban foglaltakat kimerítette. A terheltnek a nagy nyilvánosságra történő hivatkozása, illetve annak megállapítását sérelmező indítványa a megállapított tényállás, illetve a terhére rótt bűncselekmény minősítése szempontjából nem releváns, ugyanis a bíróság nem állapította meg terhére a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt. Erre tekintettel a terhelt felülvizsgálati indítványa ezen részében alaptalan.

[33] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 465/2018.)

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.II.310/2022/6.

A határozat szintje: felülvizsgálat

Az eljárás helye: Budapest

Az ügy tárgya: szexuális erőszak bűntettének kísérlete

Elsőfok: Szerencsi Járásbíróság, 4.B.119/2021/2., ítélet, tárgyalás,

2021. június 29.

Másodfok: Miskolci Törvényszék, 8.Bf.454/2021/9., végzés, nyilvános ülés,

2021. október 6.

Harmadfok: -

Az indítvány előterjesztője: a terhelt és védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a szexuális erőszak bűntettének kísérlete miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt és meghatalmazott védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szerencsi Járásbíróság 4.B.119/2021/2. számú ítéletét, valamint a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 8.Bf.454/2021/9. számú végzését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Elrendeli a terhelt által eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költségnek a befizetés napjától a visszatérítés időpontjáig számított mindenkori törvényes kamatával emelt visszatérítését a terhelt részére.

Egyben a terhelttel szemben a Szerencsi Járásbíróság 4.B.119/2021/2. számú ítéletével és a Miskolci Törvényszék 8.Bf.454/2021/9. számú végzésével kiszabott és foganatba vett szabadságvesztés végrehajtását megszünteti és

a terhelt - ... személyi adatok

letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig elrendeli.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

[1] I. A Szerencsi Járásbíróság a 2021. június 29-én meghozott 4.B.119/2021/2. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettének kísérletében [Btk. 197. § (1) bekezdés a) pont] és ezért őt 4 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére a büntetés súlyosítása, a terhelt és védője a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.

[3] Az ellentétes irányú fellebbezéseket elbírálva a másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a 2021. október 6-án meghozott 8.Bf.454/2021/9. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] II. 1. A jogerős ítélettel szemben a terhelt és meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a felülvizsgálat jogszabályi alapjaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját jelölte meg.

[5] Az indítvány indokolása szerint az ügyben nem voltak megállapíthatók a Be. XCVIII. fejezetében foglalt bíróság elé állítás feltételei; a Be. 723. § b), c) és d) pontjában írt feltételek egyike sem állt fenn, mert az ügy megítélése nem tekinthető egyszerűnek, a bizonyítékok sem álltak rendelkezésre teljes körűen és nem történt tettenérés sem.

[6] Az indítvány szerint a terhelt szellemi állapotára tekintettel nem lett volna lehetőség az ügy előkészítő ülésen történő befejezésére. A terhelt az eljárás során nem értette meg az eljárás lényegét és tárgyi súlyát, úgy tett "beismerő vallomást" és járult hozzá a bíróság elé állításhoz, hogy a cselekményt nem követte el. Ennek ellenére lemondott a részletes és terjedelmes bizonyítás felvételének a lehetőségéről. A terhelt beszámítási képessége vizsgálandó lett volna, mivel a szülők nyilatkozata alapján nem beszámítható vagy legalábbis korlátozott a beszámítási képessége. Szellemi állapotát tükrözi az is, hogy bár büntetlen előéletű és szellemi állapota, valamint kiszolgáltatottsága miatt rendkívüli módon fél a börtöntől, nem fellebbezte meg a letartóztatását elrendelő végzést.

[7] A terhelt nem követte el az eljárás tárgyát képező cselekményt, hanem a sértett kezdeményezte a szexuális kapcsolatot és önként engedte be a családi házába, majd azt követően attól való félelmében, hogy az élettársa felelősségre fogja vonni, tette meg a feljelentést. A sértettet a saját élettársa bántalmazta és az élettársa által okozott sérülést állította be olyanként, amelyet a terhelt okozott neki. A fürdőszobán belüli rongálásra sem került sor, ezért feltételezhetően "önrongálás" történt.

[8] A terhelt szellemi fogyatékosságát alátámasztja, hogy az általános iskolai tanulmányai során felkészítőkre, speciális foglalkozásokra járt, kisegítő iskolát végzett. Írni, olvasni nem tud, csupán a nevét tudja leírni, ezért a vallomása sem értékelhető bizonyítékként. A ... Pedagógiai Szakmai Szakszolgálat és Közművelődési Intézet Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottságának szakértői véleménye szerint az olvasás, az írás, a számolás terén életkorához képest nagyfokú elmaradást mutat, amely miatt fokozottan nehézségekbe ütközik a tanórán elhangzottak megértése, feldolgozása. Sajátos nevelési igényű, középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek.

[9] Mindezek alapján arra tettek indítványt, hogy a Be. 663. § (2) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Szerencsi Járásbíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat meghozatalára.

[10] 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.337/2022/2. számú átiratában a terhelt és meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben azonban alaposnak tartotta.

[11] Kifejtette, hogy azzal az állításával, mely szerint a sértett beleegyezett a szexuális kapcsolatba, az indítványozó a tényállást támadja, amire nincs mód. Ugyanígy nincs mód a sértett tanúvallomásának eltérő értékelésére. A bíróság elé állítás feltételeinek hiánya legfeljebb relatív eljárási szabálysértés lenne, ami érdemi felülvizsgálatot szintén nem alapoz meg. Ugyanakkor az indítvány alapos abban a tekintetben, hogy az eljárt elsőfokú bíróság a terhelt beismerő nyilatkozatát a Be. 504. § (2) bekezdés b) pontjának sérelmével fogadta el.

[12] A terhelt beismerő vallomása - egyéb feltételek mellett - akkor fogadható el, ha beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozik. A másodfokú eljárás során a védelem csatolt olyan dokumentumokat, amelyek utaltak a terhelt középsúlyos értelmi fogyatékosságára. A másodfokú bíróság az ezzel kapcsolatos védelmi bizonyítási indítványokat figyelmen kívül hagyva az elsőfokú határozatot helybenhagyta, utalva arra, hogy az ellen csak a Be. 583. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést jelentettek be, ami korlátozott felülbírálatot eredményezett. Kitért továbbá arra, hogy a Be. 580. § (2) bekezdése következtében - mivel az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadta - az elsőfokú ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és jogi minősítés miatt.

[13] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint azonban a korlátozott felülbírálatot lehetővé tevő fellebbezések mellett is vizsgálnia kellett volna a másodfokú bíróságnak a Be. 608. § (1) bekezdésében írt abszolút hatályon kívül helyezési okok fennállását. Tekintettel arra, hogy a védelem által csatolt dokumentumok alapján észszerű kétely fért a terhelt beszámítási képessége kapcsán, ezért az elsőfokú határozatot a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja szerint hatályon kívül kellett volna helyezni.

[14] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a Szerencsi Járásbíróság 4.B.119/2021/2. számú és a Miskolci Törvényszék 8.Bf.454/2021/9. számú határozatát a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 663. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására.

[15] Indítványozta a Be. 663. § (5) bekezdése alapján azt is, hogy a Kúria a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján rendelje el a terhelt letartóztatását a megismételt eljárásra utasított bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, figyelemmel a cselekmény tárgyi súlya mellett a terhelt személyi körülményeire, így arra, hogy munkanélküli és jövedelemmel nem rendelkezik, szabadlábra kerülése esetén fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye.

[16] III. A terhelt és védőjének felülvizsgálati indítványa - az alábbiak szerint - alapos.

[17] A Kúria előre bocsátja, hogy felülbírálati jogköre a felülvizsgálatban kötött; a Be. 659. § (5) és (6) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint a Be. 649. § (2) bekezdése alapján bírálja felül.

[18] Amennyiben pedig a Be. 649. § (2) bekezdésében írt okból a jogerős ítéletet hatályon kívül kell helyezni, az indítványban foglalt további kifogások vizsgálata (ideértve annak vizsgálatát is, hogy e kifogások önmagukban felülvizsgálatot megalapoznak-e) szükségtelen, mert ebben az esetben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése eljárási jogi okból kötelező.

[19] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja szerint pedig eljárási szabálysértés - s ekként felülvizsgálati ok -, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el.

[20] A Be. 499. §-ához fűzött indokolás szerint a törvény alapkoncepciója, hogy a tisztességes eljárás elemeit képező garanciák biztosítása mellett lehetőséget teremtsen az eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására. Ennek érdekében a törvény úgy rendelkezik, hogy ha a terhelt az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét abban a bűncselekményben, amely miatt ellene vádat emeltek; a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról, és ha a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, akkor a bíróság vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja [Be. 500. § (2) bekezdés a)-b) pontja].

[21] A Be. 524. § (1) bekezdése lehetőséget ad tárgyaláson is a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására, amire a Be. 504. § (1)-(3) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. Az indítvánnyal ellentétben a jelen ügyben a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására nem előkészítő ülésen, hanem tárgyaláson került sor. A Be. 727. § (1) bekezdése alapján a bíróság elé állítás során előkészítő ülés nem tartható, nyomban tárgyalás kitűzésére kerül sor. A terhelt beismerő nyilatkozata elfogadásának jogkövetkezményei szempontjából azonban ez a körülmény közömbös. A Be. 565. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapítja, és ebben az esetben az ítélet ellen a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt fellebbezésnek sincs helye [Be. 580. § (2) bekezdés a) és b) pont].

[22] A terhelt beismerő nyilatkozata elfogadásának tehát az eljárás menetére és a hozandó ügydöntő határozatra is meghatározó jelentőségű kihatása van; az kizárja a vád tárgyává tett cselekményre vonatkozó bizonyítást, maga után vonja a váddal egyező minősítésű cselekményre vonatkozó bűnösség megállapítását és annak a fellebbezéssel való támadhatatlanságát.

[23] Az ilyen eljárást ezért a törvényhozó szigorú feltételekhez köti. A Be. 504. § (2) bekezdése szerint a beismerő nyilatkozat elfogadásának akkor van helye, ha

a vádlott e nyilatkozatának természetét és jóváhagyásának következményeit megértette,

- a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozik, és

- a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű és azt az eljárás ügyiratai alátámasztják.

[24] A beismerő nyilatkozat elfogadására csak a fenti feltételek maradéktalan, egyidejű megvalósulása esetén van törvényes lehetőség; akár egyetlen feltétel hiánya is az elfogadást kizárja.

[25] Jelen ügyben a terhelt és védője indítványában a terhelt elmeállapotával kapcsolatos adatokkal a bíróság elé állítás feltételeinek hiánya kapcsán hivatkozott, ezzel azonban valójában a terhelt beszámítási képessége iránti észszerű kétely hiányát tették vitássá [Be. 504. § (2) bekezdés b) pont első fordulat]. A Kúria itt utal arra, hogy az indítványnak a bíróság elé állítás feltételeinek hiányára való hivatkozása nem képez felülvizsgálati okot, mert az nem illeszthető a Be. 649. § (2) bekezdésében írt eljárási szabálysértések keretei közé, s az ott meghatározott felülvizsgálati okok köre pedig nem bővíthető.

[26] A terhelt beismerő nyilatkozatának vitássá tett - érdemi felülvizsgálatra okot adó - feltételére vonatkozó törvényi rendelkezés értelmezésével kapcsolatban a Kúria szintén a Be. 504. §-ához fűzött indokolásra utal. Eszerint "ha a vádlott a vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tesz, a bíróságnak először a beismerő vallomás elfogadásáról kell döntenie. A bíróság ennek során több szempontot vizsgál, így különösen azt, hogy a vádlott külső befolyástól mentesen, a saját elhatározásából ismerte-e el a bűnösségét, tisztában van-e a beismerő vallomása természetével és annak lehetséges következményeivel, illetve a beismerő vallomás hitelességével kapcsolatban nem merül-e fel kétely, és az a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal kellőképpen alátámasztott-e. Ha a bíróságnak a vádlott beismerésének hitelességével kapcsolatban kételye támad, az eljárás korábbi szakaszában tett nyilatkozatától függetlenül azt kell megállapítania, hogy a beismerés elfogadásának feltételei hiányoznak".

[27] A törvény indokolása tehát éppen a beszámítási képességgel kapcsolatos észszerű kételyre nem tér ki.

[28] Ugyanakkor nem kétséges az, hogy a terhelt beszámítási képessége iránti észszerű kétely hiánya nem azonos azzal, mintha a törvény a terhelt beszámítási képességének korlátozottságát kategorikusan, a beismerő nyilatkozata elfogadásának kizáró okaként határozta volna meg. Leszögezhető, hogy a törvény ilyen tartalmú rendelkezést nem tartalmaz.

[29] Nem értelmezhető "a terhelt beszámítási képessége iránti észszerű kétely" hiánya "a terhelt a beszámítási képességének teljessége iránti észszerű kétely" hiányaként sem. E két megfogalmazás nyilvánvalóan nem ugyanazt takarja, és a törvény nem az utóbbi szövegezést tartalmazza. Így nincs alapja annak az álláspontnak sem, miszerint a terhelt beszámítási képessége iránti észszerű kétely szükségképpen megvalósul, ha a terhelt kóros elmeállapota a beszámítási képességét - bármilyen mértékben - korlátozza, és csak akkor nem, ha a terhelt ugyan kóros elmeállapotú, de az a beszámítási képességét nem érinti.

[30] A kétely - mint fogalom - eleve nem értelmezhető a bizonyosságra. A "kétely" szó jelentése: érzés vagy lelkiállapot, amikor egy személy bizonytalan egy helyzetben, állapotban, jelenségben, döntésben, cselekvésben; ingadozás egy kérdés megítélésében. Abban az esetben, ha a terhelt beszámítási képessége - így akár annak korlátozott volta - tisztázott, akkor azzal kapcsolatban nem merül fel bizonytalanság, azaz kétely; ilyen esetben tisztázott, hogy a terhelt beszámítási képessége korlátozott és az egyéb feltételek megléte esetén a beismerő vallomás elfogadása nem kizárt (BH 2021.160.).

[31] A beszámítási képesség tisztázása pedig történhet a nyomozás során, és ha annak eredményét a vádló, a terhelt és a védő együttesen valósnak fogadja el, azt a továbbiakban bizonyítani nem kell [Be. 163. § (4) bekezdés c) pont]. A beszámítási képesség korlátozottsága - tisztázottsága esetén - nem igényel szükségképpeni, tárgyaláson felveendő bizonyítást.

[32] A terhelt beszámítási képességének korlátozottsága tehát - önmagában és feltétlenül - nem zárja ki a beismerő nyilatkozat elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdés b) pont első fordulatában írt feltétele megvalósulását és ekként a beismerő nyilatkozat bíróság általi elfogadását.

[33] Ettől független kérdés, hogy a bíróságnak a beismerés elfogadásáról való döntés meghozatala során a Be. 504. § (2) bekezdés a) pontja alapján azt is vizsgálnia kellett, hogy a terhelt e nyilatkozatának természetét és elfogadásának következményeit megértette-e. Ennek kapcsán pedig jelentősége lehet a terhelt beszámítási képessége korlátozottságának. Amennyiben azonban sem az ügyiratok tartalma, sem a terhelt tárgyaláson való magatartása nem vetette fel annak lehetőségét, hogy a terhelt a vád tárgyává tett cselekmény tekintetében nem képes a beismerő nyilatkozata elfogadásának természetét és következményét megérteni, úgy a beismerés elfogadása megtagadásának alapja nincs. A Szerencsi Járásbíróság 4.B.119/2021/2. számú jegyzőkönyve alapján a terhelt magatartása nem utal arra, hogy a beszámítási képessége korlátozott lenne. Az ebben rögzítettek szerint a terhelt 8 általános iskolát végzett (3. oldal utolsó előtti bekezdés), s nincs utalás arra, hogy írni, olvasni nem tud. Ettől függetlenül ezen körülmények tisztázása szükséges a szóban lévő feltétel meglétének elbírálása során jelentőséggel bír.

[34] Az tény, hogy a Be. 583. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést jelentettek be az elsőfokú ítélet ellen, ami korlátozott felülbírálatot eredményezett, továbbá a Be. 580. § (2) bekezdése következtében - mivel az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadta - az elsőfokú ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és jogi minősítés miatt, azonban a másodfokú bíróságnak a Be. 608. § (1) bekezdésében írt abszolút hatályon kívül helyezési okok fennállását ebben az esetben is vizsgálnia kell.

[35] A védő fellebbezésének indokolásában a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadása körében a terhelt beszámítási képességével kapcsolatban észszerű kételyeket fogalmazott meg. A másodfokú bíróság vizsgálta a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjában írt eljárási szabálysértés lehetőségét {másodfokú határozat [11]-[13] bekezdés}, azonban annak megállapítására okot nem látott, annak ellenére, hogy a védő a másodfokú eljárásban hivatkozott a terhelt középsúlyos értelmi fogyatékosságára, hogy ennek okán írni, olvasni nem tud. (Miskolci Törvényszék 8.Bf.454/2021/9. számú jegyzőkönyv 3. oldal 2. bekezdés). A védői hivatkozást pedig alátámasztotta a ... Pedagógiai Szakmai Szakszolgálat és Közművelődési Intézet Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottságának csatolt szakértői véleménye. Az eljárás adatai alapján tehát a terhelt beszámítási képességével szemben észszerű kétely merült fel.

[36] Jelen ügyben törvénysértő volt a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadása, a jogerős ítélet erre történő alapítása, mivel a terhelt beszámítási képessége nem volt tisztázott. Így pedig a beismerés elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdés b) pontjában írt feltétele hiányzott.

[37] Annyiban osztotta a Kúria a másodfokú bíróság álláspontját, hogy a beszámítási képesség vizsgálatakor minden ügyben a konkrét esettel összefüggésben kell feltárni az elkövetéskori tudatállapotot, a beszámítási képesség kizártságának vagy korlátozottságának pedig a megvalósított elkövetési magatartás tekintetében kell fennállnia; az sem zárható ki, hogy egy adott elmekórtani elváltozás az egyik esetben kizárja, míg egy másik cselekmény vonatkozásában csak korlátozza vagy nem is érinti a beszámítási képességet. A Btk. nem általánosságban, hanem mindig kifejezetten a konkrét (alapügyben felrótt) bűncselekmény viszonyában rendelkezik a kóros elmeállapot beszámítási képességet érintő (korlátozó vagy kizáró) hatásáról. Erre tekintettel az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről szóló 14. számú módszertani levele is egyértelművé teszi, hogy a tüneteknek a konkrét cselekménnyel összefüggő - a vádbeli, vagy ítéleti tényállásával összevetett - vizsgálata alapján tisztázható a felismerési képesség kérdése.

[38] A kóros elmeállapot a büntetőeljárásban sem értékelhető másként; annak eljárásjogi következményei akkor alkalmazhatók, ha a terhelt beszámítási képességének korlátozottsága (vagy kizártsága) a konkrét ügyben vád tárgyává tett cselekmény tekintetében áll fenn.

[39] A beszámítási képesség tehát mindig az adott ügyben elbírált cselekmény tekintetében vizsgálandó. A kétely nem bizonyosság, annak a tisztázása hozhatja meg - akár igenlő, akár nemleges tartalommal - a bizonyosságot. A kétely nem maradhat tisztázatlan. Jelen ügyben pedig a terhelt beszámítási képességét illetően felmerült kétely eljárásjogi következmény nélkül maradt, noha a beismerő nyilatkozat elfogadása a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjába ütközött. Ezen eljárási szabálysértés mérlegelést nem tűrő jogkövetkezménye felülvizsgálatban is az érintett határozat hatályon kívül helyezése, és az eljárt bíróság(ok) új eljárás lefolytatására való utasítása.

[40] IV. 1. A fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú és másodfokú bíróság határozatát a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[41] A Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költség címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. A Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja pedig előírja, hogy a visszatérítést felülvizsgálat esetén a Kúria rendeli el.

[42] Ezért a Kúria elrendelte az indítvánnyal érintett terhelt által eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költség mindenkori törvényes kamatával emelt visszatérítését.

[43] Egyidejűleg - a Be. 663. § (5) bekezdése alapján - határozott a fogva lévő (a megtámadott és jelen határozattal hatályon kívül helyezett ítélettel kiszabott szabadságvesztést büntetését töltő) terhelt fogvatartása kérdésében akként, hogy megszüntette a hatályon kívül helyezett határozattal jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását és hivatalból döntött a letartóztatás tárgyában [Be. 653. § (1) bekezdés, Be. 622. § (1) bekezdés].

[44] A terhelttel szemben szexuális erőszak bűntettének kísérlete miatt indult büntetőeljárás, mely bűncselekménynek a tárgyi súlya jelentős, a büntetési tétele 2 évtől 8 évig tartó szabadságvesztés. Az eljárás során felmerült védői hivatkozás, a végrehajtandó szabadságvesztéshez a terhelt viszonyulása, olyan speciális, a terhelt személyében rejlő kockázatot mutató körülmény, ami szintén alapot ad arra a következtetésre, miszerint szabadlábon léte esetén a terhelt megszökne, elrejtőzne. Ezt erősíti az is, hogy a terhelt nőtlen, gyermektelen, állandó munkahellyel és jövedelemmel sem rendelkezik, ezért társadalmi kötődése alacsony. Erre figyelemmel a szökés, elrejtőzés veszélyének kockázata alapos, reális.

[45] Ebben a perjogi helyzetben, - amelyben a terhelt beszámítási képességének tisztázása vált szükségessé - kockázat az, hogy a terhelt esetleges szökése, elrejtőzése kihatással lehet a vele szembeni eljárás lefolytatására, menetére akár akként is, hogy azt fel kellene függeszteni.

[46] Következésképpen a terhelt esetében a szökés, elrejtőzés, így a letartóztatás Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti oka megalapozott. A kényszerintézkedések közül a letartóztatás alkalmazását a Be. 277. § (4) bekezdés a) és c) pontja szerinti indoka támasztja alá. Ezen "többletfeltételek" a bűncselekmény erőszakos jellege, valamint a terhelt személyi és családi körülményei, a társas kötődés hiánya. Mindezek ellenében számba jöhető körülmény nincs, ami egyben azt is jelenti, hogy enyhébb kényszerintézkedés törvényi lehetősége nem adott a terhelt esetében.

[47] Ezért a Kúria - figyelembe véve azt is, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére eljárási szabálysértés miatt került sor - a Be. 663. § (5) bekezdése alapján, a Be. 277. § (4) bekezdés a) és c) pontjára tekintettel, a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt okokból, a Be. 297. § (4) bekezdésére figyelemmel a Be. 290. § (4) bekezdésében írt tartamra a terhelt letartóztatását elrendelte.

[48] 2. A Kúria határozatának a jogerős ítéletet felülvizsgáló része ellen fellebbezésnek a Be. 6. § (4) bekezdésére tekintettel, a letartóztatás elrendelése vonatkozásában a Be. 614. § (2) bekezdése, felülvizsgálatnak pedig a Be. 650. § (1) bekezdés b) pontja alapján nincs helye.

Budapest, 2022. július 7.

Kúria

végzés

Az ügy száma: Bfv.II.1879/2016/6.

A határozat szintje: felülvizsgálat

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ügy tárgya: szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmények

Elsőfok: Debreceni Járásbíróság, 1.B.571/2014/49., ítélet, tárgyalás,

2014. november 17.

Másodfok: Debreceni Törvényszék, 1.Bf.40/2015/8., végzés, nyilvános ülés,

2015. március 9.

Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neve ellen folyamatban volt büntetőügyben a Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványát elbírálva, a Debreceni Járásbíróság 1.B.571/2014/49. számú ítéletét és a Debreceni Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.40/2015/8. számú végzését hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

[1] A Debreceni Járásbíróság a 2014. november 17. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 1.B.571/2014/49. számú ítéletében I.rendű vádlott neve terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban korábbi Btk. - 197. § (1) bekezdés a) pont], személyi szabadság megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 194. § (1) bekezdés] és zaklatás bűntettében [korábbi Btk. 222. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. A terheltet ezért mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 7 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltet kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. A járásbíróság ítélete ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a 2015. március 9. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 1.Bf.40/2015/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőjogi főkérdések tekintetében helybenhagyta.

[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen I.rendű vádlott neve terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványa jogszabályi alapjaként a védő a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira hivatkozott, tartalmilag azonban az indítvány elsődlegesen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontján alapult, mivel a védő a zaklatás bűncselekményén túlmenően a terhelt felmentését indítványozta.

[3] A Legfőbb Ügyészség BF.77/2017/1. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg és a támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt.

[4] I.rendű vádlott neve terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében - annak hangsúlyozása mellett, hogy nem az eljárt bíróságok mérlegelési tevékenységét és a megállapított tényállást kívánta támadni - a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta.

[5] I.rendű vádlott neve terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokból, továbbá a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti további eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a támadott határozatot.

[6] Felülbírálata során a Kúria az utóbb említett körbe eső eljárási szabálysértést nem észlelt, a védő felülvizsgálati indítványát pedig - egyezően a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal - részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[7] A védő felülvizsgálati indítványában foglaltakra figyelemmel elöljáróban nem mellőzhető a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegével kapcsolatban néhány alapvetés.

[8] A büntetőeljárási törvényben a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, mely kizárólag a törvényben meghatározott okokból megengedett. A felülvizsgálat okait a törvény tételesen felsorolja, e felsorolás a Be. 416. § (1) bekezdésében teljes körű, az itt megadott kör nem bővíthető.

[9] A védő felülvizsgálati indítványa alapján szóba jövő felülvizsgálati okok közül a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban megjelölt anyagi jogi, míg a c) pontjában megjelölt eljárásjogi természetű. A védő által elsődlegesen hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjára figyelemmel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja körébe eső. E felülvizsgálati ok abban az esetben valósul meg, ha a bíróság a terhelt bűnössége megállapítása, cselekménye jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[10] E felülvizsgálati ok elbírálása az anyagi és eljárás jogi kérdések helyességének megítélésén kívüli és attól független. A védő mindezt figyelmen kívül hagyta, amikor indítványában lényegében kizárólagosan a bizonyítékok értékelésének kérdéskörét feszegette, bizonyítékok tartalmát ismertette és azok álláspontja szerint helyes elbírálását, a terhelt egyes cselekményei bizonyítottságát elemezte.

[11] A Kúria rögzíti, hogy a jogerős határozat a terhelt bűnössége megállapítása, cselekménye minősítése és a vele szemben alkalmazott joghátrány tekintetében egyértelműen nyomon követhető és kellően megindokolt, ekként a védő e felülvizsgálati okra hivatkozása alaptalan.

[12] Az indokolási kötelezettség megsértése mint eljárásjogi felülvizsgálati ok, a terhelt védőjének indítványa szerinti felmentést nem is eredményezhet, mivel feltétlen hatályon kívül helyezést indokoló eljárási szabálysértésről van szó, megállapítása kizárólag e jogkövetkezményhez vezethet.

[13] Az eljárásjogi felülvizsgálati okok kapcsán hangsúlyozni kell, hogy azok a felülvizsgálat szabályai között a sérelmet szenvedett jogszabályhelyek tételes megjelölésével felsoroltak és érdemi felülvizsgálathoz csak az ezekre történő hivatkozás vezethet. A védő felülvizsgálati indítványában több eljárási szabály megsértését is sérelmezi, ezek azonban a felhívott körön kívüliek, ebből fakadóan érdemi megvizsgálásuk a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett.

[14] Az anyagi jogi természetű felülvizsgálati okok körében kiindulási okot képeznek a Be. 423. § (1) bekezdésében írtak. Ezek szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Az anyagi jogi hivatkozások kizárólag a kötelezően irányadó tényállás tükrében vizsgálhatók, ennek körében tilalmazott minden, a jogerős ítéletben megállapítottakkal ellentétes vagy abban nem szereplő tényhivatkozás. Nem tehető vitássá a tényállás megállapításához vezető út, a bizonyítékok mikénti értékelése sem.

[15] Hangoztatott álláspontjával szemben a védő indítványa a részleteiben tulajdonképpen folyamatosan az e körben tilalmazottakat sérti. A terhelt cselekménye bizonyítatlanságának hangoztatása, az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megkérdőjelezése, a terhelt cselekménye bizonyítatlanságára hivatkozás ekként ugyancsak a tilalmazott körbe eső és érdemben nem vizsgálható.

[16] Összegezve megállapítható, hogy a védő az anyagi jogi felülvizsgálati okok körében a törvény által megengedettre nem hivatkozott, a terhelt bűnössége megállapítását eltérő tényadatokon alapulóan vitatta, ezért az indítvány e körben a törvényben kizárt.

[17] A Kúria ezért a terhelt védője felülvizsgálati indítványát az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozó részében alaptalannak, egyéb vonatkozásban pedig érdemben el nem bírálhatónak találta. Erre tekintettel a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

[18] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés b) pontja zárja ki.

[19] A Be. 418. § (3) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdés e) vagy g) pontján alapul. A Be. 421. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti.

Budapest, 2017. május 25.

Kúria

végzés

Az ügy száma: Bfv.II.1686/2016/6.

A határozat szintje: felülvizsgálat

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2017. május 10.

Az ügy tárgya: erőszakos közösülés bűntette és más bűncselekmények

Terhelt(ek): ... terhelt

Elsőfok: Békéscsabai Járásbíróság, 2015. július 27., nyilvános tárgyalás, 1.B.387/2014/57. számú ítélet

Másodfok: Gyulai Törvényszék, 2016. január 26., nyilvános ülés, 1.Bf.369/2015/7. számú ítélet

Harmadfok: -

Az indítvány előterjesztője: ... terhelt által meghatalmazott védője útján

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria az erőszakos közösülés bűntette és más bűncselekmények miatt ... ellen folyamatban volt büntető ügyben a Békéscsabai Járásbíróság 1.B.387/2014/57. számú ítéletét, illetőleg a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.369/2015/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I.

[1] A Békéscsabai Járásbíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt nyilvános - folytatólagos - tárgyaláson meghozott és 2015. július 27-én kihirdetett 1.B.387/2014/57. számú ítéletében ... terheltet bűnösnek mondta ki erőszakos közösülés bűntettében [1978. évi IV. törvény - továbbiakban: korábbi Btk. - 197. § (1) bekezdés 1. fordulat], vérfertőzés bűntettében [korábbi Btk. 203. § (1) bekezdés], személyi szabadság megsértése bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 175. § (1) bekezdés] és zaklatás vétségében [korábbi Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pont].

[2] Ezért őt, mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Kimondta, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetésből annak háromnegyed részének kitöltése után bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.

[3] A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Gyulai Törvényszék a 2016. január 26-án tartott nyilvános ülésen meghozott 1.Bf.369/2015/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a börtönbüntetést 6 évre, a közügyektől eltiltást 8 évre súlyosította; egyebekben helybenhagyta.

[4] A felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéleti (1. pont alatti) tényállás lényege szerint ... terhelt és személy 1 1989. évben kötött házasságából 1991. október 10-én született meg ... sértett és ikertestvére. A terhelt és felesége 1997-ben elváltak, a sértett és ikertestvére az anyjuk gondozásában maradt. Miután személy 1 2003. április 13-án öngyilkosság következtében elhunyt, ... sértett és ikertestvére, előbb az édesapjuk, majd 2004 nyarán az apai nagyszülő, tanú 1 gondozásába kerültek. Ezt követően sértett testvére elhelyezése 2004. második felében megváltozott, az anyai nagymamájánál lett elhelyezve. Ettől kezdődően ... sértett és sértett testvére külön háztartásban nevelkedett.

[5] ... sértett 16 éves korától, 2007. évtől rendszeresen járt szórakozni. Számos esetben előfordult, hogy leittasodott, részegen helytelenül, botrányosan viselkedett. Ezen időszakban több személlyel is volt szexuális kapcsolata. A sértett e magatartása a család előtt ismert volt, ami folyamatos konfliktusokhoz vezetett a családban, többek között a sértett és a terhelt között is.

[6] A terhelt ebben az időben rendszeresen fogyasztott nagyobb mennyiségű alkoholt, és különösen ittas állapotban a sértettet rendszeresen szidalmazta, fenyegette.

A terhelt viszonya a sértetthez konfliktusokkal terhelt volt. Érzelmileg eltávolodott a sértettől, ez felerősítette köztük a konfliktusok és a nézeteltérések mélységét.

A sértettnek a terhelthez, mint apjához való viszonya zavart és szorongásokkal telt volt.

[7] 2010 októberében ... sértett 177-178 cm magas, 54-55 kg súlyú, a terhelt 190 cm feletti magasságú, 110-120 kg súlyú volt. ... sértett a terhelt cím 1 alatti ingatlanában élt apai nagyszüleivel, míg a terhelt tanú 2 élettársával annak város 1-i ingatlanában lakott.

[8] ... terhelt a cím 1-i ingatlanban kialakult szokások szerint - amikor ott tartózkodott - a lakás földszinti, nappali szobájában aludt. Az ingatlan emeleti szobáiban volt a sértett, valamint tanú 1 (a sértett nagyszülőjének) és tanú 3 (a sértett dédszülőjének) hálószobája. A terhelt egyébként nem tűrte, hogy a nappaliban lévő ágyát más családtag rajta és esetleg vele ott lévő élettársán kívül használja.

[9] ... sértett 2010. október 8. napjáról 9. napjára virradó éjszaka folyamán megelőző italozás után éjfél körüli időben, ittasan érkezett haza a cím 1 utcai lakásba. Látta, hogy édesapja nappali szobában lévő ágya üres, az nincs megágyazva, és mivel úgy tudta, hogy a terhelt tanú 2 élettársánál alszik, ezen az éjszakán fáradtsága és ittassága miatt úgy döntött, hogy nem megy fel emeleti, saját szobájába, hanem ruhástól édesapja franciaágyára feküdt, és elaludt.

A terhelt azonban ugyanezen éjjel 1-2 óra elteltével, de még az éjszakai órákban hazaérkezett a cím 1 utcai lakásba, majd lefeküdt ... sértett mellé az ágyra. A sértett észlelve, hogy édesapja megérkezett, fel akart kelni az ágyból, de a terhelt bal alkarját megfogta, visszatartotta őt, és arra szólította fel, hogy feküdjön le. A sértett a terheltnek háttal visszafeküdt, őt a terhelt átkarolta, szorosan fogta, majd simogatni kezdte. A sértett ekkor tiltakozni, rúgkapálni kezdett, de a terhelt ennek ellenére a nadrágját és alsóneműjét térdig lehúzta. A sértett továbbra is tiltakozott, könyörgött, hogy hadd mehessen fel a szobájába, de a terhelt a kérésének nem tett eleget. A sértett rúgkapálásának hatására lábáról a ruházata lecsúszott, majd miközben jobbra fordult, a terhelt a bal combját megfogta és hátulról - sértettet testi erővel kényszerítve - erőszakkal közösült a sértettel.

[10] A sértett a terhelt ellen a cselekmény miatt 2012. augusztus 13. napján tett feljelentést.

II.

[11] A jogerős ítélet ellen ... terhelt terjesztett elő meghatalmazott védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja - illetve utóbbi keretén belül a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja - alapján.

[12] Az indítvány indokolásában foglaltak szerint

- a megismételt eljárásban a Békéscsabai Járásbíróság a hatályon kívül helyező végzésben foglaltakat nem teljesítette maradéktalanul,

- rögzíteni kellett volna, hogy a sértett a vádbeli napon éjfél körüli időpontban a lakásán tartózkodott, vagy sem, elhagyta-e a lakást, hol tartózkodott,

- nincs megállapítva, hogy a sértett 2010. 10. 08-án mikor utazott vissza város 1-re, ott mennyi időt tartózkodott, mikor, milyen járművel utazott onnan vissza,

- az ítélet indokolásában a sértett állításán kívül semmilyen bizonyíték nincs megjelölve arra vonatkozóan, hogy a sértett cím 1-re visszaérkezett, és a ... vendéglőben szórakozott,

- a Békéscsabai Járásbíróság szakértő 1 és szakértő 2 szakértők kiegészített, az eredeti írásbeli szakvéleményhez képest módosított véleményét felülmérlegelte, elutasította; a bíróság a szakértői megállapításokat figyelmen kívül hagyva a különleges szakértelmet igénylő kérdést maga döntötte el, hogy az ítéleti tényállás szerint is ittas sértett szavahihető-e,

- annak ellenére nem tartotta szükségesnek a bíróság szakértők meghallgatását, hogy erre a védő indítványt tett,

- az indokolás nem adja konkrét indokát annak, hogy a bíróság a szakértők sértettel kapcsolatos fenti megállapításait milyen alapon mellőzte,

- a bizonyítás során megdőlt, hogy a sértett a kora esti óráktól 23 óráig cím 1-en a ... Vendéglőben tartózkodott, a bíróság nem adta indokát, hogy miért a sértett állítása szerinti, a ... vendéglőben történő szórakozást fogadta el, melyet semmilyen egyéb bizonyíték nem támaszt alá,

- a sértett állításával szemben, mely szerint megkarmolta a terhelt arcát, a cselekmény másnapján készült fotók alapján külsérelmi nyom nem volt a terhelt arcán; az indokolás nem tér ki arra, hogy a sértett kiabált segítségért, amelyet sem a nagymamája, sem a dédnagymamája nem hallottak, akik a lakásban tartózkodtak,

- nemcsak az elkövetés konkrét időpontja nem lett kellően minden kétséget kizáróan megállapítva, ellentmondásokat feloldva, hanem a terhelt ingatlanba történő bejutása, a szexuális abúzuskori testhelyzete, a sértett hangos segélykérése és hallgatása közötti ellentmondás sem,

- indokolás nélkül maradt, hogy a sértett nem akarta a terheltet feljelenteni, az ügyész kérdésére közölte, hogy kétszer vagy háromszor kapott a terhelttől egy nagy pofont, azt már nem tudja, hogy miért; a sértett több alkalommal is kérte az eljárás megszüntetését, állítván, hogy a vádbeli, erőszakos nemi bűncselekmények elkövetésére nem került sor,

- a bíróság kérdései a hatályon kívül helyező végzést figyelmen kívül hagyva nem irányultak arra, hogy a sértett és terhelt az esti, éjszakai órákban mikor és hol tartózkodtak,

- indokolás nélkül maradt, hogy a sértett a testvérének miért csak 2012. 08. 10-én számolt be az állítólagos abúzusról, a bíróság tévesen vezeti vissza a sértett 2012. 07. havi pszichés állapotának összeomlását a terhelt folyamatos pszichés nyomására,

- indokolás nélkül maradt, hogy két tanú (tanú 4 és tanú 5) a sértett szavahihetőségét kétségbe vonta,

- a bíróság részletes indokolás nélkül a tényállás 1. pontja alatti cselekmény kapcsán a releváns tényekre, körülményekre tévesen vont le következtetést,

- az erőszakos közösülés és vérfertőzés bűncselekményének elkövetését a sértett állításán kívül egyéb, közvetlen bizonyíték, tény nem támasztja alá, nem áll rendelkezésre a bizonyítékok logikailag zárt rendszere, amely a szexuális bűncselekmények elkövetését megállapíthatóvá tenné.

[13] A védő minderre tekintettel elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az erőszakos közösülés és a vérfertőzés bűntettének vádja alól mentse fel, a fennmaradó további bűncselekmények miatt pedig intézkedés alkalmazására kerüljön sor vele szemben. Másodlagosan a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány elbírálására nyilvános ülés kitűzését kérte.

[14] A Legfőbb Ügyészség BF.1564/2016. számú átirata szerint a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan. Törvényben kizárt a tényállást támadó részében, ugyanis az indítvány az anyagi jogszabálysértésre, illetőleg az indokolási kötelezettség nem teljesítésére hivatkozva többnyire valójában a bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát, a bizonyítékok mikénti értékelését támadja. Ez pedig a Be. 423. § (1) bekezdésébe ütközik.

[15] Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le. A bizonyítékokat nemcsak ismertette, hanem értékelte is. Indokolásában számot adott arról, hogy a releváns tényeket mely bizonyítékok alapján, miért állapította meg. A tényállás a terhelt terhére rótt bűncselekmények valamennyi tényállási elemét tartalmazza, így jogszabálysértés nélkül, törvényesen állapították meg a terhelt bűnösségét, cselekményeit törvényesen minősítették és a kiszabott büntetés is törvényes.

[16] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[17] ... terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében - lényegében megismételve az indítványában foglaltakat - megerősítette azt az álláspontját, hogy továbbra is helytálló a Gyulai Törvényszék hatályon kívül helyező végzésének azon megállapítása, mely szerint a bizonyítottság hiánya miatt a tényállás központi része továbbra is megalapozatlan és hiányos maradt. Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatását is figyelmen kívül hagyta. Ezért de facto megismételte a korábban már elbírált, alapítélet elleni fellebbezése indokait és hivatkozott arra, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Ezért a felülvizsgálati indítványban foglaltakat változatlanul fenntartotta.

III.

[18] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdésének alkalmazásával a felülvizsgálati indítványt - kizáró rendelkezés hiányában - tanácsülésen bírálta el.

[19] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bekezdés] bírálta felül.

[20] Ennek során a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállás megalapozottságát támadó részében a törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

1.

[21] A Kúria abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, a c) pontja alapján ugyanakkor ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye.

[22] Emellett az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül, ekként a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.

[23] Ebből következően nem sérelmezhető a tényállás megalapozatlansága, a bizonyítékok értékelésének mikéntje, és a bizonyítási eljárás terjedelme sem. A bűnösség, és a cselekmény minősítése is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvelés a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe.

[24] A felülvizsgálati indítvány ezzel szemben, a törvényi tilalom ellenére támadja a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét, s vitatja több ponton, hogy bizonyos bizonyítékokat miért fogadott el, vagy miért vetett el (s így végkövetkeztetése szerint az elítélés alapját nem képezi a bizonyítékok zárt láncolata). Mindez közvetetten a tényállás meg nem engedett támadását jelenti, amely a felülvizsgálati eljárásban kizárt. A védő foglalkozik még indítványában a tényállás és a felülvizsgálati okok rendszere szempontjából olyan irreleváns kérdésekkel, melyek a felülvizsgálati okok rendszerébe szintén nem illeszthetőek be. Így nem is vizsgálhatóak azok a kérdések, hogy miért két évvel később tett a sértett feljelentést, vagy vissza akarta vonni a feljelentését.

[25] A Kúria a fentiekre figyelemmel megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványnak az erőszakos közösülés bűntette és a vérfertőzés bűntette alapjául szolgáló tényállás (1. tényállási pont) megalapozatlanságával kapcsolatos megállapításai és észrevételei kívül esnek a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható kérdések körén. A felülvizsgálati eljárás szigorú szabályrendszerében az irányadó tényállás támadhatatlanságát sérti a bizonyítékok értékelésének vitatása, mérlegelésük támadása, ugyanakkor a tényállástól eltérő, abban nem rögzített körülményre hivatkozás.

[26] A Kúria e körben utal arra, hogy az első- és másodfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja a védő azzal az érvelésével, hogy "az erőszakos közösülés és vérfertőzés bűncselekményének elkövetését a sértett állításán kívül egyéb, közvetlen bizonyíték, tény nem támasztja alá, nem áll rendelkezésre a bizonyítékok logikailag zárt rendszere, amely a szexuális bűncselekmények elkövetését megállapíthatóvá tenné". Ugyanezen okból törvényben kizárt az ügy felderítettségének vitatása, a tényállás hiányos, bizonyítékellenes voltának, valamint téves következtetések levonásának kifogásolása.

2.

[27] A felülvizsgálati indítványt előterjesztő terhelt a felülvizsgálat indokaként a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára is hivatkozott, ezért a Kúria a továbbiakban e kérdésben foglalt állást.

[28] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[29] A felülvizsgálati indítvány ilyen, az érdemi felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésre hivatkozott, amikor azt kifogásolta, hogy az elsőfokú-, és másodfokú bíróság a részletes indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Az indítvány szerint a támadott ítéletek indokolása oly mértékben hiányos, hogy abból az erőszakos közösülés, illetőleg vérfertőzés bűncselekményének a terhelt általi - tényekkel alátámasztott - elkövetése nem állapítható meg. Az ítélet indokolása kizárólag a tanúk, és a sértett vallomásait rögzíti annak összevetése és indokolása nélkül, hogy a kihallgatott személyek melyik vallomását, a meghallgatott szakértők melyik nyilatkozatát fogadja el, avagy utasítja el.

[30] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A törvény kizárólag a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében teszi vizsgálandóvá az indokolási kötelezettség teljesítését.

[31] A felülvizsgálati eljárásban csupán az vizsgálható, hogy a megtámadott jogerős határozat indokolásában az eljárt bíróság ellenőrizhető és elégséges módon számot ad-e a tényállás megállapításához vezető, a Be. 78. § (3) bekezdése szerinti értékelő tevékenységéről. A bíróság ugyanis az indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálati eljárás folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, s ez eredményezi a feltétlen hatályon kívül helyezést [1/2007. BK vélemény C.]

[32] ... bűnügyében, a megismételt eljárásban az első- és a másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben - a büntetőjogi főkérdések tekintetében - a szükséges és elégséges mértéket messze meghaladó terjedelemben és színvonalon egyaránt eleget tett indokolási kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság tényállást állapított meg, amit a másodfokú bíróság pontosítás, kiegészítés nélkül magára nézve is irányadónak tekintett. Mindkét bíróság ellenőrizhető módon rögzítette a ténymegállapításhoz, valamint az általa alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályokhoz vezető indokait, következtetéseit, álláspontját.

[33] Az első- és a másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre az 1. tényállásbeli erőszakos közösülés, illetőleg vérfertőzés bűntettében való bűnösség kimondását alapította. Az indokolásból jól nyomon követhető, hogy az elsőfokú bíróság a másodfokon eljáró bíróság számára is irányadó tényállást a terhelt tagadásával szemben mely tanúvallomásokra, szakértői véleményekre, okirati bizonyítékokra alapította.

[34] Rámutat a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában a 9. oldal utolsó bekezdésétől a 43. oldal utolsó bekezdéséig egyrészt részletesen ismertette a felülvizsgálati indítvánnyal támadt bűncselekmények (1. tényállás) vonatkozásában felmerült bizonyítékokat, majd azokat - ahogyan azt a másodfokú bíróság is helyesen megállapította - egyenként és összességében is értékelte és mérlegelte (másodfokú ítélet 2. oldal harmadik bekezdés). Külön fejezetben (28. oldal harmadik bekezdésétől 32. oldal utolsó bekezdéséig) foglalkozott az első eljárásban a Battonyai Járásbíróság által meghozott 3.B.60/2013/51. számú ítéletet hatályon kívül helyező Gyulai Törvényszék 1.Bf.194/2014/21. számú végzésében előírtakkal, annak a körülménynek a tisztázásával, hogy a szexuális cselekmény időpontját tárja fel.

[35] Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette az ügybe bevont igazságügyi szakértők által adott szakvéleményeket, így szakértő 2 pszichológus szakértő és szakértő 3, szakértő 1 igazságügyi elmeorvosszakértő véleményét (elsőfokú ítélet 34., illetve 37. oldala). Indokát adta annak, hogy a megismételt eljárásban azért nem került sor a szakértők ismételt meghallgatására, mert ehhez az érintettek nem ragaszkodtak, a védő utalt arra, hogy a szakértők meghallgatásakor ő járt el, kérdéseit feltehette a szakértőkhöz, a szakértői meghallgatás eredményét elfogadja, azt nem vitatja. Ezért, valamint arra figyelemmel, hogy a hatályon kívül helyezést eredményező megalapozatlanság a szakvéleményeket nem érintette, a bíróság a szakértők tárgyalási meghallgatásának anyagát felolvasással tette a bizonyítási eljárás részévé (elsőfokú ítélet 33. oldal első bekezdés).

[36] A Kúria szerint nem alapos az a védői érvelés, mely szerint különleges szakértelmet igénylő kérdésben - nevezetesen a sértett szavahihetősége megítélésében - az eljárásba bevont szakértők ellentmondó véleményeit felülmérlegelve a bíróság maga döntött.

[37] Az iratokból megállapítható ugyanis, hogy a nyomozóhatóság (a ... Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya) szakértő 2 igazságügyi pszichológus szakértőt ... sértett személyiségének vizsgálatára rendelte ki 2012. augusztus 13-án, míg szakértő 1 igazságügyi pszichiáter szakértőt és ... igazságügyi elmeorvos szakértőt a sértett igazságügyi elmeorvos szakértői - a büntetőeljárási törvény értelmében ún. kétszakértős vizsgálatként szabályozott - vizsgálatára rendelte ki 2012. augusztus 30-án. A szakértők az igazságügyi szakértői szakterületnek, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételeknek megfelelően a véleményadási kötelezettségüknek írásban, majd Kozma Zoltán és szakértő 1 a szóbeli meghallgatásukkor is eleget tettek.

Az elsőfokú ítélet is utal arra, hogy a védő a szakértők bírósági meghallgatása során a sértett szavahihetőségére vonatkozóan is tett fel kérdéseket a szakértőknek, amelyre a szakértők válaszoltak. Helyesen járt el ugyanakkor az elsőfokú- és a másodfokú bíróság akkor, amikor nem adott helyt annak a védői indítványnak, hogy e kérdéskörben a szakértők szóbeli meghallgatását a bíróság ismét rendelje el.

[38] A Kúria hangsúlyozza, hogy a szavahihetőség megítélése nem tekintendő különleges szakértelmet igénylő kérdésnek. A szavahihetőség eldöntése nem szakértői, hanem bírói kompetenciába tartozik. A bíróság a felmerült bizonyítékok összevetése alapján foglal állást ebben a kérdésben is. Jelen ügyben a bíróságok helyesen, ekként jártak el.

[39] Minderre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt védőjének az indokolási kötelezettség megsértésére alapozott felülvizsgálati indítványa nem alapos.

3.

[40] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a felülvizsgálati indítvánnyal támadott bűncselekmények minősítése törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

III.

[41] Ezért - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

[42] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul.

Budapest, 2017. május 10.

KÚRIA

Bfv.II.28/2014/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. június 11. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az erőszakos közösülés bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kiskunhalasi Városi Bíróság 7.B.375/2010/46. számú ítéletét, illetőleg a Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.136/2012/15. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Kiskunhalasi Városi Bíróság a 2012. március 19. napján meghozott és kihirdetett 7.B.375/2010/46. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki erőszakos közösülés bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban Btk. - 197. § (1) bekezdés]. Ezért őt 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Rendelkezett a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész a börtönbüntetés tartamának felemelése végett, míg a terhelt és védője bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság - nyilvános ülésen - a 2012. július 3. napján kihirdetett 3.Bf.136/2012/15. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:

a sértett 2009. december 1. napja óta gyógyszertári asszisztensként dolgozott a terhelt vezetése alatt működő, Áruházban található Patikában. A gyógyszertárban a munkahelyi légkör feszült volt, az alkalmazottak nagy része, így a sértett is félt a terhelttől, aki a legkisebb szakmai hiba esetén is agresszíven fellépve, kiabálva vonta felelősségre alkalmazottait. Rendszeresen kritizálta, kioktatta őket és hangoztatta, hogy mivel ő a főnök, mindenkinek engedelmeskednie kell. Engedéllyel tartott fegyvert hordott a ruházata alatt, kései voltak, amiről a dolgozók is tudtak.

A terhelt többször kiabált a 2 gyermekét egyedül nevelő, visszahúzódó, csendes, szerény személyiségű, vallásos érzületű sértettel is. Előfordult, hogy egy-egy szakmai hiba miatt lelövéssel fenyegette, ruházatánál fogva megrángatta, késeket mutatott neki. Emiatt a sértett nem érezte jól magát a munkahelyén, de szüksége volt a munkájára, keresetére, így tűrte a terhelt magatartását, nem mert neki ellentmondani.

Az ügyeleti rendet a terhelt határozta meg. Ennek során 2010. június 8. napján este 20-22 óra közötti ügyeletbe maga mellé az ügyeleti szolgálatot első alkalommal ellátó sértettet osztotta be.

Ügyelet alatt a hangszigetelt gyógyszertár eladótere zárva volt, a vevőket egy nyitható ablakon keresztül szolgálták ki.

Este 21.00-21.30 óra körüli időben a terhelt az eladótértől folyosóval elválasztott, 5-6 méterre lévő irodájába hívta a sértettet, akivel az iroda ajtaját becsukatta.

Először számítógépes játékot mutogatott neki, majd arra kérte, hogy masszírozza meg. A sértett arra hivatkozott, hogy nem tud masszírozni, a terhelt erőltetésére azonban megnyomkodta a vállát.

A görgős széken ülő terhelt ezt követően a székkel elfordulva és a sértett mögé kerülve viszonozni kezdte a masszírozást, majd a neki háttal álló, 172 cm magas, 54 kg súlyú sértettet a vállánál fogva háttal az ölébe rántotta. Ettől a sértett megijedt, próbált a terhelt fogásából szabadulni és kérte, hogy engedje el, hagyja békén, de a 172 cm magas, 100 kg súlyú terhelt a fizikai túlerejét kihasználva mindkét kezével erősen fogta a sértett derekát, és az ölében tartotta. Ezt követően nemi vágyának engedve hátulról benyúlt a sértett rövid köpenye alá és annak ellenére, hogy a sértett azt mondta, hogy "gyógyszerész úr, én ezt nem akarom", kikapcsolta a melltartóját, majd megfogta a melleit. Közben azt mondogatta a sértettnek, hogy lazítson, engedje el magát. A rémült sértett helyzetét kilátástalannak érezve leblokkolt, nem mert fizikálisan ellenkezni, kiabálni. Tovább fokozta félelmét, amikor a terhelt asztalán meglátott egy kést. Arra koncentrált, hogy élve hazakerüljön a gyerekeihez.

Ezután a terhelt felállt, a sértettet visszaültette a székbe, majd levetette a saját nadrágját, alsónadrágját és merev nemi szervét célzatosan a sértett szájához tolta. A sértett először elfordította a fejét és közölte, hogy "nem akarom", de miután a terhelt továbbra is a szájához nyomta a nemi szervét, nem mert ellenkezni, kinyitotta a száját és tűrte az orális aktust. Egy idő után a terhelt félbeszakította az aktust, ezután szóban ismételten tiltakozó sértettet meztelenre vetkőztette, az irodaajtót kinyitotta, majd a félelemtől lebénult sértettet a derekánál fogva megemelve átvitte az irodától kb. 6 méterre lévő laborba, ahol közösülési szándékkal rádobta egy 80 cm széles, 144 cm hosszú felületű, félig kinyitott fotelágyra, amelyről előzőleg lesöpörte a rajta lévő prospektusokat. Ezután a terhelt felső testével ráfeküdt a hanyatt fekvő sértettre, teljesen leszorítva őt a kanapéra. A terhelt súlya alatt ziháló, levegőt alig kapó sértett szóban ismét tiltakozott, hogy "nem akarom, ne csináld", és próbálta két kézzel ellökni a terheltet, aki figyelmen kívül hagyva mindezt, nemi szervével behatolt a sértett hüvelyébe, és annak ellenére, hogy a sértett többször közölte, hogy fájdalmai vannak, közösült vele. Az pontosan nem állapítható meg, hogy a terheltnél az ejakuláció bekövetkezett-e.

A behatolás a sértettnek égető fájdalommal járt, de vérzést, külsérelmi nyommal járó genitális sérülést nem okozott.

A cselekménysor közben - pontosan nem tisztázható körülmények között - a sértett derekán, az utolsó háti és az első ágyéki csigolya magasságában, a csigolyatöviseknek megfelelő helyen 2x2 cm nagyságú, piros, meleg, gyulladt, véraláfutásos, bőrhiányos sérülés keletkezett, amely 8 napon belül maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás hátrahagyása nélkül gyógyult.

A közösülés befejezése után a terhelt bevetetett egy esemény utáni Escapel tablettát a sértettel, majd felszólította, hogy tusoljon le és ezt követően hazaengedte. Közölte a sértettel, hogy a történteket nem szabad senkinek elmondania.

A sértett a terhelt magatartása miatt otthagyta a munkahelyét.

A vele történteket nem tudta egyedül feldolgozni, félt és jelenleg is fél a terhelttől, szorongásos, depresszív állapotba került, rémálmai voltak, hangulata folyamatosan feszült volt, remegett, izzadt. Mindezek miatt 2010. októberig pszichológushoz járt, szorongásoldó, hangulatjavító gyógyszereket szedett. Életvitelét megváltoztatta, gázsprayt és a lakásába riasztót vásárolt, istenhite megrendült.

A sértett az erőszakos közösülés bűntette miatt magánindítványát törvényes határidőben előterjesztette.

Magánfélként nem lépett fel, polgári jogi igénnyel nem élt.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban meghatározott okokból.

Az indítványozó egyrészt a terhelt bűnösségének a megállapítását sérelmezte azzal, hogy a terhelt a sértettel szemben sem erőszakot, sem kvalifikált fenyegetést nem alkalmazott közvetlenül a közösülés érdekében, a sértettől ugyanakkor elvárható lett volna, hogy az akaratát a közösülés ellenében akár csak csekély mértékű védekezésben, kisebb fokú ellenállásban kifejezze, amennyiben a közösülés valóban megtörtént. Ezért a büntető anyagi jog megsértésével került sor az elítélésére.

A terhelt védője másrészt sérelmezte az arab anyanyelvű terhelttel szemben lefolytatott büntető eljárással kapcsolatban azt, hogy az ügyben eljáró valamennyi hatóság (nyomozóhatóság, az ügyészség, az első- és másodfokú bíróság) jogszabálysértően járt el akkor, amikor nem nyilatkoztatták a terheltet, hogy kívánja-e az anyanyelvét használni. Miután a terhelt elmondása szerint a bírósági tárgyalásokon többször jelezte, hogy nem érti a tárgyaláson elhangzottakat és tolmácsot kívánna igénybe venni, ezt a kérését azonban az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták, sérült az anyanyelv használatának joga. Ebből következően az eljárást olyan személy távollétében folytatták le, akinek a jelenléte kötelező.

A védő mindezek alapján elsődlegesen a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az első- és másodfokú határozatok megváltoztatását és a terheltnek az ellene emelt vád alóli felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a BF.120/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és az ügyben hozott első- és másodfokú határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

A bűnösség törvénysértő megállapításával kapcsolatban azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy az erőszakos közösülés valamennyi törvényi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult; az adott helyszínen és körülmények közötti fizikai és pszichés állapotban megfélemlített sértett a folyamatos verbális ellenállás hangoztatásán túl - az irányadó tényállás szerint - ténylegesen fizikai ellenállást is tanúsított. Az anyanyelvhasználat jogának megsértésére alapított felülvizsgálati okkal kapcsolatban pedig úgy nyilatkozott, hogy az indítványban foglalt eljárási szabályszegés nem valósult meg. A terhelt ismerte a magyar nyelvet. Nem merült fel adat arra, hogy az anyanyelvét kívánta volna használni. Az eljárás során sem a terhelt, sem a védője részéről tolmács igénybevételének szükségességére irányuló bejelentés nem történt. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria - tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

A védő az Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat az anyanyelvhasználat körében kifejtett sérelme tekintetében megismételte, illetve fenntartotta. Egyben indítványozta a felülvizsgálati indítvány nyilvános ülésen történő elbírálását.

III. A Kúria a 2013. évi CLXXXVI. törvény 63. §-ával 2014. január 1-jei hatálybalépéssel módosított Be. 424. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt - kizáró rendelkezés hiányában - tanácsülésen bírálta el.

A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalma alapján a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt további eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében hivatalból [Be. 423. § (4) és (5) bekezdés] bírálta felül.

Elöljáróban rögzíti, hogy miután a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. törvényben (továbbiakban Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány tárgyában.

Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

1. Miután a védő a felülvizsgálati indítványában eljárási szabálysértésként az arab anyanyelvű terhelt vonatkozásában az anyanyelv használatának jogára, illetőleg e tekintetben nyilatkozattételre történő felhívásának elmaradását, ekként a tolmács közreműködésének a hiányát sérelmezte, a Kúria először ezt vizsgálta.

A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §-a (1) bekezdésének II/d) pontja szerint e körbe tartozó eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.

A Be. 9. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit nem érhet hátrány. A büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy nemzetiségi nyelvét, vagy - ha a magyar nyelvet nem ismeri - az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja. A Be. 114. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét - törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben - regionális vagy nemzetiségi nyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

Az ismertetett törvényi rendelkezések az anyanyelv használatának jogát minden feltétel nélkül biztosítják. Jelen ügyben azonban sem a nyomozás, sem a bírósági eljárás során nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a terhelt az anyanyelvét kívánta volna használni.

A terhelt ellen folyamatban volt büntetőeljárást e körben vizsgálva a következők állapíthatók meg.

A terhelt 2010. július 1-jén az első gyanúsítotti kihallgatásakor (nyom. iratok 137. lapszáma) a személyi adatai rögzítése során egyrészt közölte, hogy arab anyanyelvű, magyar állampolgár, másrészt beszélt nyelvként a magyar nyelvet jelölte meg. Ettől kezdődően az eljárás valamennyi szakaszában a vallomásait magyar nyelven tette meg. A kihallgatásairól készült jegyzőkönyvekben, a más eljárási cselekményeknél tett nyilatkozataiban, és az egész büntetőeljárás iratanyagában nincs arra utaló adat, amely a terhelt magyar nyelvismeretét legalábbis megkérdőjelezi.

A felülvizsgálati indítványt benyújtó védő hivatkozásával szemben a tárgyalási jegyzőkönyvek nem tartalmaznak olyan terhelti bejelentést, mely szerint nem érti a tárgyaláson elhangzottakat, és tolmács kirendelését kéri.

A Kúria az iratok alapján azt is megállapította, hogy a terhelt a büntetőeljárás során mindvégig meghatalmazott védővel rendelkezett, aki a terhelt gyanúsítotti kihallgatásain, valamint a bírósági tárgyalásokon mindvégig jelen volt. A jegyzőkönyvek szerint azonban sem a nyomozás során, sem a bírósági eljárásban az addig lefolytatott eljárással kapcsolatban sem a terhelt, sem a védő nem észrevételezte a terhelt esetleges nyelvi megértési problémáját. Ezt először a terhelt új meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványában jelezte.

A Kúria megállapította továbbá, hogy a terhelt az iratok szerint az eljárás során - valóban - soha nem lett megnyilatkoztatva arra, hogy kívánja-e az anyanyelvét használni. A kioktatás hiánya azonban nem állapítható meg az eljárt hatóságokkal szemben, azért mert maga a terhelt az első gyanúsítotti kihallgatásán a beszélt nyelvre tett nyilatkozatával az általa használni kívánt magyar nyelvre. Ezt követően pedig nem merült fel adat arra, hogy az eljárás olyan nyelven folyik, amelyet a terhelt nem, vagy csak korlátozottan ért. A magyar nyelvismeretét semmi és senki nem kérdőjelezte meg.

Helyesen hivatkozott a Legfőbb Ügyészség az átiratában a terhelt nyelvismeretét alátámasztandó adatként arra, hogy a terhelt - aki egyébként a rendelkezésre álló adatok szerint már 2000. év óta élettársi kapcsolatban élt Magyarországon későbbi feleségével, itt végezte el az egyetemet, gyógyszerész szakképzettséget szerzett, családot alapított - szakgyógyszerészként hosszabb ideje felelősségteljes vezető beosztást töltött be Magyarországon. Munkájának jellege megköveteli a magyar nyelv maradéktalan ismeretét, hiszen annak elengedhetetlen szakmai feltétele az érintett betegekkel való kifogástalan kommunikáció.

A Kúria ezért a védőnek az eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak.

2. A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - egyebek mellett - akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

Indítványában a védő ilyen anyagi jogi szabály megsértésére hivatkozott, amikor azt állította, hogy az erőszakos közösülés bűntette tényállási elemek hiányában nem állapítható meg a terhelt terhére.

E felülvizsgálati ok konkrét vizsgálata körében a Kúria mindenek előtt arra utal, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. A jogkérdések is kizárólag a tényállásban rögzítettek alapulvételével vizsgálhatók és dönthetők el. A kialakult bírói gyakorlat értelmében az irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a tényből tényre vont következtetéseket, valamint a tudati ténynek tekinthető történeti tényeket is, amelyek a felülvizsgálat során szintén nem bírálhatók felül.

A felülvizsgálat speciális szabályrendszeréből következően a bizonyítás módjával, a bizonyítékok mérlegelésével, újraértékelésével, és ezáltal eltérő jogkövetkeztetés levonásával, a felderítés esetleges hiányosságaival, az ítélet esetleges megalapozatlanságával kapcsolatos észrevételek a tényállás megállapításának részét képezik, ezért a felülvizsgálat körén kívül esnek.

Amikor a védő azt az ítéleti ténymegállapítást kifogásolta és iratellenesnek tartotta, hogy "...az alkalmazottak nagy része, így a sértett is félt a terhelttől. A terhelt ugyanis a legkisebb szakmai hiba esetén is agresszíven fellépve, kiabálva vonta felelősségre alkalmazottait, rendszeresen kritizálta, kioktatta őket, hangoztatta, hogy mivel ő a főnök, mindenkinek engedelmeskednie kell." (első fokú ítélet 2. oldal 5. bekezdés), valójában a tényállás megalapozatlanságát sérelmezte és a tanúvallomásokat az eljárt bíróságoktól eltérően értékelte. Erre az eltérő értékelésre alapozva állította, hogy a terhelt személyiségének negatív megítélése általános jellemzésnél többnek nem tekinthető, ezért nem értékelhető bizonyítékként a cselekményre vonatkozóan.

Amint azonban arra fentebb már utalás történt, a tényállás támadására a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség, ezért e részében az indítvány a törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány.

A Kúria - a már hivatkozott tényálláshoz kötöttség folytán - kizárólag a jogerős ítélet tényállásából kiindulva vizsgálhatta azt, hogy a terhelt bűnösségének a kimondása a terhére megállapított erőszakos közösülés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került-e sor.

3. A Btk. 197. §-ának (1) bekezdése szerint az erőszakos közösülés bűntettét követi el, aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel.

Az erőszak általában valamely komoly ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszer, de nem feltétlenül jelent leküzdhetetlen erőt. Elegendő a sértett életkorát, személyi adottságait tekintve a viszonylag kisebb mérvű olyan fizikai ráhatás is, amely alkalmas lehet a sértett komoly ellenállásának a leküzdésére. A sértett életkorát és a személyi adottságait figyelembe véve kell tehát abban a kérdésben állást foglalni, hogy milyen mérvű fizikai kényszer volt szükséges ahhoz, hogy a sértett ellenállása megtörhető legyen. Ebből a szempontból elemezni kell az elkövető és a sértett kapcsolatát is.

Az erőszakos közösülés bűntette esetében a törvény ún. kvalifikált fenyegetés fogalmat alkot, nevezetesen az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést kíván meg. A fenyegetésnek nem kell ellenállásra képtelenséget eredményeznie, ezért a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha a sértett azért nem fejt ki nagyobb ellenállást, mert a helyzetét az adott körülmények között már reménytelennek látja.

Valóban a büntető anyagi jog szabályának sérelmét eredményezi, ha a terhelt bűnösségét valamely törvényi tényállási elem megvalósulása hiányában állapítják meg, jelen ügyben azonban erről nincs szó.

Az irányadó tényállás szerint a gyógyszertárban gyógyszertári asszisztensként dolgozó sértett a 2010. június 8-i eseményt megelőzően is - az alkalmazottak nagy részéhez hasonlóan - félt a terhelttől agresszív, hangos, durva, egy-egy szakmai hiba miatt lelövéssel fenyegető főnöki fellépése miatt. Az állására azonban anyagi okok miatt szüksége volt, ezért nem mert ellentmondani. A tényállás tartalmazza azt is, hogy amíg a 172 cm magas terhelt 100 kg súlyú volt a cselekmény elkövetésekor, az ugyanilyen magasságú sértett 54 kg testsúllyal rendelkezett. A terhelt tehát azáltal, hogy a hangos bevásárlóközpontban - Áruház - működő hangszigetelt gyógyszertárban (az este 20 órától kezdődő ügyelet alatt az eladótér zárva van, a vevőket egy nyitható ablakon keresztül szolgálják ki) hajtotta végre a cselekményét, maga teremtette meg azt a feltételt, amelyben a sértett helyzete teljesen kilátástalanná vált, mivel akkor és azon a helyen a sértett előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy semmiféle külső segítségre nem számíthat és a terhelt fizikai erőfölénye is jelentős. A sértett terhelttől való korábbi félelemérzete ebben a helyzetben tovább nőtt. Ezt fokozta egy kés látványa és annak a tudata, hogy a terheltnek pisztolya és kései vannak.

A terhelt emellett a sértettel szemben olyan mérvű erőszakot is alkalmazott, amely a személyi adottságait (beosztott, alárendelt, szerény, visszahúzódó típus, fele akkora testsúllyal rendelkezik, mint a terhelt) figyelembe véve elegendő volt a sértett akaratának megtörésére. A sértettnek a vállánál fogva háttal az ölébe rántása, a fizikai túlerő kihasználásával a sértett derekának két kézzel történő erős fogása és ölében tartása, a sértett levetkőztetése, más helyiségbe átvitele derekánál fogva megemelve, kanapéra dobása, a kanapén hanyatt fekvő sértett leszorítása ráfekvéssel, mind-mind az erőszak fogalomkörébe tartozó magatartás.

Amint azt a Kúria korábban már megfogalmazta, és a felülvizsgálati indítvány is helyesen utal rá, a bűncselekmény megvalósulhat akkor is, ha a sértett azért nem fejt ki nagyobb mérvű, komolyabb ellenállást, mert a helyzetét az adott körülmények között eleve reménytelennek érzi. Ebből viszont az következik, hogy a törvényi tényállás kimerítéséhez valamilyen kisebb fokú ellenállásnak ilyenkor is történnie kell.

E körben a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal - mely azt tartalmazza, hogy a sértett nem fejtett ki semmiféle, még jelentéktelen ellenállást sem, hanem tiltakozás nélkül teljesítette a terhelt kéréseit és tűrte a közösülést - a Kúria nem értett egyet, hanem az első fokú ítélet indokolásában (10. oldal 5. bekezdés) és a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettet osztotta. Az irányadó tényállás szerint a sértett a többszöri verbális ellenállás hangoztatásán túl fizikai ellenállást is tanúsított. Így: próbált a terhelt fogásából szabadulni, próbálta az orális aktus elől a fejét elfordítani, majd közvetlenül a közösülés előtt kézzel ellökni a terheltet magától.

Az adott helyszínen és körülmények között zajló események tükrében a fenti ellenállás komolysága nem kérdőjelezhető meg, hiszen amint az már megállapításra került, azért hagyott fel a sértett a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látta. Az irányadó tényállás alapján tehát kétségtelen következtetés vonható arra, hogy a sértettnek nem állt szándékában a terhelttel közösülni.

Mindezekből a körülményekből pedig helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az erőszakos közösülés valamennyi törvényi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult.

Erre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy - a védő felülvizsgálati indítványában foglaltakkal szemben - a terhelt büntetőjogi felelősségre vonására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.

4. A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

A Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálatra figyelemmel a Kúria azt is megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem követtek el a fenti törvényhely szerint értelmezhető eljárási szabálysértést.

Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapul azzal, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti [Be.421. § (3) bekezdés].

Budapest, 2014. június 11.

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.311/2021/16.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2022. március 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2021. szeptember 22. napján kelt 29.B.27/2021/31. számú ítéletét megváltoztatja.

A szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 5-5 (öt) - (öt) évre súlyosítja.

A vádlott 2020. június 26. napjától 2021. szeptember 22. napjáig állt ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyelet alatt.

A vádlott lakcíme egyben a kézbesítési címe, tényleges tartózkodási helye: Cím22 Személyazonosító igazolványának száma: igazolványszám1

Az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A Fővárosi Törvényszék 2021. szeptember 22. napján kihirdetett 29.B.27/2021/31. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében, és ezért 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint végleges hatállyal eltiltotta minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a vádlott által őrizetben és bűnügyi felügyeletben töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Emellett a vádlottat a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette [Btk. 197. § (2) bekezdés, (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont ab) alpont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ítélettel szemben az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának felemeléséért, míg a vádlott és védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést

[3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.113/2021/7. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlotti és védői fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet felülbírálata a Be. 590. § (3) bekezdése alapján korlátozott. Az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a bűnügyben releváns bizonyítékokat vizsgálta, azokat egyenként és együttesen értékelve - a vádlott részleges és ténybeli beismerése mellett - részben mérlegeléssel állapította meg az ítéleti tényállást, amely mentes a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, továbbá a bíróság indokolási kötelezettségét is a szükséges terjedelemben teljesítette. A rögzített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, és azon keresztül szándékára, valamint bűnösségére nézve, továbbá az elkövetett cselekményt törvényesen minősítette. Okszerűen mentette fel a vádlottat bizonyítottság hiányában a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének vádja alól. A büntetés kiszabása keretében a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket számba vette, helyesen ismerte fel, hogy a törvénnyel első ízben összeütközésbe került, de az elbírált cselekményét kitartó szándékkal megvalósító vádlottal szemben szabadságvesztés, valamint a Btk. kógens rendelkezésének megfelelő foglalkozástól eltiltás büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt. Tévedett azonban a szabadságvesztés büntetés középmértékének meghatározásakor, mert az az elbírált nemi élet szabadsága elleni bűntett esetében 5 év. Erre figyelemmel a kiszabott 3 év szabadságvesztés indokolatlanul enyhe a tartósan beteg leány gyermeke sérelmére bűncselekményt megvalósító vádlottal szemben. A büntetés nem tükrözi a vádlott társadalomra veszélyessége magasabb fokát, és alkalmatlan a büntetési célok maradéktalan elérésére, ezért a szabadságvesztés büntetés - emellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés - tartamának legalább a hivatkozott középmértéket elérő súlyosítását tartotta indokoltnak.

[4] A védő fellebbezése írásbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket nagyrészt feltárta, azonban az enyhítő körülményeket nem maradéktalanul vette számba, illetve azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte. Álláspontja szerint a vádlott büntetlen előéletét, az időmúlást, ténybeli beismerő vallomását, valamint azt a tényt, hogy további egy kiskorú gyermeke tartásáról gondoskodik nem súlyának megfelelően értékelte a törvényszék, de nem vette figyelembe azt sem, hogy a vádlott őszintén megbánta tettét és idős beteg szülei ellátásában is segédkezik. Részletezte, hogy gyermekei ellátása körében nagyobbik gyermeke tartására a házassága felbontásakor ötévnyi tartásdíjat - hatmillió forintot - fizetett ki, továbbá az új kapcsolatából született gyermeke nevére babakötvényt nyitott, amelyre havi 25.000 forintot utal. Jelenleg bejelentett munkahelye van, 2021. október 11. napja óta töltőállomás-kezelőként dolgozik. Ezen felül a vádlott pikkelysömör betegségben és kezdődő gerincsérv betegségben szenved. A fenti okokra hivatkozva a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta.

[5] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Be. 599. § (1) bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyész bejelentésének megfelelően nem vett részt. A védő perbeszédében az írásbelivel egyezően terjesztette elő fellebbezését, amelyhez csatolta a vádlott munkaszerződését, munkáltatói igazolását, új kapcsolatából született gyermeke édesanyjának, valamint a vádlott idős szüleinek nyilatkozatát, továbbá a vádlott betegségére vonatkozó orvosi iratokat, melyek alapján a kiszabott büntetés jelentős enyhítését kérte.

[6] A nyilvános ülésen a vádlott hangsúlyozta, hogy tettét megbánta, arra magyarázatot adni nem tudott. Utolsó szó jogán tett felszólalásában a büntetés enyhítését kérte.

[7] A bejelentett fellebbezések az alábbi eredményre vezettek.

[8] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 590. § (1) bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

[9] Az ügyészség, továbbá a vádlott és a védő a Be. 583. § (3) bekezdés a) pont alapján kizárólag a kiszabott büntetés mértéke miatt jelentettek be fellebbezést, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdés alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A Be. 590.§ (5) bekezdésében foglaltak alapján a korlátozott felülbírálat ezen túlmenően kiterjedt

a) az elsőfokú bírósági eljárásra és ennek során vizsgálta azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén

aa) a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, vagy

ab) a 609. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni,

b) a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,

c) a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre, továbbá

d) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésre. Ezen kívül a Be 590. § (7) bekezdése alapján a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is, azonban a felülbírálat a Be. 590. § (8) bekezdése alapján nem terjedt ki az ítéletnek a felmentő rendelkezésére, miután azt jogorvoslati támadás nem érte.

[10] Az eljárási szabályok vizsgálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, a Be. 607. § (1) és 608. § (1) bekezdésében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, illetve a Be. 609.§ (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértést nem valósított meg.

[11] A korlátozott felülbírálat keretében a másodfokú bíróság a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. A Be. 561. § (3) bekezdése azonban a b) és c) pontban külön nevesíti a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és a bíróság által megállapított tényállást, ennek következtében a személyi rész nem a tényállás része, így nincs akadálya a másodfokú eljárásban a személyi rész kiegészítésének. Erre tekintettel az ítélőtábla a vádlott személyi körülményeire vonatkozó adatokat pontosítja a nyilvános ülésen tett nyilatkozata és a csatolt iratok alapján a következők szerint:

- a vádlott szakközépiskolai érettségivel és felsőfokú OKJ-s szakképesítéssel rendelkezik

- jelenleg város1en dolgozik, egy Cég2 benzinkútnál kútkezelő és értékesítő, 180.000 Ft havi jövedelemmel rendelkezik, emellett havi 20.000 Ft körüli összeget kap borravalóként,

- pikkelysömör betegségére szteroid tartalmú gélt alkalmaz, ezen kívül gerincsérv betegségben szenved,

- egy éves gyermeke tartására babakötvényt nyitott, amelyre havonta 25.000 Ft-ot utal,

- édesapja mozgáskorlátozott, teljes ellátásra szorul, a ház körüli munkákban segíti idős szüleit.

[12] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére nézve, továbbá a bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak.

[13] A Be. 583. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott okból bejelentett fellebbezésre tekintettel az elsőfokú bíróság határozatának írásba foglalásakor Be. 562. § (2) bekezdés szerinti részleges indokolás szabályait megfelelően alkalmazta.

[14] A vádlott bűncselekményét a 2012. évi C. tv. hatálya alatt követte el, azonban a büntető törvénykönyv általános részi rendelkezései a cselekmény elkövetése óta a nemi élet szabadsága elleni bűncselekményeket is érintően módosultak, ezért az alkalmazandó büntető törvény vonatkozásában állást kell foglalni az időbeli hatály szabályai szerint.

[15] A másodfokú bíróság e vizsgálódás eredményeként megállapította, hogy

- a vádlott terhén megállapított bűncselekmény minősítése és büntetési tételkerete az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint is azonos,

- az általános részben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozó rendelkezések szigorodtak, így a Btk. 38. § (5) bekezdése értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra az sem, akit tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre [38. § (5) bekezdés c) pont].

[16] A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy - miután a vádlottal szemben reálisan szabadságvesztés büntetés kiszabása merült fel - a bűncselekmény elbírálásakor hatályos rendelkezések a vádlott esetében a cselekmény szigorúbb elbírálását eredményeznék, ezért a Btk. 2. § (1) bekezdésében rögzített főszabály szerinti, azaz az elkövetésekor hatályos büntető törvénykönyv alkalmazása indokolt.

[17] A Btk. 80. § (1) bekezdés értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.

[18] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyrészt hiánytalanul feltárta, súlyuknak megfelelően értékelte, ezek értékelésről részletesen számot adott. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a vádlott megbánást tanúsító magatartását, valamint azt a körülményt, hogy idős szüleit támogatja.

[19] Mint ahogyan a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. számú BK vélemény is rögzíti, a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret - figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is - büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő - összefoglalóan a büntetést befolyásoló - körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség, az enyhítő és súlyosító körülmények együttes értékelése mellett kell megválasztani a vádlottal szemben az adott ügyben a büntetési célok elérését biztosító joghátrányt.

[20] A feltárt büntetéskiszabási körülmények alapján az elsőfokú bíróság helyesen választotta meg a Btk. 79. §-ában írt büntetési céloknak, valamint a Btk. 80. §-a szerinti büntetéskiszabási elveknek egyaránt megfelelő szabadságvesztés büntetést, és közügyektől eltiltás mellékbüntetést, továbbá törvényesen alkalmazta a Btk. 52. § (3) bekezdése szerinti, kötelezően alkalmazandó foglalkozástól eltiltás büntetést is.

[21] Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak is, hogy a szabadságvesztés büntetés tartamának meghatározásakor a Btk. 80. § (2) bekezdésében írt középmérték szerinti büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére. A másodfokú bíróság osztotta a törvényszék ezen megállapítását a további enyhítő körülmények mellett is, ugyanis a vádlott személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességet jelzi a hosszú időn keresztül, kitartó szándékkal megvalósított bűncselekmény, amelynek elkövetési magatartása a súlyosabb megítélésű szexuális cselekmények közé tartozik. A vádlott terhén megállapított jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény tekintetében a feltárt súlyosító és enyhítő körülmények mellett a büntetlen előéletű vádlottal szemben is a középmérték szerinti szabadságvesztés büntetés szükséges a büntetési célok, a vádlott és más személyek jogkövető magatartásának eléréséhez, a társadalom védelme érdekében annak megelőzéséhez, hogy a vádlott vagy más bűncselekményt kövessen el.

[22] Az elsőfokú bíróság tévedett azonban a középmérték meghatározásakor, ugyanis az irányadó minősítéshez tartozó büntetési tételkeret alapján a Btk. 80. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint számított középmérték öt év. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát - és ezzel összefüggésben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is - öt évre súlyosította.

[23] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, valamint az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeltben töltött idő szabadságvesztés büntetés tartamába történő beszámítására vonatkozó rendelkezések törvényesek. A vádlott ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyelete az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig volt meghosszabbítva, azt az ügydöntő határozat kihirdetését követően a törvényszék nem tartotta fenn, ezért a bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetésének időpontjára vonatkozó adatot is feltüntette a másodfokú bíróság.

[24] Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további rendelkezések - bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezések - is megfelelnek a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek.

[25] Az ítélet rendelkező részében a másodfokú bíróság a Be. 561. § (2) bekezdés b) pont szerint rögzítette a Be. 184. § (2) bekezdés e) és f) pontjában írt személyes adatokat, azaz a vádlott lakcímét, amely egyben a tényleges tartózkodási helye és kézbesítési címe is, valamint a vádlott személyazonosító okmányának számát.

[26] Az ítélőtábla a fenti indokokra figyelemmel - a Be. 599. § (1) bekezdés szerint nyilvános ülésen eljárva - a Be. 606. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatta, míg egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.

[27] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 615. § (1) és (2) bekezdés zárja ki.

Budapest, 2022. március 3.

Dr. Szalai Géza s.k. Nagyné dr. Drahos Ibolya s.k. Dr. Sárecz Szabina Martina s.k.

a tanács elnöke előadó bíró bíró

A Fővárosi Törvényszék 2021. szeptember 22. napján kelt 29.B.27/2021/31. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.311/2021/16. számú ítéletével 2022. március 3. napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2022. március 3.

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.199/2020/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten a 2021. február 12. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

V É G Z É S T:

A szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 1. napján kihirdetett 24.B.146/2020/15. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

[1] Az elsőfokú bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében (Btk. 197.§ (2) bekezdés) és folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében (Btk. 197.§ (2) bekezdés, (3) bekezdés b) pont III. fordulatára tekintettel a (4) bekezdés a) pont ab) alpontja). Ezért őt halmazati büntetésül 7 év 9 hónap fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és bármely olyan foglalkozástól, vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll, végleges hatályú eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott büntetésbe történő beszámításáról. Az eljárás során lefoglalt bűnjel iratok között kezelését rendelte el, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 490.177 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.329/2020/9. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartva kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezések tartalmára tekintettel a felülbírálat korlátozott, figyelemmel arra, hogy az ellentétes irányú fellebbezések a Be. 583.§ (3) bekezdés a) pontja értelmében kizárólag a kiszabott büntetés mértékét sérelmezik. Utalt arra, hogy a felülbírálat terjedelmét kiterjesztő ok nem állapítható meg, ezért a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapjául Be. 590.§ (3) bekezdése értelmében kizárólag az elsőfokú ítélet fellebbezéssel sérelmezett rendelkezésére szolgál.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket bár helyesen vette számba, azonban azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte.

Arra hivatkozott, hogy az időmúlást tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a vádlott javára, mert az 1. pontban írt cselekmény nem szakadt meg, a 2. pont alatti, bár később elkövetett cselekmény hasonló, ezért a vádlott cselekményeit az időmúlás értékelése tekintetében nem lehet szétválasztani, és azt a korábbi cselekmény esetében enyhítő körülményként értékelni. Azzal sem értett egyet, hogy a vádlott cselekményei az adott bűncselekmény kategórián belül nem értékelhetők súlyosnak, figyelemmel arra, hogy a gyermekkorú sértett érzelmi és erkölcsi életét károsították.

Erre figyelemmel indokoltnak tartotta a vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztés törvényi középmértékhez közelítő súlyosítását azzal, hogy a vádlott teljeskörű beismerésére tekintettel a törvényi középmértéknél alacsonyabb tartamú büntetés alkalmazásával egyetért. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés súlyosítására irányuló fellebbezést szintén fenntartotta.

[4] A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett enyhítést célzó fellebbezést fenntartotta, egyben hangsúlyozta a vádlott javára értékelhető enyhítő körülmények számosságát és súlyát, így a beismerő vallomására, büntetlen előéletére, megromlott mentális egészségi állapotára és megbánó magatartására tekintettel a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

[5] A Fővárosi Ítélőtábla az ellentétes irányú fellebbezések egyikét sem ítélte megalapozottnak.

[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel - a Be. 590. § (3) bekezdése alapján, a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezés tekintetében bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezéseket a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján a kiszabott büntetés mértékére nézve jelentették be, illetve a Be. 590. § (7) bekezdése értelmében a felülbírálat hivatalból kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is.

[7] Az ítélőtábla megállapította, hogy olyan ok, amely a felülbírálat Be. 590. § (5) bekezdését megalapozó kiterjesztését indokolná, nem állapítható meg.

[8] A törvényszék a hatályos perrendi szabályokat betartotta. Az ügyben a Be. 499. § (1) bekezdésének megfelelően előkészítő ülést tartott, melyen a vádlottat az eljárási jogairól a Be. 185. § (1) bekezdésének megfelelően tájékoztatta, továbbá a Be. 500. §-ának megfelelően figyelmeztette az előkészítő ülés lényegére, a bűnösségének beismerése és a tárgyaláshoz való jogról lemondásának következményeire, illetve bizonyítási indítványai előterjesztésének lehetőségére, annak korlátaira. A vádlott a kioktatásokat megértette, tudomásul vette, bűnösségét a vádiratban foglaltakkal egyezően beismerte, és a tárgyaláshoz való jogáról lemondott. A vádlott beismerő nyilatkozata elfogadásának feltételei bár fennálltak, az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügy előkészítő ülésen nem fejezhető be, mert az ügyészség Be.502. § (1) bekezdése szerinti indítványa a büntetés tekintetében nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, ezért a beismerő nyilatkozat elfogadásának megtagadása mellett a Be. 505. § (4) bekezdése értelmében tárgyalásra tért át.

[9] A tárgyalás során a vádlott a bűnösségére kiterjedő beismerő vallomását fenntartotta, melyet az elsőfokú bíróság által ismertetéssel a bizonytás anyagává tett okirati bizonyítékok mindenben alátámasztottak.

[10] A tárgyalás során a védő új elmeorvosszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát az elsőfokú bíróság indokoltan utasította el, bár ezzel kapcsolatban az elsőfokú ítélet a Be. 561. § (3) bekezdés f) pontja ellenére részletesen nem tért ki, azonban az ítélet indoklásából feltárható, hogy az együttes igazságügyi elmeorvos-és orvosszakértői vélemény és pszichológus szakértői vélemény megállapításait aggálytalannak ítélve, az új szakértő kirendelésére vonatkozó indítványt, mint szükségtelent utasította el.

[11] A rendelkezésre álló és egyirányba mutató, a vádlotti vallomást minden tekintetben alátámasztó bizonyítékokra tekintettel az elsőfokú bíróság a Be. 508. § c) pontja alapján az ügyben a további bizonyítást indokoltan mellőzte, és az ítéleti tényállást a vádiratban foglaltakkal azonosan állapította meg, melynek megalapozottságát a másodfokú bíróság a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nem vizsgálta, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.

[12] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is a törvényi előírásoknak megfelelően, a Be. 562. § (2) bekezdésének megfelelően teljesítette, figyelemmel arra, hogy a fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés mértékére vonatkoztak.

[13] A fentiek szerint irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása okszerű, a bűncselekmények anyagi jogi minősítése pedig törvényes.

[14] A büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság körültekintően vizsgálta, és a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a következő pontosítások ellenére is - súlyuknak megfelelően értékelte.

[15] A vádlott javára nyomatékos enyhítő tényező - különös tekintettel a tényállás 1. pontjában leírt bűncselekmény vonatkozásában - a feltáró jellegű beismerő vallomása, amely a bűncselekmény felderítéséhez nagyban hozzájárult, illetve megbánó nyilatkozata, amely valamennyi a büntetőeljárás során tett nyilatkozatában megjelent.

[16] Az időmúlás értékelésével kapcsolatban a másodfokú bíróság alapvetően a fellebbviteli főügyészség álláspontjával értett egyet.

[17] A büntetéskiszabási körülmények közül a Be. 564. § (4) bekezdés b) pontjában kiemeli a büntetőeljárás elhúzódásának enyhítő körülményként való értékelését, amely az Alkotmánybíróság 2/2017. (II. 10.) AB határozatában rögzített elveken alapul. Az AB döntése indokolásában rámutatott, hogy "A büntetőügyekben az EJEE 6. Cikkének 1. bekezdésében foglaltak (a tisztességes tárgyaláshoz való jog) célja, hogy a meggyanúsított személy ne álljon indokolatlanul sokáig a vád hatálya alatt. (2/2017. (II. 10.) AB határozat Indokolás IV/[67])

[18] A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. BK. vélemény III/10. pontja a büntetés kiszabását befolyásoló tárgyi tényezők körében ugyancsak megjelöli enyhítő körülményként az időmúlást, amennyiben a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el annak megjegyzésével, hogy minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely enyhítőként értékelhető.

[19] Jelen ügyben a büntetőeljárás a 2. pontban írt bűncselekmény észlelésével kapcsolatban tett bejelentésre indult meg, így a vádlott esetében az időmúlás kizárólag ettől az időponttól nyerhet értékelést, hiszen ezt megelőzően a vádlott nem állt büntetőeljárás hatálya alatt, így ez az időtartam a javára enyhítő körülményként nem értékelhető. A büntetőeljárás megindulása, és az elsőfokú ítélet, majd a másodfokú határozat meghozatala között eltelt két évet sem elérő időmúlás az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára és törvényi fenyegetettségére is figyelemmel nem tekinthető olyan súlyúnak, amely a büntetés kiszabása során a büntetés jelentősebb enyhítésére alapot adhatna.

[20] A bűncselekmény, adott bűncselekmény kategórián belüli tárgyi súlyával kapcsolatban a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az nem tekinthető kiemelkedően súlyosnak. Kétségtelen, hogy az igazságügyi pszichológiai szakértő véleménye szerint a sértettnél szexuális traumatizációt okozott, érzelmi, erkölcsi fejlődésére hátrányosan hatott, azonban az elkövetés körülményei, módja tekintetében kirívóan durvának nem minősül.

[21] Ugyancsak nyomatékos enyhítő tényező a vádlott javára életkorára is tekintettel - ahogy erre az elsőfokú bíróság is utalt - büntetlen előélete.

[22] A bűnösségi körülmények pontosítása mellett is, az elsőfokú bíróság a bűncselekmények tárgyi súlyát, valamint a vádlott alanyi bűnössége fokát is helyesen értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a büntetés kiszabása során irányadó büntetési tétel középmértékét (13 év 9 hónap) el nem érő, a büntetési tétel alsó határához közelebb álló tartamú szabadságvesztés szükséges, de egyben elegendő is a büntetési célok eléréshez, és arányban áll a vádlott javára értékelt nagyobb számú enyhítő körülménnyel is. Az ilyen módon meghatározott, 7 év 9 hónap szabadságvesztés lényeges súlyosítására ezért a másodfokú bíróság nem látott indokot.

[23] Helyesen észlelte az elsőfokú bíróság, hogy a Btk. 52. § (3) bekezdésének kötelező rendelkezése alapján a vádlottat végleges hatállyal el kell tiltani minden olyan foglalkozástól, vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében 18 év alatti személy felügyeletét, nevelését, gondozását, gyógykezelését végzi, attól függetlenül, hogy a vádlott ténylegesen ilyen foglalkozást nem gyakorolt. Tekintettel arra, hogy a Be. 565. § (2) bekezdése nem tette lehetővé ügyészi indítvány hiányában előkészítő ülésen e kötelezően alkalmazandó büntetés kiszabását, azonban az elsőfokú bíróság a tárgyalás eredményeként már a törvényi rendelkezéseknek megfelelő büntetést szabhatott ki.

[24] A mellékbüntetés alkalmazásának törvényi feltételei fennálltak, tartama megfelelően igazodik a szabadságvesztés elsőfokú ítéletben meghatározott tartamához.

[25] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek.

[26] Az elsőfokú ítélet járulékos kérdésekben hozott rendelkezései ugyancsak pontosak, a jogszabályi rendelkezéseknek mindenben megfelelnek, megváltoztatásukra nem volt törvényes ok.

[27] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott ítéletét a Be. 598. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 605. § (1) (4) bekezdése alapján hagyta helyben.

[28] A vádlott az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban volt, ezért ezt az időtartamot a másodfokú bíróság a Btk. 92. § (1)-(2) bekezdésének megfelelően a kiszabott szabadságvesztésbe ugyancsak beszámítani rendelte.

Budapest, 2021. február 12. napján